Viták

2009. január 13., Kedd - Strasbourg

15. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)

  Elnök. – A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0001/2009).

A Bizottsághoz intézett kérdések sorozatával foglalkozunk.

Első rész

  Elnök.

– A 30. kérdés Colm Burke-től (H-0992/08)

Tárgy: Az euró tíz éve

Az euró elfogadása tízedik évfordulójának közelmúltban történt megünneplésének fényében kommentálná a Bizottság a legfontosabb tanulságokat az euróövezetben a fiskális politika koordinációját illetően, különösen a közelmúlt pénzügyi és gazdasági válsága tükrében?

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − Bár a költségvetések összehangolásának tapasztalatai általánosságban kedvezőek voltak, néhány tanulság levonható. Az első tíz év elemzése a jó időszakokra vonatkozóan alátámasztja a költségvetési felügyelet hatékonysága megerősítése mellett szóló érveket. Rámutat emellett arra, hogy olyan tágabb kérdésekkel is foglalkozni kell, amelyek érintik a tagállam makrogazdasági stabilitását és a gazdasági és monetáris unió általános működését.

A költségvetési politika összehangolásának hatékonyabban kellene irányt mutatnia a nemzeti költségvetés kialakításában az egész cikluson át – azaz a jó és a rossz időszakokban egyaránt. Nagyobb figyelmet kell fordítani az államadósság alakulásának figyelemmel kísérésére, miközben a középtávú költségvetési célokat olyan módon kell megerősíteni, hogy az implicit kötelezettségekkel is foglalkozni kell. Mindezek a fejlemények fokozottabb költségvetési felügyeletet tesznek szükségessé.

A felügyeletet ki szélesíteni is kell, hogy figyelembe vegye a tagállamon belül a költségvetés fenntarthatóságát érintő fejleményeket, például a folyó fizetésimérleg-hiány növekedését, a tartós inflációs céltól való eltérést, a tartós eltéréseket a relatív munkaerőköltségek alakulásában, vagy a kiegyensúlyozatlan növekedési trendeket.

A felügyeletnek a meglévő eszközökre kell építenie. A fiskális politika felügyeletét és a gazdaságpolitikai koordináció kulcsfontosságú eszközeit a Szerződés, sőt még a Stabilitási és Növekedési Paktum is egyértelműen rögzíti.

Az, hogy a Bizottság tavaly november 26-án elfogadta az európai gazdasági helyreállítási tervet, az az irányítást és a költségvetés összehangolását illetően úttörőnek minősíthető.

Ez rávilágít a Bizottság katalizátorszerepére a rövid távú szükséghelyzeti, gazdasági stabilizációs politikák esetében. Saját gazdasági értékelésünk alapján a Bizottság gyorsan teljes körű és számszerűsített gazdasági választ adott a gazdaság lassulására. A Bizottság gyors fellépése reakció e helyzetben a nemzeti gazdaságpolitikák minden eddiginél nagyobb egyértelmű kockázataira.

A helyreállítási terv elismeri az EU gazdaságpolitikai keretébe beágyazott feladatok jellemző felosztását. Mivel a tagállamok felelnek a költségvetési politikáért, a Bizottság globális célt tűzött ki a további fiskális ösztönzés érdekében, figyelembe véve azt az összeget, amire szükség van az EU egésze gazdaságának újraindításához.

A tagállamok szabadon tervezik meg a saját fiskális ösztönzőik mértékét és összetételét. Ez magában foglalja azonban a nemzeti intézkedések végrehajtása összehangolásának és felügyeletének kihívásait. A Bizottság és az ECOFIN Tanács közösen kíséri figyelemmel a nemzeti intézkedések végrehajtását a helyreállítási tervben lefektetett elvek betartásával.

Előretekintve, a fiskális felügyeleti keret megfontolt végrehajtása lehorgonyozza majd a jövőbeni fiskális fejleményekkel kapcsolatos várakozásokat. A nemzeti költségvetési keretek és szabályok, valamint az időskorhoz kapcsolódó kiadások növekedését kordában tartó reformok végrehajtása együttesen biztosítani fogja a fenntartható állapotok helyreállítását.

Így ez keretek között fogja tartani a növekvő hiányokra és államadósságra vonatkozó várakozásoknak a kockázati felárakra és a magánfogyasztásra és befektetésre gyakorolt káros hatásait.

  Colm Burke (PPE-DE). - Biztos úr, nagyra értékelem az ön válaszát. Tekintettel arra, hogy rendelkezünk közös monetáris politikával, de a folyamatban lévő problémákra figyelemmel, lát-e nagyobb szerepet az Eurócsoport számára, tiszteletben tartva eközben az egyes államok adópolitikáját? Mit gondol, a Lisszaboni Szerződés végrehajtása vagy elfogadása jár-e bármiféle hatással e területen az adózással kapcsolatban? Azt hiszem, az a fontos, hogy együtt kell dolgoznunk. Lát-e új lehetőségeket az EU országok gazdaságaiban ösztönzők létrehozására?

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − Mi az Eurócsoport szerepe? Amint ön is tudja, az Eurócsoport most és a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után is informális testület. Így az Eurócsoport nem fogadhat el hivatalos határozatokat, még akkor sem, ha azok kizárólag az Ecofin Tanácshoz tartozó euróövezeti tagokra vonatkoznának.

Az elmúlt három vagy négy évben, Jean-Claude Juncker elnökségének kezdete óta, és különösen 2005 januárjában az Eurócsoport továbbfejlesztette tárgyalási napirendjének tartalmát. A Eurócsoport tagjai – együtt a Bizottsággal és az EKB-val – megvitatják azt a fokozottabb költségvetési felügyeletet és szélesebb gazdasági felügyeletet, amelyet bevezető megjegyzéseimben említettem. Az Eurócsoport gyakran vitat meg más kérdéseket is az euró külső szerepével és az euróövezet külső dimenzióival kapcsolatban.

Amint ön is nagyon jól tudja, az adózás kérdése rendkívül kényes ügy. A jelenlegi Szerződés szerint, de a jövőbeni Lisszaboni Szerződés szerint is az adózási kérdésekben EU-szinten egyhangú döntésekre van szükség, és a döntéshozatal keretén nem látok semmiféle változásra lehetőséget a közeljövőben.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Biztos úr, engem a következő érdekel. Az elmúlt 10 évben az Eurócsoport hatalmas siker volt, és éppen a legutóbbi válság idején láthattuk, más országok is kifejezték a csoporthoz való csatlakozás iránti érdeklődésüket. Tervezi-e a Bizottság, hogy a jövőben mely más országok válhatnának esetleg taggá? Vannak-e más országok, amelyek érdeklődnek az euróövezethez való csatlakozás iránt azért, mert a tagság kedvezőnek bizonyul?

  Nils Lundgren (IND/DEM). – (SV) Először is a következő kérdést szeretném feltenni: ha ez az elmúlt 10 évben olyan sikeres volt, miért van az, hogy Olaszország és Görögország – hogy két példát hozzak fel – tízéves lejáratú kincstárjegyeinek hozama több százalékponttal magasabb, mint Németországé?

Másodszor, miért van az, hogy Svédország tízéves kamatlába 0,4 százalékponttal alacsonyabb, mint Németországé, Finnországé pedig 0,6 százalékponttal magasabb, miközben mindkettő jól vezetett ország?

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − Amint ön is tudja, Szlovákia ez év január 1-jén csatlakozott az eurózónához, így ma már a 27 EU-tagállamból 16 vesz részt teljes mértékben a GMU-ban, és osztozik ugyanazon a valután. Hogy ki lesz a következő? Nem a Bizottság dolga ennek a kérdésnek a megválaszolása. Az euróövezethez csatlakozni kívánó jelöltek dolga, hogy ezt kérjék. Jelenleg tudjuk, hogy melyek azok az EU-tagállamok, amelyek a lehető leggyorsabban szeretnének csatlakozni az euróterülethez, de sajnálatos módon nem teljesítik valamennyi, a Szerződés által előírt feltételt – a Balti-államok, Magyarország és mások –, és tudjuk, hogy van két EU-tagállam, nevezetesen az Egyesült Királyság és Dánia, amelyek a különállást választották, így ők kizárhatók valamennyi EU-tagállam azon kötelezettsége alól, hogy egy szép napon felkészítsék magukat és gazdaságaikat az euróövezethez való csatlakozásra.

Nem tudom, hogy ki lesz az első Szlovákia után, aki az euróövezethez csatlakozik majd. Talán azon két tagállam egyike, amely most a különállást választotta. Lehetséges, hogy az elkövetkezendő hónapokban Dánia például úgy dönthet, hogy többé nem kéri a különállást, viszont kéri az euróövezethez való csatlakozást. Tény, hogy Dánia teljesíti valamennyi, az euróövezethez történő csatlakozáshoz a Szerződés szerint szükséges kritériumot, de ez a dán hatóságok, a dán parlament és talán népszavazás során a dán polgárok dolga, hogy erről döntsenek.

Ma reggel emlékeztünk meg az euró tízedik évfordulójáról. Bizonyos vagyok benne, hogy a következő 10 évben valamennyi – vagy majdnem valamennyi – EU-tagállam csatlakozni fog az euróövezethez, mert az ilyen válságidőszakokban, ebben a nehéz gazdasági időszakban az euróövezeti tagság előnyei nagymértékben fokozódtak. Azok, akik még nem csatlakoztak az euróövezethez, rájönnek arra, hogy az előnyök sokkal nagyobbak és sokkal fontosabbak, mint az a kötelezettség, amelynek eleget kell tenniük az euróövezet tagjaként vagy más nehézségek.

Ami az ön megjegyzéseit illeti, ha én lennék az ön helyzetében, én nem érvelnék az euróövezet ellen a kamatlábak alapján. Kérdezze meg Dániát, mi történt az ottani kamatlábakkal a válságidőszakban. Dánia nem tagja az euróövezetnek, valutája azonban az euróhoz rögzített és Dánia központi bankja szorosan követi az Európai Központi Bank határozatait. A piacok nem jutalmazzák azokat, akik nincsenek az eurózónában. Nekik magasabb kockázati felárat számítanak fel.

  Elnök.

–31. kérdés Paulo Casacatól (H-1016/08)

Tárgy: Tejpiaci árak összeomlása az EU-piacon

A Bizottság az ártrendek figyelemmel kíséréséről szóló 2008. november 21-i munkadokumentuma szerint – amelyet az európai élelmiszerárakról szóló közleményhez csatoltak (9. o.) – 2007 októbere és 2008 októbere között az EU piacán a vaj ára 30%-kal, a tejpor ára 40%-kal zuhant. Úgy tűnik, hogy mindkét ár megállíthatatlanul zuhan az intervenciós szintek felé.

E piaci trendekkel szembesülve gondolja-e a Bizottság, hogy az egy évvel ezelőtti, a tejkvóták növeléséről szóló javaslatának tartalmát, amint azt a Parlament és a Tanács jóváhagyta, változatlanul fenn kell tartani?

Úgy véli-e a Bizottság, hogy a jelenlegi szabályok szerinti limitek a tejpor és a vaj esetében az intervenciót illetően várhatóan elegendőek lesznek-e a gazdák jövedelmére gyakorolt katasztrofális következmények megakadályozásához, mivel az olyan régiókban, mint az Azori-szigetek, a gazdák tevékenysége teljes mértékben az említett tejtermékek piacától függ?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Azzal kezdem, hogy ecsetelem, mi volt a helyzet mindössze néhány évvel ezelőtt. Mindannyian emlékszünk arra, hogy a tejágazat rendkívül stabil volt, mérsékelt áringadozással, de az elmúlt néhány évben a helyzet drámaian változott. Először 2007-ben, világosan emlékszem, hogy augusztusban és szeptemberben, tejtermék árának óriási emelkedését, majd tavaly ugyanilyen mértékű vagy még nagyobb árzuhanást láttunk, így a mai helyzet az, hogy az árak nagyon közel állnak az intervenciós árakhoz és Európa egyes részein még az intervenciós árak alatt is vannak.

Biztosíthatom a képviselőket, hogy engem rendkívüli módon nyugtalanít az európai tejtermékpiac gyors hanyatlása. Vannak olyan támogatási intézkedések, amelyek aktiválhatók a tejágazat támogatására, és mi már elkezdtük a cselekvést.

A szokásos helyzettel szemben, amikor a vaj esetében a magántárolási rendszert általában március 1-jén aktiváljuk, ezúttal úgy döntöttünk, hogy a rendszert január 1-jétől aktiváljuk, ami azt jelenti, hogy a decemberi termelést is lefedi ez a rendszer. Az intervenciós felvásárlás, illetve az exportvisszatérítés más olyan rendelkezésünkre álló eszközök, amelyek hatékonyan támogatják a tejágazatot, illetve a tejpiacot.

Ami a márciusban induló intervenciós rendszert illeti – ami ezért lefedi a februári termelést is –, a vaj és a sovány tejpor augusztus végéig vásárolható fel. Először rögzített mennyiségek vásárolhatók fel rögzített árakon, ezt követi majd a pályáztatási rendszer, amennyiben a helyzet megköveteli.

Szeretném emlékeztetni önt a 2007-es helyzetre. Azt hiszem, mindannyian emlékszünk az azonnali és gyors reakcióra, amelynek tanúja volt az Európai Parlament, a Tanács, a tagállamok, ami hatalmas nyomást gyakorolt rám, hogy azonnal – inkább tegnap, mint holnap – növeljük meg a kvótákat, hogy mérséklődjön a fogyasztói árakra nehezedő nyomás.

Szeretnék igen egyértelműen fogalmazni ma, hogy elejét vegyem minden olyan félreértésnek, ami mostanában kering, nevezetesen, hogy a tejkvóták növelését kárhoztatják a tejtermékek mai nagyon alacsony árakért. A valóság az, hogy az ez év áprilisa után megvalósult 2%-os kvótanövekedés ellenére a tejtermelés valójában csökkent. Ez az, amit ma látunk, mert a kvótaemelés lehetőséget ad a tagállamoknak illetve a gazdáknak a termelésre, de semmiképpen sem kötelezi őket. Ez egyértelműen mutatja, hogy a tejtermelők miként reagálnak a piac jelzéseire.

Ezért a kvótarendszerben bevezetett viszonylag kis változások semmiképpen nem magyarázhatják a most látott piaci volatilitást. Valószínű, hogy a fogyasztók részéről mutatkozó alacsonyabb kereslet reakció a tavalyi magas árakra, mert akkor a fogyasztók megpróbáltak kilépni vagy ki akartak lépni a magas minőségű, magas árú tejtermékekből. És természetesen itt van a gazdasági klíma, ami körülvesz bennünket manapság. Ugyanezen ok miatt fontos, hogy ne csapjuk be magunkat és ne gondoljuk, hogy a tejpiac túlságosan a részletekbe menő szabályozásával az egész ágazatra hozunk döntést. Azt a következtetést kell levonni, hogy a kvótarendszer nem tudta megteremteni a stabilitást a piacon.

Ami az Azori-szigetek kérdését illeti, a portugál hatóságok kihasználtak minden lehetőséget arra, hogy a szigetek számára megnövelt tejkvótákat kérjenek, mert úgy tűnik az Azori-szigetek rendkívül versenyképes és a megnövelt termelésből hasznot húz. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a kvóták emelése és végül a kvótarendszer vége az Azori-szigetek tejágazata javára válik. Ez így lesz, azt hiszem, annak ellenére is, hogy ezek a gyönyörű szigetek meglehetősen távoliak, és a tejet kilenc sziget között kell mozgatni.

Zárásképpen biztosíthatom a képviselőket, hogy felelős módon irányítom a tejpolitikai instrumentumokat annak érdekében, hogy hatékony biztonsági hálót feszítsünk ki a tejágazat számára.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Köszönöm, hogy világossá tette ezt a kérdést, biztos asszony. Sajnálom, hogy nem tudok osztozni az optimizmusában a tekintetben, hogy az engedélyezett termelési szintek növelése az Azori-szigetek termelésének javára válna.

Biztosíthatom önt, hogy ezek a hatások – egy, a múlt héten kiadott magazin becslése szerint 2007 augusztusa óta a tejpor világpiaci ára több mint 60%-ot zuhant – igen mélyreható hatással járnak az Azori-szigetek autonóm régió gazdái jövedelmére, és ez lesz a helyzet minden bizonnyal Európa sok más részein is. Ezeknek az intézkedéseknek még nem volt hatása, bár remélem, hogy végső soron majd lesz valamennyi. Ezért kértem, biztos asszony, hogy szentelje teljes figyelmét e helyzetre.

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Tudja, hogy én mindig nagyon örülök a párbeszéd lehetőségének és annak, hogy tárgyalhatok önnel a mezőgazdasági ágazat fontosságáról, többek között az Azori-szigetek kapcsán.

Ma olyan helyzetben vagyunk, amikor a piaci helyzet nagyon nehéz. Ez nemcsak az Azori-szigetekre igaz, hanem ez az általános helyzet Európában is, ahol rá kellett ébrednünk arra, hogy az árak olyan szintre süllyedtek, amit hat hónappal ezelőtt el sem tudtunk volna képzelni. Én csak arról tudom önt biztosítani – és azt gondolom, ön hisz abban, hogy képes vagyok a megfelelő megoldásokat a megfelelő időben megtalálni –, hogy ez lesz a módja annak, hogy ilyen körülmények között is kezeljük a rendszert.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Boldog újévet a biztos asszonynak, bár a hírek nem jók a tejgazdaságok számára.

Konkrétan megkérdezhetném önt, biztos asszony – mert hogy ön utalt néhány olyan tényezőre, amely az áresést okozta –, tekintettel arra, hogy nem volt világos számunkra az sem, hogy az árak miért emelkedtek olyan drámaian, van-e részletes elemzés arról, hogy az árak most miért zuhantak olyan drámaian? Bizonyos ön abban, hogy a KAP-reform állapotfelmérése elegendő lesz e sok bizonytalanság közepette? Végezetül, elég-e a biztonsági háló akkor, ha elvesztjük a termelők bizalmát, és ők csökkentik a tejtermelést, mint ahogyan most történik?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Először is azt hiszem, többféle oka van a rendkívül alacsony tejáraknak.

Talán a legfontosabb ok az, hogy az orosz piac rendkívül fontos az Európai Unió számára, és a közelmúltban hatalmas leértékelés történt az orosz gazdaságban, ami azt jelenti, hogy az orosz fogyasztói árak drámai módon emelkedtek. Nem ismerem a pontos adatokat, de a leértékelés legalább 50%-os volt. A következmény az, hogy termékeink oroszországi értékesítésének lehetősége drámai módon beszűkült. Amint már mondtam, a 2007-ben látott magas árak következménye is az volt, hogy az emberek elálltak a drága tejtermékek vásárlásától – és nyilvánvalóan nem szoktak vissza. Ehhez járul most az általános gazdasági helyzet bizonytalanságával jellemzett helyzet.

McGuinness asszony azt kérdezte, hogy véleményünk szerint az, amit a KAP állapotfelmérés során tettünk, elég jó-e. A tény az, hogy az állapotfelmérés – a különféle ágazatok támogatására rendelkezésre álló összes eszközével együtt – meg sem kezdődik 2010. január 1-jéig. A viták során láttuk, hogy vannak új kihívások, és ezért ezen új kihívásokra tettünk félre módosított összeget. Ez azonban 2009-ben nem hatásos. Ezért javasoltuk az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Ecofin Tanácsnak, hogy az úgynevezett fel nem használt keretek egy részét – összesen 5 milliárd euró a mezőgazdaságtól és 1,5 milliárd euró a vidékfejlesztési politikára – költsük el most, 2009-ben. Ezután már a Parlament és a Tanács kezében van a döntés, hogy elkölthetjük-e ennek a pénznek egy részét.

Ha emlékeznek az új kihívások listájára, abban a tejágazat is szerepel. Ezért remélem, hogy a Parlamentben is lesz annyi megértés, hogy ennek a pénznek egy részét nem kizárólagosan, de a tejágazat előtt álló kihívásokra is felhasználhassuk.

  Elnök.

–32. kérdés Johan Van Hecke (H-1018/08)

Tárgy: Mikrohitelek

2008 májusában Mariann Fischer Boel biztos asszony javaslatot tett azoknak az EU-pénzeszközöknek a mikrohitelezés céljára történő átcsoportosítására, amelyeket korábban exporttámogatásokra, ártámogatásra, és a feleslegek tárolására használtak fel, hogy ezzel lehetővé tegye a fejlődő országok gazdáinak a vetőmag és a műtrágya megvásárlását. Kétségtelen, a mikrohitelek nagy segítséget nyújtanak a szegénység elleni küzdelemben, és a millenniumi célok elérésének is eszközei. Még 2008 áprilisában a Parlament írásbeli nyilatkozatban kérte, hogy több erőforrást szabadítsanak fel a mikrohitelprojektekre.

A Bizottság milyen gyakorlati intézkedést tett ez idáig e javaslat kapcsán?

  Jim Allister (NI). - Nem az a gyakorlat, hogy a kérdező után két kiegészítő kérdést lehet feltenni? És nem jeleztem már a biztos asszonyhoz intézett kérdések kezdetén, hogy nekem van kiegészítő kérdésem?

Miért nem szólítottak?

  Elnök. – Allister úr, én egyáltalán nem tudtam, hogy önnek volt kérdése. Ha tudtam volna, természetesen megadom önnek a szót.

  Jim Allister (NI). - Tisztelettel jelzem, az ön munkatársai azt közölték, hogy a kérésemet feljegyezték. Így ha az ön munkatársai tudtak róla, akkor ez azt is jelenti, hogy önnek is tudnia kellett róla.

Önt nem tájékoztatták?

  Elnök. – Sajnálom, munkatársaim szerint senki nem látta önt.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Parlament és a Tanács között az európai élelmiszereszközt létrehozó rendelet elfogadásáról folyó tárgyalások ahhoz a döntéshez vezettek, hogy a költségvetés 2. címe alatt rendelkezésre álló pénzeszközöket nem használjuk fel ennek a lehetőségnek a finanszírozására, szemben azzal, amit a Bizottság javasolt. Az Európai Parlament és a Tanács által 2008. december 16-án elfogadott rendelet azonban rendelkezett a költségvetés 4. címe alatt egy 1 milliárd eurós költségvetésről a 2008-2010 közötti időszakra. Ezt az eszközt az élelmiszerválság által leginkább sújtott fejlődő országokban a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság támogatását szolgáló intézkedések finanszírozására fogják felhasználni. A mikrohitelezés – más lépések mellett – komoly szerepet játszik számos olyan intézkedésben, amelynek a mezőgazdaság, illetve a vidéki termelés megerősítése a célja. A Parlamentnek a komitológiai rendelet rendelkezései szerint joga van arra, hogy az ezen eszközzel finanszírozott tevékenység programozását megvizsgálja. Elmondhatom önöknek, hogy februárban 24-25 országot érintően terjesztjük be a mintegy 300 millió eurós kezdeti csomagot, míg a teljes eszköz felhasználására vonatkozó általános tervet a Bizottság 2009. május 1-jéig fogadja el és terjeszti be.

A Bizottság támogatja a mikrohitelezés fejlesztését és általánosabban a mikrofinanszírozás intézményeit. A hitel mellett ez utóbbiak a pénzügyi szolgáltatások széles skáláját kínálják, beleértve a megtakarításokat, a biztosítási termékeket, a pénzátutalásokat és a fizetési rendszereket. A Bizottság elkötelezett a mellett, hogy segítse a leghátrányosabb helyzetű és a legalacsonyabb jövedelmű személyeket az ilyen pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Úgy véljük, hogy a leghátrányosabb helyzetűek számára a pénzügyi rendszerek kifejlesztésének legnagyobb akadálya nem a finanszírozás, hanem az intézményi és technikai kapacitás hiánya. Ezért a Bizottság erőfeszítéseit főleg a mikrofinanszírozást működtető intézményi rendszer megerősítésére koncentrálja. Ezen kívül ott, ahol a mikrofinanszírozó intézmények jelentős korlátjának a tőkéhez való hozzáférés bizonyul – például amikor a mikrofinanszírozó intézmény a szolgáltatásait vidéki területeken kívánja fejleszteni –, a Bizottság az ilyen intézmények tőkeszükségleteit szakosodott pénzintézetek révén, például az Európai Befektetési Bankon (EIB) keresztül tudja finanszírozni, hiteleket használva fel a kölcsönök nyújtásához vagy a tőkéhez való hozzájárulásként. Bizonyos esetekben, ahol új mikrofinanszírozó intézmények jönnek létre, a Bizottság dönthet úgy, hogy ezek indítását szakosodott nem kormányzati szervezeteken keresztül finanszírozza. Sőt, e komparatív előnyök alapján az EIB az EU költségvetéséből finanszírozott eszközök általános keretén belül intéz mikrofinanszírozási műveleteket, nevezetesen a FEMIP-en (az euro-mediterrán befektetési és partnerségi eszköz) keresztül a mediterrán régió esetén, vagy az Európai Fejlesztési Alapon keresztül, ami az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok befektetési lehetősége.

  Johan Van Hecke (ALDE). – (NL) Elnök úr, mindannyian üdvözöltük az élelmiszerválság által legsúlyosabban sújtott országok legszegényebb gazdái számára előirányzott 1 milliárd euróról szóló döntést, de személyesen is sajnálom, hogy a Bizottság javaslatából, miszerint erre a fel nem használt mezőgazdasági pénzeszközöket kellene felhasználni, egyes tagállamok illetve a Parlament egyik részének nyomása miatt semmi nem lett.

Amint a biztos elmondta, a Bizottság nagy fontosságot tulajdonít a mikrohiteleknek, mint a szegénység elleni küzdelem egy hatékony eszközének, de a közelmúltban felvetettek néhány kérdést illetve kritikát, különös tekintettel azok elérhetőségére. Az mondják, hogy ez egy városi eszköz, amelyhez a vidéki területek nem tudnak hozzáférni.

Kérdésem a Bizottsághoz a következő: végrehajtották-e ennek az eszköznek az általános értékelését?

  Louis Michel. – (FR) Amint említettem, természetesen dolgozunk annak a mechanizmusnak az előkészítésén, amely lehetővé tenné számunkra, hogy azonnal felhasználjuk az e célra előirányzott pénzügyi forrásokat.

Nézetem szerint a kapacitást tekintve sem a pénzeszközök természete, sem eredete nem jelent problémát. Nyilvánvaló, hogy a vidéki projektek esetében sincs ilyen probléma. Ezért megnyugtathatom önt ezzel kapcsolatban; nincs nehézség, de egyébként az ön aggodalmaival nagyrészt az első csomag foglalkozik majd, amint február végén látni is fogja, de az általános terv is foglalkozik ezzel, ami legkésőbb május 1-jétől áll rendelkezésre.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Nekem csak egy rövid kérdésem van. Nem gondoltak-e bizonyos ellenőrző mechanizmusok bevezetésére az ilyen mikrokölcsönök tekintetében, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy a tisztességes kereskedelemre vagy az organikus gazdálkodásra összpontosítsanak, és mit gondol, hasznosak lehetnének-e az ilyen ellenőrző mechanizmusok? Vagy ön azt a véleményt osztja, hogy nagyjából mindegy, hogy az ilyen jellegű előírásokat betartják-e vagy sem?

  Louis Michel. – (FR) Nyilvánvalóan én nem vehetek részt a fejlődő országok közvetlen irányításában. A fejlődő országoknak az ilyen dolgokra irányuló politikája általában rendkívül törékeny. Azt hiszem, megértettem az ön kérdésének a lényegét, és azt hiszem, hogy az ön által javasolt megközelítés elvben ígéretesnek tűnik. Azt is látom, hogy mit szeretne elérni ezzel. Talán még egyszer megvizsgálom ezt a kérdést, és megpróbálom beépíteni azt a jelenlegi tárgyalásokba, majd visszatérek önhöz, hogy lássuk, miként lehetne ezt megoldani.

Azt hiszem, ön valamiféle ösztönzőre gondol, amely lehetővé tenné számunkra, hogy egyes politikákat sokkal inkább a kis családi gazdaságok felé irányítsunk, és így tovább. Azt hiszem, az organikus gazdálkodás számos fejlődő országban kétségkívül egy lehetőség, feltéve, hogy az ilyen szektorokat létre lehet hozni. Ez azonban csak éppen az eszembe jutott. Ha létre tudunk hozni ilyen szektort azokban az országokban, ahol bármely időpontban mezőgazdasági termelési többlet van, az természetesen egy érdekes diverzifikációt jelent, tekintélyes hozzáadott értékkel. Látom, hogy az ön javaslata egyértelműen hasznos, és ígérem, önt is bevonjuk ebbe, hogy együttműködhessen az én munkatársaimmal abban, hogy miként tudjuk ezt a tárgyalásainkba beépíteni.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Nem aggasztja-e az illetékes biztost, hogy a globális élelmiszerbiztonság kérdése, ami ennek az ügynek is része, a globális gazdasági válság miatt lekerült a politikai napirendről. Mit tesz a Bizottság annak érdekében, hogy ez a politikai napirend fontos helyére kerüljön vissza, mert most is naponta 30 000 gyermek hal meg az éhínség miatt?

  Louis Michel. – (FR) Engem időnként bizonyos kérdések meglepnek, és nem azért, mintha nem beszélnénk ezekről a dolgokról, és ne dolgoznánk rajtuk nap mit nap. Az ön kérdése azt sugallta, hogy a Bizottság nem látszik túl lelkesnek annak a munkának a végzése során, amelyet – a Parlament segítségével és támogatásával – nagyrészt maga a Bizottság kezdeményezett.

Nyugodjon meg, el kell mondanom önnek, hogy ez egy érdekes pont, mivel az a tény, hogy az árak csökkentek a néhány hónappal ezelőtti élelmiszerválság óta, egyeseket arra vezethet, hogy azt higgyék, a probléma megoldódott. Bár az árak valóban csökkentek, nem fognak visszatérni a korábbi viszonylag alacsony szintre. Ezért igaza van abban, amikor erre rámutat, és hangsúlyozza, hogy az élelmiszerválság folytatódik és még sok éven keresztül valós probléma marad. Megnyugodhat, én nagyon szoros figyelemmel kísérem ezt az ügyet, és nem fogok elfeledkezni róla.

Második rész

  Elnök.

– 33. kérdés Marian Harkintól (H-0970/08)

Tárgy: A költségvetés reformja

A Bizottság „A költségvetés megreformálása – változás Európáért” című nyilvános konzultációjának eredménye arra hívja fel a Bizottságot, hogy a költségvetés összeállítása hatékonyságát és eredményességét növelje azzal, hogy fokozza annak átláthatóságát és a nyilvánosság által történő hozzáférhetőségét. Ezen kívül a Számvevőszék 2007. évi jelentése, amelyet a közelmúltban adtak ki, különféle ajánlásokat tartalmaz a költség/kockázat egyensúlya, a figyelemmel kísérés és beszámolás, az instrumentumok egyszerűsítése, valamint a tagállamok által szolgáltatott információ és az általuk biztosított ellenőrzés javítása tekintetében. Kommentálná a Bizottság, hogy milyen lépéseket kíván tenni – a nyilvános konzultáció főbb következtetéseit és a Számvevőszék jelentését követve – a teljesítmény növelése és az adminisztrációs terhek minimálisra csökkentése érdekében?

  Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. − Én ma két kérdést kaptam a költségvetési reformról, az egyik általánosabb, míg a másik inkább a mezőgazdasági ügyekre összpontosít. Nagyon örülök, hogy legalább két kérdést kaptam, mert éppen mi kértük a Parlamentet, hogy tanúsítson nagyobb érdeklődést.

Első kérdésére válaszolva, ez általánosabb és az európai költségvetés készítésére és hatékonyságára vonatkozik. A nyilvános konzultáció egyik része kifejezetten arra összpontosított, hogy az európai költségvetés készítését miként lehet hatékonyabbá, gyorsabbá, egyszerűbbé és átláthatóbbá tenni. A nyilvános konzultáció erőteljes felhívást intézett az európai költségvetés hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében, különösen az adminisztrációs költségvetés és az ellenőrzés egyszerűsítése és arányosítása révén.

Ezzel kapcsolatban számos kérdést azonosítottak, amelyek közül néhány már a Bizottságban konkrét formát ölt. A már megvalósított kezdeményezések közé tartozik az európai átláthatósági kezdeményezés. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetően a Bizottság már megadta az első választ a költségvetés fokozottabb nyitottságát és hozzáférhetőségét illetően.

A konzultáció során említett néhány egyéb kérdés komoly figyelmet érdemel. Az első a jelenleg a költségvetésen kívüli kiadások beépítése – a pénzalapok úgynevezett költségvetési tervezése. Ez nyilvánvalóan növelné a szinergiát, a legitimitást és egyszerűsítené az adminisztrációt, de ez nem volt igazán sikeres az évek során. Ezt önök is ismerik néhány pénzalap esetében. A tagállamok felelőssége a másik fontos elem. Fontos, hogy tovább erősítsük a tagállamok felelősségét, mivel ők kezelik az európai költségvetés több mint 80%-át, különösen a megosztott kezelés alá tartozó területeken. A tagállamok és a Bizottság közötti felelősség egyértelműbb kijelölésére van szükség. Remélhetőleg a helyzet részben azzal is javul, ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép.

A harmadik elem a költségvetés merevsége. A jelenlegi európai költségvetés még mindig túl merev, a közelmúlt példái közé tartoznak az élelmiszereszközre vagy az európai helyreállítási tervre vonatkozó tárgyalások, különösen a mai környezetben. Aztán vannak problémáink az európai gázellátással is, ahol nem tudunk teljesíti, vagy nem tudtunk a tagállamok között egyetértés elérni arról, hogy a jövőben olyan projektekbe fektessenek be, mint az összeköttetések vagy a gáztározók. Ez megint csak azt mutatja, milyen nagy szükségünk van arra, hogy invesztáljunk az európai költségvetés működési kapacitásaiba.

A konzultációk során említett harmadik problémacsoport a közigazgatási terhek minimálisra csökkentését érinti. A Bizottság már vállalt különféle kötelezettségeket. Az integrált belső ellenőrzési keretre vonatkozó intézkedési tervben a Bizottság elkötelezte magát a mellett, hogy javaslatokat tesz az elszámolható költségekkel kapcsolatos kérdések egyszerűsített szabályozására. Ide tartozik az átalányösszegek vagy átalányfizetések alkalmazásának kiterjesztése ott, ahol ez helyénvaló. Az elfogadható kockázatról szóló, közelmúltban kiadott közleményében a Bizottság az ellenőrzési rendszer újradefiniálására tesz javaslatot a kockázatcélok és a hiba elfogadható szintje tekintetében. Reméljük, hogy a Parlament támogatni fog bennünket e politikai tárgyalások és később a Tanáccsal folytatott tárgyalások során.

A Bizottság nagyon várja a Parlament támogatását általánosságban a költségvetés készítése racionalizálása és egyszerűsítése tekintetében, majd pedig általában a jövőbeni jogalkotás vizsgálatában. Köszönöm önöknek a kérdéseket. Az általunk kapott kérdések közül rendszerint ez a legkevésbé vonzó, mert ezt néha túl technikai jellegűként kezelik. Lehetnek a meghozott politikai döntések akármilyen jók, a jó politika is elbukhat, ha nincsenek hatékony végrehajtási mechanizmusok.

  Marian Harkin (ALDE). - Biztos asszony, köszönöm az ön átfogó válaszát. Ön beszélt a tagállamok felelősségéről. Beszámolna konkrétan arról, hogy milyen haladást értek el az elszámolható költségek számítási alapjának egyszerűsítésében és az átalányfizetések fokozottabb alkalmazásában, különösen a strukturális alapok területén?

Második kérdésem magára a konzultációs dokumentumra és a mezőgazdaságra adott nagyrészt negatív válaszra vonatkozik. Ha megnézzük a konzultációs dokumentumot, az felsorolja a jövő kihívásait, mint diverzitás, tudományos és technikai haladás, tudásgazdaság, klímaváltozás és energiabiztonság, de nem említi az élelmiszerbiztonságot. Így a mezőgazdaságnak adott negatív választ nem maga a dokumentum befolyásolta illetéktelen módon?

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Szeretném megemlíteni, hogy 2009 a kreativitás és az innováció európai éve.

Ezen kívül is van egy prioritásunk, a klímaváltozás. Nem feledhetjük el, hogy az európai gazdasági helyreállítási terv részeként szükségünk van a prioritást élvező infrastruktúra, például az energetikai és a közlekedési infrastruktúra finanszírozására, amelyek szintén prioritást élveznek.

Ez hogyan tükröződik a költségvetés reformjában?

  Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. − Tehát még három kérdés.

A strukturális alapokról, illetve arról, hogy már most mit teszünk: a Parlamenttel a 2009. évi költségvetés egyeztetésére irányuló tárgyalások során már megállapodtunk, és tettünk egy nyilatkozatot, hogy fel fogjuk gyorsítani a strukturális alapok felhasználását, és rugalmasabbá tesszük a döntéshozatali folyamatot a tagállamok számára, ide értve azt is, hogyan használják fel a strukturális alapokat. Ez a helyreállítási tervünkben is szerepel. Ez fontos, és úgy számítjuk, hogy ez egyedül 2009-ben mintegy 6 milliárd eurónyi strukturális alap gyorsított felhasználásához járul majd hozzá. Ez a Parlamenttel szembeni kötelezettségünk, és ebben a tagállamokkal is megállapodtunk a Tanácsban, amelyek támogatták ezeket az erőfeszítéseket.

Ezért a Bizottságot már elhagyta két jogszabály-módosító csomag, és remélem, hogy azok már valahol itt vannak a Parlamentben, legalábbis a Regionális Politikai és Regionális Tervezési Bizottságnál, valamint a Tanácsban, és reméljük, hogy ez nagyon gyorsan átmegy, hogy a tagállamok hasznára válhassanak.

Az élelmiszerbiztonság és a KAP közötti kapcsolatról: nagyon érdekes hallani az ön kérdését, és el tudom képzelni, hogy milyen kérdéseket fogok kapni más képviselőktől. Ez egy nagyon ésszerű, a KAP-pal általánosságban foglalkozó kérdés. A konzultációs folyamat során nagyon sok kritikát kaptunk a KAP minőségéről, de nem a politika ellen, hanem a reagálás és időben történő segítségnyújtás képessége és annak minősége miatt.

Ez a politika a jellegénél fogva igen költséges, és ez az, ahogyan a résztvevők ezt a politikát főként érzékelik. És természetesen önnek teljesen igaza van, a mi nézetünk is az, hogy a közeljövőben és középtávon ezt a politikát meg kell változtatni, méghozzá úgy, hogy többet fektessünk be a környezeti és egészségi vonatkozásokba, ide értve az élelmiszerbiztonságot is. Valószínűleg így akarjuk majd látni a középtávú jövőt.

De természetesen nem minden résztvevő volt mindennel elégedett. Mi megpróbáltunk olyan tárgyilagosnak lenni, amennyire csak lehetséges. Nyilvánosságra hoztuk az összes konzultációs anyagot. Azt megvitatta a Barroso elnök elnökletével a novemberi konferencia, és mindent nyilvánosságra hoztunk, beleértve a tanácsadó testületek inputjára vonatkozó kutatásainkat, az összes konzultációs anyagot és az összegzésünket is. Így az nyilvános, rendelkezésre áll mindenkinek. Ez még nem a mi véleményünk, mi megpróbáltunk tárgyilagosnak lenni és nem csatlakozni egyik véleményhez sem, de látni akartuk, hogy a nyilvánosság miként reagál. Objektív véleményt akartunk adni önöknek arról, hogyan látnak bennünket kívülről a politikáinkkal vagy a költségvetésünkkel együtt, és ezt felhasználjuk a politikai döntés jövőbeni előkészítéséhez.

A prioritásokra vonatkozó harmadik kérdéssel kapcsolatban önnek teljesen igaza van, mindenki erről beszél. Tudjuk, hogy mit kell tennünk. A tagállamok tudják, a kormányok tudják, de nem mindig értünk egyet, amikor már a pénzről van szó. A költségvetés véglegesítésére vonatkozó tárgyalások általában a juste retour tárgyalásokra összpontosítanak. Ki ad vissza ugyanannyit? Különösen most, a gazdasági hanyatlás idején – amikor ilyen súlyos gondjaink vannak az energiával és a külső világgal –, rendkívüli módon kell most megint koncentrálnunk a stratégiai célra, és azt nem szabad elfelejtenünk, és nekünk együtt kell végigvinni, a Bizottságnak és önöknek: elő kell készítenünk a költségvetési reform stratégiai dokumentumát.

  Elnök.

– 34. kérdés Mairead McGuinnesstől (H-0996/08)

Tárgy: Az EU-költségvetés reformja

Meggyőződött-e a Bizottság arról, hogy a „Költségvetés megreformálása, változás Európáért” címmel nemrégiben megtartott nyilvános konzultáció az európai polgárok többségének véleményét tükrözi; vagy a „hangok százaitól” összegyűjtött „egyetlen üzenet” valóban az egész EU véleményének a tükröződése?

Melyek a legfontosabb következtetések, és mit gondol a Bizottság, mik lesznek a nagy eltolódások az EU jövőbeni kiadásaiban?

Konkrétan, a Bizottság véleménye szerint mi lesz a mezőgazdasági ráfordítások legfontosabb reformja?

  Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. − A hozzám intézett kérdés fő hangsúlya a mezőgazdasági konzultációk mezőgazdasággal kapcsolatos eredményén volt, de a kérdés több általános elemet is tartalmazott, így néhány általános megjegyzéssel szeretném kezdeni.

Ami az általunk indított konzultációkat illeti, igen elégedettek vagyunk, mert Európa történelmében most először fordult elő, hogy ez a vita ennyire nyitottan folyt mindazok részvételével, akik képesek és hajlandóak voltak a folyamatban részt venni. Hatalmas hozzájárulást kaptunk a nem kormányzati szervezetektől, a kormányoktól, a tanácsadó testületektől, a civil társadalomtól, és ez rendkívül hasznos volt és lesz is a számunkra.

Természetesen ez a vélemények és perspektívák igen széles skáláját tükrözi, és nem redukálható egy vagy két konkrét üzenetre, de a hozzászólások nagyrészt jóváhagyták azt az általános módszert, amellyel a Bizottság a költségvetési reformhoz közelít, és amelynek célja egy stratégiai jövőkép, hogy az európai költségvetésben elköltött minden euróból származó európai hozzáadott értéket maximalizálhassuk. Ezek a hozzászólások kritériumokat javasoltak az elképzelések kiegészítésére, és vélemények hangoztak el az európai költségvetés stabilitása és reagáló képessége közötti egyensúly megteremtésére.

Sok hozzászóló egyetértett abban, hogy az idők során a költségvetés jelentősen fejlődött, de csak kevesen voltak teljesen elégedettek a jelenlegi költségvetési struktúrával. A konzultációk során egyetértés volt abban, hogy az Európa előtt álló kihívások alapján kell a prioritásokat rangsorolni, és itt a klímaváltozás és a globális versenyképesség álltak a sor elején.

A hozzászólók javasoltak egy sor lehetséges reformot is egyes kiadási politikákra, a pénzügyi rendszerre és a költségvetés készítésének módjára vonatkozóan. Amint már említettem, részletesebb információ a Bizottság honlapján áll rendelkezésre.

Végül a mezőgazdaságról, a konzultáció azt mutatta, hogy a KAP további reformjának szükségességét illetően viszonylag növekvő konszenzus van. Néhányan úgy vélik, a legjobb, ha a reformot ugyanabban az irányban folytatjuk, mint a korábbi reformmal kapcsolatos állapotfelmérést vagy félidős felülvizsgálatot, míg mások a radikálisabb változások mellett álltak ki. A legtöbb hozzászóló hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a KAP-ot változtassuk meg olyan módon, hogy az európai mezőgazdaság versenyképességére, a klímaváltozásra való reagáló képességre, az élelmiszerbiztonságra, a minőségi előírásokra és más környezeti célokra összpontosítson. A szükséges változás jellegéről és mértékéről azonban a vélemények eltérnek.

A Bizottság várakozásai a legfontosabb kiadási területek, különösen a mezőgazdaság tekintetében a jelenleg folyamatban lévő konzultációkra, technikai értékelésekre, tudományos inputokra és ágazati politikai vitákra épülő munkától függnek. Ezek az év későbbi részében várható politikai válasz részei lesznek. A Bizottság ezután elkészíti a stratégiai dokumentumot, és én nagyon remélem, hogy önökkel együttműködve teljesítjük kötelességünket.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Köszönöm biztos asszony, és nemcsak a válaszát, hanem Marian Harkin élelmiszerbiztonságra vonatkozó szavaival kapcsolatos megjegyzéseit is. Azt hiszem, hogy ez egy nagy rés a piacon.

Hadd hívjam fel a figyelmét az általam készített jelentésre, amelyet a Parlament ma szavazott meg úgy, hogy az óriási többség támogatta a KAP-ot, és annak a globális élelmiszerbiztonságban betöltött szerepét, és hadd emlékeztessem a tejgazdaságok csökkenő jövedelmével kapcsolatos vitánkra. Valamiféle szembesülésre lenne szükség itt a valósággal azok esetében, akik képtelen reformokra tesznek javaslatot. Itt mi az európai polgárok élelméről és azoknak a jövedelméről beszélünk, akik vidéken élnek és a vidéki környezetet kezelik. Szeretném, ha ezekre figyelemmel lenne, ahogy haladunk előre.

  Göran Färm (PSE). – (SV) Egy rövid kérdést szeretnék feltenni a biztos asszonynak. Én részt vettem a Bizottságnak a költségvetés félidős értékelésével foglalkozó kitűnő konferenciáján decemberben. Ezen a konferencián biztos asszony egy kiváló és proaktív beszédet tartott arról, hogy milyen fontos a módosító indítványok mostani beterjesztése. Most azonban olyan pletykákat hallunk, hogy a költségvetés félidős értékeléséről javaslat csak az európai parlamenti választások után és a szeptemberben tartandó német szövetségi választások után lesz. A kérdésem egyszerű. Beterjeszti-e a biztos asszony a költségvetés félidős értékelésére vonatkozó javaslatot még a nyár előtt, vagy csak a német szövetségi választások után?

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Biztos asszony, szeretnék köszönetet mondani önnek a világos és nyílt válaszaiért, és szeretném elmondani, hogy a költségvetési reformról szóló viták egy ideje, már több mint egy éve folynak. Mi a pénzügyi válság hatása ezekre a vitákra? Szeretném azt is tudni, hogy a költségvetés reformja során keresnek-e valamiféle kivezető utat, hogy a jövőben elkerülhessük az olyan pénzügyi válságokat, mint amelyet most tapasztalunk?

  Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. − Ami a valósággal való szembenézést illeti, teljesen egyetértek azzal, hogy minden döntésünknek, különösen a stratégiai döntéseinknek politikailag rendkívül felelős döntésnek kell lenniük. Nem szabad megváltoztatnunk azt, ami jó, de meg kell szabadulnunk attól, ami régi vagy nem hatékony.

Ami a félidős értékelést illeti, azt hiszem itt egy félreértés van. Soha nem kértek bennünket arra, hogy készítsük elő az európai költségvetés félidős értékelését. Azt kérték tőlünk, hogy 2009 végéig készítsük el a teljes költségvetés reformjáról szóló dokumentumot, és nekünk kell döntést hoznunk annak időzítéséről – amikor politikailag helyénvaló, vagy amikor hatékonyabb és eredményesebb választ kaphatunk. Személyesen én szeretném, ha az korábban készülne el – talán már a tavasszal. De itt jön a komoly szembenézés a valósággal, mert jönnek választások, talán a Lisszaboni Szerződés ratifikálása stb. Nem pazarolhatunk el egy jó javaslatot, és nem hagyhatjuk, hogy az aktuális események beárnyékolják azt. Bízzuk Barroso elnökre a végleges dátum eldöntését, de mi készek vagyunk, és ez a Bizottság készen áll a munkája elvégzésére.

(LT) Paleckis úr, az ön kérdései valóban nagyon fontosak, nagyon elmélyültek, akár azt is mondhatnám, hogy olyan elmélyültek és olyan fontosak, hogy még az egész európai költségvetés sem adna rájuk választ. Igazság szerint az ön kérdései stratégiai jellegűek, miközben egyetlen költségvetés sem reagálhat hatékonyan sem most, sem a jövőben az olyan jellegű pénzügyi válságra, mint amilyen a mostani.

Az európai költségvetés a bruttó hazai össztermék mindössze 1%-át képviseli, miközben a pénzügyi válság oka nagyrészt nem a pénzhiány volt, hanem talán mondhatom azt, felügyeleti kérdések okozták, a pénzügyi rendszer globalizációja, monopolhelyzete és egy sor más ok.

Az európai költségvetés, mint egy igen kis nemzetközi szervezet költségvetése kétségtelenül rendelkezik eszközök egy bizonyos választékával, de ez valójában nem nagy. A választék nem annyira tényleges pénzeszközökből vagy pénzből áll, hanem szabályozási intézkedésekből, ellenőrzési intézkedésekből, ajánlásokból, többek között a makrogazdaság-politika terén. Ez valószínűleg fontosabb, mint az, hogy mennyi pénzünk van valójában, vagy mennyit tudunk injektálni a gazdaságba.

Jelenleg rendelkezésünkre állnak a globalizációs kiigazítási alap, a rugalmassági és más instrumentumok, ezek azonban nem igazán hatékonyak és nincs igazi hatásuk sem. Pontosan ezért volt az, hogy helyreállítási tervünkben a Bizottság mintegy 5 milliárd euró befektetésére tett javaslatot a stratégiai strukturális átalakításokra az energetikai összeköttetések és más energetikai infrastrukturális projektek céljára, de ez idáig az országok nem siettek és mutattak különösen hajlandóságot arra, hogy ezt az ügyet megvitassák.

Maga a válság is rámutat, hogy a stratégiai energetikai projektekbe és más közös stratégiai európai projektekbe való befektetés rendkívül fontos. Nagyon remélem, hogy ez a válság egyike lesz azoknak a tanulságoknak, amelyeket Európa nagyon komolyan vesz. Azt is remélem, hogy segít az európai költségvetés koncentrálásában, hogy ott költsük el, ahol a pénz a leginkább hasznosulhat, hogy a jövőben ott használjuk fel, mivel az egész költségvetés túlságosan szerény ahhoz, hogy mindent fedezzen és mindent megoldjon.

Ezért nem könnyű választ adni az ön nagyon általános kérdéseire, de amint említettem, igen remélem, hogy ez a világban megmutatkozó válsághelyzet és a gazdasági recesszió, amit egész Európában látunk, segít a politikusoknak abban, hogy többet fektessenek az európai stratégiába.

  Elnök.

35. kérdés Seán Ó Neachtaintől (H-0972/08)

Tárgy: Kiberbűnözés

A technológia folyamatos fejlődésével és azzal, hogy mind többen használják az internetet, egyre nehezebbé válik az internet rendszabályozása. Mit tesz a Bizottság a kiberbűnözés elleni küzdelemben EU-szinten?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, Ó Neachtain úr kérdésére válaszolva a Bizottság sok éve folytatja a kiberbűnözés elleni fellépés politikáját, szoros együttműködésben a tagállamokkal és az Európai Unió más intézményeivel.

A Bizottság négyféleképpen segít a kiberbűnözés elleni küzdelemben: a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével; az állami és a magánszektor közötti partnerségi kapcsolatok elősegítésével; különféle jogi instrumentumok kidolgozásával; és végül a harmadik országokkal való együttműködéssel.

„A kiberbűnözés elleni küzdelemre vonatkozó általános politika felé” című 2007-es közlemény lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a kiberbűnözés terén – bilaterálisan vagy az Europolon keresztül – elősegítse az információ megosztását a tagállamok bűnüldöző hatóságai között.

A tagállamoknak állandó kapcsolattartó pontokat kell kijelölniük, amelyeken keresztül a többi tagállam segítséget vagy információt kérhet. A Bizottság segített a tavaly novemberben elfogadott, a kiberbűnözés elleni fellépés stratégiájára vonatkozó tanácsi következtetések megfogalmazásával.

Ez a stratégia egy intézkedéssorozatra tesz javaslatot, melynek célja a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása az olyan bűncselekmények elleni küzdelemben, mint a gyermekpornográfia, a terrorizmus, az információs rendszerek elleni támadások, illetve a csalás. Létre kell hozni az online felfedezett jogsértések bejelentésének platformját annak érdekében, hogy központosítani lehessen a kiberbűncselekményeket, hogy az Europol ezeket összevethesse.

Ugyanakkor a Bizottság – a kiberbűnözés elleni fellépés érdekében – most dolgozza ki a bűnüldöző hatóságok és a magánszektor közötti partnerségi politikát.

Az Igazság- és Belügyi Tanács 2008. december 8-án ajánlásokat tett az állami és magánszektor a kiberbűnözés elleni együttműködésére. A Bizottság létre akarja hozni az európai pénzügyi koalíciót a gyermekpornográfiát tartalmazó képek kereskedelmi felhasználása ellen. Ennek a koalíciónak a célja az lenne, hogy a különféle állami és magánfelek erőfeszítéseit egyesítse a gyermekpornográfiát tartalmazó képek előállítása és internetes terjesztése, illetve értékesítése ellen.

Végezetül, a Bizottság komoly szerepet játszott olyan jogszabályok megfogalmazásában, amelyek minimumszabályokat határoznak meg a vonatkozó büntetőjogszabályok harmonizálására. Így volt ez az információs rendszerek elleni támadásokról szóló 2005/222/IB kerethatározat, valamint a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2004/68/IB kerethatározat esetében.

A Bizottság most azt vizsgálja, hogy miként kellene ezeket az instrumentumokat korszerűsíteni és végrehajtani.

Azzal fejezném be, hogy mindannyiunknak figyelemmel kell lennünk arra, hogy az internet globális információs hálózat. Az Európai Unió nem tudja azt egyedül szabályozni. Ez az oka annak, hogy a Bizottság a nemzetközi együttműködés ösztönzését reméli ezen a területen, és ebben az évben nemzetközi szervezetek és az EU ügynökségeinek részvételével értekezletet szervez, megkísérelve e testületek tevékenységének koordinálását.

Ez a válaszom Ó Neachtain úrnak.

  Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök asszony, szeretném megköszönni a biztos úrnak a válaszát. Szeretnék feltenni egy kiegészítő kérdést önnek, biztos úr. Ami az internetes zaklatást vagy becsmérlést illeti, ami leginkább az olyan társadalmi honlapokat használó fiatalokat érinti, mint a Bebo vagy a Facebook, a fiatalokkal szembeni zaklatást vagy becsmérlést ezeken a honlapokon meg kell állítani. Mit tesz az Európai Unió annak biztosítására, hogy a közösség nagyobb figyelmet fordítson erre a zaklatásra?

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Szeretném megkérdezni, hogy a Bizottság milyen intézkedéseket fontolgat annak érdekében, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára az Európai Tanács kiberbűnözésről szóló egyezményének elfogadását, milyen intézkedési tervet fontolgat a Bizottság a kiberbűnözés elleni küzdelem hatékonyságának javítására, és milyen intézkedéseket fontolgat a digitális aláírás interoperabilitásának biztosítására.

  Den Dover (PPE-DE). - Üdvözölhetném azt a választ, amit eddig a biztos úr adott, de arra is kérem őt, győződjön meg arról, hogy az emberi jogokra mindig figyelemmel legyenek ezen a területen. Más szavakkal, én támogatom a kiberbűnözés megsemmisítését, de biztosíthatjuk-e azt, hogy az internetes cégek – a rendőrséggel és más hasonló hatóságokkal együtt – ne bánjanak túl keménykezűen azokkal, akik saját örömükre használják az internetet?

  Jacques Barrot. – (FR) Elnök asszony, igaza van, én rögtön megválaszolom az emberi jogokra és a kiberbűnözés elleni küzdelemre vonatkozó kérdést. Valóban nagy figyelmet kell fordítanunk annak biztosítására, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására iránti elkötelezettség akkor is legyen meg, amikor a kiberbűnözés ellen lépünk fel. Én odáig is elmennék, hogy azt mondjam, érvényre kell juttatnunk az emberi jogokat.

A többéves stockholmi programon belül, amely 2010-től 2014-ig tart, bevezetünk egy teljes címet a kiberbűnözés elleni fellépésre, amint már mondtam, és ismételten mondom Ó Neachtain úrnak, a cél, hogy a megfigyelőközpont az Europolon belül legyen, hogy jobban tudjuk koordinálni azokat a nemzeti intézményeket, amelyek a megkérdőjelezhető honlapok felügyeletéért felelnek, amelyekről a különösen veszélyeztetett közönségnek terjesztik a gyemekpornográfiát. Igaza van, tanulmányoznunk kell, hogy a fiatalokat miként csábítják bizonyos oldalakra, ahol ki vannak téve annak a veszélynek, hogy az ilyen oldalak létrehozói, illetve látogatói valamilyen módon megtámadják őket. Ezt tudom önnek mondani. Meg szeretném ismételni, hogy valójában ez egy teljes stratégia, amit – tekintettel arra, hogy egyre jobban értjük a világháló kockázatait – sokkal célirányosabban kell végrehajtani, mint ahogyan a múltban tettük.

Nagy reményeket fűzök a gyermekpornográfiát tartalmazó képek kereskedelmi felhasználása ellen létrehozandó európai pénzügyi koalícióhoz is. Különféle állami illetve magántestületeket hozunk össze, hogy fellépjenek a gyermekpornográfiát tartalmazó képek előállításával, az interneten keresztül történő elosztásával és értékesítésével szemben, és hogy próbálják megtalálni és elfogni a bűnözőket. Ha a komitológiai eljárásban megállapodásra jutunk a finanszírozásról, remélem, hogy ez a koalíció már 2009 februárjában útjára indulhat. Köszönöm a Parlamentnek mindazt a támogatást, amit ehhez az ügyhöz adhat.

  Elnök.

–36. kérdés Liam Aylwardtól (H-0978/08)

Tárgy: Terrorfenyegetés

Tavaly novemberben láttuk a mumbai terrortámadásokat, ahol számos EU-polgár élete is veszélybe került. A 2004-es és 2005-ös madridi és londoni robbantásokra tekintettel nyilvánvaló, hogy bennünket az EU-ban is hasonló támadások fenyegetnek. Elmondaná a Bizottság, hogy mit teszünk a tagállamok rendőri erői közötti információcsere megerősítése és megvalósítása terén annak érdekében, hogy az ilyen támadásokra reagálhassunk?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, válaszolok Aylward úr kérdésére. A terrorizmus és más súlyos bűncselekmények elleni hatékony fellépés kulcsa annak biztosítása, hogy a megfelelő emberek a megfelelő időben férjenek hozzá a megfelelő információhoz, ami hatalmas kihívás az Európai Unió szintjén.

Megpróbáltuk a különféle tagállamok rendőri erői közötti hatékony információcserét előmozdítani és megkönnyíteni. A 2006. december 18-i kerethatározat, ami svéd határozatként vált ismertté, és amit valamennyi tagállamnak 2008. december közepéig – azaz éppen a közelmúltban – kellett végrehajtania, létrehozza a tagállamok bűnüldöző hatóságai közötti közös jogi keretet az információk és hírszerzési adatok gyors cseréjéhez.

Ez a kerethatározat előírja, hogy amikor valamely tagállam rendőrsége kap egy kérdést, azt ugyanazon kritériumok alapján kell kezelni, mint amelyeket a nemzeti kéréseknél alkalmaznak. Ez az egyik módja annak, ahogyan ezzel a kérdéssel próbálunk megbirkózni.

Egy másik példa a 2008. június 23-i, az úgynevezett „prümi” tanácsi határozat, amely részletes mechanizmust határoz meg különleges adattípusok cseréjére, ide tartoznak az ujjnyomatok, a DNS-profilok és a gépjárművek nyilvántartásával kapcsolatos információk, amelyek mindegyike sikeres bűnügyi nyomozáshoz vezethet.

A prümi tanácsi határozat szerint a tagállamok korlátozott hozzáférést biztosítanak egymás DNS- és ujjnyomat-adatbázisaikhoz annak érdekében, hogy egyezőséget keressenek. Ez nagyon hasznos, mivel ez a tanácsi határozat lehetővé teszi a DNS-profilok az és ujjnyomatok rendkívül hatékony megosztását.

Az Europol szerepe is kulcsfontosságú. Az Europol információs rendszere, az EIS lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kiderítsék, vajon a többi tagállam bűnüldöző hatóságainak van-e birtokában bármilyen, az adott operatív szinten szükségessé váló információ. Természetesen ahhoz, hogy az Europol betölthesse szerepét, a tagállamoknak is megfelelő módon kell az EIS-hez hozzájárulniuk.

Mondanom sem kell, hogy most, a hágai programot követő ötéves programban új információmegosztási intézkedéseket kell megterveznünk. Ennek az ötéves programnak garantálnia kell az információmegosztás koordinált és következetes megközelítését, és magába kell foglalnia az információkezelés európai uniós stratégiát. Természetesen az információmegosztás a személyes adatok védelmével kapcsolatos aggályokat is felveti.

A stratégiának lehetővé kell tennie az információmegosztás olyan általános megközelítését, amely megfelel a rendőrség igényeinek, és amely az informatikai rendszerek interoperabilitására épül.

Ez a válaszom Aylward úrnak.

  Liam Aylward (UEN). - Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak a válaszért. Nagyon rövid kiegészítő kérdésem: Mit tesz az Európai Unió annak érdekében, hogy lefoglalja az Unióban lévő terroristák vagyonát, és felvázolná-e a biztos, hogy jelenleg az Európai Unióban hány iroda foglalkozik bűnözésből származó vagyonnal?

  Avril Doyle (PPE-DE). - Szeretném, ha a biztos úr jelezné, hogy teljes körű együttműködést tapasztal-e mind a 27 tagállam részéről a rendőri erők közötti információcserével kapcsolatban. Ha nem, melyek azok az országok, amelyek eltérő vonalat követnek, és kért-e az ír kormány lehetőséget a kívülmaradásra ezen a konkrét területen?

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Biztos úr, én azt szeretném megkérdezni, hogy van-e egy biztonság- és védelmi politika az atomerőművek elleni terrorfenyegetésekkel kapcsolatban.

  Jacques Barrot. – (FR) Éppen a közepén tartunk egy, az ilyen illegális tevékenységből származó vagyon lefoglalásáról szóló vizsgálatnak. Konkrétan Jean-Louis Bruguière bíró kapta azt a feladatot, hogy kísérje figyelemmel a SWIFT-en keresztül megvalósuló terrorizmusfinanszírozást nyomon követő programot. Az ő megállapításai hamarosan rendelkezésre állnak. Az Európai Unió számára a terrorizmus finanszírozását nyomon követő program által szolgáltatott információ igen hasznos volt, és Bruguière bírónak kellett ellenőriznie, hogy mindez az adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelően történt-e. Azt mondhatom el, hogy ez hosszú távon segítséget nyújt nekünk számos olyan személy bűnözésből származó vagyonának elkobzásában, aki illegálisan jutott haszonhoz.

Ami az információmegosztást illeti, én már elmondtam önöknek, hogy az Europol információs rendszere sokkal hatékonyabb lenne, ha a tagállamok nagyobb bizalommal és átlátható módon járulnának hozzá információval. Ezen még dolgoznunk kell. Sőt, az egyik fő problémám az, hogy kialakítsam ezt a bizalmat a tagállamok különféle hírszerző szervezeti között, hogy elmozdulhassunk a hatékonyabb információcsere irányába. Én még nem hallottam semmiféle kívülmaradási záradékról ezen a téren. Azt hiszem, hogy többé-kevésbé megválaszoltam a kérdéseit.

Ami az atomművek elleni fenyegetéseket illeti, a Bizottság javaslatot tett egy szövegre, amelynek célja, hogy tegyük lehetővé a kritikus fontosságú infrastruktúra – ez nyilvánvalóan magában foglalja az atomerőműveket is – fokozott felügyeletét.

  Elnök. – 37. kérdés Armando Françatól (H-0979/08)

Tárgy: Az EU bevándorláspolitikája

Tekintettel arra, hogy az EU bevándorláspolitikájának jelentős humanitárius elemet kell tartalmaznia, és garantálnia kell az emberi jogok tiszteletben tartását; hogy elő kell segítenie az integrációs intézkedéseket az elnyomó intézkedések helyett, és hasonlóképpen azokat az intézkedéseket, amelyek célja a bevándorlók jogainak és kötelezettségeinek a saját állampolgáraiéval egyenlő szintre hozása, és ösztönöznie kell az együttműködést a tagállamok, valamint a tagállamok és a származási országok között; hogy olyan megoldásokat kell előmozdítania, amelyek erősítik a kultúrák közötti párbeszédet és a különbözőségek, a kisebbségek és a szabadság tiszteletben tartását, és mivel a Francia Köztársaság már aláírt jegyzőkönyveket különféle afrikai országokkal, nevezetesen Brazzaville Kongóval, Tunéziával, Beninnel, a Mauritius-szigetekkel, Szenegállal és Gabonnal a fejlődés ösztönzése és a törvényes bevándorlás lehetősége érdekében, a Bizottság milyen támogatást ad azoknak a tagállamoknak, amelyek ilyen folyamatokat kívánnak kezdeményezni?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) França úr kérdésére válaszolva, az Európai Unió által 2005-ben elfogadott, a Migráció globális megközelítése című dokumentum célja, hogy pontosabb választ adjon a migráció által az EU egésze elé állított kihívásokra. Ez a globális megközelítés a migráció valamennyi vonatkozásában a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés javítására épül, és célja a partnerség kiépítése a migráció jobb kezelése érdekében.

Ahhoz, hogy a migráció globális megközelítése gyakorlati tartalmat kapjon, a Bizottság támogatja a harmadik országokkal való együttműködésre irányuló kezdeményezéseket a migráció és a menedékjog területén. Ezek közé tartozik például az Aeneas-program, amely több mint 100 projektet finanszírozott 2004 és 2006 között, vagy a migráció és menedékjog program, ami ezt követte, és amelyre 205 millió eurós költségvetést előirányoztak elő a 2007-2010 közötti időszakra.

Az éves pályázati kiírásokkal összefüggésben kiválasztott kezdeményezések közül a tagállamok – harmadik országokkal együttműködve – sokat végrehajtanak. Vegyünk egy példát: az Aeneas-program alapján a Bizottság finanszírozza a marokkói Ben Slimane tartomány és a spanyolországi Huelva tartomány közötti szezonális migráció kezelését végző spanyol-marokkói projektet. Ez a program támogatja a Spanyolország és Kolumbia közötti együttműködést is, amelynek célja a körkörös migráció fejlesztése. Hasonlóképpen mi finanszíroztuk a Zöldfoki-szigetekről származó Portugáliában élő magasan kvalifikált szakembereknek a Zöldfoki-szigetekre történő ideiglenes visszatérését annak érdekében, hogy hazájukban tájékoztassák és képezzék a potenciális bevándorlókat. Ezen intézkedések mellett az olyan földrajzi finanszírozási instrumentumok, mint az európai fejlesztési alap és az európai szomszédsági és partnerségi eszköz, szintén segítenek abban, hogy a migráció globális megközelítésének gyakorlati kifejezést adjanak. Például a közelmúltban az Európai Bizottság támogatta a migrációs tájékoztatási és igazgatási központ létrehozását Malin, és ebben a projektben számos tagállam részt vett.

Továbbá, a globális megközelítés részeként a Bizottság új eszközökre tett javaslatot a harmadik országokkal való partnerség ösztönzésére és a közösségi intézkedések, valamint a tagállami intézkedések között nagyobb szinergiák kifejlesztésére. Már létezik a mobilitási partnerség, ez az Európai Unió által bevezetett új eszköz, amely jelenleg még kísérleti stádiumban. Ezek a mobilitási partnerségek eszközül szolgálnak az Unió és harmadik országok között a törvényes bevándorlás, a fejlesztés és az illegális bevándorlás megelőzése és mérséklése terén a párbeszéd és az együttműködés fejlesztésére. Öt partnerséget írtunk alá a Zöldfoki-szigetekkel és a Moldovai Köztársasággal, amelyek konkrét együttműködési ajánlatokat részleteznek. Például a zöldfoki-szigeteki partnerség alapján Portugália új jegyzőkönyv aláírását javasolta, amely a zöldfoki-szigeteki munkavállalók ideiglenes migrációjáról szóló hatályos jegyzőkönyv hatókörét kiterjesztette, és munkát biztosít Portugáliában. Más rendelkezésre álló eszközök közé tartoznak a migrációs profilok, amelyek egy-egy adott ország migrációs helyzetének elemzéséből állnak, valamint együttműködési fórumok, ahol a kérdéses harmadik országban az ország képviselőit és a migrációval foglalkozó főbb finanszírozókat hozzuk össze. Az Egyesült Királyság kezdeményezésére létrehoztunk egy ilyen együttműködési fórumot Etiópiában, és tervezünk egy másikat Dél-Afrikában.

Végezetül, az integrációs alap és a visszatérési alap természetesen segíthetnek a tagállamoknak abban, hogy harmadik országokban már az elindulás előtt intézkedéseket vezessenek be, segítve a potenciális bevándorlókat a célországbeli munkahely megtalálásában, és elősegítve a polgári és kulturális integrációjukat, vagy másik oldalról, a visszatérők számára vezethetnek be rövid távú támogató intézkedéseket.

Ezt akartam mondani, França úr, egész sor példát akartam felhozni önnek, de ami legfontosabb, az az, hogy teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy Európának ezzel a globális megközelítéssel kell kezelnie a migrációs áramlásokat, amely összekapcsolja a migrációt és a fejlesztést, és valóban lehetővé teszi az összehangolt migrációs igazgatást. Ez az az irány, amelyet magunkévá kell tennünk, és véleményem szerint ez lesz az, ami az európai migrációs igazgatást az egész világ elé követendő példaként állítja majd.

  Armando França (PSE). - (PT) Barrot úr, egyetértek önnel, és egyetértek az ön elégedetlenségével. A valóság az, hogy elégedetlennek kell lennünk mindezekkel az intézkedésekkel.

Az igazság az, hogy folytatódik az illegális bevándorlás Európába, és folytatódik az emberkereskedelem. Vannak területek, ahol nagyon sok a bevándorló, különösen a földközi-tengeri térségben Olaszország felé. Franciaország egy egész sor fontos bilaterális együttműködési megállapodással állt elő, de a többi tagállam nem tett ilyet. A Bizottságnak lelkesedésének elvesztése nélkül kell tovább folytatnia ezt az együttműködési és a tagállamok segítésére irányuló politikát…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Colm Burke (PPE-DE). - Elnök úr, a kérdés az EU-politikára utal, amely jelentős humanitárius elemmel rendelkezik és garantálja az emberi jogok tiszteletben tartását. Éppen most történt meg Írországban, hogy valakit annak ellenére kitoloncoltak, hogy az illető lányaira a női nemi szervek megcsonkítása várt.

Ösztönözte-e a Bizottság a tagállamokat arra, hogy közös álláspontot fogadjanak el ezzel kapcsolatban? Európa néhány államában ez még mindig nem illegális, és hajlandó-e a Bizottság arra bátorítani a tagállamokat, hogy közös álláspontot fogadjanak el ezzel a nagyon nehéz kérdéssel kapcsolatban?

  Jacques Barrot. – (FR) Először is, szeretném biztosítani França urat, hogy természetesen mindent meg fogok tenni, hogy a globális megközelítést az Unió egésze és a harmadik országok közötti mobilitási partnerségeken keresztül továbbfejlesszem. Igaza van, néhány tagállam nem kötött bilaterális megállapodást, de ennek egész Európára is igaznak kellene lennie, és önnek igaza volt, amikor hangsúlyozta az illegális bevándorlás kockázatait, amit az okoz, hogy nem tudtuk sikeresen megszervezni a törvényes migrációt.

A következő az az eset, amit ön említett, Burke úr, egy olyan ügy, ami egyértelműen rávilágít arra, hogy bölcsességre van szükség a visszatérési politikában. Nem lehet semmilyen érv a mellett, hogy embereket olyan harmadik országokba küldjenek vissza, ahol életük vagy személyük veszélynek van kitéve. Ezért ezt a politikát nagyon bölcsen kell végrehajtanunk.

Nem kívánok visszatérni a visszatérési irányelvre. Az ellentmondásos volt, de – feltéve, hogy ezt a tagállamok megfelelően ültetik át saját jogukba – lehetővé teszi számunkra, hogy legalább bizonyos mértékig figyelemmel kísérjük azt, hogy miként kezelik ezt a visszatérési politikát.

Én mindenesetre alaposan szemmel akarom tartani ezt az ügyet.

  Elnök. – Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

Harmadik rész

  Elnök.

– 51. kérdés Emmanouil Angelakastól (H-0983/08)

Tárgy: A „zárt” szakmák megnyitása

A Bizottság, amikor a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásának egységes piaci céljait követi, ösztönzi, hogy nyissák meg a „zárt” szakmákat azokban a tagállamokban, ahol ilyenek vannak, ami általánosságban a helyes irányba történő elmozdulás.

Vannak-e olyan esetek, amikor a zárt szakmák fennmaradhatnak, feltéve, hogy ezek sikeresen szolgálják a társadalom egészét azzal, hogy problémák nélkül nyújtanak szolgáltatásokat? Milyen esetleges kedvezőtlen következményei lehetnek néhány zárt szakma megnyitásának? Végzett-e a Bizottság vizsgálatokat ennek a helyi közösségekre gyakorolt hatásáról, különösen a különleges tulajdonsággal rendelkező térségekben (például hegyi és sziget térségek stb.)?

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Először szeretném tisztázni, hogy a Bizottság nem követ olyan általános célt, mint a zárt szakmák megnyitása. Belső piaci politikájának összefüggésében azonban úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak azt a jogos igényét, hogy bizonyos tevékenységeket szabályozzanak, össze kell egyeztetni azzal az igénnyel, hogy biztosítsuk a szakemberek szabad mozgását egész Európában.

Mondanom sem kell, hogy a jobb minőség és a nagyobb választék a szakmai szolgáltatások terén biztosan kedvező hatással jár az egész EU gazdaságra. E célból a szolgáltatásokról szóló irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy tekintsék át nemzeti jogszabályaikban a bizonyos szakmákra alkalmazott követelményeket például a mennyiségi és földrajzi korlátozások tekintetében, és értékeljék ezek megfelelőségét az Európai Bíróság esetjogában megállapított feltételek fényében. 2009. december 28-ig a tagállamoknak jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz ennek a vizsgálatnak és értékelésnek az eredményéről. Ez lehetősége ad számukra, hogy azonosítsák egyes zárt szakmák megnyitásának esetleges kedvezőtlen következményeit, illetve indokolják az esetleges korlátozásokat.

E nemzeti jelentések alapján a Bizottság és valamennyi tagállam belefog a kölcsönös értékelés folyamatába és megvizsgálja és megvitatja a tagállamok jogszabályaiban bevezetett változásokat, valamint a fenntartani szükségesnek ítélt esetleges előírásokat. 2010. december 28-án a Bizottság összegző jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ennek a kölcsönös értékelési folyamatnak az eredményeiről. Nyilvánvalóan ebben az összefüggésben fogjuk megtárgyalni azokat a megfontolandó előírásokat, amelyek kifejezetten az egyes szakmákat szabályozzák. Ezen kívül – és megint csak a belső piac működése biztosításának céljával – a Szerződés megsértése miatt eljárás indul, amikor kiderül, hogy a nemzeti jogszabályok diszkriminatív vagy aránytalan korlátozásokat tartalmaznak meg a szabályozott szakmák terén, például a tulajdonhoz való hozzáférés, az összeférhetetlenség vagy a kötelező tarifák témájában.

Végezetül, a Bizottság munkája a verseny terén szintén arra irányul, hogy ösztönözze az egyes tagállamokban a hatályos szakmai szabályok felülvizsgálatának megfelelő mintáit, ahogyan erről a szakmai szolgáltatásokban való versenyről szóló két bizottsági jelentés rendelkezik. A nemzeti versenyhatóságokat is arra kérjük, hogy a versenyszabályokra tekintettel ellenőrizzék, hogy egy-egy adott jogszabálynak legyen világosan meghatározott közérdekű célja, és az e cél eléréséhez szükséges legkevésbé korlátozó eszközöket tartalmazza.

  Emmanouil Angelakas (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, én tudom, hogy amit a Bizottság elérni kíván, az az egységes belső piac létrehozása és a szakemberek szabad mozgása.

Másrészről azonban vannak egyes szakmák, amelyeket én „zárt” szakmáknak neveztem, és amelyek csak akkor gyakorolhatók, ha egy bizonyos összeget megfizettek. Itt utalok a taxiengedélyekre, amelyek az Európai Unió számos tagállamában igen költségek, vagy a gyógyszerész szakmára, amelyet demográfiai és elosztási szempontok alapján gyakorolnak. Szeretném hallani a biztos úr gondolatait erről a kérdésről.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Ön úgy véli, hogy a helyi ismeretnek és a regionális szabályozásnak kell lennie az alapvető feltételnek, hogy az ilyen szakmákat ennek megfelelően űzzék?

  Avril Doyle (PPE-DE). - Nem vagyok bizonyos benne, hogy a bukmékerek, a totalizatőrök és a fogadóirodák üzemeltetői szakembernek minősülnek-e, de az egységes piac és a szolgáltatások szabad mozgása szempontjából ez valóban kérdés. Hol áll ez a vita? Tudom, hogy a Bizottság hivatalai részt vettek benne, és én még mindig elég sok bosszús kifogást kapok erről a területről. Másodszor, ami a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló irányelvet és a biztos úr által említett kölcsönös értékelések egész területét illeti, várható, hogy itt problémák lesznek? A hasonlót a hasonlóval hasonlítjuk-e össze akkor, amikor az egyes szakmákat az egyik tagállamban megnyitjuk a másik tagállam szakemberei előtt?

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Az e témával foglalkozó képviselők itt két különféle kérdésről szóltak. Az egyik a szolgáltatásokról szóló irányelv hatóköre, a másik a szakmai képesítések szabályozása. A szolgáltatási irányelv hatóköre – bizonyos korlátozott kivételekkel – kiterjed valamennyi, az Európai Unióban nyújtott szolgáltatásra. A gyógyszerészekre vonatkozó kérdést Angelakas úr vetette fel. Lehetséges, hogy tudja, hogy néhány tagállam ellen éppen ezen a területen van a Szerződés megsértése miatt eljárás folyamatban.

Ami a szolgáltatási irányelv által előírt kölcsönös értékelés kérdését illeti, valamennyi tagállamnak valamennyi jogszabályát és rendelkezését át kell tekintenie ez év december 28-ig, és akkor lesz majd az a kölcsönös értékelés, amely megállapítja, hogy mi az arányos és mi az, ami nem.

A Doyle asszony által felvetett kérdés a szerencsejátékokkal kapcsolatos jogsértésekre vonatkozik. Ő nyilván tudja, hogy valamilyen formában jelenleg legalább 15 tagállamra vonatkozóan indítottunk eljárást. A bíróság is kifejtette álláspontját ezzel kapcsolatban. A szerencsejáték olyan szolgáltatás, amely a szolgáltatási irányelv hatókörébe tartozik, mint minden más, és ezekkel az ügyekkel foglalkozni kell. Ezen a területen a tagállamok elleni eljárások eltérő szakaszban vannak. Egy sor más lehetséges jogszabálysértés is eláraszt bennünket ezen a területen.

  Elnök.

– 52. kérdés Georgios Papastamkostól (H-0984/08)

Tárgy: Hitelminősítő ügynökségek

A belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztos, Charlie McCreevy úr a közelmúltban a következő nyilatkozatot tette a hitelminősítő ügynökségek szabályozásával kapcsolatban. „Azt akarom, hogy Európa vezető szerepet játsszon ebben az ágazatban. Ez a javaslat továbbmegy a bármely más joghatóság területén érvényes szabályokon. Ezekre az igen sokat követelő szabályokra szüksége van a piacnak a minősítő intézetekbe vetett bizalma helyreállításához az EU-ban.”

Elmondaná a Bizottság, hogy miért nem tett javaslatot a többet igénylő szabályozási keret elfogadására a pénzügyi válságot megelőző stádiumban?

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Az elmúlt néhány évben a Bizottság szorosan figyelemmel kísérte a hitelminősítő ügynökségek tevékenységét. Az Európai Parlament 2004. februári, a hitelminősítő ügynökségekről szóló állásfoglalását követően a Bizottság rendkívül gondosan megfontolta, milyen jogalkotási intézkedésekre lenne szükség a hitelminősítő ügynökségek tevékenységének szabályozásához.

A 2005 márciusában az európai értékpapírpiaci szabályozók bizottságától kapott értesítéssel összhangban, a Bizottság 2006-ban közleményt fogadott el a hitelminősítő ügynökségekről. Ebben a közleményben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a pénzügyi szolgáltatásokról szóló különféle irányelvek – a hitelminősítő ügynökségek önszabályozásával együtt, az IOSCO magatartási kódexe alapján –, valamint a hitelminősítő ügynökségekre vonatkozó módszerek kielégítő választ adhatnak a velük kapcsolatos aggodalmat keltő főbb kérdésekre. Azt is kimondja, hogy ez a megközelítés megköveteli a fejleményeknek a Bizottság általi folyamatos figyelemmel kísérését.

Ezen kívül a Bizottság felkérte az európai értékpapírpiaci szabályozók bizottságát, hogy kísérje figyelemmel az IOSCO magatartási kódexnek való megfelelést, és erről évente tegyen jelentést. Ugyanakkor a közleményben a Bizottság jelezte, hogy amennyiben egyértelművé válik, hogy az EU szabályainak vagy az IOSCO magatartási kódexének való megfelelés nem kielégítő, vagy ha új körülmények merülnek fel, ide értve a piaci összeomlás súlyos problémáit, vagy lényeges változásokat a tekintetben, ahogyan a hitelminősítő intézeteket a világ más részein szabályozzák, a Bizottság megfontolás tárgyává teheti jogalkotási intézkedés előterjesztését.

A pénzügyi válság új megvilágításba helyezte a hitelminősítő intézeteket. 2007 augusztusa óta szerte a világon a pénzpiacok súlyos bizalmi válságtól szenvednek. Ez a pénzügyi válság bonyolult, sokszereplős jelenség. A hitelminősítő ügynökségek közel állnak azoknak a problémáknak az eredetéhez, amelyek a másodlagos jelzálogpiacokon felmerültek. A válság rávilágított a hitelminősítő ügynökségek rossz teljesítményére. Ennek magyarázata lehet az a nem megfelelő mód, ahogyan az ügynökségek az érdekkonfliktusokat kezelték, az általuk kibocsátott módszertanok minőségi hiányossága, tevékenységük nem kielégítő átláthatósága vagy az ügynökségek belső irányításának nem megfelelő volta.

A másodlagos jelzálogpiaci válság megmutatta, hogy a hitelminősítő ügynökségek működési keretét jelentősen meg kell erősíteni. Ezért én 2008 júniusában bejelentettem, hogy a Bizottság szabályozási intézkedést hoz ezen a területen, és 2008. november 12-én a Kollégium, a Parlament és a Tanács egyetértésével elfogadta a hitelminősítő ügynökségek szabályozási tevékenységére vonatkozó javaslatot.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). - (EL) Elnök asszony, biztos úr, ön személyesen mondta egy 2006-ban feltett kérdésemre válaszolva, hogy – összhangban az európai értékpapírpiaci szabályozók bizottságának ajánlásaival – a Bizottság nem terjeszt elő semmilyen új jogalkotási javaslatot a hitelminősítő ügynökségek ágazatában.

A súlyos pénzügyi válság bekövetkezett, és most ön itt azt mondja nekünk, hogy szigorúbb jogszabályi keretre van szükségünk. Valóban szigorúbb jogszabályi keretre van szükségünk. A kérdésem az: elismeri, hogy a Bizottság szabályozási reflexei kissé megkéstek ebben az ügyben?

  Eoin Ryan (UEN). - Én tudom, hogy a Bizottság javaslatokat terjesztett elő a hitelminősítő ügynökségekről és más kezdeményezéseket is tett, amelyek a pénzpiacok instabilitásával foglalkoznak, megpróbálva biztosítani, hogy hasonló válság ne fordulhasson többé elő, ilyen volt például a tőkekövetelményről szóló irányelv, a betétbiztosítási rendszer és a tagállamok fizetési mérlege.

Megkérdezhetném, hogy a Bizottság milyen javaslatok előterjesztését tervezi a reálgazdaságban a növekedés és a versenyképesség ösztönzésére, különösen a KKV-szektorban, ami különösen fontos most, hogy egyre több európai gazdaságban recesszió van?

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Papastamkos úrnak válaszolva hadd hivatkozzam a 2005. évi jelentésre. Akkor valóban azt mondtuk, hogy figyelemmel kísérjük a hitelminősítő ügynökségek tevékenységeit, és 2007-ben, amikor a másodlagos jelzálogpiaci válság elérte a csúcsát, én találkoztam velük, és kifejeztem elégedetlenségünket azzal kapcsolatban, ahogyan véleményünk szerint ők az ügyeiket intézték.

A kérdező tudja, hogy 2007 decemberében írtam az európai értékpapírpiaci szabályozók bizottságának és az ESMÉ-nek további tanácsot kérve a tekintetben, hogy mit tegyek bizonyos területekkel kapcsolatban. Abban az időben igen egyértelművé tettem beszédekben és megjegyzésekben, hogy a status quo fenntartása egyszerűen nem választható lehetőség.

Következésképpen, 2008-ban előálltunk a Bizottság javaslatával, és az ügyről most tárgyal a Parlament és a Miniszterek Tanácsa. Azt hiszem, hogy a múltban, amikor felülvizsgáltuk a hitelminősítő ügynökségek tevékenységét, egyértelművé tettem, hogy az ügyet a változó körülmények fényében vizsgáljuk meg. És egy múlt századi, nálam sokkal híresebb személy szavaival élve: amikor a tények megváltoznak, mi is megváltozunk. És ez történt meg.

Ryan úr, arról, hogy mit fogunk tenni az általa említett pénzügyi szabályozás területén – a hitelminősítő ügynökségekre és a tőkekövetelmény irányelvre vonatkozó javaslatok – jogos kérdést tett fel arról, hogy az Európai Unió mit tesz a reálgazdasági problémák megoldására, mert bár a pénzügyi szabályozás változásai kétségtelenül aktuálisak azokon a területeken, ahol hézagok voltak a pénzügyi szabályozásban, ez még önmagában nem fogja az európai gazdaságot serkenteni és újra indítani.

Ryan úr tudja, hogy az elmúlt néhány hónapban a Bizottság az Európai Tanács decemberi ülésén elfogadott pénzügyi ösztönzők alkalmazása módszerei koordinálásának központjában állt. Természetesen változatlanul a tagállamok kiváltsága, hogy saját pénzügyi ösztönzőket alkalmazzon, ha azokat tartja helyénvalónak, mert ezen ügyekben a döntés a tagállami kormányok előjoga marad. A Bizottság azonban, erre az ösztönző csomagra reagálva, a saját hatáskörében is lekötött bizonyos pénzeszközöket, és a többi európai szereplő egyetértésével koordinálja az újraindításra irányuló erőfeszítéseket.

Emlékszem, hogy a Bizottságban még ezelőtt elfogadtunk néhány kezdeményezést, amelynek segítenie kell a kisvállalkozások tevékenységének ösztönzését a KKV-szektorban – ilyen a kisvállalkozási törvény és az európai magántársaságok statútuma –, és ezek remélhetőleg valamelyest hozzájárulnak az Európai Unió gazdasága általános fordulatához.

  Elnök.

– 53. kérdés Gay Mitchelltől (H-0990/08)

Tárgy: Pénzügyi válság

A folyamatban lévő pénzügyi válság fényében megváltoztatta-e a Bizottság a belső piac szabályait annak érdekében, hogy megkönnyítse az egyes tagállamok számára a megelőző intézkedések meghozatalát a gazdaságuk és iparuk védelme érdekében?

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Most a pénzügyi válság és a gazdasági recesszió időszakában mind az európai kormányoknak, mind az európai intézményeknek elszántságot és rugalmasságot kell tanúsítaniuk, amint Barroso elnök is említette a közelmúltban elfogadott európai gazdasági helyreállítási terv bevezetőjében.

Rugalmassága bizonyítékaként a Bizottság például egyszerűsítési csomagot vezet be az állami támogatásokra vonatkozó határozathozatal gyorsítására, engedélyezi a gyorsított eljárás alkalmazását a közbeszerzésekben 2009-ben és 2010-ben minden nagy állami projekt esetében, és kéri a tagállamokat, hogy hozzanak korrekciós intézkedést az esetlegeses túlzott hiány esetén a gazdaság helyreállásának megfelelő időkeretben, hogy a gazdaságuk alkalmazkodása lehetővé váljon.

Ez a rugalmasság azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottság megváltoztatta vagy meg fogja változtatni a belső piaci szabályokat. A 2007. novemberi belső piaci felülvizsgálatban kifejtett politikák korszerűsített megközelítését kell a továbbiakban is az előirányzatnak megfelelően követni.

A 2008. december 16-i értékelő jelentés, melynek címe „A belső piaci felülvizsgálat: egy év után”, rámutat egy sor, a közelmúltban elfogadott intézkedésre, amely segít azoknak a feltételeknek a megteremtésében, amelyek szükségesek az európai gazdaság újraindításához. Ezek közé tartoznak leginkább az erősebb szerződéses jogok a fogyasztók bizalmának alátámasztására, az alacsonyabb költségek és a kisebb adminisztrációs terhek, valamint az egységes társasági statútum a KKV-k számára. Az is nyilvánvaló, hogy át kell alakítanunk az európai szabályozási és felügyeleti keret struktúráját ahhoz, hogy a jövőbeni válságok kockázatát minimalizáljuk.

Az év során a Parlamenttel és a Tanáccsal együttműködve egyebek között azon dolgoztunk, hogy növeljük a banki betétesek védelmét, rávegyük a bankokat és más pénzintézeteket, hogy ne vállaljanak túlzott kockázatot a jövőben, és jobban szabályozzuk a hitelminősítő ügynökségeket. Ezeknek a javaslatoknak a gyors elfogadása és végrehajtása alapvető fontosságú. Demonstrálnunk kell, hogy Európa képes konkrét válaszokat adni.

Az elkövetkező hónapokban a Bizottság átfogó módon fogalmazza meg, hogy a jelenlegi szabályozási és felügyeleti keret további reformra szorul annak érdekében, hogy ismét megteremthessük a stabilitást és a bizalmat. Stabilabb rendszerre kell törekednünk, amely ennek megfelelően hatékonyabban teszi a dolgát, és lehetőségeket teremt a kereskedésre, a fedezeti ügyletekre, a kockázatok diverzifikálására és összevonására, az erőforrások elosztására és a megtakarítások mobilizálására. Ez egyebek mellett a nemzeti szabályozó és felügyeleti hatóságok közötti jobb együttműködést és koordinációt, valamint a protekcionizmus bármely módjának elkerülését igényli.

A hosszabb távú gazdasági növekedés előmozdítása érdekében csökkentenünk kell a tőke költségét, és javítanunk a tőke allokációját. Ez pedig a belső piac további erősítését követeli meg.

Ez a rugalmasság semmiképpen nem jelenti az egységes piac elveinek a megváltozását. Éppen ellenkezőleg, a pénzügyi és gazdasági visszaesés idején mind az európai kormányoknak, mind az európai intézményeknek szigorúan ragaszkodniuk kell az egységes piac elveihez. Alapvető fontosságú, hogy valamennyi, a válsággal való megbirkózásra irányuló intézkedésre az alapvető szabadságjogok, a diszkriminációmentesség és az arányosság elvei legyenek az irányadók. Például a nemzeti megmentési tervek kerete már megszületett, hogy megakadályozza a nem koordinált nemzeti intézkedések esetleges kedvezőtlen mellékhatásait.

Az egyenlő esélyek biztosítása 1992 óta olyan sok előnnyel járt a tagállamok fogyasztói és vállalkozói számára, hogy azt fenn kell tartani és meg kell óvni. Ez alapvető fontosságú, mert bármely olyan intézkedés, amely az egységes piacot veszélyeztetné, tovább súlyosbíthatná a pénzügyi válságnak a tágabb értelemben vett gazdaságra gyakorolt hatását.

  Gay Mitchell (PPE-DE). - Remélem, biztos úr hangja javulni fog. Hadd köszönjem meg a biztos úr válaszát, és hadd mondjam el neki, örömmel hallom, hogy a protekcionizmushoz nincs út visszafelé, mert az azt jelentené, hogy nem lesz fellendülés. De lesz fellendülés Európában.

Kérhetném a biztos urat, hogy kezdjen beszélni erről a fellendülésről? A legreményteljesebb dolog, amiről jó ideje hallottunk, az Trichet elnök úr néhány megjegyzése volt, amiről a mai sajtó számolt be, mert ő azt mondta, hogy úgy látja, 2010-ben jöhet a fellendülés. Kérhetném a biztost, hogy kezdjen el beszélni a jövőről, hogy ne veszítsük el a reményt, és beszéljen arról, hogy milyen lehetőségek állnak Európa előtt ahhoz, hogy versenyképesebbé váljon, miközben ez a rendkívüli válság folytatódik?

  Brian Crowley (UEN). - Elnök asszony, én is szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak válaszáért, és szeretném azt tanácsolni neki, hogy egy korty whisky, némi forró víz és egy szelet citrom nagyon jó hatással van a torokra.

Ami az ön válaszát, és különösen a gazdasági helyreállítási terveket és a többit illeti, amire az elmúlt néhány hónap rávilágított, az az, hogy a koordinált cselekvés az egyetlen olyan reakció, amely megbirkózhat a jelenlegi pénzügyi válsággal. A kérdés, amit én szeretnék feltenni, az az, hogy készültek-e tervek, illetve felvették-e a kapcsolatot az újonnan hivatalba lépő adminisztrációval, az Obama-adminisztrációval, és vizsgálták-e, hogy pénzügyi szinten szükség van-e további koordinált cselekvésre?

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Kétség sem fér hozzá, hogy egyetértek Mitchell úrral, amikor azt mondja, hogy nem a protekcionizmus a válasz. De bizonyos vagyok benne, hogy sok olyan tagállam van, amely valószínűleg lehetőséget lát arra, hogy hozzon néhány protekcionista intézkedést, ezzel kapcsolatban azonban én két dolgot mondanék.

Először is, éberen figyelünk és végrehajtatjuk az EU-jogot, hogy megakadályozzunk minden olyan intézkedést, amely ellentétes az Európai Unió szabályaival.

Másodszor, azt szeretném mondani az ilyen tagállamoknak: ha az emberek hisznek az ilyen különös megközelítésben, akkor az én véleményem az, és tudom, hogy Mitchell úré is, hogy ez csak meghosszabbítaná a gazdasági visszaesés időtartamát. Tehát mindig is voltak véleményeltérések a megközelítéssel kapcsolatban, és valószínűleg sok képviselő van a Ház más oldalain, aki nem ért egyet sem velem, sem Mitchell úrral.

Abban is egyetértek Mitchell úrral, hogy helyénvaló egyensúlyba hozni ezt a sok negatív beszédet a gazdasági visszaesésről – ami itt van – a realizmus érzetével; nem szabad túlzottan pesszimistának lenni. Sajnos attól félek, hogy abban a világban, amelyben élünk – ez lehet az a tagállam, amit a legjobban ismerünk, vagy más tagállam is –, mindig volt hajlam arra, hogy talán túlzottan a gazdasági visszaesés negatív vonatkozásaira koncentráljunk. Ezt most egyensúlyba kell hoznunk a realizmussal, mert realizmusnak kell lennie a gazdasági előrejelzésekben, és az embereknek is realistáknak kell lenniük. Meg kell találni az egyensúlyt a túlzott pesszimizmus és a realizmus között. A bizalom nagyon törékeny dolog, sokáig tart azt helyreállítani, és ez nem történhet meg egy pillanat alatt.

Ezért üdvözlöm az Európai Központi Bank elnökének megjegyzéseit a mai újságban a következő néhány év szcenárióit illetően. De amint mondtam, kell ez az egyensúly, és az embereknek tudniuk kell, hogy hol találjuk meg ezt az egyensúlyt.

Crowley úr indokolt kérdést tett fel arra vonatkozóan, hogy mit tettünk annak érdekében, hogy ezeket a gazdasági és pénzügyi ügyeket az új amerikai adminisztrációval megvitassuk. Az Egyesült Államokban arra vonatkozóan, hogy mi az, amit megtehetnek, nagyon szigorú a protokoll, gondolom, ezt önök is tudják, és ez még az átmeneti adminisztráció tagjaira is igaz, és ezt a szokást szinte vallásosan őrzik.

De amint az új adminisztráció hivatalba lép, felvesszük a kapcsolatot az új pénzügyminiszterrel. Már rendelkezésünkre áll egy sor fórum, ahol az ügyeket megvitathatjuk, ilyen a Transzatlanti Gazdasági Tanács, a pénzpiacok szabályozóinak párbeszéde, amely egész idő alatt folyt. Amint az Obama-kormány hivatalba lép a jövő héten, e tekintetben felvesszük a kapcsolatot új kollégáinkkal.

  Elnök. – Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

(Az ülést 19:30-kor felfüggesztik és 21:00-kor folytatják)

ELNÖKÖL Diana WALLIS
alelnök