Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. február 3., Kedd - Strasbourg

13. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)

  Elnök − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0006/09).

A következő kérdéseket a Bizottsághoz intézték.

Első rész

33. kérdés, előterjesztette Armando França (H-1067/08)

Tárgy: A védelmet és a biztonságot érintő építkezési beruházásra, árubeszerzésre, és szolgáltatások nyújtására irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárása.

Az európai fegyverpiacok széttöredezettek, ennek következésképpen kedvezőtlen gazdasági hatásoktól szenvednek az 1990-es évek óta. Az elmúlt 20 évben megfeleződtek az európai védelmi kiadások, és csökkent a forgalom, a foglalkoztatás, valamint a kutatással és technológiával csökkent befektetések száma. Azonban még a nagy tagállamok is nehezen viselik az új fegyverrendszerek kifejlesztésével járó költségek pénzügyi terheit. A hidegháború óta a fegyveres erők újjászervezése a hagyományos védelmi felszerelések készletének csökkentéséhez vezetett, de új követelményeket is támasztott a minőség tekintetében.

A Bizottság nem véli úgy, hogy az elsősorban vevő országok, például Portugália, kedvezőtlen helyzetbe kerülnek, mert a legújabb javaslat nem határoz meg egy kompenzációs rendszert, amelyben a tagállamok civil vagy katonai jellegű ipari megtérülést biztosíthatnak maguknak a védelmi felszerelések vásárlása esetén? Hajlandó lehetővé tenni a kompenzációs rendszert?

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Egy hónappal ezelőtt a Parlament elfogadott egy irányelv javaslatot a védelmi és biztonsági felszerelések közbeszerzéséről. Ez azt jelenti, hogy a javaslat sikeresen túljutott az első olvasaton, és a Tanács hamarosan elfogadja.

Az új irányelv jelentős lépés a közös európai védelmi piac megteremtéséhez. Tisztességes és átlátható, az Unió teljes területén alkalmazandó közbeszerzési szabályokat fog bevezetni. Ez növeli a védelmi piacok nyitottságát a tagállamok között, mindenki hasznára. Az európai iparok sokkal nagyobb hazai piacot kapnak, és versenyképesebbek lesznek, fegyveres erőink jobb értéket kapnak a pénzükért, amely elősegíti Európa védelmi képességének fejlesztését, és végül, de nem utolsósorban, az adófizetők javára válnak a hatékonyabb állami kiadások.

Az irányelvvel kapcsolatos vita egyik ellentmondásos kérdése a „jóváírással” kapcsolatos – azaz gazdasági kompenzáció a külföldi beszállítóktól történő védelmi beszerzésekre. Néhány tagállam javasolta, hogy az irányelv tartalmazzon egy kompenzációs rendszert, amely lehetővé teszi, hogy biztosítsanak ilyetén ipari megtérüléseket a védelmi befektetéseikből.

A jóváírások célja a védelmi berendezést külföldről beszerző tagállam iparának támogatása. Mint ilyen, a belső piac torzulásához vezethetnek, és diszkriminációt vonnak maguk után a többi tagállamban található vállalatokkal szemben, a beszállító nemzetisége alapján. Az EK Szerződés tiltja a nemzetiségi alapon való megkülönböztetést, és az irányelvnek mint másodlagos jognak be kell tartania a Szerződést.

A Tanács Jogi Szolgálata 2008. október 28-i véleményében megerősítette, hogy, idézem, „a korlátozó közbeszerzési intézkedések, amelyek célja a hazai ipar elősegítése, nem felelnek meg az EK Szerződés általános alapelveinek”. Következésképp a védelmi közbeszerzés jóváírásai csak akkor engedhetők meg, ha az alapvető biztonsági érdekek védelmét szolgálják, vagy ha a közérdek kiemelten fontos követelményei indokolják. Ezzel ellentétben a gazdasági érdekek nem elegendőek. A tagállamok többsége és a Parlament egyetértett ezzel az értékeléssel.

Tehát nem csupán jogi kötelezettség, hanem politikai konszenzus is volt arra nézve, hogy az irányelvben ne fogadjunk el a nemzeti iparok támogatására szolgáló kompenzációkat. Ennek megfelelően sem a Bizottság a javaslatában, sem a törvényhozó társak, nevezetesen a Tanács és az Európai Parlament nem fogalmazott meg konkrét szabályokat a jóváírásokról a védelmi irányelv szövegében.

A védelmi irányelv azonban alternatívát nyújt a jóváírásokra. Azok a tagállamok, amelyek elsősorban vásárolják a védelmi felszereléseket, általában biztonsági vagy ellátási igényekkel igyekeznek alátámasztani a jóváírásokat, vagy azzal, hogy ki kell nyitni a védelmi piacukat a KKV-k előtt. A védelmi közbeszerzési irányelv kielégíti ezen aggályokat. Egyrészről lehetővé teszi, hogy a szerződő hatóságok konkrét kötelezettségvállalásra kérjék az ajánlattevőket az ellátás biztonságára vonatkozó követelményekkel kapcsolatban. Másrészről, az alvállalkozásokról szóló rendelkezéseket tartalmaz, ami lehetővé teszi azt a követelményt, hogy az ajánlattevők nyissák meg az ellátási láncukat az EU-szintű verseny előtt, és könnyítsék meg a KKV-k bejutását, mivel ez hozzájárul a legitim biztonság és a felvásárló tagállamok gazdasági érdekeinek összehangolásához, és a kompenzációk vagy jóváírások igénybe vételének kiküszöböléséhez.

  Armando França (PSE). – (PT) Hálás vagyok a biztos úrnak a kimerítő válaszért, amit kaptam. Azonban szeretném hangsúlyozni az aggodalmam, amely kapcsolódik a válsághelyzethez, amiben élünk, mint az közismert, és ahhoz, hogy a választások évében vagyunk, ami nagymértékben hozzájárulhat az érdekek enyhüléséhez és a lelkesedés lankadásához e területen.

Mindazonáltal, biztos úr, kötelességem elmondani, hogy nem szabad szem elől vesztenünk a saját szemszögünkből legfontosabb kérdést, és a saját szempontunkból a legfontosabb, hogy megakadályozzuk, hogy a felvásárló országok, mint például többek között Portugália, esetleg hátrányba kerüljenek.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Természetesen felismerem a politikai következményeket, és felismertem a megjegyzést, hogy a választások évében vagyunk. Azonban, ahogy a tisztelt képviselő is tudja, ebben az irányelvben, ami átjutott a rendszeren, ezeket a kérdéseket figyelembe vettük és a tagállamok és az Európai Parlament konszenzusa szerint nem ezt az utat választottuk.

Erősen vitatták a különböző munkacsoportok, de a konszenzus, a hivatalos válaszomban bemutatott okok miatt az volt, hogy ne azt az utat válasszuk, amint a tisztelt képviselő javasolt. A korábban körvonalazott okok miatt nagyon pozitívan fogadnám, amit elértünk ezekkel a kompromisszumokkal, és Európa minden gazdaságának legjobb érdekét szolgálják.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Megragadom a lehetőséget, hogy kihasználjam a kérdés első felét, és felvessem az általános közbeszerzési szerződések kérdését, és a meghívásos tenderek kérdését, ami sokak szerint rossz értéket jelent vagy eredményez a pénzünkért. Talán a Bizottság egyszer – talán nem most – foglalkozhat a kérdéssel, különösen e még szorultabb gazdasági helyzetben, amellyel sok tagállamunknak szembe kell néznie, és ismét megvizsgálja a tenderek és szerződések kérdését, különösen a meghívásos tendereket.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Ahogy McGuinness asszony bizonyára tudja, az Európai Tanács tavaly decemberi ülésén az államfők egyetértettek abban, hogy egy rövidebb határidő alkalmazható az ajánlatok fogadására 2009-ben és 2010-ben. Ez valójában összhangban áll a meglévő irányelvek által nyújtott rugalmassággal, mert a nehéz gazdasági helyzetben, amelyben Európa minden gazdasága találja magát, az államfők úgy gondolták, ez a helyes irány, és a meglévő irányelvek értelmében megengedhető.

Tisztában vagyok a kérdésekkel, amelyeket a képviselő asszony felvetett a meghívásos tenderekkel kapcsolatban, de időszakonként felülvizsgáljuk a közbeszerzési eljárásainkat, és gondoskodni fogok arról, hogy McGuinness asszony megjegyzései bekerüljenek a rendszerbe.

  Elnök − 34. kérdés, előterjesztette David Martin (H-0013/09)

Tárgy: Az EU és Izrael kereskedelmi kapcsolatai

Figyelemmel a jelenlegi Gázai katonai intézkedésekre, az izraeli erő túlzott és aránytalan használatára, és figyelemmel a civil áldozatok ezreire és az ártatlan palesztin állampolgárok meggyilkolására, a Bizottság miként tervezi átgondolni az Izraellel folytatott kereskedelmi kapcsolatokat?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − A Bizottság erősen elítéli a gázai erőszakot. Ez a válság ismét bizonyítja, hogy az izraeli-palesztin konfliktusnak nincs katonai megoldása. Csak a felek teljes elkötelezettsége mellett folytatott tárgyalások hozhatnak tartós megoldást.

A Bizottság üdvözli a gázai hadiállapot közelmúltbéli beszüntetését. Létfontosságú, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1860. számú határozatának teljes végrehajtásával a felek állandóvá tegyék a jelenlegi tűzszünetet. Számos kérdést késedelem nélkül meg kell oldani, különösen foglalkozni kell a gázai határátkelők újra megnyitásával, az Izrael elleni rakétatámadások tartós beszüntetésével, és egy hatékony módszerrel, amely megakadályozza a Gázába tartó fegyvercsempészetet.

Most, hogy látszólag leálltak a harcok, fontos, hogy a lehető leghamarabb újrakezdjék az átfogó békét célzó tárgyalásokat. Az EU segítséget kért a partnereitől a békefolyamat elősegítéséhez. A Bizottság azonnali kiemelt feladata a gázai lakosság humanitárius szenvedésének enyhítése. Az EU és Izrael közötti kereskedelmi kapcsolatok folytatódnak. Az elkülönítés, a szankciók vagy bármilyen más bojkott rossz hatással lenne a konfliktus fenntartható megoldását célzó megbeszélésekre és tárgyalásokra. Továbbá, miközben izraeli érdekeket céloznak, ezek az intézkedések károsak lehetnek a megszállt palesztin területekre, amelyek gazdaságilag Izraeltől függenek, amely az exportjuk fő úticélja és a fő foglalkoztató.

  David Martin (PSE). – Szeretném megköszönni a biztos úr válaszát, és üdvözölném, hogy megismételte, hogy a Bizottság elítéli az izraeli intézkedéseket. De, biztos úr, minden kereskedelmi megállapodásunkban szerepel egy emberi jogi záradék. Sok választómmal együtt én sem értem, miért nem hisszük, hogy az ország, amely elismerte, hogy aránytalan katonai intézkedéseket alkalmazott a civil lakosság ellen – szándékosan vesznek célba iskolákat, szándékosan veszik célba a békés és semleges nemzetközi intézmények épületeit – megszegte az emberi jogi záradékokat. Mikor sértik az emberi jogokat, ha nem ilyen körülmények között?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − El kell mondanom, hogy az izraeli-palesztin konfliktus ezen időszakához kapcsolódóan a teljes politikánk az, hogy a Bizottság most a humanitárius segítségnyújtásra és a gázai emberek megsegítésére koncentrál, és minden más kérdést később vizsgál meg. A kereskedelmi politikánkban nem lesz változás, a további fejlemények a körülményektől függenek.

Természetesen tudom, hogy részletes információkat kaphat az emberi jogok esetleges megsértésével és a konfliktus során elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban indított vizsgálatokról. A Bizottság szorosan nyomon követi ezeket a vizsgálatokat, és ezen vizsgálatok lezárása után határoz, megvizsgálja a fejleményeket, és meghozza a következő határozatait.

  Elnök − Nagyon sokan tettek fel további kiegészítő kérdéseket ehhez a kérdéshez. A Házszabály értelmében csak kettőt fogadhatok el, észben tartom tehát, a politikai egyensúlyt, és, hogy ki mikor kérdezett. Ezért tehát Allister úr és Rack úr kiegészítő kérdéseit fogadom el.

  Jim Allister (NI). – Biztos úr, üdvözlöm a kereskedelmi kapcsolatok folytonosságának bizonyságát, és arra ösztönözném önt, hogy ne tántorítsa el az Izrael-ellenes propaganda-áradat, és kérem a Bizottságot, hogy ne feledje, hogy Izrael a térség nagyon kevés demokráciájának egyike, ezért fontos, hogy ne taszítsuk ki és ne idegenítsük el, mert ez egyáltalán nem segítené a békét. Egy ilyen intézkedés nem is illene a toleranciához, amelyet az EU tanúsított világszerte több igen despotikus rezsimmel szemben.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Üdvözlöm, hogy az Európai Unió humanitárius kötelezettségvállalást tesz, hogy segítsen a Gáza-övezetben szenvedőknek. Üdvözlöm továbbá, hogy elítéltük Izrael valószínűleg aránytalan reakcióját, és helyesen jeleztük, hogy nem ez az út vezet a béke biztosításához, mert, épp ellenkezőleg, ezzel a békét kockáztatják. Azonban szánjuk rá az időt, és magyarázzuk el az Európai Unió nevében, hogy a Gázai-övezetben illegális erőszakos cselekményeket követtek el, amelyeknek közvetlen és végzetes hatása van Izrael lakosságára. Örülnék, ha az Európai Unió e tekintetben kiegyensúlyozott válasszal szolgálna.

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Biztosíthatom, hogy a Bizottság mindig kiegyensúlyozottságra törekszik. Mivel kollégáim, Michel és Ferrero-Waldner biztosok is elítélték az Izraelt ért támadásokat, mindkét oldalt elítélték az erőszakos eszközök és az erőszak alkalmazása miatt. Törekszünk az egyensúlyra, és igyekszünk e nagyon összetett konfliktus minden oldalát figyelembe venni.

  Elnök − 35. kérdés, előterjesztette Boguslaw Sonik (H-0029/09)

Tárgy: Internet biztonsági program

Az Európai Parlament és a Tanács 1351/2008/EK⁽¹⁾ számú 2008. december 16-án kelt határozata létrehozott egy többéves közösségi programot az internetet és más kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére. E határozattal összhangban a Bizottságnak éves munkaprogramokat kell kidolgoznia a „Biztonságosabb Internet” program részeként, amelyek célja az internet és az új kommunikációs technológiák biztonságosabb használatának elősegítése. Mivel mindezen technológiákhoz és adatokhoz való korlátlan hozzáférés veszélyeket rejt magában, külön figyelmet kell fordítani a gyermekekre és a fiatalokra. A program, amely 2009. január 1-jétől 2013. december 31-ig tart, 55 millió eurós költségvetéssel bír.

A Bizottság szolgál-e pontos adatokkal a cselekvési terv részletéről és a „Biztonságosabb Internet” program végrehajtásának költségeiről az elkövetkező években? Ki jogosult a programban való részvételre? Hogyan, és milyen tevékenységekre költik el a „Biztonságosabb Internet” program alapjait?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − A Biztonságosabb Internet program a most útnak indított program elődje, valódi sikernek mondható. A Bizottság meggyőződése, hogy a következő is sikeres lesz.

A Biztonságosabb Internet program egyedülálló pán-európai kezdeményezés, amellyel az EU segít felvenni a harcot az illegális tartalmak és a káros online magatartás ellen, és növeli az online gyermekbiztonsággal kapcsolatos társadalmi tudatosságot Európában. Koordinált módon megkönnyíti a nemzeti intézkedéseket és kezdeményezéseket.

Ahogy a tisztelt képviselő rámutatott, az új, 2009-2013 között öt évig tartó Biztonságosabb Internet program 55 millió eurós költségvetéssel bír, és éves munkaprogramokon keresztül kerül végrehajtásra. A 2009. évi munkaprogram jelenleg a Bizottság szolgálatok közötti konzultációját várja. A Bizottság aztán a programirányító bizottság kedvező véleményét kéri. Ezt követően a dokumentumot feltöltik a komitológiai nyilvántartásba, hogy lehetővé tegye az Európai Parlament számára a 30-napos ellenőrzési jog gyakorlását, ez várhatóan március vége és április eleje között történik meg. A munkaprogram határozza meg a 2009-ben indítandó ajánlattételi felhívás tartalmi feltételeit és indikatív költségvetését.

Az ajánlattételi felhívás nyitva lesz minden, a tagállamokban alapított jogi személy előtt. Nyitva lesz továbbá az EGT-megállapodásban szerződő EFTA-államokban – Norvégiában, Izlandon és Liechtensteinben – alapított jogi személyek előtt. Nyitva áll továbbá más országokban alapított jogi személyek előtt, amennyiben létezik kétoldalú megállapodás.

A 2009. évi munkaprogram az első az öt közül, így építőeleme lesz a program teljes élettartama során végrehajtott intézkedéseknek. A jelenlegi tervezet szerint legfontosabb célja, hogy új intézkedések bevezetésével és az előző, Biztonságosabb Internet Plusz program értelmében bevezetett intézkedések folytatásával érvényesítse a gyermekek jogait, és védelmezze őket, gondoskodjon a figyelemfelhívó intézkedések, segélyhívó vonalak lefedettségéről a tagállamokban, erősítse az európai szintű koordinációt, és gondoskodjon arról, hogy érték szülessen a pénzből, maximalizálja az elérhető pénzügyi erőforrások, nevezetesen évi 11 millió euró hatását.

  Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, melegen üdvözlöm e fontos kezdeményezést. Csak szeretnék egy kérdést feltenni. A program utalt egy elképzelésre, amelyben külön, a program koordinálásával foglalkozó kapcsolattartó pontokat hoznak létre az egyes országokban. A biztos úrnak van erről információja, és mit terveznek pontosan?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Sajnos nincs részletes információm a kapcsolattartó pontokkal kapcsolatban, de általánosságban tudom, hogy ezt a tagállamok döntik el, és nagyban függ a kormány és a kormányzat struktúrájától.

Tudom, hogy a saját hazámban hol lesz ez a kapcsolattartó pont, de jelen pillanatban nincs áttekintésem arról, hogy más országokban hol lesznek a kapcsolattartó pontok.

Természetesen megkaphatja a szükséges információkat, ha érdekli.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Az internetben rejlő veszélyek állandóan változnak, hogy úgy mondjam, az internet a szemünk előtt változott 1.0 verzióról 2.0 verzióra. Lényegében ez azt jelenti, hogy minden sokkal interaktívabb lett. Volt rá példa, hogy fiatalokat webes platformok és ilyen internetes közösségek vették rá az öngyilkosságra.

Most az a kérdés: ön szerint általánosságban ezek a dolgok jók vagy rosszak? A helyzet jobban vagy kevésbé lesz veszélyes? Ha veszélyesebb lesz, milyen tervei vannak a Bizottságnak különös tekintettel az internet e változására?

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) A lényeg, hogy helyesen költsük el az 55 millió eurót. El tudja képzelni, hogy a kis- és középvállalkozások kis összegeket kapjanak egyszerűen azért, hogy jobb programokat hozzanak létre, hogy megteremtsenek egy program értékelést a fiatalok számára, akik így el tudják dönteni, hogy érdekli-e őket a program, és ugyanúgy, ahogy a filmek esetében, közzétegyenek egy korhatárt, amely jelzi, hogy a tartalom kívánatos-e, és konkrét korhatár alkalmazandó? El tudja képzelni, hogy ugyanúgy osztják el a program finanszírozását, mint az Eurostars program esetében?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Az internet veszélyei és az internet fejlődése hatalmas kérdést jelentenek. Mindannyian tudjuk, milyen új dolog az internet a világunkban, és hogy exponenciálisan fejlődött az elmúlt néhány évben. Mint ilyen, a pozitív és a negatív oldala egyaránt új a társadalom és a kormányzati struktúrák számára.

Természetesen a kormányzati struktúráknak, ideértve az európai intézményeket, megfelelően fel kell mérnie minden lehetséges veszélyt, és biztos vagyok benne, hogy ezt meg is teszik. A Biztonságosabb Internet Program az egyik válasz a már feltárt veszélyekre. Egy másik feltárt veszély a számítógépes támadás és a különböző támadási és blokkolási kísérletek az interneten keresztül. A bűnözők is használják az internetet, és a bűnüldöző szervek aktívan dolgoznak azon, hogy miként birkózzanak meg ezekkel a lehetséges veszélyekkel.

Úgy vélem tehát, hogy a kormányok – és az európai intézmények – egyik legfontosabb feladata, hogy megfelelően reagáljanak, és ebben az értelemben a „megfelelően” azt jelenti, hogy nem szabad korlátoznunk azt a rengeteg előnyt, amelyet az internet kínál minden felhasználójának.

Azonban, míg a fejlődéssel járó veszélyek és lehetőségek különböző szempontjai – és az ezekre adott megfelelő válaszok – határozottan a téma szakértőire tartoznak, minden internethasználó érdekében állnak. Biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság és illetékes szolgálatai szorosan nyomon követik a helyzetet.

Ami a programban való részvételt illeti, a Bizottság hozzáállása az, hogy nagyon sokféle jelentkezés érkezhet, például kis- és középvállalkozásoktól, és azoktól a vállalatoktól, amelyek legtöbbször ilyen szolgáltatásokat nyújtanak. Úgy vélem tehát, hogy azoknak a vállalkozásoknak is jó lenne.

Ha jól értettem, hogy fiatalabb generációknak is lehetősége lesz a programban való részvételre, jelenleg erre nem tudok konkrét választ adni, de a Bizottság nagyon nyitott arra, hogy a lehető legtöbb résztvevőt vonja be a programba. Azonban ma nem tudok konkrét válasszal szolgálni a fiatalok részvételének kérdésére.

Második rész

  Elnök − 36. kérdés, előterjesztette Ingeborg Gräßle (H-1043/08)

Tárgy: Richard Boomer különleges tanácsadó és a Heysel-központ

2006. április 1-je óta a belga ingatlanvállalkozó, Richard Boomer Kallas biztos úr különleges tanácsadójaként dolgozott az épületekhez kapcsolódó kérdésekben. Szerződését most meghosszabbították.

Mi vezette a biztos urat ahhoz, hogy meghosszabbítsa a szerződést? A biztos úr mely döntéseit befolyásolta Boomer úr? A szerződés meghosszabbítása óta a Bizottság mely ülésein vett részt Boomer úr?

Most úgy tűnik, hogy egy másik belga ingatlanügynök igyekszik nyomást gyakorolni, hogy a Bizottság helyezze néhány irodáját a brüsszeli Heysel-központba. A Bizottság mond véleményt a központról? Mikor hirdetik ki a Rue de la Loi építészeti pályázat eredményeit?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − A kérdést jól ismerem, és már sokszor foglalkoztam vele. Először is, el kell mondanom, hogy Richard Boomer úr nem ingatlanbefektető, ahogy a kérdésben elhangzott. Minden információ fenn van róla a honlapon. 2006. április 1-je óta a különleges tanácsadóm, és megbízását 2008-ban 2008. április 1-je és 2009. március 31-e közötti időszakra megújítottuk.

Különleges tanácsadóként a következő a megbízatása: tanácsadás az igazgatásért, ellenőrzésért és csalásmegelőzésért felelős alelnöknek az ingatlanpolitikával kapcsolatosan; kapcsolatok javítása a brüsszeli és luxemburgi illetékes hatóságokkal; a Bizottság leendő befektetései hatékonyságának optimalizálása.

El kell mondanom, hogy valóban értékes szakértelemmel látott el bennünket, tudja, mi történik javarészt Brüsszel vagy Belgium ingatlanpiacán, Luxemburgban nem annyira. Értékes tanácsai voltak, és el kell mondanom, hogy az ingatlanpolitika ügyében nagyon egyértelmű az irányítás a Bizottságban. Az ingatlanpolitika meghatározása a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság hatáskörébe esik, az igazgatásért felelős alelnök vezetése alatt. E politikát (Brüsszel esetében) a Brüsszeli Infrastrukturális és Logisztikai Hivatal, és (Luxemburg esetében) a Luxemburgi Infrastrukturális és Logisztikai Hivatal hajtja végre. Különleges tanácsadói minőségében Boomer úr, mint a Bizottság minden különleges tanácsadója, hosszú távú tanácsot ad a megbízásában meghatározott ügyek politikájával és kilátásaival kapcsolatban. Nincs szerepe a döntéshozó folyamatban, sem az alapul szolgáló vezetési eljárásokban, például az ingatlanszerzésben vagy a hosszú távú bérleti szerződés felfüggesztésében.

A harmadik, a meg nem nevezett belga építési vállalkozó kapcsán feltett kérdéssel kapcsolatosan a Bizottságnak nincs tudomása a tisztelt képviselő asszony által sugallt nyomásról.

Az utolsó kérdéssel – a naggyal kapcsolatban – örömmel tájékoztatom a tisztelt képviselő asszonyt, hogy az Európai Bizottság szeptember 5-én, az ingatlanpolitikáról kiadott közleményében nyilvánosan bejelentette, hogy meg kívánja tartani erőteljes szimbolikus jelenlétét az európai térség központjában, miközben ezzel párhuzamosan három további központot hoz létre e területen kívül. E politika lehetővé teszi, hogy gondoskodjunk a legjobb hozzáadott értékről a közpénzek használatából eredően, és lenyomja a magas árakat az európai térségben. E politikával összhangban a Bizottság 2008 júniusában kiadott egy piacot célzó információkérési felhívást, hogy jobban megismerje a meglévő lehetőségeket az európai térségen kívül eső központ létrehozására 2014-től. E felhívás teljes átláthatósággal készült, a Hivatalos Lapban is megjelent. A Bizottság kilenc ajánlatot kapott, és jelenleg a szakmai vizsgálatuk folyik.

A Bizottság biztosítaná a tisztelt képviselőket, hogy a 2009-ben kiválasztandó helyszín minden ajánlat alapos kivizsgálása alapján, egyértelmű folyamatok értelmében, az Európai Bizottság és az adófizetők pénzének legjobb érdekei szerint kerül kiválasztásra. E határozat meghozataláig a Bizottság a megvizsgált ajánlatok egyikéről sem fejezi ki nézeteit.

Arra a kérdésre, hogy mikor kerül kihirdetésre a Rue de la Loi építészeti pályázat eredménye, a Bizottság csak annyit tud mondani, hogy a kérdés nem az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik, hanem a Brüsszel-Főváros Régióhoz kell benyújtani, ahol e várostervezési pályázatot indították. Az Európai Bizottság számára hozzáférhető információ szerint a végeredmény 2009 tavaszán várható.

Elnézést kérek a hosszú válaszért, de a részletek is lényegesek voltak.

  Ingeborg Gräßle (PPE-DE). – (DE) Biztos úr, mindig nagy örömmel hallgatom a mondanivalóját, és vitatok meg kérdéseket önnel. Készítettem egy diagramot, amely a különleges tanácsadójának karrierjét mutatja be. Szeretném megkérdezni, hogy miként biztosítja az érdekellentétek elkerülését. Valaki, aki szerepet játszik az új ajánlatokban, szerepel a diagramban is. Ez a valaki régóta üzleti kapcsolatban áll az ön személyes tanácsadójával. Miként biztosítja tehát, hogy nem lép fel érdekellentét?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Mint mondtam, Boomer úr bizonyára sok embert ismer. Teljesen biztos vagyok abban, hogy nem áll fenn érdekellentét. Semmilyen javaslatot nem tett a jövőbeli politikai határozatainkkal kapcsolatban.

Biztosra veszem, hogy hallani fog arról, ha megszületik e határozat. Kilenc helyszínt javasoltak, de nem tudom, hol vannak ezek a helyszínek. A lapokban olvastam néhány javaslatról. Utána ellenőrizheti, és teljes képet kap arról, hogy miért egyik vagy másik döntés született. Eddig semmi nem egyértelmű, ezért nagyon érdekel az összes ajánlat.

A tanácsadóm minden szögből megvizsgálta a kérdést, és biztonsággal állíthatom, hogy nem áll fenn érdekellentét, és különösen, hogy nincs szerepe az ilyen döntéshozatalban.

  Markus Pieper (PPE-DE). – (DE) Ismét szeretnék valamit kérdezni. Tudjuk, hogy ingatlant keresnek az európai térségen kívül. Azonban úgy vélem, hogy az európai adóból származó pénzeket használják, és az Európai Parlamentnek is részt kellene vennie egy átlátható folyamatban.

Kérdésem a következő. Mint ön is mondta, biztos úr, már kilenc fél mutatott érdeklődést ezen információs felhívásban, az értékelés jelenleg is folyik. Azonban az egyik helyszínen, a Heysel-központban változtatásokat vezettek be a használattal kapcsolatban. Az információ, amit most adott, miként illeszkedik ahhoz, ami nyilvánvalóan már készületben van ebben a központban? Szeretnénk konkrétabb információt, különösen arról, hogy mikor kapunk tájékoztatást a helyzet állásáról és az eljárásról.

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Természetesen tájékoztatást kapnak a teljes eljárásról, és ellenőrizhetik majd. Nagyon egyértelmű és átlátható döntés lesz. Pontosan azért vannak úgynevezett „más helyszínek” az európai negyeden kívül, mert hatékonyabban kívánjuk felhasználni a pénzt.

Ha szolgálatainkat az európai negyedben koncentráljuk, hatalmas lehetőségeket nyújt az ingatlanvállalkozóknak, hogy nagyon magad árakat kérjenek, mint sok esetben tapasztaltuk. Így szükség van más helyszínekre is, különösen a költségek mérséklése érdekében. Ez a fő elgondolás.

Az európai negyeden kívül van már néhány épületünk és központunk. Vannak épületeink Beaulieu-ben, vannak épületeink a Rue de Genève-en, és máshol. Érdekel bennünket a keresés. 70 000 m2-es javaslatokat kértünk, majd megvizsgáljuk az összes lehetőséget.

Említette Heyselt. Olvastam róla a lapokban. Semmit nem tudok Heyselről. Igen, mióta olvastam róla, több belga politikus is megkeresett, és felszólalt a központ mellett és ellen, de soha nem gondoltunk úgy rá mint preferált lehetőségre. Semmi nem dőlt el. Ez egy folyamat.

A belga és brüsszeli politikusoknak nagy érdeke rejlik a központok helyszínében, és a Brüsszeli Régiónak is érdeke, hogy az európai negyeden kívül legyen egy központunk, ezért meghozzuk ezt a döntést. Van egy értékelő bizottságunk, amely jelenleg is vizsgálja a javaslatot, majd az OIB testülete elé kerül, később pedig a Bizottság elé. Átlátható folyamat lesz. Ugyanakkor javaslom, hogy maradjunk ki a belga belső érdekekből és vitákból.

  Elnök − 37 kérdés, előterjesztette Liam Aylward (H-1052/08)

Tárgy: Az euró bankjegy- és érmehamisítás

A Bizottság tud-e információval szolgálni a jelenlegi helyzetről az euró bankjegyek és érmék hamisításával kapcsolatban, valamint egy elemzéssel arról, hogy mit tesz az EU a hamisítás ellen?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Az Európai Közösség számos intézkedést kidolgozott az euró hamisítás elleni védelmére, de a hamisítás elleni küzdelem helyzetével kapcsolatos kérdésére a válasz a következő:

2008-ban az Európai Központi Bank által kibocsátott adatok alapján összesen 666 000 hamis eurós bankjegyet vontak ki a forgalomból – tehát valamivel több mint 600 000 a 20 milliárd eredeti euró bankjegyhez képest ez a szám nem túl nyugtalanító. Az eddigiek alapján az 50 eurós bankjegyet hamisították legtöbbször, de 2008 második felében – első alkalommal – a 20 eurós bankjegy volt a legtöbbet hamisított.

Az euró érméket illetően összesen 100 095 hamis érmét vontak ki a forgalomból, ami 2007-hez képest 7% csökkenést jelent, és messze a két eurós érmét hamisították legtöbbször.

Szorosan nyomon követjük tehát. A szerepek el vannak osztva. Az Európai Központi Bank felelős az euró bankjegyek hamisítása ellen folyó küzdelem koordinálásáért. A Bizottság, különösen az OLAF-szolgálat foglalkozik az érmék hamisításával.

A valódi bűnüldözés tagállami szinten történik, de a koordinációt az Európai Központi Bank végzi. Van egy Műszaki és Tudományos Központunk, ahol az újonnan nyomott hamis érmék elemzése és osztályozása folyik.

Fontos megemlíteni, hogy az Europol jelentős szerepet játszik a pénzhamisítás elleni küzdelemben. Ez tehát a helyzet az euró bankjegyek és érmék hamisításával kapcsolatban.

  Liam Aylward (UEN). – Biztos úr, ön jelezheti a válaszában, hogy a dolgok általános összefüggésében ez egy aprócska probléma, én mindazonáltal elég sok panaszt kapok a kisvállalkozásoktól, hogy ez számukra egyre nehezebb, és egyre több problémába ütköznek.

A pénzhamisítás kérdésének megoldásához úgy vélem, létfontosságú, hogy maximális együttműködés legyen a rendőrség, az Európai Központi Bank, amire már ön is utalt, és az Európai Bizottság között.

Körvonalazná nekem a jelenlegi helyzetet az együttműködés szintjét illetően, és azt, hogy mennyire elégedett az együttműködés szintjével és erejével?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Én közvetlenül az OLAF-ért vagyok felelős, és, mint említettem, az OLAF a hamis érmékkel foglalkozik. Nincs a tagállamok és az európai intézmények rossz együttműködésére utaló jel, ideértve az Europolt is, ahová ellátogattam, és ahol láttam, milyen technológiával szűrik ki a hamis bankjegyeket és érméket.

Úgy vélem tehát, hogy a helyzet többé-kevésbé kielégítő, összehasonlítva több más területtel, ahol az együttműködés nem ilyen jó. De a pénzhamisítás területén a Bizottság szemében nincs arra utaló jel, hogy gondok lennének az Europol és a nemzeti bűnüldözési szervek együttműködésében. Ellenkezőleg, az Europolban vannak specialisták, akik a nemzeti bűnüldözési szervektől érkeztek, és szorosan együttműködnek a pénzhamisítás elleni küzdelemben.

  Manolis Mavrommatis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, az euró a tizedik születésnapját ünnepli e világméretű gazdasági válságidőszakban, szeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy ki kívánja-e kérni az Európai Központi Bank jóváhagyását az egy- és kéteurós bankjegyek kiadásáról, mert leginkább ezt a két érmét hamisítják, legutóbbi esetben a török lírát, amely, mint tudják, megjelenésében hasonló a kéteurós érméhez, ezért folyamatosan hamisítják.

  Gay Mitchell (PPE-DE). – Szeretnék köszönetet mondani a biztos úr válaszaiért, és megkérdezném, hogy vajon ha három pénzhamisító lenne – „A” Németországban, „B” Írországban és „C” Szlovákiában – mindegyik ugyanazt a büntetést kapná-e, ha pénzhamisításon kapják őket.

Hadd fogalmazzam át – ha valaki pénzt hamisít, ösztönzi-e valami arra, hogy egy ország helyett egy másikban űzze a mesterségét, mert ott kisebb a büntetés? Az Egyesült Államokban komoly bűncselekmény a pénzhamisítás. Átvesszük ezt a hozzáállást az Európai Unióban is?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Először, nagyon jól ismerem a török lírát. Ez a kérdés nem az Európai Központi Banknak szól, de egy törökországi látogatásom alkalmával én is foglalkoztam a kérdéssel a török kormány tagjaival, és megígérték, hogy fokozatosan kivezetik ezt az érmét, és megváltoztatják, hogy ne hasonlítson annyira az európai érmékhez. Ezt tehát legalább megígérték. Ez már néhány évvel ezelőtt történt, és többé nem került fel, tehát valószínűleg beindult a folyamat.

Az együttműködést illetően 2009 elején az olasz hatóságokkal együtt volt egy nagy művelet a pénzhamisítók ellen, az együttműködés tehát működik.

Az ítéletekkel kapcsolatban, természetesen ez a nemzeti bíróságok ügye, és a kérdés inkább szól kollégámnak, Barrot úrnak, de nem hallottam még arról, hogy az Európai Unió ezen büntetések harmonizációját kezdeményezné. Azonban tudom, hogy az országban, amit a legjobban ismerek, és számos más országban is, hogy a pénzhamisítás mindenhol súlyos bűncselekménynek számít.

Természetesen, mint mondtam, nagyon sok együttműködés van a bűnüldöző szervek között az ilyen tevékenységeket űző emberek elleni küzdelemben, de, ha jól tudom, nincs kezdeményezés ezen jogszabályok európai-szintű harmonizációjára.

  Elnök − 38 kérdés, előterjesztette Gay Mitchell (H-1071/08)

Tárgy: Az EU költségvetési kiadásainak hatékonysága

A 2009. évi EU-költségvetés hatályba kerülésével a Bizottság miként fogja továbbra is biztosítani, hogy az Európai Uniós adófizetők pénzét maximális hatékonysággal használják, és a felesleges kiadásokat a lehető legjobban csökkentik?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Természetesen legalább egy órán át beszélhetnék ezekről a kérdésekről. E területen a tevékenységeinket tükrözi a jelenlegi mentesítő folyamat és a Bizottság sok közleménye, és sok mentesítő állásfoglalás, és a költségvetési ellenőrző bizottságban elhangzott beszédek. Először tehát biztosíthatom önt, hogy nagyon komolyan foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, és a helyzet javulóban van.

A rendszer a következő. A költségvetési hatóság, azaz a Parlament felhatalmazza a Bizottságot, hogy felhasználja a pénzt, és mely pénzeket lehet közösségi politikák végrehajtására fordítani. Van egy különleges kiadási program, amely saját jogalappal rendelkezik. A Parlament is megtervezi a jogalapot, a szabályokat tehát a költségvetéshez kapcsolódó költségvetési hatóság határozza meg.

Következik a végrehajtás, ahol több réteget különböztetünk meg. Ezek egyike természetesen a Bizottság, a költségvetés végrehajtásáért felelős fő szereplő. A pénzügyi irányítás fejlesztésére irányuló tevékenységeinket az éves tevékenységi jelentéseink tükrözik, és ezek a Számvevőszék értékelése szerint egyre jobbak lesznek, és egyre pontosabban tükrözik a helyzetet.

Ez az egyik belső rész. A másik az ellenőrzési és könyvvizsgálási rendszerek, amelyeket az utóbbi években szintén megerősítettünk, például a kutatásfejlesztési belső politikákban, ahol megnöveltük az ellenőrző és könyvviteli dolgozók számát. Fontos még ebben a részben, hogy közös a vezetés. Sok múlik a tagállamok hozzájárulásán és erőkifejtésein is, hogy csökkentsék a hibáikat és kerüljék a pénz helytelen felhasználását. Ezen a területen is fejlődés mutatkozik. Új eszköz került bevezetésre – az úgynevezett kifizető ügynökségek jelentéseinek éves összefoglalója. Ezeket gondosan elemezték, elsőként tavaly, és idén újra ezt teszik.

A helyzet tehát javul. A Számvevőszék jelentése, amely sokat változott a megbízatásunk alatt, most számszerűsíti a változásokat. A változások ezen számszerűsítése is azt mutatja, hogy fejlődés volt tapasztalható. Az európai pénzeket tehát elég mereven kezelik – néhány területen akár túl mereven is. Megmutathatjuk, mit tettünk. De azt is egyértelműen kijelenthetjük, hogy ez még messze nem tökéletes. Ennek a hatalmas gépezetnek simán kell működnie. A Számvevőszék becslései szerint a legtöbb területen az összes tranzakció 98%-a hiba nélkül zajlik. A strukturális alapok esetében ez közel 90%, tehát a tranzakciók többsége nem tartalmaz hibákat, és minden hibát kijavítanak. A strukturális alapokhoz kapcsolódó korrekciós határozatok száma rengeteget nőtt ebben az időszakban. Természetesen sok számadattal szolgálhatok, ha igényli. Ezek jelzés értékűek, de természetesen egyértelmű, hogy nem fedik le arra az egyszerű kérdésre adott teljes választ, hogy „miként kezelik az európai költségvetést?”

  Gay Mitchell (PPE-DE). – A biztos úr tudja, hogy a Számvevőszék szerint a 140 millió eurós költségvetésben foglalt hét politikai területből kettő kivételével mindegyikben elfogadhatatlan kiadási hibák voltak? És, igen, voltak fejlődések: a könyvvizsgálók becslése szerint a Kohéziós Alap legalább 12%-át nem kellett volna kifizetni az elmúlt esztendőben, ez idén 11 százalékra csökkent. De a 11 százalék 462 millió eurónak felel meg. A biztos úr szerint ez elfogadható?

Más politikai területeken – a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a külső segítségnyújtás, a fejlődés és bővítés, a kutatás, az energia és a közlekedés, az oktatás és az állampolgárság területén – a hibaszázalék (a hiba a saját szavam) 2% és 5% között volt, és a könyvvizsgálók megállapították, hogy (az ő szóhasználatukkal) „aránytalanul” nagy a hibaszázalék a vidékfejlesztés esetében, amely jelenleg a mezőgazdasági kiadások 20%-át jelenti, és ez az arány egyre nő.

Ez egy kupleráj, biztos úr! Várhatjuk, hogy ez javulni fog?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Természetesen muszáj javulnia, de azt is meg kell értenie, hogy hibákról beszélünk. Például, a tavalyi év 12%-a a Számvevőszék által, abszolút korrekt módon vett mintákon alapul. Ezek a minták 36 millió euróra rúgnak. Minden mintát kijavítottak, behajtottak, és biztosították a szükséges dokumentumokat. A 2006. évi 12% kérdése tehát megoldódott.

A hibák nem felesleges kiadások: a hibák hibák, amiket kijavítanak. Minden számadat hozzáférhető, a költségvetési ellenőrző bizottságnál, arra vonatkozóan, hogy mit tettünk a rosszul kifizetett összegek behajtásáért.

Például, idén a Regionális fejlesztési Alap úgy határozott, hogy közel 2,3 milliárd eurót hajtanak be a tagállamoktól – amennyiben nem lesznek újabb korrekciók, de ebben a folyamatban tavaly sokkal keményebbek voltunk mint korábban, mégis, meg kell értenie, hogy hibákról beszélünk.

Eközben a Számvevőszék benyújtotta ezt a mentesítést, ezt a jelentést. E jelentés alapján összesen két esetet terjesztettek fel az OLAF elé kivizsgálásra – az egyik esetet lezártuk, a másikban jelenleg is folyik a vizsgálat. Ezek lehetséges csalás esetei. El kell mondanom, hogy a helyzet nem olyan rossz, bár természetesen biztosítanunk kell, hogy a pénz mindenhol megfelelően kerüljön felhasználásra.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – Biztos úr, a pénzügyi válság eredményeképp, a szolidaritás jeleként a miniszterek, a parlamenti képviselők, és az európai parlamenti képviselők és más hivatalnokok fizetését 10, 15 vagy 20%-kal csökkentették néhány EU-s országban.

Ön támogatja ezt az elgondolást? Tudom, hogy nehéz végrehajtani, de legalább elméletben végrehajtana egy ilyen elgondolást az Európai Bíróságban?

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Mivel az energiahatékonyság az EU gazdasági fellendülésének és az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik kiemelt területe, úgy érzem, szükség van egy európai energiahatékonysági és megújuló energiákkal foglalkozó alap létrehozására, hogy állami és magánfinanszírozásban konkrét projekteket hajtson végre szerte az Európai Unióban. Ez hatékonysági példát állítana az európai közfinanszírozás felhasználására. Szeretném megkérdezni a Bizottságot, mi erről a véleménye.

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Nem ismerem a Parlament álláspontját a fizetésekkel kapcsolatban. Ehhez a személyzeti szabályzat megnyitása szükséges, ami nagyon bonyolult kérdés. A Bizottság már kezdetben elhatározta, hogy nem nyitja meg a személyzeti szabályzatot, hanem gördülékenyen működteti ezt a gépezetet. Eddig senki nem javasolta, hogy nyissuk meg a személyzeti szabályzatot, szem előtt tartva a megnyitás körülményességét.

Természetesen ha ilyen javaslattal élünk, tárgyalnunk kell a társadalmi partnereinkkel, a szakszervezetekkel. Tárgyalhatunk velük erről, vagy határozottan feltehetjük nekik ezeket a kérdéseket, de nagyon kicsi az esély, hogy a Parlament és a Bizottság ciklusának lejárta előtt megnyissuk a személyzeti szabályzatot.

Ami az alapokat illeti, nem értem a kérdést. Azt javasolta, hogy minden alapot olvasszunk össze? Megismételné a kérdést?

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - Javaslom egy energiahatékonyságnak szentelt európai alap létrehozását, de azokra a projektekre, amelyeket az Európai Unión belül hajtanak végre. Úgy vélem, hasznos lenne az Európai Unió fenntartható gazdasági fejlődése szempontjából.

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Ez egy hatalmas kérdés. Annyit tehetek, hogy átadom a kollégáimnak.

Mi, a Parlamenttel együtt azt kérdezzük a tagállamoktól, hogy lehetséges-e, hogy ezt a pénzt – ezt az 5 milliárd eurót – kizárólag energiahatékonysági célokra fordítsák. Eddig igen heves vita folyt erről a Tanácsban.

Vannak lehetőségek az energiahatékonyság támogatására a Kohéziós Alapokon keresztül. De egy új alap létrehozása valószínűleg hosszan tartó vitát eredményezne. Nem tudom, mennyire jó ez az ötlet, mert az energia még mindig nem esik a Közösség hatáskörébe – szigorúan nemzeti ügy.

Látva, hogy mi történik az 5 milliárd euróval, nem vagyok túl lelkes a tagállamokkal folytatott együttműködéssel kapcsolatban a különböző finanszírozási eszközök létrehozását illetően. Az ötletet természetesen csak támogatni tudom.

  Elnök − 39 kérdés, előterjesztette Manuel Medina Ortega (H-1036/08)

Tárgy: Megállapodás az Andoki Közösség országaival

Figyelemmel az Andoki Közösség előtt jelenleg álló intézményi problémákra, a Bizottság hisz-e abban, hogy még mindig lehetséges egy együttes megállapodás az Andoki Közösségekkel, vagy úgy véli, hogy működőképesebb lenne az egy vagy több CAN-taggal kötött egyéni megállapodás?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Köszönöm a lehetőséget, hogy ezzel az igen érdekes kérdéssel, az Andoki Közösséggel kapcsolatos külpolitikánkkal foglalkozhatok.

Az Andoki Közösséggel a régióról régióra folytatott tárgyalások tavaly nyáron zsákutcába értek, annak köszönhetően, hogy az Andoki Közösség nem tudott megegyezni a közös tárgyalási pozícióról bizonyos kereskedelemmel kapcsolatos területeken. Ezek a különbségek egy bizonyos mértékig tükrözik a régió különböző országainak hozzáállását a gazdasági és kereskedelmi politikák terén.

Az Andoki Közösség egyes országainak erőkifejtése ellenére, hogy túljussanak ezen a holtponton, a Bizottság csak azt tudta megjegyezni, hogy nincs többé konszenzus a tárgyalások folytatásáról. Ilyen körülmények között, és anélkül, hogy feladnánk a középtávú célkitűzést, hogy társulás jöjjön létre az Andoki Közösség és az Európai Unió között, a Bizottság egy új, két szálon futó tárgyalási formátumot javasolt a Tanácsnak, amit a Tanács január 19-én jóváhagyott.

Először, és az Európai Unió és az Andoki Közösség kapcsolatának megőrzése és erősítése céljából a Bizttság javasolja a 2003. évi politikai párbeszéd és együttműködési megállapodás feljavítását és aktualizálását.

Másodszor, a Bizottság javasolja, hogy a többpárti kereskedelmi megállapodás az Andoki Közösség keretén kívül kerüljön tárgyalásra azokkal az országokkal, amelyek készen állnak és képesek nagyra törő, átfogó és WTO-kompatibilis kereskedelmi tárgyalások mellett kötelezettséget vállalni. Természetesen mindenki hivatalos.

Figyelemmel az Andoki Közösség országainak eltérő véleményére a társulási megállapodások kereskedelmi részéről, a Bizottság úgy véli, hogy a javasolt megközelítés a legjobb, amely lehetővé teszi a pragmatikus és konstruktív jellegű előrelépést, miközben továbbra is támogatja az Andoki Közösséget és az andoki integrációt.

  Manuel Medina Ortega (PSE). - (ES) elnök úr, egyetértek azzal a megjegyzésével, miszerint ez a legmegfelelőbb út a folytatásra. Az elmúlt néhány napot a Bolíviai Köztársaságban töltöttem, és napi szinten követtem az eseményeket.

A konkrét kérdés, amelyet szeretnék önnek feltenni, a következő: kinn tartózkodásom alatt felmerült a kifogás, hogy ezek a megállapodások a Cartagenai Megállapodás ellen szólhatnak – ez a megállapodás az Andoki Közösség alapja – és hogy azt a megállapodás nem módosítható.

Jelenleg a Bizottság meg tudja-e mondani, hogy a megállapodásokat meg lehet-e kötni anélkül, hogy módosítani kellene az Andoki Közösség alapvető szövegét?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Úgy vélem, ez a konkrét kérdés igen nehéz ügy. Abból, amit a feljegyzésben olvastam, hogy az Andoki Közösség megállapodása alapján lehetséges a folytatás, de örömmel szolgálnék további információval a szolgálataink útján.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Az Európai Parlament új szintre emelte a Latin-Amerikával folytatott kapcsolatát, mert az Európai Parlament immár kölcsönös kapcsolatban áll szinte minden latin-amerikai parlamenttel, ideértve az Andok Parlamentet, az EuroLaton keresztül. Valóban ez a kétoldalisághoz való megerősített, gyakorlatias visszatérés a helyes út, vagy próbáljunk intenzív párbeszédet teremteni Latin-Amerika egészével, és a különmegállapodásokkal összefüggésben csak a különleges követelményeket tartsuk szem előtt?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Igen, határozottan mondhatom, hogy ez a Bizottság álláspontja. Mindig előnyben részesítettük a többoldalú szervezetek megállapodásait, és mindig látjuk a kétoldalú megállapodások veszélyeit, ami könnyen zavarodottsághoz vezethet.

Nagy örömömre szolgál, hogy Barbadosra kellett mennem az Európai Unió és a Karib-régió 14 országa közötti szabadkereskedelmi megállapodás aláírására. Ez valóban nagy eredmény volt. Elképesztően ösztönözte és felvirágoztatta az ezen országok közötti kereskedelmet, és nagyon pozitív lépésként fogadták. Tehát természetesen ezt a többoldali megközelítést próbáljuk alkalmazni.

  elnök − 40. kérdés, előterjesztette Avril Doyle (H-1045/08)

Tárgy: Az Iráni Mudzsahedinek Népi Szervezetének törlése az Európai Unió terrorista szervezeteket tartalmazó listájáról

2008. december 4-én az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a Tanács 2008. július 15-én kelt határozatát az Iráni Mudzsahedinek Népi Szervezetének (PMOI) az Európai Unió terrorista szervezeteket tartalmazó listáján való megtartásáról.

Az ítélet hangsúlyozta, hogy a Tanács, aki nem tudta bizonyítani, hogy a PMOI terrorista tevékenységekben vesz részt, megsértette a PMOI védelemhez és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát. Az ítélet hozzátette, hogy a francia kormány által benyújtott dokumentumok nem alapultak „komoly és hihető bizonyítékokon”, és a gyaníthatóan PMOI-tagsággal rendelkező magánszemélyekről szóltak, mintsem magáról a PMOI-ról.

Ez az ítélet a brit Legfelsőbb Bíróság és Fellebbviteli Bíróság, valamint az Elsőfokú Bíróság hat, a PMOI számára kedvező határozata közül az utolsó, ezek mindegyike hangsúlyozza, hogy a PMOI nem vesz részt terrorista tevékenységekben, és nem tervezi terrorista tevékenységekben való részvételét.

Mi a Bizottság álláspontja, akinek a jogállamiságot kellene őriznie e tekintetben?

Milyen szerepe van a Bizottságnak a törvényes bíróhoz való jog biztosításában bármely szervezet számára, amely ilyen helyzetben találja magát?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Ahogy mindannyian tudják, az Európai Unió elítéli a terrorizmus valamennyi formáját, és szilárdan hisz abban, hogy a terrorizmus elleni harc csak akkor hatékony és a hiteles, ha tiszteletben tartja az emberi jogokat.

A terroristák elleni szankciók alkalmazására a közös kül- és biztonságpolitika keretében kerül sor, és a Bizottság a tagállamok által a Tanácsban egyhangúlag meghozott döntések alapján jár el. A Bizottság tehát figyelembe vette, hogy az Elsőfokú Bíróság a 2008. december 4-i döntésében hatályon kívül helyezte 2008. július 15-i tanácsi határozatot, amely az Iráni Népi Mudzsaheddint (PMOI) terrorista szervezetnek nyilvánította.

A Bíróság indoklása szerint nem tartották tiszteletben a PMOI védelemhez és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát. Így különösen a döntés meghozatala előtt nem közölték a listára való felvétel okait. A szervezetnek tehát nem volt lehetősége ismertetni az álláspontját a döntés előtt. A Tanács a döntés alkalmazásával 2009. január 26-án elfogadott egy új listát azon személyekről és szervezetekről, amelyekre a terrorista szervezeteket érintő korlátozó intézkedések vonatkoznak, és az Iráni Népi Mudzsaheddin nem szerepelt ezen a listán.

Ebben a tekintetben fontos megjegyezni, hogy az Európai Bíróság egy 2008. október 23-án kelt függelékben megerősítette, hogy a terrorista szervezetek felsorolásának jelenlegi eljárása, amelyet a Tanács a nem az ENSZ-szankciók alapján alkalmazott szankciók esetében használ, tiszteletben tartja az érintett személyek és szervezetek emberi jogait. Ebbe beletartozik, hogy az eljárás során mindkét felet meghallgassák, a listára kerülés indokait előre közöljék, és a kérdéses személy vagy szervezet kifejthesse az álláspontját.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak. Valóban, 2008. december 17-én, a kérdés feltevésének időpontjában még nem tudhattam a külügyminiszterek december 26-i találkozóján született jó hírekről.

Szeretném hangsúlyozni, hogy elítélem a terrorizmus minden formáját. Ugyanakkor meg kell kérdeznem, elfogadható-e, hogy bármely Miniszterek Tanácsa következetesen megtagadja a jogállamiság fenntartását és figyelmen kívül hagyja az Elsőfokú Bíróság döntéseit.

Végül, kapott-e a Bizottság bármilyen – hivatalos vagy egyéb – választ a jelenlegi iráni vezetéstől az európai külügyminiszterek 2009. január 26-i döntése óta?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Amint említettem, ez egy tanácsi határozat volt, és a Bíróság rámutatott a döntés hiányosságaira. Feltételezem, hogy a Tanács és az egyéb európai intézmények tiszteletben tartják majd a Bíróság döntését.

A Bíróság megállapította, hogy a döntés nem felelt meg az anyagi és eljárásjogi követelményeknek, és a Tanács e döntésnek megfelelően járt el. Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (GAERC) megvitatta a kérdést, és a Tanács úgy határozott, leveszi a szervezetet a 2009. január 26-án elfogadott új terroristalistáról.

Én azonban nem értesültem arról, hogy bármilyen választ kaptunk volna az iráni kormánytól. Éppen ellenkezőleg, a munkatársaim szerint az iráni kormány semmilyen formában nem reagált a kérdésre.

Úgy gondolom, ezen eljárások segítenek majd a szervezetek és személyek terrorista szervezetté nyilvánításával kapcsolatos részletkérdésekben, és megadják a lehetőséget az ellenérvek felsorakoztatására. Ez számomra jó lépésnek tűnik.

  Andreas Mölzer (NI). - (DE) A terrorlistát nyilvánvalóan olyan információk alapján állították össze, amelyek nem mindig megbízhatók. Azt követően, hogy az Iráni Népi Mudzsaheddin (PMOI) lekerült a terrorlistáról, tervezik az EU terrorlistájának átfogó felülvizsgálatát és frissítését?

  Siim Kallas, a Bizottság tagja. − A listát természetesen folyamatosan felülvizsgáljuk. Ha valamely tagállam más megközelítést javasol, például egy szervezet eltávolítását a listáról vagy hozzáadását a listához, ez feltétlenül okot ad a lista felülvizsgálatára. Ez tehát dinamikus folyamat, a lista nincs kőbe vésve. Bármely új megközelítést indokolni kell, de ha új körülmények merülnek fel, a lista módosítható.

  Elnök − 41. számú kérdés Seán Ó Neachtain részéről (H-1049/08)

Tárgy: Az EU és Izland közötti kapcsolatok jövője

Izland az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagja, az EU és Izland közötti gazdasági kapcsolatok túlnyomó része az Európai Gazdasági Térség keretében zajlik, Izland a Schengeni Megállapodás társult tagja, és még számos egyéb kereskedelmi, gazdasági és társadalmi szál fűzi az EU-hoz. A pénzügyi válság hatására felmerült az ötlet, hogy Izland csatlakozna az euróövezethez, mialatt kívül marad az Európai Unión. Milyen hatással lenne egy ilyen lépés az EU–Izland közötti kapcsolatokra, különös tekintettel a környezeti és tengerészeti/halászati együttműködésre, és rendelkezik-e az Európai Bizottság ilyen fejleményekre vonatkozó rendelkezésekkel? Elképzelhető, hogy egy ilyen lépést, amennyiben megvalósul, más nem uniós államokkal való hasonló megállapodások követnének?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Ez a téma valóban olyan intenzív párbeszédet indított el, amelyet egy éve még el sem tudtunk volna képzelni. Nem tudtuk volna elképzelni az EU és Izland közötti kapcsolatok lehetséges radikális módosításáról való tárgyalást. A kérdés az, milyen hatással járna az uniós–izlandi kapcsolatokra, ha Izland az EU-hoz való csatlakozás nélkül vezetné be az eurót.

Először is szeretném hangsúlyozni, hogy jelenleg is, mialatt beszélünk, élénk vita folyik Izlandon az ország EU-hoz fűződő kapcsolatairól, beleértve az európai uniós tagságot is. A Bizottság gondosan figyelemmel kíséri ezt az eszmecserét.

Azt a kérdést, hogy Izland folyamodjék-e európai uniós tagságért, egyedül az izlandi állampolgárok dönthetik el, és amennyiben Izland benyújtja a csatlakozási kérelmét, a Bizottság és a tagállamok a Szerződésben meghatározott eljárások szerint járnak majd el. Biztosíthatok mindenkit, hogy a csatlakozási kérelmet a lehető legcélszerűbben kezeljük majd.

Ami azt a konkrét kérdést illeti, hogy Izland bevezetheti-e az eurót az EU-hoz való csatlakozás nélkül, természetesen Izland hozhat ilyen egyoldalú döntést, azonban egyértelműen le kell szögeznünk, hogy a Bizottság szilárd meggyőződése, valamint az Európai Központi Bank álláspontja szerint az egyoldalú „eurósítás” nemkívánatos politikai választás Izland számára. Ez a lépés nem hatna előnyösen az EU és Izland közötti kapcsolatokra.

Izland az európai uniós tagságra pályázó ország, ezért az euróövezettel való hosszú távú monetáris integrációt az uniós tagság keretein belül kell szorgalmaznia. Ez azt jelenti, hogy Izlandnak csupán az EU-hoz való csatlakozás és a Szerződésben meghatározott követelmények teljesítése után kellene bevezetnie az eurót.

  Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Biztos úr, az Izlandnak az Európai Unióhoz való csatlakozásra irányuló kérelméről szóló megjegyzéseivel kapcsolatban: amennyiben ilyen kérelem érkezik, a jelenlegi gazdasági helyzet sürgősségére tekintettel alkalmazna az Európai Unió bármilyen gyorsított rendszert vagy gyorsított eljárást a kérelem végrehajtásakor? Hogyan tudna az Unió gyorsan választ adni egy ilyen kérelemre, ha ezt kellene tennie?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Nem hiszem, hogy Izland külön elbánásban részesülhet. A múltban tárgyalásokat folytattunk azon országokkal, amelyek immár az Európai Unió tagállamai, és most is tárgyalásokat folytatunk azon országokkal, amelyek csatlakozni kívánnak az Európai Unióhoz: a bánásmód azonos, mindenkivel szemben teljesen azonosnak kell lennie. A tárgyalások ugyanúgy zajlanak majd, mint a többi tagjelölt ország esetében. Nem látok lehetőséget arra, hogy ezek a tárgyalások gyorsított eljárásban folyjanak.

Az, hogy Izland az unió tagságra jól felkészült ország-e, már más kérdés. Nem tudom, mennyiben fogadott el az Európai Unió jogszabályaihoz hasonló jogszabályokat, hiszen ez is egy fontos terület.

Akárhogy is, biztos vagyok abban, hogy a tagállamok is egyetértenek azzal, hogy minden lehetséges jelentkező esetében tisztességesen és pontosan ugyanolyan bánásmód alkalmazásával kell eljárni. Ez az én véleményem. A Bizottságban soha nem merült fel a külön elbánás vagy a gyorsított eljárás lehetősége.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Ha Izland csatlakozik az EU-hoz vagy az euróövezethez, hogyan kívánja a Bizottság megakadályozni, hogy a roskadozó izlandi gazdaság és pénzügyi rendszer aláássa az euró stabilitását vagy akár alapjaiban rengesse meg az eurót?

  Avril Doyle (PPE-DE). – A Halászati Bizottság alelnökeként megkérhetném a biztos urat, hogy térjen ki a válaszában arra is, hogyan hatna az uniós tagság az Izland–EU Halászati együttműködési megállapodásra?

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Mindkét kérdés meglehetősen konkrét. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy az alapvető álláspont szerint e tárgyalásoknak ugyanúgy kell zajlaniuk, mint ahogyan a többi tagállam esetében zajlottak.

Azonban természetesen Izland lakossága nem éri el a 300 000 főt, azaz kis országról van szó, amely nem jelentene nagy terhet az európai gazdaság számára. Azt gondolom, alapjában véve éppen hozzátenne, ez tehát egy olyan gazdaság, amely képes úrrá lenni a jelenlegi nehézségein.

Véleményem szerint a tagállamok közelről figyelik majd az országot, és arra fogják kérni, hogy először a saját háza táján tegyen rendet. Ez az első követelmény, aztán majd foglalkozhatunk azzal a kérdéssel, hogyan járulhat hozzá Izland az Európai Unió gazdaságához.

A halászati megállapodással kapcsolatos kérdés szintén igen konkrét. Azonban úgy rémlik, hogy ez a probléma többször felvetődött a korábbi bővítési tárgyalások során.

Úgy gondolom, a halászat kérdése lesz az egyik legbonyolultabb téma az Izlanddal folytatott tárgyalások folyamán, hiszen jelentős előjogokkal rendelkezik, amelyet egyes tagállamok bizonyosan megtámadnak majd. Azt hiszem, ez lesz a jövőbeli tárgyalások egyik kulcsfontosságú pontja.

Nem tudom, hogy a jelenlegi megállapodás milyen mértékben alkalmazható vagy alkalmas az Izland és a többi uniós tagállam jövőbeli viszonyainak rendezésére. A Halászati Bizottság tagjaként tudja, hogy ez volt az egyik legvitatottabb téma a tárgyalások alatt Norvégia és néhány tagállam között. Véleményem szerint azonban – legalábbis ma még – senki nem tudja pontosan megmondani, milyen ígéreteket teszünk és kötelezettségeket vállalunk majd ezen a téren.

  Elnök − Köszönöm, biztos úr, és köszönöm, hogy számos kérdésben segítségünkre volt ma este.

50. számú kérdés Marian Harkin részéről (H-1073/08)

Tárgy: Demográfiai jelentés

Az Európai Bizottság 2008 novemberében közzétette a Demográfiai jelentését, amely felvázolja, milyen kihívásokkal kell majd Európának szembenéznie a következő évtizedekben a népesség elöregedése következtében. A jelentés felismeri, hogy ezek a problémák különböző szakpolitikai megoldásokat igényelnek, beleértve a generációk közötti szolidaritás erősítését a hosszú távú gondozás, a hivatásos gondozók munkájának fokozottabb elismerése és legfőképpen a családon belüli gondozás intenzívebb támogatása formájában.

A Bizottság 2008 decemberében hozta nyilvánosságra a Szerkezetátalakítás Európában című jelentését, amely szintén ilyen demográfiai változásokat vázolt fel, és kiemelte, hogy Európa növekedési üteme éppen egy olyan időben eshet vissza, amikor jelentős kiegészítő forrásokra lesz szükség az egyre több idős ember igényeinek kielégítéséhez, akik számára megfelelő nyugdíjat, egészségügyi ellátást és hosszú távú gondoskodást kell biztosítani.

Mivel a családon belüli gondoskodás a szociális és egészségügyi ellátórendszer elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen eleme és a jövőben is az marad, elárulná a Bizottság, milyen intézkedéseket tett kifejezetten az ilyen problémákra adott szakpolitikai válaszlépések kialakítása érdekében, különös tekintettel a családi gondozóknak nyújtott fokozottabb támogatásra?

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Bizottság a 2008 júliusában elfogadott megújított szociális menetrendben vállalkozott az elöregedő népesség igényeinek kielégítésére. Az elöregedő európai társadalom problémájának kezelése különböző stratégiai intézkedéseket kíván meg, kezdve az egészségügyi és nyugdíjrendszereket érintő, az elöregedő népesség igényeinek kielégítése érdekében szükséges reformok felmérésétől azon állami források fenntarthatóságának figyelembe vételéig, amely források célja az olyan módszerek kidolgozása, amelyek révén az információs technológia javíthatja az idős emberek egészségügyi és megélhetési körülményeit.

A Bizottság most fejezi be a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló 2009. évi együttes jelentés tervezetét, amely egyértelműen kiemeli, hogy biztosítani kell a jövedelmek hosszú távú megfelelő szintjét és fenntarthatóságát, hatékonyabbá kell tenni az egészségügyi ellátást és csökkenteni kell az egészségügyben mutatkozó egyenlőtlenségeket. A jelentés foglalkozik továbbá a tagállamok előtt álló nyugdíj-, egészségügyi és hosszú távú gondozással kapcsolatos problémákkal is. E kihívásokat az egyes országokra vonatkozó csatolt felmérések részletezik.

A családtagokat nem hivatalosan gondozó emberek támogatásával kapcsolatos szakpolitikákat érintő döntéshozatal tagállami hatáskörben van. A Bizottság azonban szorgalmazhatja a változást és támogathatja a tagállamok erőfeszítéseit. A szociális védelem és a társadalmi befogadás terén megvalósuló nyitott koordináció módszerének keretében a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy alkossanak a családtagokat támogató szakpolitikákat.

A 2008. évi együttes jelentésben a Bizottság és a tagállamok hangsúlyozták a nem hivatalos gondozókat érintő politikák fontosságát, beleértve az olyan területekre vonatkozó intézkedéseket, mint a képzési és tanácsadási lehetőségek, pihenés, gondozási célú szabadság és a nem hivatalos gondozók társadalombiztosítása. A Bizottság ezen túlmenően a témát érintő tanulmányok és konferenciák formájában járul hozzá a nemzeti szintű politikák kialakításához.

  Marian Harkin (ALDE). – Köszönöm a válaszát, biztos úr. Említette az elöregedő népesség igényeit. A gondozás kétségkívül ezek közé tartozik. Szót ejtett a nyugdíjrendszerek reformjáról is, amit örömmel hallottam, hiszen a munkát a gyermekek vagy idősebb emberek gondozása érdekében feladó emberek gyakran nem fizetnek megfelelő társadalombiztosítási járulékot, és ezért sok esetben éppen a gondozók nem részesülnek majd megfelelő nyugdíjban.

Azt állította, hogy a családi gondozók a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és ezzel egyet is értek. A nekem adott válaszában azt is megemlítette, hogy az Európai Szociális Alapot lehetne felhasználni képzési célokra. Szeretném megkérni, hogy fejtse ki részletesebben ezt a gondolatot.

Végezetül a gondozók munkát végeznek, a munkájukért azonban nem jár fizetés. Kíváncsi lennék, mi az álláspontja a gondozókról a foglalkoztatási és szociális ügyek cím, azaz a saját főigazgatósága szempontjából.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Minden esetben, minden bizottsági dokumentumon annak tudatában dolgozunk, hogy az elöregedő népesség következtében egyre több ember gondoskodik majd az eltartott emberekről. Hasonlóképpen, egyértelmű politikát folytatunk a nemek közötti egyenlőség elősegítésére, hiszen a nem tervezett fejlődés egyik kockázata éppen az, hogy a nők nagyobb mértékben vállalnak felelősséget a gyengélkedő családtagok, sok esetben igen idős emberek ellátásáért. Az ilyen egyének támogatása a tagállamok hatáskörébe tartozik. A tagállamok különböző rendszereket alakíthatnak ki az eltartottakat gondozó személyek támogatására, és a legtöbb tagállam rendelkezik is ilyen rendszerrel.

Mivel említést tett az Európai Szociális Alapról, szeretném megjegyezni, hogy a jelek szerint az Európai Szociális Alap nem tudja vállalni az eltartottak gondozását végző emberek támogatását, kidolgozhat azonban a gondozók számára különböző fontos programokat, vagy segédkezhet ilyen programok kialakításában. A képzés, amelyet én említettem, elsősorban arra a tényre összpontosít, hogy ha szeretnénk gondozni valakit, aki valószínűleg közel áll hozzánk, és akihez érzelmi kötelék fűz bennünket, minden erőfeszítésünk és jó szándékunk ellenére, egy másik ember ápolása szakértelmet igénylő terület. Ezért előnyös, ha az ilyen emberek alapvető ismereteket és alapvető tapasztalatokat szereznek, hiszen az eredmény a számukra is hasznos: nemcsak a gondozás színvonala javul jelentősen, hanem az ő feladatuk is lényegesen egyszerűbbé válik. Ez az egyik ok, amiért ebbe az irányba kívánunk elmozdulni.

Szeretnék még valamit kiemelni, amiről eddig még nem beszéltünk, de amelyre szintén figyelmet fordítunk, ez pedig az idősebb emberekkel szembeni visszaélés vagy rossz bánásmód. Az esetek többségében itt is kiderül, hogy a rossz bánásmód nem a felelős személyiségbeli hiányosságainak következménye, hanem nagyon gyakran a helyzetből fakad. Egyszerűen túl nehéz a feladat, és nem tudnak megbirkózni vele. Ebben az ügyben is szeretnénk fellépni az Európai Szociális Alap segítségével.

  Elnök − Mivel a szerző nincs jelen, az 51. számú kérdés tárgytalan.

Továbblépünk a következő kérdésre, amelyet Crowley úr tett fel, de Ryan úr fogja őt helyettesíteni.

52. számú kérdés Brian Crowley részéről (H-1056/08)

Tárgy: Szegénység az Európai Unióban

A szolidaritás az Európai Unió egyik megkülönböztető jegye. Az EU közös értékei közé tartozik az emberekbe való befektetés, az esélyegyenlőség erősítése és a szegénység elleni küzdelem. Ennek érdekében felvázolná a Bizottság, hogy a jövőben milyen utakon kívánja biztosítani, hogy a szegénység elleni harc európai szintű tervei beágyazódhassanak a nemzeti politikákba?

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a lisszaboni stratégia megalkotásával az Európai Unió ambiciózus célt tűzött ki maga elé: jelentősen csökkenteni kívánja a szegénységet 2010-ig. Az Európai Unió számos intézkedést vezetett be azóta a cél elérése érdekében. A szociális védelem és a társadalmi befogadás területén alkalmazott nyitott koordinációs módszer segített a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni fellépésben, és támogatta a tagállamok erőfeszítéseit is.

A tagállamok közötti együttműködés ilyen formája nagyon jó eredményeket hozott. Három példát szeretnék felhozni: jelenleg 22 tagállam tűzött ki a maga elé valamely célértéket a gyermekszegénység elleni küzdelemben, az állampolgárok és a vállalatok részt vesznek a szegénység elleni küzdelem nemzeti stratégiáiban, valamint a társadalmi befogadási stratégiákat beépítik számos más szakpolitikába, például a foglalkoztatás, oktatás, szakképzés, egészségügy és a lakásépítés területén. Minden lényeges szakpolitikai terület részt vesz tehát a társadalmi kirekesztés elleni harcban.

A Bizottság által 2008. július 2-án elfogadott megújított szociális menetrend hét tevékenységi területet határoz meg, beleértve a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet. A megújított szociális menetrend emellett a nyitott koordinációs módszer megerősítését javasolja. A növekedés és foglalkoztatás ösztönzésére irányuló európai terv, amelyet a 2008 decemberében tartott európai csúcson tártak az állam- és kormányfők elé, azt a célt tűzi ki, hogy kezelje a pénzügyi és gazdasági válság hatásait és fokozza a növekedésről és foglalkoztatásról szóló lisszaboni stratégia keretében megkezdett reformokat.

A Bizottság továbbá vállalkozott arra, hogy rendszeresen ellenőrizze a pénzügyi és gazdasági válság, valamint a nemzeti szinten tett intézkedések tagállamokban jelentkező társadalmi hatásait. A válság társadalmi hatásait ellenőrző eszközt negyedévente kell közzétenni, és érthető okokból a felmérésnek a legsérülékenyebb csoportokra kell összpontosítania.

A Bizottság továbbra is együttműködik a tagállamokkal a 2008 októberében elfogadott, a munkaerőpiactól legtávolabb került emberek aktív beilleszkedéséről szóló ajánlásai hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében. Az ajánlás célja különösen az, hogy növelje a minimálbérrendszerek hatékonyságát, amelyek számos tagállamban még mindig elégtelen szinten működnek. Más szóval elengedhetetlen, hogy minden polgár megfelelő életszínvonalon éljen, különösen a jelenlegi válság idején.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve lesz. Ennek keretében a következőkre összpontosítunk majd: a társadalomba való aktív visszailleszkedés érdekében a társadalmilag kirekesztett emberek jogai és lehetőségei figyelembe vételének támogatása; a társadalom minden tagját érintő felelősség hangsúlyozása a szegénység elleni küzdelemben; a társadalmi beilleszkedés bejáratott és ellenőrzött módszereinek kiterjesztése; a főbb politikai szereplők elkötelezettségének erősítése.

Véleményem szerint az említett intézkedések arról tanúskodnak, hogy Európa folyamatosan és célzottan próbálja kielégíteni a legsérülékenyebb csoportok igényeit, különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben. Remélem, a tagállamok pozitívan reagálnak majd a Bizottság azon felhívására, hogy kezeljék a válság társadalmi következményeit. E célra felhasználhatják a rendelkezésre álló közösségi eszközöket, különösen az Európai Szociális Alapot és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot.

  Eoin Ryan, szerző. − Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak a részletes válaszért. Az egyik veszélyeztetett csoportról szót ejtve, a jelenleg előttünk álló gazdasági helyzetben és a munkanélküliség szintének emelkedése mellett nyilvánvalóan az egyik sérülékeny csoportot a fiatalok alkotják.

A nehéz gazdasági időkben a fiatalok sajnálatos módon nagyon gyakran menekülnek a kábítószerrel való visszaélésbe. Elképzelhető, hogy az Európai Szociális Alapot célzottan a fiatalok megsegítésére használjuk, figyelembe véve azokat a problémákat, amelyeket ez nem csupán személyesen nekik, hanem a családjuk és közösségük számára okoz, hiszen a kábítószerrel való visszaélés súlyos hatással lehet a közösségekre, súlyosbítva a szegénységet és a nehézségeket?

Azon gondolkodtam, lehetséges-e, hogy az Alap keretében kifejezetten ezt a sérülékeny csoportot célozzuk meg.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) A Bizottság stratégiája még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is az, hogy fellépjen bármely megkülönböztetés, az esélyegyenlőség elvének bármely megsértése ellen. Természetesen tisztában vannak azzal, hogy az európai jogszabályok megengedik a pozitív fellépést, azaz a különösen nehéz helyzetben lévő csoportokra irányuló tevékenységeket. A Bizottság általában a Parlament előtti javaslataiban támogatja, illetve – ha a javaslatot elfogadják – támogatni kívánja az Európai Szociális Alap és a Globalizációs Alap használatát. Lényegében azt mondhatom, hogy a szabályozás szempontjából és a felépítés szempontjából nincs akadálya, hogy e források jelentős részét a fiatalokra fordítsuk. Ez az egyes projekttámogatók, valamint a helyi közösségek által hozott határoztatok, illetve a nemzeti szinten meghozott döntések függvénye. Ez még mindig nyitott kérdés, de elméletileg nincs akadálya, hogy az erőforrásokat a fiatalok vagy egyéb, különösen nehéz helyzetben lévő csoportok javára fordítsuk.

  Elnök − Ezzel véget ért a kérdések órája.

Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

(Az ülést 13.00-kor felfüggesztik, és 15.00-kor újra megnyitják.)

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

(1) HL L 348., 2008.12.24., 118. o.