Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. december 18., Csütörtök - Strasbourg

13.3. Oroszország: az emberi jogok védelmezőivel szembeni agresszió és eljárás Anna Politkovszkaja meggyilkolása ügyében

  Elnök. – A következő napirendi pont a hat, Oroszországról szóló állásfoglalási indítvány⁽¹⁾.

  Marios Matsakis, szerző. − Elnök asszony, Oroszország az EU egyik legfontosabb kereskedelmi partnere. Egyebek mellett az uniós tagállamok energiaigényének igen nagy százalékát fedezi. Ezenkívül a mai Oroszország már nem az az ország, amely régen volt. Ennek örülünk, mivel tiszta szívünkből kívánjuk, hogy Oroszország modern és demokratikus nemzet legyen, amellyel a világ békéje és jóléte érdekében együttműködhetünk. Sajnos kívánságainkat – és az épülő bizalmat – megrengette az emberi jogok többszöri megsértése és a jogállamiság sérülése. Ezek a körülmények továbbra is fennállnak Oroszországban, bár már sokkal kisebb gyakorisággal. Jó példa minderre az, hogy az orosz hatóságok Anna Politkovszkaja 2006-os brutális meggyilkolásának ügyét teljesen elfogadhatatlan módon kezelték.

Ebben az állásfoglalási indítványban felszólítjuk az orosz kormányt, hogy tegyen meg mindent annak biztosítására, hogy Oroszország demokratizálódását és az EU-val való együttműködését ne veszélyeztethessék az országában továbbra is fennálló emberi jogsértések.

  Józef Pinior , szerző. – (PL) Elnök asszony, Jelena Bonner tegnap épp itt szólalt fel, a Szaharov-díj átadási ünnepségén, ahová lányával, Tatjana Jankeleviccsel érkezett. Szavai még itt visszhangzanak a teremben. Fontos szavak voltak, amelyek a mai Európának, a mai világnak üzennek; olyasvalaki szavai, aki túlélte az orosz önkényuralmat és aki ma Oroszország valódi hangját képviseli szerte a világban.

Mi az Európai Parlamentben aggasztónak tartjuk ennek a hatalmas országnak a helyzetét. Az ügyvédeket és az emberi jogi aktivistákat üldözik, megfélemlítik, erőszakkal fenyegetik. Ezek az emberek féltik az életüket, s ez mind a mai orosz politikai rendszer része.

2008. december 4-én a rendőrség átkutatta a Memorial nevű, a totalitárius rendszerek bűneit rögzítő elismert emberi jogi szervezet irodájában tárolt aktákat. Meg kell mondjam, nem értem, hogy az orosz hatóságoknak mi oka lehetett a Memorial felszerelésének, számítógépeinek vagy a Gulág-korszakról szóló aktáinak lefoglalására. El sem tudom képzelni, hogy a mai Oroszországban ezek az anyagok miféle veszélyt jelenthetnének a közrendre.

Aggódunk Anna Politkovszkaja gyilkosainak tárgyalásával kapcsolatban is. Nem csak annak tisztázását várjuk a pertől, hogy ki követte el a gyilkosságot, ki volt a felelős és kinek a parancsára történt, hanem azt is, hogy a bíróság magyarázatot találjon ennek a döbbenetes gyilkosságnak a körülményeire is. Ezért kell a pernek az újságírók, a média és minden, az eljárás iránt érdeklődő ember számára hozzáférhető módon zajlania.

Ezenkívül úgy gondolom, hogy az Európai Unió és Oroszország minden fontos megállapodásában szerepelnie kell egy emberi jogi kitételnek is. A valódi Oroszország az, amelyet Bonner asszony tegnap az Európai Parlamentben leírt.

  Erik Meijer, szerző. − (NL) Elnök asszony, 1991 után Oroszország egy darabig a politikai nézetkülönbségek kinyilvánításának országa, a többpártrendszer, a politikai viták és a jövővel kapcsolatos számos elképzelés országa volt. Sajnos ez a demokratikus korszak egyben az államigazgatási inkompetencia, a zavaros privatizációk és a korrupció időszaka is volt. A Jelcin elnök nevével fémjelzett 90-es években sokan kezdtek a régi időkbe, az erős központi hatalom idejébe visszavágyni, amikor az ellenzéknek vagy a kritikus oknyomozó újságírásnak nem volt sok mozgástere.

Most a kommunista időkkel ellentétben több párt indul a választásokon, de a hatalom újra csak egy párté; a többit szisztematikusan szabotálják, a kormányzó párt vezetőjét pedig szinte istenítik. A közvélemény jó része támogatja ezt a vezetőt és nem fogad el kritikát, alternatív megoldásokat vagy ellenkezést. Ez alighanem így is marad, amíg a gáz- és olajexport Oroszországot gazdaggá teszi. A valódi demokrácia tere ennek eredményeként meglehetősen beszűkült.

A többségi vélemény ellenzői rámutatnak a gazdagok és szegények közötti hatalmas szakadékra; a titkolózásra; az intoleranciára; az autonóm régiók korlátozott jogaira; az etnikai kisebbségekkel való bánásmódra; az Észak-Kaukázusi erőszakra; a gazdaságilag gyenge régiók elhanyagolására; a sorkatonákkal kapcsolatos visszaélésekre; a homoszexuálisok elleni diszkriminációra; egyes gyilkosok büntetlenségére; a rendőrség és az igazságszolgáltatás párt általi egyoldalú irányítására és a nem kormányzati szervek és a média szabadságának korlátozására is.

Egyetértünk a kritikus vélemények megfogalmazóival. Azzal segíthetjük őket, ha jó példával járunk elöl, és támogatjuk az emberi jogi tevékenységeket, az eltűnések, megfélemlítések, titkok és gyilkosságok elleni harcot. A gyakorlatban a jól működő parlamentáris demokráciák önkéntelenül is ezek ellenkezőjéhez járulnak hozzá.

A kritikusokat nem azzal lehet segíteni, ha rakétavédelmi pajzsot hozunk létre, vagy támogatjuk Grúziát Abházia és Dél-Oszétia megszállásában. Ezek az ellenségesként érzékelt lépések csak növelik Putyin támogatottságát. Azzal sem segítünk – olaj- és gázszükségleteink ismeretében – ha elítéljük az emberi jogok oroszországi megsértését. Az állásfoglalás joggal szögezi le, hogy Oroszországgal való kapcsolatainkban az emberi jogoknak, a jogállamiságnak és a demokráciának mindig kiemelt helyen kell szerepelnie.

  Tunne Kelam, szerző. − Elnök asszony, már rég időszerű volt ez a vita. Mindig egy kifejezéshez térünk vissza; ez a kölcsönös függőség. A kölcsönös függőség nem csak az energia és a kereskedelem terén igaz. Áll az értékek, az igazság, az emberi méltóság és az igazság kérdéseire is. Oroszország elkötelezte magát ezen értékek mellett, amikor az Európa Tanács tagja lett.

Ez a vita emlékeztet arra is, hogy közös a felelősségünk arra vonatkozóan, hogy Oroszországban aggasztó visszalépések történtek a demokrácia és az emberi jogok területén.

2008. december 3-án 17 orosz emberi jogi csoport együttes nyilatkozatot küldött az EU-nak. Európának az oroszországi eseményekre és Oroszország szomszédos államokkal, például Ukrajnával és Grúziával kapcsolatos lépéseire adott reakciója szerintük nem volt megfelelő. Az EU nem ugyanazt várta el Moszkvától, amit más partnereitől elvár. Szerintük pontosan ez tette lehetővé, hogy az orosz hatóságok durván megsértsék az emberi jogokat és a nemzetközi jogot.

Jelena Bonner tegnap elmondta nekünk, hogy mi Andrej Szaharov üzenetének lényege: tedd meg, amit meg kell tenned; amit a lelkiismereted diktál. Ha ezt nem tartjuk be, akkor részben a mi felelősségünk lehet az, ha a környezetünkben lábbal tiporják az igazságot és az emberi jogokat, miközben mi azon igyekszünk, hogy az energiaellátásunk biztosítva legyen.

Képesek vagyunk változásokat elérni? Mindazok, akik megélték a szovjet hatalom brutalitását és látszólagos mindenhatóságát, mind azt mondanák, hogy igenis képesek vagyunk rá, ha elég komolyan vesszük a saját értékeinket. Az orosz nép megérdemli, hogy ugyanolyan értékekkel és ugyanúgy igazságosságban éljen, mint mi.

  Ewa Tomaszewska, szerző. – (PL) Elnök asszony, Oroszországban a gyilkosságokat továbbra is az emberi jogi aktivisták és a másként gondolkodók elhallgattatására fogják használni.

Október 28-án Moszkvában megölték Otto Messmert, az oroszországi jezsuiták vezetőjét és az ecuadori Victor Betancourt-t. Augusztus 31-én megölték Magomet Jevlojevet. Voltak gyilkossági kísérletek Ahmed Kotijev, Zurab Csecsojev, Dmitrij Krajucsin, Stanisław Dmitriewski és Karina Moskalenko ellen is. December 4-én az orosz ügyészség razziát tartott a Memorial nevű szervezet irodájában, amelynek során a Sztálin-rezsim több ezer áldozatának adatait tartalmazó adatbázist foglaltak le.

Az Anna Politkovszkaja és Alexander Litvinyenko meggyilkolásával kapcsolatos perek mutatják, hogy az orosz hatóságok igyekeznek megakadályozni, hogy igazságos végeredmény szülessen, és azt is, hogy a világ megtudja, ki volt a megbízó. Oroszországban a békés tiltakozókat rendszeresen letartóztatják, a sorkatonák pedig a hatalmaskodók áldozatai.

A leghatározottabban tiltakozom az emberi jogok oroszországi megsértése ellen. Felszólítom az orosz hatóságokat, hogy hagyjanak fel az emberi jogi aktivisták üldözésével.

  Michael Gahler, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, már sokszor hangot adtunk az Oroszországgal történő együttműködésre való hajlandóságunknak. Gazdasági kapcsolatokat és politikai párbeszédet szeretnénk fenntartani az országgal. Európának és Oroszországnak szüksége van egymásra. Ezért aztán különösen aggasztóak a jogállamisággal és a demokráciával kapcsolatos fejlemények ebben az országban, amelynek népe oly sok évtizeden át szenvedett a szovjet diktatúra alatt.

A demokrácia minden mérőszáma romlott, amióta Vlagyimir Putyin hivatalba lépett. Romlott a helyzet a sajtó és a média szabadságát, a szólásszabadságot, a – nem csak politikai – gyülekezési és egyesülési szabadságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét és a kisebbségek tiszteletét illetően egyaránt.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága több alkalommal elítélte Oroszországot itt, Strasbourgban, ami nyomasztó bizonyítéka annak, hogy az országban milyen rossz a polgári jogi helyzet. A Memorial Kutató- és Információs Központ elleni december 4-i szentpétervári razzia mutatja, hogy a jelenlegi vezetés nyilvánvalóan meg akar szabadulni az ország sztálini örökségétől, és szőnyeg alá szeretné söpörni a sztálini terrort. Ez nem jó alap a demokratikus társadalom kifejlődéséhez, ez utóbbi viszont elengedhetetlen az ország sikeres gazdasági és társadalmi fejlődéséhez; ráadásul nem növeli a szomszéd európai államok Oroszországba, mint megbízható, békés partnerbe vetett bizalmát sem.

Közös érdekünk folyamatos nyomást gyakorolni a jogállamiság és a demokrácia oroszországi helyreállítása érdekében, amikor a kormánnyal, a civil társadalom képviselőivel vagy az ottani üzleti vállalkozásokkal kerülünk kapcsolatba.

  Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, Oroszország túl fontos számunkra ahhoz, hogy ne aggódjunk az ottani események miatt. A kommunizmus alatt nem a szólásszabadsággal volt a gond. A probléma a szólás utáni szabadsággal volt. Úgy tűnik, ma a helyzet még rosszabb. Most nem csak a szabadság került veszélybe, hanem az emberek élete is.

Ez az állásfoglalás kiemeli, hogy megdöbbentő módon számos emberi jogi aktivistát, illetve a nemzeti vagy helyi hatóságok számára más okból kellemetlen egyént gyilkoltak meg. A gyilkosságok felelőseit hagyják eltűnni az országból, mint ahogyan az Anna Politkovszkaja gyilkosaival is történt; vagy hagyják, hogy parlamenti mentelmi jogukkal takarózzanak, mint Alexander Litvinyenko gyilkosai. Ebben az aggasztó helyzetben nehéz lesz Oroszországot olyan országként kezelni, amely valóban meg kívánja védeni a jogállamiság alapelveit.

  Mikel Irujo Amezaga, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Sajnálom, hogy a felszólalási sorrenddel kapcsolatban korábban volt egy kis kavarodás.

Az emberi jogok és a szabadság az Európai Unió legfontosabb alappillérei, és ezeknek kell az Oroszországgal folytatott párbeszéd alapját képezniük.

Sajnos napról napra újabb jogsértésekről értesülünk, és az emberi jogi aktivisták egyre több nehézséggel szembesülnek.

Az emberi jogokat sok esetben sértették meg az elmúlt néhány hónapban, és ez még nem minden. Támadás érte Sztanyiszlav Dmitrijevszki, a Nyizsnyij Novgorod Alapítvány a Tolerancia Támogatásáért egyik tanácsadójának otthonát. Fegyveres katonák elrabolták és megverték Zurab Csecsojevet, egy ingusföldi emberi jogi aktivistát. Iljasz Tyimisev emberi jogi jogász rokonait őrizetbe vették, kikérdezték és bántalmazták.

Arra is emlékeztetnék mindenkit, hogy múlt héten, december 12-én a spanyol kormány úgy döntött, hogy kiadja Oroszországnak Murat Gaszajevet. Gaszajevet, aki csecsenföldi orosz állampolgár, az Amnesty International információi szerint az orosz titkosszolgálat 2004-ben letartóztatta és három napig kínozta.

Gaszajev Spanyolországba menekült, ahol 2005-ben menedékjogért folyamodott. Kérelmét elutasították egy, a spanyol hatóságok által írt titkos jelentés alapján, amelybe sem ő, sem az ügyvédje nem nyert betekintést.

Spanyolország aláírta a kínzás elleni egyezményt, és Gazsajev kiadatása az orosz hatóságok diplomáciai csatornákon érkezett ígéretei alapján zajlik.

Az emberi jogi szervezetek számtalan jelentésben hívták fel a figyelmet arra, hogy Oroszország kínzást alkalmaz, különösen az észak-kaukázusi köztársaságokban, például Csecsenföldön és Ingusföldön.

Ha Murat Gaszajev kiadatása megtörténik, akkor nagyon komoly a veszély, hogy amint orosz kezekbe kerül, kínzásnak és más bántalmazásoknak vetik majd alá.

Mindjárt befejezem – felhasználom a plusz egy percet, ahogy megbeszéltük –, de szeretném újra elismételni, amit csoportom egyik képviselője, Horáček úr mondott. Tavaly júliusban emlékeztetett arra, hogy a Jukosz-ügyben bebörtönzöttek, Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev egy szibériai börtönben vannak, Chitában. És mások is.

Ezért azt szeretném kérni, hogy tegyünk meg mindent a szabadon bocsátásukért, ami csak módunkban áll, és igyekezzünk rávenni Oroszországot, hogy vezesse be a gondolatszabadságot és a sajtószabadságot, és ne akadályozza a civil szervezetek munkáját. Ezek a dolgok közös európai jövőnk szempontjából létfontosságúak.

  Andrzej Tomasz Zapałowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, ma újra kritikák érik az orosz kormányt azért, mert tolerálja, sőt, esetenként maga váltja ki a civilizált országokban elvárható viselkedéstől nagyon messze álló jelenségeket. Az orosz embereket felháborította egyes emberi jogi aktivisták elrablása, megfélemlítése, sőt, meggyilkolása. Ugyanakkor azonban Oroszországban a kormány igen komoly támogatást élvez, annak dacára, hogy leplezetlen módon tapossa el ellenzőit.

Az oroszok többsége szereti az erős vezetőket – még a könyörtelen vezetőket is. Az oroszok újjá akarják építeni a birodalmukat, és ez a cél szentesíti az eszközt. Európa úgy tesz, mintha mindezt nem venné észre, mivel természetesen főként gazdasági érdekeit tartja szem előtt. Az orosz lakosság nagy része szeretné, ha a volt szovjet köztársaságok újra Oroszország részévé válnának; még azok is, amelyek ma az Európai Unió tagállamai. Ez még komolyabb problémát jelent, mint az emberi jogok oroszországi megsértése. De – eme nagyobb veszély dacára – mi hallgatunk a dologról.

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Oroszország Európa legnagyobb és legközelebbi szomszédja, és kereskedelmi kapcsolataink miatt az egyik legfontosabb is. Ami Oroszországban történik, az Európa számára ezen okok miatt mindig nagyon fontos. Ami Oroszországban történik, az nagy hatással van Európára. Ezért, és az emberi jogi kérdések miatt, ez egy nagyon fontos állásfoglalás.

Szeretném kiemelni azt a tényt is, hogy jómagam itt, a strasbourgi Parlamentben találkoztam Garri Kaszparovval, amikor az orosz elnöki posztért indult. A jelöltsége idején díszvendégként látogatott ide. Kaszparov már akkor elmondta, hogy a Kreml a politikai tevékenységet olyannyira rossz szemmel nézte, hogy őt felforgatónak, bűnözőnek tekintették – hasonlóan azokhoz, akikről ma eddig szó volt – és zaklatták; az ő és támogatóinak letartóztatása állandó veszélyként lebegett a fejük felett.

Ezek a tevékenységek időnként az orosz határon túl is terjednek, még az EU-ban is. Nemrégiben a Petíciós Bizottság Bulgáriában járt, és az üldözött ortodox bolgár egyház képviselőitől az orosz befolyásról hallhattak.

Félre kell tennünk az energiabiztonsággal kapcsolatos félelmeinket, amelyek miatt kesztyűs kézzel bánunk velük, és határozottan, egyértelműen kell bánnunk Oroszországgal, emlékeztetve tárgyalópartnereinket arra, hogy az Európa Tanács tagjai és aláírták az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a Strasbourgi Egyezményt; valamint ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy Oroszországban és azon kívül is tartsák tiszteletben a demokráciát és az emberi jogokat.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, Oroszországban a jogállamisággal kapcsolatos problémák nem elszigetelt esetek, hanem az egész egy rákos daganathoz hasonlítható, amely folyamatosan terjed. A Putyin-korszak második szakaszában járunk – Medvegyev csak báb –, és most zajlik a harmadik előkészítése.

Putyin az első szakaszt a második csecsen háborúval kezdte: birodalmi érdekei, a nyersanyagok miatt megtámadott egy kis országot, ami gyakorlatilag szinte népirtásnak minősül. Azóta a helyzet tovább eszkalálódott; korlátozták a jogállamiságot és a sajtószabadságot; az olyan emberi jogi aktivistákat, mint Karinna Moszkalenko, egészen idáig, Európa fővárosáig, Strasbourgig üldözték; és közben semmiféle előrelépés nem történt. Ahogy mondtam, ezek nem elszigetelt esetek, hanem a megmaradt kevéske demokrácia és jogállamiság leépítése.

Ezért az Európai Uniónak sokkal határozottabbnak kell lennie a megállapodásokat megelőző tárgyalások során. Tartozunk ennyivel Anna Politkovszkajának, Alexander Litvinyenkónak és mindenki másnak, aki az életével fizetett azért, mert ezekhez hasonló ügyekben nyomozott, vagy kimondta az igazságot.

Oroszországban az életét kockáztatja mindenki, aki erről nyíltan beszél, és mindig valamilyen sötét, rejtélyes összefüggésekről lehet hallani. Ezért nekünk, akik szabadságban és viszonylagos biztonságban élünk, kötelességünk elérni, hogy a körülményekre végre fény derüljön. Itt, a Parlamentben meg kell tennünk, amit lehet: egyértelműen, határozottan kell beszélnünk az orosz vezetéssel. Végül is csak ebből értenek, ahogy azt Jelena Bonner tegnap megindító beszédében elmondta.

Kövessük az olyan bátor emberek példáját, mint Jelena Bonner és Andrej Szaharov, és hagyjuk abba a képmutatást. Ne hazudjunk magunknak tovább. Mondjuk ki az igazságot. Ezzel tehetjük a legnagyobb szolgálatot az orosz népnek.

  John Bowis (PPE-DE). – Elnök asszony, két évvel ezelőtt ölték meg Anna Politkovszkaját. Otthon, a saját házának liftjében lőtték le. Mellé ledobták a fegyvert. Fényes nappal. Akkor azt kérdezgették: „ki húzta meg a ravaszt?”, azóta az a kérdés, hogy ki mozgatta a szálakat a háttérből. Az eset hasonlít a maffiagyilkosságokhoz, de ő sosem írt a maffiáról. Csak az orosz kormányról írt, és annak csecsenföldi ténykedéséről. Ez figyelmeztetés volt – figyelmeztetés a többi szabad szellemű újságírónak, hogy vigyázzanak, mit írnak.

Sikeres is lesz, ha csak a világ közvéleménye és az uniós intézmények nem kényszerítik ki az igazságos tárgyalást és annak kiderítését, hogy ki adta ki a parancsot. Annát nem lehet visszahozni, de igazságot még szolgáltathatunk. Akkor a Politkovszkaja név a szabadság szimbóluma lehet, nem pedig az elnyomásé. Össze kell fognunk ennek érdekében.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Elnök asszony, egy rendkívül fontos vita végéhez közeledünk, amely, ahogy már elhangzott, régen időszerű volt. Oroszország minden szempontból létfontosságú számunkra, de különösen fontos, mint olyan ország, ahol az emberi jogokat tiszteletben kell tartani. Az emberi jogok közé tartozik a xenofóbia és a homofóbia elutasítása; felszólítom képviselőtársaimat, hogy gondoskodjanak róla, hogy egyértelmű hivatkozás történjen Oroszország e két szörnyű jelenségére, amelyeket joggal kritizál az állásfoglalási indítvány. Ne egyezzünk bele ezek eltávolításába.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, az állásfoglalás konkrétan beszél egyes elítélendő esetekről.

Ennek az állásfoglalásnak nem egy sürgős döntésnek kell lennie, hanem az orosz hatóságokhoz intézett állandó érvényű felszólításnak, amellyel elítéljük az ottani üldözéseket. Az állásfoglalás az orosz népnek szól; azoknak a harcosoknak, orosz hősöknek, akik addig harcolnak a szabadságért, amíg már senkinek nem kell attól félnie, hogy kivégzik, ha él a szólásszabadsághoz való jogával.

Úgy gondolom, hogy az orosz kormány és az Európai Bizottság találkozóin és kapcsolataiban ennek hangot kell adnunk.

  Marcin Libicki (UEN). – (PL) Elnök asszony, ma az emberi jogok megsértésének eseteivel foglalkozunk, többek között Anna Politkovszkaja meggyilkolásával és más oroszországi incidensekkel, amelyek mutatják, hogy az állam hogyan terrorizálja saját népét.

Annak is tudatában kell lennünk, hogy az emberi jogok megsértésén kívül Oroszország egyre imperialistább országgá is válik, és a 90-es évek eleji rövid szünet után újra szomszédait fenyegeti. A jelenlegi helyzet abból fakad, hogy a kommunizmus bűneit formálisan sosem mondták ki, és a rendszert nem ítélték el. Ma Németország demokratikus ország, amely tiszteli népét, mert Németország túllépett Hitleren és a náci múlton.

Igyekeznünk kell elérni, hogy itt, ebben az ülésteremben és mindenhol, ahol érvényesíteni tudjuk befolyásunkat, a kommunista múltat ne söpörjék a szőnyeg alá, mert csak így lehet megállítani az országon belül az orosz terror-politikát, azon kívül pedig a birodalomépítő ambíciókat.

  Jacques Barrot, A Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, november 5-én, első országértékelő beszédében Medvegyev elnök egyértelműen hivatkozott az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának évfordulóján ez a hivatkozás szimbolikus jelentőségű: rámutat, hogy az új elnök fontosnak tartja az igazságszolgáltatás reformját és annak az emberi jogokra gyakorolt hatását. Biztatóak a szavai, de az Európai Uniónak nagyon szoros figyelemmel kell követnie az ezen a téren zajló eseményeket. Az utóbbi néhány hétben ismét emlékeztetőt kaptunk arról, hogy az emberi jogok védelmezői milyen problémákkal szembesülnek. Természetesen nagy figyelemmel hallgattuk a felszólalókat, elnök asszony. Igyekeztek kiemelni, hogy milyen komoly veszélyben vannak Oroszországban az emberi jogok.

Anna Politkovszkaja halála után két évvel megkezdődött a per. Kezdetben a tárgyalások nyilvánosak voltak, majd a nyilvánosság kizárásával folytatódtak, aztán újra megnyitották őket. A pert a szólásszabadság védelmezői mind szorosan nyomon követik majd.

Magomet Jevlojev meggyilkolása – augusztus végén, rendőrségi fogvatartása alatt ölték meg – is emlékeztet arra, hogy Oroszországban az újságírás egyre veszélyesebb szakma.

December elején a Memorial, az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb, Oroszország fájdalmas huszadik századi történelmével foglalkozó civil szervezet irodájában rendőri házkutatás volt. A razzia során elkobozták a gulágokról szóló történelmi archívumokat.

Ha tényleg folytatni akarjuk az áprilisban, az európai totalitárius rezsimek bűneivel foglalkozó konferencián megkezdett munkát – egyébként ezt a konferenciát éppen én magam nyitottam meg – akkor a történészeknek természetesen mindenképpen hozzáférést kell biztosítani az archívumokhoz. A december 4-i házkutatás aggasztó üzenetet hordoz mindenki számára, aki hisz abban, hogy a múlt sebeiről párbeszédet, mégpedig őszinte párbeszédet kell folytatni. A megbékéléshez, amelyre nagy szükség van, szükséges ez a párbeszéd.

Természetesen az EU és az orosz hatóságok közötti emberi jogi konzultációk sok lehetőséget adnak arra, hogy emlékeztessük Oroszországot az általa vállalt emberi jogi kötelezettségekre és tiszteletben tartásuk szükségességére. A Bizottság folytatja a civil társadalmi kezdeményezések támogatását, nem utolsósorban az Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért eszköz keretében.

Az igazságszolgáltatási reform támogatása szintén kiemelt cél az oroszországi együttműködési programok során. A legutóbbi Oroszországgal tartott találkozó alatt kapcsolatba kerültem az igazságügyért felelős új tisztviselőkkel, és mindenképpen komoly igényekkel lépek majd fel a velük folytatott párbeszéd során. Ezenkívül az Európai Unió és Oroszország jelenleg az érvényben lévő partnerségi és együttműködési megállapodást felváltó új szerződésről tárgyal.

Természetesen az emberi jogok tiszteletben tartása az új megállapodás egyik kulcseleme kell, hogy legyen. A feleknek az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács keretein belül tett kötelezettségvállalásait bele kell foglalni; a Bizottság ezen a kérdésen továbbra is dolgozik majd. Ferrero-Waldner asszony megkért, hogy köszönjem meg, hogy erre a vitára sor került, és biztosított személyes elkötelezettségéről. Ehhez hozzátenném saját elkötelezettségemet is, hiszem nekem megvan a lehetőségem arra, hogy a biztonság és az igazságügy területén párbeszédet folytassak az orosz hatóságokkal.

Erről a kérdésről ennyit tudok elmondani, elnök asszony. Remélem, hogy 2010-ben lehetőség nyílik majd arra, hogy az orosz hatóságok jobban tiszteletben tartsák a vállalt kötelezettségeiket, mert idén ezt nem tették meg.

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra azonnal sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. – A Jukosz-ügyben továbbra is rendszeresen súlyosan megsértik az emberi jogokat. Mihail Hodorkovszkij letartóztatása után öt évvel ő és a Jukosz több más vezetője is erősen megkérdőjelezhető körülmények között van fogságban. A legaggasztóbb a Jukosz egykori jogászának, Vaszilij Alexanyannak az esete, aki 2006 óta előzetes letartóztatásban van. AIDS-es, limfómája és tuberkulózisa van, haldoklik. Kijelentette, hogy nem hajlandó engedni a zsarolásnak és az orvosi kezelésért cserében hamis vallomást tenni Hodorkovszkij ellen. Ezért az állapota, amely korábban még kezelhető lett volna, leromlott; végzetes komplikációk alakultak ki. Az ellene felhozott vádak 2008 decemberében elévülnek, de az igazságügyi hatóságok csak akkor fogják elengedni Alexanyant, ha kifizeti az 1,4 millió eurós, botrányosan magas óvadékot. Mindeközben Hodorkovszkijt nem engedték ki a börtönből, pedig az orosz törvények és gyakorlat szerint erre lehetőség lett volna. A nyomozók teljesen valószínűtlen új vádakat hoztak fel Hodorkovszkij ellen, és már majdnem két éve tartják előzetes letartóztatásban.

Ezek az esetek – sok másik esettel együtt – mutatják, hogy milyen gyenge az orosz igazságszolgáltatás. Ezeknek az embereknek a szabadon bocsátása hatalmas lépés lehet az orosz „jogi nihilizmus” elleni küzdelemben. Az EU-Oroszország partnerségi és együttműködési megállapodást a törvényességi kérdések megoldásától kell függővé tenni, ideértve a politikai foglyok ügyét is.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Oroszország az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagja, és tagságával elkötelezte magát az emberi jogok tisztelete mellett. Az ország emberi jogi helyzete azonban nagyon rossz. A xenofóbia és a homofóbia a Moscow Bureau for Human Right szervezet szerint egyre erősebb; 2008-ban 100 ember öltek meg bőrszíne, nemzetisége, vallása vagy szexuális irányultsága miatt. Októberben Otto Messmert, az orosz jezsuita rend vezetőjét és Victor Betancourt ecuadori papot moszkvai lakásukban brutálisan meggyilkolták. A probléma az, hogy az orosz hatóságok a gyakorlatban nem ítélik el az ilyen bűncselekményeket.

Ráadásul aki Oroszországban kiáll az emberi jogok mellett, az emiatt rendkívül veszélyes helyzetbe kerül. Az emberi jogi aktivisták helyzete nagyon aggasztó, és ugyanilyen rossz helyzetben vannak az emberi jogokat védő civil szervezetek is. Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé számos orosz állampolgár esete került. Az ítéletek azt mutatják, hogy az orosz állami hatóságok sok esetben súlyosan megsértik és elnyomják az emberi jogokat.

Ezeket a kérdéseket most, az EU és Oroszország kapcsolatainak átfogó kereteit meghatározó keretmegállapodás tárgyalásai folyamán nagyon komolyan kell venni. A novemberi EU-Oroszország csúcstalálkozón kezdeményezett tárgyalásokon el kell ismertetni az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia kiemelt fontosságát. Ragaszkodnunk kell ahhoz is, hogy az orosz hatóságok haladéktalanul tartsák be az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit.

Az emberi jogokkal foglalkozó jogászok sok, visszaéléssekkel kapcsolatos váddal foglalkoznak, ugyanakkor pedig hatalmas személyes kockázatot vállalnak az esetek utáni nyomozás során. A munkájukért maximális tiszteletet érdemelnek. Állami védelmet kell nekik nyújtani, és kijár nekik a nemzetközi közösség megfelelő támogatása is.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.