Martin Schulz (PSE). – (DE) Elnök úr, le vagyok kötelezve, amiért megadta nekem a szót. Az Ön és a képviselőtársaim engedelmével két megjegyzést szeretnék tenni, az elsőt a szavazásra bocsátott állásfoglalással kapcsolatban, a második pedig egy személyes nyilatkozat lenne e Ház egyik képviselőjét illetően.
Az állásfoglalás tárgyában annyit mondanék, hogy a képviselőcsoportom tegnap este ismételten megvitatta ezt a kérdést. Nagyon mélyreható, szenvedélyes hangú vita volt, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató is. Úgy vélem, ma délelőtt, amikor éppen szavazni készülünk, mindnyájunkat megrázott, amit Wurtz úr az imént mondott. Amikor a fegyveres konfliktusok olyannyira kiszélesednek, hogy már a nemzetközi intézmények sincsenek biztonságban, akkor nagyon súlyos a helyzet. Ebben az esetben konkrétan Izraelhez kell fordulni, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi közösség szerveit, mivel ennek elmulasztásával a humanitárius infrastruktúrát teszi kockára, ami bizonyosan nincs összhangban a nemzetközi joggal.
Úgy határoztunk azonban, hogy támogatjuk ezt az állásfoglalást, mivel – a tegnapi hosszas vitát követően – úgy véljük, hogy helyes és létfontosságú az állásfoglalás mostani elfogadása, és szükséges, hogy mi, az Európai Parlament mint intézmény ilyen jeleket közvetítsünk. Egy dolog azonban eléggé bizonyos, mégpedig az, hogy amikor az erőszak ilyen mértékben elharapózik, mint most, az iskolákat és óvodákat sem kímélve, olyankor nem sajnálatra van szükség, hanem a leghatározottabban el kell ítélnünk az ilyen cselekményeket. Bár ez nem szerepel az állásfoglalásban,
(Hangos taps)
szeretnénk itt hangsúlyozni, mivel véleményünk szerint ez sok képviselőtársunk érzéseit tükrözi, más képviselőcsoportok tagjait is beleértve.
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak egy munkatársunkról, aki politikai pályafutása során mindvégig nagymértékben hozzájárult a világ és az Európai Unió békéjéhez. Ez az utolsó olyan plenáris ülés, amelyen munkatársam, Rocard úr jelen van. Számunkra, az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportja számára, de szerintem mindnyájunk számára ...
(A képviselők állva éljeneznek)
Elnök. – Köszönjük szépen, Schulz úr. Mivel sajnos nem tudtam részt venni a Tanács elnöke, Mirek Topolánek cseh miniszterelnök látogatásának tiszteletére rendezett tegnapi fogadáson, a következőket szeretném mondani Rocard úrnak. Rocard úr, szeretném kifejezni az Ön iránti barátságomat és nagyrabecsülésemet, egyúttal sok boldogságot és sikert kívánok a jövőre szóló terveihez. Remélem, a jövőben is gyakran látjuk majd egymást, de ezúton is szeretném megköszönni mindazt, amit az európai integrációért tett. Fogadja őszinte köszönetemet, Rocard úr!
(Hangos taps)
– A szavazás előtt – a (3) bekezdéssel kapcsolatban:
Michael Gahler (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, képviselőcsoportommal és más képviselőcsoportokkal is egyetértésben a következő módosítást szeretném javasolni:
Hogy a „különleges felelősség” helyébe a „fontos szerep” kifejezés lépjen, így a szöveg a következőképpen szóljon: „amely fontos szerepet ró Egyiptomra”.
(A szóbeli módosítást elfogadják.)
Elnök. − Hölgyeim és uraim, szeretném tájékoztatni Önöket, hogy az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés (EMPA) elnökeként betöltött szerepemben most megpróbálok egy hasonló állásfoglalást elfogadtatni az EMPA Elnökségével, mint amilyenről e Ház az előbb határozott.