Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. január 13., Kedd - Strasbourg

8. Ünnepi ülés – Lettország

  Elnök. − Igen tiszteletreméltó Valdis Zatlers úr, a Lett Köztársaság elnöke, mindannyiunk számára nagy öröm, hogy üdvözölhetjük önt az Európai Parlamentben tett első látogatása alkalmával. Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok önnek, mint egy olyan ország elnökének, amely még mindig viszonylag új tagállama az Európai Uniónak, hogy elfogadta az Európai Parlament meghívását, hogy szóljon hozzánk a mai napon, azon a napon, amikor közös valutánk, az euró tízedik évfordulóját ünnepeljük. A mai nap premiernek számít a szó minden értelmében, mivel ez volt az első alkalom, hogy az európai himnuszt játszották egy, az Európai Parlament plenáris ülésére érkezett vendég tiszteletére.

(Taps)

Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat, hogy ismételtem megemlítsem az Európai Unió 2004-es bővítésének történelmi jelentőségét. Több mint 60 évig tartott, amíg az ön országa visszakerült a szabad és demokratikus Európában, és kontinensünk egyesült.

Ma békében, szabadságban és demokráciában élünk. Polgáraink olyan távlatokat élvezhetnek, amelyekről elődeink nem is álmodhattak volna. Ennek örülnünk kell.

Igaz, hogy ma az Európai Unió új és súlyos kihívásokkal került szembe. Ezt még Lettország népe is eléggé megérzi például a pénzügyi válság miatt, ami az önök országát is keményen sújtotta, elnök úr. Az Oroszország és Ukrajna közötti gázválság is indokoltan aggasztja Lettország polgárait.

Pontosan a válság idején értjük meg az európai uniós tagság értékét, amely a népek közötti szolidaritás elvére épül. Pontosan a válság ideje az, amikor mindannyian érezzük az országaink és az európai intézmények közötti közösség és együttműködés szükségességét.

Együtt erősebbek vagyunk, együtt meg tudjuk védeni érdekeinket és értékeinket az egész világon. Ezért reméli az Európai Parlament, hogy a Lisszaboni Szerződés, amely az Európai Unió cselekvési képességét erősíti e súlyos kihívások legyőzése érdekében, hamarosan hatályba lép.

E tekintetben az idén júniusban bekövetkező európai parlamenti választások rendkívül fontosak, mert tovább akarjuk vinni az európai béke- és egyesülési projekt sikertörténetét egy demokratikus Európai Unióban, közösen a szinte minden területen együttdöntési joggal rendelkező Európai Parlamenttel.

Őszintén remélem, hogy Lettország – és az Európai Unió összes többi tagállama – polgárai megértik, hogy szavazatuk fontos, mert ez adja meg nekik az európai együttdöntés jogát, és ezt érzékelve nagy számban vesznek majd részt az európai parlamenti választásokon.

Elnök úr, nagy öröm számomra, hogy arra kérhetem önt, szóljon az Európai Parlamenthez. Még egyszer szeretném önt melegen üdvözölni az Európai Parlamentben.

(Taps)

  Valdis Zatlers, Lettország elnöke. – (LV) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm az elnök kedves bevezető szavait és felkérését, hogy szóljak Európa nemzeteinek választott képviselőihez. Ez a lehetőség megtiszteltetés a számomra. Nagy öröm, hogy saját anyanyelvemen szólhatok az Európai Parlamenthez, különösen azért, mert immár öt éve, hogy a lett az Európai Unió egyik hivatalos nyelvévé vált. Ma egy olyan időpontban szólok önökhöz, amikor a Lettországból választott első európai parlamenti képviselők hivatali ideje nemsokára lejár. Köszönöm önöknek, hogy feladataikat kiválóan látták el.

Kedves barátaim! Ez az év, a 2009-es esztendő igen jelentős év Lettország számára. Lettország öt évvel ezelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. Az e nemzetközi szervezetekben való tagság megszerzése Lettország stratégiai céljává vált a függetlenség 1991-es helyreállítása óta. Lettország egyértelműen kifejezte azt a kívánságát, hogy részt vehessen az európai és a transzatlanti gazdasági és biztonsági struktúrákban. Az európai demokratikus nemzetek családjának a XXI. század első évtizedében történt bővülése az Európai Unió alapítása óta a legdinamikusabb változás Európában. Ezek jelentős változások. Olyan nemzetek csatlakoztak az európai struktúrákhoz, amelyeket hosszú időn keresztül erőszakkal szigeteltek el tőlük annak ellenére, hogy az Európai Unió központi értékei történelmileg ezekben a nemzetekben gyökereztek.

Tavaly november 18-án Lettország kikiáltásának kilencvenedik évfordulóját ünnepelte. Ez az évforduló rendkívüli jelentőséggel bír a mi népünk számára. Az évforduló ismételten megerősítette állhatatos akaratunkat, hogy független, szabad és demokratikus nemzetként éljünk. Az 1918-as, a Lett Köztársaságot deklaráló törvény így szól: „Felhívást intézünk valamennyi polgárhoz etnikai származásától függetlenül, hogy nyújtson segítséget, mert Lettországban valamennyi emberi jogot garantáljuk. Demokratikus és igazságos nemzet leszünk, ahol nincs helye az elnyomásnak és az igazságtalanságnak...” Én nagyon büszke vagyok ezekre a szavakra. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadása előtt 30 évvel a Lett Köztársaság már deklarálta hűségét az alapvető elvekhez és értékekhez.

Lettország mindig is Európához és annak értékeihez tartozónak érezte magát, még akkor is, amikor Lettország és más közép- és kelet-európai nemzetek hosszú időn keresztül egy olyan államhoz kötődtek, ahol sok értéket egy különleges ideológiai prizmán keresztül szemléltek. Béke uralkodott a keleti blokk nemzetei között, de ez a börtönudvar békéje volt. A békét a tankok jelenléte, az elnyomás és a fenyegetés teremtette meg. Hölgyeim és uraim, tavaly önöket és egész Európát is emlékeztette a totalitárius ideológia embertelenségére Edwins Šnorének az „Egy szovjet történet” című filmje. Közös a történelmünk, de a sorsunk eltérő volt. Vissza kell tekinteni a múltba, hogy megérthessük egymást, és hogy közösen nézzünk a jövőbe. Ezért szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek a tavaly szeptember 22-én elfogadott nyilatkozatért, amely augusztus 23-át a sztálinizmus és nácizmus áldozatai európai emléknapjaként hirdeti meg. Ez a nyilatkozat emlékezteti Európa népeit Lettország és egész Európa történelmének tragikus eseményeire.

Ma a sokkal közelebbi történelemre szeretnék visszatekinteni. Az idén öt éve, hogy Lettország az Európai Unió és a NATO tagja lett. Milyen időszak volt ez Lettország számára? Mit nyert a mi nemzetünk? Mit ért el a nemzet, és milyen kihívások állnak még előttünk? Először is, az Európa részévé válás vágya ösztönzött bennünket társadalmunkban a demokrácia konszolidálására, és hozzájárult a demokratikus intézmények kialakulásához. Az Európai Unióhoz való csatlakozással Lettország jelezte saját jövője iránti határozottságát, azt az eltökéltséget, hogy jövőjét az európai identitásra és közös értékeinkre, a szabadságra és a demokráciára, az elszámoltathatóságra, a jogállamiságra, az emberi jogokra, az egyenlőségre, a toleranciára és a prosperitásra alapozza. Másodszor, az európai uniós tagság javította Lettországban a befektetési klímát. Az „európai pénz”, ahogy mi rendszerint az európai strukturális alapokat hívjuk, lényegesen hozzájárult Lettország gazdaságának fejlődéséhez. Harmadszor, élvezhetjük a személyek szabad mozgása által biztosított kiváltságokat. A schengeni övezeten belüli szabad utazás megszokottá és magától értetődővé vált; teljesen természetessé lett, hogy más európai uniós tagállamokban tanulunk, dolgozunk és szerzünk tapasztalatokat. Negyedszer, az áruk és szolgáltatások szabad mozgása új lehetőséget nyitott meg a vállalkozások előtt. Minden vállalkozó és fogyasztó határok és vámok nélküli szabad környezetben élhet. Kis belső piacú országként számunkra ez különösen fontos. Ötödször, és ez a legfontosabb, a lettek hangját meghallják Európában, és az európai hangokat meghallják a világban. Büszkék lehetünk arra, hogy az együttműködés ilyen egyedülálló mechanizmusa áll a rendelkezésünkre. Lehetővé teszi számunkra, hogy együtt keressünk aktív megoldásokat a világméretű kihívásokra, a klíma- és demográfiai változásra, az energiabiztonság fokozására, a migrációs problémákra, illetve a pénzügyi válságra globális méretekben. Lettországnak új politikai és gazdasági eszközök állnak rendelkezésére, de meg kell jegyezni, hogy nemzetünk felelőssége Európa közös jövőjéért Európa valamennyi népe előtt ugyancsak jelentősen megnőtt.

Eredményeinkre visszatekintve ugyanakkor kritikusnak is kell lennünk, és el kell ismernünk az elkövetett hibákat. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után a lett kormányt elringatta az „jól végzett munka” érzete, hiszen elérte a célját. Nem ismertük fel, hogy a folyamatnak még csak az elején, és nem a végén jártunk. Az Európai Unió nagy lehetőségeket kínál, de valamennyi nemzetnek és valamennyi társadalomnak azokat magának kell megragadnia. Mi Lettországban nem ragadtuk meg az összes lehetőséget, a kohéziós politika megvalósításában vagy a felajánlott pénzügyi lehetőségek felhasználásában nem mindig jártunk el bölcsen. Állami intézményeinknek meg kellett tanulniuk, hogyan kell élni az Európai Unióban. Nem voltunk eléggé eltökéltek az euró bevezetésében, ez egyike a legnagyobb hibáknak, amelyeket az euro-integrációs folyamatban elkövettünk, és ez igen határozottan nyilvánvalóvá válik ma, a pénzügyi válság körülményei között.

De a legelszántabb euro-szkeptikusoknak is be kell ismerniük, hogy Lettország európai uniós tagsága összességében kedvezőnek minősül. Van-e bárki is Lettországban, aki vissza akarna térni egy olyan Európához, ahol vámhatárok választják szét a nemzeteket? Nem. Van-e bárki is, aki sorban akar állni a határon ahhoz, hogy a szomszédos országba beléphessen? Nincs ilyen. Van-e bárki, aki vissza akarna térni ahhoz a világhoz, ahol korlátozzák a munkavállalók szabad mozgását, képzését és a tapasztalatszerzést? Természetesen nincs ilyen. Még az euro-szkeptikusok is gyorsan hozzászoknak a jó dolgokhoz, és aztán egyszerűen szkeptikussá váltak.

Hölgyeim és uraim! Az elmúlt hónapokban a pénzügyi rendszer és a gazdaság helyzetének romlása visszafordíthatatlanul megváltoztatta a nemzeti kormányok szerepét és jelentőségét a gazdasági folyamatokban. Mostanáig a pénzpiacok szabadon fejlődhettek. Meggyőztek bennünket arról, hogy a piaci törvényei önmagukban is kellően hatékonyak a gazdasági fejlődés előmozdításához. Azt hittük, hogy a piac egyedül is mindent a helyére tesz. És valóban, ez is történik. A piac szabályozza önmagát. Ebből a globális válságból is láthatjuk azonban, hogy pénzügyi rendszereink és gazdaságaink a piactól szenvednek, és ami a legfontosabb, valódi emberek szenvednek a válságtól. A múlt év végén az események menete rámutatott számunkra, hogy lényeges, hogy a nemzeti kormányok aktívabb szerepet játsszanak a gazdasági folyamatban. Az előző megközelítés, amely szerint a gazdasági irányítás kormányánál elbóbiskolunk, felelőtlennek bizonyult. Sajnálatos módon túl későn ébredtünk fel. Eléggé későn ahhoz, hogy észrevegyük az akadályt – a pénzügyi posványt – az előttünk fekvő úton, ezért már nem tudjuk elkerülni azt.

Ebben a helyzetben komplex, nemzeti, európai és globális szintű megközelítésre van szükség. Globális szinten lényeges az összehangolt cselekvés a gazdasági növekedés újraindításához. Ez csak akkor lehetséges, ha a pénzügyi rendszer számára új struktúrát és mechanizmusokat tervezünk. Elengedhetetlen, hogy a rendszert szigorúan felügyeljük, de anélkül, hogy ezzel korlátoznánk a kezdeményezőkészséget vagy a piaci folyamatokat. A legnehezebb kihívás pontosan megtalálni ezt az egyensúlyt. Európai szinten jelentős az előnyünk, mert koordinált intézkedéseket tudunk végrehajtani, egységesen tudunk cselekedni, és így fenntartható megoldást tudunk elérni. Üdvözöljük a Bizottság európai gazdasági újjáépítési tervét. Fontos kimászni ebből a posványból, amelyben most találjuk magunkat.

Kissé több időt fordítok a nemzeti szintű megoldásokra. A globális pénzügyi válság Lettországot is sújtja. Van egy olyan iskola, amely szerint Lettország a modern európai történelem bármely pénzügyi rendszerének a legdrámaibb mentési műveletén megy keresztül. Jelenleg Lettország olyan intézkedéseken dolgozik, amelyek ösztönzik a gazdaságot, hogy gyorsan és hatékonyan stabilizálja a pénzügyi és gazdasági helyzetet. Ez nehéz feladat, de csak akkor tudunk megbirkózni a válsággal, ha világosan látjuk a kivezető utat, és nem tévesztjük össze a rövidtávú megoldásokat a gazdasági fejlődés hosszú távú jövőképével.

Az elmúlt év végén a lett parlament hat politikai pártja – kormányoldalról és az ellenzékből egyaránt – egyetértett abban, hogy támogatja a lett kormány által kidolgozott gazdasági stabilizációs tervet. Ez a megállapodás rendelkezik arról, hogy különös gonddal kell figyelemmel kísérni, miként hasznosítják a Lettországnak nyújtott kölcsönt. A terv meghatározza a lett gazdaság középtávú prioritásait: az export támogatása, a szabad és tisztességes verseny előmozdítása, a folyó fizetési mérleg hiányának jelentős csökkentése és az euró bevezetése 2012-ben. Az eurózónához való csatlakozás nemzetünk egyik legfontosabb stratégiai célja lett. Fontos, hogy Lettország ne maradjon egyedül ebben a helyzetben. Nemcsak a nemzetközi pénzügyi szervezetek nyújtanak nekünk segítséget ahhoz, hogy e nehéz időkkel megbirkózzunk, hanem az Európai Unió intézményei és Európa nemzetei is. Lettország hálás a szolidaritás e kifejezéséért.

Hölgyeim és uraim! Minden egyes bővítés nemcsak új tagokat hozott az Európai Unióba, hanem új hangsúlyokat is adott napirendjének, beleértve a külpolitikát is. Lettország európai uniós csatlakozása abban az időben valósult meg, amikor formálódóban volt Európa szomszédságpolitikája, annak céljai, elvei és végrehajtási mechanizmusai. Azóta az Európai Unió külpolitikai aktivitása – különösen keleti szomszédai irányában – fokozódott. Ez talán az új tagállamok részvételének és tapasztalatainak köszönhető. Lettország mindig is tágabb dimenzióban látta a szomszédsági kapcsolatokat. Lettország a jövőben továbbra is aktív szerepet játszik e politika meghatározásában és végrehajtásában.

Ez a politika nem csak az Európai Uniónak az olyan államokkal fenntartott kapcsolataira terjed ki, amelyekkel közös szárazföldi vagy tengeri határa van. E politika összefüggésében foglalkoznunk kell az Európai Uniónak a világban betöltött helyével és szerepével. A hasonló gondolkodású nemzetekkel együtt Lettország aktívan bátorította az Európai Unió aktívabb szerepvállalását a keleti szomszédsági régióban. Létrejött egy új politikai kezdeményezés, a Keleti Partnerség, amelynek a küldetése Európa közös szomszédságpolitikájának újraformálása és annak e régió konkrét jellemzőihez való igazítása, és ez által a folyamat aktívabbá, bátrabbá és ambiciózusabbá tétele. Lettország örömmel veszi tudomásul az Európai Bizottság e vonatkozásban tett javaslatait. Gyakorlati értelemben a Keleti Partnerségnek meg kell erősítenie az Európai Unió és e régió államai közötti politikai és gazdasági kapcsolatokat, és meg kell erősítenie az ezen államok közötti kölcsönös együttműködést is. A Keleti Partnerség fejlesztésekor figyelmet kell szentelni a differenciálás elvének, valamennyi partnert egyénileg kell értékelni, és egyéni megközelítést kell alkalmazni. Vannak olyan államok, amelyek szeretnék magukat az Európai Unión belül látni, és vannak olyanok, amelyek más célokat állítottak maguk elé. Politikánk csak akkor lesz sikeres, ha képesek leszünk az együttműködésre e régió valamennyi államával, megértéssel segítve őket, ha szükséges. Tavaly októberben, amikor Kazahsztánba, Üzbegisztánba és Türkmenisztánba látogattam, kedvező jelzéseket kaptam az együttműködés kiterjesztésére és elmélyítésére vonatkozóan is. Lettország továbbra is aktívan támogatja Európa szomszédságpolitikáját, és aktív szerepet játszik annak végrehajtásában is. Valamennyi európai nemzetnek megvannak a saját történelmi tapasztalatai és a saját lehetőségei arra, hogy az Európai Unió javára dolgozzon közös projektünkön. Lettország különös hozzájárulása a keleti dimenzióhoz az a kölcsönös bizalom, amit kétoldalú kapcsolataink mutatnak, és ami a közös történelmi időszakban gyökerezik, továbbá ilyen hozzájárulás az e bizalom szülte tudás. Lettország kötelessége, hogy kihasználja ezt a különleges helyzetet, ami a következő tíz évben már elveszhet. Több évtized elteltével a keleti szemekben Lettország csak az Európai Unió egyik tagállama lesz, nem Európa kapuja. Ezeknek az előnyöknek a kihasználásával Lettország aktív politikai párbeszédet tart fenn, hogy ösztönözze az Európai Unió és céljai jobb megértését a szomszédos államokban, és így egyértelműsítse az európai szomszédságpolitika és a Keleti Partnerség céljait. Ez kölcsönös hasznunkra válik, és lehetőségünk van meghallgatni, hogy a szomszédos államok miként látják jövőbeni kapcsolataikat az Európai Unióval. Meg vagyok győződve arról, hogy Európa érdekeit legjobban az szolgálná, ha még a Cseh Köztársaság elnöksége alatt mielőbb bejelentenénk a Keleti Partnerséget.

Hölgyeim és uraim! Az energiabiztonság kérdése a cseh elnökség első napjaiban nagyon is aktuálissá vált. A pénzügyi és gazdasági válság a maga módján ciklikusságot mutat. Az energiabiztonsággal és a fenntartható energiaforrásokkal kapcsolatos kérdések azonban mindig Európa és a világ politikai napirendjén szerepelnek. Ezek a kérdések egyre sürgetőbbé válnak. Az energiabiztonságnak van egy kifejezett külső dimenziója. Ez azt jelenti, hogy ezt a problémát nem lehet a világhelyzettől elszigetelten kezelni. Bizonyítékul szolgálnak erre az Ukrajnában a közelmúltban bekövetkezett események és a grúziai konfliktus. Az Európai Unió tagállamai az energiát még a közelmúltban is nemzeti szinten, és nem az Európai Unió szintjén megoldandó kérdésnek tartották. Az elmúlt évnek az energiaszektorban bekövetkezett eseményei, az energiaellátás megszakítása, az energiaforrások zsugorodása és az áringadozás hozzásegítette az Európai Unió tagállamait annak közös felismerésére, hogy szükség van a közös energiapolitikára. Az energia és a politika metszetében a fő feladatunk a szabályozott, elegendő, gazdaságos, fenntartható és környezetbarát energiaellátás biztosítása.

Be kell ismerniük, hogy az Európai Unió csak felemás sikert ért el ezen a területen. Bizonyos kérdésekben, amelyekre a környezetbarát energiagazdaság fejlesztése a példa, ambiciózus célokat fogadtunk el európai szinten, amelyek megvalósításához most hozzá kell fognunk. Más kérdésekben – az energiaforrások európai szintű diverzifikálása és az egységes energiapiac megteremtése – még az út kezdetén állunk. Az elmúlt néhány nap eseményei, ideértve az oroszországi gázcsapok elzárását, felnyitotta a szemünket, hogy a lehető leggyorsabban megoldást kell találni páneurópai szinten. Mindannyiunk felelőssége, hogy ezt a közös felismerést hasznosítsuk egy valóban integrált és több lábon álló európai energiapiac létrehozására. Nem engedhetjük meg, hogy elszántságunk a tavaszi hó eltűnésével együtt semmivé váljon. Az energiabiztonság kérdése csak az energiaforrások tranzit- és szállító országaival folytatott aktív párbeszéddel oldható meg sikeresen. Az Európai Unió rendelkezik a kérdés megoldásához szükséges külpolitikai eszközökkel. A mi felelősségünk, hogy ezeket ki is használjuk.

Egy másik irány, ahol komoly erőfeszítéseket kell tennünk, az a balti energiapiacnak a skandináv és a közép-európai energiapiacokkal való integrálása. A balti régióban az integráció hiányos. A régióban a kereskedelem és a szállítás gyorsan fejlődik, az energiapiac azonban stagnál. Itt az Európai Bizottság figyelemre méltó munkát végzett. Az energiabiztonság javítására és a szolidaritásra irányuló kezdeményezése magában foglalja a balti energiapiac számára az összekapcsolási terv kidolgozását. Ez lehetővé teszi majd a balti államok progresszív beillesztését az egységes európai energiapiacba. Nagyra becsülöm Svédország részvételét a balti-tengeri régióval kapcsolatos stratégiai vitákban. Svédországnak hamarosan lehetősége lesz ez év második felében következő elnöksége során mindezt a gyakorlatban is megvalósítani. Meg vagyok győződve arról, hogy a Mediterránumtól a Balti-tengerig terjedő erős régiók erős Európai Uniót alkotnak.

Hölgyeim és uraim! Az Európai Unió kezdeti célja – Európa népeinek biztonsága és jóléte – nem változott. Ami megváltozott, az a környezet, amelyben ezt a célt el kell érnünk. A globális gazdaság sokkal szorosabban összekapcsolódik, mint fél évszázaddal ezelőtt. Ugyanakkor erős új gazdasági szereplők jelentek meg a világ színpadán. Csak az Európai Unió koherens, előrelátó, és ami a legfontosabb, közös cselekvésétől remélhetjük, hogy ne mi legyünk a globális versengés vesztesei. Csak együtt teljesíthetjük a biztonság és a jólét ígéreteit polgáraink számára. Csak így érhetjük el azt a célt, amelyet nemzeteink népei megszavaztak az Európai Unióban való részvételünk támogatásakor.

Az Európai Parlament már bizonyította, hogy rendelkezik az Európai Unióra vonatkozó átfogó jövőképpel. Ez különösen igaz az Unió bővítési politikájának egységes és kiegyensúlyozott megközelítésére. Európa dinamikus növekedése lehetőséget adott Európának a globális versenyre. Ez a növekedés Európa potenciálja, amit ki kell használnia, hogy az Unió még több évtized múltán is egyenlő gazdasági partnere lehessen a gyorsan növekvő ázsiai és dél-amerikai gazdaságoknak. Különösen önök – mint az európai nemzetek demokratikusan megválasztott képviselői – azok, akik a leginkább érzik az e folyamatért viselt felelősséget. Nem lehet túlbecsülni az Európai Parlament jelentőségét abban, hogy az európai projektet közelebb vigye az emberekhez, és kiterjessze demokratikus legitimitását. A jövőben az Európai Parlament szerepe még fontosabbá válik.

Fontos, hogy sokféleségünkben és sokszínűségünkben egyesüljünk. Fontos, hogy folytassuk a munkát az Európai Unió jobbá tétele érdekében. Ez egy olyan feladat, amelyet valamennyi európainak közösen kell vállalnia. Ez a közös felelősségünk Európáért. Lényeges, hogy megakadályozzuk az Európai Unió fragmentálódását. A tagállamoknak megoldásokat kell keresniük, és el kell kerülniük az európai projekt több sebességes megközelítésének kialakulását. Üdvözlendő a Tanácsban a múlt hónapban elért megállapodás a Lisszaboni Szerződés továbbvitelének érdekében. A Lisszaboni Szerződés az Európai Unió jövőbeni teljes hatékonysággal való működésének jogi előfeltétele. Csak akkor tudjuk az új, egyesült Európa kínálta kedvező lehetőségeket teljes mértékben kiaknázni, ha a Lisszaboni Szerződés elveit a gyakorlatban megvalósítjuk. Hogy a Lisszaboni Szerződés milyen hatékonyan működik majd a gyakorlatban, az a tagállamok és az intézmények politikai akaratától és attól függ, képesek-e egyesülni Európa céljainak elérése érdekében.

Hölgyeim és uraim! 2004-ig Lettország célja az európai uniós tagság elnyerése volt. Azóta Lettország céljait Európa céljainak összefüggésében alakítjuk. Már nem tartjuk magunkat, és nem látjuk magunkat Európától különállónak. Lettország céljait csak úgy tudjuk meghatározni és elérni, ha azok illeszkednek Európa közös jövőképéhez. Európa céljai pedig akkor érhetők el, ha megfelelnek az egyes tagállamok jövőképének. Az Európai Unió a közös értékek alapján épült, és ezt meg kell erősíteni. Csak a nyilvános vita bonthatja ki a mindannyiunk számára közös értékeket. Csak egyetértésben állapodhatunk meg azokról az értékekről, amelyeket az Európai Unió alapértékei mellé helyezünk. Valamennyi politikusnak, de különösen Európa vezetőinek a feladata, hogy meghatározzák az európai értékeket, és kezdeményezzék a róluk szóló vitát.

Nézzünk a jövőbe. Hogyan látom én az Európai Uniót és Lettországot hosszabb távon, mondjuk 2015-ben? A válság utáni gazdasági világ addigra több gazdasági hatalmi centrumba forr össze. Ezek egyike lesz az Európai Unió. Európának meglesz az akarata és a képessége az egyesüléshez, mert csak az unió ad nekünk esélyt feladataink teljesítésére. Ezen kívül az Európai Unió még mindig nyitva áll mindazon európaiak előtt, akik elfogadják értékeit. Ennek a sokszínűségnek az egysége lesz a kulcs ahhoz, hogy Európa szerepe a világban növekvő jelentőségű legyen. Az Európai Unió addigra kibővül, de nem veszíti el a hatékony cselekvés képességét. Az Európai Unió képes lesz gondoskodni saját biztonságáról és stabilitást adni a szomszédjai számára. Az oktatás és a kultúra lesz a híd, amely összeköti az Európai Unió tagállamainak eltérő tapasztalatait, és ami segít majd Európa vezető szerepének visszaszerzésében a tudomány és a kultúra világában. Többé nem lesznek régi és új, kicsi és nagy európai nemzetek. Európában a nemzeteket eredményeik, nem pedig földrajzi és geopolitikai ismérvek szerint ítélik meg. Európa egységes lesz, és ezt az egységet az erős régiók biztosítják, amelyek –miközben saját érdekeit védik – szorosan együttműködnek a többiekkel, létrehozva ezzel a jólét és a fejlődés hálózatát egész Európában. Valamennyi nemzet saját képességeit és különleges tudása szerint járul hozzá ehhez a fejlődéshez.

Mi lesz Lettország szerepe 2015 Európai Uniójában? Ez már olyan időszak lesz, amikorra Lettország kikerül a válságból. Lettország fővárosa, Riga, a balti gazdasági régió egyik virágzó központja lesz. A lett gazdaság kiegyensúlyozottabb és versenyképesebb lesz, szerkezete pedig átalakul. 2015-ben, a független Lettország történelmében először, az Európai Unió elnökségét betöltő tagállamként az országot bízzák meg európai és globális szintű kérdések megoldásával. Hozzájárulásunkat Európához a Keleti Partnerséghez tartozó nemzetekkel fennálló különleges kapcsolataink képezik. Lettország és régiónk lesz a híd kelet felé éppen úgy, mint ahogyan a mediterrán államok összekötik a Földközi-tenger mindkét partját. A nyitott Európát tükröző jövőképünk és integrációs tapasztalatunk sarkallja majd Európa nyitottságát.

Hölgyeim és uraim, 2015 nincs már messze, attól mindössze hat év választ el bennünket. Egy évszázaddal ezelőtt a lett költő, Rainis így írt: „Ami megváltozik, fennmarad.” Ezek még ma is bölcs szavak. Meg vagyok győződve róla, hogy Európa lényegesen megváltozik. Hatalmasabb lesz gazdaságában, jólétében és a kölcsönös együttműködésben. Konszolidálni fogja értékrendszerét. Az európaiak büszkék lesznek arra, hogy Európában élnek, ám saját nemzetükhöz tartoznak. Egység a sokszínűségben, fejlődés, értékeink megőrzése és valamennyi polgár felelőssége saját nemzete és az egész európai család iránt – ez Európa jövője.

Hölgyeim és uraim, Európa fejlődése és prosperitása sikerünk mércéje. Ennek alapján ítélik meg munkánkat. Ez a mi felelősségünk. Kérem önöket, mint az Európai Parlament képviselőit, segítsék elő, hogy az európaiak megértsék közös céljainkat és azt, hogy ezek miként érintik valamennyi európai életét saját hazájában. Az európai polgárok támogatása az európai eszme iránt Európa jövőjének legszilárdabb garanciája. Köszönöm önöknek, hölgyeim és uraim, ezen ülésszak alatt végzett munkájukat. Kívánok önöknek sok sikert további munkájukhoz és a következő európai parlamenti választásokhoz.

  Elnök. − Elnök úr, hadd köszönjem meg önnek az Európai Parlament nevében is a beszédét, az ön európai bátorságát és az ön európai eltökéltségét. Természetesen örömmel hallottuk, hogy ön értékeli az Európai Parlamentet, és ezt joggal teszi.

Én még mindig nagyon jól emlékszem arra, hogy a ’90-es évek második felében a csatlakozási tárgyalások során először Lettország, Litvánia és Szlovákia ki volt zárva. Az Európai Parlament volt az, amely felhívást intézett a kormányokhoz, hogy vonják be Lettországot, Litvániát és Szlovákiát a tárgyalásokba. Ennek eredményeként Lettország, Litvánia és Szlovákia 2004. május 1-jén az Európai Unió tagjaivá válhattak.

Ön szólt az energiakérdésről, és én nagyon röviden válaszolok is. Van egy rendkívüli felelősségtudattal rendelkező biztosunk, az ön honfitársa, Andris Piebalgs, aki csodálatra méltó módon tett eleget kötelességeinek a múlt héten és az Oroszországgal és Ukrajnával – de lényegében Oroszország – folytatott gázvita során. Államelnöke jelenlétében szeretnék köszönetet mondani Andris Piebalgsnak a munkájáért.

(Taps)

Elnök úr, íme, a záró megjegyzésem: ön beszélt arról, hogy ön is tanul, és Lettország is tanul. Ez minden bizonnyal így van. De azok, akik a kezdet kezdetétől fogva az európai közösséghez, az Európai Unióhoz tartoznak, most elkezdtek önöktől és az önök történelmi tapasztalataiból tanulni. Ha készen állunk arra, hogy egymást meghallgassuk és egymástól tanuljunk, mindannyian jobban járunk. Közös értékeink alapján vagyunk erősek, demokratikusak és szabadok. Köszönöm önnek, Zatlers elnök úr, nagy öröm volt, hogy önt itt ma üdvözölhettük. Köszönöm.

(Taps)

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
alelnök