Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. január 14., Szerda - Strasbourg

5. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indoklások

- Jelentés: Carlos Coelho (A6-0500/2008)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! A jelentés mellett szavaztam, mert az reformot javasol a gyermekek védelme érdekében, és az útlevelek biztonságosságát növelő intézkedéseket vezet be. Összességében tehát olyan csomagról van szó, ami előbbre viszi a gyermekkereskedelem elleni, és a gyerekek nagyobb védelmének érdekében folyó küzdelmet.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Szükségesnek tartom, hogy az úti okmányok biztonsági elemeit biometrikus elemekkel is kiegészítsük. Ugyanakkor – bár elsődleges célunk az európai polgárok biztonságának javítása – az érem másik oldalát is végig kell gondolnunk, azaz polgáraink magánéletének védelmét. Igyekszem biztosítani, hogy ennek a jogszabálynak a nemzeti szinten történő végrehajtása és alkalmazása ne vezessen bürokratikus nehézségekhez, vagy akár az adatokkal való visszaéléshez, beleértve az Unión kívüli harmadik országok részéről elkövetett visszaélést. Szeretném kiemelni, hogy ösztönöznünk kell az Europol és a Frontex fokozottabb részvételét ebben az ügyben; csak a tagállamok bűnüldözési hatóságainak magas fokú együttműködése révén érhetjük el a kívánt hatást, és tehetjük Európát valamennyiünk biztonságos otthonává. Örülök, hogy a gyerekek 12 éves kortól saját útlevelet kapnak. Ez az intézkedés csökkenteni fogja a szervezett bűnözők gyermekekkel szembeni, határokon keresztül elkövetett visszaéléseit, többek között ezért is támogatom ezt a nyilvánvalóan ellenmondásos témát.

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök úr! Boldogan ajánlottam fel határozott támogatásomat az uniós útlevelek biometrikus elemeiről szóló Coelho-jelentéshez, mivel legalább ezzel teszünk egy lépést az útlevelekkel való számos visszaélés illetve útlevél hamisítás ellen. A harmonizációnak ezt a formáját minden bizonnyal támogathatjuk, hiszen hasznos, sőt, szükséges intézkedés, a schengeni országokban biztosan.

Amikor olyan rendszert léptetnek életbe, ahol nincsenek belső határok, akkor a nagyobb külső határokat természetesen a lehető leghatékonyabban meg kell védeni. Ez a jelentés lépés a helyes irányba, mivel a külső határok kielégítő védelme jelenleg nem megoldott.

Van azonban egy fenntartásom. Önmagában nem elég jobb útleveleket bevezetni. Évente százezrével érkeznek nem európai külföldiek kontinensünkre, Európába. Vannak közöttük legális bevándorlók, féllegális bevándorlók, de illegális bevándorlók is. Hazám, Belgium, tavaly több mint 70 000 nem európai külföldit fogadott az ismeretlen számú illegális külföldin felül. Meg kell állítanunk ezt az áradatot, de a jobb útlevelek önmagukban nem oldják meg azt az ügyet.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Köszönöm, elnök úr. A Coelho-jelentés ellen szavaztam, két okból. Először is, rendkívüli módon aggódom a polgárok jogai miatt és aggaszt az a tény, hogy biometrikus adatokat gyűjtenek, mivel ez komoly veszélyt jelent a polgárok biztonságára nézve, különös tekintettel a szabadságukra, sérül emellett a szabad mozgáshoz való alapvető emberi jog is.

Ennél is jobban aggaszt azonban az, hogy hazámban ez lesz az elmúlt tíz évben a második alkalom, hogy új személyi azonosító dokumentumot vezetnek be. Ha megengednek egy személyes megjegyzést, valójában ez lesz a harmadik alkalom tíz év alatt, amikor új személyi azonosító okmányt kapok. Önök talán mulatságosnak találják, de Bulgáriában az emberek olyan alacsony jövedelemmel rendelkeznek, hogy egyszerűen etikátlan és erkölcstelen ezekkel az emberekkel szemben, ha azzal is megterheljük az anyagi eszközeiket, hogy új személyi azonosító okmányokat kell vásárolniuk. Amikor olyan nyugdíjasokról beszélünk, akiknek a havi nyugdíja 100 BGN, ami 50 eurós nyugdíjnak felel meg, akkor nem helyes megterhelnünk őket 20 euróval azért, mert új személyi azonosító dokumentumokat bocsátunk ki. Azért szavaztam a Coelho-jelentés ellen, mert úgy érzem, hogy az egyáltalán nem lenne megfelelő a hazám számára.

- Jelentés: Marco Cappato (A6-0459/2008)

  Gay Mitchell (PPE-DE). - Elnök úr! Csak szeretném rögzíteni, hogy végül a Cappato-jelentés ellen szavaztam, mert úgy vélem, hogy egy jobb jelentés kerül majd a Parlament elé, ami ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkozik.

Szeretném még elmondani, hogy a Parlamentnek tennie kellene valamit a felszólalásaink jegyzőkönyveivel kapcsolatban, mivel vannak a Parlamentnek olyan tagjai, akik itt vannak több mint négy és fél éve, és egész idő alatt kapták a fizetésüket, viszont kevesebbszer szólaltak fel, mint Burke úr, aki csak hat hónapja van itt a Parlamentben. Szerintem itt az ideje, hogy erre is odafigyeljünk.

Vannak emberek, akik nem vesznek részt a Parlament munkájában, sem a bizottságokban, sem a plenáris üléseken. Néhányan közülük kisebb képviselőcsoportokhoz tartoznak. Bejönnek ide, szót kérnek, aztán elrohannak a reptérre, és ahelyett, hogy itt lennének, azzal töltik az idejüket, hogy tagállamainkban elmondják az embereknek, milyen borzalmas is a demokrácia az Európai Unióban. Nos, a demokrácia valóban borzalmas az Európai Unióban, ha a Parlamentünknek azok a tagjai, akik meg sem jelennek itt, fizetést kaphatnak azért, hogy ezután is ilyen vérlázító módon megsértsék a demokráciát. Szeretném, ha ennek nyoma maradna, elnök úr.

Úgy gondolom, hogy miközben reformokat hajtunk végre, miközben hozzáférhetővé tesszük a dokumentumainkat, és biztosítjuk a nagyobb átláthatóságot, aközben lépéseket kellene tennünk abba az irányba is, hogy megmutassuk, a Parlament mely tagjai vesznek részt a Parlament munkájában, és kik azok, akik nem.

- Jelentés: Alexander Graf Lambsdorff (A6-0415/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Az európai fegyverpiac azért nem működik hatékonyan, mert széttagolt. Most megteremtettük a közbeszerzés lehetőségét ebben az ágazatban, ugyanakkor tekintettel voltunk az alapító szerződés 273. cikkében stratégiai okokból felsorolt kivételekre. A bizottságban azon dolgoztam, hogy véget vessek a katonai szerződések átláthatatlansága révén okozott közpénz pazarlásának. Korábban a nemzeti érdekekről szóló záradékot is megszegték a hadsereg közbeszerzései esetén, aminek nyilvánvalóan semmi köze nem volt a biztonság minőségéhez. Kapásból tudnék sorolni ilyen munkaszerződéseket, élelmezési és szállítási szerződéseket. Ez a javaslat pénzt takarít meg, amit azután kutatásra és technológiára lehet fordítani annak érdekében, hogy hatékonyabban védjük magunkat a jelenlegi és jövőbeni fenyegetésekkel szemben.

  Jim Allister (NI). - Elnök úr! Ellenzem ezt a jelentést, mivel szerintem veszélyt jelent azokra a kormányokra és cégekre nézve, akik súlyos összegeket fektettek védelmi K+F-be, és akik most elesnének a fejlesztési és gyártási fázison keresztül elérhető megtérüléstől.

A javasolt irányelv értelmében a közbeszerzési szerződéseket most az európai versenytársak számára is hozzáférhetővé kellene tenni, így a védelmi cégek – sőt, az országok sem – nem tudnák megvédeni nemzetközi tulajdonjogaikat és munkahelyeiket. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyságban számos katonai védelmi cég rendelkezik élvonalbeli K+F-fel, a jelentésben rejlő veszélyek komoly aggodalomra adnak okot.

Nyugtalanságomat továbbfokozza annak felismerése, hogy a jelentés elsődleges motivációja nem annyira a kézzelfogható gazdasági előnyök előtérbe helyezése, mint inkább az EU integrációjának és az európai biztonsági és védelmi politikának a megerősítése.

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Igyekszem a szokásosnál rövidebbre fogni a mondandómat; a Lambsdorff-jelentésre szavaztam, amely közelebb visz a közös biztonsághoz és védelemhez. Elgondolkodtam azonban azon – és kérem, tegyék ezt meg Önök is –, hogy mikor lesz végre egy valóban európai védelmünk, valóban európai hadseregünk, igazi lehetőségünk arra, hogy pénzt spóroljunk meg, és mikor leszünk képesek egyesült Európaként megvédeni magunkat? Remélem, hogy nagyon hamar, Elnök úr!

  Elnök. − Jelen esetben nem az én dolgom, hogy azonnali választ adjak, hiszen a válasz összetett lenne. Folytassuk a szavazáshoz fűzött indoklásokat, ezúttal a Schlyter-jelentéssel.

- Jelentés: Carl Schlyter (A6-0341/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Támogattam a veszélyes anyagokról és vegyi anyagokról, nevezetesen a diklór-metánról szóló jelentést, amely lehetővé teszi, hogy betiltsák ennek a rákkeltő anyagnak a festékmarókban történő felhasználását, jóllehet szigorú feltételek mellett megengednek bizonyos kivételeket. Elfogadhatónak tartom, hogy ezekkel a kivételekkel a gyakorlatban nem fognak élni, hiszen léteznek biztonságos alternatívák, amelyeket ezután nemcsak a fogyasztók, hanem a professzionális felhasználók is szívesebben választanak.

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr! Bizonyos anyagok annyira veszélyesek, hogy teljesen be kell tiltani őket, vagy használatukat szigorúan korlátozott feltételek mellett, csak a legszigorúbb egészségügyi és biztonsági óvintézkedések mellett szabad megengedni. A diklór-metán ezek közé az anyagok közé tartozik, így ki kell vonni a forgalomból.

- Jelentés: Ilda Figueiredo (A6-0423/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Örömmel fogadtam ezt a nemzetközi megállapodást, amely új foglalkoztatási feltételeket határoz meg a halászati ágazatban dolgozó munkavállalók számára. A halászok esetében a legmagasabb a súlyos foglalkozási balesetek és halálesetek előfordulásának aránya. Kérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az egyezményt már jóval 2012. előtt ratifikálják. Kérem, rögzítsék a jegyzőkönyvben, hogy szavazó készülékem nem működik, és természetesen a jelentés mellett szavaztam.

- Jelentés: Giusto Catania (A6-0479/2008)

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Catania úr saját kezdeményezésű jelentése komoly eszmecserét indított el a különböző képviselőcsoportok és parlamenti tagok között.

Az Európai Unió előtt jelenleg igen komoly problémák állnak, például a pénzügyi válság és az ukrán-orosz konfliktus miatt kialakult energiaválság. Olyan időszakot élünk, amikor közös fellépésre van szükség, és el kell kerülnünk minden olyan intézkedést, ami az egységünket alááshatná. A válságok következményei minden bizonnyal hatással lesznek az Európai Unió valamennyi – akár szlovák, lengyel, magyar, akár német – polgárára. Úgy vélem, hogy a tagállamok összeugratására tett kísérletek, amelyek üléseink során időről időre előkerülnek, arról tanúskodnak, hogy nincsenek tekintettel az EU egységét fenyegető jelenlegi súlyos helyzetre. Az Európai Unió versenyképességének javítása érdekében nagyobb figyelmet kellene fordítanunk arra, hogy megoldásokat találjunk, és ratifikáljuk a Lisszaboni Szerződést.

Többször kifejtettem már azt a nézetemet az Európai Parlamentben, hogy közös térségünkben nincs helye autonómiának. Nem szabad elfeledkeznünk az uniós országok integrálásának alapgondolatáról, még kevésbé szabad azt figyelmen kívül hagynunk vagy elutasítanunk. Nem feledkezhetünk meg Schuman kijelentéséről, aki szerint egy intelligens európai nem ujjonghat szomszédja balszerencséjén, mivel közös sors köt össze valamennyiünket jó időkben és rossz időkben egyaránt.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! A Catania-jelentés igencsak álságos. Semmiféle áttekintést nem ad arról, hogy mennyire tartották tiszteletben az Európai Unióban az alapvető jogokat a 2004 és 2008 közötti időszakban; a jelentés nem más, mint a Ház bal szárnya követeléseinek a felsorolása.

Ezek közé a követelések közé tartozik az azonos neműek házasságának elismerése valamennyi tagállamban, és a drogok, az eutanázia valamint az illegális bevándorlók legalizálása. Az Osztrák Néppárt (ÖVP) küldöttsége és jómagam gondolkodás nélkül elutasítjuk a fenti, a többség által elfogadott igényeket, ezért mi – engem is beleértve – a jelentés ellen szavaztunk.

  Peter Baco (NI). – (SK) Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2004–2008) című jelentésre szavaztam.

A jelentést azzal a feltétellel támogattam, hogy elutasítják a 49. cikk területi és regionális autonómiát támogató eredeti szövegtervezetét. Úgy vélem, hogy ez egyértelműen elutasítja a provokatőrök és összeesküvők arra irányuló kísérleteit, hogy a status quón törjék a fejüket. Más szóval, az Európai Parlament nem tűri, hogy a területi és regionális autonómiával játszadozzanak. Nagyon értékes következtetése volt ez az Európai Parlament mai plenáris ülésének, és szerintem ezért mindannyiunkat gratuláció illeti.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr! Én is ez ellen a jelentés ellen szavaztam, amelyben egy kommunista európai parlamenti képviselő méri fel az alapvető jogok helyzetét az Európai Unióban. Értékelem ugyanakkor azt a tényt, hogy más frakciók előadóinak sikerült a szöveget kicsit átszerkeszteniük, így az néhány jó bekezdést is tartalmaz a kisebbségek helyzetéről. A jelentés bizonyos szakaszai azonban nem objektívek. Ráadásul példátlan az, ahogyan a jelentés átlépi egy elmúlt időszakot feltérképező dokumentum kereteit. A jelentés túlságosan egyoldalú politikai nézetet fogalmaz meg az emberi jogokról az Unióban. A jelentés lábbal tiporja a szubszidiaritást, amikor szabályokat ír elő családpolitikai és egyéb erkölcsi kérdésekben, ami ellenkezik az alapító szerződésekkel.

  Simon Busuttil (PPE-DE). - (MT) Én is a Catania-jelentés ellen szavaztam, mivel az legalább három helyen hivatkozik az abortuszra, mint emberi jogra. Ezzel nem értek egyet, elfogadhatatlannak tartom. Sajnálatos, hogy egy ilyen fontos jelentés, amely témák ennyire széles körét öleli fel, olyan elemeket is magában foglal, amelyek minden kétséget kizáróan kívül esnek az Európai Unió hatáskörén, és az Európai Unió nem tud, illetve nem próbálhat meg közbelépni; nevezetesen a szubszidiaritás elve miatt. Ezért szavaztam a Catania-jelentés ellen.

  Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) Elnök úr, a Catania-jelentéssel kapcsolatban támogatólag szavaztam, mivel az korábbi hiányosságokat a kisebbségi jogok területén megszüntet. Ez a kérdés különösen fontos Magyarország és a Magyarországon élő, illetve a határon túl élő kisebbségek szempontjából. A jelentés hangsúlyozza a kisebbségi nyelvek védelmét és megállapítja azt, hogy az anyanyelv használata a legalapvetőbb jogok egyike. Ez sajnos az elmúlt időben az Európai Unió több tagállamában nem így volt.

A jelentés továbbá kiemeli a nemzeti kisebbséghez tartozás definíciójának, meghatározásának szükségszerűségét. Ez azt hiszem, hogy az Európában élő 150 kisebbség szempontjából alapvetően fontos.

Végül pedig különösen fontosnak tartom a 49-es paragrafust, amely kimondja, hogy az önrendelkezés a leghatékonyabb eszköz a nemzeti kisebbségek közössége problémáinak kezelésében, mégpedig úgy, hogy az EU-ban létező legjobb példákat kell követni a személyes, a kulturális, a területi, a regionális autonómiák vonatkozásában.

  Jim Allister (NI). - Elnök úr! Az a társadalom, amelyik kizárólag a jogokkal van elfoglalva, egy egyensúlyából kibillent „adjál, adjál”-társadalom. Ezt a hozzáállást tükrözi a jelentés, amikor egyenlőséget követel a normális házaspárok és a homoszexuális kapcsolatok között. A természet rendje szerint egy férfi és egy nő alkot párt. Felforgatjuk ezt a rendet, ha egyenlőséget követelünk a homlokegyenest ellentétje számára.

Nevezzenek bár divatjamúltnak, szégyenkezés nélkül bevallom, hogy az azonos nemű párok közötti természetellenes párkapcsolat nem olyan dolog, amit jogalkotóként jóvá kívánok hagyni. Vajon nekem kevesebb jogom van erre az álláspontra helyezkedni, mint azoknak, akik ennek az ellenkezőjét követelik? Elnézve az intoleráns légkört, amiben ez a vita részben folyt, úgy tűnik, hogy igen.

Nem értek egyet a jelentésnek ezzel az elemével. Ha ettől nevetség tárgya leszek, vállalom. Inkább kiállok amellett, amit helyesnek tartok, mint hogy megtapsoljak valamit, ami rossz.

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök úr! Parlamenti pályafutásom során ritkán találkoztam politikailag inkorrekt képtelenségek és úgynevezett haladó gondolkodású közhelyek ilyen tárházával, mint a Catania-jelentés. A pálmát azonban az viszi, hogy egy úgynevezett alapvető jogokról szóló jelentés valójában a Lisszaboni Szerződésen, egy olyan szerződésen alapul, amelyet népszavazások utasítottak el, és amelynek jelenleg nincsen semmiféle jogi alapja. Micsoda arrogancia! Azon tűnődtem, hogy talán az alapvető jogok az európai polgárokra nem vonatkoznak, csak az eurokráciára.

Ráadásul hiányzik a jelentésből egy alapvető jog, nevezetesen az emberek, például a saját nemzetünk tagjainak azon joga, hogy otthon és biztonságban érezhessék magukat saját hazájukban, megvédhessék keserves munkával megszerzett jólétüket, megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat és törvényeiket. Ez újdonságként hat a politikai korrektségnek ebben a templomában. A Parlament ismét tökéletesen bolondot csinált magából azzal, hogy elsöprő többséggel elfogadta a Catania-jelentést.

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök úr! A szabad véleménynyilvánításhoz való jog, és a mód, ahogyan ez a jog gyakorolható, kétségtelenül az egyik legfőbb mutató, ami alapján az alapvető jogok helyzete felmérhető. A jelentés nagyon helyesen óva int a nem hivatalos cenzúrától és az öncenzúrától, amit olyankor tapasztalunk, amikor bizonyos témákat kizárnak a nyilvános vitából. Éppilyen jogos a jelentésnek az a fejezete is, amely arra figyelmeztet, hogy egyes személyek és csoportok azzal a jelszóval akarnak elhallgattatni másokat, hogy őket folyamatosan és igazságtalanul támadják.

Ami viszont abszolút érthetetlen, az az a felszólítás, miszerint: „eltökélten üldözni kell a rasszista média-programokban megjelenő mindenféle gyűlöletbeszédet, és az intoleráns nézeteket terjesztő cikkeket”. Ez pontosan olyasmi, ami elvezet a jelentésben máshol felpanaszolt cenzúrához és öncenzúrához. Olyan fajta jogszabály ez, ami miatt a legnagyobb flamand pártot Belgiumban elmarasztalták, mivel az említett párt bírálta az elfogadott bevándorlási politikát. Az embereknek tehát tudniuk kellene, mit akarnak. Olyan nincs, hogy egy kicsit kiállunk a szabad véleménynyilvánítás mellett. Vagy kiállunk a szabad véleménynyilvánítás mellett, és elfogadjuk annak minden következményét, vagy nem.

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ami az alapvető jogokat illeti, habár a záró szavazáson a jelentés ellen szavaztam, megszavaztam a 81. bekezdést, amit támogatok. Ebben a bekezdésben barátom, Catania úr, aki a helyéről most éppen engem néz, felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy elősegítsék és javítsák a fiatalok, az idősek és a fogyatékkal élők bejutását a munkaerőpiacra.

Giusto Catania – aki nevéhez híven 100%-ig igaz ember – bizonyára arra gondolt, ha ezt írásban nem is fejtette ki, hogy nemcsak a munkához, hanem a juttatásokhoz való hozzáférést is javítani kellene, hiszen az időseket is megemlíti. Fontosak tehát a fiataloknak, a fogyatékkal élőknek és az időseknek nyújtott juttatások. Biztos vagyok benne – és látom, hogy ő is egyetért –, hogy a fiatalok is kapnak juttatásokat fiatalként, és aztán dolgoznak, amikor idősebbek lesznek. Látom, hogy tapsol. Úgy vélem, Önök is egyetértenek, mivel azonban észrevételeim kikerülnek az Internetre, szeretném egyértelművé tenni, hogy mindezt azért mondtam el, hogy finoman rámutassak, hogy az időseknek is joga van a juttatásokhoz.

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr! A Catania-jelentésben a Ház sok tagja ismét megpróbálta az emberi jogokat ürügyként felhasználni az abortusz támogatására, dacára annak, hogy az abortusz évente csecsemők millióitól tagadja meg a legfontosabb emberi jogot – az életet, azt az emberi jogot, amelytől minden egyéb jog függ.

Továbbá ír európai parlamenti képviselőként és szavazóként érdekesnek találom, hogy a jelentés és a módosítások összekötik a Lisszaboni Szerződést és az alapjogi chartát az abortusz uniós jogi szabályozásával.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, először is kérhetném a szolgálatokat, hogy jegyezzék fel, hogy a 31. bekezdésről a szavazatom első része támogató szeretett volna lenni.

Úgy vélem, hogy a jelentés többet is tehetett volna a fogyatékosságnak azokért a területeiért, amelyeken még több munkára van szükség. Annak ugyanakkor örülök, hogy a Parlament 42. módosításom támogatása mellett döntött, amely módosítás arra ösztönzi a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy ami az intézményesítettség csökkentését illeti, csak azok a tagállamok kapjanak pénzt, akik teljesítik az ENSZ egyezményének feltételeit. Számomra és a Ház sok más tagja számára ez kulcskérdés. A jelentés számos olyan témát tartalmaz – mint azt már mások is elmondták –, amelyek a szubszidiaritás körébe tartoznak, nem az Európai Unióra, amely nem hoz jogszabályt az abortuszról, nem kell az abortuszt szabályoznia, és nem is fogja szabályozni. Így a teljes jelentést nem tudtam támogatni. Inkább tartózkodtam, mivel úgy vélem, hogy a fogyatékosságról szóló módosítás fontos azok számára, akik törődnek azokkal, akik nem beszélnek, akiknek nincs beleszólása, és akikre nem figyelnek oda.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) A Catania-jelentés számos emberi jogi kérdéssel foglalkozik. Egyetértek egyes előttem felszólaló képviselőtársaimmal, és hozzájuk hasonlóan én is szeretnék hangot adni annak, hogy van egy kulcsprobléma, ami miatt alapvetően nem értek egyet ezzel a jelentéssel: nem fogadták el azokat a nagyon lényeges módosításokat, amelyek kijavították volna ezt az eredendően rossz jelentést.

A jelentés folyamatosan utal az „úgynevezett” szexuális egészségre és szexuális jogokra, amelyek például az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint kifejezetten magukban foglalják az abortuszhoz való jogot, ez pedig olyasvalami, amire az EU közösség joga nem hivatkozhat, illetve azt nem lehet a tagállamokra rákényszeríteni.

Orvosként a fogantatás pillanatától védem az emberi életet és az emberi méltóságot, ezért nem szavaztam támogatólag erre az ellentmondásos szövegre, ami ráadásul a szubszidiaritás elvét sem tartja tiszteletben.

  Michl Ebner (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Egyetértek azzal, amit Pirker úr mondott, ezért erre nem szükséges több időt vesztegetni. Úgy vélem, hogy Catania úr eltévesztette a témát; ennek a jelentésnek soha nem lett volna szabad bekerülnie ebbe a terembe, mivel a hivatalos szolgálatoknak ellenőrizniük kellene, hogy egy adott jelentés valóban a kijelölt, címében szereplő témával foglalkozik-e, vagy valami teljesen más dologgal. Ez a jelentés valami teljesen más, és tulajdonképpen nincsen köze a címéhez és az eredeti megbízáshoz.

Ami a 49. bekezdéssel kapcsolatos, különös kérdést illeti, jobban örültem volna, ha a Ház az eredeti szöveget fogadja el, módosítás nélkül. Éppen az említett okokból teljes egészében a jelentés ellen szavaztam.

  Koenraad Dillen (NI). - (NL) Elnök úr! Ritkán szavaztam ilyen határozott meggyőződéssel egy jelentés ellen, mint ma. Ha követnénk a jelentésben megfogalmazott ajánlásokat, akkor holnap politikai korrektségből építenénk diktatúrát az Európai Unióban, minélfogva az úgynevezett antirasszizmus álcája alatt fellengzős elvi nyilatkozatokban tovább korlátoznák a szabad véleménynyilvánítást olyan kérdésekben, mint a menedék és a bevándorlás. Ez a jelentés még szélesebbre tárja a kapukat a legális és illegális bevándorlók Európai Unióba tartó áradata előtt, és ahelyett, hogy a polgárok biztonsághoz való jogát helyezné politikája középpontjába, úgy véli, hogy a bűnözők jogait kellene úgynevezett alapvető jogként elismerni.

Ez egy feje tetejére állított világ. Egy normális társadalomban a jogok és kötelezettségek kéz a kézben járnak. Ebben a vaskos jelentésben azonban nyomát sem találom semmiféle olyan kötelezettségnek, hogy az idegeneknek integrálódniuk kellene a mi európai társadalmunkba. Éppen ellenkezőleg: kizárólag mi, európaiak vagyunk célkeresztben, már az unalomig. Nos, a polgáraink már halálosan unják az európai mandarinok megbélyegző rosszallását, aminek kizárólag ők a céltáblái.

  Martin Callanan (PPE-DE). - Elnök úr! Sok dolog van a Catania-jelentésben, amivel nem értek egyet.

Először is, nem fogadom el, hogy az Európai Unió dolga lenne bármiféle jogot is ránk ruházni – sőt, a történelem arra tanít, hogy az Európai Unió ennek éppen az ellenkezője tette.

Azt sem fogadom el, hogy az alapjogi chartát – egy alapvető politikai dokumentumot, amelyet a megbukott európai alkotmány részeként férceltek össze – be kellene illeszteni az európai jogba, és különösen nem az angol jogba.

Kifejezetten ellenzem az alapjogi chartát. Elutasítom az emberi jogokhoz való abszolutista hozzáállást. Elvileg nem ellenzem az azonos neműek párkapcsolatának az elismerését, ez azonban, ismétlem, nem tartozik az Európai Unióra: ez az egyes tagállamok parlamentjeire tartozik, és saját területükön kell eldönteniük.

Tekintettel kifogásaim hosszú sorára, a jelentés ellen szavaztam.

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr! Számos korszak tapasztalatai mutatják, hogy a papíron lefektetett jogok önmagukban nem jelentenek megfelelő garanciákat a polgári szabadságokra. Az Európai Unió alapjogi chartájában meghatározott jogok nem sokban különböznek – mondjuk – a kelet-német vagy a szovjet alkotmányban felvázolt jogoktól, de mint azt az említett boldogtalan államok polgárai megtapasztalták, a papíron lefektetett jogok önmagukban semmit nem érnek, ha nem egészülnek ki a parlamentáris kormányzás megfelelő mechanizmusaival.

Az Európai Unióban nincsen emberi jogi válság, válságban van viszont a demokratikus legitimitás. Hadd javasoljam ennek a válságnak az enyhítésére, hogy bízzunk meg a szavazóinkban, és bocsássuk a Lisszaboni Szerződést ígéretünkhöz híven népszavazásra. Pactio Olisipiensis censenda est!

  Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr! Minden gyermeknek joga van mindkét szülője szeretetére. Ha szét is esik a szülők házassága, a gyermek érdeke, és nem a köztisztviselők tetszése szerint kell dönteni arról, milyen kapcsolatban maradjon a gyermek a szüleivel.

A gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy szüleikkel az anyanyelvükön beszélhessenek. Ha a két szülő más-más nemzetiségű, akkor a gyermekeknek joguk van mindkét nyelven beszélni. A Jugendamt azonban sérti a vegyes házasságokból született gyermekek jogait, amikor azonnali hatállyal korlátozza a nem német szülővel való kapcsolatot. A Petíciós Bizottság több mint 200 ilyen panaszt jegyzett fel. Ezért támogattam a 24. módosítást. Mivel az elutasításra került, a záró szavazásnál a jelentés ellen szavaztam, mivel az az abortuszt támogató jogalkotásával semmibe veszi az élethez való jogot, és megsérti a szubszidiaritás elvét.

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr! Az Egyesült Királyság Függetlenségi Párt ellenzi a rasszizmust, a női nemi csonkítást, a homoszexualitás bűncselekménnyé nyilvánítását és az idegenekkel szembeni előítéleteket, bárhol történjen is a világban. A britek azonban tökéletesen megfelelő emberi jogokat élveznek saját törvényeink értelmében is, nincsen szükségünk az Európai Unió védelmére. Az EU antidemokratikus és demokráciaellenes, így tehát nem lehet senki emberi jogainak a megfelelő őre.

Szeretnénk arra is emlékeztetni a Parlamentet, hogy a családi jog a tagállamok hatáskörébe tartozik, nem pedig az EU joghatósága alá. A tagállamok joghatósága eldönteni, hogy a kábítószer-fogyasztók ellen indul-e büntetőeljárás, és az EU nem próbálhatja meg a tagállamok igazságügyi rendszerét aláásni vagy felváltani. Az Egyesült Királyság Függetlenségi Párt európai parlamenti képviselői ezért a jelentés ellen szavaztak.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr! Amikor ilyen jelentésekkel találkozom, gyakran elbeszélgetek választókörzetem különböző önkéntes és közösségi csoportjaival, akik körében sokat lehet tanulni mások tapasztalataiból és kapcsolataiból.

Emellett megpróbálom rendszeresen felmérni a politika teljes spektrumát és a különböző országokat képviselő más európai parlamenti képviselők véleményét, hogy megpróbáljam megérteni mások nézeteit és az általuk tapasztalt problémákat. Teljesen egyetértek a kollégáim, Hannan úr és Callanan úr által kifejtett nézetekkel.

A jelentésben szereplő kérdésekről azonban olyan képviselőkkel szeretek beszélgetni, mint Allister úr, aki bár nem az én politikai pártom tagja, de keményen dolgozó és pragmatikus tagja a tisztelt Háznak; tanácsa sokszor bölcs, és olyan ember, akivel tudom, hogy civilizált módon egyetérthetek abban, hogy nem értünk egyet – ahogy ezúttal is egyetértek azzal, amit az imént mondott.

Az ilyen jelentéseknél – ahol az ember több különféle téma közül válogathat, hogy eldöntse, hogyan szavaz – képtelenség megtalálni a támogató és az ellenszavazat közötti határvonalat, én ezért feladtam – és tartózkodtam. Elnézésüket kérem.

  Gál Kinga (PPE-DE). – (HU) Elnök úr, a most elfogadott jelentés „Az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban” egy átfogó, és számos aspektusában áttörést hozó jelentés. Különös figyelmet érdemel a gyermekjogok és az alap szociális jogok megjelenítése. Kiemelkedően jónak értékelem a hagyományos nemzeti kisebbségek jogainak, problémáinak végre megfelelő felvetését azzal, hogy rögzíti az önkormányzatiság és a nyelvhasználat alapelveit, amelyben meglehetősen megkésett az Unió a normaalkotás területén.

Ezért támogattam és küzdöttem ezen jelentés elfogadásáért, és ezért szavazott a néppárti magyar delegáció is a jelentés mellett annak ellenére, hogy a jelentés számos elfogadott paragrafusa vitatható, amivel nem tudunk egyetérteni, és amit elfogadhatatlannak tartunk, hogy uniós szinten szabályozzunk..

  Tőkés László (Verts/ALE). – (HU) Tisztelt elnök úr, elnézést kérek, hogy nem jelentkeztem, nem tudtam. Kisebbségi, diszkriminált magyarként és egyházi emberként jó lelkiismerettel és szükséges kompromisszumkészséggel megszavaztam az alapvető jogokról szóló Catania-féle jelentést, mivel sok tekintetben, például a szociális természetű jogok tekintetében komoly előrelépésnek tartom.

Külön is elismerésemet fejezem ki a kisebbségi jogokról szóló fejezet iránt, mely alapját és kezdetét jelentheti az EU kisebbségvédelmi jogrendszere megalkotásának. Egyetértek Gál Kinga képviselőasszonnyal az általa kifejtett dolgokban.

Kompromisszumra azért volt szükség, mert bizonyos pontokban nem érthetek egyet, mint például az eutanáziára utaló paragrafussal, vagy a homoszexualitással kapcsolatos kérdésekben, és visszautasítom, hogy a vallási vezetőket lelkiismereti és vallásszabadságukban gátolják a homoszexualitás vonatkozásában.

A 49. paragrafusból sajnálom, hogy kimaradtak a hagyományos kisebbségre, a közösségi jogokra és a területi és regionális autonómiára vonatkozó megfogalmazások.

  Georgs Andrejevs (ALDE). - (LV) Köszönöm, elnök úr. A záró szavazáson a jelentés ellen szavaztam, bár az több okból is megérdemelte a támogatást. Azért szavaztam ellene, mert a jelentés összekeveri a hagyományos kisebbségeket és azok jogait a gazdasági migránsokkal és az erőszakkal áttelepített migránsokkal, akik Lettország II. világháborút követő megszállása következtében hazámat elárasztották. A megszállás 50 éve alatt az őslakos nemzet aránya 50%-ra hígult fel, sőt, Lettország 13 legnagyobb városában még kisebbségbe is került, Rigát, a fővárost is beleértve. Köszönöm.

  John Attard-Montalto (PSE). - Elnök úr! Éppen most szavaztunk az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban. Igen sajnálatos, hogy a PSE képviselőcsoportban dolgozó két máltai kollégámmal egyetemben kénytelenek voltunk tartózkodni a jelentésről tartott szavazás során.

A jelentés ugyan számos teljesen elfogadható alapvető emberi jogi kérdéssel foglalkozik, ami dicséretes, de olyan kérdéseket is felvet, például az abortuszt, amelyeknek soha nem lett volna szabad belekerülniük ebbe a jelentésbe. Mivel az Európai Parlament máltai szocialista képviselői ellenzik az abortuszt, kénytelenek voltunk a jelentés érintett részei ellen szavazni.

Tartalmaz a jelentés egyéb kényes témákat is, ilyen például az élő végrendelet és a méltósághoz való jog az emberi élet végén, amelyekkel kapcsolatban tartózkodnunk kellett. Ezért a szavazás végén a tartózkodást választottuk. Köszönöm a lehetőséget.

  Elnök. − Mivel Mitchell urat már hallottuk, a következő napirendi pont a Cappato-jelentésről tartott szavazáshoz fűzött indoklások.

- Jelentés: Marco Cappato (A6-0459/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr! Nem támogattam ezt a populista szöveget, ami eredeti formájában számos hasznos rendelkezést tartalmazott az Európai Unióban folyó politikai tevékenységek jobb átláthatóságáról. Ezt sajnos módosították. Nem áll szándékomban olyan képtelenségeket támogatni, mint azoknak a személyes és szakmai dokumentumoknak a kiadása, amelyeket a képviselőtársak cserélgetnek egymás között, vagy amelyeket a nem kormányzati vagy lobbista szervezetektől kapnak. Nem tekintem ugyan bizalmasnak ezeket a dokumentumokat, de egyetlen civilizált demokrácia nemzeti parlamentje sem tenné kötelezővé a szakmai levelezése kiadását, a teljes levelezésről nem is beszélve.

  Elnök. − Rendben van. És végül, de nem utolsó sorban, Syed Kamall!

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, köszönöm kedves szavait. Remélem, hogy mindig emlékezni fogok rájuk.

Az átláthatóság és az uniós dokumentumokhoz való hozzáférés olyan kérdések, amelyekkel a Házban mindenkinek egyet kell értenie. Végül is mindannyian az adófizetőknek köszönhetően lehetünk itt, akik beszavaztak minket ide, és az adófizetőknek köszönhetően, akik finanszírozzák ezeket az intézményeket, és finanszírozzák a munkánkat. De tisztázzuk ezt a kérdést! Amikor a dokumentumok átláthatóságáról és a dokumentumokhoz való hozzáférésről beszélünk, akkor vigyázzunk arra, hogy az adófizetők csak azokhoz a dokumentumokhoz férjenek hozzá, amelyekhez valóban hozzá akarnak férni.

Nemrégiben a Parlament képviselőcsoportjainak vezetői ellátogattak egy demokratikus ország, a Cseh Köztársaság államfőjéhez. A képviselőcsoportok vezetői, akik legjobb tudomásunk szerint a Parlamentet képviselik, megsértették ennek az országnak az elnökét. A polgárok semmi mást nem kértek, mint hogy hozzák nyilvánosságra annak az ülésnek a jegyzőkönyvét. Legyünk tehát átláthatóak, legyünk világosak, és tiszteljük azokat, akik más véleményen vannak mint azok, akik itt a Parlamentben ülnek.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Carlos Coelho (A6-0500/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − A jóváhagyott szupertitkos intézkedések egyike a biometrikus elemek alkalmazása az útlevelekben és úti okmányokban. Ez természetesen jelentős, több millió eurós kiadást jelent, biztonsági kérdésekben azonban nem alkudhatunk meg.

Figyelembe kell ugyanakkor vennünk polgáraink jövedelmét, ami államonként változik. Egy átlagos útlevél kibocsátása Máltán kiadással jár. Ki fogja megfizetni a biometrikus útlevelek cseréjét: az állam, az egyén, vagy megosztoznak a költségeken?

Az Európai Parlamentben ma megállapodtunk arról, hogy azok a tagállamok, ahol megengedték, hogy a gyerekek szüleik okmányaiban szerepeljenek, kötelesek lesznek külön dokumentumot kibocsátani a gyerekek részére, csupán a dologi kiadások fejében. Ajánlatos lenne, hogy a kormány ezt tudomásul vegye, mivel gyakorlattá vált, hogy nem tesznek ajánlásokat olyan esetekben, amikor a kormány szabálytalanul szed be különböző illetékeket és adókat, mint azt a regisztrációs adó ÁFA-ja és a műholdvevő tányérokkal kapcsolatos múltbéli kifizetések példázzák.

  Koenraad Dillen (NI) , írásban. − (NL) A józanész győzedelmeskedett a Coelho-jelentésben, ezért egyértelműen a jelentés mellett szavaztam. Örülnünk kell annak, hogy az útlevelekben és úti okmányokban a biometrikus adatok alkalmazására szigorúbb szabályok és harmonizáció fog vonatkozni, különösen mivel Európa belső határainak eltörlése bebizonyította, hogy szükség van a biztonsági ellenőrzések megerősítésére külső határainkon. A biometrikus adatok egységes és összehangolt rendszere is lehetővé teszi egyebek mellett azt, hogy hatékonyabban lépjünk fel a bűnözés ellen. Ez a jelentés tesz egy bizonytalan lépést ebbe az irányba.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a rendelet a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokat kívánja módosítani. Olyan rendelet ez, amellyel 2004-es megalkotása óta nem értünk egyet, tekintettel arra, hogy az európai uniós szinten támogatott biztonságpolitikák keretében bevezeti a biztonsági mechanizmusok harmonizációját, és a biometrikus azonosítók integrálását.

A jelenlegi módosításnak az az alapvető célja, hogy kivételeket vezessen be a 12 év alatti gyerekek esetében, amely mentesség – a tervek szerint – négy évig maradna érvényben, hogy azok az országok, amelyek jogszabályai ennél alacsonyabb korhatárt határoznak meg, megtarthassák azt azzal a feltétellel, hogy betartják a minimális korhatárt, a hat évet (Portugália, Franciaország és Észtország esetében), nem számítva a biometrikus adatok védelmével és biztonságával kapcsolatos egyéb szempontokat.

A javaslat megállapít ugyan kivételekre vonatkozó szabályokat a 12 év alatti gyerekek esetében (a döntés pusztán technikai kérdéseken alapul), úgy véljük azonban, hogy nem foglalkozik az alapkérdéssel, vagyis a gyerekek biometrikus adatainak felhasználásával, és annak uniós szintű harmonizációjával (különös tekintettel arra, hogy az útlevelek kibocsátása az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik) az EU biztonságpolitikája keretében.

Ezért tartózkodtunk.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Coelho úrnak az útlevelekben és úti okmányokban alkalmazott biztonsági jellemzőkről és biometrikus elemekről szóló jelentése mellett szavaztam.

Nincs értelme azonban annak, hogy habozás nélkül elfogadjunk egy hiányos rendeletet, ha van lehetőség a tökéletesítésére.

Elfogadhatatlan például, hogy az egyes tagállamok eltérő szabályokat alkalmazzanak azzal kapcsolatban, hogy milyen életkorban lehet a gyerekektől ujjlenyomatot venni, fontos tehát, hogy – különös tekintettel a gyermekkereskedelemre – olyan intézkedéseket vezessünk be, amelyek legalább átfogóbbak, ha nem is sikerül ezeket minden esetben közösen meghozni.

Végül pedig fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a biometrikus adatokat semmilyen körülmények között nem szabad tisztességtelen célokra felhasználni. Elengedhetetlen tehát az adatbiztonság szigorú, rendszeres időközönként megismételt felülvizsgálata.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. – (PL) Elnök úr! A tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló 2252/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletről szóló jelentésre (A6-0500/2008) szavazok.

Egyetértek az előadónak az „egy személy – egy útlevél” elv bevezetésére vonatkozó javaslatával, amely lehetővé teszi, hogy minden személynek olyan útlevele legyen, ami tartalmazza a biometrikus adatait.

Előmozdíthatja a gyermekkereskedelmet egy olyan helyzet, amikor egyetlen útlevelet bocsáthatnak ki az útlevél tulajdonosának és gyermekének, amely csak a vezeték és keresztnevüket, vagy csak az útlevélbirtokos szülő biometrikus adatait tartalmazza.

Támogatom Coelho úr arra irányuló kezdeményezését is, hogy két esetben engedjünk meg kivételeket a kötelező ujjlenyomatadás alól: a hat év alatti gyermekek esetében és minden olyan személy esetében, aki különböző okokból fizikailag képtelen ujjlenyomatot szolgáltatni.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel tisztáz néhány fontos pontot a biometrikus útlevelek kibocsátásához szükséges előírásokkal kapcsolatban. Remélem továbbá, hogy a biometrikus útlevél bevezetése (amire Romániában 2009. január 1-jén került sor) eredményeképpen Románia bekerül az USA vízummentességi programjába, és felgyorsul a schengeni övezethez való csatlakozási folyamata.

Kiemelt figyelmet kell azonban szentelnünk a biometrikus technológiák megbízhatóságának, mivel a 6 éves kor alatti gyermekek azonosításában nem bizonyultak elég hatékonynak. A tagállamoknak rövidesen új kísérleti projektet kell elindítaniuk az azonosítási rendszer megbízhatóságának elemzése érdekében, ami minden bizonnyal segít majd pontosan kimutatni a tagállamokban esetleg rögzített hibákat.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Még a gyerekeket is nyilvántartásba kell venni, mivel potenciális veszélyt jelentenek az EU számára. Ez az Európai Bizottság, az EU Tanácsa és az Európai Parlament javaslata. Az egyetlen különbség az irányelvre irányuló javaslat és az Európai Parlament között az életkor, amikortól egy gyereket veszélyesnek tekintenek. A Bizottság úgy véli, hogy a gyerekek hatéves koruktól válnak veszélyessé, ezért ujjlenyomatot kell adniuk, amely ettől kezdve bekerül a személyes útlevelükbe, míg az Európai Parlament, bizonyítva „demokratikus érzékenységét” úgy véli, hogy a gyermekeket valamivel idősebb korban, nevezetesen 12 éves korukban kell nyilvántartásba venni.

Ez az elfogadhatatlan irányelv, amelyet az európai egyirányú folyamat Európai Parlamentben ülő támogatói jóváhagytak, szükségszerű következménye az EU eszelős „terrorizmus ellenes” politikájának, amely lényegében annak érdekében, hogy védelmezze a tőke szuverenitását a munkával, a tömegmozgalmakkal szemben, veszedelmes módon még a gyerekeket is veszélyesnek bélyegezte. Úgy tűnik, hogy az EU jó hasznát veszi az izraeli hadsereg tapasztalatainak, amely túlságosan is védi Izrael állam „biztonságát” a palesztin „terroristákkal” szemben azzal, hogy jelen pillanatban is számolatlanul mészárolja le a gyerekeket Gázában. Mennyi idősek a meggyilkolt palesztin gyerekek? Hat- vagy tizenkét évesek?

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) A tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló 2252/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés szavazásán tartózkodtam.

Ez a jelentés az uniós tagállamok polgárainak biometrikus ellenőrzését korlátozná, azaz a 12 éves kor alatti gyermekek mentesülnek a biometrikus adatok szolgáltatására vonatkozó követelmény alól. Ez a kivétel igazán üdvözlendő.

Ennek ellenére gondolkodás nélkül elutasítom a biometrikus hitelesítési rendszereket, mivel azok a polgárok fokozottabb rendőrállami ellenőrzéséhez vezetnek. A biztonságot nem ilyen módon kell javítani. Mivel a jelentés általánosságban elfogadja ezt az ellenőrzési formát, nem szavazhattam mellette; az elutasítása ugyanakkor azt jelentette volna, hogy elutasítom az imént említett javítást. Ezért tartózkodtam.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőiről és biometrikus elemeiről szóló Coelho-jelentésre szavaztam.

Egyetértek azzal a javaslattal, hogy a gyermekek jogellenes elvitele és a gyermekkereskedelem elleni küzdelem elősegítése érdekében a gyermekek esetében is útlevélre van szükség. Támogatom a hatéves minimális korhatár bevezetését, a fenti okokból kifolyólag azonban az útlevélnek azonban tartalmaznia kell a gyermekért szülői felelősséggel tartozó személy vagy személyek nevét.

Végezetül egyetértek Coelho úr javaslatával, miszerint be kell vezetni egy hároméves felülvizsgálati záradékot, várva annak a mélyreható, széleskörű vizsgálatnak az eredményére, amely a gyermekektől és időskorúaktól vett ujjlenyomatok megbízhatóságát és hasznosságát vizsgálja: az ilyen kényes és nagy jelentőségű ügyek folyamatos nyomon követést igényelnek annak érdekében, hogy azokat a közösségi jog helyesen kezelje.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Ez a jogszabály lehetővé teszi, hogy a dokumentum hitelességének és tulajdonosa azonosságának igazolása érdekében az útlevelekben/úti okmányokban ujjlenyomatokat rögzítsenek.

Az előadó által javasolt módosítások mellett szavaztam. Pozitívumnak tartom, hogy a 12 éves kor alatti gyermekek ujjlenyomatait csak abban az esetben lehet levenni, ha a tagállamok már hoztak ilyen értelmű jogszabályt. A javaslat előrelépés a Bizottság és a Tanács változatához képest, amely szerint már hat éves kortól ujjlenyomatot kellene venni a gyerekektől.

Az ujjlenyomat levételének ára van. Egy vízum rövidesen 60 euróba kerül majd. A kötelező ujjlenyomat-levétel ezt az árat jelentősen megnöveli, így ha egy négytagú család külföldre akar utazni, akkor elég szép összeget kell elkölteniük indulás előtt.

Mindenesetre ellenzem az ujjlenyomatok túlzott mértékű használatát, illetve a biometrikus adatok alkalmazását. Nem lehet, hogy mindez több gonddal jár, mint amennyi a haszna? A rendszer hatékonyságára még nincsen bizonyíték, alkalmazása nincsen arányban a kívánt eredménnyel, emellett túlságosan drága. Ezért támogattam a szöveg javítását célzó módosításokat, végső soron azonban elégedetlenségemet fejeztem ki azzal, hogy a jogalkotásra irányuló határozat ellen szavaztam.

- Jelentés: Alexander Graf Lambsdorff (A6-0415/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Lambsdorff úrnak a védelem és a biztonság területéhez kapcsolódó közbeszerzési szabályokról szóló jelentése mellett szavaztunk.

A jelentésből világosan kitűnik, hogy a tagállamok védelmi és nemzetbiztonsági ügyekben kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek, és fontosnak éreztük ezt kiemelni. Úgy véljük, hogy a felszereléseket, építési munkákat és szolgáltatásokat normál esetben ezen a területen is közbeszerzési eljárás keretében kellene beszerezni. A piac jellegéből adódóan természetesnek tartjuk azonban, hogy a közbeszerzést nem lehet teljes egészében az irányelvben lefektetett szabályok szerint elvégezni. Ilyen kivételeket azonban csak abban az esetben szabadna megengedni, ha azok biztonságpolitikai jelentőségük alapján igazolhatók. Véleményünk szerint így felvehetnénk a harcot az ellen, hogy merő megszokásból, protekcionista okokból kivételeket alkalmazzanak, ami a svéd ipar számára különösen nagy károkat okoz.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Alexander Graf Lambsdorff a Bizottság „védelmi csomagjával” kapcsolatban terjesztett elő javaslatot, amely a katonai és nem katonai biztonsági célú közbeszerzésekkel és az uniós üzemeltetők között létrejött közbeszerzési szerződésekkel egyaránt foglalkozik. A javaslat tökéletesíti a hatályos 2004. évi irányelvet (2004/18/EK), mivel javítja a rugalmasságot, átláthatóságot és ami igen lényeges, a tisztességes versenyt. A védelmi felszerelések közbeszerzési piaca meglehetősen sajátos piac, és Lambsdorff úr olyan eszközt biztosított, ami képes kezelni annak összetett jellegét.

A javaslat tartalmaz néhány kifejezett kivételt bizonyos közzététellel kapcsolatos kötelezettségek alól olyan esetekre, amikor az ellenkezik a tagállam biztonsági érdekeivel.

Bár a védelem területéhez kapcsolódó közbeszerzés alapvetően továbbra is nemzeti hatáskörben marad, ez a javaslat strukturált jogi keretrendszerével hozzájárul egy egységes európai védelmi és biztonsági piac megteremtéséhez. Ennek a piacnak az értéke évi 90 milliárd euró. Lambsdorff úr olyan közös álláspontot javasol, amit támogathatónak tartok.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az állítólag önmagukban túlságosan szűkös és túlságosan zárt európai piacoktól sújtott európai védelmi ipar versenyképességének a megerősítése szolgált ürügyként ehhez az irányelvhez, amely közbeszerzési szerződések révén nyitná meg az ágazatot a verseny számára.

Való igaz, hogy a ma itt előterjesztett szöveg a Bizottság eredeti szövege által felvetett számos problémát figyelembe vett, többek között annak hatályát, a WTO megállapodások alkalmazhatatlanságát közbeszerzési szerződések esetében, a pénzügyi küszöbértékeket és a titoktartás kérdését.

Összhangban áll ugyanakkor Brüsszel logikájával, miszerint egyetlen ágazat – még a stratégiai és létfontosságú ágazatok – sem mentesülhetnek Brüsszel felügyeletétől, a liberalizálástól vagy a privatizációtól. Nem garantálja a tagállamok szuverenitásának tiszteletben tartását, jóllehet kizárólag ők azok, akik jogilag felelősek saját nemzetbiztonságukért. Nem ösztönzi messzire ható piacok meglétét Európában, ahol az államok védelmi költségvetése drámaian lecsökkent. Nem vezet be semmiféle közösségi preferencia-rendszert, amely önmagában lehetővé tenné egy valódi európai piac természetes módon történő kialakulását. Megerősíti a polgári/katonai ellentétet, amely oly jellemző Európára, és amelyért már eddig is nagy árat fizettünk. Mindenekfelett a gazdasági és piaci szempontokat minden egyéb szempont elé helyezi. Komoly hiányosságok mutatkoznak kulcsfontosságú pontokon, ezért elleneztük a javaslatot.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) A védelmi felszerelések európai közbeszerzési piacát erős széttöredezettség jellemzi, ami kedvezőtlen gazdasági következményekkel jár. Az elfogadott irányelv elsődleges célja ennek a széttöredezettségnek a megszüntetése, és egy közös védelmi piac létrehozása az Európai Unió területén, figyelembe véve ugyanakkor a védelmi piac speciális szempontjait, és védve a tagállamok biztonsági érdekeit.

A tagállamok döntéseiket arra a feltételre alapozták, hogy a hatályos közbeszerzési irányelv nem veszi megfelelően figyelembe a védelem területéhez kapcsolódó közbeszerzés sajátosságait. Ennek következtében az irányelvben különböző eszközöket alkalmaztak a szerződések odaítélésére, az ajánlattevők kiválasztására vagy a szerződő jogalanyok által előírt szerződéses feltételek meghatározására. Az irányelvbe beépített ellenőrző eszközöknek biztosítaniuk kellene továbbá az ajánlattevők megfelelő jogi védelmét, és a szerződések odaítélése során elő kellene mozdítaniuk az átláthatóságot és a megkülönböztetésmentességet.

Úgy vélem, hogy az elfogadott szabályozások fontos szerepet játszanak majd a piac megnyitásában, miközben kellő figyelmet fordítanak a nemzetbiztonságra is. Az irányelvnek mind a nemzeti költségvetésekben, mind az ipar oldaláról hozzá kellene járulnia a költségek optimalizálásához, és biztosítania kell, hogy a fegyveres erőket a piacon beszerezhető legjobb felszerelésekkel látják el.

  Malcolm Harbour és Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − A Konzervatív Küldöttség következetesen támogatta a piacok megnyitására irányuló erőfeszítéseket, és ösztönzi az EU tagállamai között a határokon átnyúló kereskedelmet. Üdvözöljük a lehetőséget, hogy a brit ipar bejuthat azokra a védelmieszköz-piacokra, amelyek ez idáig esetleg zárva voltak a külső versenytársak előtt. Sajnáljuk ugyanakkor, hogy az ilyenfajta pozitív és gyakorlatias szempontok csak másodrendű szerepet játszanak az EU politikai indítékai mellett, amelynek elsődleges célja egy integrált európai védelmi ipari bázis létrehozása, és az európai biztonsági és védelmi politika megerősítése, amely ellen következetesen tiltakozunk.

Különösen aggasztónak találjuk a várható negatív következményeit annak, hogy a nemzeti kormányok és cégek védelmi felszerelések K+F-jébe történő befektetései ellenére a későbbi gyártási szerződésekért nyílt versenynek kell folynia. Ezzel megszűnik a lehetőség, hogy a K+F ráfordítások megtérüljenek, az irányelv emellett nem biztosít eszközöket a szellemi tulajdon, a munkahelyek és az export lehetőségek védelmére. Aggodalommal tölt el az is, hogy egy befelé forduló európai megközelítés káros hatással lesz a más országokkal, különösen az USA-val, vagy akár Japánnal, Izraellel és más országokkal kialakult nagyon is szükséges és gyümölcsöző védelmi ipari kapcsolatainkra.

A Konzervatív Küldöttség a felsorolt okokból tartózkodott a jelentésről tartott szavazáson.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Lambsdorff úrnak a védelem és a biztonság területéhez kapcsolódó közbeszerzési szerződésekről szóló jelentése mellett szavaztam. Egy európai biztonsági és védelmi politika létrehozása megköveteli a szükséges kapacitások kiépítését, ehhez pedig szükség van egy kiváló teljesítményt nyújtó európai iparra. Ehhez járulna hozzá egy európai védelmi technológiai és védelmi ipari bázis, valamint a védelmi anyagok európai közbeszerzési piacának létrehozása.

Ez a két intézkedés biztosíthatja a globális védelmi feladatok ellátásához, valamint a biztonság területén felmerülő új kihívások leküzdéséhez szükséges képességeket. Egyetértek tehát az előadóval abban, hogy az irányelvre irányuló javaslatnak egy egységes európai jogi keret kialakítására kellene irányulnia, amely lehetővé teszi a tagállamok számára a közösségi jog alkalmazását anélkül, hogy biztonsági érdekeiket veszélyeztetné.

Végül pedig egyetértek azzal, hogy a jogszabályba bekerült egy felülvizsgálati eljárás. Ez hatékony jogi védelmet kínál a pályázóknak, a szerződések odaítélése során hozzájárul az átláthatósághoz és a megkülönböztetésmentességhez, ezzel pedig elősegíti a piac valódi megnyitását.

- Jelentés: Carl Schlyter (A6-0341/2008)

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A bizonyos veszélyes anyagok és készítmények (diklór-metán) forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásáról szóló Schlyter-jelentés mellett szavaztam. Úgy vélem, hogy ez a 76/769/EGK tanácsi irányelv módosítására irányuló javaslat hozzájárul majd a környezet és az emberek veszélyes anyagoknak, például az emberi egészségre gyakorolt káros hatások egyedülálló együttesével rendelkező diklór-metánnak (DCM) való kitettsége kockázatának hatékony csökkentéséhez. Az emberi egészség védelmének előnyt kell élveznie az ipari érdekekkel szemben.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A kompromisszumos szövegre szavaztunk, tekintve, hogy ez az intézkedés pozitív hatással lehet különböző iparágak munkavállalóira, különös tekintettel a gépjármű- és a haditengerészeti iparra, mivel minimális szintre csökkenti a rendkívül ártalmas, mérgező anyagoknak való kitettségüket. A jelentés foglalkozik a diklór-metánnal (DCM), amely egy színtelen, édeskés, kellemes és átható illatú, éterhez hasonló vegyi anyag. Elsődleges piacai a gyógyszergyártás, az oldószerek és kiegészítő termékek, festékeltávolítószerek és ragasztóanyagok.

A DCM az emberi egészségre gyakorolt káros hatások egyedülálló együttesével rendelkezik, és a vízügyi keretirányelv értelmében megállapított 33 kiemelt anyag közé sorolják. Ezt az anyagot a 3. kategóriájú rákkeltő anyagok közé sorolják. Narkotizáló hatása van, amely a központi idegrendszer elgyengüléséhez, eszméletvesztéshez és kardio-toxikológiai hatásokhoz vezet magas szintű kitettség esetén, és a helytelen használatból adódóan, közvetlen halálozási kockázattal jár.

Az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottsága szerint a DCM toxicitásából származó egyik jelentős probléma a különösen érzékeny népcsoportok veszélyeztetése.

A piacon már elérhetők a DCM-alapúakkal szemben alternatívát nyújtó festékeltávolítók.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Alapvetően egyetértek a javaslat célkitűzésével: csökkenteni kell a diklór-metán (DCM) mind a fogyasztók, mind a szakemberek általi használatával járó kockázatokat.

A DCM az emberi egészségre gyakorolt káros hatások egyedülálló együttesével rendelkezik: rákkeltő anyag, narkotizáló hatása van, és a központi idegrendszer elgyengüléséhez, eszméletvesztéshez és kardio-toxikológiai hatásokhoz vezet magas szintű kitettség esetén, és a helytelen használatból adódóan közvetlen halálozási kockázattal jár.

A Bizottság szerint 1989 és 2007 között 18 halálesetet jegyeztek fel az EU-ban a DCM felhasználása kapcsán. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy európai intézkedéseket alkalmazzunk ennek az anyagnak a betiltására vagy helyettesítésére.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban megtartott szavazást követően támogatom, hogy tiltsák be a DCM használatát a fogyasztók körében, de tegyék lehetővé a biztonságos feltételek mellett történő szakmai felhasználását.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A bizonyos veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásáról szóló tanácsi irányelv módosítására irányuló Schlyter-jelentésre szavaztam.

A diklór-metánnak többféle káros hatása is van az emberi egészségre: narkotizáló és depresszív hatása van a központi idegrendszerre, és nagy kitettség esetén kardio-toxikológiai hatásokhoz vezet. Érvényt kell tehát szerezni a dolgozók egészségére és biztonságára vonatkozó hatályos jogszabályoknak, mivel a végrehajtási eljárások nem megfelelőek ezen a területen. Ennek elsődleges oka az, hogy a termékből nagyon sok kis méretű és mobilvállalatnak szállítanak. Végezetül egyetértek Schlyter úr megállapításával, miszerint különösen nagy figyelmet kell fordítanunk a gyermekek egészségére, akik a nagyobb kitettség lehetősége miatt érzékenyebbek az egészségügyi kockázatokra.

- Jelentés: Ilda Figueiredo (A6-0423/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi halászati munkaügyi egyezményéről szóló jelentésemet a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében terjesztettem be, és a jelentésről tartott szavazás fontos szerepet játszik abban, hogy globális szintű nemzetközi minimumnormák jöjjenek létre, amelyek jobb munkakörülményeket, nagyobb biztonságot és kevesebb halálos balesetet garantálnak egy rendkívül veszélyes, ugyanakkor stratégiai jelentőségű ágazatban. Aggályaink középpontjába a halászok méltóságának és kemény munkás életének védelmét helyezi, mivel ezen a területen a legmagasabb a halálos balesetek aránya. Érdemes megjegyezni, hogy a jelentésre 671 támogató, és csak 16 ellenszavazat érkezett.

A 188. sz. egyezmény akkortól lép hatályba, amikor az ILO 180 tagállama közül 10 ratifikálja, amelyből nyolcnak tengerparttal rendelkező országnak kell lennie.

Szeretném kiemelni, hogy az egyezmény felülvizsgálja a halászok foglalkoztatásának alsó korhatáráról, orvosi vizsgálatáról, a halászok munkaszerződésének pontjairól és a személyzet elhelyezéséről szóló egyezményeket, foglalkozik továbbá olyan kérdésekkel, mint a munkahelyi egészség és biztonság, toborzás és munkaközvetítés, valamint a szociális biztonság.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Az Európai Parlament arra kéri a tagállamokat, hogy ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) halászati ágazatban végzett munkáról szóló 188. sz. egyezményét. Az említett egyezményt 2007-ben fogadták el, és olyan fontos kérdésekkel foglalkozik, mint a halászok munkakörnyezete, a pihenőidő és a szociális biztonság. A tagállamok hatáskörébe kellene tartoznia, hogy demokratikus eljárás keretében eldöntsék, kívánják-e ratifikálni az említett ILO-egyezményt. A jelentés ellen szavaztam, mivel nem olyan ügyről van szó, amelybe az Európai Parlamentnek bele kellene magát ártania.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az Unió a közös halászati politikán keresztül próbálja hatékonyabbá tenni a halászati tevékenységet annak érdekében, hogy ez az ágazat – az akvakultúrát is beleértve – gazdaságilag életképes és versenyképes legyen, megfelelő életszínvonalat biztosítson a halászati tevékenységtől függő népességcsoportoknak, és megfeleljen a fogyasztók érdekeinek.

A 2007 júniusában elfogadott 188. ILO-egyezmény olyan dokumentum, amely megpróbál tisztességes versenyt teremteni a halászhajók tulajdonosai között, és méltó munkakörülményeket biztosítani az ágazatban dolgozó szakemberek számára. Az egyezmény az említett célokat olyan módon kívánja elérni, hogy meghatároz egy sor nemzetközi minimumnormát a halászati ágazat számára, amelyek bizonyos területeken a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Szükségesnek látszik tehát, hogy a tagállamokat az egyezmény ratifikálására kérjük, mivel ezt kívánják a Közösség érdekei és a közös halászati politika összhangja.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Támogatom Figueiredo asszony a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi halászati munkaügyi egyezményének (188. sz. egyezmény) ratifikálására való felhatalmazásról szóló jelentését.

A 2007. évi dokumentum egyik célja, hogy a halászati ágazatban egyenlő feltételeket teremtsen és tartson fenn azáltal, hogy a dolgozók számára megfelelő élet- és munkakörülményeket biztosít, valamint világszerte tisztességesebb versenyfeltételeket alakít ki, így javítva a tengeren végzett munka területén létező számos egyezmény alacsony ratifikálási arányát. E tekintetben az egyezmény elfogadása előrelépést jelent az e fontos stratégiai ágazatban dolgozó szakemberek tisztességes munkafeltételeinek kialakítása felé, amennyiben az a szakmai tevékenység számos vonatkozását lefedi, nevezetesen a jobb felszereléseket és a munkahelyi biztonsági feltételeket, a fizetést, az egészségügyi ellátást a tengeren és a szárazföldön egyaránt, a pihenési időszakokat, a munkaszerződéseket és a szociális biztonságot.

Végezetül gratulálok Figueiredo asszony kezdeményezéséhez, mivel célja annak biztosítása, hogy a mindenki számára érvényes minimumnormákat egyetemesen alkalmazzák, a tagállamokban már meglévő azon normák sérelme nélkül, amelyek a dolgozók számára még kedvezőbb feltételeket biztosítanak.

- Jelentés: Giusto Catania (A6-0479/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) A jelentés mellett szavaztam. Amikor azonban az alapvető jogok jelenlegi európai uniós helyzetével foglalkozunk, akkor feltétlenül utalnunk kell a Gázában zajló borzalmas eseményekre. A Közel-Kelet eseményei megkövetelik, hogy az EU folyamatosan figyelemmel kísérje az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, mivel azok napjainkban sajnos gyakran veszélybe kerülnek. Úgy vélem egyébként, hogy a reményeim szerint eredménnyel járó nehéz tárgyalások során a közösségi intézmények tekintélye és határozottsága részben attól is függ, hogy milyen színvonalú demokráciát sikerül elérnünk az EU-n belül.

Sajnos valóban fennáll annak a veszélye, hogy a terrorizmus elleni küzdelem még Európában is károsíthatja az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartását. Reménykeltőnek tartom a megválasztott amerikai elnök, Barack Obama nyilatkozatait, amelyekben együttműködést kezdeményez ebben a kérdésben Európa és az Egyesült Államok között. Végezetül végiggondolva mindazokat a szempontokat, amelyek a sérthetetlen emberi jogok keretét alkotják úgy vélem, hogy kiemelt figyelmet kell fordítanunk a legsérülékenyebbekre, nevezetesen a gyermekekre, az idősekre, a migránsokra és a munkát kereső fiatalokra.

  Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A konzervatívok emlékeztetnek arra a régóta vallott nézetükre, hogy az alapjogi charta nem vonható bíráskodás alá. Ebben az összefüggésben úgy véljük, hogy a jelentés számos olyan kérdést tárgyal, amelyek valójában a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és nem olyan ügyek, amelyekben az EU megpróbálhat politikákat erőltetni a tagállamokra. A jelentés emellett számos olyan témát is érint, amelyek az egyéni lelkiismeret körébe tartoznak, ilyen például az eutanáziára vonatkozó hallgatólagos ajánlás, és a kemény drogok büntethetőségének megszüntetése. A fenti okokból nem szavazhatunk a jelentés mellett.

  Carlo Casini (PPE-DE) , írásban. − (IT) A záró szavazáson a szóban forgó jelentés ellen szavaztam, és nem annyira annak tartalma, mint inkább a hiányosságai miatt.

Nem beszélhetünk az emberi jogokról anélkül, hogy ne beszélnénk az első és legalapvetőbb jogról: az élethez való jogról. A 27 tagállamban évente körülbelül 1 200 000 emberi lényt ölnek meg szándékos abortusszal. Tragikus szám, amihez hozzájön még az illegális abortuszok száma, valamint azoknak az embrióknak a felbecsülhetetlen száma, amelyeket az in vitro megtermékenyítési technikák alkalmazása során pusztítanak el. Kötelességünk tudomásul venni, hogy a kérdésről igen eltérőek a vélemények, kétségtelen ugyanakkor, hogy ez a jelenség az emberi jogok kultúrájának alapja ellen jelent támadást. Az állásfoglalás azonban nemcsak, hogy nem foglalkozik ezzel a problémával, hanem igyekszik azt el is feledtetni, mivel kizárólag a nők „reprodukciós és szexuális egészségével” foglalkozik.

Senkinek nem lehet kifogása a nők egészsége ellen, különösen, ha fiatal, állapotos nőkről és anyákról van szó, ez azonban nem jogosíthat fel arra, hogy teljes mértékben elfeledkezzünk a gyermekek jogairól. Másrészről pontosan tudjuk, hogy a „reproduktív és szexuális egészség” megfogalmazás az abortusz elfedésére szolgál, amit mint jogot és szociális szolgáltatást kezelnek.

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE), írásban. – (RO) A Catania úr által előterjesztett jelentés ellen szavaztam, mivel nem értek egyet a 49. cikkel, ezzel az ellentmondásos cikkel, amely arra buzdít, hogy a „hagyományos nemzeti kisebbségi közösségek” problémáit „önkormányzati megoldásokon” (személyes-kulturális, területi, regionális autonómiák) keresztül kellene kezelni.

Támogatom a kisebbségekhez tartozó személyek jogait, de kategorikusan elutasítom az etnikai szempontokon alapuló területi autonómia és a kisebbségek kollektív jogainak gondolatát, mivel ez a gondolat a gyakorlatban etnikai szeparatizmushoz és az etnikumok közötti konfliktusokhoz vezetett. További konfliktusok lehetőségét rejtik magukban az olyan homályos és ellentmondásos fogalmak, mint az „önkormányzat” és a „kulturális autonómia”. Ezek a fogalmak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait illetően túlmutatnak a nemzetközi jog jelenlegi európai normáin, és egy ellentmondásos területre vezetnek át.

Úgy vélem, hogy az EU tagállamainak szuverén joga egyedül eldönteni, hogy mennyiben fogadják el vagy utasítják el ezeket az elképzeléseket. Az EU-nak tiszteletben kell tartania, és garantálnia kell tagállamai szuverenitását és integritását.

  Sylwester Chruszcz (UEN), írásban. – (PL) Jóllehet minden állam és nemzetközi szintű szervezet egyik talpköve az emberi jogok tiszteletben tartása iránti óhaj, ez a jelentés, amely az alapvető jogok helyzetét méri fel az Európai Unióban a 2004–2007 közötti időszakban, botrányos módon megsérti az említett jogokat Európában. Ennek megfelelően a mai szavazáson a jelentést nem támogathattam. Ismételten tanúi vagyunk annak, amint megpróbálnak egy bizonyos, a jelentés szerzője által kifejtett világnézetet ráerőltetni a tagállamokra. Ezzel nem érthetek egyet.

  Derek Roland Clark, Trevor Colman, Nigel Farage és Michael Henry Nattrass (IND/DEM), írásban. − Az UKIP ellenzi a női nemi csonkítást, a homofóbiát, a rasszizmust és az idegengyűlöletet. Ugyanígy ellenezzük azt, hogy az EU ellenőrzést gyakoroljon az alapvető jogok felett. Az Egyesült Királyságban már így is tökéletesen jó törvények és garanciák védik az alapvető jogokat. Az EU nem demokratikus, ennélfogva nem alkalmas az emberek jogainak védelmére. Ráadásul a családi jog a tagállamok hatáskörébe tartozik, nem pedig az EU joghatósága alá. A tagállami jog keretében kell eldönteni, hogy a kábítószer-élvezők ellen induljon-e büntetőeljárás, az EU pedig ne akarja eltéríteni az igazságszolgáltatás menetét.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A Tanács éveken át nyújtott be éves jelentéseket az Európai Parlamenthez az alapvető jogok helyzetéről az Unióban, amelyre a Parlament egy saját kezdeményezésű jelentés összeállításával reagált.

Most volt az első alkalom, hogy ez a jelentés az Alapjogi Ügynökség eredményeinek figyelembevételével készült. Ez különösen fontos annak fényében, hogy 2003 óta nem fogadtak el jelentést ebben a tárgyban.

Úgy vélem, hogy az előadó túlságosan belemerült bizonyos témákba, amelyekkel külön jelentésekben már foglalkoztak, a jelentés ráadásul számos meglehetősen ellentmondásos pontot tartalmaz, amelyek némelyike egyértelműen ellenkezik az elveimmel, így ellenük szavaztam.

Számos olyan pont is van ugyanakkor, amelyekkel teljes mértékben egyetértek, ezért tartózkodtam, nemcsak amiatt, mert úgy gondolom, hogy a szöveg Gál asszony kiváló munkájának köszönhetően sokat javult, hanem azért is, mert semmilyen körülmények között nem szavazhattam tiszta lelkiismerettel egy olyan jelentés ellen, amely az alapvető jogok védelmét szolgálja.

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban. – (RO) A jelentés ellen szavaztam, mivel az olyan megközelítéseket javasolt, amelyek ösztönzik a többszörös abortuszt, az azonos neműek házasságát és az etnikai szempontok alapján megvalósuló autonómiát.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Támogatom a jelentést, amely rengeteg témakörben tartalmaz ajánlásokat, ilyen például a megkülönböztetés, a bevándorlás, a szociális jogok és a nemek közötti egyenlőség.

A jelentés megállapítja, hogy sem a tagállamok, sem az uniós intézmények nem hajtották még végre a Parlamentnek a CIA által az EU-ban végzett kiadatási tevékenységeiről szóló 2007. februári jelentésében szereplő ajánlásait. A terrorizmus elleni küzdelem soha nem vezethet az emberi jogok és alapvető szabadságok alacsonyabb szintű védelméhez. Az emberi jogok védelme pontosan azt jelenti, hogy harcolni kell a terrorizmus ellen, annak okai és hatásai ellen egyaránt. Ebből a szempontból üdvözlöm a megválasztott amerikai elnök, Barack Obama nyilatkozatát, miszerint bezárják a Guantánamói-öbölben található fogolytábort, és soha többé nem kerül sor emberek kiadatására.

A jelentés javasolja továbbá a nyilvánosság tudatosságának felkeltését a nők szexuális és reproduktív jogainak maximális élvezésére irányuló jogával kapcsolatban, beleértve a nem kívánt terhesség és az illegális, kockázatos abortusz megelőzését szolgáló fogamzásgátláshoz való hozzáférés elősegítését, valamint a női nemi csonkítás gyakorlata elleni fellépést.

A jelentés emellett felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek jogalkotási intézkedéseket az azonos nemű párok által tapasztalt megkülönböztetés megszüntetése érdekében az ilyen típusú kapcsolatok elismerésével. Az azonos neműek partnerségére vonatkozó jogszabályokat elfogadó tagállamoknak el kellene ismerniük a más tagállamok által elfogadott hasonló hatályú rendelkezéseket.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogattam a Catania-jelentést az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2004-2008). Azon belül is támogatólag szavaztam a 32. bekezdésre, amely kéri, hogy tartsák tiszteletben az Európai Bíróságnak az iráni Népi Mudzsaheddin Szervezetről (PMOI) hozott ítéletét. Az említett ítélet követeli, hogy a PMOI-t vegyék le a terrorista szervezetek uniós listájáról.

Nem pártolom különösebben ezt a szervezetet. Már régóta nem írom alá az Irán helyzetéről szóló nyilatkozataikat, mivel azokat nem találtam hitelesnek, különösen azok után nem, hogy részt vettem a Külügyi Bizottság egy Teheránba utazó küldöttségében, ahol a saját szememmel láthattam a keményvonalas iráni fundamentalista rezsim feltörekvő reformista ellenzékét.

Nem kell viszont támogatnom a szervezetet ahhoz, hogy helytelenítsem, hogy nem hajtják végre a Bíróság ítéletét, amely szerint a PMOI tevékenysége nem indokolja, hogy a szervezetet a terrorszervezetek listájára felvegyék, vagy onnan ne töröljék, és viselniük kelljen ennek megtorló következményeit.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. − (PL) Az Európai Unióban az alapvető jogok helyzetéről (2004-2008) szóló jelentés elismeri, hogy az alapvető jogok hatékony védelme és előmozdítása képezi a demokrácia alapját Európában. A parlamenti bizottság ugyanakkor megjegyzi, hogy a tagállamok több alkalommal visszautasították, hogy az EU megvizsgálja emberi jogi politikájukat, és az emberi jogok védelmét tisztán nemzeti alapra helyezték, aláásva ezzel a Közösség nemzetközi hitelét az alapvető jogok védelme terén.

Az Európai Bizottságnak tehát hangsúlyt kell fektetnie arra, hogy a tagállamokat a Bizottsággal való szorosabb együttműködésre hívja fel, felkérve őket arra, hogy a jövőben az emberi jogokról készülő jelentések elemzései ne csak általában a világban, hanem az egyes tagállamokban uralkodó helyzettel is foglalkozzanak. Figyelmet érdemel továbbá egy sor olyan javaslat, amelyek célja az EU megkülönböztető politikái elleni hatékony küzdelem, hangsúlyozva, hogy az esélyegyenlőség minden polgár alapvető joga, és nem privilégium. Nyugtalanító, hogy az Európai Unióban a gyerekek mintegy 20%-a a szegénységi küszöb alatt él, és közülük sokan egyszülős családban vagy olyan családokban élnek, ahol a szülők az Unión kívülről származnak. E tekintetben a jogokhoz való hozzáférés biztosítására megfelelő intézkedéseket kell elfogadni, és elsősorban a gyerekek szükségleteire, illetve arra kell összpontosítani, hogy a tagállamok tegyenek hatékony intézkedéseket a szegénység leküzdésére.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Catania úr jelentése meglehetősen riasztó. Lajstromba vette a rendes jogban megtalálható összes jogot, előjogot és túlzott jogot, amelyeket véleménye szerint feltétlenül biztosítani kellene a kisebbségek számára, különösen akkor, ha ezek a kisebbségek nem európaiak. A jelentés utasítások sorozata, amelyek arra szolgálnak, hogy tönkretegyék a nemzeti és regionális identitást, elpusztítsák országaink értékeit, hagyományait és kultúráját, valamint módszeresen és intézményesen megkülönböztetést alkalmazzanak az európaiak ellen saját hazájukban. A jelentés támadás az önrendelkezéshez való elidegeníthetetlen jogunk ellen, amelyet minden nemzetnek biztosít, a sajátunkat kivéve.

Mindez a képmutatás csúcsa egy olyan intézmény részéről, amely politikai elképzelései miatt naponta alkalmaz megkülönböztetést, és amely megfelelő ítélkezés és gondolkodás nélkül saját tagjaira is rásüti a „bűnösség vélelmének” bélyegét, például Vanhecke úrra vagy jómagamra, akik saját hazáinkban boszorkányüldözés áldozatai vagyunk.

Alapjában véve nem azért vagyunk itt, hogy megvédjük ezeket a jól látható és hangoskodó kisebbségeket, akik egyre több kiváltságot követelnek maguknak, és megbélyegzik azokat az országokat és azok népességét, akik elég jóindulatúak vagy elég bolondok ahhoz, hogy befogadják őket. Azért vagyunk itt, hogy megvédjük saját magunkat, saját nemzetünk polgárait, a – pillanatnyilag – európaiaknak ezt a nagy többségét, akiket Önök nem vesznek észre, nem hallanak meg, és aki az Önök szemében megvetésre méltók.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) Az olasz európai parlamenti képviselő, Giusto Catania „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2004-2008)” című jelentése ellen szavaztam, mivel a szerző nem annyira az elmúlt négy évre jellemző helyzetet mutatta be, mint inkább saját véleményének adott hangot, olyan jogszabályokat javasolva, sőt, megpróbálva ráerőltetni a tagállamokra, amelyek kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Nem hiszem, hogy az Európai Unió országait rá lehetne kényszeríteni olyan jogszabályok kibocsátására, amelyek lakosságuk számára elfogadhatatlanok.

A „házasság” definícióját fenn kellene tartani a nők és férfiak között létrejött szövetség számára. Catania úr javaslata nem annyira a homoszexuális magatartással szembeni toleranciához (amit támogatok), hanem az alapvető biológiai, azaz heteroszexuális kapcsolatokkal szembeni megkülönböztetéshez vezet. Lényegében azt a kérdést kell feltennünk, hogy vajon az-e a valódi cél, hogy a hagyományos értelemben vett, azaz az anyából, apából és gyermekekből álló család jogait korlátozzuk? Így lesz az ember szexuális életével kapcsolatos abszolút személyes kérdésekből átpolitizált cselekedet, akár a homoszexualitás nyilvános demonstrálásán keresztül is, például az úgynevezett „love parades” nevű meleg-felvonulásokon.

Véleményem szerint ez a jelentés azzal, hogy olyan megfogalmazásokat használ, mint a „reproduktív jogok”, amely a nemzetközi jogban jelenleg magában foglalja a kérésre elvégzett abortuszt is, megnyitja a kapukat az ilyenfajta tömeges gyakorlatok előtt.

  Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – (HU) Kiemelt jelentőségűnek tartom képviselőtársam jelentését, hiszen az emberi jogok jelentik az Európai Unió alapszerződésekben rögzített értékeinek egyik pillérét. A demokrácia és jogállamiság mellett az emberi jogok tiszteletben tartását követeljük meg a csatlakozni kívánó országoktól, és nemzetközi kapcsolatainkban is hangsúlyt fektetünk az egyetemes és oszthatatlan jogok érvényesítésére. Az Európai Unió azonban csak akkor lehet hiteles mint az emberi jogok globális védelmezője, ha saját területén is minden eszközzel biztosítja az Alapvető Jogok Chartájában kinyilatkoztatott értékek maradéktalan érvényesítését.

A jelentés önálló fejezetet szentel az Unió legnépesebb kisebbségét alkotó romáknak, akiket a legnagyobb mértékben sújt a társadalmi kirekesztés. Az európai államok közös felelőssége, hogy a túlnyomórészt mélyszegénységben és méltatlan életkörülmények között élő romák problémáit egy átfogó és egységes stratégia keretében orvosolja. Akcióorientált, világos célokat és határidőket megfogalmazó keretprogramra van szükség, amely hatékony ellenőrző és értékelő mechanizmusokat mutat fel.

Az oktatás, lakhatás, egészségügy és hátrányos megkülönböztetés területeit együttesen megcélzó, a tagállami rossz gyakorlatokkal szemben pártokon és kormányzati ciklusokon túlmutató programot kell kidolgozni, amely a válságos régiókban az azonnali cselekvés alapjául szolgálhat. Ha a romák millióit hozzásegítjük, hogy társadalmi és gazdasági értelemben is teljes jogú európai állampolgárokká és a spirituális értelemben vett Európai Közösség tagjaivá válhassanak, azzal óriási lépést teszünk a kontinens társadalmi kohéziója irányába.

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. – (LT) A Közösség polgárainak egyik alapvető szabadsága a mozgás szabadsága. Úgy vélem, hogy az EU valamennyi polgárának ugyanolyan joga van részt venni az Európai Unió (EU) politikai életében, szabadon kifejezésre juttatni politikai véleményét és hozzáállását. Ezeknek a szabadságoknak a jelentősége tovább nőtt azt követően, hogy az EU kibővült Kelet-Európa országaival, hiszen azzal, hogy a kelet-európai országok csatlakoztak az EU-hoz, jelentősen fokozódott az új tagállamokból Nyugat-Európába irányuló gazdasági migráció. Litvánia például vezet a Közösségbe való belépés óta kivándorolt emberek számát illetően. Amikor Londonban litván kivándorlókkal találkoztam, megtudtam, hogy sokan közülük hosszú távon az Egyesült Királyságban szeretnének maradni, különösen azok, akik ott családot alapítottak, és gyermekeik iskolába mennek. Tudomásom szerint a statisztikák is tükrözik ezt a tendenciát. A helyzet hasonló az EU más országaiban is, ahová litvánok emigráltak. Szerintem rendkívül fontos, hogy biztosítsuk ezeknek a polgároknak az európai parlamenti választásokon való részvétel jogát abban az országban, amelyben jelenleg tartózkodnak.

Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a polgárok részvétele az uniós ügyekben és az európai parlamenti választásokon nem növekszik, hanem éppen ellenkezőleg, az EU egyre jobban eltávolodik saját népétől. Ezt szem előtt tartva úgy gondolom, hogy ha az EU polgárainak biztosítjuk a jogot arra, hogy a lakóhelyük szerinti országban szavazzanak az európai parlamenti választásokon, akkor ezzel csak megerősíthetjük az emberek uniós intézményekbe vetett bizalmát. Ezért a 45. sz. módosításra szavaztam.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. − (PL) Giusto Catania „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2004-2008)” című jelentése ellen szavaztam. Nem azért szavaztam a jelentés ellen, mert ellenzem az alapvető jogokat. Ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy azok kiemelkedően fontosak az Európai Unió és az egész világ számára. A probléma az, hogy Catania úr jelentése káros hatással van az alapvető jogok végrehajtására. Hogy miért? Azért, mert azt követelni az európai jogalkotástól, hogy küzdjön a homofóbia ellen, vagy ismerje el az azonos neműek párkapcsolatát, nem tartozik az alapvető jogok közé. Ha ezekről a kérdésekről jogszabályt kell alkotni, akkor annak egy teljesen különálló jelentés részét kell képeznie. Az Európai Parlament nem terjesztheti ki az alapvető jogok értelmezését, mivel nem rendelkezik nemzetközi jog megállapítására irányuló hatáskörrel. Ráadásul egyes tagállamok nem értenek egyet ezzel a kibővített értelmezéssel. Így az nem más tehát, mint politikai gesztus és vágyálom.

Mindez azért veszélyes, mert olyan területet érint, ahol a tagállamok hozzák meg saját döntéseiket, és ennek így is kell maradnia. Az ilyen nézetek előírása arculcsapás az Európai Unióban a kohéziónak. Nem szeretem a homofóbiát, de abszurd gondolat, hogy ez ellen közösségi jogszabályt alkossunk. Ha az EU foglalkozni akar a homofóbiával, akkor éppúgy azt is mondhatnánk, hogy foglalkozzon a lengyel-ellenességgel, az oroszfóbiával, a germanofóbiával, a francofóbiával, az iszlamofóbiával, a pápaellenességgel, az egyházellenességgel, a katolikusellenességgel, és más különböző beállítottságokkal és magatartásmódokkal. Ennél is veszélyesebb lenne arra kényszeríteni a tagállamokat, hogy fogadják el az azonos neműek házasságának jogszerűségét.

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. − A Catania jelentés 103. sz. módosítása ellen szavaztam; a módosítás azt javasolta, hogy a társadalmi és politikai integráció előmozdítása érdekében a tartósan letelepedett, állampolgársággal nem rendelkező személyek is részt vehessenek az európai parlamenti választásokon és a helyi választásokon.

Az európai parlamenti választások tulajdonképpen egyenértékűek a nemzeti parlamenti választásokkal. Az ezekben való részvétel a polgárok joga, különben az állampolgárság elveszíti az értelmét, és semmi nem ösztönözné az állampolgársággal nem rendelkező személyeket arra, hogy állampolgárságért folyamodjanak. Csak ilyen módon őrizhetjük meg a létfontosságú egyensúlyt a jogok és kötelezettségek között, amelyekkel csak az állampolgárok rendelkezhetnek.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Az erkölcsi kérdéseket szabályozó különböző tagállami politikák a képviselőcsoportokban, és különösen a miénkben, éppen olyan széleskörű vitához vezettek, mint amilyenre előzetesen már számítani lehetett. Csak annyit mondhatok, hogy egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet, és tekintsük ezt úgy, mint Európa sokszínűségének a jelét: a vélemények sokféleségének teret kell adnunk. Sok szempontból csodálom a csoportomban kialakult alapvető álláspontokat.

Ami azonban a 61. pontot illeti, a következőt szeretném elmondani. Problémásnak találnám, ha valaki egyszerre ellenezné a reproduktív és szexuális egészséghez való jog (ami általánosságban az abortuszhoz való jog, finomabb megfogalmazásban) elismerését, és a nem kívánatos terhesség és az abortusz megelőzését szolgáló fogamzásgátlás elősegítésének az említését. Aki mind a kettőt ellenzi egyszerre, az szerintem nem a valóság talaján áll, ez pedig nem kívánatos következményekkel járhat. Ezt a legnagyobb tisztelettel mondom, és szeretném minden félnek még egyszer megköszönni ezt a hasznos eszmecserét.

  Stavros Lambrinidis (PSE), írásban. – (EL) Az Európai Parlament PASOK parlamenti csoportja megszavazta az Európai Unióban az alapvető jogok helyzetéről szóló Catania-jelentést, írásbeli indokolásában azonban kiemeli, hogy ellenzi a 49. bekezdés megfogalmazását és az ahhoz kapcsolódó 35. módosítást.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Az a tény, hogy egy ilyen jelentés elkészítésével egy kommunista képviselőt bíznak meg, provokációt jelent a kommunizmus több százmillió áldozatával szemben. Igaz ugyan, hogy Catania urat ebben a jelentésben egy kevésbé brutális ideológia ihlette, mint a kommunizmus, de ez az ideológia éppolyan totalitárius: az euro-internacionalizmus. Szövege valójában tagadja a legalapvetőbb emberi jogokat:

– az élethez való jogot azzal, hogy pártolja az abortuszt és az eutanáziát;

– a gyermekek apához és anyához való jogát azzal, hogy az államokat felszólítja a „kölcsönös elismerés elvének alkalmazására a homoszexuális párok esetén, akár házasok, akár bejegyzett élettársi viszonyban élnek”;

– az európai nemzetek önrendelkezési jogát és azt a jogát, hogy maradjanak azok, akik, semmibe veszi az olyan javaslatokkal, amelyek célja, hogy még több globális bevándorló előtt megnyissák Európát, ami olyan fejlemény, amelyhez országaink állampolgárainak alkalmazkodniuk kellene;

– és a demokráciát, mivel a jelentés állítólag ragaszkodik a Lisszaboni Szerződéshez, amelyet az ír választók elutasítottak.

Szabadságaink és nemzeteink identitásának védelme minden korábbinál jobban megkövetelik egy új Európa felépítését, a szabad és szuverén nemzetek Európájának felépítését.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A June List úgy véli, hogy rendkívül fontos az alapvető szabadságok és jogok védelme, az EU-n belül és kívül egyaránt. Rendkívül fontos, hogy az EU tagállamai tiszteletben tartsák az alapvető szabadságokat és jogokat, és nyilvánvaló, hogy saját nyomon követésüket nem bízhatjuk magukra a tagállamokra. A June List azonban bírálja mind az új európai ügynökség létrehozására irányuló elképzelést ezen a területen, mind a „külső politika” folytatására irányuló óhajt. Véleményünk szerint az ENSZ – és nem az EU – az, amely globális működési körével, kiterjedt tapasztalatával és szakértelmével a legalkalmasabb arra, hogy a szükséges intézkedéseket nyomon kövesse és végrehajtsa.

Úgy döntöttem tehát, hogy összességében a jelentés ellen szavazok, ugyanakkor nagyon pozitívan állok a javaslatban szereplő bizonyos megfogalmazásokhoz, amelyeket megszavaztam. Örömmel vettem, hogy a jelentés foglalkozik a Guantánamo-öbölbeli amerikai fogvatartó létesítményben fogvatartott rabokkal szemben tanúsított tisztességtelen elbánással. Csak egy megoldás van: tárgyalás vagy szabadon bocsátás.

Nagyon aggaszt, hogy különböző kisebbségi csoportok tagjai különösen sebezhetőek, és úgy vélem, hogy ebben az ügyben nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt lépéseket kell tenni. A jelentésnek ezzel a részével kapcsolatban támogatólag szavaztam, szkeptikus vagyok azonban azzal kapcsolatban, hogy egy európai szintű igazságügyi keretrendszer jó megoldás-e a problémára.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Az alapvető jogok európai uniós helyzetével foglalkozó jelentés általam benyújtott módosításokat is tartalmaz, olyan módosításokat, amelyeket a román polgárok szempontjából fontosnak tartok (ilyen például az új tagállamok polgáraival szemben alkalmazott munkaerőpiaci korlátozások eltörlésére irányuló módosítás).

Emellett egyetértek a jelentés számos pontjával, például a romák beilleszkedését célzó stratégiával, a kisebbségek védelmével, a migráns munkavállalók jogaival vagy a gyermekvédelemmel.

A jelentés ugyanakkor olyan utalásokat is tartalmaz, amelyek kétségbe vonják a román társadalom bizonyos alapvető elveit (például azt, hogy a családot tekintjük a társadalom alapvető elemének), vagy megsértik a román jogszabályokat (például a kábítószer-fogyasztás).

A felsoroltak miatt a záró szavazáson a jelentés ellen szavaztam.

  David Martin (PSE), írásban. − Örömmel fogadtam ezt az állásfoglalást, amely áttekinti és összefoglalja az alapvető jogok uniós helyzetével kapcsolatban felmerülő legfontosabb aggályokat, és a benne szereplő ajánlásokat a tagállamokban az emberi jogok javításának mikéntjéről.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Az alapvető jogok európai uniós helyzetéről (2004-2008) szóló Catania-jelentés hangsúlyozza, hogy szükség van a kisebbségek jogainak védelmére, és küzdeni kell a sebezhető csoportokkal szembeni megkülönböztetés valamennyi formája ellen.

Üdvözlöm ezt a jelentést, amely fontos elemeket tartalmaz az Európai Parlament által 2008 áprilisában elfogadott, az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló 111. sz. írásbeli nyilatkozatból.

Különösen örülök a jelentés hajléktalanokat segítő téli vészhelyzeti tervek bevezetésére, a hajléktalanság keretmeghatározására, és a hajléktalansággal kapcsolatos, az EU egészére kiterjedő megbízható statisztikai adatok gyűjtésére irányuló felhívásainak.

Az utcai hajléktalanság felszámolása alapvető kérdés az Európai Unióban. A jelentés újabb lépés, amely az Európai Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat a hajléktalanság leküzdésére irányuló intézkedések megtételére ösztönzi.

Végezetül, a Lisszaboni Szerződés nem fogja előrevinni az alapvető jogok helyzetének ügyét az EU-ban. Ennek a jelentésnek a támogatása nem jelent egyet a Szerződés támogatásával. Tulajdonképpen ellentmond a charta szellemének, hogy az Európai Parlament nem hajlandó tiszteletben tartani az ír „nem” szavazatot.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Ha valamely uniós tagállam lakossága úgy dönt, hogy lehetővé teszi a homoszexuális párok számára a házasságot, az élettársi kapcsolatot vagy a gyermekek örökbefogadását, akkor más tagállamokat nem lehet arra kötelezni, hogy kövessék a példát. Ha a vallási vezetők vagy politikusok meggyőződésük szerint nem igazán lelkesednek a homoszexualitásért – mint azt a politikailag korrekt többségi vélemény parancsolja –, akkor ezért nem kellene őket elítélni vagy üldözni. Ugyanez vonatkozik a rasszizmus furkósbotjára, amellyel azonnal lesújtanak mindenkire, aki felhívja a figyelmet a menedékhez és a külföldi állampolgárokhoz kapcsolódó zavarokra.

Ehelyett azt látjuk, hogy antidemokratikus módon, a hátsó ajtón keresztül kísérlik meg ráerőltetni a homoszexuális párkapcsolatokat a tagállamokra – ezzel talán csak ízelítőt kapunk abból, mi vár ránk, ha végrehajtjuk a Lisszaboni Szerződést. Aki veszi a bátorságot, hogy a homoszexualitást kritizálja, vagy rámutasson bizonyos menedékkel vagy a külföldi állampolgárokkal való egymás mellett éléssel kapcsolatos gyanús ügyekre, arra rásütik a bűnöző bélyegét – megsértve ezzel a szabad véleménynyilvánításhoz való emberi jogot. A Catania-jelentést ezért a lehető leghatározottabban el kell utasítani.

  Alexandru Nazare (PPE-DE), írásban. – (RO) A Giusto Catania által előterjesztett jelentés tele van általános jellegű értelmezésekkel és ajánlásokkal az alapvető jogok helyzetével kapcsolatban az Európai Unió tagállamaiban. Megvan azonban a szükséges szabályozási bázis: az Európai Unió alapjogi chartája és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény. Fontosabb most számunkra a meglévő szabályozások működőképességének és hatékonyságának biztosítása, mint új szabályozások bevezetése.

A jelentésben tárgyalt témák egyike a munkaerő szabad mozgása, amelyet sajnos jelenleg nem minden európai polgár élvezhet egyformán. Az új tagállamokkal szemben bevezetett munkaerőpiaci korlátozások kétéves időszaka 2008 végén ugyan lejárt, de hat tagállam újabb három évre meghosszabbította a korlátozást Románia és Bulgária vonatkozásában, a korlátozás időtartamának kiterjesztésére vonatkozó döntésüket a jelenlegi pénzügyi válsággal indokolva. A jelentés ezzel a problémával kifejezetten nem foglalkozik, jóllehet ez a különböző uniós polgárokkal szemben alkalmazott eltérő bánásmóddal kapcsolatos, amely viszont ez alkalommal nem indokolt.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. – (RO) A jelentés ellen szavaztam, amely legalább tíz kifogásolható pontot nem számítva (és akkor nagyon finoman jellemeztük) tartalmaz egy elfogadhatatlan hivatkozást az Európa Tanács 1201. sz. ajánlására. Ezt az ajánlást nem lenne szabad felidézni anélkül, hogy nagyon pontosan elmagyaráznák, hogyan is értik, mivel értelmezhető úgy, hogy a kisebbségek kollektív jogokat vagy etnikai szempontokon alapuló területi autonómiát kapnak. Üdvözlöm a 35. sz. módosítás jóváhagyását, amely igen ésszerű, a jelentésnek ugyanakkor véleményem szerint számos elfogadhatatlan eleme van.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés megpróbálja eltüntetni a – természeténél fogva – mélyen reakciós EU úgynevezett „demokratikus és társadalmi deficitjét”, hogy ezzel vonzóbbá tegye, és enyhítse az alsó néptömegek ellen irányuló politikája által kiváltott elégedetlenséget. Elfogadja és üdvözli az EU által elfogadott összes reakciós elvet és intézményt, például a Maastrichti Szerződésben szereplő négy szabadságot, amikor megpróbál ezek alkalmazásának hatékony dimenziót tulajdonítani.

A jelentéshez elsősorban az alsó néptömeg-ellenes Lisszaboni Szerződést kísérő uniós alapjogi charta szolgál alapul, amelynél sok tagállam magasabb szintű jogvédelmet biztosít. A jelentés főként ötletekből és egy homályos kívánságlistából áll, olyan alapvető jogokat, mint a munkához, oktatáshoz és egészséghez való jog, egyszerűen „lehetőségként” említ, amelyet mindenkinek „egyenlően” meg kell kapnia, aminek a gyakorlati megvalósítása fizikai képtelenség, azokon a pontokon pedig, ahol pontosabban fogalmaz, csak az rendkívüli szegénység, megkülönböztetés és hasonlók bizonyos eseteinek a megoldását javasolja olyan intézkedések elfogadásával, mint pl. a minimálbér elfogadása. Végezetül jól mutatja a jelentés valódi jellegét, hogy semmiféle utalást nem tartalmaz az antidemokratikus döntésekre és a polgárok üldözésére, például a kommunista pártok és más szervezetek betiltására, valamint a kommunisták és más ellenállók bebörtönzésére Közép-Európa és a Balti-térség uniós tagállamaiban.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az alapvető jogok európai helyzetéről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy egységesülő struktúránk egyik legfontosabb problémájával foglalkozik, építő kritikával. Mint arra a jelentés is pontosan rámutat, az alapvető jogok gyakorlása terén a megkülönböztetés elsősorban a megkülönböztetett személyek nemén, életkorán, származásán vagy szexuális irányultságán alapul. A problémát súlyosbítja, ha az ilyenfajta jogsértés áldozatai képtelenek tenni ez ellen, főként azért, mert elmegyógyintézetbe zárták őket vagy mert idősek otthonában élnek. Európa ebben a helyzetben nem maradhat közömbös, különösen ott nem, ahol az emberi jogok megerősítése hozzájárul a szabadságon és biztonságon alapuló európai térség megszilárdításához. A fentiekből következően, és tekintettel arra, hogy az alapjogi charta nem kötelező erejű, a magánszemélyek pedig igen korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek arra, hogy közösségi bíróságokhoz folyamodjanak, csak üdvözölni tudom Catania úr arra irányuló javaslatait, hogy tegyük általánosan kötelezővé a közösségi intézmények számára az emberi jogok figyelembevételét kötelezettségeik teljesítése során, és erre a célra hozzunk létre egy szakügynökséget.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Az a gond ezzel a jelentéssel, hogy sok érzékeny témát érint. Találunk ugyan a jelentésben számos ajánlást különböző területeken, beleértve a kisebbségi jogokat, de az előadó belevette a jelentésbe a reproduktív egészség témáját is.

A reproduktív egészséggel kapcsolatban javasolt módosítások és kiegészítések, amelyeket az EP megszavazott, tagadják az élethez való jogot és sértik a szubszidiaritás elvét. Számomra elvi kérdés, hogy tisztelni kell minden meg nem született gyermeket, és az emberi életet már a fogantatás pillanatától védelmezni kell. Nem értek egyet azzal, hogy európai szinten kellene határozatokat hoznunk olyan kérdésekben, ahol a tagállamok keresztény hagyományaikból adódóan eltérő álláspontot képviselnek. Nem értek egyet azzal, hogy az Uniónak kényszerítenie kellene Szlovákiát, Lengyelországot, Írországot és más tagállamokat arra, hogy egyezzenek bele az abortuszba vagy az eutanáziába, amelyet nemzeti jogszabályaik jelenleg nem tesznek lehetővé. Európai szinten mindig csak arról beszélünk, hogy az anya joga gyermeke élete vagy halála felől dönteni, és elfeledkezünk a meg nem született gyermek élethez való jogáról.

Ezért az „Alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2004–2008)” című jelentés ellen szavaztam.

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) Mondanom sem kell, hogy a PPE és a PD-L (Román Liberáldemokrata Párt) értékeli és tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat, és határozottan kiáll a megsértésük ellen.

Az „Alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2004–2008)” című Catania-jelentés ellen szavaztam, mert a jelentés a megbízatása kereteit túllépve olyan ajánlásokat és megjegyzéseket tesz, amelyek túlmutatnak azon a 2004–2008 közötti időszakon, amelyről a jelentésnek szólnia kellett volna. A Catania-jelentés ahelyett, hogy az emberi jogok megsértésének speciális eseteivel foglalkozott volna, észrevételeket tesz, és azt javasolja a tagállamoknak, hogy nemzeti szabályozásuknak ellentmondó szabályokat fogadjanak el. A 38. és a 76. cikkben használja például az azonos neműek házasságának fogalmát, miközben ez nemcsak vallásos nézeteinket sérti, hanem a jog és józan ész diktálta nézeteinket is.

A 149. cikk megemlíti a kábítószer-fogyasztás legalizálását, amely a román büntetőjogba ütközik.

Ugyan dicséretreméltó kezdeményezés az emberi jogok európai uniós helyzetéről jelentést készíteni, és a jelentés egyes megállapításai helyesek is, de az imént elmondottak alapján ellene szavaztam.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Tévedés lenne azt hinni, hogy az Európai Unió és a tagállamok maximálisan garantálják és védik az alapvető jogokat, olyan tévhit, amely a politikai fellépésre is károsan hatna. Az alapvető jogokat még egy szabad és demokratikus társadalomban is védeni és ösztönözni kell. A mostani jelentéssel és vitával kapcsolatban azonban ettől független problémák merülnek fel.

Itt van először is ezeknek a jogoknak a nemzeti szintű ellenőrzése és védelme. A mieinkhez hasonló társadalmakban ezt a funkciót elsősorban nemzeti keretek között látják el, ami természetesen nem zárja ki az európai szintű fellebbezés lehetőségét, ami létezik is. Az intézményeknek kötelessége garantálni mind a Szerződéseket, mind pedig a nemzeti szuverenitást, a kettő között azonban mindegyik félnek marad mozgástere arra, hogy feladatát az EU intézményi jellegének megsértése nélkül lássa el.

A jelentés másfelől nem kívánatos módon összekeveri az alapvető jogokat a társadalom szervezésére kínálkozó ideológiai alternatívákkal. Érdekes az erről folyó vita. Az a tény azonban, hogy a tagállamok demokratikus módon kifejezésre juttatott kívánsága és a szubszidiaritás elve ellenére megpróbálják ezeket a nézeteket a tagállamokra erőltetni, éppen azt bizonyítja, hogy milyen kockázatokkal jár, ha nemzeti ügyeket behozunk közösségi területre. Ezért, és mivel a jelentésben foglaltak nagy részével nem értek egyet, a jelentés ellen szavaztam.

  José Ribeiro e Castro (PPE-DE), írásban. − (PT) Ha támogattam volna az ír népszavazás során a „nem” szavazatot, akkor most lelkesen megtapsolnám a Catania-jelentést és támogatóit. A jelentés olyan gorombán megsérti a szubszidiaritás elvét, és olyan mértékben tiporja lábbal az Európai Unió intézményi szabályait és a tagállamok jogköreit, hogy hitelessé teszi mindazokat, akik gyanakodva figyelik Brüsszel kielégíthetetlen politikai étvágyát. A védzáradékok a Szerződések közvetlen megnyilvánulási formái, és a tagállami demokrácia alapvető garanciái, így ezeket megtámadni azzal a jelszóval, hogy „a megkülönböztető gyakorlat kodifikálását” szolgálják, szánalomra méltó kijelentés, amely súlyosan aláássa a polgárság alapvető jogait.

Kijelenteni, hogy ha a tagállamok többsége aláír bizonyos nemzetközi egyezményeket, akkor azzal az egész EU számára kötelezővé válik azok betartása, teljes jogi képtelenség, ugrás a sötétbe, amely a legszélsőségesebb föderalizmuson is túltesz. Elutasítom azt az abszolút torz gondolatot is, miszerint Európa „nem hiteles”, amely elkerülhetetlenül elvezet majd „taktikai alsóbbrendűségünkhöz”: bármiféle speciális problémáink legyenek is, Európa nem Szudán, se nem a Kínai Népköztársaság vagy Kuba, Szomália vagy Észak-Korea. Röviden, a jelentés a politikai küzdelem olyan területeire téved, amelyeknek semmi köze nincsen az alapvető jogokhoz, és ezáltal elveszíti a hitelességét, konzisztenciáját és hatékonyságát. Ellene szavaztam.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Catania úrnak az alapvető jogok európai uniós helyzetéről (2004-2008) szóló jelentése ellen szavaztam.

Nem értek egyet azzal, hogy a tagállamok ártanak annak az aktív szerepnek, amelyet az Európai Unió az emberi jogok védelmében játszik szerte a világon. Nem értek továbbá egyet azzal, hogy a terrorizmus elleni háború ürügy lenne az emberi jogok védelmének gyengítésére, különös tekintettel a magánélethez való jogra.

Ellenzem tehát a romákkal kapcsolatos pontokat, akiknek semmiféle különleges védelemre nincsen szükségük; ellenkező esetben súlyosan megkülönböztető helyzet jönne létre a romákat illetően, akiket ez az állásfoglalás a többitől eltérő etnikai csoportnak tekint. Végezetül nem értek egyet a hazatelepülésről szóló bekezdéssel: az egyes személyek hazatelepítése során követendő eljárásokat nem lehet kizárólag ezek alapján a paraméterek alapján felmérni.

  Martine Roure (PSE), írásban. – (FR) Az alapvető jogok védelme nélkül nem létezhet szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség. Európának kötelessége, hogy ebben a kérdésben példát mutasson, és feddhetetlen legyen.

Jogsértésekre derült fény például olyan zárt intézményekben, ahol gyermekeket és idős embereket helyeztek el. Örök problémát jelentenek az egyes börtönökben tapasztalható katasztrofális állapotok, amint arra a ma megszavazott jelentés rámutat. Küzdenünk kell emellett a szociális jogok elismerésének biztosítása érdekében is.

A szegénység és a munkahely bizonytalansága támadást jelentenek az emberi jogok ellen. Hogyan tűrhetjük, hogy munkával rendelkező emberek ne engedhessék meg maguknak, hogy lakásuk legyen, Európában, a XXI. században?

Ki kell nyilatkoztatnunk, hogy valamennyien rendelkezünk az alapvető jogokkal. Az Európai Uniónak rendelkezésére áll az alapjogi charta.

Gondoskodjunk arról, hogy tiszteletben is tartsák!

  Toomas Savi (ALDE), írásban. − Elnök úr! A jelentés mellett szavaztam, és külön örülök annak, hogy bekerült a jelentésbe a 31. bekezdés, amelynek értelmében az Európai Parlament rosszallását fejezi ki amiatt, hogy az EU nem hajtotta végre az Elsőfokú Bíróság 2006. december 12-i ítéletét, a 2008. december 4-i és 17-i ítéletét, valamint a Court of Appeal (az Egyesült Királyság fellebbviteli bírósága) 2008. május 7-i, az iráni Népi Mudzsaheddin Szervezet érdekében meghozott döntését.

Az Európai Unió a demokráciát és a jogállamiságot képviseli. Ezért is megdöbbentő a gondolat, hogy bármely intézménye megsértse az Unió elveit. Remélem, hogy a Tanács az új uniós „feketelista” összeállításakor megfelelően figyelembe veszi majd a Parlament álláspontját. A terrorista cselekmény vádját bizonyítani kell, emellett átláthatóbbá kell tenni, hogy bizonyos szervezeteket miért vesznek fel a „feketelistára”.

Ezekkel a témákkal nem lehet önkényesen foglalkozni, csak a demokrácia és a jogállamiság elvei szerint. Az EU nem hagyhatja, hogy a terrorizmus elleni globális küzdelem politikai alkudozások terepe legyen, ezért tiszteletben kell tartania a fent említett bírósági ítéleteket.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Catania úrnak az alapvető jogok európai uniós helyzetéről szóló jelentése 149. bekezdése az én értelmezésemben arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák az egészségügyi rendszerben a betegekkel szembeni egyenlő elbánás szenvedélybetegekre való kiterjesztését. Ezért megszavaztam ezt a bekezdést.

  Csaba Sógor (PPE-DE), írásban. – (HU) Az Európai Unió legutóbbi két bővítése, melyek során tagjai közé fogadta a kelet-közép-európai, volt szocialista államokat, új fejezetet nyitott a Közösség emberi jogi kérdésekhez való viszonyulásában is.

Az azóta eltelt időszakban egyértelművé vált, hogy az alapvető jogok – és ezeken belül a nemzeti kisebbségek jogainak – védelme éppen az új tagállamokban jelenti a legnagyobb kihívást a Közösség számára.

Giusto Catania saját kezdeményezésű jelentése hangsúlyozza, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségi közösségek problémáinak kezelésében a szubszidiaritás és az önrendelkezés elvei kell jelentsék azokat a fogódzókat, melyek mentén kidolgozásra kerülhetnek az érintett közösségek helyzetét megnyugtató módon rendező politikák.

A jelentés bátorítja a kulturális, területi és regionális autonómiaformák alkalmazását.

Üdvözlendő továbbá, hogy Catania képviselőtársam jelentése szorgalmazza a nemzeti kisebbséghez tartozás definíciójának kidolgozását, valamint javasolja ezen közösségek jogainak védelme szempontjából egy minimális normarendszer felállítását a Közösség számára.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Az alapvető jogok védelme és előmozdítása európai demokráciánk lényegét képezi, és alapfeltétele a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség megerősítésének. Mondanom sem kell tehát, hogy ezek a jogok a gyakorlatban részét képezik az EU különböző szakpolitikai területein megfogalmazott célkitűzéseknek.

Kérnénk emellett a Tanácsot, hogy éves emberi jogi jelentésekben elemezze a világban és az egyes uniós tagállamokban fennálló helyzetet, ezzel is igazolva Európa megbízhatóságát, miszerint nem alkalmaz kettős mércét bel- és külpolitikájában. A megkülönböztetés-mentesség, kisebbségi jogok és szociális jogok tárgyában a Zöldek / Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoport által benyújtott módosításokat teljes egészében vagy részben elfogadták.

Sikerrel járt az a próbálkozásunk is, hogy bekerüljön a jelentésbe egy utalás, miszerint az alapvető jogokra a büntetőeljárásokról szóló jogalkotás során is tekintettel kell lenni. A Catania-jelentés felvázolja az alapvető jogokat érintő problémákat, és javaslatokkal szolgál azok megoldására. Számíthat tehát őszinte támogatásomra, hiszen a Zöldek politikájában központi helyet foglal el a tisztelet minden ember, és az emberek alapvető jogai iránt, nemtől, életkortól, nemzetiségtől és társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Örömmel láttam, hogy az Európai Parlament támogatja, hogy vegyék le a PMOI-t a terrorista szervezetek listájáról. Húszezer, a rendszer ellen tiltakozó embert öltek meg Iránban. Amíg a PMOI-t nem törlik erről a listáról, addig még több embert ölnek majd meg Iránban egyszerűen csak azért, mert hangot adnak a rendszerrel szembeni ellenvéleményüknek. Az EU-nak követnie kell az Egyesült Királyság példáját, és le kell vennie a PMOI-t a feketelistáról.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) A mai szavazás során az alapvető jogok európai uniós helyzetéről szóló Catania-jelentés elfogadása mellett szólaltam fel.

Az alapvető jogokat sajnálatos módon gyakran megsértik az Európai Unióban; ennek leggyakoribb formái a kisebbségekkel szemben alkalmazott megkülönböztetés és a magánélet megsértése. További problémát jelent az esélyegyenlőség, különösen a nők egyenlősége. Az előadó arra kérte a tagállamokat, hogy utasítsák el azokat a hagyományon és valláson alapuló érveket, amelyekkel a nők ellen elkövetett erőszakot és megkülönböztetést indokolják.

Az EU sok országában látjuk, hogy a polgárokat, különösen a leggyengébbeket, a gyermekeket érinti a megkülönböztetés és a szegénység. A jelentés nagyon helyesen elítéli a gyermekek elleni erőszak minden formáját, többek között a családon belüli erőszakot, a szexuális zaklatást és az iskolákban alkalmazott testi fenyítést.

A tagállamok nem ellenőrzik az emberi jogok vonatkozásában kialakult gyakorlatokat, és ezzel aláássák az EU külpolitikájának hitelességét a világban. Véleményem szerint a Közösség nem alkalmazhat „kettős mércét” bel- és külpolitikájában.

  Konrad Szymański (UEN), írásban. − Számomra Catania úr jelentésének jelentőségét elsődlegesen az adja, hogy emlékeztet bennünket arra, hogy nekünk is, az EU-n belül is megvannak a magunk problémái, amelyekkel szembe kell néznünk. Vigyáznunk kell tehát, hogy ne legyünk túlságosan önelégültek, amikor az Unión kívüli emberi jogi kérdésekben nyilatkozunk.

Részt vettem a CIA által végrehajtott rendkívüli kiadatást vizsgáló ideiglenes bizottság munkájában. A bizottság elsődlegesen a baloldal platformja volt, amelyről támadhatták kedvenc ellenségüket, az Egyesült Államokat.

Szerintem hálásnak kell lennünk a CIA-nak és az Egyesült Államoknak, amiért segítenek megvédeni az európaiakat az ártatlan polgárok életére törő terroristáktól. Saját társadalmaink vádolnak azzal, hogy Amerikára kellett hagyatkoznunk, hogy elvégezze helyettünk ezt a munkát.

Az emberi jogok feletti korlátlan hatalom azoknak a malmára hajtja a vizet, akik elpusztítanának bennünket, és kockára tennék saját polgáraink emberi jogait.

Ezért a jelentés ellen szavaztam.

  Konrad Szymański (UEN), írásban. − (PL) Az Európai Parlament által ma elfogadott, az EU-ban az alapvető jogok helyzetéről (2007–2008) szóló jelentés követeli többek között a homoszexuális párok kölcsönös elismerését az EU összes országában, és az ilyen kapcsolatok érvényesítését a tagállamok jogalkotásában. A jelentés másutt az úgynevezett „reproduktív jogok” mellett áll ki, amelybe a nemzetközi jog nyelvén beletartozik a kívánságra végzett abortusz is. Az ilyenfajta észrevételek szerzői között vallási vezetők is szerepelnek.

Az európai baloldal eltérítette ezt az uniós alapvető jogokról szóló jelentést a helyes irányból annak érdekében, hogy támogassa az abortuszt pártoló és homoszexuális követeléseket, amelyeknek semmi közük nincsen az alapvető jogokhoz. Sem a nemzetközi, sem az európai jogban nem léteznek olyan dokumentumok, amelyek ilyenfajta „jogok” létezését alátámasztanák.

A jelentés ugyan nem kötelező erejű, mégis ez a legkártékonyabb dokumentum, amely a jelenlegi parlamenti időszakban jóváhagyásra került. Ez a jelentés a legújabb kísérlet az alapvető jogok újra fogalmazására és jelentéstartalmuk megváltoztatására anélkül, hogy ahhoz az ENSZ vagy az EU szintjén bármilyen szerződés módosítására lenne szükség.

A jelentés egy másik aspektusa szerint az EU-nak egy, a homofób cselekedeteket büntető, különös irányelvet kellene végrehajtania. A megfogalmazás túl általános és ködös, így ez csak arra irányuló kísérlet, hogy a homoszexuálisokat kizárja azok köréből, akikre kiterjedhet a szabad bírálat demokratikus joga. Amennyiben ez megvalósulna, úgy a következmények között számolnunk kellene a cenzúrával is.

A záró szavazás eredménye (401 szavazat mellette; 220 ellene; 67 tartózkodás) mutatja, milyen erősen megosztotta az európai parlamenti képviselőket ez a téma. Az előadó ezzel vereséget szenvedett, mivel az alapvető jogoknak egyesíteniük kellene a Parlamentet, nem megosztaniuk.

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − Örültem volna, ha a jelentés alaposabban megvizsgálja az intézményi gondozásban lévő árvák és fogyatékkal élő gyermekek helyzetét Romániában és Bulgáriában, az EU legújabb tagállamaiban.

Az említett országok uniós csatlakozását megelőzően komoly aggodalomra adott okot az intézményi gondozásban lévő árvák és a fogyatékkal élő gyermekek ellátásának színvonala. Talán egy következő, hasonló témájú jelentés részletesebben is foglalkozhatna ezzel a kérdéssel.

Ami a jelentésről általánosságban alkotott véleményemet illeti, azt az elmúlt hónapban a vita során kifejtettem. Aggodalommal tölt el, hogy emberi jogi kultúránkat megfertőzte az abszolutizmus, valamint hogy a bűnözők és terroristák jogainak pátyolgatásával aláássuk mindenki más jogait.

Úgy vélem, hogy az abortusszal és fogamzásgátlással kapcsolatos kérdések nem tartoznak az Európai Unióra, hanem a tagállamok szintjén kell ezeket megfelelő módon szabályozni. Tiltakozom továbbá az ellen a felhívás ellen, hogy az alapjogi charta vegye semmibe az Egyesült Királyság jogát, amely megállapodott arról, hogy mentességet élvez a charta rendelkezései alól.

Az elmondottak alapján a jelentésről tartott szavazáson tartózkodtam.

  Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban. − (DE) A Catania-jelentés ellen szavaztam. Már az is megdöbbent, hogy a Ház szolgálatai ezt a jelentést jelenlegi formájában egyáltalán elfogadhatónak nyilvánították. A jelentés folyamatosan megsérti a szubszidiaritás elvét. Tartalmát illetően pedig gyakorlatilag az egész kifogásolható. A nemzetállamoknak nem szabad megengedniük, hogy az alapvető jogok területén megfosszák őket a cselekvőképességüktől vagy a jogköreiktől. A jelentés kísérlet arra, hogy a többség rovására áterőltessen olyan kisebbségi jogokat, amelyeket nemzeti szinten nem lehet végrehajtani. Számomra elképzelhetetlen az abortuszhoz való pozitív hozzáállás. A jelentés tényleges témája, az emberi jogok és azok végrehajtása az elmúlt négyéves időszakban, szóba sem kerül.

  Thomas Wise (NI), írásban. − A 62. bekezdésről tartott név szerinti szavazáson tartózkodtam, mivel úgy gondolom, hogy minden országnak – és az EU nem ország – biztosítania kellene, hogy a női nemi csonkításról szóló jogszabályokat helyi szinten hozzák meg és alkalmazzák. Megfelelőbb és messzebbre tekintő lenne egy nemzetközi megállapodás. Az EU-nak jelenlegi állapotában nem terjed ki a hatásköre egészségügyi kérdésekre, és erre nem is szabadna törekednie.

A 72. bekezdésről tartott szavazáson ugyancsak tartózkodtam, mivel aggasztanak annak a szólásszabadságra gyakorolt esetleges következményei. A megkülönböztető megjegyzések ugyan elítélendők, de nem feltétlenül táplálják a „gyűlöletet és az erőszakot”. A tény, hogy arra kérnek bennünket, hogy értsünk ezzel egyet azt jelenti, hogy akik erre hajlandók, ezt már mint bizonyítékot használhatják fel.

Az 54. sz. módosítás esetében azért döntöttem a tartózkodás mellett, mert ellenzem az Unióban az emberek szabad mozgását és a kölcsönös elismerés elvét; tartózkodásom semmiképpen sem az azonos neműek párkapcsolatáról alkotott nézeteimet tükrözi, mivel egyetértek azzal, hogy nekik ugyanolyan jogokat kellene élvezniük, mint másoknak.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament éppen az imént szavazta meg az alapvető jogok helyzetéről szóló Catania-jelentést. Miközben éppen most ünnepeltük az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulóját, ez a jelentés megkérdőjelezi, hogy mit értünk alapvető jogokon.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája bevallottan több mint egy évig tartó tárgyalások után született konszenzus eredménye volt, amelyben különböző érdekvédelmi csoportok és lobbik, a civil társadalom és a nemzeti kormányok képviselői stb. vettek részt. Ez a feladat, amelyben mi, a keleti országok képviselői nem vettünk részt, több okból is érdekes. A charta, mint azt a Catania-jelentés kiemeli, nem lesz jogilag kötelező érvényű szöveg mindaddig, amíg a Lisszaboni Szerződést nem ratifikálta az összes tagállam.

Az ausztriai Bécsben felállított Alapjogi Ügynökség azonban teljes egészében ezen a szakpolitikai szövegen alapul, és azt fel is használja az általa képviselt nézetek igazolására. Érdekes tehát elemezni azokat a témaköröket, amelyekkel az Alapjogi Ügynökség foglalkozik, és ezáltal bepillantani abba, hogy hogyan gondolkodnak az alapvető jogokról a charta értelmében. Még érdekesebb ugyanezt elvégezni a 2008 nyarán toborzott FRALEX szakértői hálózat esetében, akiknek többsége a holland „Human European Consultancy” hálózatához tartozik.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B6-0624/2008)

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban. – (RO) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az egyezmény ratifikálása fontos hozzájárulást jelent a világszerte megfelelő munkakörülmények elősegítéséhez. Támogatja továbbá a szociális partnerek által a tengeri szállítási ágazatban dolgozók munkakörülményeinek bizonyos elemeiről megkötött megállapodást, mivel megfelelő egyensúlyt teremt a munkakörülmények javításának és a tengerészek egészsége és biztonsága védelmének szükségessége között, emellett azért is támogattam, mert ez a szakmai kategória Romániában is létezik.

  Constantin Dumitriu (PPE-DE), írásban. – (RO) A Mary Lou McDonald által benyújtott állásfoglalás összefoglalja azokat a főbb pontokat, amelyeket a 2006 évi tengerészeti munkaügyi egyezményről, valamint az 1999/63/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatnak (COM(2008)0422) figyelembe kell vennie.

A tengerészeti ágazat dolgozói tevékenységüket rendkívül nehéz, sokszor veszélyes körülmények között végzik. Ezért van szükségünk a munkakörülményekre vonatkozó szabványokra, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy tekintettel legyünk ezeknek a dolgozóknak az egészségére és biztonságára, valamint a foglalkoztatásukra irányadó világos szabályokra. A normák meghatározása érdekében első lépésként rá kell mutatni azokra az igényekre és problémákra, amelyeket a tengerészeti ágazat munkavállalói és munkaadói meghatároztak, biztosítani kell ugyanakkor bizonyos fokú rugalmasságot is a tagállamok számára a végrehajtás során.

Miután európai szinten elfogadtuk a megfelelő dokumentumokat, a tagállamoknak kell megtenniük a megfelelő lépéseket, a Bizottságnak pedig figyelemmel kell ezt kísérnie, biztosítandó, hogy a rendelkezéseket végrehajtják. A tengerészeti munkaügyi normák tekintetében nyitva áll a lehetőség az Európai Unió előtt, hogy élen járjon a normák olyan elvekre történő átültetésében, amelyek a világon mindenütt alkalmazhatók.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (IT) Az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége között a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról, valamint az 1999/63/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztunk, mivel a jelentés összefoglalóan tartalmazza a nemzetközi minimális munkajogokat. Fontos a jobb munkakörülmények és a nagyobb biztonság biztosítása, tiszteletben kell ugyanakkor tartani az érintett szakemberek méltóságát.

Sajnáljuk azonban, hogy a képviselőcsoportunk által benyújtott javaslatokat nem fogadták el, különösen azokat, amelyek a jogbizonytalanságok felszámolását szolgálták volna, vagy elhárították volna az akadályokat a szociális partnereknek a megállapodás érdekében végzett munkája elől. Maga az egyezmény elfogadja, hogy az országok ne alkalmazzanak rugalmasságot, és az irányelvre irányuló javaslat is ezt jelölte ki célul, egyetértésben a szociális partnerekkel. Nem értünk tehát egyet az Európai Parlament többségével abban, hogy beillesztették a rugalmasság ügyét a 6. bekezdésbe.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném megerősíteni, hogy a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményről szóló állásfoglalásra szavaztam (a szociális párbeszédre vonatkozó eljárások).

Teljes mértékben támogatom a munkáltatók és munkavállalók között a tengeri szállítási ágazatban dolgozók munkakörülményeinek bizonyos elemeiről létrejött megállapodást, mivel megfelelő egyensúlyt teremt a munkakörülmények javításának és a tengerészek egészsége és biztonsága védelmének szükségessége között. Meggyőződésem továbbá, hogy alapvető fontosságú a tengerjáró hajók fedélzetén alkalmazott vagy ott dolgozó tengerészek foglalkoztatási, egészségügyi és biztonsági körülményeire vonatkozó világszerte érvényes minimumnormák meghatározása és érvényesítése. Végezetül örülök, hogy a munkáltatók és a munkavállalók szerepet vállalnak a dolgozók egészségügyi és biztonsági körülményeinek javításában.

- Jelentés: Laima Liucija Andrikienė (A6-0498/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) A jelentés mellett szavaztam. Egyre inkább felismerjük, milyen fontos szerepet játszhat egy olyan testület, mint az Emberi Jogi Tanács (HRC). Az eddigi intézkedéseket támogatnunk kell, értékelnünk kell emellett azt is, hogy az EU milyen aktív szerepet vállalt a HRC-n belül, jóllehet az Egyesült Államok távolmaradása kétségtelenül akadályokat jelentett; ennek a távolmaradásnak a következtében az EU sokszor kerül elszigetelt helyzetbe. Ez azonban nem lehet kifogás az EU számára, amelynek politikai erőfeszítéseket kell tennie egy egyesült, egységes vezetés megvalósítására, legyőzve az EU-n belül gyakran megfigyelhető, szemben álló földrajzi tömböket.

Bőven van tehát még mit tenni, ha hitelesebbé akarjuk tenni a HRC-t, és nagyobb hatáskörrel akarjuk felruházni, illetve ha meg akarjuk akadályozni, hogy egyes kormányok a jövőben is kibújhassanak a kötelezettségeik alól a nemzetközi porondon. Élénken támogatom tehát azt az elgondolást, hogy a felülvizsgálathoz készüljön új elemzés, szeretném továbbá megerősíteni, hogy a HRC megerősítése létfontosságú lépés a civilizáció útján, amelyet az EU mindig is támogatott.

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE), írásban. – (RO) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jövőjéről szóló Andrikienė-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy érzem, hogy az EU-nak szüksége van egy hosszú-távú stratégiára az intézmény működéséhez, és ennek az intézménynek kell az elsődleges emberi jogi globális fórumként szolgálnia. Úgy vélem, hogy az EU tagállamainak nagyobb egységet és hatékonyságot kell tanúsítaniuk, amikor kiállnak az emberi jogokkal kapcsolatos uniós közös álláspontok mellett.

Az EU-nak át kell vennie a globális vezető szerepet, és az egész világon az emberi jogok védelmét szolgáló stratégiákat kell kezdeményeznie. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk az emberek gazdasági, szociális és kulturális jogainak előmozdítására, mivel a szegénység, az elmaradottság, valamint az iskolázottság és a kultúra alacsony szintje a népesség körében többszörösen negatív hatást fejt ki.

Ha az EU lényegesen szélesebb körű támogatottságot akar szerezni az álláspontjaihoz, akkor koalíció kialakítására alkalmas mechanizmusok kell létrehoznia, és el kell kezdenie rendszeres találkozókat szervezni a különböző speciális témakörökben a többi földrész demokratikus államainak részvételével. Elengedhetetlen az is, hogy az államok szakértőket küldjenek a nemzetközi fórumokra, akik valódi szakértelemmel rendelkeznek az adott területen; ezt Andrikienė asszony jelentése következetesen ajánlja, teljes körű indoklással alátámasztva.

  Philip Claeys (NI), Koenrad Dillen (NI), írásban. − (NL) A jelentés ellen szavaztam, mert az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a legélénkebb fantáziával sem tekinthető legitim intézménynek. Számomra elfogadhatatlan, hogy olyan országok, mint Kuba, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Pakisztán, Jordánia és egy sor afrikai rendszer olyan állásfoglalásokat adnak ki, amelyek elítélik az emberi jogok helyzetét más országokban. Az említett országok politikai illetve vallási szempontból másként gondolkodóinak a helyzete teljesen nevetségessé teszi ezt az intézményt.

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban. – (RO) Megszavaztam ezt az európai parlamenti állásfoglalásra irányuló indítványt, mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és biztosítása az Európai Unió jogi vívmányainak szerves része, valamint az EU egyik alapvető elvét képezi. Azért is szavaztam rá, mert az Egyesült Nemzetek Szervezete és az UNHRC az emberi jogi kérdések és a humanitárius kihívások átfogó kezelésére leginkább alkalmas szervezetek közé tartoznak. Úgy vélem, hogy az emberi jogok és a demokrácia az EU külkapcsolatainak és külpolitikájának központi elemei.

  Neena Gill (PSE), írásban. − Elnök úr, nagy örömmel szavaztam az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsáról szóló Andrikiene-jelentésre, mivel üdvözlendő az a tény, hogy ez az ügynökség lényegesen hitelesebb, mint elődje, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága volt. A Bizottságot széles körben elhiteltelenítette, hogy számos tagországa igen kétes múlttal rendelkezett az emberi jogok terén.

A Tanács nagyobb tekintélyének egyik központi eleme a tagállamok emberi jogi helyzetének rendszeres felülvizsgálata. Ez a felülvizsgálat különösen fontos szerephez jut a következő forduló során, amely Oroszországra, Kubára, Szaúd-Arábiára és Kínára is kiterjed majd.

Üdvözlendőek a jelentés azon rendelkezései is, amelyek célja felmérni, hogy milyen fokú koordináció folyik az EU tagállamai között ezekben a kérdésekben. Létfontosságú, hogy az EU, mint olyan szervezet, amely küldetése egyik központi elemének az emberi jogokat tekinti, együttműködjön olyan multinacionális társakkal, mint az ENSZ, amely szintén szorosabb együttműködést tart kívánatosnak. Az együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberi jogok a jövőben ne csak mellékszerepet játsszanak, mint kereskedelmi vagy stratégiai okokból kitűzött külpolitikai cél.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentésből kiderül, hogy az Európai Parlament bizonyos fokig elégedetlen az ENSZ Emberi Jogi Tanáccsal (UNHRC), mivel az EU tagállamai „számszerű kisebbséget alkotnak”, amely a jelentés szerint „komolyan akadályozza az Uniót abban, hogy befolyással lehessen az UNHRC menetrendjére”, és betölthesse tervezett szerepét, mint „vezető erő”.

Ez a magasztos jövőkép azon a próbálkozáson alapul, hogy az emberi jogok tekintetében az EU szolgáljon mintaként, ami azért is különösen elfogadhatatlan, mert a tények tanúbizonysága szerint emberi jogi politikája álszent, mint azt az EU Izraelhez fűződő cinkos kapcsolata is alátámasztja – lásd az EU tartózkodását az UNHRC Palesztináról szóló határozata tekintetében.

A jelentés tele van ellentmondásokkal, például amikor „sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az UNHRC egyre inkább regionális tömbökre oszlik” ugyanakkor pedig kijelenti, hogy támogatja „az UNHRC-n belül kialakítandó összehangolt, közös uniós álláspontot”. Ez vajon nem a tömbök politikája, vagy a tömbök politikája csak akkor elítélendő, amikor nem az EU malmára hajtja a vizet?

Az EP-vel ellentétben mi nem tartjuk „sajnálatosnak”, hogy az Egyesült Államok nem képviselteti magát az UNHRC-ben, először is, mert folyamatosan megsérti az emberi jogokat és a nemzetközi jogot, valamint mert nem állítanak jelöltet, elkerülendő a szégyent, hogy nem választják meg. Érthető...

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A jelentés meglepően sok intelligens megállapítást tartalmaz ahhoz képest, hogy a Külügyi Bizottságtól származik. Itt van például az a nézet, miszerint pozitív dolog, hogy az EU tagállamai egyre gyakrabban nyilvánítanak véleményt ahelyett, hogy hagynák, hogy az EU elnöksége beszéljen az összes ország nevében. Igen ritkán hallunk ilyen kijelentéseket, de én örömmel hallom őket.

Pozitív elemből sajnos csak elszórtan akad néhány a jelentésben. Az egyik legkifogásolhatóbb megfogalmazás a H. preambulumbekezdésben található, és azt panaszolja fel, hogy „a tagállamok az ENSZ-ben továbbra is függetlenül kívánnak fellépni”. Az Egyesült Nemzetek egyik alapköve végül is az „Egy állam, egy szavazat”. A Külügyi Bizottság sajnálatát fejezi ki a felett is, hogy az UNHRC egyre inkább regionális tömbökre oszlik. Paradox módon bizonyos regionális tömbök – például az EU – ugyanakkor kívánatosnak tűnnek.

Az Európai Parlament nem garanciája annak – nem is lehet, és nem is kell annak lennie –, hogy nem sértik meg a világban az emberi jogokat. Ezt különösen jól mutatja például a Ház bizonyos tagjainak a homoszexuálisokkal kapcsolatban tett nyilatkozata. A jelentés alapjaiban talán jó, én mégis ellene szavaztam a mai szavazáson.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Az EU azt állítja, hogy külkapcsolatai középpontjában az emberi jogok és a demokrácia állnak. A Ház arra kéri az EU-t, hogy a megállapodások ratifikálása során emberi jogi kérdésekben figyeljen oda a hitelességre. Az EU-nak mégis odalett a saját hitele is: gondoskodtak erről a CIA átrepülései, az Egyesült Államok kínzást alkalmazó börtöneinek eltűrése, a nemzetközi joggal való trükközések – például a koszovói válság kapcsán.

Hogy fordulhat elő, hogy egy közösség, amely állítólag olyan nagyra becsüli a demokráciát, kétségbe vonja népszavazások eredményeit, és addig ismételgeti a szavazásokat, amíg azok a kívánt eredményt hozzák, a tagállamokat pedig megbünteti a választási eredményekért? Ha az EU-t valóban annyira érdekelné, hogy tiszteletben tartsák a sokat idézett „értékek közösségét”, akkor régen meg kellett volna szakítania a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, de legkésőbb akkor, amikor az háborús propagandába kezdett. Az EU ahelyett, hogy valóban dolgozna az emberek és népek jogainak és a közös értékeknek az előmozdításán, jelenleg körülbelül 15 millió eurót dob ki évente egy haszontalan intézményre, az Európai Alapjogi Ügynökségre (FRA).

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. − Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának fejlődéséről szóló jelentés mellett szavaztam, mert bár elismerem a testület megkérdőjelezhetetlen eredményeit és a hitelesség illetve az emberi jogok védelmének javítása érdekében tett erőfeszítéseit, határozottan úgy gondolom, hogy a testület működésén a jövőben lesz még mit javítani.

Úgy érzem ugyanakkor, hogy az Európai Uniónak továbbra is aktív és kiemelt szerepet kell játszania az ENSZ Tanácsának felállításában és működtetésében.

Nagyra értékeltem továbbá, hogy a jelentés felszólítja az Európai Uniót az emberi jogok egyetemessége, oszthatatlansága és függetlensége elveinek megerősítésére és energikus védelmére.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Ha az Egyesült Nemzetek és a hozzá kapcsolódó különböző ügynökségek és szervezetek jellegüknél fogva állítólag a világot tükrözik vissza, természetes, hogy az így visszatükrözött kép nem azt mutatja, amire vágyunk, vagy amit létrehozni szeretnénk. Ezeket a szempontokat figyelembe kell vennünk az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsáról folyó vita során.

Ha emberi jogokról vitatkozunk és döntünk szavazás útján egy olyan világban, ahol az országok nem fordítanak figyelmet az emberi jogokra, akkor számíthatunk arra, hogy bizarr eredmények születnek. Ez nemcsak legitimitás kérdése. Ez mindenekelőtt nyelvezet kérdése. Miféle olyan értékelő szabványt alkalmazhatna Líbia vagy Zimbabwe kormánya az emberi jogok vonatkozásában, amely a demokratikus államokéhoz hasonló, és amelyért elszámoltathatók országaik lakossága felé? Természetesen semmilyet. Viszont a diplomácia éppen arra szolgál, hogy elősegítse a párbeszédet azok között, akik nem egy nyelven beszélnek. Egyenlők között nem kell közvetíteni.

Ösztönözni és támogatni kell tehát az olyan politikát, amelyik terepet biztosít a párbeszédnek. Egyébként nem hiszem, hogy értékeinket és tetteinket valamiféle olyan szabványhoz igazíthatnánk, vagy kellene igazítanunk, amelyről ilyen összefüggésben születik döntés.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az „ENSZ Emberi Jogi Tanácsának fejlődése, beleértve az EU szerepét” című Andrikienė-jelentés mellett szavaztam. Az említett Tanácson belül központi szerepe van az európai álláspontnak.

Az EU, amely az emberi jogokat és a demokráciát helyezi külkapcsolatai, és mindenekelőtt a nemzetközi emberi jogi szervezetekben végzett tevékenységei középpontjába, már a kezdetektől fogva elkötelezte magát amellett, hogy aktív és látható szerepet vállaljon az Emberi Jogi Tanács létrehozásában és működésében, arra törekedve, hogy alapvető normákat meghatározó szövegek támogatásával vagy együttes támogatásával az emberi jogokat a lehető legmagasabb színvonalon védelmezze.

Üdvözlöm tehát Andrikienė asszony javaslatát, amely megvizsgálja, milyen intézkedéseket fogadhat el az EU annak érdekében, hogy növelje befolyását az Emberi Jogi Tanácsban, és új lendületet adjon a Tanács munkájának, hogy az hatékonyabban működő testületté válhasson.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) 2006. március 15-én az ENSZ Közgyűlése határozatot fogadott el, amelynek értelmében az Emberi Jogi Bizottságot az emberi jogok előmozdítását és védelmét célzó nemzetközi támogató testület, az Emberi Jogi Tanács váltja fel.

A névváltozással együtt az Emberi Jogi Tanács hatáskörét növelő új mechanizmusokat és eljárásokat vezettek be.

A jelentés célja a Tanács által elért eredmények értékelése, és az elvárások összehasonlítása az eredményekkel. Az elsődleges cél azoknak a területeknek a kijelölése, ahol a Tanács működése potenciálisan javítható.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a demokrácia és az emberi jogok az Európai Unió nemzetközi tevékenységének két alapköveit képezik. Az Európai Unió kiemelkedő szerepkört vállalt és aktívan dolgozik a nemzetközi emberi jogi szervezetekben, ahogyan az Emberi Jogi Tanács kinevezésében is aktív volt. Társszerzője volt különböző szövegeknek, például olyan egyezményeknek és határozatoknak, amelyek megszabják az emberi jogok védelme során követendő normákat.

Sajnos az Európai Unió sok esetben nem rendelkezik megfelelő kapacitással ahhoz, hogy felkészüljön bizonyos problémákra (mindenekelőtt a közös álláspontok kialakításához szükséges eljárások időigényes volta miatt), és vezető szerepet vállaljon emberi jogi kezdeményezésekben.

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − Én és brit konzervatív kollégáim támogatjuk az ENSZ és az ENSZ Emberi Jogi Tanács munkáját. Elfogadjuk, hogy a Tanács munkájának további reformjára van szükség annak érdekében, hogy az emberi jogok helyzete az egész világon javulhasson.

Egyetértünk abban, hogy az EU tagállamai igyekeznek közös álláspontot kialakítani a Tanácsban, de hangsúlyozzuk, milyen fontos, hogy minden egyes tagállam védelmezze saját nemzeti érdekeit és álláspontját.

Támogatjuk a jelentést, ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelentésnek azt a bekezdését (56. bekezdés) is támogatnánk, amelyik az ENSZ halálbüntetésre vonatkozó moratóriumának végrehajtására szólít fel. A halálbüntetés minden konzervatív európai parlamenti képviselő számára lelkiismereti kérdés.

- Jelentés: Marco Cappato (A6-0459/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) A jelentés mellett szavazok. Közeledik az időpont, amikor ismét találkozunk a választóinkkal, ez pedig megköveteli tőlünk, hogy minden olyan eszközt a szavazó polgárok rendelkezésére bocsássunk, amelyek segítségével hozzáférhetnek az Európai Parlament dokumentumaihoz. Miközben a választókat arra kérjük, hogy helyezzék bizalmukat ezekbe az intézményekbe, aközben nekünk is igyekeznünk kell felszámolni az átláthatóságot és hozzáférhetőséget még mindig korlátozó akadályokat.

Úgy vélem, hogy ennek érdekében a szavazó polgárok számára lehetővé kell tenni, hogy ellenőrizzék az európai parlamenti képviselők tevékenységét, a parlamenti munkában való részvételét és jelenlétét mind abszolút, mind relatív és százalékos értelemben, valamint lépéseket kell tenni annak elősegítésére, hogy hozzáférhessenek a Parlament tagjainak juttatásaira és kiadásaira vonatkozó adatokhoz. Végezetül remélem, hogy mindez a jelenlegi parlamenti ciklus végéig megvalósulhat.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való hozzáférés joga olyan alapvető jog, amellyel az Európai Unió minden polgára és lakosa rendelkezik (az EU Szerződés 254. és 255. cikke értelmében).

Szeretnék ugyanakkor egy szempontot kiemelni. Úgy vélem, hogy az európai intézmények munkadokumentumainak nyilvánosságra hozatala csak az első lépés, mivel Európa polgárainak többsége nem érti az általunk alkalmazott eljárásokat, és nem fogja tudni, hogyan találhatja meg a számára szükséges információkat. E tekintetben egyetértek képviselőtársammal, aki egy egységes európai ügyfélkapu létrehozását javasolja az összes dokumentumhoz való hozzáférés érdekében, amelynek felépítése bárki számára könnyen átlátható lenne. Az ügyfélkapu könnyen hozzáférhető és egyszerűsített formában tenné közzé az információkat, hogy az európai polgárok minden gond nélkül használhassák. Az ehhez szükséges technikai megoldások kétségtelenül léteznek, és remélem, hogy az ügyfélkapu megvalósításához szükséges pénzügyi forrásokat is sikerül megtalálni.

Ennek ellenére a jelentés ellen szavaztam, mert bár az általános keretét jónak tartom, a képviselőtársam által javasolt egyes elemek elfogadhatatlanok.

  Philip Claeys (NI) , írásban. − (NL) Mivel támogatom az EU intézményeinek maximális nyitottságát, határozottan a jelentés mellett szavaztam. Jó dolognak tartom, hogy különböző európai intézményeket komolyan rendreutasítanak. Az Európai Tanács komoly politikai döntéseket hoz, és rendkívül fontos és ellenmondásos kérdésekről tárgyal. Elszomorító és elfogadhatatlan ugyanakkor, hogy a Tanács nem teszi lehetővé, hogy a döntéshozatal időpontjában pontosan meg lehessen ismerni az egyes nemzeti küldöttségek álláspontját. A Parlamentnek a saját háza táján is rendet kellene tennie, és minden szempontból garantálnia kellene a maximális nyitottságot.

  Esther De Lange (PPE-DE), írásban. − (NL) Szavazáshoz fűzött indokolás az Európai Parlament CDA küldöttsége nevében a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló Cappato-jelentéssel kapcsolatban.

A Európai Parlament CDA küldöttsége a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló jelentésről tartott mai szavazáson tartózkodott. Nem azért tartózkodtunk, mert problémánk lenne az átláthatósággal. Támogatjuk az átláthatóságot és a demokratikus ellenőrzést. Nem véletlenül bábáskodott egykori európai parlamenti képviselőnk, Maij-Weggen asszony a vonatkozó közösségi jogszabályok megszületésénél.

Azért tartózkodtunk, mert a Cappato-jelentés túlságosan sok pontatlanságot, helytelen megfogalmazásokat és túlságosan is leegyszerűsített kijelentéseket tartalmaz. Véleményünk szerint garantálni kell például a Tanács dokumentumainak nyitottságát, de világos határvonalat kell húzni a jogalkotási és egyéb eljárások célját szolgáló dokumentumok között. Az előadó azonban nem tesz különbséget ezek között az eljárások között. Aggasztónak találjuk emellett azt is, hogy a Cappato-jelentés ajánlásai súlyos adminisztratív terhet jelentenének.

A pontatlanságok és a zavaros megállapítások miatt nem támogathatjuk a jelentést. Mivel azonban szerettük volna támogatni az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés elvét, végül tartózkodtunk a szavazástól.

  Koenraad Dillen (NI) , írásban. – (NL) Határozottan a jelentés mellett szavaztam. Ez egyszer nem fog ártani. Örülnünk kell annak, hogy egyes európai intézmények heves bírálatban részesültek, de szeretnék tenni egy észrevételt. Tekintettel arra, hogy a kormányrúd az Európai Tanács kezében van, és végül is igen fontos és ellentmondásos kérdésekben hoz döntést, elfogadhatatlan, hogy a Tanács nem teszi lehetővé a különböző nemzeti küldöttségek álláspontjának nyilvánosságra hozatalát a döntéshozatal időpontjában. Az is igaz, hogy a Parlamentnek a saját háza táján is rendet kell tennie, és minden szempontból garantálnia kellene a maximális nyitottságot, mielőtt másoknak szemrehányást tenne.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Marco Cappato saját kezdeményezésű javaslata azt kéri, hogy a Parlament támogassa a 1049/2001/EK rendelet végrehajtásáról szóló jelentést, amely a Parlament, a Bizottság és a Tanács dokumentumaihoz való nyilvános hozzáféréssel foglalkozik, amennyiben az intézmény jogalkotási hatáskörében jár el.

Teljes mértékben támogatom ugyan az európai intézmények átláthatóságának növelését, van azonban a rendeletnek három fontos pontja, ahol további vizsgálatokat tartok indokoltnak.

(1) Az ügyfél-ügyvéd kapcsolat bizalmas jellegének védelme rendkívül fontos, ez pedig az első bekezdésben említett Turco-ügyben hozott ítélet szerint nem élvez kellő védelmet, így az annak alkalmazására irányuló felhívás nem támogatható.

(2) A nemzeti kormányok által alkalmazott egyéni döntéshozatali eljárásokat ugyancsak alááshatja, ha eltörlik az uniós intézményeknek továbbított dokumentumok kiadásához szükséges jóváhagyási követelményt, valamint

(3) Ezek az egész EU-ra kiterjedő ajánlások nem veszik figyelembe, hogy az egyes tagállamok másképpen viszonyulnak a tájékoztatás szabadságához.

Szükség van bizonyos mértékű titkosságra annak érdekében, hogy teljes körű és őszinte politikai megbeszélések folyhassanak a különböző képviselőcsoportok között, és ezeknek a véleményeknek a szétkürtölése potenciálisan több kárt okozhat, mint jót. Semmi jót nem jelentene, ha demokratikus intézményeinkben az élénk vitát felváltaná a visszafogott eszmecsere.

(A szavazatok indoklása az eljárási szabályok 163. cikke (1) bekezdésének megfelelően kerül lerövidítésre)

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) Aki ismeri az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács misztikus rejtélyeit, az nem lepődik meg azon, hogy az átlagos polgárnak továbbra is kelepcék sorát rejtő utat kell végigjárnia, ha információkhoz szeretne jutni az Európai Unió intézményeiről. Ennek számos oka van.

Legalább akkora szerepet játszik benne a kibocsátott dokumentumok óriási száma és a sok különböző forma, amelyben kiadják őket (jelentések, vélemények, állásfoglalások, irányelvek, rendeletek stb.), mint az intézményi nyilvántartások és weboldalak bonyolultsága és érthetetlensége, valamint az átláthatóság és a kommunikáció hiánya.

A jelentés nagyon helyesen azt javasolja, hogy az európai intézmények átláthatóbbá tételével kell megoldani ezeket a problémákat.

Mindez csak kisebb részét alkotja annak a tágabb kérdésnek, miszerint az Unió polgárainak nagyobb szerepet kell vállalniuk abban, ahogyan az Unió működik és a különböző ügyeket értelmezi. Európa népei nem akarják, hogy módszeresen kirekesszék őket azoknak a döntéseknek a meghozatalából, amelyek közvetlenül kihatnak mindennapi életükre, és amelyekkel kapcsolatban most sem ellenőrzést gyakorolni nincs joguk, sem pedig tiltakozni. Azon ritka alkalmakkor, amikor népszavazás keretében kinyilváníthatták a véleményüket, megtagadták a vezetőiket és a brüsszeli bürokráciát, amely vak, süket és nem reagál az igényeikre és szükségleteikre.

Az európai intézmények átláthatóbbá tétele az első lépés egy új Európa, a népek Európája, a szuverén nemzetek Európája felé vezető úton.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Az uniós intézmények dokumentumaihoz való egyszerűsített hozzáférésről szóló éves jelentések mellett szavaztam.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság különböző dokumentumaihoz való hozzáférést kétségtelenül egyszerűbbé kellene tenni. Az Európai Unió polgárainak nem szabad azt érezniük, hogy kizárják őket az uniós intézmények működéséből és szavazásaiból. Ráadásul jogukban is áll, hogy minden lehetséges dologról tájékozódjanak.

Meg kell azonban vizsgálnunk, nem kell-e esetleg korlátozni a dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, amivel végső soron megóvnánk az embereket attól, hogy elveszítsék egy átfogó áttekintés lehetőségét. Először is, senki nem akar hatalmas adathalmokat, másodszor pedig továbbra is tiszteletben kell tartani a személyzet magánéletét, mivel általában az a helyzet, hogy adatvédelem címén rengeteg adatot még a többi intézmény számára sem tesznek általánosan hozzáférhetővé, beleértve a nemzeti intézményeket is.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Cappato úr által benyújtott, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló javaslatra szavaztam.

Az Európai Unió számára alapvető jelentősége van annak, hogy a polgárok közel érezzék magukhoz a közösségi intézményeket. Ez csak a három intézmény dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésen keresztül valósítható meg. Teljes mértékben egyetértek tehát az előadónak azzal a kijelentésével, hogy az EU intézményeit és a tagállamokat fel kell hívnunk az Európai Unió alapjogi chartájának 41. cikkében, az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatában, az Európai Ombudsman ajánlásaiban és a tagállamok legjobb gyakorlataiban megfogalmazott elveken alapuló közös, átlátható igazgatási kultúra előmozdítására.

Végezetül, üdvözlöm Cappato úr kezdeményezését, mivel úgy gondolom, hogy ha szeretnénk javítani az integrációs folyamatokon és szeretnénk felgyorsítani azokat, akkor kiemelt szerepet kell kapnia a nyilvánosság tájékoztatásának, tekintettel az olyan problémákra, mint az olasz európai parlamenti képviselők távolmaradása a Ház üléseiről.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az Európai Unióról szóló szerződés rögzíti, hogy elsőbbséget kell élveznie az átláthatóságnak és az Európa népei közötti egyre szorosabb kötelékeknek, valamint, hogy a döntéseket a lehető legnyíltabban kell meghozni, a lehető legközelebb a polgárokhoz. Az átláthatóság lehetővé teszi a polgárok szorosabb bevonását a döntéshozatali folyamatba, és biztosítja a közigazgatás nagyobb mértékű hitelességet élvez, hatékonyabb és a polgárokkal szemben felelősebb lesz egy demokratikus rendszerben.

Az Európai Bíróság Turco-ügyben hozott ítéletének messzemenő következményei lesznek az átláthatóságra és az európai intézmények jogalkotási kérdéseket érintő dokumentumainak nyilvánosságra hozatalára.

Az ítélet megerősíti, hogy a kérdéses elvnek elsőbbséget kell élveznie, valamint hogy minden közösségi intézményre vonatkoznia kell, és (ami nagyon fontos) az ettől való eltérési lehetőségeket szűken kell értelmezni, és eseti alapon, a nyomós közérdek szempontjából kell értékelni, ez pedig a nyitottság. A nyitottság növeli az intézményekbe vetett bizalmat, mivel lehetővé teszi a nyílt vitát.

Az Európai Bíróság kijelentette, hogy ebben az esetben a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása nem szolgálhat alapul ahhoz az általános követelményhez, hogy a jogalkotási kérdésekről alkotott jogi véleményt bizalmasan kelljen kezelni.

  Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban. − (DE) Elutasítottam ezt a jelentést. A jelentés követelései messze túlmutatnak azon, amit az én értelmezésem szerint az átláthatóság jelent. Úgy vélem, hogy még az európai parlamenti képviselők jelenléti nyilvántartásának és a szavazati listáknak a nyilvánosságra hozatala is veszélyes, ha nem egészül ki egy sor olyan egyéb csatornával, amelyek teret adnak az indokolásnak. Én az ülések nagy részén részt veszek, tehát én magam gyanú felett állok. Fontos, hogy az európai parlamenti képviselők személyiségének jogi védelmét is fenntartsuk. Európa azzal javíthatja az átláthatóságot, hogy először is nyilvánosságra hozza a Tanács és a Bizottság nyilvános megbeszéléseit, és csak az után kényszeríti az európai parlamenti képviselőket arra, hogy mindent feltárjanak. Szükség van ezen felül titoktartásra az intézmények között is a tárgyalások nehéz szakaszaiban.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (SK) A tagállamok tapasztalataira alapozva az EU is kezdi felismerni, hogy a demokrácia, átláthatóság, közérdek és nyitottság elvéből valódi „dokumentumokba való betekintési jog” és „tájékoztatáshoz valójog” következik.

Az Európai Parlamentnek meggyőződése, hogy az átláthatósággal kapcsolatos hatékony intézményközi szakpolitikák és a polgárorientált kommunikáció hiánya miatt problémákhoz vezethet, ha az átlagpolgár hozzáfér az uniós intézményekkel kapcsolatos információkhoz.

A nagyobb átláthatóság érdekében az EU intézményeinek tiszteletben kellene tartaniuk a többnyelvűség elvét. 2008-ban benyújtottam ebben a témában egy írásbeli nyilatkozatot az Európai Parlamentnek. Az EU az összes nemzeti nyelven működik, nem csak egyetlen nyelven, vagy nyelvek egy bizonyos csoportján, amelyeket szabadon megválaszthat, és amelyeket polgárainak egy jelentős része esetleg nem ért.

A jogalkotási, politikai és igazgatási dokumentumok lefordítása lehetővé teszi az EU számára jogi kötelezettségei teljesítését, ugyanakkor a többnyelvűség rendszere hozzájárul az Unió átláthatóságának, legitimitásának és hatékonyságának javításához. Ez elősegíti a 2009 júniusában tartandó európai parlamenti választások megfelelő előkészítését.

Felszólítom tehát az EU intézményeit, hogy az EU 2009 évi költségvetésében képezzenek tartalékot az uniós intézmények hivatalos fordítói állásai terén mutatkozó hiányosságok megszüntetéséhez szükséges forrásokra; az EP felszólítja az uniós intézményeket, hogy haladéktalanul fordítsák le az EU összes hivatalos nyelvére a jelenlegi parlamenti ciklus minden jogalkotási, politikai és igazgatási dokumentumát, lehetővé téve a polgárok számára, hogy nyomon kövessék az intézményekben folyó politikai munkát.

Ezzel valóban segíthetünk megteremteni polgáraink számára a nagyobb átláthatóságot.