Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. január 13., Kedd - Strasbourg

18. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi Halászati Munkaügyi Egyezményének (188. sz. egyezmény) megerősítésére való felhatalmazás (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Ilda Figueiredo jelentése a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében a tagállamoknak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi Halászati Munkaügyi Egyezményének (188. sz. egyezmény) az Európai Közösség érdekében történő megerősítésére való felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0320 – C6-0218/2008 – 2008/0107(CNS)) (A6-0423/2008).

  Ilda Figueiredo, előadó. – (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, ezzel a jelentéssel a tagállamoknak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi halászati munkaügyi egyezményéről (188. sz. egyezmény) szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot kívánjuk elfogadni, amely meghatározza azokat a nemzetközi minimumszabályokat, amelyeket tiszteletben kell tartani, és tisztességesebb feltételeket határoz meg szerte a földön. Ezzel orvosoljuk a tengerészeti munka terén meglévő számos egyezmény alacsony ratifikációs rátáját.

Ezt az egyezményt a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 96. ülésszakán, 2007 júniusában fogadták el, és célja a halászati ágazat számára a nemzetközi munkaügyi minimumszabályok létrehozása, illetve a halászok számára méltányos élet- és munkafeltételek elősegítése. Ez egyebek között az olyan fontos kérdésekhez kapcsolódó feltételeket tartalmazza, mint a munkahelyi egészség és biztonság, a munkaidő és a pihenőidő, a legénységi jegyzék, problémák esetén a repatriálás, a toborzás, a munkavállalók közvetítése és a társadalombiztosítás.

Ennek az ágazatnak a szakemberei már régóta várnak a halászati ágazatban végzett munkáról szóló ezen ILO-egyezmény elfogadására, mert úgy vélik, hogy az előrelépést jelent ebben a fontos stratégiai ágazatban, ahol világszerte mintegy 30 millió férfi és nő dolgozik.

Az ILO Iroda és annak háromoldalú résztvevői 2003-ban kezdtek el dolgozni a halászati ágazat korszerűsített és átfogó nemzetközi munkaügyi normáin, amelyek célja, hogy világszerte megfelelő védelmet biztosítsanak a halászoknak, az ágazat speciális jellegére, és a hozzá kapcsolódó speciális élet- és munkafeltételekre is tekintettel. Figyelembe véve, hogy ebben az ágazatban a halálos kimenetelű balesetek aránya igen magas – amelynek súlyos szintjéhez a kizsákmányolás és a védelem hiánya hozzájárul –, az ágazat különleges védelmet igényel.

Ez az egyezmény más meglevő, az ágazatra vonatkozó egyezményeket is felülvizsgál, különös tekintettel a minimális életkorról, a halászok orvosi vizsgálatáról, a megállapodások pontjairól és a legénység elhelyezéséről szóló egyezményeket. Ezt kíséri a 199. sz. ajánlás. Megjegyzendő, hogy ez az egyezmény az ILO tengerészeti munkaügyi egyezményének egységes szerkezetbe foglalt szövege 2006. februári elfogadása után vált szükségessé, mert az a halászati ágazatot kizárta a hatóköréből.

Ezért azt kérjük, hogy minden erőfeszítést tegyenek meg annak biztosítására, hogy az egyes tagállamok mielőbb ratifikálják az egyezményt, lehetőleg még 2012 előtt, mivel az csak akkor lép hatályba, ha azt a 180 ILO-tagállam közül 10 már ratifikálta, amelyek közül nyolcnak tengermenti államnak kell lennie. Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy annak a rendelkezéseit ott is alkalmazzák, ahol még nem hatályosak.

Végül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek e jelentés elkészítésében, ide értve kollegámat, Willy Meyert, a Halászati Bizottság véleményének szerzőjét. Remélem, hogy valamennyi képviselőtársam tájékoztatja nemzeti parlamentjét és kormányát annak érdekében, hogy ezt az egyezményt a lehető leghamarabb ratifikálják.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. – (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, jellegénél fogva a halászat a leginkább globalizált az összes szakma közül, és egyben olyan, amely teljes erejével szembeszáll a globalizációval. Becslések szerint 30 millió ember dolgozik ezen a területen, és ezek az emberek – a globalizáció hatásain túlmenően – jelentős viszontagságoknak és veszélyeknek vannak kitéve. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet statisztikái szerint a halálos kimenetelű balesetek száma a halászatban – a munkahelyi halálos kimenetelű balesetek számával összehasonlítva – azt mutatja, hogy ez egyike a világ legveszélyesebb munkáinak.

Valamennyi európai intézmény támogatja a tisztességes munkáért meghirdetett általánosan elismert programot. A Bizottság a közelmúltban erősítette meg elkötelezettségét a megújított szociális napirenden és a 2006-os, a tisztességes munkáról szóló közleményhez kapcsolódó jelentésen keresztül. A Bizottság megközelítésének fontos része, hogy támogatja a nemzetközi munkaügyi szabályokat. A biztonsági feltételekben, az orvosi ellátásban és a jogvédelemben a halászat terén bekövetkezett általános javulás, együtt a szociális védelem olyan szintjével, amely közelebb áll ahhoz, amit más munkavállalók is élveznek, csak akkor érhető el, ha globális szinten teszünk erőfeszítéseket a minimumszabályok meghatározására. Az EU-államok a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagjaként – a Bizottság támogatásával – a lehető legtöbbet tették egy korszerű és célratörő egyezmény létrehozása érdekében, amellyel ezek a nemzetközi minimumszabályok létrejönnek. Ezek azután kiegészíthetők a harmonizációt és a kikényszerítést szolgáló mechanizmusokkal, ilyen például a külföldi kikötők bizonyos feltételektől függő ellenőrzése. 2007 júniusában a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet irányítótestülete elfogadta az egyezményt, és a jogilag nem kötelező erejű ajánlást.

A 188. egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet halászokra vonatkozó számos régebbi szabályát felülvizsgálja, és amikor hatályba lép, mindenki számára egyenlő és jobb feltételeket teremthet. Az egyezmény olyan kérdéseket szabályoz, mint a minimális életkor, az orvosi vizsgálatok, a legénység elhelyezése, a pihenési időszakok, a munkavállalói szerződések, a repatriálás, a munkavállalók toborzása és helyszíne, a fizetés, az élelmezés és a szállás, az orvosi ellátás és a társadalombiztosítás. Az új egyezmény néhány része a szociális biztonság koordinálásához kapcsolódik, mivel ez teljes egészében a Közösség illetékességébe tartozó terület. A Tanácsnak ezért engedélyt kell adnia a tagállamoknak arra, hogy az egyezmény e részeit ratifikálhassák. A közös kompetenciába tartozó területek közé számos más téma tartozik. Mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet új szabályainak a lehető leghamarabb hatályba kell lépniük, a Bizottság azt javasolja, hogy az egyezmény tartalmazzon felhívást a tagállamokhoz, hogy kíséreljék meg felgyorsítani a ratifikációs dokumentumok benyújtását, és ha lehetséges, ezt legkésőbb 2012. december 21-ig tegyék meg. Ezt a felhívást támogatja az is, hogy a Tanács 2012 januárja előtt elvégzi a ratifikációs körülmények felülvizsgálatát.

  Iles Braghetto, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, tudjuk és valaki már említette ma este, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet a halászati ágazatot tartja az egyik legveszélyesebb munkakörnyezetnek. A halálos kimenetelű balesetek száma évente mintegy 24 000, így mindenki képet alkothat a probléma nagyságáról. Ezért ennek a szektornak széles körű szabályozásra és messzire ható nemzetközi jogszabályokra van szüksége, amelyek biztosítani képesek a halászoknak megfelelő élet- és munkafeltételeket biztosítani az egész világon, mert ők gyakran durva kizsákmányolásnak vannak kitéve.

A halászati ágazatban végzett munkáról szóló 188. egyezmény ezért alapvető fontosságú jogszabály, amelynek célja az ágazatban az egyenlő esélyek és a verseny tisztességesebb feltételeinek megteremtése. Mint már említettük, az egyezmény elősegíti a méltóságteljes élet- és munkafeltételeket a halászok számára, a munkahelyi egészséget és biztonságot, a megfelelő pihenőidőszakokat, a legénységi jegyzékeket, a repatriálást, a toborzást, a fizetést és a szociális biztonságot.

A kezdeti vita döbbentett rá bennünket valójában arra, hogy milyen sok a közös alap ennek a rendelkezésnek a fontosságát illetően. Ezért mi egyszerűen csak hangsúlyozni szeretnénk, hogy sürgős szükség van arra, hogy a tagállamok ratifikálják az egyezményt, hogy az mielőbb hatályba léphessen.

  Proinsias De Rossa, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, igen elégedett vagyok, hogy erről a kérdésről beszélhetek itt ma este. Úgy vélem, hogy egy halász – vagy akár egy halászasszony, ha egyáltalán van ilyen – munkája az egyik legveszélyesebb a világon. Tény, hogy egyedül Írországban alig van olyan év, amikor néhány halászhajó nem vész a tengerbe, és sok halász sérül meg munka közben.

Írország korábbi közjóléti minisztereként az én feladatom volt megpróbálni módot találni arra, hogy a halászhajókon dolgozó emberek jogait tiszteletben tartsák. Ez egy rendkívül bonyolult terület, ahol a kérdés az, hogy valaki „munkaszerződéssel” vagy „munkára szerződéssel” dolgozik – a különbség azok között van, akik adózási szándékkal alkalmazottként dolgoznak, és így társadalombiztosítási járulékukat a munkáltató kapitánynak fizetik, illetve azok között, akik a fogásból származó bevételen osztoznak, és akiket nem kezelnek szokásos alkalmazottként. Nagyon nehéz ezeket a helyzeteket egyeztetni. Miniszterként nekem sikerült rábukkannom egy olyan európai jogszabályra, amely rövid időre megoldotta a problémát, sajnálatos módon azonban utóbb azt megtámadták, és kiderült, hogy éppen ezekre a kérdésekre nem alkalmazható.

Az egész világon alkalmazandó közös minimumszabályok fontosságát említeni sem kell. Ezek közé tartoznak a fedélzeti egészségre és biztonságra, az elszállásolásra, az élelmezésre, sőt arra a garanciára vonatkozó szabályok, hogy a minimálbért a munkavállalóként foglalkoztatottakra is alkalmazzák, és fennáll a hajótulajdonosok és kapitányok azon kötelezettsége, hogy biztosítsák: ezeknek az embereknek teljes egészében fizessék be a járulékait.

Fontos, hogy ezek globális minimumszabályok legyenek, mert sajnálatos módon a tendencia az volt, hogy ezen a területen lefelé gyűrűző verseny uralkodott, mint néhány más területen is, így ennek az egyezménynek a lehető legsürgősebb jóváhagyása az, amit én már a korai fázisban sürgetnék. Azt hiszem, 2012 még nagyon messze van, és ha egyáltalán lehetséges, meg kell próbálnunk lerövidíteni ezt az időt.

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, alapvető fontosságú, hogy a halászok olyan munkafeltételekkel rendelkezzenek, amelyek méltányosak, amelye olyannyira biztonságosak, amennyire csak egy olyan nagy kockázatú mesterség, mint a halászat lehet, és kínáljon olyan tisztességes ellenszolgáltatást, amely lehetővé teszi a halászok és halászasszonyok számára, hogy eltartsák önmagukat és családjukat. A jövedelemnek stabilnak kell lennie, és megbízható alapul kell szolgálnia part menti közösségeink fenntartásához. A valóság az, hogy az én választókörzetemben a part menti közösségek igen nehezen tudnak megélni.

Ebben a vitában a kérdés számomra az, vajon a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 188. egyezményének ratifikálása és ezáltal a szabályozás és a politika a halászatban dolgozókra való kiterjesztése a halászok támogatását és védelmét szolgálja-e, vagy akadály lesz, valamint hogy el tudja-e érni azt a globális esélyegyenlőséget, amire a halászatunk fennmaradáshoz szükség van.

Egy kenyai delegáció beszélt nekem egy japán halfeldolgozó hajóról, amely az ő és szomszédjaik vizein dolgozik. Vajon ezen a halfeldolgozó hajón milyen feltételek között dolgoznak? Amit nekem elmondtak, abból azt gyanítom, hogy ezek a feltételek nem voltak valami jók. Amit tudok, az az, hogy a kifogott hal nem az afrikai népei javát szolgálja, annak ellenére sem, hogy az ő parti vizeikről származnak. Amikor ezt a halat a nemzetközi piacon értékesítik, nem olyan áron adják el azt, ami Európának és főként Írország megfelelhetne.

Írországban a munkanélküli halászoktól megtagadják a közjóléti kifizetéseket, és ez súlyos nélkülözéshez vezet. Ezért ha a ratifikálással sikerül elérni a halálos kimenetelű halászati balesetek számának jelentős csökkenését, biztosítani lehet a társadalombiztosítási juttatásokat és olyan szociális juttatásokat a halászok számára, mint az orvosi ellátás és a munkanélküli járadék, és akkor én üdvözlöm az egyezményt és ösztönzöm annak ratifikálását. Ha az életképes ágazatként elősegíti a halászati tevékenységet a kis- és közepes vállalkozások számára, különösen a családi tulajdonban lévő halászhajók számára, akkor minden bizonnyal támogatom az egyezményt, mert a halászat veszélyes és a világ sok részén kizsákmányoló jellegű – nemcsak a halakat, hanem az embereket is kizsákmányolják. Vajon meg tudja-e ezt tenni és meg fogja-e ezt tenni az egyezmény? Remélem.

  Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök asszony, a halászati források fenntartható irányítása a halászat szabályozását jelenti, de természetesen figyelembe kellene vennie a halászok erőfeszítéseit is. Mindenki egyetért azzal, hogy a halászat és mindenekelőtt a part menti illetve a mélytengeri halászat a világ legnehezebb munkája, még akkor is, ha már nem élünk a baszkok és az izlandiak XIX. századi halászati feltételeinek korában, akik hosszú halászati kampányokra indultak. A halászat továbbra is igen kemény szakma, és megérdemli a tiszteletet már csak az évi 24 000 halálos áldozat okán is.

A halászat tökéletes példája az erőforrások – nevezetesen a hal – globalizációjának köszönhető globális tevékenységnek, amely nem veszi tekintetbe a nemzeti határokat; ezért a nemzetközi jogalkotás az egyetlen helyénvaló válasz. Mivel a halászok munkáját nemzetközileg kell szabályozni, a jogalkotó természetesen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), és most ünnepeljük az ILO első, a minimális korhatárról, a foglalkoztatás ellenőrzéséről, az orvosi vizsgálatokról és az elszállásolásról szóló halászati egyezményeknek az 50. évfordulóját. A mai 188. egyezmény módosítja, kiegészíti és felülvizsgálja az előző egyezményeket. Mindezeket minél előbb, még 2012 előtt ratifikálni kell. Az egyezmény szép példa a felek által közösen tulajdonolt globális erőforrások közös kezelésére, és sürgető, mivel a tengerészeti szakmák – dokkmunkások, halászok, tengerészek – a mai globalizált gazdasági versenyben mindenféle visszaélésnek, kizsákmányolásnak és csempészetnek, sőt egyes esetekben a rabszolgaságnak is ki vannak téve, nyilvánvalóan a költségcsökkentés nevében.

A jogi védelem ezért alapvető fontosságú az egészség, az elszállásolás, a biztonság, a munkaidő, az életfeltételek, a fizetések, az orvosi ellátás és így a munkaszerződések és a szociális biztonság szempontjából. Ezzel most létrehozzuk a halászok minimális jogi státusát, és ennek során esélyegyenlőséget teremtünk a globális versenyben.

Lehetséges, hogy ez nem jelent sokat az európai halászoknak, akik mindezen jogokkal már rendelkeznek, de a világ halászai, a peruiak, az ázsiaiak vagy az afrikaiak számára ez egy nagy lépés előre.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, úgy vélem ez a ma esti vita rendkívül fontos, mert az Európai Parlament a hozzájárulásával, amit a véleményem szerint holnap egyhangúlag meg fog adni, megint lendületet adunk a tisztességes munka napirendje végrehajtásának, amit tavaly mindannyian támogattunk. A 188. egyezmény nem több, mint e napirend halászati ágazatra történő alkalmazásának egy része, amely ágazat nem tartozott a tengerészeti munkára vonatkozó általános szerződés hatálya alá, és amint az előző felszólalók elmondták, nagyon fontos, hogy ebben az ágazatban is globális szinten legyen meg a minimális lefedettség.

Az Európai Unió országai, úgy gondolom, 2012-ig mindannyian ratifikálni fogják ezt az egyezményt az előírások szerint. Nyolc tagállam már ratifikálta azt, ami azt jelenti, hogy az egyezmény alkalmazása megkezdődik, és mindannyian, akik a tenger mellett élünk, büszkék lehetünk arra, hogy a mi halászaink már rendelkeznek biztosítással, és nem kell versenyezniük olyan harmadik országokkal, amelyek esetleg szociális támogatást biztosítanak a halászaik számára.

Megismételném, hogy a Parlament már megszavazta a halászatban dolgozó vagyok azokkal kapcsolatban álló nők védelmét. A nők foglalkoztatása a halászatban közvetve és közvetlenül egyaránt igen fontos, mert ha a part menti területeken a nők nem állnak a halászok mellett, ezek a területek sokkal szegényebbek és sokkal ritkábban lakottak lennének, mert a szükségleteket az emberek elégítik ki, és nem éppen a jogalkotó szövegei.

Ezért mi hozzájárulunk a part menti területek kultúrájához, egy olyan társadalmi kultúrához, amely a tengerhez és a part menti területekhez kapcsolódó Európa kulturális elemeit is hasznosítja. Déltől északig, minden területnek megvannak a maga sajátosságai; ez az egyezmény azonban, amelyet elfogadunk azért, hogy a tagállamok ratifikálják azt, biztosítja a fedezetet minden alkalomra, és minden halász minden szükségletére.

Támogatnunk kell különösen az oktatásukat és az időskori gondozásukat szolgáló intézkedéseket.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Biztos úr, képviselőtársaimhoz hasonlóan én is szükségesnek tartom azoknak a szabályoknak az elfogadását, amelyek tisztességes munkafeltételeket biztosítanak munkavállalóknak a halászati iparban. Lehetetlen, hogy a XXI. század Európai Uniója a foglalkoztatás bármely ágában a rabszolgamunkához hasonló feltételeket engedjen meg. Én értékelem azt, hogy a javasolt módosításokat háromoldalú formátumban fogadták el, ahol a kormányok a munkaadók és a munkavállalók a munkára vonatkozóan átfogó nemzetközi szabályokat fogalmaztak meg, amelyek figyelembe veszik ennek az ágazatnak a speciális jellegét. Kedvező, hogy az új megállapodás meghatározza a minimális korhatárt, az orvosi vizsgálatokat, a pihenési időszakokat és a szociális biztonságot, és foglalkozik olyan kérdésekkel is, mint az elszállásolás, az élelmezés és a munkahelyi biztonság és az egészségvédelem. Mindezen elemek kétségtelenül tisztességes munkafeltételekhez vezetnek a halászok számára, csökkentik a sérülések és a halálos balesetek számát. Bár én olyan országot képviselek, amelynek nincs tengere, én is üdvözlöm ezt a szabályozást, támogatom a halászokat, és az egyezmény lehető leggyorsabb ratifikálását kívánom nekik, és nem csak azért, mert szeretem a halat.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Én is szeretnék csatlakozni az előadóhoz, a biztos úrhoz és valamennyi képviselőtársamhoz, akik örömüknek adtak hangot a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet e kezdeményezése kapcsán, és akik felhívást intéznek valamennyi tagállamhoz a 188. egyezmény ratifikálása érdekében.

A probléma az, hogy a halászati ágazat – ez a határok, elvek vagy korlátok nélküli vad piac – deregulációjának az áldozata nemcsak az erőforrás, azaz a hal fenntarthatósága, hanem maga a halász is. A halászok védelmének a közös halászati politika alapvető részévé, ha nem a középpontjává kell válnia.

Ez az alapvető követelésem: ne álljunk meg ennek a nemzetközi egyezménynek a ratifikálásánál, hanem a halászok védelmét helyezzük a közös halászati politika középpontjába.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. – (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, remélem, lehetővé teszik nekem azt az élvezetet, hogy lejegyezzem az e vitában kifejtett érveket, mivel különféle szempontokból valamennyi a tárgyalt egyezmény fontosságát hangsúlyozta. Hasonlóképpen eltérő szempontokból és alapos érvekkel hangsúlyozták ennek fontosságát a halászok mindennapi életére, akiknek a száma, amint a bevezetőben már említettem, majdnem 30 millió. Hölgyeim és uraim, véleményem szerint ennek a javaslatnak a hivatalos eljárása világos. Következő politikai erőfeszítéseinket a lehető leggyorsabb ratifikáció elérésére kell összpontosítanunk, mert a Bizottság javaslatában lefektetett határidő a lehető legkésőbbi és véleményem szerint ennek az időnek valamilyen csökkentése a hasznunkra válna. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Ilda Figueiredónak az elvégzett munkájáért, és valamennyi európai parlamenti képviselőnek a javaslat támogatásáért.

  Ilda Figueiredo, előadó. – (PT) Szeretnék köszönetet mondani az elnöknek és a biztos úrnak, valamint valamennyi képviselőnek, aki felszólalt és támogatta az egyezmény ratifikálását. Bizonyos vagyok benne, hogy a jelentést az Európai Parlament holnap elfogadja, és ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy a tagállamok sürgősen ratifikálják a 188. egyezményt, amit a halászati ágazatban végzett munkára vonatkozó 199. ajánlás kísér.

Amint már elmondták, a célunk az, hogy az egyezmény mielőbb hatályba lépjen, lehetőleg még 2012 előtt, és ezért kérjük, hogy valamennyi tagállam ratifikálja azt. Ez jelentősen hozzájárul majd ahhoz, hogy jobb munkafeltételeket, nagyobb biztonságot, kevesebb halálos kimenetelű balesetet garantáló nemzetközi minimumszabályokat érjünk el szerte a világon e nagyon veszélyes, ugyanakkor stratégiai fontosságú ágazat számára.

Az egyezmény hozzájárul majd a halászok méltóságának elismeréséhez is, akiknek a munkája olyannyira kemény, hogy érdeklődésünk középpontjába kell kerülnie.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.