Index 
Viták
PDF 1780k
2009. január 13., Kedd - Strasbourg HL kiadás
1. Az ülés megnyitása
 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet.
 3. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet
 4. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolása (átdolgozás) (vita)
 5. Ünnepi ülés és vita - az euró tízedik születésnapja
 6. Szavazások órája
  6.1. A polgári repülés biztonságának szabályozásában való együttműködés (A6-0468/2008, Paolo Costa) (szavazás)
  6.2. Az ovalbuminra és a laktalbuminra vonatkozó közös kereskedelmi rendszer (Kodifikált szöveg) (A6-0510/2008, Diana Wallis) (szavazás)
  6.3. A különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, részleges szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére, valamint az SE-k vagy az SCE-k létesítő okirat szerinti székhelyének a tagállamok közötti áthelyezésére alkalmazandó adóztatás közös rendszere (Kodifikált szöveg) (A6-0511/2008, Diana Wallis) (szavazás)
  6.4. Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének határozatai elleni fellebbezésekre alkalmazandó nyelvhasználati szabályok (A6-0508/2008, Costas Botopoulos) (szavazás)
  6.5. Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok a Nyugat-Balkánnal (A6-0489/2008, Bastiaan Belder) (szavazás)
  6.6. A közös agrárpolitika és a globális élelmiszerbiztonság (A6-0505/2008, Mairead McGuinness) (szavazás)
  6.7. A civil párbeszéd fejlesztésének perspektívái a Lisszaboni Szerződés keretében (A6-0475/2008, Genowefa Grabowska) (szavazás)
  6.8. A 2005/29/EK és a 2006/114/EK irányelv átültetése, alkalmazása és végrehajtása (A6-0514/2008, Barbara Weiler) (szavazás)
  6.9. A közös halászati politika és ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban (A6-0485/2008, Pedro Guerreiro) (szavazás)
  6.10. A peszticidek fenntartható használatáról szóló keretirányelv (A6-0443/2008, Christa Klaß) (szavazás)
  6.11. Növényvédő szerek forgalomba hozatala (A6-0444/2008, Hiltrud Breyer) (szavazás)
  6.12. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) (átdolgozás) (A6-0497/2008, Wolf Klinz) (szavazás)
  6.13. Államháztartások a gazdasági és monetáris unióban – 2007-2008 (A6-0507/2008, Donata Gottardi) (szavazás)
 7. A szavazáshoz fűzött indokolások
 8. Ünnepi ülés – Lettország
 9. A szavazáshoz fűzött indokolások (folytatás)
 10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 11. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
 12. Az útlevelekben és úti okmányokban alkalmazott biztonsági jellemzők és biometrikus elemek (vita)
 13. A Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumainak nyilvánosság általi hozzáféréséről (vita)
 14. A védelem és a biztonság területéhez kapcsolódó közbeszerzések (vita)
 15. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)
 16. Gyógyszerészeti csomag (vita)
 17. A veszélyes anyagok és készítmények (diklór-metán) (vita)
 18. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi Halászati Munkaügyi Egyezményének (188. sz. egyezmény) megerősítésére való felhatalmazás (vita)
 19. A következő ülés napirendje: lásd a Jegyzőkönyvet
 20. Az ülés berekesztése


  

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök

 
1. Az ülés megnyitása
A felszólalásokról készült videofelvételek
  

(Az ülést 9.00-kor megnyitják.)

 

2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet.

3. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet

4. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolása (átdolgozás) (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Wolf Klinz jelentése a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság nevében az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (átdolgozás) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0458 – C6-0287/2008 – 2008/0153(COD) (A6-0497/2008).

 
  
MPphoto
 

  Wolf Klinz, előadó.(DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, 2008 júliusában az Európai Bizottság előterjesztette javaslatát az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásra (ÁÉKBV) vonatkozó, hatályos irányelv felülvizsgálatára, és ezzel megteremtette az alapját annak, amiről itt ma vitát folytatunk. Rendkívül ambiciózus menetrendhez kellett tartanunk magunkat, ha biztosítani kívántuk, hogy az eredeti formájában 1985 óta hatályos ÁÉKBV-irányelv felülvizsgálata e parlamenti ciklusban tényleg megtörténjék.

E reformok egyértelmű célja az európai alapkezelő ágazat versenyképességének javítása volt, lehetővé téve költségeinek csökkentését, a fejlesztést és a méretgazdaságosság kihasználást, biztosítva, hogy valamennyi alapkezelő valóban hozzáférhessen az Európai Unió minden piacához, és mindezt úgy kellett elérni, hogy ne csökkenjen a befektetők védelme: éppen ellenkezőleg, mi a befektetők védelmének javítását kívántuk. Más szavakkal, programunk nagyon ambiciózus volt, és el kell mondanom, igazán nagyra értékelem, hogy ezt a projektet az összes érdekelt intézménnyel együttműködve ilyen rövid idő alatt sikeresen be tudtuk fejezni.

A befektetési alapok lehetőséget biztosítanak a kisbefektetők számára, hogy csekély összegű tőkét diverzifikált és professzionálisan kezelt portfólióba fektessenek be. A múltban az európai ÁÉKBV-k már igen sikeresnek bizonyultak. Az átruházható értékpapírokba történő kollektív befektetéseket nem csak Európában kínálják: azokat nem elhanyagolható mértékben az Európai Unión kívüli régiókba – különösen Dél-Amerikába és Ázsiába – is exportálják, és ott nagy elismertségnek örvendenek. Ezért igen fontos ezen irányelv felülvizsgálatakor annak biztosítása, hogy ne sértsük ezeknek az ÁÉKBV-knek a piaci helyzetét.

Az ÁÉKBV-irányelvet a múltban kétszer módosították, és a Bizottság ezúttal is nagy gondossággal kezelte a módosítást. Végigvitt egy konzultációs eljárást, előterjesztett egy Zöld könyvet és egy Fehér könyvet, és intenzív eszmecserét folytatott a piac valamennyi érintett szereplőjével. A Bizottság ebben a felülvizsgálatban összesen hat intézkedésre tett javaslatot, amelynek segítenie kell a korábban általam említett célok elérését.

Ezek közé tartozik először az alapkezelő-társasági útlevél bevezetése; másodszor az alapok határokon átnyúló összeolvadásának elősegítése, hogy az Európai Unióban kínált alapok száma csökkenjen, mérsékelve ezáltal az Európa és mindenekelőtt az Egyesült Államok között jelenleg megfigyelhető egyensúlytalanságot; harmadszor, az úgynevezett master feeder struktúrák lehetővé tétele, azaz annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy az egyik alapot egy másik master-alapba fektessék be, és ez a master-alap kezelje a befektetéseket; negyedszer, egy rövid, mindössze kétoldalas tájékoztató dokumentum, az úgynevezett legfontosabb befektetői információk kidolgozása, amely a kisbefektetők számára legfontosabb információkat tartalmazza; ötödször, a bejelentési szabályok egyszerűsítése annak biztosítása érdekében, hogy amikor egy alap olyan országban kéri az engedélyeztetést, ahol ez még nem történt meg, ez de facto ne jelentsen új engedélyeztetést; és végezetül, a felügyeleti szervek együttműködésének megerősítése.

Az alapkezelő ágazat sem úszta meg ép bőrrel a pénzügyi válságot. Nagyon sok pénz áramlott ki, és ilyen körülmények között meglehetősen fontos, hogy a lehető leggyorsabban meghozzuk döntéseinket, hogy megerősíthessük ezeknek az alapoknak a hitelességét, és biztosítsuk, hogy a kisbefektetők ne veszítsék el az ilyen befektetési eszközök iránti bizalmukat.

Két záró megjegyzéssel szeretném befejezni. Először: a Bizottság Jacques de Larosière elnökletével létrehozott egy csoportot az európai felügyelet kérdésének vizsgálatára. Remélem, hogy az e csoport által levont következtetéseket és az általa kidolgozott javaslatokat végső soron a Bizottság elfogadja, és itt is kedvező fogadtatásra találnak. Másodszor: éppen az alapok határon átnyúló összeolvadása esetén állapítottuk meg, hogy még mindig eltéréseket vannak a határokon átnyúló, illetve a hazai összeolvadások adóztatása terén. Itt is kérjük a Bizottságot arra, biztosítsa, hogy mindkét esetben egyenlő feltételeket, és nem eltérő bánásmódot teremt.

 
  
MPphoto
 

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök úr, örömmel tájékoztatom, hogy a Bizottság támogatja a Parlamentnek az ÁÉKBV IV. javaslathoz fűzött módosításait. Ez elősegíti az ÁÉKBV IV. módosításainak egyetlen olvasatban történő elfogadását. Ezt az eredményt az EU alapkezelő piacain – ahol a közelmúltban sok kemény kihívással szembesültek – örömteli fejleményként fogják üdvözölni.

A Bizottság által tavaly júliusban elfogadott javaslat alapos konzultációs folyamat eredménye. Ez a folyamat még a pénzügyi válság előtt kezdődött meg, és néhány egyértelmű célt határozott meg az ÁÉKBV-irányelv működésének javítása érdekében. Erre figyelemmel a Bizottság egyszerűsíteni és ösztönözni kívánta az ÁÉKBV-k határokon átnyúló értékesítéseit, hatékony eszközöket kíván biztosítani az alapkezelők számára az alapok méretének növelése és a méretgazdaságosság előnyeinek kihasználása érdekében. Ez azonban nem csak a versenyképességről szól. A Bizottság hatékony szabályokat kívánt alkotni a befektetői közzététellel kapcsolatban, biztosítva, hogy bárki, aki megtakarításait ÁÉKBV-be kívánja fektetni, a döntés meghozatala előtt lényegbe vágó, egyértelmű és közérthető tájékoztatást kapjon.

Örömmel jegyzem meg, hogy a Bizottság javaslatában kitűzött célok teljesültek. A Parlament és a Tanács kiigazította a Bizottságnak az összeolvadásra, a master feeder struktúrákra, az alapok bejelentési kötelezettségére, illetve a legfontosabb befektetői információkra vonatkozó javaslatát, miközben a Bizottság eredeti javaslatában kitűzött magas szintű célokat teljes mértékben tiszteletben tartották.

A Bizottság nagy örömmel fogadta a júliusi javaslatában foglalt fejezetek tekintetében folytatott együttdöntési eljárás eredményét is. Ami az alapkezelő-társasági útlevelet illeti – ami a javaslat fontos részévé vált –, a Bizottságnak kezdetben, a javaslat elfogadása idején súlyos aggályai voltak azzal a potenciálisan kedvezőtlen hatással kapcsolatban, amelyet a nem megfelelően előkészített alapkezelő-társasági útlevél gyakorolhatna a biztonságra és azokra a lakossági befektetőkre, akik a pénzüket ÁÉKBV-alapokban helyezik el.

Visszatekintve meg vagyok győződve arról, hogy az a döntésünk, miszerint konzultáljunk az Európai Értékpapír-szabályozók Bizottságával ezekről a kérdésekről, helyes volt. Ez segített a Parlamentnek és a Tanácsnak olyan hasznos rendelkezések kialakításában, amelyek védhetik a befektetési jegyek tulajdonosaink az érdekeit. Ez volt az egyetlen olyan tényező, amelyet figyelembe vettem az alapkezelő-társasági útlevéllel kapcsolatban.

Hosszú utat tettünk meg 2008 júliusa óta. Az Európai Értékpapír-szabályozók Bizottságának tanácsa alapot teremtett azokhoz az átfogó rendelkezésekhez, amelyek egyértelművé teszik a felelősségi körök tiszteletben tartását, biztosítják a teljes körű információáramlást, megerősítik a szükséges együttműködést és támogatják az EU tagállamainak hatóságait. Ez valamennyi fázisra igaz: az első engedélyesre, a folyamatos felügyeletre és a jogszabályok végrehajtatására. A Bizottság most már aláírhatja a kompromisszumos szöveget.

Ezzel azonban a mi munkánk még nem fejeződött be. Az alapkezelői-társasági útlevél sikere attól függ, képesek leszünk-e megbirkózni néhány még fennmaradó bonyolult kérdéssel, ilyen például a második szintű intézkedéseken keresztül megvalósuló kockázatkezelés. Ez a munka alkalmat ad arra is, hogy a kockázatkezelésnek a közelmúltban néhány alkalommal nyilvánvalóvá vált gyengeségeit megoldjuk.

Ezen intézkedések meghozatalánál a Bizottságra igen szigorú határidőket szabtak. Mi aggályainkat fejeztük ki e határidők betarthatóságát illetően. Időre és erőforrásokra van szükségünk ahhoz, hogy ezeket az intézkedéseket gondosan előkészíthessük, konzultálhassunk az érintettekkel, és elfogadhassuk azokat. A Bizottság arra törekszik, hogy ezt a folyamatot a lehető leggyorsabban megkezdhesse. Ahhoz, hogy időben elkészülhessünk, szükségünk lesz valamennyi szereplő teljes körű és aktív együttműködésére, ideértve a Parlamentet is.

Ismételten szeretnék őszinte köszönetet mondani az előadónak, Wolf Klinznek, és szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet és csodálatomat a Parlament iránt e dosszié hatékony kezeléséért. Mindhárom intézmény elégedett lehet a mindössze néhány hónap alatt elért konszenzussal. Önök megmutatták, hogy Európa képes gyorsan lépni a szabályozók hasznos javításának megvalósítása érdekében. Önöknek most erre a sikerre kell építeniük, és be kell fejezniük a végrehajtási jogszabályokkal kapcsolatos ambiciózus programot.

Végül engedjék meg, hogy e jelentés elfogadásával összefüggésben két olyan bejelentéssel zárjam felszólalásomat, amellyel a Bizottság is egyetért.

Először is, a határon átnyúló összeolvadások adóztatásának kérdését illetően a Bizottság vállalja, hogy megvizsgálja a nemzeti adózási rendszerek potenciálisan hátrányos hatását a határon átnyúló összeolvadásokra, és felhasználja eszközeit, ha a javasolt rendelkezéseket már elfogadták. A Bizottság különösen a befektetők szempontjából hátrányos adójogi következmények potenciális előfordulását vizsgálja meg.

A felügyelet kérdésében én már hangot adtam annak, hogy szükség van a felügyeleti hatóságok közötti együttműködésre. A Solvency II-ben, valamint a tőkekövetelményekről szóló irányelv módosításaiban a Bizottság – az ajánlásom alapján – már előterjesztett a felügyeleti együttműködés megerősítésére irányuló javaslatokat. Ezért számomra nem okoz nehézséget egyetérteni azzal, hogy szükség van az előrelépésre ezen a kulcsfontosságú területen. Következésképpen, a Bizottság az összes vonatkozó pénzügyi szektorra irányadó szabályozás következetességének és koherenciájának biztosítása érdekében egyetért azzal, hogy a de Larosière-jelentés következtetései alapján megvizsgálja az ezen irányelv felügyeleti együttműködésre vonatkozó megoldásaihoz kapcsolódó rendelkezései megerősítésének a lehetőségét.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès, a Jogi Bizottság véleményének szerzője. (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, kérem, engedjék meg nekem, hogy először is tisztelegjek az előadónk, Wolf Klinz által végzett figyelemreméltó munka előtt, mert sikerült neki széles körű egyetértést kialakítania a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságban, és teljes mértékben megfelelő kompromisszumot elérni az elnökséggel.

A Jogi Bizottság, amikor a véleményét kérték, ismertette nézeteit, és ezeket figyelembe vették. Az eredeti ÁÉKBV-irányelv az európai befektetési alapok fejlődésének kulcsa volt. 2007 júniusában az ÁÉKBV által kezelt eszközök 6000 milliárd eurót tettek ki, és az ÁÉKBV-k képviselték az Európai Unió befektetésialap-piacának mintegy 75%-át. Az ÁÉKBV-k által biztosított belső garanciák magyarázzák a befektetők körében és Európa határain kívül egyaránt kivívott elismertségüket. A szabályozásnak azonban változnia kell ezen alapok fejlődésének előmozdítása érdekében.

A 2001-ben bevezetett változások új befektetési területeket nyitottak meg az ÁÉKBV-k számára, azonban több akadályt nem szüntettek meg. A Zöld könyv nyilvános vitához vezetett. 2005-ben ezt követte a Fehér könyv.

Ma azt üdvözölhetjük, hogy az előttünk fekvő javaslat lényeges előrelépést jelent a hatékonyság irányában. A leglényegesebb haladást az alapkezelő társaságok európai útlevelének elismerése jelenti. A javasolt rendelkezések lehetővé teszik ennek az útlevélnek a bevezetését az alapkezelő társaságok számára, miközben megfelelő védelmet biztosítanak a befektetőknek. Ez egy tökéletes útlevél, és üdvözöljük azt. A felügyeletre vonatkozó intézkedések pedig minden bizonnyal hatékonyan megszüntetik az esetleg kifejezésre juttatott valamennyi kételyt.

A javaslat lényeges technikai jellegű javításokat is lehetővé tesz, például a bejelentések, a határon átnyúló összeolvadások, valamint a master feeder struktúrákban az alapok összekapcsolása terén. Az így elérendő harmonizálás egyenlő versenyfeltételeket garantál majd az egész Európai Unióban, feltéve – amint előadónk is kifejtette –, hogy fiskális szinten meghozzák a torzulások elkerüléséhez szükséges intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 

  Astrid Lulling, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (FR) Elnök, úr biztos, úr, minden eddiginél vegyesebb érzéseket táplálok azzal az irányelvre irányuló javaslattal szemben, amelyről a Parlament szavazni készül. Igaz, hogy az előadó – Klinz úr – sok éve dolgozik ezen, és tehetségesen tárgyalt, különösen a háromoldalú egyeztető eljárás során. Az is igaz, hogy az irányelv a belső piac működésében és a pénzügyi eszközök kollektív kezelésében néhány jelentős előrelépést tesz lehetővé, és ezeket az európai alapkezelő ágazat üdvözölte. A Tanácsban és a Parlamentben folytatott viták és tárgyalások sohasem voltak teljesen szabadok, mivel az eredmény előre ismert volt: néhány szereplő számára fontos volt, hogy az európai alapkezelő-társasági útlevelet bármilyen áron bevezessék.

Elvben nincs mit hozzátenni ehhez; az útlevél a saját maga védelme. Szükséges azonban biztosítani, hogy az alapkezelő társaságok útlevelének bevezetését a szükséges garanciák kísérjék, különös tekintettel az alapok felügyeletére, mivel az a funkcióknak a határokon túli szétválasztásához vezet. Sajnálattal jegyzem meg, hogy a megvalósult rendszer nemcsak bonyolult, hanem eltérő módon értelmezhető is. Fennáll az a veszély, hogy hamarosan olyan gyakorlati nehézségek merülnek fel, amelyek hátrányosan érintik az európai alapkezelő ágazat exportját, különösen a harmadik országokba irányuló exportot.

Tudomásul vettem, hogy álláspontommal kisebbségben maradtam, de emiatt nem érzem magam rosszul. Normális időkben azt mondanám, hogy csak a gyakorlat alapján lehet végleges következtetéseket levonni a kérdésről, és annak alapján dönthető el, hogy kinek van igaza. Vajon azoknak van igaza, akik bíznak a piaci szereplők alkalmazkodási képességében, vagy azoknak, akik egy prudensebb megközelítéshez ragaszkodnak? Én nem zárom ki a siker lehetőségét, de ez nincs garantálva. A legutóbbi hírekre tekintettel, különösen, ami a Madoff-botrányt és annak a kollektív befektetési vállalkozásokra gyakorolt hatásait illeti, nem valószínű, hogy nyugodtak lehetnénk.

Kételyeim aggodalomra adnak okot. Ma már tudjuk, hogy az alapkezelő ágazatot sem kíméli a pénzügyi válság. Lehetséges, hogy alapvető kérdéseket kell feltenni. Ebben a mély válságban egy olyan választás, amely csökkenti az érintettek felelősségét, vagy a felügyelő hatóságok közötti tökéletes együttműködést feltételez, vagy valóban hibákhoz vezethet.

Azt mondom, amit gondolok: ez az irányelv egy másik korból származik, a válság előtti korból. Egyfajta nemtörődömség nyomai látszanak rajta. Tény, hogy a pénzügyi rendszernek tartós és alapvető bizalmi válságot kell megtapasztalnia, és struktúrájának nagy részét újra kell gondolni. Ne felejtsük el, a pénzpiaci alapok elsődleges kötelessége, hogy a kockázatok diverzifikálásával és szigorú szabályok létrehozásával a befektetőket védje. Ha ezt a szöveget a jelenlegi állapotában a nélkül szavazzuk meg, hogy valójában tudnánk, merre megyünk, azt a látszatot keltjük, mintha semmi sem történt volna. A valóságtól való ilyen elrugaszkodás semmi jóra nem vezet, így én annak ellenére is tartózkodni fogok, hogy aláírtam a Tanáccsal elért kompromisszumos módosításokat. Az elfogadott javítások számomra – a körülményekre tekintettel – kevéssé fontosnak tűnnek az éppen fölvetett elvi kérdésekhez képest.

 
  
MPphoto
 

  Donata Gottardi, a PSE képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Most fogunk szavazni az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó új irányelvről. Ez az irányelv igen fontos volt a múltban, és az lesz a jövőben is.

Az első irányelv óta, amely közel negyedszázados, a dolgok olyan gyorsan változtak, hogy most már – amint a cím is mutatja – szükségessé vált a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolása, és radikális felülvizsgálatot kell kérnünk, hogy figyelembe vehessük az új igényeket, amelyeket szerintem a nagyobb likviditás és a mobilitás, valamint a fokozottabb felügyelet és ellenőrzés szempontjaira figyelemmel kell vizsgálnunk.

A Gazdasági és Monetáris Bizottságban a munka a kiváló együttműködés szellemében folyt, ami az előadó – akinek nem tudok eléggé köszönetet mondani – és a Tanács kedvező hozzáállásának tulajdonítható, talán azért, mert felfogtuk, hogy olyan területet érintünk, amely szorosan kapcsolódik a pénzügyi válsághoz, és sürgős szükség van arra, hogy időben is megfelelő válaszokat találjunk. Azt hiszem, ebben a fázisban fontos, hogy összegezzük azt a néhány pontot, amivel kapcsolatban egyetértésre és reményeink szerint jó következtetésekre jutottunk. Ez áll az alapkezelő társaságokra, különösen az alkalmazandó jog azonosítását illetően – ez annak a tagállamnak a joga, ahol az alap működik, illetve ahol az alapkezelő társaságot alapították –, ami azt szolgálja, hogy egyértelműbb, biztonságosabb és hatékonyabb felügyeleti rendszer irányában mozdulhatunk el. Ugyanez áll azokra a második szintű intézkedésekre vonatkozó megállapodásra, amelynek kapcsán a Bizottságtól azt kértük, hogy legkésőbb 2010 júliusáig fogadja el.

Ez vonatkozik arra a megállapodásra is, amely az alapkezelő társaságot teszi felelőssé az eljárásokért, mechanizmusokért és kapcsolattartó nevekért, hogy tegyék lehetővé a fogyasztók és befektetők számára konkrét információ megszerzését, nem utolsósorban akkor, amikor panasszal kívánnak élni, ha az alapkezelő társaság székhelye nem az adott tagállamban van. Kedvező fényben kellene látnunk a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés további erősítésének lehetőségét a tagállamok illetékes hatóságai közötti, az ÁÉKBV-kra és az alapkezelő társaságokra vonatkozó bilaterális és multilaterális megállapodások révén, és így kellene tekintenünk az összeolvadásra és a master feeder struktúrákra vonatkozó megállapodásra is, amely lehetővé teszi a teljes belső piacon való működést. Vannak még véleményeltérések közöttünk a bejelentési eljárás időzítésével kapcsolatban, mert azt szerettük volna, és még mindig azt szeretnénk, ha ez hosszabb és alkalmasabb lenne, amint azt a Tanács lefektette.

Végül szeretném megemlíteni a tájékoztatóval kapcsolatos előrelépést, ami a fogyasztóvédelmet szolgáló legfontosabb befektetői információ, megjegyezve, hogy ebben az esetben is szerettük volna, ha a tájékoztató kisméretű papíralapú változatát automatikusan terjesztenék, és nem csak kérésre adnák át. Befejezésképpen, úgy érzem, széles körű megállapodásnak kell születnie ahhoz, hogy ezt a dossziét az első olvasatban lezárjuk.

 
  
MPphoto
 

  Olle Schmidt, az ALDE képviselőcsoport nevében.(SV) Elnök úr, biztos úr, azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok kollégámnak, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport tagjának, Klinz úrnak a kiváló munkáért. Az olyan viharos időkben, mint amilyen ez az ősz volt, az előadó sikeresen ért el ésszerű kompromisszumot, amint már hallottuk. Ezeket a kérdéseket még a pénzügyi válság nélkül is nehéz kezelni. Ezt nagyon jól tudom, mert 2001-ben én voltam felelőse az ÁÉKBV irányításáért.

Az ÁÉKBV-alapok célja az, hogy nemcsak jobb és nagyobb alapkezelő piacot hozzanak létre, hanem az is, hogy az nyitott és fogyasztóbarát piac legyen. Nagyjából ez történt meg. 2001-ben sok akadályt megszüntettünk. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy akkor sem volt ez könnyű. Az még a Lámfalussy-folyamat előtt történt. Néhány akadály azonban még mindig megmaradt, és ezekkel az akadályokkal foglalkozunk most. Javulás következik be a marketing területén. A befektetők fokozottabb védelmet élveznek majd. Az alapok összeolvadása és a master feeder struktúrák lehetségessé válnak, valamint a felügyelő hatóságok közötti együttműködés megerősödik, amit a biztos is említett.

Az alapkezelő-társasági útlevélre vonatkozó szabályozás érzékeny kérdés. Ezzel kapcsolatban már hallottunk megjegyzéseket. Ismerjük az eltérő véleményeket. Én azonban úgy gondolom, hogy a jelenlegi javaslat jó. A verseny és a nyitottság mindig hasznos egy jól szervezett piacon.

Egy másik fontos kérdés a legfontosabb befektetői információ, ami az egyszerűsített tájékoztató helyébe lép. Egyensúlyt kell elérni a releváns tájékoztatás és a hatékonyság között. A túl sok információ nem jó, de a túl kevés sem az. A nyelv kérdése is természetesen érzékeny kérdés, de úgy vélem, kell lennie kellő bátorságnak ahhoz, hogy ezt a kérdést megoldjuk, ha komolyabb előrehaladást akarunk elérni a határon átnyúló kereskedelemben. Ezen a területen is ésszerű egyensúlyra van szükség.

Amint az már az ősszel nyilvánvalóvá vált, Európának hatékonyan működő pénzpiacra van szüksége. Az ÁÉKBV-k megnyitották az utat, és Európán kívül is sikeres és megbecsült védjeggyé váltak. Óvjuk ezt a fejlődést, amint ez a javaslat is teszi.

 
  
MPphoto
 

  Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azzal kívánom kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, Klinz úrnak a kiváló jelentéshez. Igen keményen dolgozott, hogy megszerezze a kölcsönös kompromisszumot, és ehhez gratulálok neki.

Amikor az ÁÉKBV-irányelv hatályba lép, a nehézkes bürokrácia visszaszorítását és a szükségtelen költségek csökkentését szolgálja majd.

A kompromisszumra törekvő tárgyalások során elismerték egyes tagállamok bizonyos konkrét aggodalmait, és ezzel lehetővé vált egy erős és széles körű támogatást élvező javaslat megteremtése. Úgy vélem, az nemcsak a fogyasztókat védi, hanem jó a befektetők számára is. Amint néhány felszólaló már elmondta, a nyitott piac jó dolog, és mindannyiunk számára igen hasznos lehet, ha azt jól szabályozzák.

Az ÁÉKBV felülvizsgálat ismételt felismerése annak a ténynek, hogy a mára nagy mértékben integrált pénzpiacok miatt – a globális pénzügyi szolgáltató ipar hatékony szabályozása és működése érdekében – közös szabályokra és szabványokra van szükség. Ezt nemcsak Európában, hanem szerte a világon is elismerik amint példátlan pénzügyi válságon megyünk keresztül. Igen fontos, hogy globális szinten is együttműködjünk, hogy a problémákra megoldást találhassunk.

Hadd tegyem hozzá, a mai nap nagy alkalom: ma ünnepeljük az euró bevezetésének tízedik évfordulóját, ami önmagában mutatja a gazdasági együttműködés fontosságát. Szerencsés, hogy saját hazám, Írország az eurózóna tagja, mivel az euró Írország és más országok számára is a stabilitás forrását jelentette a soha nem látott piaci zavarok és a jelenlegi globális recesszió közepette. Ha Írország nem lenne az eurózóna tagja, valószínűleg Izlandhoz hasonló szerencsétlen helyzetbe kerültünk volna – de nem ez a helyzet.

Szeretném emlékeztetni e Ház néhány ír képviselőjét – a Sinn Féint különösen –, hogy amennyiben az ő akaratuk érvényesült volna, ma nem lennénk az eurózónában. Akkor ezt hátrafelé tett lépésként írták le. Írország most nem lenne a monetáris unió tagja, és az ír gazdaság helyzete éppen olyan rossz lenne, mint Izlandé.

Szeretném emlékeztetni azokat, akik az európai projekt ellenzői voltak Írországban, hogy szerte a világon sok ország arra használja fel a Lisszaboni Szerződés ír elutasítását, illetve az ennek lehetséges vagy érzékelt hatásai miatti zavart, hogy új szerződéseket szerezzenek meg Írország kárára. Gazdasági szempontból Írországnak az európai döntéshozatal középpontjában kell maradnia, ahol hagyományosan voltunk, és ahol vállalkozásaink Írországot kívánják és akarják látni.

 
  
MPphoto
 

  John Purvis (PPE-DE). - Elnök úr, a pénzügyi szolgáltatási ágazatot jelenleg körülvevő szabályozás vitáival és a túlszabályozás felé rohanás meggondolatlan sürgetésével együtt ez a javaslat a józan ész és az ágazat helyénvaló és megfontolt szabályozásának üdvözlendő példája. Klinz úr és a Bizottság jó munkát végzett, és én boldogan támogatom ezt a jelentést és a javasolt felülvizsgálatot.

Az ÁÉKBV az európai – és igen, a skót – befektetéskezelő ágazat létfontosságú része. Ezek a takarékoskodók és a befektetők számára nemcsak Európában, hanem az egész világon is a megtakarítások létfontosságú eszközét jelentik. Ennek követése minden bizonnyal elegendő dicséret, hiszen még az Egyesült Államokban is az ÁÉKBV a kívánatosnak tekintett modell. Klinz úr sokat átvett abból, amit én létfontosságúnak tartok, például a diverzifikálást az új befektetési termékek és technikák felé, együtt a józan ész követelte ésszerű biztonsággal. A legfontosabb az, hogy nagyobb méretgazdaságosságot kell elérnünk Európában. Az ÁÉKBV-ink közül sok túlságosan kicsi, és túlságosan sok van belőlük, így elő kell mozdítanunk az egyesüléseket. Személy szerint én továbbmentem volna, lehetővé téve, hogy az eltérő befektetési célokkal rendelkező ÁÉKBV-k könnyebben egyesülhessenek, feltéve, hogy a befektetők kellő védelemben részesülnek, és az ilyen változtatásokról tájékoztatják őket.

Harmadszor, az alapkezelő-társasági útlevél létfontosságú új rendelkezés, ami a méretgazdaságosság fokozottabb kihasználását, a nagyobb hatékonyságot és a bürokrácia visszaszorítását teszi lehetővé. Ez csak szolgálja a befektetők érdekeit. Ezért a felülvizsgálat hasznos lesz az ágazat számára, de ami még ennél is fontosabb, jó lesz a befektetők és a takarékoskodók számára nemcsak Európában, hanem az egész világon is. Én nagy örömmel támogatom Klinz úr jelentését és az ÁÉKBV-felülvizsgálatot.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès (PSE). (FR) Elnök úr, Klinz, úr, köszönet a munkájáért, az elkötelezettségéért és a tárgyalási készségéért. Az ÁÉKBV bizonyos értelemben az európai pénzpiacok védjegye; jó exportterméknek bizonyult. Azonban vannak egyensúlytalanságok az Európai Unióban, mivel ez egy olyan terület, ahol vannak termelő országok és fogyasztó országok, és ehhez kapcsolódóan eltérő stratégiák léteznek.

Ezen irányelv felülvizsgálatának egyik célja, hogy e feltételek mellett az ÁÉKBV-k olyan belső piacát megteremtsük meg, amely valóban működik. Ebben a fázisban négy kérdés merül fel: az első – ami már előkerült ebben a vitában – nyilvánvalóan az alapkezelő-társasági útlevél, és én hallottam a biztost arról beszélni, hogy tart attól: az útlevelet esetleg rosszul készítik elő. McCreevy úr, akarat kell ahhoz, hogy előkészítsük, de néha olyan érzésem volt, mintha a biztos úr nem nagyon akarná ezt elérni. Örülök ezért, hogy az Európai Parlament és a Tanács kezdeményezésére elindultak a tárgyalások annak érdekében, hogy amikor az ÁÉKBV-irányelvet felülvizsgáljuk, olyan valós alapkezelő-társasági útlevelet fogadjunk el, amely lehetővé teszi az Európai Unió belső piaca számára, hogy normális feltételek mellett működhessen.

A második észrevétel a visszatartás kérdéséhez kapcsolódik. Ha, amennyiben a tőkekövetelményekről szóló irányelv felülvizsgálata során előírjuk a bankok számára, hogy az általuk kihelyezett értékpapírok 5%-át tartsák portfóliójukban, hasonló feltételek mellett szükség lesz az ÁÉKBV-k terén is a visszatartási kötelezettségek összehangolása is, mert ugyanazoknak a kockázatoknak ugyanolyan szabályokhoz kell vezetniük.

Harmadik észrevételem a felügyelet kérdéséhez kapcsolódik. Nem hiszem, hogy itt bárki kétségbe vonná arra irányuló eltökélt szándékunkat, hogy a felügyelet terén jobb feltételeket kívánunk. Barroso elnök úr kezdeményezésére mindannyian a Jacques de Larosière által vezetett munkacsoport eredményeit várjuk. Úgy vélem, a tét olyan nagy, hogy már nem várhatunk sokkal tovább arra, hogy e munkacsoport eredményeit hasznosítsuk. Ennek hatása lesz a felügyelet megszervezésének feltételeire az érintettek, azaz az ÁÉKBV-k termelői és fogyasztói között. Ezen a területen szükségünk van a felügyelet kérdéseinek meghatározására.

Végezetül, utolsó észrevételem az adózási rendszerekhez kapcsolódik. Az előadó már említette ezt, és a biztos úr is kötelezettséget vállalt. Az adórendszerek kérdése mögött rejtett protekcionizmus húzódik meg, amit el kell utasítanunk, és amin túl kívánunk lépni. Ehhez a Bizottságnak kezdeményeznie kell, hogy az adórendszerek protekcionizmustól mentesen tegyék lehetővé az ÁÉKBV termékek valóban szabad mozgását.

 
  
MPphoto
 

  Margarita Starkevičiūtė (ALDE). (LT) Én is szeretném kiemelni előadónk kiváló munkáját és azt, hogy képes volt megfelelő kompromisszumot találni. A felszólalók némelyikéhez hasonlóan azonban nekem is vannak kétségeim. Ezek a kétségek arra a rendelkezésre vonatkoznak, amely szerint az EU tagállamainak – amint a dokumentum meghatározza – a befektetési vállalkozásokhoz kapcsolódó valamennyi iratot a „nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelven”, azaz angolul kell elkészíteniük.

Én amellett szólaltam fel, hogy teremtsünk lehetőséget a vállalkozásoknak a költségek csökkentésére, amit nem kellene részletesen szabályozni, de az egynyelvű alapkezelőknek, ebben az esetben az angolul beszélőknek nem kellene elsőbbséget és versenyelőnyt adni. A jogbizonytalanságot is kerülnünk kellene.

Hogyan védhetné meg a fogyasztó a jogait, ha a dokumentum megteremti a pénzügyi vállalkozás felelőssége bizonytalan értelmezésének előfeltételeit? Én amellett vagyok, hogy egyértelműen határozzuk meg a pénzügyi vállalkozás felelősségét és azokat a versenyfeltételeket, amelyeket a befektetési vállalkozás követ.

 
  
MPphoto
 

  Marek Aleksander Czarnecki (ALDE).(PL) Véleményem szerint a Parlament munkájában prioritást kell adni az ÁÉKBV-k működési mechanizmusai hatékonysága javításának. Az európai alapkezelő ágazatban a hasznok és a verseny növeléséhez korlátozni kell a befektetőknél felmerülő költségeket, ugyanakkor azonban ugyanolyan magas szintű védelmet kell biztosítani a számukra. Egyetértek az előadóval, hogy a jelenlegi tájékoztató helyébe a befektetők számára kulcsfontosságú információt tartalmazó szabad dokumentumnak kell lépnie.

Nagyon fontos az is, hogy dolgozzunk tovább az irányelven az alapok összeolvadása adóztatásának területén, az adózási akadályok megszüntetése érdekében. Továbbá, az előadóhoz hasonlóan én is azon az állásponton vagyok, hogy az alapkezelő-társasági útlevél gyakorlati használata – amelynek célja az alapkezelő társaságok feljogosítása arra, hogy az EU egész területén kínálhassanak csoportos portfóliókezelési szolgáltatásokat – hozzájárulna az igazi közös piac létrehozásához az alapkezelő ágazatban.

 
  
MPphoto
 

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök úr, ismételten szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet és csodálatomat azért, hogy a Parlament ilyen hatékonyan kezelte ezt a dossziét. Ez egy figyelemre méltóan gyors konszenzus eredménye.

Amint már említették, ez nem a történet vége – még sokat kell tenni a 2. szinttel kapcsolatban. A tagállamoknak is lesz feladatuk az új szabályok átültetésével – az 1. és a 2. szinten –, mégpedig 2011 nyaráig. Létre kell hozni a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti együttműködési megállapodásokat. Ezek a megállapodások az alapkezelő-társasági útlevél jó működésének a kulcsát jelentik.

Biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság mindent megtett a haladás elősegítése érdekében, hogy ezek az igencsak szükséges változtatások működni kezdjenek az EU alapkezelő ágazatában.

 
  
MPphoto
 

  Wolf Klinz, előadó.(DE) Elnök úr, először is egyetértek a biztos úrral abban, hogy ez még valóban nem a történet vége. Hozzá kell kezdenünk a végrehajtáshoz, és ez az egyik indoka annak, amiért ilyen viszonylag szűk határidőket szabtunk a Parlament és a Tanács számára, mert biztosítani kívántuk, hogy ne kelljen túl sokáig várnunk a végrehajtásra. Tartanunk kell ezt az ütemet, mert látható, hogy piacok rohamtempóban változnak, és ha folyamatosan hátul kullogunk, nem vagy csak részben tudjuk elérni céljainkat.

A mai vita megmutatta, hogy a pártokon átívelő széles egyetértés eredményeként itt kompromisszumra jutottunk. Elismerem, hogy Lulling asszony kissé másképpen látja a dolgokat, de én meglehetősen bizakodó vagyok abban, hogy a jövő megmutatja: az az aggodalma, hogy a luxembourgi pénzügyi központ, mint Európa egyik befektetésialap-központja, károkat szenvedhet el, alaptalannak bizonyul majd, sőt, ezzel éppen ellentétben, ez az új ÁÉKBV-irányelv még ennek a pénzügyi központnak is esélyt kínál.

Berès asszonynak teljes mértékben igaza van, végső soron arról van szó, hogy hozzuk létre a befektetésialap-kezelő ágazat tényleges belső piacát. Ez az ágazat a példája annak, hogy bár gyakran beszélünk a belső piacról, sok esetben még nincs ilyen. Ez a döntő kérdés. Senki sem vitatja, hogy ez az együttműködés teljesen új és igen ambiciózus szintjéhez vezet a felügyeleti hatóságok között is, de ezzel egyébként is meg kell birkóznunk. A felügyeleti hatóságoknak más területeken is szorosabban, bizalomteljesebben és konstruktívabban kell együttműködniük, mint korábban. Ha az ÁÉKBV-irányelv gyengéd nyomást gyakorol, hogy ez megtörténjen, akkor csak azt mondhatom: annál jobb.

A biztos úr által említett 2. szintű intézkedések számosak lehetnek, és azokkal rövid időn belül kell megbirkózni. Ez igaz, de mindannyiunknak érdeke fűződik ahhoz, hogy ez meg is történjen.

Ezzel azonban még történt semmi. Magának az ágazatnak is el kell készítenie egyik-másik házi feladatát. A Bizottság és a Parlamentben mi is tudatosan döntöttünk úgy, hogy nem vetjük fel az alapkezelés kérdését, mert azzal a feltételezéssel élünk, hogy az ágazat megtartja ígéretét, és ezt az ügyet jogszabályi kényszer nélkül maga intézi el. Már igen hosszú ideje dolgoznak rajta, de még mindig nem tudnak semmi konkrétumot felmutatni. Remélem, hogy az ágazat hamarosan letesz valamit az asztalra, különben nem lesz más választásunk, mint hogy a közeljövőben további intézkedéseket hozzunk.

Zárásképpen szeretnék köszönetet mondani nemcsak a Bizottságnak, hanem mindenekelőtt a Tanácsnak az együttműködésért és az aktív támogatásért. Ugyancsak hálás vagyok a többi képviselőcsoport valamennyi képviselőjének, különösen Berès asszonynak, Gottardi asszonynak, Gauzès úrnak és Lulling asszonynak is, aki – amint ma ismét megmutatta – harciasan képviselte érdekeit, de ahol kompromisszumra jutottunk, hajlandó volt osztozni benne. Nagyon szépen köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

(Az ülést 9.40-kor felfüggesztik és 10.00-kor folytatják.)

 
  
  

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
elnök

 

5. Ünnepi ülés és vita - az euró tízedik születésnapja
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az ünnepi ülés és vita az euró 10. születésnapjáról.

(Film)

Juncker úr, Giscard d’Estaing úr, Trichet úr, Almunia úr, Berès asszony, hölgyeim és uraim!

2009. január 1-jén volt valutánk, az euró 10 születésnapja. Ma itt az Európai Parlamentben az Európai Unió eddigi egyik legfontosabb és történelmi határozatát ünnepeljük. A gazdaságilag egyre szorosabban összetartozó Európai Unióban az euró létrehozása a közös piac megerősítésének és a belső piacon folytatott kereskedelem egyszerűsítésének logikus fejlemény volt; mégis amikor tíz évvel ezelőtt 11 szuverén állam valutája helyébe egyetlen valuta lépett, igen sok kétség volt afelől, hogy a tervezett egységes valuta valóban sikeres lesz-e. Bevezetése bátorságot és határozottságot igényelt.

Tíz év elteltével nemcsak azt látjuk, hogy az euróban éppen úgy megbíznak, mint az euróövezetben korábban használt valutákban, hanem azt is, hogy a közös pénz kétségtelenül jelentős előnyökkel járt az Európai Unió népei és vállalkozásai számára.

Az eurózóna a makrogazdasági stabilitás kősziklájává vált. Az eurózóna gazdaságának méretére és arra a tényre tekintettel, hogy kereskedelmének nagyobb része az unión belül folyik, az eurózónáról bebizonyosodott, hogy sokkal inkább képes ellenállni a gazdasági sokkokkal szemben, mint amennyire a tagállamok korábban képesek voltak erre.

A globális pénzügyi válság elmúlt hónapjaiban az euró fontos stabilizáló tényezőnek bizonyult: az egységes valuta megvédett bennünket az 1930-as évek óta bekövetkezett legsúlyosabb pénzügyi válság legrosszabb hatásaitól.

A stabilizáló tényezőként működő Európai Központi Bank és a központi bankok európai rendszere nélkül az Európai Unió helyzete tavaly ősszel számottevően rosszabb lett volna.

Nézzenek csak Írországra, egy olyan országra, amelyet különösen súlyosan érintett a pénzügyi válság: a monetáris unióban való tagsága megvédte a még nagyobb arányú válságtól.

A monetáris unió remélhetően visszafordíthatatlan lépést jelent a mélyebb gazdasági és politikai integráció felé; ez a „közös célú Unió” részeként való létet jelenti. Mint egy család, az eurózóna valamennyi tagja beszél a másikkal, és a valamennyiük számára haszonnal kecsegtető legjobb megközelítést fogadják el.

Az euró létrehozása azonban nem csak gazdasági és pénzügyi hatásokkal járó döntés volt; ez igen egyértelmű jelzést is adott arra, hogy az Európai Unió olyan helyzetben van, hogy képes nagy horderejű döntéseket hozni a közös virágzó jövő felépítése érdekében.

Ma az eurózóna számos polgára szemében az egységes valuta egyike az európai integráció legkedvezőbb eredményeinek. Annak biztosítása érdekében, hogy ez a jövőben is így legyen, szigorúan őriznünk kell a közös valuta stabilitását: csak így lehet biztosítani, hogy az euró a jövőben is stabilizáló tényező és szilárd pont legyen ebben a viharos világban.

Mára az Európai Unió tagállamainak több mint fele bevezette az eurót. Néhány nappal ezelőtt üdvözöltük Szlovákiát az eurózóna 16. tagjaként, és bizonyos vagyok benne, hogy mire az euró következő nagy születésnapját ünnepeljük, a zónának még több tagja lesz. Az Európai Unió valamennyi tagállama számára célként kell kitűzni, hogy a stabilitási kritériumok alapján végül csatlakozzon az egységes valutánkhoz.

Meg vagyok győződve arról, hogy ez a fokozatos bővítés segít az egész euróövezet megerősítésében, és egyben a közös, békés európai jövő szimbóluma is, különösen az Európai Unió fiataljai számára.

Franciaország korábbi elnöke, Valery Giscard d’Estaing is itt van velünk ma, és üdvözöljük őt. A korábbi német kancellárral, Helmut Schmidttel, a korábbi luxemburgi miniszterelnökkel, Pierre Wernerrel és másokkal együtt ő egyike az egységes valuta építőmestereinek. Nagyon meleg üdvözlet önnek, Giscard d’Estaing úr!

(Taps)

Egyetértek Helmut Kohllal, aki François Mitterrand-nal és Jacques Delors-ral és másokkal együtt – éppen most láttuk Jacques Santert a filmen – hozzájárult az euró végleges bevezetéséhez, amikor azt mondta 1998-ban, hogy „...egy valuta persze csak egy fizetőeszköz. De egy valuta sokkal több, mint egy fizetőeszköz. Annak köze van a kulturális identitáshoz, és egyben a politikai stabilitás mércéje is... Képzeljék el, micsoda fantasztikus eredmény az, hogy az Európai Unióban... az összes intelligenciánkkal, kreativitásunkkal és színes sokféleségünkkel és az összes nehézség ellenére is... polgáraink millióinak egyetlen valutája lesz.”

Az Európai Parlament nevében szeretnék őszinte köszönetet mondani az euró valamennyi építőmesterének, mindazoknak, akik előkészítették a közös valuta útját, különösen az Európai Központi Banknak és jelenlegi elnökének, Jean-Claude Trichet-nek és a sajnálatosan elhunyt elődjének, Willem Duisenbergnek történelmi eredményükért. Az Európai Központi Bank fontosságát egyszerűen nem lehet eléggé hangsúlyozni.

(Taps)

Köszönetet kell mondanunk különösen Alexandre Lamfalussynak, az Európai Monetáris Intézet elnökének, akivel tegnap este találkoztunk, és aki most egy szűk körű megbeszélésen vesz részt.

Az Európai Palamentnek és az ilyen ügyekért felelős bizottságának, a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak, amelynek az elnöke akkor Karl von Wogau volt, majd őt Christa Randzio-Plath követte, hajtóerőként szintén megvolt a maga szerepe e történelmi projektben, ami az évek során a valutakígyótól az egységes valuta létrehozásáig vezetett. Ugyanez vonatkozik a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság jelenlegi alakjára, amelynek elnöke Pervenche Berès, akinek hálásak vagyunk ezen ünnepség gondolatáért.

Az euró 10 évvel ezelőtti bevezetése óta az Európai Központi Bank és az Eurócsoport egyre szorosabb kapcsolatot tartott fenn az Európai Parlamenttel. Szeretnék köszönetet mondani a két intézmény elnökének, Juncker úrnak, mint az Eurócsoport elnökének, és az Európai Központi Bank elnökének, Trichet úrnak az Európai Parlamenttel folytatott kiváló együttműködésükért.

A tízedik születésnap alkalmából még sok sikeres évet kívánunk egységes valutánknak, az eurónak, és fényes közös jövőt az európai kontinens számára.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. (FR) Elnök úr, Giscard d’Estaing úr, Juncker úr, hölgyeim és uraim, rendkívüli megtiszteltetés és nagy öröm, hogy részt vehetek ezen az ünnepi ülésen, ahol az euróról, mint Európa egyik legfontosabb vívmányáról emlékezünk meg.

Jean Monnet, Európa alapító atyja egyszer azt mondta: „Amikor egy gondolat illeszkedik a kor szükségleteihez, az már nem azoké az embereké, akik kitalálták, és erősebb, mint azok, akik ellenőrzésük alatt tartják,” és hozzátette, „nincsenek idő előtti gondolatok, alkalmas pillanatok vannak, és tudnunk kell, hogy ezeket ki kell várni.”

Évtizedeken át az egységes európai valuta csak kevesek által osztott gondolat volt. Sokkal többen gondolták azt, hogy sohasem válik valósággá, vagy, hogy bukásra van ítélve. Ma az egységes valuta európai polgártársaink közül 329 millió ember számára maga a valóság. Egy napon az euró létrehozását döntő lépésnek fogják tekinteni az Európa népeinek egyre szorosabb uniójához vezető hosszú úton.

Nem kerülhetem meg, gondolnom kell alapító atyáinkra – Robert Schumanra, Walter Hallsteinre, Alcide de Gasperire, Pierre Wernerre, Sicco Mansholtra és Paul-Henri Spaakra – akik, amint néhány perccel ezelőtt láthattuk, azok a látnokok voltak, akiknek az Európai Uniót köszönhetjük.

Emlékszem az államférfiakra, az állam- és kormányfőkre, akik határozott, meggyőződéssel teli és bátor európaiak voltak, akiket ma Valéry Giscard d’Estaing képvisel. Nélkülük nem lett volna euró.

Az euró bevezetése óta polgártársaink az árstabilitás olyan szintjét ismerték meg, amelyet az eurózónában kevesen értek el korábban. Ez az árstabilitás előnyös valamennyi európai polgár számára. Védi a jövedelmeket és a megtakarításokat, segít a finanszírozás költségeinek csökkentésében, ösztönzi a beruházásokat, a munkahelyteremtést és a közép- és hosszú távú prosperitást. Az egységes valuta a dinamizmus hajtóereje az európai gazdaságban. Növelte az árak átláthatóságát, erősítette a kereskedelmet, előmozdította a gazdasági és a pénzügyi integrációt.

az Európai Központi Bank elnöke. (DE) Az elmúlt néhány hónap az euró egy másik előnyének bizonyítéka volt. A pénzügyi válság rámutatott, hogy viharos időkben jobb egy nagy és biztonságos hajóban, mint egy kis csónakban ülni. Vajon képesek lettünk volna-e olyan gyorsan, olyan határozottan és olyan következetesen cselekedni itt Európában anélkül, hogy a közös valuta összekötne bennünket? Vajon olyan helyzetben lettünk volna-e, hogy megvédhetjük az egyes nemzeti valutáinkat a pénzügyi válság hatásaitól? Büszkék lehetünk arra, ahogyan Európa parlamentjei, kormányai és központi bankjai reagáltak. Együttesen megmutattuk, hogy Európa még nehéz körülmények között is képes a döntéshozatalra.

(Taps)

az Európai Központi Bank elnöke. − Az euró történelmi sikerét nemcsak a látnok vezetők határozottságának és kitartásának köszönhetjük – és én megemlítem őket –, hanem az európai intézmények közötti hatékony összjátéknak is.

Az Európai Parlament az úttörő fázisban meghatározó szerepet játszott. A Parlament volt az első olyan európai intézmény, amely még 1962-ben javaslatokat tett az egységes valutára. Az elmúlt tíz évben – az EKB létrehozása óta – intézményeink igen szoros és gyümölcsöző párbeszédet tartottak fenn. E párbeszéd során az EKB igazgatótanácsának tagjait e Parlament és az elnök által említett bizottságok több mint 50 alkalommal hallgatták meg. A Parlament és az EKB közötti párbeszéd igen fontos az elszámoltathatóság szempontjából, lehetővé téve az EKB-nak, hogy a határozatait és az intézkedéseit illetően felvilágosítással szolgáljon a közvéleménynek az ő választott képviselőin keresztül.

Létezésének első három évében az eurónak három nagy próbatétellel kellett szembesülnie: egy szilárd és hiteles központi bank létrehozásával, egy stabil, új valuta létrehozásával és a bizalom felkeltésével. Ezeknek a kihívásoknak sikerrel feleltünk meg, és az euró mára határozottan elfogadottá vált. Ez az ünneplés ideje, és amint mondottam, ez engem nagyon megindított. De nem ez az önelégültség ideje. A jelenlegi kihívások nyomasztóak, és új kihívások is vannak. Az EMU tartós sikere attól függ, hogy mit teszünk ezekkel a kihívásokkal kapcsolatban.

Ezek közül hármat szeretnék megemlíteni.

Először is, a pénzügyi válság. A válság felszínre hozta a globális pénzügyi rendszer alapvető gyengeségeit. Igen aktív szerepet játszunk az e gyengeségek megoldására és a szabályozási, illetve az intézményi keretek áttervezésére irányuló globális erőfeszítésekben.

Másodszor, a monetáris unió. Az egységes valuta megbízhatósága két pilléren nyugszik: az árstabilitásra irányuló monetáris politikán és a szilárd gazdaságpolitikákon – amelyek nagyon is az Eurócsoport védelmét szolgálják, miniszterelnök úr. A gazdasági front különös kihívásai közé tartoznak a stabilitási és növekedési paktum szilárd és hiteles végrehajtása, továbbá a folyamatos erőfeszítések, hogy gazdaságainkat termelékenyebbé és dinamikusabbá tegyük, valamint az euróövezeten belül kerüljük el a nagy kompetitív divergenciákat.

Harmadszor, a bővítés. Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtük, 11 országról volt szó. Ma már 16 ország van. Ez sokat elmond történelmi erőfeszítéseinkről. A bővítés lehető legjobb módon történő kezelése inspiráló és sokat követelő kihívás mindannyiunk számára, különösen az EKB igazgatótanácsa és kormányzótanácsa számára.

Az euró történelmi siker. Ami ma a leginkább számít, az a jövővel szembeni felelősség. Új kihívások keletkeztek. Ha ezekkel a kihívásokkal a legnagyobb tisztánlátással és elszántsággal nézünk szembe, akkor olyan hatalmas ideák születhetnek, mint amelyekre Jean Monnet utalt, és amelyek ilyen messzire vittek minket az európai stabilitás és prosperitás útján.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Claude Juncker, az Eurócsoport elnöke. (FR) Elnök úr, Giscard d’Estaing úr, Trichet úr, Almunia úr, hölgyeim és uraim, az elmúlt 50 évben Európa gyakran bizonyította, hogy képes nagyszerű célokat kitűzni, és a becsben tartott célok gyakorlati végrehajtásához szükséges szellemiséget és elszántságot kialakítani.

Az Európai Unió a belső piacával és a bővítéssel együtt maga ennek a legjobb példája, más szavakkal, az Európa földrajza és történelme közötti kötelékek megújításával és a Gazdasági és Monetáris Unióval, amelynek 10. évfordulóját ünnepeljük ma.

A Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásához és az egységes valuta bevezetéséhez vezető út hosszú volt; a Gazdasági és Monetáris Uniónak az 1970. évi Werner-jelentés adta kezdeti impulzust követően bekövetkezett genezise mutatja ezt. Hosszú genezis volt, amely a monetáris kígyón, az európai monetáris rendszeren, az ecu 1979-es bevezetésén, az 1989. évi Delors-terven, az 1992. évi Maastrichti Szerződésen és persze a dán „nem”-en és a francia „igen”-en át vezetett, amiről akkoriban azt mondták, hogy csak kicsi, anélkül, hogy felednénk az európai monetáris rendszer 1993. évi válságát. Az út nem volt mentes a nehézségektől és a sokkoktól sem.

Akkoriban mind a politika, mind a tudományok világában sokan kritizálták az egységes valutát, nem is említve a központi bankok figyelemre méltó számú szakértőit, akik úgy érezték, hogy a gazdasági és monetáris unió nem érhető el, vagy azt nem szabad elérni, és ha mindennek ellenére mégis csak létrejön, az egységes valuta – röviden szólva – gyenge és jövőtlen lenne.

Számomra fontos, hogy kihasználjam ennek az európai integráció során kulcsfontosságú eseménynek a 10. évfordulóját, hogy kifejezzem tiszteletemet azoknak a férfiaknak, akik az eurót létrehozták, például Pierre Wernernek, Helmut Kohlnak, François Mitterrand-nak, Jacques Delors-nak, Valéry Giscard d’Estaing-nek és másoknak. Ismételten szeretném dicsérni jövőbelátásukat, határozottságukat és Európa melletti hűséges elkötelezettségüket. Azok, akiket említettem és sokan mások, akik kísérték őket, el sem tudták képzelni politikai projektjük gyors sikerét. Ez év január 1-je óta 16 tagállam vesz részt a Gazdasági és Monetáris Unióban, és az euró majdnem 330 millió európai polgár valutája. Az euró vált az európai integráció leginkább megfogható jelévé. Az euró megfogható jelként szerte a világon stabilitás elismert mércéje, amely védi polgárainkat a gazdasági válság legsúlyosabb következményeitől. Tíz év elteltével elismerték, hogy az euró megkérdőjelezhetetlen sikertörténet. Most az évfordulóknak csak akkor van értékük, ha egyben hidat képeznek a jövő felé, mivel el kell ismernünk, hogy a magunknak címzett gratulációk kollektív élvezete ellenére az eurózóna kohézióképességének és összetartozásának igazi próbája még előttünk van. A 2009-es rendkívül nehéz év lesz az eurózóna gazdaságai és az európai polgárok számára, és igen sok belső és külső kihívás vár ránk.

Ami a belső ügyeinket illeti, az eurózóna kormányainak együtt kell cselekedniük a gazdasági válság hatásainak megfékezése érdekében, és invesztálnunk a gazdaság strukturális alapjaiba, hogy felépíthessék a krízis utáni világhoz vezető hidat. A kivételes helyzetek kivételes intézkedéseket követelnek. Nem veszíthetjük szem elől azt a tényt, hogy az euró – ez a gazdaságaink köré épített védőernyő – nem csak úgy az ölünkbe hullott. Az eurózóna gazdaságai jobban védettek a kedvezőtlen gazdasági folyamatokkal szemben, mert az eurózónához tartozás a minőség jele, tanúsítva, hogy tagjai valóban képesek megfontolt makrogazdasági politikára és fenntartható növekedésre, valamint a polgárok prosperitását szolgáló politikák végrehajtására. Az euró által biztosított védelem ezért közvetlenül kapcsolódik a hitelességünkhöz, ami viszont az ilyen politikák végrehajtására való képességen nyugszik. Ez a hitelesség az alapja a Gazdasági és Monetáris Unió biztosította előnyöknek, és ezt fenn kell tartanunk ahhoz, hogy továbbra is hasznot húzzunk az egységes valuta előnyeiből.

A külső körülmények alapján pedig le kell vonnunk a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság politikai tanulságait. Közvetlen oksági kapcsolat van a jelenlegi, az Egyesült Államokból induló válság és a nagy globális egyensúlytalanságok makacs fennmaradása között. A kellő átláthatóság, felelősség és integritás pénzügyi ágazatban tapasztalt hiánya ezért a válság katalizátoraként működött. A stabilitás visszaállítása a pénzügyi és a reálgazdaságban a pénzügyi rendszer világméretű mélyreható reformját, a globális fogyasztás és globális megtakarítás sajátos elegyében a súlyos egyensúlytalanságok kiküszöbölését vonja maga után. Ez az egyensúlyteremtés az amerikai, ázsiai és európai nagy gazdaságok aktív együttműködését követeli meg. Az észrevehető előrelépés ellenére az euróról kialakult nemzetközi kép túl gyakran nagyon is széttöredezett marad, és a nemzeti érdekek túl sokszor győznek a közös érdek fölött, megakadályozva, hogy az eurózóna teljes mértékben vállalja azt a politikai felelősséget, amely megfelel gazdasági fontosságának, illetve hogy elérje a Gazdasági és Monetáris Unióból származó összes gazdasági hasznot. A Gazdasági és Monetáris Unió természetesen gazdasági projekt, de elsősorban politikai projekt. Ennek következtében ki kell használnunk az euró második évtizedét arra, hogy a Gazdasági és Monetáris Uniót politikai testületeinek megerősítésével tökéletesítsük belsőleg és külsőleg egyaránt.

 
  
MPphoto
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. (ES) Elnök úr, miniszterelnök úr, a bizottságok elnökei, hölgyeim és uraim, bizonyos vagyok benne, hogy csak visszhangzom e Ház nagy többségének nézeteit, amikor tíz évvel az euró bevezetése után európaiként én azt mondom: büszke vagyok az euró sikerére.

Szeretnék gratulálni a Parlamentnek ahhoz a kezdeményezéséhez, hogy itt az Európai Parlament plenáris ülésének termében Strasbourgban emlékezzen meg az egységes valuta tízedik évfordulójáról.

Kétségtelen, az euró és a Gazdaság és Monetáris Unió siker. Az elmúlt tíz évben az euró sok hasznot hozott valamennyi tagjának, és ez a mély gazdasági és pénzügyi válság közepette is így történik.

Az egy évtizedes rövid időszak alatt az erőt és a stabilitást megtestesítő euró megérdemelten jó hírnévre tett szert. Az euró a világ valutái között a második, és – a nemzetközi gazdaságban betöltött szerepének köszönhetően – bizonyos tekintetben a nemzetközi kereskedelem eszközeként és a nemzetközi pénzügyekben fizetőeszközként már most összehasonlítható a dollárral.

Mindenekelőtt azonban az euró az Európai Unió 16 országában csaknem 330 millió ember mindennapi életének részévé vált. Mindannyian a pénztárcánkban tartjuk a közös európai identitás e szimbólumát: mert az euró amellett, hogy valuta, az európai projekt egyik központi eleme, amely kézzelfogható módon emlékeztet bennünket a több mint fél évszázaddal ezelőtt megkezdődött integrációs folyamat előnyeire.

Az euró – a stabilitást célzó makrogazdasági keretnek köszönhetően – alacsony inflációt és alacsony kamatlábakat biztosított a számunkra. Az euró egyértelműen lendületet adott a tagállamok közötti kereskedelemnek és befektetéseknek. Az euró az elmúlt tíz évben az eurózónában 16 millió munkahely létrehozását segítette elő, ami háromszor annyi, mint az előző évtizedben.

Az euró ösztönözte a pénzügyi integrációt és az egységes piac fejlődését; védelmet nyújtott az eurózóna tagjainak a külső zavarok ellen; és nemcsak az európai gazdaság, hanem a globális gazdaság számára is a stabil pont volt, és az is marad.

Kétség sem férhet hozzá, a válság az euró próbaköve. Azok azonban, akik úgy vélik, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió nem áll készen arra, hogy szembenézzen a válság következményeivel, nagyot tévednek. Éppen ellenkezőleg. Ha az egységes valuta nem létezne, a válság hátrányos hatásai sokkal súlyosabbak lettek volna.

Számos tagállam a devizaárfolyamok súlyos volatilitásával és akár a devizáik elleni spekulatív támadásokkal szembesül. Az államok adósságpapírjainak kamatkülönbözete lényegesen nagyobb lenne, mint most, és a válság fiskális ösztönzőkkel történő kezelésének lehetősége szűkebb volna.

A 2005-ben megreformált Stabilitási és Növekedési Paktum arra ösztönözte a kormányokat, hogy hozzák rendbe államháztartásukat, ami 2007-ben 25 év óta a legalacsonyabb költségvetési hiányhoz vezetett, és ez most lehetővé teszi számukra, hogy kedvezőbb helyzetben szálljanak szembe a válsággal.

A válság során az Európai Központi Bank intézkedései mindvégig nem irányultak semmi másra, mint arra, hogy megerősítsék azt a szilárd hírnevet, amit a Gazdasági és Monetáris Unió az első években kivívott magának.

Azzal, hogy az Európai Központi Bank ellentmondást nem tűrve elfogadta a szükséges intézkedéseket, és vezető szerepet vállalt az ipari országok központi bankjaival való együttműködésben, egyben útmutatóként szolgált ebben az egész időszakban, és jelentősen hozzájárult a nagy pénzügyi összeomlás megakadályozásához.

A gazdasági helyzet nem olyan, mint amilyet kívánnánk, amikor ezt az évfordulót ünnepeljük, de az események minden korábbinál inkább hangsúlyozzák a Gazdasági és Monetáris Unió előnyeit. Azoknak az országoknak a számára, amelyek még nem csatlakoztak, az eurózóna egyre vonzóbb választási lehetőségként jelenik meg, ami a múlt héten Pozsonyban is bebizonyosodott, amikor Szlovákiát az eurócsalád legújabb, 16. tagjaként üdvözölték.

Az Európai Bizottságnak és a Parlamentnek továbbra is együtt kell működnie a tagállamokkal, az Eurócsoporttal, az Európai Központi Bankkal és a nemzetközi közösséggel ahhoz, hogy gazdaságaink újra a fenntartható növekedés pályájára kerüljenek.

E tekintetben a Bizottság azon jelentésben szereplő ajánlásai, amit mi nyújtottunk be néhány hónappal ezelőtt a Gazdasági és Monetáris Unió első tíz évéről, és amit a közelmúltban vitattak meg e Házban, éppen úgy vagy még inkább érvényesek ma, mint voltak tavaly tavasszal.

A fokozott költségvetési óvatosság, ennek kiterjesztése más makrogazdasági vonatkozásokra, a makrogazdasági politikák és a strukturális reformok közötti kapcsolat, az euró külső képe és a Gazdasági és Monetáris Unió jobb irányítása azok az alapkérdések, amelyekre az euró második évtizedét alapoznunk kell, hogy az legalább annyira sikeres legyen, mint amilyen az első évtized volt.

Elnök úr, azzal szeretném befejezni, hogy tisztelettel adózzam ki az euró alapító atyáinak jövőbelátása és törekvései előtt, mert az ő képzelőerejük és elszánt tettei révén örökölhettük azt a valutát, amelyre minden európai büszke lehet. Meg kell őriznünk ennek a sikernek az alapjait.

A válság új fejezetet nyitott a globális gazdaság előtt, amelyben a Gazdasági és Monetáris Uniónak továbbra is meghatározó szerepet kell játszania a közös érdekek és valamennyi európai törekvéseinek szolgálatában.

 
  
MPphoto
 

  Valéry Giscard d’Estaing, a Francia Köztársaság korábbi elnöke. (FR) Elnök úr, Juncker úr, Trichet úr, hölgyeim és uraim, mindenki, aki részt vett az európai valuta létrehozásában, hálás önnek, elnök úr, és önöknek, hölgyeim és uraim ezért a nagyon kiváló kezdeményezésért, hogy megemlékeznek az euró születésének tízedik évfordulójáról.

Én egyike vagyok azoknak, akik jobbnak tartják elkerülni a mind gyakoribb megemlékező ceremóniákat, de a mostani indokolt, mert ez jelzi az európai integrációhoz való legnagyobb hozzájárulást az Európai Parlament 1979-ben történt megválasztása óta. Azóta bizony hosszú utat tettünk meg, és lehetséges, hogy ez a kellemes, barátságos összejövetel nem tudja visszaadni mindazt, ami történt.

Szeretném tiszteletemet kifejezni mindazoknak, akik kijelölték ezt az utat és azoknak, akik végigmentek rajta. Korai forrását a luxembourgi miniszterelnök, Pierre Werner, az ön elődje 1970-es jelentésében találjuk. Az azt követő évek monetáris válsága és a devizaárfolyamok lebegtetetése volt azonban az, ami ezen a területen cselekvést váltott ki. Mindaddig, amíg rögzített devizaárfolyamok voltak, a monetáris rendszer nem borította fel a közös piac létrehozására irányuló kísérletünket. Mihelyt azonban a devizákat lebegtették, ez a probléma felütötte fejét.

A monetáris kígyó létrehozásának sikertelen kísérletei után 1975 és 1980 között a Franciaországból és Németországból kiinduló erőteljes impulzus vezetett el az észak-németországi Brémában rendezett találkozóig, és az európai monetáris rendszer létrehozására, valamint az ecu – az euró elődje – bevezetésére irányuló határozathoz. Ez az intézkedés élvezte partnereink támogatását a Benelux-államokban és Olaszországban.

Az 1980 és 1988 közötti, csekély aktivitással jellemezhető időszak után a folyamat új lendületet kapott azzal, hogy a Tanácsban létrejött a Jacques Delors elnökölte bizottság, amelynek munkája a Maastrichti Szerződés aláírásához vezetett.

Tisztelegjünk az úttörők előtt, akik részesei voltak ennek a hosszú útnak, amint a közelmúltban ön is, elnök úr, valamint a barátom Helmut Schmidt kancellár és államtitkára, Manfred Lahnstein; Bernard Clappier, a Banque de France akkori kormányzója és Robert Schuman 1950-es nyilatkozatának társszerzője; Alexandre Lamfalussy, aki nagy, szinte egyedülálló szakértelmét adta nekünk az Európai Monetáris Unióval foglalkozó bizottság munkájához, amit Helmut Schmidttel azért hoztuk létre, hogy újraindítsuk a projektet; Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke, aki átvette a stafétát; és utoljára, de nem utolsósorban a Maastrichti Szerződés Helmut Kohl kancellár és François Mitterrand elnök – akiknek az elszántságát név szerint is meg kell említeni más kollégáikkal együtt – vezette tárgyalói és aláírói, akik kiváló szöveget alkottak, amelyhez valójában azóta sem nyúltak. Ma egy nagy köszönetet kell mondanunk mindannyiuknak.

A tízedik évforduló alkalmával, amelyet válság közepette ünneplünk, mit is mondhatnánk az euró mellett? Milyen szép szavakat használhatnánk évfordulós pohárköszöntőnkben? Először is, az euró sikere meghaladta a várakozásokat, és természetesen nemcsak az összes ellenző, hanem valamennyi támogató várakozását is. Mivel önök csak öt percet adtak nekem, a részletekbe nem megyek bele. 1995 és 2000 között a legkiválóbb monetáris szakértőkkel folytattam beszélgetéseket, és ők mindannyian szkeptikusak voltak az euró bevezetésének lehetősége és az euró sikere tekintetében.

Tíz év alatt az euró a világ második valutájává vált, és amint már említették, egyike a leginkább tisztelt valutáknak. Helyes kezelése védőpajzsot biztosított a válság ellen, és platformot az inflációmentes növekedéshez. Az euró léte nélkül az európai kontinenst most monetáris tornádó tépázná meg, amely elmélyítené a gazdasági válságot.

A monetáris politikától elvárjuk, hogy a valuta erejének korlátain belül kísérelje meg kordában tartani a válság nyomasztó hatását és kövezze ki az utat az inflációmentes növekedéshez való visszatéréshez, amit még nem oldunk meg, amikorra a válság okozta jelentős államháztartási hiányokat és adósságszintet rendbe kell tenni. E tekintetben bizalmunkat az Európai Központi Bank vezetőibe és alkalmazottaiba helyezzük, akik a válság kezdete óta bizonyították figyelemre méltó szakértelmüket. Tiszteljük őket határozottságukért is függetlenségükért is.

Két megjegyzéssel szeretném befejni. Óvatosan kell eljárnunk, és nem szabad megpróbálnunk az eurónak globális dimenziót adni, ami hízelegne ugyan hiúságunknak, de megsokszorozná a kockázatokat, amelyekkel szembesülünk. Az euró Európa valutája, és ki kell fejeznie sajátos kultúráját, előmozdítva a racionális és stabil modellt a világ más valutái között.

Végezetül, én nem hiszem, hogy a közvéleménynek túl sokáig kellene várnia arra, hogy a banki szabályozás helyreálljon az euróövezetben. Úgy tűnik, felkérhetjük az Európai Központi Bankot, hogy vigye végbe a rend helyreállításának ezt a folyamatát, és felügyelje a végrehajtást a Maastrichti Szerződés 106 cikke (5) bekezdésének megfelelően. Valóban erőteljes késztetésre, szakértelemre és egy döntéshozatali menetrendre van szükségünk, amit az Európai Központi Bank állíthatna össze, és amit az eurózóna minisztereinek tanács – amelynek az elnöke ön, Juncker úr – elfogadhat és végrehajthat.

Azzal fejezem be, elnök úr, hogy az euró sikere által reprezentált integráció szimbólumának kell bátorságot öntenie belénk, hogy megtegyük a különféle szerződések ajánlotta következő lépést a mindinkább egyesülő Európa létrehozásában, amit igyekszünk elérni. A bukás elkerülhetetlenségével a siker energiáját állítjuk szembe. Ezt a sikert – milyen kedves név – eurónak hívják.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság elnöke.(FR) Elnök úr, az euró a jövőkép és a politikai akarat együttesének sikeres eredménye, nem pedig a piacé. A legjobbat demonstrálja, amit Európa elérhet, amikor mindenki egyesíti erejét.

Természetesen ezen alkalommal én is tisztelegni szeretnék és köszönetet mondani saját nevünkben, gyermekeink nevében és mindenki más nevében is az alapító atyáknak és e siker építőmestereinek: Pierre Wernernek, aki velünk van, Helmut Schmidt kancellárnak, Giscard d’Estaing elnöknek, az Európai Bizottság elnökének, Jacques Delors-nak, Helmut Kohl kancellárnak, François Mitterrand elnöknek, Alexandre Lamfalussy bárónak, Tommaso Padoa-Schioppának, Philippe Maystadtnak és mindenki másnak is, akit nem említettem meg. Szeretnék azonban tisztelegni az ön elődeinek intézkedései előtt is, az én elődeim, Karl von Wogau, aki még mindig velünk van és Christa Randzio-Plath előtt is, aki ma ugyancsak itt van velünk. E Parlament intézkedései kulcsszerepet játszottak, amikor az euróra való áttérés időszakában nem csak a banki számlák átvezetése miatt aggódtunk, hanem polgáraink miatt is, hogy tudnak-e alkalmazkodni, képesek-e megszokni és elfogadni ezt az új valutát, ami az övéké lesz. Úgy vélem, hogy intézményünk e cselekedetét is fel kell eleveníteni és ezt jóvá kell írni.

Annak is örülök, hogy ez az ünnepség itt zajlik az Európai Parlamentben, amely Európa valamennyi polgára számára a demokrácia otthonát jelenti. Végül is az euró legelsősorban mindannyiunk ügye, és csak aztán a bankoké. Ez minden bizonnyal az európaiak ügye, amint elégedetten mondják el nekünk. Néhány kormány vonakodik attól, hogy Európának szimbólumokat biztosítsanak. Az európaiak azonban maguk fogadták el az eurót, mint az Európai Unióhoz való tartozás szimbólumát.

Természetesen nem mindannyian használjuk az eurót. Kezdetben 11-en voltunk, most már 16-an. Várjuk, hogy a többiek is csatlakozzanak hozzánk. Van olyan érzésem azonban, hogy a válság egyes országokat arra késztet, hogy újra megfontolják, vajon nem kellene-e mégis az euróövezethez tartozniuk. Azt hiszem, ez a sikerünk legjobb bizonyítéka. Európa, mint sok más esetben is, úgy halad előre, hogy bizonyítja hatékonyságát, és a tízedik évforduló alkalmából világosan láthatjuk, hogy az euró értékelése nagyrészt kedvező. Néhány korábban tétovázó ország most bekopogtathat az eurózóna ajtaján. Csak bátorítani tudjuk őket ebben a Szerződés feltételeinek megfelelően, amit sohasem módosítottak, és ami hasznos feltételek teremt, mert lehetővé teszi Európa számára, hogy a konszolidáció és a bővítés két pillérje alapján haladjon előre gazdasági és pénzügyeiben egyaránt.

Az évforduló azonban a jövőbe tekintés ideje is. Az euró, amely az elmúlt tíz évben gyarapodott, most új területeket kell nyisson a fejlesztéshez; nem azért, mert mi ezekkel eddig nem foglalkoztunk, hanem egyszerűen azért, mert még mindig van elvégzendő feladat előttünk.

Ami a gazdasági együttműködés témáját illeti, Jean-Claude Juncker leírta azt a válságot, amelyen keresztülmegyünk. Ez nem egy szokásos helyzet. A jelenlegi válság idején mindannyian tudjuk: ha olyan gyorsan tudtunk volna előrelépni a gazdasági unió megteremtésében, mint a monetáris unióéban, ma sokkal jobb helyzetben lennénk. Vonjuk le ebből a tanulságot. Nem normális, hogy figyelmünket a költségvetési egyensúlyra összpontosítsuk, és nem a közkiadások minőségére. A kormányoknak meg kell tanulniuk, hogy együtt beszéljenek gazdaságpolitikájukról. Nem normális, hogy a tagállamok ennyire eltérő kamatlábak mellett vegyenek fel kölcsönt, amikor ugyanaz a valutájuk, és az Európai Központi Bank ugyanazt a kamatlábat állapítja meg.

Ugyanez vonatkozik a pénzpiaci felügyeletre is. Giscard d’Estaing elnök említette a 105. cikk (6) bekezdését, ami a közös platformunk, ami lehetővé teszi számunkra az előrelépést. Úgy vélem, a válság egyik tanulsága az, hogy rámutat arra, az Európai Központi Banknak felügyeleti szerepet kell adni. Nem akarjuk a pénzpiacok felügyeletét elválasztani a makroprudenciális felügyelettől. Ennek érdekében politikai vezetőként kell azonban gondolnunk az egyensúly elérésre is. Ha az Európai Központi Bank felelősségét erősítjük, jelezni kell, hogy összességében az intézményi egyensúlyt miként lehet a jövőben megteremteni.

Csak egy záró megjegyzést tennék az euró nemzetközi szerepéről. Egyetértek azzal, hogy nem szabad túlzott kiváltságokat követelnünk az eurónak, mint tartalékvalutának. Az sem normális azonban, hogy nekünk tíz évig tartott az euró létrehozása, majd tíz évvel az euróra való átállás után még mindig passzívak vagyunk a nemzetközi színtéren, és az euró határozott hangja nem hallatszik tisztábban a globális monetáris rendszer valamiféle egyensúlya helyreállításának folyamatában.

Végezetül, úgy vélem, hogy az euró sokkal több, mint egy valuta. Ezért van az, hogy az euró fontos kérdés a Parlament számára is. Az euró eszköz polgáraink szolgálatában, akik évek óta a legmélyebb válságon mennek keresztül. Ezért ezt a csodálatos teremtményt, Európa szimbólumát kell felhasználnunk arra, hogy segítsük polgárainkat abban, hogy a válságból a lehető legjobb feltételek mellett kerülhessenek ki.

 
  
MPphoto
 

  Werner Langen, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság tagja.(DE) Elnök úr, a tíz éves euró valóban okot ad az ünneplésre. Bárki, aki tíz esztendeje azt mondta volna, hogy az euró olyan csodálatosan fejlődik, amint ahogyan az történt, nevetség tárgyává válik. Sokan járultak hozzá ehhez a sikerhez, és én sok szkeptikus hangra is emlékszem – koraszülöttként és életképtelen projektként utaltak rá –, de ma már tudjuk, hogy ez egy olyan vízió volt, amelyen sokan dolgoztak együtt. Az előző felszólaló emlékeztetett bennünket mindazokra, akik hozzájárultak ehhez, a mérföldkövekre, az európai monetáris rendszerre, amely az Európai Központi Bankkal való megállapodást jelentette a központi kamatlábak létrehozása érdekében, a Delors-jelentésre, amely a monetáris unió három fázisban történő bevezetéséről rendelkezett, a Maastrichti Szerződésre – mindössze két évvel a berlini fal leomlása után – és az átmeneti időszakokra. Sokan segítettek abban, hogy az euró olyan sikeres projekt legyen, mint amilyen ma.

Amint a bizottsági elnök, Berès asszony már elmondta, ebben az időszakban, különösen 1994-től, amikor a Maastrichti Szerződés végrehajtása megkezdődött, és egészen 2002-ig – a készpénz bevezetésével – a Parlament számos jelentésben, vitában, állásfoglalásban és javaslatban aktívan együttműködött, és én különösen szeretnék köszönetet mondani az akkori idők két bizottsági elnökének, von Wogau úrnak és Randzio-Plath asszonynak, akik a Parlamentet kifelé képviselték, és akik ennek a projektnek, bár azt eredetileg a kormányok hoztak létre, megadták a szükséges parlamenti támogatást. Most is ugyanennek a képviseletnek az érdekében dolgozunk Berès asszony elnöksége alatt.

November 18-án a Parlament nagy többséggel fogadta el azt a jelentést, amelyben leírtuk a sikereket, a kihívásokat, a kockázatokat és a problémákat, és én csak néhány dologra szeretnék kitérni azonkívül, amit Berès asszony elmondott.

Az euró nagy siker és egy egyedülálló projekt: ez egy központi monetáris politika az Európai Központi Bank irányítása mellett és egy decentralizált költségvetési és pénzügyi politika. Fontos, hogy a jövőben a Stabilitási és Növekedési Paktum szerinti felelősség e két szintje közötti kapcsolatot a válság idején is fenntartsuk. A Stabilitási és Növekedési Paktum nélkül, a költségvetési és pénzügypolitika erőteljesebb koordinálása nélkül az euró a jövőben is olyan kockázatokkal szembesülne, amelyeket el tudunk kerülni. E tekintetben én különösen az euróövezet tagállamait, de az egész Európai Uniót is kérem, hogy vegyék ezt a diszciplínát, ezt a koordinált együttműködést komolyabban, mint azt a múltban bizonyos kérdésekkel kapcsolatban tették.

Az euró lényegesen csökkentette az inflációt, és így bizalmat és stabilitást teremtett, és olyan rövid idő alatt vált a második tartalékvalutává, amit senki sem tartott volna lehetségesnek. Az euró fokozta a strukturális reformok értekében a tagállamokra nehezedő nyomást, és ezért még a globalizáció korában is „fitneszprogrammá” vált a vállalkozások és nemzetek számára is. Az eurózóna intézményei – az előttem szóló ezek közül többet megemlített – az Ecofin Tanács, az Eurócsoport és sok más intézmény a Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal együtt megteremtette a szükséges feltételeket, mert ezek már működtek, mert itt voltak, mert függetlenül cselekedtek, hogy gyorsan, megbízhatóan és helyesen reagálhassanak a gazdasági válságra.

Tapasztaltuk az eurónak az európai pénzpiac létrehozása érdekében kifejtett emelő hatását. E közös sikerek politikai végkövetkeztetése az, hogy a közös valutával és a közös belső piaccal rendelkező államok az integráció egyedülálló szintjét érték el, amely biztosítja a békét és a jólétet a jövőben is.

Nem tekinthetjük azonban a jövőben az eurót szükségszerűen önjárónak. Számos konkrét javaslat és követelés irányul arra, hogy a kockázatokat komolyan kell vennünk: a nemzetgazdaságok eltávolodnak egymástól, amelyhez a bérnövekedéssel és a költségvetési hiánnyal összefüggésben figyelemre méltó kockázatok társulnak, és ezt nem rejthetjük véka alá az évforduló kapcsán sem.

Teljesen más szempont az államkötvények kamatainak eltérő alakulása. Most azt látjuk, hogy a kamatkülönbözet, amely kétségtelenül csökkent, ismét nő, ami új problémák megjelenésének lehetőségét veti fel az eurózónán belüli egyes tagállamok számára.

Szeretném emlékeztetni a Házat, hogy különösen az eurózóna bővítésével kapcsolatban nem szabad különleges engedményeket adni, és valamennyi olyan államnak, amely tagja az eurózónának, a Maastrichti Szerződés e feltételeit köteles betartani, és képesnek kell lennie betartani.

A közvélemény az eurót jól fogadta. Az euró megszerezte a világ bizalmát. Átment az első próbán, és egyedülálló módon járult hozzá az európai nemzetek tartós integrációjához. Erre valamennyien büszkék lehetünk. Köszönöm.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (FR) Elnök úr, Giscard d’Estaing úr, Juncker úr, Trichet úr, Almunia úr, hölgyeim és uraim, itt már sok jó dolog elhangzott.

Tíz év alatt az euró Európa erős szimbólumává vált. Azt a gondolatot, hogy Európa létre tudja hozni az egységes valutát, amelynek alapjait elsősorban a monetáris rendszerről szóló 1978. évi Brémai Megállapodás, valamint az ecu létrehozása fektette le, abban az időben a piacok és az Európán kívüli fő monetáris hatóságok részéről mégis kétségek fogadták. Őszinte köszönetet kell mondanunk, és gratulálnunk kell mindazoknak, akik meghozták a döntést, és akiknek a nevét itt megemlítették.

Az euró létrehozása a legjobb bizonyíték arra, hogy amennyiben van politikai akart, Európa a közös prosperáló jövő érdekében képes hosszú távú döntéseket hozni. Így ez az évforduló a mostani időkben a remény különösen helyénvaló üzenetét hordozza.

El kell mondani ugyanakkor, hogy polgártársaink körében a közelmúltig az euróra igen vegyes érzelmekkel tekintettek. Az utazók számára az egységes valuta előnye nyilvánvaló. Azok számára azonban, akik nem utaznak, az euró az áremelkedésekkel társult. Tanulmányok mutattak rá, hogy a legtöbb országban annak ellenére inflációt érzékeltek, hogy a hivatalos adatok szerint – különösen az Európai Központi Bank működésének köszönhetően – a monetáris stabilitás biztosított volt. A valóság az, hogy néhányan minden bizonnyal kihasználták az euró bevezetését egyes árak felfelé kerekítéséhez, és lehetséges, hogy a fogyasztók nem voltak kellően éberek.

Amikor az euró árfolyama a dollárral szemben emelkedett, hallhattunk megjegyzéseket egyes olyan gyártóktól, amelyek nagyrészt az euróövezeten belül termelnek, de termékeiket azon kívül értékesítik. Az Európai Központi Bank sem maradt bírálók híján, akik nemcsak az intézmény függetlenségét, hanem a magasnak tűnő kamatszint miatt a politikáját is megkérdőjelezték.

Mára a válság sok ilyen felfogást megváltoztatott. Mindannyian megértjük, hogy az euró meghatározó tényező az Egyesült Államokból importált válság európai kihatásainak korlátozásában. Az Európai Központi Bank a leginkább rugalmasan reagáló központi bank volt. Helyes döntéseit különösen osztatlanul üdvözölték. Mi lett volna a helyzet, ha az egyes tagállamok mindegyikének magának kellett volna saját valutájukat védenie? A leértékelések elkerülhetetlenek lettek volna, és nem kerülhettük volna el a valutaválságot.

Az euró örvendetes eredményeinek ösztönözniük kell bennünket arra, hogy folytassuk és szélesítsük a gazdaságpolitikák koordinálását, és tartsuk tiszteletben a Stabilitási és Növekedési Paktum elveit. Igaz, hogy kivételeket jelenleg el lehetne, és talán is kellene fogadni, de ezek csak ideiglenesen alkalmazhatók, és a kiegyensúlyozott államháztartás célját fenn kell tartani. A kiváló minőségű közpénzügyek és gazdaságpolitikák hosszú távon minden eddiginél inkább szükségesek. Ezek garantálják a hatékonyságot, a versenyképességet és a növekedést. Ezek a valutánk, az euró szilárdságának feltételei.

 
  
MPphoto
 

  Robert Goebbels, a PSE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, az ilyen bizonytalan időkben fontos, hogy számíthassunk valamire, aminek megbízható értéke van: ez az euró. Mivel a jövőbeni egységes valuta előkészítésének időszakában az Ecofin Tanács tagja voltam, nekem is jutott egy kis rész, és láthattam a mellette és ellene érvelők kétségeit egyaránt, meg a tagállamok óvatoskodó megközelítését is, ami végső soron az Eurócsoportot – előbb, mint annak ideje lett volna – az együttműködés erősebb fórumává tette. Továbbá, Európa legnagyszerűbb eredményei közül kettő úgy jött létre, hogy néhány állam elhatározta, hogy teljes gőzzel halad előre, és valósággá teszi az integrációt valamennyi polgártársunk számára. Én itt a Schengeni Megállapodásra utalok, ami az európaiak szabad mozgását eredményezte, és amit öt állam: Franciaország Mitterand elnökkel, Németország Kohl kancellárral és a Benelux-államok kezdeményezésére valósítottak meg. Most már Svájc is a schengeni térség része lett, de a britek és az írek még mindig félnek ettől a népek Európájától.

Mitterand elnök és Kohl kancellár volt az euró politikai építőmestere is, bár akkor sokan segítették ezt a monetáris sikert, kezdve Jacques Delors-ral. Az első tanulság, amit én ebből szeretnék levonni, az az, hogy aki jobb Európát akar, ne féljen a kormányközi cselekvéstől, különösen, ha van az államoknak egy olyan koalíciója, amelyik valóban előbbre akarja vinni Európát. A prümi szerződés, amelynek célja a súlyos bűncselekmények elleni fellépés, ennek a bővítést igenlő együttműködésnek a példája Európa számára. Akkor, amikor az Alkotmányos Szerződés halott, mert a politikai erők egy furcsa koalíciójától származó „nem” szavazatok eltemették nemcsak Franciaországban, hanem Hollandiában is, és amikor a „miniként” emlegetett és emészthetetlen jogszabálynak tartott Lisszaboni Szerződést Írország és talán a Cseh Köztársaság is megakadályozza, bizonyítanunk kellene, hogy Európa még mindig működik, mert a bővített együttműködés hatalmas területére támaszkodunk.

Mindenesetre az euró vonzereje érintetlen maradt. Szlovéniát követően Szlovákia éppen most csatlakozott hozzánk. Mások a miatt bosszankodnak, hogy nem tudnak nagyobb hasznot húzni az euró jelentette védőpajzsból. Még az Egyesült Királyságban is vannak olyan hangok, amelyek megkérdőjelezik az ország elszigetelődési politikáját a font összeomlásával szembesülve, amely a világ tartalékvaluta státusából zuhanva jutott el egy átlagos valutáig kevesebb, mint egy évszázad alatt. Wim Duisenberg, Jean-Claude Trichet és mások következetes cselekvésének köszönhetően, tíz év alatt az euró a világ második tartalékvalutájává vált. Természetesen a dollár marad a globális tranzakciók királya, és még mindig biztonságos befektetési lehetőséget biztosít, de az Egyesült Államok által felhalmozott hatalmas adósságállomány, amelynek révén a világ többi részét vették rá, hogy finanszírozzák életmódjukat, egyre inkább elveti a kétség magvait a tekintetben, hogy vajon a világ első számú gazdasági hatalma képes lesz-e kötelezettségeit teljesíteni. Tény, hogy a pénzügyi világ az euró-dollár duopólium felé tart. Minden monetáris duopólium rendszerint paritáskiigazításokon megy keresztül, amelyek gyakran hirtelen történnek meg. Az általános recesszió idején a világnak stabilitásra és új bizonyosságokra van szüksége. Az eurónak kulcsszerepe lesz ebben az új stabilitásban. Az Európai Központi Bank (EKB) megtette, amit meg kellett tennie, amikor szembesült a „Made in the USA” globális pénzügyi válságával.

Amint Jacques Delors elmondta, az euró az a pajzs, ami egész Európát védi, de az euró ez idáig nem ösztönözte eléggé az európai gazdaságot. Az EKB csak a monetáris politikáért felel. A nap végén a Bizottság csak egy első osztályú konzulens, amely javaslatokat tesz, ezek rendszerint hasznosak, de a valódi gazdasági szereplők maguk az államok, amelyek sajnálatos módon szervezetlen módon működnek. Bár a 27 állam összesített gazdasági hatalmának hatékony harmonizálása csodákat tehetne, az Eurócsoport Jean-Claude Juncker dicséretre méltó erőfeszítései ellenére még mindig csak egy informális beszélgető csoport. 1999 tavaszán tanúja voltam annak a kísérletnek az Eurócsoporton belül, amikor néhány pénzügyminiszter, többek között Oskar Lafontaine, Dominique Strauss-Kahn, Carlo Ciampi és néhányan mások megpróbáltak gazdasági és monetáris együttműködést létrehozni az Európai Unió és az Európai Központi Bank között. Wim Duisenberg éles replikával válaszolt: „soha nem lesz ex-ante koordináció az Európai Központi Bankkal, mert önöknek mindig ex-post kell reagálniuk a mi döntéseinkre.” Ennek az indoka nyilvánvaló: az EKB független a monetáris politika vitelében, és az is marad, de a függetlenség nem jelenti az 500 millió európai polgár érdekeinek védelmével és közös sorsával megbízott intézmények közötti konstruktív párbeszéd tilalmát. Semmi sem akadályozza meg az államokat abban, hogy jobban megszervezzék magukat gazdaságpolitikáik megfelelő összehangolásának elérése érdekében, legyen az az EU-n belül, de különösen akkor, amikor Európát a külső színtéren képviselik, amint Jean-Claude Juncker igen helyesen az előbb kifejtette.

 
  
MPphoto
 

  Wolf Klinz, az ALDE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök uraim, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy viszonylag kevés képviselő vesz részt ma ezen az ünnepi ülésen, mert ez valóban történelmi esemény. Több előttem szólótól már hallottuk, hogy milyen sok kétség merült fel az euró bevezetésekor. Úgy gondolták, hogy a bankjegyek és érmék milliárdjainak bevezetésével kapcsolatos logisztikai kihívás már maga is kezelhetetlen lenne, és azt a gondolatot, hogy a közös monetáris politikát ötvözhetnének a tagállamok elkülönült fiskális politikáival, nem csupán nagy kihívásnak, hanem egyszerűen lehetetlennek tartották.

Ma a tények egészen más nyelven beszélnek. Az Európai Monetáris Unió valóság, az euró pedig már tíz éve létezik. Ez egy kisebb politikai csoda, és Walter Hallsteinnek, a Bizottság első elnökének szavai megint beigazolódta: „Aki az európai ügyekben nem hisz a csodákban, az nem realista.”

A polgárok kétségei, akik a kezdetekkor bizonyára számos tagállamban úgy vélték, hogy az euró hatalmas áremelkedésekhez vezet, mára eltűntek. Az eurót elfogadták, és azt sok polgár lelkesen üdvözölte. Az az európai azonosulás látható eszközévé vált. A himnusz és a zászló mellett az euró egyike a kevés szimbólumnak, amellyel ma rendelkezünk.

Azt hiszem, elmondható, hogy az Európai Központi Bank fennállásának első néhány évében Európa és az európai gazdaság viszonylag nyugodt vizeken hajózott, így a bank meglehetősen könnyedén tudta a stabilitási politikát követni. Így is meg kell állapítani, hogy az euró első tíz évében az átlagos inflációs ráta mintegy 2% volt, azaz többé-kevésbé azon a célon belül maradt, amit az Európai Központi Bank kitűzött magának. A német márka viszont, amit mindig a stabilitás példájaként emlegettek, fennállásának 50 éve alatt átlagosan 3%-os inflációs rátát mutatott fel. Elmondható ezért, hogy az Európai Központi Bank nagyon jól teljesített.

Most, e válság idején az Európai Központi Bank azonban megmutatja valódi erejét, valódi minőségét. Rendkívül fontos szerepet játszik itt. Bizonyította, hogy független, hatékony és öntudatos, határozottan és gyorsan cselekszik. Néhány központi bank számára példává vált – azokban az európai országokban, amelyek még nem részei az euróövezetnek, és Európán kívül is. Egyértelművé tette a Federal Reserve-nek az Egyesült Államokban, hogy képes sikeres politika vitelére, nem a függetlensége ellenére, hanem pontosan azért, mert politikailag független, és nem kötik különféle kormányok utasításai.

Most már tudjuk, hogy jelenleg, az után, hogy az egyes tagállamokban a bankszektor fölé védőernyőt terjesztették ki, a tagállamok különféle gazdaságösztönző terveket dolgoznak ki, hogy csillapítsák a pénzügyi válságnak a reálgazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatását. Ez további kihívásokat jelent majd az Európai Központi Bank számára, mert fennáll az a veszély, hogy a kezdeményezések különbözősége a verseny torzulásához vezet, és az a konvergencia, amit mára részben elértünk az eurózóna tagjai között, elvész, és egyre inkább divergens fejlődésnek leszünk tanúi. Ez ellen fel kell lépni, és ezért olyan döntő és fontos, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumon ne keletkezzen rés, és azt ne adják fel, hanem éppen ellenkezőleg: biztosítanunk kell, hogy az érvényes maradjon. Ezért annyira fontos, hogy a szükséges strukturális reformokat, amelyeket a Bizottság és az Európai Központi Bank a múltban ismételten követelt, az egyes tagállamok hajtsák végre.

Az elkövetkezendő években az Európai Központi Banknak új feladata lesz. A válság megtanított bennünket arra, hogy szükség van a pénzpiac valamiféle európai felügyeletére, és ez az a terület, ahol az Európai Központi Banknak nagy szerepe lehet. Már jelezte elvi készségét, hogy – hasonlóan a központi bankok európai rendszeréhez – hajlandó bevezetni valamilyen központi európai felügyeleti rendszert. Az euró nemzetközi szerepét tovább kell erősíteni. Az euróövezetnek egy hangon kell szólnia, és egységesen kell fellépnie az olyan nemzetközi szervezetekben, mint például a Nemzetközi Valutaalap és az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet).

Még mindig igaz, hogy a közös valuta egységes fiskális gazdaságpolitika nélkül továbbra is kockázatos vállalkozás. Ez nem bagatell ügy. Az EU túl súlyos kihívásokkal néz szembe: magas és sajnálatos módon nő a munkanélküliség, demográfiai változás folyik, migrációs nyomásnak vagyunk kitéve, a társadalom egyes rétegeiben nő a szegénység, és a globalizációval összefüggésében erőteljesebb a verseny. Az eurózóna csak akkor tud ezeknek a kihívásoknak megfelelni, ha a tagállamok gazdaságpolitikái szorosabban illeszkednek egymáshoz. Az eurózóna elnökének kinevezése az első lépés volt ebben az irányban, de ez még mindig csak az első lépés – többre van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Cristiana Muscardini, az UEN képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a tíz év alatt az euró által a nemzetközi kereskedelemben megszerzett növekedési tér és az euró tartalékvalutaként történő használata rámutatott, hogy az a világ egyik alappontjává vált. Garantálta a monetáris stabilitást, és segített az azt átvevő tagállamok gazdaságainak integrálásában. Segített néhány megítélésbeli tévedés ellenére is, amely problémákat okozott a polgárok számára a nemzeti valuták és az euró közötti tényleges átváltási árfolyamok miatt, és azért is, mert az áruk és szolgáltatások árait utólag kevéssé ellenőrizték.

Az euró mindenféle hódító háború vagy politikai uralom nélkül jött létre, a nélkül, hogy azt kívülről bárki erőszakolta volna. Tizenegy olyan kormány szabad gyűlésének eredménye volt, amelyek hittek a gazdasági és monetáris unió létrehozásában, amint azt a szerződések lefektetik, ez lényegi lépés volt annak a politikai uniónak az elérése felé, ami sajnálatos módon még mindig kívül esik a kézzel foghatón.

Néhány felmerült probléma az olyan rendszerben meglévő elégtelenségeknek tudható be, amely nem készült fel a másik nagy társult jelenség vezetésének feladatára; a nemzetközi profil erősödésének növekvő üteméről és azokról a nagy változásokról beszélek, amelyek a kereskedelmet nemzetközi szinten irányítják. Az euró lehetővé tette, hogy egy sor nehézséggel szembeszálljunk, amelyek közül a legsúlyosabb a jelenlegi pénzügyi válság, és védelmet nyújtott számunkra olyan súlyos megpróbáltatásokkal szemben, amelyek rombolták a piacokat. Ha nem lenne eurónk, 1992 tapasztalatai ismétlődnek, vagy még rosszabb jött volna.

Ezt a tízedik évfordulót azzal is méltatjuk, hogy melegen üdvözöljük Szlovákia belépését, amely ország tizenhatodikként csatlakozott az eurózónához. Az Európai Központi Bank (EKB) és a Bizottság által a jelenlegi válság ellen bevezetett intézkedések ütközőként, a krízis a féken tartásának egy formájaként működtek, de mi változatlanul fenntartjuk, mint ahogyan már sokszor megtettük e Házban, hogy lehetetlen a gazdaságpolitikától elválasztott monetáris politika. Elismerjük, hogy a jelenlegi helyzet meglehetősen fonák: 16 tagállam egységes valutával rendelkezik, a Bizottság a legjobb tudása szerint próbál 27 nemzeti gazdaságpolitikát koordinálni, és 11 tagállamnak pedig saját nemzeti valutája van.

A monetáris politika koordinálása egy olyan gazdaságpolitikával, amely a valóságban nem létezik, nem kis teljesítmény, de ha az országainkban a gazdaságpolitikáért felelős intézmények nem kommunikálnak a központi bankokkal és az EKB-val – amelynek össze kell hangolnia mindezen politikákat – és viszont, az Európai Unió új nehézségekkel találkozik, amikor közösen lép fel a jelenlegi válsággal szemben, és szembesül azokkal a folyamatos kihívásokkal is, amelyeket a külső világ és a globalizáció okoz.

Reméljük, hogy a közelmúlt tapasztalatai meggyőzik az embereket annak szükségességéről, hogy szembe kell nézni a változással Európában, a reálgazdaságot ismét a középpontba kell állítani, és biztosítani kell a jobb kohéziót és kapcsolatot az EKB és a politikai és tervezési stratégia meghatározásáért felelős európai intézmények között. A közelmúlt energiaválsága is rámutatott arra, hogy a fő stratégiai kérdésekkel kapcsolatos közös gazdaságpolitika létfontosságú a lakosság számára, és az nem késhet tovább. Ha megvan a politikai akarat, az ilyen politika bevezetését az euró növekvő ereje is elő fogja segíteni.

 
  
MPphoto
 

  Alain Lipietz, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, Giscard d’Estaing úr, Juncker úr, Trichet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretném emlékeztetni önöket arra, hogyan szólt Jacques Delors a Francia Zöld Párt közgyűléséhez 1992-ben, amikor még mindig teljesen kétséges volt, vajon a franciák megszavaznák-e a Maastrichti Szerződést; ezzel azonban sikerült megszereznie a hiányzó 1 vagy 2%-ot.

Azt mondta nekünk: „Szavazzák meg az eurót, mert akkor lesz politikai Európánk, mert ha nem hozzuk létre a politikai Európát, hogy ellenőrizhessük Európát, az emberek nem fogják elfogadni azt; sosem fogják elfogadni.” Ő nem győzött meg bennünket. A Maastrichti Szerződést jóváhagyták, de a politikai Európa nem jött létre. Ez az a probléma, amellyel ma szembesülünk.

Miért voltunk mi akkor az euró ellen? Alapvetően két indoka volt. Először is, úgy tűnt nekünk, hogy a maastrichti kritériumok Európát legalább öt évre egy prociklikus recessziós politikába döntik, és másodszor, nem voltunk elégedettek azzal sem, ahogyan a monetáris politikát a Maastrichti Szerződés az általános gazdaságpolitikába beépítette. Az Európai Központi Bank függetlenségének érdekében mi elkülönítenénk a monetáris politikát a többi politikától.

Egészen őszintén azt kell mondanom, hogy bár engem még ma sem győzött meg a Maastrichti Szerződés, ahogyan a többi zöldet sem, meglehetősen vonzónak találom azokat a változtatásokat, amelyeket a Gazdasági és Monetáris Unió jogszabályaiban és azok alkalmazásában végbementek.

Három lényeges változás történt. Először is, létrejött az árstabilitás 2%-nál valamivel alacsonyabb, de ehhez közel álló szinten. Ez a cél kissé abszurdnak tűnhet. Most, amikor a világot a defláció fenyegeti, és a helyzetet tovább súlyosbítja néhány országban az a tendencia, hogy – valamilyen keynesiánus politika részeként – meggondolatlanul csökkentik a HÉA-kulcsokat, nyilvánvaló, hogy e 2%-os cél kitűzése többé már nem csak a látszatot szolgálja. Ha nem tudjuk tartani ezt a 2%-os célt, azzal a kockázattal szembesülünk, hogy nagyon magas reálkamatokat erőltetnek ránk.

A második nagy reform nyilvánvalóan a Stabilitási és Növekedési Paktum 2005-ös reformja, ami lehetővé teszi számunkra, hogy kontraciklikus politikát folytassunk, amelynek célja a válsággal szembeni fellépés.

A harmadik nagy átalakulás az, ami a dolgok gyakorlati működésében bekövetkezett. Ez az állandó párbeszéd, amire itt ebben a Házban ismét rámutattunk Trichet úr, Almunia úr, Juncker úr és Barroso úr között, szigorúan szólva ellentétes magával a Maastrichti Szerződéssel. Én például a Trichet úr és Almunia úr közötti együttműködésnek ezt a formáját egyenértékűnek tartom azzal, ami Bernanke úr és Paulson úr között folyik, ami pozitív és kívánatos fejlemény. Mit kell még tenni tehát? Én csak annyit mondanék, hogy megfelelően kell alkalmaznunk a Maastricht Szerződés kedvező aspektusait.

Az előttem szólók több alkalommal is említették az árfolyam meghatározásának reális problémáját. Az árfolyam megállapításának feladatát a Tanácsra bíztuk. Meg kell találnunk azokat az eszközöket, amelyek biztosítják, hogy a Tanács Európa érdekében állapítsa meg az árfolyamot, amely nem származtatható szabadon választott módon az Európai Központi Bank által megválasztott kamatlábból, hanem megfelelően tükrözi az iparpolitikát. Meg kell találnunk ehhez a megfelelő instrumentumokat.

Másodszor, az Európai Központi Bank célja nem csak a 2%-hoz közeli ráta fenntartása, hanem Európa politikájának alkalmazása is, ez alatt én a lisszaboni és gothenburgi stratégiákat értem. Szükségünk van politikára az Európai Központi Bank által történő magánadósságok refinanszírozásához és viszontleszámítolásához a göteborgi és lisszaboni stratégiáknak megfelelően.

Végezetül, amint már említették, szükség van európai szintű felügyeletre, és az Európai Központi Bank van a legjobb helyzetben ennek a feladatnak az ellátására.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(PT) Sajnálatos, hogy – az eurót ürügyként felhasználva – nem élünk a lehetőséggel, hogy mélységében vizsgáljuk a neoliberális és monetarista politikák végrehajtása következményeit, amelyek hozzájárultak a jelenlegi súlyos társadalmi helyzethez, az egyre növekvő egyenlőtlenséghez, a munkanélküliséghez, a bizonytalan és rosszul fizetett munkához és a szegénységhez.

Elfogadhatatlan, hogy ragaszkodunk olyan ideológiai dogmákhoz, mint az árstabilitás és a Stabilitási és Növekedési Paktum irracionális kritériumai, amelyeket ürügyként használnak fel a privatizáció folytatásához és az állam szociális szerepének megszüntetéséhez. Ehhez a megközelítéshez tartozik a minimális állam és a magánszektor nagyobb hatékonyságának gondolata azzal a céllal, hogy elfogadtassák az úgynevezett bérkorlátozást, ami igazán alacsony nominális béremeléshez, sőt, a reálbérek csökkenéséhez vezet, amint azt a portugál eset sajnálatra méltó módon, de nyilvánvalóan demonstrálja.

Nem érthetünk egyet az Európai Központi Bank hamis függetlenségével, amely vonakodik meghozni a kamatcsökkentésre vonatkozó döntéseket, és túlértékeli az eurót kizárólag a fejlettebb gazdaságú országok és a hatalmasabb gazdasági és pénzügyi csoportok védelme érdekében, ezzel súlyosbítva a törékenyebb gazdaságok és a kisebb pénzügyi erőforrásokkal rendelkező embereket sújtó nehézségeket.

Az Európai Központi Banknak ez a politikája az európai gazdaság összezsugorodásához vezetett, ami egyértelműen bizonyítja, hogy szükség van a referenciakamatok további csökkentésére. Miközben az elmúlt tíz évben a visszavonult munkavállalók és a nyugdíjasok vásárlóereje csökkent, a gazdasági és pénzügyi csoportok nyeresége harminc év alatt a legmagasabb szintet érte el, ennek az eredménye az az öröm és elégedettség, amiről itt, e Házban hallottunk. Még most is, az általuk okozott válsághelyzetben sem tesznek mást, mint „államosítják” a károkat annak érdekében, hogy utóbb „privatizálhassák” a nyereséget, miközben a munkavállalók, a mikro- és kisvállalkozók, a nyugdíjasok és a munkanélküliek szenvedik el a válság következményeit, és még a legjobb forgatókönyv szerint is csak morzsákra tarthatnak jogot. Nézzék meg, hogy mi történik a pénzügyi szektorban, ahol egyes bankok a pénzügyi válság kezdete óta már többször is növelték a kamatkülönbözetet, és ahol a felszámított marzs duplájára nőtt egy év alatt, még inkább büntetve az új hiteleket.

Ezért mi ragaszkodunk ahhoz, hogy sürgősen és megfelelő módon szakítsunk ezekkel a neoliberális és monetarista politikákkal, vessünk véget a stabilitási paktumnak, az adóparadicsomoknak és az Európai Központi Bank hamis függetlenségének. Mi ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy jelentősen növeljük az EU költségvetését a jövedelmek és a jólét tisztességes elosztásának alapján, hogy létrejöjjön a gazdasági és társadalmi kohézió valós politikája, és vessük el azokat az intézkedéseket, amelyek a még többet ugyanabból receptjét idézik, azaz a „mentsd meg magad, ha tudod” típusú intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a gazdagoknak, hogy még gazdagabbá váljanak, míg a szegények csak még szegényebbé lesznek, amint azt az eurózóna gazdaságaiban növekvő egyenlőtlenségek és különbségek egyértelműen bizonyítják.

Mi ezért ragaszkodunk a termelés és a mikro-, kis- és közepes vállalkozások támogatásához; a minőségi közszolgáltatások előmozdításához; a hitelezés elősegítéséhez, a családok vásárlóerejének növeléséhez, és ezt nemcsak a leghátrányosabb helyzetűekre, hanem a középosztályokra is szükségesnek; ragaszkodunk a munkahelyteremtéséhez, a szegénység csökkentéséhez és országainkban élő emberek milliói nyomorának mérsékléséhez.

 
  
  

ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Nigel Farage, a IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, élvezzék csak ki az euró tízedik születésnapját, mert nagyon kétlem, hogy önök ünnepelni fogják-e a huszadikat. Amit itt ma reggel láttunk, az a régi szovjet időkre emlékeztet. Emlékeznek arra, amikor – gyakran már az elindítása előtt – bejelentették az ötéves tervek sikerét, és amikor annyit beszéltek a termésrekordokról és a traktorgyártás csodálatos eredményeiről? Igen hasonlóan azokhoz az időkhöz, ma reggel vendégül láttuk senki által nem választott korosodó bürokraták sorát, akik elmondták nekünk, hogy az egész dolog mekkora nagy siker volt. Ez mind megtévesztés.

Az a gondolat, hogy az EKB jól végezte a dolgát, egyedülálló. Csak múlt júliusban történt, hogy az Európai Központi Bank éppen akkor emelte meg a kamatlábakat, amikor a piacok a teljes összeomlás felé indultak, és a világ többi részében kamatot vágtak. Természetesen ez egyáltalán nem lep meg engem, mert ez az egész eurótörténet arról szól, hogy a politikai osztály ráerőlteti akaratát Európa népeire. Emlékezzenek rá, hogy csak két országban, Dániában és Svédországban volt népszavazás az euróról, és mind a kettő azt mondta, hogy „nem”, ez az a rövid szócska, amit önök megpróbálnak kikerülni, ha csak tehetik.

Az eurózónát még sohasem tesztelték, de ez most majd megtörténik. Spanyolország gazdasági bajban van. Olaszországnak, amint német közgazdászok akkoriban mondták, sohasem lett volna szabad csatlakoznia az euróhoz, de véleményem szerint igazán a görög helyzet az, amelyre a figyelmünket összpontosítanunk kellene. Fiatalok ezrei tüntetnek az utcákon, követelve, hogy a kormányuk tegyen már valamit, követelve, hogy a kormányuk csökkentse a kamatokat, követelve, hogy a kormányuk hajtson végre leértékelést. De a görög kormányt az euró kényszerzubbonya köti gúzsba. Semmit sem tehet. Görögországban még egy jövőbeni általános választás után sem tehetnek semmit a dolgok megváltoztatására. Amikor az emberektől elveszik a lehetőséget, hogy saját jövőjükről a szavazóurnákon keresztül döntsenek, akkor attól félek, hogy az erőszak válik az egyetlen logikus alternatívává.

Amit önök ezzel az euróval tettek, az nem más, mint az, hogy egy gazdasági börtönbe zárták a népeket. Önök egy Völkerkerker-be („népek börtöne”) zárták a népeket, és a szabaduláshoz nagy bátorságra lesz szükség. Kell hozzá vezetés, és lehetséges, hogy még az elkerülhetetlen gazdasági összeomlás is. Lehet lehurrogni, lehet kinevetni, de emlékezzenek erre: az eurózónán kívül maradt Britannia képes volt leértékelni, és képes volt kamatvágást eszközölni. Meg tudtuk tenni mindazt, amit meg kellett tennünk. Gúnyolódjanak csak, ha akarnak, észrevették, hogy ma reggel a kötvénypiacokon a görög kötvényekkel 233 bázisponttal magasabb kamat mellett kereskedtek, mint a német kötvényekkel? Én tudom, hogy a legtöbbjüknek itt ebben a teremben fogalmuk sincs, hogy ez mit jelent, és akik tudják, azok mindent megtesznek, hogy ezt ne kelljen figyelembe venni. Ha akarják, továbbra is a homokba dughatják a fejüket. Ha akarják, figyelmen kívül hagyhatják a piacokat, de idővel a piacok nem fogják önöket figyelmen kívül hagyni.

 
  
MPphoto
 

  Roger Helmer (NI). - Elnök úr, az elmúlt 200 évben legalább féltucatnyi kísérlet történt egységes valuták vagy rögzített árfolyam-mechanizmusok létrehozására. Mind megbukott, mind kárt okozott a résztvevőknek, és ez a helyzet az euróval is. A szkeptikusok által előre jelzett egyensúlytalanságok már elkezdtek harapni. Olaszország versenyképessége romokban hever. Spanyolország ugyanazt élte át, mint a bikaviadalon a bika: kezdetben büszke és erős, de a végére elvérzik a homokban. A görögországi nyugtalanság a közelmúltban egyértelműen a munkanélküliséghez köthető, ami viszont a túlértékelt euró következménye. A kötvényárfolyam-különbözet Görögország és Németország között példátlan szintet ért el – meghaladta a 200 bázispontot.

A piacok az euró felbomlására spekulálnak. Mi Nagy-Britanniában hálásak vagyunk az égnek, hogy megtartottuk a saját valutánkat, és nem vagyunk részesei az eurózóna lassú mozgású kisiklott vonatának. Boldog születésnapot, euró!

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli állásfoglalások (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Corbett (PSE), írásban. A Gordon Brown (akkor a Tanács elnöke) által a Tanács nevében a Parlament elé terjesztett, az árfolyamoknak a napi szinten történő rögzítéséről és az euró létrehozásáról szóló javaslata megszavazásának tízedig évfordulója lehetőséget ad most arra, hogy a világ két vezető valutája közül az egyik tízévnyi sikerét, stabilitását és erejét ünnepeljük.

A jelenlegi gazdasági válságot a devizapiacok zavarai nagyban súlyosbították volna, ha még mindig van pezeta, líra, drachma és így tovább, mint különálló valuták, amelyek vadul ingadoznak egymáshoz képest. Az euró az eurózóna tagjai számára a stabilitás kősziklája volt, amit Izland és Írország ellentétes sorsa illusztrál.

Az évforduló lehetőséget ad azt is megvitatni, hogy Britannia hosszú távú gazdasági jövője az eurótagsághoz kötődik. Természetesen Britannia rövidtávon az eurózónán kívül is fenn tud maradni, de idővel biztosan vesztesek leszünk: vállalkozásainkat hátrányosan érintik az átváltási költségek és az árfolyam-biztosítási költségek az európai piacokon, mert itteni versenytársaik ezekkel a költségekkel nem szembesülnek; azok a befektetők, akik az európai piacon kívánnak befektetni, szívesebben választják a fő valuta övezetét, mint egy kis valutáét.

 
  
MPphoto
 
 

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban.(EL) Az Európai Parlament ünnepi ülése, amely a kapitalista rendszer súlyos válságának idején megemlékezik a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) tízedik évfordulójáról, az Európai Parlament ismételt határozatait és jelentéseit követi ugyanerről a témáról, és nem más, mint még egy kísérlet a népellenes, munkaellenes EU-politika pirulájának bearanyozására, ami a szocializmus bukása után a Maastrichti Szerződés és annak a munkavállalói jogok és szabadságjogok totális megtámadása felé vette az irányt.

A GMU, az Európai Központ Bank létrehozása és az euró bevezetése szükséges szemek a tőke által támogatott kapitalista szerkezetátalakítás láncában, amelynek célja, hogy megvédje magát a munkavállalók követeléseivel szemben, és biztosítsa a nyereségét a munkásosztály és a széles néprétegek kizsákmányolásának fokozásával.

Bebizonyosodott, hogy az árstabilitásra, az infláció csökkentésére és a gazdaságoknak a kockázatoktól és a válságoktól való védelmére vonatkozó érvek hamisak. A GMU a monopóliumok profitját védi, és a privatizációt és az összeolvadásokat segíti elő.

Az elmúlt évtizedben a munkavállalók azt látták, hogy jövedelmük zsugorodik, a munkaügyi kapcsolatok rosszabbodnak, biztosítotti jogaik eltűnnek, az egészségügyi és az oktatási szolgáltatások színvonala romlik, és azokat privatizált árucikké teszik.

A munkavállalók elutasítják az európai egyirányú utcát és annak támogatóit, valamint a lisszaboni stratégiát és a Lisszaboni Szerződést is, és küzdenek az EMU és maga az EU ellen a bázisdemokráciáért és a bázisdemokrácia gazdaságáért.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN), írásban.(PL) Az euróról szóló vitában szeretném felhívni a figyelmet az euró teljesítményének három negatív vonatkozására.

Először is, az euró bevezetésének pillanatától, azaz 2000-től 2007-ig bezárólag az a három tagállam, amely kimaradt az euróövezetből (Anglia, Svédország és Dánia) gyorsabban fejlődött, mint az euróövezetben lévő országok. Ezekben az országokban a bruttó nemzeti jövedelem majdnem kétszer olyan gyorsan nőtt, mint az euróövezet átlaga, és a munkanélküliség szintje is alacsonyabb volt.

Másodszor, a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság hatásaival szemben vívott csata egyértelműen hatékonyabb ezekben az országokban, mint az euróövezetben. Anglia, Svédország és Dánia központi bankjai nagyon gyorsan és egyértelműen csökkentették a kamatokat, miközben likviditást biztosítottak a kereskedelmi bankok számára. Úgy tűnik, hogy az ezen országok által folytatott fiskális politika hatékonyabb lesz, mint az euróövezet fiskális politikája.

Harmadszor; az euróövezetbe való belépésre felkészülő új tagállamoknak sok monetáris és fiskális kritériumnak kell megfelelnie már két évvel a belépés előtt. E kritériumok közül néhány kölcsönösen ellentmond egymásnak, például, hogy benne kell lenni az ERM II. rendszerben – és ezért a nemzeti valuta euróval szembeni árfolyamát a ±15%-os ingadozási sávon belül kell tartani –, ugyanakkor alacsony szinten kell tartani az inflációt. A nemzeti valutára nehezedő leértékelési nyomás elleni fellépés azt jelenti, hogy a központi bankoknak kell interveniálniuk, vagyis a nemzeti valutát nagyobb összegben kell forgalomba hozni, ez pedig nyilvánvalóan növeli az inflációs nyomást. Amikor a Bizottság ösztönözni kívánja az új tagállamokat, meg kellene fontolnia ennek a nyilvánvaló következetlenségnek a megszüntetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE-DE), írásban.(FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Gazdasági és Monetáris Unió 1999. január 1-jén kezdődött, és akkor 11 EU-tagállam fogadta el az egységes valutát. Az euró 2009. január 1-jén lett tíz éves. Ugyanakkor Szlovákia lett a tizenhatodik az eurót használó országok sorában.

Amint Juncker úr kifejtette a Parlamentnek tartott beszédében, az euró határozottan a „stabilitás horgonya”. Ezt azok az országok, amelyek kimaradtak az euróövezetből, igen fájdalmasan tanulták meg.

Bár az euró tízedik évfordulóját a recesszió lehetséges elmélyülésével kapcsolatos aggodalmak árnyékolják be, én bízom abban, hogy az euróövezet képes lesz a válságból kikerülni. Ez azonban számottevő erőfeszítést tesz szükségessé az Unió részéről. A legutóbbi becslések szerint az egyeztetett ösztönző csomag hatása az övezetre tervezett bruttó hazai össztermék 1,5%-ánál jelentősen kevesebb lesz. A jelenlegi becslések szerint ez mindössze 0,6% körül alakul. További ösztönzésre van szükség.

Az euró megkérdőjelezhetetlen siker, de nem lett volna az a folyamatos erőfeszítések nélkül. Most meg kell erősítenünk Európa szerepét a pénzpiacok felügyeletében. Ragaszkodnunk kell a Gazdasági és Monetáris Unió alapelveihez és kritériumaihoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban.(SK) 2009. január 1-jén az euró Szlovákia hivatalos fizetőeszköze lett. Attól a naptól fogva a szlovák lobogó három halmán álló kettős kereszt az 1 eurós és a 2 eurós érméken is megjelent és forgalomba került az egész euróövezetben.

Ez a nap történelmi pillanat volt Szlovákia számára, és mi szlovákok nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a korábbi szocialista tömb első országaként vezethettük be az eurót ebben a szimbolikus évben, az eurózóna tízedeik évfordulójának évében.

Én értékelem azt, hogy a jelenlegi szlovák kormány is magáévá tette Mikuláš Dzurinda kötelezettségvállalását, akinek a kormánya 2004 októberében fogadta el azt a tervet, hogy a korona helyébe az európai valutát lépteti, és céldátumként 2009 elejét rögzítette.

Az is helyénvaló, hogy itt az Európai Parlamentben mondjak köszönetet a szlovák népnek, mert ők álltak helyt rendületlenül, mint a nagy kihívást jelentő, de szükséges Dzurinda-reformok főszereplői, és ők segítették Szlovákiát sikeres európai országgá tenni.

2009. január 1-jétől az euró Szlovákia népét nap, mint nap összeköti az Unióval.

Isten veled, korona, légy üdvözölve, euró.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban.(RO) Az egységes európai valuta tíz évvel ezelőtti bevezetése egy olyan folyamatnak a befejezését jelezte, amelynek a vonzatai messze túlmutatnak a gazdasági ágazaton. A Gazdasági és Monetáris Unió folyamatának véglegesítése bizonyította a tagállamok elkötelezettségét az EU gazdasági és politikai egységének megóvása mellett.

Az euró sikere ezért egy olyan entitás felépítési folyamatának sikere, amelynek célja az európai értékek előmozdítása nemzetközi szinten, és a globális gazdaságon belül az Európai Uniónak, mint a gazdasági és pénzügyi kapcsolatok fő szereplőjének a megerősítése.

Én hiszem, hogy az euró elfogadása által kínált előnyök, ideértve a makrogazdasági stabilitást, az áringadozások lényeges csökkentését, a munkahelyteremtés előmozdítását és a termelékenység növekedésének támogatását, mindez alátámasztva a külső sokkokkal szembeni ellenálló képesség megerősítésével, indokolttá teszik az új tagállamoknak, különösen Romániának a konvergencia kritériumoknak való mielőbbi megfelelésre és az euróövezethez való csatlakozásra irányuló valamennyi erőfeszítését.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban.(DE) Az euró 1999. január 1-jei bevezetése óta az egységes valuta sok tekintetben fontos stabilizáló tényezőnek bizonyult az EU gazdasága számára. Az egységes valuta elsősorban az európai cserék motorja: az átváltási árfolyamok megszűnése az euróországokban fontos és látható haszonnal járt a polgárok számára, és elősegíti a népesség mobilitását az EU-n belül.

A nyilvánvaló előnyök mellett az euró biztos pontnak bizonyult a pénzügyi válság idején. Csak a sok tagállam és nemzetgazdaság által használt nagy valuta képes a gazdasági összeomlás drámai hatásait mérsékelni. A monetáris unió azt jelenti, hogy makrogazdasági emelőket lehet alkalmazni nemzetközi szinten, és a pénzügyi válságra aktívan lehet reagálni.

Végezetül, az euró az európai integrációnak és az európai népek által közösen megtett hosszú útnak is a jelképe. A gazdasági unió utáni következő logikus lépés a monetáris unió, amelynek a mélyebb európai integráció útját kellene kiköveznie.

 
  
MPphoto
 
 

  Iuliu Winkler (PPE-DE), írásban.(RO) Csaknem egy évvel ezelőtt, amikor az Európai Központi Bank (EKB) és a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) létrehozásának tízedik évfordulóját ünnepeltük, rámutattunk arra, hogy „az EMU létének tíz éve alatt elért eredmények zajos sikert jelentenek”.

Azt hiszem, ez az értékelés nagyon is helyénvaló, mivel én erőteljesen hiszek annak a szolidaritásnak a fontosságában, amelyet a tagállamoknak mutatniuk kell közös cselekvéseikben a pénzügyi válság hatásai elleni küzdelemben és a globális gazdasági válság kedvezőtlen hatásának mérséklésében. A II. világháború óta Európa most van a legbizonytalanabb gazdasági helyzetben. Ebben a légkörben az euró bevezetésének tízedik évfordulóján figyelmünket ismét a nagy európai integrációs projektekre kell összpontosítanunk.

Az egységes európai valuta bevezetése és az EMU létrehozása közös döntés volt, amit az európai értékeken alapuló összhangon és szolidaritáson keresztül hoztak meg. Ez olyan attitűd, amelyre az idén is szükségünk van ahhoz, hogy meghozzuk és sikeresen végrehajtsuk a pénzügyi válság leküzdésére irányuló intézkedéseket. Európa versenyképességét fenn kell tartani az euróövezetben, és annak lendületet kell adni azokban a tagállamokban, amelyek most készülnek az euróövezethez való csatlakozásra. Ezenkívül, a GMU-tagok eltérő érdekeinek másodlagossá kell válniuk az EU közös gazdasági érdekeihez képest.

 
  
  

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazások órája.

(A szavazás eredményének részleteit: lásd a jegyzőkönyvben)

 

6. Szavazások órája
A felszólalásokról készült videofelvételek

6.1. A polgári repülés biztonságának szabályozásában való együttműködés (A6-0468/2008, Paolo Costa) (szavazás)

6.2. Az ovalbuminra és a laktalbuminra vonatkozó közös kereskedelmi rendszer (Kodifikált szöveg) (A6-0510/2008, Diana Wallis) (szavazás)

6.3. A különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, részleges szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére, valamint az SE-k vagy az SCE-k létesítő okirat szerinti székhelyének a tagállamok közötti áthelyezésére alkalmazandó adóztatás közös rendszere (Kodifikált szöveg) (A6-0511/2008, Diana Wallis) (szavazás)

6.4. Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének határozatai elleni fellebbezésekre alkalmazandó nyelvhasználati szabályok (A6-0508/2008, Costas Botopoulos) (szavazás)

6.5. Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok a Nyugat-Balkánnal (A6-0489/2008, Bastiaan Belder) (szavazás)

6.6. A közös agrárpolitika és a globális élelmiszerbiztonság (A6-0505/2008, Mairead McGuinness) (szavazás)

6.7. A civil párbeszéd fejlesztésének perspektívái a Lisszaboni Szerződés keretében (A6-0475/2008, Genowefa Grabowska) (szavazás)
MPphoto
 

  Christopher Beazley (PPE-DE). - Elnök asszony, meglehetősen sok név szerinti szavazás van jelenleg, ami meglehetősen kellemetlen az olyanok számára, mint én is, akiknek a gépe nem működik. Jegyzőkönyveztethetném az „igen” szavazatot minderre, és kérhetnék egy technikust?

 

6.8. A 2005/29/EK és a 2006/114/EK irányelv átültetése, alkalmazása és végrehajtása (A6-0514/2008, Barbara Weiler) (szavazás)

6.9. A közös halászati politika és ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban (A6-0485/2008, Pedro Guerreiro) (szavazás)

6.10. A peszticidek fenntartható használatáról szóló keretirányelv (A6-0443/2008, Christa Klaß) (szavazás)

6.11. Növényvédő szerek forgalomba hozatala (A6-0444/2008, Hiltrud Breyer) (szavazás)

6.12. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) (átdolgozás) (A6-0497/2008, Wolf Klinz) (szavazás)

6.13. Államháztartások a gazdasági és monetáris unióban – 2007-2008 (A6-0507/2008, Donata Gottardi) (szavazás)
  

 
  
MPphoto
 

  Reinhard Rack (PPE-DE).(DE) Elnök asszony, a következő kérésem van. Amikor ünnepi ülésünk van, a képviselői ülőhelyek között mindig van egy kamera. Az operatőröknek sem mindig könnyű ott dolgozni; a kamera jelenléte azonban probléma a képviselők számára is, akik dolgozni szeretnének. Nem lehetne az ülőhelyek kiosztását megfelelően módosítani, ha azt akarjuk, hogy itt kamerák legyenek? Ha nem, valakinek igazán ki kellene találnia egy jobb műszaki megoldást.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Konzultálni fogunk az illetékes hatóságokkal.

 
  
MPphoto
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök asszony, az egész szavazási eljárás alatt próbáltam jelezni az egyik teremőrnek, hogy megindokolhassam szavazatomat, de miután ön olyan kitűnően vezette le a szavazást, és azt olyan gyorsan befejeztük, a teremőr még nem jutott el hozzám. A kezemben tartom azt a papírdarabot, amelyben arra kérem önt, hogy a McGuinness-, illetve a Breyer-jelentésekkel kapcsolatban két szóbeli szavazathoz fűzött indoklást adhassak. Nagyra értékelném, ha ön ezt lehetővé tenni számomra.

 
  
MPphoto
 

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök asszony, én ugyanezt a felmentést kérem. Az én kérésem is úton van önhöz.

 

7. A szavazáshoz fűzött indokolások
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Bastiaan Belder (A6-0489/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagy öröm számomra, hogy ebben a nagyszerű parlamenti teremben szólalhatok fel, ahol 27 tagállam képviselői vannak jelen. Ritkán adódik olyan lehetőségem, hogy ilyen sokan meghallgassanak.

Ez alkalommal megindokolhatom Belder úrnak a Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok a Nyugat-Balkánnal című jelentése melletti szavazatomat. Én teljes mértékben a mellett vagyok, hogy az Európai Unió a lehető legnagyobb mértékben könnyítse meg a balkáni államok számára az Európai Unióhoz való csatlakozást. Fontosnak tartom, hogy az eddig juttatottnál magasabb összegű gazdasági segélyt nyújtsunk, és tegyük lehetővé a balkáni államok és Európa közötti kapcsolatok erősítését, a turizmus fejlesztését és azt, hogy valamennyi balkáni polgár – fiatalok és öregek – számára jobb életet tegyünk lehetővé, mint amit jelenleg élnek.

 
  
  

- Jelentés: Mairead McGuinness (A6-0505/2008)

 
  
MPphoto
 

  Marian Harkin (ALDE). - Elnök asszony, először is csak azt szeretném jegyzőkönyvbe vetetni, hogy a rossz gombot nyomtam meg a McGuinness-jelentéssel kapcsolatban. A valóság az, hogy én teljes mértékben támogatom az élelmiszerbiztonságról szóló McGuinness-jelentést – de majd utánanézek ennek a szolgálatoknál később.

Azzal különösen egyetértek, hogy ki kell igazítanunk a KAP-ot, hogy az megfeleljen az élelmiszerbiztonsági problémáknak, és eleget tesz annak a feltételnek, hogy a gazdáknak stabil politikai környezetre van szükségük a jövő tervezhetőségéhez. Bizonyosság nincsen, de mindenképpen szükségünk van bizonyos stabilitásra.

Ezenkívül alátámasztom azt a tényt, hogy a piac önmagában nem tud jövedelembiztonságot teremteni a termelők számára, és támogatom a felhívást a részletes hatásvizsgálat érdekében is, különösen mondjuk az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos vonatkozások tekintetében. Ha konkrét EU-javaslatokat vizsgálunk például a növényvédelemmel kapcsolatban, ott is megfelelő és részletes hatásvizsgálatra van szükségünk, és figyelembe kell vennünk az élelmiszerbiztonságot is, amikor ezt az értékelést elvégezzük.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a kollégáknak a jelentés jóváhagyásáért és Marian Harkinnek a támogató szavakért.

A jelentés egyértelműen tükrözi e Háznak az agrárpolitikáról alkotott nézeteit nemcsak európai, hanem globális szinten is. A jelentés – és ez fontos – felhívást intéz különösen az agrárpolitika fókuszának áthelyezésére a fejlődő világba, támogatást nyújtva azoknak, akik képesek az élelmiszertermelésre, hogy ezt helyben meg is tegyék. Úgy vélem, hogy az az egymilliárd euró, amit az Európai Unió erre a célra szán, lépés a helyes irányba.

Én nyilvánvalóan támogattam a saját jelentésemet. Szerintem ez egy tervezet a jövő számára arról, hogy e Ház miként tekint a mezőgazdaságra. Miközben az élelmiszerbiztonságról szóló vita lekerült a politikai napirendről, annak a 30 000 gyermeknek a problémája, aki naponta meghal az éhínség miatt, velünk marad.

 
  
MPphoto
 

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök asszony, hálás vagyok önnek, amiért lehetőséget ad nekem, hogy megindokoljam, miért tartózkodtam a McGuinness-jelentés kapcsán. Ez a jelentés az Európai Unió egy igen fontos vonatkozására összpontosít, és ez az, hogy élelmiszerellátás biztosítása az abszolút lényeg mindazok esetében, akik éheznek, vagy akik nem rendelkeznek megfelelő élelmiszerellátással. Ezt senki nem ellenezheti, és én sem vagyok semmiképpen ellene. De nézetem szerint ezzel a jelentéssel az a probléma, hogy az a közös agrárpolitikát vizsgálja, és arra utal, és nem foglalkozik azzal, hogy sürgető szükség van e politika újabb és újabb reformjára.

A közös agrárpolitika nem szolgálja jól Európa népeit, nem szolgálja Nagy-Britannia gazdáit. Amíg ezt a terhet nem veszik le az európai adófizetők válláról, nehézségeink lesznek. Igen, a jelentés céljai helyesek, de attól félek, súlyos mulasztása, hogy az alapproblémával nem foglalkozik.

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE).(PL) Az egy perce elfogadott McGuinness-jelentés legtöbb javaslatát és megállapítását teljes mértékben támogatom. A globális piacon egyre nagyobb gyakorisággal fogjuk tapasztalni az élelmiszerárak hirtelen ingadozását, amelynek kedvezőtlen következményei lesznek.

Az áremelkedéseket leginkább az alacsony jövedelmű családok érzik meg, amelyek költségvetésük jelentős részét élelmiszerre költik. Éppen az ilyen emberek érdemlik meg a segítséget: a leginkább rászorultak a fejlődő országokban és az Európai Unióban egyaránt. Egyetértek azzal, hogy a közös agrárpolitikát az új feltételekhez kell igazítani annak érdekében, hogy hatékonyabban foglalkozzon az élelmiszerbiztonság problémáival, és ezért kell ellenezni a piacokat irányító instrumentumok megszüntetését, valamint a jövőbeni pénzügyi perspektívában a mezőgazdaságra fordított EU-ráfordítások szintjének csökkentését.

Helyes gondolat egy olyan nemzetközi testület létrehozása, amely figyelemmel kíséri a mezőgazdasági termékek és termelési tényezők árait az Élelmiszer- és Mezőgazdasági Szervezet égisze alatt annak érdekében, hogy ezeket az adatokat világszinten nyomon követhessük, és az áringadozásokra gyorsan reagálhassunk. Véleményem szerint az élelmiszerek készletezése világrendszerének létrehozását is megfontolás tárgyává kell tenni.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, igen hálás vagyok azért a lehetőségért, hogy megindokolhatom, miért tartózkodtam ennél a jelentésnél.

Azt hiszem, e Házban a legtöbb ember – függetlenül attól, hogy a politikai spektrum melyik részéről jött – egyetért azzal, hogy az élelmiszerbiztonság rendkívül fontos kérdés. A probléma ott van, hogy nem értünk egyet azzal kapcsolatban, hogy mit jelent az élelmiszerbiztonság. Sokunk számára az élelmiszerbiztonság annyit tesz, mint gondoskodni arról, hogy elegendő élelem legyen a világ népei számára, bárhonnan származzanak is. Mások számára az élelmiszerbiztonság ürügy a protekcionizmusra. Számukra az élelmiszerbiztonság csak az EU-ban az európaiak számára előállított élelmiszerre terjed ki. A „helyi termelés” olyan kifejezés, amit gyakran hallok. Hallom, amint emberek az élelmiszerbiztonság ürügyén törekednek arra, hogy távol tartsák a világ többi részéből származó importot, ezáltal elutasítják a világ sok szegényebb országából származó és kiváló minőségű exportot, s ezzel a szegényebb országokban még több gazdát ítélnek szegénységre.

Azt állítani, hogy a közös agrárpolitika legyen az élelmiszerbiztonság talpköve, elképesztő állítás, amit el kell utasítani.

 
  
MPphoto
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök asszony, egyetértek kiváló kollégám, Syed Kamall úr ezen ügyben tett megjegyzéseivel. Tartózkodtam, mert pártom arra szólított fel, hogy tartózkodjam e jelentés kapcsán, de mindenki tudja, hogy az élelmiszerbiztonság igen fontos kérdés mindannyiunk számára, ezért is elgondolkodtató számomra az a módszer, ahogyan e Ház egy ilyen üggyel foglalkozik.

Ebben a konkrét jelentésben – amit, úgy hiszem, mindannyian megszavaztunk –, említést tettünk arról a problémáról, amit éppen most fogunk önmagunk számára létrehozni azzal, hogy elfogadjuk a növényvédőszer-irányelvet. Éppen most tesszük tönkre az európai élelmiszerbiztonságot. Mintegy három perccel az után, hogy ezt a jelentést megszavaztuk, gyakorlatilag biztosítottuk, hogy gazdáink ne legyenek képesek elegendő élelmiszert termelni földrészünk számára a jövőben. Én ezt meglehetősen bizarrnak tartom. Szégyen, hogy úgy tűnik, senki nem olvassa azokat a jelentéseket, amelyek keresztülmennek a Házon.

 
  
MPphoto
 

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök asszony, a globális élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma és a kulcskérdések egyike az elégséges és fenntartható termelés biztosítása, továbbá az úgynevezett fejlett világ; például itt van az EU élelmiszerbiztonsága, vagyis exportálhassuk a többlettermést, és ne versenyezzünk magunk is a világ élelmiszerpiacán, növelve ezáltal az árakat azok számára, akik olyan régiókban élnek, ahol nem áll rendelkezésükre a saját élelmiszerszükségletük megtermeléséhez szükséges klíma, talaj, know-how, illetve befektetés.

Nagyon óvatosnak kell lennünk politikáink kapcsán, biztosítva, hogy ne csak környezeti szempontból, hanem globálisan is reagáljunk a fenntartható élelmiszertermelés szükségességére.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Baco (NI). (SK) Én megszavaztam a közös agrárpolitikáról és a globális élelmiszerbiztonságról szóló jelentést, mert olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeket én folyamatosan prioritásként vetettem fel az Európai Parlamentben.

Az első kérdés a termelési költségek csökkentését illeti, ami fokozottabb globális versenyképességet eredményez. A második kérdés az élelmiszerpiacok volatilitásának elsősorban a készletek növelésével történő mérséklése. A harmadik kérdés a mezőgazdaság társadalmi súlya csökkenésének megállítását érinti: fokozzuk a közvélemény tájékozottságát, tudatosítva a mezőgazdaság páratlan és pótolhatatlan szerepét. A negyedik kérdés a közös agrárpolitika (KAP) véletlenszerű működésével való szakítást érinti azzal, hogy olyan politika szisztematikus szervezését valósítják meg, ami hosszú távú célokra összpontosít. Az ötödik és utolsó kérdés az új tagállamokban a mezőgazdaság hanyatlásának megállítását érinti, amit a KAP diszkriminatív elvei okoznak, miközben lényegesen javítani kell a parlagon heverő mezőgazdasági potenciál hasznosítását ezekben az országokban, az új tagállamokban.

 
  
  

- Jelentés: Genowefa Grabowska (A6-0475/2008)

 
  
MPphoto
 

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök asszony, ez az egész Európai Unió velejéig hatoló kérdés. Itt még több pénzt hagyunk jóvá azért, hogy megpróbáljuk rávenni a lakosságot, hogy szavazza meg ezt a szerencsétlen Lisszaboni Szerződést. A lakosság azonban, ahol erre esélyt kapott – az Ír Köztársaságban –, teljesen egyértelművé tette, hogy nem akarja ezt a szerződést, és ha Britannia népe is kapott volna ilyen esélyt – mert, hogy kellett volna kapnia, mert a munkáspárti kormány az utolsó választások alkalmával megígérte ezt –, ugyancsak óriási többséggel a szerződés elutasítása mellett szavazott volna.

Ezt a hangos és egyértelmű üzenetet meg kellene hallani az Európai Unióban: az emberek nem akarják a Lisszaboni Szerződést. Az emberek nem akarnak még több kontrollt Brüsszelből és Strasbourgbból. Az emberek azt akarják, hogy saját kormányuk és saját jogalkotásuk hozza meg azokat a döntéseket, amelyek őket érintik. Amíg ezt az üzenetet nem fogják fel, az adófizetőknek folyamatosan egyre több pénzét pumpáljuk abba, hogy az embereket a szavazóurnákhoz kényszerítsük olyan látszat keltésével, amely szerint önök tulajdonképpen meggyőzik őket arról, hogy az akaratukat változtassák meg. Nem fogják megtenni.

 
  
MPphoto
 

  Marian Harkin (ALDE). - Elnök asszony, először is azt szeretném mondani, hogy ez egy kiváló jelentés. Folyton arról beszélünk, hogy össze kell kötni az EU-t a polgáraival és arról, hogy ez EU-projekt nem sikerülhet az EU polgárainak részvétele nélkül.

Kétféle demokrácia van: a képviseleti demokrácia – ez van itt e Házban – és a közvetlen demokrácia, amiről ez az egész jelentés beszél. Fontos azonban megérteni, hogy a civil párbeszéd kölcsönös. Azaz a polgárok által felvetett problémákat és gondolatokat az EU intézményeinek is figyelembe kell vennie. Ennek kiváló példája a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos egymillió aláírás, valamint az a dokumentum, amelyről most vitatkozunk a Parlamentben.

Nem értek egyet az utolsó felszólalóval, mert azt hiszem, ha sikerül elfogadnunk a Lisszaboni Szerződést, az lehetőséget ad számunkra, hogy sokkal értelmesebb módon kötődjünk az EU polgáraihoz. A mi szerepünk e Házban annak biztosítása, hogy amennyiben elfogadjuk a Lisszaboni Szerződést, az működjön hatékonyan.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (NI). - Elnök asszony, sok mindenre lehet következtetni e jelentés címéből: „A civil párbeszéd fejlesztésének perspektívái a Lisszaboni Szerződés keretében”. Mit számít az, hogy a Lisszaboni Szerződés nincs hatályban, amire – úgy tűnik – emlékeztetni kell e Házat? Különféle formáiban már háromszor vetették el, a francia szavazók 55%-a, holland szavazók 62%-a és az ír szavazók 54%-a.

Nézzék inkább a címet: „A civil párbeszéd fejlesztésének perspektívái”. Ez olyan, mintha Orwell Szeretet Minisztériumában találták volna ki. Nos, az Európai Unió sajátos nyelvhasználatában nem jártas egyszerű szavazók esetleg nem úgy értik e szavakat, mint ahogyan mi ebben a Házban, azaz, hogy egy új propaganda-költségvetést hozunk létre, megkísérelve meggyőzni az embereket arról, hogy változtassanak gondolkodásukon.

Azt kell mondanom, hogy az Európai Központi Bank trezorjának összes eurója sem elég ahhoz, hogy meggyőzze az embereket egy alapvetően rossz ötletről.

A párbeszéd a definíció szerint két felet tételez fel. Az EU-nak vennie is kell az adást, nem csak közvetítenie. Ez azt jelenti, hogy a szerződést népszavazásra kell bocsátani. Pactio Olisipiensis censenda est!

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, köszönöm, hogy lehetőséget adott nekem, hogy megindokoljam, miként szavaztam így erről a jelentésről.

Amikor elolvastam a jelentés címét – „Civil párbeszéd a Lisszaboni Szerződés keretében” –, az engem Mahatma Gandhi egyik fordulatára emlékeztetett. Amikor a nyugati civilizációról kérdezték, azt mondta, hogy „az egy nagyon szép idea lenne.” Ezért, amikor elolvastam ezt a címet: „Civil párbeszéd a Lisszaboni Szerződés keretében”, azt gondoltam, „ez egy szép idea lenne, nem?”. Ha lenne civil párbeszéd. Ha lenne kétoldalú párbeszéd. Az egyik korábbi felszólaló mondta, hogy a párbeszéd nagyon is kétirányú folyamat, de ha megvizsgálunk néhány civil társadalmi szervezetet, amit azért finanszírozunk, hogy támogassa a Lisszaboni Szerződést, csak olyan szervezeteket látunk, amelyek teljes mértékben elkötelezték magukat, hogy ezt az alapvetően antidemokratikus szerződést segítsék elő. Hány olyan szervezetet finanszírozunk, vagy tesszük lehetővé, hogy támogassák, amelyek a szerződés ellen vannak? Nincs kétirányú párbeszéd, és ezért az EU polgárai, ha esélyt kapnak rá, és megkérdezik őket a Lisszaboni Szerződésről, annak elutasítása mellett döntenek.

 
  
  

- Jelentés: Pedro Guerreiro (A6-0485/2008)

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, köszönöm az e Házban mutatott türelmét. Én fel akartam szólalni ezzel kapcsolatban, de egyszerűen túl sok mondanivalóm van, olyan izgatott vagyok mindattól a szavazástól, ami ma végbement a Házban. Igen, a közös halászati politika; igen, beszéljünk a fenntartható fejlődésről – de a kettő inherens módon ellentmondásos. Ha a fenntartható halászati politikát akarják vizsgálni, akkor meg kell vizsgálniuk a tulajdonjogokat és a piaci alapú megoldásokat. Nézzék meg azon országokat, amelyekben a halászoknak vannak olyan jogaik, amelyekkel kereskedhetnek, és amelyek generációról generációra szállnak. Ez a fenntartható halállományok biztosításának a legjobb módja, nem pedig valamilyen mesterséges kommunisztikus módszer, amelyben központi tervezés van a halászatban. Ezért látjuk a halállományok jelentős kimerülését, és ezért fogunk mindannyian szenvedni a végén.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Most felfüggesztjük az ülést. Az ünnepi ülés után visszatérünk a szavazatokhoz fűzött indokolásokhoz.

 
  
  

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
elnök

 

8. Ünnepi ülés – Lettország
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. − Igen tiszteletreméltó Valdis Zatlers úr, a Lett Köztársaság elnöke, mindannyiunk számára nagy öröm, hogy üdvözölhetjük önt az Európai Parlamentben tett első látogatása alkalmával. Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok önnek, mint egy olyan ország elnökének, amely még mindig viszonylag új tagállama az Európai Uniónak, hogy elfogadta az Európai Parlament meghívását, hogy szóljon hozzánk a mai napon, azon a napon, amikor közös valutánk, az euró tízedik évfordulóját ünnepeljük. A mai nap premiernek számít a szó minden értelmében, mivel ez volt az első alkalom, hogy az európai himnuszt játszották egy, az Európai Parlament plenáris ülésére érkezett vendég tiszteletére.

(Taps)

Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat, hogy ismételtem megemlítsem az Európai Unió 2004-es bővítésének történelmi jelentőségét. Több mint 60 évig tartott, amíg az ön országa visszakerült a szabad és demokratikus Európában, és kontinensünk egyesült.

Ma békében, szabadságban és demokráciában élünk. Polgáraink olyan távlatokat élvezhetnek, amelyekről elődeink nem is álmodhattak volna. Ennek örülnünk kell.

Igaz, hogy ma az Európai Unió új és súlyos kihívásokkal került szembe. Ezt még Lettország népe is eléggé megérzi például a pénzügyi válság miatt, ami az önök országát is keményen sújtotta, elnök úr. Az Oroszország és Ukrajna közötti gázválság is indokoltan aggasztja Lettország polgárait.

Pontosan a válság idején értjük meg az európai uniós tagság értékét, amely a népek közötti szolidaritás elvére épül. Pontosan a válság ideje az, amikor mindannyian érezzük az országaink és az európai intézmények közötti közösség és együttműködés szükségességét.

Együtt erősebbek vagyunk, együtt meg tudjuk védeni érdekeinket és értékeinket az egész világon. Ezért reméli az Európai Parlament, hogy a Lisszaboni Szerződés, amely az Európai Unió cselekvési képességét erősíti e súlyos kihívások legyőzése érdekében, hamarosan hatályba lép.

E tekintetben az idén júniusban bekövetkező európai parlamenti választások rendkívül fontosak, mert tovább akarjuk vinni az európai béke- és egyesülési projekt sikertörténetét egy demokratikus Európai Unióban, közösen a szinte minden területen együttdöntési joggal rendelkező Európai Parlamenttel.

Őszintén remélem, hogy Lettország – és az Európai Unió összes többi tagállama – polgárai megértik, hogy szavazatuk fontos, mert ez adja meg nekik az európai együttdöntés jogát, és ezt érzékelve nagy számban vesznek majd részt az európai parlamenti választásokon.

Elnök úr, nagy öröm számomra, hogy arra kérhetem önt, szóljon az Európai Parlamenthez. Még egyszer szeretném önt melegen üdvözölni az Európai Parlamentben.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Valdis Zatlers, Lettország elnöke.(LV) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm az elnök kedves bevezető szavait és felkérését, hogy szóljak Európa nemzeteinek választott képviselőihez. Ez a lehetőség megtiszteltetés a számomra. Nagy öröm, hogy saját anyanyelvemen szólhatok az Európai Parlamenthez, különösen azért, mert immár öt éve, hogy a lett az Európai Unió egyik hivatalos nyelvévé vált. Ma egy olyan időpontban szólok önökhöz, amikor a Lettországból választott első európai parlamenti képviselők hivatali ideje nemsokára lejár. Köszönöm önöknek, hogy feladataikat kiválóan látták el.

Kedves barátaim! Ez az év, a 2009-es esztendő igen jelentős év Lettország számára. Lettország öt évvel ezelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. Az e nemzetközi szervezetekben való tagság megszerzése Lettország stratégiai céljává vált a függetlenség 1991-es helyreállítása óta. Lettország egyértelműen kifejezte azt a kívánságát, hogy részt vehessen az európai és a transzatlanti gazdasági és biztonsági struktúrákban. Az európai demokratikus nemzetek családjának a XXI. század első évtizedében történt bővülése az Európai Unió alapítása óta a legdinamikusabb változás Európában. Ezek jelentős változások. Olyan nemzetek csatlakoztak az európai struktúrákhoz, amelyeket hosszú időn keresztül erőszakkal szigeteltek el tőlük annak ellenére, hogy az Európai Unió központi értékei történelmileg ezekben a nemzetekben gyökereztek.

Tavaly november 18-án Lettország kikiáltásának kilencvenedik évfordulóját ünnepelte. Ez az évforduló rendkívüli jelentőséggel bír a mi népünk számára. Az évforduló ismételten megerősítette állhatatos akaratunkat, hogy független, szabad és demokratikus nemzetként éljünk. Az 1918-as, a Lett Köztársaságot deklaráló törvény így szól: „Felhívást intézünk valamennyi polgárhoz etnikai származásától függetlenül, hogy nyújtson segítséget, mert Lettországban valamennyi emberi jogot garantáljuk. Demokratikus és igazságos nemzet leszünk, ahol nincs helye az elnyomásnak és az igazságtalanságnak...” Én nagyon büszke vagyok ezekre a szavakra. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadása előtt 30 évvel a Lett Köztársaság már deklarálta hűségét az alapvető elvekhez és értékekhez.

Lettország mindig is Európához és annak értékeihez tartozónak érezte magát, még akkor is, amikor Lettország és más közép- és kelet-európai nemzetek hosszú időn keresztül egy olyan államhoz kötődtek, ahol sok értéket egy különleges ideológiai prizmán keresztül szemléltek. Béke uralkodott a keleti blokk nemzetei között, de ez a börtönudvar békéje volt. A békét a tankok jelenléte, az elnyomás és a fenyegetés teremtette meg. Hölgyeim és uraim, tavaly önöket és egész Európát is emlékeztette a totalitárius ideológia embertelenségére Edwins Šnorének az „Egy szovjet történet” című filmje. Közös a történelmünk, de a sorsunk eltérő volt. Vissza kell tekinteni a múltba, hogy megérthessük egymást, és hogy közösen nézzünk a jövőbe. Ezért szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek a tavaly szeptember 22-én elfogadott nyilatkozatért, amely augusztus 23-át a sztálinizmus és nácizmus áldozatai európai emléknapjaként hirdeti meg. Ez a nyilatkozat emlékezteti Európa népeit Lettország és egész Európa történelmének tragikus eseményeire.

Ma a sokkal közelebbi történelemre szeretnék visszatekinteni. Az idén öt éve, hogy Lettország az Európai Unió és a NATO tagja lett. Milyen időszak volt ez Lettország számára? Mit nyert a mi nemzetünk? Mit ért el a nemzet, és milyen kihívások állnak még előttünk? Először is, az Európa részévé válás vágya ösztönzött bennünket társadalmunkban a demokrácia konszolidálására, és hozzájárult a demokratikus intézmények kialakulásához. Az Európai Unióhoz való csatlakozással Lettország jelezte saját jövője iránti határozottságát, azt az eltökéltséget, hogy jövőjét az európai identitásra és közös értékeinkre, a szabadságra és a demokráciára, az elszámoltathatóságra, a jogállamiságra, az emberi jogokra, az egyenlőségre, a toleranciára és a prosperitásra alapozza. Másodszor, az európai uniós tagság javította Lettországban a befektetési klímát. Az „európai pénz”, ahogy mi rendszerint az európai strukturális alapokat hívjuk, lényegesen hozzájárult Lettország gazdaságának fejlődéséhez. Harmadszor, élvezhetjük a személyek szabad mozgása által biztosított kiváltságokat. A schengeni övezeten belüli szabad utazás megszokottá és magától értetődővé vált; teljesen természetessé lett, hogy más európai uniós tagállamokban tanulunk, dolgozunk és szerzünk tapasztalatokat. Negyedszer, az áruk és szolgáltatások szabad mozgása új lehetőséget nyitott meg a vállalkozások előtt. Minden vállalkozó és fogyasztó határok és vámok nélküli szabad környezetben élhet. Kis belső piacú országként számunkra ez különösen fontos. Ötödször, és ez a legfontosabb, a lettek hangját meghallják Európában, és az európai hangokat meghallják a világban. Büszkék lehetünk arra, hogy az együttműködés ilyen egyedülálló mechanizmusa áll a rendelkezésünkre. Lehetővé teszi számunkra, hogy együtt keressünk aktív megoldásokat a világméretű kihívásokra, a klíma- és demográfiai változásra, az energiabiztonság fokozására, a migrációs problémákra, illetve a pénzügyi válságra globális méretekben. Lettországnak új politikai és gazdasági eszközök állnak rendelkezésére, de meg kell jegyezni, hogy nemzetünk felelőssége Európa közös jövőjéért Európa valamennyi népe előtt ugyancsak jelentősen megnőtt.

Eredményeinkre visszatekintve ugyanakkor kritikusnak is kell lennünk, és el kell ismernünk az elkövetett hibákat. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után a lett kormányt elringatta az „jól végzett munka” érzete, hiszen elérte a célját. Nem ismertük fel, hogy a folyamatnak még csak az elején, és nem a végén jártunk. Az Európai Unió nagy lehetőségeket kínál, de valamennyi nemzetnek és valamennyi társadalomnak azokat magának kell megragadnia. Mi Lettországban nem ragadtuk meg az összes lehetőséget, a kohéziós politika megvalósításában vagy a felajánlott pénzügyi lehetőségek felhasználásában nem mindig jártunk el bölcsen. Állami intézményeinknek meg kellett tanulniuk, hogyan kell élni az Európai Unióban. Nem voltunk eléggé eltökéltek az euró bevezetésében, ez egyike a legnagyobb hibáknak, amelyeket az euro-integrációs folyamatban elkövettünk, és ez igen határozottan nyilvánvalóvá válik ma, a pénzügyi válság körülményei között.

De a legelszántabb euro-szkeptikusoknak is be kell ismerniük, hogy Lettország európai uniós tagsága összességében kedvezőnek minősül. Van-e bárki is Lettországban, aki vissza akarna térni egy olyan Európához, ahol vámhatárok választják szét a nemzeteket? Nem. Van-e bárki is, aki sorban akar állni a határon ahhoz, hogy a szomszédos országba beléphessen? Nincs ilyen. Van-e bárki, aki vissza akarna térni ahhoz a világhoz, ahol korlátozzák a munkavállalók szabad mozgását, képzését és a tapasztalatszerzést? Természetesen nincs ilyen. Még az euro-szkeptikusok is gyorsan hozzászoknak a jó dolgokhoz, és aztán egyszerűen szkeptikussá váltak.

Hölgyeim és uraim! Az elmúlt hónapokban a pénzügyi rendszer és a gazdaság helyzetének romlása visszafordíthatatlanul megváltoztatta a nemzeti kormányok szerepét és jelentőségét a gazdasági folyamatokban. Mostanáig a pénzpiacok szabadon fejlődhettek. Meggyőztek bennünket arról, hogy a piaci törvényei önmagukban is kellően hatékonyak a gazdasági fejlődés előmozdításához. Azt hittük, hogy a piac egyedül is mindent a helyére tesz. És valóban, ez is történik. A piac szabályozza önmagát. Ebből a globális válságból is láthatjuk azonban, hogy pénzügyi rendszereink és gazdaságaink a piactól szenvednek, és ami a legfontosabb, valódi emberek szenvednek a válságtól. A múlt év végén az események menete rámutatott számunkra, hogy lényeges, hogy a nemzeti kormányok aktívabb szerepet játsszanak a gazdasági folyamatban. Az előző megközelítés, amely szerint a gazdasági irányítás kormányánál elbóbiskolunk, felelőtlennek bizonyult. Sajnálatos módon túl későn ébredtünk fel. Eléggé későn ahhoz, hogy észrevegyük az akadályt – a pénzügyi posványt – az előttünk fekvő úton, ezért már nem tudjuk elkerülni azt.

Ebben a helyzetben komplex, nemzeti, európai és globális szintű megközelítésre van szükség. Globális szinten lényeges az összehangolt cselekvés a gazdasági növekedés újraindításához. Ez csak akkor lehetséges, ha a pénzügyi rendszer számára új struktúrát és mechanizmusokat tervezünk. Elengedhetetlen, hogy a rendszert szigorúan felügyeljük, de anélkül, hogy ezzel korlátoznánk a kezdeményezőkészséget vagy a piaci folyamatokat. A legnehezebb kihívás pontosan megtalálni ezt az egyensúlyt. Európai szinten jelentős az előnyünk, mert koordinált intézkedéseket tudunk végrehajtani, egységesen tudunk cselekedni, és így fenntartható megoldást tudunk elérni. Üdvözöljük a Bizottság európai gazdasági újjáépítési tervét. Fontos kimászni ebből a posványból, amelyben most találjuk magunkat.

Kissé több időt fordítok a nemzeti szintű megoldásokra. A globális pénzügyi válság Lettországot is sújtja. Van egy olyan iskola, amely szerint Lettország a modern európai történelem bármely pénzügyi rendszerének a legdrámaibb mentési műveletén megy keresztül. Jelenleg Lettország olyan intézkedéseken dolgozik, amelyek ösztönzik a gazdaságot, hogy gyorsan és hatékonyan stabilizálja a pénzügyi és gazdasági helyzetet. Ez nehéz feladat, de csak akkor tudunk megbirkózni a válsággal, ha világosan látjuk a kivezető utat, és nem tévesztjük össze a rövidtávú megoldásokat a gazdasági fejlődés hosszú távú jövőképével.

Az elmúlt év végén a lett parlament hat politikai pártja – kormányoldalról és az ellenzékből egyaránt – egyetértett abban, hogy támogatja a lett kormány által kidolgozott gazdasági stabilizációs tervet. Ez a megállapodás rendelkezik arról, hogy különös gonddal kell figyelemmel kísérni, miként hasznosítják a Lettországnak nyújtott kölcsönt. A terv meghatározza a lett gazdaság középtávú prioritásait: az export támogatása, a szabad és tisztességes verseny előmozdítása, a folyó fizetési mérleg hiányának jelentős csökkentése és az euró bevezetése 2012-ben. Az eurózónához való csatlakozás nemzetünk egyik legfontosabb stratégiai célja lett. Fontos, hogy Lettország ne maradjon egyedül ebben a helyzetben. Nemcsak a nemzetközi pénzügyi szervezetek nyújtanak nekünk segítséget ahhoz, hogy e nehéz időkkel megbirkózzunk, hanem az Európai Unió intézményei és Európa nemzetei is. Lettország hálás a szolidaritás e kifejezéséért.

Hölgyeim és uraim! Minden egyes bővítés nemcsak új tagokat hozott az Európai Unióba, hanem új hangsúlyokat is adott napirendjének, beleértve a külpolitikát is. Lettország európai uniós csatlakozása abban az időben valósult meg, amikor formálódóban volt Európa szomszédságpolitikája, annak céljai, elvei és végrehajtási mechanizmusai. Azóta az Európai Unió külpolitikai aktivitása – különösen keleti szomszédai irányában – fokozódott. Ez talán az új tagállamok részvételének és tapasztalatainak köszönhető. Lettország mindig is tágabb dimenzióban látta a szomszédsági kapcsolatokat. Lettország a jövőben továbbra is aktív szerepet játszik e politika meghatározásában és végrehajtásában.

Ez a politika nem csak az Európai Uniónak az olyan államokkal fenntartott kapcsolataira terjed ki, amelyekkel közös szárazföldi vagy tengeri határa van. E politika összefüggésében foglalkoznunk kell az Európai Uniónak a világban betöltött helyével és szerepével. A hasonló gondolkodású nemzetekkel együtt Lettország aktívan bátorította az Európai Unió aktívabb szerepvállalását a keleti szomszédsági régióban. Létrejött egy új politikai kezdeményezés, a Keleti Partnerség, amelynek a küldetése Európa közös szomszédságpolitikájának újraformálása és annak e régió konkrét jellemzőihez való igazítása, és ez által a folyamat aktívabbá, bátrabbá és ambiciózusabbá tétele. Lettország örömmel veszi tudomásul az Európai Bizottság e vonatkozásban tett javaslatait. Gyakorlati értelemben a Keleti Partnerségnek meg kell erősítenie az Európai Unió és e régió államai közötti politikai és gazdasági kapcsolatokat, és meg kell erősítenie az ezen államok közötti kölcsönös együttműködést is. A Keleti Partnerség fejlesztésekor figyelmet kell szentelni a differenciálás elvének, valamennyi partnert egyénileg kell értékelni, és egyéni megközelítést kell alkalmazni. Vannak olyan államok, amelyek szeretnék magukat az Európai Unión belül látni, és vannak olyanok, amelyek más célokat állítottak maguk elé. Politikánk csak akkor lesz sikeres, ha képesek leszünk az együttműködésre e régió valamennyi államával, megértéssel segítve őket, ha szükséges. Tavaly októberben, amikor Kazahsztánba, Üzbegisztánba és Türkmenisztánba látogattam, kedvező jelzéseket kaptam az együttműködés kiterjesztésére és elmélyítésére vonatkozóan is. Lettország továbbra is aktívan támogatja Európa szomszédságpolitikáját, és aktív szerepet játszik annak végrehajtásában is. Valamennyi európai nemzetnek megvannak a saját történelmi tapasztalatai és a saját lehetőségei arra, hogy az Európai Unió javára dolgozzon közös projektünkön. Lettország különös hozzájárulása a keleti dimenzióhoz az a kölcsönös bizalom, amit kétoldalú kapcsolataink mutatnak, és ami a közös történelmi időszakban gyökerezik, továbbá ilyen hozzájárulás az e bizalom szülte tudás. Lettország kötelessége, hogy kihasználja ezt a különleges helyzetet, ami a következő tíz évben már elveszhet. Több évtized elteltével a keleti szemekben Lettország csak az Európai Unió egyik tagállama lesz, nem Európa kapuja. Ezeknek az előnyöknek a kihasználásával Lettország aktív politikai párbeszédet tart fenn, hogy ösztönözze az Európai Unió és céljai jobb megértését a szomszédos államokban, és így egyértelműsítse az európai szomszédságpolitika és a Keleti Partnerség céljait. Ez kölcsönös hasznunkra válik, és lehetőségünk van meghallgatni, hogy a szomszédos államok miként látják jövőbeni kapcsolataikat az Európai Unióval. Meg vagyok győződve arról, hogy Európa érdekeit legjobban az szolgálná, ha még a Cseh Köztársaság elnöksége alatt mielőbb bejelentenénk a Keleti Partnerséget.

Hölgyeim és uraim! Az energiabiztonság kérdése a cseh elnökség első napjaiban nagyon is aktuálissá vált. A pénzügyi és gazdasági válság a maga módján ciklikusságot mutat. Az energiabiztonsággal és a fenntartható energiaforrásokkal kapcsolatos kérdések azonban mindig Európa és a világ politikai napirendjén szerepelnek. Ezek a kérdések egyre sürgetőbbé válnak. Az energiabiztonságnak van egy kifejezett külső dimenziója. Ez azt jelenti, hogy ezt a problémát nem lehet a világhelyzettől elszigetelten kezelni. Bizonyítékul szolgálnak erre az Ukrajnában a közelmúltban bekövetkezett események és a grúziai konfliktus. Az Európai Unió tagállamai az energiát még a közelmúltban is nemzeti szinten, és nem az Európai Unió szintjén megoldandó kérdésnek tartották. Az elmúlt évnek az energiaszektorban bekövetkezett eseményei, az energiaellátás megszakítása, az energiaforrások zsugorodása és az áringadozás hozzásegítette az Európai Unió tagállamait annak közös felismerésére, hogy szükség van a közös energiapolitikára. Az energia és a politika metszetében a fő feladatunk a szabályozott, elegendő, gazdaságos, fenntartható és környezetbarát energiaellátás biztosítása.

Be kell ismerniük, hogy az Európai Unió csak felemás sikert ért el ezen a területen. Bizonyos kérdésekben, amelyekre a környezetbarát energiagazdaság fejlesztése a példa, ambiciózus célokat fogadtunk el európai szinten, amelyek megvalósításához most hozzá kell fognunk. Más kérdésekben – az energiaforrások európai szintű diverzifikálása és az egységes energiapiac megteremtése – még az út kezdetén állunk. Az elmúlt néhány nap eseményei, ideértve az oroszországi gázcsapok elzárását, felnyitotta a szemünket, hogy a lehető leggyorsabban megoldást kell találni páneurópai szinten. Mindannyiunk felelőssége, hogy ezt a közös felismerést hasznosítsuk egy valóban integrált és több lábon álló európai energiapiac létrehozására. Nem engedhetjük meg, hogy elszántságunk a tavaszi hó eltűnésével együtt semmivé váljon. Az energiabiztonság kérdése csak az energiaforrások tranzit- és szállító országaival folytatott aktív párbeszéddel oldható meg sikeresen. Az Európai Unió rendelkezik a kérdés megoldásához szükséges külpolitikai eszközökkel. A mi felelősségünk, hogy ezeket ki is használjuk.

Egy másik irány, ahol komoly erőfeszítéseket kell tennünk, az a balti energiapiacnak a skandináv és a közép-európai energiapiacokkal való integrálása. A balti régióban az integráció hiányos. A régióban a kereskedelem és a szállítás gyorsan fejlődik, az energiapiac azonban stagnál. Itt az Európai Bizottság figyelemre méltó munkát végzett. Az energiabiztonság javítására és a szolidaritásra irányuló kezdeményezése magában foglalja a balti energiapiac számára az összekapcsolási terv kidolgozását. Ez lehetővé teszi majd a balti államok progresszív beillesztését az egységes európai energiapiacba. Nagyra becsülöm Svédország részvételét a balti-tengeri régióval kapcsolatos stratégiai vitákban. Svédországnak hamarosan lehetősége lesz ez év második felében következő elnöksége során mindezt a gyakorlatban is megvalósítani. Meg vagyok győződve arról, hogy a Mediterránumtól a Balti-tengerig terjedő erős régiók erős Európai Uniót alkotnak.

Hölgyeim és uraim! Az Európai Unió kezdeti célja – Európa népeinek biztonsága és jóléte – nem változott. Ami megváltozott, az a környezet, amelyben ezt a célt el kell érnünk. A globális gazdaság sokkal szorosabban összekapcsolódik, mint fél évszázaddal ezelőtt. Ugyanakkor erős új gazdasági szereplők jelentek meg a világ színpadán. Csak az Európai Unió koherens, előrelátó, és ami a legfontosabb, közös cselekvésétől remélhetjük, hogy ne mi legyünk a globális versengés vesztesei. Csak együtt teljesíthetjük a biztonság és a jólét ígéreteit polgáraink számára. Csak így érhetjük el azt a célt, amelyet nemzeteink népei megszavaztak az Európai Unióban való részvételünk támogatásakor.

Az Európai Parlament már bizonyította, hogy rendelkezik az Európai Unióra vonatkozó átfogó jövőképpel. Ez különösen igaz az Unió bővítési politikájának egységes és kiegyensúlyozott megközelítésére. Európa dinamikus növekedése lehetőséget adott Európának a globális versenyre. Ez a növekedés Európa potenciálja, amit ki kell használnia, hogy az Unió még több évtized múltán is egyenlő gazdasági partnere lehessen a gyorsan növekvő ázsiai és dél-amerikai gazdaságoknak. Különösen önök – mint az európai nemzetek demokratikusan megválasztott képviselői – azok, akik a leginkább érzik az e folyamatért viselt felelősséget. Nem lehet túlbecsülni az Európai Parlament jelentőségét abban, hogy az európai projektet közelebb vigye az emberekhez, és kiterjessze demokratikus legitimitását. A jövőben az Európai Parlament szerepe még fontosabbá válik.

Fontos, hogy sokféleségünkben és sokszínűségünkben egyesüljünk. Fontos, hogy folytassuk a munkát az Európai Unió jobbá tétele érdekében. Ez egy olyan feladat, amelyet valamennyi európainak közösen kell vállalnia. Ez a közös felelősségünk Európáért. Lényeges, hogy megakadályozzuk az Európai Unió fragmentálódását. A tagállamoknak megoldásokat kell keresniük, és el kell kerülniük az európai projekt több sebességes megközelítésének kialakulását. Üdvözlendő a Tanácsban a múlt hónapban elért megállapodás a Lisszaboni Szerződés továbbvitelének érdekében. A Lisszaboni Szerződés az Európai Unió jövőbeni teljes hatékonysággal való működésének jogi előfeltétele. Csak akkor tudjuk az új, egyesült Európa kínálta kedvező lehetőségeket teljes mértékben kiaknázni, ha a Lisszaboni Szerződés elveit a gyakorlatban megvalósítjuk. Hogy a Lisszaboni Szerződés milyen hatékonyan működik majd a gyakorlatban, az a tagállamok és az intézmények politikai akaratától és attól függ, képesek-e egyesülni Európa céljainak elérése érdekében.

Hölgyeim és uraim! 2004-ig Lettország célja az európai uniós tagság elnyerése volt. Azóta Lettország céljait Európa céljainak összefüggésében alakítjuk. Már nem tartjuk magunkat, és nem látjuk magunkat Európától különállónak. Lettország céljait csak úgy tudjuk meghatározni és elérni, ha azok illeszkednek Európa közös jövőképéhez. Európa céljai pedig akkor érhetők el, ha megfelelnek az egyes tagállamok jövőképének. Az Európai Unió a közös értékek alapján épült, és ezt meg kell erősíteni. Csak a nyilvános vita bonthatja ki a mindannyiunk számára közös értékeket. Csak egyetértésben állapodhatunk meg azokról az értékekről, amelyeket az Európai Unió alapértékei mellé helyezünk. Valamennyi politikusnak, de különösen Európa vezetőinek a feladata, hogy meghatározzák az európai értékeket, és kezdeményezzék a róluk szóló vitát.

Nézzünk a jövőbe. Hogyan látom én az Európai Uniót és Lettországot hosszabb távon, mondjuk 2015-ben? A válság utáni gazdasági világ addigra több gazdasági hatalmi centrumba forr össze. Ezek egyike lesz az Európai Unió. Európának meglesz az akarata és a képessége az egyesüléshez, mert csak az unió ad nekünk esélyt feladataink teljesítésére. Ezen kívül az Európai Unió még mindig nyitva áll mindazon európaiak előtt, akik elfogadják értékeit. Ennek a sokszínűségnek az egysége lesz a kulcs ahhoz, hogy Európa szerepe a világban növekvő jelentőségű legyen. Az Európai Unió addigra kibővül, de nem veszíti el a hatékony cselekvés képességét. Az Európai Unió képes lesz gondoskodni saját biztonságáról és stabilitást adni a szomszédjai számára. Az oktatás és a kultúra lesz a híd, amely összeköti az Európai Unió tagállamainak eltérő tapasztalatait, és ami segít majd Európa vezető szerepének visszaszerzésében a tudomány és a kultúra világában. Többé nem lesznek régi és új, kicsi és nagy európai nemzetek. Európában a nemzeteket eredményeik, nem pedig földrajzi és geopolitikai ismérvek szerint ítélik meg. Európa egységes lesz, és ezt az egységet az erős régiók biztosítják, amelyek –miközben saját érdekeit védik – szorosan együttműködnek a többiekkel, létrehozva ezzel a jólét és a fejlődés hálózatát egész Európában. Valamennyi nemzet saját képességeit és különleges tudása szerint járul hozzá ehhez a fejlődéshez.

Mi lesz Lettország szerepe 2015 Európai Uniójában? Ez már olyan időszak lesz, amikorra Lettország kikerül a válságból. Lettország fővárosa, Riga, a balti gazdasági régió egyik virágzó központja lesz. A lett gazdaság kiegyensúlyozottabb és versenyképesebb lesz, szerkezete pedig átalakul. 2015-ben, a független Lettország történelmében először, az Európai Unió elnökségét betöltő tagállamként az országot bízzák meg európai és globális szintű kérdések megoldásával. Hozzájárulásunkat Európához a Keleti Partnerséghez tartozó nemzetekkel fennálló különleges kapcsolataink képezik. Lettország és régiónk lesz a híd kelet felé éppen úgy, mint ahogyan a mediterrán államok összekötik a Földközi-tenger mindkét partját. A nyitott Európát tükröző jövőképünk és integrációs tapasztalatunk sarkallja majd Európa nyitottságát.

Hölgyeim és uraim, 2015 nincs már messze, attól mindössze hat év választ el bennünket. Egy évszázaddal ezelőtt a lett költő, Rainis így írt: „Ami megváltozik, fennmarad.” Ezek még ma is bölcs szavak. Meg vagyok győződve róla, hogy Európa lényegesen megváltozik. Hatalmasabb lesz gazdaságában, jólétében és a kölcsönös együttműködésben. Konszolidálni fogja értékrendszerét. Az európaiak büszkék lesznek arra, hogy Európában élnek, ám saját nemzetükhöz tartoznak. Egység a sokszínűségben, fejlődés, értékeink megőrzése és valamennyi polgár felelőssége saját nemzete és az egész európai család iránt – ez Európa jövője.

Hölgyeim és uraim, Európa fejlődése és prosperitása sikerünk mércéje. Ennek alapján ítélik meg munkánkat. Ez a mi felelősségünk. Kérem önöket, mint az Európai Parlament képviselőit, segítsék elő, hogy az európaiak megértsék közös céljainkat és azt, hogy ezek miként érintik valamennyi európai életét saját hazájában. Az európai polgárok támogatása az európai eszme iránt Európa jövőjének legszilárdabb garanciája. Köszönöm önöknek, hölgyeim és uraim, ezen ülésszak alatt végzett munkájukat. Kívánok önöknek sok sikert további munkájukhoz és a következő európai parlamenti választásokhoz.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Elnök úr, hadd köszönjem meg önnek az Európai Parlament nevében is a beszédét, az ön európai bátorságát és az ön európai eltökéltségét. Természetesen örömmel hallottuk, hogy ön értékeli az Európai Parlamentet, és ezt joggal teszi.

Én még mindig nagyon jól emlékszem arra, hogy a ’90-es évek második felében a csatlakozási tárgyalások során először Lettország, Litvánia és Szlovákia ki volt zárva. Az Európai Parlament volt az, amely felhívást intézett a kormányokhoz, hogy vonják be Lettországot, Litvániát és Szlovákiát a tárgyalásokba. Ennek eredményeként Lettország, Litvánia és Szlovákia 2004. május 1-jén az Európai Unió tagjaivá válhattak.

Ön szólt az energiakérdésről, és én nagyon röviden válaszolok is. Van egy rendkívüli felelősségtudattal rendelkező biztosunk, az ön honfitársa, Andris Piebalgs, aki csodálatra méltó módon tett eleget kötelességeinek a múlt héten és az Oroszországgal és Ukrajnával – de lényegében Oroszország – folytatott gázvita során. Államelnöke jelenlétében szeretnék köszönetet mondani Andris Piebalgsnak a munkájáért.

(Taps)

Elnök úr, íme, a záró megjegyzésem: ön beszélt arról, hogy ön is tanul, és Lettország is tanul. Ez minden bizonnyal így van. De azok, akik a kezdet kezdetétől fogva az európai közösséghez, az Európai Unióhoz tartoznak, most elkezdtek önöktől és az önök történelmi tapasztalataiból tanulni. Ha készen állunk arra, hogy egymást meghallgassuk és egymástól tanuljunk, mindannyian jobban járunk. Közös értékeink alapján vagyunk erősek, demokratikusak és szabadok. Köszönöm önnek, Zatlers elnök úr, nagy öröm volt, hogy önt itt ma üdvözölhettük. Köszönöm.

(Taps)

 
  
  

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
alelnök

 

9. A szavazáshoz fűzött indokolások (folytatás)
A felszólalásokról készült videofelvételek
  

- Jelentés: Christa Klaß (A6-0443/2008)

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE).(CS) Elnök asszony, én üdvözlöm a kompromisszumot, ami rákényszeríti majd az EU-országok kormányait, hogy hozzanak létre menetrendet, és készítsenek cselekvési terveket a növényvédő szerek használatából adódó kockázatok korlátozására. Az EU polgárai minden bizonnyal üdvözlik a repülőgépről történő permetezés korlátozását, valamint az ivóvíz és a vízi környezetben élő szervezetek védelmét szolgáló pufferzónákat. Én megszavaztam az irányelvet, mert az összhangban áll az egészségvédelemmel kapcsolatos véleményemmel.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök asszony, én azért szavaztam meg ezt a kompromisszumot, mert jó, hogy a növényvédő szereket fenntartható módon használjuk. Úgy vélem, a valós probléma az, hogy jelentősen eltérőek a szabályok az egyes tagállamokban: néhány ország nagyon szigorúan foglalkozik az üzemeltetők gyakorlati és elméleti oktatásával, és ezért megfelelő és fenntartható módon használják a növényvédő szereket, de ezt nem minden ország teszi meg. Úgy vélem, ez a jogszabály helyénvalóan kinyilvánítja, hogy magasabb normákat érvényesítsünk az egész Európai Unióban. Ez jó azok számára is, akik permeteznek, és azok számára is, akik velük kapcsolatba kerülnek.

Azt hiszem, itt egy nagyon ésszerű csomagról van szó, és ezért boldogan támogattam azt, és gratulálok az előadónak.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE). Elnök asszony, én is támogattam ezt a jelentést. Nincs kétség afelől, hogy szükség van a növényvédő szerek szabályozó rendszerére. Ezt senki nem vitatja. A Klaß-jelentés kiterjeszti az ellenőrzések hatókörét, és az elkerülhetetlen használatra korlátozza a növényvédő szerek felhasználását.

Érdekes módon, miközben igen ingerült vita folyt a Breyer-jelentéssel kapcsolatban a veszély kontra kockázat kapcsán, én mindig úgy éreztem, hogy ez a kérdést helyesebb feltenni a tényleges felhasználás szempontjából, ami eltér a forgalomba hozataltól – más szavakkal, ez a jelentés. Közönséges termékek széles köre lehet veszélyes, ha figyelmen kívül hagyják a kezelési és használati utasításokat. Pusztán a kereskedelmi forgalomba hozatal nem jelent kockázatot a környezet vagy az ilyen termékek felhasználói számára. A növényvédő szerek csak akkor veszélyesek, ha a felhasználó nem tudja, hogy mit csinál. Ha a szerek kijuttatására szolgáló berendezés hibás, ha a vízi környezetet figyelmen kívül hagyják, vagy ha a növényvédő szereket nem megfelelően tárolják, vagy azok nem képezik egy integrált kártevő-szabályozási terv részét. A mennyiségi használat csökkentésének koncepciójánál gondos irányításra van szükség, mivel a kevésbé gyakori permetezés oda vezethet, hogy a növényvédő szereket nagyobb koncentrációban juttatják ki.

Végső soron kijelenthetjük, ezeket az anyagokat a lehető legkisebb mennyiségben kell felhasználni, és ezt minden gazda tudja.

 
  
  

- Jelentés: Hiltrud Breyer (A6-0444/2008)

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). (CS) Elnök asszony, szeretnék ismételten reagálni a tegnapi plenáris vitára. Én támogattam az új rendeletet, mert véleményem szerint ez eszköz a növényvédelem új és biztonságos alternatíváinak kereséséhez. A Parlament kiváló eredményének tartom a földrajzi zónák szerint jóváhagyott növényvédő szerek kölcsönös elismerését. Ugyancsak előrelépés a tiltott anyagok listájának az elkészítése – ezek közé tartoznak a rákkeltő, a mutagén anyagok, valamint a neurotoxikus és immunotoxikus hatású anyagok –, és ez tudományos ismereteken alapszik. Amint a biztos tegnap elmondta, úgy tűnik, hogy ez a lista a ma használatos anyagoknak viszonylag kis hányadára vonatkozik. Szeretném megemlíteni, hogy ezeket az előírásokat az importárukra is szigorúan alkalmaznunk kell. Biztos úr, volt véleményem más jelentésekről is, de nem kaptam szót. Ezeket a jelentéseket már értelmezési célra használták, vagy már itt folyt róluk vita, így azt hiszem, azokat írásos formájukban fogják elfogadni.

 
  
MPphoto
 

  Diana Wallis (ALDE). - Elnök asszony, tartozom egy vallomással. Gyermekkorom óta van egy zöldségféle, amit utálok: ez a borsó. Pechemre azonban én képviselem Britannia legnagyobb borsótermesztő területét, és ez súlyos problémát okozott nekem a Breyer-jelentéssel kapcsolatban. Én egyetértek e jelentés céljával. Egyetértek a jogalkotó céljával, hogy segítsük elő az egészséges környezetet, az emberek egészségét, de ez az én régiómban potenciálisan egy hatalmas mezőgazdasági ágazatot veszélyeztet.

Hosszas lelkiismeret-vizsgálat után tartózkodtam, de szeretném egyértelművé tenni, hogy véleményem szerint jogalkotási eljárásunk e tekintetben hibás volt. Olyan sok információ állt a rendelkezésünkre a végére –egymásnak ellentmondó is, másmilyen is –, hogy én is, és azt hiszem, sokan mások is üdvözölték volna a harmadik olvasat vagy az egyeztetés lehetőségét, hogy meggyőződhessünk róla, hogy valamennyi érdeket megvédtük.

 
  
MPphoto
 

  Marian Harkin (ALDE). - Elnök asszony, én is nagyon nehéz döntésnek találtam ezt. Úgy éreztem, hogy a jelentés általánosságban nagyon kiegyensúlyozott és konstruktív, és természetesen az emberi egészség, az állati egészség és a környezet védelme magas szintjének biztosítását szolgálja.

Nekem azonban aggályaim vannak azzal a helyzettel kapcsolatban, amikor adott anyag jóváhagyásáról hozunk döntést annak alapján, hogy az az anyag vajon veszélyes vagy sem, és nem vesszük figyelembe a lehetséges expozíciós hatásokat. Úgy vélem, tudományos alapon elvégzett hatásvizsgálatokra van szükségünk.

Az egyik aggályom az, hogy amikor a polgárokkal az EU-ról beszélgetek, az egyik kérdés, amit folyamatosan felvetnek, hogy az EU jogszabályai időnként nem igazán arányosak. Bár azt hiszem, ebben a jelentésben van rugalmasság, úgy éreztem, kissé többre van szükségünk, lényegében további tudományos bizonyítékokra az érvelés alátámasztására. Igen, ott az elővigyázatosság elve, és erre figyelemmel kell lennünk, de a döntéseknek bizonyítékokon kell alapulniuk, és én szerettem volna valamivel több bizonyítékot látni ebben az ügyben.

 
  
MPphoto
 

  Neena Gill (PSE). - Elnök asszony, a növényvédő szerek eredményes és hatékony felhasználása szükségszerűség. Miközben a környezet védelme és a lakosság egészségének megóvása – úgy vélem – együtt jár, egyensúlyt kell teremtenünk a fogyasztók és a termelők igényei között. Miközben üdvözlöm a Breyer-jelentés céljait a bürokrácia csökkentése terén, nem tudom támogatni azt.

Számos szakértővel, gazdával és NFU-képviselővel találkoztam a West Midlands-i választókerületemben, akiknek mindannyiuknak súlyos fenntartásai voltak azzal kapcsolatban, hogy ennek a jelentésnek milyen hatása lehet a hozamokra. Én osztom az aggodalmaikat. Leginkább az aggaszt, hogy a Bizottság nem végzett megfelelő hatásvizsgálatot, és nincs egyértelmű jelzés arra vonatkozóan, hogy ez a jelentés milyen következményekkel járhat majd a mezőgazdaság számára.

Amikor szerte a világon emelkednek az élelmiszerárak, nem biztos, hogy éppen most lenne az alkalmas idő arra, hogy lórúgásszerű reakcióval olyan intézkedéseket vezessünk be, amelyeknek hátrányos hatásuk lehet az élelmiszertermelésre. Ezért nyújtotta be a delegációm azt a módosító indítványt, amely a régóta esedékes alapos hatásvizsgálatot írná elő.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök asszony, kollégáimhoz hasonlóan én is azt szeretném mondani, hogy ez egy nagyon nehéz dosszié volt. Miközben Diana Wallis aggodalmait fejezte ki a borsó miatt, képzelhetik, hogy Írországban a burgonya szerepelt a menüben és a napirenden. Összességében azt hiszem azonban, hogy sokkal jobb javaslatról és csomagról szavaztunk, mint ami az eredetileg benyújtott volt – és dicséret illeti azokat, akik dolgoztak rajta.

Hadd mondjak néhány szót erről – és egy kulcsponttal fejezem be. Azt hiszem, most már abban a helyzetben vagyunk, amikor a gazdáknak az agrokémiai iparnál kell lobbizniuk, hogy teremtsenek biztonságosabb alternatívákat, hogy továbbra is termelhessenek élelmiszert, és azt hiszem, legalább annyi energiát kell befektetni ebbe a lobbiba, mint azelőtt.

Amikor élelmiszerimportról van szó, a Bizottságnak foglalkoznia kell az EU gazdáinak és termelőinek valódi aggodalmaival, hogy nekik megtiltják bizonyos vegyi anyagok használatát, miközben harmadik országok továbbra is alkalmazhatják azokat. Erre magyarázatot kell adnunk, hogy a gazdák ne forduljanak ellenünk.

 
  
MPphoto
 

  Ashley Mote (NI). - Elnök asszony, én nemmel szavaztam egészen egyszerűen azért, mert a javaslatot gyakorlatilag eltérítette a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság és a biztosok. Az előadók tegnap a szabványosítással dicsekedtek, ám ez állítólag a sokszínűség uniója. Ha van egy olyan terület, ahol szükség van az ítélőképességre, a belátásra és a sokszínűségre, akkor valószínűleg ez az.

Ez lényegében egy mezőgazdasági kérdés volt, de a dán mezőgazdasági biztos sehol és semmikor nem volt látható, és ez szégyen. Ennek az oka természetesen az érdekütközés, mivel a dánok nem kezelik az ivóvizet az után, hogy az feljön a földből.

A világnak azon a részén, ahol én élek, a gazdák teljesen becsapva és őszintén sértve érzik magukat amiatt, hogy itt van néhány olyan feltételezés, amely szerint ők nem tudják, mit csináljanak, és ezt nekik meg kell mondani. Alapvetően nem tettek mást, mint még egy csoporttal bővítették azok számát az Egyesült Királyságban, akik – őszintén szólva – gyűlölik az EU beavatkozását.

 
  
MPphoto
 

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök asszony, e jelentéssel kapcsolatban minden oldal túlzott igényekkel állt elő, és túlzott félelmeket fejezett ki. Nehéz volt megkülönböztetni a tényt a fikciótól, és döntést hozni arról, hogy miként szavazzunk.

Bár elismerem a bogyósgyümölcs-ágazat, a burgonyaágazat és a gabonatermelő gazdák aggodalmait Írországban, akik tárgyaltak velem erről, én támogattam a kompromisszumot. Úgy érzem, hogy a javítások annak ellenére kiérdemelték a támogatásunkat, hogy nekem is van még néhány aggályom. Én támogattam szavazatommal a jelentést, mert véleményem szerint a lehető legrosszabb eredmény az lett volna, ha ezt a jelentést egyeztetésre adjuk át. Az ötéves derogáció, ami ha az alapvető növényvédelmi projektekhez szükséges, megújítható, fontos biztonsági háló, ami egyben arra ösztönzi az agrokémiai ipart, hogy végezzen kutatásokat és teremtsen alternatívákat.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, azt hiszem, hogy amikor európai projekteket mérlegelünk, a gondolkodás mélyén van egyfajta dialektika. Beszélünk a demokráciáról, de figyelmen kívül hagyjuk a demokratikus akaratot, amint azt a franciaországi, hollandiai és írországi népszavazások kifejezték. Élelmiszerbiztonságról beszélünk, mégis olyan jelentésről szavazunk, amely potenciálisan veszélyeztetheti az élelmiszertermelést az Európai Unióban. Beszélünk arról, hogy segítünk a polgároknak és a gazdáknak a szegényebb országokban, ám ennek a szavazásnak az eredményeként be fogják tiltani azon gazdák termékeinek importját, akik olyan növényvédő szereket használtak, amelyeket immár az Európai Unió tilt.

Én egyszerűen egy kéréssel fordulok kollégáimhoz a Parlamentben és a Bizottságban: kérem, gondoljunk a jövőben a jogalkotás előre nem látott következményeire. Egyetértek Wallis asszonynak a jogalkotási folyamattal kapcsolatos véleményével, és azzal is, hogy kellett volna egy harmadik olvasat. Egyetértek azzal, hogy ezt túl gyorsan hajszolták keresztül, és azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy nem volt tudományos alapon nyugvó, megfelelő hatásvizsgálat. Gondoskodjunk arról, hogy ez ne fordulhasson elő többé.

 
  
MPphoto
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök asszony, én megpróbáltam megakadályozni a kompromisszumot azzal, hogy a jelentés érintett részei ellen szavaztam. Magyarázatként felolvasom azt a levelet, amit az én régiómban, Skegness közelében gazdálkodó embertől, James Mowbray-től kaptam.

Ő azt mondta: „több mint 40 éve személyesen is közreműködöm növényvédő szerek alkalmazásában. Ezeket a termékeket mindig a többi emberi lény és a vadon élő állatok és növények iránti érzékeny megközelítéssel alkalmaztam. Mindez sem az egészségemre, sem a környezet állapotára nem járt látható hátrányos következményekkel. Ezért lesújtónak tartom számos termék, többek között a trialol gombaölő szerek esetleges visszavonását, ami nem igazán tudományos érvekre épül, és ez a vállalkozásom életképességét veszélyezteti, és nehezíti a hazai élelmiszerek elérhetőségét”.

Ezeket a megjegyzéseket tőle és szó szerint százaktól kaptam, az emberektől az Empire World Trade-től, ami a Lincolnshire-i Spaldingban van, John Manbytól, a Leicester-beli Parker Farmról, John Clarktól, aki Nottinghamshire-ben van, Jonathan Readingtől és több száz más embertől. Ezért szavaztam úgy, hogy megakadályozzam a kompromisszumot.

 
  
MPphoto
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök asszony, most, hogy ez a szavazás lezajlott, és az érveket elmondták, szeretnék visszatérni valamire, ami mindvégig jelen volt a vitában itt és a bizottságban is. Ez pedig a gazdákkal szemben érzékelhető bizalmatlanság és az a feltételezés, hogy a gazdák valamiképpen az egészség és a környezet ellenségei. Az én tapasztalatom szerint ennek az ellenkezője igaz. Az írországi gazdák múltban és most is igazi tiszttartók, akik évezredek óta védik és őrzik a környezetet – életerősnek, tisztának és termelékenynek őrizték meg az. Hasonlóképpen a gazdák az egészségünk alapjai is. Ők állítják elő azt a jó élelmiszert, ami a jó egészség alapja. Arra sürgetem önöket, hogy újítsák fel a gazdáinkba vetett hitet, akik minden megtesznek annak érdekében, hogy nagyon nehéz helyzetekben, nehéz időjárási körülmények között, mindenféle kártevőkkel és természetesen EU-politikával sújtva is megpróbálnak élelmiszerrel ellátni bennünket.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

- Jelentés: Paolo Costa (A6-0468/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Most szavaztunk meg egy megállapodást a polgári légi közlekedés biztonságáról. Bár a légi közlekedés egyike a legbiztonságosabb közlekedési módoknak, soha nem hozhatunk olyan intézkedéseket, amelyek túlzottan szolgálnák a biztonságot.

Ehhez a vitához kapcsolódik a biztonság ügye is. Az ikertornyok ellen intézett borzalmas terrortámadás óta megszámlálhatatlan biztonsági intézkedést hoztak. A biztonság kérdéséhez hasonlóan, az ember sohasem lehet eléggé biztonságban. Sőt, amikor az ember túl nagy biztonságban érzi magát, akkor csap le rá újra a terror.

Természetesen egyensúlyt kell találni a polgári szabadságok és jogok és a biztonsági intézkedések között. Amikor azonban választani kell, akkor meg kell határozni a prioritásokat. Például adatvédelmi megfontolásokból sokan és alapvető okokból ellenezték az utaslisták megosztását. Ám az ilyen biztonsági intézkedések minden bizonnyal lehetővé teszik azt az alapos vizsgálatot, ami a határokon nem lehetséges.

Új korszakban élünk. Szándékosan ártatlan civileket vesznek célba, és előre kiválasztják egyes országok polgárait. Egy ilyen környezetben semmiképpen sem várhatjuk ezektől az országoktól, hogy tartózkodjanak bármely olyan intézkedés meghozatalától, amely csak lehetséges polgárai érdekeinek védelmében.

 
  
MPphoto
 
 

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban.(RO) Én megszavaztam ezt a jelentést, mert ebből a romániai légiközlekedési ágazat is közvetlenül hasznot húz A tárgyalt megállapodás nagyrészt a hagyományos légiközlekedési biztonsági megállapodások struktúráját követi; ez az egymás rendszereibe vetett kölcsönös bizalomra és a szabályozásban mutatkozó eltérések összehasonlítására épül. Ez magában foglalja a kötelezettségeket és az exportnál és importálnál közreműködő hatóságok közötti együttműködés módszereit. E cél elérésének eszközei azonban, nevezetesen az együttműködés és egymás tanúsítási megállapításának kölcsönös elfogadása a légi alkalmasság és a karbantartás területén – a hagyományos megállapodásoktól eltérően –, a megállapodás mellékleteiben került meghatározásra, ahol ezekről az intézkedésekről a polgári légiközlekedési hatóságokra nem kötelező érvényű külön megállapodások rendelkeznek. A mellékletek nagyjából tükrözik a légi alkalmasságra (1702/2003/EK bizottsági rendelet) és karbantartásra (2042/2003/EK bizottsági rendelet) vonatkozó közösségi végrehajtási jogszabályok tartalmát, amelyet a felek a Kétoldalú Felügyelő Testület határozata alapján módosítanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban.(PT) Az Európai Közösség és az Egyesült Államok (USA) közötti légiközlekedési megállapodások a légi közlekedés liberalizálásából erednek, és arra épülnek.

Ezek célja EU-szinten (azaz az Európai Közösségen – mint az egyetlen jogszerűen létező szervezeten – és annak egységes, teljes liberalizálásra törekvő közösségi piacán keresztül), hogy meghaladjanak valamennyi, a különféle tagállamok és az Egyesült Államok között létrejött bilaterális megállapodást.

Amint az Európai Parlament által korábban elfogadott más állásfoglalásokban is, mi szeretnénk aláhúzni, hogy bennünket elsősorban nyilvánvalóan a „polgári légi közlekedés biztonságának magas szintje” és azok az intézkedések foglalkoztatnak, amelyek célja „a légiközlekedési ágazatra és üzemeltetőkre a felesleges felügyelet által rótt gazdasági terhek minimalizálása.” Meg kell azonban védenünk két fontos szempontot: (1) nem szabad, hogy e folyamatok célja és feltételezett alapja a légi közlekedés további liberalizációja és a liberalizáció feltételeinek a szabványok összehangolása révén történő elősegítése legyen; (2) ezek a folyamatok nem segíthetik elő a harmonizálást azzal, hogy alacsonyabb szintre helyezik a biztonsági szabványokat és előírásokat különösen ott, ahol a biztonság, a terhek minimalizálása és a liberalizáció keveredik, mert akkor a nyereség és a koncentráció válik uralkodóvá.

Mi úgy véljük, hogy az egyes országokban állami vállalatok által közszolgáltatásként nyújtott légi közlekedést meg kell védeni, mert ez garantálja a polgárok számára a szolgáltatások minőségét és biztonságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. (DE) Alapvetően egyetértek Paolo Costa polgári légi közlekedésről szóló jelentésével.

Fontos, hogy az EU és az USA e megállapodás segítségével egyetértésre jusson a közös irányvonal tekintetében. A tengerentúli partnerségben elkerülhetetlen azonban, hogy valós partnerek legyünk, és ne csak papíron. Meg kell találni azokat a feltételeket, amelyeket mindkét félnek be kell tartania.

Arra az esetre, ha akár az EU, akár az USA megsértené e megállapodást, nélkülözhetetlen a megállapodás felbontható változata.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban.(PL) Én megszavaztam az Európai Közösség és az Egyesült Államok között létrejött, a polgári légi közlekedés biztonságának szabályozásában való együttműködésről szóló megállapodásra vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatot (A6-0468/2008). Egyetértek az előadónak a megállapodás megkötésére irányuló javaslatával.

Azt gondolom, hogy a megállapodás céljai, nevezetesen a megállapodás hatókörébe tartozó áruk és szolgáltatások kereskedelmének elősegítése, az értékelések, a vizsgálatok és az ellenőrzések megkettőzésének lehető legnagyobb korlátozása a lényeges szabályozási eltérésekre, valamint a bármely fél tanúsítási rendszerének alkalmazása a másik fél előírásainak való megfelelős ellenőrzésére, legitim célok.

Remélem, hogy a másik fél rendszerei iránti kölcsönös bizalomra elősegíti majd e megállapodás végrehajtását.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban.(RO) Én, mint az Európai Parlamentnek az Európai Légiközlekedés-biztonsági Ügynökség (EASA) jogköre kiterjesztéséről szóló jogalkotási jelentése előadója, üdvözlöm az Egyesült Államokkal tárgyalt, a légiközlekedési biztonsági tanúsítványok kölcsönös elfogadásának elősegítéséről szóló megállapodást.

Ez a megállapodás fontos lépés a transzatlanti együttműködés bővítésében, ami az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoport egyik prioritást élvező célja. A megállapodás szilárd kereteket teremt a polgári légiközlekedési ágazatban az áruk és szolgáltatások kereskedelmének fellendítésére az Európai Unió és az Egyesült Államok között, ami kétségtelenül Európa hasznára van. A megállapodás a biztonság és a termékek, részegységek és légi járművek kompatibilitásának javítására fokozott garanciákat ad, és további követeléseket támaszt a környezet védelme érdekében. Ilyen feltételek mellett reméljük, hogy az Európai Egységes Égbolt elvei a jövőben kiterjednek majd a transzatlanti együttműködésre is, és ez az együttműködés – a SESAR és a NextGen közötti együttműködés alapján – tovább szélesedik a kutatás, valamint az e területen bevezetendő új technológiák kapcsán.

Úgy vélem, hogy ez a megállapodás hosszú távon elősegíti majd az EASA és a FAA közötti együttműködési keretek kölcsönösen hasznos kibővítését, ami a légitársaságok, a légiközlekedési ágazat, és ami még lényegesebb, az utasok közvetlen hasznára válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban.(PT) A nemzetközi közlekedéspolitika jövője megköveteli a jó kapcsolatokat az Európai Közösség és az Egyesült Államok között. Ennek következtében a polgári légi közlekedés biztonságának szabályozásáról szóló ezen együttműködési megállapodásnak az egyik alapvető pontja az egymás rendszerei iránti kölcsönös bizalom és a szabályozási eltérések összevetése. E megállapodás célja, hogy elősegítse a légiközlekedési ágazatban az áruk és szolgáltatások kereskedelmét azzal, hogy amennyire lehetséges, az értékelések, vizsgálatok és ellenőrzések megkettőzését a két fél közötti lényeges szabályozásbeli eltérésekre korlátozza. Ezért úgy véljük, hogy létrejön az a keret, amely problémamentesen működik majd a mindennapok során, és lehetővé teszi, hogy a végrehajtás során felmerülő technikai kérdéseket a folyamatos együttműködés és konzultáció rendszerén keresztül oldják meg. Ez a megállapodás további alapvető lépés az európai közlekedéspolitika nemzetközi dimenziójában, ezért szavaztam meg e jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, szeretném kijelenteni, hogy én – a tanácsi határozatra irányuló javaslatban foglaltaknak megfelelően – megszavaztam Costa úr jelentését az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött, a polgári repülés biztonságának szabályozásában való együttműködésről szóló megállapodásról.

Egyetértek az előadóval, és úgy vélem, a Parlamentnek támogatnia kell nyilatkozatával e megállapodás megkötését, mert ez kifejezetten egyszerűsíti a felek között az áruk és szolgáltatások kereskedelmét a légi alkalmassági és karbantartási ágazatban, elkerüli a biztonsági előírásoknak való megfeleléssel kapcsolatos értékelések és ellenőrzések felesleges megkettőzését, amit eddig akkor sem lehetett mellőzni, ha ezek az előírások igen hasonlatosak voltak. Úgy vélem azonban, hogy a megállapodást kezdetben ideiglenes jelleggel kellene alkalmazni, hogy azonosíthassuk az esetleges gyakorlati, illetve végrehajtásbeli nehézségeket, és ezeket a végleges jóváhagyási folyamat előtt megoldhassuk.

 
  
  

- Jelentés: Diana Wallis (A6-0511/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban.(RO) Én megszavaztam az EU társaságai jogi szabályozására irányuló jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban.(RO) Én megszavaztam a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, részleges szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére, valamint az SE-k vagy az SCE-k létesítő okirat szerinti székhelyének a tagállamok közötti áthelyezésére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló jelentést, mivel ezek a jogi tranzakciók alapvetően megváltoztatják a gazdasági társaságok jogi státusát. Az Európai Uniónak figyelembe kell vennie az egységes, harmonizált, de hatékony szabályozás biztosításához szükséges intézkedéseket.

Azért is támogattam ezt, mert jogász lévén én továbbra is támogatok az Európai Parlamentben minden olyan erőfeszítést, amely a pénzügyi, gazdasági, polgári jogi és büntetőjogi szabályok európai szintű harmonizálására és kodifikálására irányul.

 
  
  

- Jelentés: Costas Botopoulos (A6-0508/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban.(RO) Én megszavaztam ezt a jelentést, mert az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatában nincsenek rendelkezések a (Közszolgálati Törvényszék határozatai elleni) fellebbezési eljárásokban alkalmazandó nyelvről. Gyakorlatilag nincs a bíróság eljárási szabályzata 110. cikkével egyenértékű rendelkezés.

 
  
  

- Jelentés: Bastiaan Belder (A6-0489/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban.(PL) Elnök asszony, a Balkánon bekövetkezett legutóbbi fegyveres konfliktust követően az európai államok igen eltérő nyilatkozatokat tettek e tárgyban. Az akkori helyzetben vállalt aktív részvételével azonban az EU megerősítette, hogy a Balkán számunkra fontos régió, és Európa szerves része. Ezért kötelességünk ezeket az országokat támogatnia a stabilitás és a teljes demokrácia elérésére irányuló erőfeszítéseikben. Én támogattam a Belder-jelentést, mert az hangsúlyozza a balkáni államok támogatásának szükségességét, miközben egyedi, független partnerekként kezeli őket.

Továbbá az is jó, hogy a jelentés hangsúlyozza a közös energiapolitika létrehozásának szükségességét. A források diverzifikálására sürgősen szükség van, és ez nem csak az EU, hanem egész Európa számára hasznos lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Belder úr jelentése az Európai Uniónak ezzel az egyre stabilabb régióval fennálló kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai jelenlegi helyzetét tárgyalja, ahol több ország is jelölt az EU-tagságra. Az EU, mint a legfontosabb partner szerepe igen fontos e terület számára a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fenntartásában és a stabil, tartós békére irányuló erőfeszítésekben.

Az EU, mint gazdasági partner erejét és, mint az erős civil társadalom, kormányzás és dinamikus intézmények modelljét a régió fejlesztése érdekében kellene alkalmazni. A háromszoros és differenciált megközelítés, amely figyelembe veszi a régió országai közötti viszonylagos eltéréseket, valamint a társulási megállapodások és a további támogatás egyértelmű utat mutat az elmaradottság problémáinak kezeléséhez és az intenzív regionális és nemzetközi gazdasági együttműködés támogatásához.

Én támogatom Belder úr jelentését, mint a tartós béke megszilárdításának és azon eszmék előmozdításának az eszközét, amelyek mellett mi mindannyian elköteleztük magunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. (FR) Én tudom, hogy a Belder-jelentés csak a Nyugat-Balkánnal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokkal foglalkozik, valamint azzal a nyilvánvaló igénnyel, hogy az Európai Unió támogassa a térség gazdasági, jogi, politikai és társadalmi újjáépítését.

Ami azonban meglepő a számomra: annak ellenére, bár a jelentés kinyilvánítja, hogy ennek a támogatásnak, valamint a csatlakozási folyamatnak differenciáltnak kell lennie, és azt minden egyes országhoz hozzá kell igazítani, a jelentés nem veszi figyelembe az egyes országok konkrét helyzetét. Szerbiát például meg sem említi.

Mindenekelőtt ez a Parlament az, ahol mindig oly gyorsan ítélik el az emberi jogoknak a világon bárhol történt megsértését, és követelik az „emberi jogi” záradékokat a nemzetközi együttműködési megállapodásokban, mesteri módon elérte, hogy egy olyan Balkánról szóló jelentésről szavazzon, amely egyszer sem említi meg a Koszovóban élő szerb lakosság drámai és elfogadhatatlan helyzetét, miközben atyáik történelmi földjén páriákká váltak. Mindeközben a Parlament gratulál magának ahhoz a több száz millió euróhoz, amit az ezt a helyzetet provokáló, szervező, de legalábbis eltűrő hatóságoknak juttat.

 
  
MPphoto
 
 

  Vural Öger (PSE), írásban. (DE) A Nyugat-Balkánnal fennálló gazdasági kapcsolatok megszilárdítása a rendkívüli fontosságú az EU és a Nyugat-Balkán számára egyaránt. Én ezért üdvözlöm, hogy az Európai Parlament intenzíven dolgozik ezen, és hogy ma elfogadtuk a Belder-jelentést. Annak a ténynek a tükrében, hogy a Nyugat-Balkán országainak jövője az EU-hoz kapcsolódik, igen fontos gazdasági és politikai közeledésük az EU-hoz. Ahhoz, hogy ezeket az országokat hosszú távon az EU-hoz kapcsolhassák, támogatni kell a piacgazdaságuk fejlődését és a regionális együttműködést.

Ezért fontosak annyira az Európai Parlament konstruktív és kedvező visszajelzései. Az EU érdeke, hogy álljon ki a politikai stabilitás és jogbiztonság, és ezzel a mellett is, hogy ezekben az országokban a külföldi befektetéseknek kedvező keretfeltételeket teremtsenek. A Belder-jelentés hangsúlyozza azt is, hogy a gazdasági kapcsolatok szintje az egyes országok fejlődésének mértékétől függ. Az EU céljának továbbá az kell lennie, hogy a nyugat-balkáni országok nemzetgazdaságait diverzifikálja. A jelentés mindezeket a fontos vonatkozásokat tükrözi. Meg vagyok győződve arról, hogy az EU és a Nyugat-Balkán közötti gazdasági kapcsolatok fejlődése az európai földrész valamennyi országának javára válik, és én nagyon várom javaslataink konkrét hatásait.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én megszavaztam Belder úrnak a nyugat-balkáni országokkal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló jelentését.

Egyetértek képviselőtársaimmal, akik úgy vélik, hogy az Európai Uniónak meghatározó szerepe van a nyugat-balkáni terület országai gazdasági és politikai megújításának folyamatában, először a politikai helyzet stabilizálása és másodszor a gazdasági és kereskedelmi feltételek tekintetében, és a cél ezen államok európai uniós tagsága.

Mindazonáltal hangsúlyozni szeretném: szükséges, hogy az Unió minden egyes országban alaposan elemezze az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásával kapcsolatos helyzetet. Én itt kifejezetten Horvátországra és a számos ott dolgozó olaszra utalok, aki ellen annak dacára is egyértelmű a diszkrimináció ebben az államban, hogy Horvátország hivatalosan benyújtotta az EU-hoz való csatlakozási kérelmét. Ez véleményem szerint ellentétes a szerbiai helyzettel, egy olyan országéval, amely éppen most kapta meg a potenciális tagjelölti státust, és amellyel szemben az uniónak nyitottabbnak kellene lennie, mint eddig volt.

 
  
MPphoto
 
 

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE), írásban.(RO) Én megszavaztam a Nyugat-Balkánnal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló jelentést (A6-0489/2008), mivel az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány tartalmazza a Külügyi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményét is, amely utóbbinak tagja vagyok.

A nyugat-balkáni régió gazdasági növekedése és fejlődése biztosítja majd az EU keleti tagállamaival – amelyek közé végső soron Románia is tartozik – fenntartott konstruktív partnerség feltételeit.

Ugyanakkor a nyugat-balkáni országok gazdasági és kereskedelempolitikáinak összekapcsolása az Európai Unió politikájával támogatja az EU és ezen országok között létrejött stabilizációs és társulási megállapodásokat.

Én azért szavaztam meg ezt a jelentést, mert a gazdasági stabilitás politikai stabilitáshoz is vezethet ezen az elmúlt években súlyos nehézségekkel terhes területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban.(PL) Az EU-nak minden rendelkezésére álló eszközt fel kellene használnia ahhoz, hogy motiválja a nyugat-balkáni régiót, és meggyőzze az egyes országokat a lényeges reformok végrehajtásának szükségességéről. A regionális gazdasági együttműködés bővülése különösen lényegesnek tűnik ebben az összefüggésben, a régió államai számára kilátásba helyezett uniós tagsághoz hasonlóan. Az egyes országok közötti széleskörű és szilárd gazdasági kapcsolatok konkrét gazdasági integrációhoz vezetnek, ami bizonyára segít majd a jövőben a konfliktusok kockázatának mérsékléséhez. Ezt a tagság reális perspektívája is elősegítheti. A balkáni országok máris hatalmasat léptek előre az EU-hoz való közeledés útján, de a csatlakozás kilátása minden bizonnyal arra ösztönzi majd ezeket az államokat, hogy folytassák a közösséghez való integrációra irányuló erőfeszítéseiket.

Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a gazdasági segítségnyújtás eszközei mellett ugyanolyan jelentősek azok a kezdeményezések is, amelyek célja a balkáni társadalom integrálása az EU-ba. Emiatt igen fontos a lehető legszélesebb körű változások bevezetése, ami megkönnyítené az emberek mozgását, és hasonlóan fontos a régió ifjúságának széles körű támogatása. Csak akkor mondhatjuk el, hogy sikeresek voltunk, ha a balkáni emberek úgy érzik, hogy Európa más polgáraival azonos jogokat élveznek.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. (NL) Én teljes mértékben egyetértek azzal, amit Belder úr mondott, azokkal az ajánlásaival, hogy miként fejlesszük kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainkat a Nyugat-Balkánnal. Az EU-nak kulcsszerepe van e régió felemelkedésében. A stabilizációs és társulási megállapodások, a kereskedelmi kedvezmények és a technikai és pénzügyi támogatás az a három pillér, amelyre alapozva az EU a régió stabilizációját remélheti. Igaz, hogy a régió országaiban a fejlettség szintje és az acquis communautaire elfogadás nem ugyanazt jelenti, és így az egységes stratégiával szemben a sajátos megközelítést kell választani, amit a szóban forgó szükségletekhez kell szabni. Albánia nem Montenegró, és Bosznia-Hercegovina nem Koszovó.

A nyugat-balkáni államokkal folytatott csatlakozási tárgyalások előrehaladása (vagy megnyitása a potenciális tagjelölt országok esetében) nyilvánvalóan a koppenhágai kritériumok teljes körű betartásától és a demokrácia elvei és az emberi jogok feltétel nélküli tiszteletben tartásától függ. Legyen azonban egyértelmű, hogy mindezeknek az országoknak van jövőjük az EU-ban, és hogy tagságuk biztosítani fogja, hogy a régiót évszázadokon át jellemző borzalmas konfliktusok sora már a múlté.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban.(PL) Az Európai Unió rendkívül fontos szerepet játszott az egykori Jugoszlávia országainak gazdasági és politikai újjáépítésének folyamatában. Az EU hatalmas felelősséget vállalt az egész Nyugat-Balkán tekintetében. Ezzel kapcsolatban az EU most az egész régió újjáépítésének nehéz feladatával szembesül.

A Nyugat-Balkán valamennyi országa számára az EU vált a fő kereskedelmi partnerré. Ennek az együttműködésnek a három legfontosabb pillérét a stabilizációs megállapodások, a kereskedelmi kedvezmények és a technikai és pénzügyi támogatás jelentik. A stabilizáció folyamatának mindenekelőtt az életszínvonal emelésére és a balkáni államok folyamatos gazdasági fejlődésére kell irányulnia. Eközben azonban az EU-nak figyelemmel kell lennie egyes országok EU-tagságára és másoknak a potenciális tagjelölti státusára.

Nehéz nem egyetérteni az előadóval abban, hogy a vitatott országok fejlődésének alapfeltétele a Kereskedelmi Világszervezetben való tagság (Horvátország, Albánia és az egykori Jugoszlávia már tagok). Ahhoz, hogy teljes körűen integrálódhassanak a kereskedelem világrendszerébe, lényeges, hogy Bosznia és Hercegovina, Szerbia és Montenegró is csatlakozzék a WTO-hoz.

Miközben a régió modernizálásában már bekövetkezett előrelépést nagyra kell értékelni, követni kell a Nyugat-Balkánnak az EU gazdasági rendszerébe történő teljes integrációjának célját.

 
  
  

- Jelentés: Mairead McGuinness (A6-0505/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) A közös agrárpolitikáról és a globális élelmiszerbiztonságról szóló jelentés fontos kérdéseket tárgyal; ilyenek például az emelkedő élelmiszerárak következményei a szegény és a gazdag országokban, valamint az élelmiszerhez való hozzájutás biztosításának fontossága mindenki számára.

Mi, svéd szociáldemokraták, úgy döntöttünk, hogy a jelentés ellen szavazunk, mivel az problematikus megfogalmazásokat tartalmaz az agrárpolitikával kapcsolatban. Egyebek között mi az EU költségvetése agrárpolitikára szánt hányadának csökkentését, a keresztmegfelelés megtartását és fejlesztését, valamint a rendszernek a piachoz való igazítását szeretnénk látni. A jelentés nem áll összhangban ezekkel a nézetekkel, és ezért ellene szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (UEN), írásban. − A fenntartható élelmiszerellátás biztosítása egyike az előttünk álló legnagyobb kihívásoknak. Ez a kihívás a világ lakosságának növekedésével egyre nagyobb lesz. A népesedés jelenlegi növekedési mértéke évi több mint 70 millió. Ez azt jelenti, hogy minden évben 70 millióval több embernek kell élelmiszert biztosítani. Hogyan tudjuk ezt megoldani, amikor máris több mint 850 millió alultáplált ember él a Földön?

Miközben a fenntartható élelmiszerellátás biztosítása egyike a legnagyobb kihívásoknak, az EU az elmúlt idők egyik legnagyobb sikertörténete, mivel békét, stabilitást és prosperitást hozott a régió számára. Az EU az ODA legnagyobb adományozója és a nemzetközi együttműködés modellje, és ezt a tapasztalatot globálisan is jól tudja hasznosítani.

Az EU nem engedheti meg magának, hogy hatókörében szűk politikai irányvonalat kövessen. Ahogyan a nemzetközi sorsok összefonódnak, úgy van egyre több és több átfedés a politikai területek között. Ez a jelentés elismerése ennek, egyben felismerése annak, hogy az EU magas normái és hatalmas mezőgazdasági tapasztalatai szélesebb körben is értékesek lehetnek a globális élelmiszerbiztonság kapcsán, beleértve a műtrágyák és nagy termőképességű vetőmag vásárlásának finanszírozását, valamint a gazdák és élelmiszertermelők képzését és gyakorlati támogatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Niels Busk és Anne E. Jensen (ALDE), írásban. − (DA) Anne E. Jensen és Niels Busk megszavazta McGuinness asszony saját kezdeményezésű jelentését a közös agrárpolitikáról és a globális élelmiszerbiztonságról, mivel a jelentés nagy része kiváló, de csak mellette vagy ellene lehet szavazni. Nem tudjuk azonban a 63. és a 64. bekezdést támogatni, amely kétségeket vet fel a mezőgazdasági termékek szabad kereskedelme felől. Mi erőteljes támogatói vagyunk a szabad kereskedelemnek, és úgy véljük, nagyon helyes azon dolgozni, hogy olyan helyzet jöjjön létre, amelyben a mezőgazdasági termékek kereskedelme a szabad piac elveire épül.

 
  
MPphoto
 
 

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. − (DA) Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának dán tagjai a közös agrárpolitikáról és a globális élelmiszerbiztonságról szóló, saját kezdeményezésű jelentés ellen szavaztak, mivel a jelentés ellenzi az agrárpolitika liberalizálását és bírálja az EU-nak a növényvédő szerek korlátozására vonatkozó szabályait. Mi úgy véljük, globális szükséges megteremteni a kiegyensúlyozott hozzájutást az élelmiszerellátáshoz, de ezen nem segít az EU mezőgazdasági támogatásának fenntartása vagy bővítése.

 
  
MPphoto
 
 

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban.(EL) A globális élelmiszerprobléma egyre nő, ahelyett, hogy zsugorodna, és valamennyi szegényebb réteget érinti, nemcsak a kevésbé fejlett országokban, hanem a fejlettebbekben is.

Ennek a helyzetnek a fő oka az, hogy a mezőgazdasági termények és az élelmiszer termelésének az alapvető ismérve a nyereség, nem pedig a globális élelmiszerszükséglet.

Az élelmiszerekkel a nemzetközi tőzsdéken folyó kereskedés áremelkedési spirálhoz vezetett, és emiatt a multinacionális élelmiszeripari vállalatok nyereségének spirálszerű emelkedését, a vidék termelésének és a globális élelmiszertartalékoknak pedig a jól érzékelhető csökkenését, valamint az alultáplált emberek számának növekedését hozta magával.

Ennek az elfogadhatatlan helyzetnek a kezelésében, amely egymilliárd embert alultápláltságra és éhezésre ítél, a jelentés olyan kívánságlistákra szorítkozik, amelyeket az ugyanannak a politikának a folytatásához való ragaszkodása rögtön semmissé is tesz: támogatás a közös agrárpolitikának és felülvizsgálatainak, illetve értékelésének, a Kereskedelmi Világszervezet tárgyalásainak befejezése, a támogatás elválasztása a termeléstől, a bioüzemanyagok termelésének folytatása, ürügyül hozva fel a környezetet, miközben olyan földet használnak fel erre, amelyen élelmiszert is lehetne termelni.

A jelentés alig foglalkozik az élelmiszerrel való önrendelkezés és az élelmiszerbiztonság elveivel, valamint az élelmiszerrel való önellátáshoz fűződő joggal.

A Görög Kommunista Párthoz tartozó európai parlamenti képviselők a jelentés ellen szavaztak, mert megállapításai és „kívánságai” ellenére azt a széles néprétegek elleni, a monopóliumok érdekeit szolgáló politikát támogatja, ami egyre több embert ítél alultápláltságra és éhezésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek (ALDE), írásban. − (SV) Fontos, hogy szembeszálljunk az éhezéssel, és mérsékeljük azt. E tekintetben üdvözlöm McGuinness asszonynak a közös agrárpolitikáról és a globális élelmiszerbiztonságról saját kezdeményezésű jelentése tartalmát.

Én azonban a tartózkodás mellett döntöttem, mert helyenként a jelentés erősen protekcionista. Saját hazai mezőgazdaságunk támogatása és szabályozása nem segíti elő a nyitott, zöld, biztonságos és vállalkozó EU elérésére irányuló célunkat. A mezőgazdasági termékek szabadabb világpiaca megkönnyítené a szegény országokban is az emberek számára a mezőgazdaság fejlesztését. Ezt ma már Afrika nagy részein különösen látjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Sok, a jelentésben kiemelt vonatkozással egyetértünk, különösen a következőkkel:

- azzal ténnyel, hogy a politikai elmozdulás az EU termelői számára potenciális piaci lehetőségek elvesztéséhez vezetett, és ahhoz, hogy az Európai Unió egyre növekvő mértékben támaszkodik a kívülről importált élelmiszerre, amit igen eltérő termelési szabványok szerint állítanak elő, ezáltal az EU mezőgazdasági termékei hátrányos helyzetbe kerültek;

- azzal az aggodalommal, hogy a mezőgazdasági termelési költségek drámai növekedése alacsonyabb felhasználáshoz és csökkenő termeléshez vezethet, ami fokozza az élelmiszerválságot Európában és a világon;

- azzal, hogy szükség van olyan politikai eszközökre, amelyek célja az ilyen nagy és kárt okozó áringadozások megszüntetése;

- az élelmiszer-kiskereskedelemben az egyre fokozódó piaci koncentrációval kapcsolatos aggodalommal, ami monopóliumok kialakulásához vezetett; és azzal, hogy – a kisgazdaságok érdekében – szükség van alternatív megoldásokra a kiskereskedőkkel folytatott tárgyalások során.

Vannak azonban a jelentésnek olyan vonatkozásai is, amelyekkel nem tudunk egyetérteni:

- a közös agrárpolitikai fokozottabb piaci orientációja és az élelmiszerrel való önrendelkezés leértékelése azzal, hogy a hangsúly kizárólag az élelmiszerbiztonságra kerül, elfelejtve, hogy ez meglehetősen nehéz az élelmiszerrel való önrendelkezés nélkül.

Ezért tartózkodtunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban.(PT) A McGuinness-jelentés olyan kérdéssel foglalkozik, amelyet én stratégiának tekintek, vagyis az élelmiszerbiztonsággal és az erős és versenyképes európai mezőgazdaságnak a globalizált világban való fontosságával.

Az élelmiszerárak körül a közelmúltban tapasztalt krízist követően az élelmiszerbiztonságnak az EU egyik prioritásává kell válnia. Annak ellenére, hogy rövidtávon egy újabb élelmiszerhiány okozta válság nem várható, ám valószínű, hogy bekövetkezik majd a jövőben, ha számolunk a klímaváltozásnak a mezőgazdasági termelésre gyakorolt kedvezőtlen hatásait és a folyamatosan növekvő keresletet.

Figyelemmel arra, hogy a fejlődő országok várhatón nem lesznek képesek elegendő mennyiségű élelmiszert előállítani növekvő lakosságuk ellátására, az iparosodott országoknak továbbra is megmarad az a fontos feladata, hogy élelmiszert termeljenek és exportáljanak.

A közös agrárpolitikának ezért ismételten európai prioritássá kell válnia, és az európai élelmiszerbiztonság- politika alapját kell képeznie, tekintettel arra, hogy a pénzügyi és gazdasági válság idején ez fontosabb, mint valaha.

 
  
MPphoto
 
 

  Jeanine Hennis-Plasschaert, Jules Maaten, Toine Manders és Jan Mulder (ALDE), írásban. (NL) A Holland Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) delegációja annak ellenére megszavazta a közös agrárpolitikáról és a globális élelmiszerbiztonságról szóló McGuinness-jelentést, hogy a jelentés tartalmának egy részével nem ért egyet. A VVD delegációja azt szerette volna, ha a jelentés egyértelműen leszögezi, hogy a fejlődő világban a kereskedelmi akadályokat a reciprocitás alapján fokozatosan meg kell szüntetni. Emellett szerettük volna, ha a jelentés egy speciális és gyorsabb eljárás mellett érvel a ciszgenikus termékek engedélyezése kapcsán. Ezek még mindig ugyanannak az eljárásnak a hatálya alá tartoznak, mint a közönséges biotechnológiai termékek, annak ellenére, hogy ugyanannak a fajtának a genetikai anyagait használják fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A McGuinness-jelentés hatalmas, globális fontosságú kérdéseket taglal. Két év alatt a világban az élelmiszerárak több mint 80%-kal nőttek, és a gabonakészletek veszélyesen alacsony szintre zuhantak. A globális élelmiszerkészletekben mutatkozó feszültség eredete viszonylag új, ilyen például a bioüzemanyagok egyre fokozódó felhasználása. Én üdvözöltem a jelentés általános irányát, és ennek megfelelően meg is szavaztam azt.

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. (FI) Elnök asszony, én McGuinness asszony jelentésének elfogadása mellett szavaztam, de szeretném felhívni a figyelmet különösen a következő kérdésekre.

A ’70-es évek óta most először szembesülünk heves, az egész világra kiterjedő élelmiszerválsággal. Ez a válság valójában még a jelenlegi globális gazdasági válság előtt kezdődött, akkor, amikor a kukorica- és búzaárak a világon mindenütt igen rövid idő alatt az egekbe szöktek. Lehetséges, hogy az élelmiszerválság nevet váltott, és most gazdasági válságnak hívják, de sajnálatos módon a korábbi válság sem múlt el. Rettenetes arra gondolni, hogy szerte a világon mintegy egymilliárd ember szenvedett a krónikus éhezéstől és alultápláltságtól már a jelenlegi élelmiszerválság okozta problémákat megelőzően is.

Az élelmiszerbiztonságnak – vagyis a kellő mennyiségű, biztonságos és megfelelő tápértékű élelmiszerhez való hozzájutásnak – itt és máshol is kulcsfontosságú politikai prioritássá kell válnia. Nem tűrhetünk el egy olyan helyzetet, hogy miközben szerte a világon egyre nő az éhínség és az élelmiszerárak a magasba szöknek, mi itt Európában – a legszokatlanabb okok miatt – drasztikusan számoljuk fel a mezőgazdaságot. Finnországban, mint más tagállamokban is, az embereknek most is és a jövőben is joguk van arra, hogy jövedelmező mezőgazdasági tevékenységet folytassanak.

Az élelmiszeriparnak jelentős hatása van a foglalkoztatásra, mivel Európában több mint 4 millió embernek ad munkát. Finnországban a teljes élelmiszerlánc a becslések szerint mintegy 300 000 embert foglalkoztat, ami a foglalkoztatottak mintegy 13%-át jelenti. Megkérdőjelezhetetlenül szükség van ezen emberek munkahelyeinek védelme az élelmiszer- és gazdasági válság idején.

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Érdekes megfigyelni, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság úgy döntött, a jelentésébe nem veszi fel a Fejlesztési Bizottság által javasolt kulcskérdést, ami így szól: „Az Európai Parlament felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folyamatos konzultációban az AKCS-országokkal, biztosítson prioritást az EU mezőgazdasági termékeinek exportja esetén fizetendő EU-támogatások AKCS-országokra gyakorolt hatása kérdésének, és vállaljon kötelezettséget arra, hogy konkrét és fenntartható módon reagál, amelynek célja – az e területen tett kötelezettségvállalásoknak megfelelően – a dömping elkerülése.”

A jelentés azonban azt állítja, hogy az EU foglalkozott az EU agrárpolitikájának potenciálisan kereskedelemtorzító elemeivel, amelyek hátrányosan hathatnak a fejlődő világ gazdáira. A jelentés ugyanakkor azt panaszolja fel, hogy az EU-n kívüli országok igen eltérő termelési szabványok szerint állítják elő az élelmiszert, és emiatt az EU mezőgazdasági termékeit egyenlőtlen versenyfeltételeknek teszik ki.

A jelentésnek ez a két állítása legalábbis ellentmondásos, és azzal az EU-n belüli valamennyi politikai erő semmiképpen nem ért egyet. Ha ez a helyzet, nem lehetne a Fejlesztési Bizottság javaslatát mégis beépíteni a jelentés szövegébe?

A jelentés ellenzi a mezőgazdasági támogatások csökkentését és a közös agrárpolitika bármiféle reformját. Sőt, a polgárok tájékoztatására irányuló politikára tesz javaslatot, amit én politikai propagandának tekintek egy olyan rendszer mellett, amely igen ellentmondásos, különösen az én hazámban.

Ezért a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban.(PT) A közelmúlt rendkívüli élelmiszer-áremelkedései nagyon helyesen váltotta ki az agrárpolitikáról, élelmiszerbiztonságról és fejlesztésről folyó vitát. Sajnálatos módon a nemzetközi kereskedelem kérdése gyakran kimarad ezekből a vitákból, így olyan megoldások felé vezet, amelyek figyelmen kívül hagyják azt a pozitív potenciált, amit a növekvő világfogyasztás jelenthet.

Bár kezdetben ez az élelmiszerár-infláció éhínséggel veszélyeztetheti azokat az országokat és lakossági csoportokat, amelyeknek nincsenek tartalékaik és fokozott humanitárius segélyezést tesz szükségessé, később azonban globálisan ösztönzi a mezőgazdasági termelőkapacitások és a nemzetközi kereskedelem növelését. Ez lehetőség a világ agrárpopulációi számára, amit teljes egészében ki kell használni.

Ami Európát és a közös agrárpolitikát illeti, nem szabad, hogy a mi alkalmazkodásunk ehhez az új világhelyzethez – a vártnál lassúbb növekedés lehetőségével – protekcionizmus, új kereskedelmi korlátok vagy piactorzítás árán valósuljon meg. A közös agrárpolitika és reformja esetében az európai mezőgazdaság közép- és hosszú távú nyereségességét és a vidékfejlesztést kell ismérvként használni.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE), írásban. (CS) Ez a jelentés inkább a jelenlegi közös agrárpolitika védelmének tűnik, mint az élelmiszerbiztonságnak az éhező világra kiterjedő átfogó áttekintésének. Ennek ellenére támogattam azt, mert felhívja a figyelmet a hitelhez való hozzájutás biztosításának fontosságára a fejlődő országok gazdái számára, hogy modernizálhassák mezőgazdasági termelésüket és növelhessék élelmiszertermelésüket, valamint javíthassák az élelmiszerek minőségét. Sajnálom, hogy a jelentés kevés figyelmet fordított arra a veszélyre, hogy a világ legszegényebb országaiban a földeket azért vásárolják fel, hogy ott a lehető legolcsóbb élelmiszert állíthassák elő, majd azt exportálják a világ többi részébe, a krónikus élelmiszerhiánytól szenvedő országok helyi lakosságának gazdasági fejlődése és szükségletei kárára.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én megszavaztam McGuinness asszonynak a közös agrárpolitikáról és a globális élelmiszerbiztonságról szóló jelentését.

Én is osztozom a képviselőtársaim által kinyilvánított aggodalmakban, és felhívom a figyelmet annak szükségességére – ami sürgetőbb, mint valaha –, hogy megfelelő intézkedéseket kell hoznunk, garantálva az egészséges, tápláló élelmiszerhez való hozzájutást valamennyi polgár számára, függetlenül attól, hogy ők az Európai Unió vagy a világ más részének lakosai. Hangsúlyozni kívánom, hogy erőfeszítéseinkre közép- és hosszú távú perspektívából kell tekinteni, és nem szabad kizárólag rövid távra összpontosítani.

Nem elegendő tetemes forrásokat megjelölni a szegény és fejlődő országok számára, kivéve, ha emögött az ipari országok arra irányuló komoly kötelezettségvállalása áll, hogy megakadályozzák az alapvető élelmiszerek árával kapcsolatos spekulációt, amit a közelmúltban láttunk, és bevezetnek olyan nemzetközi megállapodásokat, amelyek figyelembe veszik a Kereskedelmi Világszervezethez tartozó országok igen eltérő helyzetét. Különben a máris félbeszakadt tárgyalások a jövőben sem kecsegtetnek sikerrel.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A KAP és a globális élelmiszerbiztonság fontos kérdések. Biztosítanunk kell, hogy mi az EU-ban feleljünk meg a szerepünknek, és gondoskodjunk arról, hogy az éhezők szerte a világban élelmiszerhez jussanak. Szégyen, hogy vannak emberek ezen a világon, akik a mi politikai koordinációnk hiánya miatt éhen halnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban.(PL) A közös agrárpolitika célja nemcsak a mezőgazdaság termelékenységének növelése, a mezőgazdasági termelés racionális fejlesztésének biztosítása a termelési tényezők, különösen a munkaerő optimális felhasználásával, hanem az is, hogy biztosítson a vidéki lakosságnak megfelelő életszínvonalat, garantálja az élelmiszerellátás biztonságát, és biztosítsa azt ésszerű árak mellett a fogyasztók számára.

A biztonságos és tápláló, megfelelő mennyiségű élelmiszerhez való hozzájutás az EU-ban és világszerte egyaránt kulcsfontosságú politikai prioritás.

Nyugtalanító, hogy az élelmiszerárak magasabbak, mint az előző években, és az is, hogy a világ élelmiszerkészletei kritikusan alacsony szintre zuhantak. Fennáll az a veszély, hogy a pénzügyi világválság arra készteti a fejlett országokat, hogy ne teljesítsék kötelezettségeiket a fejlődő országok segélyezése terén.

Közép- és hosszú távú intézkedésre van szükség a világ élelmiszertermelésének megóvására és azoknak a támogatására, akiket alapvető táplálkozási szükségleteikben a válság a legsúlyosabban érint.

A legnagyobb kihívást most egy olyan agrár- és élelmiszerpolitika kidolgozása jelenti, amely megfelel a világ egyre növekvő népessége szükségleteinek; az emberiség száma becslések szerint 2050-re 40%-kal nő, miközben az élelmiszerkereslet ugyanebben az időszakban a világon várhatóan megkétszereződik.

Kulcsfontosságú kérdés olyan politikának a kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy a gazdák az általuk előállított élelmiszerből tisztességes jövedelemre tegyenek szert. Ez alapvető fontosságú az élelmiszertermelés érdekeinek biztosítása tekintetében. Ha a piac erről nem tud gondoskodni, akkor ezt a megfelelő politikán keresztül kell elérni.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenis Willmott (PSE), írásban. − A munkáspárti delegáció – a KAP-ra vonatkozó állásponttal kapcsolatos erőteljes fenntartásaink ellenére is – megszavazza a KAP-ról és a globális élelmiszerbiztonságról szóló jelentést.

Nem értünk egyet a KAP-nak az élelmiszerbiztonság megteremtésében tulajdonított kiemelkedő szerepével, sem pedig a KAP reformjának kritikájával, amely a mennyiségi termelésről a minőségi termelés felé mozdult el, feltételesen arra engedve következtetni, hogy ez fenyegeti az élelmiszerbiztonságunkat. Álláspontunk az, hogy modernizálnunk kell agrárpolitikánkat, és nem szabad visszatérnünk a termelésalapú politikához, amely súlyos túltermelést ösztönzött, és torzította a piacokat, kétségbe vonva más országok képességét arra, hogy mezőgazdasági termékeket állítsanak elő, és azokkal kereskedjenek.

Úgy érezzük azonban, hogy a jelentés számos jelentős kérdést vet fel a globális élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban, ilyen például az élelmiszerbiztonság fontosságának, mint az EU egyik kulcsfontosságú politikai prioritásának az elismerése, és ilyen a felhívás a fokozottabb együttműködésre globális szinten, valamint a fejlődő országokba történő nagyobb beruházások érdekében, hogy ők is kiépíthessék termelési kapacitásainkat, és annak sürgetése, hogy a mezőgazdaság kerüljön az EU fejlesztési napirendjének középpontjába. Ezen pontok mindegyike egyaránt olyan fontos kérdés, amely azt igényli, hogy tekintsünk túl azon a szűklátókörűségen, amely mindezt a még intervencionistább és még protekcionistább KAP indokolására használja fel, és ezért mi támogatjuk a jelentést.

 
  
  

- Jelentés: Genowefa Grabowska (A6-0475/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson, Göran Färm ésÅsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták megszavaztuk Grabowska asszonynak a civil párbeszéd Lisszaboni Szerződés keretében történő fejlesztése perspektíváiról szóló jelentését. A civil társadalommal folytatott párbeszéd erősítése fontos egy olyan EU létrehozása érdekében, amely figyel a polgárai véleményére, és képviseli azokat. Egyetértünk a jelentés azon követelésével is, hogy a Tanácsban folyó munka legyen nyitottabb, hogy a civil társadalom értelmes módon vehessen részt a párbeszédben.

Egyértelművé szeretnénk azonban tenni, hogy véleményünk szerint helytelen a civil társadalom szervezetei között az egyházaknak és a vallási közösségeknek különleges státust adni. Az egyházaknak és a vallási közösségeknek ugyanolyan módon kellene részt venniük az Unió intézményeivel folytatott párbeszédben, mint minden más szervezetnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban.(PL) Elnök asszony, minden olyan intézkedést támogatni kell, amely közelebb viszi a polgárokat azokhoz az intézményekhez, amelyek az ő nevükben járnak el. Ügyelni kell azonban arra, hogy a javasolt kezdeményezés a saját lendületétől hajtva ne alakuljon át egy újabb intézménnyé. Én támogattam a jelentést, mert minden olyan lépés, amely közelebb viszi a polgárokat azokhoz a hatóságokhoz, amelyek rájuk vonatkozó döntéseket hoznak, egy lépés a jobb és átláthatóbb demokrácia felé. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy mint minden párbeszéd esetében, a Lisszaboni Szerződésről szóló párbeszéd kapcsán is valamennyi fél véleményét figyelembe kell venni.

 
  
MPphoto
 
 

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Ez a jelentés a Lisszaboni Szerződésre hivatkozik, ami – hadd emlékeztessem önöket – nem lépett hatályban. Ezért rendkívül elbizakodott, hogy ne mondjam arrogáns, aki a Lisszaboni Szerződésre, mint az élet megmásíthatatlan tényére hivatkozik.

Amennyiben önök elfelejtették: a Lisszaboni Szerződés Írország népének demokratikus akaratán megfeneklett. Ők azért fékezték le a projektet, mert másféle Európát akarnak. Azzal, ahogyan szavaztak, Írország népe minden más tagállam polgárai érdekében is szót emelt, beleértve a saját népemet is, amelynek kormánya tőle megtagadta a népszavazást.

Írországra rákényszerítettek egy második szavazást, de nem valószínű, hogy az ír nép szívesen venné, ha ilyen megvetéssel bánnak vele.

A jövőben el kellene kerülnünk, hogy szégyent hozzunk magunkra azzal, hogy olyan hipotetikus forgatókönyveket tárgyalunk, mint amilyen például a Lisszaboni Szerződést. Ez csak azt szolgálja, hogy felszínre hozza azt, ahogyan az EU arrogáns módon figyelmen kívül hagyja a demokratikus véleményeket.

Én e jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI) , írásban. (NL) Lehetséges, hogy én egy más bolygón élek, de nekem úgy tűnik, hogy a holland és a francia nép demokratikus népszavazással 2005-ben elutasította az európai alkotmányt. Ez az alkotmány halott, és eltemették, legalábbis akkor, ha magunkat demokratának tekintjük. Az elátkozott Lisszaboni Szerződés – ami egyszerűen az alkotmány átfestett változata – ugyanilyen sorsra jutott, mert azt demokratikus referendum során az ír nép elvetette.

Európa azonban nem hajlandó elfogadni a nép véleményét, és ezúttal hátulról akarja letuszkolni az alkotmányt az európaiak torkán, úgy téve, mintha minden rendben lenne, és a legnagyobb cinizmussal beszél az úgynevezett „civil párbeszédről a Lisszaboni Szerződés keretében”.

Ez állítólag a „polgárral folytatott párbeszéd”, „a konzultáció és a párbeszéd erős kultúrája”, amelynek kapcsán az előadó cinizmusában még egyszer az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkét idézi: „Minden polgár jogosult az unió demokratikus életében részt venni”. Lehetséges, hogy ez igaz, de Európa figyelembe sem veszi a nép demokratikus hangját.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Genowefa Grabowska jelentése a részvétel gyümölcsöző mechanizmusairól és az Európai Unióban folyó civil párbeszéd eszközeiről szól. Foglalkozik az Unió tagjai közötti szakadékkal és az őket kiszolgáló intézményekkel való vonatkozásokkal. A jelentés elismeri, hogy szükség van a civil párbeszéd bővítésére, hogy fenntarthassuk az európai projekt céljaival való igazi azonosulást.

A Lisszaboni Szerződés elutasítása Írországban részben az Európai Unió érzékelése és az annak valósága közötti különbségnek volt tulajdonítható. Az általános információhiány megszüntetése a valódi demokratikus partnerség kulcsa. E javaslat központi része annak hangoztatása, hogy legyen kölcsönös párbeszéd, azaz figyeljenek a kifejtett véleményekre, és tartsák azokat tiszteletben.

Jelentésében Grabowska asszony aláhúzza az átláthatóságot és a reprezentativitást, mint az aktív civil párbeszéd és a valódi részvételi demokrácia alapvető elemeit. A nyitottabb és elérhető Tanács, a fokozott és integráltabb intézményközi együttműködés, az új médiumok jobb felhasználása a polgárokkal való kapcsolatok eszközeként, valamint a civil társdalom intézményeinek nyújtott támogatás segít majd abban, hogy Európa zártabb közösséget képezzen. Ezen okok miatt támogatom Grabowska asszony jelentését.

 
  
MPphoto
 
 

  Bairbre de Brún és Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Támogatunk minden olyan erőfeszítést, amelynek célja, hogy a polgárokat, a közösségeket és a civil társadalom szervezeteit – beleértve az EU-t is – felhatalmazza a politikai döntéshozatali folyamatokban való részvételre.

Nem gondoljuk azonban, hogy a Lisszaboni Szerződés bármilyen valódi előrelépést biztosítana ezen a téren. Úgy véljük továbbá, ahhoz, hogy a javasolt polgári kezdeményezés hasznos legyen, a Bizottságnak kötelezettséget kell vállalnia egy Fehér könyv kidolgozása, amely vázolná a javaslatra adott választ, vagy rá kell mutatnia a szerződésben arra az alapra, amely miatt nem cselekszik.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez megint egy olyan jelentés, amely az Európai Parlament többsége ellen fordul, amikor bármi áron megpróbálja „eladni” a Lisszaboni Szerződés projektjét; ez a feladat nem tűnik könnyűnek az előző népszavazások eredményei alapján. Ezeknek az ismételt erőfeszítéseknek legalább egy értékük van: világosan megmutatják, hogy a szerződés támogatói milyen nehezen, sőt fájdalmasan találnak csak mellette szóló érveket.

Nincs olyan propaganda – és ez a jelentés témája –, amely elfedhetné, hogy mennyire antidemokratikus az EU vezetőinek a ragaszkodása ahhoz, hogy még egy népszavazást erőltessenek Írországra annak érdekében, hogy a javasolt szerződést elfogadják. Nem osztjuk azoknak a szűklátókörűségét, akik úgy vélik, hogy a „civil párbeszéd” vagy a „polgári kezdeményezés” kialakítása elegendő lenne egy olyan javaslat természetének eltüntetéséhez, amely összességében megakadályozza az egyes tagállamok polgárait abban, hogy kollektív jövőjüket meghatározzák, és amely olyan intézkedésekhez ragaszkodik, amelyek bizonytalan munkahelyekhez, hosszabb munkaidőhöz, az elbocsátások megkönnyítéséhez és a közszolgáltatások privatizálásához vezethetnek.

Nincs olyan propaganda, amely elrejthetné e szerződés neoliberális, föderalista és militarista tartalmát. Ezért ellene szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. (FR) Grabrowska asszony jelentése állandó párbeszédre tesz javaslatot valamennyi európai intézmény és a civil társadalom „képviselői” között, hogy határozzanak meg politikákat, és szövegezzenek meg jogszabályokat az EU szintjén, más szavakkal, javaslatot tesz a részvételi „demokrácia” formálisan kötelező szervezetére az Unió szintjén.

A gondot az jelenti, hogy a részvételi „demokrácia” pusztán egy kirakat azok számára, akik elutasítják az igazi demokráciát: ez lehetővé teszi, hogy a párbeszédet a legaktívabb szervezetekre korlátozzák, amelyek csak kivételesen a leginkább reprezentatívak, és előre tesztelik a polgárok nézeteit annak érdekében, hogy később határozottabban elutasíthassák a velük való konzultációt.

Ha Brüsszel Európája meg akarja hallgatni a polgárokat, akkor vegye figyelembe az európai alkotmányra adott francia és holland „nem”-et, és fel kell adnia a Lisszaboni Szerződést, ami az alkotmány puszta másolata. Ha a közvélemény-kutatásokat figyelembe kellene venni, mint ahogyan az előadó szeretné, akkor le kell állítani a Törökország tagságával kapcsolatos tárgyalásokat, mert Európa polgárainak többsége ellenzi ezt. Ha helyes azt az elvet figyelembe venni, hogy a döntéseket a polgárokhoz legközelebb kell meghozni, akkor Európának fel kell hagynia a mindennapi életünkre vonatkozó szabályozási kísérletekkel. Akkor a hitelességnek lenne némi látszata, amikor a demokráciáról beszél.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) Én megszavaztam Grabowska asszonynak a Lisszaboni Szerződés keretében a civil párbeszéd fejlesztésének perspektíváiról szóló jelentését. Fontosnak tartom a civil társadalommal folytatott párbeszéd erősítését, hogy olyan Európai Unió jöjjön létre, amely figyel polgárai nézeteire, és képviseli is azokat. Egyetértek a jelentés követeléseivel, hogy a Tanácsban folyó munka legyen nyitottabb, hogy a civil társadalom értelmesen vehessen részt e párbeszédben. Úgy gondolom azonban, hogy a Lisszaboni Szerződés bevonása szükségtelen volt, mert az ír népszavazás „nem” szavazata után ez már nem meghatározó.

Az is helytelen, hogy az egyházaknak és a vallási közösségeknek a civil társadalom szervezetei között speciális státust adnak. Az egyházaknak és a vallási közösségeknek az Unió intézményeivel folyó párbeszédben ugyanolyan módon kell részt venniük, mint minden más szervezetnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. (DE) Egyetértek A civil párbeszéd fejlesztésének perspektívái a Lisszaboni Szerződés keretében című jelentéssel.

Nagyon fontosnak tartom a polgárokkal folytatott párbeszédet, hogy az EU polgárai betekintést nyerhessenek a választott képviselőik tevékenységi területeibe.

Szeretném aláhúzni azt a megjegyzést, hogy az EU és az EU polgárai közötti párbeszédnek kétirányúnak kell lennie, mert nem elég a saját hazánkat tájékoztatni a projektek végrehajtásáról, az egyes emberekre is figyelnünk kell, és komolyan kell vennünk véleményüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Lisszaboni Szerződést nem fogadták el. Azt Írország szavazói egy népszavazás során elutasították azt, és ezért azt halottnak kell tekinteni. Ez lényegében ugyanaz a szerződéstervezet volt, amelyeket a Franciaországban és Hollandiában tartott népszavazásokon már elutasítottak.

Az Európai Parlament föderalista többsége azonban nem hajlandó odafigyelni, ehelyett egy olyan unióhoz ragaszkodik, amelyet annak ellenére egyre nagyobb mértékben szupranacionális szinten irányítanak, hogy a polgárok több referendum során kifejezték szkepticizmusukat, és ha esélyt kapnának rá, e szkepticizmusra még több országban derülne fény.

Az Európai Parlament föderalista többsége által demonstrált munkamódszer mutatja, hogy miféle civil párbeszédet kívánnak valójában. A civil társadalomnak csak azon részeire akarnak figyelni, amelyek beleillenek a föderalista mintába.

A jogalkotási eljáráson kívül az előttünk fekvő jelentés nem kelt különösebben mély benyomást. A jelentés 29. bekezdése leszögezi, hogy az EU valamennyi intézményének naprakész nyilvántartásokat kell vezetnie valamennyi fontosabb nem kormányzati szervezetről. Ez csak a szükségtelen bürokráciát növeli, ami sehova nem vezet. Továbbá, a jelentés 11. bekezdése az EU polgárai közötti „aktív európai gondolkodásmód” előmozdításáról beszél. Hogyan is határoznák meg ezt a gondolkodásmódot?

A jelentés legkevésbé jól sikerült vonatkozása azonban a 22. bekezdésben lévő felhívás, amely szerint az európai társulásoknak és az európai civil társadalmi szervezetnek legyen közös jogalapja EU-szinten. Ez a javaslat csak egy további lépés az EU-állam felépítése felé.

Ezért e jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) Lehetséges, hogy nagyon szépen hangzik, ha a Lisszaboni Szerződésről szóló, valamennyi nyelven folytatott nyilvános vitáról beszélnek. Az összes megtévesztő manőver ellenére az emberek igen jól megértették, hogy az a szerződés 95%-ban megegyezik az EU elutasított alkotmányával, és az nem Kolumbusz tojása, még akkor sem, hogy ha az EU intézményei azt így szeretnék eladni.

Az is érdekes, hogy amikor ezt a párbeszédet valamennyi nyelven le akarjuk folytatni, még abban a helyzetben sem vagyunk, hogy biztosíthatnánk: a Tanács mindenkori hivatalban lévő elnöke rendelkezzék egy általános internetes honlappal az unió legszélesebb körben beszélt nyelvein, nevezetesen angolul, franciául és németül. Kiváltképpen nevetségesnek tűnhetünk polgáraink szemében, amikor az alkotmányban foglalt új civil kezdeményezéseket úgy dicsérjük, mint a több demokrácia felé vezető lépést, miközben addig ismételgetik a népszavazásokat, amíg az EU által kívánt eredmény be nem következik. Ez a kezdeményezés csak egy újabb színtiszta kampány az EU-alkotmány mellett, és erre már éppen elég pénzt költöttek, ezért én a Grabowska-jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban.(RO) Én megszavaztam ezt a jelentést, mert a civil társadalom fontos szerepet játszik Európában, az európai integrációs folyamatban azzal, hogy az EU-polgárok véleményét és kéréseit közvetíti Európa intézményei felé.

Ahhoz, hogy az Európai Unió elérhesse céljait, szélesebb körű nyilvános vitákra, hatékonyabb civil párbeszédre és a politikai tudatosság fejlesztésére van szükség, és a jelentés mindezeket a vonatkozásokat elismeri.

A jelentés aláhúzza annak a szakértelemnek a fontosságát is, amit a civil társadalom bocsát az intézmények rendelkezésére, és hangsúlyozza a civil párbeszédben rejlő tájékoztatási és tudatosítási funkciók szerepét és jelentőségét.

Remélem, hogy az EU jelenlegi kezdeményezései, amelyek elősegítik a civil táradalom nagyobb részvételét az európai integrációs folyamatban, a jövőben is folytatódni fognak. Ebben az esetben olyan kezdeményezésekre utalok, mint az Európa műholdról, a Polgárok agorája és más, különféle témák köré szerveződő polgári fórumok.

Remélem, hogy ez a jelentés arra ösztönzi majd az Európai Unió Tanácsát, hogy segítse elő és egyszerűsítse az eljárásaihoz való hozzáférést, mert ez a civil társadalommal való megfelelő párbeszéd elindításának az alapfeltétele.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE), írásban. (CS) Hölgyeim és uraim, én üdvözlöm azt, hogy a jelentés felhívja a figyelmet a társadalmi párbeszéd szükségességére egy olyan időszakban, amikor az európai országok demokratikus válságon mennek keresztül. Az emberek vagy nem értik a napi gondjaikhoz nem kapcsolódó témákat, vagy nem érdeklődnek irántuk. Az európai választásokon való alacsony részvétel logikus következménye annak, hogy az európai polgárok nem tudják, hogy az európai jogalkotás milyen kedvező módon járul hozzá mindennapi életükhöz, és nem hiszik el, hogy a szavazatuknak bármilyen súlya lenne. Kevéssé ismert, hogy a Lisszaboni Szerződés a részvételi demokráciát erősíti. Egyetértek Grabowska asszonnyal, hogy a tagállamoknak alapvetően több támogatást kell biztosítaniuk a nem kormányzati szervezeteknek. Szükséges azonban azt is biztosítani, hogy ezek a szervezetek reprezentatívak és átláthatóak legyenek. Én támogattam a jelentést azért is, mert a Bizottságot arra kéri, tegye közzé azon nem kormányzat szervezetek listáját, amelyeknek a javaslatait a jogszabályok előkészítése során felhasználták. Ez minden bizonnyal csökkenti az egész folyamat anonimitását, és hozzájárul ahhoz is, hogy a nem kormányzati szervezetek reprezentatívabbá váljanak. Azt is gondolom, hogy az európai parlamenti választási kampány óriási lehetőség a felelős európai parlamenti képviselőknek arra, hogy elmagyarázzák az általunk Strasbourgban meghozott döntéseket, és azt, hogy a civil társadalom miként vesz részt a munkánkban, és hogyan tud majd részt venni benne a Lisszaboni Szerződés elfogadása után.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban.(PL) A Lisszaboni Szerződés szerint a polgárokkal folytatott párbeszéd kötelezettséggé válik. Ez a párbeszéd kötelező érvényű az EU minden politikájára és tevékenységi területére nézve.

A párbeszéd sikere a reprezentativitástól függ, és így a legfontosabb intézmények szilárd elkötelezettségén. A nemzeti, a regionális és a helyi hatóságoknak egyaránt alkalmazniuk kellene a párbeszéd módszerét, hogy a polgárok megélhessék a részvételi demokrácia gyakorlati működését.

El kell ismerni, hogy az Európai Uniónak számottevő lemaradást kell ledolgoznia a kommunikáció és különösen a polgárokkal folytatott párbeszéd területén.

Az EU polgárainak biztosnak kell lenniük abban, hogy a részvételük nélkül nem születhet európai szintű döntés, és abban is, hogy a választások során szavazatukkal valódi befolyást gyakorolhatnak e döntések módjára.

Teljes mértékben támogatom az előadó felhívását, hogy ösztönözzük a kezdeményezéseket a polgárokkal folytatott párbeszéd területén .

 
  
MPphoto
 
 

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − Idő előtti arról beszélni, hogy mi történik akkor, ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép. A szerződés függőben van, és még mindig lehetséges, hogy az év későbbi részében megtartandó új népszavazáson az ír polgárok másodszor is nemmel szavaznak rá.

Amíg ez a helyzet fennáll, nem tehetünk úgy, mintha a Lisszaboni Szerződés már hatályban lenne. Ha ezt tesszük, szélesre tárjuk a kapukat az olyan vádak előtt, mint az arrogancia vagy egy olyan demokratikus folyamat semmibe vétele, amely többféleképpen is végződhet.

Ezenkívül azt sem helyeslem, hogy a civil párbeszéden keresztül vagy bármilyen más módon az EU pénzét költsék a Lisszaboni Szerződés előmozdítására. A tagállamokban működik a szabad sajtó és életerős demokrácia van, így azok teljességgel képesek ennek a vitának a lefolytatására a saját feltételei mellett anélkül, hogy a Bizottság megpróbálná az ügyeket befolyásolni. Sőt, az én országomban, az Egyesült Királyságban a Bizottságnak az EU további integrációja ösztönzésére irányuló kísérletei általában kontraproduktívak.

Hasonlóan más brit konzervatívokhoz, én azt szeretném, ha az Európai Unió más irányt venne azzal, hogy kevesebbet tesz, de azt jobban teszi.

Ezért e jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Frank Vanhecke (NI), írásban. (NL) A Grabowska-jelentés újabb példa arra a botrányos állapotra, ahogyan a Parlament kezeli azokat az elveket, amelyeket állítólag szolgál. „Párbeszéd a polgárokkal a Lisszaboni Szerződés keretében”: kész röhej! A Lisszaboni Szerződést, ami az álcázott egykori európai alkotmány, a hollandiai és a franciaországi, majd utóbb az írországi népszavazás a szemétkosárba hajította. Más országok nem is mernek népszavazást rendezni.

Ha Európa a polgárokkal kíván párbeszédet folytatni, akkor kezdje azzal, hogy tiszteletben tartja a demokráciát. Ha egy népszavazás eredménye nem tetszik az eurokrata nomenklatúrának, az nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a szavazók agysejtjei hiányoznak. Éppen ennek az ellentéte az igaz; mindenesetre én hangsúlyosan és ismét e jelentés ellen szavaztam. Nec spe, nec metu, vagyis ne remélj, ne félj.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. (FR) Az európai hatóságoknak nyitottnak kell lenniük a polgárokkal és a civil társadalom szervezeteivel való párbeszéd és együttműködés előtt. Bárki hozzájárulhat a közjóhoz.

A konkrét érdekcsoportoknak, a lobbiknak, amelyek nem a közjót képviselik, nem szabad azonban megengedni, hogy a civil társadalommal folytatott párbeszéd álcája mögé bújva behatoljanak a jogalkotási folyamatba. A párbeszédben való részvételnek is méltányosnak kell lennie.

Én követelem, hogy a párbeszédet elsősorban azokkal az egyesületekkel folytassuk, amelyek a legszegényebb embereknek és családoknak adnak hangot. A mélyszegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelemnek nem lehet tartós sikere a mélyszegénységet mindennapi életükben megélő családokkal és személyekkel folytatott állandó párbeszéd nélkül. Ez e párbeszéd nehéz, de szükséges. Az európai, a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok nem választhatják a könnyű utat, amikor a befogadó társadalmat és Európát építjük mindenkinek. A legjobb gyakorlatot illetően el kell ismernünk az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és az International Movement ATD Fourth World (Nemzetközi Mozgalom ATD Negyedik Világ) munkáját; ez utóbbi 1989 óta szervezi a Negyedik Világ Népi Egyetemek európai szekcióit, amely lehetővé teszi a hatóságok képviselői és a mélyszegénységet közvetlenül megélő emberek közötti strukturált párbeszédet.

 
  
  

- Jelentés: Barbara Weiler (A6-0514/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten (IND/DEM), írásban. − Én tartózkodtam ennél a szavazásnál, bár én és az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja is teljes mértékben támogatjuk a férfiak és a nők közötti egyenlőséget, ám az Egyesült Királyságnak már van egyenlőségi törvénye, ami módosítható vagy javítható, ha ezt a mi saját, demokratikusan megválasztott és felelős parlamentünk szükségesnek tartja. Az EU demokráciaellenes és antidemokratikus, és az emberi jogoknak nem legitim őrzője.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylwester Chruszcz (UEN), írásban.(PL) Én támogatom a Weiler-jelentést és azokat az intézkedéseket, amelyek célja a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatáról szóló irányelv átültetése. Dicséretes az a gondolat, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatók feketelistáját ne csak a vállalkozások és a fogyasztók közötti kapcsolatokra, hanem a vállalkozások egymás közötti kapcsolataira vonatkozóan is hozzuk létre. Ugyancsak támogatom a fogyasztóvédelem területén – a tisztességtelen gyakorlattal összefüggésben – a jogszabályok alkalmazása és hatályosulása figyelemmel kísérésének mechanizmusait, és azt a kezdeményezést is, hogy nyissuk meg a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos irányelv átültetésére elfogadott nemzeti intézkedéseknek a nyilvánosság számára hozzáférhető adatbázisát. A kezdeményezés a lengyel és az európai fogyasztó szempontjából is fontos.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. (FR) Mi tartózkodtunk a fogyasztók és vállalkozások tisztességtelen gyakorlattal és félrevezető reklámmal szembeni védelméről szóló Weiler-jelentés szavazásakor, mert súlyos kifogásaink vannak.

Az első az, hogy az e kérdésekkel kapcsolatos európai jogszabályt irányelvként nyújtották be, más szavakkal, a tagállamok viszonylag szabadon választhatják meg azokat a forrásokat, amelyeket a célok eléréséhez felhasználhatnak. Az előadó egységesség iránti igénye a nemzeti jogszabályok tartalmát és formáját illetően kívánság marad mindaddig, amíg az Európai Unió elfogadhatatlan módon be nem avatkozik a tagállamok jogi és közigazgatási rendszereibe, ami valós haszonnal a fogyasztók számára nem jár.

A második az, hogy a fő hozzáadott érték, amit az Európai Unió ezeken a területeken hozhat, az a határokon átnyúló viták feloldásának elősegítése. Ezt a kérdést sem a jelenleg alkalmazandó szövegekben, sem pedig a kívánt szövegekben nem oldották meg megfelelően.

E jogszabály fő célja nem lehet az, hogy per se létezzen, hanem az kellene legyen, hogy védje a fogyasztókat és a vállalkozásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban.(PL) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és a félrevezető és összehasonlító reklámról szóló irányelv rendkívüli jelentőségű, amennyiben a fogyasztóknak nagyobb magabiztosságot ad, és biztosítja a jogbiztonságot a vállalkozások számára a belső piacon. Ez különösen az európai piacon egyre gyakoribbá váló határokon átnyúló tranzakciókkal kapcsolatban fontos. A nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok még mindig nehézségekkel szembesülnek, amikor megfelelő intézkedéseket kívánnak hozni a célországban az ilyen tranzakciók esetén.

Ezeknek az irányelveknek a megfelelő átültetése, végrehajtása és betartása alapvető fontosságú az irányelvek céljainak eléréséhez. Sajnálatos módon számos tagállam még nem teljesítette ezt a kötelezettségét, ami nem járul hozzá a vállalkozások és a fogyasztók közötti megfelelő kapcsolatok kiépítéséhez.

Az Európai Bizottság 2007-ben a légi társaságok honlapjai kapcsán használta első alkalommal az „EU Sweep”-et eszközül a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésére, illetve kikényszerítésére. A vizsgált honlapok 43,6%-ánál találtak szabálytalanságot, ami csak megerősíti a létező rendelkezések hatályosulásával kapcsolatos fokozottabb monitoring szükségességét.

Én üdvözlöm a Bizottságnak az ezen irányelvek átültetésére elfogadott nemzeti intézkedések nyilvánosan elérhető adatbázisa létrehozására irányuló kezdeményezését.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az EU jelentős lépést tett előre a fogyasztók jogainak javításában. Csalódást kelt, hogy néhány tagállam még nem ültette át a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló irányelvet, és ez a Ház ma egyértelmű üzenetet küldött azoknak a tagállamoknak, amelyeknek foglalkozniuk kell ezzel a hiányossággal.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) 2005-ben fogadtuk el a fogyasztóknak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal és a megtévesztő reklámmal szembeni védelméről szóló EU-irányelvet. De még mindig nem vagyunk hajlandóak megvédeni a polgárokat az internetes hívásoktól, a nem kívánt reklámhívásoktól és a Levélszemét és Társai Kft-től. Neppertársaságok rejtőznek a postafiókok, a frontemberek és a névváltoztatások mögött.

Ha sikerül is megtalálni ezeket a társaságokat, akkor olyan nevetségesen kis összegre bírságolják őket, amelynek semmiféle elrettentő hatása nincsen. Itt a bírságokat drasztikusan meg kell emelni, különösen a visszaesők esetében. Fontos, hogy a megkárosított ügyfelek kártérítési keresetet nyújthassanak be, különben cserbenhagyjuk őket. A tervezett változtatások javítani fognak a fogyasztók helyzetén, ezért szavaztam meg azokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE), írásban. (CS) Üdvözlöm A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv, valamint a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv átültetése, alkalmazása és végrehajtása című jelentésről szóló vitát. Miközben ezek az irányelvek képezik az EU-ban a fogyasztóvédelem gerincét, következetesen kell azokat alkalmazni a tagállamokban, különösen az internetes vásárlások esetén. A belső piac nem lehet fragmentált, és a vállalkozásokra és fogyasztókra ugyanolyan szabályoknak kell vonatkozniuk, ugyanolyan védelemben kell őket részesíteni, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban vásárolnak vagy értékesítenek. Fel kell hívnom a figyelmüket arra, hogy néhány tagállam, beleértve a Cseh Köztársaságot is, késlekedett az irányelveknek a nemzeti jogszabályokba történő átültetésével. Most a legfontosabb az, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok ténylegesen rákényszerítsék a tisztességtelen vállalkozásokat arra, hogy ezeket a szabályokat a gyakorlatban alkalmazzák. A karácsony utáni akciók kiváló lehetőséget kínálnak az ellenőrzésre. Szükséges az is, hogy az európai intézmények támogassák a fokozottabb együttműködést a rádiós és televíziós műsorszórás nemzeti tanácsai között, amelyeknek figyelemmel kell kísérniük az irányelveknek való megfelelést a tömegtájékoztatásban, és a mi érdekeinket szolgálja, ha a felügyeletet az egész EU-ban következetesen alkalmazzák.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én megszavazom Weiler asszonynak a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv, valamint a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv átültetéséről, alkalmazásáról és végrehajtásáról szóló jelentését.

Szilárd meggyőződésem, hogy az irányelv helyes végrehajtása lehetővé teszi a lakosság számára, hogy teljes egészében tudatában legyen jogainak. A fogyasztói jogoknak az irányelven keresztül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra történő kiterjesztését alá kell támasztani olyan intézkedésekkel, amelyekre szükség van az ilyen jogok gyakorlásának elősegítéséhez.

Egyetértek az előadóval, amikor azt állítja, hogy az irányelv céljainak eléréséhez alapvető fontosságú a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról, illetve a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelvek megfelelő átültetése, végrehajtása és kikényszerítése, különösen a tagállamokban alkalmazott eltérő alkalmazási és végrehajtási módszerek és rendszerek, az irányelvekben foglalt egyes jogi fogalmak bonyolultsága, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra és a félrevezető reklámra irányadó nemzeti szabványok mennyisége és kimerítő jellege, valamint az irányelv alkalmazási körének igen széles volta miatt. Végül nagyon örülök képviselőtársam kezdeményezésének, amelynek célja egy olyan téma jogi szabályozása, ami a közösség számára rendkívül fontos.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban.(PL) Én mindenképpen támogatom Barbara Weilernek a belső piacon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról, valamint a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelvek átültetéséről, végrehajtásáról és betartatásáról szóló jelentését.

Az egységes szerkezetbe foglalt irányelv bevezetésével szabályozást nyert a félrevezető és összehasonlító reklám kérdése a vállalkozások közötti tranzakcióknál. A 2005/29/EK irányelv szabályozza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat kérdését a vállalkozások és ügyfeleik közötti kapcsolatokban.

Az irányelvek azért készültek, hogy a fogyasztóknak nagyobb magabiztosságot kölcsönözzenek (fokozódott védelmükkel a tiltandó kereskedelmi gyakorlatok „feketelistájának” elkészítésével, valamint a fogyasztók tisztességtelen gyakorlattal szembeni védelmének jobb harmonizálásával) és a vállalkozások számára nagyobb jogbiztonságot teremtsenek.

Nagyobb fokú védelmet lehetett volna elérni akkor, ha az irányelvhez a hatékony kikényszerítést lehetővé tévő jogi intézkedések társulnak. A tagállamoknak ezért át kell tekinteniük jogi rendszereiket, és egyértelműbbé kell tenniük az átültetési folyamatot.

A bevezetett változtatásokat alá kell támasztani egyértelmű végrehajtási eljárásokkal és hatékony jogorvoslati intézkedésekkel, amelyek feljogosítják a fogyasztókat arra, hogy kártérítési keresettel éljenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatban felmerült veszteségeik miatt, hasonlóan az először 2007-ben alkalmazott, a légi társaságok honlapjaival kapcsolatos fogyasztóvédelemi kérdések figyelemmel kísérését célzó mechanizmusokhoz. Tagállami szinten figyelembe kell venni a tájékoztató kampányokat és olyan kampányokat, amelyek javítják a fogyasztóknak az ismeretszintjét a fogyasztói jogokkal és azok alkalmazásával kapcsolatban.

 
  
  

- Jelentés: Pedro Guerreiro (A6-0485/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták Az ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban című jelentés ellen szavaztunk. Úgy véljük, hogy a jelentés nem teszi egyértelművé, hogy a halászati politikát úgy kell megtervezni, hogy a környezeti és fenntarthatósági kritériumokat kiindulási pontként kell figyelembe venni. A jelentés ezenkívül túlzottan a halászati politika szükséges reformjainak visszatartására összpontosít, és a nagyüzemi halászat érdekeit védi.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban.(PT) Nagyon röviden összegezve, az Európai Parlament e saját kezdeményezésű jelentésének célja a tengeri környezet megőrzésére vonatkozó közösségi előírásoknak és a közös halászati politikának az integrálása, amelynek az egyik operatív célja az ökoszisztéma-alapú megközelítés fokozatos alkalmazása a halászati gazdálkodásban.

A jelentés alapvető pontjai, amelyekre szeretnék rávilágítani, azok, amelyek szerint az összes megengedett fogás és a kvóták jelenlegi rendszere nem szolgálja a megreformált közös halászati politika céljait, mivel nem bizonyult megfelelőnek sem a közösségi halászati ágazat számára, sem az állományok megóvása céljára.

Sürgősen alternatív gazdálkodási rendszereket kellene létrehozni, és emiatt úgy vélem, hogy az EU-nak gyorsabban kellene megvitatnia az alternatív megközelítéseket, tekintettel arra, hogy ezek közül néhány – mint (például) a halászati jogokra épülő gazdálkodás – képezi az olyan nagy tradíciókkal és a halászati ágazatban hatalmas potenciállal rendelkező országokban a szabályozás alapját, mint az Egyesült Államok, Új-Zéland, Norvégia és Izland.

Ugyancsak figyelembe kell venni a másik alapvető pontot, nevezetesen a szürke tőkehal és a homár helyreállítási tervének az újra megfogalmazását.

Én a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban.(PT) Bár nem értek egyet az elfogadott állásfoglalás teljes tartalmával, az számos olyan fontos célt és elvet tartalmaz, amelyeknek a halászati politikában uralkodniuk kell.

Különösen fontos e célok és elvek ismételt megerősítése és védelme – amint a Portugál Kommunista Párt (PCP) ezt következetesen megtette –, amelyek közül sokat a közös halászati politika nem tart tiszteletben (bár néhány benne foglaltatik), amikor az Európai Bizottság bejelenti jövő áprilisban a közös halászati politika jövőjéről szóló Zöld könyv bemutatóját, jelezve e politikának a 2012-ig történő lehetséges reformját.

Tekintettel az Európai Bizottság és más intézmények által megfogalmazott, a halászati ipar jövőjére vonatkozó célokra és szándékokra, Portugáliában ennek az ágazatnak – amely a nemzeti és közösségi szinten évtizedeken át követett terhes politikák miatt mély válságban van – riadót kell fújnia, és mobilizálnia kell ezek ellen az új és még terhesebb intézkedések ellen. Ha ezeket elfogadják és alkalmazzák, akkor tönkreteszik e stratégiai ágazat nagy részét, ami Portugália számára súlyos következményekkel jár.

Az ilyen politika nem előre eldöntött ügy.

Vannak alternatív politikák a halászati ipar számára Portugáliában.

Ezek azok a politikák, amelyeket a PCP javasolt és védett nemzeti szinten és az Európai Parlamentben egyaránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én megszavaztam a Guerreiro-jelentést. A jelentés helyesen jegyzi meg, hogy az EU halászati politikájának elő kell mozdítania a halászati ipar modernizálását és fenntartható fejlődését, óva annak társadalmi-gazdasági életképességét és a halászati erőforrások fenntarthatóságát, garantálva a halkínálatot a lakosság számára, az élelmiszer-önrendelkezést és élelmiszerbiztonságot, a munkahelyek megőrzését és a jobb életfeltételeket a halászok számára. Ez pontosan az ellentéte annak, amit a közös halászati politika az elmúlt három évtizedben elért, és ennek megfelelően én támogatom a halászati gazdálkodás repatriálását.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, és megszavaztam a Guerreiro-jelentést a közös halászati politikáról és az ökoszisztéma-alapú megközelítésről a halászati gazdálkodásban. Alapvető fontosságú, hogy ne keverjük össze a tenger- vagy óceánpolitikát a halászati politikával. E tekintetben teljes mértékben egyetértek az előadóval.

A halászati politikát arra az elvre kell építeni, hogy kölcsönös függőség áll fenn a halászati közösség jóléte és azoknak az ökoszisztémáknak a fenntarthatósága között, amelyeknek szerves részét képezik, különösen a kisüzemi part menti halászat és a nem ipari jellegű halászat különleges jellegének és fontosságának elismerésével.

Egyetértek képviselőtársammal akkor is, amikor azt állítja, hogy a halászati gazdálkodásnak, mint egy megújuló erőforrás hasznosítására irányuló tevékenységnek a fő és legfontosabb feladata a teljes halászati tevékenység (közvetett vagy közvetlen) ellenőrzése annak érdekében, hogy biztosíthassák a maximális fenntartható fogást. Ha ezt a megközelítést fogadjuk el, még egy lépést teszünk az Európai Unió által meghatározott célok elérése felé.

 
  
  

- Jelentés: Christa Klaß (A6-0443/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Ebben az esetben a végleges kompromisszum oda vezetett, hogy számos olyan kritikát figyelembe vettek, amellyel mi éltünk az eredeti javaslattal kapcsolatban, különösen a növényvédő szerekkel és a növényvédő szerektől való függőséggel kapcsolatos kockázatok és veszélyek csökkentése érdekében megfogalmazott indikátorok és célok, intézkedések és menetrendek tekintetében. Véleményünk szerint ésszerűbb, ha ezeket a célokat nem számszerűsítjük már a kezdet kezdetén, hogy ne állítsunk még több akadályt a kisüzemi mezőgazdaság elé.

Üdvözöljük azt is, hogy fenntartották a Bizottság eredeti javaslatában a felszerelések és tartozékok kötelező ellenőrzése alóli mentességet, és hogy valamennyi – ideértve a kis családi gazdaságokban használt – felszerelés és tartozék kötelező ellenőrzését elvetették.

Mi úgy véljük, hogy ennek a családi gazdaságok és az intenzív agráripar között tett gyakorlati és elvi megkülönböztetésnek valamennyi döntésben jelen kell lennie. Egyébként mindig emlékeznünk kellene arra, hogy nem a családi gazdaságok és nem a nem külterjes gazdálkodás vezettek a kergemarhakórhoz, a dioxinokhoz, a nitrofuránokhoz és a többi élelmiszerkatasztrófához…

Ezért szavaztuk meg a kompromisszumot.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban.(PT) Egyetértek az előadóval, és gratulálok neki a végleges jelentéshez.

Ennek az irányelvnek a hatályba lépése rendkívül fontos lesz a növényvédő szerekkel kapcsolatos kockázatok csökkentésére irányuló politika sürgős módosításának egyre növekvő kényszere miatt, mivel az EU-ban ezt eddig bizonyos fokú információhiány és a gyakorlat és a termékek ellenőrzésének hiánya jellemezte. Alapvető az emberi egészség és a környezet védelme érdekében, hogy segítsük a mezőgazdasági növényvédő szerek megközelítésének megváltoztatását.

Ez a dokumentum alapvető, mert meghatározza a növényvédő szereket felhasználó emberek tájékoztatásának és képzésének szabályait, és előírja a berendezések ellenőrzését. Ugyancsak megtiltja a légi permetezést (ami elengedhetetlen kényszer esetén, ha nincs más alternatíva, engedélyezett). Egy másik pozitív vonatkozása, hogy valamennyi tagállam meghatározhatja a védendő területeket és a veszélyeztetett területeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (PSE), írásban. (FR) Én tartózkodtam a „növényvédőszer-csomagról” szóló szavazáskor, mert tiltakozni kívántam egy antidemokratikus módszer ellen, amely szerint olyan kompromisszumokat terjesztenének az Európai Parlament elé, amelyeket kizárólag egyetlen parlamenti bizottságban elért kompromisszumokra alapozott informális háromoldalú egyeztetések során tárgyalnak meg a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament képviselői. Azzal, hogy az első olvasatban elmulasztják a megfelelő demokratikus vitát, nemcsak a módosítások előterjesztésére vonatkozó, valamennyi képviselőt megillető jogot veszik el, hanem ezzel olyan európai jogszabályt is alkotnak, amely bármiféle demokratikus átláthatóságot nélkülözve születik meg.

Továbbá, a véglegesen elfogadott jogszabály sok tekintetben túlzott, bürokratikus és céljával ellentétes hatású

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. (FI) Elnök asszony, én a peszticidekről és a növényvédő szerekről elfogadott jelentéseket az elérhető legjobbnak, egyben reálisnak és gyümölcsözőnek is tartom, ezért támogattam azokat.

Bár az utolsó percben a plenáris ülésen néhány képviselő benyújtott olyan módosításokat, amelyek a jogszabálynak szilárdabb tudományos bizonyítékokra kellene épülnie, ugyanakkor ezek lehetővé tették volna az egyes tagállamok számára a derogációkat, a többség számára egyértelmű volt, hogy arcátlan dolog figyelmen kívül hagyni a Parlament és a Tanács közötti tárgyalások eredményét még akkor is, ha a módosítások megalapozottak.

Különösen a növényvédő termékek kereskedelmi forgalomba hozataláról szóló jelentés váltott ki szenvedélyeket. Az eltérő nemzeti érdekek és megközelítések, valamint a Tanács esetében a konszenzus hiánya tükröződött a Parlament hangulatában. A vita a mi képviselőcsoportunkban is igen élénk volt. Az ágazatban érintettektől származó visszacsatolás azonban azt mutatja, hogy a jogszabály következetes, és lehetővé teszi a környezet és a közegészség javítására és védelmére irányuló, az egész EU-ra kiterjedő célok megvalósítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang (NI), írásban. (FR) A francia technikai intézetek és központok által végzett hatásvizsgálatok azt mutatják, hogy a növényvédő szerekről szóló európai irányelv felülvizsgálatának tervezete számos, jelenleg forgalomban lévő termék eltűnését okozhatja.

Fontos hogy ez a tervezet eszközt adjon az Unió gazdái által termesztett növények védelméhez. E nélkül a növénytermesztés jelentősen visszaesik, és ez az állattenyésztésre is érzékelhető hatással lehet.

Franciaországban és Európában teljes mezőgazdasági ágazatok dőlhetnek romba, és a mezőgazdaság szerepe – ami nem más, mint polgáraink egészséges és változatos terményekkel való ellátása – is veszélybe kerülne.

Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a fogyasztók és felhasználók védelmének szükségességét, az új rendelet nem veszélyeztetheti az innovációt vagy a kémiai családok sokszínűségét. Ezért azonnal alternatív megoldásokat kell tartalmaznia.

Ez az egyetlen megoldás, hogy elkerüljük a mezőgazdasági termelés, a munkahelyek és a mindehhez kapcsolódó jólét nagy részének migrációját.

Szembesülve a gazdákat, a zöldség-, gyümölcs- és gabonatermelőket érő súlyos kihívásokkal, ébernek kell maradnunk a jelenlegi reformokkal és azok nemzeti szinten történő alkalmazására meghozott intézkedésekkel szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. (DE) Én megszavaztam mindkét, a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti nehéz háromoldalú tárgyalások során elért kompromisszumot.

A növényvédő szerek elengedhetetlenek a modern mezőgazdaságban. Azok garantálják a mezőgazdasági földterületek optimális kihasználását Európában, és ezzel biztosítják az élelmiszer-termelés magas színvonalát.

Természetesen elégedett vagyok, hogy figyelembe vették a novemberben elfogadott állásfoglalásomat, így különös gondossággal kell eljárni a méhek számára mérgező növényvédő szerek engedélyezése során, biztosítva, hogy a bizonyítottan a méhekre veszélyes növényvédő szerek alkalmazását ne engedélyezzék.

A cél a hatékonyság, ami azt jelenti, hogy annyit, amennyi szükséges, és olyan keveset, amennyire lehetséges. A szerek számának lineáris csökkentése őrültség lenne. A gazdáknak elegendő eltérő szerre van szüksége, már csak azért is, hogy elkerüljék a rezisztencia kialakulását.

Természetesen nekem vannak kételyeim a rendeletnek a mezőgazdaságra, a szőlőkultúrákra és a kertészetre gyakorolt tényleges hatásai miatt ezek növényvédő szerekkel való ellátása és az árak alakulása tekintetében. Az érintett ipari ágazatokra gyakorolt hatásokat illetően ugyancsak sötétben tapogatózunk. Itt elengedhetetlen a követő értékelés.

Nagyon örülök, hogy Luxembourg most már ugyanahhoz a zónához tartozik, mint Belgium és Németország, és a gazdálkodók és szőlősgazdák ugyanazokat a termékeket használhatják a határ mindkét oldalán. Franciaország problémáját megértéssel kell megoldani.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én megszavaztam Klaß asszony jelentését a növényvédő szerek fenntartható használatát szolgáló keretirányelvről. Teljesen egyetértek az európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásával.

Az irányelv célja a növényvédő szerek emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásának csökkentése: az egyik gyakorlati célnak a növényvédőszer-felhasználás mennyiségi csökkentésének kell lennie, amit konkrét célok meghatározásával és a nemzeti intézkedési tervek végrehajtásával kell elérni. Az ellenőrzésnek is sokkal megszorítóbbnak kell lennie a közegészség teljes körű védelme érdekében. Azt is gondolom, hogy az ilyen termékeken elhelyezett címkéknek egyértelműnek és érthetőnek kell lenni mindenki számára, hogy minden egyes összetevő alkalmazásának hatásai ismertek legyenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. (NL) Tegnap a vita során említettem, hogy a jelenlegi kompromisszumot dicséretesnek tartom, és hogy a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport támogatni fogja azt. Szeretném azonban hangsúlyozni, ahhoz, hogy meg tudjunk állapodni a mezőgazdasági lobbival és a növényvédőszer-iparral, néhány engedményt kellett tennünk. Még mindig sajnálom, hogy elvetettük az 50%-os célt.

Ennek következtében mindent az egyes tagállamok ambícióira bíztunk. Teljesen lehetséges, hogy egyes tagállamok nem lesznek túl ambiciózusak, ami túlzott tartózkodáshoz vezethet. Ezenkívül a vízi utak melletti pufferzónák létrehozásával kapcsolatban elért eredmények is mérsékeltebbek. Most már ez is a tagállamokra van bízva. A környezet és a közegészség szempontjából az európai minimumtávolság kívánatos lett volna. Ami azonban kedvező, hogy védelemben részesülnek a veszélyeztetett csoportok által gyakran látogatott közterületek (parkok, sport- és szabadidős területek, iskolák és hasonlók). Erre a területre Flandriában már felfigyeltek, és most Európa összes kormányának figyelme erre irányul majd.

 
  
  

- Jelentés: Hiltrud Breyer (A6-0444/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Ez a jogszabály valóban magán viseli az EU bélyegét – klasszikus eset, amikor a ágyúval lövünk a verébre. A jogszabálynak jelentős hatása lesz a földművesekre és a kertészeti vállalkozásokra az általam képviselt északkelet-angliai régióban.

Kétség sem fér hozzá, a vállalkozások munkahelyeket szüntetnek majd meg, sőt, akár be is szüntethetik tevékenységüket. Kétség sem fér hozzá, hogy az erősen szorongatott gazdáink még több bürokratikus nehézséggel szembesülnek. Kétség sem fér hozzá, hogy a mezőgazdasági hozamok csökkenni fognak. Az a tény tehát, hogy e héten tárgyalunk a globális élelmiszerbiztonságról is, ezért igencsak ironikus. A növényvédő szerek alapvető fontosságúak az élelmiszer-termeléséhez, és ezekre máris igen szigorú biztonsági rendszer vonatkozik.

Senki sem vitatja a környezet védelmének fontosságát, de ez a jogszabály kiegyensúlyozatlan. Túlságosan előíró jellegű, és hiányzik belőle a rugalmasság. A Bizottság elmulasztotta egy kellően átfogó és naprakész hatásvizsgálat elvégzését.

Emiatt e javaslat ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Ma megszavaztuk Breyer asszony jelentését a növényvédő szerek forgalomba hozataláról. Ez a jogszabály, amelynek célja az élelmiszerbiztonság és a növényvédő szerek környezetre gyakorolt hatásának javítása, helyes és fontos.

Az európai parlamenti első olvasat óta az elemzések kimutatták, hogy fennáll az a kockázat, hogy a jogszabály túlzottan szerteágazó és rugalmatlan, és egyes hétköznapi növények (például a sárgarépa és a hagyma) nagybani termelését lehetetlenné teheti Svédországban. A helyzetet az sem javítja, hogy a szabályokkal kapcsolatban végzett hatásvizsgálatok fontos következtetései eltérnek egymástól, például a svéd Kémiai Felügyelet és az azonos brit intézmény, a Növényvédőszer-biztonsági Igazgatóság esetében. Sajnáljuk, hogy e második olvasat esetében itt, a Parlamentben nem szavazhattunk ennek tisztázása érdekében, ugyanakkor rámutatunk, hogy az elfogadott szöveg a Parlament által első olvasatban tárgyalt szöveghez képest jobb.

Szerettük volna látni, hogy figyelembe veszik az Európai Parlament is a Tanács között elért megállapodást, ami egyértelművé tette volna a jogszabályt, azaz a veszélyes használatot egyértelműbben tiltotta volna, miközben az elkerülhetetlen, felelős és biztonságos növényvédelmet – amelynek esetében most fennáll a tiltás kockázata – továbbra is lehetővé tette volna.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) Az Európai Parlamentben végül elért kompromisszum azt jelenti, hogy a hatóanyagok kizárásával kapcsolatban tett maximalista javaslatokból engedtek, különös tekintettel azokra a negatív implikációkra, amelyeket ezek a javaslatok jelentettek volna a rovarölő szerekre és a növényvédő szerekre vonatkozóan. Ez különösen igaz olyan országokban, mint Portugália, ahol bizonyos rovarkártevők súlyosan károsítják a gyümölcsöket és zöldségeket, a burgonyát és az olívát, és bizonyos betegségek pusztítanak, mint a fenyőfa-fonalféreg és a szelídgesztenyekór, és ahol – nem utolsósorban a hatékony növényvédelmi kampányok hiánya miatt – ezek a kártevők és betegségek súlyos károkat okoznak különösen a családi gazdaságoknak.

Bár sok kétségünk van a kompromisszum bizonyos konkrét vonatkozásait illetően, ilyen például a védelem vagy a prevenció nem kémiai módszereinek, a kártevő- és termelésmenedzsmentnek és a növénytermesztésnek a kérdése, helyesnek tartjuk a növényvédőszer-engedélyek kölcsönös elismerése elvének alkalmazását, valamint a hasonló talaj- és éghajlati jellemzőkkel rendelkező régiókat átfogó zónák létrehozását.

Ragaszkodunk azonban ahhoz, hogy szükség van olyan tanulmányokra, amelyek valós képet adnak ezeknek az intézkedéseknek a termelékenységre és következésképpen a gazdák jövedelmére gyakorolt hatásairól, hogy ebben a költségben az egész társadalom osztozzon, mivel környezeti és élelmiszerbiztonsági követelményekről beszélünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Én a Breyer-jelentés módosításai ellen szavaztam. Nagy-Britanniában folyt bizonyos fokú szükségtelen rémhírterjesztés erről a jelentésről, mintha az „az általunk ismert hagyományos mezőgazdaság végét” jelentené. Más tagállamokban a gazdák álláspontja ettől eltér.

Mindazonáltal a valós hatás nem egyértelmű, mivel az aktuális javaslat kapcsán nem készítettek megfelelő hatásvizsgálatot. Ezért támogatom a derogáció gondolatát 2015 után, amikor a jelenlegi engedélyek lejárnak, abban az esetben, ha bármely tagállamnak súlyos problémái támadnak a terméshozamokra jelentős hatással járó növényvédő szer rendelkezésre állása miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban.(PT) Ez a dokumentum segít a növényvédő szerekre vonatkozó jogszabályok összehangolásában.

Én egyetértek az elfogadott jelentéssel, főként azért, mert a növényvédőszer-engedélyek kölcsönös elismerése elvének alkalmazása véget vet a különféle (eltérő méretű piacokkal rendelkező) tagállamok között a versenyképességben mutatkozó egyensúlytalanságnak, és mert nagymértékben csökkenti a környezettel és az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos aggodalmakat. Nagyon kedvező a hasonló talaj- és éghajlati jellemzőkkel rendelkező régiókat körülölelő három zóna létrehozása. Kockázatos lenne teljesen eltérő helyzeteket egy kalap alá venni.

A belső elválasztású mirigyeket károsító anyagok kérdése nézetem szerint megalapozott: a javasolt szöveg tudományos véleményre épül. A belső elválasztású mirigyeket károsító anyagokkal az a probléma, hogy – a rákkeltő vagy mutagén anyagoktól eltérően – ezeknek nincsenek toxikológiai paraméterei, vannak viszont különféle hatásai, amelyek a kisebb hormonális egyensúlytalanságoktól a nemi szervek fejlődési rendellenességéig és/vagy a rákig terjedhetnek.

Fontos, hogy szabályozzuk azokat az anyagokat, amelyek hatása az emberi egészségre bizonyítottan káros.

A jogszabálynak hármas jogalapja van (mezőgazdaság, belső piac és közegészség), ami véleményem szerint igen kedvező.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) Az elmúlt években az Unió folyamatosan növelte a határértékeket, ezért a csökkentés már régóta esedékes. Előrelépést jelent, hogy végre be lehet tiltani azokat a növényvédő szereket, amelyek súlyosan károsítják az egészséget, bár még mindig túl kevés kutatást végeztek ezen a területen. Változatlanul aggodalomra ad okoz a növényvédő szerek felhalmozódása, amely miatt a meghatározott határértékeket túl lehet lépni. Még mindig túl keveset tudunk a lehetséges kölcsönhatásokról, és a jogi előírások már régen esedékesek.

Kétséges, hogy a dokumentáció és a visszakövethetőség mennyire hatékony. Az elmúlt évek húsbotrányai igen egyértelműen rávilágítottak arra, hogy milyen egyszerű a címkékkel visszaélni. Utoljára, de nem utolsó sorban, még mindig fennáll az a probléma, hogy bár mi növényvédőszer-előírásokkal sújtjuk termelőinket és gazdáinkat, ezután olyan országokból importáljuk a termékeket, ahol az előírások lazábbak. A kínai játékepizódból tanulnunk kellene. A tervezett jogszabályok a helyes irányba tett lépésnek tekinthetők, ezért szavaztam meg őket, de ez korántsem elég.

 
  
MPphoto
 
 

  Bill Newton Dunn (ALDE), írásban. − A Tanács, a Bizottság és a Parlament közötti háromoldalú párbeszéd következtetései és ajánlásai ellen szavaztam, mert:

- ezt a jogszabályt túl gyorsan akarták keresztülvinni, miután ezen a nyáron a Parlament és a Bizottság mandátuma is lejár, ám ez nem elegendő indok az elhamarkodott jogalkotásra;

- a javaslatok hatásvizsgálata nem történt meg;

- az ajánlások nem szilárd tudományos alapokra , hanem sokkal inkább a házi méhek világszerte tapasztalható aggasztó eltűnésének okaival kapcsolatos emocionális félelmekre és az emberi egészséggel kapcsolatos félelmekre épülnek;

- az általam képviselt lincolnshire-i és East Midlands-i gazdák egyhangúan arra kértek engem, hogy álljak ellen a javaslatoknak, akik gyakorlatias emberek, és a mi élelmiszerünket termelik meg, ezért véleményüket tiszteletben kell tartani.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én megszavaztam Breyer asszony jelentését a növényvédő szerek forgalomba hozataláról. Egyetértek a célokkal, azaz az emberi egészség és a környezet védelme magas szintjének biztosításával.

Az Európai Unió mindig nagy hangsúlyt fektetett a környezettel kapcsolatos kérdésekre, és ez a jogszabály további, e cél elérését célzó stratégia. Meg vagyok győződve arról is, hogy helyénvaló rendelkezni az állatkísérleteket minimális szinten tartásáról, hogy csak akkor végezzenek ilyeneket, amikor elkerülhetetlenül szükség van rá, és e helyett az alternatív módszereket segítsük elő, hogy megkíméljük az állatokat a szükségtelen szenvedéstől.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Én két ok miatt döntöttem úgy, hogy e jelentés ellen szavazok.

Először is, meg kell adnunk a gazdáknak azokat az eszközöket, amelyekre szükségük van a munkavégzéshez, és ez a javaslat nagymértékben korlátozza lehetőségeiket különösen azoknak a gazdáknak az esetében, akik párásabb és csapadékosabb éghajlaton dolgoznak, és növényvédő szerekre van szükségük növényeik és megélhetésük védelme érdekében. Nem ismerek olyan gazdát, aki növényvédő szert akarna használni, de ezek a szerek lényeges szerepet játszanak abban, hogy a lakosság élelmiszerellátását megfizethető áron tudjuk biztosítani.

Másodszor, nem történt meg e jogszabály hatásvizsgálata, amit felháborítónak tartok, mivel annak súlyos következményei lehetnek a mezőgazdaságban.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. (NL) Tegnap a vita során említettem, hogy a jelenlegi kompromisszumot dicséretesnek tartom, és hogy a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport támogatni fogja azt az Európai Parlamentben. Hangsúlyozni szeretném azonban, ahhoz, hogy a mezőgazdasági lobbival és a növényvédőszer-iparral megállapodást érhessünk el, néhány engedményt kellett tennünk. Akárhogyan is nézzük, amit elértünk a határértékek tekintetében, felvizezett eredmény az Európai Parlament első olvasatban elfoglalt álláspontjához képest.

Derogációs lehetőségeket kifejezetten 12 anyagra hoztak Létre. Fenntartásaink voltak a zonális megközelítéssel kapcsolatban is. Az ilyen hatalmas kiterjedésű területen keresztülnyúló három zóna gondolata számunkra problémásnak tűnik, mert e zónákon belül a környezeti feltételek jelentős mértékben változhatnak. Ami azonban kedvező, hogy a jogalap a mezőgazdaságra, a belső piacra és a közegészségre épül, és a vonatkozó preambulumbekezdések és az 1. cikk a közegészségnek mindent megelőző elsőbbséget ad. Hasonlóképpen a méhekre káros hatást gyakorló anyagok küszöbérték-kritériuma is üdvözlendő kiegészítés. Ugyancsak teljesült az a követelmény, hogy a veszélyes szerek helyett gyorsabban teremtsenek alternatívát. Bár az eredmény jobb is lehetett volna, mi megszavaztuk ezt az elfogadható kompromisszumot.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Csalódtam, amikor azt kellett látnom, hogy a közös álláspontot módosították. Szívesebben vettem volna a közös álláspontot, mert az jobb egyensúlyt teremtett volna a közegészség és az élelmiszer-termelés között.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenis Willmott (PSE), írásban. − Az alapos hatásvizsgálat állandó hiánya azt jelenti, hogy az EPLP nem tudja támogatni a Tanács és az Európai Parlament előadója között kieszközölt kompromisszumos csomagot, mivel nincs egyértelmű jelzés annak az élelmiszertermelésre gyakorolt hatásáról.

Az Európai Parlament munkáspárti képviselői jobb és biztonságosabb növényvédő szereket kívánnak, ugyanakkor felelősséget éreznek a termelők és a fogyasztók iránt is: bizonyosaknak kell lennünk a jelenlegi javaslatoknak a mezőgazdasági termelésre és az élelmiszerárakra gyakorolt hatását illetően.

Bár ez az ügy bizonyára nem járna olyan katasztrofális következményekkel, mint amelyeket egyes helyeken előre jeleztek, a bizonytalanság elég nagy azonban ahhoz, hogy az EPLP ne tudja támogatni a kompromisszumos csomagot.

 
  
  

- Jelentések: Christa Klaß (A6-0443/2008), Hiltrud Breyer (A6-0444/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward, Brian Crowley, Seán Ó Neachtain és Eoin Ryan (UEN), írásban. − Ma a növényvédelmi jogszabályokról szóló szavazás során tartózkodtunk.

Ez egy igen nehéz szavazás. Mi egészen mostanáig részt vettünk ezen ellentmondásos csomag intenzív tárgyalása valamennyi részében.

A jogszabály hangsúlya egyértelműen az egészségen és a vegyi anyagok és a rák közötti kapcsolaton van. A gazdákra ezek a közvetlen érintkezés révén hatnak leginkább. Miközben ez a csomag megkísérli korlátozni a rákkeltő anyagok elérhetőségét, a tagállamok megengedhetik anyagok forgalmazását abban az esetben, amikor a növényegészség súlyos fenyegetésnek van kitéve. A javaslat megpróbálja védeni a méheket, ugyanakkor csökkenteni az anyagok engedélyeztetésével kapcsolatos bürokráciát. Az anyagok 2016-ig történő fokozatos kivonásával arra késztetjük az ipart, hogy biológiai szempontból megfelelő és hatékony termékekkel álljon elő.

Nem tudjuk megszavazni ezt a jogszabályt. Az új hatásvizsgálat iránti ismételt felhívások ellenére sem mutatott erre készséget a Bizottság. Nem tudunk a valóságtól elvonatkoztatva jogot alkotni! Termékeket a veszély, és nem a felhasználásra és az expozícióra épülő tudományos kockázat alapján tiltanak be. Ezen kívül a „belső elválasztású mirigyeket károsító” definícióját nem egyeztették tudományos szinten, és mi módosításokat nyújtottunk be arra nézve, hogy várjuk meg a Bizottság szakértőinek a véleményét ezzel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Michel Teychenné (PSE), írásban. (FR) A növényvédő szerek termelését és értékesítését korlátozó e szöveggel, valamint a felhasználásuk keretét megszabó kísérőszöveggel Európa végre példás normákat alkotott a növényvédő szerek tekintetében. Hiltrud Breyer jelentése a helyes irányt követi. Miközben lehetővé teszi az alacsony kockázatú termékek forgalomba hozatalát, a fokozottan károsnak ítélt 22 anyagot betiltja.

Ha abban reménykedünk, hogy egyszer még racionális mezőgazdaság lesz világszerte, üdvözölnünk kell ezt az Európai Unió által tett lépést. Az európai mezőgazdaság, amely bőségesen használja a növényvédelmi termékeket, ettől nem lesz gyengébb. Ezekkel a szövegekkel azonban ma az EU rendelkezik a legszigorúbb jogszabállyal a mérgező növényvédő szerek elleni küzdelemben.

 
  
  

- Jelentés: Wolf Klinz (A6-0497/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − A páneurópai befektetési alapok, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) szabályozási rendszerét alaposan felülvizsgálták. Ezek a kollektív befektetési rendszerek, amennyiben egyszer megszerezték valamelyik tagállam engedélyét, ezt az „útlevelet” további vizsgálatok nélkül az egész unióban használhatják. Az általános pénzügyi bizonytalanság idején a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó szabályokat – az ágazatba vetett bizalom növelése érdekében – tisztességesen és következetesen kell alkalmazni.

Wolf Klinz jelentése javaslatot tesz „útlevél” bevezetésére azon alapkezelő társaságok számára, amelyeket az ÁÉKBV-k foglalkoztatnak. Ez a javaslat lehetővé teszi a pénzalapok határokon átnyúló kezelését a jelenlegi, a teljes mértékben működő alapkezelő társaságok létrehozására irányuló előírás nélkül. Alapvető fontosságú, hogy elegendő alapkezelő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy megfelelően figyelemmel kísérhessék az alapkezelő társaságok útleveleit.

Klinz úr olyan kompromisszumos dokumentumot nyújtott be, amelyet támogatni tudok.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban.(PL) Az ÁÉKBV (átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások) harmonizált befektetésialap-termék, amit meghatározott befektetési politikák szerint fektetnek be. Az ÁÉKBV keretirányelv, amelyre a Klinz jelentés hivatkozik, biztosítja a költségek átláthatóságát – ez igen fontos a gazdasági és pénzügyi válság idején az EU számára – és a befektetővédelem magas szintjét. Az irányelv alapvető előírásokat állapít meg a befektetési alapok szervezetére, irányítására és felügyeletére.

Igaz, hogy az európai befektetési alapok az amerikai piaccal összehasonlítva jellemzően csekély méretűek, amelynek következtében a befektetőknél felmerülő költségek magasak. Ezért felül kell vizsgálni az ÁÉKBV-csomagot, hozzá kell igazítani azt a befektetői igényekhez, és biztosítani kell az EU alapkezelő ágazata versenyképességét.

Az előadó által javasolt változtatások elsősorban az alapok összeolvadására (így belső összeolvadásként kezelik azokat, és ezáltal megtartják adósemlegességüket), a legfontosabb befektetői információt biztosító dokumentum bevezetésére (az egyszerűsített prospektus helyett) és a meglévő bejelentési eljárás egyszerűsítésére (a közvetlen felügyeleti hatóságok közötti információcsere alkalmazása révén) vonatkozóan tartalmaznak új rendelkezések.

 
  
  

- Jelentés: Donata Gottardi (A6-0507/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson, Göran Färm és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi támogatjuk a jelentést, mert úgy véljük, hogy az államháztartások fenntarthatósága igen fontos kérdés. Ellenezzük azonban a 8. bekezdés megszövegezését, amely kimondja, hogy adócsökkentésekkel, az adókulcsok felülvizsgálatával, az adózási fék kompenzációjával fokozatosan nagymértékben csökkentik az alacsony vagy közepes szintű fizetésekre, valamint a nyugdíjakra kivetett adóterhet. Úgy véljük, hogy ezekkel az ügyekkel nem EU-szinten kell foglalkozni, mert ezek olyan kérdések, amelyekről a tagállamoknak maguknak kell dönteniük.

 
  
MPphoto
 
 

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban.(EL) Az államháztartások a Gazdasági és Monetáris Unióban (GMU) című jelentés elfogadja a Tanács és a Bizottság által hozott munkaellenes határozatokat, amelyek célja a monopóliumok versenyképességének megőrzése a tőke nyereségének megóvása érdekében, és azért, hogy a súlyos kapitalista válság terhét a munkásokra hárítsa.

A pénzügypolitika érvényesítése érdekében megerősödik az EU által a Stabilitási Paktummal és a Lisszaboni Stratégiával a tagállamok számára kialakított bázisellenes keret, ez különösen a GMU-ban lévő tagállamokra vonatkozik.

Az Európai Parlament a Bizottsághoz hasonlóan megpróbálja keretek közt tartani a centrifugális trendeket és a „mindenki magáért” logikáját azzal, hogy egyre nagyobb elszántságra hív fel a belső piac teljessé tétele, az adózás összehangolása, a verseny és a piaci szabályok megerősítése érdekében.

Félrevezető az a kritika, hogy a válság megoldására rendelkezésre bocsátott hatalmas összegek nem érik el a kis- és közepes vállalkozásokat, nem beszélve a munkavállalókról. Az az elavult és megbukott modell, amely szerint állami intervencióval fedjék el a piac hiányosságait, csak vágyálom és kísérlet a munkások dezorientálására azzal, hogy társadalmi jóváhagyást kérnek egy rothadt rendszerhez.

Az egyetlen megoldás, ha a munkások küzdenek a bázis hatalmáért, és a bázisgazdaság megdönti a kapitalista barbárságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Tulajdonképpen egészen érdekes, hogy a jelentés elismeri, hogy az államháztartás helyzetének 2007-re és 2008 első felére vonatkozóan elvégzett vizsgálata „a gazdasági trend megváltozását mutatja, és a gazdaság és a növekedés lelassulását vetíti előre, amelyet továbbra is alacsonyabb infláció, valamint a jövedelmi szintek közötti különbségek mélyülése kísér”.

A válság kezelése érdekében azonban alapvetően ugyanazokat a recepteket írja fel, mint amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek, ahelyett, hogy kihasználná ezt a lehetőséget arra, hogy a növekvő egyenlőtlenséggel, munkanélküliséggel, bizonytalan és rosszul fizetett munkával és szegénységgel jellemezhető jelenlegi súlyos társadalmi helyzethez hozzájáruló neoliberális és monetarista politikák változtatására tenne javaslatot.

A dokumentum ragaszkodik az árstabilitáshoz és a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz – bár bizonyos fokú rugalmassággal – és a Lisszaboni Stratégiához, amelyről tudjuk, hogy ürügyül használták fel a privatizáció folytatásához, és hogy az államtól elvonják a szociális funkciókért viselt felelősséget. Ehhez a megközelítéshez tartozik a minimális állam és a magánszektor nagyobb hatékonyságának gondolata is, amelynek célja az úgynevezett bérönkorlátozás elfogadásának kikényszerítése, ami végső soron a vásárlóerő csökkenéséhez vezet.

Ezért szavaztunk ellene.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. (FR) Én azt veszem ki Gottardi asszony államháztartásról szóló jelentéséből, hogy nem vonta le a világválság tanulságait.

Gottardi asszony „piaci hibának” és „nem kellő felügyeletnek” minősíti azt, ami a valóságban egy olyan rendszer bukása, amelyet éveken át ránk erőltettek: a dereguláció, a szélsőséges, egész világra kiterjedő szabadpiaci filozófia, a gazdaság abszurd „financializációjának” rendszere, ahol a piac uralkodik, és állítólag önszabályozó. A G20-ak találkozóján vagy Brüsszelben elhatározott homályos kozmetikai kezelés nem fogja a helyzetet alapvetően megváltoztatni. Meg kell kérdőjeleznünk azokat a gazdasági dogmákat, amelyeknek még mindig alá vagyunk rendelve. A válság megmutatta, hogy az áruk, a szolgáltatások, a tőke és az emberek mozgásának teljes szabadsága nem prosperitáshoz, hanem katasztrófához vezet. Azt is megmutatta, hogy a nemzetállam a döntéshozatal, az intézkedés és a reagálás helyénvaló és hatékony szintje még akkor is, ha Sarkozy úr úgy érezte, hogy Barroso úrnak őt mindenhová kísérnie kell, hogy elhitesse az emberekkel, hogy az Európai Unió hasznos ebben a helyzetben.

Ebben az összefüggésben az előadónak az államháztartás kezelésére vonatkozó jó tanácsai és felhívása a Stabilitási és Növekedési Paktumnak való megfelelésre sajnálatos módon kevéssé hasznos.

 
  
MPphoto
 
 

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Üdvözöljük e jelentés néhány pozitív elemét, és különösen az adóteher méltányosabb elosztása szükségességének, az állami kiadások és a szilárd gazdaságirányítás fontosságának az elismerésének. Én azonban tartózkodtam a szavazáskor, mert a jelentés a versenyképességet hangsúlyozva ragaszkodik a hibás Lisszaboni Stratégiához, támogatja a rugalmas biztonságot és „strukturális reform” álruhájába bújva implicit módon fenyegeti nyugdíjrendszereket, a közegészségügyet és a tartós gondozás ügyét.

 

10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 

(Az ülést 13:00-kor felfüggesztik, és 15:00-kor folytatják.)

 
  
  

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS úr
alelnök

 

11. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

12. Az útlevelekben és úti okmányokban alkalmazott biztonsági jellemzők és biometrikus elemek (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Coelho úr jelentése (A6-0500/2008) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló, 2252/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0619 – C6-0359/2007 – 2007/0216(COD)).

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho, előadó. (PT) Elnök úr, Barrot úr, hölgyeim és uraim! A ma tárgyalt javaslat célja a 2004-ben jóváhagyott jogszabályok módosítása, amelyek az EU állampolgárai, útlevelei és úti okmányai csalárd felhasználás elleni védelmére vonatkozó biztonsági szabályokat fejlesztette tovább és hangolta össze, és ezzel egyidejűleg bevezette a biometrikus azonosítás elemeit. A 2004-es eljárással ellentétben, most együttdöntési eljárás van. Szeretnék köszönetet mondani a francia elnökségnek és Barrot biztosnak az ezen ügyben tett óriási erőfeszítésekért, hogy már az első olvasatban megállapodást érhessünk el. Ugyancsak köszönetet szeretnék mondani az árnyékelőadóknak munkájukért és együttműködésükért, ami elengedhetetlen volt ennek az eredménynek az eléréshez.

Erre a megoldásra szükség volt, ha figyelembe vesszük, hogy ez a rendelet 2004-ben lépett hatályba, és legkésőbb ez év júniusától valamennyi tagállamnak rögzítenie kell a gyermekek ujjnyomatait már a születéskor. A több tagállamban végrehajtott pilotprojektek vizsgálati eredményei szerint nagyon nehéz azonban a hatéves kor alatti gyermekek ujjnyomát levenni, illetve arra támaszkodni. Az is igaz, hogy a nemzeti jogalkotó mentesítést adhat e kötelezettség alól. Ez azonban azt jelentené, hogy a mentesített korhatárig csak ideiglenes útleveleket lehetne kiadni. Túlzott teher lenne a szülők számára, hogy valamennyi gyermekük számára útlevelet szerezzenek be, amikor a schengeni területen kívül kívánnak utazni.

Így sikeresen elértük azt a megállapodást, amely meghatároz egy négyéves időszakot, amelynek során a korhatár 12 év, de egy mentesítő záradékkal, amely azon tagállamok számára, amelyek az alacsonyabb korhatárt megállapító jogszabályt már elfogadták, lehetővé teszi ennek az alkalmazását, feltéve, hogy a korhatár hat évnél nem alacsonyabb. A felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezést is vártuk, hogy vegyék figyelembe annak a vizsgálatnak az eredményeit, amelynek az elvégzésére a Bizottságot kértük a gyermekek ujjnyomai hitelessége tekintetében, előírva, hogy a korhatárt négy év múlva állapítsák meg véglegesen és valamennyi tagállam számára összehangoltan.

Bevezetésre került egy második mentesség is azokkal a személyekkel kapcsolatban, akik különféle okok miatt fizikailag képtelenek ujjnyomat biztosítására. Ugyancsak elfogadták a Nemzetközi Polgári Légiközlekedési Szervezet „egy ember – egy útlevél” ajánlását. Amint az európai adatvédelmi biztos mondta, ez a gyermekkereskedelem elleni küzdelemben is hasznos.

A gyermekek védelme érdekében sikerült összehoznunk egy, a három intézmény által megkötött intézményközi megállapodást közös álláspont kialakítása érdekében a gyermekrablás és a gyermekkereskedelem elleni védelméhez szükséges szabályok elfogadásáról. A vonatkozó kezdeményezéseket a Bizottságnak kell bevezetnie a polgári jog vonatkozó területének keretében.

Be kell valljam, hogy az Unió csökkentett kompetenciájának kérdésével küszködünk ebben az ügyben: az útlevél-kibocsátás nemzeti kiváltság, és az Európai Unió – az útlevelek és úti dokumentumok biometrikus adatokkal történő megerősítése tekintetében – csak az okmányok biztonságának a határellenőrzés keretein belül történő megerősítése céljából avatkozhat be.

El kell mondanom, hogy létrehoztuk azokat a szabályokat, amelyek biztosítják a kompetenciák érvényesülését, meghatározva, hogy milyen adatok – ujjnyomat és fénykép – kerüljenek az okmányba, valamint a felhasználásra vonatkozó korlátokat is. Ezek az adatok kizárólag a rendeletben előírt célokra – a határellenőrzésre –, a dokumentum hitelességének igazolására, valamint annak megállapítására használhatók, hogy az, akinél az úti okmány van, jogosan tartja-e azt magánál.

Két vizsgálatról is megállapodásra jutottunk: az egyik az úgynevezett „születési okmányok” kérdése, hogy garantálhassuk, hogy azok a dokumentumok, amelyek megalapozzák az útlevél kibocsátását, ugyanolyan bizalmat élvezzenek, mint maga az útlevél, amit védeni kívánunk; a másik a határellenőrzés során az adategyeztetésre vonatkozik, annak érdekében, hogy vizsgálhassuk a hamis visszautasítási arányt. E vizsgálatok eredményeként és figyelemmel a négyéves felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezésre, valamikor együttdöntési eljárásban be kell vezetni a szükséges változtatásokat, nem elfelejtve, hogy fontos konzultálni az európai adatvédelmi biztossal – ez egy olyan szabály, amelyet sajnálatos módon e javaslat megfogalmazásánál nem vettek figyelembe.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani az Állampolgári Jogi, Igazság- és Belügyi Bizottság elnökének. Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Carlos Coelhónak figyelemreméltó jelentéséért és azért a kiváló együttműködésért is, amit a Bizottsággal egy ilyen érzékeny kérdésben fenntartott.

A Bizottság javaslata az ujjnyomatgyűjtési kötelezettség alól összehangolt kivételeket vezet be annak érdekében, hogy valamennyi európai polgár egyenlő bánásmódban részesüljön. Ezen kívül, a Bizottság meg akarta védeni a gyermekeket az emberkereskedelemtől azzal, hogy jogilag kötelező érvényűvé teszi az „egy ember – egy útlevél” nemzetközileg elismert elvét.

Én üdvözlöm az Európai Parlament annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy már első olvasatban megállapodást érjenek el erről a javaslatról, amely legkésőbb 2009. június 28-ig kötelezővé teszi, hogy a tagállamok által kibocsátott útlevelek az ujjnyomatot is tartalmazzák. Ha nem sikerült volna megállapodásra jutni, mindenkinek, ideértve az újszülötteket is, ha útlevéllel utaznak külföldre, kötelező lett volna ujjnyomatot szolgáltatni. Ezért őszintén szeretném kifejezni a Bizottságnak az elért kompromisszumos javaslattal kapcsolatos elégedettségét. Most a Bizottság a lehető leghatékonyabb módon nekifog az Európai Parlament által kért és előírt jelentés elkészítésének. Nem hiszem, hogy ennél többet kellene mondanom. Most érdeklődéssel hallgatom a képviselők hozzászólásait, és ismételten köszönetet mondok az önök előadójának, Carlos Coelhónak, aki kiváló munkát végzett.

 
  
MPphoto
 

  Urszula Gacek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, én boldogan támogatom a ma előterjesztett javaslatokat.

Úgy vélem, sürgős szükség van közös szabványok létrehozására a biometrikus adatok igazolásához. A kollégák esetleg nem tudják, hogy jelenleg igen jelentős eltérések vannak az egyes országok között például abban, hogy milyen szigorúan ellenőrzik az útlevélfényképeket. Sok ország előírja, hogy az útlevelet kérelmező polgár személyesen megjelenjen a dokumentumaival és fényképével együtt, és ezekben az esetekben az útlevélkiadó irodában a tisztviselők látják, hogy a bemutatott fénykép valóban hasonlít-e személyre.

Néhány országban azonban – a legfigyelemreméltóbb ezek közül feltehetőleg az Egyesült Királyság – a szabály az, hogy a kérelmet postai úton küldik meg, és a fénykép hitelességét csak egy úgynevezett „szakértő személy” – aki a kérelmezőt legalább két éve ismeri –erősíti meg. Igen érdekes elolvasni az Egyesült Királyságban az erre feljogosított személyek listáját. Ezt az igazolást megadhatja az optikus vagy a fogorvos, de akár egy hivatásos fényképész vagy a tűzoltóság egy tagja is – ez nem tiszteletlenség e szakmák tagjaival szemben.

Az is érdekes, hogy az Egyesült Államokban is meglehetősen laza szabályok vonatkoznak az igazolásra. Azok számára, akik első alkalommal kérnek útlevelet, a fénykép igazolása elvégezhető az úgynevezett „elfogadható létesítményeknél”. A gyakorlatban ez a helyi postahivatal alkalmazottait jelenti. Hihetetlen, hogy ez olyan biztonságtudatos országban, amelynek a polgárai vízummentesen utazhatnak Európába, efféle igazolási rendszer működhet.

Ahhoz tehát, hogy az útlevelek biztonságosak legyenek, valóban be kell vezetni a sokkal megbízhatóbb biometrikus adatokat, nevezetesen az ujjnyomatokat. Biztosítanunk kell azt is, hogy az összegyűjtésükért és igazolásukért felelős hivatal ugyanolyan normáknak feleljen meg nemcsak az EU-n belül, hanem azokban az országokban is, amelyeknek a polgárai vízummentesen utazhatnak Európába, hogy biztosítsanak bennünket: ők is ugyanolyan szigorú előírásoknak tesznek eleget, mint a mi polgáraink itt Európában.

 
  
MPphoto
 

  Martine Roure, a PSE képviselőcsoport nevében. (FR) Elnök úr, amikor 2004-ben elfogadták az európai útlevelek biztonsági jellemzőiről és a biometrikus adatoknak az európai útlevelekben való feltüntetéséről szóló rendeletet, a tagállamok nem irányoztak elő semmiféle mentességet az ujjnyomatok biztosításának kötelezettsége alól. A jelenlegi tapasztalat azt mutatja, hogy a meglévő technológia még mindig nem teszi lehetővé, hogy a 12 éven aluli gyermekek ujjnyomatai kellően megbízhatóak legyenek ahhoz, hogy azokat biztonsági jellemzőként útlevelekben fel lehessen használni. Ezért üdvözöltem a tagállamokkal kötött kompromisszumot, amely 12 évben határozza meg a biometrikus adatok gyűjtésének korhatárát, és amely a három éven belüli felülvizsgálatról szóló rendelkezést is tartalmaz. Mi elfogadtuk ezt a mentességet azon tagállamok számára, amelyek már a hat éven felüli gyermekekre vonatkozóan elfogadtak jogszabályt.

Az ilyen jellegű adatok használata csak akkor elfogadható, ha az valóban védelmet biztosít gyermekeinknek. Most még nem ez a helyzet. Mi azonban továbbra is nyitva állunk bármiféle hatékony technológiaváltás előtt ezen a téren. Prioritásunk az egyedül utazó gyermekek biztonságának megteremtése, hogy elkerülhessük a gyermekrablásokat és a gyermekkereskedelmet. Az ilyen adatok útlevelekben történő rögzítése azonban hamis biztonságérzetet kelt, mert az nem akadályozza meg, hogy a gyermek szülői beleegyezés nélkül átlépje a határt. A tagállamokkal kötött kompromisszum lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy jelentést terjesszen elő a külső határokon át egyedül utazó kiskorúakra vonatkozó előírásokról. Ez a jelentés olyan kezdeményezések előterjesztését teszi lehetővé, amelyek európai megközelítést garantálnak a tagállamok külső határait átlépő kiskorúak védelmét szolgáló szabályokhoz.

Végezetül, az útlevelekben szereplő biometrikus adatok a kizárólag a dokumentum hitelességének igazolására használhatók fel, és az olyan érzékeny személyes adatok, mint a biometrikus adatok használata csak szigorú adatvédelmi szabályokkal együtt fogadható el.

 
  
MPphoto
 

  Gérard Deprez, az ALDE képviselőcsoport nevében. (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim először is gratulálni szeretnék előadónknak, Carlos Coelhónak és az előző francia elnökségnek – amely, mint várható volt, nincs velünk – azért, hogy már az első olvasatban megállapodásra jutott. Ehhez szükség volt az elhatározásra és arra a képességre, hogy a szükséges kompromisszumot elfogadja. Külön szeretnék gratulálni Coelho úrnak, előadónknak, mert magyarázó nyilatkozata – arra kérem kollégáimat, hogy olvassák el – az intelligencia és a politikai ügyesség kis gyöngyszeme.

Az előttünk fekvő szöveg megfelelő elemzése egy fő elvet fed fel, ami egyben ennek a jelentésnek a forradalmi elve. Ennek a forradalmi elvnek semmi köze a biometrikus adatokhoz. Arról már 2004-ben döntöttünk. Az elv az „egy személy – egy útlevél” elve. Ez felveti a gyermekek kérdését és azt a kort, amikor már a gyermekek ujjnyomata is rögzíthető. Ne titkoljuk azt a tényt, hogy a kompromisszum rendkívül nehéz volt. Néhányan, mint kezdetben Coelho úr, a lehető legalacsonyabb korhatárt kívánták, hogy a gyermekeknek már a lehető legkorábban védelmet biztosítsunk. Ehhez azonban megbízható biometrikus adatokra volna szükség, ami jelenleg nem garantálható. Végül a következő kompromisszumot sikerült elérni: a gyermekek ujjnyomatát a 12. életévtől kötelező rögzíteni. Azok az államok, amelyek korábbi életkorban vesznek ujjnyomatot, ezt a gyakorlatot négy évig fenntarthatják, de a korhatár soha nem lehet hat évnél alacsonyabb, és a Bizottság az elkövetkező években jelentést tesz a működő rendszer értékeléséről, és ha szükséges, és ez szerepel a szövegben, módosításokra tesz javaslatot. Ezért reméljük, hogy a technológiában hatalmas előrelépés történik majd, mert a gyermekek védelme szempontjából az lenne az ideális, ha a lehető leghamarabb rögzíthetnénk a megbízható és összehasonlítható biometrikus adatokat. Erre figyelemmel regisztráljuk, hogy egyetértünk a szöveggel, amelyet én ismételten üdvözlök, és gratulálok az előadónak, valamint a Bizottságnak az eredeti javaslatért és a Tanácsnak a kompromisszumkészségért.

 
  
MPphoto
 

  Roberta Angelilli, az UEN képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak az általa végzett kiváló munkához. Mint az EU gyermekjogi stratégiájának előadója, az én feladatom, hogy Coelho úr jelentésének néhány fontos pontját kiemeljem, bár képviselőtársaim már ezt részben megtették.

Először is, melegen üdvözöljük a külső határokat átlépő gyermekek védelmére vonatkozó jogszabályok közös megközelítése garantálásának elvét.

Másodszor, az „egy személy – egy útlevél” elv fontos, mert közvetlenül összekapcsolja a biometrikus adatokat az okmány birtokosával. Ez megszünteti a jelenleg alkalmazott összes eljárást, amely lehetővé teszi, hogy a gyermekeket a szüleik útlevelében szerepeltessék. Az eddigi gyakorlat sokkal nehezebbé és megbízhatatlanabbá tette a gyermek személyazonosságának ellenőrzését, és megkönnyítette a jogvitákban érintett gyermekek elrablását, valamint a gyerekkereskedelmet és a gyermekek kizsákmányolását.

Harmadszor, a jelentés előirányozza, hogy a Bizottság terjesszen be jelentést, amely az ujjnyomatoknak a 12 évesnél fiatalabb gyermekek azonosítása céljára történő technikai alkalmazhatóságát vizsgálja. Nagyon fontos, hogy a rendszer fejlesztésén dolgozzunk, és biztosítsuk annak megbízhatóságát különösen a gyermekvédelem érdekében.

Azzal zárom, hogy véleményem szerint a jövőben nagyon sokat segít majd, ha szofisztikáltabb, megfelelő és biztonságos technikai módszereket sikerül találni a gyermekek lehető legkorábban, ha lehetséges, már a születéstől történő nyilvántartásba vétele, és a személyazonosság és életkor abszolút tanúsítása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Tatjana Ždanoka, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani Coelho úrnak a kiváló munkáért. Bár politikai véleményünk eltér, ő mindent megtett a kompromisszum érdekében.

A Verts/ALE képviselőcsoport erőteljesen ellenzi a biometrikus adatok széles körű bevezetését mindaddig, amíg annak szükségessége az ésszerű kétséget meghaladó módon bizonyítást nem nyer. Úgy véljük, hogy ennek kulcsfontosságú vonatkozásai vannak a személyes adatok biztonsága és az alapvető jogok tekintetében. Mi a biometrikus adatok vízumokban való szerepeltetése ellen szavaztunk. Ellene vagyunk annak is, hogy a biometrikus adatokat az európai útlevelekben szerepeltessék. A jelenlegi javaslatot egy lehetséges módnak tekintjük arra, hogy korlátokat állapítsanak meg az ujjnyomat úti okmány céljára történő rögzítéséhez. Ezért elégedettek vagyunk, hogy sikerült a Bizottság és a Tanács között kompromisszumot elérni, és 12 éves korhatárt állapítottak meg azoknál a tagállamoknál, amelyek a gyermekektől nem vesznek ujjnyomatot, míg a többi tagállam esetében a határ a 6 éves életkor.

Szeretném azonban még egyszer hangsúlyozni, hogy a korhatár melletti kiállásunk nem jelenti azt, hogy támogatnánk az ujjnyomatvételt, mint olyat. Mi szigorúan azon a véleményen vagyunk, hogy az útlevelek biometrikus adatait kizárólag az okmány hitelességének vagy az okmány tulajdonosa személyazonosságának igazolására szabad felhasználni. Az ilyen adatok felhasználására bármilyen más célra – akár bűnüldözési célra – nem legitim és nem arányos. Nem érthetünk egyet azzal, hogy bárki, aki európai útlevél birtokosa, mintha olyan rendes gyanúsított lenne, akinek az ujjnyomatait tárolni kell. Ez a mi álláspontunk, de ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy gratulálunk Coelho úrnak és a Bizottságnak, valamint a Tanácsnak ehhez a kompromisszumhoz.

 
  
MPphoto
 

  Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, én nem támogatom, hogy kisgyermekek vagy akár csecsemők ujjnyomatait rögzítsék. A gyermekeket mentesíteni kell a biometrikus célú ujjnyomatvételi kötelezettség alól. Helyes ezért mentességet biztosítani a gyermekek számára. Egyelőre nem tudunk semmi biztosat a 12 évnél fiatalabb gyermekek biometrikus ujjnyomatainak használatáról. A fő kérdés az, hogy a fejlődésben levő gyermekek ujjnyomata valójában mennyi ideig megbízható. Ha egyszerűen ezeket az adatokat használjuk, lehet, hogy éppen az ellenkezőjét érjük el annak, mint amit megpróbálunk, nevezetesen a több biztonság helyett kevesebbet. Ezért aránytalan olyan adatok gyűjtése és felhasználása, amelyeknek a megbízhatósága nem garantálható minden kétséget kizáróan.

A kompromisszum, amit a Tanáccsal sikerült megkötni, ezeket az aggodalmakat tükrözi, és hála a Parlament ragaszkodásának és az előadó kiváló munkájának, az életkori határ 12 év egy négyéves átmeneti időszakra, amely idő alatt széles körű vizsgálatot folytatnak majd a gyermekek biometrikus adatai megbízhatóságának tisztázása érdekében. Sajnálatos módon a kompromisszum mentességet biztosít azoknak a tagállamoknak, amelyek már rendelkeznek olyan törvényekkel, amelyek lehetővé teszik a 12 év alatti gyermekek ujjnyomatának rögzítését. Énnél még fontosabb, hogy a létrejött kompromisszum kapcsán kifejezetten leszögezzük: az útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó európai jogi aktus semmilyen körülmények között sem használható jogalapként olyan kéréshez, miszerint nemzeti szinten hozzuk létre az ilyen adatokat tartalmazó adatbázisokat.

 
  
MPphoto
 

  Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, nagy örömmel mondhatom, hogy az Egyesült Királyságot kirekesztették ebből a rendeletből, mert nem részese a schengeni térségnek. A brit kormány azonban elmondhatja, hogy lépést tart a rendelettel, mert biztosítani kívánja, hogy okmányait ne tekintsék másodosztályúnak. Ez azt jelenti, hogy a javaslatokat első osztályúnak gondolja, és a rendelet lényege amúgy is kötelező lesz majd.

Ám, amint ez a jelentés rámutat, mindenféle kérdés felmerül azonban a biometrikus adatok hitelességével és ellenőrzésével kapcsolatban. Miféle eredeti okmányokat használnak majd a kérelmező első azonosítására, és miként lehet biztosítani, hogy azok hitelesek legyenek? Ha már egyszer egy útlevelet kiadtak, annak nem sok értelme van, kivéve, ha a benne szereplő adatokat és a tulajdonos személyazonosságát valamilyen nemzeti vagy központosított népesség-nyilvántartó adatbázisban ellenőrizni lehet.

A jelentés elismeri, hogy az ilyen információ megőrzéséhez rendkívül biztonságos tárolási közegre van szükség, de mi Nagy-Britanniában mindannyian tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyen adatok tárolására nem létezik igazán biztonságos közeg. Az elmúlt néhány évben szó szerint emberek millióinak személyes és igen érzékeny adatai vesztek el vagy kerültek ki kormányzati adatbázisokból. Az Egyesült Királyságban mindenki tudja, hogy személyes adatai kormányunk kezében nincsenek biztonságban.

Ez a jelentés nem szól maguknak a biometrikus adatoknak a megbízhatóságáról. Tény, hogy az Egyesült Királyság útlevélszolgálatának a biometrikus adatok bevezetésére vonatkozó kísérlete 2004-ben azt mutatta, hogy a hibagyakoriság az arcfelismerésnél 1 a 3-hoz, az ujjnyomatoknál 1 az 5-höz és az íriszellenőrzésnél 1 a 20-hoz volt. A biometrikus azonosítás vonzó ötlet, de nem hibamentes mechanizmus, mint ahogyan azt elképzelnénk. Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja ezért e jelentés ellen szavaz.

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI).(NL) Elnök úr, véleményem szerint az előadónak teljesen igaza van, amikor számos olyan pontra hívja fel a figyelmet, amely nagyrészt a miatt merül fel, mert a biometrikus útlevéladatok gyűjtése, feldolgozása és összehasonlítása viszonylag új fejlesztés. Ezért ésszerű lenne az egész eljárást három év múlva felülvizsgálni, amint azt javasolják is.

Az is rendkívül fontos, hogy a biometrikus adatok kezelését illetően vezessünk be harmonizációs fokot, mert a lánc pontosan olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Az Európai Unióban a belső határok megszüntetésének elméletben a külső határok jobb felügyeletét kellett volna magával hoznia, a valóságban azonban nyilvánvaló, hogy a rendszernek továbbra is vannak kirívóan sebezhető pontjai. A nemzetközi bűnöző hálózatok, a kábítószer- és emberkereskedők és az illegális bevándorlók mind kihasználták ezeket a sebezhető pontokat. Amennyiben hatékonyabb határellenőrzési rendszert akarunk, mindenképpen ideje, hogy a biometrikus adatok a rendszer hatékony részét képezzék.

 
  
MPphoto
 

  Esther de Lange (PPE-DE).(NL) Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, kollégámnak, Coelho úrnak a közreműködésért. Sikerült kompromisszumot elérnie a Tanáccsal és a Bizottsággal már az első olvasatban, és én szilárdan támogatom ezt a kompromisszumot, beleértve az „egy személy – egy útlevél” elvet. Szeretném azonban ezt a kérdést kissé részletesebben körüljárni.

Ennek az elvnek lehetővé kellene tennie, hogy nagyobb védelmet biztosítson olyan bűncselekményekkel szemben, mint a gyermekkereskedelem és a gyermekek elrablása, mert minden gyermeknek a saját biometrikus adatait tartalmazó chippel ellátott saját útlevelet kell kapnia. Természetesen ennek vannak költségei. Ez bizonyosan pénzbe kerül azokban a tagállamokban, amelyek ez idáig lehetővé tették, hogy a gyermekek a szülők útlevelében szerepeljenek. Hollandiában az útlevél maximális költsége a 48 eurót is meghaladja, míg a gyermek bejegyzése a szülő útlevelében csak 8,50 euró. Egy háromgyermekes család esetében ezzel az útlevél megszerzésének költsége megkétszereződik, és a jelenlegi 120 euróról több mint 240 euróra nő. Természetesen minden szülő boldogan kifizeti ezt az összeget, ha azzal gyermeke biztonságához járul hozzá. Azért még az is igaz marad, hogy amennyiben lehetséges egy gyereket elrabolni, akkor az útlevelét is meg lehet szerezni. Ha a módosított rendelet hatályba lép, nem lesz többé lehetséges a gyermekeket a szülők útlevelében szerepeltetni. De nem arról van szó, hogy amennyiben a gyermek a szülő útlevelében szerepel, akkor ez bizonyos esetekben éppen a gyermek biztonságát szolgálja, mert jelzi, hogy melyik szülő jogosult a gyermek felügyeletére? Hogyan lehet akkor ezután hatékonyan ellenőrizni a szülői felügyeleti jogot?

A következő három évben az Európai Bizottságnak felül kell vizsgálnia egy kiegészítő rendelet szükségességét, például a gyermekek határátlépésére vonatkozó közösségi szabályokat illetően. Jelenleg a tagállamok véleménye eléggé megoszlik ebben a kérdésben. Kérem a Bizottságot, hogy a felülvizsgálatot használja fel annak vizsgálatára is, hogy a személyenként egyetlen útlevél bevezetése hozzájárult-e a gyermekrablások számának csökkenéséhez. A jelenlegi kompromisszum vajon a kívánt hatással járt-e, vagy csak olyan mellékhatásokat produkált, amelyek megoldás kívánnak?

Biztos úr, gyermekeink biztonsága az ön állandó figyelmét igényli. Ma egy konkrét lépést teszünk. Ha a gyermek érdeke azt kívánja, hogy középtávon további lépéseket tegyünk, e Ház kereszténydemokratáit bizonyosan az ön oldalán állnak majd.

 
  
MPphoto
 

  Stavros Lambrinidis (PSE).(EL) Elnök úr, az a tény, hogy a Parlament véleménye győzedelmeskedett ma a Tanácsnak azon kísérlete ellen, hogy bevezesse a hatéves gyermekek biometrikus adatainak nyilvántartását, annak az alapelvnek a győzelmét jelenti, amely szerint személyes adatokat csak akkor lehet gyűjteni, ha igazolható, hogy az szükséges, arányos és természetesen hasznos; ez egy olyan elv, amelyet – attól tartok – a Tanács és a Bizottság gyakran figyelmen kívül hagyott az elmúlt évek jogalkotási kezdeményezéseiben.

A gyermekek útlevelének és ujjnyomatainak esetében nyilvánvaló, hogy a gyermeknek szüksége van saját biometrikus azonosítókkal ellátott útlevélre, hogy megelőzzük a gyermekrablást, a gyermekpornográfiát és a gyermekkereskedelmet.

Ugyanakkor azonban nyilvánvalóan törvénytelen ilyen azonosítók gyűjtése, ha azok nem szükségesek. Ami az ujjnyomatokat illeti, vizsgálatok bizonyítják, hogy hatéves gyermekek esetében alig használhatók bármire is. Az ő ujjnyomatuk olyan gyorsan változik, hogy az útlevél és az erre alapozott azonosítás hiábavaló.

Ma a Parlament egyensúlyt ért el. Komoly vizsgálatot kér a Bizottságtól, hogy lássa: a gyermekek valóban védhetők-e az ujjnyomat révén, és csak olyan életkorban engedélyezzék ezek gyűjtését, amelyről bizonyosan tudjuk, hogy ez a helyzet áll fenn.

Végezetül, ami az útlevelek biometrikus azonosítóit illeti, igent mondtunk az okmány tulajdonosa felismerésének céljára, igent mondtunk a tulajdonos azonosításának céljára, igent annak megállapítására, hogy az útlevél nem hamis, de nemet az ártatlan polgárok millióit tartalmazó elektronikus adatállományok létrehozására.

 
  
MPphoto
 

  Marek Aleksander Czarnecki (ALDE).(PL) A tulajdonos biometrikus azonosítóival ellátott útlevelek bevezetése válasz arra a kérésre, hogy vegyünk részt az okmányhamisítás, a terrorizmus és az illegális bevándorlás elleni harcban. Ezért különösen fontos, hogy a biometrikus adatok gyűjtési folyamatára és az adatgyűjtésre vonatkozó közös alapvető normák létrehozása iránt a bizalom magas szintjét teremtsük meg olyan módon, hogy az adatok biztonsága és hitelessége biztosított legyen.

Én támogatom az előadó javaslatát, hogy készüljön a tagállamok közötti különbségekről elemzés azon okmányok tekintetében, amelyeket az útlevél kibocsátásának alapjaként be kell mutatni. Ennek oka, hogy ezen okmányok biztonsági szintje rendszerint alacsonyabb, mint a biometrikus útlevelek kibocsátása esetén megkövetelt biztonság. Ezzel összefüggésben fennáll a kockázat, hogy az alapokmányokat fogják könnyebben hamisítani.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Rogalski (UEN).(PL) Elnök úr, a biztonsági szabványokkal kapcsolatos rendelkezések összehangolása, a biometrikus azonosítók bevezetésével együtt jótékony hatású lesz az okmányok vizsgálatára az ellenőrzés során, és így ez a hamisítás elleni küzdelem egyik eleme. Ezek a tényezők azután a bűnözés, a terrorizmus és az illegális bevándorlás elleni hatékonyabb küzdelmet is szolgálják.

Az új technológiák alkalmazásával kapcsolatos megfelelő vizsgálatok hiányára tekintettel, a tagállamoknak polgári jogok védelme terén saját előírásokat kellene bevezetnie. Meg kell állapítani azt a korhatárt, amely fölött a gyermekeknek saját útlevéllel kell rendelkezniük, valamint meg kell szüntetni azokat az eseteket is, amikor az okmány tulajdonosának és gyermekeinek – biometrikus adatok nélkül – egyetlen útlevelet bocsátanak ki. Az ilyen helyzetek elősegíthetik a gyermekkereskedelmet, mert megnehezítik a gyermek személyazonosságának ellenőrzését. Az ilyen eljárás kizárása érdekében mindenkinek saját útlevéllel kell rendelkeznie.

Zárásképpen hangsúlyozni szeretném, hogy az útlevelek és más személyazonosító okmányok tulajdonosainak biztonsága érdekében nagyfokú óvatosságot kell tanúsítani a biometrikus adatok gyűjtési során.

 
  
MPphoto
 

  Adamos Adamou (GUE/NGL).(EL) Elnök úr, tény, hogy az a módosító rendelet, amelyhez jóváhagyásunkat kérik, talán valamelyes javulást hoz bizonyos tagállamok esetében, ahol már a csecsemők biometrikus azonosítóit is rögzítik, és ideiglenesen megakadályoz egyes tagállamokat abban, hogy ilyen eljárásoknak vessen alá 12 év alatti gyermekeket, akiknek egyes országokban jelenleg egyáltalán nem kötelező saját útlevéllel rendelkeznie.

Az elfogadásra vonatkozó valódi motiváció alapján kell értékelnünk a javasolt kivételeket, függetlenül a biometrikus azonosítók rögzítésének korhatárától, mert egy bizonyos ponton elképzelhető, hogy mindannyian kivétel nélkül szerepelünk majd az elektronikus nyilvántartásban.

Az olyan rendeletek, mint ez, alapvetően fenntartják és tovább intézményesítik azoknak az eljárásoknak az alkalmazását, amelyek szerint a polgárokról – és mennyi ártatlan polgárról – mindenütt nyilvántartást vezetnek és feljogosítanak érzékeny személyes adataink továbbítására.

Felelősségünk ezért arra emlékeztetni a polgárokat, akiket néhány hónapon belül arra kérünk majd, hogy ismételten szavazzanak az Európai Unió elvei és politikái mellett, hogy mi az ilyen intézkedéseket nem támogatjuk.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI).(DE) Elnök úr, elvben a biometrikus adatok gyűjtése minden bizonnyal az egyik lehetőség arra, hogy útleveleket és úti okmányokat nehezebben hamisíthatóvá tegyük. Az új technológia remélhetőleg segít a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlók áradata elleni küzdelemben.

Valamennyi tagállamnak meg kell azonban értenie e tekintetben, hogy a Frontex finanszírozását és személyzetét bővíteni kell, hogy ténylegesen és hatékonyan végrehajthassa feladatait. Ha nincsenek belső határok, a külső határokat kell ennek megfelelően védeni. Amikor a hackerek azzal hencegnek az interneten, hogy milyen könnyű hamisítani a német bejelentőhivatalban tárolt ujjnyomatokat, és rámutatnak arra, hogy amennyiben a személyazonosító kártyákat hitelkártya méretűre csökkentik, a fényképeket digitálisan a megfelelő méretre kell kicsinyíteni, és ez is nehezíti a biometrikus felismerést, könnyen kételyek merülnek fel e technológia iránt.

Egy dolog biztos: ha biometrikus adatokat használnak, biztosítani kell az adatvédelmet a hétköznapi polgárok számára.

 
  
MPphoto
 

  Bauer Edit (PPE-DE). – (HU) Elnök úr, kollégák, tisztelt biztos úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni Coelho kollégának a kitűnő munkáját. A jelentésnek egyetlen egy vonatkozásához szeretnék hozzászólni.

Az utóbbi időben a tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberkereskedelem, ezen belül a gyerekkereskedelem aggasztó méreteket ölt az uniós országokon belül és kívül. Ezért pozitív előrelépésnek tartom, hogy a kiskorú gyerekek is saját útlevéllel léphetik át a jövőben az Unió külső határait. Ez a gyerekkereskedelem szempontjából egyrészt nagyobb biztonságot nyújthat, másrészt viszont látni kell, hogy a gyermek saját dokumentum birtokában bárkivel utazhat.

Sajnálatosnak tartom, hogy nem került az egyeztetett javaslatba az, miszerint a kiskorúak útlevele a saját személyes adatokon kívül tartalmazza az értük felelősséggel tartozó személyeknek vagy személynek az adatait. Igaz, a javaslat első cikkelye kötelezi a Bizottságot, hogy jelentést készítsen az egyedül vagy kísérővel utazó, a tagállamok külső határait átlépő gyerekekkel kapcsolatos követelményekről, és szükség esetén javaslatot tegyen a külső határokat átlépő gyerekek védelmével kapcsolatban.

Ez lehetőség a jövőre nézve, ezért arra kérem a Bizottságot, hogy mindazokkal a szervezetekkel, mint például az EBESZ, az OECD, az UNICEF, az UNHCR, az IOM, és nem utolsósorban az Europollal, amelyek érdekeltek a témában, közösen értékeljük a fejleményeket és tegyük meg a szükséges lépéseket a gyerekek hatékonyabb védelme érdekében, hisz a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre több a gyermek az emberkereskedelem áldozatai között..

 
  
MPphoto
 

  Armando França (PSE). (PT) Elnök úr, Barrot úr, hölgyeim és uraim, gratulálok Coelho úrnak, Roure asszonynak és a többi képviselőnek a munkájához. 2004 decemberében a Tanács elfogadta a tagállamok által kibocsátott útlevelek és úti okmányok biztonsági tulajdonságaira és biometrikus adataira vonatkozó szabványokról szóló rendeletet. Most új lépések megtételére kényszerülünk a gyermekrablások és a gyermekkereskedelem elleni küzdelem érdekében.

Lehetséges, hogy a gyermekek „egy személy – egy útlevél” elvének megfelelő útlevélhasználata alapvető eszköze lesz e nehéz és fontos csata megnyerésének. Az én hazámban, Portugáliában a hatéves és idősebb gyermekek ujjnyomatának gyűjtése már régóta gyakorlat, talán én ezt emiatt nem ellenzem. Mint Európa ügyének egyik híve, úgy vélem, fontos a harmonizáció ebben a kérdésben. Megnyugtat engem az a tudat, hogy azok a tagállamok, amelyek – Portugáliához – hasonlóan hosszú ideje hat évben állapították meg az ujjnyomatvétel minimális korhatárát, nem kényszerülnek nemzeti jogszabályaik módosítására.

Hangsúlyoznom kell, hogy az útlevélbiztonság, amit most megerősítünk, nem ér véget az útlevél létezésével. Az útlevél maga a biztonság fokozott szintjének felel meg, ami az útlevél kibocsátásához szükséges okmányok benyújtásával kezdődik, a biometrikus adatok gyűjtésével folytatódik és tart az igazolásig és megfeleltetésig a határellenőrzési pontokon. Ez a jelentés egy további lépés az egyének jogainak megerősítése és biztonságuk garantálása felé.

 
  
MPphoto
 

  Mihael Brejc (PPE-DE).(SL) Én támogatom az előadó, Coelho úr jelentését, aki kiváló munkát végzett, mint mindig. Egyetértek az előterjesztett javaslatokkal, ide értve az „egy ember – egy útlevél” elvet.

Én azonban szeretném hallani, hogy különösen a Bizottság, de esetleg éppen kollégám, Coelho úr mit mond arról a kérdésről, mit tegyünk, amikor a gyermekek egyedül utaznak szülői kíséret nélkül, mivel nincs egységes politika arra nézve, hogy milyen dokumentumokat vigyenek magukkal. Az előadó javaslata az, hogy a szülői felelősséget viselő személyek nevét a gyermek útlevelében szerepeltetni kell. Időnként előfordul azonban, hogy a gyermekek más családtagjaik kíséretében utaznak, sőt akár velük is élnek, és így tovább. Röviden, legalábbis ésszerűen rugalmasnak kell lennünk e tekintetben.

Másrészről engem nyugtalanít, hogy senki nem támadta meg a hat évnél fiatalabb gyermekek kíséret nélküli utazásának lehetőségét. Ez lehetséges repülővel (ezen a ponton ne vitatkozzunk azokról az esetleges traumákról, amelyek a gyermeket, egy hatéves kisfiút vagy kislányt a repülőgépen érhetnek), mert a gyermeket felkísérhetik a repülőre, várhatják az út végén, és elkísérhetik például a szülőjéhez vagy valaki máshoz. Milyen megoldásokat kellene azonban alkalmazni, amikor a gyermekek vonattal, busszal vagy más közösségi közlekedési eszközzel utaznak? Ezt hogyan kísérnénk figyelemmel? Ha vannak olyan szülők, akik elég felelőtlenek ahhoz, hogy gyermeküket ilyen utakra küldjék, azt hiszem, a meggyőzőbb álláspontot kellene képviselnünk ebben az ügyben, és ki kellene mondanunk, hogy a gyermek nem utazhat egyedül ilyen fiatal korban. Lehetséges, hogy ez kissé keménynek hangzik, de már olyan sokat mondtak el arról, hogy milyen becsesek a gyermekek, és annyit beszéltek az emberrablásról, meg hasonlókról, hogy erről a kérdésről merészebb nyilatkozatot kellene tennünk.

Szeretném azt is megkérdezni a Bizottságtól, hogyan áll a Tanács és az Európai Parlament közös nyilatkozata a vízumkibocsátáshoz szükséges eredeti okmányok biztonságával kapcsolatban. Engem ugyanis nyugtalanít, hogy ha igaz, egy adott tagállam rendszere esetleg a kibocsátási ponton teheti lehetővé a visszaélést. Még egy utolsó kérdés a Bizottsághoz vagy talán Coelho úrhoz: mit kellene tennünk, amikor az emberek megérkeznek a határra, de az útlevelükben szereplő adatok nem egyeznek a hivatalos adatbázisokban lévő adatokkal? Azt hiszem, olyan rendelkezést kellene beemelnünk, amely a gyermek vagyis inkább az utas javára válik.

 
  
MPphoto
 

  Wolfgang Kreissl-Dörfler (PSE).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, gyermekek ezrei válnak minden évben a gyermekkereskedők és még többen gyermekrablás áldozatává. Egy jelenlegi vizsgálat rámutatott, hogy éppen a kíséret nélküli kiskorúak azok, akik az ilyen bűncselekmények áldozatai. Ezért üdvözöljük azt, hogy az Európai Bizottság a korábbi rendelet módosításakor most megfelelő módon figyelembe veszi a gyermekeket. Amikor azt követeljük, hogy egy bizonyos korhatár fölött a gyermekek biometrikus adatai is szerepeljenek az útlevélben, ennek az oka nem a tömeghisztéria, amelynek én igazán nem vagyok részese, hanem az, hogy a gyermekeink számára hatékonyabb védelmet kívánunk biztosítani. Az ilyen védelem azonban csak akkor biztosítható, ha minden gyerek rendelkezik saját, biometrikus adatait és a gondviselő nevét tartalmazó útlevéllel.

Mint minden adatgyűjtés esetén, képviselőcsoportom számára különösen fontos, hogy valamennyi polgár biometrikus adatainak gyűjtése, tárolása és feldolgozása során a lehető legmagasabb szintű biztonságot garantáljuk, és legyünk képesek nyomon követni, ki milyen adathoz fér hozzá. A Tanács e pontra vonatkozó, az adatokkal való visszaélés megakadályozása érdekében hozott rendeletei és határozatai igen magas szintű védőmechanizmusokról és ellenőrző testületekről rendelkeznek. Azt kell mondanom, hogy én alapvetően bízom állami hatóságaimban, de nem így némely magántársaságban, amelyek közül a botrányos biztonsági réseken át számosan nem védett adatokat adhatnak át harmadik feleknek, és ezért még fizetnek is nekik. Pontosan ez az, amiért olyan fontos, hogy a nemzeti hatóságok éljenek bizalmi előnyükkel, és működjenek szorosan együtt az adatvédelmi hatóságokkal. Ellentétben azzal, ami itt történt, ez magában foglalja azt is, hogy az Európai Bizottság feleljen meg az európai adatvédelmi tisztviselőkkel való konzultációra vonatkozó törvényi kötelezettségének.

(PT) Szeretnék gratulálni barátomnak, Carlos Coelhónak ahhoz a kiváló munkához, amit a Parlament számára végzett. Nagyon szépen köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Dushana Zdravkova (PPE-DE) . – (BG) Köszönöm, elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretnék gratulálni az előadónak, Coelho úrnak ahhoz az egyensúlyi helyzethez, amit jelentésében elért a nemzetközi úti okmányok biztonságának magas szintjének megteremtése és az Európai Unió polgárai személyes adatainak és emberi integritásának biztosítása között. A számos technikai előírás javítására irányuló javaslatai támogatják majd a határon átnyúló bűnözés, az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni harcot. Az EU külső határai mentén fekvő olyan országok, mint Bulgária esetében, amelyek a migrációs áramlás és a nemzetközi szervezett bűnözés hatalmas nyomásának vannak kitéve, az új szabványok gyors és sikeres bevezetése létfontosságú lesz az EU külső határainak védelmében.

Sajnálatos módon hazámban volt néhány súlyos ügy, amikor gyermekek tűntek el, akikről a mai napig sincs információ. Ezért érzékelem, hogy ez a jelentés hasznos útmutatás ahhoz, hogy Európa legfiatalabb polgárai útleveleinek a biztonsági tulajdonságait és a biometrikus adatok szabványait továbbfejlesszük. Az „egy ember – egy útlevél” elv bevezetése még magasabb szintű biztonságot ad nekik, amikor az Európai Unió területén kívül utaznak. Az a javaslat, hogy további információt szerepeltessünk a gyermekek útlevelében 18 éves korukig, korlátozza a gyermekkereskedők illegális tevékenységének a lehetőségeit. Amikor a rendeletnek a nemzeti jogszabályokban való alkalmazásáról van szó, a tagállamoknak nyilvánvalóan figyelemmel kell lenniük ennek a nagy családokra gyakorolt lehetséges pénzügyi hatásaira. Ezt már néhány korábban felszólaló képviselőtársunk is említette. Ezeknek a családoknak a mozgásszabadságát nem szabad korlátozni azzal, hogy a gyermekek útlevelére nagy összeget kell kifizetniük.

Végezetül, a személyek Európai Unión belüli szabad mozgásának témájáról azt gondolom, hogy el lehet törölni a személyazonosító kártyára való jogosultság korhatárát, mert ez ösztönzi és garantálja a szabad mozgást az EU legfiatalabb polgárai számára is.

 
  
MPphoto
 

  Genowefa Grabowska (PSE).(PL) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, és elmondom, hogy támogatom ezt a jelentést. Azt hiszem, a jelentés nemcsak fontos, hanem jó is. Talán azzal a kijelentéssel kezdeném, ami itt elhangzott, hogy az útlevél olyan okmány, amelyet a tagállamok a nemzeti jogszabályoknak megfelelően bocsátanak ki. Igaz, hogy a borítólapokon túl is eltérő útleveleink vannak, de fontos egyensúlyt találni az útlevelekre vonatkozó biztonsági intézkedéseik – vagyis, hogy azok legyenek alkalmasak az Európai Unió polgára vagy más, az Európai Unió területére lépő személy azonosítására – és ugyanakkor a bűnözéssel szembeni fellépés között, amelynek nagy része kapcsolatban állhat az útlevéllel, ilyen például az illegális bevándorlás, a terrorizmus, a gyermekkereskedelem vagy az okmányhamisítás. Azt hiszem, ez a jelentés megtalálta az egyensúlyt. Semmi sem jelzi azt, hogy a jelentésben foglalt korlátozások bármilyen módon befolyásolnák vagy korlátoznák a tagállamokat az útlevelek kibocsátásában.

Szeretném felhívni a figyelmet arra az elvre, amit teljes mértékben támogatok: az „egy személy – egy útlevél” elvére. Gyermekekkel kapcsolatban ez egy jó elv, de nem szeretném, ha ez pénzügyi akadályt jelentene olyan szülők számára, akik szeretnék, hogy gyermekük rendelkezzék útlevéllel, de akiknek a pénzügyi lehetőségei esetleg korlátozottak. Szeretném felhívni a figyelmet a jelentés egy gyengébb pontjára, bár maga az előadó hívta fel erre a figyelmet, nevezetesen arra, hogy a korszerű, még ki nem próbált technológiákat újra kell értékelni és helyes, hogy három év múlva ezt megtehetjük. Azt is kérem, hogy vegyék figyelembe az európai adatvédelmi biztos szerepét. Az EU ezen intézményét sokkal komolyabban be kell vonni az egész eljárásba, és én ezt kérem.

 
  
MPphoto
 

  Robert Evans (PSE). - Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Coelho úrnak. Ez a jelentés igen fontos Európa és 500 millió polgára jövője szempontjából egyebek mellett az emberek biztonsága, biztonságérzete és a terrorizmus elleni intézkedések miatt is. Ha a technológia rendelkezésre áll, amint Zdravkova asszony mondta, használnunk kell azt.

Ami a gyermekek szempontját illeti, Angelilli asszony, Lambrinidis úr és mások is elmondták, hogy ez alapvető fegyver lehet például a gyermekcsempészet elleni fellépésben.

A leglényegesebb pont azonban igazság szerint az új 3. cikkben van, amely kimondja, hogy a biometrikus adatok célja – a közvetlenül rendelkezésre álló összehasonlítható tulajdonságok révén – nemcsak az okmány hitelességének, hanem a tulajdonos személyazonosságának igazolása is. Jelenleg a legtöbb ország szinte kizárólag a fényképekre támaszkodik, de azt gondolom, igen kevesen mondanák, talán még ön sem, elnök úr, de még Barroso úr sem, hogy hasonlítanak az útlevélfényképhez – sokan nem is akarnánk hasonlítani arra. Így azt hiszem, ha vannak rendelkezésre álló új személyazonosító eljárások és módszerek, készen kell lennünk arra, hogy használjuk is azokat.

Ami Gacek asszonyt és Batten urat és az ő angolellenes „támadj és vonulj vissza” felszólalásukat illeti – hiszen nincsenek itt, hogy meghallgassanak bármilyen reakciót –, azt mondanám, hogy az Egyesült Királyság rendszere valószínűleg nem jobb és nem rosszabb, mint sok más rendszer az Európai Unióban. Vannak fékek és egyensúlyok, de lehetnénk jobbak is. Ha az új XXI. századi technológia rendelkezésre áll, akkor készen kell lennünk azok használatára is, és – amint Grabowska asszony mondta néhány perccel ezelőtt, – készen kell állnunk a folyamatos módosításra, hogy a lehető legjobban élhessünk mindazzal, ami az Európai Unióban a rendelkezésünkre áll.

 
  
MPphoto
 

  Milan Gaľa (PPE-DE). (SK) A gyermekrablások és gyermekkereskedelem elleni védekezés szükségessé teszi a gyermekútlevelek bevezetését.

Az „egy személy – egy útlevél” elve azt jelenti, hogy minden, a schengeni térségen kívül utazó gyermeknek ki kell állítani az útlevelet. A személyazonosítás új módszere egyszerűsíteni fogja a határellenőrzést. A gyermekrablások elleni védekezés eszközei közé tartozik az eltűnt, az elrabolt vagy szexuálisan kizsákmányolt gyermekek bejelentésére szolgáló európai segélykérő vonal, a biometrikus adatokat tartalmazó útlevél és a hamarosan elindítandó páneurópai gyermekrablási riadórendszer.

Figyelmet kell szentelni a biometrikus adatok gyűjtése és felhasználása során a titkos kezelés magas fokának biztosítására. Én támogatom az előadó véleményét, hogy vizsgálatot kell folytatni az ujjnyomatra épülő személyazonosító rendszereknek az Európai Unió tagállamaiban mutatkozó lehetséges hiányosságait illetően. Ezután megfontolás tárgyává kell tenni egy ujjnyomat-összehasonlító közös európai rendszer bevezetését.

 
  
MPphoto
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE).(RO) Szeretnék gratulálni Coelho úrnak a jelentéséhez.

Üdvözlöm ezt a kezdeményezést, mert valódi előrelépést jelent az Európai Tanács Thessalonikiben tartott ülését követően azzal, hogy kapcsolatot teremt az úti okmányok és tulajdonosaik között, és elfogadja az „egy személy – egy útlevél” elvét.

Én három fontos vonatkozást szeretnék aláhúzni.

Először is, a jelentésben foglalt elveket és kivételeket hozzá kell igazítanunk a gyakorlatban mutatkozó megoldásokhoz és problémákhoz. Ez azt jelenti, hogy a jelentésben megállapított hároméves felülvizsgálati időszakra kell összpontosítanunk, amely alatt a tagállamoknak és a Bizottságnak meg kell próbálnia az elméleti alapelvek és a gyakorlati akadályok közötti eltérések azonosítását.

Másodszor, fennáll a tárolt adatok biztonságának és az adatbirtokos személyazonossága védelmének súlyos problémája.

Végezetül, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy szükség van közös elvek létrehozására az úti okmányok vagy útlevelek kibocsátásához előírt eljárásokat illetően, mert ez a fázis kulcsfontosságú az adatbázisok biztonságának megteremtése és az ilyen okmányok hamisításának megelőzése szempontjából is.

 
  
MPphoto
 

  Martine Roure (PSE). (FR) Elnök úr, csak még egy percet adjon, hogy köszönetet mondhassak önnek, Coelho úr, és elmondhassam, milyen nagy öröm önnel együttdolgozni, mert mindig nagyszerű képességekről tesz tanúbizonyságot, valóban képes a figyelemre és az elemzésre, és önnek köszönhető, hogy ezt az eredményt elértük.

 
  
MPphoto
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE) . – (RO) Románia 2009. január 1-jétől vezette be a biometrikus útlevelek használatát. Ez az útlevél 50 biztonsági elemet tartalmaz, és az Európai Unióban elsőként rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy alkalmas a személy arcmásának és ujjnyomatának azonosítására.

Románia ezért fontos lépést tett schengeni területhez való, 2011-re tervezett csatlakozás felé. A biometrikus útlevelek bevezetése megszünteti az utolsó akadályt az előtt, hogy Romániát felvegyék a Vízummentességi Programba. Ennek következtében az Egyesült Államokba utazó románok esetében a vízumkötelezettségről való lemondás elutasítása most már kizárólag szubjektív okokra épül és remélem, hogy az Egyesült Államok kellően megfontolja ezt az ügyet.

Ismételten szeretnék gratulálni az előadónak, mert lényegesen javította a rendeletet, különösen a biometrikus elemek és a chipen tárolt adatok összeegyeztethetőségére irányuló vizsgálat egységes európai rendszere létrehozásával.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE).(RO) A biometrikus útlevelek biztonsági szabványainak európai szintű összehangolása a schengeni acquis rendelkezéseinek kiterjesztése. A rendelet általános kötelezettséget ír elő ujjnyomatok biztosítására, amelyet az útlevélben kapcsolat nélküli chipen tárolnak majd.

Én támogatom a 12 év alatti gyermekek ujjnyomataira vonatkozó mentességet, és sürgetem a felülvizsgálatot és a konkrét nemzeti jogszabályok összehangolását.

Úgy érzem, az útlevelek biometrikus adatait a személyes adatok és a személyiségi jogok védelmére irányadó közösségi jogszabályok szerint kell feldolgozni. A Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket, hogy garantálják az útlevelek biometrikus adatai feldolgozására vonatkozó e rendelkezések betartását a határon és a vonatkozó adatbázisok karbantartási folyamatában egyaránt, abban a helyzetben, ha a nemzeti jogszabály tartalmazza ezt a rendelkezést.

Én szeretném azonban felhívni a figyelmüket arra, hogy az ujjnyomat rögzítésére képtelen emberek biometrikus útlevele érvényességének 12 hónapra vagy még rövidebb időre történő korlátozása átmenetileg vagy tartósan meg fogja nehezíteni a fogyatékkal élők életét. Ezért arra kérem a Bizottságot, értékelje újra az idevágó szöveget.

 
  
MPphoto
 

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, egyetlen törvénytisztelő polgárnak sem kell aggódnia a miatt, hogy személyazonosságát vagy gyermekei személyazonosságát igazolják. Ezért üdvözlöm a biometrikus adatok alkalmazását az útlevelekben és más okmányokban.

Jövőbeni hivatkozás céljára csak egy dolgot szeretnék felvetni. Tény, hogy egyetlen biometrikus jellemző sem marad gyermekkortól felnőttkorig ugyanaz, egyet kivéve: ez a genetikai ujjnyomat. A DNS ugyanaz a fogantatástól a halálig, sőt még utána is. Ma lehetséges valakit még sok évvel a halála után is azonosítani, ha a csontmaradványaiból egészen kis mintát szerzünk. Ma már a DNS-technológia gyors, olcsó és a vizsgálat néhány sejten is elvégezhető, amely megszerezhető egy gyors szájnyálkahártya-törléssel vagy egy csepp vérből, amelyet például a köldökzsinórból szerezhetnek.

Ezért azt javaslom, hogy a jövőben fontoljuk meg a genetikai ujjnyomat alkalmazását, mivel ez az egyetlen biometrikus azonosító, amely garantáltan ugyanaz minden egyes európai polgár esetében.

 
  
MPphoto
 

  Hubert Pirker (PPE-DE).(DE) Elnök úr, köszönetem Carlos Coelhonak, és gratulálok neki a jelentéséhez. Csalódtunk volna, ha ez a jelentés nem ilyen minőségben készül, mert tőle hozzászoktunk már az ilyen színvonalú jelentésekhez. Nekem különösen az tetszett, hogy Carlos Coelho már a jelentés elején egyértelműen rámutatott, hogy a jelentés a gyermekek biztonságáról szól. Ezt úgy érhetjük el, ha biztonságos útleveleket bocsátunk ki és rögzítjük az ujjnyomatokat biztosítva annak ellenőrzési lehetőségét is, hogy a határon átlépő személy valóban az a személy, aki az útlevélben szerepel.

Ez tehát olyan cél, amelynek révén elérhető a gyermekek biztonsága. Amiről most vitatkozunk, hogy vajon az ujjnyomatokat hatéves vagy tizenkét éves korban rögzítsék, technikai kérdés, nem pedig felfogás dolga. Nekem nincs problémám azzal, hogy hatéves kortól vegyünk ujjnyomatot, mert ez az egész a gyermekekről és az ő biztonságukról szól. Ami engem illet, mondanom sem kell, hogy az adatvédelmi törvényeket be kell tartani. Ez még csak nem is vita tárgya. Egy jogállamnak a kötelessége ennek ellenőrzése. Ha olyan helyzetet teremtünk, hogy létezik biztonságos útlevél, és az adatvédelmi törvényeket betartják, akkor az Európai Unió döntő lépést tesz a gyermekek érdekében és a gyermekkereskedelem, illetve a gyermekcsempészet ellen.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. (FR) Elnök úr, azt hiszem az egész Ház kifejezte tiszteletét Coelho úr munkája és képességei iránt, és én is csatlakoznék Roure asszony dicsérő szavaihoz.

Gérard Deprez-t visszhangozva, szeretném azt mondani, hogy meg kell próbálnunk az egyre megbízhatóbb, egyre összehasonlíthatóbb biometrikus adatok felé haladni, amelyek az általunk lakott szabad térben lehetővé teszik számunkra a legkifinomultabb technológiák alkalmazását a biztonság megteremtése érdekében. Ezért ütemeztük be ezt a találkozót. Én ezért üdvözlöm, hogy a Parlament is elkötelezett a gyermekek azonosítása biztonságosabbá tételére irányuló erőfeszítések mellett, mert erre a biztonság érdekében van szükség.

Megkérdezték tőlem, van-e már bizonyítékunk arra, hogy ezek az eljárások hatékonyak. Azt mondanám, hogy csak a gyakorlat tudja igazán helyénvaló módon igazolni a hatékonyságot, de a priori minden arra mutat, hogy az egyedül utazó gyermekek személyazonosságának jobb igazolása fokozott biztonságot eredményez. Ezt a fontos célt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A Parlamentnek számos kérdésre számos választ akarok adni.

Először is azt kell mondanom, hogy a Bizottság javaslatában mindig hangsúlyozta az adatvédelmet. Az európai adatvédelmi biztossal konzultáltunk az alapjavaslatról, és ő tett is megjegyzéseket, amelyeket a Bizottság figyelembe vett. Azt is kijelentem, hogy az azonosítókat illetően szabványaink összehangoltak az ICAO (Nemzetközi Polgári Légi Közlekedési Szervezet) szabványaival, ami, amint mondták is, elősegíti az Egyesült Államokkal folytatott párbeszédet.

A következő pontban szeretném emlékeztetni önöket, hogy a gyermekek útlevelének nyilvánvalóan van költsége a családok számára, de ez a tagállamok illetékességi körébe tartozik, és én szeretnék rámutatni arra, hogy a schengeni térségen belüli utazáshoz elegendő a személyazonosító igazolvány. Az útlevélre csak az Európai Unión kívüli utazáshoz van szükség.

Végezetül, szeretném megerősíteni, hogy a Bizottság elvégzi az egyedül utazó kiskorúakra vonatkozó hatályos tagállami jogszabályok összehasonlító vizsgálatát. A megfelelő időben javaslatot teszünk arra, hogy a Tanács hozza meg a szükséges intézkedéseket a gyermekek hatékonyabb védelme és a gyermekkereskedelem megakadályozása érdekében. Nyilvánvaló, hogy a Parlament nagyon helyesen kéri ezt a vizsgálatot, és természetesen én vállalom, hogy munkatársaim azt a legjobb feltételek mellett és a lehető legrövidebb időn belül elvégzik.

Mindössze ennyit akartam mondani, kivéve azt, hogy szeretnék ismételten köszönetet mondani a Parlamentnek, amiért ismét rendkívül konstruktívan járult hozzá az európai jogalkotáshoz.

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho, előadó. (PT) Elnök úr, ha valami kiderült ebből a vitából, akkor az az, hogy e Ház nagy többsége törődéssel figyeli az ember-, és különösen gyermekkereskedelem elleni hatékony fellépés érdekében tett intézkedéseket. Ennek az intézkedésnek éppen ez a legfontosabb alkalmazása, és el is fogadjuk azt, és nagy öröm számomra, hogy szinte valamennyi felszólaló érintette ezt a kérdést.

Szeretnék ismételten köszönetet mondani valamennyi árnyékelőadónak az együttműködésért, és ez nem üres dicséret. Méltányos dolog elmondani, hogy kollegám, Roure asszony kulcsfontosságú szerepet játszott a megállapodás megerősítésében, és ehhez Barrot biztos és a francia elnökség is nagyban hozzájárult. Szeretnék köszönetet mondani különösen Barrot biztosnak azért, hogy a Bizottság hajlandó intézményes támogatást adni a gyermekkereskedelemmel szembeni küzdelem fokozásához, és hogy kész együttműködni a kért három vizsgálatban: a gyermekek ujjnyomatainak megbízhatóságáról, az anyakönyvi kivonatokról és a téves visszautasítás arányról, mivel ezek azok az aggályok, amelyek e szabályok végrehajtásával kapcsolatban felmerülnek.

Végezetül, elnök úr, Brejc úr felvetett egy kérdést: azt kérdezte, kimondhatjuk-e, hogy az útlevélkiadás biztonságos. Ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy ez országról országra változik. Néhány országban szigorúbb rendszer működik, mint másokban, és ez még egy okot ad arra, hogy miért olyan fontos a születési okmányok vizsgálata. Én tudom, hogy Európának ezen a területen nincs illetékessége – az útlevél-kibocsátás nemzeti kiváltság –, ezért voltam olyan boldog, amikor Barrot biztos egyetértett azzal, hogy az Európai Bizottság együttműködik a születési okmányok vizsgálatában. Semmi értelme annak, hogy rendkívül biztonságos útleveleink legyenek, ha ezt a biztonságot a kibocsátási folyamat során szándékosan leronthatják. Itt nem arról van szó, hogy a tagállamokra intézkedéseket erőszakolnánk, hanem arról, hogy megosztjuk a legjobb gyakorlatot, hogy garantálhassuk, hogy az európai útlevél maga a biztonságos valóság a külső határainkon. Mindannyiuknak köszönöm az együttműködést.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, szerdán délben 12 órakor kerül sor.

Írásbeli állásfoglalások (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Siiri Oviir (ALDE), írásban.(ET) Elnök úr, hölgyeim és uraim, e rendelet elfogadása fontos lépés az EU polgárai úti okmányainak biztonságosabbá tétele felé. Ennek eredményeként 2009. június 29-re megteremthető a biztonságos kapcsolat az EU-ban az útlevél és annak tulajdonosa között, ami nagy előrelépés az útlevelek hamisítástól való védelme érdekében.

Én különösen üdvözlöm az „egy személy – egy útlevél” elvének megvalósítását, mert ez lehetővé teszi az utazás biztonságának fokozását, különösen a gyermekek esetében, és akadályozza a gyermekkereskedelemben és az emberrablásban közreműködő személyek tevékenységét. Dicséretes, hogy ezt az előírást valamennyi tagállamban hatályba léptetik. Észtországban ez már 2000 óta hatályos.

A biztonságos úti okmányok mellett a tagállamok határőreinek is fontos szerepük van, és fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a gondviselővel vagy a nélkül utazó, az EU külső határait átlépő kiskorúak ellenőrzésére, mint ezt a felnőttek esetében megteszik.

Az úti okmányok biztonsága semmiképpen nem korlátozódik az útlevelekre, és nem kevésbé fontos maga az egész folyamat sem. Azaz, nincs értelme az útlevél biztonságát erősíteni a nélkül, hogy a lánc fennmaradó szemeinek ne szentelnénk figyelmet.

Úgy vélem, hogy az úti okmányok biztonságosabbá tétele mellett az Európai Bizottságnak meg kellene fontolnia egy olyan közös EU-megközelítés elfogadását, amely az EU külső határait átlépő gyermekek védelmére vonatkozóan a 27 tagállamban jelenleg hatályos különféle szabályok helyébe léphetne.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban.(RO) A további néhány további biztonsági elem és a biometrikus azonosító bevezetését a terrorfenyegetések tették szükségessé az Európai Unióban utazók védelmének fokozása érdekében. A rendeletre irányuló javaslat legfontosabb jellemzői a gyermekkereskedelem elleni küzdelem az „egy személy – egy útlevél” elv bevezetésével, valamint az ideiglenes mentesség bevezetése a 12 évnél fiatalabb gyermekek ujjnyomatának rögzítésére vonatkozóan. Néhány tagállam jogszabályai lehetővé teszik, hogy a 12 évnél fiatalabb gyermekek ujjnyomatát is rögzítsék, de ez csak egy négyéves átmeneti időszakban lesz lehetséges. Az abszolút korhatár azonban a hat év. A tagállamok által végzett néhány előzetes felvétel rámutatott arra, hogy a hat évnél fiatalabb gyermekektől vett ujjnyomatok nem jó minőségűek, és meg is változhatnak a gyermek növekedése közben. A korhatár megállapítása mérsékli a hiba kockázatát, amikor ujjnyomatuk alapján azonosítanak embereket. Ez egyben megnehezíti a gyermekkereskedelmet is. A 2001. szeptember 11-i események után az utasok védelmének szükségessége még nyilvánvalóbbá vált. A védelem és a biztonság szintjének növeléséhez azonban társulnia kell az utasok jogai és méltósága garanciális elemeinek is, amint azt az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény előírja..

 

13. A Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumainak nyilvánosság általi hozzáféréséről (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a Cappato-jelentés (A6-0459/2008) a Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumainak nyilvánosság általi hozzáféréséről (az 1049/2001/EK rendelet végrehajtása).

 
  
MPphoto
 

  Marco Cappato, előadó.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ez a jelentés az Európai Unió dokumentumaihoz való nyilvánosság általi hozzáférés helyzetéről szól, és egyben lehetőséget ad néhány javaslat megtételére. A rendelkezésünkre álló rövid idő alatt három fontos pontot vetnék fel.

Az első a Tanácsra vonatkozik. Az Európai Unió kormányai törvényhozási joggal szembesülnek a Tanácsban, és mint minden törvényhozó gyűlésnek, ennek is kötelező lenne munkáját és határozatait nyilvánosságra hozni. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoport egyes bekezdések esetében részenkénti szavazásra irányuló javaslatokat terjesztett be. Remélem, hogy a részenkénti szavazásokat nem arra fogják használni, hogy a jelentés lényeges részeit töröljék. Például a jelentés 3. bekezdése intézkedés meghozatalát kéri Maurizio Turco, a korábban a Radikális Párthoz tartozó európai parlamenti képviselő ügyében hozott ítéletet követően, aki az európai intézmények jogi szolgálatai által meghozott jogi határozatok nyilvánosságra hozatalával és a Tanácsba küldött tagállami delegációk azonossága felfedése kötelezettségével kapcsolatban a bíróság előtt pert nyert. Jogunk van tudni, hogy ki szavaz a Tanácsban és hogyan. Én ezért remélem, hogy senki nem fog e 3. bekezdés ellen szavazni, sem a 9. bekezdés ellen, amely arról kér tájékoztatást, hogy mi történik a Coreperben, az Állandó Képviselők Bizottságában, és azt kéri, hogy ez a testület is tegye közzé ülései dokumentumait, és ne titkosítsanak diplomáciai dokumentumként minden nemzetközi politikai aktát. Ez egy nagyon fontos pont!

Az általunk felvetett másik pont a Parlamentre vonatkozik, a mi Parlamentünkre, mert nekünk kell elsőként közzétennünk, hogy mit csinálunk. Mi olasz radikálisok ezt a „választott képviselők nyilvános nyilvántartásának” nevezzük, más szavakkal, olyan nyilvántartásnak, ahol mindent kideríthetünk az európai parlamenti képviselők tevékenységéről, ki van jelen, ki hiányzik, hogyan szavaznak és természetesen azt is, hogy mennyi pénzt fizetnek nekik. Vigyázzanak azonban, és ezt azért mondom, mert az 5. bekezdéssel kapcsolatban is benyújtottak egy kérelmet a részenkénti szavazásra, tévedés volna azt hinni, hogy amennyiben ennek az információnak egy részét megtartjuk bizalmasan kezelendőnek – és itt Cederschiöld asszonyhoz szólok, mert tudom, hogy ő nagyon érzékenyen reagál erre a kérdésre –, csak azt érjük el, hogy még inkább kitesszük magunkat az európai parlamenti képviselők elleni agresszív, demagóg támadásoknak. Tudjuk, hogy egyes képviselőtársaink lefilmeztek más európai parlamenti képviselőket, amint más európai parlamenti képviselők után kémkedtek. A megoldás, ha ezt nem csupán megakadályozzuk, hanem a munkánkat teljes mértékben nyilvánosságra hozzuk, meghiúsítva azoknak az embereknek a kísérleteit, akik kulcslyukon akarnak leskelődni, mert megnyitjuk az ajtóinkat azzal, hogy a parlamenti bizottsági munkát, az üléseket és a Parlament valamennyi eljárását közzétesszük az interneten.

A harmadik pont, amit szeretnék felvetni, az a dokumentumok formátumára vonatkozik, mert a PPE-DE képviselőcsoport a 7. bekezdéssel kapcsolatban kért részenkénti szavazást erre a pontra vonatkozóan. Ebben a bekezdésben azt kérjük, hogy a dokumentumokat – technikai értelemben – nyílt forráskódú szövegszerkesztők felhasználásával hozzák létre, és tegyék lehetővé a tényleges többnyelvűséget és azoknak a technológiáknak az alkalmazását, amelyek a fogyatékkal élő személyek számára ugyancsak biztosítják az információk és a dokumentumok elérését. Remélem, hogy ebben a Parlamentben senki sincs az olyan többnyelvű nyílt forráskódú hozzáférés, az olyan technológiák alkalmazása ellen, amelyek elősegítik a fogyatékkal élők hozzáférését, mert ez valóban lényeges szempont az Európai Unió polgárainak bizonyos része számára.

Tudjuk, hogy a Bizottság a szabályaink reformjára tett javaslatot és ezzel a Cashman-jelentésben foglalkozunk, de ez az állásfoglalás az első lehetőségünk arra, hogy e Parlament számára meghatározzunk néhány hivatkozási pontot. Remélem, hogy ez sikerül, és nem lesz hiábavaló mindazon kritikus fontosságú ügyek felvetése, amelyekre kísérletet tettem e jelentésben.

 
  
MPphoto
 

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok önnek egy igen jól megírt és érdekes jelentésért, és gratulálok az előadónak. Ez egy fontos és nagy becsben tartott téma, különösen a 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálata idején, figyelemmel azokra a változásokra is, amelyeket a Lisszaboni Szerződés – ha az hatályba lép – vezet majd be e fontos kérdésekkel kapcsolatban.

Elvben ez a jelentés a 1049/2001/EK rendelet végrehajtásáról szól, és ezért hadd kezdjem azzal, hogy emlékeztetek a rendelet végrehajtásának egyik pozitív elemére, mivel a számszerű adatok azt mutatják, hogy – és ezt a parlamenti jelentés is elismeri – az EU intézményei nagyobb számú dokumentumhoz biztosították a hozzáférést, miközben az elutasítások száma és aránya egyaránt csökkent.

Mi elköteleztük magunkat az átláthatóság és a nyitottság növelésének folytatása mellett. Egészen természetes, hogy a jelentés néhány ajánlása messze túlmegy az 1049/2001/EK rendelet 2006. évi alkalmazásán, és néhány nem is kapcsolódik közvetlenül a Bizottság tevékenységéhez, amint hallottuk is.

A jelentés számos, a nyitottsággal és a polgárokkal való kommunikációval kapcsolatos kérdést taglal, és én különösen üdvözlöm ezt, mint értékes inputot az átláthatóságról, a kommunikációról és az elérésről való általános gondolkodáshoz.

Engedjék meg, hogy röviden áttekintsek néhány ajánlást és a mögöttes elveket, mert ezeket érdemes alapos megfontolás tárgyává tenni.

A Turco-eset kapcsán biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság ezt az ítéletet teljes mértékben figyelembe veszi. Amint elmondták, ez az ítélet a fokozott nyitottság követelményére vonatkozik, amikor a Tanács jogalkotói minőségében jár el, de alkalmazandó a Bizottságra és valamennyi intézményre is, és a Bizottság lehetővé teszi, hogy a hozzáférésre irányuló valamennyi kérést eseti alapon gondosan értékeljenek a bíróság által megállapított paraméterek szerint.

Másodszor, az igazgatási eljárásokra vonatkozó közös szabályok megállapítására irányuló javaslat esetében további gondolkodásra van szükség, mert ezek az eljárások természetüket tekintve bizonyos esetekben igen sajátosak és egyedi jellegűek minden intézménynél. Ez azt jelenti, hogy több időre van szükség annak vizsgálatára, hogy ezt miként lehetne végrehajtani.

Az az ajánlás, hogy vonjuk össze az 1049/2001/EK rendeletet és a történeti archívumok megnyitásáról szóló 354/83/EGK Euratom rendeletet, meglehetősen bonyolult egy konkrét ok miatt, nevezetesen, hogy az EK Szerződés 255. cikke és az 1049/2001/EK rendelet nem vonatkozik minden intézményre és testületre. Ez is megváltozhat, ha és amennyiben a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, mert az kiterjeszti a hozzáférési jogot valamennyi intézmény és testület dokumentumaihoz. Azért nem olyan a könnyű a kettőt egyszerűen összevonni, mert a hatókörül eltér.

Ami az ombudsmannak a Bizottság publikus nyilvántartásaira vonatkozó kritikus megjegyzését illeti, szeretném biztosítani önöket, hogy ezt a megjegyzést nagyon komolyan vesszük. Amint önök is tudják, 2002 júniusa óta létezik és működik a dokumentumok publikus nyilvántartása, és azóta a Bizottság létrehozott egy, a komitológiai eljárások céljára rendelt nyilvántartást, valamint egy, a szakértői csoportokról szóló nyilvántartást is. Mindig mindent megteszünk, hogy korszerűsítsük belső informatikai rendszereinket.

Ez sajnos nem történik meg egyik napról a másikra, dolgoznunk kell rajta. Mindig figyelembe vesszük a nyilvános adatbázis által lefedett területek növelésének szükségességét, és remélem, tudják, hogy én személyesen is elköteleztem magam e mellett. Elismerjük, hogy még bővítenünk kell az ilyen nyilvántartásaink által lefedett területeket, és megerősítjük kötelezettségvállalásainkat, hogy a nyilvános nyilvántartásokat a nagyobb átláthatóság érdekében fogjuk fejleszteni.

Az állásfoglalásban önök megcélozzák a dokumentumkezelés, a közös portál és a Trans-Jai-projekt kérdését. A Bizottság támogatja a közös portál létrehozásának gondolatát, hogy segítsük a polgárokat a jogalkotási dokumentumokhoz való hozzáférésben. Azt hiszem, ehhez szükség lenne közös módszertanra, és meg kell vizsgálnunk ennek minden gyakorlati következményét a dokumentumazonosításra és a hivatkozásokra nézve. Szeretnénk látni egy olyan portált, amely valamennyi intézmény számára biztosíthatná a nyilvános dokumentumok teljes körű rendelkezésre állását, így szívesen dolgozunk együtt önökkel ezen.

Ami a Trans-Jai-projektet illeti, visszatérek arra, amit egy válaszban már októberben kifejtettem, azaz: ez várhatóan 2010-re nyílik meg a nyilvánosság előtt.

Engedjék meg, hogy kommentáljam az intézmények közötti információcsere kérdését. Értem, hogy önök mit akarnak itt mondani és elérni, de szeretném emlékeztetni önöket, hogy intézményeink között már létrehoztuk a munkamódszert a Bizottság birtokában lévő bizalmas információk cseréjére, és ezt a keretmegállapodás egy melléklete szabályozza. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az intézmények közötti információ megosztásának kérdése nem kapcsolódik a nyilvános hozzáféréséhez, és mi úgy gondoljuk, ezt külön kell kezelni, ahogyan most is.

Ez a jelentés és a vita értékes és megbecsült input egy másik alkalomhoz is, amikor ezt tágabban vitathatjuk meg. Hálás vagyok a Parlament erőfeszítéseiért, hogy az átláthatóság és a nyitottság kérdését az EU napirendjének fontos ügyei között tartja számon. Nagyon sok ilyen kérdésre visszatérünk az egészen közeli jövőben, például a Polgári Szabadságjogi, Igazság- és Belügyi Bizottság és a Cseh Parlament jövő heti közös találkozóján, amelyen örömmel veszek majd részt, majd alig pár héttel később a 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatának fontos kérdésével foglalkozunk.

Úgy vélem a vitáknak nem szabad itt véget érniük. Nyitottnak kell lennünk az átláthatóságot illetően, és azon is el kell gondolkoznunk, hogy mit tehetünk proaktív módon a formális jogalkotáson kívül, például a jobb nyilvántartások, a felhasználóbarátabb módszerek és az elérhetőség, az aktív terjesztés és a dokumentumok gyorsabb közzététele érdekében. Amit én magam megtettem tavaly, az az volt, hogy a saját levelezésem nyilvántartását közvetlenül elérhetővé tettem a világhálón. Bizonyos vagyok benne, hogy önöknek mindannyiuknak vannak hasonló elképzelései és példái arra, hogy mit tehetnénk meg, ha egyszer elhatározzuk. Hát tegyük is meg.

 
  
MPphoto
 

  Luis Herrero-Tejedor, a PPE-DE képviselőcsoport nevében.(ES) Elnök úr, Cappato úr, az ön jelentése teli van jó szándékkal, amelynek legegyértelműbb bizonyítéka, hogy a Állampolgári Jogi, Igazság- és Belügyi Bizottság egyetlen módosítást sem tartott szükségesnek.

Ön maga volt az, aki 18 módosítást nyújtott be saját jelentéséhez. Ezek a módosítások azok, amelyek – általánosságban szólva – a jelentésnek radikális élt adnak, és amelyek súlyos kételyeket ébresztettek bennem.

Az azon jelentésben, amely kezdetben valamennyi képviselőcsoport támogatását elnyerte, az ön által javasolt módosításokat – hangsúlyoznám, hogy ezek az ön által saját magának javasolt módosítások – én négy külön csoportba osztanám. Először, ami lehetetlen: ön tesz néhány olyan javaslatot, amely lehetetlen. Például, Cappato úr, néhány javaslatának még nincs jogalapja: a különféle intézmények szabályait a Lisszaboni Szerződés hatályba lépéséig lehetetlen harmonizálni. Wallström biztos asszony éppen most mondott valami hasonlót. Ön azt is kéri, hogy 2009-et nyilvánítsuk az átláthatóság európai évének, ez azonban már késő, erre nincs idő. Ezért tehát az ön javaslatai közül néhány kivihetetlen.

Másodszor, a javaslatai közül néhány célszerűtlen. Például ön a képviselőcsoportok találkozóinak átláthatóságát kéri. Ez nem megy. Szükség van a titoktartásra, mert a titoktartás politikai érték. Ha nem akarok egyetérteni a pártommal, és fenn akarom tartani ellenvéleményemet, ezt én bizalmas körben akarom megtenni: ez nem az átláthatóság hiánya. Átláthatóságnak lennie kell a köztestületekben, de nem a pártokon belül, a belső viták zártságát garantálni kell. Ezért nem tudok önnel egyetérteni ezen a ponton.

Néhány más kijelentése, Cappato úr, téves. Ön például azt állítja, hogy a jogalkotási tevékenység 90%-a komitológiai eljárásban zajlik. Ez egy merész túlzás, Cappato úr. Továbbá, a komitológiai eljárásnak megvannak a saját magától értetődő átláthatósági normái. Ha további mechanizmusokat, további bürokráciát és még több ellenőrzést vezetünk be, éppen azzal kerülünk szembe, amit el akarunk érni, ez pedig az átláthatóság, ami szorosan kötődik az egyszerűséghez.

Végül – mielőtt az elnök jelez nekem, mert már majdnem az időm végére jutottam – az ön javaslatai közül néhány szükségtelen. Például én értem azt, hogy valóban csodálatos és vonzó a közvélemény számára, hogy a képviselők tevékenységének átláthatóságáról beszéljünk, hogy láthassák, mikor vesznek részt a plenáris üléseken. Ezt már most látható, Cappato úr. Az is látható, amikor vannak jelen a bizottságokban, mindegyiknek megvan a jegyzőkönyve, amely valamennyi polgár számára elérhető. Az európai parlamenti képviselők által igényelt juttatások is nyilvánosak. Más szavakkal, teljesen lehetséges, hogy a polgárok hozzáférjenek ehhez az információhoz.

Azért én megértem, csodálatos dolog a közvélekedés szempontjából és nagyon jól is fest, hogy védjük az átláthatóságot, de azt önnek is látnia kell, hogy az átláthatóság annak biztosítását jelenti, hogy a dolgokat úgy lássák, ahogyan azok valójában történnek, és ha mi hozzájárulunk a dolgok eltorzításához, Cappato úr, akkor nem az átláthatósághoz járulunk hozzá. Köszönöm a nagylelkűségét elnök úr.

 
  
MPphoto
 

  Michael Cashman, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, köszönöm, Marco, ezt a kiváló jelentést, de sajnálatos módon egyet kell értenem másokkal e Házban, hogy ön túlment az illetékességén – és én tudom is, hogy miért.

Az előző felszólaló azt mondta, hogy lehetetlen dolgokat állított. Ha nem kívánjuk a lehetetlent, hogyan tudjuk valaha is elérni a változást?

De természetesen ön túlment az illetékességén. Nem fogjuk közvetíteni a képviselőcsoportok üléseit. Az, hogy az európai parlamenti képviselők a honlapjukon vagy a Parlament tájékoztatási szolgálatán keresztül közzéteszik, hogy mit tesznek és hová mennek, nem jelenti azt, hogy ők hatékonyan, és nem jelenti azt, hogy jól dolgoznak.

A rendelet valamennyi, a három intézmény által jogalkotói minőségében eljárva birtokolt, kapott vagy előállított dokumentumhoz való hozzáférésről szól. Ez az, amire vissza kell térnünk. Meg kell határoznunk, mit jelent a „jogalkotói minőség”. Meg kell vizsgálnunk, hogy a rendelet miként működött mostanáig, és azt kell jobbá tennünk. Ez az, amit én tenni szeretnék, együtt az összes szereplővel, és én örömmel üdvözlöm itt a svéd minisztert, Cecilia Malmströmöt, aki kezdetben dolgozott ezen. Mindannyian tovább akarjuk vinni a hozzáférés ügyét.

Miért? Mert felismerjük: sokan tudják, hogy itt történnek a dolgok, különösen a Tanácsban, ahogyan ön is illusztrálta, amikor az ő minisztereik, a saját nemzeti minisztereik vesznek részt a munkában, de az, hogy miként vitatkoznak, és miként szavaznak, az titok. Ha egyszer végre felfedjük ezt a titkos elemet, és felszínre hozzuk, hogy a tagállami miniszterek valójában miként szavaznak, akkor ezek a miniszterek otthon a saját tagállamukban elszámoltathatóvá válnak, és hirtelen a nemzetek polgárai érezni fogják a különféle európai ügyekhez való kapcsolatokat.

Tehát Marco, sajnálom, hogy – különösen ezzel az álmával – tovább ment, mint ameddig az illetékessége terjedt. Ha nem nyilatkozta volna, hogy ön egy olasz radikális, soha sem jöttem volna rá ebből a jelentésből, de az a tény, hogy ön elvárja, hogy a politikai pártok tegyék közzé belső vitáikat – ez nem fog megtörténni, és amint az előző hozzászóló mondta, ön mást sem tesz, mint felszínre hozza a megosztottságot a helyett, hogy megerősítené azt a tényt, hogy azért vagyunk itt, mert hiszünk a polgárainknak felelős Európában. Ezért lesz olyan nehéz a szavazati lista összeállítása. A szívem önnel van, de az eszemet kell követnem.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Alvaro, az ALDE képviselőcsoport nevében. (DE) Elnök úr, üdvözlöm biztos asszony. Holnap képviselőtársamnak, Cappato úrnak a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló jelentéséről szavazunk. Cashman úr – aki nagyon jó és rendszerint hihetetlenül hatékony kollegám – már rámutatott: a legfontosabb az, hogy a nyilvánosság számára hozzáférést biztosítsunk azokhoz a dokumentumokhoz, amelyeket itt megvitatunk, és amelyekről döntünk.

Az ember vádolhatja Cappato urat azzal, mint azt Herrero-Tejedor úr és Cashman úr tették, hogy túlmegy az illetékességén. Nyilván ez értelmezés kérdése, és ebben az esetben nem is teljesen indokolt. Az a vita, hogy a képviselőcsoportok ülésein történteket elvileg nyilvánosságra kell-e hozni, nyilván olyasmi, amiről beszélhetünk. A kérdés akkor az, hogy ilyen esetben jogunk lenne-e például a képviselőcsoport többségének kérésére zárt ülést tartani, mert minden bizonnyal vannak olyan érzékeny kérdések – amint mindannyian tudjuk a saját értekezleteinkről –, amelyeket először egymás között kell tisztáznunk, mielőtt a nyilvánossághoz fordulhatnánk velük. Véleményem szerint normális dolog, hogy az ember nem teregeti ki a szennyesét.

Egyébként ez a példa azt mutatja, hogy a politikai pártoknak – ebben az esetben nem a pártok képviselőcsoportjainak – mindig fűződik bizonyos érdekük a nyilvánossághoz, amikor ez nekik használ. Ha nem így lenne, a pártkongresszusokat nem közvetítenék olyan széles körben. Érdekes módon senki nem panaszkodik, hogy egyes politikai pártok kongresszusait, ahol igazán meleg dolgok történnek, teljes egészében közvetíteni lehet.

Azt hiszem, elmondhatom azért, hogy Cappato úr jó munkát végzett, bár – ehhez hozzászoktunk – más képviselőcsoportoktól esetleg érkezhetnek a javításra irányuló javaslatok. Néhány esetben ezek tényleg olyan jók, hogy megfontolás tárgyává kellene tenni őket.

A két másik intézménnyel összehasonlítva a Parlament még mindig úttörőnek tekinthető, amikor az átláthatóságról van szó, így ez számomra nem súlyponti kérdés, mivel mind a dokumentumok elérhetőségét, mind az ülések és az Európai Parlament tagjai tevékenységeinek átláthatóságát illetően mi nyitottabbak vagyunk, mint bármilyen nemzeti parlament. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne igény a helyzet javítására a többi intézménynél, mindenekelőtt a Tanácsnál, amely sajnálatos módon nincs most jelen. Cashman úr éppen most mondta, ahhoz, hogy létrejöjjön a politikai intézkedésekért viselt felelősség, tudnunk kell, hogy ki hozza a döntéseket és miként.

Ennél fontosabb azonban, hogy hozzáférést biztosítsunk például a komitológiai eljárás keretében keletkezett dokumentumokhoz. Konkrét példa a kézipoggyászban lévő folyadékokról szóló rendelet, amelynek a melléklete nem volt elérhető a polgárok számára, de a parlamenti képviselők számára sem. Az Európai Unió legtöbb tagállamában az átláthatóság előírását nem ok nélkül vezették be, ugyanis meg kell adni a lakosságnak a lehetőséget, hogy átláthassák a politikai tevékenységeket, hogy megteremtsék a felelősséget és akkor adott esetben a választások során is másképpen dönthetnek.

Köszönöm a többletidőt elnök úr. Sok szerencsét Marco. Ön mellett leszek a szavazáskor holnap, és úgy vélem, hogy mindennek jó vége lesz.

 
  
MPphoto
 

  Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében.(PL) Elnök úr, ha az Európai Unió a polgárokért és nem az eurokratákért van, akkor nyilvánvaló, hogy átláthatóbbnak kell lennie, csak úgy, mint az Európai Unió testületei tevékenységének is. Az Unió csak így tudja visszaszerezni a hanyagul elvesztegetett hitelességét. Például a hitelessége sérült az alkotmányszerződés keresztülvitelére irányuló kísérletek miatt, és a nemzeti népszavazások elmaradása miatt. Ezért helyes azt követelni, hogy a Tanács valamennyi vitája, amikor Európa sorsáról döntenek, legyen hozzáférhető az Európai Unió tagállamainak polgárai számára. Ezek a viták azonban nem foglalják magukban a képviselőcsoportok vitáit.

Az is fontos, hogy a Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság a dokumentumokhoz való hozzáférés biztosításának ugyanazokat az elveit fogadja el, hogy ne váljanak magányos csillagokká az információ és az információtechnológia égboltján. Azt hiszem, ez a jelentés fontos lépés az átláthatóság felé. Ugyanakkor – bizonyos kérdésekre tekintettel – szilárd véleményem: lehetséges, hogy túl messzire megy. Még Lenin elvtárs is azt mondta egyszer, hogy néha két lépést kell előre megtennünk, hogy azt az egy lépést hátrafelé megtehessük. Lehetséges, hogy az előadónak erre emlékeznie kellene.

 
  
MPphoto
 

  Eva-Britt Svensson, az GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(SV) Elnök úr, az előadó, Cappato úr jelentése azt jelzi, hogy súlyos hiányosságok vannak az EU-dokumentumok elérhetősége tekintetében. Az éves jelentéssel összefüggésben én támogatom az előadó javításokra irányuló javaslatát. Ugyancsak támogatom az előadó által beterjesztett módosító indítványokat. Feltételezem továbbá, hogy a Parlament megszavazza a nyilvánosság által történő hozzáférés valódi elvét a nyilvános hozzáférésről szóló rendeletre vonatkozó Cashman-jelentésről a következő szavazás során.

Ami az éves jelentést illeti, én főként arra szeretnék rámutatni, hogy teljesen elfogadhatatlan, hogy ne biztosítsanak a nyilvánosság számára hozzáférést az átruházott jogalkotás tekintetében, mivel ezek az EU intézményei által évente elfogadott kötelező érvényű jogi aktusok 90%-át ölelik fel. Ugyancsak teljesen átláthatóvá kell tenni a képviselők szerepét a Parlament munkájában, valamint a parlamenti megbízatásukkal összefüggésben álló pénzügyi körülményt. Én támogatom az egyesített dokumentum-nyilvántartásra irányuló javaslatot.

Végezetül, szeretném azt mondani, hogy a nyilvánosság számára biztosítandó nagyobb hozzáférés nem populista, hanem demokratikus követelés.

 
  
  

ELNÖKÖL MAURO ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében.(SV) Elnök úr, a demokráciában az átláthatóság a becsület elve. Demokratikus országokban a polgárok választják meg a kormányzó hatalmat. Ez a hatalom a demokratikus döntések végrehajtására tisztviselőket nevez ki. Abszurd lenne ezért, ha ezek a választott képviselők és kinevezett tisztviselők jogosultak lennének arra, hogy információkat tartsanak vissza a választóiktól. Annak, ha ez mégis megtörténik, két magyarázata van. Az első a pre-demokratikus társadalom hagyatéka, ahol az embereket a nem választott uralkodók alattvalónak tekintették. Az alattvaló nem avatkozhatott bele az uralkodó ügyeibe. A második az, hogy a nemzet biztonsága, a polgárok integritásával kapcsolatos megfontolások, az üzleti titok, a piaci befolyás és hasonló megfontolások az átláthatóság alól kivételeket tehetnek szükségessé.

Ma már az első magyarázat teljességgel irreleváns. A hatóságoknak e minőségükben tilos információt visszatartani a néptől. A második magyarázat azonban igaz és nagyon nehéz kötéltáncot igényel. A helyes egyensúly keresésére irányuló legitim követeléseket azonban a hatóságok gyakran a titkosság fenntartására használják.

Az EU nem büszkélkedhet az átláthatóság hagyományával. Gyermekkorában és korai fiatalkorában az EU szinte teljesen titkos intézmény volt, beleértve még a Bizottság belső telefonkönyvét is. Az EU maradi birodalomként indult és még ma is az, bár fontos lépéseket tettek: 1993-ban megszületett a Magatartási Kódex, 1998-ban elfogadták a Svéd Újságíró Szövetség követeléseit, majd a 2001-ben a rendeletet.

Bizonyos büszkeséggel jegyzem meg, hogy saját hazám Svédország rendelkezik a törvény által előírt átláthatóság leghosszabb történelmi hagyományával. Ezért volt az, hogy a svéd állam is beavatkozott a Turco-esetbe, és rávette az Európai Bizottságot, hogy bírálja felül a Tanácsot és az Elsőfokú Bíróságot tavaly nyáron. Ez még egy lépés volt, hogy távolodjunk a maradi hatalomtól, de a demokratikus átláthatóság létrehozásához az EU-ban út igen hosszú vezet. Rengeteg belső ellenállást kell felszámolni. Cappato úr jelentése ezért megérdemli, hogy a Ház teljes támogatását megkapja, ami további előrelépést jelentene ezen a hosszú úton.

 
  
MPphoto
 

  Luca Romagnoli (NI). (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, csak néhány másodpercig szólalok fel azért, hogy elmondjam, egyetértek Cappato úr jelentésének nagy részével. Meglepő lenne, ha nem így lenne, mert én vagyok az egyetlen olyan olasz európai parlamenti képviselő, aki megpróbálta nyilvánosságra hozni az olasz parlamenti delegáció jelenléti listáját, és az általuk itt a Parlamentben feltett kérdések számát. Ezt évente megteszem abban a kis könyvecskében, amelyben beszámolok parlamenti tevékenységemről.

Boldogabb lennék, ha például az olasz sajtó, amely túlságosan is gyakran mutat ránk, olyan információkat tenne közzé, amelyek esetleg önmagukban nem világrengetőek, de akkor is illusztrálnák azt, hogy egy olasz európai parlamenti képviselő milyen feladatokat lát el itt. Jobb lenne, ha arra is rávilágítanának, hogy cselekedeteink, ha megfelelően tesszük a dolgunkat, abban az értelemben függetlenek attól a politikai hovatartozástól, amelynek alapján megválasztottak bennünket, hogy mi megpróbálunk az egész rendszer szolgálatára lenni.

Én üdvözlöm Cappato úr kezdeményezését. Csaknem mindent meg fogok szavazni a javaslatából.

 
  
MPphoto
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE) . – (RO) Az Európai Unió az átláthatóság elvére épül, melyre az Európai Unióról szóló Szerződés 1. és 6. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke utal.

Európa már a kezdetektől olyan döntéshozatali folyamat mellett állt ki, amely átlátható, és a lehető legközelebb áll a polgárokhoz. Az Európai Parlament – jellegénél fogva – elsőként támogatja a nyilvánosság hozzáférését a döntéshozatali folyamathoz, mivel a jogalkotási és nem jogalkotási tevékenységre vonatkozó különféle vélemények segítenek az európai polgároknak az Európa intézményeibe vetett bizalmának megerősítésében.

Jelenleg az európai intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés meglehetősen jó. Nyilvánvaló azonban, hogy a hozzáférési jogra irányadó 2001. évi európai jogszabályt korszerűsíteni kell.

A Parlament már 2006-ban felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen be javaslatokat a rendelet módosítására, és több ajánlást is tett:

- a jogi aktusok valamennyi előkészítő dokumentumát is a nyilvánosság számára közvetlenül elérhetővé kell tenni, és

- létre kell hozni az előkészítő dokumentumok egyedüli elérési pontját.

A Bizottság figyelembe vette ezeket az ajánlásokat és 2008-ban felvette azokat a rendeletre irányuló új javaslatába.

A döntéshozatali folyamat során az érintett felek eltérő, néha ellentmondásos véleményekkel szembesülnek. A tárgyalás vezethet valamennyi érintett számára leginkább elfogadható döntéshez. Európa polgárait tájékoztatni kell arról a folyamatról, amely az elfogadott döntésekhez vezet, mert ezeknek a döntéseknek közvetlen hatása van az életükre.

 
  
MPphoto
 

  Marianne Mikko (PSE).(ET) Hölgyeim és uraim, a demokrácia az átláthatóságra és a nyitottságra épül. Ez különösen fontos most, amikor közelednek a júniusi Európai Parlamenti választások.

A webes környezet egyszerűsítése segítene a választói részvétel növelésében az Európai Parlamenti választásokon. Ha világos, érthető tájékoztatást adunk a polgároknak a képviselők tevékenységéről és általában az Európai Parlament működéséről, felkelthetjük a fiatalok és az idősek érdeklődését az iránt, amit teszünk. Az e-Parlament üdvözlendő kezdeményezés.

A képviselő munkájára vonatkozó mindenféle információnak keresési kritériumok alapján a polgárok rendelkezésére kellene állnia. Egyetértek az előadóval abban, hogy a plenáris ülés tevékenysége mellett az embereknek hozzáférést kellene biztosítani a bizottságokban és a delegációkban folyó munkához is. Lehetővé kell tennünk, hogy a polgárok teljes mértékben megértsék tevékenységünket.

Ugyancsak támogatom az információ és dokumentumok közös nyilvántartásának létrehozását. Fontos, hogy a polgárok figyelemmel kísérhessék azokat az eljárásokat, amelyek iránt érdeklődnek, és egy helyről férhessenek hozzá minden dokumentumhoz. Az egységes portál létrehozása időbe telik, de el kell indulnunk ebbe az irányba. Ez jelen és a jövő útja. Én támogatom a Cappato-jelentést.

 
  
MPphoto
 

  Marian Harkin (ALDE). - Elnök úr, szeretnék gratulálni kollegámnak, Marco Cappatónak a jelentéséhez. Fontos, hogy erről itt vitatkozunk a Parlamentben.

Amikor elszámoltathatóságról és átláthatóságról beszélünk, magunkkal kell kezdenünk, és ez az EU összes intézményét jelenti. A jelentés nagy részével egyetértek. Van azonban egy-két kifogásom. Például biztosítanunk kell, hogy amennyiben tájékoztatást adunk – mondjuk – a képviselők tevékenységéről, az ilyen információ átfogó legyen. Különben úgy járunk majd, hogy mindennek tudjuk az árát, de semminek sem az értékét. Ezen azt értem, hogy a munkatervünk meglehetősen tág. Nem csak arról van szó, hogy részt kell vennünk a bizottsági munkában vagy a plenáris üléseken. A képviselők tevékenységére vonatkozó bármely információnak valamennyi tevékenységet fel kell ölelnie. Ha nem így teszünk, a nagyon értékes, de nem a Parlamentre koncentrálódó munka veszne el, mert válna láthatatlanná.

Kollégám, Romagnoli úr azon megjegyzését illetően, hogy az ő jó munkájára nem csap le a sajtó, csak annyit szeretnék mondani, csak az hír, ha nem végzi el a munkáját.

Végezetül szeretném elmondani, az ügy lényege az, hogy akkor kell megteremteni átláthatóságot, amikor jogalkotói minőségünkben járunk el. Egyetértek Michael Cashmannel, hogy valamennyi polgárnak tudnia kell, miniszterei miként szavaznak a Tanácsban. Ez kulcsfontosságú. Különben a „okold Brüsszelt” brigád kezére játszunk, amikor valami otthon nem sikerül.

 
  
MPphoto
 

  Hans-Peter Martin (NI).(DE) Elnök úr, feltételezem, hogy az én tapasztalatom nagyban hasonlíthat az európaiak millióinak tapasztalataihoz. Biztos asszony, én 1999-ben valóban nagy lelkesedéssel léptem be a Parlamentbe, ami maradt el a mögött, mint amit ön a mai napig mutat. Ekkor azt tettem, amit oly sok polgár is. Tudni akartam valamit, és ez az volt, hogyan születnek a döntések. Hova megy a pénz? Ki kapja meg azt? Egyre több szavazó jön hozzám azzal: nem tudjuk, hogyan is állunk ezzel az EU-val. Ez volt az én tapasztalatom is. Sajnálatos módon ekkor az ember rájön, hogy sok intézkedés mögött nyilvánvaló szándék húzódik meg az intézményeinkben még mindig fellelhető felelőtlenség elfedésére, ide értve a nem egyértelműen hozzárendelt jogalkotást. Én csak arra tudom ösztönözni önöket, ragaszkodjanak meggyőződésükhöz és lépjenek tovább, mint a Cappato-jelentés most, és ezt az alapinformációt tegyék elérhetővé. Ez valóban eredmény lenne, és ezt 10 év után mondom.

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho (PPE-DE).(PT) Elnök úr, Wallström asszony, hölgyeim és uraim, az átláthatóság elve az Európai Unió alapelve. Az erősíti intézményeink demokratikus jellegét és elősegíti a polgárok részvételét a döntéshozatali folyamatban, ezáltal nagyobb legitimitást biztosít a hatóságoknak, mert ez hatékonyabbá és a nép előtt elszámoltathatóvá teszi őket. Én támogatom azt az elvet, hogy valamennyi demokratikus intézmény kötelessége biztosítani, hogy tevékenysége, dokumentumai és határozatai nyilvánosak legyenek. A dokumentumokhoz való hozzáférés alapvető eleme az európai intézmények között szükséges őszinte együttműködésnek.

A CIA európai tevékenységeinek vizsgálata során én erőteljes kritikát gyakoroltam azért, mert a Tanács a lényeges dokumentumokhoz való hozzáférés teljes vagy részleges korlátozásával ezt az őszinte együttműködést sértette meg. Ezért is üdvözöltem a Bíróság határozatát a Turco-ügyben, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy általában létezik a Tanács jogi szolgálatának a jogalkotási folyamathoz kapcsolódó véleménye közzétételére vonatkozó kötelezettség; ezek a vélemények kulcsfontosságúak lehetnek annak az iránynak a megértésében, amely felé a döntéshozatali folyamat haladt.

Egyetértek azzal is, hogy a 2001. évi rendelet felülvizsgálatát folytatni kell, és nemcsak azért, hogy reagáljunk az azóta feltárt hiányosságokra, hanem azért is, hogy beépítsük a legutóbbi esetjogot, konkrétan a Turco-ügyben hozott ítéletet. Ezzel együtt nyilvánvalóan tiszteletben kell tartanunk a rendelkezésünkre álló jogalapot. Az előadó javaslatai közül néhány messze tovább megy annál, mint amit e jogalap megenged, amint erre már Herrero úr és Cashman úr is rámutatott.

Vannak például olyan, a nemzeti parlamenteket megcélzó szabályok, amelyeknek nincs jogalapja. A Turco-ügyben hozott ítéletében a Bíróság maga is elismeri, hogy a rendelet alkalmazásakor tiszteletben kell tartania a közzététel kockázata és a dokumentum hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdek közötti egyensúlyt. Néhány esetben Cappato úr olyan javaslatokat tesz, amelyek nézetem szerint ezt az egyensúlyt veszélyeztetik.

 
  
MPphoto
 

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE) . – (RO) Szeretném hangsúlyozni, hogy miközben Cappato úr kezdeményezése kezdetben széles körű támogatást élvezett, a később benyújtott 18 módosítás ennek a kezdeti támogatásnak az elvesztéséhez vezetett.

Én mégis támogatom azt, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság birtokában levő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés alapvető ahhoz, hogy az Európai Unió közelebb kerüljön polgáraihoz. Először azt szeretném hangsúlyozni, hogy szükség van a komitológiai eljárás során létrejött fő dokumentumok közzétételére.

Másodszor, úgy vélem, jó gondolat lehetne, hogy az Európai Parlament honlapján az egyes európai parlamenti képviselők tevékenységét részletező személyes profilok között tegyék közzé az egyes képviselők által azon parlamenti bizottságban benyújtott módosításokat is, amelyben dolgoznak. A polgároknak egyértelműen látniuk kell, hogy az európai döntéshozatali folyamatban az európai parlamenti képviselők – természetesen a jelentések, az állásfoglalások és a plenáris viták mellett – milyen módosításokat nyújtottak be.

Harmadszor, amikor az Európai Tanács társjogalkotói intézményként jár el a Parlament mellett, a Tanácsnak is nyilvánosságra kellene hoznia a vitáit, csakúgy, mint ahogyan a Parlament azt meg is teszi. A Tanács átláthatóságát mostantól a viták közzétételével kellene demonstrálni, mielőtt a Lisszaboni Szerződés erre kötelezi.

 
  
MPphoto
 

  Ewa Tomaszewska (UEN).(PL) Elnök úr, a politikai jogok közé tartozik a társadalom által megválasztott képviselők, mint fontos közfunkciókat betöltő személyek tevékenységére vonatkozó információhoz való hozzáférés. Ez főként az Európai Unió intézményeinek esetében igaz, ide értve a Tanácsot is, amelynek a dokumentumai nehezen elérhetőek. Az interneten rendelkezésre álló tájékoztató programoknak felhasználóbarátnak kell lenniük, és biztosítani kell, hogy az érdeklődő személyt könnyedén elvezessék a keresett dokumentumhoz. Bár sokan rendelkeznek már internet-hozzáféréssel manapság, de nem mindenki. Szükség van olyan publikációkra, amelyek könyvtárakban érhetők el, és olyan összegzésekre, amelyek hozzáférhetőbbek azon emberek számára, akiknek a szövegolvasás gondot jelent. Meg kell azonban fontolnunk, vajon a képviselőcsoportok vitáinak teljes leiratát nyilvánosságra kell-e hozni.

 
  
MPphoto
 

  Charlotte Cederschiöld (PPE-DE).(SV) Elnök úr, az átláthatóság valóban drámai változásokon ment át az EU-ban a 1049/2001/EK rendelet és a honlapok megjelenése óta – és bizonyos vagyok benne, hogy a biztos asszony is egyetért ezzel.

Szeretném hangsúlyozni, úgy vélem, az elmúlt években a Bizottság és a biztos asszony is rendkívül jó és konstruktív munkát végeztek ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A kezdetektől tudtuk, hogy ez nem könnyű feladat, de úgy vélem, hogy az együttműködés az elmúlt években rendkívül konstruktív volt, amiért önöknek dicséretet kell kapniuk. Mindenki állandóan panaszkodik a Bizottság miatt, de nem hiszem, hogy ez minden szempontból teljesen indokolt lenne.

Természetesen nem állhat elő olyan helyzet, amikor az igazságügyi és belügyi jogszabályok indokolása nem átlátható. Alvaro úrnak teljesen igaza van e tekintetben. Ez természetesen teljesen lehetetlen. Addig elmenni azonban például, hogy egy tisztviselő vagy az európai parlamenti képviselő naponta jelentést nyújtson be arról, hogy aznap mit csinált, teljesen ésszerűtlen. Végül oda jutunk, hogy a nap felét azzal töltik el, hogy jelentést írnak arról, mit csináltak.

Szeretném azzal zárni, hogy támogatjuk Cappato úr jelentését, feltéve, hogy az egyértelmű, nem szükségtelenül bürokratikus, jogbiztonságot teremtő jogszabályt eredményez.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Rogalski (UEN). (PL) Elnök úr, feltéve hogy a jogállamiságra épülő demokratikus rendszerek kötelező azoknak a rendelkezéseknek a közzététele, amelyek polgáraikat kötik, biztosítanunk kell, hogy az intézmények tevékenysége átlátható és nyitott legyenek. A gyakorlatban a demokratikus jogalkotó testületek tanácskozásainak és vitáinak, valamint szavazatainak, ha csak lehetséges, átláthatónak kell lenni, és a jogszabálytervezetek esetében biztosítani kell a nyilvános hozzáférést. Sajnálatos módon a Tanács gyakran olyan módon működik, hogy az megnehezíti a dokumentumoknak az eljáráshoz való kapcsolását. Ez azután lehetetlenné teszi a polgárok számára, hogy hozzáférjenek az ilyen dokumentumokhoz.

Mindannyian tudjuk, hogy az internet rendkívül fontos szerepet játszik, mert a polgárok számára biztosítja az EU dokumentumaihoz való hozzáférést. Ezért szükség van egy egységes EU-portálra, amely elősegíti a dokumentumokhoz, eljárásokhoz és intézményekhez való hozzáférést. Meg kell határoznunk a végrehajtási igazgatási eljárások közös szabályait, valamint a dokumentumok benyújtásának, minősítésének, nyilvántartásba vételének és terjesztésének a szabályait. Parlamentünknek példát kell mutatni a többi intézmény számára.

 
  
MPphoto
 

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr, én gondosan feljegyeztem, amit az előadó mondott. Itt két kategóriáról van szó: az EU jogalkotási munkájára vonatkozó információhoz való hozzáférésről és a nem jogalkotási dokumentumaihoz való hozzáférésről. Az elsővel kapcsolatban támogatom az úgynevezett aktív átláthatóságot egészen az információszabadság, mint norma szintjéig, sőt egészen addig, hogy tanácsi szinten erőteljesen csökkenteni kell a titkos ülések és titkos dokumentumok számát. Azt hiszem, tudnunk kell, hogy a minisztereink minként szavaznak, hogy elszámoltathatóak legyenek, és hogy véget lehessen venni ennek a „hibáztasd Brüsszelt” kultúrának, ami otthon, a nemzeti parlamentekben folyik. Én is kívánatosnak tartom az európai parlamenti képviselők jelenléti és szavazási nyilvántartásaihoz való könnyű hozzáférést a parlamenti munka minden szintjén.

Bennünket a polgárok egy feladat ellátására választottak meg és jogos, hogy elszámoltathassanak bennünket. Másrészről azonban az a javaslat, hogy valamennyi képviselőcsoport vagy párt értekezlete álljon nyitva a nagyközönség vizsgáló tekintete előtt, nyilvánvalóan butaság és recept a napirend eltérítésére. Én nem félek az átláthatóságtól. Mi tisztességes munkát végzünk itt politikusként, és ki kell állnunk a szakmánk méltósága érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, teljesen bizonyos vagyok abban, hogy Cappato úr jelentése gondosan kerülte, hogy olyan köztisztviselők lábára lépjen, akik aggódnak a titkosság miatt, és azért, hogy azt bizonyos helyzetekben a jövőben is fenn kell tartani. Ez minden bizonnyal nagyon fontos indok, ami a jelentés elfogadása mellett szól, de én szeretném csillapítani azoknak az aggályait, akik attól félnek, hogy a cselekvés szabadságához és a magánélethez fűződő jogunkat sértik meg.

Nézzük csak meg, mi történik, amikor az asztal másik oldalára ülünk, és az ügyintéző akarja kideríteni, hogy mi, polgárok, mit csinálunk. Nekünk semmilyen titkunk nem lehet, néhány tagállamban lehallgatják még a férj és a feleség, a szülők és a gyermekek stb. közötti telefonhívásokat is. Egyáltalán nem kell tartanunk attól, ha a polgárok pontosan megtudják, hogyan készülnek a törvények, és a határozatok, amelyeket a Bizottságban vagy a Tanácsban hoznak meg, és ez vonatkozik a mi Parlamentünk által meghozott jogalkotási döntésekre is. Én üdvözlöm ezt a kezdeményezést.

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE).(PL) Az Európai Unió intézményei tevékenységének alapját az átláthatóságnak és a nyitottságnak kell képeznie. Csak akkor válik tevékenységünk érthetőbbé a polgárok számára, és csak akkor tudunk közelebb kerülni hozzájuk, ha sikerül az átláthatóság megfelelő szintjét elérni. Az Unió előtt álló intézményi válság mindannyiunk számára mutatja, hogy e kérdés helytelen megközelítésének milyen következményei lehetnek. Véleményem szerint pontosan az Európai Unió polgárai iránti ilyen lenéző viselkedés volt az, ami az intézményi reformok fiaskóját okozta, és a Lisszaboni Szerződés franciaországi, hollandiai és írországi ratifikálását megakadályozta.

Ezért le kell vonnunk a helyes következtetéseket, és tudnunk kell, hogy az alapvető prioritásnak az Európai Unió tevékenysége társadalmi elfogadásának kell lennie. Ahhoz, hogy ezt elérhessük, a polgároknak tudniuk kell, hogy mit csinálunk, hogyan működünk és végső soron milyen döntéseket hozunk. Szükség van arra, hogy az Európai Unió valamennyi intézményének tevékenységéről világos, a szövegösszefüggéseket megvilágító és érthető információs forrás álljon rendelkezésre. Az Európai Parlament helye minden bizonnyal e változások élvonalában van, mivel ez az intézmény áll a legközelebb az Európai Unió polgáraihoz. Emlékeznünk kell arra, hogy az Uniót éppen ezeknek a polgároknak az érdekében hozták létre.

 
  
MPphoto
 

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, köszönöm önnek ezt a vitát és ezt az eszmecserét. Azt hiszem, ez a vita nehezen összegezhető, de ha meg kell tennem, akkor megismételném azt, amit néhányan arról mondtak, hogy itt valamennyi demokrácia alapvető eleméről volt szó.

Én szívesebben nézem ezt a jelentést a polgárok szempontjából: a polgároknak joguk van tudni, hogy mi folyik itt, és joguk van hozzáférni az információhoz és a dokumentumokhoz, hogy ezután tájékozottan hozzanak döntéseket. Ez az év meghatározó mindannyiunk számára, mert június 7-én Európa polgárai a választásokon szavaznak. Ehhez természetesen alapvető, hogy hozzájussanak az információhoz.

Még mindig cipeljük magunkkal a kultúrák és vélemények történelmi eltéréseinek terhét azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit nyilvánosságra kell hozni, és mi az, amit nem. Azt hiszem, néhány esetben még mindig ezzel küszködünk. Én olyan országból jöttem, ahol a nyitottság elvének és a dokumentumokhoz való hozzáférésnek igen hosszú hagyománya van, miközben más tagállamokban ennek éppen az ellenkezőjéről van szó: először jön a titkosítás, és csak azok a dolgok válnak nyilvánossá, amelyekről döntést hoznak, hogy ne legyenek titkosak. Ez olyasmi, amivel próbálnunk kell szakítani. Azt hiszem, hogy a jelentés rámutatott az e kérdések közötti valamennyi kapcsolatra és összefüggésre, és nekünk azt politikai szempontból kell vizsgálnunk.

A Lisszaboni Szerződés szépsége újfent abban van, hogy az ténylegesen kiterjesztené az információhoz és a dokumentumokhoz való hozzáféréshez fűződő jogot, és remélhetőleg véget vetne az „egymásra mutogatós” játéknak, mert nekünk is lehetőséget adnak annak követésére, hogy mi folyik az Európai Tanácsban. Cashman úr és mások is említették ezt, és úgy vélem, ez mindannyiunk számára fontos.

Remélem, tudják, hogy a mindennapokban is számíthatnak rám a folytatásban, mert küzdök azért, hogy a Bizottság valóban javítsa a dokumentumaihoz való hozzáférés feltételeit. Megnézhetjük, mit csinálunk a bizottságokban; javíthatunk azon, amit a nyilvántartásokkal és számos egyéb ponttal kapcsolatban csinálunk, amiket Cappato úr vetett fel, és ezek igen hasznosan a számunkra. Azt hiszem, önöknek változatlanul nyomást kell gyakorolniuk a Bizottságra, de kiderült, hogy ez a Parlamentre is igaz. Önök is javíthatnak mindezen, és fokozhatják a nyitottságot és az átláthatóságot. Ez minden bizonnyal az európai demokrácia erősítésének része. Lesz lehetőségünk valamennyit dolgozni ezen az EP-választások előkészületei során. Az lesz a végső próba mindannyiunk számára.

Nagyon köszönöm önöknek ezt a vitát, és hamarosan visszatérünk rá, amikor a 1049/2001/EK rendeletet tárgyaljuk.

 
  
MPphoto
 

  Marco Cappato, előadó.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, igen őszintén szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak. Korábban ezt nem említettem, de a jelentés elismeri, hogy előrelépés történt az eredményes hozzáférések tekintetében, ami a dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló kérelmekre adott kedvező válaszokban mutatkozik meg. Amit én megpróbáltam hangsúlyozni, az a gondolkodásmód változásának, mondjuk egy olyan paradigmaváltásnak a szükségessége, amely szerint az információnak attól a pillanattól fogva nyilvánosnak kell lennie, amikor az létrejön.

Cederschiöld asszony, én nem kérek további papírmunkát azért, mert mindent közzé kell tenni, hanem olyan rendszert kérek, amely már létrejött annak biztosítására, hogy ne csak akkor tudjunk hozzáférni egy dokumentumhoz, amikor kérjük, hanem már akkor is férhessünk hozzá az információhoz, amikor az létrejön, miközben természetesen tiszteletben tartjuk a képviselőcsoportok működésének és a képviselőcsoportok üléseinek bizalmas jellegét. Ezt Doyle asszonynak és a már eltávozott Herrero úrnak is üzenem.

Én itt az információ nagyobb fokú és könnyebb elérhetőségéről beszélek; természetesen ez nem jelenti azt, hogy a képviselőcsoportok többé ne tarthassanak zártkörű találkozót. Nem valamilyen abszolút és elvont kötelezettségről beszélek, ami bármilyen találkozóra vonatkozna, hanem annak biztosításáról, hogy legyen meg az infrastruktúra, ha akarjuk. Nem hiszem, hogy igaz lenne, amit Herrero úr mondott, hogy a jelenlétünkről, szavazatainkról stb. szóló információ teljes körűen megőrzésre kerül és teljes körűen rendelkezésre áll. Ez nem igaz. A jegyzőkönyvek az egyes bizottságok rendelkezésére állnak, és az információt úgy lehet összerakni, hogy ülésenként vizsgáljuk az ügyet.

Én ennek közvetlen áldozata voltam. Egy olasz újság szalagcímben közölte, hogy többször hiányoztam, mint bárki más, egyszerűen azért, mert én a ciklus közepén kezdtem, és ők a számításaikat a bekapcsolódásom utáni néhány hónapra építették, összevetve jelenlétemet az előző három évvel. Ez a példa arra világít rá, hogy nekünk magunknak kell az információt rendelkezésre bocsátani, hogy lehetővé tegyük a maximális átláthatóságot annak érdekében, hogy megakadályozzuk az ilyen információ manipulálását és az azzal való visszaélést.

Nagyon jól tudom, hogy egy európai parlamenti képviselő munkájának értéke nem csak a jelenléttől és a hiányzásoktól függ, de nem tudom megérteni, hogy mi magunk miért rejtjük el ennek az információnak a felét, megnyitva az utat a legrosszabb és legdemagógabb manipuláció előtt. Ezért azt remélem, hogy e vonatkozásokban, illetve a fogyatékkal élő személyek adatokhoz való hozzáférésének vonatkozásában – el sem tudom képzelni, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoport miért kért külön szavazást erről –, szóval én igazán remélem, hogy nem lesz részünk meglepetésekben az utolsó percben, mert úgy vélem, hogy ez az ügy alapvető fontosságú mindenki számára. Elnök úr, köszönöm a megértését.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. január 14-én szerdán, déli 12 órakor kerül sor.

Írásbeli állásfoglalások (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. Az utóbbit illetően ez nem valamennyi biztos ügye, és sajnálatos, hogy jelenleg nem vagyunk olyan helyzetben, hogy közzétegyük a másként kapott pénzeszközökre vonatkozó adatokat. A jövedelmünkkel kapcsolatban azonban általában is teljes a félreértés.

Először, ez a mai napig az Európai Parlament valamennyi tagja ugyanolyan fizetést kap, mint a nemzeti parlamentek tagjai. Ez azt jelenti, hogy a máltai európai parlamenti delegáció a parlamenti képviselőkével azonos tiszteletdíjban részesül ahhoz, hogy Brüsszelben és Máltán is fenntarthasson irodát.

Talán jó lenne, ha a biztosok és a parlamenti képviselők évente auditált pénzügyi jelentéseket töltenének ki valamennyi kézhez kapott jövedelmükről. Ezek a jelentések nyilvánosak lehetnek. Talán ez a javaslat egyensúlyt teremthet az adatvédelem és az átláthatóság két fontos kérdése között.

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban.(FI) Elnök úr, én sok kérdéssel egyetértek, amit ez a jelentés felvet, és amelyről csütörtökön szavazunk. A jövőben a Tanácsnak biztosítania kell, hogy valamennyi vitája, dokumentuma és információja nyitva álljon a nyilvánosság fürkésző tekintete előtt.

A jelentésnek azt a javaslatát is támogatom, hogy több információ szerepeljen a Parlament honlapján a képviselők tevékenységéről és jelenlétéről.

 

14. A védelem és a biztonság területéhez kapcsolódó közbeszerzések (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Lambsdorff úr jelentése (A6-0415/2008) a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében a védelem és biztonság területén egyes építési beruházásokra, árubeszerzésekre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0766 – C6-0467/2007 – 2007/0280(COD)).

 
  
MPphoto
 

  Alexander Graf Lambsdorff, előadó.(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, világszerte jelenleg 13 EU-misszió van, amelyek révén segítünk a béke és a stabilitás helyreállításában. Kilenc misszió már befejezte küldetését. Sok ilyen műveletben a fegyveres erők – közöttük gyakran tagállamaink rendőrtisztjei – igen nehéz környezetbe kerülnek bevetésre. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy még sokkal több válsággóc van, és hogy a nemzetközi politikában az európai intervenció iránti igény nagyobb valószínűséggel nő, mint csökken, és sajnálatos módon azt is tudjuk, hogy mi európaiak gyakran nem vagyunk olyan helyzetben, hogy úgy hajtsuk végre misszióinkat, ahogyan kellene, optimális felszereléssel, interoperábilis és stratégiai szempontok alapján áthelyezhető módon. Ezt el kell érnünk, mert ezzel tartozunk a műveletekben világszerte résztvevő katonáinknak és rendőreinknek. Ez a cél azonban még távol van.

Ennek egyik oka a védelmi felszerelések fragmentált piaca. A 27 tagállam 89 különböző, időnként megkettőzött kutatási programot enged meg magának. Az Egyesült Államokban csak 29 ilyen van. A termékek fejlesztésben túl kevés az együttműködés a tagállamok között. Az úgynevezett hagyományos szállítókat preferálják a nem hagyományos, de talán jobb szállítókkal szemben, és ez az, amit meg akarunk változtatni.

A védelmi felszerelések európai piacán évente mintegy 91 milliárd euró összegben szerzünk be árukat és szolgáltatásokat. Ebből átlagosan csak 13%-ra írnak ki európai pályázatokat. Teszem hozzá, az a sajnálatra méltó ország, amely hátul kullog e tekintetben, mindössze 2%-kal Németország. A lényeg azonban az, hogy a védelemhez kapcsolódó termékek belső piaca nem működik. Ebben a high-tech iparágban sok fontos innovációt nem tudunk hasznosítani, fegyveres erőink nem kapják meg a legjobb felszerelést, és az adófizetők pénzét elpazarolják. A következmény pedig az, hogy a fejlett védelemi termékek egyre drágábbak, miközben a védelmi költségvetés ugyanaz marad, vagy még csökken is. Ilyen helyzetben egyértelmű, hogy miről van szó. Nem arról, hogy a fegyverkezési kiadásokat növeljük, hanem arról, hogy a meglévő pénzt okosabban költsük el. Ez az, amit tennünk kell. Ezzel tartozunk az adófizetőinknek.

Ezért a Parlament 2005-ben egy jelentésében felhívást intézett a Bizottsághoz, hogy terjesszen elő egy irányelvet erre az ágazatra. Ez a Parlamenttel és a Tanáccsal egyetértésben megtörtént. Fontos volt számunkra és előadóként számomra is, hogy Sarkozy elnök a francia elnökség prioritásairól szóló beszédében kifejezetten megemlítette az európai védelmi felszerelési piacot. Ezzel világossá vált, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság egységes erőfeszítéseket tesz e téren. Az első olvasatban elért megállapodás ennek a közös politikai akaratnak az eredménye. Holnap – remélhetőleg együtt – egy új európai jogi keret alapjait tesszük le, amely biztosítja majd a piac tényleges megnyitását, a nagyobb átláthatóságot és a versenyt a közbeszerzéseket illetően.

Ezt az irányelvet összefüggéseiben is kell néznünk. Decemberben sikeresen elfogadtuk a védelemhez kapcsolódó termékek Közösségen belüli átadásáról szóló irányelvet. A ma előttünk fekvő irányelv az európai védelmi felszerelési csomag második fontos építőköve. Bár a két irányelv elméletben egymástól függetlenül működik, a gyakorlatban szükségük van egymásra. Ez egy másik oka annak, amiért olyan fontos, hogy holnap befejezzük a védelmi felszerelési csomaggal kapcsolatos munkánkat. Ez holnapra nem forradalmasítja a piacot, ez egyértelmű, de fontos lépést jelent a helyes irányba, és jelentős mértékben elő tudja mozdítani az európai biztonsági és védelmi politikát.

Szeretnék őszinte köszönetet mondani kollégáimnak, az árnyékelőadóknak, Charlotte Cederschiöldnek, Barbara Weilernek és Gisela Kallenbachnak igen korrekt, néha kritikus, de mindig konstruktív együttműködésükért. Ugyancsak köszönetet szeretnék mondani a Tanácsnak és a Bizottságnak. Minden résztvevő a politikai akarat, a professzionizmus és a kompromisszumkészség szerencsés elegyét mutatta fel.

Tartozunk azzal a polgárainknak, hogy együtt alkossunk Európa érdekében konstruktív politikát. Remélem, hogy ezeket a kötelezettségeinket holnap a csomag elfogadásával a saját illetékességi körünkben teljesítjük. Egyébként ezt a vitát Brüsszelben és nem Strasbourgban kellene tartanunk. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is hadd kérjek elnézést az erőtlen hang miatt, de nagyon megfáztam.

Önök most fognak szavazni egy, a honvédelmi és biztonsági felszerelések közbeszerzéséről szóló irányelvre irányuló javaslatról, amit a Bizottság 2008 decemberében terjesztett elő az úgynevezett „védelmi csomag” részeként. Ez a javaslat nagy lépés előre a közös európai védelmi piac létrehozása felé, amely önmagában is fontos hozzájárulás az Unió biztonsági és védelmi politikájához. Más szavakkal, ez az irányelv egy politikai szempontból rendkívül fontos instrumentum, amely segít majd Európa védelmi képességeinek megerősítésében, a közkiadások hatékonyabbá tételében és polgáraink biztonságának fokozásában.

A javaslatra irányuló tárgyalási folyamat élvezte a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti szoros együttműködés előnyeit. Ezért szeretnék őszintén köszönetet mondani az előadónak, Lambsdorff úrnak az intenzív és hatékony munkáért, amellyel már az első olvasatban megállapodást sikerült elérnie a Tanáccsal. Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak konstruktív együttműködésükért. Gratulálni kívánok a francia elnökségnek és a szlovén elnökségnek is, amiért olyan sikeresen ösztökélték a tárgyalásokat a Tanácsban. És utoljára, de nem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani a cseh elnökségnek e dosszié véglegesítésére vonatkozó elkötelezettségéért.

A Bizottság üdvözli azt a szöveget, ami most előttünk áll. Az új irányelvet kifejezetten a védelmi és biztonsági közbeszerzésekre szabtuk. Az megadja a szerződést kötő hatóságnak a gyakran kifejezetten bonyolult és érzékeny szerződések megtárgyalásához számukra szükséges rugalmasságot. Azt is lehetővé teszi számunkra, hogy különleges biztonsági klauzulákat kössenek ki a minősített információ védelmére és az ellátás biztonságának megteremtésére. Mindez az irányelvet olyan eszközzé teszi, amelyet a tagállamok védelmi közbeszerzéseik legnagyobb részénél alkalmazhatnak a nélkül, hogy biztonsági érdekeiket veszélyeztetnék.

Az új irányelv a nem katonai biztonság terén is vonatkozik az érzékeny közbeszerzésekre. Ez a megközelítés összhangban áll a mai stratégiai környezettel, amelyben a transznacionális fenyegetések és az új technológiák elmossák a katonai és a nem katonai, a belső és a külső biztonság közötti választóvonalat. A közbeszerzés nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a fejleményeket: olyan esetekben, amikor például a rendőri erők felszerelése hasonló a védelmi felszereléshez, logikus, hogy ugyanazokat a közbeszerzési szabályokat alkalmazzuk.

Mindennek komoly előnyei lesznek: az új irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az EK Szerződés 296. cikke szerinti mentesség alkalmazását a kivételes esetekre korlátozzák. Ennél fogva a belső piac elvei végre az európai védelmi és biztonsági piacok fontos részeire is vonatkoznak majd. Méltányos és átlátható közbeszerzési szabályok vonatkoznak majd az egész Unióra, lehetővé téve a vállalatok számára, hogy más tagállamokban könnyebben pályázzanak. Az európai ipar sokkal nagyobb „hazai” piacot kap, nagyobb gyártási sorozatokkal és méretgazdaságossággal. Ez csökkenteni fogja a költségeket, és alacsonyabb árakhoz vezet.

Végezetül, mindenki javára elérjük a piacok nagyobb nyitottságát: az ipar versengőbbé válik, a fegyveres erők jobb minőségű árut kapnak a pénzükért, és az adófizetők is élvezhetik a közkiadások hatékonyabbá válásának előnyeit. Mindez az önök munkájának és az önök inputjának is a gyümölcse. Ezért hadd mondjak még egyszer köszönetet önöknek, és hadd gratuláljak önöknek.

 
  
MPphoto
 

  Charlotte Cederschiöld, a PPE-DE képviselőcsoport nevében.(SV) Elnök úr, a védelemhez kapcsolódó termékek európai piaca nem születik meg holnapra, de az előadó magabiztos együttműködést alakított ki, ami a Tanáccsal és különösen a Bizottsággal együtt segített bennünket abban, hogy megtegyük az első nagyon fontos lépést. Mostantól a belső piac alapszabályok a védelemhez kapcsolódó termékekre is egyértelműen kiterjednek, és ennek elő kell mozdítania az árcsökkenést. A nyitottabb piac hozzájárul az európai versenyképességhez és a felszerelések hatékonyabb előállításához.

A francia kormány is dicséretet érdemel konstruktív szerepéért, de természetesen az előadó, Lambsdorff úr volt a legfontosabb szereplő. Szeretnék köszönetet mondani a védelmi iparnak is értékes hozzájárulásáért, amely növelte a rugalmasságot. A 2004. évi közbeszerzési irányelv sok elemét itt is megtartottuk. Ugyanakkor tiszteletben tartottuk például a nemzeti biztonsági érdekeket és az ellátás speciális feltételeit, valamint az információ védelmét. A 296. cikk alkalmazását a jelenlegi jogszabálynak megfelelően fenntartottuk, de megakadályoztuk az azzal való visszaélést. Ezt az iparnak is üdvözölnie kell, ami természetesen továbbra is befolyásolhatja az irányelv végrehajtását, valamint az új gyakorlatok kialakítását.

Mi a Parlamentben örülünk annak, hogy a Tanáccsal félúton találkoztunk a küszöbértékek és az átláthatóság tekintetében, hogy csak néhány példát nevezzek meg, az Európai Parlament, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és az előadó számos sikere közül. Én személyesen is örülök annak, hogy a legellentmondásosabb kérdések megoldása is lehetővé vált a hatályos EK-jogra tekintettel. Ha a Parlament reményeim és hitem szerint széles körben támogatja ezt a jelentést, akkor fontos és logikus lépést teszünk előre.

Őszintén köszönetet mondok valamennyi képviselőtársamnak és más érintetteknek, akik segítettek ebben a konstruktív és izgalmas folyamatban.

 
  
MPphoto
 

  Barbara Weiler, a PSE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a múlt év végén néhány figyelemre méltó főcím jelent meg, kikiáltva, hogy „a világ újra fegyverkezik”, „a fegyverkereskedelem virágzik”, „a védelmi felszerelések ipara drága a verseny hiánya miatt”, és szóltak korrupciós esetekről Németországban, valamint az Európai Unió más országaiban. Mi, szociáldemokraták teljesen egyértelműen ellenezzük az ilyen jellegű fegyverkezési versenyt, a fegyverzetek ilyen növelését, de a korrupcióval szembeni laissez-faire hozzáállást is. Ebben a kérdésben egyetértünk nemzeti kollégáinkkal.

Ennek a jogszabálycsomagnak a célja a ma tárgyalt, az ellátásról és a közbeszerzésről szóló két irányelvvel annak biztosítása, hogy ne csak a versenyképességről beszéljünk, hanem arról is, hogy vessünk véget az adófizetők pénzének a védelmi felszerelések termelése terén történő pazarlásának, és akadályozzuk meg a korrupciót. Ezek önmagukban is elég indokul szolgálnak a szociáldemokratáknak ahhoz, hogy elfogadják az eredményt.

Létrejön a védelem és a biztonság területén az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó szerződések odaítélésének európai jogi kerete; a tagállamok hatékonyabban működnek együtt egymással, más szavakkal, nem lesznek szükségtelen átfedések, és a fegyverkereskedő cégek nem tudják majd megtéveszteni a tagállamokat, és általánosságban nagyobb lesz a verseny és kevesebb a 296. cikk szerinti kivétel.

Számunkra, képviselők számára – úgy vélem, minden képviselőcsoport esetében – fontos volt a jogorvoslati irányelv, azaz, a Fruteau úr által előkészített irányelv bevezetése. Ami a Tanácsot illeti, ez nem volt olyan egyértelmű. Számunkra fontos volt, hogy korrupció esetén legyenek szankciók, akár a szerződéskötésből való kizárásig terjedően. Úgy vélem, ez újdonság ennek az iparágnak a számára, amit mostanáig elkényeztettünk.

Ugyanakkor az is fontos volt számunkra, hogy az eredmények mind a 27 tagállamban megvalósíthatók legyenek. Még akkor is, ha csak hat vagy hét tagállam rendelkezik saját gyártással, és valamivel kevesebben vesznek részt a kereskedelemben, fontos, hogy mind a 27 tagállam mögöttünk álljon. Ezt sikerült elérnünk. Nem vagyok bizonyos abban, hogy minden úgy fog működni, ahogyan elképzeljük, és ezért belefoglaltuk azt, hogy a Parlament továbbra is szeretne bizonyos fokú ellenőrzést gyakorolni. Tájékoztatást akarunk nemcsak automatikusan a Bizottságtól, hanem tájékoztatást akarunk az eredményekről és ezen irányelvcsomag átültetéséről is.

A jövőben, amikor még erősebb lesz az európai belső piac és európai befolyást szerez, amint azt Sarkozy úr természetesen tervezte, akkor az Európai Parlamentnek, mint Európa választott intézményének részt kell vennie a valódi ellenőrzésben, olyan ellenőrzésben, amely megvalósul a nemzeti parlamenteknél, de még nincs meg az Európai Parlamentnél. Ez azonban a jövő feladata. Németországban például megégettük az ujjunkat a védelmi felszerelések gyártásával és a megemelt árakkal kapcsolatban. Itt van nekünk a Eurofighter – egy rendkívül drága, ha nem a legdrágább projekt –, és bizonyos vagyok benne, hogy valamennyi tagállamnak vannak hasonló tapasztalatai.

Végezetül, én nem akarok köszönetet mondani. Az együttműködés egészen konstruktív volt, és legfőképp az eredmények voltak jelentősek. Egészen őszintén szeretném azonban kimondani, hogy a Parlament eljárása tűrhetetlen volt. A Tanáccsal és a Bizottsággal első olvasatban elérendő kompromisszum egyszerűen nem lehet ennek a Háznak a dolga. Emiatt ennek az eljárásnak a jövőben abszolút kivételesnek kell lennie. Ennél a jogszabálycsomagnál nem volt rá szükség. Ragaszkodnunk kell a fegyvereinkhez, és közvetlenül a szavazás után véget kell vetnünk az ilyen jellegű eljárásnak a nem parlamenti munka esetén.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Silviu Buşoi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok kollégámnak, Lambsdorff úrnak a kiváló jelentéséhez. Én tudom, hogy elkötelezte magát ezen igen fontos munka mellett. Alapvető fontosságúnak tekintem a közös fegyverpiac, valamint az ehhez szükséges jogi keretek létrehozását ahhoz, hogy továbbfejleszthessük az európai biztonsági és védelmi politikát.

Üdvözlöm azt a fontos eredményt is, hogy a szerződés elveit, különösen az átláthatóságot, a diszkriminációmentességet és a nyitottságot a védelmi és biztonsági piacon is megvalósítják, és amint már kifejtették, ez a védelmi kiadások hatékonyságának javulását fogja eredményezni.

A Bizottság javaslata, valamint Lambsdorff úr jelentése a közbeszerzési szerződésekre sikeresen létrehozott egy jogszabálycsomagot a biztonság és védelem területén, ami lehetővé teszi a közös fegyverpiac megfelelő működését.

Legalább két olyan dolgot szeretnék említeni, ami jelentős javulást hozhat mind a szállítók, mind a szerződéskötő hatóságok számára azzal a céllal, hogy védjék az EU és tagállamai biztonságát. Itt megemlíteném az ellátás biztonságához kapcsolódó rendelkezéseket, nevezetesen a szerződéskötő hatóságoknak a pályázókra és az alvállalkozókra vonatkozó információ biztosítását, valamint azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyeket a pályázóknak kell vállalniuk az ellátás biztonsága érdekében. Másrészről a felülvizsgálati eljárás bevezetése a pályázókat is védi, mivel ez garantálja, hogy a pályáztatási folyamat méltányos legyen, és ne forduljon elő diszkrimináció.

A javaslat fokozza a munkafolyamat átláthatóságát, és a tagállamoknak sem kell tartaniuk ettől, mivel garantált a biztonsági érdekeik megóvása, különösen azzal, hogy a javaslat fenntartja az információ közzététele alóli mentességeket azokban az esetekben, amikor biztonsági érdekekről van szó.

Zárásképpen szeretném hangsúlyozni, hogy rendkívül fontos számunkra, hogy legyen egy közös európai védelmi piac. Ugyanakkor, amikor a jövőben erről a kérdésről – a közös európai védelmi piacról – vagy talán ennél érzékenyebb kérdésekről, például az ellentételezésről tárgyalunk, komolyan figyelembe kell vennünk valamennyi tagállam stratégiai érdekeit és konkrét helyzetét.

 
  
MPphoto
 

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében.(PL) Elnök úr, biztos úr, Lambsdorff úr kiváló munkát végzett. Gratulálok. A közpénzek elköltése mindig erőteljes érzelmeket kelt. Ez különösen igaz a hadsereg vagy a védelmi erők számára történő közbeszerzések esetén. Itt hatalmas pénzösszegekről van szó, és azokat a gyártókat és szolgáltatókat kell kiválasztanunk, amelyek a legjobb színvonalat és nem a legolcsóbb megoldást nyújtják. Kiváló minőségre van szükségünk – ésszerű áron.

Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az összes munkát milyen alapossággal végzik, milyen minőségű anyagokat használnak fel, de olyan különleges kérdéseket is, mint a bizalmasság, sőt titkosság, különösen a kritikus kérdésekkel kapcsolatban. Ezek az ügyek kapcsolódnak az ellentételezés és a befektetés megtérülése biztosításának kérdéseihez is. Úgy vélem, vissza kell térnünk erre a témára. Azt hiszem, az irányelvre irányuló javaslatban bemutatott álláspont helyes. Véleményem szerint a javasolt megoldások a védelem területén javítani fognak az európai közbeszerzési rendszer hatékonyságán. Megérdemlik, hogy elfogadjuk őket.

 
  
MPphoto
 

  Gisela Kallenbach, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak a jó együttműködésért, mert az eljárást érő minden indokolt kritika ellenére az első olvasat esetében ez az együttműködés valóban az előfeltétele volt annak, hogy a Parlament hangját világosan érzékelni lehessen a háromoldalú párbeszéd során.

Ma egy kereskedelmi áru tekintetében döntünk a kompromisszumról, amelynek a korábbi piaca csak néhány tagállamra korlátozódott. Számomra igazi élmény volt csak azt látni, hogy a belső piac és a verseny tiszta tanainak védelmezői hirtelen mindent megtesznek annak érdekében, hogy továbbra is a nemzeti döntéshozatali és különválasztási mechanizmusokat használhassák. Ez nem sikerült nekik, és ez jó.

Miért történt ez? Azért, mert a jövőbeni nagyobb verseny a védelmi felszerelések kereskedelmében remélhetőleg az árdiktátumok megszűnéséhez és annak esélyéhez vezet, hogy az e célra kevesebb közpénzt költenek, és azt hatékonyabban használják fel. Ugyanez vonatkozik a korrupció visszaszorítására. Ezzel tartozunk a polgárainknak. Az is világos, hogy mostantól egyértelmű pályázati feltételeket kell alkalmazni, ami a szerződések odaítélését illetően nagyobb átláthatósághoz vezet, és végre valódi esélyt ad a KKV-knak is a piacra való belépésre. Ezenkívül a pályáztatási folyamat elkerülésére szolgáló összes elképzelhető kiskapu igénybevételének lehetőségét csökkentettük, és az előirányzattól való minden eltérést előre a Bizottsággal egyeztetni kell. A barter-megállapodásokat, amelyeket ez idáig a jog ugyan tiltott, de bevett gyakorlatnak számított, ez az irányelv sem legalizálta. Utoljára, de nem utolsósorban, most először lehet a jogorvoslatot kihasználni.

Reméltem, hogy tovább is európaizálhatjuk a szabályozást, csökkenthetjük a küszöbértékeket, és így nagyobb átláthatóságot érhetünk el, de ez így is fontos lépés a helyes irányba, és én már előre örülök az irányelv átültetésének.

 
  
MPphoto
 

  Tobias Pflüger, az GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, ez az irányelv a védelmi csomag része, amelynek kontextusa – idézem – „az erősebb és versenyképesebb európai védelmi iparra vonatkozó stratégia”. A vezető irányelv – mint sok más esetben – a védelemhez kapcsolódó termékek, tehát a fegyverek esetén is a szabad piac, és a fegyverek gyilkolásra és háború megvívására valók. Az irányelv célja az EU fegyvergyártása hatékonyságának és versenyképességének javítása. Swoboda úr világosan beszélt az előző vitában. Azt mondta, hogy jobb kiindulási feltételekre van szükség az európai fegyvergyártás számára, tekintettel különösen az Egyesült Államokból induló versenyre.

2005-ben az EU tagállamai együttesen első alkalommal a világ legnagyobb fegyverexportőrévé váltak. Ennek az exportnak 70%-a négy nagy államból származott, Franciaországból, Németországból, az Egyesült Királyságból és Olaszországból. A főbb importőr államok a közel-keleti országok. Gondoskodásunknak nem a hatékonyabb hadiiparra, inkább a leszerelésre kellene irányulnia, de – a hadiipar hatékonyságától eltérően – erre vonatkozóan nincs irányelv. Igen egyértelmű, hogy itt valójában miről van szó.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Schwab (PPE-DE).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is szeretnék őszinte köszönetet mondani a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság előadójának, de a biztonsági és védelmi albizottságnak és annak előadójának, valamint a Lambsdorff-jelentésre vonatkozó vélemény szerzőjének, barátomnak, Karl von Wogaunak.

Itt most nem az európai belső piacon kívüli államokba történő fegyverexportról tárgyalunk, hanem csak arról a kérdésről, hogy az európai belső piacon, azaz az Európai Unió 27 tagállamában miként lehet a fegyverek értékesítését és a fegyverkereskedelmet költséghatékonyabbá és általában hatékonyabbá tenni. Én üdvözlöm azt, hogy a Parlament közös álláspontot fogadott el, mert ennek eredményeként a polgárok végső soron jelentős megtakarítást érnek el ezen az évi mintegy 70 milliárd eurós piacon, ezért bizonyos tekintetben nekik békeosztalék fizethető.

Ez a munka és – kissé csalódást kelt, hogy a Tanácsnak csak igen kevés képviselője van itt ma – ez a határozat rendkívüli módon üdvözlendő, tekintettel a tagállamok között a múltban folyt rendkívül nehéz tárgyalásokra. Olyannyira egyetértek a háromoldalú párbeszéd során tapasztalt nehézségekre vonatkozó, a szociáldemokraták által kifejtett véleménnyel, hogy el kell mondanom, egy szép napon ezzel mérföldkövet érünk majd el az európai védelmi politikában. Annál szomorúbb vagyok, hogy képviselőtársaim közül csak ilyen kevesen akarnak jelen lenni ennél a határozatnál.

Ma reggel ünnepeltük az euró tíz évét. Remélem, hogy néhány év múlva úgy fogunk visszatekinteni a mai napra, mint a tagállamok közötti európai együttműködésben a védelem és a kül- és biztonságpolitika terén elért mérföldkőre, mert a jövőben az az elv az lesz érvényes, hogy amit a saját tagállamunktól megkövetelünk, az vonatkozik majd automatikusan minden más tagállamra. Ez a bizalom nagyarányú megelőlegezését jelenti, amelyre a tagállamok most hajlandóvá váltak. Ezért nyomatékosan köszönetet mondok.

Ugyanakkor szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak, amely nagy lendülettel dolgozott ezen az irányelven és legyőzte a tagállamok szembenállását, és konstruktívan próbált meg a Parlamentnek segíteni, hogy utat találjon a közbeszerzési törvény kusza bozótjában. A pozitív pontokat már említették, ide értve a közbeszerzési törvény hasznos módosításait, én nem kívánom ezeket megismételni.

A védelemmel kapcsolatos termékek valódi európai belső piaca létrehozására irányuló csomag második részével valójában még egy fontos mérföldkövet magunk mögött hagytunk. Ez is megerősíti az Európai Unió autonóm reagálóképességét a nemzetközi válságok idején; ez az a munka, amelynek von Wogau úr a biztonsági és védelmi albizottságban szentelte magát. Ha ezután, amint a közelmúltban leírták, lehetségessé válik, hogy az Európai Unió ír tábornok vezetése alatt, lengyel helyettessel és 16 tagállamból származó csapatokkal autonóm műveletet hajtson végre Afrikában, akkor ez megmutatja, hogy az Európai Unió milyen messze jutott előre a védelem Európájának felépítésében. Tovább kell haladnunk ezen az úton. Köszönöm szépen.

 
  
MPphoto
 

  Joel Hasse Ferreira (PSE).(PT) Elnök úr, először is szeretném elismerésemet kifejezni az előadónak, Lambsdorff úrnak, és az árnyékelőadóknak, különösen Weiler asszonynak.

Hölgyeim és uraim, lényegesnek tartom, hogy tegyünk lépéseket a nemzeti védelmi piacok integrációja, sőt a termelés stratégiai összehangolása felé. Előre kell lépnünk – az összes szükséges sajátossággal és elővigyázatossággal – a belső piac alapszabályainak a védelmi iparral történő alkalmazásával, az Európai Unió tagállamait érintő pályáztatási folyamatok és az odaítélt szerződések átláthatóságának fokozásával. Ugyanakkor azonban segítenünk kell azoknak a feltételeknek a megteremtésében, amelyek az európai védelmi felszereléseket és termékeket versenyképesebbé teszik a világ piacain.

Fontosnak tartom, McCreevy biztos, hogy ez az irányelv képes legyen javítani a közbeszerzési szerződések jogi keretét a védelem és a biztonság területén. Elő kell segítenie a belső piac felépítését, miközben nyilvánvalóan tiszteletben kell tartani a tagállamok jogait és érdekeit, különösen a biztonság terén; én kifejezetten azokra a tagállamokra utalok, amelyek fegyvereket, lőszereket és védelmi és biztonsági felszereléseket gyártanak, mint például a saját hazám.

Elnök úr, szeretnék rámutatni azokra a rendelkezésekre, amelyek – különösen az alvállalkozói szerződések szabályainak javításával – megkönnyítik a kis- és közepes vállalkozások számára az e piacokra való bejutást. Hangsúlyozom az ipar szerkezetére gyakorolt nagyobb és mélyrehatóbb hatás jövőbeni lehetőségét is annak érdekében, hogy a védelmi iparban valódi európai piac jöjjön létre. Ez is hozzájárulhat a kutatás és fejlesztés megerősítéséhez, nemcsak ezeken az iparágakon belül, hanem az európai iparnak abban a részében is, ami hadiipari fejlesztésből táplálkozik.

Zárásképpen, azt hiszem, hivatkozni lehetne a védelmi ipar és az Unió külpolitikája közötti nyilvánvaló kapcsolatra. Most azonban egy elhangzott felszólalásra válaszul a klasszikus római mondást szeretném idézni: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”. Az Európai Unióban, mert hogy az egy szinte pacifista szuperhatalom, ezt az iparágat „védelmi iparnak” nevezzük, és nem „hadiiparnak”, mert békét akarunk, nem háborút. Ezért van szükségünk védelmi iparra.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Onyszkiewicz (ALDE).(PL) Elnök úr, az Egyesült Államok mintegy 500 milliárd dollárt költ a védelemre. Az Európai Unió valamivel többet, mint 200 milliárdot ugyanerre a célra. Azonban a kérdés az, hogy az Európai Unió tagállamainak katonai képességei valóban tükrözik-e ezt a 200 milliárdosbefektetést, mint ahogyan ez megvan az Egyesült Államokban. Amikor én védelmi miniszter voltam, találkoztam az ipar képviselőivel és elmondtam nekik, hogy én a honvédelemért, nem pedig az ipar védelméért felelős miniszter vagyok. Azt hiszem, hogy az a fajta irányelv, amelyről ma tárgyalunk, és amelyért szeretném kifejezni köszönetemet és hálámat Lambsdorff úrnak, oda fog vezetni, hogy a védelemre költött hatalmas összegeket jelentősen ésszerűbb és hasznosabb módon költsük el, és az Európai Unió katonai képességei tükrözni fogják a védelemre költött ráfordítások szintjét.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Beer (Verts/ALE).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én ismételten szeretnék rámutatni arra, hogy csomagról beszélünk: a decemberi állásfoglalásról és erről a mai vitáról. Csak amikor a kettőt együtt tekintjük – a védelemhez kapcsolódó termékek Közösségen belüli ellátásáról szóló rendeletet és most a közbeszerzési irányelvet –, csak akkor van értelmük.

Én készítettem el a Külügyi Bizottság véleményét. Nekünk egy lényeges politikai célunk volt, nevezetesen, hogy az európai fegyvergyártás harmonizálásával és az EU-n belüli liberalizálásával egyidejűleg szigorúbb eszközöket kell létrehozni az ellenőrzésre az EU-n kívülre irányuló export kérdésére tekintettel. Ha megemlítjük a negatív főcímeket, meg kell említenünk a jókat is. A tavalyi év végén tartott legutóbbi ülésén a Tanács a francia elnökség alatt jogilag kötelező instrumentumként fogadta el a magatartási kódexet. Ez jó, és ez az, amit a Parlament mindig is kért.

Ismételten szeretnék rámutatni ezért, hogy ez a harmonizáció, amit mi helyesnek tartunk – és nemcsak a harmonizáció, hanem az irányelv megsértése esetén alkalmazandó szankcionálási mechanizmus kidolgozása is –, most már a nemzetállamok és a képviselők ellenőrzése alatt van. Ezt a folyamatot – és nem csak a harmonizációt – nagy érdeklődéssel követni fogjuk.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Toubon (PPE-DE). (FR) Elnök úr, én is támogatni kívánom a Schwab úr által néhány perccel ezelőtt kifejtett irányvonalat. Az, hogy a mai napon elfogadjuk ezt az irányelvet, lényeges döntés, és ezt előadónk, Lambsdorff úr és árnyékelőadónk, Charlotte Cederschiöld nagyon is figyelemre méltó erőfeszítéseinek tulajdoníthatjuk, akiknek köszönetet mondok, és természetesen a francia elnökségnek is, amely a tavalyi év végén nagy erőfeszítést tett a kompromisszum elérése érdekében.

Valójában ma befejezzük azt a ciklust, ami figyelemre méltóan gyors volt, mindössze néhány hónap, ami magában foglalja a védelmi termékek belső piacára vonatkozó decemberben elfogadott irányelvet, az exportra vonatkozó magatartási kódexet, amely ugyanakkor vált törvénnyé, és végül ezt az irányelvet, amely a Szerződés 296. cikkét hozza összhangba a közbeszerzés közös szabályaival. Ez az egész halmaz valójában, ha így fejezhetem ki magam, a védelmi gazdaság közösségesítésére kötelez bennünket. Ez természetesen ellentétesnek tűnhet a szuverenitás vágyával vagy akár a védelmi politikák legfőbb jellemzőivel. Sőt, ezt az állami szuverenitások integrációja iránti vágyaként fordíthatjuk le.

Ugyanez figyelhető meg az igazságszolgáltatás terén. Az egész francia elnökség alatt – és a portugál és a szlovén elnökség óta – hatalmas lépést tettünk előre egy másik olyan területen, ahol a nemzeti szuverenitások mindenféle megállapodást vagy együttműködést meg kívántak akadályozni.

Valójában, hölgyeim és uraim, úgy vélem, egy ilyen szöveg elfogadásával segítünk az európai projekt természetére és formájára vonatkozó ideológiai vita lezárásában. Ez egy terület és egy hatalom, és egyre inkább elismerik majd a védelem- és a külpolitika terén.

 
  
MPphoto
 

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). - Elnök úr, brit konzervatívként mi általában erőteljesen kiállunk a nyitott piacok mellett, de amint számos felszólaló megerősítette, e jelentés mögöttes iránya az európai biztonság- és védelempolitika, valamint az EU-integráció megerősítése, nem pedig bármiféle gazdasági haszon. Az biztos, hogy annak semmi köze nincs a védelmi képességek erősítéséhez.

Azt látom, hogy a védelemmel kapcsolatos közbeszerzésekben lehet némi marginális haszna a tekintetben, hogy az Egyesült Királyság könnyebben hozzáfér néhány más európai ország piacához. De mások számára sokkal nagyobb előnyt jelent a bejutás az Egyesült Királyság piacára, amelynek a védelmi kiadásai a legnagyobban – és egyébként az Egyesült Királyságban már most is a legnyitottabb a védelmi közbeszerzési piac Európában.

Különösen aggályosnak tartom azt, hogy a javasolt szabályok alapján az a kormány vagy társaság, amely hatalmas beruházást hajtott végre a védelmi K+F valamilyen vonatkozásában, lehetséges, hogy nem lesz olyan helyzetben, hogy kárpótolja magát ezért a beruházásért a fejlesztési és a gyártási fázisban. Elvárják, hogy a fejlesztési szerződések legyenek nyitottak az európai verseny előtt, és így nem hagynak eszközt a nemzeti kormányok kezében a szellemi tulajdonjogok, a munkahelyek vagy exportlehetőségek védelmére. Ez fékezni fogja a K+F-et.

Vannak más aggályok is, de azt kell mondanom, hogy erre a jelentésre védelmi, ipari vagy akár gazdasági szempontból sincs igazán szükség.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). - Elnök úr, a védelmi közbeszerzésekre vonatkozó irányelv fontos lépés a védelmi felszerelések európai piaca (EDEM) és az európai biztonság- és védelempolitika felé. Én elismerem a szabadpiac elveinek a védelmi ügyletek elkerülhetetlen titkosságával való egyeztetésének, valamint a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó közös szabályok és a védelmi szerződésekhez kapcsolódó egyedi gyakorlatok összeegyeztethetőségének nehézségeit.

Ezeknek a nagyon bonyolult rendeleteknek természetesen ki kell állniuk a gyakorlat próbáját, mert olyan egymással ellentétes elemeknek ugyanabba a dobozba illesztése, mint az átláthatóság és a titkosság, továbbá a közös vonások és az egyediség folyamatos monitorozást, valamint eltökéltséget igényel arra, hogy minden egyedi, az egyik vagy a másik oldal előnyben részesítésére irányuló kísérlet büntetésben részesüljön a négy elem közötti finom egyensúly megőrzésére irányuló folyamatos erőfeszítések során.

A megfelelő működés tehát egyszerre lesz az EU-testületek rendeltetése és határozottságának visszatükröződése abban, hogy eljátsszák a bíró szerepét ezen a kialakulóban lévő európai piacon, de a nemzeti védelem bajnokai – és mögöttük a tagállamok – valódi hajlandóságának a visszatükröződése is abban, hogy ezeket az új szabályokat tiszteletben tartsák, és a játékot valóban azoknak megfelelően játsszák.

Egy szó az ellentételezésről. Az olyan országok számára, mint az én hazám, Románia, az ellentételezés – legalábbis egyelőre – a nemzeti ipar túlélése biztosításának egy fontos mechanizmusa.

 
  
MPphoto
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE).(RO) Az európai egység és biztonság már megint veszélybe került a pénzügyi és gazdasági, valamint az energiaválság miatt. Ez ismételten rámutatott arra, hogy csak az egység és a szolidaritás teszi lehetővé számunkra, hogy sikeresen megbirkózzunk a modern világ legnagyobb problémáival.

A biztonsághoz és védelemhez kapcsolódó termékek piacán a közbeszerzésre irányadó közös és átlátható szabályok bevezetése fontos lépés az európai biztonságpolitika szigorításában. Egyben a piacgazdaság olyan konkrét mechanizmusa, amely lehetővé teszi az európai ipar számára, hogy sikeresen versenyezzen a világ főbb szereplőivel, különösen az Egyesült Államokban.

A lehető leghamarabb létre kell hozni egy szilárd közösségi rendszert az információbiztonság kezelésére, miközben megfelelő ellenőrző rendszert kell teremteni a biztonsághoz és védelemhez kapcsolódó termékek és felszerelések harmadik országokba történő exportjának ellenőrzésére. A Lisszaboni Szerződés ratifikálása és végrehajtása lehetővé fogja tenni a jól strukturált együttműködés tartós bázisának létrehozását a biztonságpolitika terén, ami lényeges az EU jövője szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Rogalski (UEN).(PL) Az 1990-es évek óta egyértelmű, hogy az európai védelmi piacok töredezettsége negatív gazdasági hatásokkal jár. Az elmúlt 20 évben a védelmi költségvetés csökkent, ami kisebb forgalomhoz és alacsonyabb foglalkoztatáshoz, valamint a kutatás és az katonai technológiák terén a befektetések visszafogásához vezetett.

Ma még a nagy tagállamoknak is gondot okoz az új védelmi rendszerek finanszírozása. Létre kellene hozni egy európai védelemtechnológiai és ipari bázist a tagállamok alapvető védelmi képességeinek fejlesztése érdekében. Ez a lépés alapvető ahhoz, hogy a védelem terén is megfelelhessünk a globális kihívásoknak.

Ugyancsak fontos a harmonizált európai jogi keret létrehozása, amely lehetővé tenné a tagállamok számára a közösségi rendelkezések olyan módon történő végrehajtását, hogy az ne fenyegesse saját védelmi érdekeiket. Nem szabad egy fontos elemről, nevezetesen az ellenőrzési eljárás bevezetéséről sem megfeledkeznünk. Ennek céljául azt kell kitűzni, hogy garantáljunk a pályázók számára hatékony jogi védelmet, mozdítsuk elő az átláthatóságot és a közbeszerzési folyamat során akadályozzuk meg a diszkriminációt.

 
  
MPphoto
 

  Emmanouil Angelakas (PPE-DE).(EL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni az előadónak, Lambsdorff úrnak, és az árnyékelőadóknak az általuk elvégzett fontos munkáért.

Az európai piac fő jellemzője a nemzeti szinten meglevő töredezettség. A védelmi és biztonsági ágazatokhoz kapcsolódó termékek exportja a nemzeti engedélyezései rendszerektől függ, amelyek eljárásai, hatáskörei és határidői is eltérnek.

Ez az új jogszabály előmozdítja az átláthatóságot és lefekteti a védelmi felszerelések egységes és nyitott európai piaca létrehozásának alapjait, ami egyben az európai biztonság- és védelempolitika megerősítésének alapvető tényezője.

Az is fontos, hogy a jogszabály alapvető rendelkezéseket tartalmaz az ellátás- és információbiztonságot illetően. Az Európai Közösségeket létrehozó Szerződés 296. cikkére való hivatkozást is egyértelművé tették, ami most már a tényleges mentességekre korlátozódik, amint arról a Szerződés rendelkezik, és amint azt az Európai Bíróság kérte.

Befejezésül szeretnék rámutatni, hogy fontos az is, hogy a jogszabály olyan rugalmas megoldásokat tartalmaz, amelyek megerősítik a kis- és közepes vállalkozások szerepét; ezek néhány tagállamban olyan ágazatot jelentenek, amely munkavállalók ezreit foglalkoztatja.

 
  
MPphoto
 

  Nickolay Mladenov (PPE-DE). - Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Lambsdorff úrnak a kiváló munkájáért és természetesen az árnyékelőadóknak is, különösen Cederschiöld asszonynak, de hadd húzzak alá valamit, amit Toubon úr mondott: a francia elnökség által végzett fantasztikus munkát, amellyel megállapodást értek el erről az irányelvről.

Remélem, hogy amikor néhány év múlva visszatérünk erre, rájövünk, nem kellett volna félnünk attól, hogy a közös európai piac okán az európai védelmi felszerelési piacról is beszéljünk. Európának közös védelmi érdeke és Európának közös érdeke, hogy legyen nagyobb a verseny.

Hadd mutassak rá ennek az irányelvnek egy olyan részére, amely sok tagállam számára nagyon fontos. Ilyen elsősorban az alvállalkozásra vonatkozó szöveg. Nagyon örülök annak, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal az alvállalkozásra vonatkozó szöveg kapcsán elért megállapodások nagymértékben tükrözik azt, amit a Parlament akart, nevezetesen, hogy nagyobb legyen az átláthatóság az alvállalkozások kérdésében; másodszor, hogy az alvállalkozói szerződések megszövegezésekor ne legyen nemzeti alapú diszkrimináció, és végül, hogy a nemzeti hatóságok engedélyezhessék a vállalkozóknak a szerződések legfeljebb 30%-ának alvállalkozásba adását.

Ez azt szolgálja, hogy egész Európában összehozzuk az ipart.

 
  
MPphoto
 

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a vita valamennyi résztvevőjének. Egyértelmű, hogy ez a szöveg kompromisszum, és mint olyan, nem fogadhat be a javítás szándékával tett minden javaslatot. Ugyanakkor azonban a Parlamentnek bőven van oka az elégedettségre.

Először is, a Parlament volt az, amely a Bizottságtól 2005. november 17-i állásfoglalásában a védelmi közbeszerzésekről szóló Zöld Könyvben kérte ennek az irányelvnek az előkészítését. Így nagyrészt az a Parlament javaslata.

Másodszor, ami ennél fontosabb, a jelenlegi szöveg jelentős mértékben hasznosította az önök hozzájárulását a folyamat során. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentős számú módosítása beépült a szövegbe, különösen a hatókörre, a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezésekre és az átláthatóságra vonatkozóan.

A Bizottság az összes ilyen módosítást el tudja fogadni, és ezért támogatja a szöveget. Meg vagyunk győződve arról, hogy ennek az irányelvnek lesz hatása, és hozzá fog járulni a valódi európai védelmi piac létrejöttéhez. Nézzünk szembe a tényekkel, mindössze öt évvel ezelőtt a legtöbb ember számára tiszta science fiction volt az a gondolat, hogy közösségi eszközökkel építsük fel ezt a piacot, mára azonban valósággá vált. Nem szabad elszalasztanunk ezt a lehetőséget.

 
  
  

ELNÖKÖL ROURE ASSZONY
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Alexander Graf Lambsdorff, előadó.(DE) Elnök asszony, arra sürgetném képviselőtársamat, van Orden urat, hogy gondolkozzon el azon a tényen, hogy az egyetlen ember, aki itt őt támogatja, az a német szélsőbal. A baloldalon ülő Pflüger úrnak meg azt mondanám, hogy vessen pillantást a jogszabályra, és akkor mindjárt megérti. Az egyáltalán nem az exportról, hanem az európai belső piacról szól.

Egyébként amit Weiler asszony mondott, az helyes. Ő azt mondta, hogy ezek a termékek a verseny hiánya miatt drágák. Igen, ahol nincs verseny, ott az áruk sokba kerülnek. Az európai belső piacra remélhetőleg több versenyt hozunk. Ettől még ezek a termékek bizonyára nem lesznek olcsók, de legalább méltányosan alakulnak az árak. Ez egy nagy lehetőség, lehetőség az ipar számára, hogy új piacokat tárjon fel, és lehetőség a közepes vállalkozások számára, hogy benyomuljanak ezekre a piacokra. Ez azonban – és ez nagyon fontos – lehetőség az átláthatóság és így a civil társadalom és sok nem kormányzati szervezet számára is, hogy jobban szemmel tudja tartani majd, hogy ez a piac miként strukturált, mi történik ott.

Kifejezetten szeretnék köszönetet mondani Mladenov úrnak és Toubon úrnak a projektben érintett szokatlan munkára történő utalásukért. Lényegében ez a projekt a második pillér alá tartozik, azaz az európai biztonság- és védelempolitika megerősítéséhez, amelyhez az első pillér egyik instrumentumát, nevezetesen a belső piaci irányelvet használja fel. A tagállamok között közvetítő francia elnökség kiváló munkája nélkül – és ez rendkívül nehéz feladat volt – mindez soha nem sikerült volna.

Ki kell tágítanunk ezeket a lehetőségeket. Ez lehetőség a politikai Európa számára. Ez lehetőség a közös kül- és biztonságpolitika számára, és lehetőség az értékek és a béke Európája számára. Ez egy olyan lehetőség, amellyel élnünk kell!

 
  
MPphoto
 

  Tobias Pflüger (GUE/NGL).(DE) Elnök asszony, az Eljárási Szabályzat 145. cikke szerint szeretnék kérelmet előterjeszteni. Személyes megszólítás okán a képviselőnek lehetősége van röviden reagálni.

Viszonylag gyorsan világossá válhat, hogy itt kik a szélsőségesek, ha megnézzük, hogy mindez miről szól. Ez a piaci extrémizmusról szól, ami ezen a területen előfordul. Én azt mondtam, hogy az Európai Unión belül a hatékonyabb védelmi iparnak hatása lenne természetesen a fegyverexportra is. Ezt senki sem tagadhatja. Bármi mást sugallni azonban csak az Európai Unióhoz való teljes fixáció lenne.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli állásfoglalások (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Bogdan Golik (PSE), írásban.(PL) Szeretnék rámutatni az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló irányelvre irányuló javaslata fontosságára, amit én erőteljesen támogatok.

Az irányelv megnyitja az utat ahhoz, hogy a biztonság és védelem területén megvalósuló közbeszerzéseket átlátható feltételekre alapozzák, a más tagállamokból érkező pályázókkal szembeni diszkrimináció nélkül, miközben ezzel egyidejűleg garantálható ezen országok biztonsága. Ezért olyan fontos, hogy felhívhassuk az Európai Közösséget létrehozó Szerződésnek azt a kikötését, amely szerint annak rendelkezései figyelmen kívül hagyhatók, ha ez az EU tagállama alapvető érdekeinek védelméhez elengedhetetlen.

A közös termelés, a közös beszerzés, a közbeszerzés – különösen a technológiailag legfejlettebb és ezért legdrágább berendezések esetében – nagyobb esélyt ad az európai biztonság- és védelempolitika sikerének. Az irányelvre irányuló javaslat, amit én támogatok, kedvező lépés az EU-tagállamok piacai megnyitására és az ezen ágazatban folyó vetélkedés mérséklése irányában az olyan országok közötti, amelyek kihasználhatnák a közös és költséghatékony megoldásokat.

Ugyanakkor szeretnék hangot adni fenntartásaimnak a védelmi felszerelések beszerzéséhez szükséges műszaki előírások megfogalmazása folyamatában vizsgált szabványok preferenciasorrendjét illetően. A magvalósítás prioritásainak megállapításáért a védelmi minisztereknek kell felelősséget vállalniuk.

Megfigyeltem másfelől, hogy a javaslatban nincs utalás az ellátási láncban bevált gyakorlatok kódexére – ezt az Európai Védelmi Ügynökség alakította ki –, amit a szállítók végrehajtanak. Nem egyértelmű ezért, hogy vajon ezt a kritériumot továbbra is figyelembe kell-e venni a szállítók kiválasztásakor.

 
  
MPphoto
 
 

  Dushana Zdravkova (PPE-DE), írásban.(BG) Határozott meggyőződésem, hogy a védelem és a biztonság valamennyi tagállam számára rendkívül fontos, de ez mindenekelőtt az Európai Unió polgárai, valamint az európai védelmi ipar érdeklődésére számot tartó terület.

Nem is kell mondani, hogy az irányelvtől való eltérés lehetősége továbbra is fennáll. Emiatt alapvető fontosságú, hogy a tagállamokat arra késztessük, hogy a nemzetbiztonság területén javítsák a közbeszerzésre irányadó jogszabályaikat. Ugyancsak használják ki az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 296. cikkében meghatározott lehetőséget, de kizárólag azzal a feltétellel, hogy garantálják átláthatóság, az elszámoltathatóság, az eredményesség és a hatékonyságra való összpontosítás hasonló szintjét, ide értve a felmerülő jogviták rendezésének megfelelő mechanizmusát.

Szeretném kifejteni, hogy egy irányelv, legyen az bármely átfogó és konkrét, nem helyettesítheti az EU védelmi ipara és általánosabban biztonsági ipara világos jövőképét. A jövőkép és a stratégia hiányát nem kompenzálhatjuk szabályokkal és kivételekkel, amelyek arra késztetik az országokat, hogy magánérdekeik védelmében – a védelmi iparuk méretétől függően nagyban vagy kicsiben – „csaljanak”. Emiatt ki kell dolgozni egy stratégiát ezen a területen, ami az európai elvek megőrzését szolgálja majd.

 

15. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0001/2009).

A Bizottsághoz intézett kérdések sorozatával foglalkozunk.

 
  
  

Első rész

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

– A 30. kérdés Colm Burke-től (H-0992/08)

Tárgy: Az euró tíz éve

Az euró elfogadása tízedik évfordulójának közelmúltban történt megünneplésének fényében kommentálná a Bizottság a legfontosabb tanulságokat az euróövezetben a fiskális politika koordinációját illetően, különösen a közelmúlt pénzügyi és gazdasági válsága tükrében?

 
  
MPphoto
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − Bár a költségvetések összehangolásának tapasztalatai általánosságban kedvezőek voltak, néhány tanulság levonható. Az első tíz év elemzése a jó időszakokra vonatkozóan alátámasztja a költségvetési felügyelet hatékonysága megerősítése mellett szóló érveket. Rámutat emellett arra, hogy olyan tágabb kérdésekkel is foglalkozni kell, amelyek érintik a tagállam makrogazdasági stabilitását és a gazdasági és monetáris unió általános működését.

A költségvetési politika összehangolásának hatékonyabban kellene irányt mutatnia a nemzeti költségvetés kialakításában az egész cikluson át – azaz a jó és a rossz időszakokban egyaránt. Nagyobb figyelmet kell fordítani az államadósság alakulásának figyelemmel kísérésére, miközben a középtávú költségvetési célokat olyan módon kell megerősíteni, hogy az implicit kötelezettségekkel is foglalkozni kell. Mindezek a fejlemények fokozottabb költségvetési felügyeletet tesznek szükségessé.

A felügyeletet ki szélesíteni is kell, hogy figyelembe vegye a tagállamon belül a költségvetés fenntarthatóságát érintő fejleményeket, például a folyó fizetésimérleg-hiány növekedését, a tartós inflációs céltól való eltérést, a tartós eltéréseket a relatív munkaerőköltségek alakulásában, vagy a kiegyensúlyozatlan növekedési trendeket.

A felügyeletnek a meglévő eszközökre kell építenie. A fiskális politika felügyeletét és a gazdaságpolitikai koordináció kulcsfontosságú eszközeit a Szerződés, sőt még a Stabilitási és Növekedési Paktum is egyértelműen rögzíti.

Az, hogy a Bizottság tavaly november 26-án elfogadta az európai gazdasági helyreállítási tervet, az az irányítást és a költségvetés összehangolását illetően úttörőnek minősíthető.

Ez rávilágít a Bizottság katalizátorszerepére a rövid távú szükséghelyzeti, gazdasági stabilizációs politikák esetében. Saját gazdasági értékelésünk alapján a Bizottság gyorsan teljes körű és számszerűsített gazdasági választ adott a gazdaság lassulására. A Bizottság gyors fellépése reakció e helyzetben a nemzeti gazdaságpolitikák minden eddiginél nagyobb egyértelmű kockázataira.

A helyreállítási terv elismeri az EU gazdaságpolitikai keretébe beágyazott feladatok jellemző felosztását. Mivel a tagállamok felelnek a költségvetési politikáért, a Bizottság globális célt tűzött ki a további fiskális ösztönzés érdekében, figyelembe véve azt az összeget, amire szükség van az EU egésze gazdaságának újraindításához.

A tagállamok szabadon tervezik meg a saját fiskális ösztönzőik mértékét és összetételét. Ez magában foglalja azonban a nemzeti intézkedések végrehajtása összehangolásának és felügyeletének kihívásait. A Bizottság és az ECOFIN Tanács közösen kíséri figyelemmel a nemzeti intézkedések végrehajtását a helyreállítási tervben lefektetett elvek betartásával.

Előretekintve, a fiskális felügyeleti keret megfontolt végrehajtása lehorgonyozza majd a jövőbeni fiskális fejleményekkel kapcsolatos várakozásokat. A nemzeti költségvetési keretek és szabályok, valamint az időskorhoz kapcsolódó kiadások növekedését kordában tartó reformok végrehajtása együttesen biztosítani fogja a fenntartható állapotok helyreállítását.

Így ez keretek között fogja tartani a növekvő hiányokra és államadósságra vonatkozó várakozásoknak a kockázati felárakra és a magánfogyasztásra és befektetésre gyakorolt káros hatásait.

 
  
MPphoto
 

  Colm Burke (PPE-DE). - Biztos úr, nagyra értékelem az ön válaszát. Tekintettel arra, hogy rendelkezünk közös monetáris politikával, de a folyamatban lévő problémákra figyelemmel, lát-e nagyobb szerepet az Eurócsoport számára, tiszteletben tartva eközben az egyes államok adópolitikáját? Mit gondol, a Lisszaboni Szerződés végrehajtása vagy elfogadása jár-e bármiféle hatással e területen az adózással kapcsolatban? Azt hiszem, az a fontos, hogy együtt kell dolgoznunk. Lát-e új lehetőségeket az EU országok gazdaságaiban ösztönzők létrehozására?

 
  
MPphoto
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − Mi az Eurócsoport szerepe? Amint ön is tudja, az Eurócsoport most és a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után is informális testület. Így az Eurócsoport nem fogadhat el hivatalos határozatokat, még akkor sem, ha azok kizárólag az Ecofin Tanácshoz tartozó euróövezeti tagokra vonatkoznának.

Az elmúlt három vagy négy évben, Jean-Claude Juncker elnökségének kezdete óta, és különösen 2005 januárjában az Eurócsoport továbbfejlesztette tárgyalási napirendjének tartalmát. A Eurócsoport tagjai – együtt a Bizottsággal és az EKB-val – megvitatják azt a fokozottabb költségvetési felügyeletet és szélesebb gazdasági felügyeletet, amelyet bevezető megjegyzéseimben említettem. Az Eurócsoport gyakran vitat meg más kérdéseket is az euró külső szerepével és az euróövezet külső dimenzióival kapcsolatban.

Amint ön is nagyon jól tudja, az adózás kérdése rendkívül kényes ügy. A jelenlegi Szerződés szerint, de a jövőbeni Lisszaboni Szerződés szerint is az adózási kérdésekben EU-szinten egyhangú döntésekre van szükség, és a döntéshozatal keretén nem látok semmiféle változásra lehetőséget a közeljövőben.

 
  
MPphoto
 

  Jörg Leichtfried (PSE).(DE) Biztos úr, engem a következő érdekel. Az elmúlt 10 évben az Eurócsoport hatalmas siker volt, és éppen a legutóbbi válság idején láthattuk, más országok is kifejezték a csoporthoz való csatlakozás iránti érdeklődésüket. Tervezi-e a Bizottság, hogy a jövőben mely más országok válhatnának esetleg taggá? Vannak-e más országok, amelyek érdeklődnek az euróövezethez való csatlakozás iránt azért, mert a tagság kedvezőnek bizonyul?

 
  
MPphoto
 

  Nils Lundgren (IND/DEM). – (SV) Először is a következő kérdést szeretném feltenni: ha ez az elmúlt 10 évben olyan sikeres volt, miért van az, hogy Olaszország és Görögország – hogy két példát hozzak fel – tízéves lejáratú kincstárjegyeinek hozama több százalékponttal magasabb, mint Németországé?

Másodszor, miért van az, hogy Svédország tízéves kamatlába 0,4 százalékponttal alacsonyabb, mint Németországé, Finnországé pedig 0,6 százalékponttal magasabb, miközben mindkettő jól vezetett ország?

 
  
MPphoto
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − Amint ön is tudja, Szlovákia ez év január 1-jén csatlakozott az eurózónához, így ma már a 27 EU-tagállamból 16 vesz részt teljes mértékben a GMU-ban, és osztozik ugyanazon a valután. Hogy ki lesz a következő? Nem a Bizottság dolga ennek a kérdésnek a megválaszolása. Az euróövezethez csatlakozni kívánó jelöltek dolga, hogy ezt kérjék. Jelenleg tudjuk, hogy melyek azok az EU-tagállamok, amelyek a lehető leggyorsabban szeretnének csatlakozni az euróterülethez, de sajnálatos módon nem teljesítik valamennyi, a Szerződés által előírt feltételt – a Balti-államok, Magyarország és mások –, és tudjuk, hogy van két EU-tagállam, nevezetesen az Egyesült Királyság és Dánia, amelyek a különállást választották, így ők kizárhatók valamennyi EU-tagállam azon kötelezettsége alól, hogy egy szép napon felkészítsék magukat és gazdaságaikat az euróövezethez való csatlakozásra.

Nem tudom, hogy ki lesz az első Szlovákia után, aki az euróövezethez csatlakozik majd. Talán azon két tagállam egyike, amely most a különállást választotta. Lehetséges, hogy az elkövetkezendő hónapokban Dánia például úgy dönthet, hogy többé nem kéri a különállást, viszont kéri az euróövezethez való csatlakozást. Tény, hogy Dánia teljesíti valamennyi, az euróövezethez történő csatlakozáshoz a Szerződés szerint szükséges kritériumot, de ez a dán hatóságok, a dán parlament és talán népszavazás során a dán polgárok dolga, hogy erről döntsenek.

Ma reggel emlékeztünk meg az euró tízedik évfordulójáról. Bizonyos vagyok benne, hogy a következő 10 évben valamennyi – vagy majdnem valamennyi – EU-tagállam csatlakozni fog az euróövezethez, mert az ilyen válságidőszakokban, ebben a nehéz gazdasági időszakban az euróövezeti tagság előnyei nagymértékben fokozódtak. Azok, akik még nem csatlakoztak az euróövezethez, rájönnek arra, hogy az előnyök sokkal nagyobbak és sokkal fontosabbak, mint az a kötelezettség, amelynek eleget kell tenniük az euróövezet tagjaként vagy más nehézségek.

Ami az ön megjegyzéseit illeti, ha én lennék az ön helyzetében, én nem érvelnék az euróövezet ellen a kamatlábak alapján. Kérdezze meg Dániát, mi történt az ottani kamatlábakkal a válságidőszakban. Dánia nem tagja az euróövezetnek, valutája azonban az euróhoz rögzített és Dánia központi bankja szorosan követi az Európai Központi Bank határozatait. A piacok nem jutalmazzák azokat, akik nincsenek az eurózónában. Nekik magasabb kockázati felárat számítanak fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

–31. kérdés Paulo Casacatól (H-1016/08)

Tárgy: Tejpiaci árak összeomlása az EU-piacon

A Bizottság az ártrendek figyelemmel kíséréséről szóló 2008. november 21-i munkadokumentuma szerint – amelyet az európai élelmiszerárakról szóló közleményhez csatoltak (9. o.) – 2007 októbere és 2008 októbere között az EU piacán a vaj ára 30%-kal, a tejpor ára 40%-kal zuhant. Úgy tűnik, hogy mindkét ár megállíthatatlanul zuhan az intervenciós szintek felé.

E piaci trendekkel szembesülve gondolja-e a Bizottság, hogy az egy évvel ezelőtti, a tejkvóták növeléséről szóló javaslatának tartalmát, amint azt a Parlament és a Tanács jóváhagyta, változatlanul fenn kell tartani?

Úgy véli-e a Bizottság, hogy a jelenlegi szabályok szerinti limitek a tejpor és a vaj esetében az intervenciót illetően várhatóan elegendőek lesznek-e a gazdák jövedelmére gyakorolt katasztrofális következmények megakadályozásához, mivel az olyan régiókban, mint az Azori-szigetek, a gazdák tevékenysége teljes mértékben az említett tejtermékek piacától függ?

 
  
MPphoto
 

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Azzal kezdem, hogy ecsetelem, mi volt a helyzet mindössze néhány évvel ezelőtt. Mindannyian emlékszünk arra, hogy a tejágazat rendkívül stabil volt, mérsékelt áringadozással, de az elmúlt néhány évben a helyzet drámaian változott. Először 2007-ben, világosan emlékszem, hogy augusztusban és szeptemberben, tejtermék árának óriási emelkedését, majd tavaly ugyanilyen mértékű vagy még nagyobb árzuhanást láttunk, így a mai helyzet az, hogy az árak nagyon közel állnak az intervenciós árakhoz és Európa egyes részein még az intervenciós árak alatt is vannak.

Biztosíthatom a képviselőket, hogy engem rendkívüli módon nyugtalanít az európai tejtermékpiac gyors hanyatlása. Vannak olyan támogatási intézkedések, amelyek aktiválhatók a tejágazat támogatására, és mi már elkezdtük a cselekvést.

A szokásos helyzettel szemben, amikor a vaj esetében a magántárolási rendszert általában március 1-jén aktiváljuk, ezúttal úgy döntöttünk, hogy a rendszert január 1-jétől aktiváljuk, ami azt jelenti, hogy a decemberi termelést is lefedi ez a rendszer. Az intervenciós felvásárlás, illetve az exportvisszatérítés más olyan rendelkezésünkre álló eszközök, amelyek hatékonyan támogatják a tejágazatot, illetve a tejpiacot.

Ami a márciusban induló intervenciós rendszert illeti – ami ezért lefedi a februári termelést is –, a vaj és a sovány tejpor augusztus végéig vásárolható fel. Először rögzített mennyiségek vásárolhatók fel rögzített árakon, ezt követi majd a pályáztatási rendszer, amennyiben a helyzet megköveteli.

Szeretném emlékeztetni önt a 2007-es helyzetre. Azt hiszem, mindannyian emlékszünk az azonnali és gyors reakcióra, amelynek tanúja volt az Európai Parlament, a Tanács, a tagállamok, ami hatalmas nyomást gyakorolt rám, hogy azonnal – inkább tegnap, mint holnap – növeljük meg a kvótákat, hogy mérséklődjön a fogyasztói árakra nehezedő nyomás.

Szeretnék igen egyértelműen fogalmazni ma, hogy elejét vegyem minden olyan félreértésnek, ami mostanában kering, nevezetesen, hogy a tejkvóták növelését kárhoztatják a tejtermékek mai nagyon alacsony árakért. A valóság az, hogy az ez év áprilisa után megvalósult 2%-os kvótanövekedés ellenére a tejtermelés valójában csökkent. Ez az, amit ma látunk, mert a kvótaemelés lehetőséget ad a tagállamoknak illetve a gazdáknak a termelésre, de semmiképpen sem kötelezi őket. Ez egyértelműen mutatja, hogy a tejtermelők miként reagálnak a piac jelzéseire.

Ezért a kvótarendszerben bevezetett viszonylag kis változások semmiképpen nem magyarázhatják a most látott piaci volatilitást. Valószínű, hogy a fogyasztók részéről mutatkozó alacsonyabb kereslet reakció a tavalyi magas árakra, mert akkor a fogyasztók megpróbáltak kilépni vagy ki akartak lépni a magas minőségű, magas árú tejtermékekből. És természetesen itt van a gazdasági klíma, ami körülvesz bennünket manapság. Ugyanezen ok miatt fontos, hogy ne csapjuk be magunkat és ne gondoljuk, hogy a tejpiac túlságosan a részletekbe menő szabályozásával az egész ágazatra hozunk döntést. Azt a következtetést kell levonni, hogy a kvótarendszer nem tudta megteremteni a stabilitást a piacon.

Ami az Azori-szigetek kérdését illeti, a portugál hatóságok kihasználtak minden lehetőséget arra, hogy a szigetek számára megnövelt tejkvótákat kérjenek, mert úgy tűnik az Azori-szigetek rendkívül versenyképes és a megnövelt termelésből hasznot húz. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a kvóták emelése és végül a kvótarendszer vége az Azori-szigetek tejágazata javára válik. Ez így lesz, azt hiszem, annak ellenére is, hogy ezek a gyönyörű szigetek meglehetősen távoliak, és a tejet kilenc sziget között kell mozgatni.

Zárásképpen biztosíthatom a képviselőket, hogy felelős módon irányítom a tejpolitikai instrumentumokat annak érdekében, hogy hatékony biztonsági hálót feszítsünk ki a tejágazat számára.

 
  
MPphoto
 

  Paulo Casaca (PSE).(PT) Köszönöm, hogy világossá tette ezt a kérdést, biztos asszony. Sajnálom, hogy nem tudok osztozni az optimizmusában a tekintetben, hogy az engedélyezett termelési szintek növelése az Azori-szigetek termelésének javára válna.

Biztosíthatom önt, hogy ezek a hatások – egy, a múlt héten kiadott magazin becslése szerint 2007 augusztusa óta a tejpor világpiaci ára több mint 60%-ot zuhant – igen mélyreható hatással járnak az Azori-szigetek autonóm régió gazdái jövedelmére, és ez lesz a helyzet minden bizonnyal Európa sok más részein is. Ezeknek az intézkedéseknek még nem volt hatása, bár remélem, hogy végső soron majd lesz valamennyi. Ezért kértem, biztos asszony, hogy szentelje teljes figyelmét e helyzetre.

 
  
MPphoto
 

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Tudja, hogy én mindig nagyon örülök a párbeszéd lehetőségének és annak, hogy tárgyalhatok önnel a mezőgazdasági ágazat fontosságáról, többek között az Azori-szigetek kapcsán.

Ma olyan helyzetben vagyunk, amikor a piaci helyzet nagyon nehéz. Ez nemcsak az Azori-szigetekre igaz, hanem ez az általános helyzet Európában is, ahol rá kellett ébrednünk arra, hogy az árak olyan szintre süllyedtek, amit hat hónappal ezelőtt el sem tudtunk volna képzelni. Én csak arról tudom önt biztosítani – és azt gondolom, ön hisz abban, hogy képes vagyok a megfelelő megoldásokat a megfelelő időben megtalálni –, hogy ez lesz a módja annak, hogy ilyen körülmények között is kezeljük a rendszert.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Boldog újévet a biztos asszonynak, bár a hírek nem jók a tejgazdaságok számára.

Konkrétan megkérdezhetném önt, biztos asszony – mert hogy ön utalt néhány olyan tényezőre, amely az áresést okozta –, tekintettel arra, hogy nem volt világos számunkra az sem, hogy az árak miért emelkedtek olyan drámaian, van-e részletes elemzés arról, hogy az árak most miért zuhantak olyan drámaian? Bizonyos ön abban, hogy a KAP-reform állapotfelmérése elegendő lesz e sok bizonytalanság közepette? Végezetül, elég-e a biztonsági háló akkor, ha elvesztjük a termelők bizalmát, és ők csökkentik a tejtermelést, mint ahogyan most történik?

 
  
MPphoto
 

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Először is azt hiszem, többféle oka van a rendkívül alacsony tejáraknak.

Talán a legfontosabb ok az, hogy az orosz piac rendkívül fontos az Európai Unió számára, és a közelmúltban hatalmas leértékelés történt az orosz gazdaságban, ami azt jelenti, hogy az orosz fogyasztói árak drámai módon emelkedtek. Nem ismerem a pontos adatokat, de a leértékelés legalább 50%-os volt. A következmény az, hogy termékeink oroszországi értékesítésének lehetősége drámai módon beszűkült. Amint már mondtam, a 2007-ben látott magas árak következménye is az volt, hogy az emberek elálltak a drága tejtermékek vásárlásától – és nyilvánvalóan nem szoktak vissza. Ehhez járul most az általános gazdasági helyzet bizonytalanságával jellemzett helyzet.

McGuinness asszony azt kérdezte, hogy véleményünk szerint az, amit a KAP állapotfelmérés során tettünk, elég jó-e. A tény az, hogy az állapotfelmérés – a különféle ágazatok támogatására rendelkezésre álló összes eszközével együtt – meg sem kezdődik 2010. január 1-jéig. A viták során láttuk, hogy vannak új kihívások, és ezért ezen új kihívásokra tettünk félre módosított összeget. Ez azonban 2009-ben nem hatásos. Ezért javasoltuk az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Ecofin Tanácsnak, hogy az úgynevezett fel nem használt keretek egy részét – összesen 5 milliárd euró a mezőgazdaságtól és 1,5 milliárd euró a vidékfejlesztési politikára – költsük el most, 2009-ben. Ezután már a Parlament és a Tanács kezében van a döntés, hogy elkölthetjük-e ennek a pénznek egy részét.

Ha emlékeznek az új kihívások listájára, abban a tejágazat is szerepel. Ezért remélem, hogy a Parlamentben is lesz annyi megértés, hogy ennek a pénznek egy részét nem kizárólagosan, de a tejágazat előtt álló kihívásokra is felhasználhassuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

–32. kérdés Johan Van Hecke (H-1018/08)

Tárgy: Mikrohitelek

2008 májusában Mariann Fischer Boel biztos asszony javaslatot tett azoknak az EU-pénzeszközöknek a mikrohitelezés céljára történő átcsoportosítására, amelyeket korábban exporttámogatásokra, ártámogatásra, és a feleslegek tárolására használtak fel, hogy ezzel lehetővé tegye a fejlődő országok gazdáinak a vetőmag és a műtrágya megvásárlását. Kétségtelen, a mikrohitelek nagy segítséget nyújtanak a szegénység elleni küzdelemben, és a millenniumi célok elérésének is eszközei. Még 2008 áprilisában a Parlament írásbeli nyilatkozatban kérte, hogy több erőforrást szabadítsanak fel a mikrohitelprojektekre.

A Bizottság milyen gyakorlati intézkedést tett ez idáig e javaslat kapcsán?

 
  
MPphoto
 

  Jim Allister (NI). - Nem az a gyakorlat, hogy a kérdező után két kiegészítő kérdést lehet feltenni? És nem jeleztem már a biztos asszonyhoz intézett kérdések kezdetén, hogy nekem van kiegészítő kérdésem?

Miért nem szólítottak?

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Allister úr, én egyáltalán nem tudtam, hogy önnek volt kérdése. Ha tudtam volna, természetesen megadom önnek a szót.

 
  
MPphoto
 

  Jim Allister (NI). - Tisztelettel jelzem, az ön munkatársai azt közölték, hogy a kérésemet feljegyezték. Így ha az ön munkatársai tudtak róla, akkor ez azt is jelenti, hogy önnek is tudnia kellett róla.

Önt nem tájékoztatták?

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Sajnálom, munkatársaim szerint senki nem látta önt.

 
  
MPphoto
 

  Louis Michel, a Bizottság tagja.(FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Parlament és a Tanács között az európai élelmiszereszközt létrehozó rendelet elfogadásáról folyó tárgyalások ahhoz a döntéshez vezettek, hogy a költségvetés 2. címe alatt rendelkezésre álló pénzeszközöket nem használjuk fel ennek a lehetőségnek a finanszírozására, szemben azzal, amit a Bizottság javasolt. Az Európai Parlament és a Tanács által 2008. december 16-án elfogadott rendelet azonban rendelkezett a költségvetés 4. címe alatt egy 1 milliárd eurós költségvetésről a 2008-2010 közötti időszakra. Ezt az eszközt az élelmiszerválság által leginkább sújtott fejlődő országokban a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság támogatását szolgáló intézkedések finanszírozására fogják felhasználni. A mikrohitelezés – más lépések mellett – komoly szerepet játszik számos olyan intézkedésben, amelynek a mezőgazdaság, illetve a vidéki termelés megerősítése a célja. A Parlamentnek a komitológiai rendelet rendelkezései szerint joga van arra, hogy az ezen eszközzel finanszírozott tevékenység programozását megvizsgálja. Elmondhatom önöknek, hogy februárban 24-25 országot érintően terjesztjük be a mintegy 300 millió eurós kezdeti csomagot, míg a teljes eszköz felhasználására vonatkozó általános tervet a Bizottság 2009. május 1-jéig fogadja el és terjeszti be.

A Bizottság támogatja a mikrohitelezés fejlesztését és általánosabban a mikrofinanszírozás intézményeit. A hitel mellett ez utóbbiak a pénzügyi szolgáltatások széles skáláját kínálják, beleértve a megtakarításokat, a biztosítási termékeket, a pénzátutalásokat és a fizetési rendszereket. A Bizottság elkötelezett a mellett, hogy segítse a leghátrányosabb helyzetű és a legalacsonyabb jövedelmű személyeket az ilyen pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Úgy véljük, hogy a leghátrányosabb helyzetűek számára a pénzügyi rendszerek kifejlesztésének legnagyobb akadálya nem a finanszírozás, hanem az intézményi és technikai kapacitás hiánya. Ezért a Bizottság erőfeszítéseit főleg a mikrofinanszírozást működtető intézményi rendszer megerősítésére koncentrálja. Ezen kívül ott, ahol a mikrofinanszírozó intézmények jelentős korlátjának a tőkéhez való hozzáférés bizonyul – például amikor a mikrofinanszírozó intézmény a szolgáltatásait vidéki területeken kívánja fejleszteni –, a Bizottság az ilyen intézmények tőkeszükségleteit szakosodott pénzintézetek révén, például az Európai Befektetési Bankon (EIB) keresztül tudja finanszírozni, hiteleket használva fel a kölcsönök nyújtásához vagy a tőkéhez való hozzájárulásként. Bizonyos esetekben, ahol új mikrofinanszírozó intézmények jönnek létre, a Bizottság dönthet úgy, hogy ezek indítását szakosodott nem kormányzati szervezeteken keresztül finanszírozza. Sőt, e komparatív előnyök alapján az EIB az EU költségvetéséből finanszírozott eszközök általános keretén belül intéz mikrofinanszírozási műveleteket, nevezetesen a FEMIP-en (az euro-mediterrán befektetési és partnerségi eszköz) keresztül a mediterrán régió esetén, vagy az Európai Fejlesztési Alapon keresztül, ami az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok befektetési lehetősége.

 
  
MPphoto
 

  Johan Van Hecke (ALDE).(NL) Elnök úr, mindannyian üdvözöltük az élelmiszerválság által legsúlyosabban sújtott országok legszegényebb gazdái számára előirányzott 1 milliárd euróról szóló döntést, de személyesen is sajnálom, hogy a Bizottság javaslatából, miszerint erre a fel nem használt mezőgazdasági pénzeszközöket kellene felhasználni, egyes tagállamok illetve a Parlament egyik részének nyomása miatt semmi nem lett.

Amint a biztos elmondta, a Bizottság nagy fontosságot tulajdonít a mikrohiteleknek, mint a szegénység elleni küzdelem egy hatékony eszközének, de a közelmúltban felvetettek néhány kérdést illetve kritikát, különös tekintettel azok elérhetőségére. Az mondják, hogy ez egy városi eszköz, amelyhez a vidéki területek nem tudnak hozzáférni.

Kérdésem a Bizottsághoz a következő: végrehajtották-e ennek az eszköznek az általános értékelését?

 
  
MPphoto
 

  Louis Michel.(FR) Amint említettem, természetesen dolgozunk annak a mechanizmusnak az előkészítésén, amely lehetővé tenné számunkra, hogy azonnal felhasználjuk az e célra előirányzott pénzügyi forrásokat.

Nézetem szerint a kapacitást tekintve sem a pénzeszközök természete, sem eredete nem jelent problémát. Nyilvánvaló, hogy a vidéki projektek esetében sincs ilyen probléma. Ezért megnyugtathatom önt ezzel kapcsolatban; nincs nehézség, de egyébként az ön aggodalmaival nagyrészt az első csomag foglalkozik majd, amint február végén látni is fogja, de az általános terv is foglalkozik ezzel, ami legkésőbb május 1-jétől áll rendelkezésre.

 
  
MPphoto
 

  Jörg Leichtfried (PSE).(DE) Nekem csak egy rövid kérdésem van. Nem gondoltak-e bizonyos ellenőrző mechanizmusok bevezetésére az ilyen mikrokölcsönök tekintetében, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy a tisztességes kereskedelemre vagy az organikus gazdálkodásra összpontosítsanak, és mit gondol, hasznosak lehetnének-e az ilyen ellenőrző mechanizmusok? Vagy ön azt a véleményt osztja, hogy nagyjából mindegy, hogy az ilyen jellegű előírásokat betartják-e vagy sem?

 
  
MPphoto
 

  Louis Michel.(FR) Nyilvánvalóan én nem vehetek részt a fejlődő országok közvetlen irányításában. A fejlődő országoknak az ilyen dolgokra irányuló politikája általában rendkívül törékeny. Azt hiszem, megértettem az ön kérdésének a lényegét, és azt hiszem, hogy az ön által javasolt megközelítés elvben ígéretesnek tűnik. Azt is látom, hogy mit szeretne elérni ezzel. Talán még egyszer megvizsgálom ezt a kérdést, és megpróbálom beépíteni azt a jelenlegi tárgyalásokba, majd visszatérek önhöz, hogy lássuk, miként lehetne ezt megoldani.

Azt hiszem, ön valamiféle ösztönzőre gondol, amely lehetővé tenné számunkra, hogy egyes politikákat sokkal inkább a kis családi gazdaságok felé irányítsunk, és így tovább. Azt hiszem, az organikus gazdálkodás számos fejlődő országban kétségkívül egy lehetőség, feltéve, hogy az ilyen szektorokat létre lehet hozni. Ez azonban csak éppen az eszembe jutott. Ha létre tudunk hozni ilyen szektort azokban az országokban, ahol bármely időpontban mezőgazdasági termelési többlet van, az természetesen egy érdekes diverzifikációt jelent, tekintélyes hozzáadott értékkel. Látom, hogy az ön javaslata egyértelműen hasznos, és ígérem, önt is bevonjuk ebbe, hogy együttműködhessen az én munkatársaimmal abban, hogy miként tudjuk ezt a tárgyalásainkba beépíteni.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Nem aggasztja-e az illetékes biztost, hogy a globális élelmiszerbiztonság kérdése, ami ennek az ügynek is része, a globális gazdasági válság miatt lekerült a politikai napirendről. Mit tesz a Bizottság annak érdekében, hogy ez a politikai napirend fontos helyére kerüljön vissza, mert most is naponta 30 000 gyermek hal meg az éhínség miatt?

 
  
MPphoto
 

  Louis Michel.(FR) Engem időnként bizonyos kérdések meglepnek, és nem azért, mintha nem beszélnénk ezekről a dolgokról, és ne dolgoznánk rajtuk nap mit nap. Az ön kérdése azt sugallta, hogy a Bizottság nem látszik túl lelkesnek annak a munkának a végzése során, amelyet – a Parlament segítségével és támogatásával – nagyrészt maga a Bizottság kezdeményezett.

Nyugodjon meg, el kell mondanom önnek, hogy ez egy érdekes pont, mivel az a tény, hogy az árak csökkentek a néhány hónappal ezelőtti élelmiszerválság óta, egyeseket arra vezethet, hogy azt higgyék, a probléma megoldódott. Bár az árak valóban csökkentek, nem fognak visszatérni a korábbi viszonylag alacsony szintre. Ezért igaza van abban, amikor erre rámutat, és hangsúlyozza, hogy az élelmiszerválság folytatódik és még sok éven keresztül valós probléma marad. Megnyugodhat, én nagyon szoros figyelemmel kísérem ezt az ügyet, és nem fogok elfeledkezni róla.

 
  
 

Második rész

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

– 33. kérdés Marian Harkintól (H-0970/08)

Tárgy: A költségvetés reformja

A Bizottság „A költségvetés megreformálása – változás Európáért” című nyilvános konzultációjának eredménye arra hívja fel a Bizottságot, hogy a költségvetés összeállítása hatékonyságát és eredményességét növelje azzal, hogy fokozza annak átláthatóságát és a nyilvánosság által történő hozzáférhetőségét. Ezen kívül a Számvevőszék 2007. évi jelentése, amelyet a közelmúltban adtak ki, különféle ajánlásokat tartalmaz a költség/kockázat egyensúlya, a figyelemmel kísérés és beszámolás, az instrumentumok egyszerűsítése, valamint a tagállamok által szolgáltatott információ és az általuk biztosított ellenőrzés javítása tekintetében. Kommentálná a Bizottság, hogy milyen lépéseket kíván tenni – a nyilvános konzultáció főbb következtetéseit és a Számvevőszék jelentését követve – a teljesítmény növelése és az adminisztrációs terhek minimálisra csökkentése érdekében?

 
  
MPphoto
 

  Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. − Én ma két kérdést kaptam a költségvetési reformról, az egyik általánosabb, míg a másik inkább a mezőgazdasági ügyekre összpontosít. Nagyon örülök, hogy legalább két kérdést kaptam, mert éppen mi kértük a Parlamentet, hogy tanúsítson nagyobb érdeklődést.

Első kérdésére válaszolva, ez általánosabb és az európai költségvetés készítésére és hatékonyságára vonatkozik. A nyilvános konzultáció egyik része kifejezetten arra összpontosított, hogy az európai költségvetés készítését miként lehet hatékonyabbá, gyorsabbá, egyszerűbbé és átláthatóbbá tenni. A nyilvános konzultáció erőteljes felhívást intézett az európai költségvetés hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében, különösen az adminisztrációs költségvetés és az ellenőrzés egyszerűsítése és arányosítása révén.

Ezzel kapcsolatban számos kérdést azonosítottak, amelyek közül néhány már a Bizottságban konkrét formát ölt. A már megvalósított kezdeményezések közé tartozik az európai átláthatósági kezdeményezés. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetően a Bizottság már megadta az első választ a költségvetés fokozottabb nyitottságát és hozzáférhetőségét illetően.

A konzultáció során említett néhány egyéb kérdés komoly figyelmet érdemel. Az első a jelenleg a költségvetésen kívüli kiadások beépítése – a pénzalapok úgynevezett költségvetési tervezése. Ez nyilvánvalóan növelné a szinergiát, a legitimitást és egyszerűsítené az adminisztrációt, de ez nem volt igazán sikeres az évek során. Ezt önök is ismerik néhány pénzalap esetében. A tagállamok felelőssége a másik fontos elem. Fontos, hogy tovább erősítsük a tagállamok felelősségét, mivel ők kezelik az európai költségvetés több mint 80%-át, különösen a megosztott kezelés alá tartozó területeken. A tagállamok és a Bizottság közötti felelősség egyértelműbb kijelölésére van szükség. Remélhetőleg a helyzet részben azzal is javul, ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép.

A harmadik elem a költségvetés merevsége. A jelenlegi európai költségvetés még mindig túl merev, a közelmúlt példái közé tartoznak az élelmiszereszközre vagy az európai helyreállítási tervre vonatkozó tárgyalások, különösen a mai környezetben. Aztán vannak problémáink az európai gázellátással is, ahol nem tudunk teljesíti, vagy nem tudtunk a tagállamok között egyetértés elérni arról, hogy a jövőben olyan projektekbe fektessenek be, mint az összeköttetések vagy a gáztározók. Ez megint csak azt mutatja, milyen nagy szükségünk van arra, hogy invesztáljunk az európai költségvetés működési kapacitásaiba.

A konzultációk során említett harmadik problémacsoport a közigazgatási terhek minimálisra csökkentését érinti. A Bizottság már vállalt különféle kötelezettségeket. Az integrált belső ellenőrzési keretre vonatkozó intézkedési tervben a Bizottság elkötelezte magát a mellett, hogy javaslatokat tesz az elszámolható költségekkel kapcsolatos kérdések egyszerűsített szabályozására. Ide tartozik az átalányösszegek vagy átalányfizetések alkalmazásának kiterjesztése ott, ahol ez helyénvaló. Az elfogadható kockázatról szóló, közelmúltban kiadott közleményében a Bizottság az ellenőrzési rendszer újradefiniálására tesz javaslatot a kockázatcélok és a hiba elfogadható szintje tekintetében. Reméljük, hogy a Parlament támogatni fog bennünket e politikai tárgyalások és később a Tanáccsal folytatott tárgyalások során.

A Bizottság nagyon várja a Parlament támogatását általánosságban a költségvetés készítése racionalizálása és egyszerűsítése tekintetében, majd pedig általában a jövőbeni jogalkotás vizsgálatában. Köszönöm önöknek a kérdéseket. Az általunk kapott kérdések közül rendszerint ez a legkevésbé vonzó, mert ezt néha túl technikai jellegűként kezelik. Lehetnek a meghozott politikai döntések akármilyen jók, a jó politika is elbukhat, ha nincsenek hatékony végrehajtási mechanizmusok.

 
  
MPphoto
 

  Marian Harkin (ALDE). - Biztos asszony, köszönöm az ön átfogó válaszát. Ön beszélt a tagállamok felelősségéről. Beszámolna konkrétan arról, hogy milyen haladást értek el az elszámolható költségek számítási alapjának egyszerűsítésében és az átalányfizetések fokozottabb alkalmazásában, különösen a strukturális alapok területén?

Második kérdésem magára a konzultációs dokumentumra és a mezőgazdaságra adott nagyrészt negatív válaszra vonatkozik. Ha megnézzük a konzultációs dokumentumot, az felsorolja a jövő kihívásait, mint diverzitás, tudományos és technikai haladás, tudásgazdaság, klímaváltozás és energiabiztonság, de nem említi az élelmiszerbiztonságot. Így a mezőgazdaságnak adott negatív választ nem maga a dokumentum befolyásolta illetéktelen módon?

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE).(RO) Szeretném megemlíteni, hogy 2009 a kreativitás és az innováció európai éve.

Ezen kívül is van egy prioritásunk, a klímaváltozás. Nem feledhetjük el, hogy az európai gazdasági helyreállítási terv részeként szükségünk van a prioritást élvező infrastruktúra, például az energetikai és a közlekedési infrastruktúra finanszírozására, amelyek szintén prioritást élveznek.

Ez hogyan tükröződik a költségvetés reformjában?

 
  
MPphoto
 

  Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. − Tehát még három kérdés.

A strukturális alapokról, illetve arról, hogy már most mit teszünk: a Parlamenttel a 2009. évi költségvetés egyeztetésére irányuló tárgyalások során már megállapodtunk, és tettünk egy nyilatkozatot, hogy fel fogjuk gyorsítani a strukturális alapok felhasználását, és rugalmasabbá tesszük a döntéshozatali folyamatot a tagállamok számára, ide értve azt is, hogyan használják fel a strukturális alapokat. Ez a helyreállítási tervünkben is szerepel. Ez fontos, és úgy számítjuk, hogy ez egyedül 2009-ben mintegy 6 milliárd eurónyi strukturális alap gyorsított felhasználásához járul majd hozzá. Ez a Parlamenttel szembeni kötelezettségünk, és ebben a tagállamokkal is megállapodtunk a Tanácsban, amelyek támogatták ezeket az erőfeszítéseket.

Ezért a Bizottságot már elhagyta két jogszabály-módosító csomag, és remélem, hogy azok már valahol itt vannak a Parlamentben, legalábbis a Regionális Politikai és Regionális Tervezési Bizottságnál, valamint a Tanácsban, és reméljük, hogy ez nagyon gyorsan átmegy, hogy a tagállamok hasznára válhassanak.

Az élelmiszerbiztonság és a KAP közötti kapcsolatról: nagyon érdekes hallani az ön kérdését, és el tudom képzelni, hogy milyen kérdéseket fogok kapni más képviselőktől. Ez egy nagyon ésszerű, a KAP-pal általánosságban foglalkozó kérdés. A konzultációs folyamat során nagyon sok kritikát kaptunk a KAP minőségéről, de nem a politika ellen, hanem a reagálás és időben történő segítségnyújtás képessége és annak minősége miatt.

Ez a politika a jellegénél fogva igen költséges, és ez az, ahogyan a résztvevők ezt a politikát főként érzékelik. És természetesen önnek teljesen igaza van, a mi nézetünk is az, hogy a közeljövőben és középtávon ezt a politikát meg kell változtatni, méghozzá úgy, hogy többet fektessünk be a környezeti és egészségi vonatkozásokba, ide értve az élelmiszerbiztonságot is. Valószínűleg így akarjuk majd látni a középtávú jövőt.

De természetesen nem minden résztvevő volt mindennel elégedett. Mi megpróbáltunk olyan tárgyilagosnak lenni, amennyire csak lehetséges. Nyilvánosságra hoztuk az összes konzultációs anyagot. Azt megvitatta a Barroso elnök elnökletével a novemberi konferencia, és mindent nyilvánosságra hoztunk, beleértve a tanácsadó testületek inputjára vonatkozó kutatásainkat, az összes konzultációs anyagot és az összegzésünket is. Így az nyilvános, rendelkezésre áll mindenkinek. Ez még nem a mi véleményünk, mi megpróbáltunk tárgyilagosnak lenni és nem csatlakozni egyik véleményhez sem, de látni akartuk, hogy a nyilvánosság miként reagál. Objektív véleményt akartunk adni önöknek arról, hogyan látnak bennünket kívülről a politikáinkkal vagy a költségvetésünkkel együtt, és ezt felhasználjuk a politikai döntés jövőbeni előkészítéséhez.

A prioritásokra vonatkozó harmadik kérdéssel kapcsolatban önnek teljesen igaza van, mindenki erről beszél. Tudjuk, hogy mit kell tennünk. A tagállamok tudják, a kormányok tudják, de nem mindig értünk egyet, amikor már a pénzről van szó. A költségvetés véglegesítésére vonatkozó tárgyalások általában a juste retour tárgyalásokra összpontosítanak. Ki ad vissza ugyanannyit? Különösen most, a gazdasági hanyatlás idején – amikor ilyen súlyos gondjaink vannak az energiával és a külső világgal –, rendkívüli módon kell most megint koncentrálnunk a stratégiai célra, és azt nem szabad elfelejtenünk, és nekünk együtt kell végigvinni, a Bizottságnak és önöknek: elő kell készítenünk a költségvetési reform stratégiai dokumentumát.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

– 34. kérdés Mairead McGuinnesstől (H-0996/08)

Tárgy: Az EU-költségvetés reformja

Meggyőződött-e a Bizottság arról, hogy a „Költségvetés megreformálása, változás Európáért” címmel nemrégiben megtartott nyilvános konzultáció az európai polgárok többségének véleményét tükrözi; vagy a „hangok százaitól” összegyűjtött „egyetlen üzenet” valóban az egész EU véleményének a tükröződése?

Melyek a legfontosabb következtetések, és mit gondol a Bizottság, mik lesznek a nagy eltolódások az EU jövőbeni kiadásaiban?

Konkrétan, a Bizottság véleménye szerint mi lesz a mezőgazdasági ráfordítások legfontosabb reformja?

 
  
MPphoto
 

  Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. − A hozzám intézett kérdés fő hangsúlya a mezőgazdasági konzultációk mezőgazdasággal kapcsolatos eredményén volt, de a kérdés több általános elemet is tartalmazott, így néhány általános megjegyzéssel szeretném kezdeni.

Ami az általunk indított konzultációkat illeti, igen elégedettek vagyunk, mert Európa történelmében most először fordult elő, hogy ez a vita ennyire nyitottan folyt mindazok részvételével, akik képesek és hajlandóak voltak a folyamatban részt venni. Hatalmas hozzájárulást kaptunk a nem kormányzati szervezetektől, a kormányoktól, a tanácsadó testületektől, a civil társadalomtól, és ez rendkívül hasznos volt és lesz is a számunkra.

Természetesen ez a vélemények és perspektívák igen széles skáláját tükrözi, és nem redukálható egy vagy két konkrét üzenetre, de a hozzászólások nagyrészt jóváhagyták azt az általános módszert, amellyel a Bizottság a költségvetési reformhoz közelít, és amelynek célja egy stratégiai jövőkép, hogy az európai költségvetésben elköltött minden euróból származó európai hozzáadott értéket maximalizálhassuk. Ezek a hozzászólások kritériumokat javasoltak az elképzelések kiegészítésére, és vélemények hangoztak el az európai költségvetés stabilitása és reagáló képessége közötti egyensúly megteremtésére.

Sok hozzászóló egyetértett abban, hogy az idők során a költségvetés jelentősen fejlődött, de csak kevesen voltak teljesen elégedettek a jelenlegi költségvetési struktúrával. A konzultációk során egyetértés volt abban, hogy az Európa előtt álló kihívások alapján kell a prioritásokat rangsorolni, és itt a klímaváltozás és a globális versenyképesség álltak a sor elején.

A hozzászólók javasoltak egy sor lehetséges reformot is egyes kiadási politikákra, a pénzügyi rendszerre és a költségvetés készítésének módjára vonatkozóan. Amint már említettem, részletesebb információ a Bizottság honlapján áll rendelkezésre.

Végül a mezőgazdaságról, a konzultáció azt mutatta, hogy a KAP további reformjának szükségességét illetően viszonylag növekvő konszenzus van. Néhányan úgy vélik, a legjobb, ha a reformot ugyanabban az irányban folytatjuk, mint a korábbi reformmal kapcsolatos állapotfelmérést vagy félidős felülvizsgálatot, míg mások a radikálisabb változások mellett álltak ki. A legtöbb hozzászóló hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a KAP-ot változtassuk meg olyan módon, hogy az európai mezőgazdaság versenyképességére, a klímaváltozásra való reagáló képességre, az élelmiszerbiztonságra, a minőségi előírásokra és más környezeti célokra összpontosítson. A szükséges változás jellegéről és mértékéről azonban a vélemények eltérnek.

A Bizottság várakozásai a legfontosabb kiadási területek, különösen a mezőgazdaság tekintetében a jelenleg folyamatban lévő konzultációkra, technikai értékelésekre, tudományos inputokra és ágazati politikai vitákra épülő munkától függnek. Ezek az év későbbi részében várható politikai válasz részei lesznek. A Bizottság ezután elkészíti a stratégiai dokumentumot, és én nagyon remélem, hogy önökkel együttműködve teljesítjük kötelességünket.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Köszönöm biztos asszony, és nemcsak a válaszát, hanem Marian Harkin élelmiszerbiztonságra vonatkozó szavaival kapcsolatos megjegyzéseit is. Azt hiszem, hogy ez egy nagy rés a piacon.

Hadd hívjam fel a figyelmét az általam készített jelentésre, amelyet a Parlament ma szavazott meg úgy, hogy az óriási többség támogatta a KAP-ot, és annak a globális élelmiszerbiztonságban betöltött szerepét, és hadd emlékeztessem a tejgazdaságok csökkenő jövedelmével kapcsolatos vitánkra. Valamiféle szembesülésre lenne szükség itt a valósággal azok esetében, akik képtelen reformokra tesznek javaslatot. Itt mi az európai polgárok élelméről és azoknak a jövedelméről beszélünk, akik vidéken élnek és a vidéki környezetet kezelik. Szeretném, ha ezekre figyelemmel lenne, ahogy haladunk előre.

 
  
MPphoto
 

  Göran Färm (PSE). – (SV) Egy rövid kérdést szeretnék feltenni a biztos asszonynak. Én részt vettem a Bizottságnak a költségvetés félidős értékelésével foglalkozó kitűnő konferenciáján decemberben. Ezen a konferencián biztos asszony egy kiváló és proaktív beszédet tartott arról, hogy milyen fontos a módosító indítványok mostani beterjesztése. Most azonban olyan pletykákat hallunk, hogy a költségvetés félidős értékeléséről javaslat csak az európai parlamenti választások után és a szeptemberben tartandó német szövetségi választások után lesz. A kérdésem egyszerű. Beterjeszti-e a biztos asszony a költségvetés félidős értékelésére vonatkozó javaslatot még a nyár előtt, vagy csak a német szövetségi választások után?

 
  
MPphoto
 

  Justas Vincas Paleckis (PSE). (LT) Biztos asszony, szeretnék köszönetet mondani önnek a világos és nyílt válaszaiért, és szeretném elmondani, hogy a költségvetési reformról szóló viták egy ideje, már több mint egy éve folynak. Mi a pénzügyi válság hatása ezekre a vitákra? Szeretném azt is tudni, hogy a költségvetés reformja során keresnek-e valamiféle kivezető utat, hogy a jövőben elkerülhessük az olyan pénzügyi válságokat, mint amelyet most tapasztalunk?

 
  
MPphoto
 

  Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. − Ami a valósággal való szembenézést illeti, teljesen egyetértek azzal, hogy minden döntésünknek, különösen a stratégiai döntéseinknek politikailag rendkívül felelős döntésnek kell lenniük. Nem szabad megváltoztatnunk azt, ami jó, de meg kell szabadulnunk attól, ami régi vagy nem hatékony.

Ami a félidős értékelést illeti, azt hiszem itt egy félreértés van. Soha nem kértek bennünket arra, hogy készítsük elő az európai költségvetés félidős értékelését. Azt kérték tőlünk, hogy 2009 végéig készítsük el a teljes költségvetés reformjáról szóló dokumentumot, és nekünk kell döntést hoznunk annak időzítéséről – amikor politikailag helyénvaló, vagy amikor hatékonyabb és eredményesebb választ kaphatunk. Személyesen én szeretném, ha az korábban készülne el – talán már a tavasszal. De itt jön a komoly szembenézés a valósággal, mert jönnek választások, talán a Lisszaboni Szerződés ratifikálása stb. Nem pazarolhatunk el egy jó javaslatot, és nem hagyhatjuk, hogy az aktuális események beárnyékolják azt. Bízzuk Barroso elnökre a végleges dátum eldöntését, de mi készek vagyunk, és ez a Bizottság készen áll a munkája elvégzésére.

(LT) Paleckis úr, az ön kérdései valóban nagyon fontosak, nagyon elmélyültek, akár azt is mondhatnám, hogy olyan elmélyültek és olyan fontosak, hogy még az egész európai költségvetés sem adna rájuk választ. Igazság szerint az ön kérdései stratégiai jellegűek, miközben egyetlen költségvetés sem reagálhat hatékonyan sem most, sem a jövőben az olyan jellegű pénzügyi válságra, mint amilyen a mostani.

Az európai költségvetés a bruttó hazai össztermék mindössze 1%-át képviseli, miközben a pénzügyi válság oka nagyrészt nem a pénzhiány volt, hanem talán mondhatom azt, felügyeleti kérdések okozták, a pénzügyi rendszer globalizációja, monopolhelyzete és egy sor más ok.

Az európai költségvetés, mint egy igen kis nemzetközi szervezet költségvetése kétségtelenül rendelkezik eszközök egy bizonyos választékával, de ez valójában nem nagy. A választék nem annyira tényleges pénzeszközökből vagy pénzből áll, hanem szabályozási intézkedésekből, ellenőrzési intézkedésekből, ajánlásokból, többek között a makrogazdaság-politika terén. Ez valószínűleg fontosabb, mint az, hogy mennyi pénzünk van valójában, vagy mennyit tudunk injektálni a gazdaságba.

Jelenleg rendelkezésünkre állnak a globalizációs kiigazítási alap, a rugalmassági és más instrumentumok, ezek azonban nem igazán hatékonyak és nincs igazi hatásuk sem. Pontosan ezért volt az, hogy helyreállítási tervünkben a Bizottság mintegy 5 milliárd euró befektetésére tett javaslatot a stratégiai strukturális átalakításokra az energetikai összeköttetések és más energetikai infrastrukturális projektek céljára, de ez idáig az országok nem siettek és mutattak különösen hajlandóságot arra, hogy ezt az ügyet megvitassák.

Maga a válság is rámutat, hogy a stratégiai energetikai projektekbe és más közös stratégiai európai projektekbe való befektetés rendkívül fontos. Nagyon remélem, hogy ez a válság egyike lesz azoknak a tanulságoknak, amelyeket Európa nagyon komolyan vesz. Azt is remélem, hogy segít az európai költségvetés koncentrálásában, hogy ott költsük el, ahol a pénz a leginkább hasznosulhat, hogy a jövőben ott használjuk fel, mivel az egész költségvetés túlságosan szerény ahhoz, hogy mindent fedezzen és mindent megoldjon.

Ezért nem könnyű választ adni az ön nagyon általános kérdéseire, de amint említettem, igen remélem, hogy ez a világban megmutatkozó válsághelyzet és a gazdasági recesszió, amit egész Európában látunk, segít a politikusoknak abban, hogy többet fektessenek az európai stratégiába.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

35. kérdés Seán Ó Neachtaintől (H-0972/08)

Tárgy: Kiberbűnözés

A technológia folyamatos fejlődésével és azzal, hogy mind többen használják az internetet, egyre nehezebbé válik az internet rendszabályozása. Mit tesz a Bizottság a kiberbűnözés elleni küzdelemben EU-szinten?

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke.(FR) Elnök asszony, Ó Neachtain úr kérdésére válaszolva a Bizottság sok éve folytatja a kiberbűnözés elleni fellépés politikáját, szoros együttműködésben a tagállamokkal és az Európai Unió más intézményeivel.

A Bizottság négyféleképpen segít a kiberbűnözés elleni küzdelemben: a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével; az állami és a magánszektor közötti partnerségi kapcsolatok elősegítésével; különféle jogi instrumentumok kidolgozásával; és végül a harmadik országokkal való együttműködéssel.

„A kiberbűnözés elleni küzdelemre vonatkozó általános politika felé” című 2007-es közlemény lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a kiberbűnözés terén – bilaterálisan vagy az Europolon keresztül – elősegítse az információ megosztását a tagállamok bűnüldöző hatóságai között.

A tagállamoknak állandó kapcsolattartó pontokat kell kijelölniük, amelyeken keresztül a többi tagállam segítséget vagy információt kérhet. A Bizottság segített a tavaly novemberben elfogadott, a kiberbűnözés elleni fellépés stratégiájára vonatkozó tanácsi következtetések megfogalmazásával.

Ez a stratégia egy intézkedéssorozatra tesz javaslatot, melynek célja a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása az olyan bűncselekmények elleni küzdelemben, mint a gyermekpornográfia, a terrorizmus, az információs rendszerek elleni támadások, illetve a csalás. Létre kell hozni az online felfedezett jogsértések bejelentésének platformját annak érdekében, hogy központosítani lehessen a kiberbűncselekményeket, hogy az Europol ezeket összevethesse.

Ugyanakkor a Bizottság – a kiberbűnözés elleni fellépés érdekében – most dolgozza ki a bűnüldöző hatóságok és a magánszektor közötti partnerségi politikát.

Az Igazság- és Belügyi Tanács 2008. december 8-án ajánlásokat tett az állami és magánszektor a kiberbűnözés elleni együttműködésére. A Bizottság létre akarja hozni az európai pénzügyi koalíciót a gyermekpornográfiát tartalmazó képek kereskedelmi felhasználása ellen. Ennek a koalíciónak a célja az lenne, hogy a különféle állami és magánfelek erőfeszítéseit egyesítse a gyermekpornográfiát tartalmazó képek előállítása és internetes terjesztése, illetve értékesítése ellen.

Végezetül, a Bizottság komoly szerepet játszott olyan jogszabályok megfogalmazásában, amelyek minimumszabályokat határoznak meg a vonatkozó büntetőjogszabályok harmonizálására. Így volt ez az információs rendszerek elleni támadásokról szóló 2005/222/IB kerethatározat, valamint a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2004/68/IB kerethatározat esetében.

A Bizottság most azt vizsgálja, hogy miként kellene ezeket az instrumentumokat korszerűsíteni és végrehajtani.

Azzal fejezném be, hogy mindannyiunknak figyelemmel kell lennünk arra, hogy az internet globális információs hálózat. Az Európai Unió nem tudja azt egyedül szabályozni. Ez az oka annak, hogy a Bizottság a nemzetközi együttműködés ösztönzését reméli ezen a területen, és ebben az évben nemzetközi szervezetek és az EU ügynökségeinek részvételével értekezletet szervez, megkísérelve e testületek tevékenységének koordinálását.

Ez a válaszom Ó Neachtain úrnak.

 
  
MPphoto
 

  Seán Ó Neachtain (UEN).(GA) Elnök asszony, szeretném megköszönni a biztos úrnak a válaszát. Szeretnék feltenni egy kiegészítő kérdést önnek, biztos úr. Ami az internetes zaklatást vagy becsmérlést illeti, ami leginkább az olyan társadalmi honlapokat használó fiatalokat érinti, mint a Bebo vagy a Facebook, a fiatalokkal szembeni zaklatást vagy becsmérlést ezeken a honlapokon meg kell állítani. Mit tesz az Európai Unió annak biztosítására, hogy a közösség nagyobb figyelmet fordítson erre a zaklatásra?

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE).(RO) Szeretném megkérdezni, hogy a Bizottság milyen intézkedéseket fontolgat annak érdekében, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára az Európai Tanács kiberbűnözésről szóló egyezményének elfogadását, milyen intézkedési tervet fontolgat a Bizottság a kiberbűnözés elleni küzdelem hatékonyságának javítására, és milyen intézkedéseket fontolgat a digitális aláírás interoperabilitásának biztosítására.

 
  
MPphoto
 

  Den Dover (PPE-DE). - Üdvözölhetném azt a választ, amit eddig a biztos úr adott, de arra is kérem őt, győződjön meg arról, hogy az emberi jogokra mindig figyelemmel legyenek ezen a területen. Más szavakkal, én támogatom a kiberbűnözés megsemmisítését, de biztosíthatjuk-e azt, hogy az internetes cégek – a rendőrséggel és más hasonló hatóságokkal együtt – ne bánjanak túl keménykezűen azokkal, akik saját örömükre használják az internetet?

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot.(FR) Elnök asszony, igaza van, én rögtön megválaszolom az emberi jogokra és a kiberbűnözés elleni küzdelemre vonatkozó kérdést. Valóban nagy figyelmet kell fordítanunk annak biztosítására, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására iránti elkötelezettség akkor is legyen meg, amikor a kiberbűnözés ellen lépünk fel. Én odáig is elmennék, hogy azt mondjam, érvényre kell juttatnunk az emberi jogokat.

A többéves stockholmi programon belül, amely 2010-től 2014-ig tart, bevezetünk egy teljes címet a kiberbűnözés elleni fellépésre, amint már mondtam, és ismételten mondom Ó Neachtain úrnak, a cél, hogy a megfigyelőközpont az Europolon belül legyen, hogy jobban tudjuk koordinálni azokat a nemzeti intézményeket, amelyek a megkérdőjelezhető honlapok felügyeletéért felelnek, amelyekről a különösen veszélyeztetett közönségnek terjesztik a gyemekpornográfiát. Igaza van, tanulmányoznunk kell, hogy a fiatalokat miként csábítják bizonyos oldalakra, ahol ki vannak téve annak a veszélynek, hogy az ilyen oldalak létrehozói, illetve látogatói valamilyen módon megtámadják őket. Ezt tudom önnek mondani. Meg szeretném ismételni, hogy valójában ez egy teljes stratégia, amit – tekintettel arra, hogy egyre jobban értjük a világháló kockázatait – sokkal célirányosabban kell végrehajtani, mint ahogyan a múltban tettük.

Nagy reményeket fűzök a gyermekpornográfiát tartalmazó képek kereskedelmi felhasználása ellen létrehozandó európai pénzügyi koalícióhoz is. Különféle állami illetve magántestületeket hozunk össze, hogy fellépjenek a gyermekpornográfiát tartalmazó képek előállításával, az interneten keresztül történő elosztásával és értékesítésével szemben, és hogy próbálják megtalálni és elfogni a bűnözőket. Ha a komitológiai eljárásban megállapodásra jutunk a finanszírozásról, remélem, hogy ez a koalíció már 2009 februárjában útjára indulhat. Köszönöm a Parlamentnek mindazt a támogatást, amit ehhez az ügyhöz adhat.

 
  
<