Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. február 3., Kedd - Strasbourg

7. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Gyula Hegyi (A6-0478/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Az érintetlen természeti területek és azok sokfélesége olyan adományt és kincset jelentenek, amire az emberiségnek nem csak az Európai Unióban kell vigyáznia. Az Európai Unió erőfeszítései nem lesznek hatékonyak, amíg nem állítjuk meg a trópusi esőerdők pusztítását, az ázsiai, afrikai és amerikai vizek kifosztását, amíg nem terjesztjük el a természetnek az emberiségtől való megóvásában meglévő közös felelősségünket hangsúlyozó hatékonyabb oktatást az egész bolygón, és így ez a jelentés, amit ma én is támogattam, csak egy újabb darab papír lesz.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, ha meg akarjuk állítani a biodiverzitás csökkenésének gyorsuló folyamatát, alapvető fontosságú, hogy védjük Európa vadonjait, erdeit és víztesteit. Hogy közös fellépésünk hatékony legyen, elengedhetetlen, hogy először is egyértelműen definiáljuk az érintetlen természeti területeket és hogy megállapítsuk precíz elhelyezkedésüket a Közösség térképén.

Szintén elengedhetetlen, hogy stratégiát dolgozzunk ki, amely a kockázatok és az érintetlen természeti területek leromlásában szerepet játszó folyamatok szakértői elemzésén alapul. Különösen vonatkozik ez az őshonos fajokkal versengő idegen fajok inváziójára, és a folyamatban lévő klímaváltozás hatására.

A másik kulcsprobléma a turizmus, a szó legszélesebb értelmében. Különösen a fenntarthatatlan vagy kimondottan agresszív turizmus vonatkozásaira gondolok. Ha fel akarjuk hívni a Közösség polgárainak figyelmét ezekre a problémákra, fontos, hogy információs kampányokat indítsunk, speciális támogatást biztosítsunk a helyi önkormányzati intézmények keretei között, és hogy támogassuk a helyi szintű kezdeményezéseket.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr, szeretnék gratulálni Hegyi Gyulának a jelentéséhez és az alapos kutatáshoz.

A globális klímaváltozás és környezeti problémák idején nyilvánvaló, hogy foglalkoznunk kell az európai érintetlen természeti területek kérdésével. Úgy gondolom, fontos, hogy koordinált stratégiát dolgozzunk ki értékes vadonjaink védelmére és helyreállítására. Felelősek vagyunk a természetnek a helyes földhasználatért.

Hazámban, Szlovákiában a szúpopuláció növekedése miatt a Magas-Tátra régió nemzeti parki szolgálata arra kényszerült, hogy rovarirtó szereket használjon a rovar kártételének visszaszorítására. Ám ezek a rovarirtó szerek a cipermetrin nevű vegyszert tartalmazzák, amely gyakran elpusztítja az egészséges növényzetet, és súlyos egészségügyi kockázatot jelent a régió lakosságára és állatállományára.

Ahogyan Szlovákiában jobb megoldást kell találnunk a rovarpopuláció drámai növekedésére, egész Európában módot kell találni a természetes és érintetlen területek hatékony védelmére. Arra sürgetem az Európai Parlamentet, hogy cselekedjen felelősen és gyorsan, hogy megvédjük a megmaradt vadont.

- Jelentés: Malcolm Harbour (A6-0018/2009)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Tisztelt elnök úr, örömmel támogatom a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésről szóló jelentést, mivel ez nagyban minimalizálja az innovációba való befektetés kockázatát. Recesszió idején különösen fontos ez a szempont. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés sikere lehetővé teszi a közintézmények számára, hogy a közszolgáltatások minőségének javítása érdekében együttműködjenek új termékek kifejlesztésében. Úgy hisszük, ez növelni fogja a kis- és középvállalkozások érdekeltségét abban, hogy innovatív megoldásokkal álljanak elő a közösségi közlekedés és az egészségügy minőségének javítására, a középületek energiafelhasználásának csökkentésére és arra, hogyan védhetjük az állampolgárokat a biztonságukat fenyegető veszélyektől magánszférájuk megsértése nélkül. Ez az új megközelítés segíteni fogja az európai közszférát abban, hogy alapvető közfeladatokat állami támogatás nélkül lásson el, és ugyanakkor növeli az európai cégek innovációs potenciálját. Ezzel a jelentéssel erőteljes jelzést adtunk az Európai Bizottságnak, hogy ne késlekedjen, és vezessen be konkrét jogalkotói változtatásokat.

- Jelentés: Anne Laperrouze (A6-0013/2009)

  Jan Březina (PPE-DE). - (CS) Tisztelt soros elnök úr, ezen a ponton szeretném kifejteni véleményemet a gázkitermelési és -szállítási rendszerek szétválasztásáról az elfogadott szabályozással kapcsolatban. A harmadik országokat illetően javasolt tanúsítási eljárás megfelelő megoldásnak tűnik. Ez a legelső alkalom, hogy az EU figyelmet fordít az energiabiztonságra a gázpiaccal összefüggésben. A tapasztalt gázválságra adandó válaszként az is szükséges, hogy felgyorsítsuk az Európába vezető alternatív, Oroszországtól nem függő csővezetékek építését. A fő infrastrukturális projektek, mint például a Nabucco gázvezeték, ami a Kaszpi régiót kötné össze Európával, nem jöhetnek létre nagy léptékű, vertikálisan integrált vállalkozások és az ő befektetéseik nélkül. Ám ezek aligha fognak özönleni, ha a szétválasztás, és így a gazdasági pozíció meggyengülésének veszélye fenyegeti őket. A megoldás, amivel a Parlament élhetne, hogy mentességet ad a szétválasztás alól az új infrastruktúra esetében arra az időre, amíg a befektetések meg nem térülnek. Nem tudom, hogy minden előttünk álló lehetőséget kimerítettünk-e már ebben a jogalkotási folyamatban.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, a közösségi energiapolitika jelenleg a legnagyobb kihívások egyike, amivel az Európai Uniónak szembe kell néznie. Erre adott válaszunknak a szolidaritáson kell alapulnia.

Mindannyian tudatában vagyunk, hogy még mindig Oroszország az egyik legfontosabb és ugyanakkor legnehezebben kezelhető kereskedelmi partnerünk. Azonban az a tény, hogy Oroszország a fő gázellátó forrásunk, nem szabad, hogy azt jelentse, hogy különleges elbánásban részesülhet. Az előadó azt javasolja, hogy lazítsunk az Unió politikáján az Oroszországi Föderációval szemben. Én úgy gondolom, hogy igazságos, de szigorú politikát kell követnünk azzal a kereskedelmi partnerrel szemben, aki az energiahordozókat fegyverként, politikai nyomásgyakorlásra használja.

Nagy hangsúlyt kap, hogy az energiaforrások diverzifikációja az egyik alapvető probléma, ami az energiabiztonság terén felmerül. E probléma megoldásának egy módja lenne, ha megszabadulnánk az orosz nyersanyagoktól való függéstől. A Nabucco csővezeték megépítése és más energiaforrások kihasználása ebbe az irányba tett lépést jelentenek.

  Jim Allister (NI). – Tisztelt elnök úr, ismét zöld bizonyítványunkkal tetszelegtünk a Parlamentben, és a hozzászólók versengtek abban, hogy egyre magasabbra srófolják a csak megújuló forrásokból származó energia valóságtól elrugaszkodott célszámait és a CO2-kibocsátás csökkentésének értékeit – mindezt abban a hitben, hogy kicsiny, de költséges erőfeszítéseink révén megmentjük a bolygót.

Igen, használnunk és népszerűsítenünk kell a fenntartható energiaforrásokat, de a legnagyobbrészt költségekre és megvalósíthatóságra való tekintet nélküli dogmává lett célok kergetését vissza kell fognia a realitásnak, beleértve azt a realitást, hogy a klímaváltozás nem új jelenség, hanem ciklikus, és azt a realitást, hogy míg mi magunkra rójuk ezeket a célértékeket, a gyártás egyre növekvő mértékben oda települ, ahol nem kötik ilyen korlátok. Egy napon majd számot kell adnunk saját céljainkról, amiben az EU kiváló.

  Johannes Lebech (ALDE). – (DA) Elnök úr, én is Laperrouze asszony jelentésének elfogadása mellett szavaztam, de ugyanakkor megszavaztam néhány módosítást is – e módosítások mindegyike megkérdőjelezi azt, hogy az atomenergia lenne a jövő energiaforrása. Ezeket a módosításokat nem fogadták el. Azzal, hogy a jelentés egészét elfogadtam, támogatom az abban foglalt számos jó elemet, de azt is észre kell vennem, hogy a többség véleménye szerint szerint az atomenergia az európai energiaforrások jövőbeli, széndioxid-mentes kombinációjának a részét képezi.

Én azonban továbbra is úgy vélem, hogy nem ez a jövő megoldása. A jövő megoldása a masszív beruházás a megújuló energiába, valamint annak fejlesztésébe.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). - (LT) Egyetértek az európai energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatának rendelkezéseivel, de ugyanakkor szereték szót ejteni a gázválság néhány aspektusáról. A jelenleg Ukrajna és Oroszország között folyó gázvita – amely sajnálatos módon nem az első – 15 közép-európai és balkáni országot érint. Nem ismerek arra vonatkozó adatokat, hogy az érintett országok milyen gazdasági károkat szenvedtek; de szeretném kiemelni az erkölcsi károkat és az értékveszteséget. Hogy érezzenek az EU polgárai, amikor az Ukrajna és Oroszország között kialakult, egyértelműen politikai jellegű konfliktus aláássa az unió gazdaságát, energiabiztonságát, politikai stabilitását, és az uniós államok képtelenek bármilyen intézkedésre? Arra gondolok, hogy Szlovákiának és Bulgáriának szándékában áll megnyitni a már bezárt, biztonságos atomerőműveket – és ezzel sok parlamenti képviselő egyetért. Amikor az EU jogi aktusait vitatjuk meg – és ebbe az energiával kapcsolatos jogi aktusok is beletartoznak –, azt hangsúlyozzuk, hogy a fogyasztó, vagyis az egyszerű ember a legfontosabb. Mikor figyelünk majd oda az egyszerű emberekre, az Európai Unió polgáraira?

  Avril Doyle (PPE-DE). –Elnök úr, sok kolléga számára szélsőségesnek tűnhet az a cél, miszerint 2050-ig 95%-kal csökkenteni kell a széndioxid-kibocsátást. Azonban ha elfogadjuk – és én elfogadom – a szakértők által értékelt tudományos eredményeket, azaz az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) legutóbbi jelentését, akkor ezt a kibocsátás-csökkentést kell megvalósítanunk ahhoz, hogy a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg a 2 °C-ot.

Másodszor, jóllehet ellene szavaztam több, atomenergiával kapcsolatos módosításnak, lévén hogy a maghasadással kapcsolatban aggodalmaim vannak, nem kifogásolom a biztonsági kérdésekkel vagy az új generációs atomenergiával kapcsolatos kutatásokat.. Sokakhoz hasonlóan és is figyelemmel kísérem, hogy valósággá válik-e a hidegfúzió útján történő energiatermelés.

Harmadszorra azt szeretném jelezni, hogy továbbra is aggasztónak tartom az ír helyzetet, valamint azt, hogy távvezeték-hálózatunkkal kapcsolatban nincs átlátható és tényleges felelősségvállalás, ami továbbra is eltántorítja a többi termelőt a beruházástól, különösen azokat, akik alternatív tüzelőanyagot használnak – ennek pedig az a következménye, hogy Európában az írek azok között vannak, akik a legtöbbet fizetik az elektromos áramért.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). –Elnök úr, az elektromos áram magas írországi árának problémájával már foglalkozik egy kollégánk, Simon Coveney, aki korábban az Európai Parlament képviselője volt, és reméljünk, hogy feladatát sikeresen végzi.

A jelentés mellett szavaztam, mert olyan ésszerű kérdéseket tárgyal, mint például a klímaváltozás tárgyához kapcsolódó energiahatékonyság és energiabiztonság. Ahogy sokan Írországban, én is aggódom az atomenergia miatt, de úgy vélem, tudomásul kell vennem, hogy amikor a rendszerösszekötők működésben vannak, nagy valószínűséggel használunk a nukleáris szektorban előállított energiát. Ezért valóban szükség van a nukleáris hulladék biztonságos elhelyezésével és a technológia új fejlesztésével kapcsolatos kutatásokra a fokozottabb biztonság érdekében.

Ennek hiányában azonban továbbra is aggódom, és e jelentés kapcsán aggályaimnak megfelelően szavaztam. Különösen sajnáltosnak tartom, hogy a 37. módosítás elutasításra került, mivel úgy vélem, hogy igen pontosan tükrözte a Parlament számos aggályát.

- Jelentés: Luís Queiró (A6-0501/2008)

  Nirj Deva (PPE-DE). - elnök úr, örömmel támogattam Luís Queiró úr jelentését a kis repülőterek arányosságáról és szubszidiaritásáról. Az EU-ban mindig is univerzális politikákra törekedtünk, de az uniónak be kell látnia, hogy az egyes tagállamokban a helyi körülmények más-más megoldást tesznek szükségessé. Queiró úr jelentése ezt a kérdést teljes mértékben körüljárta.

Vannak kis repülőterek, vannak közepes méretűek, és vannak a nagy, nemzetközi középpontokként működő légikikötők. Nem akarjuk, hogy az Európai Uniónak masszív repülőtér-szerkezete legyen. A jelentés eltalálja a megfelelő egyensúlyt – így kell a jövőben az infrastruktúrát kezelnünk. Ez az egyik oka annak, hogy dél-kelet angliai választókörzetemben nagyon nem szívesen támogatnám a Heathrow harmadik kifutópályájának megépítését, tekintve, hogy Kent szempontjából jobb struktúrát tenne lehetővé egy, a Temze torkolatánál kialakított új repülőtér.

- Jelentés: Anna Záborská (A6-0492/2008)

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A gyakorlatban látható, hogy a 45. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárásnak súlyos hiányosságai vannak. Kizárólag az adott előadó tárgyalhatja a témát a plenáris ülésen, és ugyanakkor nincs lehetősége arra, hogy a jelentésben található problematikus módosítási javaslatokat egyenként megvitassa.

Nem szavaztam meg a Zöldek módosítási javaslatát, mert az új változat két esetben is kifejezi fenntartásaikat a cseh elnökséggel szemben. Azonban, lévén, hogy ez nem a Tanács hivatalos véleménye, az efféle ajánlások elhamarkodottak és sok esetben kontraproduktívak.

Ha azt akarjuk, hogy a munka és a magánélet összeegyeztethető legyen, akkor egy adott személy szakmai karrierjét azonos értékűnek kell tekinteni azzal a nem jövedelmező tevékenységgel, amelyet az illető a nemzedékek közötti szolidaritás kontextusában végez. Meggyőződésem, hogy a jelentés elősegíti majd azon összetett diszkrimáció megszüntetését, amellyel ma azoknak a férfiaknak és nőknek kell szembenézniük, akik úgy döntenek, hogy a hozzájuk közel állókról gondoskodnak.

Szeretném kiemelni Anna Záborská előadó munkájának fontosságát, de sajnálom, hogy eljárási kérdések miatt nem szavaztunk jelentéstervezetéről.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, szeretnék elhatárolódni a nemi diszkriminációról és a generációk közötti szolidaritásról szóló Záborská-jelentés itt közölt módosításaitól. A felnőtt európai társadalomnak meg kell tanulnia úgy tekinteni a gyermekek és egyéb eltartottak teljes időben végzett ellátására, mint a szakmai karrier teljes mértékben megbecsült alternatívájára. Véleményem szerint a Zöldek javaslata, amely támadja a cseh elnökség e megközelítését és haladásellenesnek nevezi, téves és komolytalan – jóllehet a képviselők sajnálatos módon megszavazták. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a nőket haladásellenes módon ismét egy, a férfiaknak alávetett helyzetbe akarjuk kényszeríteni; épp ellenkezőleg, ez egy lehetséges módja annak, hogy a család visszanyerje fontosságát a társadalmon belül, és hogy ezzel a férfiak is egyenlő jogokat kapjanak. Ma már a férfiak is tolják a babakocsit és gondozzák a kórházban fekvő gyermekeket. Azok a férfiak és nők, akik idejük egy részét annak szentelik, hogy gondoskodnak gyermekeikről vagy beteg szüleikről, társadalmilag fontos munkát végeznek, amelyet a jövőben nem szabad alacsonyabb rendű elfoglaltságnak tekinteni. Örömmel veszem tudomásul, hogy a cseh elnökség prioritásai közé emelte ezt a megközelítést. Olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy ha egy férfi vagy nő úgy dönt, hogy ezt az utat választja, akkor sem szembesül diszkriminációval a munkaerőpiacon, és széles körű lehetőségei lesznek arra, hogy megtalálja a munka és a magánélet közötti egyensúlyt a rugalmas biztonság elve alapján. A szülői tevékenységnek – és ezáltal a generációk közötti rugalmas biztonság – fontosságát hangsúlyoznunk kell, ahelyett, hogy a munkajogi akadályokat gördítenénk elé. A múlt század előítéletei elmélyítik a demográfiai válságot. A Záborská-jelentés egy lépés volt a helyes irányban, és tiltakozom az itt elfogadott módosított változat ellen.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (CS) Hasonlóan az előttem szólókhoz, szeretném Záborská asszonyt feltétlen támogatásomról biztosítani. Záborská asszony saját kezdeményezésű jelentését nyújtotta be, amely valóban felveti és hangsúlyozza a nemzedékek közötti szolidaritás fontosságát az egyes családtagok között. És ez nem csak a fiatalabb generációkra, az új családtagokra vonatkozik. Sok esetben azok problémáját is meg kell oldanunk, akik ugyanazon család idősebb tagjait látják el.

Úgy vélem, a cseh elnökség helyesen érzékelte a jelenlegi demográfiai helyzet súlyosságát – és itt a gazdasági előnyöket is számításba kell vennünk –, és nem értek egyet a Zöldek álláspontjával, akik helytelen módon olyan módosító indítványt nyújtottak be, amely alábecsüli ezt a helyes szándékot. Teljes mértékben támogatom Záborská asszony jelentését.

A végső jelentésről szóló szavazás idején nem működött a szavazógépem. Egyetértek a Záborská asszony által megfogalmazott állásponttal.

  Ivo Strejček (PPE-DE). – Elnök úr, köszönöm türelmét. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejtsem, miért szavaztam a Zöldek és módosításuk ellen. Nem szeretnék a cseh elnökség ellen szavazni.

Először is, a cseh elnökség nem kíván valamely konkrét változtatást bevezetni az úgynevezett barcelonai célok terén, hanem az a szándéka, hogy vitát kezdeményezzen a célkitűzések egy lehetséges és megvalósítható felülvizsgálatáról. Másodszor, nyilvánvaló, hogy a társadalmi, kulturális és gazdasági körülmények különbözőek, és ez nem teszi lehetővé azt, hogy a barcelonai célok az egész EU-ban egyetemesen és egyformán valósuljanak meg. Harmadszor, a jelentés figyelmen kívül hagy egyéb tényezőket, úgymint az egyes családok szabadságát és a gyermekek érdekeit. Végül, de nem utolsósorban azért is nehéz megvalósítani a barcelonai célokat, mert a gyermekgondozás – igen helyesen – teljes mértékben a nemzeti kormányok kezében van.

  Philip Claeys (NI). - (NL) Én is a Záborská-jelentés mellett kívántam szavazni, mert összességében véve olyan pártatlan jelentés, amely a diszkriminációt vagy annak értelmezését úgy tárgyalja, hogy nem esik a hagyományos, politikailag korrekt klisék hibájába

A Zöldek/Európai Szabad Képviselőcsoport által benyújtott módosítás – amely ellen szavaztam – tulajdonképpen teljes mértékben érvénytelenítette a jelentést, és több, erősen megkérdőjelezhető elemet tartalmaz. Ilyen például a cseh elnökség ellen intézett támadás és az a nem helytálló kijelentés, miszerint a gyerekek otthoni nevelése megerősítené a nemi szerepeket. Ez különösen gyenge lábakon álló érv, de úgy tűnik, hogy bármi alkalmas arra, hogy fenntartsa a vitát, és valódi érvekkel szolgáljon az olyan kérdések ügyében, mint az otthon maradó szülők fizetése.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, a Záborská asszony jelentése mellett szavaztam, elsősorban azért, mert elismeri a nők otthon végzett munkáját. A gyermekgondozáshoz, -neveléshez és a tanításhoz kapcsolódó tevékenységeket megfelelően kell értékelni. Hiszen ha ugyanez a munka nem otthon kerül elvégzésre, akkor elismerik és figyelembe veszik a GDP kiszámításánál. Gary Becker Nobel-díjas közgazdász is rámutat arra, hogy az otthoni munkát végző személyek hozzájárulnak a társadalom egészének gazdasági fejlődéséhez. Ami pedig a család definícióját illeti, a lengyel szó olyan egységet jelöl, amelyben gyermekek születhetnek, és ennek következtében nem foglalja magában az azonos neműek életközösségét.

  Astrid Lulling (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, igennel szavaztam a Záborská-jelentésre, amelyet a Zöldek elleneztek, és amellyel kapcsolatban újabb vitát nyitottak. Az a véleményem, hogy itt Európában, a közös értékeken alapuló közösségre támaszkodva biztosítanunk kell azt, hogy a családot alapító embereknek – különösen a nőknek – joguk legyen választani: a szülés után teljesen abbahagyják a munkát, vagy részmunkaidőben dolgoznak, hogy gyermeküket el tudják látni. Én nagyon szerencsés voltam, mert édesanyám ezt megtehette, és azt kell mondanom, hogy nagyon sokat nyertem ezzel.

Ha édesanyám abba a szerencsétlen helyzetbe került volna, hogy húsz év házasság után elválik, akkor igen nehéz dolga lett volna, mert semmiféle társadalombiztosítási támogatást nem kapott volna – ez különösen az időskorban lett volna probléma. Negyven éve azért harcolok, hogy azok a nők, akik úgy döntenek, hogy idejüket családjuknak és gyermekeiknek szentelik, ne szembesüljenek diszkriminációval és e döntésükkel ne hozzák magukat nehéz helyzetbe. Nem szavazhatok egy olyan ideológia mellett, amely a gyermekeket és a felnőtteket a bölcsőtől a sírig az államra bízná.

Sajnálattal veszem tudomésul, hogy a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentése nem került elfogadásra. A többségben lévő képviselők, akik így szavaztak, rossz szolgálatot tettek a nőknek, a családoknak és a társadalomnak.

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök úr, nagyon hálás vagyok Anna Záborskának, hogy elkészítette ezt a jelentést. Jóllehet képviselőcsoportom felvetett néhány kérdést a jelentéssel kapcsolatban, úgy vélem, hogy az előadó olyan témáról szólt, amely alapvető fontosságú az EU számára.

Az EU népessége gyorsan fogy. A nők családban végzett munkáját sok tagállamban nem tekintik a GDP részének. A nők és az anyák tevékenysége társadalmunk munkájának szerves része; dél-kelet angliai választókörzetemben is sok millió anya gondoskodik gyermekéről. A brit GDP-hez, valamint a régió jólétéhez való hozzájárulásuk alapvető fontosságú országunk számára.

A jelentés – az Európai Unióban először – elismeri ezt a hozzájárulást. Arra kell biztatnuk Parlamentünket, hogy a jövőben technikai szempontból is részletesen vizsgálja a kérdést, hogy a nemek közötti egyenlőség és szolidaritás megvalósuljon.

- Jelentés: Roberta Angelilli (A6-0012/2009)

  Jim Allister (NI). - Elnök úr, a mai napon a gyermekek szexuális kizsákmányolását vitatjuk meg és ítéljük el. Gyakorlatilag mindenki, aki felszólalt a vitában, elítélte a pedofil tevékenységeket és a gyermekek pornográfiához kapcsolódó zaklatását. Az internet nyújtotta lehetőségekkel való visszaélés is sokak haragját kiváltotta.

Kiábrándító azonban az, hogy az egyetértés ellenére is van több olyan tagállam, ahol a gyermekek zaklatásának e formája nem büntethető ekkora mértékben. A „grooming”-nak, a szexuális zaklatásnak és a gyermekpornográfiának nincs helye az EU-ban sehol, és semmilyen mértékben nem tolerálható. A pedofíliát leginkább az elhallgatás segíti elő. Láthattuk ezt egyházaknál, családokban és közösségekben, ahol a felnőttek szemet hunytak a jelenség fölött – emiatt több tagállamban botrányok robbantak ki.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, nagy örömmel támogattam ezt a jelentést, de szeretném ismét hozzáfűzni, hogy hét tagállam még nem kötelezte el magát az Európa Tanács egyezménye vagy az ENSZ fakultatív jegyzőkönyve mellett, amely a gyermekkereskedelem, -prostitúció és -pornográfia elleni küzdelem modern eszközeit tartalmazza. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ezek közé tartozik hazám, a Cseh Köztársaság is, amely természetesen hatékonyabban kíván küzdeni e jelenségek ellen, de ugyanakkor már igen hosszú ideje próbálja törvénybe foglalni a jogi személyekre vonatkozó büntetőjogi jogkövetkezményeket. Természetesen ezek a jogi személyek azok, akik a gyermekkereskedelmet megszervezik és profitálnak abból. Felszólítom tehát a cseh elnökséget arra, hogy garantálja: ezt a belpolitikai problémát megoldják, és követendő példaként szolgálnak majd a többi tagállam számára.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Angelika Niebler (A6-0006/2009)

  David Casa (PPE-DE), írásban. − Az ehhez hasonló megállapodások életbevágó fontosságúak az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolat megerősítése során. Most, amikor a feltörekvő gazdaságok egyre komolyabb versenytársnak számítanak, rendkívül fontos, hogy előnyös helyzetben legyünk, és véleményem szerint ez a jelentés pontosan kifejezi ezt a meggondolást.

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE), írásban. – (RO) A Niebler-jelentés mellett szavaztam, mivel az EU és az USA közötii tudományos és technológiai együttműködés elengedhetetlen. E transzatlanti megállapodásnak arra kell ösztönöznie mind az USA-t, mind az Európai Közösséget, hogy használják ki a kutatóprogramok során megvalósult tudományos és technológiai fejlődés nyújtotta kölcsönös előnyöket. Ez a megállapodás elősegíti majd az eszmecserét, valamint a szaktudás átadását – mindez a tudományos közösség, az ipar és a polgárok javát szolgálja. Hangsúlyozni szeretném, hogy az USA a világelsők között van a tudomány és a technológia területén.

Meg kell jegyeznünk, hogy a megállapodás kiindulópontja a kölcsönös előny alapelve, és hogy előmozdítja az együttműködési tevékenységekben való részvételt (ilyenek például a közös projektjavaslatokra történő koordinált felhívások, valamint a hozzáférés egymás programjaihoz és tevékenységeihez). Aktívan elősegítik a szellemi tulajdon hatékony védelmét, valamint a szellemi tulajdonjogok méltányos megosztását. A javaslat azt is lehetővé teszi, hogy az uniós szakemberek és tisztviselők az Európai Közösségben és az Egyesült Államokban megrendezendő workshopokon, szemináriumokon és találkozókon részt vegyenek.

Bízom benne, hogy ez a megállapodás a tudás-alapú Európa létrehozását célzó lisszaboni stratégia sikerességéhez is hozzájárul majd. Az Európai Technológiai Intézet létrehozása után ez a transzatlanti tudományos és technológiai együttműködés új lehetőségeket nyit majd meg.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Niebler asszony jelenést nyújtott be az EU és az Egyesült Államok közötti megállapodás harmadik meghosszabbításáról, amely alátámasztja a Tanács azon határozatát, amely az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás meghosszabbításáról szól. Mivel olyan, a tudományos ismeretek előmozdítását célzó megállapodásról van szó, amely mindkét fél javát szolgálja, nagy örömmel támogatom az intézkedést.

  Daniel Petru Funeriu (PPE-DE), írásban. − Az EU és az USA közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás kétségkívül igen hasznos az európai kutatás számára. Ezt mutatja a szavazatok nagy száma is.

Azonban a tapasztalat időről-időre azt mutatja, hogy azok a legeredményesebb tudományos együttműködések, amikor a két intézetből érkező két kutató egy közösen kialakított és közösen finanszírozott projekten dolgozik. Ezért – annak érdekében, hogy az USA-val folytatott együttműködés kézzelfoghatóbb legyen – arra kérem a Bizottságot, hogy explicit módon hozza létre a közös kutatási ösztöndíjak egyszerű, projekt-orientált finanszírozási eszközeit az USA az EU kutatói számára. Örömmel venném, ha a megállapodás olyan területeket is megemlítene, mint péládul a biogyógyászat, a nanotechnológia és az űrkutatás, valamint szívesen látnám, ha olyan csúcstechnológiai területekre is kiterjedne, mint például az őssejt-kutatás. Az, hogy bizonyos kutatási terülekkel kapcsolatban jogos etikai kérdések is felmerülnek, szolgáljanak a közös reflexió kiindulópontjául, de ne akadályozzák a közös tudományos fejlődést.

Különösen az Európai Kutatási Tanács ösztöndíjaiank köszönhető, hogy az EU egyre népszerűbb az amerikai kutatók körében. Az EU-nak immár megvannak az eszközei arra, hogy az érkező tudósok magasabb szintű, hosszabb ideig tartó mobilitását elősegítse, és ezzel élnie is kell, azért, hogy az EU-ban nettó „brain-gain” valósuljon meg.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Egyesült Államokkal történő tudományos és technológiai együttműködésre vonatkozó megállapodás meghosszabbítása azt erősíti meg, hogy a kutatás és az inováció legújabb területein is szükség van a kooperációra, valamint az EU és az USA közötti, kölcsönösen hasznos infomációáramlásra.

Az, hogy a megállapodásban ezúttal már az űr- és biztonsági szektor is szerepel, fontos előrelépés a transzatlanti kapcsolatok megerősítésben, ami a PPE-DE képviselőcsoport egyik prioritást élvező célja. Az együttműködésnek polgári és katonai jellegű kooperációt is magában kell foglalnia a közös érdekeket képviselő területeken, beleértve az olyan új területeket, mint például a legújabb űrtechnológiák, a nanotechnológia és a védelmi célú kutatások.

Szilárd meggyőződésem, hogy ez az együttműködés nagy mértékben javítja majd a nemzetközi űrállomás fedélzetén, valamint a kommunikációs műholdak érzékeny területén végzett tevékenységek eredményeit. Emellett úgy vélem, hogy fontos a harmadik országokkal történő együttműködés is – különös tekintettel Oroszországra és elsősorban a GPS-Glonass-Galileo típusú projektekre.

Minden érdekeltnek profitálnia kell a bármely fél által elért értékes eredményekből – legyen szó akár a polgári szektorról, akár a katonai szektor olyan eredményeiről, amelyek a polgári szektorban is alkalmazhatók – mivel a biztonság manapság elsődleges szempont a világ polgárai számára, s a siker megosztása nem csupán a kölcsönös bizalom és partnerség bizonyítéka, hanem arra is garancia, hogy ezeket az eredményeket nem fogják másra használni, mint az emberiség jólétének előmozdítására.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Szeretném jelezni, hogy támogatom az EK és az USA közötti tudományos és technológiai együttműködésől szóló megállapodás meghosszabbítását.

A szavazógépem azonban nem működött, ezért most szóban jelzem, hogy a jelentés mellett szavazok.

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) Az Angelika Niebler által készített, az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás meghosszabbítását tárgyaló jelentés ellen szavaztam (A6-0006/2009).

A bővített megállapodás tartalma eltér a korábbi megállapodásétól, annyiban, hogy az űrkutatásról és a védelmi célú kutatásról szóló részeket is magában foglalja. Mivel mind az USA, mind az EU nyíltan tervezi az űr katonai célú felhasználását, és mivel a biztonságot alapvetően katonai értelemben definiálják, joggal feltételezhetjük, hogy az együttműködési megállapodás katonai célokat is szolgál majd.

A tudomány és a kutatás területén rendkívül fontos az együttműködés. Azonban ennek polgári célokat kell szolgálnia.

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Az 1997 decemberében létrejött, majd első alkalommal 2003-ban meghosszabbított megállapodás megújítását javasló jelentés mellett szavaztam. A megállapodás lehetővé teszi a két fél számára, hogy folytassák, fejlesszék és erősítsék a közös érdekeket szolgáló tudományos és technológiai együttműködést.

Ez a kooperáció mindkét fél számára előnyös lesz az egyes felek kutatási programjai keretében megvalósuló tudományos és technológiai eredményeknek köszönhetően. Megtörténik a tudás átadása is, s ebből a cégek és a polgárok egyaránt profitálnak.

Ez az együttműködés a technológiai kutatási és fejlesztési európai politika része, amely az európai törvényalkotás igen jelentős eleme. Lehetővé teszi számunkra, hogy megerősítsuk az európai ipar tudományos és technológiai alapjait, és előmozdítsuk nemzetközi szintű versenyképességét.

  Zuzana Roithová (PPE-DE), írásban. − (CS) Ma nemmel szavaztam az EU és az USA tudományos és technológiai együttműködésének meghosszabbításáról szóló jelentés ügyében. Így tettem annak ellenére, hogy az EU és az USA a világ azon országai közé tartoznak, amelyek a legtöbbet fektetnek ebbe a területbe, és számos, egymással kapcsolatban álló tudományos intézet vezető szerepet játszik a tudományos és technológiai fejlődés területén és globális problémák megoldása érdekében dolgozik. Ami azonban hosszú távú helyzetet illeti, bírálom azt, hogy a Bizottság és a Tanács nem hajlandó megállapodásra jutni az USA-val a tudományra és a kutatásra vonatkozó közös erkölcsi alapelvek terén. Aggasztónak tartom, hogy a jelenlegi megállapodás ismét nem tartalmaz ilyen rendelkezéseket. Ez felelőtlenség az emberiséggel szemben, és nem veszi figyelembe azoknak a tudósoknak a helyzetét, akik önként betartanak bizonyos etikai alapvelveket, míg mások ezt nem teszik meg. Ez különösen a biotechnológia esetében igaz.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az EK és az USA közötti tudományos és technológiai együttműködés meghosszabbítását tárgyaló Niebler-jelentés mellett szavaztam. A tudományos és technológiai együttműködésre vonatkozó megállapodás valamivel több, mint 10 éve lépett hatályba, és már egyszer – az első öt év után – meghosszabbításra került. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a megállapodást ismét meg kell hosszabbítani, hogy továbbra is előmozdítsuk a mindkét fél számára társadalmi és gazdasági előnyöket biztosító közös prioritás-területeken folytatott együttműködést az Egyesült Államokkal.

Azt is örömmel látom, hogy a megállapodás megfogalmazása – néhány technikai jellegű módosítástól eltekintve – tulajdonképpen megegyezik a korábban aláírtakkal. Végül szeretném üdvözölni, hogy az EK és az USA közötti megállapodás immár az űrkutatást és a biztonsági szektort is magában foglalja.

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Európai Közösség és az Egyesült Államok kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás meghosszabbításáról szóló tanácsi határozattal kapcsolatos javaslatot tárgyaló jelentés mellett szavaztam, mivel úgy érzem, hogy minden tudományos együttműködés új felfedezésekhez vezethet, amelyek aztán az emberiség fejlődését segíthetik elő. Figyelembe véve, hogy az USA a tudományos kutatás területén az egyik legnagyobb hajtóerővel bíró ország, úgy vélem, hogy a vele folytatott együttműködés az Európai Unió összes tagállamának javát szolgálja majd.

- Jelentés: Angelika Niebler (A6-0005/2009)

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. – (LT) A megállapodás újabb öt évre történő meghosszabbítása hasznos lenne mindkét fél számára, mivel az Oroszország és az Európai Közösség közötti tudományos és technológiai együttműködés folytatódna.

Mivel a megújított megállapodás tartalma azonos a 2009. február 29-én lejáró megállapodáséval, nem lenne értelme a megállapodás meghosszabbítását a szokásos módon tárgyalni.

Figyelembe véve, hogy a megállapodás gyors megújítása mindkét fél számára előnyös, egy egylépéses eljárás javasolt (egy eljárás és egy lépés, amely a megállapodás aláírásához és kialakításához kötődik). Mindkét fél annak érdekében tesz erőfeszítéseket, hogy biztosítsa a folytonos együttműködést (különösen az olyan tevékenységek megvalósítását, ahol az együttműködési megállapodás értelmében harmadik feleknek is részt kell venniük). Teljes mértékben egyetértek a javaslattal.

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE), írásban. – (RO) A Niebler-jelentés mellett szavaztam, mivel az EU és az USA közötti tudományos és technológiai együttműködés elengedhetetlen. Az EU és Oroszország közötti megállapodásnak arra kell ösztönöznie mind az Európai Közösséget, mind Oroszországot, hogy használják ki a kutatási programok során megvalósult tudományos és technológiai fejlődés nyújtotta kölcsönös előnyöket.

Ez a megállapodás elősegíti majd az eszmecserét, valamint a szaktudás átadását – mindez a tudományos közösség, az ipar és a polgárok javát szolgálja.

Megjegyzem, hogy a megállapodás az EU és az USA közötti, hasonló területeken – azaz a tudomány és a technológia területén – kötött megállapodás alapelveihez hasonló elgondolásokra épül.

Meg kell jegyeznünk, hogy a megállapodás kiindulópontja a kölcsönös előny alapelve, és hogy előmozdítja az együttműködési tevékenységekben való részvételt (ilyenek például a közös projektjavaslatokra történő koordinált felhívások, valamint a hozzáférés egymás programjaihoz és tevékenységeihez).

Aktívan elősegítik a szellemi tulajdon hatékony védelmét, valamint a szellemi tulajdonjogok méltányos megosztását. A javaslat azt is lehetővé teszi, hogy az uniós szakemberek és tisztviselők az Európai Közösségben és az Oroszországban megrendezendő workshopokon, szemináriumokon és találkozókon részt vegyenek. Idén, a kreativitás és az innováció európai évében reméljük, hogy a megállapodás fokozza majd az EU és Oroszország közötti stratégiai partnerség hatékonyságát.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Niebler asszony jelentést nyújtott be az EK és Oroszország közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló meglévő megállapodás meghosszabbításáról. Az Oroszország és az EU között békés együttműködés mindkét fél számára hasznos, annyiban, hogy a tudományos ismeretek előmozdítását célozza, és nagy örömmel támogatom az intézkedést.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Oroszországgal folytatott tudományos és technológiai együttműködésről szóló partnerségi megállapodás megújítása fontos lépés az EU és az Orosz Föderáció közti viszony normalizálásának és konszolidálásának folyamatában, és a közelmúltban kialakult feszültségek enyhítésében is.

Azonban nem elegendő, ha a viszonyokat pusztán az e területeken folytatott együttműködés esetében normalizáljuk. Az EU-nak és Oroszországnak mindenekelőtt módot kell találnia arra, hogy együttműködjenek a biztonságpolitikák terén, különös tekintettel az energiabiztonsági politikára. A legújabb gázválság rámutatott arra, hogy komolyan és egységes módon kell megközelítenünk az Európai Unió szolgáltatóktól való függőségének kérdését.

Ne feledkezzünk meg a grúziai válságról sem, amely egy időre veszélybe sodorta a hidegháború utáni Európai szerkezetének egészét.

Tekintetbe véve a globalizációval és a világválsággal járó kihívásokat, Oroszország fontos szereplő, amelyet nem lehet kizárni vagy figyelmen kívül hagyni a tárgyalások során. Azonban az orosz Föderációnak tiszteletben kell tartania ezeket a megállapodásokat és a szokásos nemzetközi szabályozást.

Arra kérem az Európai Bizottságot és a cseh elnökséget, hogy találja meg a módját annak, hogy e problémákat a lehető leghamarabb megoldja – ezt diktálja a saját maga, az európai polgárok és a partner harmadik országok (Ukrajna és Moldova) érdeke.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Szeretném jelezni, hogy az EU és Oroszország közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodásról szóló jelentést támogatom.

Szavazógépem azonban nem működött, ezért most szeretném rögzíttetni, hogy a jelentés mellett szavaztam.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. − (SK) Az Európai Közösség és Oroszország közötti tudományos és technológiai együttműködés mellett szavaztam, mivel szükségesnek tartom azt, hogy szilárd, stabil és valóban jószomszédi viszonyt alakítsunk ki az Orosz Föderációval. Úgy vélem, hogy a tudomány és a technológia terén folytatott együttműködés egy ilyen kapcsolat kiépítésének kiváló eszköze. Az Európai Közösség – Oroszországhoz hasonlóan – jelentős tudományos előrelépéseket tett, amely mindkét fél számára hasznos lehet. A Közösség bizonyosan profitálhat egy ilyesfajta együttműködésből: megvalósíthatja és tökéletesítheti saját tudományos és technológiai projektjeit. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a valóban jószomszédi viszonyhoz a másik oldal hajlandóságára és megbízhatóságára is szükség van.

Az utóbbi napok során bebizonyosodott, hogy Oroszország kereskedelmi partnerként súlyosan megbízhatatlan. Az Orosz Föderáció lépései az Európai Unió sok országában gázkrízist váltottak ki, ami közvetlen veszélybe sodorta a tagállamok gazdaságát, feltárva így az Oroszországgal szemben fennálló energiafüggőség hátrányait. Remélem, hogy a tudományos és technológiai területen történő eredményes együttműködés érdekében a jövőben nem történnek ilyen események.

  Zuzana Roithová (PPE-DE), írásban. − (CS) Az USA-val kötött megállapodás ellen szavaztam, és ugyanígy nemmel szavaztam az EU és Oroszország közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodást tárgyaló jelentésre is. Döntésem oka ugyanaz volt. Aggasztónak tartom, hogy a dokumentum nem tartalmaz a kutatásra vonatkozó közös erkölcsi határokról szóló megállapodást. Sajnálattal látom, hogy a Bizottság és a Tanács alábecsüli a kutatásnak ezt a nagyon is jelentős aspektusát, és egy ilyen megállapodásban még csak meg sem említi. Úgy tűnik, mintha nem lennének tudatában annak, hogy az etikai korlátoknak megvan a maguk helye – a tudományban még inkább, mint más területeken, hiszen itt rendkívül fontos az elővigyázatosság. Egy, az erkölcsi alapelvekről szóló nemzetközi megállapodásnak mindenképpen lenne helye egy ilyen együttműködési megállapodásban, különösen a közpénzekből finanszírozott tudomány és kutatás esetében.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Niebler asszony által készített, az EU és Oroszország közötti tudományos együttműködésről szóló megállapodás megújítását tárgyaló jelentés mellett szavaztam. Valóban nagyon fontos, hogy a szovjet kormánnyal évekkel ezelőtt megkötött megállapodás megújításra kerüljön. Az Európai Unió és Oroszország közötti kooperáció kiváló eredményeket hozott, mégpedig annak köszönhetően, hogy a két fél egyesítette erőit az álatlános jólét javítása érdekében.

Örömmel fogadom tehát Niebler asszony kezdeményezését, és szeretném hangsúlyozni az EU és Oroszország közötti diplomáciai viszony folytonosságának és stabilitásának fontosságát, hiszen ez biztosítja a nemzetközi geopolitikai egyensúly fennmaradását.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Ez a megállapodás több okból is erősíti az EU belső piacát, valamint a szabványok és a fogyasztóvédelem fenntartása területén való együttműködést.

Először is, a tudomány globális diszciplina, és az egymással megosztható eredmények az emberi törekvés egészét segítik. Azok az előnyök, amelyek érdekében dolgozhatunk, mind egyedi, mind általános szempontból nézve pozitívumok.

Legyen szó akár a kibocsátáscsökkentésre törekvő autóiparról vagy a stratégiai kapcsolatokat kialakító egyetemekről, jelen megállapodás előmozdításának sikere mérhető.

A fogyasztók közvetett módon profitálnak belőle, mivel a legkiválóbb elméknek köszönhetően nagyobb lesz a bizalom a közös kérdésekre adott válaszokban.

  Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Jóllehet úgy tűnhet, hogy (az Európai Közösség és Oroszország közötti tudományos és technológiai együttműködés megújításáról szóló) megállapodást érintő tanácsi határozattervezet elfogadása tulajdonképpen csupán másodlagos jelentőségű formaság, véleményem szerint ez nem így van. Egyre sürgetőbb módon válik világossá, hogy Oroszországot az EU stratégiai partnerének kell tekintenünk, nem pedig örök időkre elítélnünk vagy mumusként emlegetnünk. Üdvözölnünk kell tehát minden olyan lépést, amely az EU és Oroszország közötti, különböző szinteken és különböző formákban történő együttműködés irányában hat. Az Oroszországgal folytatott együttműködés várhatóan igen fontos, kétségkívül pozitív szerepet játszik majd a jelenlegi súlyos gazdasági válságban. Ororszországot nem válaszathatjuk el Európától. Akár tetszik nekünk, akár nem, Oroszország Európa része, és a vele folytatott kooperáció hamarosan életbevágó fontosságú lesz Európa számára.

- Jelentés: Gyula Hegyi (A6-0478/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. −. Az „érintetlen terület” kifejezés alatt valójában olyan természetes környezetet értünk, ahol nem folyik számottevő emberi tevékenység; más szóval szűzföldeknek is nevezzünk ezeket. A „érintetlen terület” szárazföldre vagy tengerre egyaránt vonatkozhat.

Két különböző megközelítés létezik: a védelem és a megőrzés. A kettő nem azonos. Az előbbi „a természet megfelelő felhasználásaként” definiálható, míg az utóbbi a „természet megvédése a használatbavételtől”. Véleményem szerint a kettő ugyan különbözik, de alkalmazásuk az adott területtől függ. Nézzünk egy példát. Európa túlságosan kicsi ahhoz, hogy polgárai számára tiltott területei legyenk. A szárazföldi terület körülbelül egyharmadát borítják erdők, és csupán 5%-a nevezhető érintetlen területnek.

Az európai érintetlen területek nagy része a Natura 2000 égisze alatti védelmet élvez. Ez olyan európai hálózat, amely már most magában foglalja az EU legértékesebb és a biodiverzitás szempontjából legfontosabb területeit. Ezért egyetértek azzal, hogy az érintetlen területek esetében nincs szükség újabb törvényalkotásra, hiszen nagy részüket lefedi a Natura 2000. Fontos azonban e területek feltérképezése – annak jelzése, hogy hogy erdei, édesvízi vagy tengeri területről van-e szó.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) A jelentés mellett szavaztam. Több oka vannak, hogy Európának miért áll érdekében védenie az érintetlen területeket. Egyfelől azért, mert sok olyan faj számára szolgálnak menedékként és génbankként, amelyek már enyhén módosult körülmények között sem képesek a túlélésre. Továbbá vannak olyan fajok, amelyeket még nem fedeztek fel vagy írtak le. E fajok legtöbbjének egyedei a talajban vagy korhadó fában élnek, és igen érzékenyek a változásra. E szennyezetlen területek ideális terepül szolgálnak a természeti változások és a természet fejlődésének tanulmányozásához. Ugyanakkor ezek a területek rendkívül érzékenyen reagálnak a határaikon túl élő emberek okozta klímaváltozás hatásaira.

Emellett van számos, tisztán erkölcsi oka annak, hogy Európában miért kell megvédeni az érintetlen területeket. Erkölcsi kötelességünk biztosítani, hogy a következő nemzedékek is élvezhessék az európai védett vadonok szépségét és hasznát. A fenntartható turizmus fejlesztése a vadonok gazdasági értékének növelésére és a megőrzés elősegítésére használható.

Ezért fontos megfelelő ajánlásokat megfogalmazni, amely segíti az EU tagállamait abban, hogy megtalálják a legjobb módszert annak biztosítására, hogy a potenciális védett területek, valamint az érintetlen területek és azok természeti folyamatai védelmet élvezzenek a Natura 2000 keretében.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy előre kell haladnunk Európa utolsó érintetlen területeinek feltérképezésével. Ezt természetesen nem tehetjük meg úgy, hogy ne definiálnánk az „érintetlen terület” fogalmát. Ezért arra kérem az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket e téren. Azzal is egyetértek, hogy elő kell segítenünk a fenntartható turizmust e területeken, és szakértőket kell képeznünk e területek védelmére és megőrzésére.

Ezért csatlakozom a területen működő nagyobb nonprofit szervezetekhez, és arra kérem az Európai Bizottságot, hogy fogalmazzon meg iránymutatásokat az európai érintetlen területek megőrzésével kapcsolatban.

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Ez a jelentés azt mutatja, hogy az EU figyelme Európa legtávolabbi részeire is kiterjed. Az érintetlen területek lényege az, hogy elvileg embertől érintetlenek – és az EU-tól is. Azonban a különböző típusú, természetre gyakorolt nyomás következtében a Bizottság javaslatot tett Európa legtávolabbi, elszigetelt régióinak védelmére és gondozására.

Ezért általában véve támogatom a jelentést, feltéve, hogy a tagállamok megőrzik az érintetlen területekkel kapcsolatos ügyek intézésében, a vadon meghatározásában és védelmében játszott vezető szerepüket.

Némileg szkeptikus vagyok az EU érintetlen területekkel kapcsolatos stratégiájának pozitívumait illetően, tekintetbe véve, hogy az EU mezőgazdasági és halászati tevékenysége katasztrofálisnak bizonyult. Rendkívül fontos, hogy az EU a folyamat legjobb gyakorlatának elősegítője és letéteményese legyen, máskülönben a javasolt intézkedések értelme megkérdőjeleződik.

Mindezen kifogások ellenére elmondhatom, hogy az északkelet-angliai régió, ahonnan érkezem, dicsekedhet olyan, különleges természeti szépségű, elszigetelt területekkel, amelyek nagy része még érintetlen. Ezért támogattam a jelentést.

  David Casa (PPE-DE), írásban. − A Natura 2000 sokat tett az érintetlen, szűz területek megvédése érdekében. Ez a jelentés hangsúlyozza az ehhez hasonló projektek fontosságát, és teljes mértékben egyetértek az előadóval abban, hogy sok forrást kell e területek megvédésére felhasználnunk. Fontos e területek féltérképezése, hiszen ha túl sokáig halogatjuk, talán már késő lesz.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Hegyi úr saját kezdeményezésű jelentése hangsúlyozza az európai érintetlen területek védelmének fontosságát a meglévő irányelvek alkalmazása kapcsán, és javasolja, hogy az „érintetlen terület” definíciója egyaránt foglalja magában a ténylegesen érintetlen területeket és „azokat a területeket, ahol az emberi tevékenység minimális.”

Örömmel fogadom ezt a jelentést, de ugyanakkor bizonyos kérdések továbbra sem világosak: például az, hogy a jelenleg létező érintetlen területek vagy a jövőben potenciálisan annak tekinthető területek képezik a tárgyat. Azt is szeretném tudni, hogy vannak-e olyan érintetlen területek, amelyek jelenleg nem szerepelnek a Natura 2000 keretében felsorolt területek között, de potenciálisan vonatkozhat rájuk ez a jelentés.

A Natura 2000 körébe eső speciális területek a Bizottság különféle főigazgatóságainak hatáskörébe tartoznak. Nagyra becsülöm a különféle osztályok és hatóságaik munkáját, de hadd mutassak rá, hogy az együttműködés és a koherencia fokozása nagyban hozzájárulhatna a Natura 2000 helyszínek által nyújtott védelem erősítéséhez. Elégedett vagyok Hegyi úr jelentésével, azonban sajnálom, hogy az eljárási szabályzat 45(2) cikkének alkalmazása miatt nem nyílt lehetőségem megtárgyalni.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) A Hegyi-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az európai érintetlen területeket védeni kell és ügyüket elő kell mozdítani.

Az évszázadok óta tartó emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának következtében a Föld felszínének ma már csak 46%-át borítják érintetlen területek.

Úgy vélem, hogy az Európai Bizottság feladata, hogy a tagállamok számára ajánlásokat fogalmazzon meg, amelyeknek ki kell térniük az európai érintetlen területekről készítendő térképre és az e területekre vonatkozó stratégiákra.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés mellett szavaztunk, mivel védeni kell a természetet, ám az emberi felhasználás révén kell védeni. Jelenleg az Európai Gazdasági Térség országainak szárazföldi területét 33%-ban borítják erdők. Csupán 9 millió hektár erdőterület (a teljes erdővel borított terület 5%-a) tekinthető „érintetlen területnek”. Ezek a területek őshonos növény- és állatpopulációikkal és az őket felölelő ökoszisztémákkal együtt még ma is alapvetően természetes állapotban vannak. E területeknek hatékony és sajátságos védelmet kell élvezniük, hiszen génbanként szolgálnak, valamint menedéket jelentenek számos olyan faj számára, amelyek már kis mértékben megváltozott körülmények között sem képesek a túlélésre – gondolok itt elsősorban a nagy emlősállatokra, például a barnamedvére, a farkasra és a hiúzra.

Erkölcsi kötelességünk biztosítani, hogy a következő nemzedékek is élvezhessék az európai védett vadonok szépségét és hasznát. A fenntartható turizmus fejlesztése a vadonok gazdasági értékének növelésére és a megőrzés elősegítésére használható, s ez arra biztatja majd a hétköznapi embereket, hogy a természet rejtett értékeit a természet pusztítása nélkül fedezhessék fel. A fenntartható turizmus erősíti a megőrzést célzó politikák elfogadottságát, hiszen a turisták személyes tapasztalataik segítségével értik meg, hogy szükség van a védelemre. A fenntartható turizmus ugyanakkor elősegíti a vadon gazdasági fenntartását; e területek a helyi polgárok számára munkát biztosíthatnak.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. – (PT) Európa érintetlen területeinek mérete töredékére csökkent; ezen övezetek védelme prioritás. E területeknek központi helyen kell szerepelniük az európai biodiverzitás-politikában, és a Natura 2000 hálózatnak is figyelembe kell venni azokat annak érdekében, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások a lehető legeredményesebbek legyenek.

Ezért elfogadom a Hegyi-jelentést, annak reményében, hogy az érintetlen területeket hatékonyabban lehet majd megőrizni a következő nemzedékek érdekében.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a jelentést, amely rámutat arra, hogy a világ 46%-át kitevő, emberi tevékenység által nagymértékben még nem befolyásolt, érintetlen területeket meg kell védeni.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Elmúltak azok az idők, amikor az emberiség története arról szólt, hogy biztosítani kell a túlélést a természet ellenségessége dacára is. A világnak ezen a részén – jóllehet még mindig meg kell védeni magunkat a természettől és a természeti csapásoktól –, szükségessé vált a természet védelme az emberi jelenléttel és dominanciával szemben. Saját magunk érdekében kell így tennünk, hiszen érdekünkben áll megőrizni a gazdag biodiverzitást, és meg óvnunk azt a bolygót, amelyen lehetőséget kaptunk az életre. Ezen elvek alapján kell átgondolnunk az érintetlen területek megóvására tett erőfeszítéseket Európában, és ezen belül is, a legtávolabbi vidékeken, ahol a diverzitás különösen fontos. Ezek az alapelvek kigyensúlyozott, átgondolt beavatkozást és szabályozást követelnek meg. Ha a falusi vidékek felhasználásának új módját szeretnénk kialakítani, akkor az ott folytatott emberi tevékenységet nem szabad elviselhetetlen szintig fokozni. Az érintetlen területek védelmének – különösen abban az esetben, ahol ez a védelem az emberi tevékenységgel párhuzamosan valósul meg – az egyensúly, a megőrzés és a fenntarthatóság előmozdítását kell jelentenie. A vidéki életre nem szabad elviselhetetlen terheket rónunk, nem szabad arra kényszerítenünk az embereket, hogy elhagyják a már amúgy is szegénység sújtotta területeket.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az európai érintetlen területekről szóló Hegyi-jelentés mellett szavaztam. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak nagyobb figyelmet kellene fordítania a vadonokra, mivel e területek számos olyan faj számára jelentenek menedéket, amelyek megváltozott körülmények között nem képesek a túlélésre. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni e döntés erkölcsi okait.

Nekünk, európai polgároknak erkölcsi kötelességünk biztosítani azt, hogy a jövő nemzedékek is élvezhetik a védett európai érintetlen területek hasznát. Ezért üdvözlöm Hegyi úr kezdeményezését, amelynek célja azm hogy a fenntartható turizmust – a vadon gazdasági értékének tényleges mutatóját – fejlesssze.

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint Európának meg kell óvnia érintetlen területeit, és támogatnia kell nemzeti parkjainak fenntartását. Az „Érintetlen természeti övezetek Európában” című jelentés szerint Európa különböző területein 10 nemzeti park található. E nemzeti parkok fenntartása és és védelme az ezeken a területeken élő állat- és madárfajok védelmét is magában foglalja. Tekintettel arra, hogy e fajok egy része a kihalás szélén áll, úgy vélem, hogy az Európai Uniónak aktív szerepet kell vállalnia a fejlesztést célzó programokban, amelyek segítenek majd e fajok megőrzésében, valamint azon területek ismételt benépesítésében, ahonnan egyes állat- és növényfajok sajnálatos módon eltűntek.

Ugyanazen okok miatt vélem úgy, hogy a következő intézkedésekre van szükség: alaposabban elemezni kell a felszántás következményeit azon területeken, amelyek nem nemzeti parkoknak minősített területeken folynak, valamint olyan projekteket kell indítani, amelyek a már felszántott területek újraerdősítését célozzák. Személyesen támogatok minden ilyen projektet, és szeretnék gratulálni az előadónak.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az „érintetlen terület” kifejezés olyan övezetet jelöl, amelyet az emberi tevékenység még nem módosított nagy mértékben. Jelenleg a Föld felszínének 46%-a tartozik ebbe a kategóriába.

A védelem és a megőrzés nem azonos fogalmak. Az előbbi a természet megfelelő felhasználását jelenti, az utóbbi pedig a természet kizsákmányolásának megakadályozását. Vélményem szerint a természet védelme szükséges, de emberi tevékenység révén kell megvalósítani. Európa túlságosan kicsi ahhoz, hogy ésszerű lenne polgárainak megtiltani a belépést bizonyos területekre. A szóban forgó területek rendkívüli és különleges értéket képviselnek. Ezt környzetbarát módon is ki lehet használni: azzal, hogy a turizmus területén új termékeket fejlesztünk ki.

Ugyanakkor ezek a területek rendkívül érzékenyen reagálnak az emberek okozta környezeti változás hatásaira. Erkölcsi felelősségünk azt biztosítani, hogy az utánunk következő nemezedék is láthassa a valódi érintetlen területeket Európában. A fenntartható turizmus fejlesztése egy lehetséges módja annak, hogy az érintetlen területek gazdasági fontosságát kihasználjuk, és biztosítsuk a védelméhez szükséges anyagi forrásokat.

Európában érdekes kezdeményezés indult meg az érintetlen területeket és a fenntartható turizmust érintő programok összekapcsolása terén. A PAN Parks Foundationre gondolok, amelynek célja a fenntartható turizmus fejlesztése az adott övezetekben.

Az érintetlen területekkel kapcsolatban új jogszabályok megalkotására nincs szükség, azonban az Európai Bizottságnak megfelelő ajánlásokat kell kidolgozni annak biztosítására, hogy az EU tagállamai segítséget kapjanak a jelenlegi vagy potenciális, a Nature 2000 hálózatba esetlegesen bekapcsolható érintetlen területek védelmének legmegfelelőbb módszereivel kapcsolatban.

- Jelentés: Luís Queiró (A6-0501/2008)

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Az utóbbi években az általános célú és az üzleti repülés a légi közlekedési ágazat leggyorsabban fejlődő szektora volt. Az északkelet-angliai választókörzetemben található repülőterek (például Newcastle és Durham Tees Valley) népszerűek az amatőr pilóták és – egyre növekvő mértékben – az üzletemberek körében is. Olyan alszektorról van tehát szó, amelynek támogatásra és ésszerű szabályozásra van szüksége.

Örömmel veszem tudomásul, hogy a Bizottság elkötelezte magát az általános célú és üzleti repülés szabályozásának arányossága mellett. Ez a megközelítés jelentős változás számos korábbi, a közlekedésről szóló javaslathoz képest, és feltétlen pozitívumnak tekintendő, azonban továbbra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szektor akkor tud a továbbiakban is fenntartható módon fejlődni, ha a Bizottság korábbi javaslatait túlságosan is gyakran jellemző bürokráciától mentes lesz.

Elkerülhetetlen, hogy a beálló gazdasági válság hatására ez a szektor ne lassuljon bizonyos mértékben. Azonban az általános célú és üzleti repülés jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági növekedéshez – különösképpen a regionális szinten, ahogy az Északkelet-Angliában is láthatjuk.

A jelentés mellett szavaztam.

  David Casa (PPE-DE), írásban. − Egyetérek az előadóval abban, hogy hangsúlyozni kell az adatgyűjtés fontosságát, az arányos szabályozást, a repülőtér és a légtér kapacitását és a környezeti fenntarthatóságot, miközben nem szabad megfeledkeznünk korunk egyik leggyorsabban növekedő iparágának jelentőségéről sem. Fontos, hogy az említett kérdésekben kialakuljon egyfajta egyensúly, annak érdekében, hogy az üzlet akadálytalan legyen és hogy továbbra is fenntartható maradjon.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Queiró képviselő úr reagált a Bizottság „Menetrend az általános célú és üzleti repülés fenntartható jövőjéhez” című közleményére, és felhívta a figyelmet több olyan területre, ahol a nem kereskedelmi célú légiközlekedési szektorral és az üzleti repülésre vonatkozó politikákkal kapcsolatos megfontolásoknak további hatásuk lehet. Különösen érdekes a Közösség hatáskörének kiterjesztése a biztonság és a védelem területére, valamint az olyan közösségi kezdeményezések hatása a szektorra, mint például az Egységes Európai Égbolt és a Légiforgalmi Szolgáltatási Rendszer.

Alapvető fontosságú, hogy garantáljuk a biztonságot, valamint azt, hogy a szektor felelősségteljesen kezeli a környezeti kérdéseket – a zajszennyezés és a kibocsátás mértékének csökkentése terén egyaránt. A szektor növekedése, valamint diverzitása következtében a szektor jövőbeli szabályozása mindenképpen szükséges. Ez a közelmény a jövőbeli politika kialakításának egy lehetséges módja irányában mutat.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A Luís Queiró által készített, az általános célú és üzleti repülés jövőjéről szóló jelentés ellen szavaztam.

Kétségkívül igaz, hogy a légijárművek forgalma nagymértékben megnőtt, és ennek következtében a környezetre gyakorolt hatás is erősödött.

Véleményem szerint azonban a repülőterek bővítésébe történő beruházás nem megfelelő megközelítés, mivel csupán az utazás iránti igény megnövekedéséhez és a légiforgalom fokozódó intenzitásához vezet majd. Alternatív megoldásokat kell találnunk annak érdekében, hogy a légiközlekedés ne váljon intezívebbé és hogy a szennyezés ésszerű határokon belül maradjon.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO). Az általános célú és üzleti repülés virágzó szektor, amelyet fokozott mértékű alkalmazkodóképesség és rugalmasság jellemez – ezek olyan tulajdonságok, amelyek ellentétben állnak a nagy repülőterekre általában jellemző merev rugalmatlansággal. Ezért támogatom kollégám, Luis Queiró ajánlásait, miszerint a szektorban következetes módon alkalmazni kell az arányosság és a szubszidiaritás elvét, mégpedig eseti alapon, azzal a kikötéssel, hogy a biztonsági és védelmi követelményeknek meg kell felelni.

Kérem a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a Bizottság és az előadó minden ajánlását, különös tekintettel azokra, amelyek a repülőtér-kapacitás hatékonyságának fokozását és optimális kihasználását tárgyalják, nem csupán a nagy repülőterek, hanem különösen a regionális és helyi repülőterek esetében.

A Egységes Európai Égbolt II csomagról és az EASA hatáskörének kiterjesztéséről szóló jelentés előadójaként figyelembe vettem a repülési szektor e szegmensére jellemző minden szükségletet, annak érdekében, hogy kihasználhassuk mindazokat a feltételeket, amelyek – a szektor és végsősoron az utasok javát szolgáló – fenntartható fejlődéshez szükségesek.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Queiró úr „Menetrend az általános célú és üzleti repülés fenntartható jövőjéhez” jelentése mellett szavaztam. Minden bizonnyal gondolnunk kell arra, hogy az általános célú és üzleti repülés tekintetében új európai politikára van szükség.

Ennek az az oka, hogy polgári repülés szektorában a cégek teljes árbevétele folyamatosan növekedett. Becslések szerint az üzleti repülést igénybe vevő utasok száma a követekező körülbelül tíz évben megduplázódhat. Emellett el kell ismerni azt is, hogy ez a típusú repülés előnyökkel jár az általában vett gazdasági és társadalmi jólét tekintetében.

Örömmel fogadom tehát képviselőtársam jelentését, és remélem, hogy a jelentős növekedést felmutató szektor nyújtotta lehetőségeket a jövőben teljes mértékben kiaknázzuk.

- Jelentés: Malcolm Harbour (A6-0018/2009)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − A közszektort akadályozzák a kutatási és fejlesztési szolgáltatások közbeszerzésének hagyományos módszerei. Ezen lehet változtatni a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéssel. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés a közszektorban használatos különleges megközelítés a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos beszerzések terén.

Az EU-nak szélesebb körű innovációs stratégiára van szüksége. Az úgynevezett kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés e stratégia részének tekinthető. És ez alapvető fontosságú az unió innovációs lehetőségeinek fokozásának és az európai polgárok számára nyújtott közszolgáltatások javításának szempontjából. Az Egyesült Államokban a közszektor 50 milliárd dollárt költ a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos beszerzésekre. Európa 2,5 millárd dollárt. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés alapvető szerepet játszik abban, hogy az európai közszektor meg tudjon felelni a főbb kihívásoknak.

Az EU-ra jellemző problémák egyike az, hogy kevés az ismeret arról, hogy a kutatási és fejlesztési beszerzés hogyan optimalizálható. Ez a probléma az úgynevezett kizárólagos fejlesztés következménye. Azok a cégek, amelyek valamely közszervezet számára fejlesztettek ki egy terméket vagy szolgáltatást, eredményeiket nem alkamazhatják más ügyfelek esetében. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés ezt az anomáliát orvosolja. Olyan speciális megközelítést tesz lehetővé, amely magában foglalja a kockázat és a haszon megosztását. Ez pedig többek között az innovatív megoldások költséghatékony fejlesztéséhez vezet majd.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Köszönöm, elnök úr, a jelentés mellett fogok szavazni. Úgy vélem, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés potenciálisan igen hasznos lehet az innováció területén, és hogy magas színvonalú, korszerű közszolgáltatást nyújthat az Európai Unióban.

És ennél többet is. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési szerződések nagy lehetőséget jelentenek a kis- és középvállalkozások számára, mind a közbeszerzési szerződések területe, mind e vállalkozások globális fejlődése és tapasztalatszerzése szempontjából. Valóban, e szerződések természetük szerint sokkal hozzáférhetőbbek a kis- és középvállalkozások számára, mint a hagyományos, nagy kereskedelmi szerződések.

Mindezek ellenére attól tartok, hogy a javaslat nem lesz sikeres a kis- és középvállalkozások bevonzásában, amennyiben nem lesz egyértelmű, hogy ezeknek a szerződéseknek milyen módon kell működniük –különösen igaz ez a határokon történő átnyúlás esetén – és amennyiben nem lesz több információ bizonyos eljárási kérdésekről, ideértve a szubvencióra és a szellemi tulajdonra vonatkozó rendelkezéseket, mégpedig annak érdekében, hogy átlátható és stabil környezet teremtsünk a közszervezetek és vállalkozások számára.

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Ez a jelentés kijózanító olvasmány. Sok szó esik a lisszaboni stratégiáról és arról, hogy Európát jövőre a világ legversenyképesebb gazdaságává kellene tenni, s ezért megdöbbenve olvastam, hogy az Egyesült Államok közszektora évente 50 milliárd dollárt költ a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos közbeszerzésekre.

Ez az összeg hússzor nagyobb, mint az Európában hasonló célokra fordított összeg, és körülbelül a fele annak a különbségnek, amely az USA és Európa között a teljes kutatási és fejlesztési beruházások tekintetében van.

Örömmel fogadom a kollégám, Malcolm Harbour készítette jelentést, aki felvázolta azt, hogy Európa milyen módon kezdheti el csökkentni ezt a produktivitási különbséget. A folyamat kulcsfontosságú elemét a cím is megemlíti: az innováció ösztönzése.

Véleményem szerint a jelentésben foglalt törekvések leginkább úgy valósíthatók meg, hogy biztosítjuk azt, hogy az EU ösztönzi a innovációt és a technológiai fejlődést, ahelyett, hogy a szabályozással akadályozná a folyamatot.

Figyelembe véve a közbeszerzés szerepét az új technológiák előmozdításában és támogatásában, igennel szavaztam a jelentésre. Remélem, hogy a benne foglalt alapelveket régióm, Észak-Kelet Anglia hatóságai is hasznosnak fogják találni.

  David Casa (PPE-DE), írásban. − Egyetértek az előadóval abban, hogy az innováció szerepe fontos, különösen az olyan, komoly kihívásokat jelentő szektorok esetében, mint az egészségügy, az öregedés és a biztonság. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés minimálisra csökkenti a hibalehetőségeket és ezért érdemes innovációs eszközként használni.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Kollégám, Harbour úr saját kezdeményezésű jelentést nyújtott be az európai innováció fokozásáról, amelynek célja a fenntartható és magas színvonalú közszolgáltatások biztosítása. Ahhoz, hogy a a szabadpiac optimálisan működhessen, elengedhetetlen az, hogy e szolgáltatásoknak méltányos és igazságos módon legyenek hozzáférhetők. Ez a közlemény a kereskedelmi hasznosítás előtt álló termékek kutatási és fejlesztési (K+F) fázisát tárgyalja.

A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés speciális megközelítés, amely révén a közsszektor megjelenhet a K+F-ben, annak érdekében, hogy az európai magas színvonalú, fenntartható közszolgáltatás biztosítása érdekében az innováció ösztönzést kapjon. A kérdéses közszolgáltatások magukban foglalják az egészségügyet, az oktatást, a biztonságot, az éghajlatváltozást és az energiahatékonyságot – ezek mind olyan kérdések, amelyek az egész társadalom jólétét érintik. E stratégia elfogadása lehetővé teszi majd az új, innovatív megoldások költséghatékony, hozzáadott értéket képviselő kifejlesztését. Ezért támogattam a jelentést.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Európában a közbeszerzések a kutatás és a fejlesztés területén az összes közbeszerzés elenyésző hányadát teszik ki. Európa akkor sem tűnik fel jobb fényben, ha az Egyesült Államokkal hasonlítjuk össze. Az USA-ban a közszektor évente 50 milliárd dollárt fordít a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos közbeszerzésekre – ez az összeg a hússzorosa annak, amit Európában költenek hasonló célokra. Ez igen szerencsétlen helyzet, amennyiben valóban szándékunkban áll erősíteni innovációs készségünket.

Érdemes megjegyezni, hogy számos, jelenleg hozzáférhető termék vagy szolgáltatás nem létezne közpénzek ráfordítása nélkül. A GPS műholdas navigációs rendszer és a félvezető technológia csak két példa erre.

Európának sok területen – többek közt az egészségügy, a fenntartható fejlődés és a biztonság terén – kell technológiai fejlesztéseket felmutatnia. E területek közül sok esetében még nem hozzáférhetők a kereskedelmi megoldások, vagy ha igen, akkor további kutatást és fejlesztést igényelnek. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés egy lehetséges módszer a közszektorra jellemző kereslet és kínálat közti különbség áthidalására, mivel lehetőseget nyújt a hatóságoknak arra, hogy javítsanak az általuk nyújtott szolgáltatásokon.

A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés a KKV-k számára is fontos lehetőséget jelent. Az utóbbiak innovatív jelentősége hatalmas, és a közpénzek ráfordításának köszönhetően, lehetőségük nyílik arra, hogy a más ügyfelek számára kialakított megoldásokat fejlesszék és eladják.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, örömmel fogadom Harbour úr jelentését a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésről mint az európai fenntartható és magas színvonalú közszolgáltatásokat biztosító innováció előmozdításáról szóló jelentését. Rendkívül fontos, hogy az Európai Unió a társadalmi kihívásoknak megfelelő módon felejen meg, annak érdekében, hogy garantálja a közszolgáltatások jelentős fejlesztését.

E tekintetben a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés segíthet a közszolgáltatások szektorában mutatkozó kínálat és kereslet közötti szakadék áthidalására. Egyetértek az előadóval abban, hogy hangsúlyozza az ügyfelek tájékoztatását arról, hogy a közbeszerzési szerződések esetében hogyan kell megközelíteni a innováció kérdését, hiszen a szakma nagy szakértelmet és jól képzett alkalmazottakat igényel.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés akkor történik, amikor a közszektor beszerzést indít a kutatás és a fejlesztés területén, s ezzel támogatja az innovációt és biztosítja a közszolgáltatások fenntarthatóságát és magas színvonalát.

A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés rendkívül fontos az egész Európai Unió innovációs potenciáljának fokozásában, mivel javítja a közvetlenül a polgároknak nyújtott közsszolgálatások színvonalát, valamint megszünteti a közsszektorban jelenkező kínálat és kereslet közti különbséget.

A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés alapján kifejlesztett megoldások egyik példája a GPS navigációs rendszer.

Az Egyesült Államokban a kutatáshoz és fejlesztéshez kapcsolódó megrendelésekre 20-szor nagyobb összeget költenek, mint az Európai Unióban.

A KKV-k számára a közbeszerzés értékes lehetőséget nyújt a tapasztalatszerzésre. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés előnyös a kisebb vállalkozások számára, mivel ez utóbiak sok esetben nem felelnek meg a szokásos üzleti közbeszerzés feltételeinek.

Európának sürgősen ki kell alakítani az átfogó megoldásokat a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés nemzeti hatóságok, valamint helyi és regionális hatóságak általi használatának fejlesztésére.

  Marian Zlotea (PPE-DE), írásban. – (RO) Először is szeretnék gratulálni Harbour úrnak az általa összeállított jelentésért, mégpedig azért, ahogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság (IMCO) munkáját megmutatja. Harbour úr saját kezdeményezésű jelentésének elfogadása elősegíti majd az innovációt a kutatás és a fejlesztés területén az Európai Unióban. Élnünk kell azzal a hasznos lehetőséggel, amelyet a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésre vonatkozó politika jelent majd. A közbeszerzés olyan terület, amely a KKV-k számára hatalmas lehetőségeket tartogat, mivel a a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés könnyebben hozzáférhető, mint a nagyszabású beszerzési szerződések.

Követnünk kell az USA példáját, és nagyobb figyelmet kell fordítanunk a kutatási és fejlesztési szolgáltatások beszerzésére. Az EU innovációs alapjának megerősítése érdekében meg kell határoznunk egy, a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésre vonatkozó, pozitív hatású politikát. Jelen pillanatban azok a cégek, amelyek egy közszervezet részére fejleszettek ki egy terméket vagy szolgáltatást, nem használhatják eredményeiket más potenciális ügyfelek esetében – és emellett jellemzők még a közbeszerzési versenymegoldásokat korlátozó pénzügyi akadályok is. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés az innovatív megoldások költséghatékony kifejlesztését teszi lehetővé.

- Jelentés: Anne Laperrouze (A6-0013/2009)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh and Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy Laperrouze asszony jelentése ellen szavaztunk, mivel véleményünk szerint a jelentés végleges formájában kiegyenlítetlen és sérti a tagállamok azon jogát, hogy eldöntsék: szándékukban áll-e az atomenergiát használni, fejleszteni, valamint abba befektetni. Támogatjuk például a közös kutatást a nukleáris biztonság területén, de úgy véljük, hogy a jelentés több ponton túlságosan is atomenergia-párti. Ezeket a döntéseket tagállami szinten kell meghozni.

Továbbá, noha általában véve támogatjuk az energia-infrastruktúrába történő beruházásokat, kétségeink vannak afelől, hogy az előadó által támogatásra javasolt összes projektet és beruházást támogatni kellene. Szívesebben láttunk volna egyértelműbb kritériumokat – ez esetben támogathattuk volna az álláspontot, különösen az északi Áramlatról szóló vita fényében.

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Mindenekelőtt Európának erőfeszítéseket kell tennie arra, hogy tagjait segítse az olaj és gáz feltárásában. Elképzelhető, hogy Málta tengerfenéki területein fosszilisenergiahordozó-készletek találhatók. A teljes kitermelés nem történhet meg, mivel Málta és észak-afrikai szomszédai között vita van a középvonallal kapcsolatban.Ez nem csupán bilaterális kérdés; Európa érdeke, hogy a tagállamai nevében megoldást keressen.

A nukleáris energia kérdése ismét kiemelkedően fontossá vált. Vannak érvek és ellenérvek. Ez a vita sosem ér véget. Nem lehet nem észrevennünk az ilyen típusú energiaellátás felmérésének lehetőségét.

Úgy tudom, hogy Málta foglalkozik a franciországi atomerőművekben előállított energia behozatalának kérdésével. Ez az energia elektromos áram formájában érkezne Máltára, és az atomerőművekkel összefüggésbe hozott negatív aspektusok nem jelentenének problémát. Az előállított energia olcsóbb lenne, mint egy, Szicíliából szállító gázvezetéken keresztül érkező energia. Máltának nem kell magára vállalnia az ilyen erőmű megépítésének hatalmas költségeit.

  Liam Aylward (UEN), írásban. − Örömmel fogadom, hogy ezen a héten az Európai Unió 100 millió euróval támogatja az Írország keleti partja és Wales közötti új elektromos hálózat kialakítását.

Ez új projekt része annak a 3,5 millió eurós élénkítő csomagnak, amelyet az Európai Bizottság a múlt héten jelentett be Brüsszelben. Elősegíti majd azt, hogy modernebb energiahálózatok kerüljenek kialakításra, amelyek teljes mértékben garantálják majd az Írországba érkező energia biztonságát.

Az Európai Unió pénzügyileg is támogatja majd az alternatív energia területéhez kapcsolódó jövőbeli projekteket – ebbe a szélenergia-szektor is beletartozik.

Az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottságának tagjaként tapasztaltam, hogy egyre intenzívebb vita folyik az energiaellátásról.

Azon is el kell gondolkodnunk mindannyiunknak, ami az utóbbi hetekben az Oroszországból Ukrajnán keresztül az EU-ba érkező energiával kapcsolatosan történik.

Tény, hogy az EU-nak le kell építenie az orosz energiaforrásoktól való teljes függést. Fejlesztenünk kell az egyéb energiafajták szektorát.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Köszönöm, elnök úr. A jelentés mellett szavazok. Véleményem szerint a megújuló energiafajták, mint például a szél- vagy napenergia, a hidroelektromos vagy geotermikus energia, a biomassza vagy a tengeri enegriaforrások potenciálisan a legfontosabb energiaforrást jelentik az Európa Unió számára. Ezek segíthetnek az energiaárak stabilizálásában és megakadályozhatják az energiafüggőség súlyosbodását.

Nagyon fontos tehát, hogy kidolgozzunk egy olyan európai energiapolitikát, amely lehetővé teszi azt, hogy energiaszükségletünk ellátása érdekében alapvetően olyan energiatechnológiák irányában mozduljunk el, amelyek hatékonyak és alacsony széndioxid-kibocsátással járnak. Amennyiben az energiahatékonyság és az energiatakarékosság – a megújuló energiaforrások további fejlesztésével összhangban – továbbra is prioritás marad, egyetértek azzal, hogy 2050-ig megvalósítható az az elgondolás, hogy energiaszükségletünket alacsony kibocsátással járó források használatával elégítsük ki. Azzal is egyetértek, hogy fontos egy olyan szisztematikus megközelítés, amely a különböző szektorok közötti szinergiára alapul Röviden szólva: az energiával és a klímával kapcsolatos hosszú távú, az európai és a globális szinten egyaránt jelentkező kihívások kivételes lehetőséget nyújtanak arra, hogy minden gazdasági szektorban új üzleti modellek jelenjenek meg az innováció és a környezetbarát vállalkozások előmozdítása érdekében.

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. − (LT) Nincsen egységes európai energiapolitika. Minden tagállam a saját érdekeit védi. Újabb 5 milliárd eurót fordítottunk az uniós villamosenergia-összeköttetésekre és a szélessávú internetre. Ez történelmi jelentőségű esemény, mivel az EU történelmében először az Európai Bizottság ismét megvitatta a költségvetést, és egy ilyen projektre tett javaslatot. Különösen fontos ez Litvánia számára, mivel ezidáig sem Svédországgal, sem Lengyelországgal nincs villamosenergia-összeköttetése: az ország tulajdonképpen energiasziget. Az energiaösszeköttetések olyan beruházásokat jelentenek, amelyek pénzügyi szempontból nem hoznak nagy sikereket. Ezért az ehhez hasononló életbevágóan fontos projekteket EU-forrásokból kell finanszírozni.. Ma Litvánia körülbelül 500 dollárért vásárol gázt, míg a többi EU-tagállam, amelyek messzebb helyezkednek el Oroszországtól, mint Litvánia, kevesebbet fizetnek a gázért. Sokat nyernénk azzal, ha szolidaritást mutatnánk, és a Gazprommal egységes módon tárgyalnánk az árakról.

  David Casa (PPE-DE), írásban. − A három fő célkitűzés rendkívül fontos, amikor az európai energiapolitikát tárgyaljuk. E három a következő: az ellátás biztonsága és a tagállamok közöti szolidaritás; a klímaváltozás ellensúlyozása, azaz a „háromszor 20”, 2020-ra vonatkozó célkitűzés és az üvegházgázok kibocsátásának 50% és 80% közötti mértékű csökkentése 2050-ig; és az EU gazdasági növekedése: a legjobb árak biztosítása és az árfolyam-volatilitás elkerülése. Át kell gondolnunk az energiaforrások decentralizálásával kapcsolatos jövőbeli politikát, és támogatnunk kell a megújuló energia új fajtáit.

  Giles Chichester (PPE-DE), írásban. − Brit konzervatív kollégáim és jómagam örömmel fogadjuk az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatát tárgyaló Laperrouze-jelentésben foglalt, energiaellátással kapcsolatos stratégiai megközelítést.

A Lisszaboni Szerződésre tett utalások ellen szavaztunk, összhangban az azt régóta ellenző politikánkkal. Azonban mivel a jelentés tartalmaz olyan, a Lisszaboni szerződésre vonatkozó utalásokat, amelyekre nem szavazhattunk határozott nemmel, úgy döntöttünk, hogy a végső szavazás során tartózkodunk.

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban. – (RO) Az EU energiahelyzetének stratégiai elemzéséről szóló Lapperouze-jelentés mellett szavaztam, mivel kiköti, hogy az EU jövőbeli energiapolitikájának vészhelyzeti terveket, az energiaforrások diverzifikálását célzó projektek megvalósítását, valamint új, klímaváltozással kapcsolatos célkitűzéseket is kell tartalmaznia.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés ellen szavaztunk, mivel nem értünk egyet számos javaslatával, mivel e javaslatok minden esetben a szabad versenyre és a piacok liberalizálására alapoznak egy olyan stratégiai szektor esetében, ahol alapvető lenne az, hogy létezzenek közpolitikák és hogy az energiatermelés fő eszközei a közszférába tartozzanak.

Bizonyos javaslatokat azonban elfogadtunk. Például mi is aggasztónak tartjuk a fosszilis energiahordozók, például az olaj és gáz biztonságának kérdését, valamint az előadó azon kijelentését, miszerint nem valószínű, hogy a világ termelése meg fogja haladni a napi 100 hordót (jelenleg 87 millió), jóllehet a becslések szerint 2030-ra napi 120 millió hordóra lesz igény, valamint a veszélyt, hogy a következő évtizedben súlyos válság következhet be.

Azzal is egyetértünk, hogy intenzívebb kutatást kell folytatni az energia területén, különös tekintettel a nukleáris hulladék átalakítására és a hidegfúzióra.

Mindazonáltal, ellenezzük az arra tett erőfeszítést, hogy ez Európai Unión belül gazdasági csoportok a harmadik országbeli állami társaságokhoz képest erőfölénybe kerülnek, valamint azt, hogy a jelentés a Lisszaboni szerződés megvédésének eszköze lett, és a szerződés ratifikálására szólított fel.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatát tárgyaló Laperrouze-jelentés mellett szavaztam, annak ellenére, hogy (véleményem szerint) túlságosan is lelkes a nukleáris energiával kapcsolatban. Nem támogatom a biztonságos atomerőművek korai bezárását, de az új erőműveket igen mérsékelt lelkesedéssel fogadom. Régiómban, Dél-Nyugat Angliában lehetőségünk nyílt árapályerőmű építésére a Severnen, amely a környezet jóval kisebb veszélyeztetésével két atomerőmű teljesítményének megfelelő energiát termel, és Nagy-Britannia energiaszükségletének 5%-át állítja elő „zöld” módszerekkel.

Szintén igennel szavaztam a 22-es Zöld módosításra, amely rámutat a fúziósenergia-fejlesztési ITER projekt késésére és egyre növekvő költségeire. Nem támogattam, hogy e közös projekt helyszíne Európa legyen, mivel a projektgazda a teljes költségvetés aránytalanul nagy részét fizeti. Ezért Japán mellett szavaztam, amely szintén szerette volna ezt az igen költséges, nagy presztízsű projektet. A vártnál hamarabb bebizonyosodott, hogy igazam volt.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Mindenki tudatában van annak, hogy az energia kérdése komoly kihívást jelent a tagállamok számára. Az energiamegtakarítás, a fokozott energiahatékonyság, a kereskedelmileg megvalósítható megújuló energia és az új közlekedési technológiák kutatása, valamint az ellátás diverzitása ismert módszerek a tagállamok függőségének csökkentésére. Nem kérdőjelezzünk meg, hogy szükség van bizonyos szintű együttműködésre, – adott esetben kormányközi szintű – szervezésre és a tagállamok közötti szolidaritásra.

Valójában azonban az tűnik ki a jelentésből, hogy az energiastratégia kialakítása és az ellátás bizonsága jóval kevésbé fontos, mint az egységes energiapolitika bevezetése vagy az egységes gáz- és elektomosáram-hálózat kialakítása az egyes szektorokban működő egységes európai szabályozás égisze alatt. Mármost, az egyes tagállamok döntései, szükségletei, lehetőségei és kapacitása rendkívül különbözők.

Ez az érzékeny téma egyben stratégiai kérdés is, és mint ilyen, a tagállamokra kell hagyni, hogy érdekeiknek megfelelően meghozzák szuverén döntésüket. Azonban a cél újfent a brüsszeli bürokrácia hatalmának erősítése. Ezzel tisztában vagyunk, és szeretnénk megköszönni önnek, hogy bemutatta számunkra a problémákat a elektromosenergia-árak robanásától kezdve a gyakori áramszünetekig bezárólag.

Ezért szavaztunk a jelentés ellen.

  Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE), írásban. – (FR) A jelentés újfent a nukleáris megoldást veti fel, jóllehet ez az energia nem versenyképes, és az uránt olyan veszélyes körülmények között termelik ki, amely etnikai diszkriminációnak ad teret, és az egészségre elfogadhatatlan mértékű hatással van.

A globális felmelegedés miatt a szenet sem lehet „átmeneti komponensnek” tekinteni. Véleményem szerint az „EU energiaforrásainak diverzifikálása” összefügg a Kaszpi-tenger fosszilis energiahordozóinak kitermelésével. A Kashagan-térségben található gáz- és olajmezők nyomást gyakorolnak a lakosságra és természeti erőforrásaikra: a kéntartalmú vegyületekben gazdag olaj kitermelése veszélyezteti a lakosság egészségét és a biodiverzitást.

Az energiaellátás diverzifikálása azt feltételezi, hogy vannak olyan gáz- és olajvezetékek, amelyeken az EU-ba szállíthatók a források. A TBC és a Nabucco projektek befolyásolják szomszédaink politikai stabilitását. Kötelességünk megakadályozni azt, hogy energiaszükségletünk veszélyeztesse stabilitásukat. A Dél-Kaukázus lakóinak gazdaságilag és társadalmilag profitálniuk kell a területükön folyó energiahordozó-kitermelésből.

Afrikában megfelelő módon kell honorálnunk a szükségleteink kielégítése céljából előállított napenergia termelését.

Miért nem mondja ki a jelentés, hogy az energiamegtakarítás a megfelelő megoldás a jövőben? A dolgok jelenlegi állása mellett a jelentés ellen szavazok.

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. − (LT) Az EU energiabiztonságának garantálásához szükség van egy olyan közös uniós energiapiacra, amelyben integrált módon vesz részt a Közösség minden tagja, különös tekintettel a balti régióra. Az, hogy e régió országai Oroszországtól függnek mint egyetlen energiaszállítótól, nem csupán ezen országok, hanem az egész Közösség energiabiztonságát akadályozza. Ezért szükséges a prioritásokkal és megfelelően finanszírozott uniós projektekkel lehetővé tenni az balti országok bekapcsolódását az uniós hálózatokba. Az energiaforrások és -szolgáltatók diverzifikálását nem lehet a tagállamok ügyeként kezelni. A kérdést uniós szinten kell eldönteni. Ezért különösen támogatom az előadót, amikor sürgeti, hogy a Bizottság „készítsen olyan európai stratégiai tervet, amely felvázolja a jövőbeli elektromosenergia-ellátás szükségleteinek kielégítését célzó hosszú távú beruházást és a nukleáris energia területén történő beruházásra vonatkozó kézzelfogható iránymutatásokat.”

Most, hogy a pénzügyi válság különösen erősen sújtotta az építési szektort (Litvániában is), az Ingalina atomerőmű bezárásakor különösen helytálló az előadó kijelentése, miszerint „nagyobb erőfeszítésekre van szükség a radioaktív hulladék, különös tekintettel az erősen radiokatív hulladék végső elhelyezése problémájának megoldására.”

A partnerségi és együttműködési megállapodásoknak (különösen Oroszországgal) arra kell szolgálniuk, hogy minden EU-tagállam érdekeit védjék, és a tagállamoknak tartaniuk kell magukat a szolidaritás és az egységesség alapelveihez a harmadik országbeli energiaszolgáltatókkal folytott megbeszélések során. Csakis az egységes Európa lehet erős és versenyképes a gyors globalizáció korszakában.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Európai Unió energiabiztonságának kérdésre újra meg újra visszatérő, egyre relevánsabb téma, amely nyilvánvalóan arra mutat, hogy vannak mélyen meghúzódó, megoldatlan problémák. A legutóbbi gázválság bebizonyította, hogy a tagállamoknak létszükségletük, hogy közösségi szinten egyesítsék erejüket és szolidaritást tanúsítsanak, a krízishelyzetekben és a mindenki számára hasznos közös megoldások kialakításában s megvalósításában egyaránt.

Románia, lévén hogy az EU keleti határán fekszik, tudatában van a geostratégiai helyzetéből fakadó kockázatoknak és előnyöknek. Ezért Románia egyfelől támogatja és előremozdítja az alternatív energiaszállító útvonalak építését (elsősorban a Nabucco gázvezetékét), míg másfelől támogatja az Oroszországgal való partnerségi viszony tisztázását és erősítését – Oroszországgal, amely a nemzetközi színpad egyik fő szereplője, és nem csupán az energiaellátás problematikus szektorában.

Ezt figyelembe véve, a lehető leggyorsabban át kell gondolni és meg kell valósítani az előadó javaslatait a dél-európai folyosóról (különösen a Nabuccóról) és Dél-Kelet Európában északról délre futó gáz- és elektromos hálózatok összekötését.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A nemrégiben átélt gázválság ismét egyértelműen rámutatott arra, az EU számára milyen fontos a biztonságos, megbízható és olcsó energiaellátás. Nyugtalanító, hogy az energiáról folytatott vita során egyszerre csak „klímabarátnak” tekintik az atomenegiát, valamint hogy azokat az erőműveket, amelyek élettartama lejárt és amelyek leszerelése milliós állami támogatásokkal valósult meg, most hirtelen újra megnyitják. Ez talán annak a következménye, hogy az EU ignorálta a gázvitát, és keleti tagállamait bajban hagyta. Ez a jövőre nézve fontos tanulság. Csökkenteni kell energiafogyasztásunkat – jóllehet a bírálók kételkednek abban, hogy az energiatakarékos izzók kötelező bevezetése eléri-e ezt a célt –, és elő kell mozdítanunk az alternatív energia használatát. Azonban ez nem fog megtörténni addig, amíg a költségvetés az atomenergiára összpontosít és az új energiatechnológiák marginalizálódnak.

Jóllehet az EU energiaellátásának biztonságával kapcsolatos megfontolások fontosak, nem szabad oda vezetniük, hogy Törökország uniós csatlakozását energiapolitikai okokból támogassuk. A tervezett olajvezetékek akkor is áthaladhatnak Törökországon, és akkor is megvalósíthatók a gáz-infrastruktúrára vonatkozó projektek, ha Törökország nem lesz tagállam.

  Antonio Mussa (UEN), írásban. − (IT) Nagyra értékelem Laperrouze asszony munkáját, és ezért a jelentés elfogadása mellett szavaztam. Csak remélem, hogy azok az elgondolásokat és jelzéseket, amelyet a jelentés tartalmaz, megfelelő módon értékeli majd a Bizottság, és értelmezésük a lehető legpozitívabb és legszélesebb módon történik meg.

Ezért remélem, hogy az infrastrukturális projektek lehető leggyorsabb definíciójának nem lesz akadálya, és hogy a projektek kizárólag a kialakítási idővel, a pénzügyi szerkezettel, a hozzáférhető forrásokkal, valamint az állami támogatás és a magánbefektetés közötti kapcsolattal összefüggő prioritások alapján kerülnek értékelésre.

Ebben az összefüggésben az európai gazdaságélénkétési tervvel kapcsolatos bizottsági javaslatok, valamint a bizonyos projektek anyagi támogatásáról szóló tervek figyelmen kívül hagyják a mediterrán területet, amikor az Algéria–Szardínia–Olaszország földgázvezetéket (beleértve az olaszországi szakaszt is) kizárják a legnagyobb prioritást élvező európai projektek közül.

Még most is remélem, hogy a források és a szállítási útvonalak diverzifikálásnak területén fokozatos előrelépést tehetünk azzal, hogy kihasználjuk az új lehetőségeket a hiányzó infrastruktúra kialakításának megkezdésére.

Remélem, hogy a szolidaritási mechanizmusok nem teszik lehetővé a piac torzulásait és nem vezetnek túlságosan nehézkes eljárásokhoz. Remélem, hogy az Energia Charta és az Energiaközösség bővítése kulcsszerepet játszik majd, különös tekintettel a tranzitországokra, és magában foglalja majd a megújuló energiaforrások területét is.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az a konetxtus, amelyben egy hosszú távúnak szánt stratégia átgondolásra kerül, meghatározó szerepet játszik az elemzés eredménye és a javaslatok tartalma tekintetében. Ez alól az energiapolitika stratégiai felülvizsgálata sem kivétel. Ebben a kontextusban azonban több mutató jelzi azt, hogy inkább állandó, semmint átmeneti jelenségről van szó. Ezek a mutatók a következők: az energiafüggőség (akár az Oroszországtól, akár a nagy olajtermelő országoktól való függés) és annak következményei: a növekvő energiaköltségek (ami akár a megnövekedett globális kereslet miatt felszökő árak, akár a súlyos gazdasági válság következtében elszegényedő országok csökkenő vásárlóereje folyománya lehet), valamint a világ folyamatosan emelkedő energiafogyasztásának különböző szintű környezeti következményei, amelyet valószínűleg a gazdasági válság sem fog megfordítani. Ezek a tényezők együttesen azt mutatják, hogy szükség van egy olyan stratégiai megközelítésre, amely a következőkre alapul: kisebb mértékű függőség – és ennek következtében az ellátók vagy az felhasznált energia nagyobb diverzifikációja –, nagyobb hatékonyság, az alternatív energia terén folytatódó kutatások, a fokozottabb integráció, és ugyanakkor a helyi szintű termelési kapacitás fejlesztése – különös tekintettel az alternatív energiaforrásokat használó kapacitásra. Ez hatalmas kihívás, de ugyanakkor olyan stratégiai kérdés is, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról szóló Laperrouze-jelentés mellett szavaztam. Egyetértek azzal, hogy a jövőbeli – az energiaellátás biztonságát előmozdító, a klímaváltozás hatásait ellensúlyozó és ez Európai Unió gazdasági növekedését célzó – európai energiapolitika számára valódi alapokat kell teremtenünk.

Az előadóhoz hasonlóan szeretném hangsúlyozni: fontos létrehozni egy olyan európai alap intézményét, amely ellensúlyozza egyes, az Európát érintő energiatermelést és -szállítást célzó projektek nem kereskedelmi jellegű kockázatait, és ezzel előmozdítja a beruházásokat minden hálózatban.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Az EU-nak ambíciózus tervei vannak, s ezek mellett ott a kockázat, hogy a világ energiaigényének növekedésével mindinkább korlátozottak lesznek a források. A válaszok – az ellátás jelenlegi biztonságának fenntartása és a hatékony, nem szénalapú energia kifejlesztése – nem zárják ki egymást.

A környezet biztonsága és annak megakadályozása, hogy felüsse a fejét az energiaszegénység az állandó jövedelemből élők (különösen a délkelet-angliai emberek) között, hasonlóan fontos célok.

Ezért támogatom az EU energiaellátásának változatos technológiai megoldásokkal történő biztosítását. Jóllehet figyelembe veszem azt is, hogy a nukleáris iparban a biztonság terén valóban szükséges az óvatosság, úgy vélem, hogy egy bizonyos szintű biztonságot igenis jelent: ha most le kellene mondanunk erről a folyamatról az sok, állandó jövedelemből élő választópolgár számára katasztrofális következményekkel járna.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról szóló jelentés igen kevéssé mutat a kohézió irányában. Véleményem szerint az európai energiapolitikán belül az energiahatékony gazdaság kialakításának a legelső prioritások között kell szerepelnie. Annak érdekében, hogy megvalósítsuk az éghajlatváltozással, a fenntartható fejlődéssel, az innovációval, a munkahelyteremtéssel és a versenyképességgel kapcsolatos célkitűzéseinket, abszolút prioritást kell biztosítanunk az energiafogyasztás korlátozásának. Ez a hozzállás a folyamatos energiaellátás biztosításának igen hatékony és alacsony költséggel járó módja. Ahogy már említésre került, mind a szakképzett, mind a szakképzetlen munkaerő számára igen nagy számú munkahelyet hoz létre.

Az európai energiapolitikának számításba kell vennie az energiafogyasztás és -termelés változását,, mégpedig úgy, hogy a jövőre tekint. A decentralizált energiarendszereket a megújuló energia jelentős forrásaival kell párosítani. Az energiahatékonyság mellett az energiamegtakarítást célzó intézkedések is kulcsfontosságúak. Ezért szükséges megkövetelnünk a szigetelést, valamint egyéb intézkedéseket az építőiparban. Ez a jelentés túlbecsüli az atomenergia jelentőségét. Az atomenergia ugyan a teljes elektromosáram-szükséglet körülbelül egyharmadát biztosítja, de ez a teljes energiaszükségletnek csupán 6%-át teszi ki. Ezen a ponton szereném önöket emlékeztetni arra, hogy a (erősen) radioaktív hulladék problémájának ezidáig még nincs fenntartható megoldása.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az európai energiafüggőségnek nagyobb hangsúlyt kell kapnia a politikai kérdések sorában. Szintén fontos, hogy az egész Európai Unióban egyértelműen kerüljön meghatározásra az energiaszegénység fogalma. Szükséges továbbá, hogy többet gondolkodjunk együtt arról, hogy a zöld gazdaságot hogyan használhatjuk fel arra, hogy munkahelyteremtéssel átsegítsen minket a jelenlegi pénzügyi válságon, valamint arra, hogy az EU számára biztosítsa a szükséges energiafüggetlenséget. Az EU-Hálózatba történő befektetés kérdéséről is szólni kell.

  Konrad Szymański (UEN), írásban. − (PL) Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról szóló Lapperouze-jelentés tartalmaz egy pontot, amely a Déli Áramlat vezeték megépítését szorgalmazza. Ez az Északi Áramlat társprojektje, amelynek célja az, hogy teljes mértékben ellehetetlenítse a Nabucco projekt megvalósulását. A Déli Áramlat vezeték megerősíti Oroszország pozícióját az energiaforrások biztosítása terén, és ezért nem tekinthető az adott területen megvalósítandó diverzifikálást célzó projektnek.

- Jelentés: Anna Záborská (A6-0492/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV). Igen kritikusan fogadjunk Zábosrká asszony jelentését, és szándékunkban állt ellene szavazni, mivel úgy gondoltuk, hogy rendkívül ellenséges a nőkkel szemben. A nőknek eszerint az lenne a dolguk, hogy munkavállalás helyett az otthonról, a gyermekekről és az idősekről gondoskodnak. A sors úgy hozta, hogy nem kellett az állásfoglalás ellen szavaznunk, mivel a elfogadásra került a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport módosító állásfoglalása.

Végül úgy döntöttünk, hogy támogatjuk az állásfoglalást; voltak olyan megfogalmazások, amelyeket nem tudtunk elfogadni vagy amelyek felől kétségeink voltak, ezért nem volt világos, hogy kellene szavaznunk.

Mi, svéd szociáldemokraták úgy gondoljuk, hogy a munkához való jog mindenkit megillet. A társadalomnak kell biztosítani annak eszközeit és feltételeit, hogy a nők dolgozhassanak – ez pedig emancipációjuk előfeltétele. Ahhoz, hogy a nők munkát vállalhassanak, a legfontosabb feltételek egyike a jól kialakított gyermekgondozás és idősellátás. Természetes, hogy a generációk között szolidaritásnak kell lennie, de ez a szolidaritás nem vezethet oda, hogy a nők arra kényszerüljenek, hogy otthon maradjanak, és gondozzák az időseket és a gyermekeket.

Mindazonáltal úgy hisszük, hogy a többség által elfogadott állásfoglalás világos üzenetet küld a cseh elnökségnek: az elnökség azon célkitűzése, miszerint a gyermekek és idősek otthon történő gondozását a munkával azonos sátuszba kell emelni, idejétmúlt és ugyanakkor rendkívül ellenséges a nőkkel szemben.

  Robert Atkins (PPE-DE), írásban. − Jómagam és brit konzervatív kollégáim a jelentésben megfogalmazott alapelvek közül többet is támogatunk, ideértve a rokonaikat otthon ápoló személyek támogatását, a munka és a magánélet egyensúlyát és a szülői szabadságot.

Azonban a jelentés egyes utalásai – különösen a munkaidőről szóló irányelvvel kapcsolatos hivatkozások – miatt a tartózkodás mellett döntöttünk.

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Tény, hogy a Lisszaboni stratégia szerint a „munka” fogalma a hivatalos, ellenszolgáltatással járó foglalkozást jelöli. A „munka” fogalmát tágabb értelemben kell interpretálni. Vannak olyan, a férfiak és a nők által egyaránt végzett tevékenységek, amelyek nem minősülnek hivatalos, ellenszolgáltatással járó foglalkozásnak, mégsem tagadhatjuk, hogy ezek a tevékenységek munkának tekinthetők. Például az önkéntes, házi- és családban végzett munka e fogalom különböző aspektusai, de az ellenszolgáltatással járó foglalkozás hagyományos definíciója mégsem foglalja őket magában.

A munka meghatározása még ma is túlzott mértékben gazdasági jellegű. Sokan – férfiak és nők egyaránt – gondozzák eltartottjaikat, de ezt a munkateljesítmányt nem veszik figyelembe a foglalkoztatást vizsgáló statisztikusok. Véleményem szerint a házimunka a háztartási termelés része, és egy ország gazdasági teljesítményével kapcsolatos statisztikákban fontos szerepet kell játszania.

Ezt azonban az egy-egy ország GDP-jét kitevő áruk és szolgáltatások kiszámolásánál nem veszik figyelembe. Ennek az a következménye, hogy a nőket – akik a háztartási termelés nagyobb részéért felelősek – alulértékelik teljesítményük tekintetében. Ha figyelembe vesszük a háztartási termeléssel töltött órákat, egyet kell értenünk azzal, hogy ezt a termelést nem szabad figyelmen kívül hagyni egy ország teljes termelésének kiszámításakor.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Záborská asszony jelentése mellett szavaztam.. Különösen azt remélem, hogy a háztartást vezető, gyermekeket nevelő nők nem szembesülnek megkülönböztetéssel a munkaerőpiacon. Egy otthon megszervezése és a gyermekek nevelése olyan munka, amely javarészt láthatatlan marad. Nincs presztízse, holott a közösség egészének javát szolgálja. Lengyelországban körülbelül hatmillió nő háztartásbeli. Ennek fényében az EU-politikának úgy kell definiálnia a munka fogalmát, hogy az engedményeket tegyen azon nők javára, akik felfüggesztették karierrjüket, akik a családjuknak szentelték magukat, valamint azok javára is, akik munkahelyen dolgoznak és amellett családjukat is ellátják.

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. − (LT) Európában a gyermeket nevelő nők foglalkoztatási aránya 62,4%, míg a férfiak esetében ez az arány 91,4%. Emellett a részmunkaidőben dolgozók 76,5%-a nő. Elégtelen szolgáltatások, alacsony fizetés, késői belépés a munkaerőpiacra, a határozott időre szóló munkaügyi megállapodásokkal járó hosszadalmas procedúrák és a nem megfelelő mértékű ösztönzés a fiatal párok számára – íme néhány ok, amely miatt a fiatalok úgy döntenek, hogy később házasodnak össze és később vállalnak gyermekeket. Arra kérem az EU-tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a szülési szabadság költségeit ne csak a munkaadó, hanem a társadalom is fedezze, és hogy a szülők számára több lehetőség legyen a rugalmas munkavégzésre és hogy a gyermekgondozási intézmények több lehetőséget nyújtsanak a rugalmas munkaidő kapcsán, hogy mind a nők, mind a férfiak sikeresebben találják meg az egyensúlyt a munka és a magánélet között.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Támogatom ezt a jelentést, amely az eltartottaik gondozásáért felelős nőkkel és férfiakkal szembeni közvetlen és közvetett diszkrimináció különféle aspektusait tárgyalja. A jelentés kimondja, hogy a foglalkoztatottság (fizett munka) és a családi kötelezettségek (nem fizetett munka) közti viszony megértése alapvető jelentőségű a nők gazdasági függetlenségének – és így a nemek közötti egyenlőség – előmozdításában.

Azon nők és férfiak ellenszolgáltatás nélküli tevékenysége, akik példának okáért gyermekeket nevelnek vagy otthon gondoskodnak az idősekről, a nemzedékek közötti szolidaritást biztosítja és a a közjót mozdítja elő, mégis: máig nem tekintik gazdasági értelemben vett munkának.

A jelentés arra szólítja fel a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket, amelyek azt célozzák, hogy ne csak az ellenszolgáltatással járó tevékenység hagyományos formáit ismerjék el, hanem egyéb formákat is, például az önkéntes, házi- vagy a családban végzett munkát, valamint hogy mérjék fel, hogy ezek milyen formában számíthatók bele a tagállamok nemzeti számláiba, és mérjék fel GDP-re gyakorolt hatásukat

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Záborská képviselő jelentése tartalmazza a „munka” olyan definícióját, amely a nem pénzügyi jellegű, informális munkát is magában foglalja – ezzel a szó jeletése a nem piaci alapú, díjazás nélküli munkára is kiterjed. Jóllehet a tagállamokban nagy mennyiségű ilyen munkát végeznek, a „munkaerő” statisztikai kiértékelései ezt ritkán veszik figyelembe, azaz nem elemzik megfelelő mélységben, nem értékelik helyesen és nem veszik számításba. Legalább a főállású anyák munkáját be kellene számítani a nyugdíjazás esetében.

A jelentés mellett szavaztam, annak ellenére, hogy van néhány kétségem, és hogy a jelentés egészében vett iránya is problémásnak tekinthető.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport által beterjesztett alternatív álláspont mellett szavaztunk, jóllehet vannak bizonyos pontok, amelyekkel nem értünk teljes mértékben egyet, lévén hogy az előadó javaslatát részletezi tovább.

Olyan terület ez, ahol alapvető szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség megvalósításával összefüggő közpolitikák. Feltétlenül szükséges, hogy létezzenek közszolgáltatások és hogy – anyagi helyzettől és nemtől függetlenül, mindenféle diszkrimináció nélkül – mindenki számára hozzáférhetőek legyenek a minőségi szolgáltatások. Ehhez ingyenes vagy nagyrészt ingyenes nemzeti egészségügyi szolgáltatásokra, és a mindenki számára biztosított minőségi és ingyenes közoktatásra van szükség.

Az is elsőrendű fontosságú, hogy jó minőségű, megfizethető, a felnőttek és a gyermekek szükségleteinek megfelelő nyitvatartású közegészségügyi intézményeket, valamint az idősek és eltartottak számára minőségi, megfizethető gondozó intézményeket hozzunk létre és tartsunk fenn. Mindez alapvető ahhoz, hogy az emberek számára jobb életkörülményeket biztosítsunk, és elősegítsük a nők hozzájutását a munkaerőpiachoz és a fizetett munkához, annak érdekében, hogy gazdaságilag függetlenné váljanak – ez a női egyenjogúság szempontjából alapvető kérdés.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Záborská asszony érveinek kifejtése rámutat arra, hogy jelentésének célja az, hogy bizonyos, a „formális munkaerőpiac” részének nem tekinthető tevékenységek megfelelő társadalmi és gazdasági elismertséget nyerjenek. Hogy egyértelműen és tömören mondjam: alapvetően a gyerekek neveléséről és – jelenlegi elöregedő társadalmunkban – az eltartottak gondozásáról beszélünk. Ezt azért kellett kimondani, mert első ránézésre nem magától értetődő – sem a jelentés (diszkriminációt említő) címéből nem derül ki, sem az esetenként különös stílusban megfogalmazott szöveg első olvasásakor.

A részletek tekintetében annyit tennék hozzá: a szöveg joggal említi a társadalmi elismerést, azt, hogy a jólét megteremtése minden formájának – legyen az bármily kevéssé látható – meg kell jelennie az adott ország adataiban, a választás szabadságát, valamint azt is, hogy társadalombiztosítást és nyugdíjat kell adni azoknak, akik úgy döntenek, hogy a karrier helyett a családjunk szentelik magukat.

Sajnálatos azonban, hogy Záborská asszony nem vitte el a gondolatmenetet a végkövetkeztetésig, és megfeledkezett az egyetlen intézkedésről, amely valóban biztosítaná a választás szabadságát és ugyanakkor az anyagi korlátozottság megszüntetésével előmozdítaná a születések számának emelkedését – a Front National által már évek óta évek óta javasolt szülői munkabért.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A diszkrimináció megszüntetéséről szóló Záborská-jelentés mellett szavaztam.

Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megvalósítsuk a nemek közötti egyenlőséget.

Egyfelől, a férfiaknak nagyobb részt kell vállalniuk a házimunkában és a gyermekgondozásban; másfelől, a nők számára lehetővé kell tenni, hogy teljesen független karrierjük legyen. Ugyanakkor az is fontos, hogy soha ne tévesszük szem elől a gyermekek jólétét és hogy megfelelő minőségű, megfizethető gyermekgondozási lehetőségeket teremtsünk.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A demokráciában a munkerőpiaci – vagy bármely más kontextusban megvalósuló – egyenlőség és egyenlő bánásmód nem lehet kérdés. Ebben az előadónak természetesen igaza van.

Azonban – ahogy az gyakori – úgy tűnik, hogy az emberi jogok és a demokrácia területén mutatkozó hiányosságaink kiigazítására javasolt intézkedések célja az, hogy az EU politikai hatalmát a tagállamok kárára növelje. Ennek mindig az a vége, hogy a szubszidiaritás elve kerül veszélybe. Ez a jelentés gyakorlatilag azt javasolja, hogy az EU vállalja a felelősséget a tagállamok szociális politikájáért és hogy hozzon törvényeket a munkaerő-piaci politikával szorosan összefüggő kérdésekkel kapcsolatban. Továbbá vannak olyan megfogalmazások, amelyek a közös adópolitika előtt nyitják meg az utat. Ez mind olyan politikai kérdés, amely fölött a tagállamoknak maguknak kell ellenőrzést gyakorolniuk.

Ezért a jelentésben megmutatkozó minden jó szándék ellenére úgy döntöttem, hogy a saját kezdeményezésű jelentés és az alternatív határozati javaslat ellen szavazok.

  Thomas Mann (PPE-DE), írásban. − (DE) A Záborská-jelentés világossá teszi, hogy a nők számára az a döntés, hogy munkát vállalnak-e vagy sem, két, egymással nem egyenrangú lehetőség közötti választást jelent.

Támogatom, hogy a férfiak és a nők által otthon végzett munkát – beleértve a házimunkát, a gyermekgondozást, valamint az idős vagy fogyatékkal élő rokonok ápolását – jobban elismerjék és megfizessék. A háztartási gazdaságot a jelenleg neki tulajdonított szerepnél fontosabb szerep illeti meg. Ezt különösen a nemzeti társadalombiztosítási és nyugdíjpolitikáknál kell figyelembe venni.

Helyes, hogy szóba került az igény a „generációk közötti szolidaritásra.” Támogatjuk az idősek iránti társadalmi felelősségvállalást, és nem fogjuk engedni, hogy teljes csoportok diszkriminációt és kirekesztést tapasztaljanak. Ezen integrációs munka értéke Németországban a nemzeti jövedelem csaknem egyharmadát teszi ki. Ezt a a megközelítést kellene elfogadni egész Európában.

Azt is fel kell ismernünk, hogy az 50 év fölöttiek hogyan járulnak hozzá a közjóhoz. A fiatalabb nyugdíjasok jelenleg nehéz helyzetben vannak, mert túlságosan korán hagyták abba a munkát – általában azért, mert erre kényszerültek. Több olyan munkahelyre van szükség, amely alkalmas az idősebbek számára. Tapasztalatuknak, részletes tudásuknak és az új dolgok kipróbálására való hajlandóságuknak köszönhetően jó helyzetben vannak a munkaerőpiacon.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom ezt a jelentést, amely a szülői és gondozói szabadsággal kapcsolatos munkavállaló jogokat mozdítja elő azzal, hogy felszólít a gondozókkal szembeni diszkrimináció megszüntetésére, valamint arra, hogy munkájukat jobban elismerjék.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Kvóták meghatározása helyett – ami könnyen válthat ki irigységet vagy sértődöttséget – helyesebb lenne, ha a fiatal nőknek nyújtanánk támogatást az oktatással kapcsolatban meghozott döntéseik és karierrtervezésük terén annak érdekében, hogy ne a női szakmákra kerüljön a hangsúly. Ha egy nő azt a biztonságot választja, hogy egy csapatban vagy egy családban dolgozik, nem pedig a magányos vezető stresszes szerepét vállalja, akkor ezt el kell fogadnunk. Az azonos munkáért fizetett azonos bér már rég esedékes kérdés. Amennyiben ez nem valósul meg, úgy a pénzügyi realitás következtében minden, az apasági vagy szülői szabadságra tett kísérlet sikertelen lesz.

Az egyedülálló szülők különösen ki vannak téve a szegénység veszélyének, és a társadalomnak e tekintetben nagyobb szolidaritást kell mutatnia. Egy másik probléma az, hogy a nők által végzett munkát – például a házimunkát, a gyermeknevelést vagy a rokonok gondozását – gyakran nem tekintik valódi munkának. Ezen változtatnunk kell. Ha azt akarjuk, hogy a családi élet továbbra is működjön, családbarát munkaidőt kell bevezetnünk – ám az EU ezt ellenzi. Nem elég, ha pusztán beszélünk a generációk közötti szolidaritás szükségességéről. A gyakorlatban is meg kell valósítanunk. A mai jelentés láthatólag a jó irányban tesz lépést, és ezért szavaztam mellette.

  Teresa Riera Madurell (PSE), írásban. − (ES) A Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport által a Záborská-jelentás alternatívájaként benyújtott állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mivel helyesebben közelíti meg a férfiak és nők közötti valódi egyenlőség elérésének, a családmodell-változások elfogadásának, valamint a magánélet és a munka összeegyeztetésének tényleges, máig fennálló problémáit, és ugyanakkor pozitív intézkedéseket tartalmaz, amelyeket mi, szocialitsák mindig is helyeseltünk.

Nem erősíthetjük meg a sztereotípiákat, és nem is oldhatjuk meg gazdasági problémáinkat azzal, hogy a nőket arra kényszerítjük, hogy maradjanak otthon és gondozzák az időseket és a gyerekeket – holott Záborská asszony szövegében ez áll, mivel úgy mutatja be a nőket, mint „potenciális anyákat”, akik gyermekeket fogannak és szülnek, és az esetek többségében az apákkal együtt nevelik fel őket.

A szavazatommal egyértelmű jelzést szeretnék küldeni a cseh elnökség felé, amely – amint azt az erre a hat hónapra vonatkozó programjában kifejtette – a női életút ügyét szeretné előmozdítani, s arra szeretne öszöntözni sok női szakembert, hogy adják fel karrierjüket, és gondoskodjanak családjukról. Az a benyomásom, hogy a cseh elnökség nem érti a „férfiak és nők közötti egyenlőség” kifejezést a maga teljes mélységében.. Remélem, hogy hat hónap alatt el tudjuk majd magyarázni az elnökségnek a szó jelentését.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Záborská asszony nemzedékek közötti szolidaritásról szóló jelentése mellett szavaztam. Úgy vélem, hogy a „munka” fogalma, ahgy azt jelenleg ez egész Európai Unióban értelmezik, nem foglalja magában az összes kategóriát. Manapság már anakronisztikus és elavult a megkülönböztetés azon nőkkel és férfiakkal szemben, akik szabad akaratukból úgy döntenek, hogy a magukról gondoskodni nem tudók számára nyújtanak segítséget.

Ezért egyetértek az előadóval, amikor azt állítja, hogy komoly szükség van arra, hogy a munka fogalmát fenntarthatóvá tegyük, valamint elismerjük a nemzedékek közötti szolidaritás irányában mutató, férfiak és nők által egyaránt végzett fizetetlen munkát.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az Európai Parlament mai plenáris ülése Starsbourgban elfogadta a nemek és nemzedékek közötti szolidaritásra alapuló diszkriminációmentességről szóló jelentést.

A nemzedékek közötti szolidaritás az európai társadalmi modell egyik strukturális, alapvető megoldása. A tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy lépéseket tesznek azon akadályok megszüntetésére, amelyek gátolják a nőket abban, hogy a férfiakéval azonos feltételek mellett férjenek hozzá a munkaerőpiachoz. A tagállamokkal és a társadalmi partnerekkel együttműködésben az Európai Bizottságnak felül kell vizsgálnia a magánélet és a szakmai tevékenység összeegyeztetését célzó politikai stratégiákat.

A nők munkavállalására vonatkozó mutatók azt erősítik meg, hogy továbbra is jelentős különbségek vannak a férfiak és a nők között a magánélet és a szakmai tevékenység összehangolása terén. A lisszaboni stratégia célkitűzései értelmében a tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy a munkaképes nők 60%-a számára biztosítják a foglalkoztatást.

A Bizottságnak elő kellene vezetnie nézeteit azokról az új irányelvekről, amelyek a magánélet és a szakmai tevékenység összeegyeztetésével kapcsolatos specifikus jogokról és védelemről szólnak az olyan családok esetében, ahol egyes személyek gondozásra szorulnak. Az olyan családokra gondolok, ahol kisgyermekek, idősebbek vagy fogyatékkal élők vannak.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. − (SK) A saját kezdeményezésű jelentés a nők nemzedékek közötti szolidaritás megvalósulásában játszott szerepének – a gyermekek, az idősek és az eltartottak gondozásának – fokozott elismerését tárgyalja. Az általam benyújtott jelentés valóban forradalmi, mivel ez az első eset, hogy egy parlamenti kezedményezés arra irányul, hogy ismerjék el a nők „láthatatlan” hozzájárulását a pénzügyi rendszerhez és a GDP-hez.

A jelentést a Nőjogi Bizottság egyhangúlag támogatta. Még a Zöldek sem szavaztak ellene. Ma ugyanezek a képviselők egy alternatív állásfoglalást nyújtottak be minden előzetes konzultáció nélkül. Az Európai Parlament teljes bal szárnya az alternatív állásfoglalás mellett szavazott. Ebből két következtetést vontam le. Először is azt, hogy a baloldal megmutatta: nem tartja tiszteletben a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság munkáját, jóllehet állítólag elismerik annak fontosságát. Másodszor pedig azt, hogy a baloldal kételyeket vetett fel a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséggel és a diszkrimináció megszüntetésével kapcsolatban – emiatt arra kell gyanakodnunk, hogy a baloldal számára a kérdés csupán arra szolgál ürügyül, hogy biztosítsák a média figyelmét maguk számára.

Az állásfoglalás ellen szavaztam. Egyértelmű, hogy rossz irányban tett lépésről van szó. Jóllehet tartalmaz az eredeti jelentésből származó részleteket, mégis azt mutatja, hogy a baloldal nem tartja tiszteletben az Európai Unióban élő nők millióinak munkáját. Az állásfoglalás szerzői megmutatták, hogy még mindig nem tudtak maguk mögött hagyni az immár érvényességüket vesztett régi ideológiákat. Emellett az állásfoglalás példa nélkül álló abban a tekintetben, hogy kérdőre vonja a cseh elnökséget pusztán azért, mert javaslatot tett a barcelonai célok megvitatására.

- Jelentés: Roberta Angelilli (A6-0012/2009)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Köszönöm, elnök úr. A jelentés mellett szavaztam. Igen aggasztónak tartom, hogy az internetes gyermekpornográfia egyre gyorsabban terjed, és különösen nyugtalanít az, hogy egyre fiatalabb gyermekeket érint. A kiskorúak szexuális kizsákmányolása és a gyermekpronográfia az emberi jogok súlyos megsértése.

Ezért véleményem szerint fontos, hogy nemzetközi együttműködés keretén belül tegyünk határozottabb lépéseket a gyermekpornográfiát tartalamzó weboldalak kiszűrésére és megszüntetésére, hogy az internetszolgáltatók kötelesek legyenek blokkolni az ilyen, bűncselekményt megvalósító weboldalakat.

Annak ellenére azonban, hogy a tagállamok jogrendszere bünteti a gyermekek szexuális kizsákmányolását és zaklatását, valamint a gyermekpornográfiát, és meglehetősen magas szintű védelmet biztosít ezek ellen, ezt a védelmet fokoznunk kell, hiszen a technológia folyamatosan fejlődik – gondolok itt az internetre, illetve arra, hogy a pedofilek új, online módszerekkel próbálkoznak a „grooming”-ot illetően.

Röviden szólva, felvilágosító kampányokat kell indítanunk: tájékoztatnunk kell a szülőket és a kamaszokat az internetes gyermekpornográfia veszélyeiről, különös tekintettel arra, hogy a csevegőszobákban és az interenetes fórumokon jelen van a szexuális kizsákmányolás veszélye.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) A tárgyalt jelentés mellett szavaztam, és szeretnék gratulálni Angelilli asszonynak azért, hogy egy ilyen nehéz és ugyanakkor fontos kérdéssel foglalkozott. A gyermekpronográfia egyre súlyosabb probléma. Ezért teljes erőnkkel kell küzdenünk ellene nemzetközi szinten. A tagállamok rendőrségeinek meg kell osztaniuk egymással az információkat, és együtt kell működniük, annak érdekében, hogy a lehető legtöbb ilyen típusú bűncselekményt megelőzzék. Továbbá azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ki kell dolgozni a pedofíliának áldozatul esett gyermekek számára nyújtott hatékony segítség módszereit.

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. − (LT) Véleményem szerint minden EU-tagállamban bűncselekményként kell kezelni minden olyan, 18 éven aluli kiskorúval folytatott szexuális kapcsolatot, amelyben jelen van a kényszerítés, a nemi erőszak vagy a fenyegetés. Hasonlóképpen bűncselekménynek kell tekinteni minden olyan esetet, amikor az elkövető nyilvánvaló módon kihasználja a gyermek bizalmát, valamint saját hatalmi helyzetét vagy befolyását használja ki a gyermekkel szemben (ideértve a családon belüli eseteket is), vagy a gyermek helyzetével (különösen a gyermek pszicológia vagy fizikai fogyatékosságával) él vissza.

Az EU-tagállamoknak meg kell követelniük az internetszolgáltatóktól, hogy blokkolják a hozzáférést a gyermekekkel létesített szexuális kapcsolatot népszerűsítő weboldalakhoz, valamint a bankoktól és más, hitelkártyákat kibocsátó társaságoktól, hogy blokkolják a gyermekpornográfiához kapcsolódó weboldalak felé történő kifizetéseket.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy a tagállamoknak „büntethetővé kell tenniük a gyermekek szexuális bántalmazásának minden formáját”, beleértve azt is, amikor a gyermekeket online eszközökkel hívják fel a szexualitásra.

Meg kell akadályozni, hogy a szexuális bűncselekményért elítélt személyek kapcsolatba léphessenek gyermekekkel olyan munka vagy önkéntes tevékenység keretén belül, amely során az adott személy rendszeresen találkozik gyermekekkel. A tagállamok kötelessége, hogy megbizonyosodjanak afelől, hogy a gyermekekkel kapcsolatos bizonyos munkakörökre jelentkező személyek bűnügyi nyilvántartását ellenőrizzék – ez a kötelezettség magában foglalja azt, hogy egyértelmű előírásokat kell megfogalmazni vagy iránymutatást adni a munkáltatóknak ezzel kapcsolatos kötelességeikről.

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Az EU gyakran kíván olyan területeken eszközölni közösségi fellépést, ahol helyesebb lenne a tagállamokra bízni a dolgokat. Ebben az esetben azonban úgy gondolom, hogy a közös fellépéssel sokat elérhetünk.

A gyermekpornográfia és a gyermekek szexuális zaklatása átok a társadalmon – éppen azok életét teszi tönkre, akik a legsebezhetőbbek és akiknek a leginkább szükségük lenne a védelemre.

Figyelmbe véve az EU és a személyek szabad mozgásának természetét, rendkívül fontos, hogy ezeket a visszataszító bűncselekményeket mindenhol üldözzük. Különösen fontos az elkövetőkre vonatkozó információk összehangolása és rendszeres frissítése.

Továbbá fokoznunk kell az együttműködést a harmadik országokkal is, hogy azokat az uniós állampolgárokat, akik azért utaznak ki az EU területéről, hogy gyermekek sérelmére szexuális bűncselekményeket kövessenek el, azonosítani lehessen, fel lehessen őket tartóztatni, eljárást lehessen ellenük indítani és kiadhatók legyenek. Az EU globális szerepe fontos lehetőséget nyújt arra, hogy értékeinket olyan országokban és régiókban is előmozdítsuk, ahol a gyermekek jogainak védelme kevésbé érvényesül.

Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) A mai napon a svéd konzervatívok delegációja az Európai Parlamentmben elfogadta Angellili asszony (Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoport, Olaszország) jelentését (A6-0012/2009) a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló jelentését. A gyermekpornográfia terjesztése elleni küzdelmet a prioritások közé kell emelni. E tekintetben az európai együttműködésnek sok területen van igen fontos szerepe. Ezért mi, konzervatívok a jelentés mellett szavaztunk.

Ugyanakkor szeretnék rámutatni, hogy nem osztjuk az előadó nézetét a bemutatott számos javaslat közül kettő tekintetében. Az előadóval ellentétben nem gondoljuk úgy, hogy engedményeket kellene tennünk a bizonyos szakembereket – például ügyvédeket, papokat vagy pszichológusokat – kötő szigorú szakmai titoktartás terén.

Továbbá úgy véljük, hogy aligha tarthatjuk felelősnek egy internetes honlap tulajdonosát azért a párbeszédért, amely a weboldalon folyik – esetenként a zárt szobákban történő magánbeszélgetésekről van szó. A célkitűzés ellenére aránytalanság lenne minden internetes honlap tulajdonosát arra kötelezni, hogy – ahogy azt a javaslat felveti – a honlap törvényességének garantálása érdekében az ott folyó összes magánbeszélgetést felügyelje. Ehelyett a gyermekpornográfiát terjesztő hálózatok elleni küzdelem hatékonyabb módszereire kell összpontosítanunk – olyan módszerekre, amelyek nem járnak súlyos következményekkel a hétköznapi internethasználók integritására nézve.

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Angelilli-jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a gyermekek jogainak védelme piroritást kell hogy élvezzen az EU-ban és tagállamaiban. A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni törvényeket korszerűsíteni kell: figyelembe kell venni az új technológiákat is (különösen az internetet), valamint azokat az új módszereket, amelyekkel a pedofilok online eszközökkel hívják fel a gyermekeket szexualitásra.

Úgy vélem, hogy az EU és a tagállamok intézményeinek e bűncselekmények visszaszorítása érdekében különösen az intézményi kapacitást kell növelniük.

Mivel ezek a bűncselekmények országhatároktól függetlenül valósulnak meg, az EU-nak transznacionális hálózatot kell kiépítenie. E tekintetben támogatom az elképzelést, hogy az EUROPOL állítson fel egy különleges, speciális területeken képzett szakértőkből álló egységet, amelynek feladata a gyermekpornográfia és a gyermekprostitúció elleni küzdelem. Ennek az egységnek hatékonyan együtt kell működnie a tagállamok és harmadik országok megfelelő szaktudású rendőri hatóságaival.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Teljes mértékben támogatom Angelilli lépviselő saját kezdeményezésű jelentését a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemmel kapcsolatban a Tanácsnak adott ajánlásról. A korábbi közös álláspontokat még nem alkalmazták minden tagállamban, miközben a gyors technológiai fejlődés következtében a gyermekek biztonságát egyre komolyabb veszély fenyegeti. E jelentés azt javasolja, hogy e visszataszító viselkedésformák visszaszorítása érdekében a már meglévői intézkedéseket korszerűsítsük és erősítsük meg, valamint hogy e viselkedést tekintsük törvényesen büntetendő bűncselekménynek. Angelilli asszony jelentésének alkalmazása azt jelenti, hogy a technológia fejlődésére adott reakcióként fokozzuk a gyermekek védelmét a zaklatás különböző formáival szemben – különös tekintettel arra az aljas gyakorlatra, amikor a pedofil személy szexualitásra hívja fel a gyermeket.

További jelentős javaslat a szexuális zaklatásért elítélt személyek ellenőrzése a határon, annak érdekében, hogy más tagállamban ne alkalmazzák őket olyan állásban, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhetnek gyerekekkel, valamint az áldozatok fokozott védelme a nyomozás és a tárgyalás során.

Az internet a mai, egybekapcsolódásra épülő információs társadalom alapvető része. A gyermekek ügyesebben bánnak a számítógéppel, mint valaha, de ezzel az ügyességgel és magabiztossággal nem jár együtt az, hogy ők – vagy a számítógép kezeléséhez kevésbé értő szüleik – tisztában vannak a veszéllyel, amelyet a lelkiismeretlen személyek jelentenek. E józan javaslatok célja az, hogy megvédjék társadalmunk legsebezhetőbb tagjait.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia visszaszorításáról szóló Angelilli-jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, elengedhetetlenül fontos a gyermekek kizsákmányolásának minden módszere elleni küzdelem modernizálása annak érdekében, hogy az Európai Unióban magas szinten valósuljon meg a gyermekek védelme.

Ezért támogatom e jelentés ajánlásait, különösen azt, miszerint minden tagállamban büntethetővé kell tenni a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményeket, fokozni kell az éberséget és figyelni kell a kiskorúak szexualitásra való felhívásának új módszereit (különösen az online módszereket), valamint hogy meg kell erősíteni az európai szintű együttműködést és létre kell hozni egy, az eltűnt gyerekek ügyét kezelő risztási rendszert (Missing Child Alert System).

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A gyermekek szexuális zaklatása és a gyermekpornográfia különösen felháborító bűntettetk, amelyek az internet és a szexturizmus korában keményebb törvényhozást, a rendőrség és a jogrendszerek fokozottabb együttműködését, valamint az áldozatok hatékonyabb támogatását teszik szükségessé. Angelilli asszony jelentése megérdemli támogatásunkat.

Azonban arra is szeretnék rámutatni, hogy – azon technológiai fejlődés mellett, amely több lehetőséget ad a pervzerzek számára vágyaik kielégítésére – meg kell vizsgálnunk az erkölcs romlását és az értékvesztést, mint az ilyen típusú bűnesetek emelkedő számának további okait.

Mintegy harminc évvel ezelőtt, az erkölcs úgynevezett liberalizációjára, a mindenki számára megnyíló élvezetkeresére és az egyén korai éveitől történő pszeudo-perszonális fejlődésére hivatkozva egy bizonyos politikai irányzat pártolta azt, hogy a kiskorúak szexuális életet éljenek – többek között még a divatos baloldal szócsöve, a francia Le Monde napilap hasábjain is. Ezt a méltatlan érvet azóta remélhetőleg elvetették, de megalkotói továbbra is prédikálnak, és az adott politikai irányvonal továbbra is leckéket ad, anélkül, hogy akár egyszer is elismerte volna vétkességét.

Végül szeretném tudni, hogy mi az oka annak, hogy a legtöbb államunk egyetlen jogtól fosztja meg a gyermekeket: attól, hogy megszülethessenek.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ahogy azt a Tanácsnak az Európai Parlament általi ajánlást javasló dokumentum is említi, az Európa Tanács gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni egyezménye – amelyet már 20 uniós tagállam aláírt – az első olyan nemzetközi jogi eszköz, amely bűncselekménynek tekinti a gyermekek szexuális zaklatásának különböző formáit, többek között az erőszak, a kényszerítés vagy a fenyegetés alkalmazását, akár a családon belül is.

A Parlament ebben a kontextusban szólít fel minden olyan tagállamot, amely eddig még nem tette meg, hogy írja alá, ratifikálja és alkalmazza az összes vonatkozó nemzetközi egyezményt, kezdve az Európa Tanács gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni egyezményével. A többi ajánlás mellett a Parlament arra kéri a tagállamokat, hogy e téren javítsák törvényhozásukat és együttmüködésüket, hogy biztosítható legyen az, hogy a 18 éven aluli gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények az EU-ban minden esetben kiskorúak kizsákmányolásának minősüljenek és hogy a gyermekek szexuális zaklatásának minden formája büntethető legyen.

Függetlenül attól, hogy a Parlament minden döntését elemezni kell és minden tagállamnak szuverén döntést kell hoznia az adott ügyben, egyetértünk a gyermekek jogainak védelmét és garantálását célzó állásfoglalás fő irányvonalával.

  Jens Holm, Erik Meijer, Esko Seppänen és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia gyalázatos bűntettek, és nemzetközi együttműködésre van szükség ahhoz, hogy véget vethessünk nekik. Ezért a mai napon az Agelilli-jelentés mellett szavaztunk. Vannak azonban a jelentésnek olyan elemei is, amelyeket nem támogatunk – ilyen például az, hogy egységes, az egész EU-ban alkalmazható extraterritoriális büntetőjogi jogszabályokat kell létrehozni, valamint az, hogy uniós szinten kell meghatározni azt, hogy mit kell bűncselekménynek vagy súlyosbító körülménynek tekinteni.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpronográfia visszaszorításáról szóló Angelilli-jelentés mellett szavazok.

Manapság fontosabb, mint valaha, hogy a gyermekek fejlődését és integritását minden lehetséges módon védjük. Mivel a legtöbb családban mindkét szülő dolgozik, és a nagyszülőknek sem áll módjában a gyermekekre vigyázni, és mivel sok esetben az internet a szórakozás egyetlen formája, tagadhatatlanul komoly a veszély.

  Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. − A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia gyalázatos bűntettek, és nemzetközi együttműködésre van szükség ahhoz, hogy véget vethessünk nekik. Ezért a mai napon az Agelilli-jelentés mellett szavaztam. Vannak azonban a jelentésnek olyan elemei is, amelyeket nem támogatok – ilyen például az, hogy egységes, az egész EU-ban alkalmazható extraterritoriális büntetőjogi jogszabályokat kell létrehozni, valamint az, hogy uniós szinten kell meghatározni azt, hogy mit kell bűncselekménynek vagy súlyosbító körülménynek tekinteni.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények és a gyermekpornográfia a legvisszataszítóbb bűnök közé tartoznak. Olyan bűncselekmények ezek, amelyeket szigorú büntetéssel kell sújtani vagy az elkövetőt – amennyiben mentálisan sérült – átfogó, megbízható kezelésre kell kötelezni.

A jelentés sok konstruktív intézkedést javasol e borzasztó társadalmi problémák kezelésére. A tagállamokat arra szólítja fel, hogy minden vonatkozó nemzetközi egyezményt ratifikáljanak és alkalmazzanak, valamint azt javasolja, hogy a tagállamoknak segítséget kell nyújtani az adott területre vonatkozó jogalkotás terén és hogy a gyermekeket érintő szexturizmust minden tagállamban büntethetővé kell tenni. Ez teljes mértékben megegyezik azzal, amit az EU-ról mint a közös értékek uniójáról gondolok. A jelentés tartalmával nagyrészt egyetértek, ezért sok egyéni szavazattal mellette szavaztam.

Ugyanakkor a jelentésnek az is a célja, hogy harmonizálja az EU-ban a büntetőjogi jogszabályokat, és hogy a perventív intézkedések uniós forrásokból finanszírozandó rendszerét alakítsa ki, annak ellenére, hogy globális problémáról van szó, amelyet helyesebb lenne az ENSZ szintjén, egyezmények és megállapodások segítségével szabályozni. Nehéz nem úgy érezni, hogy egy szörnyű társadalmi problémát cinikus módon ismét arra használnak fel, hogy az EU befolyását a tagállamok függetlenségének rovására növeljék. A büntetőjogi jogszabályok a szuverén államok kompetenciájának alapvető fontosságú részét képezik. Ezért a jelentés – a teljes egészében vett jelentés – ellen szavaztam.

  Adrian Manole (PPE-DE), írásban. – (RO) A gyermekek szexuális kizsákmányolásáról szóló Angelilli-jelentés mellett szavaztam, mivel a probléma az egyik legaljasabb, legembertelenebb tettel kapcsolatos, amelyet olyan intézkedésekkel kell büntetni, amelyeket minden tagállam elfogad.

Romániában még mindig igen keveset tudunk a kérdésről. Kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy a probléma mennyire kiterjedt. Ezért érzem úgy, hogy a jelentés elfogadása segíti majd a kampányokat, amelyek tájékoztatást nyújtanak, felhívják a figyelmet, valamint figyelmeztetnek a gyermekek szexuális zaklatására, növelik azon lépések számát és hatókörét, amelyek a szexuálisan kizsákmányolt kiskorúak megtalálását tűzik ki célul, rehabilitációs szolgálatokat állítanak fel és folyamatosan ellenőrzik azok helyzetét, valamint javítják a gyermek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények nyilvántartási és ellenőrzési rendszerét.

Emellett úgy vélem, hogy az embercsempészet kiskorú áldozatai számára speciális szolgálatokat kell kialakítani a tranzitközpontokban – ideértve a minden tagállamban biztosított segítséget és rehabilitációt.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom ezt a jelentést, amely felszólítja az érintett három tagállamot, hogy ültessék át gyakorlatba a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemről szóló a tanácsi kerethatározatot. Támogatom azt a javaslatot, hogy a gyermekek védelmét fokozni kell, különös tekintettel az internetre és a többi új, kialakulóban lévő technológiára.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Miközben az Európai Parlament azt vitatja meg, hogy a gyermekeket hogyan lehetne jobban megvédeni, az iszlám világ az ellentétes irányban halad. Szaúd-Arábia egyik vezető muszlim vallási személyisége kijelentette, hogy a 10-12 éves lányok már „házasságra alkalmasak”, és követelte, hogy a gyermekházasságok jogszerűen megtörténhessenek. A muszlim bevándorlók révén e döntésnek Európában is érezhető lesz a következménye – erre az eshetőségre fel kell készülnünk.

Gyermekeinknek a lehető legnagyobb védelmet kell megadnunk. Mivel azon személyek között, akik gyermekek sérelmére követnek el szexuális bűncselekményeket, nagy számban vannak visszaesők, létre kell hoznunk egy, az egész EU-ra kiterjedő nyilvántartást, amely tartalmazza a potenciális bűnelkövetők, pedofilek és a kapcsolódó viselkedészavarokkal küzdő személyek nevét. Hatékonyabban kell fellépnünk a gyermekek sérelmére elkövetett erőszak és zaklatás minden formája ellen, és súlyosabb büntetést kell kiszabni azokra, akik gyermekekkel létesítenek szexuális kapcsolatot vagy gyermekpornográfiát birtokolnak. Az Angelilli-jelentés mellett szavaztam, mert fokozni fogja gyermekeink védelmét.

  Seán Ó Neachtain (UEN), írásban. − (GA) Most, hogy beléptünk a „digitális korszakba”, az információs technológia egyre fejlődik és nagyobb teret hódít az Európai Unióban. Kétségtelen, hogy a munkahelyek, az oktatás, a társadalmi élet és a kutatás területén e technológiának és a vele járó lehetőségeknek nagy előnyei vannak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk az ugyanezen technológiához kapcsolódó veszélyeket.

Az internettel együtt jár a szabadság egy jellegzetes típusa – olyan szabadság ez, amelynek nincsenek fizikai vagy gyakorlati határai. Ez a szabadság lehet jó dolog – ahogy az esetek nagy részében az is –, de ugyanakkor a gyermekek szexuális kizsákmányolására és gyermekpornográfia céljaira is felhasználható.

Gyermekeink egészségénél, jóléténél és jövőjénél semmi nem fontosabb. Mindent meg kell tennünk, hogy megvédjük őket a bajtól. Ezért örömmel támogatom Angelilli asszony jelentését, és elismerem a témával kapcsolatban végzett munkáját.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia visszaszorításáról szóló Angellili-jelentés mellett szavaztam, mivel azt az (egyébként magától értetődő) javaslatot teszi, hogy minden tagállam feleljen meg a hatályos nemzetközi jogszabályoknak, valamint hogy a gyermekek védelmének európai szintű javítása érdekében történjen meg a tanácsi kerethatározat felülvizsgálata.

Az ENSZ statisztikái szerint a helyzet drámai. A szexuális kizsákmányolás céljával folytatott emberkereskedelem áldozatainak igen nagy hányada gyermek és kamasz. Az e bűncselekmények elleni fellépéshez integrált küzdelemre és azon belül nemzetközi összefogásra van szükség, valamint arra, hogy a tagállamok garantálják azt, hogy az elkövetők bíróság elé kerülnek.

  Maria Petre (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Angelilli-jelentés mellett szavaztam, mert GYORS, HATÉKONY lépésekre van szükség ahhoz, fellépjünk a gyermekek szexuális kizsákmányolásának és a gyermekpornográfiának az okai, de mindenekelőtt a következményei ellen.

Gyermekeink egyre inkább magukra maradnak, mi pedig egyre elfoglaltabbak vagyunk. Így esnek áldozatul a veszélyes csábításoknak. Az EU állásfoglalása – melynek Barrot biztos úr adott hangot – garantálja azt, hogy márciustól kiváló jogi keretrendszerünk lesz.

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) A 2004-es kerethatározat elfogadását és megerősítését célzó jelentés mellett szavaztam – a cél a gyermekek megvédése a szexuális kizskmányolástól és erőszaktól. Tekintettel a technológiai fejlődésre – különösen az internetre –, kitűnik, hogy a kerethatározatban foglalt védelmi küszöböket magasabbra kell helyezni. Bűncselekménynek kell tekinteni a ”grooming”-ot is. A tagállamoknak fokozottabban együtt kell működniük a szexuális bántalmazással kapcsolatos büntető ítéleteket taralmazó bűnügyi nyilvántartásra vonatkozó információk cseréje terén, annak érdekében, hogy az ilyen jellegű bűncselekményekért elítélt személyek ne vállalhassanak olyan munkát, amely során közvetlen kapcsolatba kerülhetnek gyermekekkel. Továbbá javítani kell az áldozatok védelmét is.

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Angelilli asszony által kezdeményezett jelentés mellett szavaztam. A jelentés a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelem kérdését tárgyalja, miközben hangsúlyozza azokat a megelőző jellegű intézkedéseket, amelyeket a tagállamoknak a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni törvények megalkotásakor figyelembe kell venniük.

A jelentés arra is hangsúlyozottan felhívja a figyelmet, hogy a létező kerethatározatot, valamint a kapcsolódó nemzetközi eszközöket – különösen az Európa Tanács a gyermek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni egyezményét, amelyet Románia 2007-ben írt alá – nem megfelelő módon alkalmazzák, valamint azt kéri, hogy újabb szexuális bűncselemények kerüljenek be az adott dokumentumokba. A tagállamoknak arra kell biztatniuk a szexuális kizsákmányolás áldozatait, hogy lépjenek kapcsolatba a rendőrséggel és az illetékes büntető és polgári bíróságokkal.Ugyanakkor felelősségre kell vonniuk a kiskorú jogi képviselőit és a kiskorúakkal közvetlen kapcsolatban lévő személyeket, és informálniuk kell őket arról, hogy milyen veszélyei vannak a szexualitásra való online eszközökkel történő felhívásnak.

Ezeket a veszélyeket csökkentheti az, ha nemzeti ellenőrző testületek jönnek létre, valamint ha együttműködés alakul ki az internetszolgáltatókkal a gyermekpornográfiával kapcsolatos oldalak vagy anyagok blokkolása tekintetében.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) elnök úr, hölgyeim és uraim, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló Angelilli-jelentés mellett szavaztam. Azonban az, hogy elítéljük e gyakorlatokat, még nem elegendő ahhoz, hogy véget is vessünk az emberi jogok e súlyos megsértésének.

Aggodalomra ad okot, hogy nem minden tagállam felel meg a 2004/68/IB tanácsi kerethatározatban foglaltaknak. A határozatot – egyebek mellett – korszerűsíteni kell a gyermekek védelmének fokozása érdekében, valamint azért is, mert az új technológiai eszközök (különösen az internet) folyamatosan fejlődnek, és mert a pedofilok új, online eszközöket használnak arra, hogy a gyermekeket szexualitásra szólítsák fel.

Teljes mértékben egyetértek az előadóval, aki egy olyan részletes és konstruktív javaslatot nyújtott be nekünk, amely az adott kérdések kiváló, magas szakmai színvonalú tudásáról tanúskodik.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) A gyermekpronográfia érzékeny téma, amelynek minden esetben az európai és nemzeti hatóságok figyelmének középpontjában kell állnia. Az Európai Unió tagállamainak súlyosan kell büntetnie a gyermekek szexuális zaklatásának és a szexualitásra online eszközökkel történő felhívásnak minden formáját.

Örömmel fogadom az Európai Parmalent határozatát, amely arra szólítja fel a tagállamokat, hogy határozottan kötelezzék el magukat a gyermekek szexuális zaklatása elleni küzdelem mellett, és hogy különösen vegyék figyelembe azt, hogy a csevegőszobákat és az online fórumokat használó gyermekek mekkora mértékben vannak kitéve a zaklatás veszélyének.

Ezt figyelembe véve, a nemzeti hatóságok és az internetszolgáltatók közötti hatékony együttműködés alapvető fontosságú, és nem csupán azért, hogy korlátozzák a gyermekek hozzáférését a pornográf anyagokat tartalmazó weboldalakohoz, hanem azért is, hogy a megakadályozzák a gyermekek hozzáférését az olyan weboldalakoz, amelyek szexuális bűncselekmények elkövetésére való lehetőségeket hirdetik. Emellett ajánlások vannak arra, hogy a szexuális bűncseelkmények elkövetői és a szexuális zaklatás áldozatai számára nyújtott pszichológiai rehabilitációt biztosító nemzeti rendszereket hozzanak létre.

Szeretném hangsúlyozni, hogy minden tagállamnak egyénileg kell nyilvántartást vezetni azokról a személyekről, akik gyermekek sérelmére követnek el szexuális bűncselekményeket és egyénileg kell megakadályozniunk azt, hogy ezek az elkövetők olyan szektorokban találjanak állást, ahol gyermekek között dolgozhatnak.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Feltétlenül a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló jelentés mellett szavaztam.

Nem kérdéses, hogy a gyermekek a gyermekek szexualitásra való felhívását (azaz a gyermekekhez szexuális célokkal történő közeledést) és a pedofil csevegőszobák használatát büntetni kell. Emellett a gyermekek sérelmére elkövetett szeméremsértést az extraterritoriális büntetőjogi jogszabályok körébe kell rendelni. Emellett az Európai Uniónak lehetőséget kell kapnia arra, hogy az általános költségvetést használja fel a szexuális bűncselekményt elkövető személyek visszaesését megakadályozó uniós intervenciós programok finanszírozására. Támogatom továbbá a javaslatot, amely szerint a Bizottság, a hitelkártyákat kibocsátó nagyobb társaságokkal együtt vizsgálja meg, hogy milyen technológiai lehetőségei vannak annak, hogy blokkolják vagy lezárják a gyermekpornográfiát értékesítő weboldalak interneetes fizetési rendszerét.

Végül arra kérem az EU azon tagállamait, amelyek eddig még nem írták alá az Európa Tanács gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni egyezményét, hogy mihamarabb tegyék meg. Hasonló kéréssel fordulok ahhoz a nyolc tagállamhoz is, amely még nem ratifikálta az az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményének a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló 2000. évi fakultatív jegyzőkönyvét.

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) Azok a politikai erők, amelyek az imperialista kegyetlenséget, a háborúkat, a gazdaság erőforrásainak kifosztását és az emberek kizsákmányolását támogatják, együttesen felelősek azokért a bűnökért, amelyeket gyermekek milliói ellen követnek el a világban nap mint nap. Felelősek azért, hogy gyermekek milliói éhesek, alultápláltak, hogy munkára kényszerítik őket, hogy a „civilizált nyugati” országokban a szegénységi küszöb alatt élnek, hogy gyermekek milliói esnek áldozatul a szexuális kizsákmányolásnak és hogy a gyermekpornográfia mint iparág virágzik és csak az interneten több mint 3 milliárd euró hasznot termel.

A jelentésben javasolt büntetőjogi intézkedések nem lesznek alkalmasak a gyermekek védelmére, mivel nem foglalkozhatnak és nem is foglalkoznak azzal a fő okkal, amely példátlan mértékben vált ki korrupciót és perverz tetteket: ez a fő ok a haszon és kapitalizmus velejéig rothadt, kihasználásra épülő rendszere. Az olyan intézkedések, mint például a non bis in idem alapelvének eltörlése, a kommunikáció figyelemmel követése vagy a bűnüldöző hatóságok önkényes közbeavatkozása az interneten nem fogják hatékonyan előmozdítani a gyermekek védelmének ügyét. Épp ellenkezőleg: a tapasztalat azt mutatja, hogy azokban az esetekben, ahol ilyen intézkedéseket foganatosítanak – általában úgy, hogy kivételeket határoznak a közfelháborodást és heves ellenérzést kiváltó bűncselekményekre történő hivatkozással –, a cél az, hogy az egyénekig jussanak el és velük jussanak közös nevezőre, hogy később fel lehessen őket használni a személyes jogok és a demokratikus szabadságjogok korlátozására.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. – (SV) A gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos uniós büntetőjogi jogharmonizációról szóló jelentés mellett szavaztam. Támogatom azt, hogy az EU-n belül erős együttműködésnek kell megvalósulnia ahhoz, hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolását és a gyermekpornográfiát visszaszorítsuk, de úgy vélem, hogy a büntetőjognak nemzeti ügynek kell lennie.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (SK) A gyermekek és a fiatalok védelme a szexuális zaklatással szemben valóban korunk egyik jellegzetes problémája.

Mindig is azt támogattam, hogy a szülőké az elsőbbségi jog a gyermeknevelés terén, azonban ebben az esetben az államnak is védenie kell a gyermekeket és a kamaszokat. Ez a védelem nem csupán az internettel kapcsolatos. Vonatkozik a médiában közvetített hirdetésekre is, amelyeknek visszafogottaknak kell lenniük, valamint összhangban kell állniuk az erkölcsi értékekkel, és nem szabad megsérteniük a fiatalok ártatlansághoz való jogát.

A szülőknek speciális szerepük van a gyermekeik szexuális zaklatás elleni védelmében. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26.3 cikke egyértelműen kimondja: „A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.” A szülők által nyújtott nevelés egyértelműen magában foglalja a médiumok felelős használatával kapcsolatos nevelést is. A szülők azonban nem képesek következetesen betöltetni nevelői szerepüket abban az esetben, ha nincs elegendő idejük családjukra és gyermekeikre. Az államnak szabadidőt kell biztosítaniuk a szülők számára. Az internet semmi esetre sem helyettesítheti a szülők és a gyermekek közötti beszélgetést. A számítógépes játék nem helyettesítheti azt, amikor a gyermek a nagyanyjával beszélget. A joystick nem ugyanaz, mint amikor a gyermek egy órán keresztül autót szerelhet a nagyapjával

A természetes család a gyermekek védelmének színtere; a védelmet elsődlegesen a szülők nyújtják. Ezért indítottam Szlovákiában egy, elsősorban szülőknek szóló projektet: „Tudja-e ön, hogy ebben a pillanatban hol van gyermeke?”

  Marian Zlotea (PPE-DE), írásban. – (RO) A civilizált társadalomban mindennél fontosabbnak kell tekintenünk gyermekeink biztonságát. A szexuális kizsákmányolás a gyermek gondoskodáshoz és védelemhez való jogának megsértése. A szexuális kizsákmányolás következtében a gyermekek pszichológiailag – és esetenként fizikialag is – sérülnek, s így csökkennek az esélyeik arra, hogy méltó módon élhessenek.

Szeretném támogatni az előadó, Angelilli asszony jelentését, miszerint a jelenleg (2004 óta) érvényben lévő kerethatározatot korszerűsíteni kell. Örömmel fogadjuk azt a határozatot, miszerint a korszerűsítési folyamatot a gyermekek védelmének fokozása érdekében kell végrehajtani, különös tekintettel az internet és az egyéb új kommunikációs rendszerek jelentette veszélyekre. A tagállamoknak garantálniuk kell, hogy a jogszabályok módosítása lehetővé teszi a bűnös tartalmú weboldalak blokkolását.

Támogatnunk kell a tagállamok együttműködését annak érdekében, hogy az ilyen típusú bűncselekményeket megakadályozzák, és hogy aktívan küzdjenek a gyermekpornográfia ás a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása ellen. Átfogó, globális stratégiára, valamint diplomáciai és adminisztratív együttműködésre van szükség ahhoz, hogy garantálhassuk: a jogszabályok gyermekeink érdekében betartásra kerülnek. A zaklatás áldozatainak védelmet kell biztosítanunk, valamint meg kell szüntetnünk a szexturizmust.