Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. január 12., Hétfő - Strasbourg

18. A közös agrárpolitika és a globális élelmiszerbiztonság (rövid ismertetés)

  Elnök. – Következő napirendi pontunk a McGuinness asszony által a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében benyújtott „A közös agrárpolitika és a globális élelmiszerbiztonság” témájában (2008/2153(INI)) című jelentése (A6-0505/2008).

  Mairead McGuinness, előadó. − Elnök úr! Amikor e jelentést kezdeményeztem, a globális élelmiszer-biztonság kérdése igen előkelő helyen állt a politikai prioritások között. Napjainkra e téma valamelyest kikerült a figyelem középpontjából. Ezzel együtt egyértelmű, hogy ez aggodalomra okot adó kérdés, hiszen globálisan még mindig egy milliárdnál többen szenvednek az éhségtől vagy alultápláltságtól. Naponta harminc ezer gyermek hal meg az éhség vagy a szegénységhez köthető betegség következtében. Ezek elborzasztó statisztikák, de jelzik, miért is tekintendő kulcskérdésnek az, hogy miként állítunk elő elegendő élelmiszert és biztosítjuk az embereknek a táplálékhoz való hozzájutást.

Szeretném megköszönni a Bizottságnak a jelentés elkészítésénél nyújtott közreműködését, továbbá a Ház számos bizottságának – így különösen a Fejlesztési Bizottságnak – a munkáját, amelyeknek természetesen szerepük volt a jelentés megszületésében.

Négy percben lehetetlen a jelentésben foglalt minden tételt igazolni, de engedjék meg, hogy néhány, általam fontosnak tartott kérdésre kitérjek. Először is, az a tény, hogy én a közös agrárpolitikát és a globális élelmiszerbiztonságot közös címbe foglaltam, jelzi azt, hogy a közös agrárpolitikát a fejlődő világ minden bajáért felelőssé tévő korábbi gyakorlat módosulni látszik, valamint hogy ma már tudatosul bennünk, hogy a közös agrárpolitika élelmiszerbiztonságot teremtett az európai polgárok számára, és modellként, tapasztalatokkal szolgálhat arra, hogy mit is kell tennünk a fejlődő világban az élelmiszertermelés tekintetében.

Igen egyértelmű, hogy az elmúlt évtizednyi idő során megengedtük, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének kérdése hátrébb kerüljön politikai és fejlesztési prioritásaink listáján. Volt idő, amikor fejlesztési segélyeink nagyobbik részét fordítottuk a mezőgazdaság ösztönzésére és élelmiszertermelésre irányuló projektekre. Ma nem ez a helyzet, noha magam úgy gondolom, hogy az élelmiszerárak emelkedése óta mind az Unióban, mind globálisan, ismét nagyobb figyelmet szentelünk a mezőgazdaságnak.

Ez azt jelenti, hogy lehetővé tesszük az élelmiszertermelési adottságokkal rendelkező országban e képességek kibontakoztatását, segítjük őket és kistermelőiket, hogy helyi szinten állítsák a saját igényeik kielégítéséhez szükséges táplálékot. Ez nemcsak arra terjed ki, hogy biztosítjuk az élelmiszertermelés alapvető összetevőit – mint a vetőmagot, műtrágyát –, de szakmai és egyéb tanácsadói szolgáltatást is biztosítunk a mezőgazdasági termelő családoknak, így mozdítva elő a saját igényeik kielégítéséhez szükséges élelmiszer előállítását.

Ez kivitelezhető. Ezt Malawi és más országok példázzák, amelyek a rendkívüli éhínségtől eljutottak az élelmiszertermelésig. Állami politikai kezdeményezés kell ehhez. Továbbá az Európai Unió, hogy a fejlődő világbeli fajsúlyos közreműködését felhasználva, rávegye az országokat arra, fordítsanak figyelmet mezőgazdaságukra és kezdjék otthon ösztönözni az élelmiszertermelést

Igen kényes a kereslet-kínálat kérdése. Hiszen a világ népessége növekszik – 2050-re 40%-kal – és ez nem téveszthető szem elől. Megtapasztaltuk, hogy az élelmiszertermelés, a takarmány- és fűtőanyag termelés terén kibontakozó verseny nyilvánvalóan kulcskérdés. Úgy vélem, hogy mindezek által is vezérelve, ki kell tekintenünk a kutatás-fejlesztés ügyére is.

Úgy gondolom, nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt a kutatásban és fejlesztésben. Mi itt, Európában, a kevesebb élelmiszer előállítására összpontosítottunk, és talán emiatt szem elől tévesztettük azt az igényt, hogy a mezőgazdasági termelés hatékonyságával, a majdani termelés fokozása igényével foglalkozzunk.

Amit a rendelkezésemre álló rövid idő alatt üzenetként továbbítani szeretnék, az az, hogy a mezőgazdasági termelők akkor állítanak elő élelmiszert, ha ez által jövedelemre tesznek szert, így tehát a politikusokra nehezedik most az a nyomás, hogy e téren rendet tegyenek, biztosítsák azokat a politikákat, amelyek révén a termelőknek tartós bevételük származhat. Miként érhetjük ezt el? Stabil árak biztosításával, az élelmiszertermelés költségeinek figyelembevétele mellett. Ha a termelők nem kapnak ösztönzést a jövedelmek oldaláról, leállnak.

Figyelmeztetek arra, egy évvel ezelőtt a magas nyersanyagárakról beszéltünk. Ma pedig, például, felesleg mutatkozik gabonából, az raktárakban áll, és nincs piaca. Az érintett termelők kevesebbet termelnek a következő idényben, és ez bonyolíthatja a globális élelmiszerbiztonság hosszú távú gondjait.

A jelentésben ennél jóval többről is szó van, és remélem, képviselőtársaim támogatni tudják azt. Ismét köszönöm mindazoknak, akik nagy érdeklődést mutattak a téma iránt!

  Androulla Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök úr, a Bizottság üdvözli a McGuinness asszony által készített jelentést, továbbá a különböző parlamenti bizottságokban ezen igen időszerű téma kapcsán lezajlott heves vitákat. Maga a témakör igen széles, hiszen a kereskedelemtől a bioüzemanyagokon, az árak nyomon követésén, a befektetési politikán, a pénzügyi válságon, az éghajlatváltozáson át egészen a mezőgazdasági vízfelhasználásig terjed.

A Bizottság egyetért a 2008 első felében számos fejlődő országot érintő élelmiszerválság okainak átfogó elemzésében foglaltakkal, és folytatja az élelmiszerárak és az energiaárak közötti összefüggések elemzését. Az oksági összefüggések kérdése igen összetett, hiszen itt számos keresleti és kínálati tényező egymásra hatása érvényesül. Az energiaárak csak egyikét jelentik e tényezőknek, ez azonban olyan faktor, amely mind közvetlen, mind közvetett hatásokkal jár. A bioüzemanyagok kérdését a különböző EP-ülésszakok alkalmával már részletesen megvitattuk. E téren világos különbségek mutatkoznak az EU és az USA politikája között azt illetően, hogy a gabonatermesztés milyen mértékben álljon át bioüzemanyag előállításra. Az EU bioüzemanyag-politikája nem csökkenti a rendelkezésre álló élelmiszerek mennyiségét, mivel a felhasznált nyersanyag mennyisége – globális szinten – igen alacsony.

Még ha az Unió közelebb is kerül kitűzött, 10%-os célja eléréséhez, ennek az élelmiszerárakra gyakorolt hatása korlátozott lesz, legfőképpen két ok miatt: először is, mind több bioüzemanyagot fognak nem élelmiszer jellegű nyersanyagból, illetve azokat maradékanyagokból vagy hulladékból állítják elő. Másodszor, a bioüzemanyag előállítási technológiájának hatékonysága tovább javul, és az éves terméshozamok is várhatóan tovább emelkednek.

A fenntartható bioüzemanyag-politika egészében szegénypárti politika. Újabb lehetőségeket teremt a világ szegényeinek vidéki területeken élő és a mezőgazdasági ágazat növekedésétől függő kétharmada számára. Ugyanakkor nem minden csoport jár egyformán jól. A Bizottság elkötelezte magát, hogy közelről figyelemmel kísérje az élelmiszerbiztonságot és az élelmiszerárakat befolyásoló hatásokat.

Az Unió – a KAP-nak a megváltozott piachoz és globális helyzethez való igazításával – már tett lépéseket a globális élelmiszerbiztonsággal való foglalkozás terén. A közelmúltban elfogadott egészségügyi ellenőrzés korszerűsíti, egyszerűsíti, és akadálymentesebbé teszi a KAP-ot, a termelőkre vonatkozó korlátozásokat megszünteti és ezzel segíti őket abban, jobban válaszoljanak a piaci jelzésekre és az újabb kihívásokra.

Az egészségügyi ellenőrzésről szóló megállapodás megszünteti a szántóföldi növényeknél az ugaroltatást, növeli a tejkvótát, hogy majd 2015-re egészében megszüntesse azt, és a piaci intervenciót valóságos biztonsági hálóval váltsa fel.

A megállapodás az olyan, a fejlődő országokra is hatást gyakorló új kihívásokkal, mint az éghajlatváltozás, a vízgazdálkodás, a megújuló energia és a biodiverzitás, szintén foglalkozott.

A KAP nem marad változatlan 2013-at követően. Az előzetes viták az agrárminiszterek szeptemberi, Annecy-i informális találkozóján már megkezdődtek. A KAP jövőjét az összefüggések szélesebb rendszerében kell szemlélni, olyanban, amelyben a fenntartható fejlődés, a versenyképesség, és a globális élelmiszeregyensúly alkotó részeket jelentenek.

Különböző felsőszintű rendezvények a globális élelmiszerbiztonság kérdését a nemzetközi problémák élére állították. Nemzetközileg egyértelműen megmutatkozik annak felfogása és elismerése, hogy a mezőgazdasági- és vidékfejlesztést a politikai napirenden belül – nemzeti, regionális, és lehetőség szerint kontinentális szinten is – előrébb kell sorolni. Például, a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság témáját részletekbe menően megvitattuk az Afrikai Unió kollégiumával lebonyolított októberi, bilaterális találkozónkon. Ezt a párbeszédet az év folyamán szeretnénk felerősíteni.

Végül, de nem utolsó sorban, a Bizottságnak követnie kell a G8-as vezetőknek a globális élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos nyilatkozatában foglaltakat. Az élelmezési eszköznek a Tanács által – december 16-i – elfogadásához közeledve, az Európai Bizottság már gyümölcsöző megbeszéléseket folytatott az ENSZ magas szintű munkacsoportjával.

Az Európai Bizottság várakozásokkal tekint az átfogó akcióprogram végrehajtása elé. A Bizottságnak meggyőződése, hogy a fokozatosan kialakuló, a mezőgazdaságot és élelmiszerbiztonságot érintő globális partnerség kulcsszerephez jut a jelentésben foglalt különböző javaslatok végrehajtása során. Utóbbiak közé sorolva azt, hogy milyen támogatásban részesüljön a kisgazdák termelése, milyen típusú kereskedelempolitika érvényesüljön az élelmiszerbiztonságnak, különösen a legsebezhetőbb közösségek esetén történő erősítése érdekében.

Nyilvánvaló, az exportkorlátozásokat és tilalmakat el kell kerülni, és inkább a több mint a kevesebb liberalizáció jelenti az előrevivő utat. A kereskedelmi folyamatok kibővítése részét képezi az élelmiszerbiztonsági probléma megoldásának.

A Bizottság reméli, hogy az európai intézmények által megtett bátor lépést, az élelmiszerválságra való válaszadás részeként elkülönített pénzügyi forrásokat kiegészítő, rövid-, közép- és hosszú távú támogatást egyaránt tartalmazó 1 milliárd eurós megajánlást, más támogatók is követik.

Az élelmiszerbiztonsággal foglalkozó, január 26-27-i madridi konferencia kulcsfontosságú eseményt jelentett a vitának egy más szintre emelése tekintetében. Itt a felek már a globális élelmiszer-éhség kezelésének kulcselemeit, prioritásait kísérlik meg beazonosítani.

Az Európai Bizottság továbbra is proaktív szerepet játszik a globális élelmiszerbiztonság kezelésében, és a McGuinness-jelentés elemzései feltétlenül rámutatnak olyan megoldásokra, amelyeket az EK és a szélesebb nemzetközi közösség is fontolóra vehet.

  Elnök. – A vitát berekesztem.

A szavazásra kedden déli 12.00 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Kader Arif (PSE), írásban. – (FR) A Parlament által az élelmiszerlázadások nyomán hozott intézkedés lehetővé tette 1 milliárd euró felszabadítását az élelmiszerválság leküzdésére. E kényszerintézkedés mellett is, szeretném kiemelni egy hosszú távú, a helyi és önellátó mezőgazdaságra építő, a lakosság igényével és az érintett területek lehetőségeivel összhangban álló nemzetközi stratégia kialakításának szükségességét.

A világ népessége növekszik, a gobális felmelegedés, a bioüzemanyagok korlátok nélküli előállítása, és a durva spekuláció az agrárpiaci feszültséget növelő tényezők. Ezek az elemek azt sejtetik, hogy a válság nem cseng le gyorsan, és a termelési módszerek és a nemzetközi piacok szabályozásának erősítése érdekében a kormányzati politikák egészükben újragondolásra szorulnak.

Úgy vélem, a KAP, amennyiben túlhajtásaitól és hibáitól megszabadítjuk, a hatékony, tisztességes és felelős, az élelmiszer keltette kihívásoknak megfelelő, a gazdaságot, a társadalmat és a környezetet egyidejűleg összekötni képes politika példájául szolgálhat. A KAP-nak, az európai technikák, ismeretek, és tapasztalat megosztása révén segítenie kell a fejlődő országokat. Európának azonban mindenekelőtt azon kell munkálkodnia, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályok reformja révén biztosíthassa azt, az egyes országoknak legyen joguk élni – az élelmiszerbiztonság garantálása érdekében – mezőgazdaságuk támogatásával.

  Katerina Batzeli (PSE), írásban. – (EL) A nemzetközi és regionális megállapodások mindmáig alkalmatlanok voltak a piaci ellátás és kereskedelem normalizálására, a mezőgazdasági termékek átlátható és biztos árainak védelmére.

A mezőgazdasági piacok szabályozásának hatékony intézkedéseket tartalmazó hosszú távú stratégián, a termelőknek a piaci állapotokhoz és kilátásokhoz igazodó szervezésén és tájékoztatásán kell alapulnia.

Egy ilyen politika központi eleme az, hogy jövedelmi biztonsági hálót képez a hátrányos természeti jelenségek, vagy a piaci torzulások és az árak szokatlanul hosszú és széleskörű esése miatt jelentkező kockázatokkal és válságokkal szemben.

Olyan integrált és hatékony politikák kellenek, mint:

- a termelési folyamatok irányát felismerni képes, előrejelző rendszerként működő, a termelést és a piacot követő európai és nemzetközi rendszer;

- egy globális élelmiszer és élelmiszertartalék leltár;

- egy, a piacot figyelő, a mezőgazdasági termékek árváltozásait és a ráfordításokat jegyző európai rendszer, amely a FAO égisze alatt akár össze is kapcsolódhatna egy hasonló nemzetközi rendszerrel;

Ugyancsak jó elgondolás volna, ha a Doha-forduló során kidolgozandó megállapodás kitérne azon rendkívüli helyzetekre, amikor élelmiszersegély volna adható, mivel a jelenlegi rendelkezések nem kötelező érvényűek.

  Constantin Dumitriu (PPE-DE), írásban. – (RO) A asszony McGuiness által jelentésében, a globális élelmiszerbiztonság témájában levont következtetések ma egyértelműen megmutatkoznak Romániában. Ma, a nemzeti valuta leértékelődése, a nyersanyagárak és a feldolgozó vállalatok hitelei költségeinek emelkedése nyomán, az alapvető élelmiszerek mindegyikének ára emelkedett.

Ez kiegészül azzal, hogy a globális felemelkedés következtében mind gyakrabban fordul elő, hogy a termést természeti katasztrófák pusztítják el. Ezen feltételek között az új tagállamok agrárvállalkozói vannak a leghátrányosabb helyzetben, hiszen a nekik járó segélyek szintje alacsonyabb, mint a többi tagállamban.

Ezért, a javasolt módosítások alapján, felszólítottam a Bizottságot, hogy – szem előtt tartva a globális felmelegedés hatásainak megelőzését és az e hatások elleni küzdelmet – vizsgálja meg bizonyos, közösségi szintű, minden más terménybiztosítási támogatástól független, intervenciós mechanizmus létrehozásának lehetőségét.

Az élelmiszertermelők vonatkozó közösségi szabványok szigorúak. Ez magyarázza az élelmiszerek magas árát az Unióban. Mély meggyőződésem azonban hogy a mezőgazdaság a globális válság által sújtott európai gazdaságok talpraállásának kiindulópontja lehet, továbbá a megújítható energiaforrások fejlesztése kedvező hatást gyakorolhat az agrár-élelmiszeripari ágazatra.

A szükséges elővigyázatossági intézkedések mellett, úgy is fokozhatjuk a bioüzemanyagok termelését, hogy közben nem veszélyeztetjük sem a környezetet, sem a globálisan megkívánt élelmiszertartalékokat.

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) Ez, a KAP-ról és a globális élelmiszerbiztonságról szóló jelentés hihetetlen lehetőséget teremtett számunkra, hogy elgondolkozzunk azon, miként is biztosíthatjuk azt, az európai mezőgazdaság teljes mértékben kivegye részét a globális élelmiszeregyensúly megteremtésében. Miközben a világban a táplálék iránti igény folyamatosan emelkedik, a mezőgazdaságnak szánt fejlesztési segélyek aránya az 1980-as évek óta folyamatosan mérséklődik. Ezért is nyújtottam be számos módosítási javaslatot a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban, amelyek révén a jelentést még ambiciózusabbá kívántam tenni, és kiemelten felvetettem azt, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki egy átfogó élelmiszerbiztonsági stratégiát, azzal is biztosítva az Unió közösségi politikái közötti még erőteljesebb összhang érvényesülését.

Miközben örömmel tölt el, hogy a jelentés kiemeli a KAP létfontosságú szerepét az élelmiszerbiztonsági célkitűzés elérésében, sajnálom, hogy az előadó az agrárpolitikának a piachoz való erőteljesebb igazítását pártolja, és a környezetvédelmi kezdeményezéseket teszi felelőssé a mezőgazdasági termelés európai visszaeséséért. Ez a megállapítás, véleményem szerint, teljesen hibás. Magam, ellenkezőleg, azt tartom szükségesnek, hogy éppen az éghajlatváltozási problémát is megragadva alakítsunk ki több és jobb termelést biztosító új modelleket.

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) Most az Uniónak sürgősen javítania kell élelmiszerbiztonságán és fel kell nőnie a legfőbb kihívásokhoz. Először is, az elkövetkező 30 évben a mezőgazdasági termelésnek meg kell duplázódnia, hiszen a világnépesség 2050-re eléri a 9 milliárd főt. Tény az, hogy 860 millió ember továbbra is éhezik. Ennek a fejlődésnek fenntarthatónak kell lennie, és mindenekelőtt a helyi mezőgazdaságra kell támaszkodni.

Az élelmiszerek világpiaci árainak nagy hullámzásai, és a globális tartalékok megfelelő kezelésének kérdése további kihívást jelentenek. Az európai mezőgazdasági termelők tisztességes jövedelmének garantálása érdekében, támogatom az elképzelést egy olyan biztosításpolitika alkalmazására, amely magasabb szintű védettséget biztosít a termelőknek az árhullámzásokkal szemben. Ugyancsak támogatom a kezdeményezést egy globális élelmiszernyilvántartási rendszer felállítására.

Végül, az állati és növényi eredetű termékek növekvő kereskedelme okán, az EU-nak kötelessége egy olyan hatékony stratégia végrehajtása, amely Európában kizár bármiféle egészségügyi válságot. Ennek a stratégiának a megelőzésen, a nyomon követhetőségen, és az alkalmazkodási képességen kell alapulnia. Ebben a tekintetben a Miniszteri Tanácsnak közelmúltbeli, az importellenőrzési intézkedések megerősítésére és összehangolására vonatkozó döntése azt jelenti, hogy polgáraink jobb élelmiszerminőségi garanciákban részesülnek.

Most, a mezőgazdaságnak minden korábbinál markánsabb szerep jut a növekedés és fejlődés terén. Emiatt minden áron védelmeznünk kell azt!

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) A kukorica, a búza, és az energiaárak folyamatos emelkedésével, a világ népességének növekedésével, és az éghajlatváltozással indokolható globális élelmiszerválság, lázongások sorozatát és társadalmi nyugtalanságot hozott magával, és – ha a közeljövőben ez nem nyer megoldást – a világ különböző részein országok és régiók destabilizálódhatnak. Különösen riasztó a 2050-re kilenc milliárd főre emelkedő népesség szaporodási üteme, és a globális élelmiszerkészletek csökkenése közti szakadék. Az ilyen helyzet nagy valószínűséggel konfliktusokat gerjeszt az olaj birtoklásáért, amelyet majd megelőz az ivóvízért és élelmiszerekért folyó küzdelem, vagy a túlélésért folyó harc. Jelenleg az Európai Unió a humanitárius segélyek legfőbb forrása, de az élelmiszerkészletek kezdenek kimerülni, és a fejlődő országok, különösen Afrikában, még nagyobb támogatásra szorulnak a szegénység és krónikus éhínség elleni küzdelmükben. A mezőgazdaságnak a fosszilis energiaforrásoktól való függésének szerves termékek felhasználása révén való mérséklése, a termékeny talajok megőrzése, és a közös agrárpolitikának az élelmiszerválság adta helyzethez történő igazítása, néhány olyan kulcselem, amelyet figyelembe kell venni a patt-helyzet feloldásához.

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE), írásban. – (HU) Az európai agrárszektor legnagyobb kérdése 2009-ben, hogy miként befolyásolja a gazdasági világválság a mezőgazdasági termékek termelési feltételeit és a fogyasztást. A kérdés központi témája lesz a II. Magyar Agrárakadémiának is, amelyet Gőgös Zoltán FVM államtitkárral közösen szervezek 2009. április 17-én, Pápán. 2006 óta a kukorica ára háromszorosára, a búza világpiaci ára pedig 180%-al nőtt, miközben az élelmiszerárak összességében 83%-al emelkedtek. 2050-re a világ népessége 9 milliárd főre gyarapszik, ellátásukhoz meg kell duplázni a jelenlegi mezőgazdasági termelési szintet, az olcsó élelmiszer korszakának tehát vége szakadt. Ezért kiemelten fontos, hogy megőrizzük, és lehetőség szerint növeljük az Európai Unió mezőgazdasági potenciálját. Elfogadhatatlan, hogy a KAP ágazati reformjainak következtében csökkent az Európai Unió mezőgazdasági termelése. Ezt jól példázza a magyar cukoripar eltűnéséhez vezető cukorreform, a szőlőtőkék kivágására adott támogatás a borreform keretében, és ebbe az irányba hat a közvetlen mezőgazdasági támogatások termeléstől való elválasztása is.

Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt az élelemtermelés és a bioüzemanyag-előállítás között, utóbbi nem veszélyeztetheti a globális élelmiszerbiztonságot. Az Egyesült Államok bioetanol programja jelentős szerepet játszott a 2008-as élelmiszerár-robbanásban, a tapasztalatokból okulva az Európai Uniónak felül kell vizsgálnia a bioüzemanyagok arányára tett korábbi vállalását. Végül sürgetem az uniós szintű cselekvést az élelmiszer-kiskereskedelmi monopóliumok kialakulása ellen, a termelők védelmében. <BRK>

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) Az energiaárak emelkedése, a kedvezőtlen meteorológiai változások, és a világnépesség szaporodásának betudható energia iránti megnövekedett kereslet, magas élelmiszerárakat eredményezett. Felszólítom a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a magas élelmiszerárak és a növekvő energiaárak közti összefüggéseket, különös figyelemmel a most hasznosított fűtőanyagokra.

A mezőgazdaság igényli az energiahatékonyság javítását. A bioüzemanyagként hasznosított növények arányának, továbbá a megújítható energia felhasználásának növelése kedvező hatást gyakorolhat a műtrágyák és növényvédőszerek árainak, valamint a feldolgozási és szállítási költségeknek emelkedése révén kedvezőtlenül érintett agrár-élelmiszeripari ágazatra. Arra szólítom a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel mind az Európai Unióban, mind harmadik országokban, a megnövekedett bioüzemanyag-termelésnek a földhasználatra, az élelmiszertermékek árára és az élelmiszerhez való hozzájutásra gyakorolt hatását.

Az energia-növények fenntartható termesztését bátorító ösztönzőkkel azonban nem veszélyeztethetjük az élelmiszertermelést. Úgy vélem, a mezőgazdasági kutatásokra kell támaszkodnunk a termelékenység fokozása érdekében. Egyben felszólítom a tagállamokat is, teljes mértékben éljenek a kutatási- és technológiafejlesztési Hetedik Keretprogram adta lehetőségekkel, és dolgozzanak ki olyan intézkedéseket, amelyek fenntartható és energiatakarékos módon segítik elő a mezőgazdasági termelést fokozását.