Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2508(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B6-0036/2009

Viták :

PV 15/01/2009 - 10.1
CRE 15/01/2009 - 10.1

Szavazatok :

PV 15/01/2009 - 11.1

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0029

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2009. január 15., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

10.1. Irán: Shirin Ebadi ügye
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. - A következő napirendi pont az Iránról szóló öt állásfoglalásra irányuló indítvány megvitatása.(1)

 
  
MPphoto
 

  Marios Matsakis, szerző. − Elnök úr, a Nobel-díjas Sirin Ebadi asszony üldöztetése csak egy példa a sokból, amely Iránban napjainkban zajlik, és az ilyen üldöztetésen nem is kellene meglepődnünk, figyelembe véve az ország anakronisztikusan teokratikus uralkodóinak szemellenzős látásmódját.

Azon sem kellene meglepődnünk, hogy az iráni rezsim ügyet sem vet majd erre az állásfoglalásra. Legfeljebb majd nevetnek egyet, mielőtt a kukába dobják, pontosan úgy, ahogy e Parlament összes eddigi állásfoglalásával tették. És ki vádolhatja őket ezért? Tudják, hogy az állásfoglalásaink csak szavak, nem tettek, és az ő számításaik szerint még annyit se érnek, mint a kinyomtatásukhoz felhasznált papír.

Ha tényleg elő akarjuk segíteni a változást Iránban, akkor a szavainkat a tetteinkhez kell igazítanunk. Például levehetjük a PMOI-t a terroristaszervezetek listájáról, vagy beszüntethetjük az EU-tagállamok és felvételt kérő országok, illetve Irán között fennálló, jövedelmező szerződéseket. Ha így lépünk fel, biztosak lehetünk benne, hogy a teheráni hatóságok komolyan fognak venni minket, és kétszer is meggondolják majd a demokráciára törekvő polgáraik további üldözését.

Ezért nekem úgy tűnik, hogy ehhez a mostanihoz kellett volna még egy második állásfoglalásra irányuló indítvány is, amely felszólítja egyes EU-tagállamok – például az Egyesült Királyság és Franciaország –, illetve felvételt kérő országok, mint például Törökország kormányait, hogy Irán ügyében adják fel a képmutató álláspontjukat, és kezdjenek valódi fellépést ellene, mégpedig haladéktalanul és hatékonyan.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Stihler, szerző. − Elnök úr, az itt jelenlévők közül legtöbben jól ismerhetjük Sirin Ebadi történetét, a Nobel-békedíjas ügyvédét, aki az első muzulmán nő volt, egyben az első iráni a díjjal kitüntetettek között. Ő volt az első női bíró hazájában, de az iráni forradalom miatt kénytelen volt visszavonulni.

Védelmezte az iráni nők és gyermekek jogait, küzdött az iráni válási és örökösödési törvények megváltoztatásáért. Kiállt a vallási kisebbségek és jogaik védelmében, legutóbb pedig a bahái hit hét, kollektíven őrizetbe vett tagját védte, akik sok más hit képviselőjéhez hasonlóan üldöztetésnek vannak kitéve Iránban. Mindenekelőtt azonban az emberi jogok terén végzett munkájával, bátorságával és elszántságával vívta ki mindnyájunk tiszteletét ebben a Házban.

Más emberi jogi aktivistákkal együtt bátran megalapította a teheráni Emberi Jogi Jogvédelmi Központot. Célja az volt, hogy beszámoljon az emberi jogok megsértéseiről Iránban, biztosítsa a politikai foglyok képviseletét és segítse családjukat. A hatóságok azonban kezdettől fogva a központ bezárására törekedtek. Az ott dolgozókat megfenyegették, bebörtönözték és megfélemlítették. Sirin Ebadi személy szerint számos halálos fenyegetést kapott, és a nemzetközi közösség egy ideje már jelezte, hogy aggódik a biztonságáért. Majd pedig karácsony előtt, amikor a központban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulóját készültek megünnepelni, az iráni biztonsági tisztviselők bezárták a központot.

A központot haladéktalanul meg kell nyitni. Nyomást kell gyakorolnunk a Bizottságra, a főképviselőre, a cseh elnökségre és saját tagállamainkra, hogy vállalják fel ezt az ügyet, és intézkedjenek a központ újbóli megnyitásáról.

Itt a Házban ülve nem könnyű igazán felfogni, milyen bátorság és erő kell Sirin Ebadi és a hozzá hasonló emberi jogi aktivisták iráni működéséhez és a diktatúrával szembeni kiállásukhoz. Az emberi jogi ügyvédek és aktivisták munkájára azonban nagy szükség van ahhoz, hogy fény derüljön rá, mi zajlik Iránban, hogy reményt adhassunk az olyanoknak, mint például az Alaei fivérek. Arash és Kamiar Alaei mindketten orvosok, akik HIV-fertőzötteknek és AIDS-eseknek segítenek, de azzal vádolták meg őket, hogy együttműködnek az ellenséggel, miközben csak a betegeken próbáltak segíteni.

Remélem, hogy hamarosan megláthatjuk az emberi jogi központ újbóli megnyitását, és a Parlament minden tőle telhetőt meg fog tenni Sirin Ebadi megsegítésére. Embertársunk lévén az ő harca a mi harcunk is.

 
  
MPphoto
 

  Jean Lambert, szerző. − Elnök úr, véleményem szerint fontos, hogy támogassuk az emberi jogok védelmezőit, függetlenül attól, hogy a kormányokról feltételezzük-e, hogy meghallgatnak minket. Az emberek sokszor mondták már nekünk, hogy nagy bátorságot merítenek a külső hozzászólásokból, amelyek elismerik, milyen fenyegetésnek vannak kitéve.

Mint már elhangzott, ez egy komoly ügy, mivel az emberi jogok ilyen, nemzetközileg elismert védelmezője elleni támadás azt jelzi, hogy az állam tetteit megkérdőjelező, illetve az alapvető jogaikat, például a meggyőződés szabadságát gyakorló emberek nem lesznek biztonságban, ezért vagy igazodniuk kell az államhoz, vagy szembe kell nézniük a következményekkel.

Sirin Ebadi maga már számos alkalommal kapott halálos fenyegetéseket, nem utolsósorban azért, mert védte az iráni bahái vallási közösség héttagú vezetőségét, akik komoly üldöztetésnek vannak kitéve. Az elmúlt 24 órában további személyek őrizetbe vételét is láthattuk a vele együtt dolgozók közül, sőt, a bahái hit más tagjai közül is.

Ha megnézzük, mit teszünk itt, azt is fel kell ismernünk, hogy valójában egy átmenetnek vagyunk a szemtanúi a tekintetben, hogy bizonyos kormányok hogyan ismerik el az emberi jogokat a világ különböző részein, és ez azokra az országokra is kihatott, amelyekkel az Európai Unió kapcsolatban van. Most úgy érzik, hogy nem kell akkora figyelmet fordítaniuk az emberi jogokra, mert kereskedhetnek és együttműködhetnek olyan országokkal is, amelyek igazán nem törődnek ezzel. Ezért szerintem emiatt még fontosabb, hogy biztosítsuk, hogy megpróbáljuk fenntartani az említett normákat, és – mint már elhangzott – ne akarjuk fokozni a kereskedelmet azokkal az országokkal, ahol az emberi jogok megsértéseinek száma végtelen, ehelyett minden erőnkkel törekedjünk az emberi jogokért harcoló személyek és a demokráciaellenes erőkkel szembeszálló demokraták támogatására.

 
  
MPphoto
 

  Tunne Kelam, szerző. − Elnök úr, a teheráni mollák elnyomó diktatúrájában élő iráni polgárok helyzete riasztó, és 2005 óta minden területen csak romlik. Ezért szorgalmazom, hogy a Bizottság továbbra is kövesse nyomon az ottani emberi jogi helyzetet, és az idei év első felében nyújtson be átfogó helyzetjelentést.

A mai napon a Nobel-békedíjas Sirin Ebadi és az Emberi Jogi Jogvédelmi Központjának zaklatása ellen tiltakozunk. Gyakran felmerül a kérdés, milyen eredménye van ezeknek a tiltakozásoknak. Ezt a kérdést a Tanácsnak és a Bizottságnak is fel kellene tennünk.

Az iráni rezsim potenciálisan a legnagyobb fenyegetés a világbékére és a jogállamiságra. Minden valószínűség szerint a közeljövőben nukleáris robbanófejekkel is fog rendelkezni – szállítórakétái meg már most is vannak. Irán ráadásul nagy exportőr is a terrorizmus terén – például Irak felé, a Hezbollah és a Hamász támogatójaként.

Az EU ugyanakkor még mindig abban reménykedik, hogy kompromisszumokkal meg tudja győzni ezt a diktatúrát, és egészen mostanáig segítette a teheráni terroristarendszert a fő demokratikus ellenzék kezeinek megkötésében, azáltal, hogy – ironikus módon – őket nevezte terroristaszervezetnek.

Az emberi jogok ügyében tehát egyértelmű, hogy határozott kiállásra van szükségünk, és az iráni emberi jogi helyzetet kiemelten kell kezelnünk a Teheránnal való viszonyban.

 
  
MPphoto
 

  Erik Meijer, szerző. (NL) Elnök úr, Matsakis úrnak igaza van. Sirin Ebadi üldöztetése nem elszigetelt esemény. A rendszer bírálói között évekig kivételezett helyzetet élvezett. Az emberi jogi központ létezése azt a benyomást keltette, hogy Iránban nem is mennek olyan rosszul a dolgok.

Az iráni teokratikus rendszer áldozatainak többsége ismeretlen. Az eltérő politikai vélemény, a megkülönböztetésben részesülő etnikai kisebbségek és vallási kisebbségek tiltakozása, a homoszexualitás és a nők hátrányos helyzete elleni fellépés egyaránt elég ok arra, hogy valakit bebörtönözzenek vagy megöljenek. Számos olyan dolog, amit mi itt Európában magától értetődőnek veszünk, Iránban halálos bűn lehet. Az áldozatokat olykor az építőiparban használt magas darukra akasztják fel, hogy példát statuáljanak, nagy tömegek jelenlétében.

Ennek ellenére a külvilág, Európát is beleértve, nem tanúsít kifejezetten nagy érdeklődést e felháborító helyzet iránt, illetve aziránt, hogy hogyan lehetne ennek véget vetni. A nemzetközi figyelem középpontjában jellemzően más dolgok állnak. A nemzetközi közösség szeretné ugyan elérni Irán katonai hatalmának korlátozását és az atomenergia alkalmazásának leállítását, de leginkább mégis a kőolajszállítás folytatására és a jó kereskedelmi kapcsolatok fenntartására és/vagy kibővítésére helyezi a hangsúlyt.

Ennek eredményeként Irán folyamatos háborús fenyegetés alatt áll, miközben az emberi jogok hiánya miatt nem éri bírálat. Ez ráadásul olyan helyzetet idéz elő, amikor az iráni rezsimmel való együttműködést azzal vásároljuk meg, ha a száműzött főbb ellenzéki csoportokat felvesszük a terroristaszervezetek listájára. Véget kell vetnünk ennek a bizarr helyzetnek, hogy minden alkalommal, amikor egy bírósági döntés kimondja, hogy a terroristaszervezetek listájára való felvétel törvénytelen, a Tanács az Európai Unió nevében új, az előzővel megegyező határozatot hoz.

Az iráni üldöztetés más áldozatainak többségétől eltérően Sirin Ebadi nem névtelen, hanem nemzetközi ismertségnek és tiszteletnek örvend. Eddig a Nobel-díjasként szerzett státusa biztosított számára bizonyos fokú mozgásteret. Az a tény, hogy ez a helyzet kezd megszűnni, azt jelzi, hogy a változásra törekvő erőknek nemzetközi támogatásra van szüksége.

 
  
MPphoto
 

  Bernd Posselt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, müncheni irodám egy olyan utcában található, ahol sok Iránból származó örmény keresztény lakik. A világ egyik legrégebbi keresztény közösségének tagjai, ugyanakkor hazájukat szerető perzsák. Ez azt mutatja, hogy Iránban/Perzsiában régi hagyománya van a toleranciának, nemcsak a különböző vallások iránt, de a nagy birodalmat alkotó népek iránt is.

Az iráni/perzsa szellemmel teljességgel ellentétes az a fajta intoleráns uralkodás, amit a mollák rendszere most folytat. Ellentétes a világ egyik legősibb országának legjobb, legnemesebb hagyományaival. Ezért az iráni nép érdeke – jövőjük szempontjából is –, hogy határozottabban elítéljük ezeket a visszaéléseket.

Sirin Ebadi asszony, aki nagy kockázatot vállalt, amikor kifogásolta ezeket a visszaéléseket, és aki ennek eredményeképpen elnyerte a Nobel-békedíjat, továbbra is szót emel minden etnikai csoport és minden vallási közösség nevében. Nem tűrhetjük az Ebadi asszonnyal szembeni szörnyű, gyalázatos üldöztetést. Szüksége van a szolidaritásunkra. Ezért kérem a Tanács cseh elnökségét, hogy ebben az ügyben is alkalmazza hatékony és eredményes emberi jogi politikáját.

 
  
MPphoto
 

  Józef Pinior, a PSE képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök úr, biztos úr, mindenekelőtt szeretném felhívni a figyelmet a cseh elnökség képviselőjének távolmaradására erről a vitáról. Ezt nagyon sajnálom, mivel a Cseh Köztársaság az emberi jogokért folytatott harc demokratikus hagyományának örököse az egész közép- és kelet-európai térségben. Ismétlem: rendkívül sajnálatos, hogy a cseh elnökség nem képviselteti magát e vita során, miközben a Tanács más elnökségei, például a német elnökség, mindig küldtek egy képviselőt.

Ma az emberi jogok helyzetét tárgyaljuk Iránban, amely a Közel-Kelet egyik fontos országa, és döntő hatással van a régió politikai helyzetére. Az iráni kormánynak ezért még jobban kellene ügyelnie arra, hogy abszolút mértékben tiszteletben tartsa az emberi jogokat és a humanitárius jog terén érvényes nemzetközi normákat.

Védjük a Nobel-díjas Sirin Ebadit, és ellenezzük a hatóságok közelmúltbeli fellépését és a kormányzati kampányt, amely Sirin Ebadi ellen próbálja fordítani a közvéleményt. Arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy Sirázban az egyetemi hallgatók körében további letartóztatásokra került sor. Ezen a héten, amíg az Európai Parlament Strasbourgban ülésezett (egészen pontosan január 12-én) újabb hat embert vettek őrizetbe. Meg kell védenünk az iráni diákmozgalmak függetlenségét. Az AIDS-kutatásban részt vevő orvosok elnyomására és zaklatására is szeretném felhívni a figyelmüket.

Biztos úr, mindebből csak egyfajta következtetést lehet levonni: az Európai Bizottságnak és az egész Európai Uniónak továbbra is figyelnie kell az emberi jogok helyzetét Iránban.

 
  
MPphoto
 

  Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök úr, Iránban, ahol a fundamentalizmus elveit a társadalom jelentős része támogatja, nagyfokú ellenállásba és intoleranciába ütközik minden olyan demokratikus intézmény tevékenysége, amely eltérő kulturális tanokon alapul. Irán erre ad példát.

Bár az Iránban hatalmon lévő politikusok a megítélésük javítása érdekében esetleg hajlandóak aláírni bizonyos, nemzetközi megállapodásokból eredő kötelezettségvállalásokat, a mindennapos valóság egészen más. Erre a Nobel-békedíjas Sirin Ebadi, az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ igazgatójának ügye szolgálhat például. Az, hogy a tevékenységeit üldözik, az uralkodó osztály gyengeségéből eredeztethető, amely státusát féltve nem képes fegyelmezni az antidemokratikus tevékenységekben részt vevő fundamentalistákat. Támogatjuk az állásfoglalást. Véleményem szerint ezen a téren radikálisabb fellépésre van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Alexandru Nazare (PPE-DE) . – (RO) Az egész nemzetközi közösségen belül talán Iránban találjuk az emberi jogok megsértésének legkevésbé dokumentált eseteit. Ebben a pillanatban semmilyen jel nem utal a helyzet javulására. E tekintetben nagyon komoly kérdés Sirin Ebadi asszony üldöztetése, és ugyanezt mondhatom a korábban említett hat diák helyzetéről is.

Biztató, hogy ebben a tárgyban több képviselőcsoport kezdeményezése nyomán már számos állásfoglalást javasoltak. Úgy vélem azonban, hogy az Európai Néppárt által előterjesztett állásfoglalás sokkal jobban eleget tesz az emberi jogok védelmére vonatkozó kötelezettségünknek. Egy olyan ország polgáraként, amely a közelmúltban a tekintélyelvű rendszert és a demokratikus rendszerben biztosított szólásszabadságot egyaránt átélhette, óhatatlanul szimpatizálok ennek az emberi jogokért küzdő asszonynak az indítékaival, és biztos vagyok benne, hogy ezt az ügyet mérlegelni fogják.

Ez a fajta konstruktív kritika csak segítheti az Európai Unió és Irán közötti kapcsolatokat.

 
  
MPphoto
 

  Paulo Casaca (PSE).(PT) Nemcsak ezt az állásfoglalást szeretném támogatni, de külön szeretném támogatni a szabad Irán összes hívének az álláspontját, akik Matsakis úrhoz és másokhoz hasonlóan kihangsúlyozták, hogy a fő problémát az iráni rezsimmel szemben tanúsított megalkuvó politika jelenti. Ennek a politikának a szellemében az olaj és a kereskedelmi szerződések fontosabbak az elveknél.

Az Iráni Népi Mudzsaheddin felvétele a terroristaszervezetek listájára kezdettől fogva botrányos volt. Egy rendkívül fontos reálpolitikai problémát olyan politikává változtatott, amely ellenkezőleg hat, azoknak tesz szívességet, akik valójában terroristapolitikát folytatnak.

Ez okból ismételten szorgalmaznám, hogy a Tanács haladéktalanul vessen véget ennek a helyzetnek, és vegye le az Iráni Népi Mudzsaheddint a terroristaszervezetek listájáról.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Onyszkiewicz (ALDE). - (PL) Elnök úr, Zbigniew Brzeziński az instabilitás Egyiptomtól Pakisztánig húzódó ívét úgy jellemzi, mint a globális stabilitást és a globális fejlődésre való kilátásokat érő fő fenyegetést. Ennek az ívnek a legfontosabb országa szerinte Irán, amely egyfajta központi összetartó erőként szolgál. Ha nem oldjuk meg Irán problémáját, ha nem gondoskodunk róla, hogy kiszámítható, demokratikus országgá váljon, nagyon nehéz lesz kigondolni, hogyan szüntessük meg a veszélyt, amelyről Brzeziński úr beszél.

Mi azonban nem tudjuk bevezetni a demokráciát vagy a stabilitást Iránban, ezt a feladatot az irániaknak maguknak kell végrehajtaniuk. Irániak alatt azokat értem, akik Ebadi asszonyhoz hasonlóan ténylegesen Iránban élnek, valamint az emigráns irániakat, mint például Miriam Rajavi. Ezért olyan fontos, hogy támogassuk pontosan ezeket a demokratikus mozgalmakat, és hogy végre elismerjük, hogy a Mudzsaheddin nem terroristaszervezet.

 
  
MPphoto
 

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, meglehetősen ironikus módion az iráni helyzet hasonló ahhoz, ami Gázában a Hamász megválasztása idején állt elő, mégpedig abban, hogy a kormányt a nép választotta.

Számunkra ez problémát jelent, így ugyanis nem sokat tudunk tenni. Iránban valaminek meg kell változnia. Csak annyit tehetünk, hogy az egész világ előtt felemeljük a szavunkat, és így Iránba is eljuttatjuk üzenetünket, nevezetesen hogy elítéljük az emberi jogok megsértéseit és a demokrácia hiányát, akár tetszik nekik, akár nem. Ebben az esetben talán a szavak lesznek a fegyvereink, és ugyanakkor segítenek az Iránban élőknek, akik valódi szabadságért harcolnak – és remélem, ezt el is nyerik.

 
  
MPphoto
 

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Bizottság gondosan figyelemmel kíséri Sirin Ebadi helyzetének alakulását, és elfogadhatatlannak tartja a teheráni irodájukban december 29-én történt házkutatást követően őt és munkatársait ért fenyegetéseket. Az irodában tartott házkutatás volt az utolsó az Ebadi asszony megfélemlítésére irányuló események sorában, amelyek között szerepelt például az általa vezetett szervezet, az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ decemberi bezárása is.

Az Európai Bizottság ezért teljes mértékben támogatja az Unió Tanácsának francia elnökségét az Ebadi asszony ügyéről tavaly december 31-én és 22-én benyújtott két nyilatkozat ügyében. A Bizottság különösen azt hangsúlyozza, hogy az iráni hatóságoknak eleget kell tenniük az emberi jogok terén fennálló nemzetközi kötelezettségeiknek, különös tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában előírt, békés gyülekezéshez való jogra. Irán aláírta és ratifikálta ezt az egyezségokmányt, ennek megfelelően lehetővé kell tennie az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ újbóli megnyitását, és meg kell adnia nekik azt a jogállást, amelyet már évek óta kérnek.

A Bizottság ahogy a múltban, úgy 2009-ben sem fog elmulasztani semmilyen lehetőséget arra, hogy nyomást gyakoroljon az iráni hatóságokra, hogy biztosítsák Ebadi asszony és más emberi jogi jogvédők (magánszemélyek vagy szervezetek) védelmét, és hagyják őket szabadon működni az országban, anélkül hogy beavatkoznának a törvényes tevékenységeikbe.

Mint azt mindnyájan tudják, az atomenergia és az emberi jogok kérdései nagymértékben behatárolják az iráni tevékenységeink mozgásterét. Ennek ellenére a Bizottság 2009-ben tovább folytatja az együttműködést a közös érdekű területeken, különösen a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben. Emellett sikerült megtartanunk néhány programot az emberi jogok és a közügyek helyes igazgatásának támogatása terén, például az UNICEF-fel együttműködésben zajló programot, amely a gyermekjogokat támogatja, valamint az igazságügyi reformot támogató projekteket.

Emellett folytatjuk az együttműködés, illetve az oktatás és a kultúra terén zajló csereprogramok megerősítésére irányuló kezdeményezéseket; idetartoznak az Erasmus Mundus program keretében történő csereprogramok, az iráni újságírók egy csoportjának közelmúltbeli brüsszeli látogatása vagy a perzsa nyelvű tévéműsorok sugárzása, amelyet a Bizottság még ez év vége előtt el szeretne indítani. Mindezek ellenére nyilvánvaló, hogy kapcsolataink mindaddig nem tudnak normális ütemben fejlődni, amíg az iráni emberi jogi helyzetben nem történik drámai javulás.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a viták végén kerül sor.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat