Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. január 14., Szerda - Strasbourg

12. A Szomáliai-félsziget helyzete (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság álláspontja a Szomáliai-félsziget helyzetéről.

  Alexandr Vondra, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr! Ezen a késői órán szeretnék néhány megjegyzést tenni a Tanácsnak a Szomáliai-félsziget helyzetéről kialakított álláspontjával kapcsolatban.

A Szomáliai-félsziget nyilvánvalóan kihívásokkal küszködő régió, amely megérdemli kiemelt és fokozott figyelmünket, tekintettel az EU-ra gyakorolt jelentős hatására. Az EU figyelemmel kíséri a régióbeli fejleményeket, és készen áll a fokozottabb szerepvállalásra a Szomáliai-félsziget országaiban.

Tudom, hogy a Parlament is követi a fejleményeket. Küldöttségük fontos látogatást tett tavaly Eritreába és Etiópiába, valamint Dzsibutiba. Tudomásom van a Szomáliai-félszigetről szóló állásfoglalásra irányuló indítványról is, amelyet részben az említett látogatás kapcsán dolgoztak ki. Ez egyértelműen megmutatta a régiónak és az európaiaknak az EU-n belüli fokozottabb elkötelezettséget a Szomáliai-félsziget iránt. A Tanács nevében üdvözlöm a Parlament szerepvállalását a Szomáliai-félsziget problémáinak megoldására irányuló erőfeszítéseinkben.

A Szomáliai-félszigeten többféle feszültségforrás is van, ezekre majd részletesebben is rátérek. A Tanács véleménye szerint azonban ezek a feszültségek a régión belül sokszor kapcsolódnak egymáshoz. A Tanács ezért szeretné feltárni a regionális kapcsolatokat a különböző fennálló konfliktusok között. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz ezek a konfliktusok?

Itt van először is az Etiópia és Eritrea közötti vita, amely talán az egyik alapvető oka az egész térség instabilitásának. Ez a következő formákban jelenik meg: az egymással szemben álló, háborúskodó csoportok támogatása Szomáliában; destabilizációs erőfeszítések egymás országaiban – megemlíteném Ogadent, és különösen Oromót Etiópiában; megjelenik továbbá a szudáni békefolyamat felélesztésének a támogatásában; Eritrea felfüggesztette a tagságát a Kormányközi Fejlesztési Hivatalban (IGAD).

És végül, de nem utolsó sorban a szomáliai konfliktus következtében alakult ki a világon napjaink egyik legsúlyosabb humanitárius helyzete. A kalóztevékenység fokozódása Szomália partjainál szintén ennek a konfliktusnak egy további súlyos következménye.

Egy másik komoly kérdés a természeti erőforrásokért – például a vízért és ásványi anyagokért – folytatott verseny a Szomáliai-félszigeten. Ez a jelenség növeli az állattenyésztők közötti konfliktusokat a különböző kulturális és etnikai csoportok által lakott területeken. Csökkenti emellett az élelmiszerbiztonságot és általánosságban növeli az emberek létbizonytalanságát, ez pedig hozzájárul a konfliktushoz és a migrációhoz.

Emellett komoly regionális kölcsönös függőségeket is megfigyelhetünk. Hadd említsek ezek közül néhányat! Ott vannak a határkonfliktusok, amit már említettem: az Etiópia és Eritrea, Szudán és Etiópia, valamint Dzsibuti és Eritrea közötti viták, amelyek a régió instabilitása forrásának tekinthetők. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a regionális együttműködés javítása hozzájárulna a nemzeti határok körül kialakult feszültség csökkentéséhez.

Az élelmiszerbiztonság ugyancsak a kölcsönös függőségek közé tartozik. Sajnos ez komoly gondot jelent a régióban. Az ismétlődő aszályok és áradások rettenetes hatással vannak a lakosságra. A regionális együttműködés ebben az esetben is enyhíthetné ezeknek a természeti jelenségeknek a hatásait.

Mint azt Önök is tudják, egyesek szerint ebből a problémából erednek a konfliktusok Darfúrban, Szomáliában és a Szomáliai-félsziget számos más térségében. Nem vagyok biztos abban, hogy ez mindent megmagyaráz, de úgy gondolom, hogy ezt a kérdést az összes országban és regionális összefüggésben meg kell oldani, igazságosan és átlátható módon.

A kalóztevékenység eredetileg a szomáliai tengerpart egy kis részére korlátozódott. A kalózok azzal érveltek, hogy halászati adót vetnek ki a szomáliai vizeken halászó hajókra. Bizonyára jól tudják, hogy ez a tevékenység az óta jelentősen kibővült, és ma már a Szomáliába tartó humanitárius segélyszállítmányokat és az Ádeni-öböl, illetve annál jóval távolabb eső területek tengerbiztonságát is fenyegeti, beleértve a Kenya és Tanzánia partjainál elhaladó hajókat is.

Számos egyéb kölcsönös függőség is létezik, amelyek komoly hatással vannak Európára és a Szomáliai-félsziget országaira, ilyenek például a terrorizmus és a migráció.

Akkor hát mit tesz az Európai Unió? Milyen kötelezettséget vagy szerepet vállalunk? A Tanács – amelyet ma van szerencsém itt képviselni – rendelkezésére álló legfőbb politikai eszköz a politikai párbeszéd, nemcsak az egyes országokkal, hanem más regionális szereplőkkel is, ilyen például az Afrikai Unió, a Kormányközi Fejlesztési Hivatal, az Arab Liga, valamint az Egyesült Államok és Kína, mint fontos országok.

A politikai párbeszéd az EU és a régió országai között a Cotonoui Megállapodás értelmében kölcsönös kötelezettség. Ez a párbeszéd alapvetően az EU érintett országokban lévő misszióinak vezetőin keresztül valósul meg. Igen fontos eszköz ez a Tanács számára, mivel ezáltal közvetlen kapcsolatba kerülhetünk az érintett országok hatóságaival. Lehetőséget kínál arra, hogy meghallgassuk a véleményüket, ugyanakkor világosan elmagyarázzuk az észrevételeinket és kifejezzük az egyes kérdésekkel kapcsolatban felmerülő aggályainkat. Különösen igaz ez a kormányzással és az emberi jogokkal kapcsolatos ügyekre. Ezek a fő kérdések.

Mindezeken felül a Tanácsnak rendelkezésére állnak az európai biztonság- és védelempolitika (EBVP) eszközei is. 2008 szeptembere óta a Tanács élt is ezekkel az eszközökkel a szomáliai partoknál folyó kalóztevékenység elleni küzdelem során, először a brüsszeli székhelyű EU NAVCO koordinációs egységen keresztül, majd 2008 decembere óta az EU NAVFOR Atalanta elnevezésű tengeri műveleten keresztül.

Végezetül az EU az Európai Bizottság pénzügyi eszközein – például az afrikai békeprogramon és a stabilitási eszközön – keresztül is tud cselekedni. A részletesebb ismertetést átengedem Ferrero-Waldner biztos asszonynak, mivel ez a Bizottság feladatai közé tartozik.

A Tanács az Európai Bizottsággal együtt természetesen folyamatosan próbálja javítani az EU tevékenységeinek hatékonyságát és láthatóságát. Várom az ezzel kapcsolatos javaslataikat és ajánlásaikat.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! A Bizottság az elmúlt években már kérte, hogy az Európai Unió szenteljen nagyobb figyelmet a Szomáliai-félszigeten kialakult helyzetnek. A mai vitában kollégámat, Louis Michelt helyettesítem, aki sajnos nem lehet itt; nagy érdeklődéssel vállalom ezt az ügyet, önmagáért is és azért is, mert közvetlen hatással van Európára – mozgósítanunk kellett például a haditengerészetünket a kalóztevékenység ellen, és ez csak egy példa a legújabb esetek közül.

Kifejezetten üdvözöljük tehát a régióban járt parlamenti küldöttség kezdeményezését, és a látogatást követő jelentésüket és állásfoglalás-tervezetüket, amelyeket elvben ugyancsak támogatunk.

A Szomáliai-félsziget egyes országainak belső helyzetét nem érthetjük meg a regionális dinamikából kiszakítva. Ha elő akarjuk mozdítani a regionális stabilitást, Cotonou nélkülözhetetlen és alapvető elemeinek a tiszteletben tartását és a szegénység elleni küzdelmet, akkor továbbra is a gazdasági fejlődésen, kormányzáson és biztonságon nyugvó globális megközelítést kell ösztönöznünk.

Engedjék meg, hogy mielőtt felszólalásom végén a Szomáliai-félszigetre vonatkozó regionális stratégiáról beszélnék, megjegyzéseket fűzzek az egyes országok helyzetéhez.

Először szólnék néhány szót Etiópiáról/Eritreáról. Etiópia stratégiai gazdasági és politikai helyet foglal el a régióban. A Bizottság továbbra is támogatja Etiópiát a szegénység enyhítését céltó intézkedéseiben, ahol is jelentős előrelépés történt.

A gyenge regionális biztonság és a közösségek közötti feszültség kihatással van az ország belső helyzetére, különösen Ogadenben, ahol továbbra is csak korlátozottan érhető el a lakosság. A Bizottság továbbra is figyelemmel kíséri az emberi jogok helyzetét és demokratizálási folyamatot. Tekintettel a 2005. évi általános választások körülményeire, a Bizottság szoros figyelemmel fogja kísérni a 2010. évi választások előkészületeit és lefolyását, elsősorban a nem kormányzati szervezetekről nemrégiben elfogadott jogszabályokkal és az ellenzéki vezető, Birtukan Medeksa ismételt letartóztatásával összefüggésben.

Eritreában a belső helyzetet részben az Etiópiával fennálló határvita holtpontra jutása határozza meg. A Bizottságot továbbra is komolyan aggasztja az emberi jogok megsértése és a bizonytalan társadalmi és gazdasági helyzet. Véleményünk szerint kifejezetten indokolt a lakosság életkörülményeinek javítását célzó együttműködési program folytatása. A 2008-ban megkezdett politikai párbeszéd jó platformot biztosít arra, hogy tartós kapcsolatban legyünk az eritreai hatóságokkal. Fogalmazzunk világosan: a folyamat eredményeképpen valamiféle pozitív és kézzelfogható lépéseket várunk Eritreában.

Mint azt állásfoglalás-tervezetükben is jelezték, az Etiópia és Eritrea között a tényleges határvonal – a határbizottság döntésének megfelelően – nem fogja teljesen megoldani a problémát, ha nem kíséri a két ország közötti kapcsolatok normalizálására irányuló párbeszéd.

Az Eritrea és Dzsibuti között nemrégiben kirobbant vitát nagyobb regionális összefüggésben kell vizsgálni, és globális megoldást kell erre keresni a helyi és regionális szereplőkön keresztül. Ezeket a folyamatokat továbbra is támogatjuk.

Most, hogy az etióp csapatok visszavonulnak Szomáliából, a szomáliai békefolyamat sikeréhez feltétlenül szükség van mind Etiópia, mind Eritrea együttműködésére.

Ami Szudán helyzetét illeti, teljes mértékben egyetértek a Parlament elemzésével. 2009 valóban meghatározó év lesz az ország jövője szempontjából. A szűnni nem akaró erőszak Darfúrban, valamint az észak–déli átfogó békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos nehézségek potenciálisan destabilizálhatják az országot, és hatással lehetnek az egész régióra. Intenzív párbeszédet kell tehát fenntartanunk a khartoumi hatóságokkal és határozott nyomást kell rájuk gyakorolnunk annak érdekében, hogy rábírjuk őket a teljes körű együttműködésre mind az észak–déli átfogó békeszerződéssel, mind Darfúrral és a folyamataikkal kapcsolatban. Ezek a hatóságok – akárcsak a többi szudáni szereplő – nagyon is tisztában vannak azzal, hogy mi a felelősségük és mit kell teljesíteniük.

Darfúrban véget kell vetni a katonai hadműveleteknek és az erőszaknak, és teljes körűen helyre kell állítani a politikai folyamatot. Belátható időn belül fel kell vonulnia az UNAMID erőinek. A szudáni hatóságoknak teljesíteniük kell a humanitárius segélyezési és emberi jogi tevékenységek előmozdításával kapcsolatos kötelezettségeiket. Ami az észak–déli átfogó békeszerződést illeti, kulcsfontosságú, hogy Khartoum és Dél-Szudán kormánya rendezzék egymással a központi kérdésekben fennálló nézetkülönbségeiket, mint például az olajbevételek megosztása, a határ-megállapítás és a biztonsági és politikai ügyeket érintő jogalkotás. Ha ez elmarad, akkor a 2009-re tervezett választások az erőszak és a konfliktus kiújulásába torkollhatnak.

Szomáliában a békefolyamat kritikus szakaszba ért. Yusuf elnök lemondása és az etióp hadsereg visszavonulása új korszakot nyit, amelyet bizonytalanság és kockázat jellemez. Lehetőség nyílik ugyanakkor egy átfogóbb politikai folyamat elindítására. Politikai téren az Európai Unió folytatja a Dzsibuti-folyamatot előmozdító tevékenységét, amelynek egy új elnök megválasztásán és a nemzeti egységkormány megalakításán, illetve egy kibővített parlamenten keresztül nagyobb integráltsághoz kellene vezetnie. A Dzsibuti folyamatnak nincs alternatívája. A folyamat végrehajtásának kedvező körülmények megteremtését előmozdító nemzetközi és regionális támogatás nélkül a megállapodásnak nem sok esélye van a sikerre.

Ami a biztonságot illeti, a Bizottság továbbra is elkötelezetten támogatja egy, a biztonsági ágazat felelősségteljes irányítását szolgáló rendszer létrehozását. Bármilyen jellegű nemzetközi erőről legyen is szó (ENSZ felhatalmazással rendelkező stabilizációs haderő, ENSZ békefenntartó misszió vagy csak egy megerősített AMISOM), a megbízatásának arra kell összpontosítania, hogy előmozdítsa a Dzsibuti Megállapodás végrehajtását. A Bizottság pozitív választ adott arra a kérésre, hogy nyújtson további pénzügyi támogatást az AMISOM megerősítéséhez.

Végezetül, ami általánosságban a Szomáliai-félszigetet illeti, rendkívül nagyra értékelem, hogy a Parlament támogatja a Bizottság Szomáliai-félszigetre vonatkozó kezdeményezését. Ez a kezdeményezés a 2006. évi szomáliai-félszigeti stratégián alapul, amelyet abban a meggyőződésben fogadtak el, hogy a régió bonyolult problémáit csak globálisan lehet kezelni. A Bizottság ebben a szellemben támogatja az Önök arra irányuló javaslatát, hogy nevezzenek ki egy szomáliai-félszigeti különleges képviselőt.

Jó munkakapcsolatokat alakítottunk ki az IGAD-dal, amely támogatja a Szomáliai-félszigetre vonatkozó kezdeményezést és kulcsszerepet játszik a végrehajtásában. A közeljövőben várhatóan sor kerül egy második közös szakértői megbeszélésre a víz, energia és szállítás témakörében, ahol olyan konkrét projekteket lehetne kidolgozni, amelyeket egy esetleges adományozói konferencián be lehetne ismertetni.

A regionális dinamikában kulcsszerepet játszó Eritrea részvételére feltétlenül szükség van a Szomáliai-félszigetre vonatkozó stratégia sikeréhez. Michel biztos úr kapcsolatban áll a régió állam- és kormányfőivel – többek között Isaias elnökkel –, ami lehetővé tette ezen a téren a nyitást, az IGAD új ügyvezető titkára pedig most kezdi meg a közös munkát az eritreai hatóságokkal, többek között az IGAD reformján és újjáélesztési folyamatán.

Elnök úr! Egy kicsit hosszasan beszéltem, de elég sok ország van, így ha az ember szeretne is mondani valamit, legalább néhány szót kell róluk ejteni.

  Elnök. − A bevezetőre különleges szabály vonatkozik, nincsenek korlátozások.

  Filip Kaczmarek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos asszony, soros elnök úr! Nagyon köszönöm a Tanács és Bizottság véleményét a Szomáliai-félszigetről. A régió jelentősége túlmutat a pusztán földrajzi határokon. A konfliktusok és szerkezeti problémák összeadódnak az Afrika más régióiban tapasztalható negatív jelenségekkel. A legutóbbi látogatás során tagja voltam az Európai Parlament küldöttségének, és saját szememmel láthattam, hogy a térség problémái milyen összetettek, átfogóak és hogyan kapcsolódik egyik a másikhoz, és miért kell a válaszainknak is átfogónak lenniük.

Az állásfoglalás-tervezetben három alapvető, ugyanakkor meglehetősen széleskörű kérdésre összpontosítottunk: a regionális biztonságra, az élelmiszerbiztonságra, és az emberi jogok megóvása jegyében a demokráciára és a felelősségteljes kormányzásra. Látogatásom óta semmi kétségem sincs a felől, hogy a helyzet javításának alapfeltétele a jó szándék és a regionális vezetők közötti párbeszéd.

Helyes az Európai Uniónak az a politikája, hogy támogatja a Szomáliai-félsziget regionális intézményeit, de a kulcsszereplők aktív részvétele nélkül a politika hatástalan marad. A régió egyes országai rossz taktikát alkalmaznak, nem lehet például párbeszédre kérni az egyik szomszédot, ugyanakkor pedig megtagadni a párbeszédet a másikkal. Ez a gyakorlat logikátlan, és gyakorlatilag kizárja a diplomáciai siker lehetőségét. Az ottani politikai vezetőknek el kell fogadniuk azt a tényt, hogy a hatalom gyakorlása felelősséggel jár.

Amit a Szomáliai-félsziget vezetőitől várunk, az nem valamiféle speciális helyi, európai értékekhez kapcsolódik. Amit várunk, az az egyetemes értékeknek egy minimális szinten történő elfogadása. Meggyőződésünk emellett, hogy az alapvető jogok és szabadságok mindenkit megilletnek. A mai világban egyetlen fejlődő ország sem működhet megfelelően, ha elutasítja az alapvető, egyetemes értékeket. Ezek elfogadása tehát nemcsak egy gesztus az Európai Unió felé, hanem a saját érdekeiket szolgáló cselekedet. A fejlesztési elképzelések változhatnak, de az értékek állandóak, és mi azt szeretnénk, ha ezek a – közös és egyetemes – értékek mindennapossá válnának a Szomáliai-félszigeten.

  Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) A Tanácsnak és a Bizottságnak le kell vonnia a megfelelő következtetéseket abból, hogy Parlamentünk véleménye szerint a Szomáliai-félsziget országainak kormányai nem a Cotonoui Megállapodás 9. cikkében megfogalmazott kötelezettségeik szerint cselekszenek. Az emberi jogok, a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás csak üres szavak. Ez teljesen egyértelmű mindenki számára, aki nem tarja csukva a szemét.

Etiópiában, az Afrikai Unió székhelyén például az embereket az adományozók számára jól hangzó szólamok mögé bújva nyomják el, ami ettől semmivel nem kevésbé durva és szégyenletes.

Elmesélek két nemrégiben történt eseményt...

Augusztus 29-én Birtukan Midekssát, az egyik parlamenti párt vezetőjét ismét letartóztatták és életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, amiért nem volt hajlandó nyilvánosan kijelenteni, hogy ő kért kegyelmet 2007-ben, amikor a Meles Zenawi kormány a 2005. évi választások óta fogva tartott számos más ellenzéki politikai vezetővel együtt szabadon bocsátotta.

A második: az Etiópian Parlament elfogadta az úgynevezett nem kormányzati szervezetekről szóló törvényt, ami gyakorlatilag büntethetővé teszi a független nem kormányzati szervezetek munkáját.

Etiópiában nem indult el az átmenet a demokrácia felé, biztos asszony, és hálás lennék, ha ezt a kollégájának, Louis Michelnek is elmondaná.

Eritreában még gyalázatosabb a kormány haragja mindenkivel szemben, aki megpróbál élni a legalapvetőbb emberi jogokkal.

Ami Szomáliát illeti, ahol jelenleg az egész Szomáliai-félszigeten a legsúlyosabb a helyzet, a nemzetközi közösség – az Európai Uniót is beleértve – botrányosan nem törődik az emberek sorsával egy olyan országban, ahol évtizedek óta nincsen közrend, ahol az etióp csapatok büntetlenül foglalhatták el a földet és követhettek el bűnöket, és ahol kalózok és terrorista csoportok élik világukat.

Az EU haditengerészeti missziója semmit nem fog megoldani, ha az Európai Unió, az Egyesült Államok, az ENSZ és az Afrikai Unió továbbra sem foglalkozik a kalóztevékenység okaival, amelyek a szárazföldön gyökereznek, és ott is kell harcolni ellenük, nem a tengeren.

A régió stabilitásának és fejlődésének feltétele a Szudánt, különösen annak déli részét és Darfúrt pusztító tragikus konfliktusok megoldása, továbbá a nemzetközi közösség – beleértve az Európai Uniót is – szónoklatait határozott tettekre kell átültetni annak érdekében, hogy megvédjük a megtámadott civil lakosságot és véget vessünk a bűnözők büntetlenségének.

E tekintetben mind az Európai Unió, mind az Afrikai Unió hitelességének és hatékonyságának próbaköve lesz, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság valóban eljárást indít-e Omar Bashir elnök ellen.

  Johan Van Hecke, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A Szomáliai-félsziget borzasztó régió, ahol a békét és biztonságot még mindig belső és regionális konfliktusok ássák alá. A konfliktusok humanitárius katasztrófát okoznak, és megbénítják ennek a stratégiai szempontból fontos régiónak a fejlődését.

Minden egyes háború, minden egyes konfliktus kiemeli ezeknek az államoknak a törékenységét. A konfliktusok többségének a hátterében a vezetés és a demokratikus kormányok hiánya áll, amint azt az EP küldöttség jelentése helyesen megállapította.

Amire ennek a régiónak szüksége van, az a hazai demokratizálódás, a nemzeti és nemzetközi jogállamiság tisztelete és mindenekelőtt a nemzeti megbékélés. Szomáliával kapcsolatban azt szeretném hangsúlyozni, hogy a korábbi elnök, Yusuf lemondása és az etióp erők visszavonása óriási lehetőséget nyit meg. Eljött az ideje, hogy összeszedjük a széttört darabokat, és elhozzuk a békét Szomáliában.

A szomáliai parlamentre kulcsszerep vár a bizalomépítésben, és átfogóvá teheti a békefolyamatot. Emellett az EU-nak feltétlenül támogatnia kell az Afrikai Unió békeerőinek megújulását és megerősítését. Ennek az erőnek megfelelő ENSZ mandátumot kell kapnia. Ellenkező esetben az ugandai és burundi erők elvonulnak Mogadishuból, biztonsági rést hagyva maguk mögött.

Teljes mértékben egyetértek Ferrero-Waldner biztossal. Szomáliában most alkalmas a pillanat a változásra, és ezt a lehetőséget ki kell használni. Be kell tölteni a hatalmi és biztonsági vákuumot, különben fennmarad a Szomáliaként ismert államtalan káosz.

  Mikel Irujo Amezaga, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! A Szomáliai-félsziget jelenleg igazi lőporos hordó, nemcsak annak következtében, hogy a helyzet Szomáliában és Szudánban teljesen ingatag, hanem mert ugyanez tapasztalható abban a három országban is, amelyeket Kaczmarek úrnak, Hutchinson úrnak és nekem volt szerencsénk meglátogatni.

A küldöttség által meglátogatott három ország – Eritrea, Dzsibuti és Etiópia – abban megegyezik egymással, hogy mindhárom szegény, így az emberi jogok is nagyon alacsony szinten állnak. Ami a szegénységet illeti, a küldöttségünk rendelkezésére bocsátott számok szerint Etiópia kormánya elismerte, hogy már eddig is 6,5 millió embert érint az éhínség. Az Egyesült Nemzetek becslése szerint ez a szám meghaladja a tizenkét milliót. Humanitárius válsággal állunk tehát szemben, amiről a többi nemzetközi válság miatt a média nem tudósít, jóllehet az valóban megdöbbentő.

Az emberi jogi helyzet szintén figyelmet érdemel, tekintettel arra, hogy mindhárom országban vannak politikai foglyok – és így is nevezik őket: politikai foglyok.

Az Eritrea és Etiópia közötti határvita teljesen abszurd, akárcsak az, hogy több mint 200 000 katona vesz részt ebben a vitában. Felszólalásomat nem fejezhetem be anélkül, hogy ne gratulálnék Michel biztos úrnak a térségben végzett tevékenységéhez, és a politikai párbeszéd megkezdéséhez. Ennek a párbeszédnek folytatódnia kell, azt is egyértelművé kell azonban tennünk, hogy nagyon határozottak leszünk: határozottan védjük az emberi jogokat és határozottan fellépünk a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó jogszabályok elfogadásán keresztül elkövetett gaztettek ellen. Szem előtt kell tartanunk, hogy ennek a politikai párbeszédnek köszönhetően bebizonyíthatjuk, hogy az Európai Unió kiváló nemzetközi tekintélynek örvend.

  Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! A Szomáliai-félsziget nemrégiben került ismét az EU figyelmének középpontjába. Az EU Atalanta nevű katonai missziója Karácsony óta állomásozik a térségben. Az EU a misszió kiküldésével elkövette ugyanazt a hibát, amit a NATO, az Egyesült Államok, Oroszország és másik, vagyis katonai eszközökkel, hadihajókkal, felszínesen küzd a problémák ellen. Kouchner úr 10 évvel Saint-Malo után még üdvözölte is a Szomália partjainál zajló haditengerészeti művelet által kínált fellépés lehetőségét. A probléma valódi okai a források igazságtalan elosztásában keresendők, amely mögött többek között a halállomány kiaknázása áll, amelyért többek között az Európai Unió vonóhálós halászhajói is felelősek. Szomália azok közé az országok közé tartozik, amelyeknek a gyakorlatilag nem létező kormányát a nyugat minden lehetséges módon támogatja.

Az etióp megszálló erők most elhagyták Szomáliát, de több mint 16 000 ember vesztette életét ezeknek a csapatoknak az inváziója óta. A Szomáliai-félsziget országaival folytatott kapcsolatokat jól illusztrálja Dzsibuti példája, ahol önkényuralmi rendszer van, mégis mindenféle nyugati országnak van ott katonai bázisa. A régió népeinek segítséget kell nyújtani – és nem hadihajókkal, amelyek csak a nyugati kereskedelmi útvonalak védelmét szolgálják, hanem például humanitárius segély formájában.

  Karl von Wogau (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szomália bukott állam, ennek minden szörnyű velejárójával együtt. Kiválóan megállapították, mit kell tenni, és ezt barátom, Gomes asszony is nagyon világosan kifejtette.

A kalózkodás csak az egyik része – jóllehet fontos része – ennek a problémának, hiszen a kalózok jól megvetették a lábukat a régióban. A másik tényező az EU tengeri útvonalainak a védelme, ami az Európai Uniónak és polgárainak is érdeke.

Ezért folytatjuk az Atalanta nevű európai biztonság- és védelempolitikai (EBPV) műveletet, amely az első EBPV keretében folytatott haditengerészeti művelet. A művelet székhelye az Egyesült Királyságban van, ami ugyancsak újdonság, és a brit haditengerészet tisztje, Jones ellentengernagy vezeti.

Elsődleges feladata az élelmiszer-segély védelme, és annak biztosítása, hogy ez a segély valóban eljut Szomáliába, másodsorban pedig a kalóztevékenység elleni küzdelem és a megfelelő akciók végrehajtása.

Megbeszélést folytattunk a northwoodi műveleti központtal, akik világosan elmondták, hogy még több dologra is szükségük lenne, például tankhajókra és felderítő repülőgépekre – legénységgel és a nélkül –, valamint helikopterekre, mivel igen kiterjedt területen kell felderítést folytatni. Az Atalanta művelet sikere mindannyiunk közös érdeke. Tengeri útvonalaink védelme és a megbukott Szomáliai állam probléma egyaránt ezt kívánja, jóllehet ennek a problémának a megoldásához valószínűleg csak kismértékben járulhatunk hozzá.

  Corina Creţu (PSE) . – (RO) Először is szeretnék gratulálni képviselőtársaimnak ehhez a világ egyik legveszélyesebb, és kétségtelenül az egyik leghátrányosabb helyzetben lévő régiójában végrehajtott tényfeltáró misszióhoz.

Én is úgy gondolom, hogy a Szomáliai-félsziget valószínűleg a világ legszegényebb régiója. Etiópiában katasztrófát okozott az elmúlt évek aszályos időjárása. Olyan országról van szó, ahol emberek milliói szenvednek az éhségtől, még azokban az években is, amikor gazdag a termés.

Szudán és különösen a darfúri régió szintén tragikus helyszínek a világ térképén, hiszen olyan humanitárius katasztrófa történt itt, amelyet sok szakértő egyenesen népirtásként jellemzett, mivel több mint kétmillió embert mészároltak le, míg négy millióan menekültek lettek a polgárháború következtében.

Szomália, Eritrea és Dzsibuti a legszegényebb országok közé tartoznak, ahol a konfliktus állandó valóság, mint arra a biztos asszony és képviselőtársaim már rámutattak.

A régió tartós instabilitása az egyik oka azoknak a problémáknak, amelyekkel a Szomáliai-félszigetnek a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés során szembe kell néznie. A régióban a békefolyamat sikere szorosan összefügg a regionális és afrikai struktúrák, például a Kormányközi Fejlesztési Hatóság vagy az Afrikai Unió részvételével.

Az Európai Uniónak támogatnia kell ezeknek a szervezeteknek a konszolidációját, és javítania kell a konfliktus-megelőző és megoldó képességüket. A jobb regionális integráció elősegítené a Szomáliai-félsziget országai között a nyíltabb párbeszédet az olyan közös érdekekről, mint a migráció, fegyvercsempészet, az energia vagy a természeti erőforrások, és alapul szolgálhatna az ellentmondásosabb témákról folytatandó párbeszédhez.

Az Európai Uniónak természetesen nagyobb szerepet kell vállalnia az emberi jogok megsértését érintő ügyekben. A Cotonoui Megállapodás szerint ezeknek az országoknak megállapodásra kell jutniuk az Európai Unióval a jogállamiság, az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásáról.

  Olle Schmidt (ALDE). - (SV) Elnök úr, biztos asszony, soros tanácsi elnök úr! 2001. szeptember 23-án, vasárnap reggel Dawit Isaak svéd állampolgárt az eritreai hatóságai elvitték eritreai otthonából. Tárgyalás nélkül bebörtönözték, és több mint hét év elteltével még mindig nem emeltek hivatalosan vádat ellene. Bűne állítólag az, hogy „független híreket közölt”. Ebben az állásfoglalásban az első közvetlen hivatkozás Dawit Isaakra vonatkozik. Ennek fokoznia kell az Eritreán lévő nyomást.

Elfogadhatatlan, hogy egy uniós polgárt, egy svéd újságírót évekre börtönbe zárjon és zaklasson egy aljas rezsim, amilyen az asmarai is, egy olyan rezsim, amelyik segélyt kap az EU-tól, ráadásul egyre nagyobb segélyt. Biztos asszony, itt az ideje, hogy az Európai Unió cselekedjen, és feltételekhez kösse a nyújtott segélyt. A csendes diplomácia már a múlté. Ami sok, az sok. Az EU nem tűri az alapvető emberi jogok lábbal tiprását, az újságírók és a rendszer bírálónak megölését vagy bebörtönzését, miközben a lakosságot elnyomják és éhezik.

Az Európai Parlament most követeli, hogy Dawit Isaakot és a többi Eritreában bebörtönzött újságírót azonnal bocsássák szabadon. Hatalmas lépés ez a helyes irányba. Most a Bizottságon és a Tanácson a sor, hogy nyomatékot adjon ezeknek a szavaknak. Legfőbb ideje tehát, hogy az EU tárgyalásokat kezdjen és szankciókat vezessen be.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). - (SV) Elnök úr! Akárcsak képviselőtársam a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportból, én is Dawit Isaak szabadon bocsátásának kérdését szeretném kiemelni. Dawit Isaak svéd állampolgár hét éve egy borzalmas diktatúra börtöncellájában ül, tárgyalás nélkül. Örülök, hogy bekerült a Szomáliai-félszigetről szóló állásfoglalásba egy bekezdés az ő az azonnali szabadon bocsátásáról. Követeljük Dawit Isaak és a többi bebörtönzött újságíró azonnali szabadon bocsátását. Tárgyalás nem volt, és mi volt a bűnük? Az, hogy a demokráciáért és a szólásszabadságért dolgoztak.

Az EU Eritreának nyújtott segélyeit a jövőben Dawit Isaak és a többi újságíró szabadon bocsátásához kell kötni. Most feltételhez kötött segélyre és egyéb szankciókra van szükség, például az Európában lévő eritreai követelések befagyasztására, és a nemzetközi jog megsértésének bejelentésére Nemzetközi Büntetőbíróságon. A svéd kormány állítólag a csendes diplomácia módszerét alkalmazta, de hét év elteltével semmi nem történt. Most ideje cselekedni.

  Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök úr! A Szomáliai-félsziget a szó szoros értelmében katasztrófa. A régiót évtizedek óta háború, éhínség, környezetkárosítás, korrupció, hibás vezetés és politikai elnyomás sújtja. Az emberi jogokat természetesen durván megsértik. A civil társadalom gyenge. Bármilyen riasztó, könnyen előfordulhat, hogy a helyzet továbbromlik. A vitatott területek miatt Etiópia és Eritrea között meglévő feszültség bármelyik pillanatban fellángolhat. A bukott Szomália államot továbbra is megmérgezi a törzsi erőszak és az iszlám szélsőségesség, ami most az etióp csapatok visszavonásával és a legutóbbi elnök lemondásával továbbromlik majd.

Beszéltünk már a szomáliai partoknál terjedő kalózveszélyről. Természetesen nagy a kísértés, hogy az EU katonai fellépést javasoljon megoldásként a Szomáliai-félszigeten uralkodó káoszra. A múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy ez rettentő nagy hiba lenne. Bill Clinton elnök amerikai csapatokat küldött Szomália megzabolázására, de az is katasztrofális következményekkel járt.

Optimizmusra szerintem egyedül a szomáliföldi régió adhat okot, amely azelőtt brit protektorátus volt. 1960-ban bekebelezte a Szomáliai Köztársaság, miután ostoba módon és önként feladta rövid ideig tartó függetlenségét, a Siad Barre 1991-ben bekövetkezett halálát követő zűrzavarban azonban ismét különvált. Szomáliföld azóta Szomália egyetlen kohézív és működő politikai struktúrája. Szomáliföld népe viszonylag emberséges kormányt és haladó intézményeket mondhat magáénak. Rendelkeznek az államiság jelképeivel is, azaz van saját valutájuk és zászlójuk.

Ami a pártomtól és politikai csoportomtól független személyes véleményemet illeti, talán itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség az Afrikai Unió vezetésével komolyabban fontolóra vegye Szomáliföld függetlenségi törekvéseit. Egy, a nyugat támogatását élvező független Szomáliföld előmozdíthatja a stabilitást és a haladást egy egyébként reménytelen és kaotikus régióban. Szomáliföld népe természetesen jogosan kérdezné, mi itt az EU-ban miért vonakodunk elismerni az ő ténylegesen létező országukat, miközben Koszovó függetlenségét oly sietve elismertük.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE) . – (RO) Az Európai Uniónak valóban minden oka megvan arra, hogy aggódjon a Szomáliában előállt helyzet miatt, ahol gyakorlatilag hatalmi vákuum alakult ki, és minden esély megvan arra, hogy ezt a vákuumot a szomáliai iszlám milícia töltse be. A háromezer etióp csapat visszavonásától eltekintve az Afrikai Unió égisze alatt működő missziókat is visszavonhatják, ha az elkövetkező időszakban nem kapnak további támogatást.

A régió vizein járőröző európai misszióra nem mondhatok mást, mint hogy hangos siker, de a megbízatása csak a „betegség” tüneteinek , és nem magának a betegségnek a kezelésére terjed ki. Szomáliának olyan kormányra van szüksége, amely képes partnerként párbeszédet folytatni a nemzetközi intézményekkel, az Európai Unióval és az összes többi állammal, amelyek hajlandók aktív szerepet vállalni a régió stabilitásának a megteremtésében.

  Alexandru Nazare (PPE-DE) . – (RO) Az Európai Unióra sokféle felelősség hárul Szomáliában és a Szomáliai-félszigeten. Az instabilitás, a kormányzás és biztonság hiánya következtében a régió több okból is aggodalomra ad okot.

Mindenekelőtt a Szomáliában menedéket találó csoportok által elkövetetett kalóztevékenység példátlan fokozódása kihat a kereskedelmi útvonalakra egy olyan régióban, amely rendkívül fontos az európai és a globális kereskedelem számára. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy ezek a csoportok egyre magasabb műszaki színvonalon állnak, és képesek a parttól egyre távolabb elhaladó hajókat is megtámadni.

A dolgok jelenlegi állása nyilvánvalóan Szomália kétségbeejtő helyzetének köszönhető, különösen annak, hogy nincsen egy olyan központi kormány, amely képes lenne felügyelni az ország felségvizeit. Az eseményekért azonban ugyanúgy felelősség terheli a nemzetközi közösséget is. A kalóztevékenység, minden ország írott és íratlan jogszabályait megsérti, függetlenül attól, hogy melyik tengeren történik, és hol találnak menedéket az elkövetők, így az ezzel szembeni beavatkozás jogos, bárhonnan érkezzen is.

Az Európai Uniónak és a nemzetközi közösségnek nem sok esélye van arra, hogy alapvetően megváltoztathatja a szomáliai valóságot. Sokkal több lehetőségünk van azonban arra, hogy annak egyik következményét, a kalózkodás problémáját kezeljük.

  Alexandr Vondra, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr! Először is engedje meg, hogy két itt elhangzott megjegyzésre reagáljak, azután pedig levonjak bizonyos következtetéseket. Olle Schmidt és Eva-Britt Svensson Dawit Isaak újságíróról kérdeztek: igen, megpróbálunk tenni valami Eritreában a kiszabadítására.

Anna-Maria Gomes az ellenzéki aktivista, Bertukan asszony legutóbbi letartóztatásáról kérdezett. A Tanács természetesen tud az esetről, amely még a 2005-ös választások előtti felkelésig nyúlik vissza, amikor más ellenzéki vezetőkkel együtt letartóztatták, majd 2007-ben kegyelmet kapott. Tavaly év végén ismét letartóztatták. Az EU azóta figyelemmel kíséri az ügyet, és a Tanács készen áll arra, hogy megtegye a megfelelő lépéseket, amennyiben a helyzet megköveteli.

Most szeretnék öt rövid záró megjegyzést tenni. Először is hadd mondjam el, hogy nagyra értékeljük a régióban járt küldöttségek – különösen Hutchinson úr, Kaczmarek úr és Irujo Amezaga úr – hozzájárulását.

Először is, azt hiszem, biztosíthatom Önöket arról, hogy a cseh elnökséget a folytonosság fogja jellemezni. Tehát természetesen nem szándékozunk teljesen újrafogalmazni az EU Szomáliai-félszigettel kapcsolatos stratégiáját. Ehelyett inkább az elődeink által megkezdett politikát szeretnénk a lehető legjobb módon folytatni.

Egyik legfontosabb feladatunk a kalóztevékenység visszaszorítása lesz, és ebben az összefüggésben nagyra értékeljük a francia elnökség erőfeszítését, amely az első uniós haditengerészeti misszió felállításával az első nehéz feladatot elvégezte. A Cseh Köztársaság persze nem haditengerészeti nagyhatalom, ezért ebben a kérdésen nagyra értékeljük az EU erőteljes részvételét.

Második megjegyzésem az, hogy a rövid időre szóló Atalanta Hadművelet máris több kalózcselekményt magakadályozott, és sok kalózt elfogtak, tehát a hadművelet a misszió felállítása után alig egy hónappal már egyértelműen hatékonynak bizonyult. Az Atalanta rövid távú intézkedés a kalózkodás megfékezésére, de szükséges rövid távú intézkedés volt.

A harmadik pont az, hogy a Tanács annak érdekében, hogy hosszú távú megoldást találjon Szomáliában, az átmeneti szövetségi kormányon és az Alliance for the Re-liberation of Szomália (ARS) szervezeten belül teljes mértékben támogatja a Dzsibuti-folyamatot, és ennek a folyamatnak nincsen alternatívája.

Etiópia megkezdte a kivonulást Szomáliából; ez a Dzsibuti-folyamat végrehajtásának fontos lépése. Vannak bizonyos aggályok azzal kapcsolatban, hogy Etiópia távozásával biztonsági vákuum jöhet létre; ezért az EU továbbra is jelentős támogatást nyújt az Afrikai Unió szomáliai missziójának, az AMISOM-nak. A 2008 decembere és 2009 májusa közötti időszakra 20 millió eurót különítettünk el erre a célra.

A negyedik pont a közvetlen kapcsolatokra vonatkozik: azt tervezzük, hogy miniszteri szinten felújítjuk a politikai párbeszédet a Kormányközi Fejlesztési Hatósággal. A fejlesztési hatóság a szudáni béketárgyalásokban való részvétele alkalmával bizonyságot adott képességeiről; a tárgyalások eredményeképpen írták alá 2005-ben az átfogó békeszerződést. A hatóság tehát az EU fontos partnere lehet abban, hogy elhozzuk Szomáliának a békét és stabilitást.

Végül, de nem utolsó sorban a fokozottabb szerepvállalással kapcsolatban szeretném tájékoztatni Önöket, hogy elnökségünk alatt kezdeményezni fogjuk a Bizottság Szomáliai-félszigetre vonatkozó stratégiájának felülvizsgálatát, ami nem mond ellent annak, amit a folytonosságról mondtam.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Szeretnék néhány megjegyzést fűzni ehhez a rövid, de fontos vitához. Először is Szomáliáról; nagy érdeklődéssel hallgattam az észrevételeiket és javaslataikat, és örömmel látom, hogy nemcsak a helyzetértékelésben, hanem a szükséges intézkedésekben is egyetértünk. Szükségünk van az egész nemzetközi közösség támogatására, beleértve az új amerikai kormányt is, de éppúgy az iszlám világ legfontosabb szereplőinek a támogatására is szükség lesz ahhoz, hogy fenntartható politikai megoldás jöjjön létre Szomáliában, és végre véget érjen a lakosság kimondhatatlan szenvedése. A Bizottság ezért teljes körű politikai, és emellett jelentős pénzügyi támogatást nyújt a Dzsibuti-folyamathoz.

Egyetértek Ana Maria Gomes asszonnyal abban, hogy a Szomáliai-félsziget országainak súlyos problémái vannak az emberi jogok és a felelős kormányzás terén – ezt sokan mások is említették. Ezek a rendkívüli kihívások komoly aggodalomra adnak okot. Úgy véljük azonban, hogy nehéz lenne általános ítéletet mondani a Cotonoui Megállapodás 9. cikkével kapcsolatban. Ki kell állnunk az emberi jogok és a felelős kormányzás mellett, felhasználva a teljes rendelkezésünkre álló politika eszköztárat, beleértve egy olyan politikai párbeszédet, amely világosan meghatározza az irányadó szinteket.

Ami az élelmiszersegélyt és az élelmiszerbiztonságot illeti, ez az Európai Parlament állásfoglalásának prioritásai között is szerepel. Ebben az összefüggésben szeretném hangsúlyozni, hogy az EFA (Európai Fejlesztési Alap) keretén felül már vannak az úgynevezett élelmiszersegély-eszköz keretében is alapok, amelyek költségvetése 2009 és 2011 között 100 millió EUR lesz.

Végezetül mi is tökéletesen ismerjük a svéd állampolgár, Dawit Isaak helyzetét, aki még mindig letartóztatásban van Eritreában. Kollégám, Louis Michel beszélt az esetről Isaias elnök úrral legutóbbi, 2008. júniusi látogatása alkalmával, és folynak további csendes diplomáciai intézkedések is az eset kapcsán. Biztosíthatom Önöket, hogy ezután is elkötelezetten dolgozunk az eritreai emberi jogi helyzet javítása érdekében, úgyhogy erre a kérdés kiemelt figyelmet fordítunk.

  Elnök. − Kaptam egy állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾, amelyet az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. január 15-én, csütörtökön kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet