Index 
Viták
PDF 1549k
2008. december 18., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás
1. Az ülés megnyitása
 2. A középvállalkozások közzétételre és összevont beszámoló készítésére vonatkozó kötelezettségei - A középvállalkozások számviteli kötelezettségei (vita)
 3. Európai közokirat - E-igazságszolgáltatás - A felnőttek jogi védelme: határokon átnyúló kérdések (vita)
 4. Köszöntés
 5. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 6. Szavazások órája
  6.1. A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosítása (A6-0509/2008, Jo Leinen) (szavazás)
  6.2. A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosítása (A6-0504/2008, Reimer Böge) (szavazás)
  6.3. Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele (A6-0474/2008, Reimer Böge) (szavazás)
  6.4. A rugalmassági eszköz igénybevétele (A6-0493/2008, Reimer Böge) (szavazás)
  6.5. 10/2008. sz. költségvetési módosítástervezet (A6-0481/2008, Kyösti Virrankoski) (szavazás)
  6.6. A Tanács módosításai a 2009-es évre vonatkozóan (szavazás)
  6.7. 2009. évi általános költségvetési tervezet, a Tanács által módosított formában (minden szakasz) (A6-0486/2008, Jutta Haug/Janusz Lewandowski) (szavazás)
  6.8. A mobil berendezésekkel kapcsolatos nemzetközi érdekekről szóló egyezmény és az egyezmény légi járművekkel kapcsolatos kérdéseiről szóló, ahhoz csatolt jegyzőkönyv (A6-0506/2008, Georgios Papastamkos) (szavazás)
  6.9. Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007-2010) (A6-0463/2008, Monica Maria Iacob-Ridzi) (szavazás)
  6.10. Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében: az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósítása (A6-0455/2008, Ljudmila Novak) (szavazás)
  6.11. A játékok biztonsága (A6-0441/2008, Marianne Thyssen) (szavazás)
  6.12. A szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakerete (A6-0438/2008, Jan Andersson) (szavazás)
  6.13. Az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) (A6-0424/2008, Thomas Mann) (szavazás)
  6.14. Az elszámolások véglegessége és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodások (A6-0480/2008, Piia-Noora Kauppi) (szavazás)
  6.15. A betétbiztosítási rendszerek a fedezeti szint és a kifizetési határidő vonatkozásában (A6-0494/2008, Christian Ehler) (szavazás)
  6.16. A középvállalkozások közzétételre és összevont beszámoló készítésére vonatkozó kötelezettségei (A6-0462/2008, Ieke van den Burg) (szavazás)
  6.17. A Tanács által elfogadott szabályok az OLAF rendelet felülvizsgálatára (szavazás)
  6.18. A Frontex ügynökség és az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) értékelése és jövőbeni fejlesztése (A6-0437/2008, Javier Moreno Sánchez) (szavazás)
  6.19. A hamisítás hatása a nemzetközi kereskedelemre (A6-0447/2008, Gianluca Susta) (szavazás)
  6.20. A középvállalkozások számviteli kötelezettségei (szavazás)
  6.21. Európai közokirat (A6-0451/2008, Manuel Medina Ortega) (szavazás)
  6.22. E-igazságszolgáltatás (A6-0467/2008, Diana Wallis) (szavazás)
  6.23. A felnőttek jogi védelme: határokon átnyúló kérdések (A6-0460/2008, Antonio López-Istúriz White) (szavazás)
  6.24. A béke megszilárdulásának és egy állam építésének kilátásai a konfliktus utáni helyzetekben (A6-0445/2008, Nirj Deva) (szavazás)
 7. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 8. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 9. A szavazáshoz fűzött indokolások
 10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 11. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet
 12. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
 13. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (vita)
  13.1. Zimbabwe
  13.2. Nicaragua
  13.3. Oroszország: az emberi jogok védelmezőivel szembeni agresszió és eljárás Anna Politkovszkaja meggyilkolása ügyében
 14. Szavazások órája
  14.1. Zimbabwe (szavazás)
  14.2. Nicaragua (szavazás)
  14.3. Oroszország: az emberi jogok védelmezőivel szembeni agresszió és eljárás Anna Politkovszkaja meggyilkolása ügyében (szavazás)
 15. A Tanács közös álláspontjainak közlése: lásd a jegyzőkönyvet
 16. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet
 17. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 116. cikke): lásd a jegyzőkönyvet
 18. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet
 19. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet
 20. Az ülésszak megszakítása
 MELLÉKLET (Írásbeli válaszok)


  

ELNÖKÖL: BIELAN ÚR
alelnök

 
1. Az ülés megnyitása
A felszólalásokról készült videofelvételek
  

(Az ülést 9.05-kor megnyitják)

 

2. A középvállalkozások közzétételre és összevont beszámoló készítésére vonatkozó kötelezettségei - A középvállalkozások számviteli kötelezettségei (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pontok: együttes vita a következőkről:

Ieke van den Burg jelentése a Jogi Bizottság nevében a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a középvállalkozások egyes közzétételi követelményei és a konszolidált beszámoló készítésének kötelezettsége tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(COM(2008)0195 – C6-0173/2008 – 2008/0084(COD)) (A6-0462/2008), és

a Bizottság nyilatkozata a középvállalkozások számviteli kötelezettségeiről.

 
  
MPphoto
 

  Ieke van den Burg, előadó. (NL) Elnök úr, elnézést kérek a késésért. Nehéz idők járnak a kis- és középvállalkozásokra. A válság nem csak a bankokat és a tőzsdén jegyzett cégeket sújtotta, hanem az egész gazdaságot, és a KKV-k esetében is munkahelyek megszűnéséhez vezet. Ezért az uniónak segítenie kell ezt a szektort.

Ebben van fontos szerepe azoknak az intézkedéseknek, amelyek tavaly nyáron az úgynevezett „kisvállalkozói intézkedéscsomagban” szerepeltek. Jómagam jelenleg több, abban foglalt javaslattal is foglalkozom: ilyen a közös európai részvénytársasági szabályozás, a mikrohitelnyújtás kereteinek bővítése és a helyi piacon magánszemélyeknek szolgáltatást nyújtók számára egy alacsony héa-kulcs bevezetésének kidolgozása is.

A kisebb vállalkozások számára nagyon fontos kérdés az adminisztrációs teher, melyet nagyrészt a nemzeti és helyi hivatalos szervek rónak rájuk. Ebben viszont szerepet vállalt az uniós törvényhozás: előrelátóan elkezdtük ritkítani, könnyíteni ezeket a terheket. Ez egyébként az előttünk fekvő dossziéra is érvényes. A tájékoztatási kötelezettség és az erről szóló két irányelv 25, illetve 30 éves és több módosításon is átesett. Ezek most egy úgynevezett gyorsított eljárás keretében leegyszerűsítésre kerülnek.

Ezek az intézkedések azonban csak egy kis lépést jelentenek a terhek könnyítésének hosszú útján. Sokkal többre lenne szükség. A Parlament Jogi Bizottságában határozottan hangot adtunk erre vonatkozó elégedetlenségünknek. Mindezek miatt ezzel a jogalkotási dossziéval egyidőben kiadtunk egy állásfoglalást, amelyben arra kérjük a Bizottságot, hogy a gyorsított eljárás keretében indítsa el a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó jogszabályok sokkal alaposabb felülvizsgálatát. A Bizottság addigra ettől függetlenül is napirendre tűzte ezt a kérdést. A cél az, hogy a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó szabályok egész Európában egységesebbek legyenek.

Korábban, mikor ugyanez a téma Radwan úrnak a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében írt jelentése kapcsán volt terítéken, kifejezetten azt mondtuk, hogy a megoldás nem a kis-és középvállalkozásokra vonatkozó nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat (IFRS) kidolgozó Nemzetközi Számviteli Standard Testület kezében van, hanem inkább az érvényben lévő jogszabályokra építve kell erősebb harmonizációra törekednünk Európában.

Ezen vita során a jelentés árnyék-előadója, Lehne úr javasolta, hogy a tagállamok már ebben a stádiumban kapjanak lehetőséget arra, hogy a mikrovállalkozásokkal, a legkisebb vállalkozásokkal kivételt tegyenek. Véleményem szerint ez egy kényszerhelyzetből származó intézkedés, amely, bár a Stoiber-csoport már javasolta, hosszú távon nem vezet lényegi egyszerűsítéshez, mivel nem kötelező, s így csupán tovább növeli majd a tagállamok közötti különbségeket.

A végső lehetőség és célkitűzés tehát szükségképpen a széles körű harmonizáció, amely biztosítja, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem számítanak mikrovállalkozásnak, szintén élvezhessék egy hasonló, nagyon egyszerű rendszer előnyeit. Ezzel az egyszerű rendszerrel kapcsolatban csak arra szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy milyen lehetőségeket kínál az „XBRL”, a kiterjeszthető üzleti beszámolási nyelv, amely lehetővé teszi, hogy a különböző szervezetek könnyen, egyszerűen megadhassák adataikat, és más szervezetek felhasználhassák azokat. Az ilyen adatok megadását ez a rendszer könnyebbé és egyszerűbbé tenné, és az adatok sokféleképpen felhasználhatóak lennének.

Hamarosan tehát komoly vitát kell kezdeményezni arról az ellenállásról, amely a könyvelés világában tapasztalható a mikrovállalkozásoknak nyújtott engedményekkel szemben. A Bizottságnak javaslatokkal kellene előállnia. Ezután meg kell vizsgálni a középvállalkozások és a mikrovállalkozások számára lehetséges legjobb megoldást, amely garantálja az átláthatóságot és a jó könyvelést, és lehetővé tesz bizonyos műveleteket; mindezt anélkül, hogy ezekre a vállalkozásokra hatalmas adminisztratív terheket rónánk.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. (FR) Elnök úr, van den Burg asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Parlament ma fog határozni az egyszerűsítéssel kapcsolatos javaslatról, amely a számviteli területhez kapcsolódó három jogalkotási javaslat közül az első. Célja az, hogy közösségi szinten egyszerűbbé tegye a gazdasági környezetet, különösen a kis- és középvállalkozások számára.

Ez az első javaslat jó kiindulópontot jelent: alkalmat ad a jogalkotók, az érintettek és a Bizottság véleménycseréjére és a két másik javaslat elemeinek megvitatására.

Ahogyan azt néhány hete az európai gazdasági fellendülési tervben bejelentettük, a következő javaslat célja a vállalkozások legnagyobb hányadát kitevő kisebb vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése lesz.

2009 első negyedévében a Bizottság javaslatot állít majd össze, amely alapján a tagállamok felmenthetik ezeket a mikrovállalkozásokat az éves beszámoló készítése alól. Azt is szeretném kiemelni, hogy a Bizottság javaslata csak akkor csökkenti majd sikeresen az adminisztratív terheket, ha a tagállamok élnek ezzel az új lehetőséggel, mivel csak lehetőségről, nem pedig kötelezettségről van szó.

A külső tanácsadók becslései szerint ez az intézkedés akár évi 5,8 milliárd euró megtakarítással is járhat. De ez a megtakarítás csak akkor valósul meg, ha minden tagállam él ezzel a mentességi lehetőséggel és nem vezet be új és túlzottan korlátozó szabályokat.

A második kezdeményezés, amelyet szeptember végén jómagam jelentettem be, a negyedik és a hetedik számviteli irányelv felülvizsgálata és frissítése. A felülvizsgálat technikai előkészületei már meg is kezdődtek. 2009 első negyedévében nyilvános konzultáció lesz arról, hogy milyen irányt vegyen ez az intézkedés.

Sokan örömmel hallják majd, hogy Stoiber úr kiváló munkacsoportjának javaslatait a lehetőségek szerint figyelembe fogjuk venni.

Visszatérve a javaslatra, amely nemrég a gyorsított eljárás tárgyát képezte, nagyon örülünk annak, hogy – az intézmények együttműködésének hála – ez a kezdeményezés ilyen gyorsan terítékre került.

Arra kérem Önöket, hogy ma az eljárás lezárása mellett szavazzanak. Köszönöm a figyelmet.

 
  
MPphoto
 

  Kristian Vigenin, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója.(BG) Biztos úr! A mi értékelésünk szerint az ehhez a jogalkotási kezdeményezéshez kötődő javaslatok nem eléggé nagyratörőek. A Gazdasági Bizottság ezért arra kéri a Bizottságot és személy szerint Önt, hogy ebben a kérdésben tanúsítson aktívabb hozzáállást.

Azt belátom, hogy az Ön által vázolt esemény fontos lépés, de a Bizottságtól határozottabb intézkedéseket várunk el, természetesen az Európai Parlament teljes támogatásával, hiszen ez egy rendkívül fontos kérdés a kis- és középvállalkozások számára, különösen a jelenlegi pénzügyi válság idején.

A Gazdasági és Monetáris Bizottság előadójaként el szeretném mondani, hogy teljes mértékben támogatjuk a Bizottság kezdeményezését, amellyel igyekszik csökkenteni a középvállalkozások adminisztratív terheit. Egyetértünk ezzel a célkitűzéssel és támogattuk a gyorsított eljárást is. Ez a javaslat ma támogatást fog kapni. Úgy gondoljuk, hogy mostantól az Önök által elfogadni tervezett intézkedéseket is teljes mértékben támogatni fogjuk.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Üdvözlöm az elnök urat, a Bizottság alelnökét és a biztos urat! Hölgyeim és uraim, képviselőcsoportunk természetesen a van den Burg-jelentés mellett fog szavazni. Gratulálok Ieke van den Burgnak munkájához, amely, mint mindannyian tudjuk, minden esetben igen kiváló színvonalú.

Ezzel együtt fel szeretném hívni a figyelmet arra a tényre, hogy a kis- és középvállalkozások nem feltétlenül támogatják a számviteli követelmények eltörlését. Sok levelet kapunk ebben a témában, amelyekben arra kérnek, hogy legyünk óvatosak: bár az egyszerűsítés hasznos, de vigyázni kell, nehogy a dolog fordítva süljön el. Hadd magyarázzam el, mire gondolok: a számvitelt le kell egyszerűsíteni, és erről szól az az állásfoglalás is, amely szerint a Bizottságnak a lehető leghamarabb, konkrétan 2009 végére javaslatot kell tennie egy, a kis- és középvállalkozások számára megfelelő számviteli rendszerre. Ez azonban nem jelent teljes mentességet.

Hogy miért nem? Először is azért, mert a számvitel lehetőséget jelent a vezetők számára a cég helyzetének legalább évenkénti rendszeres áttekintésére. A számvitel nagyon hasznos eleme a vállalkozások közti kölcsönök nyújtásának, és a bankok is ezen dokumentumok alapján folyósítanak kölcsönöket. Mindezen túl vannak adófizetési kötelezettségek is. Nem szabad tehát a kisvállalkozások vezetőit azzal hitegetni, hogy rengeteg időt és pénzt spórolhatnak meg, ha felhagynak a számvitellel. Ez katasztrofális következményekkel járna.

Egy olyan számviteli rendszerre van szükség, amely megfelel a kisvállalkozások szükségleteinek és felmenti azokat a túlzott vagy fölösleges kötelezettségek alól. Azt gondolom azonban, biztos úr, hogy az egyszerűsítés legjobb módja az, hogyha egyszer és mindenkorra érvényessé tesszük azt a szabályt, hogy az információkat minden tagállamban egyszer kell bekérni, és nem kötelezhetik arra a vállalkozásokat, hogy időről-időre készítsék el ugyanazokat a beszámolókat, töltsék ki ugyanazokat az űrlapokat, és adják meg a hatóságoknak ugyanazokat az adatokat, amelyeket egyszer már elküldtek.

Ezzel a megoldással segíthetjük a vállalatvezetőket: biztosíthatjuk, hogy a számviteli szabályok segítségével átlássák cégük helyzetét és felmenthetjük őket a teljesen értelmetlen adminisztratív kötelezettségek alól.

 
  
MPphoto
 

  Sharon Bowles, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, én üdvözlendőnek tartom a KKV-k beszámolókészítési terheinek csökkentését. A kisebb cégek nem tekinthetők a nagy cégek kicsinyített másainak, s így a nagyvállalatokra vonatkozó egyes beszámolókészítési kötelezettségek az ő esetükben egyáltalán nem relevánsak. Más előírások túlzott erőforrásokat igényelnek és végső soron nem szolgálják a köz érdekét, mivel nem illeszkednek a rengetegféle kisebb céget felvonultató európai környezethez. A fölösleges beszámolókészítés több kárt okoz, mint hasznot, úgyhogy örülök, ha egy részétől megszabadulunk. Folytassuk ezt a hasznos munkát.

A jelentés végleges szövegének azonban van egy része, amellyel képviselőcsoportom és mások sem tudnak egyetérteni: a megfelelési táblázatok. A Bizottság a nemzeti jogba való átültetésről szóló megfelelési táblázatokat ebben a kis irányelvben is kötelezővé kívánta tenni, és ez megegyezik a mi álláspontunkkal is. A Tanács ezzel nem ért egyet, mert szerinte indokolatlan terhet jelent. Erre annyit tudok mondani, hogy nem kellene annak lennie. Meg kell találni a módját, hogy a közösségi jogszabályoknak való megfelelésről szóló információkat hozzáférhetővé tegyük. Ezen a ponton hatalmas demokratikus hiányosság mutatkozik. A felelősök a tagállamok, de természetesen az uniót hibáztatják.

A helyzet a Lisszaboni Szerződést ért kritikákra emlékeztet, mivel az önmagában, független dokumentumként értelmezhetetlen. Itt azonban még nagyobb ellenállásnak kellene lennie, mert a megfelelés kapcsán a tagállamok kormányai napi szinten pontosan ugyanezt teszik a polgáraikkal és azok vállalkozásaival. Ne kerülgessük az igazságot: ez nem az unió hibája. Ez a tagállamok kormányainak hibája, és a helyzeten változtatni kell.

 
  
MPphoto
 

  Patrick Louis, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Bizottság csökkenteni kívánja a vállalkozások adminisztratív terheit, ami alapjában véve helyes cél. De ha az egészet a lehető legrövidebb idő alatt próbáljuk lezavarni, akkor nem leszünk képesek alapvetően változtatni a helyzeten. Márpedig változtatásra szükség van, mivel a Bizottság továbbra is folyamatosan túlzott szabványosítást, számtalan döntéshozatali szintet és rendszerszintű korlátozást vezet be az európai vállalkozásokra vonatkozóan, bármekkorák legyenek is.

Ma három állam kivételével mind elismeri, hogy a vállalkozásokról szóló adatokat– létrehozásuktól megszűnésükig – nyilvánosságra kell hozni, és a Bizottság maga is beismeri, hogy ezen információk egy része elvész. Ez a veszteség elsősorban azokat érinti, akiknek a leginkább szüksége van az adatokra: a mikrovállalkozások környezetében működő egyéneket és KKV-kat, és az azokkal közvetlen kapcsolatban lévő személyeket.

Ez a javaslat módosítaná az átadható információ szabályozását, s így a jelenleg mindenki számára viszonylag könnyen hozzáférhető információk hosszú távon csak a keresési célokat pontosan ismerő szakmabeliek számára lennének elérhetőek. Ezt a javaslatot nem igazán fogadhatjuk el, hiszen a felelősségteljes törvényhozás szellemében a téma nem igényel különleges intézkedéseket, mivel a gazdasági információk címzettjei csakis a következők lehetnek: minden, az adatok iránt érdeklődő állampolgár, fogyasztó és befektető.

Ugyanakkor ez a javaslat káros következményekkel járhat, sőt, bizonyosan járna is a regionális sajtóra nézve, amely már most is bajban van, hiszen feladata a bírósági és törvényhozási bejelentések közzététele, amelyek a hirdetési bevételeknek akár 25-50%-át is szolgáltathatják. Ezek a lapok létfontosságú gazdasági és társadalmi szerepet játszanak. Meg kell védeni őket, mivel ezáltal a helyi közösségekben játszott társadalmi szerepüket is védelmezzük. Meg kéne tehát próbálnunk takarékoskodni és a munkánkban más területekre koncentrálni. Véleményem szerint ez a téma ma még nem érett meg a továbblépésre.

 
  
MPphoto
 

  Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, vállalkozáspolitikánk fő célja az, hogy megfelelő környezetet alakítsunk ki az új vállalkozások beindításához és fejlesztéséhez. A gazdasági körülmények javításához egyszerűsíteni kell az adminisztratív és jogi eljárásokat, és intézkedni kell a finanszírozás, az adóztatás, a társadalmi és természetes környezet tekintetében is, hiszen mindezek hatással vannak a vállalkozások működésére.

Az egységes szabályozás hatalmas előnyökkel járna a nemzetközi üzleti világ számára. Először is, a szupranacionális pénzügyi beszámolási standardok bevezetésével könnyebbé válna a különböző országokban székelő cégek pénzügyi helyzetének értékelése és összehasonlítása, ez pedig leegyszerűsítené a befektetésekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatot. Másodszor pedig, az általánosan elfogadott számviteli elvekre épülő pénzügyi beszámolókészítésnek köszönhetően javulnának a cégek tőkéhez jutási esélyei.

A kis- és középvállalakozásokra sok esetben pontosan ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak, mint a nagyvállalatokra, sajátos számviteli szükségleteiket ritkán veszik figyelembe. Fontos, hogy a vita ne csak az egyszerűsítésről szóljon, hanem arról is, hogy a számviteli standardoknak milyen hatásai vannak a kis- és középvállalkozásokra nézve, és ezek mennyiben térnek el a nagy, tőzsdén jegyzett cégekre gyakorolt hatásoktól. Az egyszerűsítésről szóló vita általában a költségek körül forog. Mindamellett a számviteli követelmények következményeiről folytatott vitában teret kap a pénzügyi beszámolókészítés előnyeinek és az egyes érintettek szükségleteinek kérdése is.

Több előnnyel is jár, ha a kis- és középvállalkozásokra vonatkozóan egyszerűsített szabályozást vezetünk be. Először is, az általános standardok alkalmazása mindenképpen kevesebb előnyt tartogat a kis- és középvállalkozások számára, mint a nagyobb, tőzsdén jegyzett cégek számára, s emiatt alkalmazásuk során felborul a költség-haszon egyensúly. A megfelelő költség-haszon egyensúly eléréséhez pedig csökkenteni kell a költségeket. Másodszor, a pénzügyi beszámolókészítés lényegében nem kap fontos szerepet a kis- és középvállalkozások tulajdonosainál információs igényeik kielégítésében, mivel ők az adatokhoz közvetlenül is hozzáférnek. Harmadszor pedig, a KKV-k által készített pénzügyi beszámolók tulajdonképpeni felhasználói kevesebbet tudnak a pénzügyi beszámolókészítésről, így azt az ő ismereteikhez kell igazítani.

 
  
MPphoto
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE).(PL) Elnök úr, az Európai Parlament évek óta rendszeresen aggodalmának ad hangot az európai vállalkozásokat terhelő, fölösleges és aránytalanul magas adminisztratív költségek miatt. Ezért örömmel látjuk, hogy a Bizottság végre foglalkozik ezzel a kérdéssel, és gyorsított eljárás keretében módosításokat javasolt a 4. és 7. társasági jogi irányelvekre vonatkozóan, a középvállalkozások közzétételi és az konszolidált pénzügyi beszámoló készítésére vonatkozó kötelezettségei terén.

Támogatom a Bizottság megközelítését, amellyel igyekszik egyszerűsíteni az európai vállalkozások működési feltételeit. Hozzájárulásom azonban nem feltétel nélküli: akkor támogatom a kezdeményezést, ha ezek a változások nem csökkentik az átláthatóságot és nem járnak azzal, hogy a beszámolók felhasználói csak korlátozott mértékben férhetnek hozzá az információkhoz. Az alapítási költségek nyilvánosságra hozási kötelezettségének eltörlésére irányuló javaslat megalapozottnak tűnik. A kisvállalkozások számára rendelkezésre álló mentességi lehetőségek a tagállamok többségében igen eredményesen működnek. Ezeknek a középvállalkozásokra történő kiterjesztése hozzájárulhat a rájuk nehezedő pénzügyi terhek enyhítéséhez.

A 7. társasági jogi irányelvben javasolt módosításokról: nem indokolt az konszolidált beszámoló készítésének kötelezettsége, mivel az konszolidált beszámoló ebben az esetben majdnem teljesen azonos lenne a nem kötelező egyéni pénzügyi beszámolóval.

Az Európai Bizottságnak további erőfeszítéseket kellene tennie a 4. és 7. társasági jogi irányelv felülvizsgálatára, hogy még 2009 vége előtt felállíthasson egy európai számviteli keretrendszert. Az egységes standard csökkentené a KKV-k adminisztratív terheit, és minden érintett számára növelné az átláthatóságot.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Toubon (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Ieke van den Burgnak, koordinátorunknak, Lehne úrnak és az árnyék-előadónak, Gauzès úrnak. Mindannyian sokat dolgoztak azon, hogy eljussunk a jelenlegi álláspontig, amely véleményem szerint rendkívül meggyőző és ésszerű.

Nagyon jól tudjuk, hogy a szabályozást a kis- és középvállalkozások sajátos helyzetének megfelelően kell módosítani, és ezért határozottan támogatjuk a Bizottság által javasolt és a Tanács által is támogatott, a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó tervet. Mindazonáltal annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mindez nem vezethet ahhoz, hogy a kis- és középvállalkozásokat tulajdonképpen nem tekintjük valódi vállalkozásnak, és egyfajta karanténba zárjuk őket, ahol annyi az egyszerűsítés és annyira kevés a szabály, hogy azok már nem biztosítják a működéshez és a növekedéshez szükséges hitelhez való hozzáférést – ez pedig a jelenlegi válságos időkben különösen fontos.

Ezért támogatom én is Gauzès úrral együtt az Ieke van den Burg által javasolt és a bizottságunk által elfogadott megoldást, amely fel kívánja kérni a Bizottságot arra, hogy nyújtson be egy olyan javaslatot, amely alapján a tagállamok felmenthetik az irányelv előírásainak betartása alól a kis méretű vállalkozásokat – azokat, amelyeknek mérlege 500 000 eurónál kevesebb, forgalma 1 millió euró alatt van, kevesebb, mint 10 alkalmazottat foglalkoztatnak és csak egy tagállamban végeznek helyi vagy regionális szintű tevékenységet.

Ezáltal minden tagállamnak meglesz a lehetősége, hogy kiigazítsa saját jogszabályait, ahogy azt Németország már meg is tette. Ugyanakkor a kis- és középvállalkozásokat ugyanúgy kezeljük, mint minden más céget – ez nagyon fontos. A kis- és középvállalkozások nem külön, elszigetelten fejlődnek; Európának tennie kell azért, hogy a KKV-k ne legyenek hátrányos helyzetben.

 
  
MPphoto
 

  Ewa Tomaszewska (UEN).(PL) Elnök úr, a kis- és középvállalkozások az Európai Unió munkavállalóinak 60%-át foglalkoztatják, ezért rendkívül fontos a gazdasági helyzetük. Gazdasági válság idején különösen lényeges, hogy elkerüljük a törvényi kötelezettségek túlbonyolítását, így könnyítve meg ezen vállalkozások működését. Ezzel előnyösebb helyzetet teremtünk ezeknek a cégeknek és dolgozóiknak.

A módosított irányelvben szereplő, a pénzügyi beszámolókészítésre vonatkozó egyszerűsített szabályozás a helyes irányba tett lépés. Egyetértek azonban kollégámmal, aki rámutatott, hogy biztosítani kell, hogy a helyi újságírók is hozzáférhessenek az adatokhoz.

 
  
MPphoto
 

  Rachida Dati, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is, elnézést kérek a késésért. Sajnos Párizst nem tudtuk időben elhagyni. Nem hallottam ugyan a teljes vitát, de köszönöm, hogy ezekről a fontos témákról ma vitát tartanak.

A Tanács eddig is figyelemmel kísérte, és továbbra is figyelemmel fogja kísérni az Önök megjegyzéseit és javaslatait, és nem kerüli el figyelmét az sem, hogy milyen fontosnak tartják ezt a kérdést, különösen a vállalkozások terheinek csökkentését.

Ez rendkívül érzékeny kérdés, és – különös tekintettel a jelenlegi válságra – mindenképpen egyszerűsítenünk kell a szabályozást, azonban ez nem vezethet szabályozatlansághoz. Így lehet Európában lényegesen nagyobb biztonságot nyújtó környezetet teremteni, biztosítva a kis- és középvállalkozások fejlődését.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, szeretném üdvözölni Rachida Datit, és csatlakozom azokhoz, akik köszönetet mondtak a Parlamentnek, Ieke van den Burgnak, Lehne úrnak és Gauzès úrnak a munkájukért, amelynek köszönhetően ma az első rendelkezéssel kapcsolatos folyamat lezárulhat.

Nagy figyelemmel hallgattam a kisvállalkozásokkal kapcsolatban elhangzottakat. A cél az, hogy a tervezett felülvizsgálattal egy időben módosítsuk a kisvállalkozásokra vonatkozó szabályozást, de szeretném ismételten kiemelni, hogy a tagállamok dönthetik majd el, hogy ezeket a szabályokat kívánják alkalmazni, vagy pedig a helyi viszonyoknak megfelelő más megoldást választanak.

Személy szerint nagyon is azonosulni tudok azzal az érveléssel, hogy nem szabad a kisvállalkozásokat olyan helyzetbe hozni, hogy az egyszerűsítés szándéka miatt úgymond a gazdasági élet partvonalára kerüljenek. Ennyit szerettem volna elmondani; úgy gondolom, hogy a belső piacért felelős kollégám, McCreevy úr számára hasznos tapasztalatokkal szolgál majd a mai vita, és sikerül majd csökkenteni a vállalkozásoknak, különösen a legkisebb vállalkozásoknak problémát okozó adminisztratív terheket.

Köszönöm a Parlamentnek folyamatos támogatását, és remélem, hogy ez a konstruktív együttműködés a jövő évben is töretlenül folytatódik majd.

 
  
MPphoto
 

  Ieke van den Burg, előadó. (NL) Úgy vélem, a Parlament üzenete egyértelmű. Az, hogy a tagállamok a mikrovállalkozásoknak az európai jogszabályok alól ideiglenesen mentességet adhassanak, rövid távon megoldást jelent, de nem végleges megoldást. Remélem, hogy ez az üzenet a Bizottságnál nyitott fülekre talál majd.

Egységes európai jogszabályokat szeretnénk bevezetni a mikro-, kis- és középvállalkozásokra vonatkozóan, amelyek lehetővé teszik, hogy azok a belső piacon működjenek, s ugyanakkor egyszerűek is. Ahogy Gauzès úr is mondta, fel kell állítani egy központi elgondolást és egy egységes szabályrendszert, mint a kiterjeszthető üzleti beszámolási nyelv (eXtensible Business Reporting Language, XBRL) esetében is, hogy ne nehezedjenek a vállalkozásokra olyan hatalmas adminisztratív terhek, mint most. Végső soron, még akkor is, ha a tagállamok felmentési lehetőséget kapnak, ez nem jelenti azt, hogy saját szabályaikat alkalmazhatnák, minden tagállamban eltérő módon. Ez középtávon nem old meg semmit.

Középtávon olyan javaslatot kívánunk összeállítani, amely egyszerű, harmonizált jogszabályokat biztosít, amelyek az egész belső piacon alkalmazhatók és amely nem jár a kis- és középvállalkozások számára nagy teherrel: csak egy egyszerű rendszer kell az éves elszámoláshoz. Ez a Parlament szándéka, és remélem, hogy ez érezhető is volt.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A rendelet 103. cikke 2. bekezdése értelmében benyújtott állásfoglalás-tervezetet(1)megkaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra csütörtökön, 2008. december 18-án kerül majd sor.

 
  

(1)Lásd a szabályozást.


3. Európai közokirat - E-igazságszolgáltatás - A felnőttek jogi védelme: határokon átnyúló kérdések (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. - A következő napirendi pontok: együttes vita a következőkről: Manuel Medina Ortega jelentése a Jogi Bizottság nevében az európai közokiratra vonatkozó ajánlásokkal a Bizottság számára (2008/2124(INI)) (A6-0451/2008),

Diana Wallis jelentése a Jogi Bizottság nevében a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az e-igazságszolgáltatásról (2008/2125(INI)) (A6-0467/2008), és

Antonio López-Istúriz White jelentése a Jogi Bizottság nevében a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a felnőttek jogi védelméről és annak határokon átnyúló vonatkozásairól (2008/2123(INI)) (A6-0460/2008).

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega, előadó.(ES) Elnök úr, a Parlament Jogi Bizottsága szeretné elérni az európai közokiratok elismerését; ezért állt elő ezzel a kezdeményezéssel.

A Parlament kezdeményezésében felkéri a Bizottságot, hogy hozza meg a szükségesnek ítélt intézkedéseket. A javaslat a hágai programon alapul, nevezetesen nem csak a bírósági döntések, hanem a közokiratok elismerésén.

A kezdeményezés célja az, hogy megkönnyítse a fogyasztók helyzetét az Európai Unióban.

A közokiratok elismertetéséhez szükséges hivatalos eljárások sok időt és pénzt emésztenek fel.

Logikusnak tűnik tehát, hogy meg kell könnyíteni a közokiratok mozgását; elismerését, hogy a határokon átnyúló hivatalos ügyintézést igénylő eljárások, például házasságok, szerződéskötések és más hasonló ügyek esetében ne kelljen a körülményes ügymenetet végigcsinálni.

A jelentéssel kapcsolatos fő nehézség az európai közokirat jellegéből adódhat, mivel azt az Unió legtöbb országában elismerik, de nem mindegyikben.

Vannak olyan országok, ahol a közhivatalnokok által kibocsátott európai közokiratok rendszere nem is létezik. Ehelyett a magánszemélyek egyszerű dokumentumait közjegyző hitelesíti, bár a dokumentum jellege nem változik.

A javaslat precedense az Európai Bíróság Unibank-ügyben hozott ítélete, amelyben a közokiratok elismerésével kapcsolatos több előírás is szerepel. Az első előírás, hogy a dokumentumokat hivatalos személy állítsa ki. Más szóval a közokiratot hitelesítő személynek egyfajta hivatalos személynek kell lennie; csakhogy ez a kategória egyes EU-tagállamokban nem létezik, így aztán ezen országokban ez nem megvalósítható.

Másodszor, a közokiratok esetében biztosítani kell, hogy a felek akarata megfeleljen valamilyen konkrét jogi célnak. A közjegyzői okiratok – legalábbis a kontinentális jogban – bizonyos értelemben új jogi tényállást hoznak létre, mivel a felek ezen dokumentum útján fejezik ki akaratukat, de az okiratot a közjegyző hozza létre.

Harmadszor pedig, a közokirat a származási országában elismerten kívül nem járhat más eredménnyel. Ez azt jelenti, hogy ha egy dokumentum a származási országában csak a bizonyítás célját szolgálja, az más országban nem tekinthető végrehajtható rendelkezésnek.

Véleményem szerint ez a három tényező létfontosságú: először is, az okiratot hitelesítő személy legyen hivatalos személy; másodszor, az okirat új jogi helyzetet teremt és nem pusztán egy aláírás igazolásával egyenértékű; harmadszor pedig, nem járhat attól eltérő eredménnyel, mint amelyet a származási országában kivált.

Egy területet mindenképpen ki kell zárni a fentiek hatálya alól: a tulajdonjoghoz kapcsolódó ügyeket. Az ingatlantulajdon joga szorosan kötődik a tulajdon helyéhez. Ezen a területen az átalakításokat akadályozza a földhivatalok rendszere, és az, hogy ez a terület minden országban szigorú szabályozás alá esik és különleges előírások vonatkoznak rá.

Remélem, hogy a Bizottság megfontolja ezt a javaslatot, és összeállít egy kezdeményezést. A javaslat konkrét jogalapja az EK Szerződés 65. cikke (a) bekezdése és 67. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése.

Úgy gondolom, hogy a jogalap megfelelő, és egy ilyen kezdeményezés megkönnyítené a polgárok jogi ügyeit és – ami a legfontosabb – jobbá tenné az életüket.

A Bizottság bizonyosan fel fogja hívni a figyelmet egy nehézségre is: arra, hogy a tagállamok jogrendszerei mennyire eltérőek, de én azt gondolom, hogy ezt a kérdést bőven lesz időnk megvitatni később, majd azután, hogy a Bizottság benyújtotta javaslatát.

 
  
MPphoto
 

  Diana Wallis, előadó. − Elnök úr, úgy érzem, hogy az e-igazságszolgáltatás ügyét mind a szlovén, mind a francia elnökség kiemelten kezelte, és azt is tudni lehet, hogy a soron következő cseh elnökség szintén folytatni kívánja az e-igazságszolgáltatás terén végzett hasznos munkát.

Az e-igazságszolgáltatás kérdése a Parlamenten belül, és különösen a Jogi Bizottságon belül, összefonódik egy régóta sokat emlegetett témával: az igazságszolgáltatáshoz való joggal és annak határokon átnyúló aspektusaival. Az igazságszolgáltatáshoz való jognak még az országhatáron belül is éppen elég nehéz érvényt szerezni; gondoljanak csak az ügyvédi védelemhez való jogra, az anyagi nehézségekre, vagy arra, hogy mekkora nehézséget jelenthet az igazságszolgáltatási rendszer átlátása, megértése. Ha ehhez az európai határokon átnyúló ügyek esetében hozzáadódnak még az eltérő jogi kultúrákból és nyelvekből adódó bonyodalmak is, akkor a polgároknak még nehezebb lesz hozzáférniük az igazságszolgáltatáshoz.

De a modern technológia nyújtotta lehetőségek kihasználásával ezeket a hátrányokat semlegesíteni lehet. Európában nincsenek határok, de az interneten sincsenek; a nyelvek nehézséget okoznak, de már vannak olyan technológiai eszközök, amelyek azonnali fordításra képesek. A technológiai lehetőségek fejlesztése révén a polgárok számára egy jobb minőségű, határokon átívelő igazságszolgáltatást teremthetünk.

Látható, hogy egyes tagállamok már felfedezték az ebben rejlő lehetőségeket, és saját rendszer kifejlesztésébe kezdtek. Ez nagyon helyes. Az egyes projekteken belül már együttműködésre is van példa – ilyen az összekapcsolt cég- és földnyilvántartási rendszerek esete.

Mi, parlamenti képviselők azonban olyasmit szeretnénk, ami közvetlenül a polgárok érdekeit szolgálja és segít az igazságszolgáltatással kapcsolatos napi szintű gondjaik megoldásában. Azt szeretnénk, hogy a polgárok egész Európában érezzék az e-igazságszolgáltatás projekt előnyeit.

Az igazságügyi portál megvalósíthatja ezt a célt: választ adhat a Ki? Mi? Hol? Hogyan működik? kérdésekre; információt szolgáltathat arról, hogy hol lehet ügyvédet vagy tolmácsot fogadni, esetleg jogi tanácsot kapni – mindenféle információ feltűntethető rajta. A projekt nagyratörő, de ez így is van rendjén.

Sőt, nem is akarjuk beérni csak a puszta információszolgáltatással. Azt szeretnénk, ha a határokon átnyúló igazságszolgáltatáshoz elektronikus úton is hozzá lehetne férni; ha a fizetési megbízás vagy éppen a kis értékű követelések behajtásának európai eljárása az interneten is követhető lenne. Köztudott, hogy egyes tagállamok jelenleg közös projekteken dolgoznak, és ezt a lelkesedést, ezt az ambíciót ki kell használnunk. De az európai perspektíva megtartásához, ahhoz, hogy ez európai projekt legyen, szükség van a Bizottság részvételére és koordináló szerepére is. Ezért a Parlament jelentéséhez egy cselekvési tervet csatoltunk, amely ezeket a témákat taglalja. Most lehetőségünk van megvalósítani a határok nélküli európai igazságszolgáltatást. Éljünk ezzel a lehetőséggel!

 
  
MPphoto
 

  Antonio López-Istúriz White, előadó.(ES) Üdvözlöm az elnök urat, a miniszter asszonyt és a bizottság alelnökét! A jelentés, amelyet ma bemutatok Önöknek, az Európai Unióban a felnőtteknek nyújtott védelemmel foglalkozik. Nem volt könnyű ezt a témát ilyen rövid idő alatt feldolgozni, különösen úgy, hogy ilyen szerteágazó célokat kellett figyelembe venni.

A jelentés általános jellegével kapcsolatban a Jogi Bizottságban nem volt egységes vélemény.

A mai együttes vita során ez a szöveg a Jogi Bizottság két másik jelentésével együtt kerül terítékre: az egyik – Medina Ortega úr munkája – az európai közokiratokról szól; a másik Diana Wallis jelentése az e-igazságszolgáltatásról.

A Bizottságunk által jegyzett három jelentés elkészítésének összehangolása kétségtelenül hatásosabb javaslatokat eredményezett, és így mindenképpen előnyös az európai polgárok szempontjából.

Először is, szeretnék gratulálni a francia elnökségnek az Európai Unió vezetőjeként az elmúlt hat hónapban végzett kiváló munkájához. Külön köszönet jár a francia igazságügy-miniszternek, Rachida Datinak, aki igen nagy érdeklődést mutatott aziránt, hogy ezt a kérdést a már létező rendelkezéseken túlmutató, gyakorlatias és minden tagállam számára eredményes intézkedések irányába vigyük tovább.

Ha már Franciaország került szóba, megemlíteném Amélie Durand bírónőt, az igazságügy-miniszter asszony tanácsadóját is; csakúgy, mint a jelentések elkészítésében aktív szerepet vállaló francia kollégáimat, köztük Gauzès és Toubon urat.

A Jogi Bizottság osztja az elnökség aggodalmait mai témánkkal, a kiszolgáltatott felnőttekkel kapcsolatban. Ezért úgy döntött, hogy az előrelépés érdekében saját kezdeményezésű jogalkotási jelentést dolgoz ki, melynek célja, hogy olyan új megoldások szülessenek, amelyek a felnőtt polgárok számára a lehető legnagyobb előnnyel járnak.

A Bizottság nemrégiben részt vett a polgári jogi intézkedéscsomag elfogadásában, amelyben szerepelt a közvetítés, az dokumentumok kézbesítése és a kártérítési jog is.

Erre mutat az is, hogy a polgári igazságügyi együttműködés fóruma december 2-dikai meghallgattatott az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság együttműködve a Jogi Bizottsággal. Ezen meghallgatáson napirendi pont volt a felnőttek védelmének szükségessége is.

Hölgyeim és uraim, ez olyan kérdés, amely minden tagállamot érint, hiszen az Európai Unió lakossága egyre öregszik. 2050-re a lakosság 37%-a lesz 60 év fölötti, 10%-a pedig 80 évnél is idősebb lesz.

Nem szabad elfelejteni, hogy ez a helyzet nem csak gazdasági, hanem költségvetési és egészségügyi következményekkel is jár mindannyiunkra nézve. A lehető leghamarabb el kell kezdenünk megoldásokat keresni ezekre a problémákra.

Ez a jelentés két utat kínál fel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásának elősegítésére: az egyik a jogalkalmazás, a másik pedig a tagállamok illetékes hatóságainak együttműködése.

Ahogy korábban már említettem, ez a jelentés hosszú utat járt be, mire a Jogi Bizottság december 17-én egyhangúlag elfogadta.

A bizottság tagjainak különböző nézőpontjait összebékítő, kompromisszumos módosító javaslat született. Ez a módosítás, amelyből a 2. cikk létrejött, a jelentés kulcsfontosságú része, mivel ez ad lehetőséget arra, hogy az egyes tagállamok a 2000. január 13-i Hágai Egyezményt beépítsék saját jogszabályaikba.

Ezenkívül a jelentés arról is rendelkezik, hogy majd a jövőben, amikor elégséges tapasztalat áll rendelkezésre, a Bizottság kapjon felkérést egy jogalkotási javaslat kidolgozására a tagállamok együttműködésének megerősítéséről és a felnőttek védelméről szóló, valamint a cselekvőképtelenséget kimondó határozatokra vonatkozó döntések elismerésének és betartásának javítása érdekében.

Szeretnék rámutatni, hogy eddig csak négy ország írta alá a Hágai Egyezményt, és csak nyolc ország ratifikálta azt. Arra kérjük a tagállamokat, hogy ratifikálják ezt az egyezményt, hogy ebben a mindannyiunkat érintő kérdésben egységesebb és hatékonyabb módon tudjunk fellépni.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés értelmében a jogalkotási hatalom az Európai Bizottság kezében van. Mint tudjuk, van azonban egy apró kitétel – a Szerződés 192. cikke – amely szerint a Parlamentnek joga van felkérni a Bizottságot egy jogalkotási javaslat kidolgozására.

Hölgyeim és uraim, most ezt a cikket kívánjuk alkalmazni. Végezetül még annyit szeretnék elmondani, hogy, amint azt a jelentés kimondja, a Bizottságnak a jövőben jobban kellene figyelnie a Hágai Egyezmény kapcsán szerzett tapasztalatokra, és közösségi rendelkezéseket kellene javasolnia az Egyezmény kiegészítésére és más jövőbeni jogi eszközökre.

 
  
MPphoto
 

  Rachida Dati, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, Barrot úr, hölgyeim és uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy újra a Parlamenthez szólhatok, és az elnökség nevében is szeretnék köszönetet mondani az igazságügy területén elért eredményekért.

Az előző vita után, mely az üzleti vállalkozások működéséhez kapcsolódott, most olyan jelentések vitája kezdődik, amelyek az európai polgárok mindennapi életét befolyásolhatják. Ezekkel a kérdésekkel a francia elnökség alatt több alkalommal foglalkoztunk, különösen a közokiratok mozgásával és a felnőttek jogi védelmével kapcsolatos egyeztetések során.

Mint tudják, a francia elnökség számos gyakorlati projekt segítségével sokat tett az európai igazságügy fejlesztéséért. A cél az volt, hogy az európai intézmények közelebb kerüljenek állampolgárainkhoz. Amint Diana Wallis az imént rámutatott, a szlovén elnökség is kiváló munkát végzett ezen a területen, melyet nagyra értékelünk.

A ma napirenden lévő három szöveg is ezt mutatja: a Medina Ortega-jelentés az európai közokiratokról, a Wallis-jelentés az e-igazságszolgáltatásról és a López-Istúriz White-jelentés a felnőttek jogi védelméről szól. Ezek a jelentések olyan javaslatokat tartalmaznak, amelyek egybeesnek az elnökség szándékaival: nem elég csupán új eszközöket bevezetni, hanem meg kell ismerkednünk egymás módszereivel, össze kell hasonlítanunk a különböző országok gyakorlatát és a jövőbe kell tekintenünk.

A közokiratokról szóló jelentésről szólva: az elnökség támogatja Medina Ortega úr kezdeményezését és a jelentését kiválónak tartja. A Parlament nagy érdeklődést mutatott a közokiratok európai mozgásának és elismerésének kérdése iránt; ez is jelzi, hogy a polgári igazságügyi együttműködés egyik fontos kérdéséről van szó. A cél ebben az esetben is az, hogy polgártársaink és az üzleti vállalkozások mindennapi életét minél könnyebbé tegyük. A törvény fő célkitűzése, hogy a társadalmi viszonyokat átláthatóbbá tegye, és így csak kivételes esetekben legyen szükség bírósági megoldásra.

Fontos, hogy az Európai Unió ebben a kérdésben kötelezettséget vállaljon. A közokiratok a családok és a vállalkozások életében központi szerepet játszanak: a házassági okiratok, ajándékozást tanúsító iratok, végrendeletek, adásvételi vagy egyéb cégek közötti szerződések létfontosságúak. Ezek teszik lehetővé, hogy az emberek egy szerződésen kívüli viszony keretében egy elismert hatóságot megbízzanak azzal, hogy a vállalt kötelezettségeket hitelesítse, mégpedig olyan formában, hogy a jogi következmények a végrehajthatóság miatt már előzetesen rögzítve legyenek. Az Ön munkája azonban arra is rávilágít, hogy át kell gondolnunk, milyen feltételeket határozzunk meg a közokiratok Európán belüli szabad mozgásához, területtől függetlenül.

Nem kétséges, hogy ezt az elgondolást figyelembe fogják venni az Európai Bizottság következő jogalkotási programjában. A közokiratokról szóló vita nem szabhat gátat annak, hogy átgondoljuk, hogyan lehetne javítani a más jellegű iratok mozgásának körülményeit. Fokozatosan kell előrehaladnunk, s ugyanakkor egyértelműen meg kell húznunk a határokat. A közokiratok esetében például lazíthatunk a feltételeken, és megkönnyíthetjük a kölcsönös elismerés eljárását, mivel ezek a dokumentumok különleges garanciákat nyújtanak.

Ha valaki a rendszerbe olyan iratokat kívánna bejuttatni, amelyek nem rendelkeznek a többivel azonos szintű garanciákkal, akkor a céljainkból engednünk kellene, ami nyilvánvalóan problematikus lenne. A Parlament nézőpontja a jelentésből ítélve nagyrészt egybeesik az elnökség által kidolgozott és javasolt irányelvekkel. Medina Ortega úr jelentése a jövőbeli munka egyik fő kiindulópontját képezi, hiszen a mai vitát az elnökség mindenképpen figyelembe veszi majd.

Az európai igazságügyi térség fejlesztéséhez és megerősítéséhez szükséges az igazságszolgáltatás működésének javítása, modernizálása is. Ez utóbbihoz viszont elengedhetetlen az új kommunikációs módszerek felhasználása: erről szól az e-igazságszolgáltatással foglalkozó jelentés. A projekt célja az új információs és kommunikációs technológiák határokon átívelő felhasználásának fejlesztése Európában, melynek segítségével megerősíthetjük igazságügyi rendszereink kapcsolatait és megkönnyíthetjük a kommunikációt. Ezen túl a tervben fontos szerepet kap a bűnügyi nyilvántartások hálózatba kapcsolásáról elfogadott kerethatározat is. Az európai e-igazságszolgáltatási cselekvési tervet, amelyet a november 28-i IB Tanács elé terjesztettek be, a német elnökségtől kezdve már több egymást követő elnökség is támogatta.

Az utóbbi hat hónapban arra törekedtünk, hogy kidolgozzuk az európai e-igazságszolgáltatás cselekvési tervének első változatát, mégpedig a lehető legjobban szem előtt tartva az egyensúlyt, tekintettel a projektben résztvevő tagállamokra, a Parlament álláspontjára és a Bizottság szerepére is. Céljainkkal a Parlament is egyetért, s az elnökség szeretne ismét köszönetet mondani az előadónak, Diana Wallisnak az elkötelezettségéért és gratulál magas színvonalú jelentéséhez. Az Európai Parlamentben zajlott heves vita nagyban gazdagította az elnökségi dokumentumot, és végül sikerült olyan javaslatot kidolgozni, amely minden fél támogatását élvezi.

A hozzáférés biztosítása, a személyek és az igazságügyi döntések szabad mozgásának védelme csak akkor érhető el teljes mértékben, ha szem előtt tartjuk a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjainak körülményeit. A francia elnökség ezért is akart javítani a jogi védelemre szoruló felnőttek helyzetén.

A védelemre szoruló felnőtteknek is joguk van a szabad mozgáshoz, mint minden más polgárnak. Az elnökség örömmel látja, hogy a Parlament is foglalkozik ezzel a kérdéssel, és köszönetet mond az előadónak, López-Istúriz White úrnak a felnőttek jogi védelmével kapcsolatos javaslataiért. Nyilvánvaló, hogy ez a kérdés mindkét intézmény érdeklődésére számot tart.

A 2000. január 13-ai Hágai Egyezmény Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban a tervek szerint január 1-én lép életbe. Az utóbbi hat hónapban más EU-tagállamok is aláírták. Az új aláíró országok a következők: Finnország, Görögország, Írország, Luxemburg és Lengyelország. Fontos, hogy minden tagállam részt vehessen ennek az eszköznek az alkalmazásában. Tudom, hogy a soron következő cseh és svéd elnökségek szintén elkötelezik majd magukat ezen a területen – ezt már a francia elnökség alatt jelezték –, de a felnőttek jogi védelméhez kötődő igazságügyi döntések mozgásának általánosságban is szerepelnie kell a célkitűzéseink között.

Ezáltal demonstrálhatjuk, hogy Európa képes megfelelni polgárai igényeinek – a legkiszolgáltatottabbak igényeinek is. Az Ön jelentése ezt nagyban elősegíti. A francia elnökség bízik abban, Barrot úr, hogy ezt a kérdést sikerül beemelni a Bizottság jövőbeni jogalkotási programjába. Ez egy elsőrendűen fontos társadalmi kérdés. Tudom, hogy ezt a kérdést a Bizottság és különösen Ön, Barrot úr, kiemelten kezeli. Ez is mutatja, hogy Európa azáltal, hogy biztosabb jogi környezetet teremt, a legkiszolgáltatottabb polgárait is védelmezi.

Az elnökség szeretne köszönetet mondani az Ön munkájáért, és a vita során elhangzott megjegyzéseket természetesen figyelembe fogom venni.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy én is gratulálhatok a három jelentés szerzőinek, és szeretném elmondani, Dati asszony, hogy ezek a jelentések tökéletesen összeegyeztethetőek a francia elnökség munkájával, melyet természetesen a legteljesebb mértékben elismerünk. Úgy gondolom, hogy sikerült lefektetni az európai jogi és igazságügyi térség alapjait, amely mellett én személyesen is elköteleztem magam. Ezt a térséget elsősorban a stockholmi program keretében fogjuk megalapozni.

Ez a mai vita tehát a lehető legjobb időzítéssel zajlik. Dati asszony már alapos áttekintést adott a három jelentésről, de azért én is röviden elismétlem, amit tőle hallhattunk, már csak azért is, hogy ezzel megerősítsem a Bizottság szándékait.

Először is, hadd mondjak köszönetet Medina Ortega úrnak, aki igen kiváló jelentést állított össze az európai közokiratról, amely kérdésben a fogyasztók és a polgárok mindennapi élete a tét. Emiatt az Ön Bizottságnak tett javaslatai valóban hatással vannak polgártársaink életére, mind közvetlenül, mind a vállalkozásokon keresztül.

Az egyének és a vállalkozások a családi ügyekkel vagy üzleti tranzakciókkal kapcsolatos lépéseket gyakran egy hivatalos szerv által hitelesített önkéntes nyilatkozat útján teszik meg, és nyilvánvaló, hogy egy ilyen közokiratnak a szabad mozgás szellemében nem csak a származási országban kell érvényesnek lennie.

Ez a szabad mozgás azonban ma még csak részben teljesül, emiatt – mint Önök is tudják – a meglévő eszközeink mellé új intézkedéseket is hoztunk. Jelenleg ezeken dolgozom. Vannak olyanok, amelyek a közelmúltban kerültek elfogadásra – itt köszönném meg Rachida Datinak a tartási kötelezettséggel kapcsolatos munkáját –, míg számos másik csak most van előkészületben, Medina Ortega úr, mint például az örökléssel kapcsolatos intézkedés, amelyet 2009 márciusára ütemeztünk. Nagyon jól tudom azonban, hogy még mindig sok munka van hátra: a Bizottság éppen ezért zöld könyvet fog összeállítani a közokiratokról, és esetleg más hivatalos iratokról is, hogy valóban széles körű konzultációt kezdhessünk a kérdésről.

Egyértelmű azonban, hogy ebben a kérdésben az Ön most elkészült jelentése és az Európai Parlament által készített tanulmány egyaránt nagyon hasznosnak bizonyul majd. Ezenkívül, ahogy Ön is kiemelte, véleményem szerint is szükség van egy olyan jogalapra, amely alapján egy új kezdeményezés indulhat, figyelembe véve azt is, hogy a tagállamok jogrendszereinek sokfélesége miatt egy ilyen intézkedés mindenképpen alapos előkészítést igényel. Mindenesetre még egyszer köszönöm kiváló munkáját.

Most Diana Wallishoz fordulok, aki kiemelte, hogy modernizálni kell az igazságszolgáltatás működését. Tény, hogy a cseh elnökség igen fontosnak tartja a francia elnökség alatt nemrég elfogadott cselekvési tervet. Ezért jelentése segítségével, Wallis asszony, jobban átláthatjuk majd, hogy hogyan lehet kihasználni az e-igazságszolgáltatásban rejlő lehetőségeket.

Külön kiemelte azokat az eseteket, amikor az e-igazságszolgáltatás különösen hasznos lehet, például a kis összegű követelések rendezésében. Nem kétséges, hogy javaslatai segítenek majd jobbá tenni a Bizottság intézkedéseit, és gazdagítják az Európai Tanács vitáit és döntéseit.

Az együttműködés révén biztosíthatjuk, hogy az európai e-igazságszolgáltatás segítségével könnyebbé váljon az európai joggal, a nemzeti jogrendszerekkel és az európai eljárásokkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférés. Arra is rá szeretnék mutatni, hogy a tervezett portál legkésőbb 2009 decemberében megkezdi működését Természetesen a munka során szorosan együttműködünk majd a Parlamenttel. Az európai e-igazságszolgáltatási portál tehát 2009 decemberére mindenképpen elkészül majd. A portál az európai polgárok számára készül, de vizsgáljuk azt is, hogy a segítségével hogyan lehetne azokat a kérdéseket megoldani, amelyek közvetlenül az igazságügyi hatóságokat érintik.

Ismét nagy örömmel látom az európai intézmények, a Tanács, a Parlament és a Bizottság szinergiáját; úgy gondolom, Wallis asszony, hogy a francia elnökség és Rachida Dati teljesítették az Ön kérését, hogy legyünk óvatosak és ambícióink terjedjenek ki az e-igazságszolgáltatásra is. Afelől nyugodt lehet, hogy ebben a kérdésben biztosként teljes mértékben elkötelezett vagyok.

Végül következzen López-Istúriz White úr jelentése. Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy Rachida Dati kiváló kezdeményezését követve Lille-ben együtt dolgozott velünk ezen a társadalom számára oly fontos kérdésen. Tudjuk, hogy a 65 éven felüliek száma egyre nő – ők már most is az európai lakosság 16%-át teszik ki –, így tisztában vagyunk a kiszolgáltatott felnőttek védelmének fontosságával. Ezért támogattuk határozottan azt a francia kezdeményezést, amely felkérte a tagállamokat, hogy ratifikálják a 2000. január 13-i Hágai Egyezményt. Rachida Dati elszántságának köszönhetően az Egyezmény 2009. január 1-jén életbe lép majd.

Rachida Dati felsorolta az Egyezményhez eddig csatlakozott országokat. Úgy gondolom, hogy ezen országok egyfajta dominóhatást indítanak majd el, és belépésük segít meggyőzni az összes tagállamot, hogy ratifikálják az egyezményt.

Igaz, hogy ehhez egyelőre nem állnak rendelkezésre létező, közösségi szintű jogi eszközök, viszont mindeddig nem érintettük egy meglévő eszköz fejlesztésének lehetőségét. Gondosan körül fogjuk járni az egyezmény alkalmazásának kérdését, és természetesen ezt a javaslatot be fogjuk építeni a stockholmi programba. Meg fogunk vizsgálni minden olyan intézkedést, amely lehetővé teszi a tagállamok együttműködését, és így talán lehetségessé válik egy ilyen irányú közösségi kezdeményezés is.

Erről az általam igen fontosnak tartott kérdésről ennyit tudok mondani. Mindenesetre köszönöm, hiszen ez a Rachida Dati jelenlétében lezajlott ma reggeli vita mindenképpen segített tisztábban látni, hogyan tehetnénk a stockholmi programot még nagyratörőbbé, hogy eleget tegyen az európai polgárok elvárásainak, akik az európai igazságügyi térség kialakítását várják tőlünk. Köszönöm a figyelmet.

 
  
  

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Panayiotis Demetriou, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. (EL) Elnök úr, először is engedje meg, hogy gratuláljak a francia elnökségnek az eddigi – különösen az igazságügy területén elért – eredményeihez. Szeretnék gratulálni a biztos úrnak is. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság támogatja Antonio López-Istúriz White előadó a jelentésben kifejtett álláspontját. Idős embertársaink, akiknek a képességei korlátozottak, nem maradhatnak jogi védelem nélkül, csakúgy, mint ahogy semmilyen más, problémákkal küszködő csoport sem. Nem hagyhatjuk őket sorsukra, opportunista „védelmezők” kezében, akik esetenként megalázzák, kihasználják őket. Minden társadalom, minden jogállam köteles igazságügyi és egyéb hivatalos csatornákon keresztül megvédeni az idősek méltóságát és tulajdonát; az Európai Uniónak pedig határokon átnyúló kötelezettségei vannak. Kérem a Bizottságot, hogy segítsen nyomást gyakorolni a tagállamokra annak érdekében, hogy azok írják alá és ratifikálják a Hágai Egyezményt, amely ennek a védelemnek a kereteit adja meg. Kérem azon képviselőtársaimat is, akiknek országa még nem írta alá és ratifikálta az egyezményt, hogy tegyenek lépéseket a folyamat előmozdítása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Luca Romagnoli, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék gratulálni a francia elnökségnek, Barrot biztos úrnak és minden előadónak, mert a technológiai fejlesztés megállíthatatlanul halad előre, és ezzel a fejlődéssel az igazságügynek is lépést kell tartania.

Úgy gondolom, hogy az infokommunikációs technológiáknak az igazságügyi adminisztratív folyamatokba történő bevezetése sok lehetőséget rejt magában: javíthatja az igazságügy működését, segíthet racionalizálni, egyszerűsíteni az eljárásokat és csökkenteni a költségeket. Az e-igazságszolgáltatás kétségtelen előnyökkel járhat és sokféle igényt kielégíthet, főleg az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és a hatékonyság növelése, valamint az idő- és pénzmegtakarítás terén. Ezért nagyon fontos, hogy az e-igazságszolgáltatás keretében fejlesszék az információtechnológia használatát az igazságszolgáltatáson belül, főként, ha tekintetbe vesszük, hogy jelenleg tízmillió európai polgár érintett valamilyen határokon átnyúló polgári jogi ügyben, és ez a szám a jövőben várhatóan csak nőni fog.

A polgárok érdekein túl nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik a jogi szektorban dolgoznak; nem feledkezhetünk meg az igazságügyi és büntetőjogi együttműködés területéről. Ahogyan már az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszerről szóló (ECRIS) jelentés előadójaként is láthattam, az elektronikus igazságszolgáltatás lehetséges alkalmazási területe igen széles, és az európai igazságügyi térség fejlődésével és a technológiai fejlesztések haladásával párhuzamosan remélhetőleg még tovább fog bővülni. Ezért üdvözlöm Barrot biztos úr korábbi bejelentését, hogy a portál 2009 végére megkezdi működését.

Végezetül szeretném elmondani, hogy remélem, a mi Európánk végre képes lesz igazságos igazságszolgáltatási rendszert létrehozni, és hogy az érintettek megosztva vállalják majd a felelősséget. Saját országomban például sajnos gyakran előfordul, hogy a nyomozó fél túl magas árat fizet és az elhúzódó eljárás végül felmentésbe torkollik. Olaszországban a bíróknak nincs polgári jogi felelőssége a bírói tévedések kapcsán – ezt a súlyos társadalmi igazságtalanságot orvosolni kell. Remélem, hogy az európai igazságügyi térség előbb vagy utóbb segít felszámolni ezt a hatalmas igazságtalanságot.

Még egyszer köszönöm a francia elnökség erőfeszítéseit ebben a kérdésben, és köszönöm Diana Wallis munkáját is.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Dati asszony, Barrot úr! Először is, szeretném kifejezni elismerésemet a francia elnökség és személy szerint Rachida Dati erőfeszítései kapcsán, melyeket polgártársaink érdekében a jogi terület szabadságának és hatékonyságának javításáért tett.

Az előadók remek munkát végeztek. Ezért támogatja az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja ezt a három jelentést: a Wallis-jelentést, a López-Istúriz White-jelentést és a Medina Ortega-jelentést. Szeretnék azonban néhány részletet tisztázni képviselőcsoportunknak a Medina Ortega-jelentéssel kapcsolatos álláspontjáról – megjegyzem, hogy az előadóval egyébként szoros együttműködésben dolgoztam.

Miként Rachida Dati és Jacques Barrot is elmondta, a jelentés azt javasolja, hogy tegyünk komoly erőfeszítéseket a közokiratok kölcsönös elismerése érdekében. A jelentés közzétételekor vita alakult ki a terminológiával kapcsolatban.

Mi a magunk részéről azt gondoljuk, hogy ez a jelentés a közokiratokról szól, melyek jellegzetességeit az esetjog lefekteti; s ezért figyelmünknek csak a közokiratokra kellene korlátozódnia, elkerülve a jogi zavarokat, melyeket az okozhat, ha szerencsétlen kifejezésekkel próbáljuk kitágítani a közokirat fogalmát.

Dati asszony és Barrot úr elmondta a közokiratok jellegzetességeit, nem kívánom elismételni az elhangzottakat. Annyit szeretnék csak elmondani, hogy ha vita alakul ki más iratokkal kapcsolatban, amelyek gyakorlatilag személyek közötti szerződésnek tekinthetők, az nem képezi a saját kezdeményezésű jelentés témáját, amely csakis az esetjogban közokiratnak tekintett dokumentumok kölcsönös elismerésével foglalkozik. Végül pedig még egyszer szeretnék köszönetet mondani Medina Ortega úrnak remek munkájáért.

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega, a PSE képviselőcsoport nevében.(ES) Elnök úr, hirtelen új szerepben találtam magam, hiszen most nem jelentésem előadójaként beszélek, hanem a szocialista képviselőcsoport nevében mondok véleményt mindhárom jelentésről.

Egy dolog mind a háromban közös: mindegyik célja a polgárok helyzetének javítása. Az igazságügy területén a polgárok helyzetét csak bizonyos egyensúlyi elvek alapján lehet javítani, bizonyos tényezők figyelembevételével. Az elektronikus igazságszolgáltatás területén például az új technológiák iránti lelkesedésünkben nem szabad túlzott elragadtatásba esnünk, ha ezek a polgároknak nyújtott garanciákat fenyegetik. Más szóval, ha például mindenkinek email-címet szeretnénk adni, azzal kizárhatjuk az igazságszolgáltatásból azokat, akiknek nincs internet-hozzáférése.

Ami a közokiratokról szóló jelentésemet illeti, mind a Tanács hivatalban lévő elnöke, Rachida Dati, mind Barrot úr kiemelte a jogi garanciák fontosságát. A jogi erővel rendelkező dokumentumok több országban történő elfogadása a cél, de nem fogadhatunk el bármilyen dokumentumot, ha annak hatályosságával kapcsolatban kételyek merülnek fel. Tehát, még ha egy magánokiratot közjegyző hitelesít is egy olyan országban, ahol nincsenek közokiratok, az nem lehet olyan végrehajtható értékű, mint a kontinentális jogban a közjegyzői dokumentumok, hiszen ezeknek teljesen más kötelező végrehajtható értéke van.

Az a fontos tehát, hogy a piacok hatékony működésének igénye és az Európai Unión belüli szabad mozgás igénye közötti egyensúly keresése során nem szabad megfeledkeznünk a kulcsfontosságú jogi garanciákról. Jogi garanciák nélkül, az embereknek nyújtott garanciák nélkül nincs törvény. Ez tehát az oka annak, hogy a jelentésekről való szavazáskor a szocialista képviselőcsoport tovább fogja finomítani álláspontját, elsősorban a polgárok – az átlagpolgár, nem pedig a legnagyobb hatalmúak – érdekeinek védelmében.

 
  
MPphoto
 

  Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, úgy gondolom és remélem, hogy képviselőcsoportom támogatni fogja jómagam és López-Istúriz White úr jelentését is.

Most a Medina Ortega-jelentésről szeretnék szólni, mert azzal kapcsolatban jónéhány képviselőnek vannak ellenvetései. Mindannyiunk szeme előtt ugyanaz a cél lebeg: mivel az ítéletek szabad mozgása, elismerése már megvalósult, most a közokiratok szabad mozgását szeretnénk elérni. Ez utóbbihoz hozzátenném: „és az azokkal egyenértékű dokumentumokét”. Sokan beszéltek ma a polgárok életének megkönnyítéséről. Számomra ez azt jelenti, hogy könnyítsük meg az összes európai polgár életét; nem lenne helyes, ha több ország és jogi hagyomány ki lenne zárva a közös igazságügyi térségből. Ez történik majd akkor, ha nem vagyunk nyitottak, türelmesek és toleránsak az olyan jogrendszerek iránt, amelyek első ránézésre nagyon különbözőnek tűnnek, de valójában eléggé hasonló módon működnek.

Sikerült elérni például az okmányok kölcsönös elismerését. Nincs racionális oka, hogy a közokiratokat miért ne lehetne kölcsönösen elismerni, amikor mindegyik szerződés vagy közjegyzői eljárás útján jön létre, csak némileg más módon és formában.

Annyit kérek, hogy fogadják el a ma benyújtott módosító indítványokat. Lehet, hogy ezek nem kerülnek elfogadásra, de valamennyi azon az eszmén alapul, hogy Európa minden polgárának és minden jogi kultúrájának igazságos bánásmódot kell biztosítani. Senkit sem szabad kizárnunk.

 
  
MPphoto
 

  Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, három nagyon fontos jelentés fekszik előttünk. Külön köszönetet szeretnék mondani Diana Wallisnak rendkívül széles körű, alapos, hozzáértő és magas színvonalú jeletéséért, amely a probléma minden aspektusára kitér. A Parlament egyetért Diana Wallisszal abban, hogy milyen fontos ez a probléma, amely az uniós tagállamok polgárainak legalább 2%-át érinti. Az Európai Unió 500 millió polgára közül 10 millió érintett valamilyen, a határokon átnyúló peres ügyben. Az ő számukra a legmodernebb IT rendszerek alkalmazása az igazságszolgáltatásban döntő jelentőségű lehet, hiszen ez a jogi eljárásokat hatékonyabbá, egyszerűbbé és gyorsabbá teheti.

A javaslataink, amennyiben az Európai Bizottság azokat elfogadja, megkönnyíthetik az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, és ezenkívül csökkentik majd a bírósági eljárások költségeit is, ami minden polgár számára fontos eredmény. Indokoltnak tűnik az igény, hogy két e-igazságszolgáltatási portált hozzunk létre. Az első a polgárokat szolgálná és biztosítaná, hogy az üzletemberek több nyelven kaphassanak jogi tanácsokat. A másik portál a jogi szakma képviselői számára készülne: jogászoknak, bíróknak, ügyészeknek, ügyvédeknek és az igazságszolgáltatásban dolgozó tisztviselőknek.

Az új technológiák segíthetnek a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben és a bűnmegelőzésben is, arról már nem is szólva, hogy a videokonferenciáknak a bírósági eljárások során történő széles körű alkalmazása milyen kézenfekvő módon segítheti a vallomástételt.

 
  
MPphoto
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE) . – (RO) Létfontosságú, hogy az új technológiákat a lehető legszélesebb körben alkalmazzák az igazságszolgáltatásban. Nem hagyhatjuk, hogy az igazságszolgáltatás ebből a szempontból ilyen messzire lemaradjon a többi terület mögött. Azt már szinte mondanom sem kell, hogy ebben a témában nagyon alaposan át kell gondolnunk a követendő stratégiát. A jelenlegi helyzetet vizsgálva azonban a realitások talaján kell maradnunk.

A XXI. század Európájában – ahogy a jelentés is rámutat – még vannak olyan bíróságok, ahol nincs számítógép, nincs internetkapcsolat. Bármilyen keresési módszert alkalmazzunk is, még mindig eléggé nehéz hozzájutni a jogi információkhoz, és ez érvényes a jog területén dolgozókra és a jogaikat védeni kívánó polgárokra egyaránt. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen hiányosságok pótlására további források állnak majd rendelkezésre, mind a polgári, mind a bűnügyi igazságszolgáltatás európai finanszírozási rendszerében. Hasonlóképpen a tagállamok részéről további erőfeszítésekre lesz szükség a jelenleg is elérhető források hatékonyabb felhasználása érdekében.

A jelentés kiemeli azt is, hogy nagyon hasonló problémák állnak fenn a polgári és kereskedelmi ügyek kapcsán az Európai Igazságügyi Hálózatban, amelyről mindössze két napja szavaztunk. Sajnálom, hogy erről a jelentésről nem volt vita. A hálózat működésének javítása kétségtelenül fontos, és Európa polgárai számára hozzáadott értéket jelent. Mindennek dacára ezen a területen az általam említett problémák továbbra is fennállnak: nem áll rendelkezésre elég információ, a fordítások nem érhetők el minden hivatalos nyelven, és általában véve a határokon átnyúló ügyekben nehezen hozzáférhető az igazságszolgáltatási rendszer.

Köszönöm a figyelmet. Remélem, hogy ezek a problémák, amelyeket a Parlament kiemelten kezel, a jövőben a Bizottság és a Tanács programjában is magasabb prioritást kapnak, már csak azért is, mert a polgárok konkrét intézkedéseket várnak az Európai Uniótól – olyan intézkedéseket, amelyek megkönnyítik mindennapi életüket.

 
  
MPphoto
 

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, én mindhárom jelentést támogatom, de először is a gyámságról szeretnék beszélni. A legkiszolgáltatottabb polgárok védelmét rendkívül fontosnak érzem. Mindannyian tudjuk, hogy Európa lakossága egyre öregszik: mára a születéskor várható élettartam 80 évre nőtt, és 2050-re a lakosság 37%-a lesz 60 éven felüli. A lakosság egyre mobilisabb. Tavaly 400 000 ember vándorolt ki szülőhazámból, hogy nyugdíjas éveire más országban telepedjen le; fontos tehát, hogy nekik ugyanazt a védelmet biztosítsunk, mint amelyet otthon élveznének.

Ezek a demográfiai változások sok kihívás elé állítják az európai társadalmat; az egészségügyi és szociális ellátással kapcsolatos kérdéseket már korábban érintettük. Én úgy gondolom, hogy az idősebb generáció számára mindenképpen lehetővé kell tenni, hogy függetlenül, méltósággal élhessen.

Tavaly egy jelentés előadója voltam, amely annak biztosítására volt hivatott, hogy az idősebb polgárok hosszabb ideig megőrizzék egészségüket, és tovább élhessenek függetlenül. A ma megvitatásra kerülő jelentés véleményem szerint nagyon jól illik azokhoz a javaslatokhoz, amelyek azt célozzák, hogy az idősek, akárhol éljenek is, képesek maradjanak vigyázni tulajdonukra és gondoskodni magukról, anélkül, hogy kihasználnák őket, vagy visszaélnének a helyzetükkel. Aggódom azonban a Hágai Egyezmény miatt. Üdvözlöm a miniszter asszony ebben a kérdésben tett lépéseit, ugyanakkor viszont nem csak azt kell elérni, hogy a meglévő rendelkezéseket ratifikálják, hanem azt is, hogy azok valóban hatékonyak legyenek.

Hadd szóljak néhány szót a közokiratokról is. Örömmel látom a polgárokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére irányuló kezdeményezéseket, de engem is aggaszt, hogy ez a jelentés nem veszi figyelembe, hogy az unióban mennyire különböző jogi hagyományok vannak, ideértve az eltérő jogi eszközöket, mint például az angliai közjegyzői okiratok, vagy éppen azt, hogy Angliában többféle közjegyzői szakma létezik. Úgy vélem, hogy a jelentés jelenlegi formájában alááshatja egyes tagállamok – különösen a saját országom – nemzeti jogát a vagyonok kezelése terén. Úgy gondolom, hogy az ilyen különbségek figyelmen kívül hagyása ellenkezik a kölcsönös elismerés elvével és azzal a céllal, hogy az igazságszolgáltatáshoz való jog minden polgár esetében érvényesülhessen. Ezért jómagam és delegációm támogatjuk Diana Wallis módosító indítványait.

Diana Wallisnak az e-igazságszolgáltatásról szóló jelentését támogatom. Úgy gondolom, hogy a másik két jelentésben felmerülő néhány kérdés is kapcsolódik ehhez a témához: arról van szó, hogy az Európai Unió polgárai az Unión belül mindenhol hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE) . – (RO) Szeretnék gratulálni az előadóknak, Diana Wallisnak, Manuel Medina Ortegának és Antonio López-Istúriz White-nak kiváló jelentéseikhez. Az e-igazságszolgáltatásra egyértelműen szükség van, hiszen a becslések szerint 10 millió európai érintett valamilyen határokon átnyúló bírósági ügyben. Az információtechnológia használata az igazságszolgáltatásban igen nagy mértékben hozzájárulhat az európai jog és igazságszolgáltatás hozzáférhetőségének és hatékonyságának javításához. Ezért érdemel figyelmet Diana Wallis jelentése és munkája.

Ezenkívül úgy gondolom, hogy a közokiratokról szóló állásfoglalás különösen fontos. Román jogászként ki kell emelnem, hogy milyen hatalmas előnyökkel járhatna a közös közokiratok használata és a baráti, súrlódások nélkül működő igazságszolgáltatás. Igazság szerint Romániában – mint ahogy más, polgári jogot alkalmazó európai országokban is – a megelőző igazságszolgáltatás fő eszköze a közjegyző által kiállított közokirat. Megértem tehát, hogy Medina Ortega úr kizárólag a közokiratokkal kíván foglalkozni, és különbséget tenne a hatóságot képviselő szakértő által kiadott közokiratok és a magánszemélyek által aláírt iratok között.

Mindazonáltal, függetlenül a viták kimenetelétől és attól, hogy az egyenértékű iratok bekerülnek-e a javaslatba vagy egy másik kezdeményezés foglalkozik-e velük, úgy gondolom, hogy ennek a jelentésnek a polgárok és jogi biztonságuk védelmét, valamint a határokon átnyúló család- és tulajdonjogi kérdések rendezését kellene célul kitűznie, mégpedig a közokiratok kölcsönös elismerése útján.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Rogalski (UEN). (PL) Elnök úr, az Európai Uniónak foglalkoznia kell a lakosság elöregedésének problémájával, melynek forrása a születéskor várható élettartam számottevő növekedése. A folyamat eredményeképpen 2050-re az európai lakosság körülbelül 40%-a lesz 60 év feletti, 10%-a pedig 80 év feletti.

Ezek a demográfiai változások komoly kihatással lesznek a gazdaságra, a társadalomra, az egészségügyre és a költségvetésre. Ezért meg kell találnunk a megfelelő, konkrét védő mechanizmusokat, amelyek egyenlő jogokat garantálnak mindenkinek. A védelmet élvező személyek egyre több időt töltenek a lakóhelyük szerinti országon kívül, vagy kapnak kórházi kezelést külföldön; más országban tartózkodnak tehát, mint ahol tulajdonaik vannak. Ezért kell a jogi védelmi rendszernek biztosítania a bírósági döntések, a közigazgatási határozatok és az érintett személyek döntéseinek folyamatos érvényességét. Ez különösen a jövőbeni jogi védelemhez kötődő meghatalmazások szempontjából fontos, amelyeket minden tagállamban érvényesíteni kell.

Létre kell hozni tehát egy, a dokumentumok mozgását hatékonyan biztosító rendszert, különösen vészhelyzetek esetére, például arra az esetre, ha egy védelmet élvező személynek egy rövidebb külföldi tartózkodás alatt kórházi kezelésre van szüksége. Így az európaiak akadály nélkül élhetnének más tagállamokban, anélkül, hogy az orvosi kezeléshez való hatékony és gyors hozzáférés lehetőségét elveszítenék.

 
  
MPphoto
 

  Dushana Zdravkova (PPE-DE) . – (BG) Miniszter asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szeretném biztosítani Önöket arról, hogy a mai vitát igen fontosnak tartják mind az Európai Unió polgárai általában, mind jogásztársaim. Ezért is szeretnék gratulálni a jelentések előadóinak.

Egészen mostanáig karrierem az igazságügyben zajlott: az egyik legnagyobb bolgár bíróság elnöke voltam, ahol egyébként elsőként vezettük be az online technológiát az ügyek feldolgozásában; majd 2000-ig az Európa Tanácsban voltam az Információs és Jogi Szakértők Bizottságának elnöke. Ezért nagyon jól ismerem az e-igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó kérdéseket. Amikor 1995-ben bevezettük az információtechnológiát, nem is gondoltam volna, hogy erre a témára felfigyel majd az Európai Parlament is. Ezért aztán nagy örömömre szolgál, hogy ma lehetőségem van ebben a témában felszólalni.

Külön szeretnék gratulálni Wallis asszonynak az e-igazságszolgáltatásról szóló jelentéséhez, mert úgy gondolom, hogy az információtechnológia és az új kommunikációs technológiák használata az igazságügyben a határokon átnyúló igazságügyi együttműködés további fejlődését hozza majd magával, s ugyanakkor megkönnyíti majd az Európai Unió polgárai számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.

Szeretném azonban aláhúzni, hogy ezen a területen egy hatékony európai térség kialakításához létfontosságú, hogy intézményi szinten kidolgozásra kerüljön egy általános stratégia, és kidolgozásra kerüljenek a nemzetek közötti hatékony kommunikációt segítő általános szabványok is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy sok magasan képzett szakértőre is szükség lesz.

Csak ezen előfeltételek teljesítése esetén leszünk képesek kihasználni az új technológiák nyújtotta előnyöket a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben; és ugyanerre van szükség ahhoz is, hogy az igazságszolgáltatást mind a polgári, mind a kereskedelmi ügyekben hozzáférhetőbbé tehessük a polgárok számára.

Ennek tudatában azt kérem, hogy minden ide vonatkozó projekt kapjon támogatást: az online bűnügyi nyilvántartások rendszere, a fizetésképtelenségi nyilvántartások, vagy éppen a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat. Csak így érhetjük el az Európai Unió egyik fő célját: a szorosabb kapcsolatot a polgárokkal.

 
  
MPphoto
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök úr, egy 2005. május 10-ei, a Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, a hágai programról szóló közleményben a Bizottság leszögezte annak elsőrendű fontosságát, hogy 2011-re garantálni kell egy hatékonyan működő európai polgári jogi térség kialakítását a bírósági ítéletek elismerése és végrehajtása, valamint a kölcsönös elismerés elve tekintetében, hiszen az Európai Unió polgárai számára ezek az intézkedések jelentik a határokon átnyúló jogi védelem valódi eszközét.

Az Európai Unió egyre bővül, és polgárai egyre jobban hajlanak a mobilitásra. Mindeközben a közokiratok szempontjából a közösségi területen belüli mozgások problémákat okoznak. A tagállamok a közokiratok kölcsönös elismerésének problémájára sokféle megoldást alkalmaznak, emiatt azok mozgása igen bonyolult kérdéssé vált, s az átvihető dokumentumok száma és típusa korlátozódott.

A Bizottságnak azonnali és konkrét lépéseket kell tennie a közokiratoknak a tagállamokban történő végrehajtása és kölcsönös elismerése terén egy egységes, külön erre a célra tervezett rendszer bevezetésére, amely a polgárok és a vállalkozások mindennapi életét egyaránt megkönnyíti majd.

Ugyanakkor az ingatlantulajdon-regisztrációs rendszerek szerkezete és szerveződése az egyes tagállamokban oly mértékben eltér, hogy az ilyen bejegyzéseket ebbe a közösségi rendszerbe nem szabad bevonni. Ettől a kivételtől eltekintve fontos, hogy a közokiratok hitelességének, bizonyító erejének és végrehajthatóságának az adott tagállambeli felhasználás céljából történő elismerése csak olyan esetben legyen visszautasítható, ha komoly és megalapozott gyanú merül fel a közokirat hitelességét illetően, vagy elismerése ellenkezik az érintett tagállam közrendjével.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Medina Ortega úrnak alapos munkájáért.

 
  
MPphoto
 

  Toomas Savi (ALDE). - Elnök úr, nagy örömmel fogadom azt a gondolatot, hogy a Bizottság dolgozzon ki egy e-igazságszolgáltatási cselekvési tervet. Igen nagy meglepetéssel hallottam, hogy ilyen irányú kezdeményezés eddig nem volt. Szeretnék köszönetet mondani Diana Wallis kollégámnak, hogy jelentésében ilyen kiválóan kezelte ezt a sürgős kérdést. A gyors technológiai fejlődés hatékony eszközöket ad a kezünkbe, amelyeket ki kell használni.

Sajnos azonban a fejlődés új kihívásokkal is jár, ideértve az elektronikus bűnözést, például a nem engedélyezett megfigyeléseket, a csalásokat, a kiberhadviselést és sok más jelenséget. Rég itt volt már az ideje, hogy az Európai Unió jogi eszközt hozzon létre az e-bűncselekmények definíciójáról, nyomozásáról és büntetéséről. Az e-bűnözés átlépi a határokat, ezért szupranacionális szinten kell foglalkozni vele. Bízom benne, hogy a Bizottság hamarosan jogalkotási kezdeményezéssel áll elő ezen a téren.

 
  
MPphoto
 

  Costas Botopoulos (PSE). - Elnök úr, az e-igazságszolgáltatás – az elektronikus igazságszolgáltatás – a témánk; de vajon lehetséges-e egyáltalán ilyesmi egy olyan területen, amelyet alapvetően meghatároznak az emberi gyengeségek és erények, vagyis a mélyen emberi tulajdonságok? Nem! Lehetséges-e határok nélküli igazságszolgáltatás? Ahogy mondták, nem! Ez egy emberi tevékenység, amely a világ minden táján másképp zajlik.

De ez a két „nem” vajon azt is jelenti, hogy hátat kell fordítanunk a technológia fejlődésének? Természetesen nem! Ki kell használnunk az emberi innováció adta lehetőségeket. Információs portálra szükség van, adatcserére úgyszintén, akárcsak az igazságszolgáltatási rendszerek kölcsönös függetlenségének tudomásul vételére. Egy európai démosz létrehozása szintén kívánatos. De egy közös arctalan igazságszolgáltatás – bár nem állítom, hogy a jelentés ezt célozná – azt már nem!

Édesapám, aki bíró volt, nem örülne, ha az Európai Parlamentben én az elektronikus igazságszolgáltatást védelmezném. Ha innen kellene szólnom édesapámhoz, aki már a mennyben van, azt mondanám, hogy tudom, hogy az igazságszolgáltatásban mindig egy ember, a védője és a bíró áll – nem Isten színe előtt, hanem a saját lelkiismerete előtt.

 
  
MPphoto
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE).(RO) Szeretnék gratulálni a közokiratok Európán belüli mozgásáról szóló kezdeményezéshez, mivel ez tovább javítja majd a személyek és üzleti vállalkozások szabad mozgását az Európai Unióban. Habár a fizikai határok megszűntek, jogi határok továbbra is vannak, ezt mutatják azok a komplex, a hatóságok előtt aláírt szerződések alkalmazásához szükséges eljárások is, amelyek minden országban másképpen zajlanak.

Minden polgár számára meg kell adnunk annak lehetőségét, hogy az Európai Unió valamely tagállamában kiállított európai közokiratok rendelkezései további eljárások nélkül érvényesek legyenek a többi tagállamban is.

Üdvözlöm Wallis asszony e-igazságszolgáltatásról szóló kezdeményezését és jelentését, mivel úgy gondolom, hogy ennek a jelentésnek az elfogadása biztosítja majd, hogy Európa polgárai az információs és kommunikációs technológia segítségével is hozzáférhessenek az európai jogi és igazságszolgáltatási rendszerhez. A bizonyítékok gyors és minimális költségű feldolgozása és az igazságügyi eljárások egyszerű, gyakorlatias eszközök útján történő leegyszerűsítése megkönnyíti majd az igazságszolgáltatás rendszeréhez való hozzáférést a polgárok számára a határokon átnyúló peres ügyek esetén. Ennek elérése érdekében…

 
  
MPphoto
 

  Armando França (PSE).(PT) Elnök úr, biztos úr, Dati asszony! Az e-igazságszolgáltatás fontos lépés a joghoz, igazságszolgáltatáshoz és a bírósági eljáráshoz való hozzáférés biztosításában. Üdvözlöm ezt a kezdeményezést és gratulálok az előadónak és a francia elnökségnek. Az e-igazságszolgáltatási projekt a portugál elnökség alatt is megvitatásra került, így Portugáliáé lett a feladat, hogy irányítsa a mintaprojekt kidolgozását és végrehajtását, amely lehetőséget ad majd a polgároknak arra, hogy a szolgáltatásokat más tagállamokból is elérjék, a saját nyelvükön, ráadásul egyszerűbben, olcsóbban és kényelmesebben.

Ezt a többnyelvű portált úgy kell kialakítani, hogy tájékoztatást nyújtson a jogi segítséget és általános jogi tanácsokat kereső polgároknak és vállalkozásoknak a határokon átnyúló jogi problémák kapcsán. Az e-igazságszolgáltatási portált egy olyan egységnek kellene koordinálnia és kezelnie, amely a különböző tagállamokból érkező hozzájárulásokat is koordinálja, biztosítva azok interoperabilitását. Az e-igazságszolgáltatási projekt segítséget jelent majd a polgároknak és megerősíti demokratikus értékeinket. Nagy örömmel hallottam a hírt, hogy a portál 2009 decemberére beindul.

 
  
MPphoto
 

  Marcin Libicki (UEN).(PL) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Wallis asszonynak remek jelentéséhez, és egyben felhívnám a figyelmet néhány kérdésre. A Petíciós Bizottság elnökeként feltűnt nekem, hogy az Európai Unió polgárai milyen sok esetben nincsenek tisztában a jogaikkal; más esetekben pedig azt gondolják, hogy beavatkozhatnak egy-egy olyan ügybe, amelybe valójában nincs joguk beleszólni. Ezért ez az internetes portál, az e-igazságszolgáltatási portál kétségtelenül hasznos lehet majd; segíthet az Európai Unió polgárainak kapcsolatba lépni az Európai Parlamenttel és a Petíciós Bizottsággal.

Szeretném felhívni a figyelmet egy másik kérdésre is, amelyet Wallis asszony a beszédében megemlített: arra, hogy a helyi törvényeket tiszteletben kell tartanunk. Ezt a kérdést 250 éve is felvetette a nagy francia filozófus, Charles de Montesquieu, aki azt mondta, hogy a magasabb területi szintű törvényhozás folyamán sohasem szabad elfelejteni, hogy a kis régiók, a kisebb területek – ebben az esetben az Európai Unió tagállamai – saját hagyományokkal rendelkeznek, amelyeket tiszteletben kell tartani.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Hölgyeim és uraim, az Európai Parlament Elnökségében néhány napja zajlott vita során az a vélemény alakult ki, hogy azok a képviselők, akik egy vitában már felszólaltak, még egyszer ne kapjanak szót. Ennek dacára, a karácsony szellemében – ahogy Spanyolországban mondjuk – most kivételt teszek, és megadom a szót Luca Romagnolinak.

 
  
MPphoto
 

  Luca Romagnoli (NI).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem szólhatok mindenki nevében, de remélem, hogy a független képviselők egyetértenek velem abban, hogy a közös igazságügyi térség vitathatatlan előnyt jelent az uniós polgárok számára, és ennek megfelelően támogatni fogják a kezdeményezést.

Hölgyeim és uraim, majdnem mindannyian jelen voltunk a teremben néhány perccel ezelőtt, így nem kívánom még egyszer elismételni, ami az imént elhangzott. Inkább mindannyiuknak, és külön Európának és az unió sok-sok polgárának, akik életminőségüket veszélyben érzik, jólétet és főleg igazságot kívánok az újévre.

 
  
MPphoto
 

  Reinhard Rack (PPE-DE).(DE) Elnök úr, jó, hogy az Európai Unióban folyamatosan halad az igazságszolgáltatás integrációja, jóllehet ez a terület eddig hagyományosan a nemzetállamok hatáskörébe tartozott. Ez a trend összevág az unió polgárainak életkörülményeiben beállt változásokkal. De – és ezt ma már több alkalommal is megjegyezték – ez az integráció nem befolyásolhatja túlzottan nagy mértékben a hagyományos, és ami még fontosabb, jól működő, meglévő szerkezeteket. Nem lehet mindent szabványosítani.

A közokiratok és állami nyilvántartások rendszere sok tagállamban teljesen eltér. Ausztriában és máshol is a közjegyzői hivatal nagy hagyományokkal rendelkező, megbízható, elismert nyilvántartó intézmény is egyben. Ezt nyomós ok nélkül nem szabad veszélybe sodorni; amiatt semmiképpen, hogy más országokban más a gyakorlat. Ezért tehát én igent mondok az integrációra és a kölcsönös nyitásra, de mindezt kiegyensúlyozott módon kell végrehajtani.

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE).(PL) Elnök úr, minden tagállamban más a jogrendszer, és mások az adminisztratív dokumentumok elismerésének elvei. Ezért a közokiratok lehető legegyszerűbb módon megvalósítható, határokon átnyúló elismerését kell megcéloznunk. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a helyzetek és okiratok bizonyossága és biztonsága elsőbbséget élvez a dokumentumok mozgásának megkönnyítésével szemben.

Harmonizálni kell az közigazgatási dokumentumok elismerésének elveit is annak érdekében, hogy a polgárok mindennapi élete és az üzleti vállalkozások működése könnyebbé váljon. Ezt el is várják tőlünk. Bizonyos, hogy ezen szabályok a polgárok számára idő- és pénzmegtakarítással járnak. Ki kell dolgoznunk a közokiratok kölcsönös elismerésének harmonizált alapjait, de ezt a rendszert semmiképpen sem szabad kiterjeszteni azokra a dokumentumokra, amelyek nem felelnek meg az alapvető elvárásoknak.

 
  
MPphoto
 

  Rachida Dati, a Tanács soros elnöke. (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az elnökség nagy figyelemmel követte az Önök munkáját ebben a három témában.

Jelentéseik mindenekelőtt azt mutatják, hogy milyen fontosnak tartják ezeket a témákat, és tudom, hogy máskor is lesz még alkalmunk megvitatni őket. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani Medina Ortega úrnak az általa elmondottakért. A közokiratok mozgása és elismerése terén előrelépésekre van szükség.

Joggal hivatkozott az Unibank-ítéletre, amely valóban meghatározza a közokiratok definícióját és kijelöli az új intézkedések keretét. Ahogy azt Gauzès úr az imént elmondta, ez a kiváló jelentés hozzájárul majd az igazságügyi együttműködés javításához. Egyvalamit elmondanék azonban Wallis asszonynak: ennek az intézkedésnek minden európai polgárra vonatkoznia kell, de ehhez a valódi, kölcsönös bizalom feltételeit is meg kell teremtenünk. Ez a jogbiztonság előfeltétele.

Szeretném kiemelni Wallis asszony elektronikus igazságszolgáltatás terén végzett munkáját is. Igaza van abban, hogy ez az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javítását eredményezheti. Ne felejtsük el azonban, hogy a becslések szerint 10 millió ember érintett határokon átnyúló jogvitákban; szükség van tehát a hatékony kommunikációs módszerekre. Egyetértek Barrot úrral; tovább fogunk dolgozni ezért a célért. Zdravkova asszony is hasonló szellemben szólalt fel, hiszen az igazságügyi rendszerek összekapcsolása sok új lehetőséget nyit majd meg előttünk.

Egyetértek López-Istúriz White úrral is: többet kell tennünk a kiszolgáltatott felnőttek, s különösen az idősek védelméért, és üdvözlöm a jelentés elfogadását, ami teljesen egybevág az ajánlásokkal és saját ambícióinkkal is. Hálás vagyok Gill asszony felszólalásáért is, hiszem hozzájárulása rendkívül nagy gyakorlati értékkel ruházta fel a jelentést.

Biztos úr, Ön is nagy érdeklődést mutatott a témák iránt, és remélem, hogy a mai vita gazdagítja majd azt a konzultációt, melyet, ha jól tudom, éppen jelenleg szervez.

Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az elnökség nevében szeretnék köszönetet mondani az összes mai felszólalónak. Kiváló színvonalú és nagyon gyakorlatias felszólalásokat hallhattunk. Sőt, mi több: ezen felszólalások a jövőre nézve nagyon biztatóak, és mutatják, hogy az EU milyen fontosnak tartja az európai polgárok védelmét.

Véleményem szerint a francia elnökség az igazságügyben gyakorlati szempontok szerint járt el: a döntések és különösen a kitűzött célok gyakorlatiasak voltak. Nagyra értékelem a mai párbeszédet a Parlamenttel; ez nem csupán az Önök plenáris üléseken és a bizottságokban végzett munkájának továbbvitele, hanem egybevág a Franciaországban ilyen kérdésekben rendezett tematikus konferenciák témájával is.

Hálás vagyok a Tanács és a Parlament között kialakult remek együttműködésért, amely igen gyors előrelépéseket tett lehetővé. Emlékszem az elnökség elejére, amikor a célokról és a prioritásokról folyt a vita. A célokat sikerült elérni, a prioritásokat megerősíteni, és úgy gondolom, hogy a francia elnökséget követő elnökségek mindenképpen folytatni fogják ezt a munkát.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Kedves Dati asszony, elnökként köszönettel tartozom Önnek és a Tanács elnökségének az elmúlt hat hónapban tett erőfeszítéseikért és az elért eredményekért; de külön személyesen Önnek is szeretnék köszönetet mondani.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, Dati asszony, hölgyeim és uraim! Először is a Medina Ortega-jelentéssel kapcsolatban arra szeretnék rámutatni, hogy a Brüsszel-I rendelet keretében a közokiratok elismeréséről külön üléseket fogunk tartani. A rendelet végrehajtásáról szóló jelentést 2009 elején fogjuk elfogadni, és akkor megvizsgáljuk majd az esetlegesen a 2009. év során történő későbbi felülvizsgálat lehetőségét is.

Másodszor pedig, ahogy elmondtam, az örökléssel és a házassággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó rendelkezésről szintén lesz egy ülés. A közokiratok kérdése így napirendre kerül majd a zöld könyv kapcsán is, amely a tervek szerint általában véve minden hivatalos irattal foglalkozik majd, és várhatóan 2009 végére készül majd el.

Nem is lehet kérdés, hogy az okiratok és dokumentumok szabad mozgásán javítani kell, de – ahogy Rachida Dati nagyon helyesen mondta –, garantálni kell a jogbiztonságot is, ami csak a kölcsönös bizalom megléte mellett lehetséges. Ennyit szeretnék elmondani a közokiratokról szóló ülésekről, amelyekre igen nagy figyelmet fogunk fordítani az előttünk álló 2009-es évben.

Az e-igazságszolgáltatással kapcsolatban megerősíthetem, hogy a Bizottság jelenleg valósítja meg azokat a szerződéseket, amelyek alapján a megegyezés szerinti időkereten belül kifejleszthető az európai e-igazságszolgáltatási portál első változata; és, amint az korábban elhangzott, a bűnügyi nyilvántartások hálózatba kapcsolása már most igen jó előjel a jövőbeni e-igazságszolgáltatási kezdeményezés sikerére nézve.

Végül pedig, ahogy mondtam, nagy figyelemmel fogjuk követni a kiszolgáltatott személyek védelméről szóló Hágai Egyezmény végrehajtását. A 2009-es év során kiderül majd, hogy milyen javításokra lehet szükség, és hogy szükség lesz-e egy közösségi kezdeményezésre a Hágai Egyezményben foglalt rendelkezések formális végrehajtásának megkönnyítésére. Itt elsősorban a kiszolgáltatott személyek jogaival kapcsolatos iratoknak és információknak az érintettekhez való eljuttatására gondolok. Ennyi a Bizottság válasza.

Engedjenek meg még egy személyes megjegyzést is: ha lehet, elnök úr, gratulálnék Rachida Datinak, mivel a francia elnökség rendkívül aktív tevékenységet folytatott az igazságügy területén; ott voltak például a szemináriumok, amelyekre minket, a Parlament és a Bizottság képviselőit is meghívták. Ezek a szemináriumok nagyban gazdagították a vitát, és véleményem szerint ezek fektették le a stockholmi program alapjait.

Rendkívül hálás vagyok Önnek személyes elkötelezettségéért, a francia elnökség nyitottságáért és azért a munkáért, amelyet a tartási kötelezettséggel, a bűnügyi nyilvántartások megosztásával és az Eurojust megerősítésével kapcsolatban végzett. Szép munka volt, tiszta szívből gratulálok!

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega, előadó.(ES) Habár a Parlamentben szükségszerűen nem áll rendelkezésre sok idő a felszólalásokra, azért az igazságügyre szánt egy óra alatt sikerült megvitatni a legfontosabb függőben lévő ügyek jó részét. A közokiratokkal kapcsolatban azt hiszem, egy dolgot mindenképpen tisztázni kell. A közokiratok az egy dolog, a magánokirat egész más, még akkor is, ha közjegyző közreműködésével készül.

A közjegyző közreműködésével készült magánokirat elismerhető, mint a felek akaratnyilatkozata. Vannak olyan jogrendszerek, ahol a közjegyző hatásköre erre is korlátozódik. Ez általánosan elismert dolog a szabad akarat elve és létezésének elismerése alapján.

Itt viszont egy egészen más fogalomról van szó. Közokiratokra, azaz olyan dokumentumokra vonatkozik a jelentés, amelyek hivatalos személy beavatkozásával jöttek létre – a kontinentális jogban ez általában közjegyzőt jelent. Ez az eljárás dokumentumot a bírósági ítélethez hasonló szintre emeli.

Szó sincsen az országok közötti diszkriminációról. Ha az európai közokiratokról szabályozás születik, akkor bármely európai ország elérheti egy ilyen dokumentum elismerését, de ehhez az kell, hogy az érintett jogrendszerben az irat ugyanolyan elismerést kapjon, mint a többiben.

Más szóval a közokiratok elismeréséhez szükséges harmadik elem az, hogy az nem járhat más jogi következményekkel származási országán kívül, mint azon belül. Eszerint tehát egy angol közjegyzői dokumentumot elismernének a kontinensen is, de csak ugyanabban a mértékben és módon, ahogyan az az angol jogban szerepel. Azon túlmenő elismerés nem lehetséges. Egy angol jogi dokumentum nem ismerhető el például Franciaországban úgy, mintha francia közokirat lenne, mivel teljesen más jellegű és nem rendelkezik a francia közokiratokéval azonos tulajdonságokkal.

Ez tehát nem jelent diszkriminációt. Csak arról van szó, hogy közös rendszert szeretnénk bevezetni az egész Európai Unióban, és véleményem szerint lehetséges az is, hogy néhány olyan országban, ahol jelenleg nincs ilyen dokumentum, azt bevezessék. Ebből a szempontból nagy előrelépést jelentene az egységes európai közokirat bevezetése.

 
  
MPphoto
 

  Diana Wallis, előadó. − Elnök úr, sajnos már nem állom meg, hogy fel ne szólaljak. Medina úr azt mondja, hogy a közokirat hivatalos személy által kiállított irat kell hogy legyen. Én magam is ezért emeltem ki, hogy a közokirattal kapcsolatban különleges körültekintéssel kell eljárni. Viszont, ha alaposan megvizsgáljuk az angol jogot, akkor kiderül, hogy az angol okiratokat kiállító ügyvéd a bíróság képviselőjeként és felhatalmazásával jár el, tehát igenis készíthet hivatalos iratnak számító iratot. Értsék meg kérem, így van. Vannak olyan dolgok, amelyek a különböző jogrendszerekben és jogi kultúrákban közösek, s emiatt több utánajárást és megfontolást igényelnek.

A jogi érvelésem után a francia elnökséghez fordulok: miniszter asszony, nagyon köszönöm együttműködését és a munkát, amelyet beosztottai és mások az elnökség alatt elvégeztek. Fantasztikus teljesítményt nyújtottak. Sok mindenen mentünk keresztül ez idő alatt, és nagyra értékelem az Ön elszántságát, elhivatottságát arra nézve, hogy az igazságszolgáltatás segítségével javítson a polgárok életén. Köszönöm. Hiányozni fog.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Most López-Istúriz White úrnak járna a szó, de honfitársam azt mondja, hogy idejéből egy percet át szeretne adni Toubon úrnak.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Toubon (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, igazságügy-miniszter asszony! Pontosan ez utóbbi minőségemben szeretnék Önökhöz szólni a vita végén. Úgy gondolom – és ezt egykori igazságügy-miniszterként szerzett tapasztalataim alapján mondom –, hogy a portugál, a szlovén és a mostani, Rachida Dati által vezetett francia elnökség alatt Európa mérföldkőhöz érkezett, ahonnan már nem fog visszakanyarodni a korábbi állapothoz.

Ma arra teszünk kísérletet, hogy a jog- és az igazságügyi rendszert, amelyek természetükből adódóan gyanakvóak egymás felé, közelebb hozzuk, elismertessük egymással és harmonizáljuk. Egyes pontokon olyan jogszabályok meghozatalára is törekszünk, amelyek részben vagy egészében közösségi jellegűek, mint például a tartási kötelezettségre vonatkozó jogszabályok. Ebből következik, hogy most túllépünk azon, amit eddig elértünk, mert így kívánja a szükség: a biztonság, a büntetőjog vagy a terror elleni küzdelem terén egyaránt. Most olyan kérdésekkel foglalkozunk, amelyek kapcsán egész Európában érvényes szabályokat, a jogviták rendezésének módját kell lefektetnünk; mivel a polgárok egy része nem csak eredeti lakóhelyén él, hanem máshol is, vagy külföldön dolgozik, és egész Európában mindenkivel kapcsolatban áll.

Ezt ki kell emelni, elnök úr. Nem kétséges, hogy ez a francia elnökség védjegye. Ahogy az összes képviselőtársam elmondta, az igazságügyi együttműködésben és a jogalkotásban történelmi pillanathoz érkeztünk. Európa véleményem szerint teljesen megváltozik, ha az emberek valóban azt érzik majd, hogy az európai igazságügyi térség már több a puszta szép szavaknál.

 
  
MPphoto
 

  Antonio López-Istúriz White, előadó.(ES) Elnök úr, azt hiszem, nagyon jó megoldás született, és hálás vagyok az Ön jómagam és a kollégám felé mutatott udvariasságáért.

A magam részéről köszönetet mondok az elhangzott felszólalásokért, és különösen azokért a kedves szavakért, amelyekkel néhányan jelentésemet méltatták. Köszönöm az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjainak a jelentésem készítése során nyújtott együttműködését.

Külön szeretném megemlíteni Rogalski úr felszólalását. Spanyol és Baleár-szigeteki képviselőként a jelentésemet egyértelműen azon idősebb emberek megsegítése céljából írtam, akik helyi lakosként vagy turistaként Spanyolországban, a mi szigeteinken élnek. Rendkívül fontosnak érzem, hogy ők megkapják ezt a védelmet.

Bizonyára senkinek nem kerülte el a figyelmét, hogy saját országomat említettem, mint olyan országot, amely szeretném, ha hamarosan aláírná és ratifikálná a Hágai Egyezményt.

A miniszter asszonytól csak egyvalamiben különbözik a véleményem. Ahogy hallhatta, nem említettem meg más elnökségeket. Csatlakozom mindazokhoz, akik azt mondták, hogy szerettük volna, ha ez a francia elnökség jóval tovább tart. Sokunknak túl rövidnek tűnt.

Csak ennyi a véleménykülönbségünk.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra ma délelőtt 11:30-kor kerül majd sor.

(Az ülést 11.00-kor felfüggesztik, és 11.35-kor újra megnyitják.)

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Grech (PSE), írásban. – Ez a kezdeményezés világos és átfogó jogi keretet kíván létrehozni a közokiratok elismerésének általánossá tétele és végrehajtásuk elősegítése érdekében.

Eddig a közokiratok elismerése a tagállamok között rendszertelenül zajlott, bizonytalan jogi helyzetet, kiszámíthatatlanságot teremtve a polgárok és az üzleti vállalkozások számára.

A közokiratok kölcsönös elismerését és végrehajtását biztosító európai uniós rendszer létrehozása idő- és pénzmegtakarítást, sőt, ami még fontosabb, egyszerűbb eljárásokat jelent majd. Ez a lépés a közokiratok mozgását azáltal is megkönnyítené, hogy azokat biztonságosabbá tenné.

A közokiratok végrehajthatósága és nagyobb bizonyító ereje az áruk és szolgáltatások mozgásának elősegítésével hozzájárulna az unió gazdasági fejlődéséhez és integrációjához. Ez gazdasági válság idején különösen fontos; annál jobb, minél hamarabb sikerül alkalmazni ezt a jogszabályt.

Az is nagy megelégedésemre szolgál, hogy a jelentés hatóköre a közokiratokra korlátozódik, tiszteletben tartva a magánszemélyek közötti megállapodások és más köztes dokumentumkategóriák sajátosságait.

 
  
  

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
Elnök

 

4. Köszöntés
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. − Örömmel tájékoztatok mindenkit arról, hogy a ma, hetedik EP-Vietnam parlamentközi találkozó keretében itt van körünkben a vietnami parlament egy delegációja. Szeretettel üdvözlöm mindannyiukat!

(Taps)

Ez a találkozó kapcsolatunk nagyon fontos pillanatában érkezett el. Vietnam jelenleg egy partnerségi és együttműködési megállapodásról tárgyal az EU-val, és fontos szerepet játszik az ASEAN-ban, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében is, amellyel az EU egy szabadkereskedelmi övezet kialakításáról folytat tárgyalásokat. Mint tudják, a mi küldöttségünk vezetője Nassauer úr.

Nagy szeretettel köszöntöm a Nguyen Van Son úr, a Vietnami parlament Külügyi Bizottságának elnöke által vezetett küldöttséget, és gyümölcsöző tárgyalásokat kívánok. Természetesen mi tegnap már találkoztunk.

Még egyszer, üdvözöljük Önöket!

 

5. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek
  

 
  
MPphoto
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE). - Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani minden kollégának, aki támogatta a fibromyalgiával kapcsolatos írásbeli nyilatkozatot. Szép karácsonyi ajándék ez a több millió fibromyalgia-betegnek. Köszönöm mindannyiuknak.

(Taps)

 

6. Szavazások órája
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a szavazások órája.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet.)

 

6.1. A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosítása (A6-0509/2008, Jo Leinen) (szavazás)

6.2. A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosítása (A6-0504/2008, Reimer Böge) (szavazás)

6.3. Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele (A6-0474/2008, Reimer Böge) (szavazás)

6.4. A rugalmassági eszköz igénybevétele (A6-0493/2008, Reimer Böge) (szavazás)

6.5. 10/2008. sz. költségvetési módosítástervezet (A6-0481/2008, Kyösti Virrankoski) (szavazás)

6.6. A Tanács módosításai a 2009-es évre vonatkozóan (szavazás)
  

– A szavazás után:

 
  
MPphoto
 

  Éric Woerth, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A költségvetési tervezet második olvasatakor zajló szavazás a költségvetési hatóság két ága és a Bizottság magas szintű együttműködésével zajlott eljárás utolsó lépése. Szeretnék köszönetet mondani minden érintettnek, különösen a Költségvetési Bizottság elnökének, Böge úrnak, az előadóknak, Haug asszonynak és Lewandowsky úrnak, valamint Grybauskaitė biztos asszonynak.

November 21-i konzultációs találkozónkon együtt dolgoztunk egy kiegyensúlyozott 2009-es költségvetésen, amely garantálja az uniós politikák finanszírozásának megfelelő kiértékelését, és ugyanakkor az európai adófizetők érdekeinek védelmét. Együtt sikerült megtalálni az élelmezésfinanszírozási eszköz támogatásának módját, így teljesítve a fejlődő országokkal szembeni kötelezettségeinket; és olyan gyakorlati intézkedéseket is kidolgoztunk, amelyek segítségével feloldható a kohéziós politikában kialakult patthelyzet, és beindulhatnak a 20072013-as időszak programjai.

Az Európai Tanácsban az állam- és kormányfők is hangsúlyozták a kezdeményezés fontosságát, és ez az egyik fő elem Európa gazdasági válságra adott válaszában is, amelyen késlekedés nélkül tovább kell dolgoznunk. Az Önök szavazata biztosítja majd, hogy a konzultáció eredményei a szerződésben leírt eljárásnak megfelelően teljes egészében megvalósulhassanak; így tehát megerősíthetem, hogy a Tanács elfogadja a második parlamenti olvasatban megadott maximális emelési mértéket.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Köszönöm nyilatkozatát, Woerth úr.

Mivel a Bizottság nem kíván szólni, megjegyezném, hogy a költségvetési eljárás a szerződésnek és a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásnak megfelelően zajlott, és a megállapodás 13. cikke értelmében a Tanács és a Parlament megállapította, hogy a Parlament második olvasata eredményeként egyetértenek a nem kötelező kiadások emelésének megengedett legnagyobb mértéke tekintetében.

A költségvetési eljárás így lezártnak, a költségvetés pedig elfogadottnak tekinthető. Most következzék a nyilatkozatok aláírása, de egy perc múlva szavazunk egy újabb állásfoglalásról.

(Az elnök felkéri Woerth urat, Grybauskaitė biztos asszonyt, Böge urat (a Költségvetési Bizottság elnökét) és Haug és Lewandowski előadókat, hogy csatlakozzanak hozzá.)

(A költségvetést aláírják)

Most tudtam meg, hogy ma van Böge úr születésnapja, szeretnék neki tiszta szívből sok boldogságot kívánni.

 

6.7. 2009. évi általános költségvetési tervezet, a Tanács által módosított formában (minden szakasz) (A6-0486/2008, Jutta Haug/Janusz Lewandowski) (szavazás)
  

– Az 1. módosításra vonatkozó szavazás után:

 
  
MPphoto
 
 

  Jutta Haug, előadó. – (DE) Elnök úr, szóbeli módosításunkban természetesen igyekeztünk figyelembe venni az új helyzetet. Szeretnénk megismételni a Tanács felé, hogy a Parlament nyitott a Bizottság által felülvizsgálatra javasolt ötmilliárd euróval kapcsolatos tárgyalásokra. Módosításunk így hangzik tehát (angolul olvasom fel, mivel angolul dolgoztuk ki, hogy minden képviselő a lehető leghamarabb bekapcsolódhasson a munkába):

„Kinyilvánítja arra vonatkozó eltökéltségét, hogy a Bizottságnak a 2007–2013 közötti TPK felülvizsgálatára vonatkozó javaslata alapján a javasolt európai gazdasági fellendülési terv keretében tárgyalásokat kezdjen a Tanáccsal 5 milliárd euróról; valamint e tekintetben tudomásul veszi a 2008. decemberi Európai Tanács következtetéseit.”.

 
  
 

(A szóbeli módosítást elfogadják)

– A 15. módosításra vonatkozó szavazás után:

 
  
MPphoto
 

  Jutta Haug, előadó. – (DE) Elnök úr, ez a brüsszeli európai iskolákra vonatkozik. A kérdésről sok alkalommal hosszú vita folyt. A szöveg korábbi számait némileg csökkentették, mivel azt szeretnénk, ha a Bizottság valóban lépne ebben az ügyben. Ezért az új szöveg erre határidőt is megad. Megint csak angolul olvasom fel:

„aggodalommal veszi tudomásul a brüsszeli európai iskolák jelenlegi és jövendő fiatal tanulóinak helyzetét, amely a laeken-i negyedik iskola elhalasztott és még függőben lévő megnyitásának és a – gyermekek számára hosszú és elfogadhatatlan utazási időt eredményező – elhúzódó felvételi eljárásnak a következménye; elvárja a Bizottságtól, hogy a brüsszeli Európai Iskolák Főtitkárságával együttműködve 2009. március végéig javasoljon egy objektív és érthető (a lakóhelyet és a már beiratkozott testvérek szempontjait is tekintetbe vevő) feltételeket tartalmazó, felülvizsgált felvételi eljárást, amely a következő felvételi időszakban lép életbe;”.

 
  
  

(A szóbeli módosítást elfogadják)

– A végső szavazás után:

 
  
MPphoto
 

  Robert Goebbels (PSE). – Helyes, ez is nagyon helyes!

 

6.8. A mobil berendezésekkel kapcsolatos nemzetközi érdekekről szóló egyezmény és az egyezmény légi járművekkel kapcsolatos kérdéseiről szóló, ahhoz csatolt jegyzőkönyv (A6-0506/2008, Georgios Papastamkos) (szavazás)
  

– A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Georgios Papastamkos, előadó. (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A légi járművek berendezéseinek határokon átnyúló kereskedelme eddig jogilag bizonytalan helyzetben zajlott. Az új nemzetközi jogi keretek célja a légi járművek berendezései – légi járművek, légi jármű hajtómotorok és tartozékok – finanszírozásának megkönnyítése azáltal, hogy különösen erős nemzetközi garanciát biztosít a hitelnyújtónak, legyen az maga az eladó vagy az ilyen vásárlásokhoz hitelt folyósító intézmény. Az új jogi szabályozás globális szinten csökkenteni fogja a légi járművek berendezéseinek finanszírozási költségeit, és lehetővé teszi a légiipar számára, hogy évente több milliárd eurót spóroljon meg. Végezetül, a légiipari pénzügyi jogszabályok történetének legfejlettebb szabályozása nem csak a hitelezők és a gyártók számára jár majd pozitív hatásokkal, hanem a légitársaságokra, azok alkalmazottaira és az utasokra nézve is.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Erről a jelentésről nem zajlott vita, így az előadónak jár két perc felszólalási idő. Köszönöm, Papastamkos úr.

 

6.9. Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007-2010) (A6-0463/2008, Monica Maria Iacob-Ridzi) (szavazás)

6.10. Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében: az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósítása (A6-0455/2008, Ljudmila Novak) (szavazás)
  

– A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Ljudmila Novak, előadó. (SL) A Tanács és a Bizottság 2008-as közös jelentéséből egyértelműen kitűnik, hogy volt némi előrelépés az egész életen át tartó tanulás terén, de sajnos nem érhetjük be az eddig elért eredményekkel.

Az legnagyobb kihívást jelentő problémák közé tartozik az, hogy a diákok fiatalon otthagyják az oktatást; az idősek és az alacsony képzettségűek nem kielégítő szinten részesednek az egész életen át tartó tanulás programjában és a migráns munkavállalók képzettségi szintje is igen alacsony. Márpedig a tudásalapú gazdaságban egyre jobban képzett munkaerőre lesz szükség.

Jelentésemben kiemeltem, hogy minden szinten javítani kell az oktatás színvonalán, hogy az képes legyen felkészíteni a gyermekeket és a fiatal felnőtteket az önálló, kreatív és innovatív gondolkodásra és tanulásra. A tanterveket folyamatosan frissíteni, az információtechnológia felhasználásának arányát pedig az idősek körében is javítani kell.

Az egész életen át tartó tanulási programoknak a gazdasághoz kell kötődniük, támogatva a vállalkozó szellemet és lehetővé téve, hogy a polgárok olyan tudást szerezzenek, amely segít a saját vállalkozásuk elindításában, működtetésében és fejlesztésében. Fontos, hogy figyelembe vegyük a helyi és regionális igényeket, lehetőségeket és jellegzetességeket is.

Felkérem a tagállamok kormányait és az Európai Unió intézményeit, hogy a pénzügyi válság alatt ne csökkentsék az oktatásra fordított erőforrások nagyságát, mert a társadalom minden része számára elérhető, magas színvonalú oktatás a legjobb fegyver a szegénység ellen, és a válság megoldásának legjobb eszköze is egyben.

Köszönöm képviselőtársaim és az elnökség együttműködését.

(Taps)

 

6.11. A játékok biztonsága (A6-0441/2008, Marianne Thyssen) (szavazás)
  

– A 142. módosításra vonatkozó szavazás után:

 
  
MPphoto
 

  Herbert Reul (PPE-DE).(DE) Elnök úr, egy eljárásrendhez kapcsolódó megjegyzésem lenne. Most egy döntés, egy irányelv elfogadásának folyamata zajlik, háromoldalú egyeztetéssel. Hasonló volt a helyzet tegnap a kibocsátáskereskedelem ügyében. Ma, a döntés elfogadása után külön szavazunk minden egyes módosításról, ami szerintem nagyon is helyénvaló. Ez tegnap nem így zajlott, és megmondom őszintén, nem tudom, miért. A helyzet akkor is ugyanilyen volt, de nem került sor külön szavazásra, amit elfogadhatatlannak tartok. Végtére is tegnap 40 képviselőtársammal nyújtottunk be módosító indítványokat, és azt gondolom, ezekről is kellene szavaznunk.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Én csak a munkámat végzem és ez csupán végrehajtói hatáskört jelent. Befolyásom van, de valós hatalmam nincsen.

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (PSE).(DE) Elnök úr, logikus lenne, ha az általános érvényű eljárás bevezetésének vizsgálata céljából összeülne az elnökök értekezlete. Én a tegnapi eljárást tartanám üdvözlendőnek, de a fontos az is, hogy ilyen esetekben mindig ugyanolyan szavazási rend legyen.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Ezt továbbítani fogom az elnökök értekezlete felé, és ott döntés fog születni.

 
  
MPphoto
 

  Evelyne Gebhardt (PSE).(DE) Elnök úr, a Parlament és a Tanács megállapodásának része volt a Bizottság nyilatkozata is, amelyet Verheugen biztos úr meg is ígért nekünk, azonban a hétfői nap folyamán ezt a nyilatkozatot nem tette meg. Feltételeztem, hogy Verheugen biztos úr – aki ma természetesen nincs jelen, de Barrot biztos úr képviseli – megteszi majd ezt a három – a Parlament számára fontos – kérdésre vonatkozó a nyilatkozatot itt, a Parlamentben, még a szavazás előtt, de nem hallottam, hogy erre sor került volna. Szeretném, ha késedelem nélkül tájékoztatnának az eljárás menetéről.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Elnökként erről nem tájékoztattak, de most feljegyeztem. Gebhardt asszony, mit tartana alkalmas időpontnak, ha a Bizottság meg kívánná tenni nyilatkozatát? Most vagy később?

 
  
MPphoto
 

  Evelyne Gebhardt (PSE).(DE) Elnök úr, az ilyen nyilatkozatra általában a szavazás előtt kerül sor, hiszen az a szöveg részét képezi, de a szöveg hivatalosan, írásos formában még nem került beterjesztésre. Ezért természetesen először a szöveg hivatalos benyújtására van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Gebhardt asszony azt mondja, erre általában a kezdéskor szokott sor kerülni, de erről ma már lekéstünk.

Barrot alelnök úr, meg kívánja tenni most a nyilatkozatot?

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, Gebhardt képviselő asszony felvetésére válaszolva: eljuttatom Önökhöz a három nyilatkozatot, így azok az aktához csatolhatók.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Alelnök úr, milyen hosszú a nyilatkozat? Ha nem túl hosszú, akkor megkérhetem arra, hogy olvassa fel, ahogy Gebhardt asszony azt kérte?

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, három nyilatkozat van: az Európai Bizottság nyilatkozata a biztonsági kérdések figyelemmel kíséréséről; az Európai Bizottság nyilatkozata a hangot kiadó játékokkal kapcsolatos előírásokról; és az Európai Bizottság nyilatkozata a könyvek besorolásáról.

(FR) Szívesen felolvasom őket, ha kérik.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Ez technikai jellegű magyarázat volt.

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (PSE).(DE) Elnök úr, ennek fényében kérhetem, hogy lépjünk tovább a szavazásra, de ne tartsuk meg a záró szavazást? Ezáltal lehetőségünk lesz megnézni a szöveget, majd pedig, ha a feltételek teljesülnek, januárban sor kerülhet a záró szavazásra.

(A képviselők egyetértésüket az asztalon kopogva fejezik ki)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Úgy látom, hogy támogatják Swoboda úr javaslatát. Ebben az esetben következzék a szavazás, de nem tartunk záró szavazást.

A módosított javaslatról való szavazás után:

A végső szavazást elhalasztjuk addig, amíg a Bizottság álláspontját teljes egészében meg nem ismerhettük.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Toubon (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, az összes vitát teljes hosszában végighallgattam, a hétfő estit különösen nagy érdeklődéssel. Felelősségteljes hozzáállást kell tanúsítanunk polgártársaink biztonsága ügyében, akik sürgősen várják ezt a jogalkotási lépést, amely növeli a gyermekek és a családok biztonságát. Nem késlekedhetünk.

Hétfő este Verhaugen úr nagyon pontosan beszámolt a Barrot úr által átadott három nyilatkozat tartalmáról. Ez pusztán a nyilatkozatok formális közlése volt. Ahogy Verheugen biztos úr hétfő este elmondta, szavaznunk lehet és kell is; ezzel tartozunk az európai fogyasztóknak.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Hölgyeim és uraim, egy perccel ezelőtt még ellenkező véleményen voltak. Akkor most szavazzunk arról, hogy sor kerüljön-e a záró szavazásra.

 
  
MPphoto
 

  Bernd Posselt (PPE-DE).(DE) Elnök úr, tisztelettel megkérdezném, hogy a biztos úr miért nem olvassa fel a nála lévő szövegeket. Van ennek valamilyen komoly oka?

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − A biztos úr nem tud vagy nem kíván választ adni, Posselt úr. A magam részéről ehhez nem fűzök megjegyzést, mivel nem ez a feladatom.

 

6.12. A szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakerete (A6-0438/2008, Jan Andersson) (szavazás)

6.13. Az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) (A6-0424/2008, Thomas Mann) (szavazás)

6.14. Az elszámolások véglegessége és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodások (A6-0480/2008, Piia-Noora Kauppi) (szavazás)

6.15. A betétbiztosítási rendszerek a fedezeti szint és a kifizetési határidő vonatkozásában (A6-0494/2008, Christian Ehler) (szavazás)

6.16. A középvállalkozások közzétételre és összevont beszámoló készítésére vonatkozó kötelezettségei (A6-0462/2008, Ieke van den Burg) (szavazás)

6.17. A Tanács által elfogadott szabályok az OLAF rendelet felülvizsgálatára (szavazás)

6.18. A Frontex ügynökség és az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) értékelése és jövőbeni fejlesztése (A6-0437/2008, Javier Moreno Sánchez) (szavazás)
  

– A 4. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Javier Moreno Sánchez, előadó.(ES) Elnök úr, a 12a bekezdéshez az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által benyújtott 4. módosító indítvánnyal kapcsolatban szeretnék felszólalni.

A GUE/NGL képviselőcsoport beleegyezésével szóbeli módosítást javasolok bizonyos, a különböző nyelvi változatokban felbukkanó pontatlanságok megoldására. Lassan fogom felolvasni, spanyolul:

Arról van szó, hogy kicseréljük a következő részt: „Rámutat arra, hogy az EU harmadik országokkal folytatott együttműködése során eleget kell tenni a nemzetközi kötelezettségeknek”, erre: „Rámutat arra, hogy az EU harmadik országokkal folytatott együttműködésének a nemzetközi kötelezettségvállalásokon kell alapulnia.”

Ezzel a szóbeli módosítással képviselőcsoportom – és, úgy gondolom, több másik képviselőcsoport is – támogathatja majd a GUE/NGL képviselőcsoport módosítását.

 
  
 

(A szóbeli módosítást elfogadják)

– A 7. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Weber, Renate (ALDE). – Elnök úr, angolul olvasom fel a módosított szöveget: „whereas the effect of the joint operations coordinated by FRONTEX is to create an ‘externalisation of borders’, which could call into question Member States’ compliance with the EU’s obligations concerning the protection of asylum-seekers and refugees”.

 
  
 

(A szóbeli módosítást elfogadják)

 

6.19. A hamisítás hatása a nemzetközi kereskedelemre (A6-0447/2008, Gianluca Susta) (szavazás)
  

– Az 1. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Carl Schlyter (Verts/ALE). – Elnök úr, sok kollégánk szeretne igennel szavazni a Zöldek állásfoglalására arról, hogy az internet- és telekommunikációs szolgáltatók ne legyenek felelősek az interneten és hasonló módokon terjesztett tartalmakért; de sok, az állásfoglalást támogató képviselő nem ért egyet a 15. bekezdéssel, amely egy másik témáról szól. A karácsony szellemében, kompromisszumként egy szóbeli módosítást javasolnánk a 15. bekezdés törléséről, hogy többen szavazhassanak az állásfoglalásra.

 
  
 

(A szóbeli módosítást elfogadják)

 

6.20. A középvállalkozások számviteli kötelezettségei (szavazás)

6.21. Európai közokirat (A6-0451/2008, Manuel Medina Ortega) (szavazás)
  

– A szavazás után:

 
  
MPphoto
 

  Hartmut Nassauer (PPE-DE).(DE) Elnök úr, a Susta-jelentés záró szavazásához szeretnék visszatérni. A zárószavazásban véletlenül nemmel szavaztunk, pedig igennel akartunk. Emiatt a szóbeli módosító indítvánnyal kapcsolatban volt egy kis kavarodás. Arra szeretném kérni, hogy rögzítse, hogy a záró szavazásban igennel kívántunk szavazni.

 

6.22. E-igazságszolgáltatás (A6-0467/2008, Diana Wallis) (szavazás)
  

– A szavazás után:

 
  
MPphoto
 

  Daniel Caspary (PPE-DE).(DE) Elnök úr, hadd hivatkozzak az Eljárási szabályzat vonatkozó cikkére. Néhány hónapja, amikor a Bauer-jelentésről szavaztunk, a szavazás után én írásban kértem tájékoztatást arról, hogy hogyan kell zajlania a jelentések módosításairól történő szavazásnak.

Nem kétséges, hogy minősített többséggel kell szavaznunk a záró szavazáson, ha a Bizottságot jogalkotási lépésekre kívánjuk felszólítani, de azt nem látom be, hogy miért kéne már előre minősített többséggel szavazni a módosításokról. Sajnos választ nem kaptam.

Most megint egy ilyen jelentés van napirenden. A szolgálattól kérném, hogy tisztázza ezt a kérdést.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Caspary úr, az imént tájékoztattak arról, hogy a Bauer-jelentéssel kapcsolatos válasz útban van. Remélem, még karácsony előtt eljut Önhöz.

 

6.23. A felnőttek jogi védelme: határokon átnyúló kérdések (A6-0460/2008, Antonio López-Istúriz White) (szavazás)

6.24. A béke megszilárdulásának és egy állam építésének kilátásai a konfliktus utáni helyzetekben (A6-0445/2008, Nirj Deva) (szavazás)
  

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
alelnök

 

7. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

8. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

9. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

- Jelentés: Jutta Haug, Janusz Lewandowski (A6-0486/2008)

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) A nemrég elfogadott 2009-es költségvetés egyik pozitív eleme az egyértelmű prioritások szerepeltetése, mint például a kis- és középvállalkozások támogatása, a klímavédelem és a legszegényebb országok segélyezése az élelmiszerválság során. Sajnos nincs sok lehetőségünk arra, hogy a költségvetést felhasználjuk a pénzügyi válság megoldásában, nem csak azért, mert az igen csekély összeget jelent a tagállami költségvetésekhez viszonyítva – azok 1%-a – hanem azért is, mert a 2007–2013-as időszak keretszabályai igen merevek. Nagyra értékelem azon képviselők munkáját, akik egyeztetésekbe kezdtek a Bizottsággal arról, hogy legalább globális problémák esetére legyen lehetőség módosításokkal élni. Sajnos a Tanács nem hajlott a nagyobb rugalmasság elfogadására. A Lisszaboni Szerződés ratifikálása után az Európai Parlamentnek majd több hatalma lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök asszony, én természetemből adódóan kritikusan szemlélem az Európai Unió intézményeinek működését, tehát szinte mondanom sem kell, hogy a 2009-es költségvetésről szóló jelentés ellen szavaztam. Először is, egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy az európai intézmények bölcsen költik el azokat a hatalmas, az adókból származó összegeket, amelyek felett rendelkeznek.

Másodszor pedig, véleményem szerint a szakpolitika túl sok területébe avatkozunk be; ráadásul a tagállamok a kifizetett támogatásokat mindig egyfajta európai pénzforrásnak tekintik, amelyhez nekik maguknak semmi közük, így aztán ezeket a forrásokat rosszul, kis hatékonysággal használják fel.

Ezenkívül feltűnt az is, hogy alig kapok válaszokat az EU számos testvérintézménye és ügynöksége működési költségeivel kapcsolatos parlamenti kérdéseimre. Ez igen gyanús nekem, és még jobban megerősíti a költségvetésre leadott „nem” szavazatomat.

 
  
  

- Jelentés: Marianne Thyssen (A6-0441/2008)

 
  
MPphoto
 

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE).(ES) Elnök asszony, először is röviden megemlíteném, hogy tartózkodtam Marianne Thyssen játékbiztonsági jelentésének szavazásánál.

Természetesen egyetértek az előadóval és képviselőtársaim többségével abban, hogy a gyermekek biztonságát meg kell védeni, és általánosságban véve biztosítani kell a fogyasztók biztonságát. Úgy gondolom azonban, hogy a tagállamok kulturális hagyományait tiszteletben kell tartani, és – ami a legfontosabb -- a biztonságról szóló vita nem vezethet olyan szélsőséges jogalkotási lépésekhez, amelyek – mint ebben az esetben is – már-már a nevetségesség határát súrolják,.

Az irányelv által bevezetett biztonsági követelmények némelyike egyértelműen a nevetségesség határán egyensúlyoz. Ez különösen a vita alatt tűnt így, bár végül sikerült kimenteni az irányelvet a komolytalanság csapdájából. Előbb-utóbb azonban mégis elfogadunk majd egy olyan irányelvet is, amely kötelezővé teszi, hogy a gyerekek mindig sisakban menjenek el otthonról, vagy hordjanak kesztyűt, ha hideg van. Ennek véleményem szerint semmi értelme, de sajnos efelé tartunk.

Úgy gondolom tehát, hogy az irányelvnek vannak értékei, de több helyen túl messzire megy, ezért tartózkodtam.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Nagy örömmel nyugtáztam, hogy a játékok biztonságáról szóló irányelv átment az első olvasaton, és hogy elutasítottuk a Zöldek és néhány szocialista abszurd javaslatát arról, hogy minden játékot kötelező jelleggel független szervek vizsgáljanak be. Ezzel a módosítással próbáltak akadályt gördíteni a dolog elé, annak dacára, hogy az amerikai és kínai tapasztalatok is megmutatták, hogy az európai piacon a tesztelés ellenére is előfordulnak hibás játékok. A célunk az, hogy a gyártókra és az importőrökre a biztonság szempontjából teljes felelősség háruljon. A gyártóknak kell igazolniuk, hogy a termékeik megfelelnek az előírásoknak, azonban ha ilyen előírások nem léteznek, az irányelv 18. cikke vizsgálatot ír elő. A külső vizsgálatok költsége a Cseh Köztársaságban átlagosan kb. 3 000 euró. Ez a lépés az EU-n belüli kis cégeket tönkretenné, ugyanakkor pedig a játékok Kínában történő bevizsgálása nem garantálná a biztonságot. A felelősséget az importőrökre és a gyártókra kell terhelni, de semmiképpen sem a világ távoli pontjain elhelyezkedő, szabályozatlan tesztközpontok bevonásával. Boldog Karácsonyt kívánok a szülőknek, akik ezt az ajándékot kapják tőlünk...

 
  
MPphoto
 

  Hiltrud Breyer (Verts/ALE).(DE) Elnök asszony, én nem támogattam a játékokról szóló kompromisszumos módosító javaslatot. Túl sok biztonsági kiskapu marad, különösen a vegyszereket illetően. A méreganyagok nem valók gyerekek kezébe, még a legkisebb mennyiségben sem. A mai döntés csalódást keltett bennem, és ráadásul nem is elég ambiciózus. Azon kívül, hogy túl sok kiskapu van benne, az összes nehézfém és allergén illatanyag teljes, határozott betiltása is hiányzik belőle; a zajcsökkentés terén kitűzött egyértelmű célok szintúgy. Gyalázat, hogy milyen határozatlanul próbáljuk itt védeni a gyermekeink biztonságát.

Az őrült sietségben, hogy minél hamarabb egyetértés legyen, elmaradt az első olvasat, csak azért, hogy úgy tűnjön, hogy ettől majd jövő héten a karácsonyfa alatt a játékok biztonságosak lesznek. Az egész dolog abszurd, teljesen értelmetlen. Történtek előrelépések, de ez egyébként is minimálisan elvárható egy 20 éves, a felülvizsgálatra rég megérett irányelv esetében. Összességében túl sok volt itt a feltűnősködés és túl kevés a komoly tartalom. A felelősséget nem lehet az iparágra hárítani; az egyértelmű jogalkotás felelőssége minket terhel!

 
  
MPphoto
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Marianne Thyssen jelentése mellett szavaztam.

A RAPEX nem pusztán öt betű, hanem egy európai szintű gyors riasztási rendszer, amely a fogyasztókat figyelmezteti a veszélyes termékekre.

2006-ban a tagállamok közötti gyors információcserének köszönhetően a rendszerbe 221 játékokkal kapcsolatos figyelmeztetés került be, összesen pedig 924 figyelmeztetés volt. A játékokkal kapcsolatos figyelmeztetések javarészt sérülésveszélyről, vagy valamilyen allergia vagy más egészségügyi probléma veszélyéről szóltak; különösen fontos ez az allergiások esetében.

Örülök, hogy a Parlament ma az irányelv mellett szavazott, mivel ezek a tények is mutatják, hogy egyértelműen nagy szükség van rá. A mai szavazással, a 20 éves játékbiztonsági irányelv modernizálásával az Európai Parlament nagy lépést tett a játékok biztonsága, valamint a gyermekek egészsége és biztonsága terén.

Nagy örömmel látom, hogy az Európai Parlamentben ezt a folyamatot egy szlovákiai látogatócsoport is nyomon követi. Őket nagy szeretettel üdvözlöm, és kellemes tartózkodást kívánok nekik az európai demokrácia központjában.

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök asszony, nagy örömmel nyugtáztam, hogy sor került a játékbiztonsági irányelv szavazására, egyszerűen azért, mert ha határozott üzenetet akarunk küldeni a játékokról és a játékok biztonságáról a világnak, akkor azt karácsonykor kell megtenni. A halogatással gyengítettük volna az üzenet értékét. Ilyenkor az emberek a játékokkal foglalkoznak.

Idén megint csak több millió kínai játékot vontak be a piacról, mint ahogy tavaly is. Az okok – ólom, arzén, higany és PCB-anyagok – nagyon súlyosak, és akármilyen játékról is van szó, hintalóról vagy mesekönyvről, anyaként tudom, hogy az előbb vagy utóbb jó eséllyel a gyerek szájában köt ki. A játékokkal tehát nem lehetünk elég óvatosak, és örülök, hogy erre a lépésre sor került.

 
  
  

- Jelentés: Thomas Mann (A6-0424/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Gaľa (PPE-DE). – (SK) Szeretnék köszönetet mondani Mann képviselő úrnak a jelentéséért. Mindannyian tudjuk, milyen fontos szabályokat lefektetni és felszámolni a diákok, valamint az uniós munkaerőpiac kereslet-kínálati viszonyainak megfelelően költöző munkavállalók mobilitása előtti akadályokat.

A szakoktatás és -képzés európai kreditrendszerének bevezetése megkönnyíti majd a képzés során a szakképesítések átvitelét, elismerését és megszerzését. Ez az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének minden szintjén elérhető képesítésekre és az összes képzési lehetőségre vonatkozik majd.

Jóváhagyásunkkal komoly lépést tettünk az egész életen át tartó tanulás szélesebb körű támogatása és a magasabb foglalkoztatási szint felé; a nyitottság, a mobilitás, a munkavállalók és az oktatásban résztvevők jobb társadalmi integrációja felé. Ez a lépés tehát meg fogja könnyíteni a rugalmas, egyedi megközelítések kifejlesztését és a szakképesítések elismerését, mind a formális, mind az informális oktatás esetében.

 
  
  

- Jelentés: Marianne Thyssen (A6-0441/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Először is szeretnék köszönetet mondani Marianne Thyssennek; neki köszönhető az, hogy ilyen dicséretes kompromisszumot sikerült elérnünk, melynek eredményeként gyermekeink védve lesznek majd a játékokban esetleg előforduló nemkívánatos anyagoktól – anélkül, hogy az ipari cégeknek ezzel kárt okoztunk volna.

Talán tudják, hogy jómagam teljes mértékben támogattam az allergének játékokban történő használatának korlátozását – nekem is négy gyerekem van, és nem mindig gondoltam bele külön, hogy a játék, ami a kezükben van, vajon biztonságos-e. Az európai szülők gyakran arra a feltételezésre építenek, hogy a boltokban kapható játékok nyilván nem árthatnak gyermekeiknek. Örülök tehát, hogy közösen megszigorítottuk a szabályozást annak biztosítására, hogy csak a gyermekek számára biztonságos játékok kerülhessenek a boltokba, mivel a gyermekek a legkiszolgáltatottabb fogyasztók.

Az EU piacán árult játékok közel 80%-a importból származik, és 2007-ben több millió Kínában gyártott játékot kellett visszavonni a piacról, mert nem feleltek meg az európai előírásoknak. Az áruk szabad áramlása miatt felül kell vizsgálni a piacra bocsátás és a szabványoknak való megfelelés szabályait.

 
  
  

- Jelentés: Christian Ehler (A6-0494/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) (a felszólalás eleje nem hallható) betétbiztosítás, amelyet az Európai Parlament igen rugalmas módon javasolt, és amelyet jómagam is támogatok. Harmonizálni kívánjuk a kis megtakarítások minimális védelmének szintjét azáltal, hogy 50 000 euróig biztosítjuk a betéteket; valamint a betétek kifizetésére rövid határidőt kívánunk megszabni, hogy a betétesek a válság alatt is egyértelmű, gyors és pontos információt kapjanak bankbetétjeik helyzetéről. Erre a lépésre szükség van, mivel a betétesek kaotikus módon helyezgetik át betétjeiket a jó helyzetben lévő bankokból olyan bankokba, amelyeket csak kormánygaranciával sikerült megmenteni. Ez a javaslat az egyetlen módja annak, hogy visszaállítsuk a kis betétesek bizalmát és stabilizáljuk a banki szolgáltatások piacát. Azt szeretném, ha a garancia a kis- és középvállalkozásokra is vonatkozna, hiszen azok pótolhatatlan szerepet játszanak az európai társadalomban, de a válságok idején mégis ezek a vállalkozások vannak a leginkább veszélyben.

 
  
  

- Állásfoglalási indítvány: Az OLAF-rendelet felülvizsgálatára vonatkozó tanácsi megközelítés (B6-0627/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök asszony, én az OLAF-ról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert teljes mértékben egyetértek a Parlament azon szándékával, hogy növeljük az OLAF függetlenségét. Valamit tenni kell, mégpedig sürgősen. Jelenleg az OLAF alig több, mint a Bizottság egyik főigazgatósága, és a hivatallal kapcsolatos politikai felelősséget a Bizottság alelnöke viseli. Ez nem egy jó megoldás. Az OLAF működése független, de csak afféle hibrid státusza van, és ezen változtatni kell. Ez eddig rendben is van.

Általánosságban úgy gondolom, hogy az európai intézmények az adófizetők pénzét igencsak könnyedén kezelik. Az OLAF-nak legalább rendelkeznie kellene az arra elégséges eszközökkel, létszámmal és felelősséggel, hogy ennek a jelenségnek a nyilvánvalóan bűncselekménynek számító megnyilvánulásait meggátolja. A másik oldal, a pénzek nagyvonalú elköltésének legális esetei – nos, ránk vár, hogy ennek véget vessünk.

 
  
  

- Jelentés: Javier Moreno Sánchez (A6-0437/2008)

 
  
MPphoto
 

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök asszony, én a FRONTEX-ről szóló, meglepően kiváló jelentés mellett szavaztam, mivel csak támogatni tudom az intézmény megerősítését célzó felvetést. A magam részéről úgy gondolom, hogy az illegális bevándorlás elleni küzdelemnek az unió fő prioritásának kellene lennie, és ennek megfelelően nagyon fontosak a FRONTEX és a harmadik államok hatóságai között létrejött megállapodások. A jelentés – hála istennek! – a nevén nevezi a dolgokat, és rámutat a tagjelölt Törökország elfogadhatatlan hozzáállására is.

Véleményem szerint éppen eléggé egyértelmű, hogy egy harmadik ország, történetesen egy tagjelölt állam, Törökország hatóságai aktívan visszautasítják a FRONTEX-szel való együttműködést. Ennek közvetlen hatással kellene lennie az unió és ezen állam politikai és gazdasági kapcsolataira, azaz fel kellene függeszteni a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, ezzel a nem európai országgal.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök asszony, a Moreno Sánchez-jelentés mellett szavaztam, bár van néhány fenntartásom. Őszintén szólva nem vártam sokat a jelentéstől, figyelembe véve az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban jellemző politikailag korrektséget. Meg kell mondanom azonban, hogy a jelentés kiegyensúlyozottan foglalkozik több kényes kérdéssel is, köztük a harmadik országok, például Líbia és Törökország együttműködésének hiányával, amit nevezhetünk akár szabotázsnak is.

Törökország esetében szégyenletes, hogy egy tagjelölt ország ilyen nyilvánvalóan nem teljesíti kötelezettségeit. A FRONTEX-et – és ebben a kérdésben a jelentés hagy némi kívánnivalót maga után – hatékony eszközzé kellene tenni az illegális bevándorlás elleni küzdelemben, s ugyanakkor a nemzetközi bűnözés, a drog- és fegyverkereskedelem elleni küzdelemben is.

 
  
  

- Jelentés: Gianluca Susta (A6-0447/2008)

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök asszony, én a Susta-jelentés mellett szavaztam, mert a hamisítás természetesen komoly probléma, és az előttünk fekvő szöveg józan megfontolások alapján készült.

Teljes egészében egyetértek a jelentés 30. cikkével, amely arra emlékeztet, hogy, idézem, „Törökország csak akkor lesz hiteles tagjelölt, ha a közösségi vívmányok vállalására alkalmas helyzetben van, és képes garantálni a szellemi tulajdonjogok teljes körű tiszteletben tartását határain belül”. Ebből az derül ki, hogy Törökország még nem teljesen kész az EU-tagságra, és ezt tudomásul vettem.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, én azt gondolom, hogy rengeteg jelen lévő képviselőtársam mind egyetért velem a szellemi tulajdonjogok fontosságát illetően, nem csak a tudásalapú gazdaságok szempontjából, hanem amiatt is, hogy az európai fogyasztóknak igen komoly károkat okozhatnak például a hamis gyógyszerek, élelmiszerek vagy autóalkatrészek.

Komoly fenntartásaim voltak az eredeti állásfoglalással kapcsolatban, amely túlzottan nagy hangsúlyt fektetett a fogyasztókra. Az a nevetséges helyzet alakulhatott volna ki, hogy a beutazókat a határon átkutatják, és hamisított termékeket keresve elveszik tőluk számítógépeiket, MP3-lejátszóikat és iPodjaikat. Szerencsére a Zöldek előálltak egy jóval értelmesebb alternatívával, és a Karácsony kompromisszumkész légkörében hajlandóak voltak visszavonni a vállalatokra vonatkozó indokolatlan bírálatokat. Összességében nagyon elégedettek voltunk az állásfoglalással; igennel szavaztunk.

Teljesült az álmom, hogy az üres teremhez szólhattam… Végezetül mindenkinek, aki még itt van, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok!

 
  
  

- Jelentés: Antonio López-Istúriz White (A6-0460/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, én is szeretnék Kellemes Karácsonyt kívánni. A terem azért nem teljesen üres.

Én a felnőttek védelméről szóló López-jelentés mellett szavaztam, különösen a határokon átnyúló vonatkozások miatt, mert tapasztalatból tudom, hogy ezekre az intézkedésekre milyen nagy szükség van, és azért is, mert remélem, hogy ez egy lépéssel közelebb visz minket a valódi európai mobilitáshoz. Itt olyan felnőttekről van szó, akiknek valamilyen bírósági ügye van. Sok esetben nagyon kiszolgáltatott emberek ezek, akik közül sok a bíróságilag gyámság alá helyezett vagy fogyatékkal élő. De ha ezt továbbgondoljuk, a logikus következő lépés az, hogy a szociális ellátást kapó személyek ezt a támogatást magukkal vihessék, hogy ugyanúgy mozoghassanak Európában, mint a munkavállalók.

 
  
  

- Jelentés: Nirj Deva (A6-0445/2008)

 
  
MPphoto
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, én „a béke megszilárdulásának és állam építésének kilátásairól” szóló Deva-jelentés ellen szavaztam, az egyik cikke miatt, amelyben az szerepel, hogy nem elégséges csupán reagálnunk, hanem megelőző intézkedéseket is kellene tennünk, akár kényszerítő katonai erővel is, ha nincs más megoldás.

Ez a Bush-doktrína. Képviselőtársaim talán nem ismerték fel, hogy ez az a Bush-doktrína, amelynek Irakot is köszönhetjük, de így van. Sarah Palint azért kritizálták, mert nem tudta, mi az a Bush-doktrína; de nem tudom, hogy képviselőtársaim valójában tudatában vannak-e annak, hogy ma emellett szavaztunk.

 
  
MPphoto
 

  Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Általában nem használom fel a szavazáshoz fűzött indokolás eszközét. Ma ezt először teszem, képviselőcsoportom nevében.

Sajnos egy olyan jelentés ellen szavaztunk, amelyet – a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadójaként és a Fejlesztési Bizottság tagjaként – jómagam is segítettem kidolgozni. Ez egy jó jelentés, és köszönettel tartozom Nirj Devának és a Fejlesztési Bizottságnak a jelentésen végzett munkájukért.

A szöveg nagy részével kapcsolatban egyetértés is van: ilyen a konfliktuselemzés beépítése az együttműködésbe; a civil társadalom és a helyi társadalom támogatása; a könnyűfegyverek terjedése elleni harc; a katonák és rendőrök magatartási kódexének szükségessége; a reprodukciós egészség; a természeti erőforrások felhasználásának átláthatósága és a menekültek támogatása. A jelentés külön kiemeli a nemek egyenjogúságának érvényesítését is. Akkor miért szavazna ellene bárki? Az ok egyszerű: mert egyes részeiben a fejlesztési segítségnyújtásba bevonná a hadsereget is.

Ez a Parlament, a Fejlesztési Bizottság és a Mitchell-jelentés a rendelet és a fejlesztési együttműködési eszköz bevezetésekor egyértelműen kimondta, hogy azt nem lehet katonai költségek fedezésére felhasználni. Ezért a Parlament az országstratégiai dokumentumokban is igyekezett biztosítani, hogy a fejlesztési erőforrásokból ne irányozhassanak elő összegeket biztonsági intézkedésekre.

Vajon miért vannak ilyen ellentmondások a különböző állásfoglalásokban? A fejlesztési alapokat fejlesztésre kell használni: oktatásra, egészségügyre, mezőgazdaságra, a helyi közösségek és a nőszervezetek támogatására. Az együttműködési erőforrások a szegénység és az igazságtalanságok felszámolására sem elegendőek, ezért katonai kiadásokat végképp nem lehet belőlük finanszírozni.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0504/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU úgy döntött, hogy új eszközt vezet be „a fejlődő országokban emelkedő élelmiszerárakra adott gyors reakció érdekében”. Ez az élelmezésfinanszírozási eszköz, amelyhez egy 1 milliárd eurós keretösszeg is elfogadásra került, három éves periódusra.

Az eredeti javaslat az volt, hogy az „élelmezésfinanszírozási eszközt” a többéves pénzügyi keret második (Mezőgazdasági) fejezetének tartalékából fedezik, valamint a negyedik fejezet (Külső tevékenységek) plafonjának felülvizsgálatából. De végül az a döntés született, hogy a források a rugalmassági eszközből, a sürgősségi segélyre képzett tartalékból és a negyedik fejezeten belül a stabilitási eszközből történő átcsoportosításból származzanak.

A kezdeményezés finanszírozásához módosítani kell intézményközi megállapodást, hogy nagyobb összeg, (jelenlegi árfolyamon) 479 218 000 euró álljon rendelkezésre a 2008-as sürgősségi segélyre képzett tartalékban.

A kezdeményezés bejelentett céljait pozitívnak tartjuk, de szeretnénk megismételni, hogy nem szabadna azt egyszerűen egy olyan „ellensúlynak” vagy feltételnek tekinteni, amelynek segítségével az EU kikényszeríthet egy megegyezést a Kereskedelmi Világszervezetben; vagy éppen egy gazdasági partnerségi megállapodást az AKCS-országokkal. Nem szabad felhasználni az uniós fejlesztési segélyek csökkentésének álcázására sem; sem annak leplezésére, hogy az EU hatalmas összegeket kíván hozzáférhetővé tenni a fegyverkezési verseny újraindítása és a nemzetközi kapcsolatok militarizálása érdekében.

 
  
  

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0474/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az új költségvetésmódosítás-tervezet az EU Szolidaritási Alapjának mobilizálásához kapcsolódik, amelyre Cipruson a súlyos aszály miatt van szükség (7,6 millió euróról van szó, az összesen 176 millió euró kitevő károk enyhítésére).

A Bizottság azonban rámutat, hogy „Figyelembe véve a 13 04 02. Kohéziós Alap költségvetési tétel kifizetési előirányzatainak többletét, nem lesz szükség újabb kifizetési előirányzatokra az EU Szolidaritási Alapjából Ciprus részére történő kifizetések finanszírozásához”. Más szóval, a természeti katasztrófa kezeléséhez szükséges források a kohéziós politika forrásaiból is rendelkezésre állnak.

A „kifizetési előirányzatok többlete” a Kohéziós Alapban – több más ok mellett – abból származik, hogy a „kohéziós országokban” egyre késik a programok megvalósítása. Emiatt tehát ahelyett, hogy a „szolidaritás” elvét alkalmaznánk, ami hátrányos lehet a gazdaságilag fejletlenebb országok számára, a strukturális és kohéziós politikák folyamatos alulteljesítését megelőző döntést kellett volna hozni.

Arra is fel szeretném hívni a figyelmet – ahogy ezt korábban is megtettük – hogy fel kell gyorsítani a Szolidaritási Alap mobilizálásának eljárásait annak biztosítására, hogy az a regionális katasztrófák esetén is felhasználható legyen, mivel így végre a gyakorlatban is hasznosítható módon elismernénk a földközi-tengeri régió természeti csapásainak, például az aszályoknak és tüzeknek a sajátosságait.

 
  
  

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0493/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A fejlődő országok élelmiszerárainak emelkedése rendkívül fontos kérdés, hiszen az EU-nak azonnali lépéseket kell tennie a legrászorulóbbakat érintő káros hatások ellensúlyozására. Ezért a Parlament ebben a jelentésben a helyzet azonnali kezelésének finanszírozását javasolja, 420 millió euró összeggel. A konkrét terv a rugalmassági eszköz felhasználása, amelyről a 2006-os intézményközi megállapodás rendelkezik. Ebben az EU lehetővé tette a rugalmassági eszköz felhasználását olyan konkrét kiadások finanszírozására, amelyek nem fedezhetők a többéves pénzügyi keret egy vagy több fejezetének plafonjain belül.

A jelenlegi helyzet teljes egészében megfelel az intézményi követelményeknek, és az EU szolidaritási politikája értelmében finanszírozása kétségtelenül indokolt. A döntéshozók így, a helyzet súlyosságának ismeretében nem is kérdőjelezték meg az intézkedést.

Az idő sürget; a gyors cselekvésen múlhat az, hogy egyszerű balesetként, vagy az érintett társadalmak jövőbeni fejlődését ma még átláthatatlan mértékben befolyásoló emberi tragédiaként fogunk visszatekinteni erre a helyzetre.

 
  
  

- Jelentés: Kyösti Virrankoski (A6-0481/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Roland Clark (IND/DEM), írásban. − A UKIP párt a jelentés mellett szavazott, mert a 4,9 milliárd eurós el nem költött előirányzat így visszakerül a nemzeti kormányokhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelenlegi pénzügyi időszakban (2007–2008) a Szolidaritási Alapot kilencszer használták fel (Németország: 166,9 millió euró; Egyesült Királyság: 162,3 millió euró, Görögország: 99 millió euró; Franciaország: 17,1 millió euró; Magyarország: 15 millió euró; Szlovénia: 8,2 millió euró és Ciprus: 7,6 millió euró). A végösszeg körülbelül 477,3 millió euró az évi 1 milliárd eurós felső határból.

A támogatásra természetesen szükség van, ezt nem is kérdőjelezem meg – és most abba sem mennék bele, hogy az aktiválás és a támogatás elérhetővé tétele túl hosszú időbe telik –, a kérdés a mobilizált források eredete, különösen a jelen költségvetésmódosítás-tervezet ismeretében.

Más szóval, a természeti csapások idején sürgős támogatásra van szükség, ez nem vitás, de ezen források eredete megkérdőjelezhető, főleg, ha azokat a kohéziós politikától vonják el és nem például az EU egyre erősebb militarizálását célzó előirányzatoktól. Úgy gondoljuk, hogy a kohéziós politikát meg kellene védeni.

Végül pedig, ahogy máskor is tettük, kiemeljük, hogy a Szolidaritási Alapban változtatásokra van szükség az Alap igénybe vételének felgyorsítására, annak biztosításával, hogy a regionális katasztrófák kezelése támogatható maradjon; a gyakorlatban is elismerve ezzel a földközi-tengeri régió természeti csapásainak, például az aszályoknak és tüzeknek a sajátosságait.

 
  
  

- 2009. évi általános költségvetési tervezet, a Tanács által módosított formában

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A Junilistan úgy gondolja, hogy lehetséges az uniós tagállamok befizetéseinek megfelezése. Az EU pénzének nagy része fölösleges – vagy gazdaságilag, társadalmilag káros – tevékenységekre megy el, ideértve az agrárpolitikát, a Kohéziós Alapot, a halászati politikát és a különböző információs kampányok támogatását. Ezenkívül ott van még az Európai Parlament Strasbourg és Brüsszel közötti ingázásának költsége; valamint az olyan intézmények, mint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága, amelyeket azonnal fel kellene oszlatni.

Az agrárpolitika különösen kifogásolható. A pénz a fogyasztóktól kerül át a – gyakran nagyon gazdag – támogatottakhoz. A szegény országok mezőgazdasági termelői a dolog vesztesei: nekik az EU támogatott termelőivel kell versenyezniük.

Az EU legkülönbözőbb intézményei folyton arra figyelmeztetik a tagállamokat, hogy milyen fontos lefaragni az állami kiadásokat. Ugyanakkor a Parlament folyton magasabb uniós kiadásokat követel. Az egész helyzet teljesen abszurd. A tagállamok a közpénzt iskolákra, egészségügyi ellátásra, kutatásra, infrastruktúrára és a társadalom kiszolgáltatott csoportjainak támogatására költik; az EU kiadásainak nagy része pedig egy őrült agrárpolitikára megy el, vagy éppen az elhibázott Strukturális Alapokra és az olyan EU-intézmények finanszírozására, amelyeket régen fel kellett volna számolni.

A költségvetési tervezetre adott nemleges szavazatunkat tekintsék az EU-költségvetés kiadásainak drámai csökkentésére és a tagállami befizetések megfelezésére való felszólításnak.

 
  
  

- Jelentés: Jutta Haug, Janusz Lewandowski (A6-0486/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Kader Arif (PSE), írásban. – (FR) A 2009-es közösségi költségvetésben az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja egy, az európai szociális turizmus fejlesztését szolgáló előkészítő intézkedés elfogadását javasolta, sikerrel.

Ez a projekt arra a felismerésre épül, hogy sok polgár gazdasági okokból nem utazhat, és ezt az igazságtalanságot orvosolni kell, mindenkinek garantálva a nyaralás lehetőségét. De a dolog a területrendezés és a helyi fejlesztés szempontjából is hasznos.

A társadalmi keveredés és a helyi fejlesztés összekapcsolásával, valamint azzal, hogy a lakosság azon részének, amely nehezen jut el nyaralni, erre lehetőséget biztosítunk, a szociális turizmus növeli a turisztikai szektor nyereségét. Így aztán lehetőséget teremt a szezonon kívüli turizmus fejlesztésére, különösen az erős szezonális turizmussal rendelkező régiókban; és elősegíti az állandóbb munkahelyek megteremtését ebben a szektorban. A szociális és közösségi turizmus tehát azt példázza, hogy van átmeneti terület a nyaralási piac és a gazdaság nem hitelképes része között; és hogy a gazdasági relevancia összeférhet azzal, hogy a lehető legtöbb embernek adjunk hozzáférési lehetőséget. A szektor az európai polgárok kapcsolatain keresztül segít megerősíteni az uniós polgárságot is.

Ez is mutatja, hogy milyen fontos ez a szektor, mind a gazdasági profit, mind a társadalmi erőforrások szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A gazdasági előrejelzések több tagállamban recessziót mutatnak (némelyikben már meg is kezdődött a recesszió), a Tanács és a Parlament pedig eközben olyan 2009-es EU-költségvetés elfogadásán dolgozik, amelyben a 2008-asnál kisebb kifizetések szerepelnek.

De ha a jelenlegi 2009-es költségvetési tervezetet összehasonlítjuk a 2007–2013-as többéves pénzügyi keretben szereplő, ugyanerre az évre vonatkozó összeggel – amelyet akkor a 27 tagúra bővített EU gazdasági és társadalmi kohéziójának garantálására elégtelennek ítéltünk – a helyzet még rosszabb: a költségvetésből hiányzik kb. 8 milliárd euró!

A 2009-es EU-költségvetés a legalacsonyabb összegű a közösségi GNI (bruttó nemzeti jövedelem) százalékarányában számítva (0,89%), amióta Portugália belépett az Európai Gazdasági Közösségbe.

A Parlament elsősorban a „recesszió európai polgárokra gyakorolt lehetséges hatásai” és a kohéziós politika „rendkívül alacsony” szinten álló kifizetései és előirányzat-végrehajtásai miatt kifejezett aggodalmai ellenére támogatja ezt a költségvetést. Ennek az az oka, hogy a Parlament igyekszik – az alapok megkérdőjelezése nélkül – javítani a róla a munkavállalók és a polgárok körében kialakult képet, hogy a jövő júniusi EP-választásokon minden a tervek szerint menjen.

Ezért szavaztunk nemmel.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban. – (PL) A 2009-es költségvetés nem felel meg teljes egészében a várakozásainknak, és csak részben ad választ az új kihívásokra és az aktuális problémákra. A korábban elfogadott célokat és feltételezéseket tükrözi, és ebben a tekintetben teljesíti az elvárásokat. Az elfogadása mellett szavaztam. Szeretném azonban felhívni a figyelmet a következő kérdésekre:

1. Jó, hogy növeljük az élelmiszerhiánnyal küzdő fejlődő országok mezőgazdasági fejlesztésének támogatását. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unióban közel 80 millió polgárt a szegénység, 43 milliót pedig az alultápláltság veszélye fenyeget.

2. A KAP (közös agrárpolitika) dacára a mezőgazdasági termelők családjainak jócskán alacsonyabbak a bevételei, mint azoké, akik más szektorban dolgoznak.

3. Európában a gazdaságok sorozatosan, tömegesen mennek csődbe. A mezőgazdasági termékek készletei egyre kisebbek, ami élelmiszerbiztonsági kockázatot jelent. Mindeközben egyesek csökkentenék a KAP-kiadásokat.

4. Mind a kohéziós politika, mind a strukturális politika megemlíti a területi, gazdasági és társadalmi kohéziót, a fejlődés szintjének összhangba hozását és az azonos fejlődési lehetőségek megteremtését, elsősorban a szegényebb régiók számára. A valóságban azonban azok a területek, ahol nehéz mezőgazdasági termelést folytatni, és ahol rossz az infrastruktúra, egyre inkább elnéptelenednek.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. – (PL) Én támogattam Jutta Haug és Janusz Lewandowski az EU 2009-es költségvetési tervezetéről szóló jelentésének elfogadását. Fontos, hogy az EP végül kompromisszumra jutott a Tanáccsal kiemelt céljai, például a gazdasági recesszió hatásai elleni harc, a gazdasági növekedést segítő intézkedések, a kohézió és a foglalkoztatás finanszírozása kapcsán.

A Parlament növelni fogja a szociál- és foglalkoztatáspolitikára, nevezetesen a verseny és a kohézió erősítésére szánt pénzügyi erőforrásokat. Ennek keretében a Szociális Alap további 135 millió eurót kap; és további forrásokhoz jut majd a Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap is. Az Európai Unió jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetében a fejlesztést és foglalkoztatást célzó kezdeményezések kiemelten fontosak, és ezt a 2009-es költségvetésnek tükröznie kell. Dicséretes, hogy a költségvetés a KKV-k támogatására újabb forrásokat kíván elkülöníteni.

A fejlődő országok számíthatnak majd pénzügyi segélyre az élelmiszerárak hirtelen növekedése által kiváltott hatások enyhítésére; és további 1 milliárd euró kerül elkülönítésre az éhínség megelőzésére a fejlődő világban. Azt is örömmel látom, hogy a Parlament korlátozni kívánja saját adminisztratív kiadásait, az összes kiadás maximum 20%-ára.

 
  
  

- Jelentés: Monica Maria Iacob-Ridzi (A6-0463/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én Maria Iacob-Ridzinek az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési tervről szóló jelentése mellett szavaztam.

Az a vágy, hogy valóban európai munkaerőpiacot hozzunk létre, szükségessé teszi a nemzeti jogszabályok módosítását és a bürokratikus akadályok elhárítását, hiszen ezek csökkentik a munkavállalók mobilitását. Az uniónak alapvetően fontos szerepe van a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek harmonizációjában és a kiegészítő nyugdíjjogosultságok átvitelének lehetővé tételében. Ezenkívül fontos az is, hogy az EURES portál fejlesztésével és európai információs kampányokkal javítsuk a polgárok tájékozottságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentésben sok olyan javaslat szerepel, amelyeket támogatunk, de ezek mind liberális kontextusban szerepelnek. Ez a helyzet a munkaerő mobilitásának gondolatával is, különösen a belső piac kiteljesedését célzó politikák terén: nem veszik figyelembe, hogy ezek a politikák nem védik megfelelően a munkavállalókat.

A jelentés a benne szereplő elfogadható javaslatok mellett kiemeli a lisszaboni stratégia gazdasági és társadalmi aspektusait, elfeledkezve arról, hogy ebben a stratégiában szerepel a legtöbb európai uniós neoliberális politika, amelyekből viszont már olyan javaslatok származnak, mint a hírhedt Bolkestein-irányelv, az úgynevezett rugalmas biztonság; valamint a Tanács javaslata a munkaidő-irányelvről.

Ennek eredményeként a jelentés csak egy újabb propagandaanyag, amely igyekszik elrejteni az Európai Unió társadalomellenes politikáit, és figyelmen kívül hagyja a neoliberalizmus következményeit; mindezt annak dacára, hogy ezekre már régen fény derült. Elég egy pillantást vetni a 15. és 16. bekezdések ellentmondására, és látható, hogy miért tartózkodtunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az előadó szerint a probléma nem az európai munkavállalók EU-n belüli mozgását megnehezítő jogi és adminisztratív akadályok eltávolításából,, hanem – éppen ellenkezőleg – abból fakad, hogy a mobilitás nem elég elterjedt, és főleg nem kötelező. A lakosságok nagymértékű keveredését, az európai nemzetek végét vetíti előre ez a jelentés. A bérverseny, a szociális dömping és a bérek lefelé történő harmonizációja rajzolódik ki a javaslatból. Az európai társadalombiztosítási kártya létrehozása, ezekkel a nagyon elmosódott határokkal együtt aláássa, tönkreteszi a nemzeti társadalombiztosítási rendszereket.

Kérdezzék csak meg azokat a francia munkavállalókat, akiknek pár éve azt mondták, hogy akkor lesz biztos állásuk, ha mindent otthagynak és Romániába mennek dolgozni havi pár száz euróért. Kérdezzék meg, mit gondolnak a mobilitásról!

Valóban az Európai Unió dolga megoldani a határ menti ingázók és a több tagállamban dolgozó munkavállalók adózással és szociális ellátásra való jogosultsággal kapcsolatos problémáit. Ez viszont nem történhet a szociális bizonytalanság árán.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) A munkaerő mobilitása a lisszaboni stratégiában foglalt célok elérésének egyik kulcsa, mégis folyamatosan adminisztratív, jogi, adóügyi és szociális akadályokat gördítenek elé. Az adminisztratív akadályokat főleg a tagállamok közötti munkaerő-piaci törvények különbségei okozzák, és ezért a tagállamokat terheli a felelősség.

Először is csalódásomnak kell hangot adnom amiatt, hogy az EU-15 néhány állama még mindig munkaerő-piaci korlátozásokat alkalmaz az új tagállamokból érkező munkavállalókkal szemben; annak ellenére, hogy ezen országok polgárainak és kormányainak félelmeit sem a gazdasági elemzések, sem a statisztikai adatok nem igazolják.

Az emberek sokféle problémával keresnek meg, amelyek mind a származási országukon kívüli mobilitás jogának gyakorlása során vetődnek fel. A szakmai fejlődésük szempontjából nem ismerik el a mobilitással kapcsolatos tapasztalatokat; és problémáik vannak a társadalombiztosítással és a nyugdíjjal, különösen kis- és közepes méretű cégeknél. A nyelvi korlátok szintén a munkavállalók és családjaik mobilitásának fő akadályai közé tartoznak; ezért a tagállamoknak aktívan támogatniuk kell az idegen nyelvek oktatását, különösen felnőttek számára.

Hiszek abban, hogy eredményes médiakampányokkal az emberekhez releváns információkat juttathatunk el az EURES–hálózatról, amely minden információt megad az európai munkavállalók mobilitásáról; a TRESS-hálózatról és a SOLVIT eszközről, amelyek segítenek megoldani a belső piaccal és a munkavállalói mobilitással kapcsolatos problémákat

 
  
MPphoto
 
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert a munkaerő mobilitása alapvető jog, amelyet az EU polgárai számára szerződés garantál. Ez tehát az európai szociális modell egyik pillére, és a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez is szükséges.

Gratulálok a jelentéshez, mert azon kívül, hogy felhívja a figyelmet az új tagállamok munkavállalóinak szabad mozgását akadályozó tényezőkre, az Európai Bizottság által bemutatott európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv kiegészítését célzó fontos elemeket is tartalmaz, például az oktatást a munkaerőpiaccal összekapcsoló programok támogatását, a képesítések kölcsönös elismerését és az EURES-hálózat kiterjesztését.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim!

Maria Iacob-Ridzinek az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv 2007–2010-es időszakáról szóló jelentése mellett szavaztam. Egyetértek azzal, hogy a tagállamok közötti foglalkoztatási mobilitás hasznos az európai integráció szempontjából: például ma a korábbinál könnyebben lehet munka céljából egy másik tagállamba költözni, és egyre könnyebb hozzáférni más államok munkalehetőségeihez is. Most meg kell próbálnunk javítani a jogalkotási, adminisztratív, adóügyi és szociális ellátásbeli helyzeten, csökkentve a bürokratikus akadályokat. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió intézkedései során a tagállamok szociális és gazdasági különbségeit figyelembe kell venni.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. - (PL) Az Európai Parlament decemberi ülésén szavazás volt a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által javasolt, a készségfejlesztésre és mobilitásra vonatkozó cselekvési tervről.

A munkavállalói mobilitás a személyek belső piacon belüli szabad mozgásának alapelvéből fakad, az Európai Közösséget létrehozó szerződés alapján. A biztonság mellett ez is az Európai Unió polgárainak kijáró négy alapvető szabadságjog egyike.

A közösségi jogszabályoknak biztosítaniuk kell a migráns munkavállalók számára a nekik járó szociális védelmet. Ebben a tekintetben komoly előrelépés történt, de tovább kell dolgoznunk azon adminisztratív és jogi akadályok elhárításán, amelyek az egyes tagállamok jogrendszerének bizonyos rendelkezéseiből fakadnak.

A foglalkoztatási mobilitás segíthet megerősíteni a lisszaboni stratégia gazdasági és társadalmi aspektusait. A mobilitás új lendületet adhat az Európai Unió társadalmi célkitűzéseinek és segíthet sok új kihívás kezelésében is: ilyen például a demográfiai átalakulás, a globalizáció vagy a technológiai fejlődés.

Támogatom a készségekre és mobilitásra vonatkozó cselekvési tervet, beleértve a tájékoztató és tanácsadó portál létrehozását, amely a foglalkozási mobilitás minden aspektusáról tartalmazna tanácsokat: például az álláslehetőségekről, az egészségügyi ellátásról, a társadalombiztosításról és a képesítések és képzések kölcsönös elismeréséről.

 
  
  

- Jelentés: Ljudmila Novak (A6-0455/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Habár számos stratégiát dolgoztunk ki az egész életen át tartó tanulásra, azok végrehajtása még sok kívánnivalót hagy maga után. A kötelezettségvállalás és a források szintje országonként eltérő. Sajnos az oktatásra fordított források növekedésének ígéretes tendenciája megállt. A költségvetés megfelelő részét a felnőttoktatásra kellene fordítani. Erre szükség van, hiszen a felnőttek részvétele az egész életen át tartó tanulásban nem megfelelő szintű. Többet kell tenni a felnőtt lakosság készségeinek fejlesztéséért és a munkaerő-piaci rugalmasság és biztonság eléréséért.

A munkaadókat arra kellene bátorítani, hogy szervezzenek oktatást és képzést az alkalmazottaik számára. Ajánlatos lenne az alacsony képzettségű munkavállalók képzési programokban való részvételét szolgáló ösztönző tényezők bevezetése is. Kiemelt hangsúlyt kell fektetni a tartósan munkanélküliek ügyére, különös tekintettel a hátrányos szociális helyzetűekre, a fogyatékkal élőkre, az állami gondozott fiatalokra, a volt rabokra és az egykori drogfogyasztókra.

 
  
MPphoto
 
 

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. (SV) A szavazáshoz fűzött indoklás az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram végrehajtásáról szóló jelentéssel kapcsolatban.

Ma Novak asszony (Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja) saját kezdeményezésű jelentése (a6-0455/2008) mellett szavaztunk, melynek témája az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram végrehajtása volt. A jelentésben sok konstruktív javaslat van, ilyenek például a diákok és a munkavállalók tagállamok közötti mobilitását megkönnyíteni hivatott intézkedések.

Másrészről azonban véleményünk szerint azon javaslatok, amelyek a tagállamok tantervét próbálják befolyásolni, nem egyeztethetőek össze a szubszidiaritás elvével. Azt, hogy hány óra sport legyen egy iskolai héten, vagy hogy legyen-e médiaoktatás a nemzeti tantervben, legjobb, ha maguk a tagállamok döntik el.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − A Bizottság 2007-es „Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében” című közleménye egy kétévente kiadott időközi jelentés-sorozat része, amelyek az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram végrehajtásáról számolnak be. Ennek megfelelően a jelentés az elért eredményeket, valamint az oktatás és képzés koordinációját tekinti át a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek fényében, amelyek szerint 2010-re Európát a világ legversenyképesebb gazdaságává, és egyben teljes foglalkoztatottságot nyújtó térséggé kell tenni.

A jelentés értékes betekintést nyújt a különböző oktatási kezdeményezésekbe, a sikeresekbe és a sikertelenekbe egyaránt; valamint dokumentálja a további előrelépés lehetséges módjait és eszközeit. Egyértelmű célokat tűz ki és világos statisztikai mutatószámokat, célértékeket ad meg.

Teljes mértékben pártolom az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy elérjük a lisszaboni stratégia célkitűzéseit, ezért a jelentést is támogatom.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ebben a jelentésben fontos és elfogadható javaslatok szerepelnek a nagyobb gazdasági és társadalmi támogatással, a kiegészítő intézkedésekkel, valamint a migránsok és kisebbségek beilleszkedésével kapcsolatban. Helyesnek tartom azt is, hogy a jelentés kiemeli a sport jelentőségét az oktatásban és képzésben; rámutat, hogy az általános iskola előtti oktatást jobban kell támogatni; és úgyszintén több támogatást javasol a tanároknak és a diákoknak, különösen az általános iskolai és a középfokú oktatásban. De a jelentés támogatja az Európai Bizottság javaslatait is, ideértve a lisszaboni stratégiát; és ragaszkodik a bolognai folyamat alkalmazásához, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva annak gyakorlati következményeit.

A Bizottság „Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében” című közleménye alapján a jelentés elfogadja, hogy előrelépés történt olyan területeken, ahol valójában erről szó sincsen; és sok esetben megkérdőjelezhető, a neoliberalizmus oktatásban történő alkalmazását célzó elképzeléseket támogató intézkedéseket javasol. Ezért ez olyan politikai dokumentumnak tekinthető, amely a következő évekre vonatkozó terveket alapoz meg. Alapvetően ez az oka annak, hogy nem értünk egyet vele.

Nem fogadhatjuk el például azt, hogy a felsőoktatás modernizálásához tovább kellene bővíteni a bolognai reformokat, és növelni kellene a magánszektor szponzori részesedését; különösen nem most, amikor – például Portugáliában – az állami felsőoktatást fokozatosan ellehetetlenítik.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) Az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága megint be akar avatkozni az oktatásba. A Junilistan párt szeretné újra elismételni itt a Parlamentben, hogy az oktatáspolitika a tagállamok hatáskörébe tartozik.

Mint mindig, az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága a jelentésében most is elragadtatta magát. A jelentés megint az iskolai sporttal foglalkozik, a tervezet 4. bekezdése azt írja, hogy hetente legalább három tanórát kellene a sportnak szentelni.

Ez is azt mutatja, hogy az EU politikusai és tisztviselői annyira centralizálni akarják a politikai hatalmat, hogy készek bármilyen területbe beleavatkozni, bármilyen mélységben. A szubszidiaritásról sokat beszélnek, de sosem tartják tiszteletben, amikor a gyakorlati politikák kialakításáról van szó.

Úgy gondoljuk, hogy ehhez a területhez az Európai Parlamentnek semmi köze, ezért a jelentés ellen szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az oktatás és a szakképzés a lisszaboni stratégia egyik mozgatórugója. A tagállamokban következetesebben kellene alkalmazni az egész életen át tartó tanulás átfogó stratégiáit és eszközeit, különösen az Európai Képesítési Keretrendszert, az Europasst, a Kulcskompetenciák Keretrendszerét; valamint a mobilitás és a felsőoktatás minőségének biztosítását szolgáló javaslatokat. A tagállami kormányoknak dinamikus szerepet kellene játszania az oktatással foglalkozó politikákban. Az európai képesítési rendszerek harmonizációja 2010-ig nem fog megtörténni, de az Európai Képesítési Keretrendszer minden tagállamban történő gyorsított alkalmazása így is segíthetne csökkenteni az EU polgárai által jelenleg tapasztalt nehézségeket.

A diákok és a tanárok mobilitása a szakmai mobilitás egyik kulcsa. Több figyelmet kellene fordítani az olyan kezdeményezésekre, mint a bolognai folyamat és a Comenius, az Erasmus és a Leonardo da Vinci programok, amelyek lehetővé teszik a külföldön tanulást és hangsúlyozzák a szakmai mobilitás fontosságát a jövő szempontjából.

Az oktatási rendszer sikere mindenekelőtt a tantervek és az oktatás színvonalán múlik. A tantervbe minél hamarabb be kell vezetni az európai polgárság témáját, az idegen nyelv oktatását, a fogyasztóvédelmet, környezetvédelmet és a klímaváltozás elleni küzdelmet célzó programokat. Fontos, hogy a tagállamok megfelelő erőforrásokat különítsenek el a tanárok társadalombiztosítására, és különösen az idegen nyelveket oktató tanárok toborzására és képzésére.

Szilárdan hiszem, hogy ha nem sikerül vonzóbbá tenni a tanári pályát, akkor hiány lesz a jó tanárokból.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében történő, egész életen át tartó tanulásról és különösen az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogramról szóló Novak-jelentés mellett szavaztam.

Egyetértek a jelentés azon állításával, hogy az oktatás és képzés területén történő intézkedésekhez az Európai Unió folyamatos támogatására van szükség, különösen azokban a szektorokban, amelyekben az Európai Bizottság 2007-es jelentése szerint további fejlődés lenne indokolt. Ezek közé tartozik az egész életen át tartó tanulás; a közkiadások és a magánberuházások az oktatásban; az iskolaelhagyók (már a középiskola szintjén túl magas) számának növekedése és az oktatás relevánsabbá tétele a munkaerőpiac számára. Ezenkívül ki szeretném emelni azt a tényt, hogy a képzés és az oktatás, a kutatás, az innováció és a tudás átadása létfontosságú a ma és a holnap Európája számára, és ezért közös nemzeti és közösségi szintű erőfeszítéseket kíván.

 
  
MPphoto
 
 

  Tomáš Zatloukal (PPE-DE), írásban. – (CS) Elnök asszony, én az „Oktatás és képzés 2010” témájáról szóló Novak-jelentés mellett szavaztam. Egyetértek azzal, hogy támogatni kell a különböző oktatási rendszerek hatékonyságát és eredményességét célzó intézkedéseket. Az egész életen át tartó tanulás lehetőségét például úgy lehet biztosítani minden gyermek számára, ideértve a hátrányos helyzetű gyermekeket is, ha emeljük az óvodai nevelés színvonalát. Az ezt követő általános iskolai és középfokú oktatásnak fejlesztenie kell a gyermekek kreatív gondolkodását, és támogatnia kell őket abban, hogy kibontakoztathassák magukban azokat a képességeket és tehetségeket, amelyek a későbbiekben segítenek nekik munkát találni.

A szakképzés terén emelni kell a képzések színvonalát és vonzóbbá kell tenni őket; és mindenekelőtt kapcsolatot kell teremteni a képzés és a gazdaság között, hogy a képzési folyamat megfeleljen a munkaerőpiac igényeinek – itt nem csak az unió munkaerőpiacára gondolok, hanem elsősorban egy adott régióra. Az egyetemi oktatásban támogatom a képzési területek modernizálását, hogy azok megfeleljenek a jelenlegi és jövőbeni társadalmi és gazdasági követelményeknek. A felnőttoktatási programoknak elsősorban a munkaerőpiacon leghátrányosabb helyzetben lévők támogatására kellene koncentrálniuk, és segíteniük kellene azokat a munkaadókat, akik az egész életen át tartó tanulás jegyében képzési lehetőséget nyújtanak az alkalmazottaiknak.

 
  
  

- Jelentés: Marianne Thyssen (A6-0441/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. (DA) Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának dán tagjai elvben támogatják azt, hogy bizonyos típusú játékoknak harmadik fél által kiadott tanúsítvánnyal kelljen rendelkeznie annak biztosítása érdekében, hogy ezek a termékek megfeleljenek az EU szabályozásának. Az erre irányuló módosítás azonban nem megfelelően van megfogalmazva, és ráadásul a módosítás elfogadása az egész kompromisszum vesztét vonná maga után. Javítani kívánunk a játékok biztonsági előírásain és hisszük, hogy összességében ezt a legjobban azzal lehet elérni, ha elfogadjuk az Európai Parlament és a Tanács kompromisszumát.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. – (PT) A játékbiztonsági irányelv rendkívül fontos lépés a gyermekek biztonságának garantálása felé. Létfontosságú, hogy ebben a kényes témában kiterjesszük a jogszabályok hatókörét, és egyértelműbbé tegyük őket. Az olyan intézkedések, mint a gyártók és importőrök felelősségének növelése és a tiltott anyagok körének indokolt kibővítése, mutatják, hogy milyen alapossággal vizsgálták meg ezt a kérdést.

Gratulálok az előadónak, aki sikeresen lefektette a gyermekek biztonságát garantáló szabályokat, és közben figyelembe vette a szektorban működő kis- és középvállalkozások fennmaradásának és stabilitásának kérdését is.

Bele kell azonban gondolnunk abba is, hogy ez a jogszabály növeli a tagállamok felelősségét ezen a területen. Az irányelv céljának eléréséhez – gyermekeink biztonságához – a tagállamoknak teljesíteniük kell kötelezettségeiket, amelyeket most a piacfelügyelet területén megnövelünk.

Figyelembe véve Portugália helyzetét, és a kérdésért felelős állami szerv sorozatos kudarcait, felszólítom a tagállamokat, hogy lássák el megfelelően feladataikat. Az irányelv előrelépést jelent a biztonság terén, de a sikerhez a tagállamok hatásos és felelős felügyeleti intézkedései is szükségesek.

 
  
MPphoto
 
 

  Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) A játékoknak biztonságosabbnak kell lenniük a többi terméknél, mivel a gyermekek nagyon kiszolgáltatott fogyasztók. Jelenleg is vannak azonban veszélyes játékok az Unióban. Ezért örömmel fogadtam a Parlament és a Tanács kompromisszumát a szövegről, amely a játékipar számára egész sor új biztonsági előírást fektet le a játékok európai piacra való behozását illetően.

Mint sok kompromisszum esetében, itt is vannak sikerek, és vannak csalódást okozó részek.

Sikerként emelném ki annak előírását, hogy a gyártók garantálják, hogy játékaik nem károsítják a gyermekek egészségét vagy biztonságát; a mérgező fémek határértékeinek megváltoztatását; a kis leszedhető alkatrészek által okozott fulladásveszély elleni határozottabb lépéseket és a játékok csomagolásán szereplő figyelmeztetések egyértelműsítését.

Ezek miatt szavaztam igennel a végső szövegre.

Csalódást okozott azonban – számos, a rákkeltő, mutációt okozó és toxikus anyagokra vonatkozó tiltás visszavonásán kívül – az, hogy elvetették a független harmadik fél általi tanúsítás gondolatát. Támogattam ezt az intézkedést, de sajnos nem került elfogadásra.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Thyssen képviselő asszonynak az Európai Parlament és a Tanács játékbiztonsági irányelvéről szóló javaslata megerősítené a biztonsági intézkedéseket, és korlátozná a veszélyes nehézfémek felhasználását a gyermekjátékok gyártásában. A javaslat a jelenlegi irányelv (88/378/EGK) átfogó módosítását kéri, ami összhangba hozható a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló határozat előírásaival.

A javaslat kiterjesztené az irányelv hatókörét a „kettős felhasználású” – tehát játékként és más célra is használt – termékekre, bővítve ezzel az irányelv által szabályozott termékek körét. A javaslat a gyermekek védelmében konkrét intézkedéseket tartalmaz a fulladásveszély csökkentésére és a gyártási folyamatban használható vegyszerek szabályozására. Ezért ez az időszerű javaslat teljes támogatásomat élvezi.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Marianne Thyssennek a játékok biztonságáról szóló jelentése mellett szavaztam, mivel úgy érzem, hogy az elfogadott kompromisszumos szöveg segít majd megszigorítani a játékokra vonatkozó biztonsági előírásokat, növelve a gyártók és importőrök felelősségét a termékek forgalomba hozatala során, és növelve a tagállamok piacfelügyeleti kötelezettségeit is.

Sajnálom azonban a 142. módosítás elutasítását, amely azt írta volna elő, hogy a játékokat a szabályozás betartásának ellenőrzése céljából egy független labor vizsgálja be a forgalomba hozatal előtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az irányelvjavaslat célja a jobb játékbiztonsági előírások bevezetése, főleg a vegyszerek használata és az elektromos tulajdonságok terén. Az új jogszabály ezenkívül a fulladásveszély csökkentése érdekében szabályozza a fizikai és mechanikai tulajdonságokat is; valamint rögzíti a tagállami piacfelügyelet megerősítését szolgáló intézkedéseket és a gyártók kötelezettségeit.

A cél tehát a meglévő irányelv javítása volt, figyelembe véve azt is, hogy új típusú játékok, esetleg új anyagokból készülő játékok kifejlesztése és piacra dobása következtében is kialakulhatnak veszélyes helyzetek.

Sok kérdés vetődött azonban fel a vita és az irányelv javaslatairól történő szavazás során. A szavazás során nem álltak rendelkezésre az Európai Bizottság garanciái, ami miatt volt egy kisebb incidens.

Ezenkívül vannak olyan szakértők, akik aggódnak az olyan előírások fenntartása miatt, amelyek nem zárják ki teljesen a rákkeltő, mutációt okozó vagy a reprodukciót károsító (CMR) anyagok használatát, bár tény, hogy szerepelnek újabb korlátozások.

Véleménykülönbség alakult ki a fémek határértékeivel kapcsolatban is, különösen az arzén, a kadmium, a króm, az ólom, a higany és az ón esetében, amelyek erősen mérgezőek és amelyeket ezért nem szabadna a gyerekek kezébe kerülő játékok alkatrészeiben felhasználni.

A fentiek alapján képviselőcsoportunk nemmel szavazott.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Tartózkodtam a játékbiztonsági irányelv szavazásánál, így tiltakozva az antidemokratikus eljárás ellen, amelynek során az Európai Parlament elé olyan jelentés került, melyet informális háromoldalú megegyezés során alakítottak ki, megakadályozva, hogy a Parlament a szokásos módon végezze munkáját.

Ráadásul a javasolt irányelv is mutatja, hogy az elővigyázatosság elve milyen abszurd. A törvényhozók szabályt-szabályra, tiltást-tiltásra halmoznak, a gyerekek pedig azzal, hogy játszanak, az egészet nevetségessé teszik.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) A Parlament elfogadta a játékbiztonsági irányelvet. Kiváló irányelvről van szó, amely javítja a gyermekeink kezébe kerülő játékok biztonságát. Különösen fontos lépés ez most, amikor egyre több játékokkal kapcsolatos balesetről lehet hallani, például olyan esetekről, amikor a gyerekek lenyelték a rosszul összeszerelt játékok alkatrészeit. Érdemes kiemelni, hogy az európai piacon lévő játékok jó része (úgy 80%-a) kínai importból származik.

Az irányelvben sikerült összebékíteni a fogyasztói érdekvédelmi csoportok érdekeit a játékipar képviselőinek érdekeivel. Örülök, hogy megoldás született ezen a területen, melyet szülőként oly fontosnak tartok. Mind a két oldalnak hasznára fog válni ez az irányelv. A fogyasztók biztosak lehetnek abban, hogy az európai piacra kijutó, gyermekeink kezébe kerülő játékok megfelelnek a szigorú biztonsági előírásoknak, nem tartalmaznak toxikus anyagokat és egyértelmű figyelmezetések vannak rajtuk a vásárlók tájékoztatására.

A játékipar pedig sokszor felhívta már a figyelmet arra, hogy nem szabad kockáztatni gyermekeink biztonságát; éppen ezért támogatják a javasolt változtatásokat. Ez utóbbiak azonban nem jelenthetnek veszély a játékgyártók európai piaci pozíciójára. A megállapodás további két évet biztosít ezeknek a vállalkozásoknak, hogy alkalmazzák a vegyi anyagokról szóló új jogszabályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök asszony, a játékbiztonsági irányelv mellett szavaztam, mert az fontos előrelépést jelent. Az allergén anyagok, a CMR-anyagok, a nehézfémek és a fulladásveszélyt okozó alkatrészek betiltásával sokat tesz a játékok biztonságáért és ezáltal a gyermekek egészségéért.

Ezenkívül sikeres, kiegyensúlyozott kompromisszumnak számít az is, hogy az irányelv figyelembe veszi, hogy az EU 2 000 játékgyártója közül igen sok megfelelő óvatossággal jár el, és elismeri gyártói felelősségét. Nekik nem szabad egyes importőrök felelőtlensége miatt szenvedniük.

A játékbiztonsági irányelv fontos üzenetet hordoz, különösen Karácsony táján: érezteti, hogy az Unió kész és képes hatékonyabban megvédeni a fogyasztókat és legnagyobb kincseiket, a gyermekeiket. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy nincs olyan jogszabály, amely felmenthetné a szülőket a felelősség alól. A játékbiztonsági irányelv önmagában nem garantálhatja azt, hogy az ajándékok kivétel nélkül mind a gyerek javát szolgálják.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − A Thyssen-jelentés mellett szavaztam, és boldogan tettem ezt, még akkor is, ha bizonyos eljárásbeli tényezők majdnem megakadályozták a végső szavazást.

A játékoknak mindenképpen biztonságosaknak kell lenniük, és az EU-nak vezető szerepet kell játszania a biztonság szavatolásában – és ezt meg is teszi.

A rákkeltő, mutációt okozó és a reprodukciót károsító anyagok teljes betiltása elengedhetetlen. Van ugyan rendelkezés az eseti alapon biztosított kivételekről, de ezt csak az Európai Tudományos Bizottság javaslata alapján szabad alkalmazni.

Az is helyes, hogy az allergén illatanyagokat betiltják, és 55 ilyen típusú anyag mostantól nem kerülhet a játékokba.

Ugyanígy nagyon szigorú szabályok vonatkoznak majd a nehézfémekre, előírt maximális értékekkel.

Az idén karácsonykor ajándékokat vásárló szülők feltételezik, hogy azok biztonságosak. A felülvizsgált játékbiztonsági irányelv sokat fog javítani a helyzeten… bárcsak már az idei karácsonyra érvénybe lépne.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. (RO) A tudományos adatoknál nincs jobb bizonyíték. A román sajtó épp ma adta közre egy, a román Fogyasztóvédelmi Hivatal által végzett vizsgálat eredményeit. Az ellenőrök egy friss ellenőrzés során arra jutottak, hogy a megvizsgált játékok 90%-a nem felel meg az előírásoknak.

Egyes játékokhoz nem volt használati útmutató, és nem volt megadva, hogy milyen korú gyermekek számára ajánlottak. Az ellenőrök veszélyesnek minősülő játékfegyvereket és -kardokat is találtak; más játékokon pedig könnyen leszedhető kis alkatrészek voltak.

Az ellenőrzés eredménye szerint továbbra is Kína a veszélyes játékok fő származási országa, és ugyanakkor az Európai Unió fő játékellátója is. Gyermekeink biztonsága érdekében radikális intézkedésekre van szükség ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. (NL) Az új játékbiztonsági szabályozás a jó irányba tett lépés, de egyben kihagyott lehetőség is. Ezért nem támogattam a jelentést.

Korlátozza például egyebek között egyes allergiát kiváltó illatanyagok és egyes rákkeltő, mutációt okozó vagy a reprodukciót károsító anyagok használatát, de ezek nem azonnal, hanem csak fokozatosan lesznek betiltva. A zajkeltésre sem vonatkozik kötelező előírás.

Pozitív mindenesetre az, hogy a törvény szemében az importőrök a gyártókkal azonos kategóriába kerülnek. Kevésbé örömteli viszont, hogy az irányelv a játékokra vonatkozó előírások ellenőrzését elég lagymatagon kezeli, hiszen a játékbiztonsági kérdésekért maguk a gyártók lesznek felelősek.

Az irányelv leszögezi, hogy a tagállamok kötelesek szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végezni, de attól tartok, hogy ez túl laza megkötés.

A biztonság nyomon követése szúrópróbaszerűen zajlik, és eddig nem jött létre olyan európai, a minőséget tanúsító címke, amely alapján a szülők tájékozott döntést hozhatnának, elkerülve azokat a játékokat, amelyek károsíthatják gyermekeik egészségét. A független szervek által végezett kötelező tanúsítás megoldhatná ezt a problémát. Mind az USA, mind Kína nagyon komolyan veszi a termékbiztonságot, és nemrégiben az ilyen ellenőrzéseket kötelezővé tévő jogszabályokat szavaztak meg. Európa miért van ebben lemaradva?

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Régóta időszerű a játékok biztonságáról szóló szabályok módosítása. Örömmel üdvözlöm a mai szavazás eredményét. A gyermekek biztonságának kell a legfontosabb szempontnak lennie, és remélem, hogy a játékipar követi majd a ma megszabott előírásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernadette Vergnaud (PSE), írásban. – (FR) Úgy gondolom, hogy a Thyssen-jelentésről született kompromisszum a biztonsági szabályok és a játékokban előforduló vegyi anyagok szempontjából túl gyenge megoldás. Ráadásul az a módosítás, amely a szabályoknak való megfelelés független szerv általi ellenőrzését írta volna elő, megbukott, pedig egyértelmű, hogy a gyermekek biztonságát kéne előtérbe helyezni egy vagy két nagy ipari csoport érdekeivel szemben. Mindig is támogattam az áruk szigorúbb ellenőrzését általában véve is, a gyermekeknek szánt termékeknél pedig különösen. Ebből következik, hogy a szöveg csalódást keltő tartalma miatt – tartalmaz ugyan néhány előrelépést, de elmarad az eredeti céloktól – tartózkodtam a szavazásnál.

 
  
  

- Jelentés: Thomas Mann (A6-0424/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − A szakoktatás és -képzés európai kreditrendszerének célja a diákok nemzetközi mobilitásának és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférésnek az erősítése és támogatása. Az ECVET-rendszer segítségével javul majd a képzési eredmények átvitele, elismerése és gyűjtése. Az Európai Képesítési Keretrendszer már most is lehetővé teszi a különböző európai képesítések „lefordítását”. Az ECVET egy közös módszertani keretrendszer használata révén további hasonló lehetőségeket nyit meg, megkönnyítve a megszerzett képesítések és eredmények rendszerek közötti átvitelét. A tudásgazdaság jövőjébe való befektetés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, és ez a lépés, az oktatási eredmények nemzetközi elismerése éppen ezt segíti elő. Teljes mértékben támogatom a kreditrendszer létrehozásáról szóló javaslatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. (RO) A szakoktatás és képzés területe az elmúlt években különösen fontossá vált.

A szakoktatás és -képzés európai kreditrendszerének bevezetése segít majd fejleszteni az európai együttműködést az oktatás területén.

Szintén hozzájárul majd a nemzeti képesítések mobilitásának és hordozhatóságának fejlődéséhez a munkaerőpiacon belül, a gazdaság különböző szektorai között.

A szakoktatás és -képzés az elöregedő európai társadalmakban keletkező új kihívások egyik fő megoldása, amely segít újrapozicionálni Európát a világgazdaságban, és hozzájárul a gazdasági válság megoldásához.

Ezért fontosnak érzem, hogy a tagállamok támogassák a formális és a nem formális oktatást, különösen most, hiszen 2009 és 2015 között drámaian csökkenni fog a szakoktatásban és -képzésben végzettek száma. Ugyanakkor azonban számottevő mértékben nőni fog a szakképesítéssel rendelkező munkaerő iránti kereslet. Ezért tehát úgy gondolom, hogy különösen fontos, hogy az európai ügynökségek a költségek megosztása érdekében aktívan támogassák a tagállamok és európai vállalkozások közötti partnerséget ezen a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. A szakképzés javítása a lisszaboni stratégiában foglalt célkitűzések – gazdasági növekedés, versenyképesség, foglalkoztatás, társadalmi kohézió – elérésének egyik kulcsa.

A javasolt szakoktatási és -képzési európai kreditrendszer (ECVET) a képzés területén most zajló számos európai kezdeményezés egyike. A tanulmányok eredménye országonként változó, hiszen sokféle nemzeti szintű oktatási és szakképzési rendszer létezik. Az ECVET metodológiai keretrendszert nyújt, amely leírja a megszerzett tudást, készségeket és kompetenciákat, valamint a képesítések összefüggésének szempontjából foglalkozik a kreditek átvitelének és gyűjtésének kérdésével is. Ez a rendszer megkönnyíti a munkavállalók határokon átnyúló mobilitását, és nagyobb átláthatóságot biztosít a külföldön szerzett szakmai képesítések terén.

Az ECVET értékes eszköze lehet a szakképzés és szakoktatás a munkaerőpiac igényei szerint történő átalakításának, feltéve, hogy figyelembe veszi a sajátos nemzeti körülményeket. Meg kell felelnie a felhasználók, nevezetesen a munkavállalók és a vállalkozások igényeinek is, ideértve a KKV-kat és más kisebb európai munkahelyeket is. Ez a rendszer megkönnyíti a határokon átnyúló mobilitást és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést a szakoktatás és -képzés területén, illetve segíthet majd a képzésen részt vevő embereknek a saját karrierük irányításában.

Úgy gondolom, hogy az ECVET bevezetése nagymértékben hozzá fog járulni az európai munkaerőpiac kialakításához, feltéve, hogy sikerül könnyíteni a vele járó adminisztratív terheken.

 
  
  

- Jelentés: Christian Ehler (A6-0494/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Egyetértek az előadó által alkalmazott megközelítéssel, amely sok európai polgár jelenlegi aggodalmait tükrözi.

Az, hogy ebben a kérdésben összehangolt európai fellépésre került sor, önmagában is mutatja, hogy Európa képes javítani polgárai helyzetén, még olyan körülmények között is, mint amilyen a mostani pénzügyi válság.

Az előadó megértette a konkrét, gyakorlati lépések szükségességét, és reális javaslattal állt elő.

 
  
  

- Jelentés: Ieke van den Burg (A6-0462/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − A kis- és középvállalkozások számviteli kötelezettségeit legyszerűsítő, adminisztratív terheiket csökkentő jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. (RO) A Bizottságnak az EU-ban érvényes társasági jog leegyszerűsítésére és harmonizációjára irányuló intézkedése azt a közvetlen célt is hordozza, hogy 2012-re 25%-kal csökkenjenek az adminisztratív terhek. Mindez az európai vállalkozások hatékonyabbá és a közösségi üzleti környezet vonzóbbá tételének szükségszerű előfeltétele is egyben, és ráadásul150 milliárd eurós megtakarítással is jár.

A 4. és 7. társasági jogi irányelv rendelkezéseinek felülvizsgálatát célzó kezdeményezés – amely nem csupán a kisvállalkozások, hanem a középvállalkozások és a jelentéktelen leányvállalatokkal rendelkező anyavállalatok számára is felmentést adna a számviteli információk nyilvánosságra hozatala és a konszolidált beszámoló készítése alól – az előadó részvételével készült és élvezi az előadó támogatását; és garantálja az EU ezen fontos munkahelyteremtő szektorának a jövőbeni jogi stabilitást és biztonságot.

Annak is örülök, hogy az előadó ilyen nagy hangsúlyt helyezett az átláthatóság szükségességére és az érintettek megfelelő informálására; különösen az infokommunikációs technológiákra épülő gazdasági és pénzügyi beszámolókészítési rendszerek széles körű alkalmazása révén.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. - (PL) Ieke van den Burgnak a középvállalkozások bizonyos közzétételi és konszolidált beszámoló készítésére vonatkozó kötelezettségeinek módosításáról szóló jelentése kiváló dokumentum.

A Jogi Bizottság jelentése rövid távon igyekszik egyszerűsíteni a kis európai vállalkozások működési feltételeit. Legfőképpen az a célja, hogy megszüntesse az a vállalkozás beindításához kötődő eszközként kezelt alapítási költségekkel kapcsolatos információ-közzétételi terheket és az összevont beszámoló készítésének kötelezettségét azokban az esetekben, amikor az anyacégnek csak jelentéktelen leányvállalatai vannak.

Úgy gondolom, hogy a társasági jogi jogszabályok harmonizálásának keretein belül az, ha nem csak a kisvállalkozások, hanem a középvállalkozások is mentességeket élveznek, nem jelent fenyegetést az átláthatóság szemontjából. Valójában szerintem éppen ellenkező hatással bír, hiszen ez a lépés számottevően csökkentheti az adminisztratív és pénzügyi terheket.

 
  
  

- Jelentés: Javier Moreno Sánchez (A6-0437/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. (SV) Mi, az Európai Parlament négy svéd szociáldemokrata képviselője, végül úgy döntöttünk, hogy támogatjuk a Moreno Sánchez-jelentést. Osztjuk azonban a FRONTEX fejlődésének irányával kapcsolatos aggodalmakat: véleményünk szerint nem szabad a FRONTEX-et militarizálni, és ezért a 2. módosító indítvány mellett szavaztunk. A FRONTEX nem járhat azzal sem, hogy az EU külső falai még magasabbra emelkedjenek. Azt tartjuk fontosnak, hogy az EU ehelyett inkább folytasson nagyvonalú menekültügyi és migrációs politikát. Üdvözöljük azonban azt a tényt, hogy emiatt az ügy miatt vita indult a FRONTEX-ről az Európai Parlamentben. Jó, hogy az Európai Parlament felkérte a FRONTEX-et, hogy feladatai közé vegye fel az embercsempészet elleni küzdelmet; és hogy felülvizsgálják majd azt is, hogy az EU a nemzetközi jog minden, ide vonatkozó rendelkezését betartja-e, annak érdekében, hogy az EU a rászorulókat a lehető leghatásosabb intézkedésekkel tudja segíteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A FRONTEX ügynökség, amely az Európai Unió külső határainak társ-ellenőrzéséért és főleg az illegális bevándorlás elleni küzdelemért felelős, létezését kizárólag a belső határellenőrzések megszüntetésének köszönheti, és annak, hogy Brüsszel és a tagállamok Európája aktívabb bevándorláspolitikát kíván követni. Nem szükségszerű, hogy egy ilyen közösségi ügynökség valódi hozzáadott értéket képviseljen a hagyományos államközi együttműködéshez képest – ennek megértéséhez elég az Europol és az Interpol hatékonyságának és hasznosságának különbségeire gondolnunk.

Ráadásul az ügynökség feladatai, úgy tűnik, bővülni fognak, egyre összetettebbek lesznek, és – ha a probléma gyökerét nem kezelik – megoldhatatlanná is válhatnak. Egyfelől Európa az illegális bevándorlást fontolgatók számára továbbra is egy szociális és pénzügyi Eldorádónak számít, az út veszélyei és az itt rájuk váró problémák dacára is; másfelől az együttműködési politika, akármilyen tökéletlen is, veszélybe került azáltal, hogy maga az EU szervezte meg a képzett szakemberek bevándorlását. Ezért létfontosságú, hogy felszámoljuk a bevándorlást kiváltó szivattyú-hatást és az ehhez kötődő jelenlegi politikákat.

Végezetül kiemelném, hogy vannak az illegális bevándorlás ellen harcoló helyi szervezetek. Ott van például Emile Bomba ALCEC nevű szervezete Kamerunban; ezeket a szervezeteket segíteni és támogatni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament nem is emlékezhetett volna meg rosszabbul az Emigránsok Nemzetközi Napjáról, mint hogy elfogad egy, a FRONTEX megerősítése mellett érvelő jelentést, amely, idézem: „üdvözli az európai bevándorlási és menekültügyi egyezménynek a Tanács általi elfogadását”.

Akárcsak maga a FRONTEX, az embertelen „kiutasítási irányelv” is az EU kriminalizáló, biztonságközpontú, másokat kihasználó és elitista bevándorláspolitikájának egyik fő oszlopa.

Parlamenti elfogadása után a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács titokban, különösebb hírverés nélkül december 9-én szintén elfogadta ezt az irányelvet, a portugál kormány támogató szavazatának köszönhetően.

Könnyen lehet, hogy a Portugál Szocialista Párt EP-képviselői megpróbálják majd elleplezni pártjuk és kormányuk viselkedését. Az igazság az, hogy a kormány az EU Tanácsában emellett a szégyenletes irányelv mellett szavazott.

Most létfontosságú megakadályozni ennek az irányelvnek a portugál nemzeti jogba történő átültetését. Ez azt jelenti, hogy fel kell lépnünk az embertelenségekkel és az emberi jogok megsértésével szemben, és mozgósítanunk kell mindazokat, akik a bevándorlók emberi méltóságát igyekeznek megvédeni.

A Portugál Kommunista Párt továbbra is ennek a harcnak a frontvonalában lesz, és tovább küzd majd az irányelv alantas rendelkezései ellen, és a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezmény ratifikálása mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) A jelentés B preambulumbekezdésében az áll, hogy „az illegális bevándorlás Európa szerte általános kihívást jelent”. Valóban, ez annál is inkább igaz, mivel az európai Eldorádót kereső illegális bevándorlók minden hónapban ezrével jelennek meg az olasz, görög és spanyol partokon.

Erre a – főleg a tagállamok belső határain történő ellenőrzéseket eltörlő Schengeni Egyezményből eredő – kihívásra az Unió válasza egy Európa külső határainak ellenőrzéséért felelős ügynökség létrehozása volt; ez a FRONTEX.

A FRONTEX nemrég még csak egy látszat-szerv volt, erőforrások, számottevő létszámú személyzet és hatalom nélkül; de úgy tűnik, hogy most megbízatása már lehetővé teszi a közös kiutasítási intézkedések támogatását, sőt a FRONTEX részt vesz – ha csak kis mértékben is – az illegális bevándorlás elleni napi küzdelemben is.

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy nincs értelme egy-két, illegális bevándorlást lehetővé tévő rés lezárásának, ha a tagállamok nem utasítják el egyhangúlag a Schengeni Egyezményt, és nem állítják vissza a valódi ellenőrzést minden határon, szárazföldön és tengeren egyaránt.

 
  
  

- Jelentés: Gianluca Susta (A6-0447/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Piacainkat elönti a hamisított termékek egyre növekvő áradata. Ezek komoly problémát jelentenek a legálisan működő és a biztonsági előírásokat betartó európai vállalkozások számára, amelyek nem képesek versenyezni az olcsóbb, hamisított termékekkel. Ráadásul a hamisított élelmiszerek, autóalkatrészek, kozmetikumok, játékok és különösen a gyógyszerek valós veszélyt jelentenek a fogyasztók egészségére és életére.

A jelenlegi szabályozásban vannak kiskapuk, amelyek kihasználásával a hamisított termékek könnyen eljuthatnak piacainkra. Például a lengyel jogszabályokban nem szerepel a hamis orvosi termék definíciója és tulajdonságai. A hamis gyógyszer márpedig messze nem ugyanaz a kategória, mint a hamis parfüm. Ha az emberek nem tudnak a problémáról és hamis gyógyászati termékeket használnak, annak tragikus következményei lehetnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogattam a Susta-jelentést. A hamisítás munkahelyek elvesztésével járhat, egészségügyi problémákat okozhat és hozzájárulhat a nemzetközi bűnszervezetek és a terroristák pénzeléséhez. Emiatt létfontosságú, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság megtegye a szükséges lépéseket.

Sajnos a profitmaximalizálásra törekvő multinacionális cégek olyan körülményeket teremtenek, amelyek a hamisított termékek gyártásához és a folyamat általános elfogadottságához vezetnek. Mondok egy példát: a DVD-lemezek régiók szerinti kódolása miatt hatalmas a különbség a különböző régiókba szánt lemezek ára között, és a fogyasztók az olcsóbbakhoz csak úgy férhetnek hozzá, ha illegálisan átalakítják a DVD-lejátszójukat, vagy szintén illegálisan kalózmásolatokat vesznek, mivel ennek a terméknek a technológiai ügyeskedés miatt nincsen globálisan egységes piaca. Képzeljék el, mi lenne, ha más cégek is így hajszolnák a profitot minden termékkategóriában.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A hamisítás nem csak a szellemi tulajdonjogok tisztelete miatt okoz problémát. Ahogy azt az előadó kiemeli, ez a jelenség minden motivációjától megfosztja az innovációt, Európa-szerte több ezer szakképzett és szakképzetlen munkás állásának megszűnéséhez vezet és a szervezett bűnözők által irányított feketegazdasági hálózat alapjait is lefekteti. Ezek az illegális tevékenységek a fogyasztók egészségét és biztonságát is veszélyeztetik, és komoly környezeti károkat okozhatnak.

Az importált termékek minőségének és esetleges veszélyeinek problémája, melyet a hamisítás a fogyasztók félrevezetése révén még súlyosbít is, ennél kiterjedtebb. Ezen termékek származási országai egyértelműen azonosíthatók: köztük Kína áll az első helyen. Az Unió időnként még abba is belemegy, hogy megnyissa piacait a saját termelőire érvényes előírásokat nem teljesítő termékek, mint például a klórozott csirke előtt, amelynek az előállítása olcsóbb, mint az állatorvosi ellenőrzés mellett tenyésztett csirkehúsé.

Az előadó számos intézkedést javasol (bilaterális és többoldalú megállapodásokat, a származási országokkal való együttműködést, az érintett európai szolgálatok együttműködését stb.), de ezek közül hiányzik két kézenfekvő dolog: az ilyen tevékenységeket elfogadó államok elleni kereskedelmi szankciók, és egy általános érvényű nemzeti és európai preferenciarendszer bevezetése.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A Junilistan támogatja a szabad belső piacot és üdvözli a piacot megzavaró jelenségek, köztük a védjegyhamisítás elleni fellépésről szóló konstruktív javaslatokat.

Azonban mind a Bizottság jelentése, mind az alternatív állásfoglalás-javaslat olyan uniós szintű jogalkotást javasol, amely messze túlmutat a védjegyhamisítás által okozott problémák kezelésén.

A Junilistan különösen ellenzi az igazságügyi és rendőri hatóságok tevékenységének javasolt koordinációját és az egyes tagállamok büntetőjogának harmonizációját.

Ezen okok miatt a jelentés ellen kellett szavaznunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasco Graça Moura (PPE-DE), írásban. – (PT) Egyértelmű, hogy miből fakad a szellemi tulajdonjogok egyre növekvő fontossága: a modern gazdaság nagyra értékeli és védi a tudást, amelyen alapul. A különböző iparágak mind nagymértékben függenek az adott know-how használatához fűződő jogoktól. A hamisítás azért elítélendő, mert a tisztességesen működő munkaadóknak, kutatóknak és fejlesztőknek komoly károkat okoz. Ezek a hatások különösen aggasztóak a saját országomban.

A hamisításhoz kapcsolódó problémák azonban ma az okozott gazdasági károknál sokrétűbbek. A hamisítás által okozott kár új szintre emelkedett: korábban volt hamisított ruházat, de most vannak hamis orvosi és élelmiszeripari termékek, amelyek viszont ártalmasak lehetnek. A mit sem sejtő fogyasztó nem is tudja, milyen veszélyeknek van kitéve.

Ezért kell fellépnünk a hamisítás ellen. Ezért szükségesek a szigorúbb szankciók, az illetékes hatóságok közötti koordináció és együttműködés, valamint a partner-jogrendszerek jogi elveinek harmonizációja.

Az esetleges viták és peres ügyek rendezésére szolgáló hatékony mechanizmusokon kívül szükség van valamiféle „hamisításellenes kereskedelmi egyezményre” is. Ez egy multilaterális nemzetközi megállapodás lenne, amelyről jelenleg is folynak a tárgyalások. Az egyezmény lefektetné a hatékony ellenőrzési és szankciós intézkedések jogi alapjait is.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament által elfogadott állásfoglalásban vannak olyan aggodalmak és javaslatok, amelyekkel egyetértünk, más részeivel viszont nem tudunk azonosulni.

Nem vitás, hogy a hamisítás elleni harc kiemelten kezelendő. A jelentés elismeri, hogy „a szellemi tulajdonjogokat – beleértve a földrajzi jelzéseket és az eredetmegjelöléseket is – az Európai Unió kereskedelmi partnerei nem mindig óvják hatékonyan”, de azt is ki kellene emelni, hogy maga az EU sem jár elöl a jó példával. A Tanács jelenleg is akadályozza a „Made in” rendelet kidolgozásáról szóló javaslat elfogadását, és nem fogadott el semmilyen más intézkedést sem a harmadik országokból származó importra, vagy éppen a termékek eredetének megjelölésére vonatkozó kötelező szabályokról.

A magunk részéről mi továbbra is támogatni fogjuk azon közösségi intézkedések elfogadását, amelyek az országokat arra biztatják, hogy fogadjanak el és alkalmazzanak a védjegyhamisítás és a csempészés elleni intézkedéseket, és vezessenek be a hamis származási nyilatkozattal szállított, illetve a védjegyekkel kapcsolatos szabályokat megszegő termékek kiszűrését szolgáló konkrét vámellenőrzéseket.

Minden országnak intézkedéseket kellene bevezetnie az agresszív export elleni védekezés érdekében, rendszeresen ellenőrizve és figyelemmel kísérve az importált javakat, szükség esetén védzáradékot is alkalmazva.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, amely igen fontos szerepet játszik a világkereskedelem 7-10%-át, azaz mintegy 500 milliárd eurót kitevő hamisítás elleni küzdelemben. A jelentés célja az, hogy konkrét, koherens javaslatokat adjon az EU számára a hamisítás elleni küzdelemhez, amelyet támogatok. A jelentés tiszteletben tartja az olyan alapvető jogokat, mint a magánélethez való jog és az adatok védelme; és emellett keretet biztosít a hamisítás visszaszorítását célzó nemzetközi erőfeszítésekhez, több ezer szakmunkás állását is védve ezzel.

 
  
  

- Jelentés: Manuel Medina Ortega (A6-0451/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Ortega képviselő úr a közokiratok kezelésére javasol megoldást. A közokiratok főleg azokban a tagállamokban gyakoriak, ahol írott jogi rendszer van, és a jogszabályok a jog elsődleges forrásai; nem pedig a „common law” alkalmazó országokban (pl. Írország és az Egyesült Királyság), amelyek a szokásjogra építik jogrendszerüket. Az írott jogi rendszerben a közokiratot a területtel foglalkozó hivatalos személy vagy hatóság állítja ki, és ez nem csak az okiratra vonatkozik, hanem annak tartalmára is. A tartalom a pénzügyi tranzakcióktól egészen az állami nyilvántartásokig és azokhoz kapcsolódó dokumentumokig terjedhet.

A parlamenti állásfoglalási indítvány célja az ilyen okiratokat alkalmazó tagállamok jogrendszerébe való nagyobb beavatkozás, azok bizonyos területeken történő kölcsönös elismerése és alkalmazása útján. A javaslat további súlyt ad a már meglévő jogszabályoknak, ami az ilyen jogi hagyományokkal rendelkező országok számára előnyökkel járhat.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) A szóban forgó, a közokiratok határokon átnyúló alkalmazásáról és elismeréséről szóló jelentés több okból is zavart okozhat, és veszélyekkel járhat.

Ráadásul azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a közokirat fogalma nem létezik az esetjogra épülő jogrendszerekben. Angliában és Walesben a közjegyző szerepét az ügyvédek látják el. Vannak ezenkívül „scrivener notary”-nak nevezett „közjegyzők” is. Ők közokiratokat nem adhatnak ki, csak aláírásokat hitelesíthetnek.

A Bizottság a jogi szakma harmonizálására törekedve nem vette elég komolyan a tagállamok jogrendszereinek természetéből adódó különbségeket.

Sajnos ez a politikai szándék összességében nem növeli a jogbiztonságot.

Európának meg kell védenie népei identitását és az egyes országok értékeit és hagyományait. Hatalmas hiba lenne, ha a népeire káros hatást gyakorolva fejlődne tovább.

 
  
  

- Jelentés: Diana Wallis (A6-0467/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  David Casa (PPE-DE), írásban. − (MT) Ez egy rendkívül fontos jelentés, amely számos jövőbeli döntés alapjául szolgál majd. Az infokommunikációs technológiák felhasználása számottevő mértékben megkönnyíti az államigazgatás és az igazságszolgáltatás munkáját is. Európa – mind gazdaságilag, mind társadalmilag – egyre közelebb kerül az integrációhoz és az egységhez: ezen a területen is követnünk kell a változásokat. Az e-igazságszolgáltatás pontosan erről szól.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a hagyományos, korábban használt rendszereknek is megvoltak a maguk előnyei. Ezért én úgy gondolom, hogy ha sikerül megtalálni a megfelelő egyensúlyt, akkor mindenki előnyére, összehangoltabb módon tudunk majd dolgozni. Ez különösen érvényes az igazságszolgáltatásra, hiszen az e-igazságszolgáltatási rendszer használata lehetővé teszi majd az igazságszolgáltatásban dolgozók számára, hogy az adminisztratív terhek alól felszabadulva kizárólag a munkára koncentráljanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. – (PT) Az európai igazságügyi térség azért jött létre (az ítéletek kölcsönös elismerésének és az illetékes hatóságok szakmai együttműködésének megteremtése révén), hogy segítse a polgárok szabad mozgását egész Európában.

A becslések szerint Európában körülbelül 10 millió embert érintenek a határokon átnyúló peres ügyek, amelyek során szükségképpen problémát jelentenek a nyelvi kérdések, a távolság, a jogrendszerek különbségei stb.

Az infokommunikációs technológiáknak az igazságszolgáltatásban történő felhasználása új megoldásokat eredményezhet, javíthatja az igazságszolgáltatás működését (a jobb hozzáférhetőség és hatékonyság révén), és segíthet az eljárások racionalizálásában és a költségek csökkentésében.

Az e-igazságszolgáltatás terén javasolt stratégia alapvető célja az európai igazságszolgáltatás eredményesebbé tétele a polgárok érdekében. Az e-igazságszolgáltatás lehetséges alkalmazási területe azonban ennél sokkal nagyobb; ezért kell egyértelműen megszabni, hogy mely területeken kívánjuk alkalmazni, hogy az EU intézkedéseinek eredményessége és hitelessége kapcsán ne merüljenek fel kétségek.

Az esetleges változtatásokat fokozatosan kell végrehajtani, aszerint, hogy hogyan halad az európai igazságügyi térség kialakítása és a technológiai fejlődés.

Támogatom a Bizottság kérését, hogy készüljön cselekvési terv az e-igazságszolgáltatás európai szintű bevezetéséről, és hogy jöjjön létre egy európai e-igazságszolgáltatási portál.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − 2007-ben összeült az Igazság- és Belügyi Tanács, és az e-igazságszolgáltatással kapcsolatos tanácsi következtetéseket fogadott el: ezek témája az információs és számítógépes technológiák határokon átnyúló használata az igazságszolgáltatásban. A Tanács úgy vélekedett, hogy folytatnunk kell a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének európai térségén belüli központosított rendszer kialakítására irányuló munkát. Az internet lassan szinte mindenkihez eljut, és az információs társadalom hatásai egyre nyilvánvalóbbakká válnak; az igazságszolgáltatás egyre erősebb technológiai támogatásának előnyei pedig mindenki számára egyértelműek. Fontos azonban felismerni, hogy a technológiai fejlődés szintje az Unión belül nem egységes, ezért ez a lépés választható lehetőség (opt-in) marad mindaddig, amíg a fejlődés nem lesz kiegyenlítettebb és a fejlett technológiai lehetőségek elérhetővé nem válnak.

Diana Wallis egy központosított e-igazságszolgáltatási rendszer létrehozását javasolja, meghatározva egy európai e-igazságszolgáltatási portál létrehozásának kereteit, amely portálon összegyűjthetők a polgári, bűnügyi és kereskedelmi ügyek anyagai – például a bűnügyi nyilvántartások, az ingatlan-nyilvántartások és a fizetésképtelenségi nyilvántartások –, amelyek így minden tagállam számára elérhetővé válnak.

 
  
  

- Jelentés: Nirj Deva (A6-0445/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) Köszönöm a szót, elnök asszony. „A béke megszilárdulásának és állam építésének kilátásai a konfliktus utáni helyzetekben” című Deva-jelentés mellett szavaztam, amely felhívja a figyelmet a nemzetközi közösségnek a háborús helyzetben lévő államokkal és helyi csoportokkal szembeni felelősségére. Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja által benyújtott módosító indítványok a javaslat számottevő javulását eredményezték a konfliktusból kilábaló országokban zajló béketeremtési, humanitárius segítségnyújtási és fejlesztési folyamat jobb koordinációjának szempontjából. Szeretném azonban felhívni a figyelmet a konflikusok környezetében élő gyermekek helyzetére, különösen azokéra, akik egyik vagy mindkét szülőjüket elvesztették. Ezenkívül a konfliktusok során gyakran a kórházakat és az iskolákat is támadások érik. A UNICEF-fel – amely sok veszélyeztetett zónában már most is jelen van – együttműködve törekednünk kell arra, hogy a gyermekek kilábalhassanak a traumából, hogy megfelelő oktatást kaphassanak és egy jobb jövő álljon előttük.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A Junilistan párt véleménye szerint a fejlődő országokban történő béketeremtés és nemzetépítés nem az EU dolga, ezeket a feladatokat az ENSZ-nek kell megoldania.

Nagyon kritikusak vagyunk a jelentés minden olyan megfogalmazásával szemben, amely az EU katonai kapacitásainak további fejlesztését javasolja, ezért nemmel szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Mivel lehetetlen bármit mondani arról a (szándékosan) zavaros keverékről, amelyből a jelentés összeáll, csupán arra szorítkozunk, amit a jelentés fő céljának tartunk: ez a cél pedig annak elbagatellizálása, hogy az EU fő hatalmai beavatkoznak a harmadik országok belügyeibe, s mindezt a „védelemre vonatkozó felelősség” (Responsibility to Protect) álarca mögé bújva próbálják megindokolni.

A jelentés kiemeli az államok szuverenitását, de „úgy véli azonban, hogy ott, ahol a kormányok nem képesek vagy nem akarnak ilyen védelmet nyújtani, a megfelelő fellépés felelősségét az egész nemzetközi közösség viseli”. Azután megjegyzi, hogy „az ilyen fellépésnek megelőző és reaktív természetűnek kell lennie, és kényszerítő katonai erő csakis a legvégső eszközként alkalmazható”. Nagyon igyekeztek homályosan fogalmazni.

Nem lehet azonban kétség a szándékok felől, hiszen a jelentés megjegyzi, hogy „a be nem avatkozás elve átadja helyét a nemzetközi védelemért való felelősség elvének”; és úgy véli, hogy „a béketeremtésnek és az államépítésnek két fázisa van: a stabilizációs fázis, amikor a hangsúly a biztonságon, a törvényes renden és az alapvető szolgáltatások biztosításán van; és az államépítés második fázisa, amely a kormányzásra és a feladatokat ellátó intézményekre összpontosít”.

A jelentés tehát a beavatkozás és a gyarmatosítás alapjait fekteti le.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) „A béke megszilárdulásának és állam építésének kilátásai a konfliktus utáni helyzetekben” című Deva-jelentés mellett szavaztam, mert átfogó megközelítésben foglalkozik a sikeres újjáépítés fontos kérdéseivel. Nagyon fontos ez a téma, mivel a fegyveres konfliktuson átesett országok felében 5 éven belül újra konfliktus alakul ki. Az érintett országon kívül a nemzetközi közösség is fontos szereplője az állam kiépítésének. Úgy gondolom, hogy különösen fontos a helyi nőszervezetekkel és a nemzetközi békeszervezetekkel való konzultáció és azok támogatása, még inkább, mint korábban. Ragaszkodni kell ahhoz is, hogy a nemi erőszak áldozatainak igazságot szolgáltassanak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a béke nem csak a háború hiányát jelenti. A sikeres újjáépítési politikához kezelni kell az instabilitást kiváltó okokat is, mégpedig olyan szociális, gazdasági, politikai és kulturális intézkedésekkel, amelyek segítik a gazdasági fejlődést, valamint intézményi és adminisztratív kapacitásokat teremtenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nirj Deva „A béke megszilárdulásának és állam építésének kilátásai a konfliktus utáni helyzetekben” című jelentése mellett szavaztam. A szerző kiválóan leírta a konfliktus utáni helyzetekből a normális társadalmi és gazdasági élet felé vivő átmenet legjobb útját.

Úgy gondolom, hogy ezt figyelembe kellene venni a – túl sok és túl erőszakos – belső konfliktus kezelésében, főleg az európai és nemzetközi közösség által betöltött szereppel kapcsolatban. Egyetértek Nirj Devával abban, hogy a konfliktusok megoldásának útját könnyű leírni, de nehezebb a gyakorlatban végigjárni. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy – legalábbis az Európai Unió esetében – tetteinkkel a nehéz helyzetbe került országokat kell érdemben támogatnunk; a kényelmességből fakadó vagy képmutató viselkedést pedig kerülni kell.

 

10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

11. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet
 

(Az ülést 13.05-kor felfüggesztik, és 15.05-kor újra megnyitják.)

 
  
  

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
alelnök

 

12. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

13. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (vita)

13.1. Zimbabwe
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. - A napirend következő pontja hat, Zimbabwével kapcsolatos állásfoglalási indítvány(1).

 
  
MPphoto
 

  Marios Matsakis, szerző. Elnök asszony, Zimbabwe politikai, gazdasági és humanitárius helyzete egyre rosszabb, és – más lehetséges járványok mellett – fenyeget egy általános kolerajárvány veszélye is, amely tovább ront majd a zimbabwei emberek már így is szörnyű helyzetén.

Mostanra teljesen egyértelmű, hogy Robert Mugabét nem érdekli honfitársai jóléte. Az már sokkal inkább fontos neki, hogy ő maga fényűző luxusban élhessen. Mugabe minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy teljesen alkalmatlan országa irányítására a modern világban. Politikai szerepére ürügyeket keres; úgy tesz, mintha a rég elmúlt brit gyarmati korszak szellemeivel harcolna.

Mi, európaiak semmilyen eszközzel sem vehetjük rá Robert Mugabét az ésszerű viselkedésre. Az egyetlen esély a lemondatására az, ha az Afrikai Unió drasztikusan változtat álláspontján. Szégyen, hogy ez a szervezet már korábban és sokkal határozottabban nem foglalt állást ebben az ügyben. Úgy gondolom, hogy figyelmünket az Afrikai Unió és tagországainak kormányai felé kell irányítanunk. A leghatározottabban értésükre kell adnunk, hogy őket tekintjük a szomorú zimbabwei állapotok felelősének, és azt várjuk tőlük, még most, így megkésve is, hogy tegyék meg a szükséges kemény lépéseket a Mugabe-rezsim lemondatására; ellenkező esetben súlyos következményeket, akár emberiség elleni bűncselekmények miatti törvényszék elé idézést is kilátásba helyezve.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Stihler, szerző. Elnök asszony, ha képviselőtársaim egy pillanatra felidézik legszörnyűbb rémálmukat… nos, az a közelében sem jár annak, ami Zimbabwéban zajlik. Ezt az egykor jómódú országot az elnöke teljesen tönkretette. Az ország összeomlóban van – nincs kormányzás, nincs munka, jön a hiperinfláció, nincs étel, nincs egészségügyi ellátás – és a csatornarendszer pusztulása hamarosan kolerajárványhoz vezet.

Egy hete a zimbabwei elnök, Robert Mugabe azt nyilatkozta, hogy sikerült megfékezni a kolerajárványt. Azt mondta, hogy a nyugati hatalmak a járványt akarták felhasználni Zimbabwe megszállására és az ő eltávolítására. Dél-Afrika viszont a zimbabwei határ nagy részét katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánította, mivel a betegség a menekültekkel Dél-Afrikába is átterjedhet. Az Oxfam arra figyelmeztet, hogy a zimbabwei helyzet még tovább romolhat.

A legfrissebb adatok szerint eddig 1 111 életet követelt a betegség, és tovább terjed: jelenleg 20 581 kolerás megbetegedést tartunk nyilván. A kolera erősen fertőző bakteriális bélfertőzés, a tünetei (egyebek között) hasmenés és kiszáradás. A legsúlyosabb esetekben az akut vizes hasmenés a súlyos kiszáradás és veseleállás miatt halálhoz vezethet. Egy egészséges felnőttet órákon belül képes megölni.

Hadd mondjak egy példát arra, hogy a betegség milyen hatással van a lakosságra: Cynthia Hunde fiának, Munashénak a történetét fogom elmondani. Munashe az ötödik születésnapja előtt meghalt kolerában. Cynthia Dél-Afrikába ment dolgozni, hogy a fiának jobb jövőt biztosíthasson, mivel Zimbabwéban nincs munka. Munashét az anyja gondjaira bízta. Amikor hazament az édesanyjához, a haldokló fiát az anyja karjaiban találta. Amikor a BBC interjút készített vele, azt mondta: „Olyan rosszul érzem magam... nehéz leírni. Amikor az embernek gyereke van, álmai vannak vele kapcsolatban. Arra számítottam, hogy itt találom a ház körül szaladgálva, de nem így lett.”

Képviselőtársaim, kérem, támogassák a Zimbabwét elítélő állásfoglalást, és segítsenek a Munashéhoz hasonló ártatlan áldozatokon.

 
  
MPphoto
 

  Erik Meijer, szerző. (NL) Elnök asszony, Zimbabwéval kapcsolatban sürgős vita zajlott 2005. július 7-én és 2008. április 24-én egyaránt, melyek során kifejtettem, hogy Robert Mugabe hogyan maradhatott hatalmon ilyen sokáig.

Az emberek emlékeznek az ország erőszakos múltjára. Sokak szemében ő továbbra is a szabadságharc hőse: e szerint a gondolkodás szerint Mugabe bármit tesz is, az a priori csak jó lehet. Minden ellenzője, mint régen is, más országok érdekeit szolgálja, vagy a kivételezett hazai fehér többség érdekeit védi. Ha Robert Mugabe elveszítené a hatalmat, akkor az országot újra gyarmatosítanák, és az emberek többsége újra a diszkrimináció áldozatává válna. A valóság azonban egészen más.

Néhány évvel ezelőtt, amikor a mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának átszervezése kudarcot vallott és a szegények és gazdagok közötti szakadék tovább nőtt, Robert Mugabe hirtelen jött radikalizmusával új támogatókat próbált szerezni a fiatalok körében anélkül, hogy régi bajtársait még jobban elidegenítette volna magától.

Ezzel szerzett ugyan néhány új, fanatikus és erőszakos szövetségest, de honfitársai többségének támogatását egyáltalán nem nyerte meg. Európa és Amerika éveken át rosszul ítélte meg a zimbabwei helyzetet, és ezáltal gyanússá váltak: úgy tűnt, hátsó szándékaik vannak. Éppen ezek az ellenséges indulatok segítettek Mugabénak hatalmon maradni.

Most, hogy mindenki rájött, hogy mennyire rossz, sőt katasztrofális volt Mugabe politikája, egyre nő az ellenállás vele szemben. Gyilkosságok és megfélemlítés nélkül nem tudott volna elnökválasztást nyerni; az ellenzék kis parlamenti többsége elég lett volna a kormányzáshoz.

Most a korábbi sürgős vitákhoz képest újabb szakaszba léptünk. Az ivóvízkészletek tönkrementek, és a kolera szedi áldozatait. Nem a magától megbukó ellenfelet kell legyőzni, hanem segíteni kell a zimbabweieken. Jobb kormányt érdemelnek, de ezt kívülről nem lehet rájuk erőszakolni. Annyit tehetünk, hogy megakadályozzuk, hogy Robert Mugabe külső támogatást kapjon.

 
  
MPphoto
 

  Mikel Irujo Amezaga, szerző.(ES) Ahogy a jelentés is írja, a 2007-es becslések szerint Zimbabwe lakossága 12 millió, és majdnem a fele éhezik. A születéskor várható élettartam 36 év. A tanároknak csak 40%-a dolgozik, és a diákoknak csak a harmada jár órákra. Ez is mutatja, hogy Rober Mugabe nem csak a jelent öli meg: a jövőt is.

Az elnyomás és az emberi jogok lábbal tiprása a napi rutin része. Azok, akik Zimbabwéban az emberi jogokat védik, szisztematikus támadások áldozatai lettek: az önkényes fogvatartások, letartóztatások, kínzások mindennaposak. A kormány által hozott jogszabályok súlyosan korlátozzák a szólás, a gyülekezés, a mozgás és az egyesülés szabadságát.

Szeretnék néhány példát mondani arra, hogyan hozott a kormány egyre elnyomóbb törvényeket, amelyeket az emberi jogokat védő aktivisták ellen használnak fel. Ilyen az információhoz való hozzáférésről és a magánélet védelméről szóló törvény, amelyet a kormány az újságírók elhallgattatására használ fel; a közrendről és a biztonságról szóló törvény, amely súlyosan korlátozza a gyülekezési szabadságot, és amelyre hivatkozva több száz emberi jogi aktivistát – köztük független szervezetek munkatársait – letartóztattak; az önkéntes magánszervezetekről szóló törvényt pedig feltehetőleg azért állította vissza a kormány 2002-ben, hogy ez alapján zaklathassa és megfélemlíthesse a civil szervezeteket.

Elnök asszony, anyanyelvemen, baszkul – ami nem számít hivatalos nyelvnek itt a Parlamentben – a „mugabe” szó azt jelenti, „gátlástalanul”… azt hiszem, ez kiváló jellemzést ad erről az emberről.

Ez az afrikai diktátor nem csak egy bolygónk sok-sok diktátora közül: véleményem szerint a tíz valaha volt legszörnyűbb elnyomó közé tartozik. Véleményem szerint itt, az EU-ban minden lehetőt meg kell tennünk a lemondatásáért, és azért, hogy végül az Emberi Jogok Bírósága elé kerüljön.

Zimbabwénak boldog, Mugabe-mentes 2009-es évet kívánok.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Tomasz Zapałowski, szerző. – (PL) Elnök asszony, két hónappal ezelőtt szóba került az Ukrajnát az 1930-as években sújtó éhínség. Az emberek azt kérdezgették, hogy ez hogyan történhetett meg. Miért nem tett semmit a világ? Ma, a zimbabwei eseményeket figyelve ugyanez a kérdés merül fel bennem. Hogyan lehetséges, hogy ma egy országot tönkretesz a saját vezetője? Hogyan fordulhat elő, hogy a világ alig tesz ellene valamit?

Az állásfoglalások nem fognak új vezetőt helyezni Zimbabwe élére. Tényleg tétlenül akarjuk végignézni, hogy a zimbabwei népet a pusztulásba taszítják, ahogy az ENSZ erői is végigkövették a ruandai mészárlást? Talán a zimbabwei helyzetre adott reakciónk határozottabb lenne, ha az ország bőséges nyersanyagkészletekkel rendelkezne. A mai állásfoglalás kiváló dokumentum, de annál sosem lesz több. Az emberek megmentéséhez határozottabb fellépésre van szükség. Ezért kell támogatnunk Zimbabwe szomszédait, hogy a szükséges segély a határokon rendelkezésre álljon.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock, szerző. Elnök asszony, az utóbbi években Zimbabwe annyiszor szerepelt vitáink napirendjén, hogy már nemigen lehet újat mondani a rezsim tetteinek elítéléséről. Mégis újra fel kell emelnünk a szavunkat, mert kegyetlen zsarnoka, Robert Mugabe miatt a régóta szenvedő zimbabwei nép ezt maga nem teheti meg.

Mugabét az emberi jogok, a politikai szabadságjogok és a jogállamiság sárba tiprása megfosztotta a demokratikus legitimitás utolsó morzsájától is. Nem sokkal ezelőtt lelőtték Perence Shirit, Mugabe egyik csatlósát; ez az eset is mutatja, hogy Zimbabwéban egyre gyűlik a nép haragja. Shiri kezein 20 000 ember vére száradt. Az 1980-as évek elején, a kommunista Észak-Korea segítségével ő mészárolt le ártatlan civileket Matabeleföldön. Ha ez még nem lenne elég, Mugabe nemtörődömsége kolerajárványt okozott, pedig ezt a betegséget Zimbabwéban korábban sikerült szinte teljesen kiirtani.

A nemzetközi aggodalmakra válaszul Mugabe botrányos módon annyit válaszolt, hogy a járvány az egykori gyarmatosító Nagy-Britannia, azaz saját hazám műve. Európa talán emiatt az – egyébként alaptalan – neokolonializációs vád miatt, és saját egykori gyarmatosítói bűntudata miatt nem lép fel határozottabban.

De Afrikától hiába várjuk a megoldást: ott csak érdektelenséget és hatástalan megoldásokat láthatunk. A kenyai miniszterelnök és a botswanai elnök keményen elítélte Mugabét; ez szöges ellentétben áll a többi afrikai ország és vezetőik apátiájával, és különösen Dél-Afrika viselkedésével, habár ez utóbbi esetében most abban reménykedhetünk, hogy Jacob Zuma elnökként határozottabb irányvonalat képvisel majd.

Ha az Afrikai Unió a tekintély terén meg akarja közelíteni az Európai Uniót, akkor tennie kell Mugabe rémuralma ellen; meg kell fontolnia azt is, hogy erővel távolítsa el a hatalomból. Támogatnánk például azt a konkrét intézkedést, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának egy határozata alapján emeljenek vádat Mugabe ellen a Nemzetközi Büntetőbíróságon ; ez hasznosnak bizonyult Darfúr kapcsán al-Bashir elnök esetében is. Remélem, hogy amikor legközelebb Zimbabwe lesz a témánk, már Mugabe bukását és hatalomból való távozását ünnepelhetem felszólalásomban.

 
  
MPphoto
 

  Ioannis Kasoulides, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Zimbabwe kezd működésképtelenné válni. A lakosság fele vagy külföldi segélyből él majd, vagy az éhhalál küszöbén tengődik. A csatornázás és a tiszta ivóvíz gyakorlatilag nem létező fogalmak, és ennek eredményeként pusztító kolerajárvány terjed Zimbabwéban és a környező országokban.

Mindennek az az oka, hogy Robert Mugabe és cimborái meg akarják bünteni a népet, amiért ellenük szavaztak. A dél-afrikai közvetítés sikertelen volt, és az afrikai országok eddig nem tettek elég határozott lépéseket. A fenti képből egy súlyos humanitárius katasztrófa rajzolódik ki. Első lépésben Robert Mugabét a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell állítani emberiség elleni bűncselekmények miatt, és nemzetközi elfogatóparancsot kell kiadni ellene.

 
  
MPphoto
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, Zimbabwe már jó ideje egy nagyon súlyos humanitárius válsággal küzd: A lakosságnak majdnem a fele éhezik, folyóvíz gyakorlatilag nincs, és a csatornarendszer állapota borzalmas. Egy évtizeddel ezelőtt a születéskor várható átlag élettartam Zimbabwéban mindkét nem számára 60 év volt; most a férfiaké 37 év, a nőké 34 év. A kolerajárvány már eddig is nyolcszáz áldozatot szedett, és több mint 16 000 embert fertőzött meg. A Médecins sans Frontières (MSF) szerint a kolera hamarosan másfélmillió embert is megfertőzhet.

Az ország gazdasága gyászos állapotban van. Az inflációs ráta régóta a legmagasabb a világon. A lakosságnak több, mint 80%-a él naponta kevesebb, mint egy dollárból. A zimbabwei hatóságok, úgy tűnik, nem veszik észre, milyen súlyos a helyzet, és nem tesznek semmit. Mugabe elnök nem teljesítette az ígéretét, hogy nemzeti egységkormányt alakít, és politikai ellenfeleit továbbra is üldözik.

Zimbabwe kritikus helyzete miatt az Európai Uniónak határozottan kell fellépnie, és mind a Tanácsnak, mind a Bizottságnak meg kell erősítenie elkötelezettségét azáltal, hogy továbbra is humanitárius segítséget nyújt a szenvedő lakosságnak. Nyomást kell gyakorolnunk a zimbabwei kormányra, hogy vonják vissza a segélyszervezetekre vonatkozó korlátozásokat és hagyjanak fel az emberi jogi aktivisták letartóztatásával. Ezenkívül támogatnunk kell az „Elders-csoportot”, a volt államférfiak szervezetét is, hogy engedélyt kapjanak az országba való beutazásra.

A zimbabwei demokratikus átalakulás előmozdításához más afrikai országok, regionális intézmények és a nemzetközi szervezetek kötelezettségvállalására is szükség van. A parlamenti választások tisztaságának biztosítása és az új kormány megalakulásának felügyelete lehetőséget kínál a helyzet stabilizálására. Ugyanakkor a nemzetközi közösségnek fel kell készülnie a pénzügyi segítségnyújtásra a jogállamiságon alapuló államszervezet újbóli felépítéséhez.

 
  
MPphoto
 

  Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, a Zimbabwéről szóló állásfoglalás tartalma döbbenetes: 5,1 millió ember, a lakosság fele éhezik; több mint 300 000 embert fenyeget a kolerajárvány; 1,7 millió a HIV-fertőzött; és a születéskor várható élettartam 37 év. Ezt önmagában egyetlen kormány sem tudja kezelni.

Ezért kell teljes mértékben támogatnunk minden, a zimbabwei helyzet javítását célzó kezdeményezést. Az állásfoglalás szerzői joggal hívják fel a figyelmünket arra tényre, hogy meg kell könnyíteni és ki kell bővíteni a humanitárius segítségnyújtást; és a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Unió tagállamainak további intézkedéseket is vállalniuk kell, ideértve a diplomáciai lépéseket és Zimbabwe pénzügyi és gyakorlati támogatását is. Mindez egy konkrét programra alapozva nem csupán rövidtávú, hanem hosszútávú tervezést is igényel. Azt mondtam, hogy „joggal” hívják fel mindezekre a figyelmünket, hiszen egy újabb állásfoglalás valóban nem segít az éhező embereken. Gyakorlati segítségnyújtásra van szükség: ezt várja tőlünk a zimbabwei lakosság.

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler (PPE-DE).(DE) Elnök asszony, a szenvedő Zimbabwéról szólva az az egyetlen jó hír az, hogy valószínűleg ezek a Mugabe-rezsim utolsó hónapjai.

Afrikából jó híreket kaptunk, hiszen egyre több állam ellenzi, ami az országban zajlik. Az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés első alelnökeként jelenthetem, hogy afrikai partnereink három héttel ezelőtt, a Port Moresbyban tartott ülésen csatlakoztak a zimbabwei helyzetről alkotott kritikus álláspontunkhoz. Dél-Afrikában is egyre nő a kormányra nehezedő nyomás, hogy végre vonja meg támogatását a zimbabwei rezsimtől. A helyzetet rontja, hogy a menekültek betegségeket hurcolnak be Dél-Afrikába. Remélhetőleg a helyzet a világbajnokság idejére javul majd, és lehet, hogy Dél-Afrika éppen ezért változtat a politikáján: tartanak tőle, hogy az eseményre odalátogatók elmaradhatnak. Ez önmagában is elég ok lehet a Mugabe-rezsim védelmének feladására.

 
  
MPphoto
 

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony, 2008. április 24-én megvitattuk a zimbabwei helyzetet. Akkor foglalkoztunk a választási eredmények problémájával, egész konkrétan azzal, hogy Mugabe elnök a választási eredmények dacára sem engedte ki kezéből a hatalmat. Ma az akkori események drámai következményeivel foglalkozunk. A kolerától szenvedő 12 500 ember várja hiába a kormány segítségét, 565 ember pedig sajnos már meghalt. A járvány a határon átnyúlva, Dél-Afrikában is terjed.

Az említett számok, amelyek a december eleji ENSZ-jelentésekből származnak, alacsonyabbak a humanitárius szervezetek által kiadott friss adatoknál. Szerintük ezernél is több haláleset volt, és több mint 20 000 a betegek száma. Több millió ember éhezik és nem jut ivóvízhez. Az Afrikai Unió nem tesz hatékony lépéseket a zimbabwei helyzet javítására. Mugabe elnöknek a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt a helye; és sürgősen tenni kell a kolerajárvány visszaszorításáért és azért, hogy az élelmiszerszállítmányok és az orvosi segélyek eljuthassanak a zimbabwei emberekhez.

 
  
MPphoto
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, évek óta nézzük Zimbabwe lassú agóniáját. A politikai erőszak és az egyre súlyosabb szegénység spirálja felgyorsult; az éhezés és a betegségek elkerülhetetlenül lesújtanak az ország ötmillió lakosára. Segítenünk kell ezeken az embereken, biztosítanunk kell számukra az élelmiszert és az orvosi ellátást, és azt is, hogy végre kiélhessék szabadságvágyukat.

Az ő érdekükben vezetőjüket, Mugabét el kell szigetelni afrikai támogatóitól: rá kell venni minden afrikai vezetőt, hogy határolódjanak el tőle. Az Afrikán kívülről érkező nemzetközi támogatás megszüntetésén is dolgoznunk kell. Mint általában, most is Kínáról és Oroszországról van szó: ezeket az országokat fel kell szólítani arra, hogy szüntessék be Mugabe támogatását és a vele való kereskedelmet. Lelkiismeret-vizsgálatot is kell tartanunk, hiszen nem is olyan régen mi hívtuk meg Mugabét, hogy látogasson el Lisszabonba, az EU által rendezett EU-Afrika csúcsra.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, A Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, hálás vagyok minden képviselőnek, aki Zimbabwe érdekében cselekvést sürget, hiszen az ország példátlan, egyre mélyülő és az összes szektort érintő válságba került.

Politikai szempontból nézve a helyzetet: növekszik az erőszak, amint az önkényes letartóztatásokról és az emberi jogi aktivisták eltűnéséről szóló beszámolók is jól mutatják. A politikai erőszak első hulláma miatt kudarcba fulladhat a válság rendezésének kísérlete, és ez a feleket egymással összebékíthetetlen álláspontok irányába terelheti.

Humanitárius szempontból a helyzet egyre romlik, ezt mutatja a terjedő kolerajárvány, amely már a szomszédos országokat is fenyegeti.

A gazdasági helyzet katasztrofális: az alapvető cikkek ára folyamatosan emelkedik. A múlt héten az egy átlagos bolti bevásárlásra fordítandó összeg 1 293%-kal emelkedett.

A társadalmi robbanás veszélye napról napra nő; egy ilyen esemény hatása pedig az egész régió stabilitását veszélyeztethetné.

Mit tehetünk mindez ellen? Zimbabwénak rengeteg segítségre van szüksége, és a szükségletek egyre nőnek, javarészt a jelenlegi kormány hibájából.

Humanitárius szempontból a Bizottság eddig is aktív volt és az is marad. December 15 és 19 között egy küldöttség a helyszínen méri fel a humanitárius helyzetet. Az ő tapasztalataik alapján egyebek között gyors döntést hozhatunk majd arról is, hogy van-e szükség további intézkedésekre.

Politikai szempontból a Bizottság – sőt, az egész nemzetközi közösség – csak akkor segíthet az országon, ha szorosan együtt tud működni egy legitim kormánnyal, amely elég rugalmas ahhoz, hogy meghozza a szükséges politikai és gazdasági intézkedéseket.

Ez utóbbi azon múlik, hogy betartják-e a szeptember 15-i megállapodást, és létrejön-e a nemzeti egységkormány. Arra is szükség van, hogy a régióban érintett országok és az Afrikai Unió aktívabban lépjen fel. Minden lehetséges módon kifejezésre juttattuk, hogy az ilyen jellegű szerepvállalások őszinte és teljes támogatásunkat élvezik.

Zárásképpen biztosíthatom Önöket arról, hogy a Bizottság, amely jelenleg is folyamatosan – az országon belülről is – figyelemmel kíséri a zimbabwei helyzetet, továbbra is együttműködik majd minden tagállammal, valamint afrikai és nemzetközi partnereivel annak érdekében, hogy igazságos megoldást találjunk arra, hogyan segítsünk Zimbabwénak kilábalni a jelenlegi válságból, amely ellen Önök mindannyian határozottan felszólaltak.

Köszönöm a figyelmet. Most, az ünnepek alatt sem feledkezhetünk meg a zimbabwei szenvedőkről. Kétségtelen, hogy ma ők az egyik legrosszabb helyzetben lévő embercsoport.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.


13.2. Nicaragua
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a hat, Nicaraguáról szóló állásfoglalási indítvány(1) .

 
  
MPphoto
 

  Marios Matsakis, szerző. Elnök asszony, úgy tűnik, hogy ebben a latin-amerikai országban egyaránt veszélybe került a szólásszabadság, a bíróságok függetlensége és a demokrácia alapelveinek védelme. Az EU parlamenti képviselőiként az a feladatunk és kötelességünk, hogy kiálljunk a nicaraguai emberek jogai mellett, és egyértelmű üzenetet küldjünk a nicaraguai kormánynak arról, hogy nem tűrjük ezen jogok megsértését; valamint hogy elérjük, hogy az EU és az ENSZ megfelelő nyomást gyakoroljon a nicaraguai polgárok emberi jogainak védelme érdekében.

Remélem, hogy az állásfoglalási indítványban foglalt üzenet világos lesz az érintettek számára, és sürgősen megteszik a helyzet javítása érdekében szükséges lépéseket.

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega, szerző.(ES) Ebben a Nicaraguával kapcsolatos állásfoglalási indítványban több tényezőt is figyelembe kell venni. Először is ott vannak a csalással kapcsolatos állítások – legalábbis Nicaragua és León települések választásai kapcsán – és ez árnyékot vet a november 9-i választások eredményére. Más részről azonban van kormány, amely igyekezett megoldani azon problémák egy részét, melyek Latin-Amerikában az emberi jogok csorbulásához vezetnek: a szegénységet, az írástudatlanságot, a csecsemőhalandóságot, az ivóvízhiányt és az őslakosok földhöz fűződő jogának rendezetlenségét.

Ezért a helyzet vizsgálatakor egyértelműen el kell különíteni ezt a két témát. Egyfelől meg kell erősíteni, meg kell védeni az emberi jogokat, a hagyományos értelemben, azaz politikai jogokként; másfelől pedig arra kell bátorítani a nicaraguai kormányt, hogy továbbra is támogassa az ország legelmaradottabb vidékeit és néprétegeit. Ezenkívül biztosítanunk kell, hogy az ellenzék elláthassa szerepét; ki kell állnunk a csalás ellen és támogatnunk kell a civil szervezetek munkáját. A szövegben mindezeket egyensúlyba kell hoznunk.

Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja több szóbeli módosító indítvánnyal is élt, arra törekedve, hogy a szöveg kiegyensúlyozottabb legyen az alapvető emberi jogok megsértésére vonatkozó vádakkal kapcsolatban; azzal kapcsolatban, hogy történjen-e bűnügyi nyomozás; illetve azzal kapcsolatban, hogy hány körzetben történt valamilyen szabálytalanság.

Elítéljük tehát az alapvető politikai jogok állítólagos megsértését, de anélkül, hogy a nicaraguai kormányt igyekeznénk a végletekig nehéz helyzetbe hozni, mivel az a cél, hogy a kormány tovább segíthesse a legelmaradottabb társadalmi rétegeket.

 
  
MPphoto
 

  Pedro Guerreiro, szerző.(PT) Elnök asszony, az Európai Parlament most Nicaragua esetében is egy ugyanannyira elfogadhatatlan beavatkozást fontolgat, mint ahogy tette azt más országok esetében, amelyek nemzeti szuverenitásukat és függetlenségüket próbálták érvényesíteni, és ezért a saját jelenükről és jövőjükről maguk akarván dönteni, az emancipáció, a társadalmi fejlődés és a világ népeivel való szolidaritás útjára léptek.

Nyilvánvaló, hogy ez a vita és ez az állásfoglalási indítvány egyszerűen csak támogatni akarja azokat, akik be kívánnak beavatkozni Nicaragua – egy demokratikus és szuverén állam – ügyeibe, destabilizálva azt. Ahelyett, hogy eltorzítanánk a tényeket és a helyzetet, és kioktatnánk Nicaraguát a demokráciáról, az Európai Parlamentnek el kellene ítélnie az EU antidemokratikus kísérleteit, amelyek egy olyan európai szerződés kikényszerítésére irányulnak, amelyet már demokratikus módon elutasított a francia, holland és ír lakosság.

Ahelyett, hogy beleavatkoznánk azokba a dolgokba, amelyekről csakis a nicaraguai nép dönthet, az Európai Parlamentnek el kellett volna utasítania az embertelen kiutasítási irányelvet, amely sérti a – nagyrészt Latin-Amerikából származó – bevándorlók emberi jogait, és fel kellene lépnie az unió CIA-járatokkal szembeni bűnös elnézése ellen.

Ahelyett, hogy az Egyesült Államok beavatkozási politikáját másolná, az Európai Parlamentnek el kellene utasítania a Nicaraguával kapcsolatos elfogadhatatlan zsarolást, és követelnie kellene, hogy az EU teljesítse az ezen ország irányába tett vállalásait.

A kezdeményezés támogatóit az is zavarja, hogy Nicaragua a leghátrányosabb helyzetűek támogatásával igyekszik javítani a lakosok életkörülményeit: az ellátásukat, az egészségüket és az oktatást. Az Európai Parlament beavatkozási kísérleteit úgy lehet a legjobban elutasítani, ahogy azt a latin-amerikai népek tették: a Nicaraguával vállalt szolidaritás és az ország elismerése útján. Hadd ismételjem el: ne tegyenek úgy, mintha leckéket adhatnának másoknak.

 
  
MPphoto
 

  Leopold Józef Rutowicz, szerző. – (PL) Elnök asszony, Nicaragua egy nagyon kicsi, szegény, nagy adósságokkal küzdő ország, ahol nagyon alacsony az egy főre jutó jövedelem.

Nem egy szerencsés ország. Többféle politikai irányultságú csoport vezette, volt amerikai megszállás alatt, és kereszttűzbe került Kuba, a Szovjetunió és az USA között. Ezenkívül az országot szörnyű aszályok és hurrikánok sújtották; az egyik – alighanem a világ egyik legpusztítóbb, legerősebb hurrikánja – 1999-ben 6 000 ember halálát okozta. A politikai változások és a hatalmi harcok aláásták Nicaragua fejlődését, Latin-Amerika és Afrika sok más országához hasonlóan. Ez a helyzet az emberi jogok megsértéséhez és a nemzetközi egyezményekkel ellentétes jogszabályok meghozatalához vezetett.

Az Európai Unió az ország lakosságának segélyezése kapcsán úgy gondolja, hogy az ország kormányzásában érvényesíteni kell a demokratikus elveket és a jogszabályokat összhangba kell hozni a nemzetközi egyezményekkel. Nicaragua, ha demokratikus kormánya lenne, a Dél-amerikai Nemzetek Uniójának tagja lehetne, amely később az Európai Unió szövetségesévé válhat a globális politikában. A demokratizálódási folyamat részeként fontos, hogy a nicaraguai politika kövesse az állásfoglalásban foglalt lépéseket; ezért az állásfoglalást támogatom.

 
  
MPphoto
 

  Raül Romeva i Rueda, szerző.(ES) Az emberi jogokért kiállók jogainak védelme véleményem szerint olyasmi, amit politikai hovatartozásra való tekintet nélkül mindenkinek támogatnia kell. Itt, a Parlamentben túl gyakran mondunk keményen véleményt olyanokról, akikkel nem közösek a politikai ideáljaink, és hevesen védjük azokat, akiket szövetségeseinknek tekintünk.

Ki kell emelnem, hogy az emberi jogok területén univerzális nézőpontoknak kell érvényesülniük.

Az egyes képviselőcsoportok által beterjesztett, Nicaraguáról szóló állásfoglalásban is érződnek a ma már érintett veszélyek.

Nem szabad megfeledkezni a körülményekről, melyek a következők: egy országban súlyos a szegénység, amelyet gyorsan, strukturális intézkedések révén kezelni kell. Én úgy látom, hogy a nicaraguai kormány sok, a probléma kezeléséhez szükséges intézkedést már megtett.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szegénység elleni küzdelem nem egyeztethető össze azoknak az üldözésével és zaklatásával, akik ilyen vagy olyan okból nem értenek egyet a hivatalos állásponttal.

Egy valódi demokráciában szabad más véleményen lenni, szabad vitát kezdeményezni; szólásszabadság van.

Voltak Nicaraguában olyan esetek, amelyekre fel kell hívni a figyelmet. Voltak pozitív események, mint például a büntető törvénykönyv 204. cikkének – amely bűncselekménynek nyilvánította a homoszexualitást – júliusi eltörlése. Az EP leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek jogait védő, képviselőcsoportok közötti csoportosulásának (LGBT) alelnökeként ezt nagy örömmel vettem.

Vannak azonban negatív és súlyosan aggasztó körülmények is, mint például a nők helyzetének sajnálatos romlását példázó esetek sorozata. Külön kiemelném azon nők üldözését, akik kiállnak nemi és reprodukciós jogaikért; illetve azokét, akik azzal segítettek egy-egy erőszak áldozatává vált fiatal nőn, hogy életmentő abortuszhoz segítették őket.

Ezeket mindig észben kell tartanunk, és figyelembe kell vennünk a jelenlegi, társulási megállapodással kapcsolatos tárgyalások folyamán is. Mindenesetre felszólítom a Bizottságot, hogy a végső döntés előtt konzultáljon a Parlamenttel.

 
  
MPphoto
 

  Fernando Fernández Martín, szerző.(ES) A mai vitánk tárgya az a helyzet, amely az emberi jogok védelmezőit, az alapvető szabadságokat és a demokráciát érő támadások miatt alakult ki Nicaraguában.

Senkit nem kell emlékeztetnem Zoilamérica, Ernesto Cardenal, Carlos Mejía Godoy, Jarquín vagy Sergio Ramírez esetére, vagy a sok más nicaraguaiéra, akiknek a jobb Nicaraguával kapcsolatos reményei szertefoszlottak.

2006 novemberében Ortega új lehetőséget kért a nicaraguaiaktól, és a nicaraguai nép azt demokratikus módon megadta neki. Most már tudjuk, hogy mire kellett neki ez az új lehetőség. Azóta az önkény, a nepotizmus és a korrupció uralja az állami intézményeket. Mindez a november 9-i választási csalásban csúcsosodott ki. A csalás előtt nagyon súlyos döntések születtek, mint például egyes ellenzéki pártok jogállásának megszüntetése, vagy a civil társadalom, az újságírók és a média megfélemlítése, folyamatos fenyegetése.

Ortega elnök az Európai Unió kormányait a mocsokra odagyűlő legyekhez hasonlította, és az országának nyújtott külföldi segélyt alamizsnának nevezte. Hamar rá kellett azonban jönnie, hogy nem kap elég olajat Venezuelától ahhoz, hogy a fejlesztési segélyek nélkül is boldoguljon.

Most az Európai Unió és Közép-Amerika közötti társulási megállapodásról szóló tárgyalások döntő fázisához érkeztünk. A nicaraguai kormánynak meg kell értenie, hogy mi mindig készek leszünk a barátaivá és szövetségeseivé válni, de az emberi jogok, a szólásszabadság és a demokrácia tisztelete olyan feltételek, amelyekből sohasem fogunk engedni, mert hiszünk abban, hogy ezek fő haszonélvezője a nicaraguai nép.

 
  
MPphoto
 

  Josu Ortuondo Larrea (ALDE).(ES) Nicaraguában idén november 9-én helyhatósági választásokat tartottak. Ahogy korábban többször, a választás demokratikus legitimitásával kapcsolatban most is kételyek merültek fel. Felmerült a csalás vádja, demonstrációk következtek, amelyek során összecsaptak a különböző politikai pártok támogatói. Sokan megsebesültek, és az eseményekből eredő politikai válság egyre mélyül.

Két politikai párt nem is tudott jelöltet indítani a helyi választásokon. Ez elfogadhatatlan, mert csorbítja a polgárok alapvető jogát a politikai részvételhez.

Ezenkívül az emberi jogi szervezetek képviselőitől egyértelmű nyilatkozatokat kaptunk arról, hogy a civil társadalom nem bízik az igazságszolgáltatásban; hogy a hivatalos szervek nyomására 17 társadalmi szervezetet állítottak bíróság elé; hogy a független újságírók és még az Európai Bizottság küldöttsége is üldöztetést volt kénytelen elszenvedni.

Mindezen okokból fel kell emelnünk a szavunkat, először is felhívást intézve a politikai pártokhoz, hogy ítéljék el a támogatóik által elkövetett erőszakos cselekményeket, másodszor a kormányhoz, hogy engedjen teret a demokratikus megnyilvánulásoknak, tartsa tiszteletben a szólásszabadságot, ne tiltsa be a demonstrációkat és tegye lehetővé, hogy a civil szervezetek nemzetközi együttműködési segélyhez juthassanak, és ne csak a kormányt támogató szervezetek kapjanak segélyt Venezuelából.

Mindezeken kívül vissza kell vonniuk az egészségügyi célú abortusz kriminalizálását is azon esetekre vonatkozóan, amikor az anya élete veszélyben van.

Végezetül, a Közép-Amerika és az EU közötti társulási megállapodási tárgyalások kapcsán felszólítjuk a Bizottságot, hogy emlékeztesse Nicaraguát arra, hogy tiszteletben kell tartania a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok alapelveit. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy Európa továbbra is segélyt juttasson az országnak a nicaraguai nép fejlődése és jóléte érdekében, mert nekik a lehető legjobb jövőt kívánjuk.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, A Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, a nicaraguai politikai helyzet a november 9-i helyi választások előtt egyre romlott. Az unió és a Bizottság által az országba küldött delegációk, a nemzetközi közösség lépései és békéltető felhívásai sem hoztak eredményt.

A szavazás után a szavazatszámlálás és az eredmények bejelentésének körülményei a legnagyobb ellenzéki párt és a kormány közötti feszültségekhez vezettek. Az alkotmányt védő liberális párt nem fogadta el az eredményeket, és a választást hatalmas csalásnak nyilvánította. A polgári mozgalmak, az egyház, a munkaadók szervezetei és a nemzetközi közösség mind újraszámlálást vagy új választások kiírását követelték. Ráadásul a főbb politikai intézmények és különösen az ország parlamentje a két fő párt megállapodása hiányában működésképtelen maradt.

A nicaraguai misszióvezetők és a Bizottság által a helyszínre küldött választási szakértők jelentései szerint a szavazás során megszegték a választási szabályokat és a nemzetközi egyezményeket. December 10-én a Bizottság – a tagállamokkal egyetértésben és a más partnerekkel történt konzultációk után – levelet küldött a nicaraguai hatóságoknak, támogatást ajánlva egy, az ország poitikai erőinek egyetértésével elért közös megoldás megtalálásához, amely véget vethet a válságnak és visszaállíthatja a polgárok bizalmát a demokratikus intézményekben. A levél bejelentette azt is, hogy 2009. január 1-től felfüggesztésre kerülnek a költségvetési segélyprogramok kifizetései, és konzultáció kezdődik a nicaraguai hatóságokkal a jelenlegi helyzetről és az országgal folytatott európai együttműködés átalakításáról.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy a Bizottság nem vonta meg Nicaraguától a 2008-as segélyeket: 20 millió euró ekkor már kifizetésre került, beleértve a vészhelyzetben kiadott humanitárius segélyt is. Minden, erre az évre előirányzott összeg kifizetésre kerül majd, amennyiben az egyes projektekben megszabott feltételek teljesülnek.

2009-re 57 millió euró költségvetési támogatás van előirányozva; ez nem került visszavonásra, csak felfüggesztésre. Az együttműködés azokra a programokra és tevékenységekre koncentrálódik majd, amelyek azt biztosítják, hogy a segély közvetlenül, a kormány beavatkozása nélkül jusson el a célcsoporthoz – a nicaraguai emberekhez.

Hozzátenném még, hogy Samuel Santos külügyminiszter Ferrero-Waldner biztos asszonynak címzett december 12-i levelében egyet nem értését fejezte ki ezen intézkedéssel kapcsolatban. Megerősítette az eredmények érvényességét és közölte, hogy kész a lehető leghamarabb tárgyalni a Bizottság által tervezett együttműködéssel kapcsolatban.

Végül, az egyik felszólalásra válaszul elmondanám, hogy a Bizottság természetesen reméli, hogy a jelenlegi válság a lehető leghamarabb megoldódik, hiszen végtére is a felek az EU-Közép-Amerika társulási megállapodásban több alkalommal is rögzítették a demokratikus elvek és értékek, valamint a felelős kormányzás fontosságát. A társulási megállapodási tárgyalások jó lehetőséget adnak majd az ezen elvekről zajló párbeszédre, ideértve azok gyakorlati alkalmazását is.

Ennyi információt adhatok most. Tudom, hogy Ferrero-Waldner asszony a Bizottság szolgálataival együtt kiemelt figyelemmel követi az eseményeket.

Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek és mindenkinek, aki felszólalt a nicaraguai helyzettel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban. Nicaraguának sok sürgető problémája van. Ott a politikusok és a rendőrök közötti korrupció; a független bíróságok hiánya; a választási csalás gyanúja; az egyre növekvő szegénység, írástudatlanság és a rossz egészségügyi ellátás. De az nem Nicaragua hibája, hogy – Európával ellentétben – megvédi a meg nem született gyermekeket.

Itt Európában éppen elég jómódúak vagyunk ahhoz, hogy ellássuk az anyákat és a gyermekeket, de mégis hagyjuk, hogy évente több mint egymillió meg nem született gyermeket pusztítsanak el. Nicaragua szegény, de mégis védi a gyermekeket. Nicaraguának, minden problémája dacára, van demográfiai jövője, az országot kritizáló Európára viszont kemény demográfiai tél vár.

A mi feladatunk az, hogy támogassuk Nicaraguát egy erős demokrácia kiépítésében, amely erős, tiszta gazdasággal és hatékony oktatással és egészségüggyel rendelkezik; és hogy segítsünk a családok, nők és gyermekek ellátásában, nem pedig az, hogy az abortusz legalizálása révén tönkretegyük őket.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.


13.3. Oroszország: az emberi jogok védelmezőivel szembeni agresszió és eljárás Anna Politkovszkaja meggyilkolása ügyében
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a hat, Oroszországról szóló állásfoglalási indítvány(1).

 
  
MPphoto
 

  Marios Matsakis, szerző. Elnök asszony, Oroszország az EU egyik legfontosabb kereskedelmi partnere. Egyebek mellett az uniós tagállamok energiaigényének igen nagy százalékát fedezi. Ezenkívül a mai Oroszország már nem az az ország, amely régen volt. Ennek örülünk, mivel tiszta szívünkből kívánjuk, hogy Oroszország modern és demokratikus nemzet legyen, amellyel a világ békéje és jóléte érdekében együttműködhetünk. Sajnos kívánságainkat – és az épülő bizalmat – megrengette az emberi jogok többszöri megsértése és a jogállamiság sérülése. Ezek a körülmények továbbra is fennállnak Oroszországban, bár már sokkal kisebb gyakorisággal. Jó példa minderre az, hogy az orosz hatóságok Anna Politkovszkaja 2006-os brutális meggyilkolásának ügyét teljesen elfogadhatatlan módon kezelték.

Ebben az állásfoglalási indítványban felszólítjuk az orosz kormányt, hogy tegyen meg mindent annak biztosítására, hogy Oroszország demokratizálódását és az EU-val való együttműködését ne veszélyeztethessék az országában továbbra is fennálló emberi jogsértések.

 
  
MPphoto
 

  Józef Pinior , szerző. – (PL) Elnök asszony, Jelena Bonner tegnap épp itt szólalt fel, a Szaharov-díj átadási ünnepségén, ahová lányával, Tatjana Jankeleviccsel érkezett. Szavai még itt visszhangzanak a teremben. Fontos szavak voltak, amelyek a mai Európának, a mai világnak üzennek; olyasvalaki szavai, aki túlélte az orosz önkényuralmat és aki ma Oroszország valódi hangját képviseli szerte a világban.

Mi az Európai Parlamentben aggasztónak tartjuk ennek a hatalmas országnak a helyzetét. Az ügyvédeket és az emberi jogi aktivistákat üldözik, megfélemlítik, erőszakkal fenyegetik. Ezek az emberek féltik az életüket, s ez mind a mai orosz politikai rendszer része.

2008. december 4-én a rendőrség átkutatta a Memorial nevű, a totalitárius rendszerek bűneit rögzítő elismert emberi jogi szervezet irodájában tárolt aktákat. Meg kell mondjam, nem értem, hogy az orosz hatóságoknak mi oka lehetett a Memorial felszerelésének, számítógépeinek vagy a Gulág-korszakról szóló aktáinak lefoglalására. El sem tudom képzelni, hogy a mai Oroszországban ezek az anyagok miféle veszélyt jelenthetnének a közrendre.

Aggódunk Anna Politkovszkaja gyilkosainak tárgyalásával kapcsolatban is. Nem csak annak tisztázását várjuk a pertől, hogy ki követte el a gyilkosságot, ki volt a felelős és kinek a parancsára történt, hanem azt is, hogy a bíróság magyarázatot találjon ennek a döbbenetes gyilkosságnak a körülményeire is. Ezért kell a pernek az újságírók, a média és minden, az eljárás iránt érdeklődő ember számára hozzáférhető módon zajlania.

Ezenkívül úgy gondolom, hogy az Európai Unió és Oroszország minden fontos megállapodásában szerepelnie kell egy emberi jogi kitételnek is. A valódi Oroszország az, amelyet Bonner asszony tegnap az Európai Parlamentben leírt.

 
  
MPphoto
 

  Erik Meijer, szerző. (NL) Elnök asszony, 1991 után Oroszország egy darabig a politikai nézetkülönbségek kinyilvánításának országa, a többpártrendszer, a politikai viták és a jövővel kapcsolatos számos elképzelés országa volt. Sajnos ez a demokratikus korszak egyben az államigazgatási inkompetencia, a zavaros privatizációk és a korrupció időszaka is volt. A Jelcin elnök nevével fémjelzett 90-es években sokan kezdtek a régi időkbe, az erős központi hatalom idejébe visszavágyni, amikor az ellenzéknek vagy a kritikus oknyomozó újságírásnak nem volt sok mozgástere.

Most a kommunista időkkel ellentétben több párt indul a választásokon, de a hatalom újra csak egy párté; a többit szisztematikusan szabotálják, a kormányzó párt vezetőjét pedig szinte istenítik. A közvélemény jó része támogatja ezt a vezetőt és nem fogad el kritikát, alternatív megoldásokat vagy ellenkezést. Ez alighanem így is marad, amíg a gáz- és olajexport Oroszországot gazdaggá teszi. A valódi demokrácia tere ennek eredményeként meglehetősen beszűkült.

A többségi vélemény ellenzői rámutatnak a gazdagok és szegények közötti hatalmas szakadékra; a titkolózásra; az intoleranciára; az autonóm régiók korlátozott jogaira; az etnikai kisebbségekkel való bánásmódra; az Észak-Kaukázusi erőszakra; a gazdaságilag gyenge régiók elhanyagolására; a sorkatonákkal kapcsolatos visszaélésekre; a homoszexuálisok elleni diszkriminációra; egyes gyilkosok büntetlenségére; a rendőrség és az igazságszolgáltatás párt általi egyoldalú irányítására és a nem kormányzati szervek és a média szabadságának korlátozására is.

Egyetértünk a kritikus vélemények megfogalmazóival. Azzal segíthetjük őket, ha jó példával járunk elöl, és támogatjuk az emberi jogi tevékenységeket, az eltűnések, megfélemlítések, titkok és gyilkosságok elleni harcot. A gyakorlatban a jól működő parlamentáris demokráciák önkéntelenül is ezek ellenkezőjéhez járulnak hozzá.

A kritikusokat nem azzal lehet segíteni, ha rakétavédelmi pajzsot hozunk létre, vagy támogatjuk Grúziát Abházia és Dél-Oszétia megszállásában. Ezek az ellenségesként érzékelt lépések csak növelik Putyin támogatottságát. Azzal sem segítünk – olaj- és gázszükségleteink ismeretében – ha elítéljük az emberi jogok oroszországi megsértését. Az állásfoglalás joggal szögezi le, hogy Oroszországgal való kapcsolatainkban az emberi jogoknak, a jogállamiságnak és a demokráciának mindig kiemelt helyen kell szerepelnie.

 
  
MPphoto
 

  Tunne Kelam, szerző. Elnök asszony, már rég időszerű volt ez a vita. Mindig egy kifejezéshez térünk vissza; ez a kölcsönös függőség. A kölcsönös függőség nem csak az energia és a kereskedelem terén igaz. Áll az értékek, az igazság, az emberi méltóság és az igazság kérdéseire is. Oroszország elkötelezte magát ezen értékek mellett, amikor az Európa Tanács tagja lett.

Ez a vita emlékeztet arra is, hogy közös a felelősségünk arra vonatkozóan, hogy Oroszországban aggasztó visszalépések történtek a demokrácia és az emberi jogok területén.

2008. december 3-án 17 orosz emberi jogi csoport együttes nyilatkozatot küldött az EU-nak. Európának az oroszországi eseményekre és Oroszország szomszédos államokkal, például Ukrajnával és Grúziával kapcsolatos lépéseire adott reakciója szerintük nem volt megfelelő. Az EU nem ugyanazt várta el Moszkvától, amit más partnereitől elvár. Szerintük pontosan ez tette lehetővé, hogy az orosz hatóságok durván megsértsék az emberi jogokat és a nemzetközi jogot.

Jelena Bonner tegnap elmondta nekünk, hogy mi Andrej Szaharov üzenetének lényege: tedd meg, amit meg kell tenned; amit a lelkiismereted diktál. Ha ezt nem tartjuk be, akkor részben a mi felelősségünk lehet az, ha a környezetünkben lábbal tiporják az igazságot és az emberi jogokat, miközben mi azon igyekszünk, hogy az energiaellátásunk biztosítva legyen.

Képesek vagyunk változásokat elérni? Mindazok, akik megélték a szovjet hatalom brutalitását és látszólagos mindenhatóságát, mind azt mondanák, hogy igenis képesek vagyunk rá, ha elég komolyan vesszük a saját értékeinket. Az orosz nép megérdemli, hogy ugyanolyan értékekkel és ugyanúgy igazságosságban éljen, mint mi.

 
  
MPphoto
 

  Ewa Tomaszewska, szerző. – (PL) Elnök asszony, Oroszországban a gyilkosságokat továbbra is az emberi jogi aktivisták és a másként gondolkodók elhallgattatására fogják használni.

Október 28-án Moszkvában megölték Otto Messmert, az oroszországi jezsuiták vezetőjét és az ecuadori Victor Betancourt-t. Augusztus 31-én megölték Magomet Jevlojevet. Voltak gyilkossági kísérletek Ahmed Kotijev, Zurab Csecsojev, Dmitrij Krajucsin, Stanisław Dmitriewski és Karina Moskalenko ellen is. December 4-én az orosz ügyészség razziát tartott a Memorial nevű szervezet irodájában, amelynek során a Sztálin-rezsim több ezer áldozatának adatait tartalmazó adatbázist foglaltak le.

Az Anna Politkovszkaja és Alexander Litvinyenko meggyilkolásával kapcsolatos perek mutatják, hogy az orosz hatóságok igyekeznek megakadályozni, hogy igazságos végeredmény szülessen, és azt is, hogy a világ megtudja, ki volt a megbízó. Oroszországban a békés tiltakozókat rendszeresen letartóztatják, a sorkatonák pedig a hatalmaskodók áldozatai.

A leghatározottabban tiltakozom az emberi jogok oroszországi megsértése ellen. Felszólítom az orosz hatóságokat, hogy hagyjanak fel az emberi jogi aktivisták üldözésével.

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler, a PPE-DE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, már sokszor hangot adtunk az Oroszországgal történő együttműködésre való hajlandóságunknak. Gazdasági kapcsolatokat és politikai párbeszédet szeretnénk fenntartani az országgal. Európának és Oroszországnak szüksége van egymásra. Ezért aztán különösen aggasztóak a jogállamisággal és a demokráciával kapcsolatos fejlemények ebben az országban, amelynek népe oly sok évtizeden át szenvedett a szovjet diktatúra alatt.

A demokrácia minden mérőszáma romlott, amióta Vlagyimir Putyin hivatalba lépett. Romlott a helyzet a sajtó és a média szabadságát, a szólásszabadságot, a – nem csak politikai – gyülekezési és egyesülési szabadságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét és a kisebbségek tiszteletét illetően egyaránt.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága több alkalommal elítélte Oroszországot itt, Strasbourgban, ami nyomasztó bizonyítéka annak, hogy az országban milyen rossz a polgári jogi helyzet. A Memorial Kutató- és Információs Központ elleni december 4-i szentpétervári razzia mutatja, hogy a jelenlegi vezetés nyilvánvalóan meg akar szabadulni az ország sztálini örökségétől, és szőnyeg alá szeretné söpörni a sztálini terrort. Ez nem jó alap a demokratikus társadalom kifejlődéséhez, ez utóbbi viszont elengedhetetlen az ország sikeres gazdasági és társadalmi fejlődéséhez; ráadásul nem növeli a szomszéd európai államok Oroszországba, mint megbízható, békés partnerbe vetett bizalmát sem.

Közös érdekünk folyamatos nyomást gyakorolni a jogállamiság és a demokrácia oroszországi helyreállítása érdekében, amikor a kormánnyal, a civil társadalom képviselőivel vagy az ottani üzleti vállalkozásokkal kerülünk kapcsolatba.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, Oroszország túl fontos számunkra ahhoz, hogy ne aggódjunk az ottani események miatt. A kommunizmus alatt nem a szólásszabadsággal volt a gond. A probléma a szólás utáni szabadsággal volt. Úgy tűnik, ma a helyzet még rosszabb. Most nem csak a szabadság került veszélybe, hanem az emberek élete is.

Ez az állásfoglalás kiemeli, hogy megdöbbentő módon számos emberi jogi aktivistát, illetve a nemzeti vagy helyi hatóságok számára más okból kellemetlen egyént gyilkoltak meg. A gyilkosságok felelőseit hagyják eltűnni az országból, mint ahogyan az Anna Politkovszkaja gyilkosaival is történt; vagy hagyják, hogy parlamenti mentelmi jogukkal takarózzanak, mint Alexander Litvinyenko gyilkosai. Ebben az aggasztó helyzetben nehéz lesz Oroszországot olyan országként kezelni, amely valóban meg kívánja védeni a jogállamiság alapelveit.

 
  
MPphoto
 

  Mikel Irujo Amezaga, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(ES) Sajnálom, hogy a felszólalási sorrenddel kapcsolatban korábban volt egy kis kavarodás.

Az emberi jogok és a szabadság az Európai Unió legfontosabb alappillérei, és ezeknek kell az Oroszországgal folytatott párbeszéd alapját képezniük.

Sajnos napról napra újabb jogsértésekről értesülünk, és az emberi jogi aktivisták egyre több nehézséggel szembesülnek.

Az emberi jogokat sok esetben sértették meg az elmúlt néhány hónapban, és ez még nem minden. Támadás érte Sztanyiszlav Dmitrijevszki, a Nyizsnyij Novgorod Alapítvány a Tolerancia Támogatásáért egyik tanácsadójának otthonát. Fegyveres katonák elrabolták és megverték Zurab Csecsojevet, egy ingusföldi emberi jogi aktivistát. Iljasz Tyimisev emberi jogi jogász rokonait őrizetbe vették, kikérdezték és bántalmazták.

Arra is emlékeztetnék mindenkit, hogy múlt héten, december 12-én a spanyol kormány úgy döntött, hogy kiadja Oroszországnak Murat Gaszajevet. Gaszajevet, aki csecsenföldi orosz állampolgár, az Amnesty International információi szerint az orosz titkosszolgálat 2004-ben letartóztatta és három napig kínozta.

Gaszajev Spanyolországba menekült, ahol 2005-ben menedékjogért folyamodott. Kérelmét elutasították egy, a spanyol hatóságok által írt titkos jelentés alapján, amelybe sem ő, sem az ügyvédje nem nyert betekintést.

Spanyolország aláírta a kínzás elleni egyezményt, és Gazsajev kiadatása az orosz hatóságok diplomáciai csatornákon érkezett ígéretei alapján zajlik.

Az emberi jogi szervezetek számtalan jelentésben hívták fel a figyelmet arra, hogy Oroszország kínzást alkalmaz, különösen az észak-kaukázusi köztársaságokban, például Csecsenföldön és Ingusföldön.

Ha Murat Gaszajev kiadatása megtörténik, akkor nagyon komoly a veszély, hogy amint orosz kezekbe kerül, kínzásnak és más bántalmazásoknak vetik majd alá.

Mindjárt befejezem – felhasználom a plusz egy percet, ahogy megbeszéltük –, de szeretném újra elismételni, amit csoportom egyik képviselője, Horáček úr mondott. Tavaly júliusban emlékeztetett arra, hogy a Jukosz-ügyben bebörtönzöttek, Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev egy szibériai börtönben vannak, Chitában. És mások is.

Ezért azt szeretném kérni, hogy tegyünk meg mindent a szabadon bocsátásukért, ami csak módunkban áll, és igyekezzünk rávenni Oroszországot, hogy vezesse be a gondolatszabadságot és a sajtószabadságot, és ne akadályozza a civil szervezetek munkáját. Ezek a dolgok közös európai jövőnk szempontjából létfontosságúak.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Tomasz Zapałowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, ma újra kritikák érik az orosz kormányt azért, mert tolerálja, sőt, esetenként maga váltja ki a civilizált országokban elvárható viselkedéstől nagyon messze álló jelenségeket. Az orosz embereket felháborította egyes emberi jogi aktivisták elrablása, megfélemlítése, sőt, meggyilkolása. Ugyanakkor azonban Oroszországban a kormány igen komoly támogatást élvez, annak dacára, hogy leplezetlen módon tapossa el ellenzőit.

Az oroszok többsége szereti az erős vezetőket – még a könyörtelen vezetőket is. Az oroszok újjá akarják építeni a birodalmukat, és ez a cél szentesíti az eszközt. Európa úgy tesz, mintha mindezt nem venné észre, mivel természetesen főként gazdasági érdekeit tartja szem előtt. Az orosz lakosság nagy része szeretné, ha a volt szovjet köztársaságok újra Oroszország részévé válnának; még azok is, amelyek ma az Európai Unió tagállamai. Ez még komolyabb problémát jelent, mint az emberi jogok oroszországi megsértése. De – eme nagyobb veszély dacára – mi hallgatunk a dologról.

 
  
MPphoto
 

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Oroszország Európa legnagyobb és legközelebbi szomszédja, és kereskedelmi kapcsolataink miatt az egyik legfontosabb is. Ami Oroszországban történik, az Európa számára ezen okok miatt mindig nagyon fontos. Ami Oroszországban történik, az nagy hatással van Európára. Ezért, és az emberi jogi kérdések miatt, ez egy nagyon fontos állásfoglalás.

Szeretném kiemelni azt a tényt is, hogy jómagam itt, a strasbourgi Parlamentben találkoztam Garri Kaszparovval, amikor az orosz elnöki posztért indult. A jelöltsége idején díszvendégként látogatott ide. Kaszparov már akkor elmondta, hogy a Kreml a politikai tevékenységet olyannyira rossz szemmel nézte, hogy őt felforgatónak, bűnözőnek tekintették – hasonlóan azokhoz, akikről ma eddig szó volt – és zaklatták; az ő és támogatóinak letartóztatása állandó veszélyként lebegett a fejük felett.

Ezek a tevékenységek időnként az orosz határon túl is terjednek, még az EU-ban is. Nemrégiben a Petíciós Bizottság Bulgáriában járt, és az üldözött ortodox bolgár egyház képviselőitől az orosz befolyásról hallhattak.

Félre kell tennünk az energiabiztonsággal kapcsolatos félelmeinket, amelyek miatt kesztyűs kézzel bánunk velük, és határozottan, egyértelműen kell bánnunk Oroszországgal, emlékeztetve tárgyalópartnereinket arra, hogy az Európa Tanács tagjai és aláírták az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a Strasbourgi Egyezményt; valamint ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy Oroszországban és azon kívül is tartsák tiszteletben a demokráciát és az emberi jogokat.

 
  
MPphoto
 

  Bernd Posselt (PPE-DE).(DE) Elnök asszony, Oroszországban a jogállamisággal kapcsolatos problémák nem elszigetelt esetek, hanem az egész egy rákos daganathoz hasonlítható, amely folyamatosan terjed. A Putyin-korszak második szakaszában járunk – Medvegyev csak báb –, és most zajlik a harmadik előkészítése.

Putyin az első szakaszt a második csecsen háborúval kezdte: birodalmi érdekei, a nyersanyagok miatt megtámadott egy kis országot, ami gyakorlatilag szinte népirtásnak minősül. Azóta a helyzet tovább eszkalálódott; korlátozták a jogállamiságot és a sajtószabadságot; az olyan emberi jogi aktivistákat, mint Karinna Moszkalenko, egészen idáig, Európa fővárosáig, Strasbourgig üldözték; és közben semmiféle előrelépés nem történt. Ahogy mondtam, ezek nem elszigetelt esetek, hanem a megmaradt kevéske demokrácia és jogállamiság leépítése.

Ezért az Európai Uniónak sokkal határozottabbnak kell lennie a megállapodásokat megelőző tárgyalások során. Tartozunk ennyivel Anna Politkovszkajának, Alexander Litvinyenkónak és mindenki másnak, aki az életével fizetett azért, mert ezekhez hasonló ügyekben nyomozott, vagy kimondta az igazságot.

Oroszországban az életét kockáztatja mindenki, aki erről nyíltan beszél, és mindig valamilyen sötét, rejtélyes összefüggésekről lehet hallani. Ezért nekünk, akik szabadságban és viszonylagos biztonságban élünk, kötelességünk elérni, hogy a körülményekre végre fény derüljön. Itt, a Parlamentben meg kell tennünk, amit lehet: egyértelműen, határozottan kell beszélnünk az orosz vezetéssel. Végül is csak ebből értenek, ahogy azt Jelena Bonner tegnap megindító beszédében elmondta.

Kövessük az olyan bátor emberek példáját, mint Jelena Bonner és Andrej Szaharov, és hagyjuk abba a képmutatást. Ne hazudjunk magunknak tovább. Mondjuk ki az igazságot. Ezzel tehetjük a legnagyobb szolgálatot az orosz népnek.

 
  
MPphoto
 

  John Bowis (PPE-DE). – Elnök asszony, két évvel ezelőtt ölték meg Anna Politkovszkaját. Otthon, a saját házának liftjében lőtték le. Mellé ledobták a fegyvert. Fényes nappal. Akkor azt kérdezgették: „ki húzta meg a ravaszt?”, azóta az a kérdés, hogy ki mozgatta a szálakat a háttérből. Az eset hasonlít a maffiagyilkosságokhoz, de ő sosem írt a maffiáról. Csak az orosz kormányról írt, és annak csecsenföldi ténykedéséről. Ez figyelmeztetés volt – figyelmeztetés a többi szabad szellemű újságírónak, hogy vigyázzanak, mit írnak.

Sikeres is lesz, ha csak a világ közvéleménye és az uniós intézmények nem kényszerítik ki az igazságos tárgyalást és annak kiderítését, hogy ki adta ki a parancsot. Annát nem lehet visszahozni, de igazságot még szolgáltathatunk. Akkor a Politkovszkaja név a szabadság szimbóluma lehet, nem pedig az elnyomásé. Össze kell fognunk ennek érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Paulo Casaca (PSE).(PT) Elnök asszony, egy rendkívül fontos vita végéhez közeledünk, amely, ahogy már elhangzott, régen időszerű volt. Oroszország minden szempontból létfontosságú számunkra, de különösen fontos, mint olyan ország, ahol az emberi jogokat tiszteletben kell tartani. Az emberi jogok közé tartozik a xenofóbia és a homofóbia elutasítása; felszólítom képviselőtársaimat, hogy gondoskodjanak róla, hogy egyértelmű hivatkozás történjen Oroszország e két szörnyű jelenségére, amelyeket joggal kritizál az állásfoglalási indítvány. Ne egyezzünk bele ezek eltávolításába.

 
  
MPphoto
 

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, az állásfoglalás konkrétan beszél egyes elítélendő esetekről.

Ennek az állásfoglalásnak nem egy sürgős döntésnek kell lennie, hanem az orosz hatóságokhoz intézett állandó érvényű felszólításnak, amellyel elítéljük az ottani üldözéseket. Az állásfoglalás az orosz népnek szól; azoknak a harcosoknak, orosz hősöknek, akik addig harcolnak a szabadságért, amíg már senkinek nem kell attól félnie, hogy kivégzik, ha él a szólásszabadsághoz való jogával.

Úgy gondolom, hogy az orosz kormány és az Európai Bizottság találkozóin és kapcsolataiban ennek hangot kell adnunk.

 
  
MPphoto
 

  Marcin Libicki (UEN). – (PL) Elnök asszony, ma az emberi jogok megsértésének eseteivel foglalkozunk, többek között Anna Politkovszkaja meggyilkolásával és más oroszországi incidensekkel, amelyek mutatják, hogy az állam hogyan terrorizálja saját népét.

Annak is tudatában kell lennünk, hogy az emberi jogok megsértésén kívül Oroszország egyre imperialistább országgá is válik, és a 90-es évek eleji rövid szünet után újra szomszédait fenyegeti. A jelenlegi helyzet abból fakad, hogy a kommunizmus bűneit formálisan sosem mondták ki, és a rendszert nem ítélték el. Ma Németország demokratikus ország, amely tiszteli népét, mert Németország túllépett Hitleren és a náci múlton.

Igyekeznünk kell elérni, hogy itt, ebben az ülésteremben és mindenhol, ahol érvényesíteni tudjuk befolyásunkat, a kommunista múltat ne söpörjék a szőnyeg alá, mert csak így lehet megállítani az országon belül az orosz terror-politikát, azon kívül pedig a birodalomépítő ambíciókat.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, A Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, november 5-én, első országértékelő beszédében Medvegyev elnök egyértelműen hivatkozott az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának évfordulóján ez a hivatkozás szimbolikus jelentőségű: rámutat, hogy az új elnök fontosnak tartja az igazságszolgáltatás reformját és annak az emberi jogokra gyakorolt hatását. Biztatóak a szavai, de az Európai Uniónak nagyon szoros figyelemmel kell követnie az ezen a téren zajló eseményeket. Az utóbbi néhány hétben ismét emlékeztetőt kaptunk arról, hogy az emberi jogok védelmezői milyen problémákkal szembesülnek. Természetesen nagy figyelemmel hallgattuk a felszólalókat, elnök asszony. Igyekeztek kiemelni, hogy milyen komoly veszélyben vannak Oroszországban az emberi jogok.

Anna Politkovszkaja halála után két évvel megkezdődött a per. Kezdetben a tárgyalások nyilvánosak voltak, majd a nyilvánosság kizárásával folytatódtak, aztán újra megnyitották őket. A pert a szólásszabadság védelmezői mind szorosan nyomon követik majd.

Magomet Jevlojev meggyilkolása – augusztus végén, rendőrségi fogvatartása alatt ölték meg – is emlékeztet arra, hogy Oroszországban az újságírás egyre veszélyesebb szakma.

December elején a Memorial, az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb, Oroszország fájdalmas huszadik századi történelmével foglalkozó civil szervezet irodájában rendőri házkutatás volt. A razzia során elkobozták a gulágokról szóló történelmi archívumokat.

Ha tényleg folytatni akarjuk az áprilisban, az európai totalitárius rezsimek bűneivel foglalkozó konferencián megkezdett munkát – egyébként ezt a konferenciát éppen én magam nyitottam meg – akkor a történészeknek természetesen mindenképpen hozzáférést kell biztosítani az archívumokhoz. A december 4-i házkutatás aggasztó üzenetet hordoz mindenki számára, aki hisz abban, hogy a múlt sebeiről párbeszédet, mégpedig őszinte párbeszédet kell folytatni. A megbékéléshez, amelyre nagy szükség van, szükséges ez a párbeszéd.

Természetesen az EU és az orosz hatóságok közötti emberi jogi konzultációk sok lehetőséget adnak arra, hogy emlékeztessük Oroszországot az általa vállalt emberi jogi kötelezettségekre és tiszteletben tartásuk szükségességére. A Bizottság folytatja a civil társadalmi kezdeményezések támogatását, nem utolsósorban az Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért eszköz keretében.

Az igazságszolgáltatási reform támogatása szintén kiemelt cél az oroszországi együttműködési programok során. A legutóbbi Oroszországgal tartott találkozó alatt kapcsolatba kerültem az igazságügyért felelős új tisztviselőkkel, és mindenképpen komoly igényekkel lépek majd fel a velük folytatott párbeszéd során. Ezenkívül az Európai Unió és Oroszország jelenleg az érvényben lévő partnerségi és együttműködési megállapodást felváltó új szerződésről tárgyal.

Természetesen az emberi jogok tiszteletben tartása az új megállapodás egyik kulcseleme kell, hogy legyen. A feleknek az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács keretein belül tett kötelezettségvállalásait bele kell foglalni; a Bizottság ezen a kérdésen továbbra is dolgozik majd. Ferrero-Waldner asszony megkért, hogy köszönjem meg, hogy erre a vitára sor került, és biztosított személyes elkötelezettségéről. Ehhez hozzátenném saját elkötelezettségemet is, hiszem nekem megvan a lehetőségem arra, hogy a biztonság és az igazságügy területén párbeszédet folytassak az orosz hatóságokkal.

Erről a kérdésről ennyit tudok elmondani, elnök asszony. Remélem, hogy 2010-ben lehetőség nyílik majd arra, hogy az orosz hatóságok jobban tiszteletben tartsák a vállalt kötelezettségeiket, mert idén ezt nem tették meg.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra azonnal sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. – A Jukosz-ügyben továbbra is rendszeresen súlyosan megsértik az emberi jogokat. Mihail Hodorkovszkij letartóztatása után öt évvel ő és a Jukosz több más vezetője is erősen megkérdőjelezhető körülmények között van fogságban. A legaggasztóbb a Jukosz egykori jogászának, Vaszilij Alexanyannak az esete, aki 2006 óta előzetes letartóztatásban van. AIDS-es, limfómája és tuberkulózisa van, haldoklik. Kijelentette, hogy nem hajlandó engedni a zsarolásnak és az orvosi kezelésért cserében hamis vallomást tenni Hodorkovszkij ellen. Ezért az állapota, amely korábban még kezelhető lett volna, leromlott; végzetes komplikációk alakultak ki. Az ellene felhozott vádak 2008 decemberében elévülnek, de az igazságügyi hatóságok csak akkor fogják elengedni Alexanyant, ha kifizeti az 1,4 millió eurós, botrányosan magas óvadékot. Mindeközben Hodorkovszkijt nem engedték ki a börtönből, pedig az orosz törvények és gyakorlat szerint erre lehetőség lett volna. A nyomozók teljesen valószínűtlen új vádakat hoztak fel Hodorkovszkij ellen, és már majdnem két éve tartják előzetes letartóztatásban.

Ezek az esetek – sok másik esettel együtt – mutatják, hogy milyen gyenge az orosz igazságszolgáltatás. Ezeknek az embereknek a szabadon bocsátása hatalmas lépés lehet az orosz „jogi nihilizmus” elleni küzdelemben. Az EU-Oroszország partnerségi és együttműködési megállapodást a törvényességi kérdések megoldásától kell függővé tenni, ideértve a politikai foglyok ügyét is.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Oroszország az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagja, és tagságával elkötelezte magát az emberi jogok tisztelete mellett. Az ország emberi jogi helyzete azonban nagyon rossz. A xenofóbia és a homofóbia a Moscow Bureau for Human Right szervezet szerint egyre erősebb; 2008-ban 100 ember öltek meg bőrszíne, nemzetisége, vallása vagy szexuális irányultsága miatt. Októberben Otto Messmert, az orosz jezsuita rend vezetőjét és Victor Betancourt ecuadori papot moszkvai lakásukban brutálisan meggyilkolták. A probléma az, hogy az orosz hatóságok a gyakorlatban nem ítélik el az ilyen bűncselekményeket.

Ráadásul aki Oroszországban kiáll az emberi jogok mellett, az emiatt rendkívül veszélyes helyzetbe kerül. Az emberi jogi aktivisták helyzete nagyon aggasztó, és ugyanilyen rossz helyzetben vannak az emberi jogokat védő civil szervezetek is. Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé számos orosz állampolgár esete került. Az ítéletek azt mutatják, hogy az orosz állami hatóságok sok esetben súlyosan megsértik és elnyomják az emberi jogokat.

Ezeket a kérdéseket most, az EU és Oroszország kapcsolatainak átfogó kereteit meghatározó keretmegállapodás tárgyalásai folyamán nagyon komolyan kell venni. A novemberi EU-Oroszország csúcstalálkozón kezdeményezett tárgyalásokon el kell ismertetni az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia kiemelt fontosságát. Ragaszkodnunk kell ahhoz is, hogy az orosz hatóságok haladéktalanul tartsák be az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit.

Az emberi jogokkal foglalkozó jogászok sok, visszaéléssekkel kapcsolatos váddal foglalkoznak, ugyanakkor pedig hatalmas személyes kockázatot vállalnak az esetek utáni nyomozás során. A munkájukért maximális tiszteletet érdemelnek. Állami védelmet kell nekik nyújtani, és kijár nekik a nemzetközi közösség megfelelő támogatása is.

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet.


14. Szavazások órája
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(A szavazás végeredménye és további, a szavazással kapcsolatos információk: lásd a jegyzőkönyvet.)

 

14.1. Zimbabwe (szavazás)

14.2. Nicaragua (szavazás)
  

- A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega, szerző.(ES) Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja részéről érkeztek kérések az 1. és a 4. bekezdésről való részenkénti szavazásra, és vannak szóbeli módosító indítványokra vonatkozó javaslatok is, a 2. bekezdéshez, valamint az A és F preambulumbekezdésekhez. Az elnök erről bizonyára tud, de ha nem, akkor részletezhetem.

 
  
 

A 2. bekezdésről való szavazás előtt

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega, szerző.(ES) A 2. bekezdésbe szóbeli módosítással szeretnénk bevenni, hogy mely önkormányzatok területén zajlottak az összecsapások; tehát a szöveg „településeken (León és Managua)” lenne.

 
  
  

(A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást)

– Az Α preambulumbekezdésről történő szavazás előtt

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega, szerző.(ES) Az A preambulumbekezdéshez az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja szóbeli módosítást javasolt: „allegations” helyett „allegation” lenne, egyes számban.

 
  
  

(A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást)

– Az F preambulumbekezdésről történő szavazás előtt

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega, szerző.(ES) Az F preambulumbekezdésben a „criminal” szót lecserélnénk arra, hogy „judicial”, tehát „bűnügyi vizsgálatot” helyett „igazságügyi vizsgálatot” szerepelne.

 
  
 

(A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást)

 

14.3. Oroszország: az emberi jogok védelmezőivel szembeni agresszió és eljárás Anna Politkovszkaja meggyilkolása ügyében (szavazás)
  

A 6. bekezdésről való szavazás előtt

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler (PPE-DE). – Elnök asszony, az első sorban szeretnénk lecserélni az „idegengyűlölet és homofóbia” szavakat „erőszak”-ra, mert véleményünk szerint az erőszak nem csak az idegengyűlöletet és a homofóbiát takarja, hanem beletartozik a nemzeti és vallási kisebbségek elleni agresszió is.

Azt szeretnénk, ha az első részben „erőszakos tendenciák” szerepelne, mert később kitérünk a konkrét témákra – a nemzetiségre, a vallásra és nemi beállítottságra. Mivel ezeket a szöveg mind említi, úgy gondolom, nem lenne helyes az első sorban csak az idegengyűlöletet és a homofóbiát kiemelni. Támogatják a képviselőtársaim, hogy az első sorban „erőszak” szerepeljen?

 
  
 

(A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást)

 

15. A Tanács közös álláspontjainak közlése: lásd a jegyzőkönyvet

16. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet

17. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 116. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

18. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

19. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

20. Az ülésszak megszakítása
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Az ülés jegyzőkönyve a következő ülés elején kerül beterjesztésre a Parlament jóváhagyására. Ha nincs megjegyzés, akkor azonnal elküldöm a jóváhagyott állásfoglalásokat a címzetteknek.

Az Európai Parlament ülését ezennel felfüggesztem.

(Az ülést 16.35-kor berekesztik.)

 

MELLÉKLET (Írásbeli válaszok)
A TANÁCSHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK (Az alábbi válaszokért az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége kizárólagos felelősséget visel)
1. kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt (H-0879/08)
 Tárgy: A macedóniai helyzet
 

Milyen lépéseket tesz a Bizottság a tagjelölt Macedónia iránti elismerése kifejezésére, valamint az ország támogatására, ahol nem csak az albán etnikai közösség, hanem minden etnikai kisebbség felelős vezetői tagjai a kormánykoalíciónak és teljes hatáskörrel felruházva hallathatják hangjukat, miközben a kormány energikusan halad a reformfolyamat útján?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

2008. június 19–20-i következtetéseiben „az Európai Tanács hangsúlyozza, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság az év vége előtt további lépéseket tehet az EU felé vezető úton, feltéve, hogy teljesülnek az Európai Tanács 2005. decemberi következtetéseiben megállapított feltételek, a koppenhágai politikai kritériumok, valamint a 2008. februári csatlakozási partnerség kulcsprioritásai. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács tudomásul veszi a GAERC 2008. június 16-i ülésének következtetéseit. Alapvető fontosságú marad a jószomszédi kapcsolatok fenntartása, ideértve az országnévvel kapcsolatos kérdés tárgyalásos úton történő, kölcsönösen elfogadható rendezését is.”

Az Európai Unió és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti kapcsolatok keretét alapvetően meghatározza a (Tanács által 2005 decemberében biztosított) tagjelölt státusz, a (2004 áprilisa óta hatályos) stabilizációs és társulási megállapodás, valamint az Európai Unió különleges képviselőjének jelenléte (2001 óta). 2005 óta Erwan Fouéré nagykövet látja el az Európai Unió különleges képviselőjének, valamint az Európai Bizottság skopjei képviselete vezetőjének kettős megbízatását, ami elősegíti a kormánnyal, a politikai pártokkal, a civil társadalommal és egyéb érdekelt felekkel való szoros, magas szintű kommunikációt. Emellett 2008 tavaszán a Bizottság egy „útitervet” ismertetett a kormánnyal, amelyben meghatározta a vízumrendszer liberalizációjának világos és reális kritériumait. A Tanács és a Bizottság az elért előrehaladás értékelése alapján szoros figyelemmel fogja kísérni a szóban forgó folyamatot.

Ezenfelül általában véve a Tanács üdvözli a 2001. augusztus 1-jén kötött ohridi keretegyezményben meghatározott reformok jogalkotási rendszerbe történő eredményes átültetését.

 

2. kérdés, előterjesztette: Hélène Goudin (H-0881/08)
 Tárgy: Halászati megállapodások és a szegénység felszámolására irányuló célkitűzés
 

A Lisszaboni Szerződésben az Unió külső tevékenységeire vonatkozó általános rendelkezésekről szóló 1. fejezet 10a. cikkének (2d) bekezdése kimondja, hogy az Unió közös politikákat határoz meg és hajt végre annak érdekében, hogy „elősegítse a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését, elsődlegesen a szegénység felszámolása céljából.”

Milyen szempontból véli úgy a Tanács, hogy az EU-nak a szegény fejlődő országokkal meglévő jelenlegi halászati megállapodásai összhangban állnak a szegénység felszámolására irányuló célkitűzéssel?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Amint azt Önök is tudják, a Tanács 2004. júliusi következtetései nyomán a Közösség fokozatosan egy újfajta kétoldalú halászati megállapodást kezdett bevezetni: a halászati partnerségi megállapodást.

A Tanács véleménye szerint az ilyen megállapodások a fenntartható fejlődés összefüggésében jelentős hozzájárulást jelentenek a szegénység felszámolásához.

E tekintetben a szóban forgó partnerségi megállapodások két elemét érdemes kiemelni: egyrészt annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a készletek túlhalászata, a halászati lehetőségek közösségi hajók közötti felosztása tudományos szakvélemény alapján történik, másrészt a pénzügyi hozzájárulás egy részét, az úgynevezett „ágazati támogatást”, a parti partnerállam halászati iparának fejlesztésére szándékoznak fordítani

A szegénység legyőzése nem könnyű, és felszámolásához különböző módszerek alkalmazása szükséges. A halászati partnerségi megállapodások által kínált ágazati támogatás csak egy módja annak, ahogy a Közösség hozzájárulhat a szegénység felszámolására irányuló alapvető célkitűzés eléréséhez.

 

3. kérdés, előterjesztette: Nils Lundgren (H-0883/08)
 Tárgy: Közös alkotmányos hagyományok
 

A kutatók egyetértenek abban, hogy Európa gazdasági, társadalmi és kulturális sikerei a viszonylag kicsiny független államok közötti versenyben gyökereznek, ami ösztönzőleg hatott az eltérő intézményi mechanizmusok kialakítására helyi, regionális és nemzeti szinten egyaránt.

Az új Szerződés tervezetében az általános rendelkezésekről szóló szakasz 6. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei.”

Úgy gondolja tehát a Tanács, hogy a 27 tagállam „közös alkotmányos hagyományokkal” rendelkezik?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Felhívjuk a tisztelt képviselő figyelmét arra a tényre, hogy a kérdésében idézett rendelkezés már szerepel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének jelenlegi (2) bekezdésében. Ez megállapítja, hogy az Európai Unió a közösségi jog általános alapelveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek.

A „tagállamok közös alkotmányos hagyományai” olyan fogalom, amelyet az Európai Közösségek Bírósága már régóta elismer és használ. A Bíróság különösen úgy utal erre a fogalomra, mint amely ösztönzőleg hat az alapvető jogok tiszteletben tartására a közösségi jogrendszer összefüggésében.(1)Emellett a tagállamok is elismerték ezt a fogalmat, amikor az Európai Unióról szóló szerződésben való szerepeltetése mellett döntöttek.

 
 

(1)Lásd többek között a következő határozatokat: 1970. december 17., 11/70. sz. Internationale Handelsgesellschaft mbH / Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügy; 1974. május 14., 4/73. sz. Nold ügy; 1979. december 13., 44/79. sz. Hauer ügy; 1997. december 18., C-309/96. sz. Annibaldi ügy; 2006. június 27., C-540/03. sz. Parlament kontra Tanács ügy; és 2008. szeptember 3., Kadi kontra Tanács és Bizottság ügy, C-402/05 P és C-415/05 P.

 

4. kérdés, előterjesztette: Manuel Medina Ortega (H-0885/08)
 Tárgy: A legkülső régiók és a tágabb szomszédsági politika
 

Szem előtt tartva a jelenlegi globális pénzügyi válság fejlődő országokra gyakorolt kedvezőtlen hatásait, egyetért-e a Tanács azzal, hogy itt az idő a Bizottság korábbi javaslatainak megvalósítására, amelyek az Európai Unió legkülső régióiban egy „tágabb szomszédsági” politika megvalósítására irányulnak, a szomszédos afrikai és karibi országok fejlődésének elősegítése érdekében?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Immáron több éve, a globalizálódó világunkhoz történő alkalmazkodás érdekében az uniós fejlesztési együttműködés fokozatosan a regionális integrációra irányult. És valóban, egyazon térség országai – akár az AKCS-országok csoportjához, a tengerentúli országokhoz és területekhez (TOT) vagy a legkülső régiókhoz tartoznak – gyakran ugyanazon jellemzőkkel (előnyökkel és hátrányokkal) bírnak.

Ebben az összefüggésben 2004 májusában a Bizottság egy jelentést ismertetett, amelyben a legkülső régiók helyzetének sajátos jellemzői tekintetében globális megközelítést alkalmaz, azzal a céllal, hogy meghatározza a fejlődésükhöz szükséges intézkedéseket, figyelembe véve sajátos szükségleteiket(1). A Tanács megvizsgálta a Bizottság közleményét.

Ezután 2007 szeptemberében a Bizottság előterjesztette a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek mindenekelőtt a szóban forgó stratégia felülvizsgálatát és a jövőre vonatkozó előrejelzéseket(2). A tanácsi elnökség 18 hónapra szóló programjában(3) a francia, cseh és a svéd elnökség tervbe vette a legkülső régiókra irányuló 2004. évi stratégia teljes körű bevezetésével kapcsolatos munka folytatását, a szóban forgó stratégia felülvizsgálatáról és az arra vonatkozó előrejelzésekről szóló bizottsági közlemény alapján. Májusban intézményközi és partnerségi konferenciát tartottak Brüsszelben e stratégia jövőjéről.

Ezen tanácskozások eredményeit nemrégiben tették közzé a 2008. október 17-i új bizottsági közleményben(4): „A legkülső régiók: előny Európa számára”. A közlemény javasolja a legkülső régiók sajátos jellemzőinek fejlesztését, valamint azok felhasználását az Európa és a világ előtt álló kihívások kezelésének elősegítésére, mint amilyen az éghajlatváltozás, a migrációs hullámok, valamint a tengeri erőforrásokkal és a mezőgazdasági termékekkel való fenntartható gazdálkodás. Egy fejezetet tulajdonképpen a regionális integráció erősítésének szenteltek, és az megállapítja, hogy az ERFA társfinanszírozásában 2007–2013 között megvalósuló területi együttműködési programok lehetőséget nyújtanak egy olyan cselekvési terv kidolgozására, amely a tágabb értelemben vett szomszédságot célozza.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az EU és az AKCS-országok között megtárgyalt gazdasági partnerségi megállapodások (EPA) egyedi rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek célja annak biztosítása, hogy fokozottabban megvalósuljon a szóban forgó országok térségbeli integrációja.

 
 

(1)doc. 10166/04 + ADD 1 és 2.
(2)doc. 14838/07 + ADD 1.
(3) doc. 11249/08.
(4)doc. 14620/08.

 

5. kérdés, előterjesztette: Marie Panayotopoulos (H-0888/08)
 Tárgy: A fiatalok részvétele az oktatási programok megtervezésében és végrehajtásában
 

Mit tehetünk annak érdekében, hogy támogassuk a fiatalok teljes körű részvételét a migránsokat célzó oktatási programok megtervezésében és végrehajtásában, és mindez miként társítható származási országuk nyelvének és kultúrájának elsajátításával?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács törekszik arra, hogy bevonja a fiatalokat az őket közvetlenül érintő nemzeti és európai politikák kialakításába és végrehajtásába.

2002. június 27-i, „Az ifjúságpolitika területén folytatott európai együttműködés kerete” című állásfoglalásában(1)a Tanács hangsúlyozta annak rendkívüli fontosságát, hogy a fiatalokat érintő politikák és kezdeményezések – nemzeti és uniós szinten egyaránt – figyelembe vegyék szükségleteiket, helyzetüket, életkörülményeiket és elvárásaikat. Ennek érdekében az ifjúsági politika központi elemévé vált a fiatalokkal történő rendszeres konzultáció – mind nemzeti, mind pedig uniós szinten –, amikor őket érintő politikák kidolgozására és végrehajtására kerül sor. Ezért az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés keretébe immáron beletartoznak a fiatalok közügyekben való aktív részvételének elősegítését célzó gyakorlati eszközök és a fiatalokkal folytatott rendszeres párbeszéd is.

Gyakorlati szempontból a fent említett állásfoglalásban a Tanács négy tematikus prioritást fogadott el az uniós szintű együttműködés tekintetében, beleértve a fiatalok közéletben vállalt aktív részvételét is. Ennek eredményeként a tagállamok közös célkitűzéseket fogadtak el a fiatalok részvételével és tájékoztatásával kapcsolatban, és megállapodtak arról, hogy rendszeresen beszámolnak a Bizottságnak a szóban forgó célkitűzések megvalósításáról.

Emellett a 2005. november 15-i „Az európai ifjúsági paktum végrehajtása és az állampolgári szerepvállalás ösztönzése” című állásfoglalásában(2)a Tanács felkérte a tagállamokat és a Bizottságot, hogy indítsanak strukturált párbeszédet a fiatalokkal és az ifjúsági szervezetekkel európai, nemzeti, regionális és helyi szinten az őket érintő politikai intézkedésekről. Ennek eredményeként minden szinten létrejöttek a strukturált párbeszéd és vita fórumai, az EU szakpolitikai programjában meghatározott ütemtervvel összhangban.

Végezetül „A fiatalok részvételével és tájékoztatásával kapcsolatos közös célok megvalósítása a fiatalok aktív európai polgári szerepvállalásának ösztönzése érdekében” című, 2006. december 12-i állásfoglalásában(3)a Tanács megerősítette a közös célok helytállóságát és érvényességét, valamint a fiatalok közéleti szerepvállalásának ösztönzését célzó cselekvési irányvonalakat, hangsúlyozva, hogy ezek a célok továbbra is alapvetők a fiatalok aktív polgári szerepvállalásának megvalósítása szempontjából, különösen a hátrányosabb helyzetű fiatalok körében.

E tekintetben javasolják, hogy a tagállamok pontosabban határozzák meg az adott csoportok és a hátrányos helyzetű fiatalok részvételének akadályait, és ösztönözzék a szóban forgó akadályok leküzdését elősegítő intézkedések és mechanizmusok bevezetését, nevezetesen figyelembe véve e csoportok sokféleségét és prioritásait.

A hátrányos helyzetű fiatalok részvételéről szóló, 2008. május 22-i tanácsi állásfoglalás különösen felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ifjúsági szervezetekkel együttműködve biztosítsák a hátrányos helyzetű fiatalokkal folytatott strukturált párbeszéd teljes nyitottságát valamennyi szinten, és szükség esetén módosítsák a találkozók formáját.

Szintén 2008-ban jelent meg a július 3-i „Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára” című zöld könyv és a szeptember 18-i „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség” című közlemény; ezen dokumentumokban az Európai Bizottság hangsúlyozta a migránsok nyelvi kérdésének fontosságát.

A többnyelvűség előmozdítására irányuló európai stratégiáról szóló, 2008. november 21-i tanácsi állásfoglalás mindenekelőtt felszólította a tagállamokat és a Bizottságot, hogy adott hatáskörük keretében és a szubszidiaritás elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett támogassák és hasznosítsák a migráns polgárok nyelvi készségeit, a kultúrák közötti párbeszéd és a gazdasági versenyképesség megerősítését szolgáló eszközként.

A kultúrák közötti párbeszéd európai éve alkalmából, július 5–9-én Marseilles-ben rendezett ülésén a Tanács elnöksége megkísérelte előtérbe hozni a fiatalság, az oktatás és a migránsok nyelve közötti összefüggéseket. Több munkacsoport is egyetértett az állami hatóságok és az ifjúsági szervezetek közötti partnerség fontos szerepében a fiatalokat érintő jogalkotási szövegek kidolgozása terén, különösen az oktatással és a nyelvtanulással összefüggésben.

Ugyanezen megfontolásból „A kultúrák közötti párbeszéd új kilátásai Európában” címmel 2008. november 17–19-én Párizsban megrendezett konferencia hangsúlyozta az oktatás fontosságát a kultúrák közötti párbeszédben, valamint a társadalmi kohézió és a migránsok beilleszkedésének előmozdításában játszott szerepét.

2009-ben értékelést készítenek az ifjúságpolitika terén létrehozott általános európai együttműködési keretről, ami kétségkívül remek lehetőség lesz annak vizsgálatára, hogy miként tudnának a fiatalok még jelentősebb és hatékonyabb szerepet játszani a közéletben.

Mivel a migránsok származási országa nyelvének és kultúrájának oktatásához kapcsolódó sajátos kérdés közvetlen hatással van a fiatalok életére, a tagállamokat értelemszerűen arra ösztönzik, hogy hallgassák meg a fiatalok véleményét e kérdésben. Mindazonáltal ez a kérdéskör a tagállamok nemzeti hatáskörébe tartozik, ezért azt nemzeti szinten kell megvizsgálni.

 
 

(1) HL C 168., 2002.7.13., 2. o.
(2) HL C 292., 2005.11.24., 5. o.
(3) HL C 297., 2006.12.7., 6. o.

 

7. kérdés, előterjesztette: Seán Ó Neachtain (H-0895/08)
 Tárgy: A millenniumi fejlesztési célok védelme a jelenlegi pénzügyi nyugtalanság közepette
 

Mit tesz a Tanács a fejlődő országok globális pénzügyi válsággal szembeni védelme, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az égető hazai gazdasági gondok ne vonják el a figyelmet a millenniumi fejlesztési célok megvalósítástól?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az Európai Unió tagállamainak állam-, illetve kormányfői 2008. november 7-i informális ülésükön hangsúlyozták, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer szükséges reformjának szerepelnie kell azon kihívások között, amelyek kezelése továbbra is az Európai Unió és a tagállamok eltökélt szándéka, különösen az élelmiszerbiztonság, az éghajlatváltozás és a szegénység elleni küzdelem. Azt is hangsúlyozták, hogy az Európai Uniónak biztosítania kell a fejlődő országok teljes körű részvételét ebben a folyamatban.

Így a november 29.–december 2. között tartott, fejlesztési célú finanszírozásról szóló dohai nemzetközi konferencián – amelyen több mint 90 állam képviseltette magát – az Európai Unió támogatta egy, a pénzügyi és világválsággal, valamint azok fejlődésre gyakorolt hatásával foglalkozó magas szintű konferencia elképzelését. Ez a konferencia – amely részleteit az ENSZ Közgyűlésének elnöke 2009 márciusáig fogja bejelenteni – a nemzetközi pénzügyi struktúra kérdéseivel foglalkozik majd. Megrendezése jövő őszre várható.

Dohában, és a Tanács által 2008. november 11-én elfogadott iránymutatások alapján, az Európai Unió megerősítette arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy a GNI 0,7%-át fejlesztési támogatásra különíti el 2015-ben, valamint hangsúlyozta az új pénzügyi, gazdasági és környezetvédelmi kihívások figyelembevételének szükségességét.

Mivel a jelenlegi pénzügyi válság valószínűleg erőteljes hatást fog gyakorolni a fejlődő országok lakosságára és gazdaságára, az EU valamennyi adományozó figyelmét felhívta a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb emberek helyzetére és szükségleteire, azon szilárd meggyőződéssel, hogy a millenniumi fejlesztési célok (MFC-k) továbbra is minden régióban megvalósíthatók – Afrikát is beleértve –, feltéve, hogy valamennyi fejlesztési partner azonnali, megfelelően célzott intézkedéseket hoz az előrehaladás felgyorsítása érdekében. Mind a nyolc millenniumi fejlesztési cél elérése közös felelősség: minden partnernek tiszteletben kell tartania saját kötelezettségvállalásait.

A Tanács által november 11-én elfogadott nyilatkozat nyomán – amelyben „kötelezettséget vállalt arra, hogy együttműködik partnereivel a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés finanszírozásához szükséges új módozatok feltárásában, előmozdítva az innovatív mechanizmusok alkalmazását további erőforrások mozgósítása és a szakpolitikák egységességének növelése érdekében” – az Európai Unió felkérte a nemzetközi közösséget, hogy a fenntartható fejlesztési támogatás biztosítás érdekében tegyen további lépéseket az innovatív finanszírozás bevezetésére.

 

8. kérdés, előterjesztette: Eoin Ryan (H-0897/08)
 Tárgy: Illegális kábítószer-ellátás
 

Melyek a Tanács azonnali tervei az illegális kábítószerek kínálatának és keresletének csökkentésére irányuló kezdeményezések végrehajtását illetően az EU területén?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az EU kábítószer-ellenes stratégiájának (2005–2012)(1)összefüggésében, valamint tekintettel arra, hogy a stratégia keretében megvalósuló két cselekvési terv közül az első (2005–2008(2)) a végéhez közeledik, a Tanács jelenleg vizsgálja a Bizottság által javasolt(3)második új uniós kábítószer-cselekvési tervet, amely tartalmazza az Unió kábítószer elleni küzdelemre vonatkozó prioritásait a 2009–2012-es időszakra. Ez a cselekvési terv dinamikus eszköz, és gyakorlati eredmények elérésére összpontosít a prioritásként kezelt meghatározott területeken.

Ez a második cselekvési terv(4)megteremti a kábítószer elleni küzdelem teljes körű, kiegyensúlyozott és integrált megközelítésének keretét, azáltal, hogy a lánc valamennyi elemét kezeli, a kábítószer előállításától a kábítószerfüggők társadalmi rehabilitációjáig. E terv célja, hogy számos konkrét intézkedés alkalmazásával csökkentse a kábítószer-kínálatot és –keresletet, és kiterjessze a nemzetközi együttműködést. A 2005–2008-as időszakra szóló tervhez viszonyítva tömörebb, és a fellépések száma is célzottabb.

Ennélfogva a kínálati oldalon a terv célja a végrehajtás hatékonyságának javítása uniós szinten, a kábítószer-előállítás és -csempészet megakadályozása érdekében, egy információalapú megközelítés alkalmazásával, amely teljes mértékben kiaknázza az Europol és más meglévő európai szintű struktúrák kapacitásait. Lényeges új irányvonalakat is tartalmaz, például az előállító országokban megvalósuló alternatív fejlesztésre, az igazságügyi és rendőrségi együttműködés erősítésére, sőt még a bűnözők javainak azonosítására, lefoglalására és szétosztására vonatkozóan is.

Az egyik új jellemvonás és egyben a terv sarokköve az „Európai Kábítószerügyi Szövetség” létrehozása, amelynek célja a civil társadalom és a közszféra mozgósítása egy, a kábítószer-fogyasztás kockázataira felhívó tudatosságnövelő kampány érdekében.

A Tanács azt is hangsúlyozni kívánja, hogy a kábítószerek harmadik országokból az EU-ba történő beáramlásának megállítása és egy összehangolt megközelítésről szóló megállapodás elérése érdekében a Tanács rendszeres és ad hoc párbeszédet folytat ezen kérdésről az előállító országokkal és a kábítószer-útvonalakon fekvő országokkal, beleértve Latin- Amerika, a karibi térség és az Andok Közösség államait, valamint Afganisztánt, Oroszországot és a Nyugat-Balkánt is.

Továbbá október 24-i ülésén a Tanács kiemelten foglalkozott Nyugat-Afrikával mint a Latin- Amerikából érkező kokain új tranzitállomásával(5).

A tagállamok, a Bizottság, a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja, az Europol, az Eurojust és a Tanács feladata a cselekvési terv végrehajtása.

 
 

(1) doc. 15047/08, a Hivatalos Lapban nem tették közzé
(2) HL C 168., 2005.7.8.
(3) COM(2008) 567.
(4) A 2009–2012-re vonatkozó cselekvési tervet a 2008. december 8–9-i CAG-RELEX-en kell elfogadni
(5) lásd következtetések, doc. 14667/08, 16. o.

 

9. kérdés, előterjesztette: Brian Crowley (H-0899/08)
 Tárgy: A szudáni konfliktus
 

Aktívan támogatni fogja-e a Tanács a szudáni konfliktus megoldása érdekében folytatandó párbeszédre irányuló, javasolt egyiptomi tervet?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanácsnak nincs tudomása arról, hogy Egyiptom konkrét tervet javasolt volna a szudáni konfliktus megoldására. Az AU/ENSZ fő közvetítő, Burkina Faso egykori külügyminisztere, Djibril Bassolé égisze alatt a politikai folyamat soha nem látott sebességgel indult újra. Ezekhez az erősfeszítésekhez Katar segítői tevékenysége nyújt támogatást, amelynek szerepe – Bassolé úr mellett – elengedhetetlen. Dohában bővülnek a kapcsolatok. Katar megközelítése – az AU-val és az ENSZ-szel együttműködésben – különbözik az Arab Ligának az ENSZ Biztonsági Tanácsához intézett felhívásaitól, amelyekben a Nemzetközi Büntetőbíróság szudáni elnökkel kapcsolatos vizsgálatának felfüggesztését kérte.

A Tanács támogatja Bassolé úr közvetítői tevékenységét és Katar erőfeszítéseit. Alapos konzultációkat folytat mindkét féllel az Elnökségen és az Európai Unió szudáni különleges képviselőjén keresztül. A regionális szereplőknek, különösen Egyiptomnak, teljes körű szerepet kell vállalniuk ebben a folyamatban.

A Tanács határozottan felszólítja a szudáni hatóságokat és a lázadó mozgalmakat, hogy kötelezzék el magukat egy politikai megoldás felkutatása mellett a darfúri válsággal összefüggésben, nem utolsósorban az erőszak beszüntetése révén, mivel ez az egyetlen módja a párbeszédhez szükséges kedvező feltételek megteremtésének.

 

10. kérdés, előterjesztette: Marian Harkin (H-0901/08)
 Tárgy: Élelmiszercímkézés
 

Úgy vélekedik-e a Tanács, hogy a származási ország megjelölése (ahol az állat levágásra került) a szükséges minimális azonosítás a baromfitermékeknél, a verseny torzulásának elkerülése és a teljes körű tájékoztatáson alapuló fogyasztói választás biztosítása érdekében?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Harmadik országból behozott baromfihús esetében a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendeletet végrehajtó rendelet („az egységes közös piacszervezésről” szóló rendelet) kimondja, hogy a baromfiágazatnak fel kell tüntetnie a származási országot a csomagoláson vagy egy címkén. Ez a rendelet azt is előírja, hogy a címke egyéb információkat is tartalmazzon a származási országon kívül (ár, a vágóhíd tanúsítási száma stb.).

Ami az Európai Unióban forgalmazott baromfit illeti, arra a 2000/13/EK irányelv rendelkezései vonatkoznak. Ezen rendelkezések közé tartozik a címkén az élelmiszerek eredetének vagy származási helyének kötelező megjelölése, amikor is ennek elmulasztása valószínűleg félrevezetné a fogyasztót az élelmiszer valódi eredetét vagy származási helyét illetően.

A Tanács azonban nyitott azon lehetőség megfontolására, hogy a baromfitermékek esetében egyértelműbbé tegyék a címkén feltüntetett információkat, és különösen azon opció mérlegelésére, hogy a származási országot illetően egységes megjelölést alkalmazzanak (azonos rendszer a behozatalra és a Közösségen belüli kereskedelemre vonatkozóan), feltéve, hogy a Bizottság benyújt ilyen irányú javaslatokat.

 

11. kérdés, előterjesztette: Claude Moraes (H-0903/08)
 Tárgy: Törökország uniós csatlakozása
 

A Törökország uniós csatlakozására vonatkozó tárgyalási keret – amelyet 2005-ben fogadtak el – kimondja, hogy „a tárgyalások közös célja a csatlakozás.”

Meg tudja-e erősíteni a Tanács azon célkitűzés iránti elkötelezettségét, hogy Törökország az Unió teljes jogú tagjává váljon, feltéve, hogy Törökország teljesíti a tárgyalási keret értelmében rárótt kötelezettségeket?

Múlt hónapban a Bizottság arról számolt be, hogy a törökországi reformok néhány kulcsfontosságú területén lassú előrehaladás tapasztalható. Ennek ellenére vannak-e a Tanácsnak arra irányuló tervei, hogy a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások során megnyitja a közösségi vívmányok valamely fennmaradó fejezetét, vagy feloldja a korábban megnyitott fejezetek befagyasztását?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A 2008. december 8-án elfogadott következtetéseiben a Tanács megállapította, hogy az EU bővítési stratégiájának alapját továbbra is az Európai Tanács által 2006. december 15–16-án elfogadott, a bővítéssel kapcsolatos megújult konszenzus képezi. Ez a megújult konszenzus a kötelezettségvállalások megszilárdításán, a méltányos és szigorú feltételrendszeren, a jobb kommunikáción, valamint az új tagállamok integrálására irányuló képességen alapul.

Következtetéseiben a Tanács arra is rámutatott, hogy a tárgyalások üteme továbbra is elsősorban azon múlik, hogy Törökországnak milyen előrehaladást sikerül elérnie a szükséges feltételek teljesítése terén, beleértve a kiinduló és záró kritériumok, valamint a tárgyalási keretben megállapított követelmények teljesítését, ami kifejezetten a tagsági partnerség megvalósítását és a társulási megállapodásból eredő kötelezettségeknek való megfelelést jelenti. Végül a Tanács megállapította, hogy azokat a fejezeteket, amelyek technikai előkészítése megvalósult, ideiglenesen meg fogják nyitni vagy le fogják zárni, az előírt eljárásokkal összhangban, a tárgyalási keretnek megfelelően, és a Tanács 2006. december 11-i következtetései szerint. Ezzel összefüggésben a Tanács várakozással tekint a Törökországgal decemberre tervezett kormányközi konferencia elé, amely során remélhetőleg a tárgyalásokkal kapcsolatos újabb előrehaladásról lehet majd beszámolni. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Törökországgal folytatott tárgyalások megkezdése óta nyolc fejezetet nyitottak meg, és huszonkét fejezettel kapcsolatban már elkészült az elért előrehaladás elemzése (átvilágítás).

Ami azokat a fejezeteket illeti, amelyeket a Tanács 2006. december 11-i következtetései értelmében nem lehet megnyitni, a Tanács sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Törökország mindeddig elmulasztotta teljesíteni arra irányuló kötelezettségét, hogy teljes körűen és megkülönböztetéstől mentesen végrehajtsa a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvében foglaltakat, valamint amiatt is, hogy a Ciprusi Köztársasághoz fűződő viszonyának rendezése terén sem történt előrelépés. Most sürgősen szükség van az előhaladásra.

Végezetül szeretném megerősíteni az Elnökség abbéli szándékát, hogy a decemberben megrendezendő kormányközi konferencián mindent elkövessen annak érdekében, hogy Törökországgal új tárgyalási fejezetek megnyitására kerülhessen sor.

 

12. kérdés, előterjesztette: Gay Mitchell (H-0906/08)
 Tárgy: Izland
 

Izland üzleti ügyekért felelős minisztere fenntartja, hogy országának ismét meg kéne fontolnia az európai uniós tagság kérelmezését és a közös uniós fizetőeszközhöz történő csatlakozást, ami segíthet a jövőbeni pénzügyi válságok kezelésében.

Ismertetné a Tanács azzal kapcsolatos észrevételeit, hogy mikért értékelnék Izland uniós tagság iránti kérelmét, és milyen feltételekhez kötné a Tanács Izland tagságát? Továbbá kifejtené a Tanács, hogy az EU vajon tárt karokkal várja-e Izlandot, miután az ország sok éven át elzárkózott az uniós tagság elől?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács nem vizsgálta meg a tisztelt képviselő által felvetett kérdést, mivel Izland nem kérelmezte felvételét az Európai Unió tagjai közé. Ugyanakkor az EU és Izland már több területen együttműködést folytat, különösen az Európai Szabadkereskedelmi Társulás keretében.

Ami az uniós tagfelvételi eljárást illeti, az EU-Szerződés 49. cikke rendelkezik arról, hogy „bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított alapelveket. Kérelmét a Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak abszolút többségével elfogadott hozzájárulását követően arról egyhangúlag határoz.

A felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétel miatt szükségessé váló kiigazításait a tagállamok és a felvételét kérő állam közötti megállapodás rendezi. Ezt a megállapodás alkotmányos követelményeinek megfelelően valamennyi szerződő államnak meg kell erősítenie.”

1993-ban az Európai Tanács meghatározta a „koppenhágai” kritériumokat, amelyek megállapítják, hogy „a tagság feltétele a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme a tagjelölt országban, működő piacgazdaság, továbbá azon képesség megszerzése, hogy meg tudjon birkózni az Unión belül érvényesülő versenyviszonyokkal és piaci erőkkel. A tagság feltételezi a tagsággal járó kötelezettségek, különösen a politikai, gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek vállalására való képességet.” Az Európai Tanács azt is meghatározta, hogy „az új tagok befogadásának képessége és emellett az európai integráció lendületének fenntartása az Unió és a tagjelölt országok általános érdekének egyik szintén fontos megállapítása.” 2006 decemberében hangsúlyozta, hogy „a konszolidáción, feltételhez kötöttségen és kommunikáción alapuló, az Unió új tagok felvételére irányuló képességével ötvözött bővítési stratégia képezi a megújított bővítési konszenzus alapját.”

Amikor egy európai állam tagságért folyamodik, adott esetben a Tanács felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tagjelölt állam arra irányuló képességét, hogy teljesítse a tagság feltételeit, és különösen hogy tiszteletben tartsa az EU alapvető értékeit. Ennek alapján a Tanács, egyhangúlag eljárva, először az érintett ország tagjelölt státuszának odaítéléséről határoz, másodsorban pedig a hivatalos tárgyalások megkezdéséről, feltéve, hogy a szükséges feltételek teljesülnek.

 

13. kérdés, előterjesztette: Jim Higgins (H-0908/08)
 Tárgy: Kongói Demokratikus Köztársaság
 

2008 júniusában – a KDK helyzetével kapcsolatos, Bizottsághoz intézett (E-1793/08. sz.) kérdésre adott válaszában – Michel biztos kifejtette, hogy a békefolyamat jól halad. Ugyanakkor a legfrissebb nemzetközi tudósítások felhívták a nemzetközi közösség figyelmét arra, hogy nincs minden rendben a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és a békefolyamat megfeneklett. Nem aggódik-e a Tanács amiatt, hogy az EU a kelleténél később reagál a szóban forgó problémákra, amelyek több hónap leforgása alatt alakultak ki, nem pedig váratlanul, egy szempillantás alatt?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Október 31. és november 1. között Bernard Kouchner, a Tanács elnökségének képviseletében a Kongói Demokratikus Köztársaságba (KDK) látogatott, nevezetesen Goma városába. November 10-én a Tanács megvitatta a KDK-ban kialakult helyzetet, majd új következetéseket fogadott el, amelyekben mélységes aggodalmát fejezte ki az Észak-Kivuban egyre elmérgesedő konfliktus, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élő lakosságot és a térség egészét érintő következmények miatt. A vészhelyzetre válaszul az Európai Unió lépéseket tett annak érdekében, hogy humanitárius segítségnyújtást biztosítson a konfliktussal sújtott lakosság számára, több mint 45 millió eurós kiegészítő hozzájárulásokkal (a tagállamok és a Bizottság). Emellett az Európai Unió fokozott diplomáciai tevékenységével aktívan hozzájárul egy politikai megoldás megleléséhez, amely az egyetlen módja annak, hogy a térségben helyreálljon a hosszantartó stabilitás. Az EU eltökélt amellett, hogy folytatja ez irányú erőfeszítéseit, különösen a nemzetközi szerepvállalásra irányuló törekvés keretében. Van de Geer nagykövet, az Európai Uniónak az Afrikai Nagy Tavak régiójáért felelős különleges képviselője, szinte állandóan a helyszínen tartózkodik, és igen tevékenyen részt vesz a nemzetközi szerepvállalás keretében kifejtett tevékenységekben. Ezen minőségében szoros kapcsoltban áll Obasanjo úrral, az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjével, Nigéria egykori elnökével. A KKBP főképviselője és a Tanács elnöksége rendszeres kapcsolatban áll az ENSZ-főtitkárral annak érdekében, hogy biztosítsa az ENSZ KDK-ban végzett munkájának megfelelő európai támogatását.

 

14. kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness (H-0910/08)
 Tárgy: Jogosítványturizmus
 

A jogosítványturizmus és -csalás továbbra is komoly probléma az EU-ban.

Egy prominens weboldal azzal dicsekszik, hogy bevallása szerint „trükkös, de nem illegális” módszerekkel uniós vezetői engedélyt tud szerezni. Merészen azt állítja, hogy egy sor akadály – mint például a teszt sikertelensége – „nem probléma” a vezetői engedély megszerzésénél.

Megerősítené a Tanács, hogy az eddigi tárgyalások során sikerült-e megállapodásra jutni a tagállamok között arról, hogy együttműködnének a jogosítványcsalás és -turizmus megakadályozása érdekében, és amennyiben igen, milyen konkrét tervek állnak rendelkezésre?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács szeretné felhívni a tisztelt képviselő figyelmét a vezetői engedélyekről szóló, 2006. december 20-i 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1), amely 2013. január 19-én lép hatályba. Ez az irányelv rendelkezéseket tartalmaz a hamisítás, valamint a „jogosítványturizmusként” ismert gyakorlat ellen. Ami a hamisítás elleni harcot illeti, az említett irányelv 1. és 3. cikke, valamint I. melléklete egy műanyagkártya-formátumú, egységes európai vezetőiengedély-mintát vezet be, és arra kötelezi a tagállamokat, hogy megtegyenek minden szükséges intézkedést a hamisított vezetői engedélyek veszélyének elkerülésére, beleértve az ezen irányelv hatálybalépését megelőzően kiállított vezetőiengedély-mintákat is.

A „jogosítványturizmus” elleni fellépés érdekében a 7. cikk bevezet egy legfeljebb 10 éves igazgatási érvényességi időt a vezetői engedélyekre nézve (2a. pont), és megalkotja az egy személy egy vezetői engedély elvet (5a. pont). A tagállamok nem csak akkor kötelesek megtagadni a vezetői engedély kiállítását, amennyiben megállapítják, hogy a kérelmező már rendelkezik vezetői engedéllyel, hanem olyan személy esetében is kötelesek megtagadni a vezetői engedély kiállítását vagy érvényességének elismerését, akinek a vezetői engedélyét egy másik tagállamban korlátozták, felfüggesztették vagy visszavonták (11. cikk (4) bekezdés). E rendelkezés alkalmazásának elősegítése érdekében a tagállamok kötelesek igénybe venni a vezetői engedélyek európai uniós hálózatát, amely tartalmazza a szükséges információkat a vezetői engedélyek kibocsátásáról, pótlásáról, megújításáról és cseréjéről.

 
 

(1)HL L 403., 2006.12.30., 18. o.

 

15. kérdés, előterjesztette: Avril Doyle (H-0912/08)
 Tárgy: Biológiai sokféleség
 

Tájékoztatással szolgálna a Tanács a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő feltartóztatására irányuló célkitűzés jelenlegi állásáról?

Milyen erőfeszítések történtek a francia elnökség idején, és mit sikerült mindezidáig elérni?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Ami az EU leginkább nagyra törő célkitűzését illeti, miszerint a biológiai sokféleség csökkenését 2010(1)-ig mérsékeli és lelassítja saját területén, a tagállamok és a Bizottság jelentős erőfeszítéseket tesznek azon számtalan gyakorlati intézkedés megvalósítására, amelyeket „A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig – és azon túl” című, a biológiai sokféleségről szóló 2006. május 25-i második uniós cselekvési terv(2)tartalmaz. E cselekvési terv többek között arra irányul, hogy fokozza a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások integrációját az Unió horizontális és ágazati politikáiba, így például a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, vidékfejlesztési és halászati politikákba. Ebből következik, hogy 2006. december 18-i következtetéseiben(3)a Tanács felkérte a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kétszerezzék meg erőfeszítéseiket a „Natura 2000” hálózat teljes körű kialakítása érdekében – a szárazföldön és tengereken egyaránt –, valamint gondoskodjanak a hálózat hatékony igazgatásáról és megfelelő finanszírozásáról, amely hálózat célja a sokféleség biztosítása a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme révén a tagállamok területén. Az erdőirtás és erdőpusztulás fő tényezők a biológiai sokféleség csökkenésében. December 4-én a Tanács következtetéseket fogadott el „Az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezelése az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben” című bizottsági közleménnyel kapcsolatban. Ezen következtetések tartalmazzák azt a célkitűzést is, amelynek értelmében 2020-ig felére kívánják csökkenteni a bruttó trópusi erdőirtást, 2030-ra pedig teljesen felszámolják azt. Ezzel összefüggésben a Tanács jelenleg arra vár, hogy a Bizottság ismertesse a „biodiverzitás-csomagra” vonatkozó javaslatait, ami egy félidős jelentést is magában foglal a fent említett cselekvési terv végrehajtása terén elért előrehaladásról.

A francia elnökség teljes mértében elkötelezett amellett, hogy latba vesse az Unió minden pozícióját és fellépését számos nemzetközi biodiverzitás-védelmi fórumon, különösen az alábbiak keretében:

- az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodás, amelynek részes felei negyedik alkalommal találkoztak 2008. szeptember 15–19-én,

-a Ramsari Egyezmény szerződő feleinek 2008. október 28.– november 4-én rendezett 10. konferenciája,

-a ragadozó madarak védelméről szóló egyetértési megállapodás tárgyában rendezett találkozó,

-a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény szerződő feleinek találkozója, amelyre 2008. december elején Rómában került sor.

Az EU továbbá egy nemzetközi mechanizmus létrehozásának megfontolása iránt is elkötelezett, amely objektív tudományos ismeretekkel szolgálna a biológiai sokféleségre vonatkozóan, valamint meghatározná a kérdéssel kapcsolatos politikákat, amint azt az Egyesült Nemzetek környezetvédelmi programjának kormányközi konferenciáján is megállapították, amelynek megrendezésére a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások témájában 2008. november közepén került sor.

Végezetül 2008 májusában Bonnban megrendezték a biológiai sokféleségről szóló egyezmény (CBD) részes feleinek kilencedik találkozóját. Erre a találkozóra rendkívül sürgető körülmények közepette került sor a biológiai sokféleség csökkenése elleni nemzetközi küzdelem összefüggésében. Az uniós tagállamok és számos partner rendkívüli elkötelezettségének köszönhetően jelentős pénzügyi erőforrásokat sikerült mozgósítani a „LifeWeb” kezdeményezés keretében. Ezen források segítséget nyújtanak a biológiai sokféleségben gazdag, de alacsonyabb gazdasági fejlettségű országoknak az állat- és növényviláguk, valamint ökoszisztémáik hatékonyabb védelmében.

 
 

(1) A 2001. június 15–16-i göteborgi Európai Tanács által megszövegezve, lásd az alábbi elnökségi dokumentumban foglalt következtetéseket: 200/1/01 REV 1, 718. o.
(2) A Bizottság közleménye COM(2006) 216. Az első terv a 2001. március 27-i Bizottsági közleményben COM(2001) 162 jelent meg.
(3)doc. 16164/06

 

16. kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis (H-0916/08)
 Tárgy: A Stabilitási Paktum átalakítása
 

A pénzügyi válság világosan megmutatta a stabilitási paktum gyengeségeit, nem csak az általa alkalmazott korlátozások tekintetében, hanem a szerepek érintett intézmények közötti megosztása szempontjából is (az Európai Központi Bank, valamint a kormányok és a politikai döntéshozók szerepe).

Úgy véli-e a Tanács, hogy a Stabilitási Paktum átalakításra szorul, különösen ami a szerepek érintett intézmények közötti megosztását illeti?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A pénzügyi válság értelemszerűen kihívást jelent a felülvizsgált Stabilitási és Növekedési Paktum számára, mivel egyben a paktum 2005. évi felülvizsgálatakor bevezetett rugalmassági eszközök próbáját is jelenti. Amint Ön is tudja, a felülvizsgálat célja pontosan az volt, hogy a paktumot a tagállamok gazdasági szükségleteihez igazítsa, figyelembe véve a tagállamok eltérő gazdasági helyzetét és az esetlegesen bekövetkező gazdasági ingadozásokat.

Ebben az összefüggésben az elnökség úgy véli, hogy a paktum nem mutat hiányosságokat.

A gazdaság ütemének lassulására adott összehangolt uniós válaszról szóló 2008. október 7-i következtetéseiben a Tanács megerősítette, hogy „a 2005-ben megreformált Stabilitási és Növekedési Paktum a megfelelő keret, és azt teljes körűen alkalmazni kell. Az abban foglalt rugalmassági eszközök lehetővé teszik, hogy a fiskális politika ellássa szokásos stabilizációs funkcióját”(1). December 2-án az Európai Tanács növekedésre és foglalkoztatásra adott összehangolt európai válaszához való hozzájárulása keretében, a Tanács kifejtette, hogy a monetáris politika és a pénzügyi ágazat stabilizálása érdekében már megtett intézkedések mellett a költségvetési politikáknak fontos szerepet kell játszaniuk a gazdaság stabilizálásában, felhasználva az automatikus stabilizátorok teljes sorát, valamint további költségvetési és fiskális eszközöket. Ezen egységes válasznak összhangban kell állnia az államháztartások hosszú távú stabilitásának célkitűzésével, és megfontoltan kell élnie a Stabilitási és Növekedési Paktumban kínált rugalmassági eszközökkel.

 
 

(1)lásd doc. 13927/08, 4. o.

 

17. kérdés, előterjesztette: Josu Ortuondo Larrea (H-0920/08)
 Tárgy: A népek és nemzeti identitások tiszteletben tartására és védelmére irányuló kezdeményezések
 

2008 végén leköszön az EU francia elnöksége, és ezen alkalomból talán felvetődik egy kérdés, amely elengedhetetlen az általunk épített Európa jövője szempontjából, nevezetesen az Európában élő népek tisztelete.

Sarkozy elnök az ENSZ Közgyűléséhez 2007. szeptember 25-én intézett beszédében a következőképpen fogalmazott: „Nem lesz béke a világon, ha a nemzetközi közösség nem védelmezi a népek önrendelkezési jogát vagy az emberi jogokat (...). Nem lesz béke a világon a sokféleség tiszteletben tartása nélkül, a nemzeti identitások tiszteletben tartása nélkül (...). Az ember hite, identitása, nyelve és kultúrája iránti elkötelezettsége, valamint annak módja, ahogyan él, gondolkodik és meggyőződéseket formál legitim és mélységesen emberi dolog. Ennek a tagadása csak növeli a megaláztatást.”

Például itt van egy nép, amelynek nyelve és identitása valószínűleg az egyik legrégebbi Európában: Euskal Herria, vagy Baszkföld népe, amelynek létezését a francia állam ma nyíltan tagadja.

Ahogy a francia elnökség mandátuma a végéhez közeleg, kifejtené a Tanács, hogy milyen intézkedések és kezdeményezések léteznek az Európában élő, de saját állammal nem rendelkező népek és nemzeti identitások tiszteletben tartására és védelmére?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az Unió hatásköre nem terjed ki arra, hogy a népek és nemzeti identitások tiszteletben tartásával és védelmével kapcsolatos kérdésekben kezdeményezéseket tegyen. Ez a tagállamok hatáskörébe tartozik.

Ugyanakkor felhívjuk a tisztelt képviselő figyelmét arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke megállapítja, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania tagállamai nemzeti identitását.

Továbbá rá kell mutatni arra is, hogy a regionális és helyi közösségek érdekeit figyelembe veszik uniós szinten, mégpedig a Régiók Bizottsága révén, amellyel a Tanács vagy a Bizottság konzultációt folytat a szerződésekben meghatározott esetekben.

Konkrétabban ami a sokféleség, és különösen a nyelvi és kulturális sokféleség tiszteletben tartását illeti, szeretném felhívni a tisztelt képviselő figyelmét a Tanács által november 20-án elfogadott, az európai többnyelvűségi stratégiáról szóló állásfoglalásra(1), amely megerősíti, hogy a nyelvi és kulturális sokféleség az európai identitás része, és a többnyelvűség különösen fontos a kulturális sokféleség előmozdítása szempontjából. Továbbá szeretnék rámutatni a Tanács május 21-i következtéseire(2), amelyekben kiemelten kezelik valamennyi polgár kulturális életben való aktív szerepvállalásának előmozdítását, valamint a kultúrához és szellemi örökséghez – azok sokszínűségében – való hozzáférésük elősegítését.

 
 

(1)doc. 15368/08, 19–24. o.
(2) Az interkulturális kompetenciákról szóló tanácsi következtetések, doc. 9849/08, 14 –18. o.

 

18. kérdés, előterjesztette: Frank Vanhecke (H-0921/08)
 Tárgy: Az EU és Jordánia közötti kapcsolatok
 

Tudvalévő, hogy Jordánia bírósági eljárást kíván indítani egy dán karikaturista, tíz dán újságíró és Geert Wilders holland parlamenti képviselő ellen „istenkáromlás, az iszlám és a muzulmánok érzéseinek kigúnyolása, valamint Mohamed próféta rágalmazása és gyalázása” miatt. Jordánia még az Interpolt is felkérte arra, hogy vegyék őrizetbe a szóban forgó személyeket, és állítsák őket egy jordániai bíróság elé.

Az 1997. november 24-én aláírt, az EU és Jordánia közötti társulási megállapodás 2002. május 1-jén lépett hatályba. A szóban forgó megállapodás 2. cikke kimondja, hogy a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása a megállapodás „lényeges eleme”. A megállapodás megsértése esetén „megfelelő intézkedések” hozhatók.

Vajon a fentiek a 2. cikk „lényeges elemének” megsértését jelentik-e, és amennyiben igen, a megállapodás értelmében milyen lépéseket fog tenni a Tanács?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanácsnak tudomása van a sajtóban megjelent információkról, amelyek szerint 2008. április 21-én Hassan Abdullat, Jordánia főügyésze vállalta, hogy istenkáromlás és a közrend fenyegetésének vádjával bíróság elé állít tizenegy dán és egy holland polgárt.

A szólásszabadság alapvető jog az Európai Unió valamennyi tagállama számára. Amint azzal a tisztelt képviselő is tisztában van, a nemzetközi jogszabályokkal összhangban az ilyen szabadságokhoz kötelezettségek és meghatározott feladatok is társulnak. Ez azt jelenti, hogy a szólásszabadság korlátozását bizonyos körülmények között jogszabályok engedélyezhetik, és az ilyen jellegű korlátozások átlépése büntetést vonhat maga után.

Ezért minden társadalom felelőssége meghatározni, hogy mi minősül a szólásszabadság elfogadható korlátozásának, a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény értelmében az Európai Unió tagállamai valóban elismerik, hogy a szólásszabadság „a törvényben meghatározott olyan alaki követelményeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban”, különösképpen „mások jó hírneve vagy jogainak védelme” érdekében. Más országok még korlátozóbb megközelítést alkalmaznak, és olyan sajtókódexeket dolgoznak ki, amelyek tiltanak különböző magatartási formákat, különösen a vallások vagy azok szimbólumainak becsmérlését.

A kérdés lényege tehát annak megállapításában rejlik, hogy a vallások vagy azok szimbólumainak becsmérlésére vonatkozó tiltás összhangban áll-e az egyetemes emberi jogokkal. Az Unió tagállamai úgy vélik, hogy nem ez a helyzet: számunkra az emberi jogok nem a vallások vagy azok jelképeinek védelmét szolgálják, hanem sokkal inkább a férfiak és nők védelmét világszerte. Mi betartjuk az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jog rendelkezéseinek betűjét.

Ugyanakkor a vallás becsmérlése néhány országban intoleranciának minősül, amely nemcsak a hitet támadja, hanem közvetett módon azon hit gyakorlóit is. Ezenkívül – mint ahogy a szóban forgó esetben is – a vallások becsmérlése a közrend megzavarását okozhatja. A közrend fenntartása egyike a szólásszabadság elfogadható korlátainak, amelyeket a nemzetközi normák rögzítenek.

Amint arról bizonyára értesült, élénk vita folyik a szólásszabadság gyakorlásának korlátairól, amelynek keretében az emberi jogokra az ilyen szabadságok biztosítékaként, valamint további korlátozásuk indokaként is hivatkoznak. Biztosíthatom Önt, hogy az uniós tagállamok minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy minden féllel fenntartsák a párbeszédet ebben a fontos kérdésben, nemcsak a nemzetközi fórumokon, hanem azon megbeszélések keretében is, amelyeket az Unió harmadik országokkal folytat az emberi jogokról, és amelyek során álláspontját hangsúlyozza. Ez a megközelítés jelenti a leghatékonyabb módot az EU álláspontjának ismertetésére, mivel a vita kulturális dimenziója minden érintett számára különösen érzékeny kérdésnek minősül.

A Tanács úgy véli, hogy ez a kérdés rendkívül fontos, ezért továbbra is aktívan támogatja majd a párbeszédet és megértést, a toleranciát és a kölcsönös tiszteletet az emberi jogok alkalmazása terén, a meglévő mechanizmusokon keresztül, és különösen azok révén, amelyeket az EU és Jordánia közötti megállapodások tartalmaznak. E tekintetben az EU–Jordánia Társulási Tanács 2008. november 10-i legutóbbi ülésén az EU ismételten emlékeztette a jordániai hatóságokat arra irányuló elkötelezettségünkre, hogy tiszteletben tartsuk az emberi jogokat és az alapvető demokratikus elveket.

Természetesen a Tanács továbbra is szoros figyelemmel kíséri majd a helyzet alakulását.

 

19. kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis (H-0931/08)
 Tárgy: Az olajadó összegének maximálása
 

Most, hogy az olajárak csökkentek, megérett az idő a francia elnökség korábbi javaslatainak ismételt megfontolására, amelyek az EU területén az olajadó összegének maximálására irányultak és/vagy az olajtermékek hozzáadottérték-adójából származó nemzeti bevételek egy részének felhasználására azzal a céllal, hogy egy alapot hozzanak létre az érintettek megsegítésére. A tagállamok ösztönzése olajtartalékok kiépítésre – amint azt a Bizottság az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatában javasolta – az elnökség nyomdokait követi. Vajon elvész-e ez a polgáraink számára értékes javaslatokat tartalmazó csomag, vagy inkább megerősödik, mielőtt a Cseh Köztársaság átveszi a karmesteri pálcát?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Mindezidáig a Tanácshoz nem érkezett olyan bizottsági javaslat, amely az olajadó összegének maximálására vagy a fogyasztók megsegítését szolgáló alap létrehozására irányul.

A Tanács úgy véli, hogy az olajkészletek olyan eszköznek minősülnek, amely az energiaárak ellenőrzésében és az energiabiztonság garantálásában egyaránt segíthet. A tisztelt képviselő nyilván tisztában van azzal, hogy 1968 óta az olajkészletekről szóló irányelv (68/414/EGK) elfogadásával (amelyet a 2006/67/EK(1) irányelv egységes szerkezetbe foglalt és hatályon kívül helyezett) a Tanács kötelező rendszert alkalmaz a biztonsági kőolajkészletek kialakítására. Az ennek keretében létrejött koordinációs mechanizmus jól működik kisebb zavarok esetén, különösen a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) által koordinált közös fellépésekre adott válaszként.

A Tanács üdvözli azt a tény is, hogy a Bizottság a közelmúltban benyújtotta hozzá az energiapolitikára vonatkozó második stratégiai elemzést(2), amely többek között egy javaslatot tartalmaz az olajkészletekről szóló irányelv felülvizsgálatára vonatkozóan, azzal a meghatározott céllal, hogy erősítse az IEA rendszerével való összhangot, és a készletszintek heti közzététele révén növelje az olajkészletek megbízhatóságát és átláthatóságát. Ez összhangban áll a 2007. márciusi Európai Tanács következtetéseivel, amely az „Európai energiapolitika” című cselekvési tervében(3)hangsúlyozta az olajtermékekre vonatkozó adatok fokozott átláthatóságának fontosságát, valamint az uniós kőolaj-ellátási infrastruktúra és kőolaj-tárolási mechanizmus felülvizsgálatának jelentőségét, annak érdekében, hogy kiegészítsék az IEA által biztosított válságmechanizmust, különösen ami a rendelkezésre állást illeti válsághelyzetben. A Tanács várakozással tekint az Európai Parlamenttel folytatandó gyümölcsöző munkakapcsolata elé, hogy gyors előrehaladást érhessen el ebben a fontos kérdésben.

Ami az energiapolitikára vonatkozó második stratégiai elemzést illeti általánosságban, a Tanács december 8-i ülésén megvitatta ezt a kérdést, külön figyelmet szentelve az energiabiztonságnak, és a következő hat hónapban folytatni fogja munkáját.

 
 

(1) A tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről szóló 2006/67/EK tanácsi irányelv, (HL L 217., 2006.8.8., 8. o.)
(2) Doc. 15944/08.
(3) Az Európai Tanács 2007. március 8– 9-i ülésének következtetései, doc. 7224/1/07 REV 1, Melléklet, 16–23. o.

 

20. kérdés, előterjesztette: Jacek Protasiewicz (H-0936/08)
 Tárgy: A fehérorosz hatóságokkal folytatott tárgyalásokon elért előrehaladás a büntető törvénykönyvvel való, a politikai és polgári tevékenység ellen irányuló esetleges visszaélést illetően
 

Szem előtt tartva Aleksandr Lukashenkónak a Wall Street Journal számára adott interjúban tett kijelentését, miszerint kész szabadon engedni minden politikai foglyot;

Arra a tényre való tekintettel, hogy Alyaksandr Barazenka még mindig letartóztatás alatt áll a januári tüntetésekkel kapcsolatos, folyamatban lévő per miatt, annak ellenére, hogy október 27-én önként jelent meg kihallgatásra a minszki fővárosi rendőrkapitányságon, és nem engedik, hogy szabad lábon védekezzen, ami a demokratikus országokban megszokott eljárásnak minősül;

A hasonló eseteket, valamint más fehérorosz ellenzéki aktivistákra kirótt, szabadságukat korlátozó ítéleteket követően;

A Tanács tisztában van-e a szóban forgó helyzettel? Felszólította-e a Tanács a fehérorosz hatóságokat Barazenka úr azonnali szabadon bocsátására és a hasonló esetek felülvizsgálatára? Amennyiben nem, felveszi-e ezt a kérdést a Tanács a fehérorosz kormány képviselőivel folytatott tárgyalásainak napirendjére?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanácsot tájékoztatták Barazenka úr helyzetéről. Az elnökség november 24-én már felvetette a szóban forgó kérdést a fehérorosz hatóságoknak. A Tanács a fehérorosz tisztviselőkkel történő kapcsolattartása során továbbra is követelni fogja e személy szabadon bocsátását.

Az egyének politikai okokból történő fogva tartását a Tanács módszeresen elítéli. A Tanács október 13-i következtetései azt is kimondják, hogy az Európai Unió Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolatainak fokozatos elmélyítése attól függ, hogy a rezsimnek sikerül-e előrelépéseket tennie a demokratizálódás, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság terén.

 

21. kérdés, előterjesztette: Catherine Stihler (H-0940/08)
 Tárgy: Reumás megbetegedések
 

A reumás megbetegedésekről szóló sikeres írásbeli nyilatkozat (P6_TA(2008)0262) fényében naprakész tájékoztatással szolgálna a Tanács a Parlament számára azon intézkedésekről, amelyeket az EU-szerte reumás megbetegedésekben szenvedők megsegítése érdekében hoztak?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács kellőképpen figyelembe vette a Parlament 2008. június 5-én közzétett, reumás megbetegedésekről szóló írásbeli nyilatkozatát.

Egy elöregedő társadalom összefüggésében, és tekintettel arra, hogy a 70 éven felüli személyek többségének krónikus vagy visszatérő reumás tünetei vannak, a francia, cseh és svéd elnökség 18 hónapos programja hangsúlyozza minden olyan kezdeményezés támogatását, amelyek célja egy olyan társadalmi környezet kialakítása, amelyben az időseket tisztelettel és méltósággal kezelik. Lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy egészséges, aktív és független életvitelt folytathassanak, miközben szerepet játszanak a társadalomban, és jobb életminőséggel rendelkeznek. Amikor ellátásra szorulnak, magas szintű, emberhez méltó ellátásban kell részesülniük. Az egészségügy területén végrehajtott megelőző intézkedések nélkülözhetetlenek a polgárok egészségének megőrzése, valamint az egészségügyi kiadások jövőbeli növekedésének elkerülése érdekében.

A közegészségügyben végrehajtott közösségi fellépéseknek teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a tagállamok felelősségét az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezése és biztosítása terén. A Tanács már következtetéseket fogadott el az elhízással, a táplálkozással és a testmozgással kapcsolatban, amelyek igen fontos tényezők a reumás megbetegedések megelőzésében.

A Tanács 2008. június 10-i következtetéseiben létrehoztak egy együttműködési mechanizmust a Tanács és a Bizottság között az uniós egészségügyi stratégia végrehajtására. Az első kiválasztott tevékenységi terület az egészségügyi szolgáltatások színvonalának előmozdítása, ami egyben azon személyek javát is szolgálja, akik izom- és csontrendszeri problémákkal küzdenek és orvosi ellátásra szorulnak.

Ami a reumás megbetegedések elleni küzdelemre irányuló közösségi stratégia, vagy a szóban forgó megbetegedésekkel kapcsolatos tájékoztatáshoz és orvosi kezeléshez való hozzáférés javítását szolgáló stratégia, illetve ezen kórképek korai diagnosztizálásáról és kezeléséről szóló tanácsi ajánlás kidolgozását illeti, a Tanácshoz ezen kérdésekkel kapcsolatban nem érkeztek javaslatok a Bizottságtól.

 

22. kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas (H-0945/08)
 Tárgy: Elfogadhatatlan törökországi embargó a Ciprusi Köztársasággal szemben
 

A török kormány kihívóan továbbra is megtagadja nem csupán a ciprusi nyilvántartású, hanem tulajdonképpen a korábban ciprusi kikötőt vagy repülőteret igénybe vevő hajók és légi járművek számára is saját légteréhez, repülőtereihez vagy kikötőihez való hozzáférést. A Tanács határozata, miszerint befagyasztja a török csatlakozási tárgyalások kapcsolódó fejezeteit, mindezidáig nem bizonyult elégségesnek, mivel a török hatóságok tüntetőleg nem hajlandók lépni az ügyben. Mindez akkor is nyilvánvalóvá vált, amikor az Európai Parlament Közlekedési Bizottságának küldöttsége Ciprusra látogatott. Ez a Törökország által – a nemzetközi joggal nyíltan dacolva – alkalmazott elfogadhatatlan embargó kiegészül annak tényével, hogy Törökország továbbra is katonai megszállás alatt tartja a Ciprusi Köztársaság területének felét.

Milyen intézkedéseket tervez a Tanács annak biztosítása érdekében, hogy Törökország teljesíti nemzetközi kötelezettségvállalásait és tiszteletben tartja a nemzetközi jogban foglaltakat, valamint annak elérése érdekében, hogy feloldja a Ciprusi Köztársaság elleni elfogadhatatlan embargót?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az EU álláspontja világos a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének kérdését illetően. A jegyzőkönyv teljes körű és megkülönböztetéstől mentes végrehajtása Törökország szerződéses kötelezettsége, és annak betartása rendkívül fontos. Ezt az álláspontot – amely megjelenik a tárgyalási keretben, továbbá a Tanács által elfogadott, felülvizsgált csatlakozási partnerségben, valamint az Európai Közösség és tagállamai által tett 2005. szeptember 21-i nyilatkozatban is – több ízben is közvetítették Törökország felé, nem utolsósorban azon politikai párbeszéd keretében, amelyet az EU a török hatóságokkal fenntart.

Hivatkozva a 2007. december 10-i következtetéseire, a bővítésről szóló 2008. december 8-i következtetéseiben a Tanács sajnálattal veszi tudomásul, hogy Törökország mindezidáig elmulasztotta teljesíteni arra irányuló kötelezettségét, hogy teljes körűen és megkülönböztetéstől mentesen végrehajtsa a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét, és semmilyen előrelépést nem tett annak érdekében, hogy rendezze a Ciprusi Köztársasággal fennálló kapcsolatait.

Ezért 2006. december 11-i következtetéseivel összhangban a Tanács megismételte, hogy továbbra is szoros figyelemmel kíséri és megvizsgálja majd az Európai Közösség és tagállamai által tett 2005. szeptember 21-i nyilatkozatban tárgyalt kérdések terén elért előrehaladást.

Végül a Tanács megállapította, hogy sürgősen szükség van az előrehaladásra.

 

23. kérdés, előterjesztette: Jean-Pierre Audy (H-0946/08)
 Tárgy: A Tanács válasza az Európai Számvevőszék éves jelentésére a 2007. évi költségvetés végrehajtásáról
 

A 2007. évi költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésében az Európai Számvevőszék számos hibára hívta fel a figyelmet, amelyek a tagállamokkal megosztott irányítású intézkedésekből származtak az alábbi szakpolitikai területeken: mezőgazdaság, kohézió, kutatás, energia, közlekedés, külső segítségnyújtás, fejlesztés, bővítés, oktatás és állampolgárság. Megtenné a Tanács – mint a mentesítési eljárás részeként véleménynyilvánításra kijelölt költségvetési és politikai hatóság –, hogy ismerteti véleményét annak tényével kapcsolatban, hogy a fent említett területeken megvalósuló megosztott irányítás tekintetében tartósan jelentős hibaarány áll fenn, valamint azzal kapcsolatban is, hogy több tagállam elmulasztotta a nemzeti nyilatkozatok közzétételét? Továbbá kifejtené a Tanács azon összefüggéssel kapcsolatos véleményét, amelyet az Európai Számvevőszék a szabályozások összetettsége és a feltárt hibák száma között megállapított, valamint azzal kapcsolatos véleményét, hogy javasolja-e az uniós szabályozások további egyszerűsítését, amelyek alkalmazását újabb nemzeti szabályok gyakran még nehezebbé teszik?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Vítor Caldeira, az Európai Számvevőszék elnöke a december 2-i Ecofin-Tanácson ismertette a Számvevőszék éves jelentését a 2007. évi költségvetés végrehajtásáról.

Ezt a jelentést a Tanács illetékes szerveinek még meg kell vizsgálniuk annak érdekében, hogy ajánlást fogalmazzanak meg az Európai Parlament számára a Bizottságnak a 2007. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatos mentesítéséről. Ezt az ajánlást a Tanács várhatóan február 10-i ülésén fogadja majd el.

Hadd világítsak rá arra, hogy a Tanács kiemelt fontosságot tulajdonít a közösségi alapok gondos kezelésének. Ebben az összefüggésben az Európai Számvevőszék éves jelentése rendkívül fontos eszköz.

A Tanács kellőképpen figyelembe veszi a tisztelt képviselő által kifejezett aggodalmakat, és feltétlenül mérlegeli azokat, amikor elkészíti ajánlását a Bizottságnak a 2007. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatos mentesítésére vonatkozóan.

Ebben az összefüggésben szeretném megerősíteni, hogy a Tanács ajánlásait a Tanács elnöke a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2009. februári ülésén ismerteti az Európai Parlamenttel, és ezen alkalommal minden bizonnyal sor kerül majd a különböző felvetett kérdésekkel kapcsolatos átfogó eszmecserére.

 

25. kérdés, előterjesztette: Konstantinos Droutsas (H-0949/08)
 Tárgy: Izraeli bűncselekmények folytatódása a palesztinok ellen
 

November 5-én Izrael lerombolt öt palesztin otthont Kelet-Jeruzsálemben, mivel azok az izraeli hatóságok szerint engedély nélkül épültek. Az izraeli emberi jogi szervezet, a B'Tselem arról számol be, hogy 2004 óta 350 palesztin házat romboltak le az izraeli hatóságok Kelet-Jeruzsálemben.

Ugyanakkor folytatódik a bűnös izraeli embargó a palesztin nép ellen, valamint palesztinok ezreinek megölése és jogtalan letartóztatása, a gyermekeket is beleértve. A beszámolók szerint évente átlagosan 700 gyermeket tartóztatnak le az izraeli megszálló erők.

Az izraeli megszálló erők ezen műveletei a palesztinok alapvető jogainak durva megsértését és a nemzetközi jog kirívó megszegését jelentik.

Elítéli-e a Tanács az izraeli megszálló hadsereg palesztin nép ellen elkövetett bűncselekményeit?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács osztja a tisztelt európai parlamenti képviselő által felvetett aggodalmakat.

A Tanács felhívja a figyelmet arra, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának (GAERC) 2008. december 8-i következtetéseiben újólag megerősítette az izraeli-palesztin békefolyamat elvei iránti támogatását, amely békefolyamatot az annapolisi konferencián ismételten elindítottak. Ezúttal felszólította a feleket, hogy tartsák tiszteletben az útiterv keretében tett kötelezettségvállalásokat, és hajtsanak végre jelentős helyszíni változtatásokat a béke előmozdítása érdekében a térségben.

A Tanács úgy véli, hogy a folyamatos betelepítés a béke egyik fő akadálya, és gyengíti a jövőbeni palesztin állam megvalósíthatóságát. Felkéri az izraeli hatóságokat, hogy tartsák be a nemzetközi jogot, és fejezzék be a betelepítéseket, mégpedig a „természetes növekedéssel” kapcsolatosakat is, a Kelet-Jeruzsálemben megvalósuló tevékenységeket is ideértve. November 10-én a Tanács mély aggodalmának adott hangot a palesztin otthonok lerombolása miatt Kelet-Jeruzsálemben. Ezt az álláspontot különböző szinteken az izraeli hatóságok irányába is közvetítették. December 5-én az Európai Unió Tanácsának elnöksége üdvözölte az izraeli kormány arra irányuló határozatát, hogy kiüríti azokat a palesztin otthonokat, amelyeket erőszakkal foglaltak el az izraeli telepesek. A Tanács felszólítja Izraelt, hogy tegyen további intézkedéseket a folyamatban lévő diplomáciai folyamat erősítése érdekében.

A Tanács mélységes aggodalommal tekint az Izrael által a személyek szabad mozgására és utazására vonatkozóan Ciszjordániában és a Gázai övezetben bevezetett korlátozásokra. November 14-én az Európai Unió Tanácsának elnöksége mély aggodalmát fejezte ki a Gázai övezet legutóbbi blokádja miatt, amely a nemzetközi jog értelmében jogellenes, és felkérte az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul nyissák meg újra az átkelési pontokat annak érdekében, hogy a humanitárius segély bejuthasson a területre. Ezzel párhuzamosan a Tanács felszólított a Gázai övezetből Izraelbe irányuló rakétatámadások azonnali leállítására.

Végezetül a Tanács felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió rendkívüli fontosságot tulajdonít az emberi jogok tiszteletben tartásának a palesztin területeken. Az Izraelben fogva tartott palesztin foglyok szabadon bocsátása alapvető fontosságú a kölcsönös bizalom légkörének helyreállításához, ami elengedhetetlen a béketárgyalások előhaladásához. A Tanács felszólítja az izraeli hatóságokat több palesztin fogva tartott szabadon bocsátására.

A fogva tartottak ügye és a telepesek által a palesztinokkal szemben elkövetett erőszak egyike az EU és Izrael közötti politikai párbeszéd során felvetett kérdéseknek. Az egyrészt az EU-t és Izraelt, másrészt az EU-t és a Palesztin Hatóságot tömörítő emberi jogi albizottságok létrehozása is bizonyítja az EU emberi jogok iránti érdeklődését a térségben.

 

26. kérdés, előterjesztette: Hans-Peter Martin (H-0956/08)
 Tárgy: Tanácsi előkészítő szervek és a COREPER
 

Kifejtené-e a Tanács, hogy az ipar vagy a vállalkozások képviselői részt vehetnek-e a Tanács előkészítő szervei és a COREPER ülésein?

Amennyiben igen, az ipar vagy a vállalkozások mely képviselői vesznek részt ezeken az üléseken, és milyen gyakorisággal?

Amennyiben nem, milyen más szervezeti lehetőségek elérhetők az ipar és a vállalkozások képviselői számára ahhoz, hogy találkozhassanak az előkészítő szervek és a COREPER tisztviselőivel, valamint más tanácsi tisztviselőkkel? Hol és milyen gyakran kerül sor ilyen találkozókra?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

AZ EK-Szerződés 203. cikke értelmében csak a tagállamok kormányainak képviselői vehetnek részt a tanácsi üléseken. A szerződésekben ráruházott szerepéből adódóan a Bizottság is részt vesz az üléseken. Végezetül, néhány meghatározott esetben, a szerződések lehetővé teszik más szervek, mint például az Európai Központi Bank képviselőinek jelenlétét is. Ennek megfelelően ez a szabály alkalmazandó a Tanács valamennyi előkészítő szerve és kiváltképpen a COREPER üléseire. Ebből következik, hogy az ipar vagy a vállalkozások képviselői nem vehetnek részt ezeken az üléseken.

A szociális partnerekkel való találkozásra – a legmagasabb szintű találkozókat is ideértve – sor kerülhet a háromoldalú szociális csúcstalálkozón, amelynek legutolsó ülésére 2008. október 15-én került sor, vagy a makrogazdasági párbeszéd keretében, amely évente kétszer ülésezik, és amelyen a Tanács elnöksége, az európai munkáltatói és szakszervezeti szövetségek elnökei, az Európai Központi Bank elnöke és két biztos vesz részt. Emellett a foglalkoztatással és szociális védelemmel foglalkozó bizottságok képviselői rendszeresen találkoznak a szociális partnerek képviselőivel. Említést érdemelnek továbbá az elnökség, a szociális partnerek és a „Szociális Platform” NGO tagjai közötti rendszeres találkozók, amelyeken a Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Tanács napirendjével kapcsolatos kérdések informális megvitatására kerül sor.

Emellett, szintén kívánatosak az ipar és a vállalkozások képviselőivel való találkozások, de informális környezetben.

 

27. kérdés, előterjesztette: Catherine Guy-Quint (H-0958/08)
 Tárgy: A juh- és kecsketenyésztő ágazat hanyatlásának megállítása Európában
 

Az elmúlt tíz évben a juhtenyésztő ágazatot súlyosan érintette a kérődző állatokat tenyésztő ágazatot sújtó válságsorozat. Két statisztikai adat bizonyítja ezt: 2000 és 2006 között az EU egészében 7,6%-kal csökkent a kiskérődzők teljes száma; és ha nem történnek lépések, akkor 2015-re 25%-kal csökkenhet a juh- és kecsketenyésztés. Ezért döntöttem úgy, hogy két módosítást terjesztek elő a 2009. évi általános költségvetés költségvetési tételeihez, a juhokra és kecskékre vonatkozó jövedelemtámogatásokkal, valamint a kedvezőtlen helyzetű térségek vagy hegyvidéki területek juh- és kecsketenyésztői jövedelemtámogatási pótlékával kapcsolatban (20, illetve 15 millió euróval növelve ezeket). A Tanács a 2009. évi költségvetés-tervezet második olvasatáról tartott szavazáson úgy döntött, hogy elutasítja javaslatomat. Megmagyarázná-e nyilvánosan a Tanács e javaslat elutasításának okait egy olyan időszakban, amikor minden szabály újratárgyalása lehetségesnek bizonyul (HÉA, Stabilitási Paktum, a halászati politika felülvizsgálata stb.) a bankok megmentése érdekében?

 
 

30. kérdés, előterjesztette: Michel Teychenné (H-0963/08)
 Tárgy: Költségvetés: A juh- és kecsketenyésztő ágazat számára nyújtott támogatás
 

A juh- és kecsketenyésztő ágazat példátlan válsággal szembesül, amelyet tovább fokoz a járványos kéknyelv-láz. Olyan ágazatról van szó, amely jelentősen hozzájárul a földhasználathoz és -tervezéshez, különösen a legproblémásabb területeken. Ezért fogadta el az Európai Parlament októberi plenáris ülésszakán Catherine Guy-Quint asszony két módosítását első olvasatban a 2009. évi általános költségvetésre vonatkozóan, 35 millió EUR kiegészítő támogatást biztosítva az ágazat számára. Azonban a helyzet sürgőssége és az Európai Parlament eltökéltsége ellenére a miniszterek a 2008. november 21-én, pénteken tartott egyeztetés során e módosításokat elvetették. Barnier úr bejelentette egy fizetőképesség helyreállítását célzó terv bevezetését a francia gazdálkodói ágazat számára. Vajon nem ellentmondás ehhez képest, hogy európai szinten nem adnak semmit? Más szóval, mikor fogják a szavakat tettek követni?

 
  
 

(FR) Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanács nagy jelentőséget tulajdonít a mezőgazdasági ágazatnak, amely alapvető fontosságú az európai gazdaság számára, és kiváltképpen a termelők közvetlen támogatásaira, különösen a juh- és kecsketenyésztő ágazatban.

Ebben az összefüggésben szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanács szeptember 29–30-án és október 27–28-án rendezett ülésein az elnökség és a Tanács számos tagja felhívta a Tanács és a Bizottság figyelmét a kéknyelv-lázzal kapcsolatban követendő politikára, különösen egy védőoltási stratégiára.

Az Európai Unió 2009. évi költségvetés-tervezetének második olvasatában a Tanács úgy vélte, hogy „a természeti erőforrások megőrzésével és kezelésével” (pénzügyi keret 2. fejezete) kapcsolatban az előzetes költségvetés-tervezetben foglalt bizottsági becslések – amelyeket az 1/2009. sz. és a 2/2009. sz. módosító indítványok módosítottak – az igényeknek megfelelő válasznak minősülnek, figyelembe véve az adott időszakban uralkodó piaci helyzetet.

Mindazonáltal csak megismételném az ígéretet, hogy a Tanács nem fogja elmulasztani annak lehetőségét, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel megvizsgáljon minden olyan javaslatot, amelyet a Bizottság a szóban forgó kérdéssel kapcsolatban előterjeszt.

 

28. kérdés, előterjesztette: Pedro Guerreiro (H-0959/08)
 Tárgy: A termelés és foglakoztatás védelme a különféle uniós tagállamok textil- és ruházati ágazatában
 

A textil- és ruházati termékek bizonyos kategóriáinak Kínából történő, különböző uniós tagállamokba irányuló exportjával összefüggésben alkalmazott közös felügyeleti rendszer (esetleges) 2008. december 31-i lejártáról szóló, H-0865/08 sz.(1) kérdésre adott válasz fényében, valamint figyelembe véve a termeléssel felhagyó vagy azt áttelepítő vállalkozások növekvő számát (főként Portugáliában) ami munkanélküliséget és társadalmi válságot teremt, kifejtené a Tanács, hogy javasolta vagy kérte-e valamelyik tagállam, hogy a Bizottság 2008. december 31. után hosszabbítsa meg a közös felügyeleti rendszert, vagy fogadjon el bármilyen más intézkedést annak keretében? Amennyiben igen, meg tudná-e nevezni az adott tagállamokat, és kifejtené, hogy jelenleg milyen intézkedéseket javasolnak? Ellenezte-e valamelyik tagállam ilyen intézkedések elfogadását, és amennyiben igen, melyeket, és egyes esetekben milyen alapon?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanácshoz nem érkezett javaslat a Bizottságtól a szóban forgó kérdésre vonatkozóan, ezért nem került sor az ügy megvitatásra. Egyébiránt a H-0781/08. számú és a H-0865/08. számú kérdésekre adott válaszok továbbra is teljes mértékben érvényesek. Ez különösen igaz a Tanács illetékes előkészítő testületében, azaz a 133. cikk szerinti textilbizottságban végzett munkára. Ez a bizottság több alkalommal is megvitatta a szóban forgó kérdést. Ami a bizottsági tagok által képviselt különféle álláspontokat illeti, a Tanácsnak nem feladata azok nyilvánosságra hozatala, illetve a viták során elhangzott indokolások vagy érvek ismertetése.

 
 

(1) 2008. november 18-i írásbeli válasz

 

29. kérdés, előterjesztette: Laima Liucija Andrikienė (H-0961/08)
 Tárgy: Az EU–Kína kapcsolatok kilátásai
 

A kínai kormány elhalasztotta a december 1-jére tervezett EU–Kína csúcstalálkozót, a francia elnökséget okolva a tibeti szellemi vezetővel, azaz a dalai lámával rendezett találkozója miatt. Milyennek értékeli a Tanács az EU–Kína kapcsolatok jelenlegi helyzetét? Melyek e kapcsolat jövőbeni kilátásai? Milyennek értékeli a Tanács az Európai Parlament tevékenységeit és hozzájárulását az EU–Kína kapcsolatok keretében?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az Európai Unió tudomásul vette Kína abbéli döntését, hogy elhalasztja az Európai Unióval rendezett csúcstalálkozót azzal az indokkal, hogy néhány európai vezető találkozott vagy találkozni fog a dalai lámával. Az EU sajnálattal vette tudomásul Kína döntését, és az országnak vállalnia kell a felelősséget cselekedeteiért.

Ezen példátlan tett ellenére Kína továbbra is az Európai Unió fontos partnere a gazdasági és kereskedelmi ügyekben, valamint a főbb nemzetközi kérdésekben. Az EU folytatni kívánja a Kínával fenntartott stratégiai partnerségi kapcsolatot, különösen egy olyan időszakban, amikor a világban uralkodó gazdasági és pénzügyi helyzet igen szoros együttműködést tesz szükségessé Európa és Kína között. A kínai hatóságokkal történő rendszeres kapcsolattartás továbbra is fennmarad a két fél között megvalósuló különféle párbeszédek keretében. Az Európai Unió kifejezetten törekszik a partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalásokra, valamint olyan együttműködési megállapodások és projektek aláírását tervezi, amelyekkel kapcsolatban már megegyezés született a kínai hatóságokkal.

Különböző bizottságain keresztül az Európai Parlament hozzájárul az Európai Unió külpolitikájához általában véve, valamint konkrétan a Kínával kapcsolatos politikához is.

 

31. kérdés, előterjesztette: Silvia-Adriana Ţicău (H-0965/08)
 Tárgy: A közúti fuvarozási politika fontossága
 

Továbbra is a Tanácshoz intézett 2008. július 15-i H-0614/08. számú kérdést illetően, valamint a Tanács képviselőjének a 2008. szeptember 23-i plenáris ülésen tett ígérete ellenére, hogy a Parlamenthez szeptemberben továbbítják a Tanács álláspontját, ezennel tájékoztatjuk a Tanácsot, hogy eddig nem érkezett ilyen dokumentum. Tekintettel arra, hogy a közúti fuvarozói szakma gyakorlásáról szóló rendelet új változata 2009. június 1-jén lép hatályba és 2012. január 1-jéig a rendelet értelmében a tagállamoknak össze kell kapcsolniuk nemzeti elektronikus nyilvántartásaikat, kifejtené a Tanács, hogy milyen fokú prioritást kapott a „közúti fuvarozási csomag” az elkövetkező öt hónapra, és ismertetné a javasolt ütemtervet, hogy az új, módosított rendelet elfogadására 2009. június 1-jéig sor kerülhessen?

 
  
 

(FR) Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. decemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

2008 júniusában, a szlovén elnökség idején a Tanács politikai megegyezésre jutott a „közúti fuvarozási csomaggal” kapcsolatban, amely három jogalkotási aktusból áll a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának (2007/0098 (COD)), a közúti árufuvarozási piacra való bejutásnak (2007/0099 (COD)) és az autóbusszal végzett személyszállítás piacához való hozzáférés (2007/0097 (COD)) tárgyában. A Tanács jelenleg valamennyi kérdéssel kapcsolatban egy közös állásponton dolgozik, amelyet 2009 januárjában kívánnak az Európai Parlament elé terjeszteni. A jövőbeli cseh elnökség szilárdan elkötelezte magát amellett, hogy informális megbeszéléseket indít a különböző előadókkal, megvizsgálva annak lehetőségét, hogy minél előbb megállapodás jöhessen létre az Európai Parlamenttel. E tekintetben felhívnám a tisztelt képviselő figyelmét arra a tényre, hogy 2008. október végéig a Bizottság nem küldte meg a fent említett jogszabálytervezet bolgár és román változatát, emiatt pedig az előkészítő eljárás sem haladhatott előre.

 

A BIZOTTSÁGHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK
38. kérdés, előterjesztette: Marco Cappato (H-0919/08)
 Tárgy: Nemzeti és európai zászlók a következő olimpiai játékokon
 

Az „Esperanto”, egy radikális szövetség, amely a Békés Radikális Párt (Non-violent Radical Party) részeként működik, kampányt indított a nemzeti olimpiai bizottságoknál annak engedélyezésére, hogy a következő olimpiai játékokon részt vevő valamennyi tagállam Európát és önmagát is képviselhesse. Minden sportoló két lobogó – saját országáé és az európai – alatt versenyezne, az éremtáblázat pedig az európai lobogó alatt nyert érmék teljes számát is mutatná.

Szándékában áll-e a Tanácsnak ezen javaslat támogatása?

 
  
 

(EN) A Bizottság tudatában van a sport elengedhetetlen szerepének, valamint a benne rejlő lehetőségnek, hogy erősítse az összetartozás érzését. Ugyanakkor – amint azt a sportról szóló fehér könyv is említi – a sport és a versenyek nemzeti alapokon történő szervezése a sporttal kapcsolatos európai megközelítés történelmi és kulturális hátterének része, és illeszkedik az európai polgárok többségének akaratához. Különösen a nemzeti csapatok játszanak elengedhetetlen szerepet, nem csak az identitás tekintetében, hanem olyan értelemben is, hogy szolidaritást biztosítanak az alulról szerveződő sportágakkal, és ezért támogatást érdemelnek.

A sportért a nemzeti hatóságok vagy a sportszervezetek felelősek, vagy azok kombinációja. Ezzel összefüggésben nem szabad elfelejteni, hogy annak elképzelése, miszerint a sportolók mezén európai zászlót is feltüntetnének, már szerepelt a „Polgárok Európája” című Adonino-jelentésben(1).

A szervezők joga annak eldöntése, hogy ha egyáltalán, akkor milyen formában teszik közzé az olimpiai játékok eredményeit, szem előtt tartva, hogy a kiválasztási rendszer bizonyos sportágakban lehetővé teszi Európa számára, hogy több sportolót küldjön az olimpiai játékokra (27 csapatot), ami a többi résztvevővel szemben növeli az éremszerzés esélyét. Ezért a Bizottság hangsúlyozza, hogy a tagállamok nemzetállamokként vesznek részt az olimpiai játékokon, és emlékeztet arra, hogy az EU jelmondata: „Egység a sokféleségben”.(2)

A tisztelt képviselő ezért meg fogja érteni, hogy a Bizottság nem támogathatja az európai zászló alatt nyert éremtáblázattal kapcsolatos kezdeményezéseket. Ami a két lobogó megjelenítését illeti a következő olimpiai játékokon, miközben a Bizottság semmiképpen sem ellenzi egy ilyen egységszimbólum megjelenítését, teljes mértékben tiszteletben kívánja tartani a sport autonómiáját, valamint a tagállamok sportpolitikával kapcsolatos elsődleges felelősségét. Ha azonban az illetékes szervekkel teljes egyetértésben ilyen kezdeményezés indulna, a Bizottságnak módjában állna azt támogatni.

 
 

(1) COM (88) 331 végleges, 1988. június 24.
(2) http://europa.eu/abc/symbols/motto/index_en.htm

 

42. kérdés, előterjesztette: Gay Mitchell (H-0907/08)
 Tárgy: Költségvetési hiány
 

Az írországi költségvetési hiány jelenleg 5 százalék körül van. Ez jóval meghaladja a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott 3%-os költségvetési hiánykorlátot, és elegendő a vészhelyzeti riasztási eljárás elindításához.

Egy ír újságnak adott interjúban Almunia biztos azt nyilatkozta, hogy „a Stabilitási és Növekedési Paktum nem a bírságokról szól. Nem is a tagállamok hibáztatásáról szól (...) Néhány esetben ez egy kölcsönös nyomásgyakorlás, amelynek keretében az európai dimenzió és a multilaterális felügyeleti rendszer felhasználásával igyekeznek rávenni a kormányokat a politikák végrehajtására.”

Kifejtené a Bizottság, hogy milyen megegyezésre jutott az ír kormánnyal a jelenlegi költségvetési hiánnyal kapcsolatban?

 
  
 

(EN) A ír hatóságok által október 14-én benyújtott 2008. évi aktualizált stabilitási program szerint 2008-ban Írországban a becsült államháztartási hiány a GDP 5,5%-a volt, a GDP 0,9%-ához képest, amelyet az előző változatban tervbe vettek.

A Bizottság a Szerződésben, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktumban foglalt rendelkezésekkel összhangban alkalmazza a túlzott költségvetési hiány esetén követendő eljárást (EDP). Amikor az államháztartási hiány meghaladja a GDP 3%-át, a Bizottságnak jelentést kell készítenie a Szerződés 104. cikkének (3) bekezdése értelmében. A referenciaérték minden olyan túllépése esetén, ami nem kivételes, átmeneti vagy a küszöbértékhez közeli (104. cikk (2) bekezdés)), a Bizottság ajánlása alapján a Tanács hivatalosan túlzott hiányt állapít meg az érintett országban (104. cikk (6) bekezdés)).

A túlzott költségvetési hiány esetén követendő eljárást kölcsönös támogatásnyújtásnak kell tekinteni, amely segít túljutni az aktuális nehézségeken, és biztosítja az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

 

43. kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis (H-0917/08)
 Tárgy: Az euroövezet tagállamainak fizetőképessége
 

A jelenlegi pénzügyi válság idején számos tagállam nehézségekkel szembesül államadósságának finanszírozása terén, mivel az állampapír felárának csökkenése a hitelköltségek hirtelen emelkedéséhez vezet.

Figyelembe véve, hogy néhány tagállam, mint például Görögország, sok éve küzd annak érdekében, hogy jelentősen csökkentse államadósságát, milyen mértékben érinti a gazdasági válság Görögország és általában véve az euroövezet tagállamainak fizetőképességét? Görögország és az euroövezet tagállamai milyen kamatlábbal jutnak hitelhez? A tízéves német állampapírok alapján, milyen az állampapír felára Görögország és az euroövezet tagállamai esetében?

 
  
 

(EN) A pénzpiaci zavarok kiváltották a „biztonságba menekülést”, ami megnövelte az államadósság finanszírozásának költségeit a régóta magas hiánnyal és magas adósságállománnyal rendelkező országokban.

Néhány országban, köztük mindenekelőtt Görögországban, a folyó fizetési mérleg kiegyensúlyozatlansága tovább ronthatja ezen országok kedvezőtlen megítélését azon képességüket tekintve, hogy hosszabb távon kezeljék a gazdasági recesszió negatív hatásait.

2008. november 6-án a tízéves állampapírok felára Görögországban 120 százalékponttal (31 százalékpontról 151-re nőtt) haladta meg a 2007. november 6-i ugyanolyan lejáratú referenciaértéket. Ez az ugrásszerű növekedés az egyik legjelentősebb az EU27-ek körében, csak Magyarország (+262 százalékpont), Románia (+194 százalékpont), Lettország (+182 százalékpont) és Lengyelország (+145 százalékpont) előzte meg Görögországot, továbbá messze a legmagasabb az euroövezetben (Olaszország a második legnagyobb növekedést mutató ország az euroövezetben +75 százalékponttal, őt követi Belgium +64 százalékponttal). Miközben ezek a fejlemények különösen hangsúlyosak a fent említett országokban, ezek a növekedések az EU27-ek egészét is érintették (átlagosan +67,7 százalékpont) és az euroövezet országait (+46 százalékpont) ugyanezen időszakban. (Forrás: Eurostat).

 

46. kérdés, előterjesztette: Claude Moraes (H-0904/08)
 Tárgy: A Bizottság európai egészségpolitikai stratégiája és az idősek
 

A Bizottság európai egészségügyi stratégiájának első célkiűzése „az egészség védelme az öregedő Európában.” Miközben a Bizottság dicséretet érdemel azért, hogy az öregedés kérdése hangsúlyos helyet kapott egészségügyi napirendjében, a szóban forgó területen hiányoznak a konkrét javaslatok és fellépések. Például a december 10–11-én megrendezett nyílt egészségügyi fórum programja csak az ifjúságot célozza, és nem tesz említést az idősekről.

Ebben az összefüggésben felvázolná a Bizottság, hogy milyen meghatározott politikai intézkedéseket és kezdeményezéseket kíván tenni annak érdekében, hogy elősegítse az Európában élő idősek egészségesebb és hosszabb életét, felhasználva a rendelkezésre álló uniós eszközöket, mint például a szociális védelemre és a társadalmi integrációra irányuló nyílt koordinációs módszert?

Különösképpen mit szándékozik tenni a Bizottság a tagállamok arra történő ösztönzése érdekében, hogy az idősek célcsoportjára is kiterjesszék az egészségmegelőző és támogató tevékenységeket, és tervezi-e a Bizottság egy egészséges öregedésre irányuló európai stratégia kialakítását, amely minden generációt felölel?

 
  
 

(EN) Az egészség védelme egy öregedő társadalomban valóban az EU 2008–2013 közötti időszakra szóló egészségpolitikai stratégiájának és egészségügyi programjának fő célja.

Az egészségpolitikai stratégia fellépéseket tervez az idősek egészségének javítása érdekében, beleértve a daganatos megbetegedésekkel kapcsolatos iránymutatásokat, valamint a neurodegeneratív betegségekkel kapcsolatos munkát is. Ebben az összefüggésben a Bizottság például egy közösségi kezdeményezés kidolgozását tervezi, amely elősegítené az Alzheimer-kór kérdésének kezelésének a jövő évben.

A Bizottság törekszik annak biztosítására is, hogy a különböző szakpolitikai kezdeményezések hozzájáruljanak az egészséges öregedéshez, és elősegítsék az egészségügyi rendszerek alkalmazkodását az öregedő társadalom igényeihez.

Emellett a Bizottság előmozdítja a bevált gyakorlatok cseréjét a szóban forgó területen. Például az egészségügyi program a közelmúltan finanszírozott egy projektet, amely ajánlásokat tett közzé az egészséges öregedéssel foglalkozó szakpolitikákra vonatkozóan.

Az egészséges öregedés elősegítése azonban sokkal több az idős embereket célzó intézkedéseknél. Számos krónikus betegség, amelyben idős emberek szenvednek, megelőzhető lenne, ha az emberek egészségesebben élnének fiatal korukban. A stratégia ezért népszerűsíti a megelőzést és az egészség előmozdítását, olyan kezdeményezések révén, amelyek valamennyi korosztályt megcélozzák, az ifjúságot is beleértve. A szóban forgó területen végrehajtott bizottsági fellépések magukban foglalják az étrenddel, táplálkozással és testmozgással foglalkozó európai platformot, valamint az alkoholfogyasztással és táplálkozással kapcsolatos stratégiákat.

A Bizottság továbbá támogatja a tagállamok erőfeszítéseit az egészséges öregedés előmozdítása terén. A társadalmi integrációról és szociális védelemről szóló nyílt koordinációs módszer keretében a Bizottság élénk érdeklődést tanúsít a tagállamok által javasolt kezdeményezések iránt, amelyek az egészség előmozdítására és a betegségmegelőzésre irányulnak, és az időseket célozzák.

Végezetül, a Bizottság jelenleg fontolgatja azokat az esetleges jövőbeli kezdeményezéseket, amelyek az egészséges öregedés további támogatására irányulnak.

 

47. kérdés, előterjesztette: Jim Higgins (H-0909/08)
 Tárgy: Szellemi egészség
 

Kifejtené a Bizottság, hogy elégedett-e a tagállamokban jelenleg működő mentális egészségügyi létesítményekkel, valamint az ilyen szolgáltatásokra rendelkezésre bocsátott erőforrások összegével, és vajon nem aggódik-e amiatt, hogy a mentális egészségügyi ellátás még mindig alulfinanszírozott, és túlságosan rossz helyzetben van ahhoz, hogy segíteni tudjon a rászorulókon? Továbbá vannak-e konkrét aggályai a rendelkezésre álló szolgáltatások regionális egyenlőtlenségei miatt?

 
  
 

Az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezése és biztosítása a tagállamok feladata.

A Bizottság elismeri, hogy javítani kell a mentális egészségügyi rendszereket. Az uniós tagállamok elismerték ezt, és egyetértésüket fejezték ki, amikor 2005-ben elfogadták az Egészségügyi Világszervezet európai nyilatkozatát a mentális egészségről. Időközben több tagállam is lépéseket tett mentális egészségügyi stratégiájának felülvizsgálata vagy újabbak kidolgozása érdekében.

A 2008 júniusában elfogadott Lelki Egészség és Jólét Európai Paktumának egyik prioritása a tagállamok támogatása annak érdekében, hogy képesek legyenek javítani mentális egészségügyi rendszereiken, uniós szinten megvalósuló tapasztalatcsere és együttműködés révén, az azonosított legjobb gyakorlatok alapján.

A Lelki Egészség Paktumjában foglalt intézkedések mellett a tagállamoknak lehetőségük van a meglévő uniós eszközök alkalmazására. Például intézkedéseket tehetnek a személyzet képzésének javítására, vagy a mentális egészségügyi rendszerekben fennálló regionális egyenlőtlenségek kezelésére, a strukturális alapokból finanszírozott programjaik megvalósítása révén.

 

48. kérdés, előterjesztette: Avril Doyle (H-0913/08)
 Tárgy: A betegek jogai a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban
 

A határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogokról szóló irányelvjavaslat [A határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelvre irányuló javaslat 2008/0142(COD)] létrehozza az egészségügyi technológiák elemzését végző hatóságok hálózatát. Ezek a hatóságok – mint például az egészségügyi információs és minőségi hatóság (HIQA) Írországban, valamint a nemzeti egészségügyi és klinikai kiválósági intézet (NICE) az Egyesült Királyságban – ajánlásokat tesznek közzé azzal kapcsolatban, hogy milyen kezelések álljanak, illetve ne álljanak rendelkezésre a betegek számára.

Mindezidáig ezen értékelési eljárásokból gyakran hiányzott az átláthatóság, valamint azok hosszadalmasnak bizonyultak és nem összpontosítottak világosan a betegek szükségleteire. Nemrégiben a NICE vezetőjének nyilvánosan kellett bocsánatot kérnie egy új kezelési módszer értékelése során felmerült késedelmekért.

Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy egy „betegek jogai” elnevezésű irányelvnek többek között lehetővé kell tennie a betegek részvételét ezen értékelési eljárásokban?

 
  
 

(EN) A határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogokról szóló irányelvre irányuló javaslat célja, hogy állandó jelleggel létrehozza az egészségügyi technológia értékeléséért felelős nemzeti hatóságokat vagy szerveket összekötő hálózatot. Ennek célja, hogy a 27 tagállam között támogassa az együttműködést, valamint az információ, a tudás, az alkalmazott módszerek és a legjobb gyakorlatok cseréjét.

A rendelkezésnek nem célja az egészségügyi technológia értékelésére irányuló nemzeti döntéshozatali folyamatok összehangolása, ezért nem írja elő a betegek részvételét a nemzeti értékelési eljárásokban. Ezzel a kérdéssel akkor lehet majd foglalkozni, amikor sor kerül a szóban forgó rendelkezés végrehajtására irányuló intézkedések elfogadására. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a javasolt irányelv 17. cikke értelmében a szóban forgó hálózat az egészségügyi technológia értékeléséért felelős hatóságokból vagy szervekből áll majd, amelyek kijelölését a tagállamok végzik.

 

49. kérdés, előterjesztette: Bart Staes (H-0915/08)
 Tárgy: Határokon átnyúló egészségügyi ellátás
 

A COM(2008)0414 bizottsági javaslat nagyobb hangsúlyt helyez a határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos betegjogokra, mint a tagállamok azzal kapcsolatos jogára, hogy saját egészségügyi rendszerüket finanszírozzák és irányítsák. Ez nagyobb nyomást gyakorolhat az egészségügyi rendszerre, különösen a betegek erőteljes beáramlásával szembesülő országokban. Emellett rendelkezésre áll az 1408/71/EGK rendelet(1), amely koordinálja a szociális biztonsági rendszereket, és rögzíti a költségek megtérítésével, az előzetes engedélyezéssel stb. kapcsolatos szabályokat.

Milyen garanciákat épített be a Bizottság annak érdekében, hogy egy tagállam saját egészségügyi rendszere ne kerüljön szükségtelen nyomás alá, és miként kívánja a Bizottság tisztázni a betegek helyzetét most, hogy az új irányelv a szociális biztonsági rendszerekről szóló 1408/71/EGK rendelettel párhuzamosan hatályban van?

 
  
 

(EN) Ami a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelvre irányuló javaslat(2)által a tagállamok egészségügyi rendszereire gyakorolt hatásokat illeti, a hatásvizsgálat azt mutatja, hogy a szóban forgó javaslatokból eredő további kezelési költségek várhatóan nem gyengítik az egészségügyi rendszerek egészének fenntarthatóságát vagy tervezését.

Ez annak tudható be, hogy a javasolt irányelv értelmében a polgárok csak olyan egészségügyi ellátás költségeiért részesülhetnek visszatérítésben, amelyre hazájukban is jogosultak lettek volna, így a tagállamoknak csak azért az egészségügyi ellátásért kell fizetniük, amelyért amúgy is fizettek volna. A hatásvizsgálat becslései szerint az ellátás további költségei mindössze elenyésző részét teszik ki a teljes egészségügyi kiadásoknak, és esetleges hátrányokat messzemenően meghaladják a javaslatban biztosított előnyök.

Mindenesetre, ha rövid távon bekövetkezne a határokon átnyúló egészségügyi ellátás előre nem látható, jelentősen megnövekedett igénybevétele, súlyos problémákat okozva – például a helyi létesítmények tervezése terén –, a javaslat lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy rendszerük védelméhez szükséges korlátozásokat vezessenek be, amilyen például egy előzetes engedélyezési rendszer alkalmazása a határokon átnyúló kórházi ellátást igénybe venni szándékozó betegek esetében, az irányelvben foglalt feltételek alapján, amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlatát tükrözik.

Emellett hosszú távon az európai együttműködés hozzáadott értéke olyan területeken, mint a referenciaközpontok európai hálózatai, az új egészségügyi technológiák értékelésének megosztása, valamint információs és kommunikációs technológiák alkalmazása a hatékonyabb egészségügyi ellátás biztosítása érdekében („e-egészségügy”), hozzá fog járulni az egészségügyi ellátás egésze minőségének és hatékonyságának növeléséhez, mind a más tagállamban ellátást igénybe vevő, mind pedig a saját tagállamukban maradó betegek esetében.

Ami azt a kérdést illeti, hogy milyen kapcsolat áll fenn a szóban forgó javaslat, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinálására irányuló meglévő keret között, különös tekintettel az 1408/71/EGK rendeletre(3), a szociális biztonsági rendszerek koordinálására irányuló meglévő keret továbbra is fennmarad a javasolt irányelv mellett, valamennyi általános alapelvvel együtt, amelyekre a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendelkezések épülnek.

Az 1408/71/EGK rendelet biztosítja, hogy amennyiben saját országában a beteg meghatározott panasza nem részesülhet haladéktalanul megfelelő ellátásban, ez esetben engedélyezett számára a külföldi ellátás, és az ellátáshoz kapcsolódó minden felmerülő többletköltséget állami forrásokból kell fedezni. Minden olyan esetben, amikor teljesülnek a szóban forgó rendelet 22. cikke (2) bekezdésében előírt feltételek, ezzel összhangban meg kell adni az engedélyt, és biztosítani kell az ellátásokat. Ezt a javasolt irányelv kifejezetten elismeri. Az 1408/71/EGK rendelet ezért továbbra is általános eszköz és „védőháló” annak biztosítására, hogy azon betegek számára, akik ésszerű időn belül nem részesülnek egészségügyi ellátásban saját országukban, engedélyezzék ugyanazon egészségügyi ellátás igénybevételét egy másik tagállamban.

A javasolt irányelv – reagálva a polgárok által felvázolt ügyekre, amelyek nyomán a Bíróság ítélkezési gyakorlata megszületett – egy további lehetőséget kínál a határokon átnyúló egészségügyi ellátást illetően. Fontos hangsúlyozni, hogy az ítélkezési gyakorlatból és a szóban forgó javaslatból eredő jogok nem csorbítják a nemzeti jogszabályok vagy az 1408/71/EGK rendelet keretében biztosított jogokat, hanem további jogokat jelentenek, amelyekkel a polgárok élhetnek. Így ezek a jogok mindenki számára jobb hozzáférést biztosítanak az EU-n belüli különböző egészségügyi ellátásokhoz.

 
 

(1) HL L 149., 1971.7.5., 2. o.
(2) COM(2008)414
(3) A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet, HL L 149., 1971.7.5

 

50. kérdés, előterjesztette: John Bowis (H-0924/08)
 Tárgy: Dohányzás-ellenőrzés
 

Felsorolná-e a Bizottság azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták a WHO dohányzás-ellenőrzési keretegyezményét, és mindezidáig nem érvényesítettek olyan politikákat, amelyek tiltják a nyilvános helyeken és munkahelyeken történő dohányzást?

 
  
 

(EN) Mára a Cseh Köztársaság kivételével minden tagállam ratifikálta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dohányzás-ellenőrzési keretegyezményét.

Az egyezmény jogi kötelezettséget ró a részes felekre, hogy hatékony intézkedéseket fogadjanak el és hajtsanak végre annak érdekében, hogy biztosítsák a személyek másodlagos dohányfüsttel szembeni védelmét a beltéri munkahelyeken, nyilvános helyeken és a tömegközlekedésben.

Jelenleg minden tagállam rendelkezik valamilyen szabályozással a másodlagos dohányfüstnek való kitettség korlátozására vonatkozóan. Ugyanakkor ezen szabályozások alkalmazási köre és jellege nagymértékben eltér.

A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján a tagállamoknak alig több mint egyharmada gondoskodik a dohányfüst elleni hatékony védelemről valamennyi beltéri munkahelyen és nyilvános helyen, amint azt a WHO-egyezmény előírja.

Teljes dohányzási tilalom, amely minden zárt légterű nyilvános helyre és munkahelyre kiterjed – beleértve a bárokat és éttermeket is –, jelenleg Írországban és az Egyesült Királyságban van érvényben.

Olaszország, Málta, Svédország, Lettország, Finnország, Szlovénia, Franciaország és Hollandia dohányfüstmentes jogszabályt vezetett be, amely különleges zárt dohányzóhelyek kialakítását teszi lehetővé.

Ugyanakkor a tagállamok több mint felében a polgárok és a munkavállalók továbbra sem teljesen védettek a dohányfüstnek való kitettséggel szemben a beltéri munkahelyeken és nyilvános helyeken. A bárok és éttermek különösen nehéz szabályozási területek.

Annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat az átfogó dohányfüstmentes jogszabályok elfogadásában, a Bizottság 2009-ben ajánlást szándékozik előterjeszteni a dohányfüstmentes környezetre vonatkozóan.

A javaslathoz mellékelt hatásvizsgálat tartalmazza majd a tagállamok dohányfüstmentes politikáinak részletes áttekintését.

A Bizottság a dohányzás megelőzéséről szóló tanácsi ajánlás végrehajtásával foglalkozó, közeljövőben várható jelentésében is foglalkozik majd a szóban forgó kérdéssel.

 

51. kérdés, előterjesztette: Sarah Ludford (H-0929/08)
 Tárgy: A 91/630/EGK irányelvet módosító, sertésekről szóló 2001/93/EK irányelv
 

Tervezi-e a Bizottság, hogy az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó közösségi cselekvési terv részeként megkezdi a sertések védelméről szóló 91/630/EGK irányelv módosítására irányuló javaslat kidolgozását, még mielőtt az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által a szóban forgó területen végzett kiterjedt kutatás eredményei elévülnek?

 
  
 

(EN) A Bizottság tudatában van annak, hogy a sertésjólétre vonatkozó jogszabály aktualizálásra szorul, amely figyelembe veszi az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) által elfogadott jelentésekben ismertetett új tudományos bizonyítékokat is.

A Bizottság már megkezdte munkáját, hogy felmérje a jelenlegi helyzet javítására szolgáló legjobb alternatívát, figyelembe véve annak szükségességét, hogy megvizsgálja az állatjólétre vonatkozó közösségi cselekvési terv stratégiai prioritásait, és különösképpen azt az opciót, miszerint jövőbeli javaslatába célzott és mérhető állatjóléti mutatókat is belefoglal, ahol lehetséges. Továbbra is szükség lehet minimumkövetelményekre a gazdálkodási rendszerre, az állattartási körülményekre és az etetési eljárásokra vonatkozóan, azonban az állatok figyelembevételével kialakított jóléti mutatók kidolgozása elvileg hozzájárul a „gazdaságokban” uralkodó állatjóléti körülmények jobb felméréséhez, valamint remélhetően a jóléti előírások jobb és gyorsabb érvényesítéséhez, az új tudományos bizonyítékokkal összhangban.

A fentiek fényében a Bizottság jelenleg vizsgálja annak lehetőségét, hogy javaslatot dolgoz ki a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló 1998. évi(1)általános jogszabály, valamint a sertésekre vonatkozó egyedi követelmények felülvizsgálatáról, annak érdekében, hogy naprakésszé tegye a kapcsolódó jogszabályban tervezett előírásokat. Bármely készülő javaslatnak továbbá figyelembe kell vennie az új állategészségügyi jogszabály célkitűzéseit, amelyeket az EU állategészségügyi stratégiája(2) előirányoz.

A Bizottság úgy véli, hogy amennyiben a nemzetközileg elismert állatjóléti mutatók – amint azokat kidolgozzák – esetleges alkalmazása megvalósul az európai jogszabályokban, ez lehetővé teszi a hatékonyabb végrehajtást és a szigorúbb állatvédelmi előírások előmozdítását.

Ezenfelül a Bizottság becslése szerint ez a megközelítés lehetővé tenné az állatjóléti előírások nemzetközi kereskedelmi partnerekkel történő összehasonlítását, és remélhetőleg elősegítené azok alkalmazását a Közösség határain kívül.

Számos kutatási projekt van folyamatban a szóban forgó kezdeményezés támogatására, beleértve a közösségi finanszírozásból megvalósuló, „Az állatjólét minősége – Tudomány és társadalom az állatjólét javítása érdekében az élelmiszer-minőségi láncban” című kutatási projektet is. Az „állatjólét minőségével” kapcsolatos projekt várhatóan 2009-ben megvalósul, a Bizottság szándéka pedig az, hogy tovább dolgozik a meglévő jogszabályi keret 2010-es felülvizsgálatának esetleges lehetőségein.

 
 

(1) A tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló, 1998. július 20-i 98/58/EK tanácsi irányelv. Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 221., 1998.8.8
(2) http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/strategy/index_en.htm

 

52. kérdés, előterjesztette: Catherine Stihler (H-0939/08)
 Tárgy: Reumás megbetegedések
 

A reumás megbetegedésekről szóló sikeres írásbeli nyilatkozat (P6_TA(2008)0262) fényében naprakész tájékoztatással szolgálna-e a Tanács a Parlamentnek azon intézkedésekről, amelyeket EU-szerte a reumás megbetegedésekben szenvedők megsegítése érdekében tett?

 
  
 

(EN) A reumás megbetegedésekről szóló 2008. június 5-i írásbeli nyilatkozat(1)felszólítja többek között a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közösségi stratégiát a reumás megbetegedésekre vonatkozóan. A Szerződés 152. cikke értelmében a népegészségügy terén való közösségi fellépés során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tagállamoknak az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás szervezésére és nyújtására vonatkozó hatáskörét.

Mindazonáltal a közegészségügy területén végrehajtott közösségi cselekvési programok révén a Bizottság támogatja a reumás megbetegedések fontos területét. 2008-ban „Az európai izom- és csontrendszeri megbetegedések felügyeleti és információs hálózata” elnevezésű új projektet választották ki finanszírozásra. Ezen projekt jelentős mértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy az EU-ban előmozdítsák az izom- és csontrendszeri megbetegedések jobb megértését, valamint a kapcsolódó ismeretszerzést és tájékoztatást.

Emellett az egészségre irányuló programja keretében megvalósuló, folyamatban lévő hetedik kutatási keretprogram (2007–2013) összehangolt transzlációs kutatást javasol a főbb betegségek területén. A reumás megbetegedések kifejezetten említésre kerülnek ebben a csoportban.

A 2007. évi pályázati felhívás eredményeképpen – amely magában foglalta a „krónikus gyulladásos megbetegedések kórfejlődésének korai szakaszai” témát is – kiválasztották a „Masterswitch” javaslatot. Ez az ízületi gyulladást kiváltó mechanizmusok feltárására, valamint annak kezelése terén a lehetséges sejt- és molekuláris célokra összpontosítva, 10 uniós és társult ország 17 vezető kutatócsoportját tömöríti, 11,2 millió eurós teljes hozzájárulás mellett. A hetedik kutatási keretprogramon belüli jövőbeni pályázati felhívások keretében további kutatási támogatás várható ebben a témában.

Emellett az Európai Reumaellenes Liga (EULAR)(2)nemrégiben, 2008. november 6-án Budapesten tartott konferenciája kapcsán fontos rámutatni a Bizottság által nyújtott támogatásra, amely hangsúlyozta a reumás megbetegedések (RD) fontosságát mint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem területén az izom- és csontrendszeri betegségek (MSD) szűkebb körét, valamint a közösségi megkülönböztetés-ellenes politikákkal fennálló kapcsolatát.

Végezetül, és kimondottan az izom- és csontrendszeri rendellenességekkel kapcsolatban, „A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között” című közleményében(3)a Bizottság kifejezte abbéli szándékát, hogy módot kíván találni az izom- és csontrendszeri rendellenességek miatti kockázatok megelőzésének javítására. Ennek elérése érdekében jelenleg egy hatásvizsgálat van folyamatban.

 
 

(1) P6_TA(2008)0262
(2) Európai Reumaellenes Liga
(3) COM(2007) 62 végleges, 2007. február 21.

 

53. kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas (H-0967/08)
 Tárgy: Az egészségügy kereskedelmi alapokra helyezése a nagy monopolcsoportok érdekeinek szolgálatában
 

Az Athéni Egyetem kutatása szerint Görögország vezet az egészségügyi rendszer privatizációja és kereskedelmi alapokra helyezése tekintetében. Ennek különösen káros következményei vannak a munkásosztályhoz tartozó családokra nézve, amelyeknek szűkös költségvetésükből az összes egészségügyi kiadás 57 %-át (több mint 11 milliárd eurót) kell állniuk. A magán diagnosztikai és kórházi alapítványok, amelyek száma folyton nő, egyre nagyobb csoportokban koncentrálódnak, amelyek immáron nagymértékben meghatározzák az egészségügyi politikát, miközben a gyógyászati kapacitás jelentős része kihasználatlan marad. A magánszektor hatalmas növekedését és a közszféra korrupcióját maga az állam okozza, amely arra kényszeríti a munkavállalókat, hogy egészségügyi problémáikkal a magánszektorhoz forduljanak, mivel a közszféra nem képes ésszerűen azonnali kezelést nyújtani, a nem megfelelő infrastruktúra, felszereltség és személyzeti ellátottság miatt.

Hogyan látja a Bizottság ezt az elfogadhatatlan helyzetet, amely korlátozza a munkavállalók kezelési lehetőségeit, a nagy monopolcsoportok érdekeinek szolgálatában kereskedelmi alapokra helyezi az egészségügyi rendszert, növeli az egészségügyi személyzet alulfoglalkoztatottságát, sőt veszélyezteti a közegészségügyet?

 
  
 

A Szerződés 152. cikke és különösen annak (5) bekezdése értelmében a népegészségügy terén való közösségi fellépés során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tagállamoknak az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás szervezésére és nyújtására vonatkozó hatáskörét.

Következésképpen a Bizottságnak nem áll módjában véleményt nyilvánítani a tisztelt képviselő által felvázolt helyzetről. A szóban forgó esetben ez az illetékes görög hatóságok feladata.

 

54. kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt (H-0880/08)
 Tárgy: Az egészségügyi politika és a dohányzási tilalom
 

Melyek azok az egészségügyi politikával kapcsolatos hatáskörök, amelyek alapján a Bizottság jelenleg egy egész EU-ra kiterjedő dohányzási tilalmat kíván bevezetni a munkahelyeken, és véleménye szerint hol helyezkednek el az egészségügyi politikával kapcsolatos hatáskörének határai, szemben a tagállamokéval, ezen konkrét kérdéssel összefüggésben?

 
  
 

A közegészségügyi politikákkal kapcsolatban és mivel részes felei az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dohányzás-ellenőrzési keretegyezményének (FCTC), a Közösséget és 26 tagállamot kötelezettségvállalásaik arra kötelezik, hogy védelmet biztosítsanak a dohányfüstnek való kitettséggel szemben minden beltéri munkahelyen és nyilvános helyen. „A dohányfüstmentes Európáért: Az Európai Unió politikai lehetőségei” című zöld könyvön(1) alapuló, Bizottság által kezdeményezett konzultáció kimenetele is világos támogatást mutatott az átfogó dohányfüstmentes politikák, valamint az ezen a területen megvalósuló további uniós fellépések iránt. A zöld könyv nyomán megvalósult konzultáció folytatásaként 2009 elején a Bizottság javaslatot szándékozik előterjeszteni egy dohányfüstmentes környezetről szóló tanácsi ajánlásra vonatkozóan.

Minden, a környezeti dohányfüstnek való kitettség miatt a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokkal szembeni védelemre vonatkozó egyedi jogszabály a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi politika területéhez tartozik, és az EK-Szerződés 137. cikkén alapul.

A 137. cikk kimondja, hogy a Közösségnek támogatnia kell, valamint ki kell egészítenie a tagállamok fellépéseit számos területen, beleértve a munkakörnyezet javítását a munkavállalók egészségének és biztonságának a védelme érdekében. Mielőtt a Bizottság benyújtja javaslatát ebben a témában, az EK-Szerződés 138. cikkével összhangban egy kétlépcsős konzultációs eljárás keretében konzultálnia kell a közösségi szinten működő szociális partnerekkel.

Minden ilyen jogalkotási kezdeményezés megfelelne az arányosság és a szubszidiaritás elvének.

 
 

(1) COM(2007) 27 végleges

 

55. kérdés, előterjesztette: Hélène Goudin (H-0882/08)
 Tárgy: Nyomásgyakorlás a Lisszaboni Szerződésről tartott szavazás előtt
 

Az Aftonbladet újság 2008. október 11-i számában megjelent riport azt állítja, hogy Margot Wallström biztos megpróbálta befolyásolni a Lisszaboni Szerződésről szóló szavazás kimenetelét, amelyet november 20-án tartottak a svéd parlamentben. Az újság szerint Wallström biztos megpróbálta meggyőzni Mona Sahlint, a svéd szociáldemokrata párt vezetőjét, hogy a Szerződéssel összefüggésben javasolja az „igennel” történő szavazást.

Tudja-e a Bizottság garantálni, hogy nem tett hivatalos vagy nem hivatalos kísérletet Mona Sahlin és a svéd szociáldemokraták befolyásolására ebben a kérdésben?

 
  
 

(EN) A Bizottság Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos álláspontja ismert. A Bizottság nem próbálta meg helytelenül befolyásolni a Lisszaboni Szerződés svédországi ratifikációját.

 

56. kérdés, előterjesztette: Nils Lundgren (H-0884/08)
 Tárgy: Az EU katonai ambíciói a Lisszaboni Szerződés értelmében
 

Az EU Observer újság 2008. október 22-i számában megjelent interjúban Margot Wallström biztos arról panaszkodik, hogy a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos év eleji ír népszavazási kampány túl sok „érzelmi érvet” tartalmazott. Példaként említi, hogy sok ír polgár meg volt félemlítve, hogy „nemmel” szavazzon, mivel azt feltételezték, hogy ha a Lisszaboni Szerződés elfogadásra kerül, egy uniós hadseregbe kellene küldeni gyermekeiket. Wallström biztos megjegyzése azt sugallja, hogy az EU-nak a Lisszaboni Szerződés alapján nem áll szándékában egy közös katonai szervezet létrehozása.

Úgy véli-e a Bizottság, hogy az ír választók félreértették a Szerződés szövegét, és így nyugodtak lehetnek afelől, hogy fiaiknak és lányaiknak nem kell majd az EU hadseregében szolgálniuk, ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép? Garantálni tudja-e a Bizottság, hogy megmarad Svédország el nem kötelezettségi politikája akkor is, ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép?

 
  
 

(EN) A Lisszaboni Szerződés teljes mértékben meg fogja őrizni a tagállamok nemzeti szuverenitását a külügyekben és a védelmi kérdésekben. Ezért bizonyos tagállamok katonai semlegességét nem fogja érinteni a Szerződés.

A Lisszaboni Szerződés bizonyos módosításokat hajt végre a biztonság és védelem hatályos rendelkezéseiben, azonban nem változtatja meg lényeges jellemzőiket. A Szerződés kifejezetten kimondja, hogy a biztonsággal és védelemmel kapcsolatban a Szerződésben javasolt változtatások „nem érintik bizonyos tagállamok biztonság- és védelmi politikájának a sajátos jellegét.”

Az új külpolitikai szerkezet növelni fogja az Unió nemzetközi szintű fellépéseinek egységességét és hatékonyságát, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelhessen a XXI. század új kihívásainak és javulhasson az Unió fellépési képessége világszerte. A Lisszaboni Szerződés tovább erősítené arra irányuló képességét, hogy válaszolhasson a világban kialakult válsághelyzetekre, arra a jelentős számú eszközre támaszkodva, amely mobilizálható a konfliktus-elhárítás és a válságkezelés támogatására, humanitárius és mentési feladatok ellátása vagy békefenntartó műveletekben történő részvétel esetén. Azonban a biztonsági és védelmi politikai kérdésekkel kapcsolatos döntések meghozatalára továbbra is egyhangúan kerülne sor, és továbbra is az adott állam szuverén döntése maradna, hogy csapatokat küld-e egy adott misszióba. Mivel bármilyen uniós válságkezelő misszió továbbra is megkívánná valamennyi tagállam támogatását, Írországnak és Svédországnak továbbra is jogában állna eldönteni, hogy hozzá kíván-e járulni és milyen módon, bármilyen – akár az ENSZ, az EU vagy mások által vezetett – békefenntartó művelethez.

 

57. kérdés, előterjesztette: Stavros Arnaoutakis (H-0887/08)
 Tárgy: Ingyenes gyümölcs és zöldség az iskolásoknak
 

A Bizottság egy egész Közösségre kiterjedő, az iskolákban ingyenes gyümölcs- és zöldségosztásra irányuló program (COM(2008)0442) elfogadását javasolja. E termékek vásárlásának és elosztásának finanszírozása uniós alapokból fog történni, évente 90 millió EUR értékben. A tagállamokat is felkérik, hogy dolgozzanak ki nemzeti stratégiákat és oktatási kezdeményezéseket. A programot a Tanács várhatóan 2009-ben fogadja el.

Mikor várható a rendelet végrehajtásával kapcsolatos határozat meghozatala, és miként fog a Bizottság gondoskodni a tagállamok illetékes szervei és a polgárok megfelelő módon és kellő időben történő tájékoztatásáról?

A Bizottság bejelentette, hogy 1,3 millió eurót különítenek el a különböző nemzeti szervek hálózatának létrehozására, hogy támogassák a legjobb gyakorlatok megbízható és hatékony cseréjét. Mely tevékenységekre vonatkozik ez, és mely szervek lesznek felelősek a kivitelezésért?

 
  
 

(EN) November 19-én a Mezőgazdasági Tanács politikai megállapodásra jutott az iskolagyümölcs-programról, miután a Parlament véleményt nyilvánított. A tanácsi rendelet hivatalos elfogadása 2008 vége előtt várható.

A jövő év elején a Bizottság szolgálatai elkészítik az iskolagyümölcs-program végrehajtási szabályait, amelyek irányítóbizottsági eljárás révén kerülnek elfogadásra. Ezután a tagállamok feladata lesz a nemzeti és/vagy regionális végrehajtási stratégiák kidolgozása.

A Bizottság egy 2008. december 15–16-án tartott nagyszabású konferencia megrendezésével erősítette a kapcsolatépítő tevékenységet, amely összehozta a projektgazdákat, tudományos szakembereket és a tagállamok közigazgatásait. A konferencia célja az iskolagyümölcs-program hálózatának kialakítása, valamint a bizottsági végrehajtási szabályokhoz és a nemzeti/regionális stratégiákhoz való hozzájárulás volt. A Bizottság az iskolagyümölcs-programmal kapcsolatos konferenciák támogatásával és az internetalapú eszközök fejlesztésével elő kívánja segíteni a tapasztalatcserét az ilyen programokban Unió-szerte részt vevő különböző szereplők között.

 

58. kérdés: előterjesztette: Liam Aylward (H-0894/08)
 Tárgy: Energiahatékonyság
 

Az éghajlatváltozásról szóló csomaggal kapcsolatban sokan úgy gondolják, hogy az energiahatékonyság az egyik leghasznosabb és legreálisabb eszköz a magán- vagy középületek, cégek stb. kibocsátásának csökkentésére.

Tervezi-e a Bizottság ezen nem kötelező energiahatékonysági cél kötelezővé tételét?

 
  
 

(EN) Az Európai Tanács 2007. márciusi ülésén az EU állam- és kormányfői elkötelezték magukat három nagyra törő 20%-os cél 2020-ig történő megvalósítása mellett: (1) az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mértékének 20%-os csökkentése az 1990-es szinthez képest, (2) a megújuló energiaforrások 20%-os részarányra történő növelése az EU teljes energiafogyasztásában és (3) a várható energiafogyasztás 20%-os csökkentése.

Ahhoz, hogy az Európai Unió elérje ezeket a célokat, az energiahatékonyságot lényeges területként kell kezelni, ahol haladást lehet elérni. Az energiahatékonyság azonos szintű gazdasági tevékenység fenntartása mellett az energiafogyasztás csökkentésének leginkább költséghatékony módja. Az energiahatékonyság javítása érinti az éghajlatváltozással, energiabiztonsággal és versenyképességgel kapcsolatos fő kihívásokat is.

A 20%-os energiamegtakarítási cél nem kötelező, mivel nincs jogszabályban rögzítve. Azonban a kibocsátás-csökkentéssel és a megújuló energiaforrások célkitűzésével kapcsolatos előrehaladás bizonyosan ösztönözni fogja az energiahatékonyság javítására irányuló befektetéseket az energiaátalakítás, energiaellátás és az ipar területén. Ez hozzájárul majd a 20%-os energia-megtakarítási cél eléréséhez.

A Bizottság nem tervezi a megtakarítási cél kötelezővé tételét, mivel nagyobb rugalmasságot biztosít a tagállamok számára, hogy saját stratégiáik alapján javítsák energiahatékonyságukat a fő energia-felhasználó ágazataikban. Ugyanakkor a Bizottság meg van győződve arról, hogy a politikai és végrehajtási szinteken megvalósuló erőfeszítések egyesítésével az energiahatékonyság előtérbe helyezése fokozható, és az energia-megtakarítás magasabb szintje érhető el. 2006-ban a Bizottság elfogadta az európai energiahatékonysági cselekvési tervet, amelynek célja, hogy mozgósítsa a szakpolitikák kidolgozóit és a piaci szereplőket, annak érdekében, hogy energiahatékonyabbá tegyék az épületeket, készülékeket, közlekedési eszközöket és energiarendszereket. A cselekvési terv végrehajtása folyamatban van, és várhatóan 2012-re zárul le. Nemrégiben, november 13-án, a Bizottság elfogadott egy átfogó, javaslatokat és határozatokat tartalmazó energiahatékonysági csomagot annak érdekében, hogy fokozza a 20%-os cél 2020-ig történő elérésére irányuló erőfeszítéseket. A Bizottság 2009-ben fogja értékelni az európai energiahatékonysági cselekvési tervet.

 

59. kérdés, előterjesztette: Brian Crowley (H-0900/08)
 Tárgy: A fiatalok és az Európai Unió
 

Melyek a Bizottság jelenlegi tervei arra vonatkozóan, hogy bevonja a fiatalokat az EU működésének megértésébe és tapasztalatok szerzésébe?

 
  
 

(EN) A Bizottság úgy gondolja, hogy a fiatalok bevonása az uniós ügyekbe az uniós polgárság hosszú távú fejlődésének alapvető eleme. Ez a meggyőződés számos programban és fellépésben tükröződik, amelyeket a Bizottság különböző szolgálatai nemzeti, regionális vagy helyi szinten és a nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben hajtanak végre.

Központi szinten a fiatalokat célzó fő uniós program – azaz a „Cselekvő ifjúság” – célja, hogy ösztönözze az aktív polgárság, a szolidaritás és a tolerancia érzését a fiatal európaiak körében, és bevonja őket az Unió jövőjének alakításába.

2003 óta az Európai Ifjúsági Hét platformot és lehetőséget biztosít a fiataloknak, hogy részt vegyenek az uniós politikák kidolgozásában, és magában foglalja az Európa-szerte szervezett kulturális rendezvényeket és politikai vitákat. Emellett, annak érdekében, hogy elősegítsék a fiatalok tapasztalatait és részvételüket az uniós ügyekben, az ifjúsági szervezetek képviselői megbeszéléseken vesznek részt az uniós intézményekben az uniós politikai döntéshozókkal. Ez a fórum lehetőséget nyújt a Bizottság számára, hogy konzultáljon a fiatalokkal az őket különösen foglalkoztató kérdésekről, valamint hogy bevonja őket az európai ügyekbe és növelje ismereteiket az uniós intézményekről és politikákról.

Ezt a részvételt az Európai Ifjúsági Portál egészíti ki, amely nemcsak tájékoztatást nyújt a fiatal európaiaknak, hanem lehetővé teszi véleményük kifejtését és kérdéseik megválaszolását. A portál 8 fő témában nyújt tájékoztatást, 31 országot fed le és 25 nyelven érhető el.

Félévente képzéseket is szervez a Bizottság több mint 600 gyakornok számára. A gyakornoki időszak lehetőséget nyújt a felsőoktatási végzettséggel rendelkező fiataloknak, hogy egyedülálló, első kézből származó tapasztalatot és tudást szerezhessenek az uniós intézmények működéséről. Így a gyakornoki rendszer egy informális hálózatot teremt, amelynek tagjai az uniós értékek és eszmék közvetítői és „nagykövetei”.

Több, iskolákat megszólító decentralizált kezdeményezés is létezik, beleértve a Vissza az iskolába és az Európai tavasz projekteket. A Vissza az iskolába projekt részeként az uniós tisztviselőket nagykövetekként visszaküldik korábbi iskoláikba, hogy a diákokkal megvitassák az uniós kérdéseket.

Az Európai tavasz egy éves szintű kezdeményezés, amelyet azért hoztak létre, hogy ösztönözzék az EU elveivel, eredményeivel és jövőjével kapcsolatos érdeklődést. Ez egyedülálló lehetőséget kínál a diákoknak, hogy találkozzanak és eszmét cseréljenek az uniós szakértőkkel és politikai vezetőkkel, továbbá hogy tanuljanak az európai integrációról, valamint játékokon, vitákon és beszélgetéseken keresztül növeljék ezzel kapcsolatos ismereteiket.

Végül, a fiatalok prioritást élveznek a Bizottságnak kampányában, amely a jövő évi európai parlamenti választásokon való részvételre ösztönöz. Ezen kampány célja, hogy növelje az EU szerepével kapcsolatos tudatosságot, és elősegítse a fiatalok körében az Európai Unióval történő érzelmi azonosulást. A Bizottság egy páneurópai multimédiás kampány elindítását tervezi a fiatalok számára, a népszerű TV-csatornák, közösségi kapcsolatépítő platformok és a fiataloknak tervezett televíziós választási reklámok bevonásával.

 

60. kérdés, előterjesztette: Marian Harkin (H-0902/08)
 Tárgy: Hitelszövetkezetek
 

Az elmúlt időszak hitelválságának és a bankrendszer támogatásához szükséges jelentős kormányzati beavatkozás fényében egyetért-e a Bizottság azzal, hogy támogatást kell nyújtani a hitelszövetkezeteknek, amelyek sok uniós országban nyújtanak mikrohitelt a kkv-k és magánszemélyek számára? Lát-e a Bizottság terjeszkedési lehetőséget EU-szerte a hitelszövetkezetek számára, figyelembe véve pénzügyi stabilitásukat az elmúlt időszakban?

 
  
 

(EN) A hitelszövetkezetek elvben a hitelintézetekről szóló közösségi jogszabályok, különösen a tőkekövetelményekről szóló irányelv (2006/48/EK) hatálya alá tartoznak. Azonban bizonyos hitelszövetkezetek kifejezetten ki vannak zárva a 2006/48/EK irányelv hatálya alól. A tagállamok úgy szabályozhatják ezeket a hitelszövetkezeteket, ahogy jónak látják, feltéve, hogy azok teljesítik a Szerződés szerinti általános kötelezettségeiket.

A legtöbb hitelszövetkezet személyes célú megtakarítási szolgáltatásokat és kölcsönöket nyújt, nem pedig üzleti célú kölcsönöket. Valójában alapszabályuk tilthatja, hogy üzleti célú kölcsönöket nyújtsanak, miközben a mikrohitelek üzleti tevékenységre irányulnak, és főként olyan személyeket érintenek, akik esetében a hagyományos pénzintézetek visszautasították a finanszírozást.

A mikrohitelt nyújtók számára általánosságban kedvező lesz a 2007 novemberében indított bizottsági mikrohitel-kezdeményezés 1. és 2. irányvonalával kapcsolatos bármilyen előrelépés. Ha egy hitelszövetkezet jogosulttá válik a JASMINE-ből való bármilyen támogatásra – amely a Bizottság és az Európai Beruházási Bank együttes fellépése Európában a nem banki mikrofinanszírozási intézetek támogatására –, akkor technikai segítségnyújtást kaphat a kormányzási módszerek és a műszaki felkészültség javításához, ezáltal javítva a magánszektorból történő befektetésvonzó képességét.

 

61. kérdés, előterjesztette: Armando França (H-0905/08)
 Tárgy: Az Europol-egyezmény
 

Az Europol (Európai Rendőrségi Hivatal) célja elsősorban a szervezett bűnözés, a terrorizmus és a határokon átnyúló súlyos bűncselekmények valamennyi formája elleni küzdelem. Ezért rendkívül fontos az 500 millió európai polgár biztonsága szempontjából. Fellépéseinek hatékonysága nagymértékben függ a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti együttműködéstől.

Milyen mértékben vesznek részt a tagállamok az Europolban, és mennyire biztosított a kölcsönös együttműködés? Milyen együttműködési formák működnek az Europol és harmadik országok között?

A portugál elnökség alatt az Europol-egyezmény reformjáról született megállapodást és a felváltásával kapcsolatos munka megkezdését követően, mi a jelenlegi helyzet a helyettesítési folyamattal kapcsolatban?

 
  
 

(FR) Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) elengedhetetlen szerepet játszik az Unió belbiztonságában, és szerepe van a legutóbbi műveleti sikerekben is. Például múlt nyáron az Europol hozzájárult a BAGDAD művelethez, amely kilenc ország 1300 rendőrtisztjét mozgósította, és 75 személy letartóztatásához vezetett, akik egy emberkereskedelmi hálózatban vettek részt.

Ami az Europol és az uniós tagállamok közötti együttműködést illeti, az Europol munkájának minősége nagymértékben a tagállamok hajlandóságától függ, hogy hozzájáruljanak az információs rendszer ellátásához vagy az elemzési munkafájlok (AWF) működéséhez. Ezért minden tagállam felelőssége annak biztosítása, hogy bűnüldöző hatóságaik megfelelően együttműködjenek az Europollal.

Ami az Europol és harmadik országok vagy más szervezetek közötti együttműködést illeti, az Europol mintegy 20 stratégiai vagy műveleti megállapodást kötött. Csak ez utóbbi keretében van lehetőség személyes adatok cseréjére. Jelenleg az Europol fél tucat további országgal folytat tárgyalásokat, de nem feladata az egész világgal megállapodásokat kötni. Az Eurojusttal 2004-ben létrejött együttműködési megállapodást is módosítani kell az év végéig, kapcsolatuk minőségének és erősségének megszilárdítása érdekében.

Általánosabban szólva, a tisztelt képviselő tanulmányozhatja a 2007. évi éves jelentést, amelyet most tettek közzé az Europol honlapján.

Végül, ami az Europol-egyezmény tanácsi határozattal történő helyettesítését illeti, 2008. április 18-án megegyezés született, így ezen határozat hivatalos elfogadása most a Parlament fenntartásának megszűnésétől függ. A munka, ami lehetővé teszi, hogy az Europol 2010. január 1-jétől az EU ügynökségeként működjön, már elkezdődött, annak biztosítása érdekében, hogy a jogállásban bekövetkező változás ne akadályozza az ügynökség munkáját.

 

62. kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness (H-0911/08)
 Tárgy: A szakmai képesítések elismerése
 

Tud-e a Bizottság naprakész tájékoztatással szolgálni a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv(1) átültetéséről? Úgy érzi-e a Bizottság, hogy ez az irányelv megfelelő védelmet nyújt az uniós polgárok számára, akik a szakmai képesítésük megszerzésének helyétől eltérő tagállamban kívánnak munkát vállalni?

 
  
 

(EN) Jóllehet a Bizottságot 2005/36/EK irányelvvel kapcsolatban 595 átültető intézkedésről tájékoztatták, 2008. november 10-ig csupán 8 tagállamnak sikerült teljes körűen átültetnie a szöveget. 3 tagállam mindezidáig semmilyen átültető intézkedésről nem küldött értesítést.

Az átültetési határidő (2007. október 20.) teljesítése főként az alábbi két ok miatt bizonyult nehéznek a tagállamok számára:

- az irányelv igen tág alkalmazási köre (minden szabályozott szakmára kiterjed), ami számos különálló jogszabály elfogadását teszi szükségessé. Néhány tagállamban az átültetés foglalkozásonként történik;

- néhány tagállam közigazgatási struktúrája: néhány országban az átültetésre mind szövetségi, mind regionális szinten sort kell keríteni.

A Bizottság sajnálatát fejezi ki a szóban forgó helyzet miatt, amely jogbizonytalanságot teremt azon szakemberek számára, akik szabályozott szakmát kívánnak gyakorolni egy fogadó tagállamban. Ezért úgy döntött, hogy a szerződéses kötelezettségeket nem teljesítő tagállamok ügyét az Európai Bíróság elé tárja. Emellett a polgárok közvetlenül a nemzeti bíróságok előtt is kezdeményezhetik az irányelv legtöbb rendelkezésének alkalmazását.

A késői átültetés és a végrehajtás késedelme miatt a Bizottság nem tudja megállapítani az irányelv által ténylegesen biztosított védelem szintjét.

 
 

(1) HL L 255., 2005.9.30. 22. o.

 

63. kérdés, előterjesztette: Elisabetta Gardini (H-0914/08)
 Tárgy: Közösségi fellépés az invazív idegen fajok ellen, különös tekintettel a parlagfűre (Ambrosia artemisiifolia), valamint annak az emberi és állati egészségre gyakorolt hatására
 

A Bizottság figyelmét fel kell hívni a parlagfű pollenje által jelentett egészségügyi kockázatokra, lévén, hogy a parlagfű egyike a száz legveszélyesebb invazív idegen fajnak Európában. A szóban forgó növény pollenje súlyos allergiás és légzőszervi panaszokat okoz, gyakran munkaképtelenséget eredményező tünetekkel, amelyek társadalmi és egyéni költségei távolról sem elhanyagolhatók. Bizonyos régiókban a környezetvédelmi és egészségügyi hatóságok arról számoltak be, hogy a lakosság nem kevesebb, mint 15%-a érintett, és a probléma egyre nő. Mintegy tizenöt tagállam, felvételt kérő államok és csatlakozás előtt álló országok közvetlenül érintettek, néhány esetben nagyon komolyan. A pollen feltartóztatásának nehézsége és terjedési sebessége annyit jelent, hogy Európának soha nem látott gyorsasággal kell cselekednie a hatások mérséklése érdekében.

A fentiek fényében, tisztában van-e a Bizottság a parlagfű európai országokban való terjedésével kapcsolatos jelenlegi környezetvédelmi és egészségügyi helyzettel? Tervezi-e egységes jogi keret kidolgozását az invazív idegen fajokra vonatkozóan? Támogatná-e a Bizottság egy uniós testület létrehozását, amely felelne az emberi egészségre káros szervezetekkel kapcsolatos ellenőrzésért, megelőzésért és fellépésért?

 
  
 

(EN) A Bizottság tisztában van az invazív fajok, beleértve az Ambrosia artemisiifolia L., azaz a közönséges parlagfű jelentette veszélyekkel.

Sok ember súlyosan allergiás a szóban forgó növény pollenjére, amely Észak-Amerikában fejlődött ki, de az 1800-as évek végétől Európában is honos. Augusztus és szeptember kellemetlen hónapok, amikor a fertőzött területeken e növény pollenje messze a leggyakoribb a levegőben. Ellepi a Rajna völgyét és a Pó-síkságot, valamint Magyarország, Szerbia és Horvátország térségeit. Ezenkívül jelenlétét Szlovéniában, a Cseh Köztársaságban, Ausztriában, Németországban és Belgiumban, valamint az EU-n kívül, Svájcban is kimutatták.

Mivel a növény csak magról terjed, feltartóztatható, ha meggátolják a növény magtermelését azáltal, hogy gyomirtóval kiirtják, levágják vagy gyökerestől eltávolítják, mielőtt magot hoz.

Az asztmának és más légzőszervi betegségeknek komoly egészségügyi hatása van, és az emberi halálozás egyik leggyakoribb okai.

A szóban forgó kérdés kezelése érdekében a Bizottság az egészséget meghatározó fő tényezők megállapításával átfogó és integrált megközelítést alkalmaz, amely számos intézkedést és fellépést magában foglal a légzőszervi megbetegedések megelőzése érdekében. Ebbe azon jogszabályok és intézkedések is beletartoznak, amelyek a környezeti és beltéri levegő minőségére vonatkoznak, ideértve a levegőben terjedő allergén anyagoknak való kitettséget is.

A hatodik keretprogram keretében finanszírozott uniós kutatási projekt egy egész Európára kiterjedő jegyzéket készített az invazív idegen fajokról. A részletes információkat, valamint a szakértők elérhetőségét az alábbi internetes oldal tartalmazza: http://www.europe-aliens.org/index.jsp"

.

Létezik egy másik támogatott projekt is a levegőben terjedő allergén anyagok hatásaira vonatkozóan. A projekt célja az éghajlati sokféleség hatásainak és a levegőben terjedő allergén anyagok változásának értékelése, valamint egy kültéri allergén anyagokra vonatkozó korai figyelmeztető rendszer hálózatának megvalósítása. Ez lehetővé teszi a levegőben terjedő allergén anyagoknak való kitettség előrejelzését, és jobb tájékoztatást nyújt a betegek, az orvosok és az egészségügyi szabályozó hatóságok számára, hogy a környezeti levegőben terjedő allergén anyagok okozta allergiás megbetegedésekkel szemben védelmet, kezelést és megelőzést biztosíthassanak.

A biológiai sokféleség védelme érdekében tett szélesebb körű erőfeszítései keretében az Európai Unió (EU) elkötelezett az invazív fajok hatásainak jelentős csökkentése mellett. A Bizottság 2008. december 3-án elfogadta „Az invazív fajokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című közleményt, amely felvázolja az azonnali végrehajtáshoz szükséges politikai feltételeket és intézkedéseket, az invazív fajokkal kapcsolatos uniós stratégia kidolgozása érdekében. Horizontális kérdésekkel is foglalkozik, mint például a tudatosság növelése, valamint kutatáshoz és támogatáshoz kapcsolódó kérdések.

Ez a közlemény remélhetőleg előmozdítja a tagállamokkal, az uniós intézményekkel és érdekelt felekkel folytatott vitát. A Bizottság fel fogja használni a kapott visszajelzéseket egy 2010-ben kibocsátandó uniós stratégiára vonatkozó javaslat kidolgozásakor, amely várhatóan jelentősen csökkenti az invazív fajok hatását Európában. A Bizottság továbbá megvizsgálja egy korai figyelmeztető és információs rendszer létrehozásának lehetőségét is, amely egy rendszeresen frissített jegyzéken alapul.

A közlemény és mellékletei letölthetők az alábbi címen: http://ec.europa.eu:8082/environment/nature/invasivealien/index_en.htm" \o "blocked::http://ec.europa.eu:8082/environment/nature/invasivealien/index_en.htm"

 

64. kérdés, előterjesztette: Marco Pannella (H-0918/08)
 Tárgy: Kulturális politika és többnyelvű kommunikáció
 

A Bizottság weboldalának azon részei, amelyek a kulturális területen megvalósuló uniós politikákkal foglalkoznak, csupán angol, francia és német nyelven érhetők el.

Az Europeana oldal, amely az európai kultúra digitális könyvtárának létrehozásáról szól, csak angol nyelven érhető el.

Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy kommunikációs stratégiái – különösen a kulturális politika terén – nem korlátozhatók az angol nyelvre – néha kiegészítve a franciával és a némettel –, figyelmen kívül hagyva az uniós alapszerződések által közvetített többnyelvűség szellemiségét?

Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy a honlap fent említett részeit sürgősen le kell fordítani valamennyi hivatalos nyelvre?

 
  
 

(EN) A Bizottság határozottan elkötelezett az Unión belüli nyelvi sokféleség megőrzése és elősegítése mellett, és számos egyedi intézkedést támogat ennek érdekében. Azon kötelezettségén túl, hogy a jogalkotási és politikai javaslatokat(1)az Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhetővé tegye, a Bizottság elkötelezett amellett, hogy megtegyen minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a polgárokat, kultúrákat és nyelveket a rendelkezésre álló erőforrások keretein belül egyenlő elbánásban részesítse.

Az uniós nyelvek széles skálájának alkalmazása valamennyi uniós intézmény honlapján fontos az uniós polgárok számára. A „Cselekvési terv a Bizottság általi európai kommunikáció javításáról” című közleménnyel összhangban 2005-ben(2) a Bizottság a Fordítási Főigazgatóságon belül létrehozott egy szolgálatot a honlapok fordítására. Mégis, továbbra is kihívást jelent a vonatkozó információk folyamatos elérhetővé tétele az uniós érdekelt felek és polgárok számára, valamint ezen információk folyamatos frissítése.

A polgárok jelentős érdeklődést tanúsítanak a bizottsági honlapok iránt, beleértve a kultúra területét is, és a Bizottság ezért kiemelt fontosságot tulajdonít a lehető legtöbb hírt közvetítő, naprakész honlapok fenntartásának. A nyelvhasználat azt az általános elvet követi, miszerint az egyes honlapok nyelvpolitikáját a célközönségéhez kell igazítani, és valamennyi honlap elsődleges információit a lehető legtöbb nyelven elérhetővé kell tenni.

Annak érdekében, hogy kulturális kezdeményezéseit a lehető legközelebb vigye a polgárokhoz, az Unió kulturális kapcsolattartó pontokat hozott létre a résztvevő országok kulturális programjának előmozdítására. A kapcsolattartó pontok egyik értékes tevékenysége, hogy az Európa honlapon közzétett hírek egyes részleteit saját honlapjukon a nemzeti nyelven (nyelveken) ismertetik (ezen honlapok pedig kapcsolódnak az Európa honlaphoz).

Az Europeana portál, amelyet az európai digitális könyvtár támogatására létrehozott alapítvány indított útjára az i2010 digitális könyvtár kezdeményezés részeként, 22 európai nyelvet használ.

 
 

(1) Az Európai Gazdasági Közösség által alkalmazott nyelvek meghatározásáról szóló 1. rendelet, HL L 17., 1958.10.6., 1. és 2. cikk
(2) SEC(2005)985, Melléklet, 36. intézkedés

 

65. kérdés, előterjesztette: Frank Vanhecke (H-0922/08)
 Tárgy: Az EU és Jordánia közötti kapcsolatok
 

Tudvalévő, hogy Jordánia bírósági eljárást kíván indítani egy dán karikaturistával, tíz dán újságíróval és Geert Wilders holland parlamenti képviselővel szemben „istenkáromlás, az iszlám és a muzulmánok érzéseinek kigúnyolása, valamint Mohamed próféta rágalmazása és gyalázása” miatt. Jordánia még az Interpolt is felkérte arra, hogy vegyék őrizetbe a szóban forgó személyeket, és állítsák őket egy jordániai bíróság elé.

Az 1997. november 24-én aláírt, az EU és Jordánia közötti társulási megállapodás 2002. május 1-jén lépett hatályba. A szóban forgó megállapodás 2. cikke kimondja, hogy a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása a megállapodás „lényeges eleme”. A megállapodás megsértése esetén „megfelelő intézkedések” hozhatók.

Vajon a fentiek a 2. cikk „lényeges elemének” megsértését jelentik-e, és amennyiben igen, milyen „megfelelő intézkedéseket” hoz a Tanács?

 
  
 

A Bizottság szeretne köszönetet mondani a tisztelt képviselőnek kérdéséért, amely Wilders holland parlamenti képviselő, valamint 11 dán karikaturista és szerkesztő ellen Jordániában benyújtott panaszokkal kapcsolatos.

A Bizottság ammani képviselete, valamint a holland és dán nagykövetség szoros figyelemmel kíséri a fejleményeket.

A Bizottság minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál annak érdekében, hogy további előrelépésre ösztönözze a jordániai hatóságokat az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása terén. Ez az európai szomszédságpolitikára vonatkozó cselekvési terv egyik fő prioritása. Az olyan kérdések megvitatására, mint például a szólásszabadság, az emberi jogokkal és a demokráciával foglalkozó hivatalos albizottságban kerül sor. Ez az albizottság évente ülésezik, és lehetőséget nyújt az őszinte és nyílt párbeszédre. Az EU pénzügyi támogatást is biztosít ezen a területen a jordániai hatóságok és a jordániai nem kormányzati szervezetek részére.

A Bizottság a továbbiakban is figyelemmel kíséri majd a szóban forgó ügyekkel kapcsolatos fejleményeket. Világos, hogy a társulási megállapodás (101. cikk) lehetővé teszi a kötelezettségek teljesítésének esetleges elmulasztásával kapcsolatos bármilyen helyzet alapos vizsgálatát, annak érdekében, hogy egy mindkét fél számára elfogadható megoldást találjanak.

 

66. kérdés, előterjesztette: Kinga Gál (H-0923/08)
 Tárgy: Magyarellenesség Szlovákiában
 

Az EU Alapjogi Ügynöksége létrehozásának parlamenti előadójaként szeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy milyen fellépést javasol az etnikai csoportok és kultúrák közötti párbeszéd védelme érdekében Szlovákiában, amely az Európai Unió tagállama, és ahol a szóban forgó párbeszédet napi szinten módszeresen aláássák az ország jelenlegi politikai vezetői. Meddig hajlandó a Bizottság várni, tekintve, hogy egy verbális provokációt követően jelenleg saját szemünkkel lehetünk tanúi annak, ahogy szlovák rendőrtisztek minden különösebb ok nélkül brutálisan bántalmaznak magyar nemzetiségű fiatalokat, miközben a szlovák fiatalok magyarellenes szlogeneket kántálva biztatják őket. Vajon vizsgálat helyett betiltják a kisebbségi jelképek, mint például a magyar zászló és egyéb jelképek használatát a szlovákiai bajnoki mérkőzéseket? Mit szándékozik tenni a Bizottság a szlovákiai magyar kisebbség védelme érdekében, egy olyan Európai Unióban, ahol az egyik tagállam parlamentje állásfoglalást fogad el saját magyar kisebbségének parlamenti képviselőivel szemben, mivel részt mertek venni a magyar parlament (egy szomszédos tagállam) által szervezett nyilvános egyeztetésen, képviselői esküjüket megszegőknek nevezve őket?

 
  
 

(FR)A Bizottságnak lehetősége nyílt a szlovákiai magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos aggodalmak megválaszolására a Bauer asszony és Tokes úr és Bauer asszony által előterjesztett P-5730/08. sz. kérdésre adott válaszában. A Bizottság a tisztelt képviselő figyelmébe ajánlja ezeket a válaszokat.

Alkotmányos rendjükkel és nemzetközi jogi kötelezettségeikkel összhangban az Unió valamennyi tagállamának minden rendelkezésére álló jogi eszközt fel kell használnia a kisebbségek jogainak biztosítása érdekében.

Valamennyi tagállam hatóságainak, a politikai pártoknak és a polgári jogi szervezeteknek egyértelműen el kell határolódniuk és aktívan kell küzdeniük kell minden olyan jelenség megnyilvánulásai ellen, amely összeegyeztethetetlen azokkal az értékekkel, amelyeken az EU alapul, legyen az rasszizmus, idegengyűlölet, önkényuralmi ideológiák, huliganizmus vagy erőszak.

A Bizottság bízik abban, hogy mind Magyarország, mind Szlovákia hatóságai az Európai Unió valamennyi tagállamának közös értékeivel összhangban fognak eljárni.

 

67. kérdés, előterjesztette: Saïd El Khadraoui (H-0926/08)
 Tárgy: A Bizottság intézkedései a Kaupthing betétesei és mások megtakarításainak védelme érdekében
 

Október elején nyilvánvalóvá vált, hogy az izlandi Kaupthing bank komoly pénzügyi nehézségekkel küzd. A Kaupthing betéteseinek pénzeszközeit immáron több hete zárolták. Mivel az izlandi bank luxemburgi engedély alapján Belgiumban működött, a belga kormány tárgyalásokat folytat az izlandi és luxemburgi kormánnyal. Emellett a Test-Aankoop fogyasztóvédelmi szervezet több mint 5000 aláírással ellátott petíciót nyújtott be a luxemburgi miniszterelnökhöz és a pénzügyminiszterhez. A belga kormány mindezidáig nem volt túl sikeres a tekintetben, hogy garanciákat szerezzen a belga betétesek számára. Azonban a Kaupthing finn ügyfelei garanciát kaptak megtakarításaik visszaszerzésére. A Kaupthing Bank Belgium átvételével kapcsolatos forgatókönyv részletei csak november 15. körül derülnek ki.

Tisztában van-e a Bizottság a szóban forgó helyzettel? Mi a Bizottság véleménye a belga kormány hozzáállásáról? Milyen megoldásokat lát a Bizottság a csalódott betétesek számára? Furcsa, hogy a finn betétesek előbb kapnak garanciákat, mint a belga betétesek. Milyen terveket tud javasolni a Bizottság egy összehangoltabb európai szintű fellépéshez, hasonló jövőbeni helyzetek elkerülése érdekében?

 
  
 

(EN) A Bizottság több tájékoztatást is kapott az izlandi Kaupthing Bank ügyével kapcsolatban. A Bizottság tisztában van a betétesek nehézségeivel, és szoros figyelemmel kíséri az izlandi, luxemburgi és belga hatóságok szóban forgó ügyben tett erőfeszítéseit. A Bizottság az EFTA Felügyeleti Hatósággal is kapcsolatban áll, mivel Izland nem tagja az EU-nak, ugyanakkor az EGT-megállapodás részes fele.

A Bizottság úgy értesült, hogy történtek bizonyos fejlemények az ügyben. Úgy tűnik, hogy vannak potenciális érdeklődők a Kaupthing egyes részeit illetően. Ez önmagában is feloldhatja a helyzetet a betétesek számára, akik jelenleg nem férhetnek hozzá a Kaupthing Bank luxemburgi leányvállalatának belga fiókjában elhelyezett megtakarításaikhoz. Ezenfelül a belga miniszterelnök bejelentette, hogy december 1-jétől a belga betétesek maximum 20.000 EUR összegig hozzáférhetnek zárolt betéteikhez, amennyiben a bankot nem veszi át egy potenciális érdeklődő.

A Bizottság továbbá úgy értesült, hogy a belga és a luxemburgi hatóságok folytatják tárgyalásaikat annak érdekében, hogy megoldást találjanak a majdnem 20 000 betétest érintő jelenlegi nehézségekre.

A finn és a belga betétesek esetében tapasztalt eltérő elbánás az alkalmazandó jogszabályok különbözőségéből ered. Amíg a Kaupthing Bank finn fiókja az izlandi Kaupthing Bank fiókja, és az izlandi jog hatálya alá tartozik, addig a Kaupthing Bank Belgium az izlandi bank luxemburgi leányvállalatának fiókja. Ezért tulajdonképpen egy luxemburgi szervezet, amely a luxemburgi jog hatálya alá esik, mivel Luxemburg a székhelye szerinti tagállam. Következésképpen Luxemburg felelős a szóban forgó bank felügyeletéért, valamint átszervezéséért/felszámolásáért és a betétesek kártalanításáért a betétbiztosítási irányelv (a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv) alapján. Ez a felelősség kiterjed a belga fiókra is.

A Bizottság október 15-én módosításokat javasolt a betétbiztosítási irányelvre vonatkozóan. A javasolt fő változtatások a fedezeti szintekkel és a kifizetési határidők csökkentésével kapcsolatosak.

Emellett a Bizottság a tőkekövetelmény-irányelv módosításaival (2006/48/EK és 2006/49/EK) kapcsolatos 2008. október 1-jei javaslatában bevezette a felügyeleti kollégiumok elképzelését. A kollégiumokon keresztül megvalósuló koordináció lehetővé fogja tenni a határokon átnyúló bankcsoportok hatékonyabb felügyeletét.

A fentiek, a Bizottság további jogalkotási javaslataival együtt, amelyek szükségessé válhatnak a piaci fejlemények figyelembevétele érdekében, remélhetőleg elősegítik a hasonló esetek jövőbeni elkerülését.

 

68. kérdés, előterjesztette: Jim Allister (H-0927/08)
 Tárgy: A mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló irányelv
 

Milyen hatást fejt ki a 2000/60/EK vízügyi keretirányelv(1) a folytonosság szempontjából, vagy másként, a mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló 79/923/EGK irányelvben(2)foglalt környezetvédelmi előírások? Hatályukat vesztik-e 2013 után a mészhéjú állatok vizeire alkalmazandó védintézkedések, beleértve a mikrobiológiai előírásokat?

 
  
 

(EN) 2000. évi elfogadásakor a vízügyi keretirányelv (WFD, 2000/60/EK(3)) egyik fő célja az volt, hogy egyszerűsítse az EU vízügyi politikáját szabályozó eszközök számát egy egységes keret megalkotása révén, amely az összes felhasználást, nyomást és hatást képes kezelni. 2013-ban a mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló irányelv (2006/113/EK(4)) és egyéb jogi eszközök hatályukat vesztik, amint a vízügyi keretirányelvben előírt első vízgyűjtő-gazdálkodási terv teljesen működőképessé válik. A vízügyi keretirányelv (51) preambulumbekezdése, valamint 4. cikkének (9) bekezdése értelmében a vízügyi keretirányelv végrehajtásakor legalább a régi szabályozás szerinti védelmi szintet kell elérni.

A vízügyi keretirányelv egyértelműen megállapítja, hogy a mészhéjú állatok tenyésztésére használt víztestek védelmét a tagállamoknak meg kell erősíteniük a várhatóan 2009 decemberében elfogadott, a vízügyi keretirányelvben előírt első vízgyűjtő-gazdálkodási tervek (RBMP) keretében, a mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló irányelv rendelkezéseivel összhangban. Ez azt jelenti, hogy:

A mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló irányelv szerint kijelölt valamennyi területnek szerepelnie kell a WFD védett területekről szóló jegyzékében.

Az RBMP egyedi célkitűzéseket állapít meg a szóban forgó víztestekre vonatkozóan, amely célkitűzések a WFD által meghatározottak mellett (jó ökológiai és jó kémiai állapot) legalább ugyanazt a szintű védelmet kínálják, mint a mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló irányelv. Különösképpen ide tartoznak a fekál koliformok mikrobiológiai paraméterei. Ezen meglévő területek védelmi szintjét fenn kell tartani az RBMP-k ezt követő naprakésszé tételekor is.

Ebben az összefüggésben érdemes emlékeztetni arra, hogy a WFD értelmében a tagállamoknak 2008 decemberében be kell nyújtaniuk az RBMP-tervezetet nyilvános konzultációra. A kagyló- és rákhalászati iparágnak és egyéb érdekelt feleknek nyilvános konzultáció révén kell igazolniuk, hogy a mészhéjú állatok vizei mindenütt védett területként vannak nyilvántartva, valamint hogy az RBMP megfelelően tartalmazza a mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló irányelv vízminőségi célkitűzéseit.

A kidolgozás alatt álló akvakultúra-stratégiával összefüggésben a Bizottság szolgálatai jelenleg különböző lehetőségeket mérlegelnek annak biztosítása érdekében, hogy a 2013 után kialakítandó új tenyésztési területek legalább ugyanolyan szintű védelemben részesüljenek, mint a meglévő kijelölt területek.

 
 

(1) HL L 327., 200.12.22., 1. o.
(2) HL L 281., 1979.11.10., 47. o.
(3) HL L 327., 2000.12.22.,
(4) HL L 376., 2006.12.27.

 

69. kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis (H-0928/08)
 Tárgy: Kárpótlás a tanáraikat elveszítő tagállamok számára
 

A szakmai pályafutásuk kezdetén lévő fiatal diplomások, valamint a tudósok és tanárok elvándorlása, az Európai Unióhoz a 21. században csatlakozott államok egyik legbonyolultabb problémája. Sok hallgató kihasználja az ingyenes felsőfokú oktatás előnyeit, amelynek költségeit az adófizetők fedezik, és amely több tízezer euróba kerül. Miután saját országukban befejezték tanulmányaikat, sokkal jobban fizető állást találnak a régi uniós tagállamokban, ezért ott vállalnak munkát. Annak érdekében, hogy csökkentsék az agyelszívás kedvezőtlen hatásait, néhány uniós tagállam megköveteli, hogy a hallgatók ugyanannyi ideig dolgozzanak abban az országban, ahol tanulmányaikat végezték, mint amennyi időt tanulmányaira szántak. Ha valaki nem tartja be ezt a megállapodást, vissza kell fizetnie tanulmányai teljes költségét.

Mi a véleménye a Bizottságnak erről az intézkedésről, amelyet néhány tagállam annak érdekében alkalmaz, hogy megtartsa a friss diplomásokat, különösen a tudósokat és tanárokat? Milyen egyéb kárpótlási intézkedéseket javasol a Bizottság a szakképzett munkavállalóikat elveszítő tagállamok és oktatási rendszerek számára?

 
  
 

(EN) A tagállamok saját belátásuk szerint szervezhetik oktatási rendszereiket és munkaerőpiacaikat, feltéve, hogy tiszteletben tartják az uniós jogszabályokat. Az a kötelezettség, hogy egy friss diplomás több évet dolgozzon abban a tagállamban, ahol képesítést szerzett, valamint hogy térítse vissza a felmerült oktatási költségeket, amennyiben ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok megsértését jelentheti.

A Bíróság a korábbiakban úgy ítélkezett, hogy a személyek szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok célja, hogy a tagállamok állampolgárai számára megkönnyítsék bármilyen szakmai tevékenység gyakorlását az Európai Unió egész területén, és azokkal ellentétes minden olyan intézkedés, amely az uniós polgárokat hátrányosan érinti, amikor egy másik tagállam területén kívánnak gazdasági tevékenységet folytatni. Következésképpen az olyan rendelkezések, amelyek akadályozzák vagy visszatartják valamely tagállam állampolgárait attól, hogy a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolva elhagyják származási országukat, e szabadság korlátozásának minősülnek, még abban az esetben is, ha az érintett munkavállalók állampolgárságától függetlenül(1) alkalmazandók. Az ítélkezési gyakorlat fényében a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó kötelezettségek a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok akadályát jelenthetik, különösen ami a munkavállalók szabad mozgását illeti, mivel több éven keresztül akadályozhatják vagy visszatarthatják a friss diplomásokat attól, hogy egy másik tagállamban dolgozzanak.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően, azon nemzeti intézkedéseknek, amelyek alkalmasak arra, hogy akadályozzák vagy kevésbé vonzóvá tegyék a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlását, eleget kell tenniük a következő négy feltételnek: azokat megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni (nem tehető különbség állampolgárság alapján), azokat közérdeken alapuló kényszerítő oknak kell igazolnia, alkalmasnak kell lenniük az általuk elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és nem léphetnek túl az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéken(2). Az a