Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2152(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0488/2008

Viták :

Szavazatok :

PV 15/01/2009 - 6.1
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0023

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2009. január 15., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

7. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
Jegyzőkönyv
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

- Riera Madurell jelentése (A6-0491/2008)

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, az egyenlő díjazás és a nemek közötti egyenlőség területe az Európai Unióban talán a legjobb példája a bírósági aktivitásnak, annak, hogy a Szerződés kimond egy dolgot, amit aztán az Európai Bíróság tágan, kreatívan értelmez.

A Római Szerződésben egy mondat szerepel erről a kérdésről, amelyről azt gondolnánk, hogy nagyon jól érthető: „A férfiak és a nők egyenlő munkáért egyenlő díjazást kapjanak”. A meghatározás azonban vitatott ítéletek egész sorában – Defrenne kontra Sabena, Barber kontra Guardian Royal Exchange és mások – fokozatosan bővült; először kiterjesztették a szabadság- és nyugdíjjogosultságra stb., majd kiegészítették az „egyenlő értékű munka” kifejezéssel.

Egyáltalán nem világos, hogy egy munkáltatónak hogyan kellene felmérnie az egyenlő értékű munkát, hogy például be kell-e számítania a megfelelően képesített jelentkezők rendelkezésre állását. Én ezúttal nem is annyira a nemek közötti egyenlőségre szeretném helyezni a hangsúlyt, inkább azon tagállamok becsületességére, amelyek azt gondolják, hogy aláírtak egy Szerződést, és utána szembesülnek vele, hogy ezt a bíróságon a bírák tovább értelmezik, és esetleg olyan jelentést tulajdonítanak neki, ami nem következik az eredeti szándékokból.

Mielőtt még a Lisszaboni Szerződésen keresztül teret nyitunk az értelmezés újabb kibővítéseinek, népszavazásra kellene bocsátanunk. Pactio Olisipiensis censenda est!

 
  
  

ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI). (NL) Elnök úr, nem tudok azonosulni Riera Madurell asszony jelentésével, és nem azért, mert ellenzem a nemek közötti egyenlőség elvét. Természetesen épp ellenkezőleg, ezzel a jelentéssel azonban és az összes többi hasonló jelentéssel valójában az a probléma, ebben a politikailag korrekt Házban, hogy leereszkedő hangnemet üt meg. Hogyan üdvözölhetnénk például a bizonyítás terhének megfordítását, még ha ez a jogállamiság egyik alapelve is, hogy az emberek bűnösségét kell bizonyítani, nem az ártatlanságukat?

Miért terheljük meg a vállalkozásokat ezzel az éves kötelezettséggel, hogy üzleti tervet kelljen benyújtaniuk a nemek egyenlőségére vonatkozóan? Ez nagyon lekezelő, ugyanis értelmetlen bürokratikus terheket ró a vállalkozásokra, csak hogy beléjük sulykoljon néhány alapelvet, amelyeket egyetemes elfogadottságuk ellenére a gyakorlatban nem mindig könnyű megvalósítani. Hogyan kényszeríthetjük arra a vállalkozásokat, hogy egyenlő számú férfit és nőt vegyenek fel ahelyett, hogy egyszerűen megnéznék, ki a legalkalmasabb a munkára?

 
  
  

- Állásfoglalásra irányuló indítvány, B6-0051/2009 (A közel-keleti/gázai övezetbeli helyzet)

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). (LT) Azért szavaztam a Gázai övezet helyzetéről szóló állásfoglalás mellett, mert ebben az állásfoglalásban sok olyan dolog szerepel, amelyet Litvánia lakosai, akik engem ebbe a Parlamentbe delegáltak, fontosnak tartanak.

A legfontosabb ezek közül az azonnali és tartós tűzszünet. A világ hírügynökségei által tegnap sugárzott statisztikák döbbenetesek – ezernél is több halott, több száz sebesült, megcsonkított, síró gyermekek. Ez nem mehet így tovább.

Az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának tagjaként az emberi jogok megsértését és a Gázai övezetben uralkodó humanitárius helyzetet különösen fontosnak tartom. A humanitárius segítségnyújtást semmi nem akadályozhatja. A segélyeket oda kell adni azoknak, akiknek szánták, és akiknek erre a legnagyobb szükségük van – a polgári lakosoknak.

Üdvözlöm ezt az európai parlamenti állásfoglalást, nagy szükség volt rá. Amikor emberek halnak meg, az Európai Parlament soha nem hallgat, nem szabad hallgatnia.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, eléggé hiábavalónak tűnik üdvözölni ezt a Gázáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványt, amit természetesen megteszek, mivel mindeddig a szavakat nem hallották meg a zajon, a rakéták és a lövedékek becsapódásán, a sebesült és a régióban áldozatul esett férfiak, nők és gyermekek jajveszékelésén keresztül. De hátha ma eljön ez a pillanat, hogy sikerül egy újabb lépést tenni a tűzszünet felé a régióban, ami mindennél örvendetesebb lenne.

Ebből a szempontból támogatjuk a tűzszünet közvetítésére irányuló egyiptomi erőfeszítéseket. Miközben Egyiptom és az arab vezetők esetleg befolyásolni tudják valamelyest a Hamászt, ha Izraelről van szó, szerintem az Egyesült Államok bír ezzel a befolyással, bár remélem, hogy ez az állásfoglalásra irányuló indítvány, amelyet a Parlament ma zajos többséggel támogatott, tovább fogja fokozni a nyomást az azonnali és hatékony humanitárius segítség, a tűzszünet és a régió tartós békéje érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, először is, örömmel láttam, hogy semmilyen intézkedés nem történt azokkal a képviselőkkel szemben, akik úgy döntöttek, hogy a szavazás során „Stop the war” feliratú plakátokkal és palesztin zászlókkal tüntetnek. Remélem, hogy ezzel most precedenst teremtettünk, hogy – ellentétben azokkal, akik népszavazásért demonstráltak – a demokratikus folyamat részeként elfogadjuk a békés, megfelelő módon történő véleménynyilvánításhoz való jogot.

Akárcsak mindenki mást itt a Házban, természetesen engem is elborzaszt, hogy mi zajlik a Közel-Keleten. A veszteseket nem az egyik vagy a másik oldalon kell keresnünk: minden jó szándékú ember közéjük tartozik az egész régióban. Vannak gyermekeiket békésen nevelgető gázai családok, akiket megrémít a rakétatámadásokkal rájuk szabadított pokol. Vannak izraeliek, akik megértik, hogy egy napon egy független Palesztina lesz a szomszédjuk, és az ilyen tettek valószínűleg nem a jószomszédi viszonyt szolgálják. Jelen körülmények között azonban senki nem akarja meghallani az ilyen hangokat.

Csak annyit mondanék, hogy engem megzavar az állásfoglalás ragaszkodása az arányossághoz. Nem tudom biztosan, mit értünk arányosságon. Az izraeli kormány bírálói talán boldogabbak lennének, ha a gázai falvakra is ugyanannyi véletlen rakéta hullana? Látom, hogy már felemelte a kalapácsot, így csak annyit mondok, remélem, hogy a tűzszünetről sikerül gyorsan megállapodni, és akkor visszatérhetünk a tárgyalásokhoz és a békés rendezésre való törekvéshez.

 
  
MPphoto
 

  Bernd Posselt (PPE-DE). (DE) Elnök úr, szeretném megköszöni a Tanács soros elnökének, Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszternek, valamint Benita Ferrero-Waldner, külkapcsolatokért és az európai szomszédsági politikáért felelős biztosnak a mai vitánkon való részvételt, és ugyancsak köszönöm képviselőtársaimnak a mai szavazást, amely szinte egyhangú volt.

Az EU-ban sokkal nagyobb az egység, mint azt az emberek gondolják. Ha sikerül ezt megőriznünk, a Közel-Keleten is eredményt érhetünk el, ezért ebben az irányban kell továbbhaladnunk.

Az összetevők világosak: „igen” Izrael állam létjogosultságára, „nem” a háborúra és a vérontásra, „nem” a Hamász rakétáira, „nem” a Hamász terroristatevékenységére, és ami nagyon fontos, „igen” a vitás kérdésekről szóló tárgyalásokra, beleértve a telepesek problémáját, mivel ez – a Hamász elfogadhatatlan terrorizmusával együtt – központi jelentőségű.

Az alapvető elemek tehát előttünk vannak, ezért az EU-nak az a feladata, hogy lendületesen, elszántan előrevigye a dolgokat, és ne hagyja, hogy széthúzó szócsépléssé silányuljon ez a folyamat, ami az elmúlt években – sajnos – jellemző volt a közel-keleti politika ügyében.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, úgy vélem, hogy az Európai Unióban és az Európai Parlamentben mindannyian békét akarunk a régióban – békét és tűzszünetet. Emellett ahhoz, hogy a tűzszünet megvalósulhasson, óriási erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy a Hamász terroristaszervezet teljesen le legyen fegyverezve.

Véleményem szerint ebben az állásfoglalásra irányuló indítványban több szó is eshetett volna a Hamász terroristaszervezetként való működéséről, de tudom, hogy amikor ilyen kompromisszumot alakítunk ki a különféle pártok között, ezt olykor nehéz sikerre vinni. Nekünk, európaiaknak mindenesetre pártatlannak és tárgyilagosnak kell maradnunk, és mindenek felett ragaszkodnunk kell a demokrácia, az emberi jogok és a szólásszabadság elveihez, és a terrort minden esetben el kell ítélnünk. Mindenki számára ez a legfontosabb. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mindez egy terrortámadással kezdődött, és most egyszer és mindenkorra véget kell vetnünk a terrornak.

 
  
MPphoto
 
 

  Kristian Vigenin (PSE). – Elnök úr, örülök, hogy a Parlament ilyen meggyőző többséggel, ellenszavazat nélkül tudta elfogadni ezt az állásfoglalást. Mi és én személy szerint azért támogattuk ezt az állásfoglalást, mert az Európai Parlamentnek világosan állást kell foglalnia és közös véleményre kell jutnia, még ha a ma elfogadott állásfoglalás nem is felel meg teljes mértékben a Szocialista képviselőcsoport álláspontjának.

Hadd ismételjem meg, hogy a Szocialista képviselőcsoport legmélyebb felháborodásának ad hangot a Gázai övezetben történt erőszak, az izraeli hadsereg aránytalan fellépésének következményei és a katonai eszkalálódás láttán, amely több száz áldozatot követelt – többnyire a polgári lakosság köréből, köztük sok gyereket –, és hogy rettentően sajnáljuk, hogy polgári és ENSZ célpontokat is eltaláltak.

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az EU és Izrael közötti politikai kapcsolatok bármilyen továbbfejlesztését határozottan függővé kell tenni a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásától, az átfogó békés rendezés melletti valódi kötelezettségvállalástól, a Gázában és a megszállt palesztin területeken fennálló humanitárius válság megszüntetésétől és az EK–PFSZ ideiglenes társulási megállapodás teljes körű végrehajtásának tiszteletben tartásától.

 
  
  

- Riera Madurell jelentése (A6-0491/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, pusztán csak tisztázni szeretnék valamit, mivel a szavazáshoz fűzött szóbeli indoklásában az egyik képviselőtársunk több dolgot is elmondott, és olyan dolgokról mondta, hogy szerepelnek az állásfoglalásban, amelyek valójában nincsenek benne. A munkáltatókra nem vonatkozik olyan kötelezettség, hogy terveket kellene készíteniük. Az összes ilyen kötelezettséget, az összes ilyen kérést kivettük a jelentésnek a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által elfogadott változatából. Közös állásfoglalást nyújtottunk be, és remélem, képviselőtársaimnak nincs ellenére, ha felhívjuk a figyelmet a szociális partnerek közötti szociális párbeszéd ösztönzésének szükségességére, hogy az egyenlőség elve érvényesüljön, vagy ha a tagállamokat arra hívjuk fel, hogy ösztönözzék a munkáltatókat az alkalmazottak és képviselőik rendszeres tájékoztatására az egyenlőség elvének való megfelelésről. Ezért a bírált pontok közül egyik sem szerepel már az elfogadott állásfoglalásban, és ezt szerettem volna egyértelművé tenni.

 
  
  

- Állásfoglalásra irányuló indítvány, RC-B6-0028/2009 (Belarusz)

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). (LT) Az Európai Unió Belarusszal kapcsolatos stratégiájáról szóló állásfoglalásunk mellett szavaztam. Úgy vélem, hogy a dokumentum tökéletesen tükrözi az elmúlt hat hónap folyamán ebben az országban lezajlott változásokat, amelyeket értékelnünk kell.

Egy fecske természetesen nem csinál nyarat, de Belarusz nagy és fontos állam, az Európai Unió egyik szomszédja, ezért kétségkívül örülünk a pozitív változásoknak. Pozitív fejleménynek számít a politikai foglyok szabadon bocsátása, a sajtószabadságra vonatkozó korlátozások némelyikének megszüntetése, valamint az energiáról, a környezetvédelemről és más ügyekről folytatott párbeszéd az Európai Unióval.

A mai napon szeretném kifejezni azon meggyőződésemet, miszerint eljött az ideje, hogy egy európai parlamenti küldöttség Belaruszba látogasson, és ez az állásfoglalás világosan beszél erről a fontos kérdésről. Remélem, hogy közeledik az az idő, amikor Belarusz képes lesz kihasználni az európai szomszédsági politika által kínált pozitív lehetőségeket. Csak ne álljunk meg félúton: ez Belaruszra és az Európai Unióra egyaránt vonatkozik.

 
  
MPphoto
 

  Roberto Fiore (NI). (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az állásfoglalás ellen szavaztam, noha tartalmazott kiegyensúlyozott és elfogadható elemeket. Szerintem a továbbiakban már nem kellőképpen indokolt a szankciók rendszerének fenntartása a Belarusszal való kapcsolatokban. A gazdasági, politikai és vallásszabadságot tekintve ez az ország szinte teljes mértékben eleget tett az általunk vallott szabadságfelfogásnak.

Véleményem szerint ehelyett arra van szükség, hogy valódi, helyes kapcsolatokat kezdeményezzünk Belarusszal, hogy integráljuk ezt az országot Európába, mindezt egy olyan korban, amikor szükségünk van a nyitásra az Oroszországgal való kapcsolatokban. Belarusz kiváló hidat képezhetne Európa és Oroszország között, ezért szerintem a szankciókkal való fenyegetés helyett hiteles, jövedelmező kapcsolatot kellene kezdeni ezzel az országgal.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

- Mathieu-jelentés (A6-0488/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE), írásban. ? (LT) A munkatársam, Véronique Mathieu által készített, az Afganisztánban felhasznált uniós források költségvetési ellenőrzéséről szóló jelentés és az ugyanerről a tárgyról szóló európai parlamenti állásfoglalások mellett szavaztam.

Alapos, jól előkészített dokumentummal van dolgunk, amelyhez nem kevesebb, mint három európai parlamenti bizottság adott véleményt, köztük a Költségvetési Bizottság is, amelynek véleményét én készítettem.

Még egyszer szeretném felhívni a figyelmet a legfontosabb dolgokra, amelyektől az Afganisztánnak nyújtott segítségünk eredményei függenek. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a pénzügyi támogatás koordinációja, nemcsak az EU-tagállamok és az Európai Bizottság között, hanem a tagállamok között is, valamint a többi adományozóval való koordináció.

Másodszor, szeretném hangsúlyozni a prioritások fontosságát. Meggyőződésem, hogy az EU prioritásainak listájára fel kellene venni az infrastruktúra fejlesztését, a létfenntartás alternatív forrásaihoz adott támogatást, ami hozzásegítene a szegénység csökkentéséhez, és az ópiumtermelést más, alternatív tevékenységekkel váltaná fel, végezetül pedig az egészségügyi és oktatási szerveket.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Atkins (PPE-DE), írásban. − Én és brit konzervatív kollégáim teljes mértékben támogatjuk az afganisztáni nép békéjének, demokráciájának és gazdasági jólétének előmozdítására irányuló uniós és nemzetközi erőfeszítéseket. Afganisztán jövőbeni stabilitása az EU-tagállamok és a világ más részeinek biztonsága szempontjából meghatározó jelentőségű.

Támogatjuk a megfelelő kormányzás fejlesztéséhez és népszerűsítéséhez adott finanszírozást Afganisztánban, de ugyanilyen mértékben hiszünk abban is, hogy ezt a finanszírozást hatékonyan nyomon kell követni. Az adófizetők pénzének felhasználásában az átláthatóság nagyon fontos szempont, és a helytelen kiosztásra, illetve a helytelen felhasználásra utaló esetleges bizonyítékokat ennek megfelelően kell kezelni.

Szeretnénk egyértelművé tenni, hogy a jelentéshez adott támogatásunk semmilyen módon nem jelenti a Lisszaboni Szerződés elismerését, amely a jelentés (11) preambulumbekezdésében meg van említve. A Lisszaboni Szerződés ellen elvi kifogásunk van.

 
  
MPphoto
 
 

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE), írásban. (RO) Az Afganisztánban felhasznált uniós források költségvetési ellenőrzéséről szóló, Véronique Mathieu által előterjesztett jelentés mellett szavaztam. Ez egy alaposan átgondolt, nagy jelentőségű jelentés, mivel az Afganisztán stabilizálására tett pénzügyi, politikai, polgári és katonai erőfeszítések sikere különösen fontos az EU és az egész demokratikus világ számára.

Románia (a NATO égisze alatt zajló) ISAF misszió keretében 721 katonával és az Enduring Freedom műveletben részt vevő 57 katonával (koalíciós típusú misszió) járul hozzá ezekhez a nemzetközi erőfeszítésekhez Afganisztánban. E missziók során sok román katona megsebesült vagy életét vesztette, gyászba borítva családjukat és a román társadalmat. Nem akarjuk, hogy áldozatuk hiábavaló legyen. Azt akarjuk, hogy Románia pénzügyi, katonai és emberi hozzájárulása az európai és nemzetközi erőfeszítésekhez hosszú távú stabilitást és a terroristagócok felszámolását eredményezze Afganisztánban.

 
  
MPphoto
 
 

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban. (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Bizottságnak tovább kell növelnie a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre kirendelt erőforrásokat.

A 2004–2007 közötti időszakban az EU által nyújtott támogatás közvetlen és közvetett támogatásokra oszlik. 2002 és 2007 között a közvetlen közösségi támogatás a teljes közösségi támogatás 70%-át (970 millió eurót) tette ki, míg a nemzetközi szervezetek által kezelt, közvetett közösségi támogatás a teljes közösségi támogatás 30%-át képviselte (422 millió eurót).

Fel kell ismerni azonban az adományozó országok közötti, nemzetközi szintű koordináció hiányát. Ez a helyzet az Európai Unió különböző tagállamai és a Bizottság között is fennáll, miközben egyesítő szerepet is játszhatnának. Ennek közvetlen következményeként a költség/hatékonyság arány lényegesen alacsonyabb a kelleténél, és kialakult az a meggyőződés, hogy az afgán népesség számára jóval több előny származhatott volna az országnak megítélt nemzetközi és közösségi forrásokból.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI) , írásban. (NL) Az Afganisztánnak adott fejlesztési és humanitárius támogatások terén az EU az egyik legnagyobb adományozó. 2002 és 2007 között az Európai Bizottság összesen 1 400 000 000 EUR összeget engedélyezett támogatás formájában ennek az országnak.

Ez egy kitűnő jelentés, mivel korrekt javaslatokon alapul, és több ésszerű ajánlást is tartalmaz. Például az uniós alapok ellenőrzéseit ki kell terjeszteni, és drasztikusabb erőfeszítéseket kell tenni az országban burjánzó korrupció kezelésére. (Ez valójában nem érvényes minden olyan fejlődő országra, amely részesül a támogatásunkban?)

Az Európai Parlament emellett a fejlesztési támogatás növelése és a Bizottság kabuli küldöttségének kibővítése mellett érvel, hogy el tudja végezni a szükséges hitelesítéseket, auditokat és vizsgálatokat.

Mivel Afganisztán vagy megnyeri a nemzetközi terrorizmus elleni harcot, vagy belebukik, a kiegészítő költségvetési erőfeszítések nagyon is jól jönnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang (NI), írásban. (FR) Az Afganisztánban felhasznált uniós források költségvetési ellenőrzéséről szóló jelentés tartalma ismét azt igazolja, hogy a Nyugat beavatkozási hajlandósága ezekben a régiókban mit sem változott. Jelenlétünk csak meghosszabbítja a háborút és az abból eredő szenvedést, ahelyett hogy megszüntetné.

Demokráciáról és a nemek egyenlőségéről beszélni egy olyan ország esetben, ahol a szokások olykor a barbarizmussal határosak az ultra-európaiak boldog tudatlanságára jellemző, akik még mindig szívesebben folynak bele nemzetközi kérdésekbe, mint hogy Európa problémáival foglalkozzanak.

Afganisztánban, ahol évszázadok óta háborúk pusztítanak, az etnikai csoportok soha nem fognak elfogadni semmilyen idegen megszállást, akármennyire „humanitárius” is legyen az. Ez csak a tálibok és más szélsőséges szekták pozícióit erősíti, ahelyett hogy lehetővé tenné egy erős, működőképes, legitim hatalom kialakulását, amely stabilizálni tudná az országot.

Az európaiaknak a lehető leghamarabb ki kell vonulniuk az afgán darázsfészekből.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. (PL) Elnök úr, az Afganisztánban felhasznált közösségi források végrehajtásáról szóló jelentés elfogadása mellett szavazok (2008/2152(INI)).

Mathieu asszony nagyon helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy Afganisztán szociális mutatói drámaian alacsonyak. Tovább folytatódik a konfliktus vagy a háború, akárcsak a törzsi és nemzetközi összecsapások, a kábítószer-kereskedelem és a korrupció. Ennek következtében Afganisztánnak nemzetközi segítségre van szüksége.

Szeretném kifejezni támogatásomat az Afganisztánnak nyújtott segély iránt. Üdvözlöm az ország támogatására irányuló fellépés melletti hosszú távú kötelezettségvállalást, és úgy vélem, a Bizottság 2007–2013-as országstratégiai dokumentumában bemutatott prioritások kielégítik az afgán társadalom igényeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexandru Nazare (PPE-DE), írásban. (RO) Az Európai Unió a fő adományozók egyike Afganisztánban, hozzájárulva a stabilizálódáshoz és a biztonság javulásához a térségben, aminek olyan kézzelfogható hatásai vannak, mint például a várható élettartam növekedése.

Az EU-nak tovább kell folytatnia az Afganisztánnak nyújtott támogatást. Nem hagyhatja azonban figyelmen kívül a közösségi költségvetésből kiosztott pénz könnyelmű elköltését, mivel ez végső soron az adófizetők zsebéből származik. Ezért gondolom, hogy ez a jelentés örvendetes, mivel eszköz lehet az uniós támogatás afganisztáni kiosztásának összehangolásához és az alapok pénzügyi hatásának maximalizálásához. Ebben az értelemben az Afganisztánnak biztosított fejlesztési segítségnyújtási alapok koordinálása és ellenőrzése három elemből áll, amelyek alapvető fontosságúak ahhoz, hogy ez a pénz elérje a kitűzött célokat.

A javasolt jelentés több problémát foglal össze az Afganisztánnak nyújtott uniós forrásokkal kapcsolatban, és számos életképes ajánlást tartalmaz. Szeretném kifejezni a jelentés iránti támogatásomat, és remélem, hogy a jelentést az uniós források felhasználásának hatásosságát növelő és az elköltésük ellenőrzését szigorító, konkrét intézkedések egész sorának végrehajtása fogja követni. Szem előtt tartva ugyanakkor az országaink többségében fennálló gazdasági helyzetet, úgy vélem, az Európai Parlament mint az Európai Unióban költségvetési feladatokkal rendelkező intézmény kötelessége, hogy biztosítsa a közpénzek felhasználásának maximális hatékonyságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Mathieu asszonynak az Afganisztánban felhasznált uniós források költségvetési ellenőrzéséről szóló jelentése mellett szavaztam.

A jelentés nagyon világos következtetéseket fogalmaz meg a közösségi támogatások útján, a megállapodás aláírásától kezdve egészen mostanáig elért eredményekkel kapcsolatban: bár az eredmények hatóköre lehetett volna szélesebb, mindenképpen pozitív és említésre méltó fejleményekről van szó. Különösen a gyermekhalandósági arány csökkenésére, az alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javulására és az iskolába járó gyerekek számának jelentős növekedésére gondolok. Abban is csatlakoznék az előadó véleményéhez, hogy fokozott erőfeszítésekkel kell törekedni a Közösség és a nemzetközi adományozók közötti koordináció javítására, hogy elkerüljük a feleslegesen kétszeres támogatást és a korrupció esetleges forrásait az országban.

Emellett minden korábbinál fontosabb, hogy amikor pénzügyi segítséget kínálunk egy társadalmi és politikai problémáktól súlyosan érintett országnak, az ellenőrzés rendszere hatékonyan működjön; máskülönben fennáll a veszély, hogy a helyzet javítása helyett még rontunk is rajta. Emiatt remélem, hogy az ellenőrzés, különösen az előzetes ellenőrzés rendszere javulni fog, és szélesebb körben sikerül érvényesíteni, mint az eddigiekben.

 
  
  

- Riera Madurell jelentése (A6-0491/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Atkins (PPE-DE), írásban. − Én magam és brit konzervatív kollégáim teljes mértékben támogatjuk a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvét az élet minden területén, beleértve a munkavállalást, a szakképzést és az előmenetelt, valamint a munkakörülményeket.

Úgy hisszük azonban, hogy ezeket a kérdéseket mindenekelőtt a tagállamoknak kellene szorgalmazniuk, nem az Európai Uniónak. Ezért döntöttünk úgy, hogy a jelentés ügyében tartózkodunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten, Godfrey Bloom, Derek Roland Clark, Nigel Farage, Michael Henry Nattrass és John Whittaker (IND/DEM), írásban. − Az UKIP teljes mértékben támogatja a férfiak és a nők egyenlőségét. Az Egyesült Királyságban azonban már most is van esélyegyenlőségi jogszabály, amely a parlamentünk és a népünk kérésére bármikor módosítható és fejleszthető. Az EU által kötelezővé tett további jogszabályokra és bürokráciára ezért nincs szükség. Ráadásul az EU nem demokratikus, és nem tudja biztonságosan őrizni senkinek a jogait, például a nőkét sem.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI) , írásban. (NL) Ellene szavaztam ennek a politikailag korrekt jelentésnek – az immár sokadiknak –, amelyet itt a Parlamentben terjesztettek elénk jóváhagyásra. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy mivel a nemek közötti egyenlőséget az EU-ban már sok évvel ezelőtt sikerült bevezetni, ez a jelentés teljesen szükségtelen. Emellett kifogásolom a bizonyítási teher e jelentésben ((20) bekezdés) ünnepelt megfordítását, ami a jogállamiság alapján semelyik országnak nem felel meg, viszont teljhatalmat ad az irányelv végrehajtására felkért szervezetek kezébe ((19) bekezdés).

Az a tény, hogy a tagállamoknak kötelező lesz előírniuk a vállalkozásaik számára a nemek egyenlőségére vonatkozó éves üzleti tervek elkészítését és a nemek kiegyensúlyozott megoszlásának garantálását az igazgatótanácsban, éles ellentétben áll a vállalkozások működtetésének szabadságával. A nemzetközi pénzügyi válság okozta nehézségekkel küzdő vállalkozásokat akár csődbe is viheti az ebből a követelményből következő járulékos papírmunka. Az egészséges vállalkozások szabad piacán mindig a minőség lesz az uralkodó szempont, akár férfiról, akár nőről van szó, amint azt már számtalanszor láthattuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Constantin Dumitriu (PPE-DE), írásban. (RO) A jelenlegi gazdasági válság idején a nők azok közé tartoznak, akiket a munkanélküliség vagy a bércsökkentés a legjobban érint. Európai szinten arra van szükség, hogy a tagállamok hajtsák végre a 2002/73/EK irányelv rendelkezéseit, az Európai Bizottság pedig kövesse nyomon ezeket az intézkedéseket, és adjon rendszeres tájékoztatást az Európai Parlamentnek.

Amint azt Madurell asszony jelentése is jelzi, a munkaerőpiacon a nemek közötti megkülönböztetést tekintve az egyik legnagyobb problémát a megkülönböztetés áldozatainak jogairól való tájékozottság hiánya jelenti. Ezért a tagállamok, az európai intézmények – például a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete – és a munkáltatók egyaránt felelősek. A civil társadalmi szervezeteknek szintén fontos szerepet kell betölteniük e téren. Tájékoztató kampányokkal és a nyomon követésről szóló jelentésekkel törekedhetnek arra, hogy kompenzálják a nemzeti vagy európai szintű fellépés hiányát.

A Bizottság köteles nyomon követni, hogy a tagállamok tesznek-e intézkedéseket a munka és a magánélet egyensúlyának kialakítására, a nők és a férfiak közötti fizetési különbség csökkentésére, valamint a nők vezetői pozíciókhoz való hozzáférésének biztosítására. Romániában az európai szinten elfogadott szabályozások segítettek hozzá egy olyan intézményrendszer bevezetéséhez, amely garantálja, hogy a férfiak jogai a nők számára is jogokat jelentsenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 2002/73/EK irányelv átültetéséről és alkalmazásáról szóló, Riera Madurell által készített jelentés mellett szavaztam, mivel fontosnak tartom a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazását az irányelv hatálya alá tartozó ügyekben.

Az irányelv átültetésének különféle hibái között szeretném hangsúlyozni azt a tényt, hogy a különböző tagállamok jogszabályai nem említik meg külön a nemek közötti megkülönböztetést. Mint az előadó elmondta, a bérszakadék továbbra is nagy, a nők munkabére átlagosan 15%-kal alacsonyabb a férfiakénál. Ez a különbség 2000 és 2006 között csupán 1%-kal csökkent. A lisszaboni stratégia keretében alapvető fontosságú, hogy a fennálló helyzet megváltozzon, ezért egyetértek az előadóval azon ajánlás fontosságát illetően, hogy az Európai Bizottság aktívan kövesse nyomon az irányelv átültetését és a nemzeti jogszabályok megfelelését az irányelvnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN) , írásban. (PL) A munkavállalás, a szakképzés és az előléptetés tekintetében a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmódról szóló, Madurell asszony által készített jelentés mellett szavaztam. Az egyenlő bánásmód – nemre, fajra, vallásra stb. való tekintet nélkül – az alapvető emberi jogok egyike. Természetesen nem feledkezhetünk meg a férfiak és a nők között meglévő, természetes biológiai különbségekről.

Véleményem szerint a nemek szerinti fele-fele arány automatikus alkalmazása az igazgatótanácsban valójában nem azt jelzi, hogy törődünk a nemek egyenlőségével. Nehéz fizikai munkák esetén, például a bányászatban, acélüzemekben stb. ez a szemlélet leginkább csak nevetséges helyzetekhez vezet, éppen úgy, mint az ápolók vagy a tanárok esetében. Hasonlóképpen, a lányokat sem kényszeríthetjük arra, hogy műszaki tanulmányokat folytassanak a fele-fele arány fenntartása érdekében. Az alapvető kérdések közé tartozik az oktatáshoz való hozzáférés – minden szinten –, a vezetői szerepek betöltése (a politikai intézményeknél is), az „egyenlő munkáért egyenlő díjazás” elvének érvényesítése, a szociális biztonsághoz és a juttatásokhoz, valamint az orvosi ellátáshoz való megfelelő hozzáférés (figyelembe véve a szülési szabadságot). A szakszervezeteknek fontos szerepet kell játszania ezen a téren. Helyi, regionális és nemzeti szinten éppúgy fontos kérdés ez, mint az Európai Unió intézményeinek szintjén.

Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy felhívjam a figyelmüket a bírósági ítéletekre, amelyek a férfiakkal szemben alkalmaznak megkülönböztetést azáltal, hogy válási ügyekben szinte mindig automatikusan a nőknek ítélik a gyermekek felügyeletét.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Mellette szavaztam Riera Madurell asszony jelentésének az egyenlő bánásmódról szóló irányelv átültetéséről.

Véleményem szerint legfőbb ideje, hogy a nőket a férfiakkal egyenlő felekként kezeljék, és ne csak néhány, hanem minden szempontból.

Korántsem állíthatjuk, hogy a karrierhez való hozzáférés vagy a mindennapi munka terén fennállna az esélyegyenlőség. Ami a nemek közötti bérszakadékot illeti, ez néhány tagállamban nagyon lassan ugyan, de múlóban van, míg máshol még tovább szélesedik.

Az irányelv végrehajtását én magam a nyilvánvaló igazságtalanságok miatt találom különösen fontosnak, valamint azért, mert családos emberként nagyra értékelem és tisztelem a nőket.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. (FR) A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság aggódik a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló irányelv végrehajtása miatt.

Az Európai Bizottságtól származó jelentés hiányában bizottságunk saját felmérést készített a nemzeti parlamentek és esélyegyenlőségi szervezetek körében. 22 tagállam kapott felszólító levelet. 15 tagállamban fordult elő, hogy néhány fogalommeghatározást helytelenül ültettek át. 2008. október 5-ig kilenc tagállam még nem értesítette a Bizottságot az irányelv átültetése érdekében hozott intézkedésekről.

Saját kezdeményezésű jelentésünket egyfajta vészcsengőnek és figyelmeztetésnek szántuk a tagállamok számára. Sajnálatos módon a bizottságban eltúlzott nyilatkozatok és követelések is elhangoztak. Emiatt beterjesztettem egy alternatív állásfoglalást.

Sikerült megállapodnunk egy közös állásfoglalásról, és ezt én is megszavaztam, miközben várom a végrehajtási jelentést, amelyet 2009 első felében fogunk megkapni. Ez lehetővé fogja tenni egy alapos elemzés elvégzését, hogy meg lehessen határozni az ebből következő intézkedéseket, amelyekre a Szerződéseknek és a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód, illetve az esélyegyenlőség terén elfogadott jogszabályoknak való megfeleléshez szükség van.

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A hátrányos megkülönböztetésnek és a zaklatásnak a liberális társadalomban nincs helye. Ez a jelentés emlékeztet minket arra a riasztó tényre, hogy sok tagállamnak még mindig nagyon hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy a férfiak és a nők az életben és a munkában egyenlők lehessenek. Az igazságtalanságok elleni küzdelem azonban – például a munkaerőpiacon – nemcsak az uniós intézmények felelőssége, hanem az egyes tagállamok felelős polgáraié és a politikai és szakszervezeti képviselőiké is, és ennek így is kell maradnia. Teljes mértékben ellenzem azokat az érveket, amelyek ezeket az igazságtalanságokat próbálják a szupranacionalizmus növelése mellett szóló érvként használni, a tagállamok önrendelkezésének rovására. A kormányzók és a kormányzottak közötti távolság növelése nem vezet el a minden ember egyenlőségének elvén alapuló liberális társadalomhoz.

A jelentés elsődleges célja azonban az, hogy szemléltesse, hogy a hátrányos megkülönböztetés és a zaklatás hogyan képes még mindig tönkretenni az emberek életesélyeit és a részvételre való kilátásaikat. Ez olyannyira fontos, hogy úgy döntöttem, minden más szempont ellenére az alternatív állásfoglalásra irányuló javaslat mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Iosif Matula (PPE-DE), írásban. (RO) A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előléptetés és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló jelentés mellett szavaztam.

Bár a nemek egyenlősége az alapvető jogok közé tartozik az Európai Unióban, a hivatalos statisztikák mégis azt mutatják, hogy még midig vannak különbségek a foglalkoztatási ráták terén, különösen az Európai Unióhoz nemrég csatlakozott országokban.

Szem előtt tartva, hogy a nőkkel és a férfiakkal szembeni egyenlő bánásmód még mindig strukturális probléma, az Európai Tanács 2000. márciusi lisszaboni ülésén azt a célt tűzte ki az Európai Unió számára, hogy 2010-re emelje 60% fölé a nők foglalkoztatási rátáját, amit az új tagállamokban gondosan figyelemmel kell kísérni.

Szerintem létfontosságú az európai irányelv végrehajtása, hogy biztosítsuk a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetését a munkaerőpiacon, egy olyan időszakban, amikor további erőfeszítésekre van szükség a kérdéshez való hozzáállás megváltoztatására, különösen a vidéki területeken.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. (RO) E jelentés mellett szavaztam, mivel legitimnek és szükségszerűnek találom azt a Bizottsághoz intézett kérést a jelentésben, hogy gondosan kísérje figyelemmel a 2002/73/EK irányelv átültetését és a végrehajtási folyamat után az elfogadott jogszabályoknak való megfelelést.

A jelentés elfogadásával az Európai Parlament hasznos eszközt adott a tagállamoknak a férfiak és nők közötti egyenlő munkaerő-piaci bánásmódról szóló tagállami nemzeti jogszabályok megszilárdításához.

A közölt statisztikák alapján azonban még mindig 28,4%-os különbség van a férfiak és a nők foglalkoztatási rátái között, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség a munkaerőpiacon még mindig megoldandó probléma.

Ezért vélem úgy, hogy a tagállamoknak meg kell tenniük minden szükséges erőfeszítést annak érdekben, hogy végrehajtsák a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló stratégiákat.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kijelentem, hogy Riera Madurell asszonynak a munkavállalás, a szakképzés, az előléptetés és a munkakörülmények terén a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmódról szóló jelentése mellett szavazok.

Egyetértek képviselőtársaim azon véleményével, miszerint az egyenlőség elve a munkaerőpiacon még mindig messze van a gyakorlati megvalósulástól, annak ellenére, hogy a lisszaboni célkitűzések keretében az Európai Unió is erőfeszítéseket tett a dolgozó nők arányának növelésére. Osztom az előadó véleményét a 2002/73/EK irányelv tagállamok általi átültetését illetően, illetve azzal kapcsolatban, hogy mindegyik tagállamnak végre kell hajtania az irányelvben biztosított eszközöket, hogy megerősítsék a nemzeti jogszabályokat a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmódról a munkaerőpiacon: a nemek egyenlősége a foglalkoztatásban nemcsak etikai szempontból értékes alapelv, hanem ez az alap – és ez is marad – az Európai Unió egészének fenntartható, tartós gazdasági fejlődéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A férfiak és a nők közötti egyenlőség az Európai Unió alapelveinek egyike. Ezen elv megvalósításán még mindig sokat kell dolgozni, és remélem, hogy ezt az Európai Parlamentben végzett munkánkban minden területen politikai prioritássá fogjuk tenni. Ezeket a kérdéseket nemcsak a Nőjogi Bizottságnak kellene felvetnie.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. (PL) Annak ellenére, hogy a nemek egyenlősége alapvető jog, a munkaerőpiacon a nemek egyenlőtlensége továbbra is komoly strukturális probléma, a fizetések, a foglalkoztatási ráták és a foglalkoztatás színvonala terén egyaránt. Sajnos azt is tapasztaljuk, hogy az iskolázottság magasabb szintje nem feltétlenül csökkenti a férfi és a női munkavállalók közötti fizetésbeli különbséget.

Madurell asszony jelentése felfedi a tagállamok hiányosságait a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 2002/73/EK irányelv átültetése és alkalmazása szempontjából.

Az előadó mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a hátrányos megkülönböztetés fogalmának meghatározását sok tagállam nem ültette át megfelelően a jogrendszerébe. A kötelező definíció sok országban csak egy általános változat, amely nem tesz említést a nemi alapú megkülönböztetésről. Más országokban a szexuális zaklatásról nem esik szó, vagy ez csak a zaklatás általánosabb definíciójában szerepel (Lengyelországban a szexuális zaklatást a munka törvénykönyv 6. szakaszában a 183a. cikk határozza meg), ami a sértett felek számára nagymértékben megnehezíti jogaik érvényesítését.

Az alulról induló kezdeményezések, amelyek egyrészről a problémát kívánják tudatosítani a társadalomban, másrészt a megkülönböztetés áldozatait próbálják segíteni, rendkívül fontosak a hátrányos megkülönböztetés elleni harcban.

 
  
  

- Állásfoglalásra irányuló indítvány, B6-0051/2009 (A közel-keleti/gázai övezetbeli helyzet)

 
  
MPphoto
 
 

  Marco Cappato (ALDE), írásban. (IT) Annak érdekében, hogy megkülönböztessük a Partito Radicale álláspontját azoktól, akik a miénkkel ellenkező érveket fejtettek ki itt a Házban, kisorsoltuk, hogy ki fog közülünk tartózkodni, és ki lesz az, aki ehelyett nem vesz részt a szavazáson. Az EU által a Közel-Kelet hosszú távú, strukturális békéje érdekében támogatott megoldás, amint a mai napon itt Strasbourgban Pöttering elnök úr is elmondta, két szuverén, független államot jelent.

Európa alapítói az ellenkezőjében hittek: ahhoz, hogy megvalósítsuk a békét, le kell mondanunk az abszolút nemzeti szuverenitásról. Ezt mondta ki a Ventotene Manifesto.

Ma az izraeli polgárok túlnyomó többségére kell hallgatnunk, akik Izrael EU-csatlakozására törekszenek, és akiket az izraeli – és az európai – uralkodó osztályok figyelmen kívül hagynak.

A háború utáni időszak „befogadó” Európája, amely nyitott volt a csatlakozók előtt és viszonyítási pontként szolgált a szomszédos államok számára, a béke egyik tényezője volt, még ha nem is megfelelő módon. A nemzetállamok „kirekesztő” Európája, amely európai határokra és zsidó-keresztény gyökerekre vágyik, olyan Európa, amely háborúkhoz vezet, a Közel-Keleten éppúgy, mint a Balkánon és a Kaukázusban, és feszültséget szül az Urál vidékén, Törökországban és a Maghreb országokban.

Erőszakmentes radikális párt lévén úgy véljük, hogy a békéhez vezető strukturális megoldást európai föderalizmusnak hívják, Európai Egyesült Államoknak, amely megnyitja kapuit Törökország, Izrael és a jövőben bármely más demokratikus állam előtt, ha kész lemondani saját abszolút szuverenitásáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Feltétel nélkül elítélem a gázai civil lakosság körében történt, válogatás nélküli, brutális mészárlást, akárcsak az izraeli civilek könyörtelen, igazolhatatlan megölését a Hamász rakétáival.

Azért szavaztam az Európai Parlament Gázáról szóló állásfoglalása mellett, mert kifejezetten támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának azonnali tűzszünetre felszólító határozatát. Emellett felhívja a figyelmet a Parlament decemberi határozatára arról, hogy késleltessük az Izraellel való uniós kapcsolatok fejlesztését. Bár az állásfoglalás nyelvezete enyhébb, mint amilyennek szerettem volna, mindazonáltal egy állásfoglalás, amelyet a Parlament elsöprő többséggel szavaz meg, nagyobb valószínűséggel tudja befolyásolni Izrael és a Hamász döntéseit, mint az egyes képviselőcsoportok állásfoglalásai.

Ellenzem az Izraelhez fűződő uniós kapcsolatok fejlesztését, és úgy vélem, az Izraellel kötött kereskedelmi megállapodást is fel kellene függeszteni mindaddig, amíg eleget nem tesz az emberi jogi normáknak, és nem kezd konstruktív és érdemi tárgyalásokat a szomszédaival a konfliktus kétállamos megoldásának végrehajtása érdekében. Most minden tagállamnak meg kellene állapodnia arról, hogy visszavonják az Izraelhez fűződő kapcsolatok fejlesztéséről szóló korábbi határozataikat, hogy ezzel kényszerítsék tárgyalóasztalhoz, realisztikus javaslatokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel António dos Santos (PSE), írásban. (PT) Úgy döntöttem, hogy tartózkodom a közel-keleti/gázai övezetbeli helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány esetében, kizárólag abból az okból, hogy ebben a pillanatban nem érzem indokoltnak az Európai Parlament állásfoglalását.

Véleményem szerint a kérdés megvitatása szavazás nélkül hatékonyabb módszer lenne arra, hogy bevonjuk az Európai Parlamentet ebbe a kérdésbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI) , írásban. − (NL) Une fois n’est pas coutume, ez egy nagyon kiegyensúlyozott állásfoglalás, amely minden támogatást megérdemel részünkről, mivel a konfliktusban érintett két felet egyformán arra kéri, hogy ne folyamodjanak erőszakhoz. Mindazonáltal nem kellene illúziókat dédelgetnünk azzal kapcsolatban, hogy Európa és a fortiori, az Európai Parlament mennyiben tud hatni a közel-keleti helyzet alakulására. Mielőtt még elkezdenénk megoldást keresni, a Hamásznak le kell állítania az Izrael elleni rakétatámadásokat. Izraelnek ugyanakkor vissza kell vennie az erőszak aránytalan alkalmazásából, amelynek ártatlan gyermekek és civilek esnek áldozatul. Bár támogatom ezt az állásfoglalást, emlékeztetném a Házat arra, hogy továbbra is a Hamász terroristaszervezet az eszkaláció fő oka.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − A közös állásfoglalás mellett szavaztam, annak ellenére, hogy Izrael gázai fellépésének elítélésében nem fogalmaz olyan szigorúan, mint ahogy én szerettem volna.

A Hamász véletlenszerű rakétatámadásait nem lehet támogatni, bár nem kizárólag a Hamász tehető felelőssé azért, hogy a tűzszünet véget ért. Az izraeli fellépés teljességgel aránytalan, és az, hogy ártatlan civileket – férfiakat, nőket és gyerekeket – vesz célba, a kollektív büntetés egy formája, ami ellentétes a nemzetközi humanitárius joggal.

Az ENSZ hivatalai és segélyszállítmányai elleni támadások mintha szándékosan arra irányulnának, hogy a rászorulókat elvágják a segélytől, egyúttal eltávolítsák a helyszínről Izrael barbár tetteinek független megfigyelőit.

 
  
MPphoto
 
 

  Mathieu Grosch (PPE-DE), írásban. – (DE) Véleményem szerint teljesen helyénvaló, hogy az Európai Parlament egyhangúlag foglal állást. Arra kell törekednünk, hogy Izrael és a Hamász felé egyaránt világossá tegyük, hogy ellenezzük az erőszakos ellenségeskedés minden formáját, és a békefenntartó erők, illetve a segélyhivatalok abszolút tiszteletben tartását követeljük.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Annak ellenére, hogy tűzszünetre szólít fel, ami valóban sürgető kérdés, és ezzel valamennyien egyetértünk, a Gázai övezetben fennálló, rendkívül súlyos helyzetről szóló, a Parlament által jóváhagyott állásfoglalás tökéletesen alkalmatlan, sőt, még negatív vonatkozásokat is tartalmaz, különösen ha összehasonlítjuk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (UNHRC) január 12-én elfogadott határozatával. A Parlament állásfoglalása:

- A brutális agresszió, a bűncselekmények és a legalapvetőbb emberi jogok megsértése ellenére egyetlen szóval nem ítéli el Izraelt.

- Az ellentmondásosságot tovább erősíti, hogy elkendőzi azt a tényt, hogy Palesztinában van egy gyarmatosító és egy gyarmatosított, egy agresszor és egy áldozat, egy elnyomó és egy elnyomott, egy kizsákmányoló és egy kizsákmányolt, és palástolja Izrael felelősségeit.

- Tisztára mossa az EU-t a felelősség alól, noha bűnrészes Izrael büntetlenségében. Vegyük figyelembe a közelmúltban hozott határozatot az országgal való kétoldalú kapcsolatok megerősítéséről vagy az EU országainak szégyenletes tartózkodását az UNHRC által elfogadott határozat ügyében.

- Ráadásul egy olyan súlyos helyzetben, mint a jelenlegi, nem bírálja az ENSZ-határozatok megsértését Izrael részéről, a megszállás befejezését, az illegális telepeket, az elválasztó falat, a gyilkosságokat, a letartóztatásokat, a palesztin népet ért számtalan megaláztatást, vagy akár az ahhoz való, elidegeníthetetlen jogukat, hogy legyen egy államuk az 1967-es határok között, kelet-jeruzsálemi fővárossal.

 
  
MPphoto
 
 

  Jens Holm és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − (SV) Üdvözöljük azt a tényt, hogy az állásfoglalás követeli, hogy Izrael haladéktalanul vessen véget a Gáza lakosait érő öldöklésnek. Ugyanakkor sajnáljuk, hogy az állásfoglalás nem követeli az Izraellel kötött társulási megállapodás felfüggesztését és az Izraelhez fűződő kapcsolatok fejlesztésének leállítását. Ezek nyilvánvaló követelések lennének egy olyan országgal szemben, amely ilyen nyíltan megsérti az általa tett kötelezettségvállalásokat, nevezetesen az emberi jogok és a nemzetközi jog tiszteletben tartását.

Azt az állítást is megkérdőjelezzük, hogy az izraeli támadás a Hamász rakétalövedékeire adott válasznak indult. Izrael folyamatosan megsértette a tűzszünetet, például tavaly november 4-én, amikor az izraeli csapatok behatoltak a Gázai övezetbe és megöltek hat palesztint, emellett kollektíven büntette a palesztin népet az embargókkal, az áramszolgáltatás leállításával, a telepek kibővítésével, falak építésével, vezető palesztin politikusok elrablásával és így tovább.

Mindezek ellenére üdvözöljük a közös állásfoglalást és azt a követelést, hogy Izrael haladéktalanul szüntesse be az öldöklést.

 
  
MPphoto
 
 

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. (ES) Pöttering elnök úr sietve megerősítette, hogy nem volt ellenszavazat. Én az állásfoglalás ellen szavaztam. Bár elismerem, hogy tartalmaz nagyon pozitív elemeket, különös tekintettel a Gáza lakosaival szembeni „kollektív büntetés” kifejezés használatára, én elégtelennek érzem ezt az állásfoglalást. Az egyetlen dolog, amit ez a Parlament tehet a gyakorlatban, az Izraellel kötött társulási megállapodás befagyasztására való törekvés lenne; minden más csak beszéd, úgy lehet pozitív és vonzó, de akkor is csak beszéd. A politikában a szép szavak nem érnek semmit: cselekvésre van szükség, márpedig ezen állásfoglalás után Gázában semmi nem fog változni. Ha bármely más államról lenne szó, nem Izraelről, az állásfoglalás sokkal erőteljesebben fogalmazna. Hiszek abban, hogy Izraelnek megvan a joga a békés létezéshez, de ez nem jelenti azt, hogy mindent lehet, és ezt Izraelnek tudnia kell. Ráadásul ezzel az offenzívával csak a konfliktus fokozódását fogja elérni. A Parlament számára sem jó nap ez a mai, mert a beszédet választotta a tettek helyett.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang (NI), írásban. (FR) Az e közgyűlés összes képviselőcsoportja által előterjesztett szöveg, amely az európai népek érdekeit hivatott képviselni, valóban tartalmaz néhány kitűnő ajánlást, például a harcok beszüntetésére való felhívást, ugyanakkor nem ejt szót e konfliktus Európába való behozataláról. Akárcsak az ezeket kísérő erőszakos cselekmények, az izraeli beavatkozás elleni tüntetésekről készült két kép különösen megdöbbentő volt.

Az egyik a demonstrálókról készült, akik többségében bevándorlók voltak, palesztin, algériai, Hamász és Hezbollah zászlók, illetve arab feliratú transzparensek alatt.

A másik a francia szélsőbaloldali vezetőket, a Forradalmi Kommunista Liga részéről Besancenot-t, a Kommunista Párt részéről Buffet-t ábrázolja, akik együtt vonulnak az imámokkal.

Ezek a képek két aggasztó fejleményt mutatnak: az iszlamista szövetségek fokozatos térnyerését a muzulmán világból érkezett bevándorló tömegek körében, valamint az iszlamista mozgalmak és a szélsőséges kommunista baloldal összejátszását, két olyan forradalmi mozgalom együttműködését, amelyek civilizációnk elpusztítására törekszenek. Az európaiak identitásának és szabadságának védelme minden eddiginél jobban megköveteli az ilyen demonstrációk betiltását és a migrációs áramlatok visszafordítására irányuló politikát.

 
  
MPphoto
 
 

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. (FR) Tekintettel a gázai helyzet súlyosságára, az Európai Parlament nem hallgathat. Ezért adtam támogatásomat ehhez az állásfoglaláshoz, amely azonnali és tartós tűzszünetre szólít fel, beleértve a katonai fellépés beszüntetését Izrael részéről a Gázai övezetben, valamint a Hamász Izrael elleni rakétatámadásainak leállítását.

Sajnálom ugyanakkor, hogy az állásfoglalásban nem szerepel az izraeli hadsereg támadásainak határozott, feltétlen elítélése, amelyek nyomán már ezernél is többen haltak meg, zömében a polgári lakosságból. Bár egyetértek azzal, amit az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportjának elnöke, Martin Schulz mondott a szavazás előtt, amikor megismételte, hogy ezek a támadások elfogadhatatlanok, jobban szerettem volna, ha ezt a felháborodásunkat írásban is kifejezzük.

Hasonlóképpen, bár az indítvány felhívja az izraeli hatóságokat a humanitárius segélyek zavartalan áramlásának és a nemzetközi sajtó Gázába való szabad bejutásának garantálására, nem megy el odáig – ahogy én szerettem volna –, hogy az EU Izraellel való kapcsolatainak fejlesztését attól tegye függővé, hogy Izrael állam betartja-e a humanitárius jogot.

Európa fontos szerepet játszik a konfliktusról szóló állásfoglalásban, de az izraeliek és a palesztinok közötti tartós békéről való megállapodás véleményem szerint csak egy életképes palesztin állam megteremtésével érhető el, amely Izraellel kölcsönösen elismeri egymást.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer Pleite (GUE/NGL), írásban. (ES) A Gázáról szóló közös állásfoglalásnak vannak pozitív vonatkozásai, mint például az azonnali tűzszünetre irányuló kérés, az izraeli hadművelet által okozott ezer halálos áldozat – köztük nők és gyerekek – elismerése, valamint annak elismerése, hogy a Gázával szembeni embargóval Izrael megsérti a nemzetközi humanitárius jogot.

Ennek ellenére nem tudtam az állásfoglalás mellett szavazni, mert ugyanolyan mértékben teszi felelőssé a Hamászt, mint Izraelt. Nem ismeri el, hogy a fegyverszünetet az izraeli hadsereg törte meg november 4-én a meglepetésszerű szárazföldi és légitámadásaival, ehelyett inkább a Hamászt vádolja a tűzszünet megsértéséért. Az állásfoglalás egyértelmű hiányossága, hogy nem kér erőteljes intézkedéseket a Bizottságtól és a Tanácstól. Az EU-nak be kellene fagyasztania a jelenlegi EU–Izrael társulási megállapodást a 2. cikk megsértése miatt, amely kimondja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása a megállapodás egyik feltétele. A közös állásfoglalás ezenkívül a Gázával szembeni izraeli blokád beszüntetését sem követeli meg, ahogyan azt sem, hogy a 27 tagállam állítson le mindenfajta, Izraelbe irányuló fegyverkivitelt.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexandru Nazare (PPE-DE), írásban. (RO) Ennek az állásfoglalásnak sikerült összefognia az Európai Parlament legfontosabb képviselőcsoportjait egy nyilatkozat erejéig, amelyre feltétlen szükség van, tekintettel a Közel-Kelet jelenlegi humanitárius és biztonsági helyzetére.

A konfliktus kirobbanásához vezető eseményektől függetlenül, ez máris hátrányosan érinti a térségben élő civilek jelentős arányát, valamint az ENSZ gázai jelenlétét. Más képviselőtársaimhoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy olyan ponthoz érkeztünk, amikor fenntartható eredményeket csak párbeszéd révén lehet elérni, amely csak egy tűzszüneti megállapodással lehetséges.

Emellett Románia következetes álláspontja erről a kérdésről jelentős mértékben megjelenik ebben a dokumentumban. Örülök, hogy egy olyan dokumentum mellett szavazhatok, amely kifejezi egyrészről annak az európai politikai családnak a véleményét, amelyikhez tartozom, másrészről a hazám véleményét.

 
  
MPphoto
 
 

  Vural Öger (PSE), írásban. (DE) Üdvözlöm a Gázai övezet helyzetéről szóló állásfoglalás elfogadását. Okvetlenül szükséges, hogy az Európai Parlament véleményt mondjon a válságról. Ezt a humanitárius katasztrófát kötelessége elítélni a Parlamentnek, amely az emberi jogok tiszteletben tartásáért morális vezetői felelősséggel bír. Pontosan emiatt, a Parlament tovább már nem hallgathat. Ezért szavaztam az állásfoglalás mellett. Mindazonáltal a Parlament küldhetett volna határozottabb jelzést; az állásfoglalás néhány ponton még mindig túl enyhén fogalmaz. Fontos, hogy tartós tűzszünetre szólítsunk fel és elítéljük a polgári lakosság szenvedését. Az is kötelességünk, hogy gyakorlati megoldásokat javasoljunk a háború befejezésére, és arra szólítsuk fel az EU-t, hogy kötelezze el magát ezek mellett a Kvartettben betöltött szerepében. Mivel az Egyesült Államok az elnökváltás miatt egyfajta bénultság állapotában van, az EU-nak tovább kell fokoznia kötelességtudatát. Az Izraellel való kapcsolatok fejlesztéséről szóló tárgyalásokat szüneteltetni kell, tekintettel a katonai fellépés túlzott jellegére. Sajnálatos módon az állásfoglalásban erről nem esik szó. Ha Izrael nem akar közvetlenül tárgyalni a Hamásszal, az EU-n a sor, hogy gondoskodjon róla, hogy mások tárgyaljanak a Hamásszal. A katonai offenzíva folytatódása túl sok emberéletet követel. Egy ilyen súlyos humanitárius válsághelyzet idején a szájjártatás nem elegendő.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. (EL) A közös állásfoglalás figyelmen kívül hagyja Izrael agresszív, barbár háborújának okait, és a Hamász rakétatámadásaira adott válasznak tekinti. Mindenki tudja, hogy a háborút előre megtervezték, és az okok az izraeli megszállásban keresendők, valamint abban, hogy Izrael megtagadja a kelet-jeruzsálemi fővárosú, független palesztin államról szóló ENSZ-határozatok alkalmazását. A háború Izrael agresszív, az USA és az EU által is támogatott politikájának az eredménye, amelynek keretében illegális telepeket hoz létre, és nem hajlandó visszatérni az 1967-es határokhoz.

Bár az állásfoglalás beszél a háború beszüntetéséről, nem foglal érdemben állást, nem szólít fel intézkedésekre az EU részéről, még arra sem, hogy fagyasszuk be az új preferenciális kapcsolatokat, hogy ezáltal gyakoroljunk nyomást Izraelre. Nem ítéli el Izrael agresszív politikáját; épp ellenkezőleg, a palesztinok belügyeibe avatkozik be.

Az állásfoglalást aláíró erők az EU erősebb szerepvállalására szólítanak fel és egyetértenek ezzel, ami a régióban való imperialista ambícióihoz kapcsolódik. A „tágabb Közel-Keletre” vonatkozó USA/NATO tervet erősítik, amelybe az EU beleegyezett, és amelynek célja, hogy az imperialisták leigázhassák az egész régiót.

Ezen okok miatt a Görögországi Kommunista Párt nem szavazott a képviselőcsoportok közös állásfoglalására, és az imperialisták elleni harc megerősítésére szólít fel, kijelentve, hogy nincs olyan, hogy jó és rossz imperializmus.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. (EL) Megtagadtam a szavazást a Gázai övezet helyzetéről szóló európai parlamenti állásfoglalás ügyében, mert bár tartalmaz pozitív pontokat, nem ítéli el egyenesen a humanitárius katasztrófához vezető túlzott katonai reakciót. Az Európai Parlament által a civil lakosság elleni támadások és a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférés akadályozása miatt kifejezett megdöbbenés és sajnálat nem elegendő. Európának fel kell emelkednie a felelősségeihez, követelnie kell az izraeli erőszak tényleges befejezését és törekednie kell egy életképes, hosszú távú megoldás megtalálására. Sajnálatos módon ez a határozott politikai akarat hiányzik az Európai Parlament által elfogadott kompromisszumos állásfoglalásból.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. (PT) Izraelnek elidegeníthetetlen joga, hogy békében és biztonságban létezzen. A palesztinoknak ugyancsak elidegeníthetetlen joga, hogy saját irányításuk alatt álló szabad területen éljenek békében, demokráciában, az emberi jogokat tiszteletben tartva. A régió ügyében felmerülő megoldásoknak minden esetben garantálniuk kell, hogy ezeket a jogokat ne fenyegesse semmi.

A gázai konfliktus Ciszjordánia ellentétes helyzetén keresztül azt mutatja, hogy még ha a felek közötti kapcsolatban sok is a feszültség és a konfliktus, a viszony lehetséges, ha mindkét fél hajlandó elfogadni a másik létezését. Ez a Hamász esetében nem áll fenn, mivel ez a szervezet az ellenőrzése alá vont területet arra használja, hogy elérje bevallott célját: Izrael létezésének megakadályozását.

Mindezek a körülmények azonban semmit nem vesznek el a gázai halálesetek tragédiájából. A Hamászról tudjuk, hogy nem törődik a palesztinok életével, a lakosságot az izraeli támadások elleni védőpajzsként használja, halálukból pedig a propagandához kovácsol fegyvert. Izrael a tragikus eredmény ellenére folytatja a harcot, mivel saját biztonságát kívánja legitim módon garantálni. A folyamat szükségszerű, ha a nemzetközi közösség, az arab országokat is beleértve, a közel-keleti békefolyamat célkitűzéseként nem mozdítja elő az egyik oldal életképességét és a másik biztonságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kijelentem, hogy támogatom a gázai övezet tragikus helyzetéről szóló állásfoglalásra irányuló indítványt.

Teljes mértékben osztom azokat az aggodalmakat, miszerint a konfliktus még nem közeledik a befejezéshez, annak ellenére, hogy az egész nemzetközi közösség kifejezte már az ellenségeskedés beszüntetése iránti vágyát. Képviselőtársaimhoz csatlakozva szeretném kifejezni mély sajnálatomat a gázai civil lakosság szenvedései miatt, és úgy vélem, az egyetlen megoldás – nemcsak ezen a területen, hanem a Szentföldön mindenhol – a párbeszéd, a tárgyalás és a diplomácia, soha nem a háború, mivel ez csak tovább szítja a gyűlöletet.

Az Európai Unió képes meghatározó szerepet játszani ebben a folyamatban, mind a tűzszünet elérését, mind a humanitárius célú csatornák megnyitását tekintve. Emiatt az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavazok, és remélem, hogy a békítő erőfeszítések minél előbb konkrét előrelépést hoznak a béke irányába.

 
  
MPphoto
 
 

  Martine Roure (PSE), írásban. (FR) Izrael és Gáza között egyszerűen már túl régóta tart a konfliktus.

Amikor a haláleseteket immár ezrekben számoljuk, mindennél fontosabb kötelességünk biztosítani, hogy a harcok azonnal megszűnjenek.

Gáza politikai elszigetelése kudarcot vallott, mivel radikalizálta a lakosságot, akik ennek elsőként estek áldozatul.

Az izraeli–palesztin konfliktusra katonai megoldás nem lehetséges.

Az egyetlen lehetséges rendezés a felek közötti tartós, átfogó békemegállapodás. Ezért kérjük a Kvartett által ösztönzött nemzetközi konferencia mielőbbi megszervezését a régió összes érintettjének részvételével, az Arab Liga kezdeményezése, az izraeliek és palesztinok közötti korábbi megállapodás alapján.

Mindeközben úgy véljük, hogy az EU és Izrael közötti politikai kapcsolatok fejlesztéséhez szigorú feltételként kell szabni a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását be. Ezért most is ellene vagyunk a közösségi programokban való fokozott izraeli részvétel támogatásáról szóló szavazásnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE), írásban. (RO) A Gázai övezet helyzetéről szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, a térségben kihirdetendő azonnali tűzszünet érdekében.

Úgy vélem, hogy a konfliktusban részt vevő felek álláspontjától függetlenül a párbeszéd az egyetlen mód arra, hogy a problémákat a közjó érdekében megoldjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A gázai helyzetről szóló, az Európai Parlament által ma megszavazott állásfoglalásban nem szerepelt a Hamász terroristaszervezet elítélése, amely decemberben megsértette a tűzszünetet, és civil lakosokat használ védőpajzsnak. Annak ellenére, hogy ez hiányzott az állásfoglalásból, fontosnak tartottam, hogy a régióban tűzszünetre szóló felhívás mellett szavazzak, ezért szavaztam az állásfoglalás mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (PSE), írásban. − A Gázai övezetben uralkodó helyzet elborzasztó. Ártatlan civilek százai haltak meg, most pedig napi szinten ezrek néznek farkasszemet a halállal. Igen, elfogadom, hogy Izraelnek lehetővé kell tenni, hogy békében éljen. A határokon átnyúló rakétatámadások valóban elfogadhatatlanok, ezért be kell fejeződniük.

Izrael válasza azonban teljességgel aránytalan és nem támogatható.

Az izraeliek nem tartották tiszteletben a nemzetközi közösséget. Gránátokkal lőtték az ENSZ telephelyét, iskolákat és gyerekeket támadtak meg. Ez teljességgel elfogadhatatlan, ezért le kell állítani. Azonnali tűzszünetre van szükség.

Az állásfoglalás mellett fogok szavazni, mivel az Európai Parlamentnek hallatnia kell a hangját, hogy a Gázában csapdába esett ártatlan palesztinokról ne feledkezzünk meg.

Izrael: jogod van békében élni. Ahhoz azonban nincs jogod, hogy fékezhetetlenül pusztíts, a halált és a pusztulást hozd az ártatlan polgári lakosságra. A tetteid azt jelzik, hogy immár agresszor lettél, nem áldozat.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. (NL) Jóváhagytam az elénk terjesztett kompromisszumot, noha nincs meg benne az az erő és elszántság, amit én látni szerettem volna. Megdöbbent és dühít az izraeli légierő és a szárazföldi csapatok nagyszabású, aránytalan offenzívája ebben a sűrűn lakott térségben.

Szolidaritást érzek a Gázában rekedt 1,5 millió palesztinnal, akik most semmiképpen nem tudják elhagyni a Gázai övezetet, és aggódom a sorsukért és a biztonságukért, ahogyan aggódom a ciszjordániai palesztinok humanitárius helyzete miatt is, akik a Palesztin Nemzeti Hatóság együttműködése ellenére nem tapasztalnak javulást életkörülményeikben.

Nem szerencsés, hogy a kompromisszum nem tesz említést az EU és Izrael közötti kapcsolatok fejlesztésének problémájáról. Szorgalmaznám, hogy a Tanács fagyassza be az Izraellel való kapcsolatok fejlesztését mindaddig, amíg minden oldal bele nem egyezik a tűzszünetbe, és amíg Izrael nem biztosítja a humanitárius segélyek korlátlan bejutását.

Az EU és Izrael között a kapcsolatokat csak akkor lehet fejleszteni, ha az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot tiszteletben tartják, véget vetnek a humanitárius válságnak a Gázai övezetben és a megszállt palesztin területeken és teljes erőből törekednek egy átfogó békemegállapodásra és az EK–PFSZ ideiglenes társulási megállapodás teljes körű végrehajtására.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Támogatom a Gázáról szóló állásfoglalást és támogatom az azonnali tűzszünetre irányuló felhívásokat.

 
  
  

- Állásfoglalásra irányuló indítvány, B6-0033/2009 (A Szomáli-félszigeten kialakult helyzet)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) Köszönöm, Elnök úr. Az állásfoglalás mellett szavazok. A Szomáli-félszigeten kialakult helyzet továbbra is rendkívül aggasztó. A problémák és a konfliktusok oly mértékben összefonódnak, hogy az EU-nak folyamatosan figyelnie kell, hogy elkerülhesse a helyzet drámai romlását. Képviselőcsoportommal együtt úgy vélem, hogy a Szomáli-félsziget helyzete sürgős, átfogó megközelítést kíván.

Mint már elhangzott, a fő nehézségek a régió különféle országai közötti konfliktusok nagy számából erednek. Emiatt abszolút mértékben szükség van arra, hogy foglalkozzunk a biztonsággal és ennek különféle összefüggéseivel, mint például hogy a kormányváltásokat hogyan kellene figyelemmel kísérni; az említett kormányokat pedig sürgetni kell az emberi jogok javítása iránti, proaktív kötelezettségvállalásra.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Arlette Carlotti (PSE), írásban. (FR) A Szomáli-félsziget jelenleg megpróbáltatások egész sorától szenved:

- háború – polgárháború, illetve regionális háború,

- a demokrácia és a szabadság hiánya,

- éhínség és élelmiszerválság.

A káosz utolsó terméke a kalózkodás, egy letűnt kor maradványának felbukkanása.

Mindezen tragédiák láttán, amikor a régió a szemünk előtt szakad darabokra, és egyre terjed a vérontás, nem maradhatunk csendben, ahogyan nem hivatkozhatunk a tehetetlenségünkre sem.

Az EU-nak most kell vezető szerepet vállalnia, minden eddiginél inkább, mivel a nemzetközi közösségben már felfedezhetők annak jelei, hogy belefáradt ebbe a láthatólag véget nem érő válságba.

A védtelen hajók és a szomáliai menekülteknek küldött élelmiszersegély-szállítmányok védelmére irányuló „Atalanta” művelet elindításával az Unió már megmutatta, hogy vészhelyzet esetén valós, hathatós megoldásokkal tud előállni.

A régióban uralkodó általános politikai válságra azonban szintén választ kell találnia.

Fel kell építenie „a békére, biztonságra és fejlődésre törekvő EU regionális politikai partnerséget a Szomáli-félszigeten”, amelyet a Fejlesztési Bizottság indított el 2007. áprilisi jelentésének elfogadásakor.

Ne hagyjuk, hogy a Szomáli-félszigetből törvényen kívüli terület váljon, ahol semmilyen fejlődés nem történik.

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Mivel határozott meggyőződésem, hogy az Európai Parlamentnek nem kellene beleártania magát a külpolitikába, teljes egészében az állásfoglalás ellen szavaztam. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az állásfoglalás minden elemét tévesnek vagy nemkívánatosnak tartom. Ellenkezőleg, a jelentés tartalmaz olyan pozitív elemeket is, amelyeket szívből támogattam volna, ha például a svéd kormány nyilatkozatában szerepelnének. Ilyen példának kínálkozik Dawit Isaak svéd-eritreai újságíró esete, akit 2001 óta tartanak börtönben, bírósági tárgyalás nélkül.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexandru Nazare (PPE-DE), írásban. (RO) Az EU-nak és a nemzetközi közösségnek csak halovány esélyei vannak arra, hogy Szomáliában változtatni tudjon az alapvető realitásokon. A következmények egyikének, a kalózkodásnak a kezelése azonban már sokkal inkább a hatalmunkban van. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kalózkodás mindenekelőtt jövedelemszerzési mód a Szomália déli és középső részén élő csoportok számára. Ezt a jövedelmet használják azután az országon és a régión belül folytatott konfliktusok szítására.

Az erősebb haditengerészeti jelenlét a régióban pozitívan hathat a biztonsági környezetre Szomáliában, és ebből következően a régió egészében is. Az EU-nak ezért támogatnia kell a szomáliai vezetés mérsékelt elemeit, akik elkötelezettek a régió stabilitása és békéje iránt. A kalózkodás elleni fellépés az Európai Unió számára elérhető lehetőség, mivel rendelkezik a szükséges katonai erővel, és ezzel nemcsak egy létfontosságú tranzitútvonal biztonságának helyreállításához járulna hozzá, de a régió stabilitásának és békéjének megteremtéséhez is.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Szomáli-félszigeten kialakult helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavazok.

Ennek az afrikai régiónak a kényes helyzete azt jelenti, hogy az európai intézmények részéről szilárd kiállásra van szükség. Ezért jóváhagyom azt a Tanácsnak szóló felhívást, miszerint nevezzen ki uniós különleges képviselőt vagy különmegbízottat a Szomáli-félsziget régiójára. Etiópiának, Eritreának, Szomáliának és Dzsibutinak együtt kell működnie, ha el akarnak mozdulni a jelenlegi holtpontról.

Ezért indokolt, hogy az eritreai kormány gondolja újra IGAD-tagságának jelenlegi felfüggesztését. Ezért kell Dzsibutinak minden tőle telhetőt megtennie a szakszervezeti jogok jobb jogi védelme érdekében. Ezért kell Etiópiának visszavonnia a civil szervezetek és karitatív intézmények bejegyzéséről és szabályozásáról szóló nyilatkozatot. Ezért kell Szomáliának véget vetnie a világ egyik legszörnyűbb humanitárius és biztonsági válságának.

 
  
  

- Állásfoglalásra irányuló indítvány, RC-B6-0028/2009 (Belarusz)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) Úgy tűnik, hogy a Lukasenko-rezsim végre – bár még mindig csak próbaképpen – kezdi jelét adni annak, hogy hajlandó nyitni a nemzetközi közösség felé. Vegyük ezt tudomásul, és gyorsan törekedjünk egy közös folyamatra, hogy javítsuk a kapcsolatokat ezzel az országgal, amely oly közel van határainkhoz. Semennyit nem engedhetünk azonban az emberi jogok tiszteletben tartásával és a szólásszabadság, illetve a tájékoztatás szabadságának garanciáival kapcsolatban. Még mindig elevenen élnek bennünk a képek az ellenzék békés, demokratikus tüntetési kísérleteinek elfojtásáról.

Ezen túlmenően nagyobb erőfeszítéseket kérnék a közös szabályok elfogadásához abban a kényes kérdésben, hogy a belarusz gyermekek uniós fogadócsaládokhoz utazhassanak a nyári hónapokban. A belarusz kormány évről évre más stratégiát alkalmaz ebben az ügyben, ami gyakran nagyon bonyolult helyzetekhez vezet, és ezek különösen az amúgy is hátrányos helyzetű gyermekeket érintik rosszul. Üdvözöljük a jelenlegi előrelépést, de még mindig nagyon nagy utat kell megtenni: reméljük, hogy Lukasenko úr annyi elhibázott kezdet után ezúttal tényleg végig akar menni ezen az úton – legalább részben velünk együtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Lukasenko elnök tekintélyelvű uralma miatt Belaruszt az Európai Unió továbbra is nagymértékben kiközösíti. Az Európai Parlament az elmúlt öt évben kétszer ítélte belarusz disszidenseknek a Szaharov-díjat, és a rövidített listára további jelöltek is felkerültek. Ez nyílt elismerése annak, hogy az emberi jogokat és a politikai szabadságokat Belaruszban elnyomják.

Mindazonáltal vannak arra utaló jelek, hogy Lukasenko úr lassan kezd barátságosabban viszonyulni a Nyugathoz. Belaruszban a helyzet természetesen továbbra is komoly, de el kell ismernünk, hogy Belaruszt többek között úgy tudjuk közelebb csalogatni az Európai Unióhoz, ha elismerjük Lukasenko úr kezdeményező lépéseit és reagálunk ezekre. Röviden szólva, ez egyfajta jutalmazás-büntetés játszma.

Közép-Ázsia volt szovjet köztársaságai iránt kifejezett érdeklődéssel bíró személyként párhuzamokat látok az említett régió és Belarusz között. Ez az állásfoglalás nem mentes a Lukasenko urat illető bírálatoktól, de kijelöl számára egyfajta útitervet az EU-val való kapcsolatok normalizálására.

Nem szabad illúziókat dédelgetnünk Belarusszal kapcsolatban, és a helyzet romlása esetén habozás nélkül fel kell függesztenünk a párbeszédet. Ez az állásfoglalás azonban némi reményt ad arra, hogy a kapcsolatok idővel javulhatnak, ezért a támogatása mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI), írásban. (NL) Az állásfoglalás mellett szavaztam. Az Európai Parlament üdvözli azt a tényt, hogy a sajtószabadság helyzete Belaruszban némiképp enyhült, és néhány politikai foglyot is szabadon bocsátottak. Arra is rámutatott azonban, hogy más disszidensek még mindig rács mögött vannak. A kapcsolatok javítása érdekében ez az állásfoglalás amellett érvel, hogy Belaruszból váljon olyan ország, ahol nincsenek politikai foglyok, ahol kormány garantálja a szabad véleménynyilvánítást és így tovább. Jogszabályi változásokra szintén szükség van, és a belarusz lakosok számára biztosítani kell a szabad mozgást.

Bár ezt mindenki támogatja, a következő kérdést szeretném feltenni. Nem kellene az Európai Parlamentnek megnyitni ezeket az állásfoglalásokat olyan országok előtt, amelyekkel Európa baráti kapcsolatokat ápol? Kína jutott az eszembe, ahol az emberi jogok helyzete legalább annyira drámai, mint Belaruszban. Vagy talán kereskedelmi megfontolások gátolnak minket ebben?

 
  
MPphoto
 
 

  Alexandru Nazare (PPE-DE), írásban. (RO) Az állásfoglalás egy folyamatban lévő, termékeny párbeszédet folytat a minszki kormánnyal, és jelzi az Európai Parlament és az általa képviselt polgárok aggályait az emberi jogok helyzetével és általában a belaruszi fejleményekkel kapcsolatban.

A belarusz hatóságok tettek némi előrelépést, ami dicséretes, de reméljük, a demokratizálódás útján is elindulnak, és nemcsak pillanatnyi gesztusokkal szépítenek a helyzeten. Ez az állásfoglalás kellőképpen határozott, ugyanakkor finoman árnyalt ahhoz, hogy kifejezze elégedettségünket az első kérdésben éppúgy, mint aggályainkat a másodikban.

A régióban zajló jelenlegi események ismét felhívják a figyelmet az átláthatóság fontosságára a kormány ténykedésében, valamint a kormányok demokratikus felelősségének fontosságára az általuk képviselt polgárok iránt. Az általunk elfogadott demokratikus értékek kötődnek a stabilitáshoz és a fejlődéshez mind a társadalmak, mind a piacok esetében, az energiapiacokat is beleértve. Ez az állásfoglalás előrelépést jelent ezen értékek megerősítésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. (PL) Az Európai Unió és Belarusz közötti kapcsolatok mindkét féltől függenek. Ha megvan a közös jó szándék, akkor lehetőség nyílik a párbeszédre, csakúgy mint a megfelelő szomszédsági politikára és a keleti partnerségre. Tiltásokra és utasításokra nem lehet partnerséget építeni, ezért üdvözlöm az Európai Bizottság közelmúltbeli kezdeményezését a Belarusszal való kapcsolatok javításáról. Tárgyilagosan nézve el kell ismernünk, hogy Belarusz is sokat tett az egyetértés érdekében. Példa erre a „Szabadságért” mozgalom nyilvántartásba vétele, az ellenzék újságjainak kiadásához és terjesztéséhez adott engedély, valamint a keleti partnerség kezdeményezés iránti nyitottság. Az Európai Unió nagyobb elvárásokat támaszt, amire természetesen jó okai vannak. Belarusz elvárásai azonban sok esetben szintén indokoltak.

Sok területen szükség van a szimmetriára és a partnerek közötti megértésre. Például, ha már a belarusz hatóságokat arra kérjük, hogy vessenek véget az állampolgáraik számára előírt kilépő vízum kiállításának, elsősorban a gyerekek és a diákok esetében, az Európai Unió miért nem tesz lépéseket a belarusz állampolgárokra vonatkozó vízumeljárások egyszerűsítése és liberalizálása érdekében? Ezek a problémák különösen nekünk, a határ menti régiókban élőknek fontosak, hiszen a régiók között kulturális és családi kötelékek egyaránt vannak.

A kulturális ügyeken és a nemzetiség kérdésén kívül a gazdaság és a határokon átnyúló együttműködés is fontos. A Bizottság és a Tanács ezen a téren is tehetne többet.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. (PT) A jelenlegi kontextus és a Belarusszal való kapcsolatok jövője kihívást jelent az Európai Unió külpolitikája számára. Minszk egyes gesztusai indokolják a kapcsolatok egy részének újrakezdését. Világos azonban, hogy az energia tényező a jelenlegi helyzetben jelentős szerepet játszik e folyamat irányításában. Ez érthető. A realitásérzék a külpolitika szerves része. A realitásérzék azonban nem válhat külön az értékektől és a stratégiától. A belaruszi demokrácia előmozdítása egyszerre értékek és stratégia kérdése. A közép- és hosszú távú európai érdekek ilyenfajta felfogásának központi helyet kell kapnia a kapcsolatok mostani új szakaszában. Máskülönben olyan jövőbeni függőséget alakítunk ki, amelyben az értékek háttérbe szorulnak a rövid távú stratégiák mögött, mérsékelt sikerrel.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném közölni, hogy az Európai Unió Belarusszal való kapcsolataiban tanúsított hozzáállásáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam.

Örülök, hogy a belarusz külügyminiszter megerősítette, országa részt kíván venni a más kelet-európai országokkal való keleti partnerségben. Ehhez azonban arra van szükség, hogy Belarusz gondosan betartsa a nemzetközi biztonsági szabványokat és követelményeket egy új atomerőmű építésekor, és megfeleljen a nukleáris biztonságról szóló egyezménynek.

Végezetül, elszomorítónak találom azt a tényt, hogy Európában Belarusz maradt az utolsó olyan ország, ahol még érvényben van a halálbüntetés. Ha mérlegeljük az Unió jövőbeni bővítését, ezt a barbár büntetési formát el kell törölni.

 
  
MPphoto
 
 

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE), írásban. (RO) A Belaruszról szóló uniós állásfoglalás mellett szavaztam, mivel pozitív lépésnek érzek minden olyan megmozdulást, amely alkalmas arra, hogy valamely országban erősítse a demokráciát.

Belarusz demokratizálódásának folyamata elő fogja segíteni az ország polgárait megillető jogok és szabadságok tiszteletben tartását.

Ez az állásfoglalás örvendetes, mivel remélem, ezen az intézkedésen keresztül a belaruszi polgárok egyre nagyobb számban, egyre könnyebben fognak vízumhoz jutni az Európai Unió államaiba, hogy értékeinket és hagyományainkat itt ismerhessék meg. Azt is remélem, hogy Belaruszban hamarosan nem lesznek már politikai foglyok vagy házi őrizetben tartott személyek.

 
  
MPphoto
 
 

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − Én és brit konzervatív kollégáim teljes mértékben támogatjuk, hogy a belaruszi demokratikus ellenzék részt vegyen az EU és Belarusz közötti kapcsolatok fokozatos felújításának folyamatában. Jelenleg Lukasenko elnök, a tekintélyelvű rendszert működtető helyi erős vezető kezdeményezéseket tesz az EU felé, egyúttal távolodik Moszkvától, amit a Minszkkel való politikai kapcsolataink javításával kell ösztönöznünk.

Ugyancsak támogatjuk a belarusz kormányhoz intézett felhívásokat az emberi jogok védelme és tiszteletben tartása tárgyában, ami fontos része az EU és Belarusz közötti kapcsolatok javítására irányuló folyamatnak.

Mindezen okokból, valamint hogy hangsúlyozzuk, milyen fontosnak tartjuk Belarusz demokratikus jövőjét, a közös állásfoglalás támogatása mellett határoztunk. Azt is szeretnénk egyértelművé tenni a közös állásfoglalás (16) bekezdésével kapcsolatban, hogy a halálbüntetés kérdése az Európai Parlament brit konzervatív képviselői számára lelkiismereti kérdés.

 
  
  

- Állásfoglalásra irányuló indítvány, RC-B6-0022/2009 (Szrebrenica)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) Az állásfoglalás mellett szavaztam.

Szrebrenica olyan seb, amely mély nyomot hagyott Európa történelmében. Akik túlélték, még mindig mesélik, hogy a menekültek ezrei 1992. áprilistól 1993. áprilisig hogyan bujkáltak pincékben, garázsokban, sőt, a szerbek által elhagyott házakban is, hogy megmeneküljenek a boszniai szerbek meglepetésszerű támadásaitól; hogyan ettek gyökereket, amikor nem volt más; hogyan lepték el őket a bolhák; hogyan melegedtek az égő gumiabroncsok és műanyag flakonok tüzénél 1992 hosszú telén; és hogy az éhezésbe és a megpróbáltatásokba belehalt emberek holttestét hogyan falták fel a kutyák. Tizenhét évvel a vérontás után még mindig holttestek százai várnak azonosításra.

Ezért úgy vélem, a megemlékezés napjának kijelölése biztosítaná, hogy ne felejtsünk, kifejezné szolidaritásunkat az értelmetlen mészárlás áldozatainak családtagjaival és újra életre keltené, ezúttal határozottabb formában a béke, a társadalmi igazság és a szabadság Európájának megteremtésére irányuló politikánkat, abban a szilárd meggyőződésben, hogy az egyenlőség tiszteletben tartása csak a különbségek elismerésén keresztül érhető el.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Ez az állásfoglalás tragikus emlékeket idéz fel, arra emlékeztetve bennünket, hogy az „ember embertelensége” a II. világháború holokausztjával nem ért véget. Folytatódott Európában Szrebrenicával, ahogyan most folytatódik Gázában is!

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. (NL) Támogatom a szrebrenicai tömeggyilkosság éves emléknapjának kijelölését, pontosan azért, mert az EU és tagállamainak beavatkozása alakította ki azt a téves biztonságérzetet, amelynek eredményeként az itt élők nem tudtak időben elmenekülni. A katonai beavatkozás hívei nyilván nem szívesen hallják majd ezt a bírálatot. A tegnap esti beszédem közepén az elnök elhallgattatott, talán mert zavarta a beszédem tartalma. Az utolsó rész, amelyet már alig lehetett hallani, mert az elnök a kalapáccsal elnyomta, jól illeszkedik ehhez a jelentéshez.

Szrebrenica a humanitárius beavatkozásokkal és a biztos menedékkel kapcsolatos optimista elképzelések kudarcát is szimbolizálja. Kezdettől fogva világossá kellett volna tenni, hogy egy idegen katonai jelenlét csak téves illúziókat ébreszthet. Szrebrenicát ez változtatta műveleti bázissá a szerb közeg ellen, miközben elkerülhetetlen volt, hogy végül pontosan ugyanez a környezet nyelje el.

A holland hadsereg szrebrenicai jelenléte nélkül nem alakult volna ki háborús helyzet, és a szerbek részéről nem vált volna szükségessé a bosszú. Nemcsak az áldozatok miatt kell bíróság elé állítanunk Mladić-ot és Karadžić-ot, hanem azért is, hogy elgondolkozzunk a katonai beavatkozások és az etnikailag megosztott Bosznia egyesítésére tett bármely más kísérlet kudarcán.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. (EL) Az Európai Parlament Szrebrenicáról szóló közös állásfoglalása arra tesz kísérletet, hogy a történelmet eltorzítva elleplezze vagy a volt Jugoszláviában élő áldozatokra hárítsa át a felelősséget az amerikai és európai imperialisták bűneiért, az ország feldarabolásáért, valamint azért a barbár háborúért, amelyet az EU segítségével a NATO indított ellene.

Egyidejűleg próbál javítani az amerikai ösztönzésre létrehozott, megvetésre méltó hágai különleges bíróság megbecsültségén, amely elé az imperialisták oda akarják hurcolni áldozataikat, és amelyet korábban már felhasználtak Slobodan Milosevic jugoszláv vezető fizikai kiiktatására.

A történelem nagyarányú meghamisítása, amikor a szrebrenicai eseményeket a legnagyobb háború utáni bűncselekménynek nevezzük, javasolva egy emléknap kijelölését az EU tagállamaiban, miközben még mindig komoly kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen mi is történt ott. A háború utáni európai bűncselekmények közül a legsúlyosabb valójában eddig az volt, amikor az amerikai és európai imperialisták lemészárolták a jugoszláviai lakosságot.

A Görögországi Kommunista Párt nem hajlandó támogatni az ilyen elfogadhatatlan állásfoglalások elfogadását, különösen akkor, amikor naponta lehetünk szemtanúi annak, ahogy Izrael százasával öli a gyerekeket és a civileket Palesztinában, ugyanazon imperialista erők támogatásával, amelyek most szemet hunynak, és amikor Jugoszlávia népe nem szerepel félként a szóba forgó állásfoglalásban.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. (PT) Európa fekete történelme, az emberi természet legsötétebb képességeinek felbukkanása még nem ért véget. Szrebrenica és szörnyű tragédiája nem egyedüli példája a közelmúlt emberi rémtetteinek. Ezek arra emlékeztetnek bennünket, ha erre szükség lenne, hogy a rombolás mindig lehetséges, hogy az ember élete folyamatos küzdelem a békéért, és hogy a megszerzett dolgok közül semmi nem tartós. E mészárlás emléke azonban, a tragédiáról való megemlékezés egyúttal az a kegyelet, amellyel a gonosz adózik a jóknak.

Nekünk, portugáloknak, akik földrajzilag és kulturálisan egyaránt távol voltunk a huszadik század legnagyobb európai borzalmainak helyszíneitől, és történelmünk másról szól, még fontosabb, hogy emlékezzünk ezekre az eseményekre. A földrajz és a kultúra eltérő történelmet kínál számunkra, de emberi természetünkön nem változtat. Azoknak az eseményeknek az emléke, amelyeknek akár szemtanúi is lehettünk volna, örökségünk szerves részévé kell, hogy váljon.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavazok, amely július 11-ét jelölné ki a szrebrenicai mészárlás áldozatairól való megemlékezés napjává.

Mindnyájunk szívében ott él 1995 tragikus júliusa, amikor a szerb csapatok Ratko Mladić vezetésével több mint 8000 bosnyákot mészároltak le. A volt Jugoszláviában zajlott háború atrocitásainak áldozatait azzal tudjuk legjobban megtisztelni, ha kinevezünk egy napot a megemlékezéshez, hogy a történtek ne merülhessenek feledésbe.

További erőfeszítésekre és áldozatokra is szükség van, hogy biztosítsuk, hogy a tömeggyilkosságban bűnösök (akik közül Ratko Mladić tábornok a legfontosabb) bíróság elé kerüljenek, az azokban az években elhunyt ártatlan áldozatok apái, anyái, gyermekei, fivérei és nővérei iránti tiszteletből, valamint a szabad életre törekvő Európa iránti tiszteletből.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat