Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2504(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B6-0051/2009

Viták :

PV 14/01/2009 - 8
CRE 14/01/2009 - 8

Szavazatok :

PV 15/01/2009 - 6.3
CRE 15/01/2009 - 6.3

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0025

Viták
2009. január 14., Szerda - Strasbourg HL kiadás

8. Közel-keleti helyzet / Gáza (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A követező napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a közel-keleti helyzetről / a Gázai övezetről.

Nagy örömömre szolgál, hogy üdvözölhetem a Tanács soros elnökét, a cseh külügyminisztert, Karel Schwarzenberg urat, akinek ma tovább kell utaznia Dél-Afrikába. A korábbi elnökségek képviselőt állítottak a külügyminiszterük helyére, ezért különösen nagyra értékeljük az Ön mai személyes jelenlétét, Schwarzenberg úr. Fogadja szívélyes üdvözletemet!

Örülünk természetesen annak is, hogy most is – mint szinte mindig – jelen van az illetékes biztos, Benita Ferrero-Waldner. Mint tudják, a biztos igen jól ismeri a közel-kelti konfliktussal kapcsolatos problémákat, és Schwarzenberg úrhoz hasonlóan járt már a régióban. Fogadja Ön is szívélyes üdvözletemet, biztos asszony.

 
  
MPphoto
 

  Karel Schwarzenberg, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr, nagyon köszönöm, hogy szót kaptam ebben a Közel-Keleten kialakult drámai helyzetről folyó időszerű vitában.

December 27., Izrael Gázai-övezetben megindított katonai akciójának a kezdete óta a helyzet súlyos romlásának voltunk szemtanúi minden szinten. A művelet drámai humanitárius következményekkel jár Gáza lakosságára nézve. A művelet kezdete óta több mint 900 palesztin vesztette életét, akiknek körülbelül 30%-a nő és gyermek. Rendkívül aggasztónak találjuk, hogy civilek esnek áldozatul, és ezt elnöki nyilatkozatainkban több ízben is kijelentettük. Az Európai Unió elítéli a folyamatos ellenségeskedéseket, amelyek ilyen nagyszámú civil áldozatot követeltek, és szeretnénk őszinte együttérzésünket kifejezni az áldozatok családjainak.

Az incidenseket különösen aggasztónak tartjuk azért is, mert az Egyesült Nemzetek Jebalijában található iskolája elleni támadás és a humanitárius szállítmányokra leadott lövések a humanitárius személyzet körében is emberéletet követeltek. A Humanitárius Ügyekért Felelős Koordinációs Hivatal szerint több mint 4 200 palesztin sérült meg. Az Egyesült Nemzetek ügynökségének becslése szerint 28 000 embert telepítettek ki a viszály kirobbanása óta. Közülük sokan a menedékhelyeken keresnek védelmet; a saját hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek rokonoknál laknak.

A legnagyobb humanitárius szükségletek a nagy létszámú sebesülthöz és a túlterhelt egészségügyi szolgálatokhoz kapcsolódnak, a lakóhelyük elhagyására kényszerített emberek és a befogadó családok pedig speciális segítséget igényelnek, például élelmiszert, menedékhelyet, vizet és nem élelmiszer jellegű cikkeket. Mivel a vízrendszer komolyan megsérült és sürgős javításra szorul, a gázai lakosság alig jut biztonságos vízhez. A lehető legnagyobb szükség van tehát az ivóvízellátás biztosítására.

Emellett súlyos élelmiszerhiány is tapasztalható a lakosság minden szintjén. Tavaly november 4. óta külföldi nem kormányzati szervezetek munkatársait nem engedik be Gázába, hogy oda humanitárius segélyt szállítsanak és azt megfelelően felügyeljék. A katonai műveletek kezdete óta megnőtt a Gázába tartó teherautók száma is. A jelenleg átlagosan napi 55 teherautó továbbra is szánalmasan kevés ahhoz képest, hogy legalább napi 300 teherautóra lenne szükség a lakosság segélytől függő 80%-a szükségleteinek a fedezéséhez.

Az Európai Unió kezdetektől fogva nagy figyelemmel követi a tragikus események alakulását. A hadműveletek megkezdése után három nappal Párizsban már összeültek a külügyminiszterek, hogy rendkívüli ülésen tárgyalják meg a helyzetet. Megállapodtak abban, hogy azonnali és tartós tűzszünetre, és azonnali humanitárius fellépésre van szükség a békefolyamat felgyorsítása érdekében. A csúcstalálkozó célja elsődlegesen az erőszak beszüntetésének előmozdítása és a humanitárius válság enyhítése volt. Az elnökség vezetésével diplomáciai küldöttség járt a Közel-Keleten. Az uniós miniszteri trojka január 4–6-án ellátogatott a régióba, és megbeszéléseket tartott Egyiptomban, Izraelben, a Palesztin Nemzeti Hatósággal és Jordániában. A különleges képviselő ellátogatott emellett Szíriába, Libanonba és Törökországba.

Kezdtek kibontakozni a válság megoldásának körvonalai. Az első és legfontosabb dolog, hogy azonnali hatállyal és feltétel nélkül be kell szüntetni a Hamász Izrael elleni rakétatámadásait, valamint az izraeli katonai akciót, lehetővé téve a humanitárius segélyek folyamatos szállítását, valamint a közszolgáltatások és az igencsak szükséges orvosi ellátás helyreállítását. A december 19-én lejárt hathónapos tűzszünet közel sem volt tökéletes. Izrael időszakos rakétatámadásoktól és attól a tudattól szenvedett, hogy ellenségei nagyobb tüzérségi kapacitást vonnak össze. Gáza igen kemény gazdasági blokádot szenvedett el, ami teljesen aláássa gazdasági fejlődését.

A fenntartható tűzszünet megvalósítása érdekében olyan értelmes kompromisszumot kell találnunk, ami együtt jár a rakétatámadások beszüntetésével és az átkelőhelyek megnyitásával. A megoldás akkor lesz célravezető, ha foglalkozik a határ alatt futó alagutak kérdésével is, különös tekintettel a Philadelphia út mentén haladó alagutakra, a fegyvercsempészet megakadályozása érdekében. El kell vezetnie a határátkelőhelyek szisztematikus és ellenőrzött megnyitásához is, hogy a gázai gazdaság fejlődésnek indulhasson.

Hisszük, hogy segítségünkre lehet a nemzetközi missziók bevonása a tűzszünet végrehajtásának ellenőrzésébe, és a két oldal közötti közvetítésbe. E tekintetben az Európai Unió is kész visszaküldeni megfigyelőit a rafahi határátkelőhöz, és kiterjeszteni az európai határőrizeti misszió mandátumának hatáskörét és tartalmát. Méltányoljuk, hogy Izrael beleegyezett abba, hogy naponta rövid tűzszünetet tartson, amikor élelmiszert, üzemanyagot és gyógyszereket lehet Gázába szállítani, ahol ezekre borzasztóan nagy szükség van. Teljes és azonnali tűzszünetre lenne azonban szükség az alapvető szolgáltatások helyreállításához és ahhoz, hogy olyan nagy mennyiségben lehessen humanitárius segélyt Gázában szállítani és ott szétosztani, amennyire Gázának rendkívül nagy szüksége van. Izraelnek biztosítania kell a humanitárius segélyek és más nélkülözhetetlen szállítmányok, többek között élelmiszer, gyógyszerek és üzemanyag zavartalan és biztonságos eljutását a Gázai övezet palesztin polgári lakosságához, valamint a polgári személyek és a humanitárius szervezetek munkatársainak biztonságos áthaladását a Gázai övezetbe és onnan vissza.

Egy tartós és átfogó gázai megoldás sem elegendő azonban ahhoz, hogy helyreállítsa a békét a régióban. Ennél szélesebb körű és bonyolultabb kihívásoknak kell megfelelnünk. Új, átfogó stratégiára van szükségünk, amely foglalkozik a palesztin belpolitikai helyzettel, és folytatnunk kell a gázai válság miatt felfüggesztett béketárgyalásokat. Minden eddiginél nagyobb szükség van egy palesztin megbékélésre és a palesztin nép vágyainak kormányzati képviseletére. Támogatjuk tehát Egyiptom közvetítésre irányuló erőfeszítéseit, amelyeket az Arab Liga 2008. november 26-i határozatával összhangban tett.

Mint arra az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (GAERC) 2008. decemberi következtetéseiben rámutatott, az Európai Unió kész támogatni bármilyen stabil palesztin kormányt, amelyik a Négyek elveit tükröző politikát folytat és intézkedéseket tesz. Az Európai Unió hangsúlyozza, hogy igazságos, tartós és átfogó békét kell megvalósítani a Közel-Keleten, és felszólít a palesztin–izraeli tárgyalások újbóli elindítására, valamint az izraeli-palesztin konfliktus minden megoldatlan problémájának megoldására, beleértve az összes központi jelentőségű kérdést.

A tartós és átfogó megoldás annak függvénye, hogy milyen tényleges előrelépést sikerül elérni a közel-keleti békefolyamat terén. Az átfogó béke sürgős és komoly erőfeszítéseket igényel a felek részéről, és egy olyan régió elgondolására kell épülnie, ahol két demokratikus állam – Izrael és Palesztina – békében él egymás mellett, biztonságos és elismert határok között.

Az erőszak legújabb közel-keleti kirobbanása nem csak az Izrael és Palesztina közötti konfliktus békés rendezésének lehetőségét vetheti vissza. Nem szabad alábecsülnünk a harcok által okozott politikai károkat, amelyek a regionális polarizáció és a radikalizálódás formájában egyaránt megjelennek, sem pedig a mérsékelt erők további hitelvesztését. Csak egy életképes palesztin állam hozhat biztonságot ebbe a sokat szenvedett térségbe. Ez legfőképpen Izrael és szomszédai érdeke. Sürgős intézkedésekre van tehát szükség a katonai fellépés által okozott károk helyreállítására, ha szeretnénk ismét megteremteni egy méltányos, megállapodás eredményeként született végeredmény lehetőségét.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Úgy vélem, hogy valamennyien azt reméltük, hogy 2009 jobban kezdődik majd. Sajnos szörnyű és megdöbbentő konfliktus tanúi vagyunk Gázában, amely immár harmadik hete tart.

Mindez óriási aggodalomra ad okot. Tárgyaltunk róla tegnap a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és az Európai Parlament hét végén Gázában járt tagjai részvételével tartott megbeszélésen.

A soros tanácsi elnök úr már említette a szörnyű statisztikát, a halottak és sebesültek számát, amely napról napra rosszabb lesz. Egyre több hír érkezik súlyos égési sérüléseket szenvedett áldozatokról, a segélyügynökségek jelentése szerint pedig a lakosság akut élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerhiányban szenved, a lerombolt házakról és infrastruktúráról nem is beszélve.

Ugyanakkor Izrael is szenvedett el veszteségeket, és rakéták százaival nézett szembe, amelyeket a Hamász lőtt ki Izrael területére az izraeli polgári lakosság ellen. A háború sajnos mindig hatalmas emberi szenvedéssel jár, és ez alól ez a háború sem kivétel. Azon kívül tehát, hogy azonnali pusztítást okoz, még messzebbre kerül általa a béke lehetősége, aláássa az Arab Békekezdeményezést, és potenciálisan igen negatív hatással lehet a régió stabilitására.

Szeretném gyorsan felvázolni a konfliktus befejezése érdekében folytatott diplomáciai tevékenységünket, majd pedig megvizsgálni a közép- és hosszú-távú kihívásokat. Az első pillanattól kezdve aktívak voltunk, szerintem ez fontos volt. Tudjuk, hogy nem játszunk kiemelkedő szerepet a Közel-Keleten, de volt és van ott fontos szerepünk. Nagyon fontos volt tehát, hogy a válság kitörésének hírére 2008. december 30-án Párizsban sor került az EU külügyminisztereinek rendkívüli ülésére, és ezzel az első pillanattól kezdve megkezdődött a konfliktus felszámolását célzó javaslatok – a Párizsi Nyilatkozat – kidolgozása, amelyeket azután felhasználtunk a küldöttségünkben és a Közel-Keleten tett látogatásunk során.

Ennek három eleme van. A Párizsi Nyilatkozat először is azonnali humanitárius tűzszünetre szólított fel, beleértve a Hamász Izrael ellen irányuló rakétatámadásainak feltétel nélküli beszüntetését, valamint az izraeli katonai fellépés befejezését is. Kértük, hogy a tűzszünettel egy időben kerüljön sor valamennyi határátkelőhely tartós és rendes megnyitására, amint arról a 2005-ben létrejött határforgalmi és határátlépési megállapodás rendelkezik. Kinyilvánítottuk, hogy készek vagyunk ismét útnak indítani az Európai Uniónak a rafahi átkelőhelyen működő határőrizeti segítségnyújtó misszióját (BAM), hogy az átkelőhely újra megnyílhasson, jeleztük továbbá, hogy hajlandók vagyunk megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy segítségünket más határátkelőhelyekre is kiterjesszük, amennyiben a biztonsággal kapcsolatos aggályainkra megnyugtató választ kapunk.

Másodszor, hangsúlyoztuk a sürgető humanitárius igényeket, amelyeket – mint mondtuk – ki kell elégíteni. Ezzel kapcsolatban sürgettük a határátkelőhelyek azonnali megnyitását annak érdekében, hogy a legsürgősebb orvosi segítség, üzemanyag és élelmiszer eljuthasson a Gázai övezetbe, és így a humanitárius alkalmazottak bejussanak és a sérülteket evakuálni lehessen.

Harmadszor, megismételtük azt az álláspontunkat, hogy az izraeli-palesztin konfliktusnak nincsen katonai megoldása, hogy a békefolyamat az egyetlen kivezető út, és hogy ennek érdekében fokozott erőfeszítéseket kell tenni, amint sikerül tartós tűzszünetet elérni.

Mint hallották, küldetésünket Sarkozy elnök úr látogatásával együtt hajtottuk végre, aki eredetileg Szíriába és Libanonba látogatott volna el, de végül úgy döntött, hogy Egyiptomba és Izraelbe utazik, hogy megerősítse ezeket az erőfeszítéseket, változatlanul a 2008 decemberében kiadott nyilatkozatunk alapján. Jelenleg Franciaország tölti be a Biztonsági Tanács elnöki tisztét, így ez fontos kezdeményezés volt.

Szorosan együttműködtünk, tartottunk többek között egy közös megbeszélést Ramallahban, ahol Sarkozy elnök úr felvázolta a tűzszünetre vonatkozó tervét, amely előtt nekünk – a trojkának – bizonyos fokig ki kellett köveztük az utat a legfőbb érdekeltekkel, elsősorban Egyiptommal és Jeruzsálemmel folytatott megbeszélésekkel.

Ezek az erőfeszítések kölcsönösen erősítették egymást, és határozott, egységes üzenetet küldtek az Európai Uniótól, a trojka pedig nemcsak közvetítette ezt az uniós intézményi álláspontot, hanem jelenlétünket is megtestesítette. Fontosnak tartom, hogy Sarkozy elnök úr ellátogatott Szíriába is, és hogy Solana úr elkísérte őt Szíriába és Libanonba, illetve, hogy tanácskoztak Törökországgal is. Úgy vélem, hogy ez mind szükséges volt.

Külön kiemeltem a humanitárius helyzetet, mint az már elhangzott, és kifejezetten kértem az átkelőhelyek megnyitását, valamint legalább néhány órányi tűzszünetet, hogy a nemzetközi szervezetek végezhessék a munkájukat. Izrael a felsorolt pontok némelyikét elfogadta, és az izraeli kormánnyal folytatott tárgyalásokon sikerült biztosítanom egy ECHO-hivatalnok (az Európai Közösség Humanitárius Irodája) közös elhelyezését az Izraeli Védelmi Erők létesítményeiben, aki koordinálja a humanitárius segély irányítását az izraeli fegyveres erőkkel, ahogy az a libanoni háború esetében is történt, amikor ez igen hatékonyan járult hozzá a jobb koordinációhoz.

Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy kifejezzem köszönetemet a jelenleg is Gázában dolgozó bátor kollégáknak, az UNWRA és az ICRC munkatársainak, akikkel együtt dolgozunk és akik jelentős részt kapnak a pénzügyi támogatásunkból, de sokan másoknak is.

(Taps)

Szeretném továbbá őszinte részvétemet kifejezni azon dolgozók családjainak, akik áldozatául estek ennek a tragikus eseménynek.

A Bizottság meglehetősen komoly összegeket költ azonnali humanitárius alapokra is, és ezt készek vagyunk a jövőben tovább növelni.

Mit értünk el ezeken a tárgyalásokon? Mint azt a soros elnök úr elmondta, tartalmazták a Biztonsági Tanács legutóbbi határozatának főbb elemeit, amelyet a tárgyalások után néhány nappal az amerikaiak tartózkodása mellett elfogadtak. Azonnali tűzszünet, egyiptomi garanciák az alagutakon keresztül történő csempészet felszámolására, az átkelőhelyek megnyitása a humanitárius segélyek előtt, beleértve valamilyen erők csatarendbe állítását – valószínűleg nemzetközi részvétellel és/vagy a Palesztin Nemzeti Hatóság biztonsági erőivel –, amely biztosítja a rendet a Gáza és Egyiptom között húzódó 15 km hosszú Philadelphia-folyosó mentén.

Úgy tudjuk, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóság elfogadta ezt a javaslatot, és jelenleg Izrael és a Hamász vizsgálja. Szerintünk nagyon fontos, hogy valami nagyon hamar működésbe lépjen. Legfrissebb információim szerint mindenki nagyon szorosan együttműködik a javaslaton, és talán néhány napon belül valóban megvalósulhat a tűzszünet. Remélem, hogy így lesz.

Ami a közép-távú kilátásokat illeti, sajnálatos módon először mind Izrael, mind a Hamász elutasította az ENSZ Biztonsági Tanácsának ezt a határozatát, remélem azonban, hogy a napi kapcsolatnak köszönhetően hamarosan sikerül megállapodást elérnünk. Fontosnak tartom elmondani és elismerni, hogy Egyiptom vezető szerepet játszik a Hamásszal való közvetlen kapcsolattartásban, valamint hogy e tekintetben nagyon fontos szerepe volt Sarkozy elnök úr szíriai látogatásának és a török erőfeszítéseknek.

Tudomásom van arról is, hogy az arab országok csúcstalálkozójára a hét végén kerülhet sor Qatarban. Mint azt az élénk diplomáciai tevékenység is mutatja, arra törekszünk, hogy minden olyan fontos szereplőt támogassunk, aki hatással van a Hamászra, hogy ENSZ Biztonsági Tanácsa 1860. számú határozatával összhangban segítsen fenntartható megoldást találni.

Amint megállapodás születik a tűzszünetről végig kell gondolnunk, valószínűleg egy konferencia keretében, hogy hogyan dolgozzunk ki konkrétabb intézkedéseket a Gázában élő palesztin lakosság humanitárius szükségleteinek enyhítésére. Világosan ki kell azonban mondanunk, hogy bármit is teszünk, annak nem szabad hozzájárulnia egy olyan pusztításból és újjáépítésből álló végtelen körforgáshoz, amiből hiányzik a béke.

A korábbiakhoz hasonlóan előfordulhat, hogy amennyiben megfelelőek a feltételek, ismét eljövök Önökhöz és a segítségüket kérem abban, hogy járuljanak hozzá értelmes módon a konstruktív erőfeszítésekhez. Mint tudják, az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon körúton van a régióban, és remélhetőleg ő is hozzájárulhat a végső sikerhez, amelyre egy tartós tűzszünethez feltétlenül szükség van.

Ami a hosszú-távú kilátásokat illeti, meg kell mondanunk, hogy a jelenlegi offenzíva egyértelműen hozzájárul a palesztinok és az izraeliek közötti bizalom gyengüléséhez. Katonai hadműveletek sohasem hozhatnak tartós békét; erre csak egy tárgyalások útján elért politikai megállapodás képes. Fel kell tehát újítani mind az izraeliek és a palesztinok, mind a palesztinok között a párbeszédet.

Véleményem szerint fontos, hogy az ellenségeskedés beszüntetését követően a lehető leghamarabb ismét megkezdődjenek az átfogó békére irányuló tárgyalások. Ebben együtt kell dolgoznunk az új amerikai adminisztrációval, biztosítandó, hogy képesek lesznek az elejétől kezdve támogatni a kétoldalú tárgyalásokat. E tekintetben üdvözlendők Hillary Clinton kijelölt külügyminiszternek a tegnapi szenátusi meghallgatáson vállalt elkötelezettségei. Ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy a felek a lényegről tárgyaljanak, és ne csak a folyamatról, valamint hogy az anapolisi folyamat sikeresen záruljon. Ez a válság azt bizonyítja, hogy sürgősebb szükség van a sikeres befejezésre, mint valaha.

Központi szerepet kap a palesztin megbékélés kérdése is. Nem valószínű, hogy ezzel a hadművelettel meg lehet semmisíteni a Hamászt. Katonailag valószínűleg meggyengül, politikailag azonban megerősödik. A Hamász álláspontja, mely szerint Abba elnök megbízatása január 9-én lejár, újabb kérdés, ami nagyon szorosan összefügg a PLO és a Fatah reformjával. Ahhoz, hogy tartós béke szülessen, nyilvánvalóan egy erős Palesztin Nemzeti Hatóságnak kell kiállnia az összes palesztin nevében, amelynek el kell köteleznie magát egy békés eszközökkel megvalósuló két-államos megoldás mellett.

A gázai konfliktusnak sajnos potenciálisan negatív kihatásai is vannak a békefolyamat regionális támogatottságára. Gáza polgári lakosságának rendkívüli szenvedése rontotta Izrael megítélését számos, a békét támogató arab rendszer szemében. Izrael vezetőinek és az izraeli lakosságnak meg kellene értenie, milyen negatív hatással van mindez az arra irányuló nemzeti törekvéseikre, hogy békében éljenek. Mi a barátaik vagyunk, ezért meg kell mondanunk nekik, hogy ez történik. Izrael tehát nem vesztegetheti az időt, mielőbb el kell érnie a békét.

Ez lenne az első rövid, vagy talán nem is olyan rövid elemzésem, most pedig meg kell próbálnunk azért dolgozni, hogy elérjünk egy tartós tűzszünetet, ami aztán lehetővé teszi a béketárgyalások folytatását az új amerikai adminisztrációval.

 
  
MPphoto
 

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében.(ES) Elnök úr! Gázában 17 napi harc egészen egyszerűen siralmas a helyzet. Az egészben a legrosszabb, minthogy jóvátehetetlen, az emberi életben esett kár, ami ártatlan civileket és gyermekeket sem kímélt. Látjuk emellett a pusztítást, a káoszt, a gyűlöletet és a bosszút; a megosztottságot a palesztin ügyben; a radikálisok megerősödését a mérsékeltek ellenében; és egy teljesen kisiklott békefolyamatot.

Mint arra a soros elnök úr rámutatott, mindennek az az oka, hogy egy háborúban talán meg lehet nyerni minden csatát, miközben mégis elvész a legfontosabb csata, a békéért folytatott küzdelem.

Elnök úr! A legfontosabb feladat most nem a felelősség megosztása, vagy hogy egyik vagy mindkét oldalt vádoljuk, hanem – mint azt a biztos asszony az imént említette – azonnali tűzszünetet érjünk el, mint arra az ENSZ 1860 sz. határozata is felszólít. Amint arra az ENSZ főtitkára nemrégiben emlékeztetett, mindkét oldalnak be kell tartania ezt az állásfoglalást.

Létfontosságú emellett a Gázai övezetben kialakult szörnyű humanitárius és gazdasági helyzet enyhítése, ahol a Hamász – idézőjelben – kormányoz, egy olyan szervezet, amely szerepel az EU terrorista szervezeteket tartalmazó listáján. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a konfliktusért nemcsak a Hamász felelős, hanem az a szörnyű körülmények következménye is.

Elnök úr! Képviselőcsoportom támogatja és elismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Ház valamennyi képviselőcsoportja tett annak érdekében, hogy támogassa az állásfoglalásra irányuló indítványt, amelyet holnap fogunk elfogadni. Tiszteletünket fejezzük ki a Parlament azon tagjainak, akik részt vettek a tárgyalásokon, különös tekintettel csoportom képviselőjére, Brok úrra, aki igen nehéz feladatot kapott.

Elnök úr! Képviselőcsoportom támogatja a Bizottság és a Tanács arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a lehető leghamarabb sikerüljön tűzszünetet elérni, együttműködésben az arab országokkal – Egyiptommal elsősorban – és a Négyek többi tagjával.

Bizakodással tölt el az a nyilatkozat, amit a kijelölt külügyminiszter, Hillary Clinton tett tegnap az amerikai szenátus külügyi bizottsága előtt, mivel pragmatikus, párbeszéden alapuló és hatékony diplomáciát ígért.

Végezetül, Elnök úr, rátérek a legfontosabb pontra: az Európai Unió az értékek Uniója, amelyek között kiemelt helyen a béke is szerepel. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak minden erőfeszítést meg kell tennie, és teljes politikai súlyát fel kell használnia az ügy érdekében, és nem szabad hagyni, hogy gondolataink összezavarodjanak, vagy szívünk érzéketlenné váljon egy ilyen konfliktusra.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A maihoz hasonló viták mindannyiunk számára nagyon nehezek. Azért nehezek, mert Izrael a barátunk, mert sokunkat – és ez rám különösen igaz – mély barátság köteléke fűz az országhoz. Barátok között még fontosabb, hogy a vitás kérdésekről nyíltan beszéljenek.

Ez a konfliktus eddig 17 nap alatt 1 000 életet követelt. Véres konfliktus ez, amit különösen a nők és gyermekek szenvednek meg. Született egy ENSZ határozat, amely alapján ki lehet nyilvánítani az azonnali tűzszünetet, és meg lehet kezdeni a tárgyalásokat. A napnál is világosabb, hogy ezt a konfliktust csak a nemzetközi jog alapján lehet megoldani, és egy, a jogállamiságon alapuló demokratikus ország számára egyértelműnek kell lennie, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi jogot és a nemzetközi humanitárius jogot. Szégyen is, hogy erről szót kell ejtenünk. A humanitárius válság leküzdése érdekében tehát csak egyetlen dolgot tehetünk: azonnali tűzszünetet kérünk. Állásfoglalásunkban nem egyszerűen mondunk valamit; olyasmit mondunk, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egyenesen és azonnal véget vessünk az emberáldozatnak, az éhezésnek és a szenvedésnek.

Teljesen nyilvánvaló, hogy Izrael államnak joga van megvédenie magát. Joga van megvédenie magát azokkal az emberekkel szemben, akiknek a célja Izrael elpusztítása. Egy, a jogállamiságon alapuló demokratikus országnak mégis mindig fel kell tennie magának a kérdést, hogy vajon arányosak-e a védekezés során általa alkalmazott eszközök? Szerintem – és úgy vélem, képviselőtársaim többsége szerint sem arányosak az eszközök.

(Taps balról)

Politikai irányultságuktól függetlenül meg kell mondanunk izraeli barátainknak, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a Hamász nem békemozgalom. Tudjuk, hogy olyan emberek vezetik, akik nem osztják alapvető értékeinket, és természetesen minden egyes Izraelre kilőtt rakéta olyan támadás, ami ellen Izrael államnak joga van megvédenie magát – de mindezek ellenére is hiba elutasítani a párbeszédet. Ha a békés fejlődés alapvető előfeltétele a párbeszéd, akkor a párbeszéd megkezdésének a megtagadása tartósítani fogja a fegyveres konfliktust. Alapvetően módosítani kell tehát a hozzáálláson.

Párbeszédet kell folytatni a Hamásszal. Ha Izrael ebben közvetlenül nem akar részt venni – meg tudom érteni azoknak az izraeli politikusoknak a nézőpontját, akik azt mondják, hogy mi nem beszélhetünk a Hamásszal, még akkor sem, ha az ország polgárai közül sokan úgy gondolják, hogy kellene –, ha a parlamenti képviselők és a kormány tagjai azt mondják, hogy ők ezt nem akarják, akkor elég lehetőség áll rendelkezésünkre a nemzetközi közvetítéshez. Itt van például a Négyek, és a Négyeken belül az Európai Unió egyik lehetséges feladata az, hogy lehetővé tegye a párbeszéddel kapcsolatos közvetítést.

Alapvető hiba azt gondolni, hogy a közel-keleti konfliktusnak lehet végső katonai megoldása. Alapvető hibának tartom, bármelyik fél gondolja is így. A terrortámadások nem hozhatnak megoldást, ahogy a vitatható katonai fellépések sem. Az egyetlen megoldás csak a szemben álló felek közötti párbeszéd lehet, nemzetközi közvetítés segítségével.

Amire most szükség van, az az azonnali tűzszünet. Ezt a nemzetközi közösség mechanizmusán keresztül kell garantálni, ha szükséges, akkor egy olyan nemzetközi haderő segítségével, amelyben az arab – és különösen a muzulmán – államok is részt vesznek. Ez lenne a módja annak, hogy most tűzszünetet és javulást érjünk el.

Fiatal koromban, amikor politizálni kezdtem, azt mondták nekem, hogy az ember nem tárgyal terroristákkal. Akkoriban az elsőszámú terrorista Jasszer Arafat volt. Pár évvel később láttam ezt a terrorista vezetőt a tévében, amint izraeli politikusokkal együtt átveszi a Nobel Békedíjat. Ami akkor lehetséges volt, a jövőben is az lehet. Az egyik kérdés tehát az, hogy sikerül-e olyan fokú haladást elérni, amely lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló mechanizmusok elvezessenek a szükséges párbeszédhez. Képviselőcsoportom nevében szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, legyenek bármelyik képviselőcsoport tagjai, akik az állásfoglalásunkon dolgoztak. Ha ez az állásfoglalás, amelyet a Ház valamennyi képviselőcsoportja támogat – és ezt jó jelnek tekintem – segíthet javítani a légkört, akkor, ha kis mértékben is, de hozzájárulunk ahhoz, hogy ne essen áldozatul több emberélet, hiszen ez mindenki számára elfogadhatatlan.

(Taps balról)

 
  
MPphoto
 

  Annemie Neyts-Uyttebroeck, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony! Eljön majd annak is a napja, amikor szét kell választanunk a jót a rossztól, most azonban véleményem szerint sürgősebb feladat az igényeinket ismertetni: azonnali fegyverszünet, amely véget vet az Izrael elleni rakétatámadásoknak és az izraeli hadműveleteknek Gázában; a humanitárius segély eljuttatása; tartós tűzszünet, amely véget vet a fegyver- és lőszercsempészetnek, hatékony határellenőrzést valósít meg Egyiptom és Gáza között, együtt jár az izraeli csapatok visszavonásával és az átkelőhelyek megnyitásával; és végezetül az embargó megszüntetése – és mindez egyszerre.

Ez a fázis rendkívül összetett, kétségtelen, vagy szinte bizonyos, hogy megköveteli egy nemzetközi haderő jelenlétét, és szerintem az Uniónak fel kell készülnie arra, hogy ebben részt vegyen. Két dolgot szeretnék még megemlíteni.

Az Európai Uniónak a siker érdekében világosan kell beszélnie és cselekednie, nem összevissza. A jó szándék nagyon hasznos, fontosabb azonban a hatékonyság. Az Egyesült Államoknak ugyancsak el kell köteleznie magát, akár csak az Arab Liga tagországainak.

Végezetül szeretném hozzátenni, hogy ha Izrael valódi alternatívát akar kínálni a Gázában kialakult helyzetre, akkor jelentősen javítania kell a helyzetet a Ciszjordániában: a 634 ellenőrző pont, az úthálózat kettéosztottsága, a 8 méter magas falak és a palesztinok ellen elkövetett számtalan megalázó cselekmény nem kínál igazán vonzó alternatívát Gáza lakosainak ahhoz, hogy hátat fordítsanak a Hamásznak.

Összegezve, úgy vélem, hogy mindenképpen el fog jönni az a napnak, amikor mindenkinek szóba kell állnia mindenkivel.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Cristiana Muscardini, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Másokhoz hasonlóan nyilvánvalóan mi is érdekeltek vagyunk ebben a helyzetben, ami mindannyiunkat felkavar, hiszem ugyanakkor, hogy kötelességünk – számomra legalább is az –, hogy elutasítsunk mindenfajta képmutatást.

A probléma gyökerei messzire nyúlnak: a palesztinok szabad államhoz való törvényes, szent és sérthetetlen joga összekapcsolódik Izraelnek azzal az éppoly szent és sérthetetlen jogával, hogy elismerjék, azt pedig mindannyian tudjuk, hogy Izrael sok ország térképén nem szerepel. Tudjuk, hogy Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország természetesen nem tűrték volna el, hogy levegyék őket a térképről; nem egyeztek volna bele abba, hogy nem létezőnek tekintsék őket. Tudjuk, hogy nem Izrael kezdte ezt a sokadik háborút, és hogy a terrorizmus továbbra is a legfőbb problémák közé tartozik.

Hiszem tehát, elnök úr, hogy az a kötelességünk, hogy a képmutatást félretéve másképpen kezdjünk gondolkodni. Nem hihetjük, hogy a terroristákkal folytatott párbeszédre elég indok az, hogy annyi civil élet esett áldozatul, mivel ezzel minden terroristának ürügyet szolgáltatnák arra, hogy a jövőben erőszakot, erőt és halált alkalmazzanak politikai legitimitásuk megteremtése érdekében.

Úgy vélem, hogy nekünk, mint Európai Uniónak végre következetesebben kellene viselkedünk, és meg kellene találnunk a módját, hogyan kezeljük a gazdasági kapcsolatok problémáját azokkal az országokkal, amelyek nem ismerik el Izraelt, valamint humanitárius folyosókat kell biztosítanunk a civilek számára, palesztinokat és izraelieket is beleértve, amelyeken keresztül biztonságos helyre juthatnak. Jelen esetben a palesztinok azok, akik többet szenvednek, és ennek fényében, elnök úr, úgy hiszem, helyes lenne felülvizsgálni a korábban nyújtott és a most folyósított segéllyel kapcsolatos álláspontot, amelynek a felhasználása felett azonban nem rendelkezünk ellenőrzéssel.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A helyzet nyilvánvalóan könnyfakasztó. Az érintettek számára a béke és biztonság reménye eltűnt Gáza füstjében, eltűnt a halottak tetemei alatt, a gyermekek és nők teste alatt, a férfiak és a sebesültek teste alatt. Távolabb kerültünk a biztonság reményétől, mint valaha voltunk. Azok, akik úgy gondolják, hogy ez a háború az izraeli magyarázatok logikája szerint olyan háború, amelyre az Izrael elleni rakétatámadások feljogosítanak, és hogy a palesztinokat meg kell leckéztetni, semmit nem értenek az egészből. Nem érzettek meg az egészből semmit, hiszen a megleckéztetés szerencsétlen módja a tanításnak, olyan módszer, ami még soha nem vezetett eredményre. Clausewitz óta tudjuk, hogy aki háborúzni kezd, annak azt is tudnia kell, hogyan fejezze be, tudnia kell, mi is a cél. Nos, ebben a háborúban a cél Izrael nagyobb biztonsága. Elmondhatjuk, hogy ennek a háborúnak a célját soha nem fogják elérni sem ezzel a háborúval, sem azon a módon, ahogyan azt vívják. Minél több civil hal meg, minél több palesztin hal meg, annál rosszabb lesz a régióban a biztonság! Ez az a dráma, az a tragédia, ami a régióban jelenleg történik. És ezért kell most nagyon világosan fogalmaznunk. Schulz úrnak igaza van: Izraelt meg kell védeni önmagától! Izraelt meg kell óvni attól a kísértéstől, hogy olyan megoldást keressen, ami a háborúról és a fegyveres erőkről szól. A palesztinokat meg kell védeni a Hamásztól. A palesztin polgári lakosságot meg kell védeni a Hamásztól. Ez a feladatunk. Nem könnyű, de világosnak kell lennünk. Felszólítom a Tanácsot, hogy amíg a jelenlegi helyzet nem változik, addig ne is gondoljon arra, hogy az Izraelhez fűződő kapcsolatokat magasabb szintre emelje, fokozza vagy javítsa. Ez szerencsétlen megoldás lenne, nem ez a helyes megoldás!

(Taps)

Felszólítok mindenkit, aki – nagyon helyesen – a párbeszéd mellett érvel, és támogatja a Hamásszal folytatandó tanácskozást, hogy ne legyen naiv, és tartsa szem előtt azt a tényt, hogy bár a gázai helyzet javítása érdekében muszáj tárgyalni a Hamásszal, hiszen az ő kezükben van a hatalom, ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy a Hamász stratégiája megköveteli az áldozatokat. Izrael beleesett a Hamász csapdájába: minél többen halnak meg Gázában, annál jobb a Hamásznak. Ez egyike azoknak a tényeknek, amit a Hamásznak el kell mondani. Nem vagyunk hajlandók elfogadni a Hamasz öngyilkos stratégiáját, amely arra irányul, hogy az Izrael elleni agresszió alátámasztása érdekében áldozatokat és mártírokat teremtsen. Ezt is meg kell mondanunk a Hamásznak.

Végezetül hadd mondjak el Önöknek valamit: a Hamász problémáját kizárólag a palesztinok tudják megoldani. Mindaddig, amíg Izrael megszállva tartja Ciszjordániát, amíg Izrael nem kínál pozitív megoldást a Ciszjordániában élő palesztinoknak, addig egyre több és több palesztin fordul a Hamász felé. Ha reményt adunk az életre a Ciszjordániában élő palesztinoknak, akkor fel fognak lázadni a Hamász ellen, és megszabadulnak a Hamásztól. Szabadítsuk fel a palesztinokat az izraeli megszállás alól Ciszjordániában, és a palesztinok fel fogják magukat szabadítani a Hamász alól.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Rahed 50 éves; elveszítette az otthonát, három gyermekét, a feleségét és két sógornőjét. Rahed el van keseredve, és abban a központban él, amit meglátogattunk. Mélységes szomorúsággal azt mondta: „A támadások befejeztével a Hamász azt fogja mondani, hogy ő győzött, Izrael pedig azt fogja mondani, hogy ők győztek, a valóságban azonban mi, civilek halunk meg.” Szeretnék még valamit mondani: valójában miközben nők és gyermekek holttestét láttuk, és több mint 4 000 sebesült fekszik a kórházakban ellátatlanul, valójában az igazság haldoklik; egy olyan Európáról szőtt álom haldoklik, amely egyetemessé akarja tenni az emberi jogokat, és ez tragikus!

Eredménytelenek vagyunk. Ferrero-Waldner asszony, tudja, hogy nagyon tisztelem Önt, és tudom, hogy intézkedik, és együtt dolgozik másokkal annak érdekében, hogy sok mindent elérjenek. Szerintem meg kell értenünk, világosan és egyértelműen látnunk kell, hogy ez a katonákkal vívott háború, ez a militarizálódás Izrael részéről nem Izrael üdvözüléséhez fog vezetni, hanem Izrael végét fogja jelenteni, beleértve az erkölcsi végét is. Ezt mondja David Grossmann is, amikor megemlékezik Rabin úrról, akit egy fundamentalista zsidó ölt meg, és nem egy fundamentalista iszlamista, csak mert békét akart. Csináljanak tűzszünetet! Csináljanak tűzszünetet! Ezt mondta nekem egy norvég orvos, aki mindennap operál, éjjel-nappal dolgozik (orvosokat küldünk Gázába). Tűzszünetet akarunk!

A Biztonsági Tanácsnak tettekre kell váltania a szavait. Egyetértünk a diplomáciával, de a diplomácia nem elég, használnunk kell a többi rendelkezésünkre álló eszközt is. Izraellel kapcsolatban az egyik lehetséges eszköz a felminősítés. Örömmel hallottam, hogy ma például az Európai Bizottság képviselője Tel Avivban elmondta, hogy most éppen nem időszerű a felminősítésről gondolkodni. Ezt most félre kell tennünk, mivel jelenleg az a dolgunk, hogy megteremtsük a tűzszünetet. Ez rendkívül fontos. Azt hiszem, hogy ez fontos, és ez egy határozott üzenet.

Szó volt a védelemről és a nemzetközi védelemről. Szerintem hibát követünk el, ha csak Gázára és Rafahra gondolunk. A polgári lakosság védelme északról indul, a Herezből érkező izraeli támadásoktól indul. A határellenőrzés a fontosabb határok, Rafah és Herez ellenőrzésére terjed ki, mivel jó ideje, 1992 óta, az oslói megállapodás óta – mint azt Önök is nagyon jól tudják – a palesztinok nem juthattak át Herezen keresztül, még a betegek sem mehettek ki arra.

Nem csak az alagutakat kell tehát számításba vennünk, vagy a fegyvereket, amelyekkel a Hamasz felfegyverezheti magát, hanem el kell gondolkodnunk az összes tiltáson is, amelyek a palesztinok számára léteznek. Szükség van a tűzszünetre, de nemcsak a humanitárius folyosókat kell megnyitni, hanem valamennyi határátkelőhelyet, mert ha az embereknek nincs mit enniük, ha az emberek nem tudnak kereskedni, akkor mit tehetnek? Akkor majd valóban komoly nyomás lesz a Hamászon, hogy számolja fel magát, és fejezze be az izraeli lakosság ellen irányuló akciókat. Izraelnek azonban tudnia kell, hogy Ciszjordánia az a terület, amely katonai megszállás alatt van, és valóban békét kell teremtenie, nem pedig településeket építeni.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Nagyon köszönöm, Morgantini asszony. Szeretném kifejezni a tiszteletemet Ön iránt és a többi európai parlamenti képviselő iránt, akik az elmúlt napokban kezdeményezték, hogy a Gázai övezetbe utaznak.

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. (NL) Elnök úr! Palesztina iszlám terület, elidegeníthetetlenül az. Az iszlám mozgalom, a Hamász 1987-ben történt megalapítása óta szigorúan ragaszkodott ehhez az alapelvhez. Ebben teljes mértékben számíthat az Iráni Iszlám Köztársaság támogatására. Ez az ideológiai álláspont egyáltalán semmiféle teret nem enged Izrael zsidó államának a Közel-Keleten, és a muzulmán totalitarizmus káros hatásait kegyetlen nyomot hagynak a Gázai övezetben.

Jellemző a Hamász filozófiájára a gázai mecsetek katonai célú felhasználása, az ezzel járó tragikus következményekkel. E tekintetben a múlt hétfői Frankfurter Allgemeine című lapban megjelent közérthető riportot ajánlanám a figyelmükbe. Ha Európa számára valóban fontos a zsidó állam, Izrael folyamatos fennállása, akkor számítania kell arra, hogy összeütközésre kerül sor a Hamásszal és szövetségesével, az iráni Hezbollahhal. Felkészültünk-e erre az ijesztő, ám valós kilátásra? A tűzszünet vagy egy átmeneti fegyvernyugvás a Hamasznak és társainak végül is csupán lélegzetvételi szünetet jelent az Izrael elleni dzsihádban.

 
  
MPphoto
 

  Luca Romagnoli (NI).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Meg kell mondjam, hogy szerintem a Ház tagjainak túlnyomó többsége békét szeretne, és osztja a már sokunk által kifejezett aggodalmakat. Úgy vélem továbbá, hogy támogatható mindaz, amit a Tanácstól hallottunk, vitatnám ugyanakkor, hogy a Bizottság eddig olyan úton haladt, ami előmozdíthatja a párbeszédet: a humanitárius folyosók megnyitása és a kétoldalú tűzszünet egy későbbi nemzetközi biztonsági övezet megszervezésének kötelezettségét vetítheti előre.

Ebben talán igaza van Morgantini asszonynak, aki azt kérte, hogy ez az övezet ne csak Gázához kapcsolódjon, hanem terjedjen ki az összes palesztin területre. Alapjában véve az a benyomásom, hogy Ferrero-Waldner asszony óhajai és diplomáciai tevékenysége mintha ugyanazt a megközelítést követné, amit a pápa is alkalmazott ebben a kérdésben, legalább is bizonyos mértékben. Szeretném alázatosan ugyanezt a megközelítést képviselni: annyi év után még mindig meg kell próbálnunk megoldást találni két nép és két állam számára – erről a pontról nem szabad elfeledkeznünk –, és meg kell próbálnunk végre megerősíteni a nemzetközi jogot. Nincsen, soha nem is lesz katonai megoldás – Schultz úr ezt is említette, és kénytelen vagyok időnként még rá is hivatkozni –, és meg kell mondanom, hogy egészen biztosan soha nem lesz olyan katonai megoldás, ami megoldja a problémát a Szentföldön. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy az Európai Unió rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel bármiféle olyan diplomáciai erőfeszítés támogatható, ami ebben az ügyben hasznos lehet.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Biztosra veszem, hogy Schulz úr örülni fog, ha megtudja, hogy a nevét a Szentatyával összefüggésben emlegette!

 
  
MPphoto
 

  Elmar Brok (PPE-DE).(DE) Elnök úr, biztos asszony, soros tanácsi elnök úr! Szeretném ismertetni a kiindulópontomat. A Hamász ellenzi a kétállamos megoldást, elutasítja Izrael állam jogát a létezésre, saját népe ellen elkövetett brutális puccsal jutott hatalomra, rakétákat lő ki civilekre, és civileket, iskolákat és mecseteket használ emberi pajzsként. Hogyan reagálhat egy állam arányosan, miközben próbálja megvédeni saját polgári lakosságát, ha a másik oldal saját civil lakosait használja élő pajzsként? Egy ilyen helyzetben nem alkalmazható a számszerű összehasonlítás és az arányosság elve. Háborús helyzetben nincsen arányosság – minden háború és minden áldozat eggyel több a kelleténél, nem lehet az egyes oldalak számait egymással kiegyensúlyozni. Én ezt tartom józan kiindulópontnak. Nem kellene tehát belemenni olyan egyoldalú ujjal mutogatásba, amit láttunk, inkább meg kellene próbálni elérni a tűzszünetet, és ebben segítséget nyújtani.

Úgy gondolom, hogy Schwarzenberg soros elnök úr és küldöttsége, valamint Ferrero-Waldner biztos asszony más nemzeti küldöttségek segítségével minden más félnél többet tettek ez ügyben, amiért őszinte köszönetem fejezem ki nekik – színét sem láttam az Egyesült Államoknak, alig láttam az ENSZ-et és nem láttam sehol a Négyek többi tagját sem. Biztosítanunk kell, hogy a tűzszünet két részből áll: véget kell vetni az izraeli támadásnak, és meg kell akadályozni, hogy a Hamász új rakétákat szerezzen Koreától és Irántól, és így Tel Aviv ismét lőtávolba kerüljön. Ezért nemcsak arról kell gondoskodnunk, hogy befejeződjenek a lövöldözések, hanem arról is, hogy – az élen Egyiptommal a Négyek és az Arab Liga közreműködésével létrejött nemzetközi megállapodások révén – a 15 km hosszú határszakaszt oly mértékben óvják, hogy egyetlen lövés se jusson el Gázába. Ezzel egy időben be kell szüntetni az izraeli támadást.

Szeretnék tenni még egy utolsó megjegyzést. Ez csak egy apró első lépés. Ha Izrael a jövőben mérsékelt palesztinokkal szeretne alkudozni – ami egyet jelentene a kétállamos megoldással –, akkor miután a mostani konfliktusnak vége, arra is oda kellene figyelni végre, hogy az Abbas elnököt támogató mérsékelt palesztinok is felmutathassanak bizonyos eredményeket a saját lakosságuknak, ez pedig azt jelenti, hogy fel kell hagyni a betelepítési politikával, és még sok más dologgal. Végül is, ha a mérsékeltek nem tudnak sikert elérni, amit a népüknek megmutathatnak, akkor a radikálisok fognak diadalmaskodni. Az új izraeli politikának erről a pontról kell kiindulnia.

 
  
MPphoto
 

  Pasqualina Napoletano (PSE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ha az ember ilyen súlyos tragédiával néz szembe, akkor nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. Egy hadsereg, amelyik civilek százait gyilkolja meg, köztük nőket és gyerekeket, semmivel nem különb a terroristáknál, akik ellen állítólag harcol. Másrészről azok, akik ismerik Gázát, még ha csak a térképről is, tudják, hogy nem képzelhető el a térségben katonai hadművelet anélkül, hogy ne lenne nagy a civilek lemészárlásának valószínűsége.

Elmondhatja-e vajon magáról Izrael, hogy biztonságosabb hely lett azok után, hogy oly sok gyűlöletet és elkeseredést okozott? Kivel kellene közösen megtalálni az elvakult erőszakból kivezető utat, ha nem a Hamásszal, közvetve vagy közvetlenül? Állásfoglalásunk megerősíti a tűzszünetre vonatkozó felhívást, aminek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa már hangot adott. Arra ösztönözzük a feleket, hogy tegyenek eleget a felhívásnak, Európát pedig arra kérjük, hogy segítse ezt elő.

Fennáll annak a kockázata, hogy ez az öldöklés, amely messze nem fogja legyőzni a Hamászt, Brok úr, a Palesztin Nemzeti Hatóságot gyengíti majd tovább, valamint a palesztin világnak azokat a tagjait, akik mindent feltettek az Izraellel folytatott tárgyalásokra. Őszintén fel kell tennünk önmagunknak a kérdést, hogy valójában mit is nyertünk eddig? Semmit. Ha valóban szeretnénk kiirtani a gyűlöletet és az erőszakot, akkor ezt a választ kell adnunk.

 
  
MPphoto
 

  Marielle De Sarnez (ALDE). – (FR) Elnök úr! Részben valamennyien felelősek vagyunk azért, ami jelenleg a Közel-Keleten történik. Mi itt Európában, és mi, a nemzetközi közösség hagytuk, hogy a helyzet rosszabbra forduljon; tétlenül néztük, amikor Izrael biztonságát veszély fenyegette, és tétlenül néztük, amikor a blokád teljesen ellehetetlenítette az életet Gázában.

Ma van a háború 19. napja; eddig 995 embert öltek meg, köztük 292 gyereket, és több ezren megsebesültek, akik közül néhányan még mindig a kitelepítésre várnak. Több tízezer a menekültek száma, akik elveszítették az otthonaikat, és nem tudják, hová menjenek. A humanitárius helyzet fokozatosan romlik: Gáza 700 000 lakosa nem jut villamos energiához, egyharmaduknál nincsen már víz illetve gáz, és ez a helyzet lassan három hete tart. Három hét, amit ezek az emberek végigéltek, vagy inkább azt mondanám, hogy megtettek mindent a túlélés érdekében. Túl sok volt már a szenvedésből, túl sok volt a megpróbáltatás, ennek most véget kell vetni, ezt most meg kell állítani!

Felelősséggel tartozunk magunknak, mint európaiak, azért, hogy ne udvariaskodjunk senkivel. Felelősséggel tartozunk magunknak, mint európaiak azért, hogy nyomást gyakoroljunk a két félre annak érdekében, hogy hajlandók legyenek végre tárgyalni. Napok, talán csak órák kérdése, hogy eljussunk egy olyan pontra, ahonnan már nincsen visszaút, amikor megindul a szárazföldi offenzíva, különösen Gáza városában. Garantálni kell Izrael biztonságát, Gáza népének pedig garanciákat kell kapnia arra, hogy a jövőben békében élhet. A határokat ellenőrizni kell, a blokádot pedig meg kell szüntetni. Mi itt valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy ahhoz, hogy ez a megállapodás megszülessen, valószínűleg azonos álláspontot kell képviselnie Európának, az Egyesült Államoknak és az Arab államoknak, akik holnapután ülnek össze.

Végezetül szeretném kifejezni határozott meggyőződésemet. Nem a háborút kell most megnyerni, hanem a békét.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Roberta Angelilli (UEN).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szívből üdvözlöm a biztos asszony és Pöttering úr megjegyzéseit, akik határozottan leleplezték, milyen súlyos felelősség terheli a Hamászt azért, hogy a fegyverszünet véget ért, de éppilyen világosan megállapították azt is, hogy Izrael reakciója teljesen aránytalan. A szavakon túl megmarad azonban a válság, és még mindig ezerszámra vannak olyan emberek – a polgári lakosság és gyermekek –, akiknek óriási szüksége van humanitárius segélyre.

Fel kellene talán tennünk magunknak néhány kérdést, tiszta lelkiismerettel, képmutatás nélkül. Miközben a mi gyermekeink a Karácsonyt ünnepelték, hány gyerek halt meg Gázában? Két vagy háromszáz, és hány izraeli civil? Tehetett volna-e többet a nemzetközi közösség? A válasz – véleményem szerint – igen. Többet kellett volna tennie. Éreznünk kell felelősségünk teljes súlyát. Nem elég véleményt nyilvánítani a Hamászról, Izraelről, a kezdeti felelősségről, vagy arról, hogy ki a hibásabb. Sajnos Európa a szükséghelyzeten túl és azon kívül továbbra is alkalmatlan. Nézetem szerint komolyan alkalmatlan: nem képes valódi, stratégiai és tartós békepolitikát kialakítani.

Egyértelmű, hogy most határozottan tűzszünetet kell követelnünk, ez azonban nem elég. Meg kell határoznunk a közel-keleti béke- és fejlődési folyamatot kísérő szigorú feltételeket. Végezetül én is a pápa szavait idézném, aki szerint a régióban élők általános törekvései speciális válaszokat igényelnek ahhoz, hogy békében, biztonságban és méltóságban élhessenek, mint arra Morgantini asszony is rámutatott.

Elnök úr, most már valóban befejezem. Az erőszak, a gyűlölet és a bizalmatlanság a szegénység megjelenési formái – talán ez a legrettenetesebb ellenfél.

 
  
MPphoto
 

  Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr! Láttunk Gázában háborút, láttunk halált, de embereket is láttunk, élő embereket, embereket, akiknek joga van az életre, és akiket kötelességünk megvédeni. A polgári lakosság védelme – ez a valódi szükséghelyzet. Nincs mentség arra, hogy nem tettünk meg mindent az ott élő lakosság védelme érdekében, és megkérdezném Önt, soros tanácsi elnök úr, úgy érzi-e most, hogy minden Önöktől telhetőt megtettek azért, hogy az izraeli hatóságok azonnali hatállyal szüntessék be azt a mindenkire kiterjedő, aránytalan katonai hadműveletet? A válasz egészen biztosan „nem”.

Amikor a hadműveletekről szóló hírek bejárták a követségeket, a Tanács a Parlament kívánságával ellentétben ismét megerősítette a kapcsolatok megerősítésére irányuló elhatározását. Tragikus tévedés volt! Amikor a nem kormányzati szervezetek felszólítják a Biztonsági Tanácsot, hogy állítson fel Nemzetközi Büntetőbíróságot az állítólagos háborús bűnök kivizsgálására, a Tanács nem képes az Izraellel kötött megállapodása emberi jogi paragrafusát alkalmazni. Torkig vagyok már azzal, hogy állandóan azt hallom, hogy nem tehetünk ennél többet, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt. A legnagyobb kudarc valójában az, hogy az Önök alapvetően humanitárius politikája, mely a katonai megszállás és a háború által okozott károk enyhítését szolgálja, holtpontra jutott. A nemzetközi jog milyen mértékű megsértésére van még szükség ahhoz, hogy végre alkalmazzuk az emberi jogi záradékot? Ha most sem vagyunk képesek kérdéseket feltenni önmagunknak arról, hogy milyen hatékony mechanizmusokat alkalmazhatnánk a nyomás gyakorlásra és a végrehajtásra, akkor nem igazán tudom, miféle helyzetnek kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy végre cselekedjünk. Megmondom kereken: ha az Izraellel fenntartott kapcsolatunkat továbbra is, a „mintha mi se történt volna” hozzáállás jellemzi, miközben 1 000 ember halt meg Gázában, akkor ezzel sírba teszik a Szerződés 11. cikkét, sírba teszik az Unió emberi jogi politikáját, és sírba teszik az európai projektet!

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). - Elnök úr! Azok után, hogy visszatértem Gázából, ahol láttam a mészárlást – elsősorban civilekét –, őszinte együttérzésemet fejezem ki a palesztin népnek. 17 napja néznek szembe a hatalmas izraeli háborús gépezettel, amely vérlázító módon megsérti a nemzetközi jogot. Támogatásomról biztosítom továbbá az izraeli békeerőket, aki a háború befejezésére szólítanak fel.

A Gázát a világ legnagyobb börtönévé változtató, hosszú ideje tartó körülzártság és ostrom, a Ciszjordániát körülvevő szégyenletes fal megépítése, a települések folyamatos terjeszkedése, és a palesztin föld tényleges kettéosztása után a megszálló erők most a legkegyetlenebb katonai műveletre tértek át. Mindehhez az Izrael déli része ellen indított rakétatámadások – és hangsúlyozom, hogy ellenzek mindenféle civilek elleni támadást, bármelyik fél indítsa is – szolgáltak ürügyként. Egy egész nemzetet sértenek meg azzal, hogy – a háttérben az izraeli választásokhoz kapcsolódó hatalmi játékokkal – megszegik a tűzszünetet.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadott egy határozatot. Izrael állam, nem szervezet; tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Felelősséggel tartozik a nemzetközi közösségnek, és az Egyesült Nemzetek által elfogadott egyéb határozatokkal együtt ezt is be kell tartania. Tiszteletben kell tartania a nemzetközi jogot. Nem maradhat tovább büntetlen. Teljes körű nemzetközi kivizsgálásra van szükség.

A nemzetközi közösség azonnali tűzszünetet, a katonai erők azonnali visszavonását, a humanitárius segélyekhez való hozzáférést és a lakosság szabad mozgását követeli. Engedjük, hogy az UNWRA végezze a feladatát!

Az EU tett bizonyos intézkedéseket, de csak humanitárius szinten. Politikai szinten is határozottságot kell mutatnia. Éljenek a társulási megállapodások rendelkezései adta lehetőségekkel! Ne fűzzék szorosabbra az Izraelhez fűződő kapcsolatokat! Állítsák le az Izraelbe irányuló fegyverexportot!

Ennek a konfliktusnak csak politikai megoldása létezhet. Teljes egészében vissza kell térni a nemzetközi joghoz, ami annyit jelent, hogy véget kell vetni Palesztina 42 éve tartó megszállásának, és létre kell hozni egy szuverén és életképes Palesztin államot, békés jövőt teremtve mind a palesztin, mind az izraeli gyermekek számára. Ha meg akarjuk menteni a következő generációkat, akkor most véget kell vetnünk ennek a háborúnak.

 
  
MPphoto
 

  Patrick Louis (IND/DEM). – (FR) Elnök úr! Sok ezer évvel ezelőtt Dávid megküzdött Góliáttal, hogy kiderüljön, vajon a földet a moabitáknak, a filiszteusoknak vagy a zsidóknak szánták.

Ugyanez a dráma zajlik most azon a földön, ahonnan civilizációnk három pillérének egyike származik. Sürgős, helyes, törvényes és szükséges biztosítanunk Izrael állam biztonságát és elismerését. Ehhez olyan egyedüli megoldásra van szükség, ami garantálja egy valóban szuverén palesztin állam megszületését. A multikulturalizmusnak itt is megvannak a maga korlátai. Ahol két nemzet van, ott két államnak kell lennie.

Ha az Európai Unió segítsége eredménytelen, akkor egyetlen célra kell összpontosítanunk: biztosítanunk kell egy palesztin alkotmányos állam fejlődését, ahol a jogállamiság megvédi a gyengéket és segíti az erőseket. Sürgősen kell cselekedni, mivel a szélsőségesek ezen a földön minden oldalon erősek és tévednek, míg a gyermekek mértékletesek és áldozattá válnak.

A „szemet szemért” elven túlmutató megoldás nem erkölcsi és nem katonai, hanem politikai. Ideje tehát munkához látni!

 
  
MPphoto
 

  Jim Allister (NI). - Elnök úr, gyűlölöm a terrorizmust. Elutasítom a terrorista propagandát. Talán tudatosabbá tesz az átlagnál az a tény, hogy Észak-Írországból származom, így amikor hallom, amint a Hamász hőbörög a megtorló akciók miatt, amelyeket hosszú évek ártatlan izraeli polgárok ellen irányuló válogatás nélkül rakétatámadásai tettek szükségessé, akkor nem hatódom meg, mivel tudom, hogy a Hamász a hazámban működő IRA-hoz hasonlóan mestere a terrorizmus és a propaganda kettős művészetének.

A helyzet teljesen egyértelmű. Izrael elfogadja a kétállamos megoldást. A Hamász még Izrael létezéshez való jogát sem képes eltűrni, így soha véget nem érő, könyörtelen terrortámadásokat indít a területén. Amikor aztán Izrael hosszú béketűrés után visszaüt, akkor hangosan hirdetik, hogy ők az áldozatok. Elnézést: ők az elkövetők, és ha békét akarnak, akkor a megoldás a saját kezükben van. Fejezzék be Izrael bombázását!

 
  
MPphoto
 

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE-DE). - (EL) Elnök úr! Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy Gázában tragikus a helyzet. Humanitárius katasztrófához közelít, ami azonnali cselekvést kíván. Szeretnék gratulálni az Európai Bizottságnak a fokozott erőfeszítésekhez, az elnökségnek a kezdeményezéseihez és a körzetben tett nemzeti intézkedések összehangolásához, Egyiptomnak pedig az általa betöltött fontos és kényes szerephez.

Sürgős szükség van tűzszünetre, az ellenségeskedés beszüntetésére mindkét oldalon, a humanitárius szükségletek kielégítését lehetővé tevő folyosókra Izrael és Egyiptom felől, és határellenőrzésre a fegyverek és emberek illegális mozgásának megállítása érdekében. Ahogy a biztos úr is említette, reménykeltőek a fegyvernyugvásra vonatkozó tervek, amit remélhetőleg azonnal elfogadnak és a gyakorlatban is tiszteletben tartanak.

Mi tehát a következő lépés? A biztos úr és a soros tanácsi elnök úr egyaránt elmondták már, hogy ki kell állnunk egy életképes béke és egy olyan palesztin állam megteremtésére irányuló célkitűzésünk mellett, amely békében és tisztességben él Izrael mellett. Ezek a célok nem újak. Bejelentettük és támogattuk őket, eredménytelenül. Az erőszak ördögi köre töretlen, és negatív következményei nemcsak Izrael népére és a palesztinokra vannak kihatással, hanem a térség minden népére és a nemzetközi közösség biztonságára is.

Most számba kell vennünk az intézkedéseinket, politikai alternatíváinkat és gyakorlatainkat, és bátrabb, másféle lépéseket kell tennünk. Sürgős szükség van arra, hogy baráti kapcsolataink és partnerségünk keretében kétoldalú, őszinte és mélyreható párbeszédet kezdjünk Izraellel, és önkritikára bírjuk, nekünk pedig ki kell derítenünk, milyen hibákat követtünk el, amikor megpróbáltuk előmozdítani a kölcsönös bizalmat a két nép között. Ezt a fajta párbeszédet minden palesztin irányában is meg kell erősítenünk, hogy megértessük velük a béke, a kohézió, az emberi élet és a nemzeti egység jelentőségét.

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (PSE).(DE) Elnök úr! Miután Topolánek miniszterelnök úr tett ma néhány humoros megjegyzést, elmondhatom, hogy mint osztrák európai parlamenti képviselő, örülök, hogy mind a Bizottságot, mind a Tanács cseh elnökségét osztrákok képviselik. Fogadják szívélyes üdvözletemet! Soros elnök úr, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy Ön a Cseh Köztársasághoz lojális.

Hölgyeim és uraim! Amikor nem sokkal azelőtt, hogy az ország egyoldalúan kivonult a Gázai övezettől, egy küldöttség tagjaként Schulz úrral, a küldöttség elnökével Izraelben jártam, az akkori miniszterelnök-helyettes azt mondta: „nincs szükség beavatkozásra, jól fog működni”. Mások – például az egykori külügyminiszter, Josip Elin – azt mondták: „ez káoszhoz fog vezetni” –, és neki volt és van igaza. Az egyoldalú kivonulás tárgyalások nélkül, tárgyaló partner nélkül értelmetlen.

Részünkről sem volt túlságosan bölcs döntés, hogy még a Hamász mérsékelt képviselőivel sem voltunk hajlandók tárgyalásokat kezdeni – akik talán nem is tartoztak a Hamászhoz, talán csak a Hamász nevezte ki őket a közös kormányba. Álláspontunkkal hozzájárultunk a közös kormány megdöntéséhez. Tudom, hogy voltak olyanok, akik szerettek volna megbeszéléseket folytatni, de erre nem kaptak lehetőséget – ez is hiba volt. Szükségünk van párbeszédre!

Nem szeretem a Hamászt, először is, mert terrorista szervezet, másodszor pedig a fundamentalista nézetei miatt, ez azonban nem szeretem vagy nem szeretem kérdése; itt most a megoldásról van szó. Vissza kell tehát térnünk a párbeszédhez és a tárgyalásokhoz, mint azt ma már több képviselőtársam is említette. Lehetőséget kell adni továbbá a Gázában élő embereknek egy félig normális életre. Miért szavaznak a Hamászra? Azért, mert őket tartják az egyetlen esélynek, az utolsó esélynek legalább a túlélésre – és ezen változtatni kell. Biztosítanunk kell ezeknek az embereknek a túléléshez szükséges gazdasági bázist is; meg kell szüntetnünk a bojkottot és az emberek elszigeteltségét. Ez az egyetlen igazi követelmény.

Brok úr, akit igen nagyra becsülök, azt mondta, hogy itt nem érvényes az arányosság elve – ez azonban nem igaz. Az arányosság elve a magánjogra és a nemzetközi jogra egyaránt érvényes. Aki megsérti, az a nemzetközi jogot is megsérti – ez pedig ebben a Házban teljesen elfogadhatatlan.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Chris Davies (ALDE). - Elnök úr! Egy barátom, aki tudja, hogy három nappal ezelőtt Gázában jártam, felelősségre vont. Azt írja: „Nem láttál még olyan fényképeket, amin ötéves zsidó gyerekek néznek szembe feltartott kézzel a nácik fegyvereivel? Megszakad tőlük az ember szíve.” Szavai rávilágítanak, miért tűrünk el Izraeltől olyasmit is, amit más országtól nem tűrnénk el.

Azt viszont nem magyarázzák meg, hogy egy nép, amelyik olyan sokat szenvedett a XX. században, miért okoz most annyi szenvedést egy másik népnek ebben a században. Izrael pokollá változtatta Gázát: remeg a föld a robbanásoktól, még tűzszünet idején is; az utcákon szamárfogatok, az égen F-16-osok, XXI. századi gyilkológépek szórják a bombákat; 300 gyermek veszítette eddig az életét, további százakat végtagonként szaggattak szét a bombák.

Ez nem egy civilizált hatalom arányos válasza. Ez gonoszság. Ez gonoszság. Igen, a Hamász rakétáit meg kell állítani. Ezt már személyesen is elmondtam a Hamász képviselőinek Gázában, elég legyen az izraeli hivatalnokok szemforgató szónoklataiból arról, hogy küzdeniük kell a terrorizmus ellen, mert a palesztinok, akiket bombáznak, meg tudnának nevezni terroristákat, és úgy hívnák őket, hogy Olmert, Livni és Barak.

Bizonyos fokig felelősek vagyunk Izrael tetteiért. Nem emlékszem egyetlen alkalomra sem a múltból, egyetlen alkalomra sem, amikor az Európai Unió bármiféle intézkedéssel megtámogatta volna az izraeliek palesztinokkal szembeni bánásmódja miatt gyakorolt bírálatát. Zöld utat adunk Izraelnek, hogy tegyen, amit akar, és ezt a hibát megtetéztük azzal, hogy semmibe vettük a történelem tanításait. Nem lehet úgy békét kötni, hogy az ember nem beszél az ellenségeivel, mi mégsem vagyunk hajlandók szóba állni a palesztin nép választott képviselőivel.

Most pedig a végéhez közelednek az Izraellel folytatott tárgyalásaink egy magasabb szintű együttműködési megállapodásról. Eszünkben sincs elmarasztalni Izraelt: azt tervezzük, hogy megjutalmazzuk. Mindazoknak, akik békét szeretnének látni a Közel-Keleten, és mindazoknak, akik mindkét oldalnak igazságot szeretnének szolgáltatni, fel kell ismerniük, hogy legfőbb ideje újragondolni a dolgokat.

 
  
MPphoto
 

  Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök úr! A Gázában dúló háború rémisztő és botrányos. Mindenki tudja, hogy a katonai megoldás nem működik a Közel-Keleten. A térségben a békéhez és megbékéléshez vezető egyetlen út a politikai megoldás. Ez pedig megköveteli az erőszak azonnali beszüntetését.

Támogatom egy független, fenntartható palesztin állam létrehozását, ehhez szükség van azonban egy elég jó színvonalú gazdaságra és egy megfelelő politikai tervre. Arra kell törekednünk, hogy biztosítsuk, hogy a térségben egymás mellett létezik a két állam, és egymást tiszteletben tartják.

Izraelnek jogában áll megvédeni magát, ezekkel a támadásokkal azonban túl messzire ment. A támadások erkölcstelenek, a nemzetközi közösség nem fogadhatja el azokat.

A közel-keleti békefolyamatot azonnal folytatni kell. Remélem, hogy Amerika újonnan megválasztott elnöke, Barack Obama tesz majd ezért. Sok sikert kívánunk neki ehhez a fontos kötelességhez, és az előtte álló kihívásokhoz.

 
  
MPphoto
 

  David Hammerstein (Verts/ALE).(ES) Elnök úr, én is jártam Gázában néhány nappal ezelőtt; igen megrázó élmény volt. Elmentünk Egyiptomba is. Úgy gondolom, hogy egy korszak végéhez érkeztünk: a Bush-korszak végéhez, és hogy Bush elnök „haláltusája” különösen véresnek és fájdalmasnak bizonyul.

Fordulóponthoz érkeztünk, amikortól változtathatunk a Közel-Kelettel szembeni politikánkon, és szeretném, ha ebben az Európai Unió vállalná a vezető szerepet. Obama úr is ezt vallja, hiszen azt állítja, hogy tárgyalni fog Iránnal. Igen, Obama úr tárgyalni fog Iránnal, nekünk pedig tárgyalnunk kell mindenkivel, beleértve a Közel-Keleten a Hamászt.

Az új közel-keleti politika az együttműködés politikája kell, hogy legyen, és az a legkevesebb, hogy értékeinket és a nemzetközi jogot tartsa tiszteletben. A Gázában látott gyermekek százai, akik a karunkba csimpaszkodtak és akiknek a szemében ott csillogott a remény, amikor ránk néztek, választ érdemelnek, akárcsak az izraeli gyerekek.

Ehhez konkrét intézkedésekre van szükség; gyakorlati intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a mérsékelteknek reményt adjunk. A legsajnálatosabb dolog az, hogy Fayad miniszterelnököt, Abbas elnököt, Mubarak elnököt és Abdullah királyt az arab világ utcáin most árulással vádolják. Amikor megállítottam a taxit a Sinai-sivatagban, hogy igyak egy kávét, a nagy kivetítőkön csak Khaled Meshaalt láttuk.

Ez az eredménye, a járulékos kár, amit a Gáza elleni támadás okozott. A támadás nem hoz békét Izraelnek, és nem hozza el a biztonságot, amit szeretnénk, sőt, semmiféle jót nem hoz a számunkra. Ha nem állítjuk meg ezt a konfliktust, Európa utcáira is gyűlöletet fog hozni.

 
  
MPphoto
 

  Miguel Portas (GUE/NGL).(PT) A mai szám ezer halott: ezer halott, hogy Izrael móresre tanítson. Bocsássák meg az őszinteségemet: hány életbe fog még kerülni, hogy a februári választásokon megválasszák Tzipi Livnit és Ehud Barakot?

Azért vagyunk ma itt, hogy tűzszünetet követeljünk, és véget vessünk a civilek lemészárlásának. Az állásfoglalás azonban saját felelősségünkkel kapcsolatban is felvet bizonyos kérdéseket. Emlékeztet bennünket arra, hogy a Tanács az Izraelhez fűződő diplomáciai kapcsolatok magasabb szintre emelése mellett döntött, habár a Parlament ezt ellenezte. Bűnpártolás volt, előre is. Ma ezt hallom: „Muszáj tárgyalni a Hamásszal”. Éveket spórolhattunk volna meg, ha tiszteletben tartottuk volna a palesztinai választásokat.

Európának nem az a szerepe, hogy támogassa az erősebbik fél politikáját és az általa végzett pusztítást. Az a szerepe, hogy meghallja a városaink utcáit és tereit betöltő morajt.

Most tűzszünetet követelünk, de tisztában kell lennünk azzal, hogy akkor lesz béke, ha vége lesz a megszállásnak. Ez a szó már kiment a divatból, de le kell kerülnie a tiltott szavak listájáról, ahová az erőpolitika helyezte.

 
  
MPphoto
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr! Szívszaggató, ami Gázában történik. Megfoghatatlan, hogy a pusztítást egy állítólag nyugati nemzet tartja fenn. 100%-ban egyetértek azzal, hogy az izraelieknek joguk van ahhoz, hogy rakétatámadások veszélye nélkül éljenek. Ami azonban Gázában történik, az nem igazságszolgáltatás: az mészárlás. Erre nincs ürügy; erre semmiféle mentség nem létezik.

Számunkra, az EU számára a legszégyenletesebb az, hogy mindezt az egyik preferált kereskedelmi partnerünk követi el. 2007-ben az EU–Izrael közötti kereskedelem értéke 25,7 milliárd eurót tett ki. Tekintettel arra, hogy mekkora összeggel járulunk hozzá Izrael gazdaságához, súlyos felelősség hárul ránk, amikor ez a pénz civilek és gyermekek halálához járul hozzá. Ha nem cselekszünk, a gázaiak vére a mi kezünket is beszennyezi.

Felszólítom a Parlamentet és valamennyi uniós szervet, hogy haladéktalanul vezessenek be kereskedelmi szankciókat Izrael ellen, és azok mindaddig maradjanak hatályban, amíg értelmes tűzszünetben nem sikerül megállapodni. Cinkosok leszünk a mészárlásban, ha egy jottányival is kevesebbet teszünk ennek az öldöklésnek a megállítása érdekében, mint amennyire képesek vagyunk

 
  
MPphoto
 

  Tokia Saïfi (PPE-DE). – (FR) Elnök úr! A Közel-Keleten ismét a fegyvereké a szó. A legfőbb áldozatok ismét a nők és a gyermekek, akiknek ezreit sebesítették és százait ölték meg. A történelem ismét megismétli önmagát, a maga minden borzalmával együtt, Európa küszöbén. Ugyanakkor azt látjuk, hogy Európa a kezdeményezései ellenére nem járul hozzá hatékonyan ennek a súlyos konfliktusnak a megoldásához, jóllehet az egy közvetlen befolyás alá tartozó térségben folyik. Ez a nyilvánosság elsöprő többsége számára érthetetlen, és egyre kevésbé hajlandók elfogadni ezt az erőtlenséget.

Biztos asszony! Nyomatékosan és ellentmondást nem tűrően magunkhoz kell ragadnunk a vezetést annak érdekében, hogy békét teremtsünk. A Mediterrán Uniónak komoly szerepet kell játszania, akárcsak az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlésnek. Ezzel összhangban az Európai Parlamentnek támogatnia kell az azonnali tűzszünetet kérő francia-egyiptomi béketervet, az Izrael és a Gázai övezet között húzódó határ biztosítását, a határátkelőhelyek újbóli megnyitását, és mindenekelőtt a Gáza elleni blokád megszüntetését.

Fel kell szólítanunk az ENSZ határozatának azonnali végrehajtására is. Amint ezen az első szakaszon túlvagyunk, tovább kell lépnünk, és katonai erő alkalmazását kell javasolnunk, nem soknemzetiségű, hanem euro–mediterrán erőét. Ez a gesztus alapozná meg az arra irányuló határozott politikai szándékot, hogy megvalósítsunk egy „európai békét”, amire a mediterrán térség minden népe oly régóta vár.

Szeretném most egy új helyzetre is felhívni a figyelmüket. A közel-keleti konfliktussal apránként egy nagyon veszélyes területre tévedünk, nevezetesen a civilizációk ütközésének a területére. Az izraeli–palesztin konfliktus kezdetétől fogva időről időre mindig megmozdult az arab közvélemény. Mostanra ebből muzulmán közvélemény lett, ami jóval túlnyúlik az arab államok földrajzi határain. Ezt az jelzi, hogy radikális változás állt be a konfliktus jellegében. Európának történelmi felelőssége, hogy sürgősen megerősítse a különböző civilizációk közötti párbeszédet.

 
  
MPphoto
 

  Véronique De Keyser (PSE). – (FR) Elnök úr! Olyan sokszor szólaltam már fel ebben a Házban, hogy elmondjam, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnunk a békére, bármilyen csekély is legyen, és mindennek ellenére le kell ülnünk a Hamásszal, hiszen megnyerte a választásokat, hogy ezekre a témákra már nem kívánok megint visszatérni.

Szomorúságot és dühöt érzek, és bár nem szeretném ma átengedni magam az érzelmeknek ennek a mészárlásnak a láttán, és hallva az engem körülvevő háborús propagandát, látva a zavarodottságot és a mi utcáinkon is végigsöprő gyűlölethullámot és antiszemitizmust, mégis kell szólnom néhány szót: Európának vissza kell térnie az alapokhoz, és bár számomra ezek nyilvánvaló tények, néha nem árt beszélni róluk.

Először is, egy palesztin élete pontosan annyit ér, mint egy izraeli élete, de nemcsak az élete egyenértékű, hanem a jövője és a szabadsága is. Másodszor, tiszteletben kell tartani a nemzetközi jogot, és a nemzetközi jog természetesen azonnali tűzszünetet jelent. Itt vannak azután az ENSZ határozatai és a genfi egyezmények is. A helyzet az, hogy ez a térség mostanra jog nélküli térséggé vált, ahol látszólag mindent szabad, és ahol a lakosságot túszként kezelik. Harmadszor, igazságot kell szolgáltatni az összes bűn esetében, függetlenül attól, hogy milyen bűnökről van szó, és hol követik el őket. Béke nélkül soha nem lesz biztonság, és igazság nélkül soha nem lesz béke. Létezik olyan, hogy átmenettel kapcsolatos igazságszolgáltatás, erre találták ki, és ha nem alkalmazzák, akkor tovább fog terjedni a gyűlölet. Az elmúlt néhány napban olyan befogadóképességet hoztunk létre a gyűlöletre, ami veszélyesebb lesz, mint a bombák. Európának be kell tartatnia partnerségi megállapodásai feltételeit, beleértve társulási megállapodásainak az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó 2. bekezdését. Olyan szerződéses kötelezettség ez, amely alól nem lehet felmentést adni. Végezetül Izrael esete nem egyedi. Államként felelősséggel tartozik, és nem lehet ugyanúgy kezelni, mint a Hamászt. A nemzetközi jogban nincsen olyan, hogy „szabadon kijöhet a börtönből” kártya.

Amikor vasárnap eljöttünk Gázából, olyan lakosságot hagytunk magunk mögött, amelyik csapdába esett, börtönbe zárták egy gettóban a bombák alatt, valamint gyermekek százezreit, akinek a jövője most a mi kezünkben van, mi pedig elhagytuk Gázát, csak mert európaiak vagyunk. Rafah városát kizárólag olyan palesztinok hagyhatják el, akik lábbal kifelé jönnek a mentőautókban, vagy mert halottak, vagy mert megsebesültek.

Európa nem lesz többé Európa, és egyetlen polgár sem fogja magát európainak elismerni, ha elfeledkezünk ezekről az alapvető dolgokról.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Frédérique Ries (ALDE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony! Azzal szeretném kezdeni, hogy megismétlem Cohn-Bendit úr szavait. Kétségbeesés kerít ma hatalmába bennünket; ez a háború tragédia. A szenvedés és halál képei, amelyek három héten keresztül tűntek fel folyamatosan a képernyőinken, most már elviselhetetlenek, mint – hozzá kell tennem – minden háború és konfliktus képei, azokat is beleértve, amelyekről sokkal kevesebb szó esik, ha beszélnek róluk egyáltalán, mint pl. Kongó, Darfúr, Zimbabwe és előtte Csecsenföld, ahol a borzalmakat fülsiketítő csönd övezte a média és, hangsúlyozom, a politika részéről is.

Több alkalommal kiemeltem már a tisztelt Házban azt a tényt, hogy bizonyos képviselőtársaim felháborodása a körülmények függvényében változik. Amint azonban arra Morgantini asszony is sokszor rámutatott, nincs helye elszámoltatásnak, amikor emberek halnak meg; a szenvedésben nincsen rangsor; minden áldozat, legyen az férfi, nő vagy gyerek, bármelyik oldalhoz tartozzon is, egy áldozattal több a kelleténél.

Mit kellene tehát most tennünk annak érdekében, hogy a mai vita más legyen, ne pedig egy némiképp semmitmondó, hiábavaló szembesítés, mint oly sokszor? Ennek a hiábavalóságnak a tökéletes példája számomra, ha továbbvagdosunk egymás fejéhez mindenféle sértéseket a különböző felek történelmi felelősségéről.

A vita késői szakaszában kaptam szót, így az érveket már hallottuk. Lehet persze kérdéseket feltenni az izraeli válság és az izraeli ellentámadás nagyságrendjéről, de semmilyen körülmények között nem lehet megkérdőjelezni Izrael biztonsághoz való jogát. Melyik nyugati kormány lenne hajlandó végignézni, amint rakéták ezrei hullnak a polgáraira, anélkül, hogy erre reagálna? A kérdésben benne van a válasz.

Feltétlenül szükség van egy tárgyalásos úton elért tűzszünetre, és természetesen a humanitárius segély eljuttatását, valamint az alagutakon keresztül történő fegyverszállítás befejezését is garantálni kell, de mindezeken túl az igazi kérdés most szükségszerűen a jövőre vonatkozik. A béke alapelemei jól ismertek: meghatározták már őket Tabában, Camp Davidben és Annapolisban. Ferrero-Waldner asszony már beszélt erről. Ezeknek az elemeknek a többsége – bár természetesen nem az összes – már az asztalon van, és mindkét oldaltól áldozatokat követel. És amikor áldozatról beszélek, akkor egyetértek Schulz úrral, aki nincs most itt a teremben. Nem az itt a kérdés, hogy sor kerül-e tárgyalásra a Hamásszal, hanem hogy hogyan fog lezajlani, és milyen feltételek mellett?

Képviselőtársaim többsége 50 másodperccel túllépte a felszólalási idejét, ezért engedje meg, hogy befejezzem, Elnök úr.

A választ Jasszer Arafat adta meg 1989 májusában, amikor semmisnek nyilvánította a szabadságot tönkretevő, halálos chartáját. Szavai a palesztinok szókincsének részévé váltak. A palesztinok közötti megbékélésnek mindenekelőtt ez az ára, és nekünk, mint Európai Uniónak az a szerepünk, hogy megnyerjük partnernek a főszereplőket egy tartós béke-megállapodáshoz nemcsak Palesztinában és Izraelben, hanem a szomszédos arab államokban, Egyiptomban és Jordániában is.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Feleknas Uca (GUE/NGL).(DE) Elnök úr! Január 11-én, vasárnap meglátogattuk Rafah városát, egy határvárost a Gázai övezetben, amely tökéletesen körül van zárva. Ez annyi jelent, hogy a polgári lakosságnak esélye sincsen elmenekülni az izraeli hadsereg mindennapos bombázásai elől. Aki nem látta a saját szemével, az elképzelni sem tudja, mennyit szenvednek az emberek Gázában, és mennyire sürgős, hogy békés, végleges megoldást találjunk a konfliktusra. Valamennyiünkre magánemberként is mély hatást gyakorolt a palesztin nép végtelen szenvedése és a pusztítás.

Szeretném tehát a lehető leghatározottabban megismételni, hogy az izraeli bombázásoknak azonnal véget kell vetni, csakúgy, mint a Hamász Izrael ellen irányuló rakétatámadásainak, továbbá be kell fejezni az Egyiptom felől a Gázai övezetbe irányuló fegyvercsempészetet. A határokat azonnal meg kell nyitni, hogy eljussanak a térségbe a segélyszállítmányok, amelyek készen állnak a civil lakosság ellátására. Láttunk a határon orvosokat is, akik készek a térségbe utazni, hogy segítséget nyújtsanak, de a lezárt határon keresztül ezt nem tehetik meg. Ismételten kérem tehát, hogy nyissák meg a határokat, hogy lehetővé tegyék a segítség eljuttatását.

 
  
MPphoto
 

  Vladimír Železný (IND/DEM). – (CS) Elnök úr! Ki az, aki nem érez fájdalmat, amikor azt látja, hogy egy rakéta gyerekeket öl meg? Borzalmas érzés, de nem jogosíthat fel képmutatásra. Melyik európai ország tanúsítana ekkora önuralmat, mint Izrael, és tűrné el éveken át, hogy több mint 7 000 rakétát lőnek ki rá, minden pillanatban több mint egymillió civil életét fenyegetve?

Gáza lakói azonban nem csak ártatlan áldozatok. Ők lelkesen, tudatosan, szabadon és demokratikusan megválasztották a Hamászt és a chartáját. Amikor felszabadításról beszélnek, akkor nem Gáza felszabadítására gondoltak, amely már most is szabad, hanem arról, hogy fel kell szabadítani Tel Avivot és Haifát a zsidók uralma alól, és el kell pusztítani Izrael államot. Aki bűnözőket választ meg, annak logikus, hogy osztoznia kell azok sorsában. Különösen akkor, ha ezek a bűnözők nők és gyerekek szoknyája mögé rejtőznek, és rejtőznének a túszok mögé is, amikor rakétákat lőnek ki iskolákból, és a mecseteket óriási fegyverraktárakká alakítják. Emlékszem Drezda bombázására 1944-ből, ami kor a brit légierő földig rombolta a várost, megölt 92 000 civilt, főként nőket és gyerekeket. Akkor nem volt semmiféle szenteskedő gyanakvás. A németek szabadon választották meg Hitlert, és osztoztak a sorsában. A gázaiak is tudták, hogy kit választanak meg, és miért.

Sőt, az EU-ból Gázába kerülő pénzalapok egy jelentős része is a Hamász kezébe került végül. Talán így fordulhatott elő, hogy a gázaiak tele hassal, az EU gondoskodását élvezve teljes figyelmüket annak szentelhették, hogy alagutakat ástak, amelyeken keresztül egyre halálosabb fegyvereket csempészhettek, hogy azután felhasználhassák azokat az izraeli polgári lakosság ellen. Valóban arányos!

 
  
MPphoto
 

  Gunnar Hökmark (PPE-DE). - (SV) Elnök úr! A mai vitát két fontos dolog jellemzi. Az első az, hogy a Parlament túlnyomó többsége gyors tűzszünetet akar. A második, hogy a túlnyomó többség támogatja az arra irányuló igényt, hogy minden érintett fél fogadja el Izrael jogát arra, hogy békés határok között létezhessen. Ez az a kiindulópont, ami az Európai Unió számára fontos. Ez fontos, hiszen Gázában tragédiának vagyunk szemtanúi. Minden elvesztett élet tragédia, a határ bármelyik oldalán történik is. Ne higgye senki, hogy ez a tragédia kevésbé lenne súlyos, ha azok, akik szándékosan ölnek meg civileket, rakétáikkal még messzebb jutnának a polgári lakosság között.

Az is tragédia, mert akadályokat gördít a palesztin állam megvalósítása, és ezáltal egy békés megoldás elé. Tragédia, ami a nemzetközi közösséget is sújtja, mert ami most történik, az nem egyetlen éjszaka alatt alakult ki, hanem újrafelfegyverzésen, fegyvercsempészeten és hosszú időn át folytatódó rakétatűzön keresztül jutottunk el idáig.

Azt kell látnunk, hogy ez a tragédia nem a zsidók és a palesztinok közötti konfliktusra épült. Kifejezetten tiltakozom, ha bárki megpróbál egy nemzetet démonizálni. Amikor azt hallottam, hogy Davies úr megpróbálja a felelősséget az egyik nemzetre hárítani, olyan hangnemet hallottam, amit szerintem ebben a Parlamentben nem lenne szabad hallanunk. Ez a konfliktus nem a palesztinok és a zsidók között áll fenn, ez a konfliktus nem Izrael és a Palesztin Nemzeti Hatóság között áll fenn, hanem a régió szélsőségesei és mérsékelt erői között. Támogassuk a mérsékelt erőket azzal, hogy minden gyűlölködő számára egyértelművé tesszük, aki el akarja törölni Izrael államot, hogy nem fog sikerrel járni. Ha Európa ezt üzeni, akkor ezzel a mérsékelt erőket is megtámogatjuk, és jobb alapokat biztosítunk a béke számára.

 
  
MPphoto
 

  Marek Siwiec (PSE). - (PL) Elnök úr! Azokhoz szeretnék szólni, akik a félrevezetés és demagógia tölteteit robbantották fel a tisztelt Házban. Ez a háború egy a háborúk sorában, amelyek mindegyike mutat hasonlóságokat és különbségeket egyaránt. A konfliktus, amelyről ma tárgyalunk, aszimmetrikus konfliktus.

Izraelre három éven keresztül hullottak a hazai készítésű rakéták, és egyetlen rosszalló szó nem hangzott el ebben a Házban azok ellen, akik azokat kilőtték. Ma elmarasztaljuk Izraelt. Könnyű Izraelt elítélni, mivel az ENSZ tagja. Van rajta mit elítélni, hisz vannak hatóságai. Van egy kormánya, amelyet el lehet marasztalni és kritizálni lehet. A másik oldalon egy terrorista szervezet áll, amelynek valódi kiléte nem ismert. Egy olyan szervezet, amely ártatlan emberek életével játszik azzal, hogy a hátuk mögött cselekszik. További aszimmetrikus elem, hogy számoljuk a palesztinokat, akiket drámai módon megöltek, miközben élő pajzsként használták őket, anélkül, hogy szembeállítanánk ezzel a megölt izraeliek számát, és azokét az ezrekét, akik veszélyben élnek, mert a vérontást nem lehet még több vérontással kompenzálni. A legrosszabb azonban ebben a Házban a szavak és a tettek aszimmetriája. Könnyen beszélünk, de nagyon nehéz hatékonyan fellépni. Nemzetközi jelenlét nélkül ez a konfliktus soha nem fog megoldódni.

Végezetül azokhoz szeretnék szólni, akik Izrael aránytalan fellépése ellen tiltakoztak. Hölgyeim és uraim! Szeretnék, ha egy terrorista szervezet 7 000 rakétát lőne ki Izraelből Gázába? Az arányos lenne? Mert ez egy aránytalan konfliktus, itt a jog eredménytelen, és ehhez egyszerűen hozzá kell szoknunk, különben csak járunk körbe-körbe, és olyan szavakkal dobálózunk, amiket a tények nem támasztanak alá. A televízió előtt, lobogó tűz mellett ülve kinyilvánított vélemények nem alkalmasak arra, hogy a jelenlegi konfliktusról elmondják az igazságot.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Hölgyeim és uraim! Valóban kénytelen vagyok betartatni Önökkel a felszólalási idejüket. Soha nem szakítottam félbe a felszólalókat, még akkor sem, amikor a felszólalásra rendelkezésre álló idejük lejárt, de Schwarzenberg úr máris több időt áldoz ránk, mint reméltük. Úgy értesültem, hogy legkésőbb 17.20-kor el kell mennie. Nyomatékosan kérem Önöket, hogy figyeljenek oda a kért idő betartására. Morillon úr, mint tábornok, jó példával fog szolgálni.

 
  
MPphoto
 

  Philippe Morillon (ALDE). – (FR) Elnök úr! Tartós nyugalmat csak akkor lehet Gázában elérni, ha egy soknemzetiségű intervenciós haderő sorakozik fel az ENSZ ellenőrzése alatt. Izrael most első alkalommal beletörődni látszik ebbe a megoldásba, amit a palesztinok időről időre újra követeltek. Nem tudom, hogy ez a haderő mikor fog tudni beavatkozni; addig nem lesz mód beavatkozásra, amíg nem sikerül megállapodást elérni a konfliktusban érdekelt felek között, valamennyien reméljük azonban, hogy erre mielőbb sor kerül. Tudom viszont, hogy ez a misszió megköveteli, hogy a vezetői abszolút pártatlanok legyenek. Úgy vélem tehát, hogy az Európai Unió a lehető legjobb helyzetben lesz ahhoz, hogy cselekedjen, és – miért is ne, Pöttering úr? – hogy ezt a Mediterrán Unió keretében tegye.

Az Unió lesz a legjobb helyzetben, hogy jól vagy rosszul, de cselekedjen, mivel az amerikaiakról úgy gondolják, hogy az izraeliek pártján állnak, az arabok pedig a palesztinokén. Ön szerint, soros tanácsi elnök úr, fel kell erre készülnünk?

 
  
MPphoto
 

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - Elnök úr! A régóta tartó konfliktus és megszállás az igazságügyi hatóságok eredménytelenségével szembeni indulatokhoz, haraghoz és csalódáshoz vezetett, és létrejött komoly tényező, az úgynevezett „Hamász-effektus”. Elfogadhatatlan az a tény, hogy az arabok, az iszlamisták és a Hamász nem ismerik el Izraelt, és éppolyan elfogadhatatlan, hogy gyermekeket használnak élő pajzsként. Megengedhetetlen az az állandó fenyegetettség, amiben az izraeli gyerekek élnek.

A kérdés az, hogy az agressziónak ebben az ördögi körében a jelenlegi izraeli hatóságok vajon képesek-e tanulni a térség hatéves történetéből, és sebészi pontossággal alkalmazni a kétállamos stratégiát. Tudom, hogy félnek attól, hogy egy agresszív és kiszámíthatatlan szomszéd megszórhatja őket rakétákkal, de ebben az ügyben segítségükre lehet a nemzetközi közösség, beleértve az EU-t.

Elfogadható-e most Izrael számára ez a kockázatos megoldás? De van-e bármilyen más megoldás? Ha van, szeretném hallani. Az naiv elvárásnak tűnik, hogy a Hamász majd kimúlik akár természetes úton, akár úgy, hogy kibombázzák őket, így Izrael részéről nagyobb bátorságra van szükség. A nyugati hatalmak 1948-ban nem hoztak létre két államot, most azonban meg kell tenniük. Az alapvető felelősség nem foszlik szerte. Legyünk bátrak, és alkalmazzuk ezt a stratégiát!

 
  
MPphoto
 

  Jelko Kacin (ALDE). - (SL) Izrael állam megparancsolta az izraeli hadseregnek, hogy pusztítsa el a Hamászt Gázában. Az izraeli hadsereg azonban úgy irtja ki a Hamászt, hogy palesztinokat öl Gázában. A halottak egyharmada gyermek, a halottak fele nő és gyermek – nem tagjai a Hamásznak.

A katonai erőszak óriási méreteket öltött, és aránytalan. És ugyan hogyan érhetnénk el tűzszünetet, amikor egyik fél sem ismeri el a másik legitimitását? Az ellenséget nem támadások és megsemmisítés célpontjának kell tekinteni, hanem olyan partnernek, amellyel tűzszünetet lehet kötni, és amely a jövőben is felelősséggel tartozik a béke megőrzéséért. Izraelnek el kell ismernie a Hamászt és párbeszédet kell kezdeményeznie vele, és fordítva – a Hamásznak is el kell ismernie Izraelt. Nincsen más út. Bármilyen béke jobb, mint egy véres konfliktus.

A katonai erőszak azonnal helyet és elsőbbséget kell, hogy adjon a politikai megoldásnak. Ehud Olmert úr, Izrael miniszterelnöke azonban még mindig besározott jó hírét próbálja menteni azzal, hogy nem egyezik bele a tűzszünetbe.

 
  
MPphoto
 

  Jana Hybášková (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, biztos asszony! Szeretnék gratulálni közös tárgyalásaik eredményeihez, a trojka izraeli tárgyalásaihoz. A sajtóval ellentétben mi tudjuk, hogy az Önök küldöttsége vette rá az izraeli oldalt arra, hogy a humanitárius folyosók megnyitásáról és napi tűzszünetről tárgyaljon. Azt hiszem ez az első alkalom, hogy az izraeliek elfogadták Európát az egyik fő tárgyalópartnerként, és a cseh elnökséget Európa fontos képviselőjeként.

A baloldal óriási nyomása ellenére az Európai Parlament tegnap elfogadott egy egészen rendkívüli állásfoglalást. Ez az állásfoglalás a rendkívüli körülmények ellenére is kiegyensúlyozottnak mondható, olyan állásfoglalás, amelyet támogathat a jobboldal, olyan állásfoglalás, amely nemcsak egy röpirat vagy a baloldal politikai győzelme. Elkerültük azt, hogy egyenlőségjelet tegyünk, még ha csak képzeletben is, egy létező állam és egy terrorista mozgalom közé. Az elsődleges célok között továbbra is Izrael állam létezésének elismerése és az erőszakról való lemondás szerepel, valamint a Hamász bevonása a Palesztin Felszabadítási Szervezettel kötendő megállapodásokba, és egy mielőbbi tartós tűzszünet megteremtése.

Hozzáadott értéket ugyanakkor nem sikerült teremtenünk. Izrael három vezető képviselője, Barak, Livni és Olmert jelenleg nem értenek egyet egymással abban, hogy milyen feltételek és garanciák mellett hajlandók tűzszünetet kötni. A kulcs nyilvánvalóan Egyiptom, és az egyiptomi oldal számára elfogadható garanciákat kell tartalmaznia az alagutak ellenőrzésére és a csempészés megszüntetésére. Mit tesz most a Tanács? Hogy haladnak a tárgyalások az egyiptomi oldallal a műszaki küldöttségről, a nemzetközi megfigyelésről, a műszaki ellenőrzésről, valamint az EU rafahi átkelőhelyen működő határőrizeti segítségnyújtó missziójának a megnyitásáról? Mit kérhetnek az európai parlamenti képviselők az egyiptomi nagykövettel ma este megtartandó találkozón az egyiptomi féltől, és fordítva: hogyan járulhatunk mi hozzá az Egyiptommal folyó tárgyalásokhoz?

 
  
MPphoto
 

  Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim! Szeretném felszólítani a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyakoroljanak nagyobb nyomást a konfliktusban érintett mindkét oldalra a folytonos erőszak megállítása érdekében. Van egy 1860. számú biztonsági tanácsi határozatunk, amelynek rendelkezéseit be kell tartanunk. Biztosítékokra van szükség, amelyek hosszú távon is biztosítják a tűzszünetet, és lehetővé teszik a humanitárius folyosó megnyitását. Többször is elhangzott, hogy az izraeli-palesztin konfliktusnak nincsen katonai megoldása. Csakis politikai tárgyalásokon keresztül vezethet út a tartós békéhez. Ebben az Európai Uniónak az Egyesült Államok új kormányával és az Arab Liga államaival karöltve sokkal kiemelkedőbb politikai szerepet kell vállalnia, mint eddig. Ezt a régóta húzódó konfliktust kétállamos megoldáson alapuló politikai megállapodás révén kell rendezni, amely lehetővé teszi, hogy az izraeliek és a palesztinok békében, biztonságos és nemzetközileg elismert határok között éljenek együtt, és amely a regionális biztonság békés rendszerének kiépítésére törekszik az egész Közel-Keleten.

 
  
MPphoto
 

  Ioannis Kasoulides (PPE-DE). - Elnök úr! Ismét egy, a szomszédunkban – a hazám szomszédságában – zajló humanitárius tragédiáról vitázunk, amely két földközi-tengeri partnerünk között zajlik. A palesztinok sajnos még nem ismerték fel, hogy az öngyilkos bombák és a Kassam rakéták soha nem szabadíthatják fel földjüket a megszállás alól. Izrael pedig nem ismeri fel, hogy az ilyen túlzott mértékű katonai reakció újabb potenciális öngyilkos bombázókat teremt, és az első adandó alkalommal újabb Kassamokat vonz.

Mi történik az ártatlan civilekkel, azokkal, akik nem harcolnak, a nőkkel és a gyerekekkel? Senki nem törődik velük. Senki nem törődik a száz számra megölt, megcsonkított, megégett és traumát átélt gyerekekkel – az izraeli és palesztin gyerekekkel. Mi, akik mindezt otthonunk kényelméből, a tévén keresztül nézzük, rosszul vagyunk a látványtól. Mi van azokkal, akik ott vannak a helyszínen?

Mit tehetünk? A polgári lakosságon nem segít, ha csak a szokásos ujjal mutogatósdit játsszuk. A polgári lakosságon nem segítenek a felhívások és az állásfoglalások. Hogyan térhetnénk át a szavakról a tettek mezejére? Az időpont alkalmas arra, hogy az érdekelt felekkel egy Gázába küldendő nemzetközi erő létrehozásáról tárgyaljunk – mint azt más kollégák is javasolták –, amely magában foglalna egy arab országokból álló jelentős rendőri egységet, azzal a feladattal, hogy kiképezze és segítse a Palesztin Nemzeti Hatóság rendőri egységét, amely komoly ENSZ-felhatalmazással rendelkezne a közrend fenntartására, tárgyaljunk továbbá egy európai katonai erő létrehozásáról, amely gondoskodna a rakétatámadások és a fegyvercsempészet beszüntetéséről és az átkelőhelyek teljes megnyitásáról. Nem hagyhatjuk tovább, hogy a civilek sorsa az egymással szemben álló felek kezében legyen.

 
  
MPphoto
 

  Giulietto Chiesa (PSE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Egy nagy olasz antifasiszta, Piero Gobetti azt mondta, hogy amikor az igazság teljes egészében az egyik oldalon van, akkor a salamoni álláspont egyáltalán nem igazságos. Jelenleg Gáza esetében is ez a helyzet; remélem, hogy a Parlament képes lesz megtalálni a helyes szavakat, amelyekkel megállíthatja Izraelt. Ha ezt elmulasztja, szégyenben marad a történelem, a palesztinok, az európai közvélemény és az arab közvélemény előtt.

Izrael bombáz, és megtizedel egy gettót. Azoknak a fiai, akiket ki akartak irtani, maguk váltak kiirtóvá. Erre nincsen mentség, és kevés az az érv, hogy Izraelnek joga van a biztonsághoz. Aki akarja, láthatja, hogy manapság senki nem képes veszélyeztetni Izrael biztonságát vagy a létezését. Ez nyilvánvalóan látszik a szárazföldi erők aránytalanságából; nyilvánvalóan látszik a halottak és sebesültek számából; nyilvánvalóan látszik abból a támogatásból, amivel a nyugat folyamatosan elárasztja Izraelt. Ennek a mészárlásnak az egyetlen célja, hogy megakadályozza a palesztin állam létrejöttét. Ezzel megölik a békét, meg kell tehát állítanunk Izraelt!

 
  
MPphoto
 

  Stefano Zappalà (PPE-DE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani a Tanács soros elnökének és a cseh külügyminiszternek, amiért még mindig velünk vannak; nem nagyon vagyunk itt a Parlamentben hozzászokva ilyen jelenléthez, mint amit ma a cseh elnökség részéről tapasztalunk.

Úgy vélem, hogy Muscardini asszonynak igaza van; akik nem tudják, hogy állnak a dolgok abban a térségben, és akiknek pontos véleményt kell tudniuk alkotni, azoknak tanácsolom, hogy menjenek és nézzék meg élőben, mi történik ott, akár turistaként, akár más célból. Néhányan jártunk már Palesztinában különböző körülmények között, az Abu Mazen-választások vagy más választások megfigyelőjeként, és úgy vélem, hogy már önmagában az pontos képet ad a dolgok állásáról, hogy az ember személyesen látja a dolgokat.

Úgy gondolom, hogy végig, mialatt ezek az események történtek – nem új keletűek, már évtizedek óta tartanak – mi magunk voltunk ennek a nyugati világban az egyedüli vesztesei, mivel soha nem foglalkoztunk komolyan ezzel a problémával, és soha nem próbáltuk megoldani; továbbra is úgy tekintünk rá, mint két egymással szemben álló fél problémájára.

Sokszor jártam Palesztinában, és többször voltam Izraelben is, ismerem tehát a helyzetet, ha nem is tökéletesen, de elég jól, és szerintem valójában nem két fél érintett az ottani helyzetben, hanem három. Ebben a konkrét esetben a probléma a terroristák és Izrael állam között áll fenn, a palesztin emberek pedig kettejük között állnak, mint áldozatok. A Hamász nem a palesztin embereket képviseli; talán egy részüket képviseli, de egészen bizonyosan nem az egész palesztin népet képviseli.

Láttam egy filmet, amit, remélem, a Ház sok tagja is látni fog; a film bemutatja az összes izraeli áldozatot, köztük gyerekeket és mindenféle korú embereket, a Hamász által kilőtt rakéták áldozatait, amelyek továbbra is hullnak. Nem véletlen, hogy akkora különbség van a Gázai övezet és Ciszjordánia között.

Észrevételemet a Tanács soros elnökének szánom, valamint nagyszerű biztosunknak, aki Európát képviseli. Úgy vélem, hogy a helyzetet megfelelően kell kezelnünk. Szerintem a legfontosabb most az, hogy megszilárdítsuk Abu Mazen helyzetét; ő ebben az egész helyzetben a leggyengébb szereplő, és a palesztinok, akik ebben az ügyben semmit nem számítanak. Úgy gondolom, hogy a valódi vesztesek mi vagyunk, mindannyian.

 
  
MPphoto
 

  Maria-Eleni Koppa (PSE). - (EL) Elnök úr! A közvélemény egész Európában egy dolgot kér az Uniótól: állítsuk meg a palesztin nép lemészárlását! Az esztelen erőszakot el kell ítélnünk, bárhonnan jöjjön is, következetesnek kell ugyanakkor lennünk, és be kell ismernünk, hogy Izrael rendkívül nagymérvű állami terrorizmussal válaszol. Tűrhetetlen az Izrael részéről tapasztalt aránytalan megtorlás, a nemzetközi és humanitárius jog fogalmainak szembetűnő semmibevevése.

Elfogadhatatlan, hogy fehér foszforos bombákat és kísérleti fegyvereket vetnek be civilek ellen, és embertelenség, hogy ártatlan nők és gyermekek a célpontok. Ha ez Afrikban történt volna vagy a világ más részén, azonnal reagáltunk volna, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata kötelező erejű lenne. Izrael esetében azonban megelégszünk nyilatkozatokkal és meddő vitákkal.

Úgy vélem, hogy minden politikai eszközt be kell vetnünk, beleértve a társulási megállapodást is, hogy rábírjuk Izraelt, vessen véget a palesztin nép elleni törvénytelen erőszaknak, és ne akadályozza tovább a humanitárius segélyhez való hozzáférést.

Nem lehetünk pusztán szemlélői az eseményeknek, mert azzal cinkosok leszünk a mészárlásban. Az egyetlen megoldás az azonnali tűzszünet és a Gázába vezető humanitárius folyosók megnyitása, valamint párbeszéd megkezdése az összes fél részvételével.

 
  
MPphoto
 

  Struan Stevenson (PPE-DE). - Elnök úr! Az elmúlt két hét borzalmas gázai eseményei kiváltották a nemzetközi közösség rosszallását Izraellel szemben. Láttuk, amint a mai vita során kollégáink egymással vetélkedve igyekeztek kifejezni haragjukat a zsidó állammal szemben.

Van azonban a Közel-Keleten egy ország, amelyik pontosan azt kapta, amit akart: Irán évek óta szállít rakétákat, lőszert és más fejlett haditechnikát a Hamásznak. Pénzzel és kiképzéssel segítette a Hamász harcosait. Célja az volt, hogy Izraelt belehajszolja egy szárazföldi háborúba, és a véres eredmény, a halott gyerekek borzalmas képei a TV képernyőjén és az újságokban, amelyek bejárták a világot, a legjobb toborzó tisztnél is eredményesebben működnek a fundamentalista iszlám és az iráni mullahok számára, akik egy globális iszlám mozgalomról álmodnak, amely egyesülten lép fel a nyugat ellen.

A Teheránban uralkodó fasiszta rezsim a közel-keleti háború és terror elsőszámú támogatója, és a tragikus következmények pontosan megfelelnek Teherán várakozásainak. Az események elvonják az iráni lakosság figyelmét a gazdasági válságról, amelyet az olajárak csökkenése okozott, és elvonják a nemzetközi figyelmet arról, hogy a mullahok lázasan dolgoznak egy nukleáris fegyver kifejlesztésén. Irán külpolitikai célja az, hogy domináns regionális hatalommá váljon a Közel-Keleten. A totalitárius iszlám testvériség szigorú és nyugtalanító víziójának alávetve egyesíteni akarja az iszlám világot, ahol porba tiporják az emberi jogokat, a nők jogait és a szólásszabadságot, és a nyugat szégyenletes módon semmit nem tett annak érdekében, hogy az iráni agresszióval szembe szálljon, vagy azt leleplezze. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a mullahok pénzelik a terrort, a nyugat pedig ennek láttán mindent elkövetett, hogy Teheránnak kedvében járjon, még abba is beleegyezett, hogy teljesítse legfőbb követelését, és megbénítsa a legnagyobb iráni ellenzéki mozgalmat, az Iráni Népi Mudzsaheddint azzal, hogy felveszi az EU terrorista szervezeteket tartalmazó listájára. Ennek véget kell vetni.

 
  
MPphoto
 

  Richard Howitt (PSE). - Elnök úr! Először is tisztázzuk azt, hogy ez a Parlament ma támogatni fogja az ENSZ Biztonsági Tanács 1860. sz. határozatát. Ezt a határozatot haladéktalanul végre kell hajtani. Amint azt az egyik európai parlamenti képviselő elmondta, aki eljutott Gázába a blokádon keresztül, a tűzszünet és a visszavonulás nem elég. Természetesen azt akarjuk, hogy legyen vége a rakétatámadásoknak, és a terroristák is fejezzék be a mozgalmukat, de tűzszünetre és a blokád megszüntetésére van szükség ahhoz, hogy az emberek Gázában elkezdhessék élni az életüket.

Itt a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásáról van szó. A Human Rights Watch emberjogi szervezet és az Islamic Relief elmondták nekem, hogy a napi háromórás szünet egyszerűen szánalmasan kevés ahhoz, hogy a segélyt bejuttassák és szétosszák. Ez arányossági kérdés. A Save the Children szerint nem indokolható önvédelemmel, hogy a konfliktus kezdete óta 139 gyereket megöltek, és 1 271 megsebesült.

Üdvözlöm az EU izraeli küldöttjének, Ramiro Cibrian-Uzalnak azt a mai kijelentését, miszerint az EU és Izrael a fenti okok miatt egyelőre felfüggesztették a kapcsolatok fejlesztéséről folytatott tárgyalásokat. Jól tették.

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler (PPE-DE).(DE) Elnök úr! Először is azonnali és tartós tűzszünetre van szükség mindkét oldal részéről – ebben a Ház széles körben egyetért. Ezt követően azonban mi, az EU és a nemzetközi közösség, nem bízhatjuk a Gázai övezetben élő emberek sorsát egyedül a Hamászra és Izraelre.

A Hamász nem viseli szívén Gáza lakosainak az érdekeit, hiszen pontosan tudta, hogy Izrael válaszolni fog a folyamatos rakétatámadásokra – és nem csak a választási kampányok idején. A gázai felmérések szerint az elmúlt évben csökkent a Hamász politikai támogatottsága, és nőtt a Fatahé. Úgy tűnik, hogy a Hamász cinikus módon arra számít, hogy a palesztin áldozatok nagy számának hatására az áldozatok iránti szolidaritásból ismét nőni fog a Hamász politikai támogatottsága.

Izrael ugyanakkor szinte kizárólag saját polgárai érdekeivel törődik, ezért éri nemzetközi bírálat elsősorban az izraeli katonai hadművelet nagyságrendjét és azt, hogy az ország elfogadja a civil áldozatok nagy számát.

Nekünk, európaiaknak nem szabad tehát megállnunk ott, hogy letárgyalunk egy újabb tűzszünetet és finanszírozzuk az infrastruktúra helyreállítását. Már látom is magam előtt a biztos asszony módosító levelét: biztosra veszem, hogy a tervezete már elkészült, és készen áll arra, hogy benyújtsák a Költségvetési Bizottságnak.

Éppígy nem elég, ha csak szemmel tartjuk, hogy Egyiptom bezárja-e a Gázai övezettel közös határán húzódó alagútrendszert a fegyvercsempészek előtt. Felszólítom a Négyek valamennyi tagját, egy erős arab jelenlétet is beleértve, hogy vállaljanak közös kötelezettséget arra, hogy egy erőteljes békefenntartó mandátummal rendelkező csapatokat küldenek a Gázai övezetbe és a környező térségbe – a gázai emberek, Izrael és Egyiptom érdekében. Ezzel párhuzamosan magát a békefolyamatot is fel kell gyorsítani. Attól tartok, hogy ellenkező esetben egyre gyakrabban látunk majd olyan incidenseket, mint most Gázában, ezt pedig sem a palesztinok, sem az izraeliek nem érdemlik meg.

 
  
MPphoto
 

  Miguel Angel Martínez Martínez (PSE).(ES) Elnök úr! Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának spanyol tagjai elborzadva, fájdalommal és szégyenkezve figyelik a Gázában kialakult helyzetet, elkötelezettek ugyanakkor a béke megóvása, a legtöbbet szenvedők védelme, valamint a méltóság és remény fenntartása mellett.

Elborzaszt bennünket a megölt gyerekekről és a véget nem érő szenvedéstől megtört nőkről készült képek látványa, amelyek sorban követik egymást a gettóvá lett Gáza bombázását követően. Picasso ugyanezt a borzalmat festette meg Guernica című festményén, ami a Condor-légió Junkers gépei által hét évtizeddel ezelőtt lebombázott Guernicát ábrázolja.

Fájdalommal tölt el bennünket a rengeteg áldozat rendkívüli szenvedése. Szégyenkezünk, amiért senki – országaink, az Európai Unió és a nemzetközi közösség – nem volt képes először is megelőzni az általunk elítélt bűnös agressziót, másodszor pedig nem képes megállítani azt.

Szégyenkezünk és fel vagyunk háborodva a sok hazugság, a sok kétértelműség és a sok üres fecsegés miatt. Szégyenkezünk, mert pontosan tudjuk, mi történik, mégsem lépünk fel a szükséges erővel és következetességgel. A történelem sok embertől követel majd magyarázatot, mint bűnrészesektől, ha másért nem, hát a mulasztásaikért.

Mint mindig, most is jobb a későn, mint a soha, és mivel a reményt soha nem szabad feladni, az Európai Uniónak támogatnia kell a megkésett biztonsági tanácsi állásfoglalást. Biztosítani kell az állásfoglalás szigorú betartását, és szigorúan be kell tartanunk az Izraellel kötött társulási megállapodásunkat, amely rendelkezik arról, hogy a mostanihoz hasonló események bekövetkezése esetén a megállapodást fel kell függeszteni.

Mellékesen, a Hamász lenne a felelős azért is, hogy a média hallgat, és még nem hallottam, hogy bárkit is elmarasztaltak volna?

 
  
MPphoto
 

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). - Elnök úr! Azzal kezdeném, hogy legmélyebb együttérzésemet fejezem ki minden ártatlan embernek, éljenek akár Izraelben, akár Gázában, akik az elmúlt hetekben és hónapokban megszenvedték ezt a konfliktust. Ügyelnünk kell ugyanakkor arra, hogy természetes emberségünk és teljesen jogos aggodalmaink ne torzítsák el a látásmódunkat, és fel tudjuk mérni az előttünk álló helyzet valódi természetét.

A Hamász Gázában terrorista hűbérbirtokot hozott létre: nem tűri meg a sajátjától eltérő nézeteket, meggyilkolta azokat a palesztinokat, akik szemben álltak vele, kettéosztotta a Palesztin Nemzeti Hatóságot, nem volt hajlandó abbahagyni az izraeli civilek elleni terrortámadásokat, nem volt hajlandó elismerni Izrael létezési jogát, nem volt hajlandó elismerni a korábban letárgyalt béke-megállapodásokat. Hanan Ashrawi szavai jutnak eszembe, amelyek három évvel ezelőtt hangzottak el, amikor a palesztin választásokat követtem figyelemmel. Ő előre látta, hogy a sötétség erői veszik át a hatalmat – milyen igaza volt!

Nem szabad meglepődnünk azon, hogy a Hamász egyik parlamenti képviselője büszkén jelenti ki, hogy a halál „iparág” volt a palesztin nép számára. Az öngyilkos bombázók alkalmazására és arra utalt, hogy szándékosan élő pajzsként használták a civil lakosságot a potenciális katonai célpontok védelmére. A civilek ilyen jellegű felhasználása természetesen a nemzetközi humanitárius jog közvetlen megsértése.

Mit várunk Izraeltől, mit tegyen egy ilyen hajthatatlan, érzéketlen és gyűlöletes ellenséggel szemben, miközben polgárai állandóan terrortámadásoknak vannak kitéve? A nemzetközi közösség ezzel nem sokat törődött. Amikor Izrael erőszakmentesen lépett fel, például blokádokat vezetett be, vagy elvágta az elektromos ellátást, akkor megfenyítették. Most, amikor a Hamász provokációjára katonai fellépéssel válaszolt, érzi a nemzetközi rosszallás súlyát.

A szomorú valóság az, hogy a palesztin néppel sok éven át gyalázatosan bántak azok, akik a Palesztin Nemzeti Hatóság területét irányítják, a nemzetközi közösség, amely eltűrte a szélsőségességet és a korrupciót, és az arab világ, amely a gyakorlatban évtizedeken keresztül semmit nem tett annak érdekében, hogy az életüket vagy a kilátásaikat javítsa.

Egy közel-keleti Marshall-tervre van szükség. A palesztinoknak nemcsak békefenntartókra van szükségük, hanem egy korrupciótól mentes, rendes polgári közigazgatásra is. A polgári közigazgatást nemzetközi ellenőrzés alá kell helyezni, de mindenekelőtt el kell vágni minden terrorista utánpótlási vonalat – fegyvereket, pénzt, politikai engedményeket.

 
  
  

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 

  Proinsias De Rossa (PSE). - Elnök úr! Egyetértek azzal, amit Van Orden úr mondott a Hamászról, de a helyzet az, hogy amit elmondott, abból semmi nem indokolja azt, hogy Izrael civileket bombázzon. Ez a lényeg: meg kell állítanunk a bombázást, akár a Hamásztól jön, akár Izraeltől.

Remélem, hogy a vitánkat kísérő állásfoglalás határozott többséget kap majd itt a holnapi szavazáson, remélem továbbá, hogy ennek hatására a Bizottság és a Tanács határozottabb nyomást gyakorol majd mind Izraelre, mind a Hamászra, hogy vessenek véget az öldöklésnek. Amióta Izrael kivonult Gázából, a terület a világ legnagyobb börtönévé változott, az elmúlt három hétben pedig mészárszék lett belőle, ahol illegálisan vetnek be terrort terror ellen, ölnek meg civil férfiakat, nőket és gyerekeket, és közben megölik annak a lehetőségét, hogy működhessen egy kétállamos megoldás.

Mindaddig, amíg Izrael nem kezd konstruktív és tényleges tárgyalásokat szomszédaival és az összes megválasztott palesztin képviselővel, a Hamászt is beleértve, addig az Európához fűződő kapcsolatait nem lehet fejleszteni. Európának egyértelművé kell tennie, hogy a Gáza ellen folyó háború fokozódása a háborúra adott reakciónk fokozását fogja maga után vonni.

 
  
MPphoto
 

  Kinga Gál (PPE-DE). (HU) Tisztelt elnök úr, Bizottság, Tanács, képviselő kollégák! Cinikusnak tartom, ahogy a gázai válság kapcsán a felek viselkednek. Cinikusnak és elfogadhatatlannak tartom, hogy a Hamász élő pajzsként használja a civil lakosságot, nem kímélve a gyermekeket sem. Cinikusnak és embertelennek tartom az izraeli álláspontot, amelyik önvédelemre hivatkozva aránytalan eszközökkel él, amikor halomra lövi a gázai civil lakosságot, leginkább sújtva és nem kímélve a gyermekeket sem.

Cinikusnak és hazugnak tartom azt a nemzetközi diplomáciát, tisztelet a kivételnek, amelyik látszatot igyekszik fenntartani, de ennyi nap után sem tudja elérni a polgári lakosság, a segélyszervezetek védelmét, és sajnos nem tudja megvédeni a gyermekeket sem.

A gyermekekért emelek szót, mert nem létezhet olyan cél, amelyik szentesítheti ártatlan életek értelmetlen kioltását. Számunkra minden gyermek élete egyformán értékes kell, hogy legyen, a határ bármelyik oldalán éljen is. Ez az alapaxióma, amit minden szembenálló félnek egyaránt és egyformán fontosnak kell tartania, ha valaha is őszintén békét akar a térségben.

Az emberi élet tisztelete, a civil lakosság védelme mint érték elfogadása, a humanitárius segítségnyújtás elősegítése lehet az az alap, amin keresztül el lehet jutni egy tartós tűzszünethez, egy palesztin megbékéléshez és egy tartós palesztin–izraeli békéhez.

 
  
MPphoto
 

  Gay Mitchell (PPE-DE). - Elnök úr, a Hamász terrort szabadított Izrael polgáraira, és kiprovokálta a megtorlást. Innen a távolból úgy tűnik, hogy néhányan közülük szeretik az új civil – többek között gyerek – mártírokat és a nyilvánosságot, amit ezáltal az ügyük kap, bármilyen borzalmas legyen is ezt a helyesen gondolkodó embereknek elfogadni.

Soha nem pártoltam a terrorizmust, és nem bírálom Izraelt, amelynek joga van a békés egymás mellett éléshez a régióban, de teljesen érzéketlennek kellene lennünk ahhoz, hogy ne érezzünk felindulást és erkölcsi szégyent annak láttán, ami jelenleg Gázában történik. Az izraeli válasz abszolút aránytalan, és különösen szégyenletes, hogy kisgyerekek halnak meg.

Eddig nem elleneztem az új EU–Izrael megállapodást. Hiszek abban, amit a dalai láma tanácsolt itt a Parlamentben az elmúlt hónapban, miszerint úgy hathatunk a legjobban Kínára Tibet ügyében, ha jó kapcsolatokat ápolunk vele. Szerintem ugyanez igaz az EU–Izrael közötti kapcsolatokra is, de hogyan érhetnénk el, hogy figyeljenek ránk, és kifejezésre juttathassuk, milyen visszatetszést váltott itt ki az események nagyságrendje?

Ehhez még hozzátenném, hogy tegnap a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság együttes ülésén a résztvevők között kiosztottak egy feljegyzést a régió humanitárius szükségleteiről. Kérem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gondoskodjanak egy teljesen átfogó humanitárius segélycsomag összeállításáról, hogy az első adandó alkalommal beléphessünk oda és segíthessünk ezeknek a szenvedő embereknek.

 
  
MPphoto
 

  Karel Schwarzenberg, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr! A vita elején szóba került, hogy vajon kell-e kapcsolatot keresnünk a Hamásszal. Nem hiszem, hogy már itt lenne az ideje. A Hamász az elmúlt hónapokban még mindig határozottan terrorista szervezetként viselkedett. Amíg így viselkedik, addig az Európai Unió képviselői nem léphetnek vele hivatalosan kapcsolatba.

Bevallom, mint idős ember, már sok terrorista szervezetet láttam csírájából kifejlődni, amelyek aztán többé-kevésbé elfogadhatóvá váltak, míg végül elfogadta őket a nemzetközi közösség. Láttam ilyet Afrikában. Láttam ilyet Írországban. Láttam sok helyen. Ilyen előfordul. De legelőször is abba kell hagyniuk a terrorista szervezetekre jellemző cselekedeteket. Majd akkor hajlandó leszek szóba állni a Hamásszal vagy bárki mással, de addig nem, amíg úgy viselkednek, mint egy terrorista szervezet.

Azt hiszem, hogy ezt fontos rögzíteni, mert az Európai Unió nem engedhet az elveiből. Vannak arra módszerek, hogy az elképzeléseikről értesüljünk, vannak közvetett kapcsolataink a régió politikusaival, akik kapcsolatban állnak velük, ami fontos és jó dolog, de még nem jött el az idő az Európai Unió számára, hogy közvetlen kapcsolatot létesítsen a Hamásszal. Úgy vélem, hogy ebben a kérdésben hajthatatlannak kell lennünk.

Más tekintetben komoly dicséret illeti Egyiptomot az erőfeszítéseiért és a kemény munkáért, mert fontos szerepet játszott az elmúlt hetekben és napokban abban, hogy sikerüljön tűzszünetet elérni, sőt, talán fegyverszünetet is, ami a folyamat legvégén békét hozhat a térségben. Tudom, milyen nehéz kérdés ez. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk az egyiptomiakkal. Tisztában vagyunk vele, milyen fontos munkát végeznek, és ehhez szeretnék nekik gratulálni.

Valaki azt kérdezte, hogyan segíthetünk a régióban? Először is, azok, akik ott vannak a helyszínen, pontosan megmondják nekünk, hogy mire van szükségük. Nem nekünk kell eldöntenünk, hogy mit kellene adnunk. Nekik kell kérniük tőlünk és az Európai Uniótól. Több európai uniós tagállam kijelentette, hogy minden lehetséges módon kész segíteni – műszakilag, tanácsadókkal, bármilyen szükséges eszköz elkészítésével –, de ehhez mindenekelőtt az érintett államok beleegyezése kell. Ez az első feladat.

Elhangzott egy fontos javaslat arról, hogy szükség lenne egy közel-keleti Marshall-terv elkészítésére. Szerintem ez egy kiváló ötlet, foglalkoznunk kellene vele. Ennek a régiónak valóban szüksége van olyan ötletek tárházára, amely a háborút követően Európának is sokat segített.

Ferrero-Waldner asszony és mások is említették a misszió eredményeit. Úgy vélem, hogy sok mindent elértünk, és szeretném még egyszer elismerésemet kifejezni Ferrero-Waldner asszonynak, aki küldöttségünkben humanitárius téren a munka oroszlánrészét végezte; ezen a téren még most is működik, amit elértünk. De lássunk világosan, még ezek a nagyon nehéz, Közel-Keleten folyó tárgyalások is azon a terven alapulnak, amit már korábban, küldöttségünk közel-keleti látogatása során összeállítottunk. Ez alapvetően azzal foglalkozik, hogy hogyan kellene a békét megszervezni, és mire van szükség. A tervünk azon alapul, amit akkor megállapítottunk, majd a partnereinkkel megbeszéltünk.

Szóba került az Izraelhez fűződő kapcsolataink fejlesztése. Mint tudják, ezt a döntést az Európai Unió Minisztereinek Tanácsa hozta meg 2008 júniusában. Ezen csak akkor lehet változtatni, ha az Európai Unió miniszterei határozatuk megváltoztatása mellett döntenek. Ezt még az Európai Unió egyik igen tiszteletreméltó jeruzsálemi képviselőjének a szavai sem változtathatják meg. Bevallom, hogy a jelenlegi helyzetben túl korai lenne arról beszélni, hogyan fejlesszük a kapcsolatainkat Izraellel, és hogy kellene-e a belátható jövőben csúcstalálkozót tartanunk? E pillanatban valóban vannak ennél sürgetőbb és fontosabb kérdések is, amelyeket meg kell oldanunk. Megismétlem, a döntést a Miniszterek Tanácsa hozta, ez van.

Mit tehetünk, hogy megállítsuk Izraelt? Legyünk őszinték – nem sokat. Izrael teszi, amit tesz, és én, mint Izrael örök barátja, ezt kijelenthetem, és őszintén mondom, nem vagyok boldog attól, amit jelen pillanatban csinál. Úgy gondolom, hogy ez a politika Izraelnek is árt. Ez az egyik dolog, de az Európai Uniónak igen kevés lehetősége van azon kívül, hogy nagyon világosan és nagyon őszintén beszél, és megkéri a partnereinket, hogy fejezzék be. A megoldást a partnereinknek kell megtalálniuk a Közel-Keleten, Izraelnek, Egyiptomnak és a többi érintett félnek. Az Európai Unió segíthet ebben. Az Európai Unió segíthet azzal, hogy ha megvalósul a tűzszünet, akkor mindenféle segítséget felajánl a kitűzött célok megvalósítása érdekében: ilyen a csempész-útvonalak lezárása, az alagutak lezárása, a tenger védelme stb. Az Unió sokféleképpen segíthet Gázában, például az újjáépítésben vagy a humanitárius segély előmozdításában. Az Európai Unió ezt mind megteheti, de legyünk egészen őszinték, sem hatalmunk, sem eszközeink nincsenek arra, hogy megálljt parancsoljunk. Úgy gondolja a Parlament, hogy a Közel-Keletre küldhetünk egy hatalmas fegyveres erőt, hogy állítsa meg a harcoló feleket? Nem. Nincs erre lehetőségünk, és mind Izrael, mind a Hamász más hatalmaktól függ, nem európai hatalmaktól. Izraelnek hatalmas szövetségesei vannak Európán kívül is. A lehetőségeinknek vannak határai, nem tudunk mindent elérni. Segíthetünk, közreműködhetünk, felajánlhatjuk a szolgálatainkat, lehetünk nagyon elkötelezettek. E tekintetben már rengeteg mindent elértünk. De a lehetőségeinket nem szabad túlértékelni.

 
  
MPphoto
 

  Sajjad Karim (PPE-DE). - Elnök úr! Izrael azt állítja, hogy az önvédelemhez való jogát gyakorolja. Ha ez a helyzet, akkor be kell tartania az igazságos háború alapelveit, többek között az arányosságot.

Teljesen nyilvánvaló az a tény, hogy Izrael ezt nem veszi figyelembe, mi pedig teljesen nyilvánvalóan rosszul tesszük, hogy ezt a tényt nem vesszük figyelembe. Foszfort használni civilek ellen a civilizáció nevében, nem összeegyezethető.

Világos, hogy az EU egyedül nem tudja ezt a problémát megoldani. Van viszont a teremben egy fehér elefánt. Szükségünk van az USA elszántságára. Csalódást keltő válaszuk kiegyensúlyozatlan volt és igazságtalan. Izrael stratégiailag kiszámította ezeknek az akcióknak az időzítését, de január 20. hamar itt lesz, Obama úr. A világ vár, az EU pedig szolgálatkész partner!

Helyreállítja közös értékeinket vagy hagyja, hogy az igazságtalanság győzzön – már megint? Hajlandó együtt dolgozni velünk annak érdekében, hogy az érintettek védelemben részesüljenek? A palesztinok kérdezik Öntől – hogy lehet az, hogy az Ön hazája humanitárius segélyt kér a földön, de néma marad, amikor csak az égből hullnak a bombák?

Azoknak a kollégáknak, akik kizárólag katonai eszközökkel akarják megtörni a Hamászt: menjenek el, és nézzék meg Gázát és Ciszjordániát! Élesszék fel magukban újra az elemi emberséget, és látni fogják, mitől lett erős a Hamász.

Nem így kell Izraelnek és a palesztinoknak segíteni. Az azonnali tűzszünet csak a szükséges kezdet.

 
  
MPphoto
 

  Colm Burke (PPE-DE). - Elnök úr! Teljesen világos, hogy a konfliktusban érintett felek nem tartják be a nemzetközi humanitárius jogot, és hogy Gáza civil lakossága ezért igen súlyos árat fizet. A nemzetközi jogban szükség van elszámoltathatóságra akkor, amikor nem tartanak tiszteletben olyan háborús alapelveket, mint az arányosság és a megkülönböztetés-mentesség. Az igazságos háború egyik tantétele úgy szól, hogy a tetteket az arányosság elvének kell irányítania. Az alkalmazott erőnek arányosnak kell lennie az elszenvedett igazságtalansággal. Sajnos nagyfokú nemtörődömséget tapasztaltunk az izraeliek részéről. Elismerem ugyan a tényt, hogy a Hamász kezdte a rakétatámadásokat Izrael ellen, az izraeli válaszlépés azonban véleményem szerint aránytalan. A számok magukért beszélnek: több mint 900 palesztint öltek meg, ezzel szemben lényegesen alacsonyabb számú izraelit. Izraelnek – a nemzetközi joggal összhangban – azonnal el kell ismernie, hogy felelősséggel tartozik az általa alkalmazott erő mértékéért.

Másfelől nem feledkezhetünk el arról, hogy a Hamász még mindig ott szerepel az EU terrorista szervezeteket tartalmazó listáján, és továbbra sem hajlandó lemondani a fegyveres küzdelemről. A Hamász ráadásul következetesen megtagadta, hogy elismerje Izrael létezési jogát. A Hamásznak és más palesztin fegyveres csoportoknak el kell ismerniük, hogy Dél-Izrael népének joga van bombatámadások nélkül élni.

 
  
MPphoto
 

  Nickolay Mladenov (PPE-DE). - Elnök úr! Azok számára, akik figyelemmel kísérik az izraeli-palesztin konfliktust, talán most jött el az idő, amikor kísértést érzünk arra, hogy feltegyük a kezünket és kétségbeesve sikítsunk. Nem hiszem persze, hogy ezt kellene tennünk, hiszen az emberségünk legnagyobb próbatétele most az, hogy valóban megértsük az előttünk álló problémákat.

Az első probléma, hogy az Izrael elleni bombatámadások beszüntetése nélkül nem találhatunk tartós megoldást erre a konfliktusra. A második probléma, hogy nem lehet a konfliktusnak tartós megoldása anélkül, hogy Gázát megnyitnák a humanitárius segély előtt. Peres elnöknek teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy Gázát meg kell nyitni a segély előtt ahelyett, hogy bezárnák a rakéták előtt.

Azt hiszem, hogy ez a lényeg, és ezzel mindenki egyet is ért. Nem állhat vissza a korábbi status quo, és ezen a téren szerintem sok mindent tehetünk. Először is, a Parlament tárgyalóasztalhoz ültetheti a két oldalt; másodszor, felsorakozhatunk a Bizottság és a Tanács mögé, és támogathatjuk az erőfeszítéseiket; végezetül pedig határozottan támogatnunk kell az egyiptomi tárgyalások irányvonalát, mivel ez az egyetlen irány, ami elvezethet a megoldás felé és ahhoz a tűzszünethez, amelyben jelenleg mindannyian reménykedünk.

 
  
MPphoto
 

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr! Nemcsak ennek a Háznak a tagjait háborították fel a gázai események. Az európai közvélemény is nagyon régóta háborog már a Gázában élő emberek szenvedése és az izraeli blokád miatt. Ez most kiegészül a folyamatos támadásokkal, és az ártatlan civilek, különösen a nők és gyermekek ellen elkövetett elborzasztó izraeli katonai erőszakkal. A világközösség azonnali tűzszünetet követelő felhívásai süket fülekre találnak.

A palesztinoknak sürgősen élelemre, orvosi segítségre és biztonságra van szükségük. A legkevesebb, amit Izrael tehet, hogy betartja a nemzetközi jog elveit. Ha ezt nem teszi, Izraeltől meg kell vonni a nemzetközi közösség minden megmaradt támogatását.

Sajnálatos, hogy az ENSZ határozatát félretették. Sajnálatos az is, hogy az EU még mindig keresi a szerepét. Talán megtalálhatja, ha keményebb intézkedéseket tesz, mint eddig. Nem elég csak felfüggeszteni a kapcsolatok fejlesztését. Van befolyásunk. Jelentős kereskedelmi partner vagyunk. A régióban az egyik legnagyobb finanszírozó vagyunk. Be tudjuk tehát tölteni a szerepünket!

 
  
MPphoto
 

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr! Erkölcsileg elfogadható és megbocsátható-e a nemzetközi jogban, hogy Izrael Állam a Hamász terroristáinak semlegesítésére tett igyekezetében komoly katonai fellépést indít 1,5 millió csapdába ejtett, ártatlan civil ellen, melynek során terrort alkalmaz és súlyosan megsérti az ENSZ egyezményeit és az emberi jogokat? Összhangban áll-e egy ilyen fellépés olyan uniós értékeinkkel, mint a jog érvényesülése és a demokrácia? Valóban olyan erős az izraeli lobby, hogy képes gyakorlatilag tétlenségre kárhoztatni az USA-t és az EU-t, hogy csak nézzék, amint elmondhatatlan embertelenségeket követnek el a terror elleni küzdelem nevében?

Ha a felsorolt kérdésekre „igen” a válasz, akkor mindannyiunknak meg kell dicsérnie az izraeli kormányt bátorságáért a gázai tetteik miatt. Ha a válasz „nem”, akkor határozottan és világosan el kell marasztalnunk Izraelt, és gyors, hatékony lépéseket kell tennünk ellene, beleértve a kereskedelmi szankciókat is, annak érdekében, hogy véget vessünk a Gázában zajló mészárlásnak most, és a jövőre nézve egyaránt. Határozottan nem értek egyet a miniszterrel, aki távozott, és aki azt mondta, hogy valójában igen keveset tehetünk. Sok mindent tehetünk, kell is tennünk.

 
  
MPphoto
 

  Christopher Beazley (PPE-DE). - Elnök úr, engem 25 évvel ezelőtt választottak be ebbe a Házba. Talán a mostani a legfontosabb vita, amiben valaha részt vettem. Biztos asszony, remélem, hogy nagyon figyelmesen hallgatta a Külügyi Bizottságot tegnap este, ma pedig a Parlamentet. Remélem, hogy Ön is válaszolhat majd a vitában, és Schwarzenberg soros elnök úrral ellentétben elmondja, hogy jelen esetben az Európai Unió igenis gyakorolhat erkölcsi hatalmat az agresszor felett.

Az izraeli emberek igazságos és tisztességes emberek, akik sokat szenvedtek az évszázadok során ezen a kontinensen. Meg fogják érteni, miért ajánlja a Miniszterek Tanácsának, hogy az EU függessze fel kapcsolatait az izraeli hatóságokkal, amíg a bombázást abba nem hagyják.

 
  
MPphoto
 

  Antonio Masip Hidalgo (PSE).(ES) Elnök úr! Teljes meggyőződéssel közölnünk kell Izraellel, hogy abba kell hagynia a gyilkolást, és lehetővé kell tennie a sebesültek ellátását és az áldozatok élelmezését. Meg kell nekik mondani, hogy annak, ahogyan Izrael a nemzetközi joghoz hozzááll, következményei lesznek az Európához fűződő kapcsolataira nézve.

Szeretnék gratulálni annak a néhány fiatal európai önkéntesnek, különösen Alberto Arcenak, akik Gázában dolgoznak, és együtt szenvednek az ott élő emberekkel. Európánk legkiválóbb értékeit, a szolidaritást és a szabadságot képviselik, és Európának is eszerint kell cselekednie ebben a szörnyű konfliktusban.

 
  
MPphoto
 

  Margrete Auken (Verts/ALE). - (DA) Elnök úr! Mindössze két dolgot szeretnék mondani. Először is szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy döntésünk kifejezetten kijelenti és megismétli, hogy felfüggesztettük a kapcsolatok fejlesztéséhez adott támogatásunkat, és nagyon remélem, hogy nem megy minden egyszerűen tovább a maga útján, mintha mi sem történt volna, csak mert az elnökség ezt mondja. A második dolog az, hogy Izrael soha nem teljesítette azt, amit a tárgyalásokkal kapcsolatban megígért. Azért nem volt tűzszünet, mert Izrael valójában nem szüntette meg a blokádot az alatt az idő alatt, és úgy gondolom, hogy Annapolist is fel kell idéznem, ahol Izrael ígéretet tett a betelepülési tevékenység befagyasztására. Mi történt valójában? Egyszerűen fogta magát és megnövelte a települések arányát. A települések építésének üteme soha nem volt olyan gyors, mint Annapolis óta, és szerintem addig, amíg a földön nincsen előrelépés, addig nem fogjuk tudni rávenni a Hamászt, hogy olyan szabályok szerint játsszon, amilyenek szerint mi szeretnénk, ezért biztosítanunk kell, hogy Izrael teljesíti az alku rá eső felét.

 
  
MPphoto
 

  Peter Šťastný (PPE-DE). - Elnök úr! Tartottunk tegnap egy együttes ülést az Izraellel fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttséggel és a PLC-vel, és könnyű elképzelni azt az intenzitást, érzelmeket, vádaskodást – és a javasolt megoldásokat –, amelyeket 18 napi gázai háború és mintegy 1 000 haláleset után tapasztaltunk.

A helyzet az, hogy Izraelnek, miután várt nyolc évet, és „elnyelt” mintegy 8 000 rakétatalálatot, amely egymillió polgárt tartott rettegésben a gázai határ mentén, végül elfogyott a türelme. Elkezdték biztosítani polgáraik biztonságát, mivel ahhoz minden joguk megvan, ez a kötelességük. A Hamász terrorista szervezet, ő a valódi bűnös, teher a Gázában élő palesztin nép számára. A megoldás kulcsa egy megerősített Négyek, de főként az új USA adminisztráció és egy erősebb, integráltabb EU közös erőfeszítéseinek a megkétszerezése.

Üdvözlöm a cseh elnökséget, prioritásaikat és a régióban tanúsított haladéktalan és aktív fellépésüket.

 
  
MPphoto
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE) . – (RO) Ez a nagyon régóta tartó konfliktus olyan problémákon alapul, amelyek részben területi jellegűek, részben a kulturális különbségekből adódnak, amelyeket időnként túlhangsúlyoznak. A hosszú távú megoldás egy védett, biztonságos Izrael állam, és mellette egy fenntartható palesztin állam. Ezt a megoldást azonban nem lehet terrortámadásokon vagy fegyveres fellépéseken keresztül elérni.

A normális élethez a palesztin népnek létre kell hoznia saját államát, amelynek demokratikus intézményeken és jogállamiságon kell alapulnia, ami biztosítaná a gazdasági fejlődést. Fel kell hagyniuk a terrorista cselekményekkel, és egy normális politikai légkör megteremtésével kell foglalkozniuk, amely lehetővé teszi az állam vezetésére alkalmas politikusok megválasztását, akik valóban szeretnék ezt a konfliktust tárgyalásos úton rendezni.

 
  
MPphoto
 

  Bairbre de Brún (GUE/NGL). (GA) Elnök úr! Szeretném támogatásomról biztosítani azokat, akik elítélik a támadásokat, és kifejezni szolidaritásomat Gáza népével.

Schwarzenburg miniszter úr szerint az Európai Unió nem sokat tehet. Az Európai Uniónak le kell tennie arról a szándékáról, hogy fejlessze az Izraelhez fűződő kapcsolatait, a jelenleg hatályos megállapodásokat pedig törölni kell addig, amíg Izrael nem teljesíti a nemzetközi jog értelmében rá háruló kötelezettségeket.

Már a legutóbbi erkölcstelen támadások előtt is éveken át tanúi voltunk a palesztin nép kollektív megbüntetésének. A Gáza ellen irányuló támadások nagyságrendje és jellege, amelyet egy modern hadsereg hajt végre ostromlott, az elszigeteltség és az ostrom következtében már amúgy is gyenge emberek ellen, teljesen elborzasztó. Tévedés ugyanezeket az embereket hibáztatni – világosan ki kell jelentenünk, hogy a legnagyobb áldozatok itt az emberek, Gáza ártatlan népe.

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Nagy fájdalommal figyeljük a Gázai övezetben zajló eseményeket. Nem támogatjuk a Hamász harci és provokációs módszereit, de Izrael aránytalan eszközt választott arra, hogy megoldja a palesztin néppel fennálló vitáját. A nemzetközi jog elvei határozottan sérülnek. A konfliktusban érintett egyik fél sem érdekelt abban, hogy a másik fél számára megteremtse a békét. Mindkét fél csak a saját érdekeit nézi – ez nemzeti önzés.

A nemzetközi vélemény ellenzi a háború folytatását. Az Európai Uniónak és az ENSZ-nek, amelyet sok ország támogat, határozottan be kellene avatkozniuk. Ideje befejezni ezt a szerencsétlen háborút. Az izraeli csapatoknak vissza kell térniük a laktanyáikba. A Hamásznak nem szabad több rakétát kilőnie Izraelre. Biztosítanunk kell a sürgős humanitárius segélyt a civil lakosság számára, és el kell látnunk a sebesülteket, akiknek száma az elmondások szerint 3 000 fő körül van. Fel kell építenünk az országot, és segítenünk kell, hogy visszatérhessenek a rendes élethez. Ennek a forgatókönyvnek a megvalósítását kérem az Európai Unió és az Európai Bizottság jelenlegi vezetésétől.

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (PSE). - Elnök úr! Csak azt szeretném megkérdezni, hogy sor kerül-e még ma a gázvitára, vagy törölték a napirendről? Erre várunk. A napirenden a gázvita is szerepel, nem csak a közel-keleti vita. Levették a gázvitát a napirendről?

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ez a következő napirendi pont.

 
  
MPphoto
 

  Aurelio Juri (PSE). - (SL) Csalódást okozott a jelenleg a Tanács élén álló Cseh Köztársaság külügyminiszterének utolsó bejelentése. Természetesen minden reményünk a biztosunkban van. A halálos áldozatok száma azonban növekszik. Ha továbbra is így beszélünk, akkor egy héten belül talán 1 500 halott lesz.

A Hamásszal nem könnyű tárgyalni. Szerepel a terrorista szervezetek listáján, és nehéz fellépni ellene. Izrael ugyanakkor a barátunk, Izrael a partnerünk, és a nemzetközi közösség fontos tagja. Izraelnek tiszteletben kell tartania a nemzetközi döntéseket, az Egyesült Nemzetek határozatát, valamint barátai és partnerei ajánlásait. Ha ezt nem teszi, akkor a barátainak és partnereinek el kell tudniuk ítélni a tetteit, és szankciókat kell kilátásba helyezniük ellene.

 
  
MPphoto
 

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, rövid leszek, mivel a vita nagyon hosszúra nyúlt. Először is hadd mondjam el, hogy az Európai Uniónak, amely immár négy éve tagja a közel-keleti Négyeknek, megvan a maga szerepe, de természetesen nem a miénk a főszerep. Ez időnként mindannyiunk számára zavaró, különösen az ilyen nehéz pillanatokban, amikor az ember szeretne azonnal tartós és fenntartható tűzszünetet elérni, ahogy azt mi javasoltuk, de amikor sajnos azt mégsem lehet olyan gyorsan megvalósítani.

Szeretném Önökkel, ha bizonytalanul is, megosztani a rendelkezésemre álló legfrissebb információkat, ami a hírekben szerepelt, miszerint a tárgyalásokhoz közeli egyiptomi források azt jelentették, hogy a Hamász kedvezően reagált a legújabb egyiptomi javaslatokra. Valami elmozdulás mindenesetre van. Még nem vagyok egészen biztos abban, hogy ezt a hírt valóban megerősítették-e, de este 8-kor a Hamász is tart egy sajtókonferenciát. Remélhetőleg lesz előrelépés. Legalább is mindannyian ezt szeretnénk.

Másodszor, minden csalódottságunk ellenére az az egyetlen lehetőségünk, hogy továbbdolgozunk a béke érdekében. Tehát ezt fogjuk tenni. Amíg ennek a közel-keleti Négyeknek a tagja vagyok, addig elkötelezetten ki fogok állni emellett. Ezt csak közösen érhetjük el, segítenünk és fokoznunk kell emellett a palesztin megbékélés érdekében tett erőfeszítéseket, mert csak így számolhatók fel teljesen a gázai anomáliák.

Harmadszor, amint megvan a tűzszünet, megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy teljesen helyreállítsuk a lakosság számára a súlyosan szétrombolt alapvető szolgáltatásokat. Azt hiszem, most az a legfontosabb, hogy véget vessünk ennek a pusztításnak, megkezdjük az újjáépítést, és megpróbáljunk békét elérni.

Sokat beszéltünk erről, ezért nem nyújtom én is tovább, de én így gondolkodom, és remélem, hogy kedvező az időpont.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − A vita lezárásaként elmondom, hogy kaptam egy állásfoglalásra irányuló indítványt (1) az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján. A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Tekintettel arra a kegyetlenségre, ami a palesztin népre a Gázai övezetben lesújtott, és amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának legutóbbi határozata elítélt és elmarasztalt, az alábbiakat követeljük:

- Az izraeli hadsereg és az izraeli állami terrorizmus által elkövetett bűnök és az emberi jogok megsértésének határozott elítélése!

- Az Izrael által a palesztin nép ellen folytatott kíméletlen, semmivel nem igazolható agresszió világos elítélése!

- Az agresszió és a Gázai övezet lakosságát sújtó embertelen blokád megszüntetése!

- Sürgős humanitárius segítségnyújtás a palesztin lakosságnak!

- Az izraeli csapatok visszavonása az összes elfoglalt palesztin területről!

- Izrael tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot és az ENSZ határozatait, vessen véget a megszállásnak, a betelepítésnek, szüntesse meg az elválasztó falat, a gyilkosságokat, a fogva tartásokat, a kizsákmányolást és a számtalan megalázó cselekedetet, amelyet a palesztin nép ellen elkövet!

- Igazságos békét, amely csak akkor válhat valóra, ha tiszteletben tartják a palesztin nép független és szuverén államhoz való elidegeníthetetlen jogát, az 1967-es határokkal és kelet-jeruzsálemi fővárossal!

Palesztinában van egy gyarmatosító és egy gyarmatosított, egy agresszor és egy áldozat, egy elnyomó és egy elnyomott, egy kizsákmányoló és egy kizsákmányolt. Izrael nem maradhat tovább büntetlen!

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. A gázai konfliktusra adott reakciónak a jelenleginél kiegyensúlyozottabbnak kell lennie. A mértéktelen erőszakra nincs mentség, de alaposabban meg kell vizsgálnunk a konfliktus eredeti forrását.

A dolgok jelenlegi állása mellett a Hamásszal nem lehet tárgyalni. A terrorista csoportosulás, amely cinikus módon saját népét használja pajzsként a támadásokkal szemben, nem érdekelt abban, hogy valódi békéről tárgyaljon.

Figyelembe kell emellett vennünk, hogy a Hamász fontos szerepet vállalt azoknak a terrorista mozgalmaknak a láncolatában, amelyek elvezettek a Hezbollahhoz és a teheráni terrorista rendszerhez. A Hamászt tehát a Közel-Kelet törékeny stabilitásának szétzúzására irányuló szélesebb körű erőfeszítések részének kell tekinteni, amelyek célja ennek olyan fundamentalista, szélsőséges rendszerekkel való felváltása, amelyek elvben nem ismerik el Izrael létezéshez való jogát.

Azt kell látnunk, hogy valójában Izrael biztonságának a kérdése kapcsolódik az EU biztonságához is.

Az EU-nak mindenekelőtt arra kell felhasználnia a hatalmát, hogy a konfliktus gyökerét kezelje. Ahhoz, hogy elkerülhessük az arabok és izraeliek elleni további gyilkosságokat, az arab partnereknek feltétel nélkül el kell ismerniük Izrael létezési jogát, és segíteniük kell megállítani a szélsőséges mozgalmak és az eddigieknél is halálosabb fegyverek beszivárgását a régióba.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. (FI) Elnök úr! Vitathatatlan tény, hogy Gáza és Dél-Izrael polgári lakosságát megfosztották attól a joguktól, hogy emberi lényhez méltó módon élhessenek. Az egyik hírügynökség beszámolt két gyerek történetéről, akik az úton akartak átkelni Gázában. Nem néztek sem jobbra, sem balra, hogy lássák, jön-e valami az úton – felfelé néztek, mert attól féltek, ami az ég felől érkezhet.

Gáza súlyos humanitárius válságában nyilvánvalóan két fél is vétkes. A Hamász palesztin területeken elkövetett felelőtlen cselekedetei, az, ahogyan gyáván elrejtőzik a civil lakosság között, és a rakétatámadásaival elkövetett provokáció mind annak a jele, hogy a palesztin kormány nem tartható fenn. Izrael aránytalan támadása a már egyébként is gyenge és elkeseredett palesztin enkláve ellen újabb jele annak, hogy Izrael semmibe veszi nemzetközi humanitárius kötelezettségeit.

Fel kell szólítanunk egy azonnali, tartós tűzszünetre, amely véget vet ennek az őrületnek. Első lépésként Izraelnek be kell engednie a humanitárius segélyt Gázába, mivel az ottani életkörülmények javulása is része a hosszú-távú békéhez vezető útnak.

A közel-keleti Négyeknek lépéseket kell tenniük a helyes irányba, és ebben az új USA adminisztrációnak kell az utat mutatnia. Egyiptomnak különleges felelőssége van a határokkal kapcsolatok ügyek miatt, és reménykeltő az a közvetítő szerep, amit az Unió vonatkozásában betölt.

A világtörténelem azt mutatja, hogy a békére való törekvés a végén kifizetődik. Nem hátrálhatunk meg, nem alkalmazkodhatunk egy megoldatlan konfliktus gondolatához, és nem szokhatjuk meg ezt a gondolatot, mert nincs olyan, hogy megoldatlan konfliktus. A Nobel-békedíjas Martti Ahtisaari szerint a béke akarat kérdése. A nemzetközi közösség megpróbálhatja ezt az akaratot ösztönözni és előmozdítani, de csak az érintett felek válthatják valóra az akaratot is, a tartós békét is.

Biztos asszony, vigye el, kérem, ezt az üzenetet Európából: „Szentföld népe, mutasd meg, hogy békét akarsz!”

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. Van valami zavaró abban, hogy a világ láthatóan tehetetlen, és nem képes ártatlan gyerekeket megmenteni attól, hogy egy háborúban szétszaggassák őket.

Hiába minden szó, Gáza bombázása nem enyhült, és eddig 139 gyermek halálához, és 1 271 gyermek megsebesüléséhez vezetett. Ezek a megdöbbentő számok sajnálatos módon emelkedni fognak.

A Hamász Izrael ellen irányuló rakétatámadásai kiprovokálták a kívánt reakciót – ellentámadásokat és civilek halálát, valamint az álláspontok még határozottabb körülsáncolását.

Sajnálom, hogy ártatlan civileket használnak élő pajzsként. Ezt meg kell állítani.

Nem osztom meg a felelősséget – mindkét oldal követ el hibát, de hangsúlyozom az azonnali és hatékony tűzszünet szükségességét.

Létfontosságú, hogy akadálytalanul és haladéktalanul eljusson Gázába a humanitárius segítség.

Bárcsak felismerné az emberiség az ilyen háborúk hiábavalóságát!

A gázai halottakról készült minden egyes felvétel feltüzeli az arab világban élőket, ezért aggaszt, hogy elveszítjük a közel-keleti békefolyamat nélkülözhetetlen alapelemét: az úgynevezett kétállamos megoldást, vagyis azt, hogy egy független palesztin állam és Izrael békében létezzen egymás mellett. A nemzetközi közösségre hárul a feladat, hogy megkettőzze a megoldás meglelésére tett erőfeszítéseit.

 
  
MPphoto
 
 

  Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. (FI) Most valamennyien tanúi vagyunk annak, hogy izraeli katonák tömegesen mészárolnak le civileket Gázában. Mi, vagyis pontosabban sok jobboldali képviselő, szemet hunyunk az események felett. Mindez nem történhetne meg akkor, ha az Amerikai Egyesült Államok politikai jobbszárnyához tartozó elit és az EU nem hunyna szemet. A szemüket becsukók egyben azok is, akik a civilek gyilkosait felfegyverzik.

Ideje felvetnünk a kérdést, hogy nem kell-e megszakítanunk a diplomáciai kapcsolatokat azokkal, akik népirtást és etnikai tisztogatást követnek el?

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sógor (PPE-DE), írásban. – (HU) Aggodalommal tölt el, ami a Közel-Keleten történik. Mi szükséges a békéhez? Hány civil áldozat szükséges a valós fegyverszünethez? Bosznia-Hercegovinában legalább 10.000 kellett, hogy béketárgyalások legyenek, hogy békefenntartók érkezzenek a helyszínre, és megkezdődjék a leszerelés.

A napokban emlékeztünk meg Nagyenyed pusztulásáról. Ebben az erdélyi városban és környékén 160 évvel ezelőtt több ezer ártatlan civilt mészároltak le, gyermekeket, asszonyokat is. Azóta sem sikerült a többségiekkel együtt emlékezni az áldozatokra.

De talán eljön az idő, amikor izraeliek és palesztinok nemcsak együtt emlékeznek meg egymás áldozatairól, de együtt építenek tartós békét és jövőt is.

Addig is az EU számára marad a felelős példamutatás. Sokat kell tennünk a megbékélésért Európában is. Egyenrangú együttműködésre van szükség többség és kisebbség között. A legkevesebb az, hogy együtt emlékezzünk meg az áldozatokról. Az egyéni és kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén ugyancsak sok tennivalónk van az EU-n belül is.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. (PL) A januári plenáris ülésen az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el a Gázai övezetben kirobbant konfliktusról. A konfliktusban érintett mindkét oldalt azonnali és tartós tűzszünet létrehozására és a katonai tevékenység (Izrael katonai fellépése és a Hamász rakétái) szüneteltetésére buzdítottuk; a katonai cselekmények azt is megakadályozták egy ideig, hogy a segély és a humanitárius segítség átjusson a konfliktusban érintett terület polgáraihoz.

A konfliktusnak ezrek estek áldozatul, köztük civilek, nőket és gyermekeket is beleértve, akik már csaknem három hete szenvednek. Hiány van az alapvető szükségleti cikkekből, például ivóvízből és élelmiszerből. Az ENSZ létesítményeit támadások érték.

Az állásfoglalás a nemzetközi jog betartására szólít fel, ami megoldaná a fennálló konfliktust. Izrael a barátunk, és mint államnak joga van megvédeni magát, határozottan ki kell azonban jelenteni, és hangsúlyozni kell, hogy jelen esetben az általa alkalmazott eszközök rendkívül aránytalanok. Izraelnek szóba kell állnia a Hamásszal, tárgyalnia kell, mivel a korábbi módszerek nem működtek.

Az Európai Unió is nehéz feladat előtt áll: olyan mechanizmusokat kell találnia, amelyek elvezetnek a felek közötti párbeszédhez és megértéshez, hogy a konfliktus a lehető leghamarabb végleg lezáruljon.

 
  

(1)lásd a jegyzőkönyvet

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat