Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. január 12., Hétfő - Strasbourg

16. Műsorszolgáltatási közlemény felülvizsgálata – a közszolgálati műsorsugárzás állami támogatása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont, a Visser úr, Belet úr és Hieronymi asszony által, a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, „A műsorszolgáltatási közlemény – a közszolgálati műsorsugárzás állami támogatása” felülvizsgálatát érintő, szóbeli választ igénylő kérdés (O-0102/2008 – B6-0495/2008).

  Cornelis Visser, szerző. − (NL) Elnök asszony, biztos asszony! Sajnálatos, hogy Kroes asszony balesete következtében ma nem lehet körünkben. Megragadnám az alkalmat, hogy őszintén mielőbbi gyógyulást kívánjak neki. Még akkor is, ha politikailag alapvetően ellenzem a nemzeti közszolgálati műsorsugárzásba való beleszólását.

Múlt csütörtökön Hieronymi asszonnyal és Belet úrral egyeztetést szerveztem az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoportja számára a Bizottságnak a közszolgálati műsorsugárzással kapcsolatos közleménye kapcsán. Elmondhatom, hogy mind a szakmai, mind a tagállami érdeklődés tekintélyes volt. Még a Versenyjogi Főigazgatóság is nagy számban képviseltette magát. Nyilvánvaló, hogy ott e témát kiemelten kezelik. A főigazgatóság vezetője, a testület tagjaként, egész délelőtt jelen volt.

Elnök asszony! A Bizottságnak a közszolgálati műsorsugárzás felülvizsgálatára vonatkozó javaslata, jelenlegi formájában elfogadhatatlan. A közszolgálati műsorszolgáltatók kritikus szerepet töltenek be a kulturális sokszínűség, a nyelvi sokszínűség és a média változatossága védelmében. Határozottan ellenzem a Bizottság terveit. Először is azért, mert fel kell fognunk, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartoznak, következésképpen azok politikáját a nemzeti hatóságoknak, és nem az Európai Bizottságnak kell meghatározni. Ezt egyértelműen szentesíti az Amszterdami Szerződéshez kapcsolódó, a közszolgálati műsorsugárzásról szóló jegyzőkönyv is. A tagállamok az általuk megfelelőnek tartott módon szervezik és finanszírozzák a közszolgálati műsorszolgáltatókat. Kroes biztos asszony tervei súlyosan aláássák a szubszidiaritás elvét, a tagállamok mozgásszabadságát, és azt az európai beavatkozással helyettesítik. Igen meglepő számomra, hogy liberális szellemiségű biztosként Kroes asszony ezen út követése mellett döntött.

Másodszor, elbizonytalanít a független felügyelet által végzett előzetes piaci vizsgálat bevezetésére vonatkozó javaslat. Ez ugyanis tekintélyes segítséget jelent a kereskedelmi csatornáknak. Valóban ezt akarjuk? A piaci felmérés elkerülhetetlenül növeli a papírmunkát. Igencsak kérdéses, hogy a kisebb műsorszolgáltató társaságok képesek lesznek-e a munkaerővel kapcsolatos többletigényt kielégíteni? És ki fizeti a többletköltségeket? A műsorszolgáltatóknak kell a számlát állniuk? Vagy talán az adófizetőknek? Ez a kezdeményezés nem kivitelezhető a kisebb tagállamokban. Ráadásul a vizsgálat túlságosan is részletekbe menő, és a javaslat nem híján van a rugalmasságnak. Ennek az a következménye, hogy a tagállamok már nem tudnak olyan politikát és eljárásokat követni, amelyek beágyazhatók a nemzeti rendszerükbe. Emellett igencsak megkérdőjelezhető, hogy a piaci hatások előzetes felmérése és az új szolgáltatások állami értékelése nem nyújt-e túl nagy kezdeti előnyt a kereskedelmi versenytársaknak?

Harmadszor, aggodalommal tölt el a javaslat, mivel a közszolgálati műsorsugárzási rendszerek korántsem teljesen azonosak az egyes tagállamokban. Érvényesülnek technológiai különbségek, eltérések a műsorszórási rendszerekben, szervezetekben, hatáskörben. Nyelvi és kulturális tekintetben is jelentkeznek különbségek. A jelentésben javasolt „mindenkire ráhúzható” szabály nyilvánvalóan ebben az esetben nem működik. A javaslat nem számol ezzel.

Miután ismertettem a szívemet nyomó aggodalmam, szeretném röviden ismertetni mi is történt a PPE-DE képviselőcsoport által szervezett múlt csütörtöki egyeztetésen, ahol a Bizottság hozzáállása igen kedvező volt. A Bizottság elismerte, hogy javaslatai túlságosan is részletekbe menőek, és a megfogalmazás is még szerkesztésre szorul. A főigazgató arról tájékoztatott, hogy lehetséges a végleges közlemény március 5-e utánra halasztása, amely napon a Kulturális, Média és Sport Bizottság a tárgyban a második meghallgatást szervezi. Amint a főigazgató kifejtette, a meghallgatást követően elképzelhető – az új ismeretekre alapozva – új bizottsági szövegváltozat kialakítása, még mielőtt végleges közleményét előterjesztené. Ezt kiváló eredménynek tekintem.

Megértheti elnök asszony, hogy ezeken az ígéreteken kellemesen meglepődtem. Ez végül is azt jelenti, hogy a Bizottság felnyitja szemét, és kész az ágazati, a tagállami és a parlamenti hangokra odafigyelni. Bravó!

Szeretnék még pár kérdést feltenni a Bizottságnak. Mindenekelőtt, kitart-e a Bizottság az előzetes, részletes, egy független felügyelettel elvégeztetni kívánt piaci vizsgálata mellett? Ezt a kérdést továbbíthatná Kroes biztosnak is! Vagy kész-e a Bizottság feladni a független felügyeletre vonatkozó elképzelését, az előzetes piaci vizsgálatot, vagy ragaszkodik ahhoz jelenlegi formájában?

Másodszor, miként szavatolható a technológiai semlegesség? Nem azt sugallja-e a javaslat, hogy megkülönböztetésre kerül sor a jelenlegi közszolgálati műsorsugárzó társaságok és az új médiaszolgáltatók között?

Harmadszor, kapcsolódva a versenyjogi főigazgató megjegyzéséhez, kész-e a Bizottság arra, hogy az új információk tükrében új javaslatot dolgozzon ki?

Negyedszer, mit tervez tenni a Bizottság az Elsőfokú Bíróságnak a dán TV2-ügyben hozott ítéletével? Beilleszti-e azt az új javaslatba? Amennyiben nem, akkor miként kerül sor az ítélet végrehajtására?

Utolsó kérdésem, hajlandó-e a Bizottság a Parlamentet is bevonni a nyomon követési folyamatba, és további megbeszéléseket folytatni a Parlamenttel?

Szeretném hinni, hogy kiváló együttműködés alakul ki az Európai Parlament, az Európai Bizottság és a tagállamok között, amelynek révén a közlemény végleges változata kidolgozhatóvá válik.

  Androulla Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Amint az már említést nyert, kollégám, Kroes asszony kisebb balesetet szenvedett, és ezért nem lehet itt velünk.

2008. november 4-én a Bizottság – január 15-i határidővel – konzultációs céllal, közzétette új műsorszolgáltatási közleményének tervezetét. Mi komolyan is vesszük a széleskörű konzultáció folyamatát. A Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága március 5-ére ütemezett be meghallgatást, és amint erre már történt utalás, az EPP-DE képviselőcsoport múlt hét csütörtökén már rendezett hasonló meghallgatást Philip Lowe, a versenyjogi főigazgató jelenlétében.

Számunkra fontos a Bizottság és a Parlament közötti párbeszéd. Készek vagyunk meghallgatni Önöket, és válaszolni kérdéseikre. Azt is tudjuk, hogy a Parlament 2008 szeptemberében egyetértett azzal, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatóknak nyújtott állami támogatás nyújtásakor biztosítani kell, hogy e támogatás betöltse azt a szerepet, amelyet egy dinamikus környezetben attól el lehet várni, és közpénzek felhasználására ne politikai vagy gazdasági megfontolások alapján kerüljön sor. Ez egybeesik a mi megfontolásainkkal is, hiszen mind a közszolgálati, mind a magán műsorszolgáltatók fontosak. A műsorszórás kettős rendszere adhat választ az európai médiakörnyezet kérdéseire, és ezt nekünk minden fórumon védelmeznünk kell.

A műsorsugárzásról szóló közleménytervezet tehát a Bizottság által, a 2001-es közlemény óta meglévő állami támogatási gyakorlat megszilárdítását célozza. A tervezet biztosítja, hogy szabályainkban tükröződjön a gyorsan változó új médiakörnyezet. A közleményben foglaltak korszerűsítésével az átláthatóságot és jogbiztonságot kívánjuk fokozni. A közlemény-tervezet egyértelművé teszi, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók minden médiafórumon audiovizuális szolgáltatóként lépnek fel, de a magánállomásoknak is elegendő terük lesz ahhoz, hogy a piacon maradjanak. Ezt az ún. amszterdami vizsgálat garantálja, amely kiegyensúlyozza a nemzeti szintű, államilag finanszírozott médiaszolgáltatások értékeit és kedvezőtlen hatásait.

Miért van szükségünk ezekre a vizsgálatokra? Mert ezeknek a vizsgálatoknak nemzeti szinten való elvégzése elkerülhetővé teszi a Bizottság beavatkozását. A Bizottsághoz növekvő számban érkeznek panaszok olyan határesetekről, amikor egy közszolgálati média tevékenységéből nem tűnik ki világosan, hogy az értéket biztosít-e a polgárok számára, miközben a piaci hatás egyértelműen érzékelhető. A Bizottság úgy véli, hogy ebben a szektorban az ismétlődő beavatkozások nincsenek összhangban a szubszidiaritás szellemével. Ezért is szeretnénk azt, ha a tagállamok átvállalnák az államilag finanszírozott médiaszolgáltatások piaci hatásának ellenőrzéséhez kötődő bizottsági felelősség egy részét.

Az amszterdami vizsgálat szavatolja, hogy az új közszolgálati műsorsugárzási szolgáltatások kielégítik majd a nézők és hallgatók társadalmi, demokratikus és kulturális igényeit, miközben minimálisra csökkentik az állami támogatások miatt a magántársaságokat érintő hátrányokat. Nem fogadhatjuk el azt, hogy az amszterdami vizsgálatok indokolhatatlan adminisztratív terhet jelentsenek. Természetesen minden vizsgálat munkával jár, de az általunk igényelt minimális erőfeszítés ésszerű és szükséges. Először, a próbát kizárólag a fontos és valóban új szolgáltatások esetében kell elvégezni. E területen, egyébként, tervezetünk nagy szabadságot biztosít a tagállamoknak. Valamennyi tagállam maga döntheti el, hogy egy új audiovizuális szolgáltatás megéri-e a vizsgálatokat. Másodszor, a tervezet kivonja a kísérleti projekteket a vizsgálat alól. Tehát a közszolgálati műsorszolgáltatók, minden előzetes vizsgálat nélkül, bátran próbálkozhatnak új eszközökkel. Harmadszor, a tervezet teljes szabadságot biztosít a tagállamoknak a vizsgálathoz szükséges eljárások és intézmények legmegfelelőbbjének kiválasztásában. Végül érdemes megemlíteni azt is, hogy olyan kisebb tagállamok, mint Belgium és Írország, már élt ilyen vizsgálatokkal. Az ezekben az országokban meglévő megoldások arányosak a rendelkezésre álló forrásokkal. Miután a vizsgálatok meglehetősen széleskörűek, kizárható a szerkesztői szabadság megsértésének lehetősége. A vizsgálat pusztán azt a célt szolgálja, hogy a közszolgálati műsorsugárzó elégítse ki a társadalom szociális, demokratikus és kulturális igényeit, és eközben piaci hatása ezzel arányos legyen. A szerkesztői függetlenség védelme érdekében a tervezetben nyitva hagytuk annak lehetőségét, hogy bizonyos feltételek között a vizsgálatot maga a közszolgálati műsorszolgáltató végezze el.

Összefoglalásként azt kell mondanom, hogy az amszterdami vizsgálatot lehetőségnek, és nem fenyegetésnek kellene tekinteni. Segít megőrizni a média sokszínűségét az új médiakörnyezetben, mind a kereskedelmi szolgáltatóknak, köztük az online újságoknak, mind a kitűnő közszolgálati műsorszolgáltatóinknak biztosítva a tisztességes versenyt és biztonságot.

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
Alelnök

  Ivo Belet, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, jó estét! Először is kérem, továbbítsák jókívánságainkat Kroes asszonynak. Reméljük, hogy gyorsan talpra áll, mert mint hallottuk, félresiklott egy kanyarban a síkos úton. Természetesen bízunk abban, hogy Kroes asszonyt mihamarabb körünkben üdvözölhetjük.

Nyilvánvaló, biztos asszony, hogy egyetértünk abban, hogy Önök, mint Bizottság, most és a jövőben is, az audiovizuális terület valamennyi szereplője számára biztosítsák az akadálymentes játékteret. Tehát mind a közszolgálati, mind a magán műsorszolgáltatóknak. Ez létfontosságú a kiegyensúlyozott kínálathoz, és egyben a minőség javát is szolgálja.

A Bizottság által most előterjesztett anyag azonban teljes mértékben, több okból kifolyólag is, ellentétes az előbb elmondottakkal, amint azt Visser úr már világossá tette. Biztos asszony, egy rövid, az Ön által egy perce elmondottakhoz kapcsolódó megjegyzéssel szeretném felszólalásomat kezdeni. Az Ön által számunkra javasolt piaci vizsgálatot már – más országok mellett – Belgiumban is tesztelték. Ez bizonyos mértékig igaz. De nem teljesen. Ezt a piaci vizsgálatot vagy hatáselemzést már valóban bizonyos tekintetben alkalmazzák, többek mellett maguk a műsorszolgáltatók is, de nem a bizottsági javaslatban meghatározott, hanem attól bizonyos mértékig eltérő formák szerint.

Szeretném megosztani Önnel a javaslatot illető fenntartásaimat. Alapvető ellenvetésem az, hogy a javaslatban foglaltak ütköznek a lisszaboni stratégiával. Ma ugyanis lényegében az a helyzet, hogy számos tagállamban pontosan a közszolgálati műsorszolgáltatók bátorítják és valósítják meg a médián belül az újításokat. Ennek nyilvánvalóan így kellene maradnia. Véleményem azonban az, hogy az innovációt fékező, atyáskodó adminisztratív magatartással rossz irányt veszünk. Az új sugárzási szinteknek, különösen a digitalizáció keretében, a szélessávon, az interneten és hasonló csatornákon keresztüli kihasználása, ennek kifejlesztése, nagyon sokba kerül. Optimális esetben az ilyen jellegű beruházásokat a lehető legszélesebb körben megosztják, a fejlesztéseket összehangoltan végzik. Majd a magán és a közszolgálati műsorszolgáltatók közös alapokról ajánlhatják tartalmukat, és versengés igazán a tartalom tekintetében folyhat, miáltal a fogyasztó a maximális nyereséghez jut.

Ne értsen azonban félre minket! 100%-ig támogatjuk a magán és a közszolgálati műsorszolgáltatók közötti, kiegyenlített versenykapcsolatokat. Mindkettő számára biztosítani kell a minőségi tartalom sugárzásának lehetőségét. Ezzel összefüggésben nyilvánvaló, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók általuk elkölthető és felhasználható kormányzati pénzeszközökkel számolhatnak, noha meggyőződésünk az, hogy a kérdés más formákban jobban is megoldható. Itt szeretnénk a brit példára, a BBC-re utalni, amelynél a fejlesztés, a műsorkészítés és a terjesztés tekintetében különböző partnerek bevonásával létrehozott szövetségre történt javaslat. Úgy vélem, ez jó példa, és felkérném a Bizottságot, hogy kezdjen el velünk gondolkodni e vonal mentén!

  Katerina Batzeli, a PSE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, biztos asszony! A közszolgálati műsorsugárzás állami támogatása alapelveinek felülvizsgálatára vonatkozó francia elnökségi kezdeményezés rendkívül időszerű vitát takar, mind számos tagállamon belül, mind az európai és nemzetközi szintű tömegtájékoztatás helyzetét illetően.

Ugyanakkor azonban a rádióspektrumok európai szintű szétosztásához kereteket teremtő és feltételeket meghatározó távközlési csomagnak a felülvizsgálata alapvetően azt igazolta, hogy a műsorszolgáltató szolgáltatások finanszírozására irányadó szabályok alapvető fontosságúak az információs társadalomhoz, az innovációhoz, és a közszolgálati és gazdasági érdekek kiszolgálásához kötődő, jövőbeni szabályozás vagy dereguláció érdekében. Ez az a politikai kérdés, amelyet alapvetően meg kell oldanunk.

Nyilvánvaló, az állami támogatásról szóló vitában elsődlegesen a minden tagállam által egyénileg definiált, úgynevezett közszolgálati műsorszolgáltatók felé irányul figyelem, részben a rendelkezésükre álló minimális források, de mindenekfelett a nekik biztosított fontos közszolgálati szerep miatt. A műsorszolgáltatók fontos szerepe említést nyer az UNESCO-egyezményben, az Amszterdami Jegyzőkönyvben, és a 2001. évi bizottsági közleményben. Más szóval: létezik már egy olyan alap, amelyre építve a közszolgálati tömegtájékoztatási eszközök szerepe pontosan meghatározható.

Az állami támogatásról szóló vita már kezdetét vette, és – amint arra Ön is utalt – ennek során számolnunk kell bizonyos új körülményekkel, és bizonyos – szándékosan vagy akaratlanul megtett – a közszolgálati és magán társaságok között gyakran megmutatkozó zavarodottsággal magyarázható lépésekkel.

Szeretnék egyes pontokra rámutatni: először is, a közszolgáltatói megbízatás meghatározásának kérdése nem téveszthető össze az ilyen szolgáltatás nyújtása finanszírozási mechanizmusának kérdésével. Miközben a közszolgálati televízió kifejthet olyan kereskedelmi tevékenységet, amelyek révén bevételhez juthat, például a reklámidő értékesítésével, ezt egyes kormányok – mint a francia kormány is –, elítélte, és a nemzeti törvények alapján elvetette.

Másodszor, azok a kereskedelmi műsorszolgáltatók, amelyek közszolgáltatások nyújtására is kötelezettek, ugyancsak fontos szerepet játszanak. A magán és közszolgáltató műsorszolgáltatók egymás mellett élése az európai piac alapvető elemét jelenti.

Egy további ponttal fejezném be felszólalásomat: az állami támogatások vizsgálatával kapcsolatban a Bizottság által javasolt előzetes eljárások aggodalommal tölthetnek el bennünket. Nem azért, mert megkerülik vagy felülírják a szubszidiaritás érvényesülését, hanem mert látnunk kellene, hogy azok egyáltalán összhangban állnak-e az állami támogatások feltételeivel.

Végül megjegyezném, hogy a rádióállomásoknak és a tömegkommunikációs eszközöknek nyújtott nemzeti támogatások kérdését a nemzetközi kapcsolatok rendszerén belül kellene vizsgálni, hiszen az európai szervezeteknek a nemzetközi óriásokkal kell versenyre kelniük, és a szigorú szabályozás károsítja az európai eredményeket és a közösségi vívmányokat.

  Ignasi Guardans Cambó, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, igyekszem rövid lenni. Természetesen azzal kell kezdenem, hogy legmelegebb üdvözletünket küldjük Kroes biztos asszonynak, remélve, hogy rövidesen felépül balesetéből. Itt legalább az épület ajtaja előtt szépen felsózták a járdát. Úgy tűnik, másutt nem volt elég só.

Most folyó vitánk rendkívül nagy jelentőséggel bír. Alapvető célja végül is annak megkövetelése, igénylése, hogy a Bizottság vonja be a Parlamentet a kérdés kezelésébe. Ez az oka vitánknak: nem az, hogy a kérdést itt kell eldönteni, hanem annak biztosítása, hogy mielőtt a bizottsági közleményt végleges formába öntik, valóságos vitára is sor kerüljön, és abban mindannyiunknak jusson szerep.

Hogy miért? Mert itt nemcsak televíziózási modellünk sorsa forog kockán. Sokkal többet kockáztatunk, hiszen a televíziós műsorszolgáltatók – amint ezt mindannyian tudjuk és tudtuk már akkor is, amikor az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvről folytattuk a vitát – már nem olyanok, mint régebben voltak. Amit most tesznek, az lényegében a lineáris vagy nem lineáris platformon keresztül sugárzott tartalom feldolgozása, miközben e két területen minden tökéletesen áthat a másik területre. Ennélfogva, már nem helytálló oly módon beszélni a közszolgálati műsorsugárzásról, mintha a vitát az 1970-es vagy 1980-as években folytatnánk le.

Másrészt, egyértelmű, hogy erre a vitára szükség van. Hiszen nem minden közszolgálatinak nevezett tevékenység valóban a közt szolgálja. És nincs is mindenkor értelme közpénzeket felhasználni oly módon, ahogy azt bizonyos televíziós társaságok a közpénzekkel ma teszik. Ugyanakkor, aggályaink egyik központi eleme – véleményem, de amint látom képviselőtársaim némelyikének is nézete szerint – az az, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók létfontosságúak kulturális és nyelvi sokszínűségünk védelmében, és végtelenül fontosak társadalmaink összekapcsolása tekintetében, mert – elméletileg – ezek a műsorszolgáltatók többre törekszenek a puszta nyereségnél.

Ezt a pénzügyi egyensúlyt tehát védelmeznünk kell. Keresnünk kell a finanszírozás új formáit is. Találékonynak kell lennünk, e vitát pedig nyíltabbá kell tennünk. Mindezt azonban nem tehetjük úgy, hogy azzal a saját társadalmaink számára létfontosságú szereplőket, a mai köztelevíziós műsorszolgáltatókat veszélyeztetjük.

  Helga Trüpel, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A Barroso-féle Bizottság egyik legfőbb politikai céljának az európai szintű túlszabályozottság felszámolását nevezte meg. Most előterjesztett javaslatuk alapján az a benyomásunk, hogy Önök éppen a túlszabályozásra bátorítanak. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták múlt heti meghallgatása világossá tette, hogy súlyos kétségek merülhetnek fel azt illetően, milyen mélyen is avatkoznak be Önök a tagállami hatáskörökbe. A most asztalon fekvő anyagot a túlszabályozottság szaga lengi be. És ez elfogadhatatlan számunkra.

Helytálló, hogy egyensúlyt kell találnunk a közszolgálati és a magán műsorsugárzás szolgáltatóinak fejlődési lehetőségei között. Ez egyben azt is jelenti – különösen a digitális korban –, hogy a minőséget, a kulturális sokszínűséget, a kulturális és társadalmi kohéziót megtestesítő közszolgálati műsorszolgáltatóknak is biztosítani kell a digitális kor diktálta fejlődés lehetőségét. Ezt igényeljük a lisszaboni stratégia részeként is. Amennyiben a közszolgálati adókat megfosztjuk ettől a lehetőségtől, azok dinoszaurusszá lesznek, és a fejlődésre is alkalmatlanná válnak.

Amikor a gazdasági és pénzügyi válságra gondolunk, mindannyian arra a következtetésre jutunk, hogy a piacot szabályoznunk kell. A szociális és ökológiai kérdések szabályozásával nem a piaccal szemben, hanem a tisztességes piacok mellett foglalunk állást. Ez jelenti a szabályozott piacot. Ez érvényesítendő azon a viszonyrendszeren belül is, amelyben a magán és közszektorok a jövőben fejlődhetnek, ha sikeresek akarunk lenni a digitális világban.

  Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony! 80 éven keresztül a közszolgálati műsorsugárzás feladata a – legszélesebb értelemben vett – nyilvánosság tájékoztatása volt. Ennek a szolgáltatásnak a túléléséhez állami finanszírozás szükséges, amely külön rádió- és televíziós adók beszedése révén teremthető elő. Mindez megfejelhető a műsorsugárzó szervezetnél tagsággal rendelkezők hozzájárulásával, amint ez már hosszú ideje gyakorlat Hollandiában.

Ezzel párhuzamosan, az elmúlt évtizedekben a közszolgálati műsorszórás szereplői bátorítást kaptak arra, hogy teremtsenek elő saját forrásokat is. Ez nemcsak a reklámidőkön keresztül érhető el, de a műsorszolgáltató által összegyűjtött, audio- és videoformátumban rendelkezésre álló információs anyagok hasznosításával is. A várakozások szerint ennek eredményeként a nézők és hallgatók úgy érzik, hogy jóval közelebb kerültek mindehhez, új célcsoportokhoz ér el az adás, a kormányzati költségek pedig mérséklődnek. Ez, a kihatásában az elmúlt években jelentősen felerősödött igény mindaddig nem okoz gondot, amíg a kereskedelmi adók önmagukat nem érzik hátrányos helyzetben.

A kereskedelmi csatornák szemszögéből, a jóval hosszabb múltra visszatekintő közszolgálati adók komoly előnyökkel rendelkező versenytársaknak tűnhetnek, hiszen utóbbiak az adófizetők pénzéből is forrásokhoz jutnak. Felmerül a kérdés, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók létének jogosultsága most még származtatható-e az egész társadalomra kiterjedő hasznosságukból, és nem a verseny egyfajta torzulásáról van-e szó a kereskedelmi csatornák rovására. Viszont – miután a közszolgálati és magánérdekek már nem ütköznek – az Európai Bizottság egymásnak ellentmondó elvárásokkal kerül szembe.

A közszolgálati műsorszolgáltatók jövője akkor mutatkozik majd kiegyensúlyozottnak, ha cselekvési szabadságuk korlátozott marad és helyet hagy a kereskedelmi csatornák nyereségességéhez. A dolgok még rosszabbá válhatnak, ha mindez a Parlament közreműködése nélkül kerül kialakításra, és 27 tagállami kormány közül 19 egyértelmű tiltakozását is figyelmen kívül hagyják.

Az elmúlt években, számtalan alkalommal kértem a Bizottságot, hagyjon fel végzetes tervével. Ez számomra az egyetlen lehetséges megoldás. Ráadásul, itt olyan ügyről van szó, amely a tagállamok, és nem az Európai Unió hatáskörébe tartozik. Támogatom a Visser úr és a többi felszólaló által feltett kérdéseket, az általuk elfoglalt álláspontokat.

  Manolis Mavrommatis (PPE-DE). - (EL) Elnök úr, biztos asszony! Amint azt a szóbeli kérdést igénylő válasz aláíró képviselőtársaim hangsúlyozták, és amint azt más, tiszteletre méltó felszólalók a múlt heti brüsszeli meghallgatás során még inkább részletekbe menő módon kinyilvánították: mindannyiunknak olyan médiumként kell a közszolgálati televízióra néznünk, mint amely polgárainknak tesz szolgálatot, és amelyet jelentős mértékben ez a kötelezettség terhel is.

A nyilvános párbeszéd, a független felügyeleti hatóság, valamint az egyes tagállamok történelmével és kultúrájával összhangban álló programok változatossága, az új technológiák fejlődésének és a naponta jelentkező társaságok tömegének fényében, védelmet igényel.

Az egészséges verseny keretében a közösségi érdekek és a közszolgálati műsorsugárzás védelmének új módjait kell a Bizottságnak előmozdítania.

Igen fontos, hogy a műsorszolgáltatók közérdekű küldetésének fogalmát egyértelművé tegyük, az állami támogatás hatását hatékonyabban felmérjük, de – az átláthatóság szabályát illetően – a Bizottság által kivitelezendő előzetes értékelés révén ne kényszerítsünk a tagállamokra és a közszolgálati műsorszolgáltatókra értelmetlen adminisztratív és pénzügyi terheket.

Az új tömegkommunikációs környezetben hatékonyabb ellenőrzési mechanizmust kell működtetnünk. Tekintve továbbá, hogy a közszolgálati műsorszórás meghatározó szerepet játszik a kulturális és nyelvi sokszínűség fenntartásában, valamennyi, ide sorolható média, a közszolgálati társaságok és köztelevíziók arra kötelezettek, hogy minőségi programokat sugározzanak, miközben a hasonló vállalkozásokkal való versenyükben képesnek kell lenniük arra is, hogy olyan, globális érdeklődésre számot tartó műsorok sugárzásával, mint az Olimpiai játékok, a világkupa és egyebek, sikeresen reagáljanak az idők szelének változásaira. Sajnos, napjainkban éppen ez tűnik egyre kevésbé megvalósulónak azon egyszerű ok miatt, hogy a magántársaságoknak több a pénze, és a közszolgálati televíziók nem engedhetik meg maguknak e programok finanszírozását. Következésképpen, a polgárok nem láthatják ezeket az eseményeket, egy sor egyéb programmal egyetemben.

Befejezésül, szeretnék arra is rámutatni, hogy a jelenlegi piaci kínálat, valamint mindenek tetejébe a kereskedelmi alapon működő média érdekeltsége a hatáskörök kiterjedésének és a közszolgálati tevékenységnek meghatározásában – természetesen néhány kivétellel – nem segíti elő a szélesebb társadalmi érdekek érvényesülését, és a Bizottságnak komolyan számolnia kell ezzel a ténnyel.

  Maria Badia i Cutchet (PSE). – (ES) Elnök úr, biztos asszony! Hadd kívánjak én is Kroes asszonynak mielőbbi felépülést!

Szeretnék néhány általános észrevételt tenni a műsorsugárzásról szóló közlemény felülvizsgálatával összefüggésben. Először is szeretném elmondani, hogy ezt, a Bizottság kezdeményezte felülvizsgálatot kedvezően értékelem, hiszen módot nyújt a 2001-es közlemény tartalmának a technológiák és a közösségi jog terén bekövetkezett változásokhoz való igazítására.

Ugyanakkor megőrzi a 2001-es közlemény alapgondolatát, amely elismerte a közszolgálati műsorszolgáltatók meghatározó jelentőségét a demokrácia és pluralizmus minőségének garantálásában. Lényegében azokra az elvekre gondolok itt, amelyek szerint a tagállamoknak meg kell határozniuk és körül kell határolniuk az illetékes állami testületek által kiadott közszolgálati engedélyek számát és tartalmát, továbbá rendelkezniük kell a finanszírozási modellek megválaszthatóságának szabadságával, amely révén elkerülhető lesz a szabad verseny torzulása.

Az engedélyt formális határozat révén egy meghatározott vállalkozásnak vagy csoportnak kell adni, és az engedély felhasználását külső, független felügyeletnek kell ellenőriznie. Szeretném kiemelni a szabályozó hatóságok rendkívüli jelentőségét az audiovizuális szektor számára.

Ami a javaslathoz fűzött legfontosabb kiegészítéseket illeti, üdvözlöm a közszolgálati műsorszolgáltatók új szolgáltatásainak felvállalásához kapcsolódó előzetes ellenőrzést, de csak abban az esetben, ha megfelelő rugalmassággal viszonyulunk ehhez az ellenőrzéshez, engedjük, hogy az igazodjék az egyes államok intézményi modelljéhez, és fokozatosan kerüljön kiigazításra.

Végül, úgy gondolom, igen alaposan át kell gondolnunk annak lehetőségét, hogy bizonyos, a közszolgálati audiovizuális rendelkezések hatálya alá tartozó egyes szolgáltatásokért díjfizetés, esetleg az ezeket igénybe vevő állampolgárok részéről értékarányos díjfizetés járjon, figyelembe véve mind a hagyományos audiovizuális közszolgálati műsorszórás szabad és egyetemes jellegét, mind a kirekesztődés kockázatát azon esetre, ha az itt javasolt finanszírozási modell elfogadásra kerülne. Remélem, hogy a Bizottság e megjegyzéseket figyelembe is veszi!

  Ieke van den Burg (PSE). - Elnök úr! Nyilvánvaló, hogy itt a központi kérdést a közérdekek, illetve ezek társadalmi szerepe, valamint a szabad versenyre gyakorolt hatása és belső piaci működése közötti feszültség jelenti. A közszolgálati műsorsugárzás és a magán műsorszórás, de egyéb médiatevékenységek közötti határok is mind inkább elmosódnak. Különösen érvényes ez a megállapítás az új médiaeszközök, így az internet, az iPod, az SMS-ek stb. esetében.

Amint azt már néhányan kifejtették, a közszolgálati műsorszórás gyakran vállal úttörő szerepet a szolgáltatások megújításában, és ennek hatása határokon és médiaszektoron keresztül is érvényesül. Fontos tehát, hogy a műsorsugárzási közlések és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások általános keretein belül összhangot teremtsünk. Ezzel a fontos kérdéssel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságában már foglalkoztunk. A bizottság PSE-s tagjai voltak azok, akik fontosnak tartották aláhúzni a nagyobb jogbiztonság jelentőségét az általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében. Szeretnénk látni, hogy politikai szinten elhatározva sor kerül egy keretirányelv és az ágazati szabályozás kidolgozására.

A Bizottság által előterjesztett, előttünk fekvő közleménytervezetről folyó konzultációval kapcsolatban január 15-ig lehet észrevételeket tenni. Fontos ismét egyértelműen jelezni, hogy ez az alapvetően horizontális, általános keretdokumentum fontos eszköz lehet a közszolgálati műsorsugárzásról szóló, a most folyóhoz hasonló viták szélesebb összefüggések közé helyezéséhez.

Fontos látnunk azt, ki határozza meg a szabályokat, milyen egyensúly áll fenn a piaci érdekeltségek és a közérdekek közötti szabályokban. Nekem az a benyomásom, hogy a közleményben említett piaci vizsgálat során a piaci és kereskedelmi megfontolások nagyobb jelentőségre tesznek szert, mint a közérdek. És ez volt a célunk az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat érintő új, horizontális szabályozással.

Némileg meglepett, hogy a PPE-DE képviselőcsoport oly kiemelten foglalkozik ezekkel a specifikus kérdésekkel, miközben igencsak habozott támogatni a mi, általánosabb keret meghatározása iránti igényünket. Itt, amint a műsorszórás esetében is, egyértelmű példáját látjuk annak, hogy amennyiben nincs szélesebb és egyértelmű, a közösségi érdekekkel kapcsolatos elemekre erőteljesebben összpontosító, azoknak meghatározó hangsúlyt biztosító keret, akkor mindenkor a piaci érdekek dominálnak majd az ilyen vitákban.

Szeretném ezt az alkalmat is megragadni, hogy megismételjem az általános gazdasági érdekű szolgáltatások kapcsán azt a felhívásunkat, amelynek elfogadásával – horizontálisan – az érdekek között új egyensúly jönne létre, a közérdekek javára.

  Emine Bozkurt (PSE). - (NL) Elnök úr, a közszolgálati műsorszórás a pluralizmust, a sokszínűséget, a kulturális sokszínűséget erősíti Európában, a demokrácia lényegét jelenti – ezt nem én találtam ki, és ezt a Bizottság megerősítheti – és a közszolgálati műsorszolgáltatók nemzeti jelentőséggel bírnak. Tervek vannak most, előzetesen lefolytatandó piaci vizsgálatok bevezetésére, különösen az új médiatevékenységekre vonatkozóan. Ezt magam nem tartom jó elképzelésnek, mert Brüsszel ne hozzon előzetes döntést arról, hogy a tagállamok miként is szervezzék közszolgáltatásaikat. Véleményem szerint, a közérdek szolgálatát nemzeti szinten kell értékelni, és semmiféle kötelező erejű piaci vizsgálatra nincs szükség ehhez.

Szeretnék pár szót szólni a bürokráciáról is. Miközben támogatom az alapos ellenőrzést, azt is szavatolnunk kell, hogy nem szaporítjuk a szabályok számát, és nem növeljük az egyes tagállamok költségeit.

Ami a kínálatot illeti, úgy gondolom, nem kellene megkülönböztetést tennünk a régi és új szolgáltatások között, mert a gyakorlatban a kettő közötti kontúrok elmosódnak. Ez nem az „egyik vagy másik” kérdése: a televíziós programok gyakran kapcsolódnak új szolgáltatásokhoz, és ez fordítva is igaz. E két elem tehát Európában is egymásba kapcsolódik. Itt nemcsak a piacról van szó, hanem az általánosan, nem utolsó sorban a Bizottság által ugyancsak elismert közszolgálati műsorszolgáltatóink közösségi jelentőségéről is. Szeretném megtudni a Bizottságtól, hogy ezt az elemet beépítik-e a közlemény kiigazított változatába, és vajon a felelősséget arányosan osztják-e meg, mindenekelőtt a tagállamok között, azzal együtt, hogy azokhoz még az általános érdekű szolgáltatásokra vonatkozó, az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal való konzultációk révén kialakítandó szabályok is csatlakoznak.

  Thomas Mann (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! A közszolgálati műsorsugárzás több mint puszta gazdasági tényező. A múlt héten, Brüsszelben, részt vettem az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoportja által szervezett meghallgatáson. Ott megállapították az információk, és az európai kultúra és oktatás sokszínűségének jelentőségét. Amennyiben 22 tagállam, azon az alapon, hogy eltérő feltételrendszerekkel és eltérő piacokkal rendelkeznek, ellenzi a szabályozás felülvizsgálatát vagy fokozását, akkor meglehetősen hibás az adminisztráció kiterjesztésére törekedni, egy előzetes vizsgálatot jelentő, időrabló eljárást bevezetni, vagy egy nehezen kezelhető bürokratikus elv révén a folyamatokba európai szinten beavatkozni.

A közszolgálati műsorszórás ellenőrzésére már léteznek megfelelő testületek, a műsorszolgáltató tanácsok. Nyomon követjük a technológiai változásokhoz való alkalmazkodást, a tisztességes verseny biztosítása érdekében pedig az alkalmazott intézkedéseket. Az Európai Föderalisták Uniója képviselőjeként, a Hessian Broadcasting [Hessischer Rundfunk] műsorszolgáltatónál, magam is tagja vagyok egy ilyen testületnek. Függetlenségünket a törvény szavatolja. Bennünket viszont teljes mértékben – és jogosan – a közvélemény ellenőriz. Így érvényesül a hatékony médiapolitika.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, az állam egyetért képviselőtársaimmal abban, hogy a közérdekű műsorsugárzásnak biztosított állami támogatás egyértelmű jogi hátteret igényel. Az Európai Parlament részéről már régóta sürgetjük ennek kidolgozását. Emellett, szeretném még néhány sürgős ügyre felhívni figyelmüket, amelyekben a Bizottságnak a lehető leggyorsabban megoldást kellene találnia. A sok kérdés közül hármat emelek ki. Először is, szükség van arra, hogy a közös televíziós antennákhoz a digitális műsorszórást is csatlakoztassuk. Ez különösen fontos – a tájékoztatási iránymutatások 5. cikkében említett kivételeknek megfelelően – a lakásszövetkezetek tulajdonában álló lakótömböknél, mivel ez polgárok millióit érinti az új tagállamokban, így a Cseh Köztársaságban is. Másodszor, a közszolgáltatások nyújtása hatékonyabb alkalmazásának elérése érdekében támogatnunk kell a rádiós és televíziós műsorszolgáltatókkal foglalkozó nemzeti tanácsok és az európai intézmények közötti együttműködés szorosabbá tételét. Harmadszor, a gyermekek és fiatalok erkölcsi fejlődését veszélyeztető, nem megfelelő műsorokkal kapcsolatos büntetések vonatkozásában javítanunk kell a koordinációt a televíziós műsorsugárzást ellenőrző nemzeti hatóságok között.

  Androulla Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök úr, mindannyiuknak köszönöm ezt a gyümölcsöző vitát, amelyről természetesen beszámolok kollégámnak, Kroes asszonynak.

Hadd válaszoljak némely észrevételükre! Az Amszterdami Jegyzőkönyv rámutat arra, hogy egyensúlyt kell teremteni az állami támogatással történő finanszírozás és a versenyre gyakorolt hatások között. Azt kívánjuk, hogy ezen a területen a tagállamok vállaljanak vezető szerepet, mert ellenkező esetben – a beérkező panaszok miatt – erre magunk kényszerülünk, itt Brüsszelben.

Mi arra törekszünk, hogy – mindaddig, amíg a Szerződésben szereplő versenyjogi rendelkezéseket tiszteletben tartják – szélesebb lehetőségeket teremtsünk a tagállamok számára a közszolgálati műsorszórás fejlesztésére. A közszolgálati műsorsugárzás továbbra is legyen innovatív, oktató jellegű, és – természetesen – szórakoztató. A Bizottság egyetért ezekkel a célokkal.

A tagállamokra tartozik annak eldöntése, miként valósítják meg a közszolgálati műsorsugárzás finanszírozását. Ezt egyértelműen kimondja az Amszterdami Jegyzőkönyv. A közszolgálati műsorszolgáltatók bátran kísérletezhetnek új projektekkel. A közlemény-tervezet világossá teszi, hogy a kísérleti projektekre a jelzett vizsgálatok nem vonatkoznak. Mi mindenkor elismertük annak lehetőségét, hogy egy közszolgálati kísérlet finanszírozható legyen, és ebbe beleértettük a közszolgálati műsorszolgáltatók különféle és kiegyensúlyozott programjainak széles körét. Ez érvényes marad a jövőre nézve is.

A Bizottság biztosítani szeretné a közszolgálati és magán műsorszórás elegyét. A Bizottság támogatni kívánja azt, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók, a társadalom szociális, demokratikus és kulturális igényeinek szolgálatában, szintén élhessenek az új technológiák adta előnyökkel.

Az amszterdami vizsgálat lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy forrásokat biztosíthassanak a közszolgálati műsorszolgáltatók új médiaszolgáltatásaihoz. Védelmezi utóbbiak képességét, hogy lépést tartsanak a gyorsan átalakuló médiakörnyezet változásaival. Ugyanakkor közérdek az is, hogy fenntartsuk a magánszolgáltatókra irányuló ösztönzőket. A lisszaboni célkitűzések megvalósítását tekintve, szükség van mind a közszolgálati, mind a magán műsorszolgáltatók innovatív magatartásának fenntartására. Aligha kell arról beszélnem, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók a jövőben is szabadon, előzetes értékelés nélkül kezdeményezhetnek – kereskedelmi alapon is – bármiféle új szolgáltatást.

Szeretném Önöket biztosítani arról, hogy a konzultációkat mi igen komolyan vesszük. A tervezet szövegét áttekintjük, és minden jogos aggodalmat megfontolunk. Felszólítom szolgálatainkat, hogy a tervezet felülvizsgálatakor vegyék figyelembe a Parlament és a tagállamok javaslatait.

  Elnök. – A vitát berekesztem.