Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2178(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0485/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0485/2008

Viták :

PV 12/01/2009 - 22
CRE 12/01/2009 - 22

Szavazatok :

PV 13/01/2009 - 6.9
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0009

Viták
2009. január 12., Hétfő - Strasbourg HL kiadás

22. A közös halászati politika és ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban (rövid ismertetés)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pontunk a Guerreiro úr által a Halászati Bizottság nevében benyújtott „(A) közös halászati politika és ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban” tárgyban (2008/2178(INI)) című jelentése (A6-0485/2008).

 
  
MPphoto
 

  Pedro Guerreiro, előadó.(PT) Ez a bizottsági közlemény a közös halászati politika 2012-es lehetséges reformjával kapcsolatos vita részeként, különféle kérdések sorát veti fel.

Jelentésem, amelyet a Parlament Halászati Bizottsága elfogadott, néhány olyan tényezőt említ, amelyet a vitával összefüggésben fontosnak ítélünk.

A halászat alapvető tevékenység az emberi táplálék és túlélés biztosításának szempontjából, és ez központi célkitűzése bármely halászati politikának.

Ebben az összefüggésben érdemes kiemelni a halászat jelentőségét a tagállamok kizárólagos gazdasági övezetéhez tartozó vizeken a szuverenitás és a függetlenség tekintetében, különös tekintettel az élelmiszerellátásra.

A közös halászati politikának (KHP) elő kell mozdítania a halászati ipar korszerűsítését és fenntartható fejlesztését, védelmeznie kell annak társadalmi-gazdasági életképességét és a halállományok fenntarthatóságát, szavatolnia kell a lakosság hallal való ellátását, az élelmiszer terén a szuverenitást és biztonságot, a munkahelyek megtartását, és a halászok életkörülményeinek javítását.

Számításba véve saját célkitűzéseit, a KHP-t nem szabad más, azóta meghatározott, közösségi politikáknak alárendelni.

Más szóval: a halászati politika nem azonos és nem is lehet azonos az óceánokra, vagy éppen a tengeri környezetre vonatkozó politikákkal.

Mivel a halászat egy önmagát megújító forrás kihasználásán alapuló tevékenység, és ennélfogva a halászat kezelésének első és legfontosabb feladata a halászati erőfeszítések teljes körű ellenőrzésének oly módon történő megvalósítása, hogy eközben biztosítsa a halfogások fenntartható maximumát.

Egy halászati politikának abból a feltételezésből kell kiindulnia, hogy egymásrautaltság létezik a halászati közösségek jóléte és az ökoszisztémaek fenntarthatósága között, miközben az előbbi az utóbbinak szerves része, ezt pedig különösen a parthoz közeli és kisipari halászat egyedi jellemzőinek és jelentőségének elismerésével kell elérni.

Egy, az ökoszisztémával összefüggő megközelítésnek a tengeri irányításra történő alkalmazása szükségszerűen több területet átfedő és ágazatközi jellegű lépéseket követel meg a tengeri ökoszisztémákra hatást gyakorló különböző intézkedések között, messze túllépve a halászat területén már elfogadottakon, vagy éppen ellentétben azokkal.

A halászati források értékelésének ökoszisztéma alapú elemzésére vonatkozó javaslatnak tudományosan alátámasztott adatokra, és nem előítéleteken alapuló feltevésekre kell támaszkodnia.

Azt is fel kell ismerni, hogy jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tengeri területek, az ott található források, továbbá a különböző halászflották, illetve az azok által használt felszerelések, végül azok ökoszisztémákra gyakorolt hatásai között. Mindez azt igényli, hogy a halászat kezelésekor meghozott intézkedések diverzifikáltak, egyediek legyenek és mindig az adott esethez igazodjanak, és amikor azok a halászokra nézve társadalmi-gazdasági következményekkel járnak, a halászok szükség szerinti kompenzációban részesüljenek.

A források, a halászati tevékenység és az érintett közösségek fenntarthatóságának biztosítása érdekében létfontosságúnak tartjuk, hogy a tagállamok érvényesítsék szuverenitásukat a 12-mérföldes felségvizek fölött, továbbá a legkülső régiók esetében is kijelölt kizárólagos gazdasági övezeteket tekintsék kizárólagos hozzáférési övezetnek.

Ezzel összefüggésben aggodalmakat váltanak ki azok, a forrásokhoz való hozzáférést érintő javaslatok¸ amelyek az egyéni kvóták átruházhatóságán alapuló rendszer előmozdítását szorgalmazzák, ami súlyos következményekkel járhat a halászati tevékenység és a halászati jogok egyéni felhasználásának koncentrációja tekintetében.

Arra is rá kell mutatni, hogy hibás és indokolatlan az a politika, amely bátorítja a halászhajók válogatás nélküli bontását, amely nem veszi figyelembe a flottáknak, a forrásoknak, az egyes tagállamok fogyasztási igényeinek sajátosságait, és a társadalmi-gazdasági hatást.

Végül szeretném hangsúlyozni, hogy a jövedelmek drasztikus csökkenése ebben az ágazatban nemcsak a halászati tevékenység korlátozásából fakad, hanem mindenekelőtt az első értékesítési árak stagnálásából/eséséből, amely a termelési költségek (gázolaj és benzin) emelkedésével párosul.

 
  
MPphoto
 

  Androulla Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök úr! A Bizottság üdvözli az előterjesztett jelentést, továbbá az ökoszisztéma alapú megközelítésünkhöz kapcsolódó elképzeléseinknek támogatását.

A Bizottság közleményének egyik legfőbb üzenete az, hogy miközben a halászat az egészséges tengeri ökoszisztémáktól függ, a halászat kezelése önmagában nem vállalhatja fel az óceánok átfogó kezelésének szerepét. Az egészséges tengeri ökoszisztéma csak olyan politikával tartható fenn, amely felöleli mindazon szektorokat, amelyek hatással vannak az ökoszisztémákra.

Ezért is tekint az ökoszisztéma alapú megközelítés végrehajtásának kulcsaként a Bizottság a tengerrel kapcsolatos politikára, és különösen annak környezetvédelmi pillérére, a tengeri stratégiáról szóló irányelvre. Ez a megközelítés nyújt majd garanciákat a halászati ipar számára is, hogy a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt bármiféle – és nemcsak halászati jellegű – emberi hatásokat arányos és következetes módon kezelik majd. Ezt követi egyébként a jelentés általános irányvonala is, és nagyra értékeljük, hogy e pontban egyetértésre jutottunk.

Hangsúlyozom, ez nem jelenti azt, hogy az egyik politikát a másik alá rendeljük, hogy ezt a megközelítést alkalmazva fontossági sorrendet állítunk fel – például – a tengeri stratégiáról szóló irányelv és a közös halászati politika között.

A tengeri stratégiáról szóló irányelv azzal szolgálja ki a közös halászati politikát, hogy megkerülhetetlen, egységbe rendező eszközként védelmezi a halászat jövője tekintetében fontos forrás-bázist, a közös halászati politika viszont a tengeri stratégiáról szóló irányelvet egészíti ki oly módon, hogy gondoskodik az egészséges tengeri ökoszisztémákkal kapcsolatos célkitűzések támogatásához szükséges irányítási intézkedések életbe léptetéséről.

Amint azt a jelentés is megállapítja, az élelmiszerigények kielégítése, a halászati ipar és a halászati közösségek védelme, valamint a tengeri ökoszisztémák fenntarthatóságának megőrzése nem összeegyeztethetetlen. Ellenkezőleg, hosszútávon szinergia mutatkozik e célkitűzések között.

A jelentés számos kérdést érint a jövőben alkalmazandó, konkrét eszközökkel összefüggésben. Ezek fontos és helyénvaló kérdések, amelyekkel a közös halászati politika reformjával kapcsolatos vita során foglalkozunk majd. Ennélfogva most itt nem térek ki külön e kérdésekre.

Arra viszont rámutatnék, hogy van néhány pont, ahol nézeteink nem találkoznak. Utalás történt arra, hogy támogatni és kompenzálni kell azokat a halászokat, akiket az ökoszisztéma védelmében elfogadott irányítási tervek és intézkedések érintenek. Magunk nem gondoljuk, hogy a közvetlen támogatások előrelépést jelentenek, ehelyett azt tartjuk követendőnek, hogy segítsük az ágazatot gazdaságilag életképesebbé válni, a parti közösségek gazdasági tevékenységét sokszínűbbé, más gazdasági tevékenységre is alkalmassá tenni.

Utalás történik arra, hogy akvakulturális pótlásokkal lehetne a vadon élő halállományt helyreállítani. Noha ez – igen kevés számú esetben – lehetségesnek mutatkozik, általános megközelítésben nem tartjuk járható útnak. A halállományt a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt emberi hatások – többek között a halászat és más ágazatok által kifejtett hatások – megfelelő kezelésével lehet helyreállítani.

A közös halászati politika reformjával kapcsolatos vitával és annak fejlesztésével összefüggésben – amelynek nyitányaként áprilisban zöld könyvet teszünk közzé – mi magunk egy részletesebb párbeszéd keretében még visszatérünk a halászat kezelése eszközeinek kérdéséhez. Ezzel együtt, köszönöm a Parlamentnek az általunk alkalmazott megközelítésnek e jelentésben is kifejezett támogatását.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát berekesztem.

A szavazásra kedden, 12.00 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozat (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban.(RO) Az uniós vizekben fellelhető halállomány, részben a túlzott halászásnak és a nem megfelelő eszközök használatának, részben az egyéb ágazatokból – például az idegenforgalomból – átgyűrűző hatásoknak betudhatóan, folyamatosan csökken. A tengeri ökoszisztémákra hatást gyakorló tényezőket, ezen belül az éghajlatváltozás hatásait is beazonosító tudományos vizsgálatok elősegítik a halászati források fejlesztésének meghatározását, és biztosítják elővigyázatossági intézkedések foganatosítását a halállomány gyors, folyamatos kimerülésének megakadályozására.

Miután a halászat meghatározóan fontos tevékenység az élelmiszer és az emberi túlélés biztosítása tekintetében, a halászati források fenntarthatósága kérdésének kezelése létfontosságúvá válik egy olyan korban, amikor a tengeri biológiai sokféleség állapota romlik. Ezért szociális, gazdasági, és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni minden olyan kezdeményezésnél, amely az Európai Unió tengerparti területeinek fenntartható fejlesztését érinti.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat