Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. február 3., Kedd - Strasbourg

14. A hagyományos nemzeti, etnikai és bevándorló kisebbségek védelme Európában (vita)

  Elnök − A következő pont Csaba Sándor Tabajdi, Hannes Swoboda, Jan Marinus Wiersma, Véronique De Keyser, Katrin Saks és Claude Moraes az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja nevében a Bizottsághoz intézett, a hagyományos nemzeti, etnikai és bevándorló kisebbségek védelméről szóló szóbeli kérdésének (O-0002/2009 - B6-0005/2009) a vitája.

  Csaba Sándor Tabajdi, szerző. – (HU) Tisztelt Elnök úr! Képviselőtársaim! Az európai kontinensen több mint 300 különböző nemzeti és etnikai kisebbség, nyelvi közösség él. Az EU 27 tagállamának polgárai közül majd 15 % valamely történelmi nemzeti kisebbség vagy bevándorló közösség tagja. Miközben az Európai Unió célja a kulturális sokféleség megőrzése, a kisebbségi nyelveket és népcsoportokat fenyegeti a kihalás, az asszimiláció veszélye. Az egyre növekvő bevándorló közösségek integrációs válsággal néznek szembe, elég, ha a francia külvárosok, párizsi külvárosok lázadására, a londoni terrortámadásokra vagy a hollandiai etnikai feszültségekre gondolunk.

Vajon hiteles-e az Európai Unió, amikor emberi és kisebbségi jogsértéseket bírál harmadik országokban? Vajon az EU döntéshozói adekvát módon közelítik-e meg a most felvételükre váró nyugat-balkáni nemzeti és etnikai kisebbségek problémáit? Ha néhány tagállam erre otthon nem képes, sőt ezzel ellentétes gyakorlatot folytat? Aki ezekkel a kérdésekkel nem akar és nem tud szembenézni, aki homokba dugja a fejét, az Európa jövőjével játszik.

A mai vitát aggodalmaskodó hangok előzték meg, egyesek szerint ez a kérdés túl érzékeny. Igen, ez a kérdés rendkívül érzékeny. Mivé lenne az Unió, ha csak azokat a kérdéseket tárgyalnánk, amelyek nem sértenek érdekeket? Nem lehet szőnyeg alá söpörni a problémákat! Európa polgárai érdemi válaszokat várnak tőlünk. Az Európai Uniónak szavatolnia kell a helyi, regionális, nemzeti, uniós szinteken az őshonos, a történelmi kisebbségek, a romák, a több millió kisebbségi státuszban élő, önálló államisággal nem rendelkező népek, nemzetek, mint a katalánok, a baszkok, a skótok, a bretonok, az elzásziak, a korzikaiak, a walesiek, a romániai, szlovákiai és szerbiai magyar nemzeti közösségek és más társnemzetek jogait.

A szubszidiaritás és az önkormányzatiság, a hatalommegosztás és az együttdöntés az Unió alapértékei. Nagyon fontos az, hogy a többség és a kisebbség közötti megegyezésen alapulva a tagállamok szuverenitását és területi integritását teljes mértékben tiszteletben tartva, együttdöntési, önkormányzati, „self-governance” autonómiaformák jöjjenek létre. Az államnak a bevándorló kisebbségekhez tartozó személyek esetében a minél teljesebb beilleszkedést, integrációt kell segíteniük, és a bevándorló, az immigráns kisebbségeknek maximálisan tiszteletben kell tartani az adott állam nyelvét, szokásait. Ha az Európai Parlament valódi hatalmi centrummá akar válni, akkor ezekkel a kényes kérdésekkel szembe kell nézni.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Tabajdi úr, a kisebbségek tisztelete az egyik alapvető fontosságú elv azon feltételek között, amelyeket az országoknak teljesíteniük kell, mielőtt csatlakozhatnak az Európai Unióhoz. A koppenhágai kritériumok kifejezetten a tagjelölt országoknak az Unióhoz való csatlakozását rendezik.

A kisebbségekhez tartozó emberek jogainak tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapelve, beleértve a megkülönböztetés tilalmának betartását is. Az Unió azonban nem rendelkezik általános hatáskörrel a kisebbségi jogok védelmének területén. Az ilyen védelem biztosítása a nemzeti hatóságok feladata az alkotmányos normáikkal és a nemzetközi kötelezettségvállalásaikkal összhangban.

Emellett a kisebbségek intézményi szervezete vagy autonómiája is tagállami hatáskörbe tartozik. Hasonlóképpen, azt is a tagállamok döntik el, hogy aláírják, Illetve ratifikálják-e az Európa Tanács két fő dokumentumát, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt és a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartáját.

Az EU tehát nem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy – amint a kérdés sugallja – a kisebbségek védelmének és a felügyeleti eljárások kialakításának normáit lefektető általános jogszabályt alkosson. Az Unió azonban néhány, a hatáskörébe tartozó kérdésben hozhat olyan intézkedéseket, amelyek javítják a kisebbségekhez tartozó egyének helyzetét.

A Bizottság például fellép a faji, etnikai hovatartozáson vagy vallásos meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen. Ez biztosítja a területet érintő közösségi jogszabályok és az azokat kiegészítő irányelv végrehajtását.

A rasszizmus és idegengyűlölet elleni kerethatározat november 28-i elfogadása egy újabb példa. Ezzel a kerethatározattal az Unió akkor járul hozzá a kisebbségekhez tartozó egyének helyzetének javításához, amikor meghatározott magatartásfajtákat kell eltűrniük. Az Unió fellépett a roma kisebbség helyzetének ügyében is.

A bevándorlók integrációja fontos és egyre komolyabbá váló probléma az Európai Unió tagállamai számára. A Bizottság 2005-ben benyújtotta a beilleszkedés közös programját. Ez képezi az Európai Unióban a beilleszkedést érintő közös megközelítésre vonatkozó keretirányelvet. Az Unió továbbá 825 millió eurót különített el a 2007-2013 közötti időszakra a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap végrehajtására.

A Bizottság három új kezdeményezéssel jelentkezik 2009-ben: az integrációról szóló kézikönyv harmadik kiadásával, az Európai Integrációs Fórummal, amely még jobban bevonja a civil szervezeteket a munkánkba, és egy integrációs weboldallal, amely az integrációval kapcsolatos információk közös portáljaként működik majd, és elősegíti a legjobb gyakorlatok megosztását az integráció terén érintettek között.

Az Európai Unió többnyelvűség területén vállalt szerepe nem helyettesíti a tagállamok tevékenységeit, hanem támogatja és kiegészíti az ilyen fellépéseket. Az Európai Unió többnyelvűségi politikája a regionális nyelvekre és a kisebbségek által beszélt nyelvekre is vonatkozik.

A nyelvi és kulturális sokszínűség tisztelete az Európai Unió egyik sarokköve. A nyelvi és kulturális sokféleség tiszteletben tartását immár az Európai Unió Alapjogi Chartája is tartalmazza, amely a 22. cikkben leszögezi, hogy „Az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget”.

A Bizottság legutóbbi, 2008 szeptemberében elfogadott közleménye szintén megállapítja, hogy a számos, nemzeti, regionális vagy kisebbségek és bevándorlók által beszélt nyelv mindegyike hozzáad valami többletet a közös kultúránkhoz. Az Unió számára ezen a területen rendelkezésre álló főbb eszközök a támogatási programok, különösen az egész életen át tartó tanulás 2007-2013-as programja.

Végül az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége is igen értékes eszköz, amelyet az összes intézkedés és a közösségi politikák végrehajtása és fejlesztése során hasznos adatok gyűjtésére használunk. Az Európai Parlament felkérése következtében a – szeretném kiemelni, hogy Bécsben található – Alapjogi Ügynökség 2009-es programja tartalmazza egy összehasonlító jelentés elkészítését az etnikai és faji alapú megkülönböztetéssel kapcsolatos helyzetről az Európai Unióban. Ennek alapján frissíthetjük majd a 2007-es évre vonatkozó, rasszizmussal foglalkozó jelentést.

Ennyit tudok mondani önöknek. Más szóval, nincs jogi alapunk arra, hogy megszervezzük a kisebbségek védelmét. Ez a kérdés a tagállamok hatáskörébe tartozik, bár az Uniónak természetesen kerülnie kell a kisebbségekhez tartozó polgárokkal szembeni diszkrimináció minden formáját.

  Rihards Pīks, a PPE-DE képviselőcsoport nevében – (LV) Köszönöm, elnök úr. Tabajdi úr hatalmas feladatra vállalkozott: megpróbálta meghatározni és osztályozni az olyan emberi közösségeket, amelyek történelmileg más utakat jártak be, és amelyek tagjai kisebb vagy nagyobb számban olyan államokban élnek, amelyek más etnikai és nyelvi gyökerekkel rendelkeznek. Ahogy mindannyian tudjuk, Európában az évszázadok során gyakran változtak a határok és az országok nevei, akár háborúk, államok egyesülése vagy felbomlása, vagy birodalmak felemelkedése vagy összeomlása következtében, és az emberek gyakran a lakóhelyük elhagyása nélkül más király alattvalói vagy más ország lakosai lettek. Hasonlóképpen, a migráció az egyének szintjén és teljes etnikai közösségek szintjén is zajlott. Mindezek eredményét örököltük ma. Ma az Európai Unió minden lakosa kétségtelenül megérdemli az emberhez méltó életet és az esélyegyenlőséget. Mit értünk azonban kisebbség alatt a szó mai értelmében, és meg tudnak-e állapodni az államok a fogalom egységes kritériumaiban? Ez különösen fontos, hiszen ma a migráció új formája van kialakulóban: az Európai Unión belüli belső vándorlás és a nem uniós harmadik országokból érkező migráció. Véleményem szerint ezzel a kérdéssel először a szakértőknek, kutatóknak, történészeknek, néprajztudósoknak és nyelvészeknek kell foglalkozniuk, és aztán a politikusok meghozhatják a végső döntést. Ha a politikusok kezdik a folyamatot, azonnal megjelenik majd a politikai szubjektivitás és önzés, különösen a választások közeledtével. Köszönöm.

  Katalin Lévai, a PSE képviselőcsoport nevében. – (HU) Tisztel Elnök úr! Tisztelt Biztos úr! Képviselőtársaim! Az Európai Unióban és a többi európai országban több mint 45 millióan élnek 57 különböző kisebbség tagjaként. Ma, amikor a rasszizmus kísértete járja be Európát, amikor a nemzetállami többségi sovinizmus félelmetes fölerősödése tapasztalható szerte Kelet-Európában és Közép-Európában is, a kisebbségi politikát nem söpörhetjük többé a szőnyeg alá. Ahogyan hallottuk – a Biztos úrtól is –, az EU mindeddig nem dolgozott ki a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzését szolgáló valamennyi tagországra érvényes szabályozást. A kisebbségi kérdés a tagországok hatáskörébe tartozik, ezért a közösségeknek rendszerint azzal kell beérniük, amit a saját kormányaiknál kialkudnak. A közép- és kelet-európai tagállamokban a különböző nemzeti, kisebbségi közösségekhez tartozó állampolgárok összlétszáma lényegesen nagyobb, mint Nyugat-Európában, problémáik is összetettebbek. Ahhoz, hogy Európában ők, mindenki, nemcsak a nemzetiségek, hanem az Unión belül gyakorlatilag szintén kisebbségbe kerülő nemzetek valóban otthon érezzék magukat, az európai törvényhozásnak átfogó jogi normákkal kell megteremtenie a kisebbségvédelem jogi kereteit.

Olyan politikai berendezkedést kell létrehozni, amely nem kizárólagosságra tör, hanem megosztja a hatásköröket. Amennyiben ez a minta gyakorlattá válik unió-szerte, egyre inkább felértékelődnek a nemzeti közösségek, amelyek így új esélyt kapnak nyelvük, kultúrájuk megőrzésére. Ebben a Lisszaboni Szerződés ratifikálása kulcsfontosságú, amelynek két cikkelye a magyar kormány munkájának köszönhetően a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is magában foglalja. Elfogadása hatalmas előrelépés lehetne az Európai Unió eddigi történelmében. A jelenlegi gazdasági válság nem kedvez a kisebbségeknek, elmérgesíti a konfliktusokat, teret enged a szélsőjobboldali demagógiának, és Európa most különösen nem engedheti meg, hogy nem hallgat a kisebbségek szavára; a válságban a kisebbségeket nem hagyhatja magára.

  Henrik Lax, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Örömmel üdvözöljük a különböző kisebbségi csoportok helyzetéről szóló európai szintű vitát. A nemzeti, etnikai vagy nyelvi kisebbségek, bevándorlók és hontalanok jogainak és kötelezettségeinek közös kezelése több szempontból is javára válna mind az említett csoportoknak, mind pedig az Európai Unió egészének. Az európai uniós polgárok csaknem egytizede valamely nemzeti, nyelvi vagy etnikai kisebbséghez tartozik. Néhányuk, mint például svédajkú finn állampolgárként jómagam is, jó bánásmódban részesül. Másokat hátrányos megkülönböztetés ér, illetve nem ismerik el őket. A történelmi nemzeti kisebbségek számára lényeges, hogy az Unió teljes jogú polgáraiként tekinthessenek magukra. Az EU-nak is szüksége van a kisebbségek támogatására, és nem mulaszthatja el biztosítani számukra a döntéshozatalban és a biztonságos és harmonikus közös jövő építésében való tevékeny részvétel lehetőségét.

Egyértelmű, hogy ugyanazok a szabályok vonatkoznak a nemzeti kisebbségekre, mint például a bevándorló kisebbségekre. A bevándorlóknak különleges támogatásra van szükségük az új hazájukba való beilleszkedés elősegítéséhez. A hontalanok külön csoportot alkotnak, őket minden lehetséges eszközzel arra kell bátorítani, hogy folyamodjanak állampolgárságért a befogadó országban.

Az Európai Uniónak azért is közös álláspontot kell képviselnie a kisebbségek kérdésében, hogy megvédhesse magát és tagállamait a külső nyomás és provokáció ellen, amely a kisebbségi jogokat a tagállamok megosztására és zavar keltésére használja. Oroszország tevékenysége és propagandája Észtországban és Lettországban például egy figyelmeztető eset. Nem szabad fegyvert adnunk azok kezébe, akik ránk akarnak támadni.

Európának olyan kisebbségi képviseleti fórumra van szüksége, amely tanácsadó testületként működne az Európai Parlament és az Európa Tanács előtt felmerülő ügyekben. Fontos lenne továbbá, hogy ez a parlamenti bizottság egyértelmű felelősséggel legyen felruházva a kisebbségekhez kapcsolódó kérdésekben. A Parlamentnek el kell fogadnia egy a kisebbségek jogairól szóló nyilatkozatot.

Végül szeretnék feltenni egy konkrét kérdést: készen áll a Bizottság arra, hogy felvállalja a kisebbségekről szóló európai vita kezdeményezését és készen áll arra, hogy az Unió kisebbségei számára tisztességes bánásmódot szorgalmazzon, és ne csupán a nyelvi sokféleséget támogassa, amelyet gyakran a kisebbségi csoportok figyelmen kívül hagyásának eszközeként használnak. (Taps)

  Jan Tadeusz Masiel, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos úr, egyes kisebbségek évszázadok óta a tagállamok területén élnek, mások csak viszonylag későn érkeztek.

A romák a hagyományos kisebbségi csoportok közé tartoznak, amelyek évszázadok óta, amióta feljegyzések léteznek, az Unió országaiban élnek. Sajnálatos módon azonban azt kell mondanom, hogy az országomban, Lengyelországban, bár nem éri hátrányos megkülönböztetés a romákat, az integrációjuk szintje is elmarad a kívánatostól. Ezt a nézetet ők is osztják. Véleményem szerint a romáknak több állami támogatásra van szükségük, különösen a szakképzés és általában véve az oktatás terén.

E kisebbség és a többi kisebbségi csoportok integrációjában a tagállamoknak kell vezető szerepet játszaniuk. A közös uniós szabályozás azonban igen hasznos lenne az erőfeszítéseink támogatásában. Különösen arra gondolok, hogy meg kellene határozni az iszlám államokból érkezők jogait és kötelezettségeit, akik számára nehézséget okoz a beilleszkedés Európában.

  Mikel Irujo Amezaga, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, szeretném kifejezni a hálámat Tabajdi úr munkájáért, amelyet a mai vita tárgyát képező szóbeli kérdés előkészítése és benyújtása során végzett, valamint azért az óriási munkáért is, amelyet azon állásfoglalás elkészítése során végzett, amelyet sajnálatos módon ma nem tárgyalunk, de amelynek vitájára kétségtelenül sor kerül majd a következő plenáris üléseken.

Az állásfoglalás azért szükséges, mert egyértelmű, hogy meg kell találni a kisebbségek védelmének minimális szintjét az Európai Unióban, hiszen jelenleg ez még nem létezik.

Nem osztom Barrot biztos úr álláspontját, hogy gyakran az Európai Unió hatáskörének hiányával takarózik ebben a kérdésben. Nyilvánvaló ellentmondás, hogy megemlítjük a koppenhágai kritériumokat, vagy bármely más jogszabálytípust, majd ezzel egy időben – talán érdeklődés vagy bátorság híján – a hatáskör hiánya mögé bújunk, hogy ne kelljen, mondjuk, előrelépést tenni a kisebbségek védelme terén, csak azért, mert végső soron egy állandó dilemmával szembesültünk. Nem problémával állunk szemben, hanem inkább az Európai Unió előtt álló kihívással, amelyet meg kell oldanunk, és amelyet kihívásként kellene kezelnünk.

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az EU minden tagállamában élnek olyan embercsoportok, amelyeket etnikai, nyelvi, öltözködési, zenehallgatási vagy hitbéli jellegzetességeik miatt másnak látunk. Ha az adott ország állampolgárai elkötelezettek minden ember veleszületett emberi méltóságának tiszteletben tartása mellett, ezeket a különbségeket a közösséget gazdagító jellemvonásként fogják fel és értékelik ezeket az embereket. Valóban, ha tiszteljük az emberi méltóságot, egyáltalán nem negatív fényben látjuk a kisebbségeket. Sok országban azonban gyenge vagy egyenesen hiányzik ez a tisztelet. Ez hátrányos megkülönböztetéshez vezet, amelyben durván bánnak a kisebbségekkel és a legszegényebb körülmények közé taszítják őket.

A koppenhágai megállapodásban ragaszkodunk ahhoz, hogy minden, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országnak biztosítania kell a határai között minden egyes ember számára a tisztelet minimálisan elfogadható szintjét. Ez az elv megdől, ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a feltételeket, és olyan országok számára is engedélyezzük a tagságot, amelyekben egyes embereket a társadalom perifériájára szorítanak és rosszul bánnak velük.

Írországban például a csatlakozás időpontjában és még évekkel azt követően is rengeteg fogyatékkal élő gyermeket és felnőttet zártak intézetbe borzasztó körülmények között.

Ma a koppenhágai kritériumok bevezetése ellenére egyes sérülékeny kisebbségek hasonló szörnyű körülmények között élnek a nemrég csatlakozott vagy a csatlakozni kívánó államokban. Ezekben az esetekben nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyták a koppenhágai kritériumokat, és a kisebbségekkel való bánásmódot nem tekintették a tagság akadályának. Ez semmissé teszi a megállapodás célját. Ha egy országnak az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében teljesítenie kell a koppenhágai kritériumokat a lakossággal való bánásmód tekintetében, akkor lehetőséget kellene adni a tagság felfüggesztésére, amennyiben megsérti a feltételeket.

  Sergej Kozlík (NI). – (SK) Az etnikai kisebbségek problémájával foglalkozunk, ez azonban, Tabajdi úr, elsősorban a magyarországi etnikai kisebbségeket jelenti. Magyarország az az ország, ahol az elmúlt évtizedek alatt valóban szinte teljesen felszámolták az etnikai kisebbségeket. A volt kisebbségi ombudsman, Kaltenbach Jenő szavai is megerősítik ezt. A kérdéses időszakban a Magyarországon élő szlovákok száma több mint 300 000-ről 18 000-re csökkent. A megtizedelt szlovák kisebbség számára a magyarországi kisebbségi iskolákban kizárólag magyarul folyik az oktatás. Ezen iskolákban heti négy órában tanulják a szlovák nyelvet.

Szlovákiában nem folyik bosszúhadjárat a magyarok ellen, és a Szlovákiában élő magyar kisebbség helyzete összehasonlíthatatlanul jobb. A magyar kisebbségi iskolákban az oktatás nyelve kizárólag a magyar, a szlovák nyelvet kiegészítő nyelvként oktatják heti néhány órában. A magyarországi szlovák közösségek mindegyikében kizárólag magyar nyelven folynak a vallási szertartások, amelyeket kizárólag magyar papok celebrálnak. A Szlovákiában élő magyar közösségekben ezzel ellentétben csak magyar papok tartanak istentiszteletet.

Az Európai Parlament azonban paradox módon nem szentel figyelmet a Magyarországon élő szlovák, német, szerb és egyéb elszigetelt kisebbségeknek. Folyamatosan megvitatjuk azonban a magyar kisebbség perifériára szorulásának problémáit, amelyekkel mindenesetre a szlovák kormány jelenleg is foglalkozik. Éppen ma is, e folyamat részeként a szlovák kormány elfogadta az oktatási törvény módosítását, amelynek értelmében a földrajzi neveket a kisebbségi iskolák tankönyveiben magyarul vagy ukránul kell feltüntetni. A magyar politikusok és képviselők azok, akik az etnikai problémák megoldásának álcája mögött folyamatosan becsempészik az autonómiát, többek között területi autonómiát is tartalmazó megoldásaikat a vitába. Legutóbb a magyar köztársasági elnök tette ezt a román elnök budapesti látogatása folyamán, és szilárd ellenállásba ütközött. Az ilyen hozzáállást az Európai Parlamentben is le kell leplezni és nyomatékosan el kell ítélni.

  Kinga Gál (PPE-DE). - (HU) Ameddig bármilyen más, diszkrimináció tilalma által védett, a társadalomban kisebbségben élők esetében erőteljes az érdekérvényesítés, a hagyományos nemzeti kisebbségek esetében szégyenlős az európai jogvédelem, és még szégyenlősebb a politikai akarat. Pedig e közösségek léte az Unióban nem politikai, hanem ténykérdés, milliók élnek az Unióban, akik nem bevándorlók. Úgy élnek itt Európa tagállamaiban, hogy egy tapodtat sem mozdultak őseik földjéről, csak éppen a XX. századi történések folytán az országaik határai vonultak el fölöttük, hátrahagyva őket azóta is, megoldatlan dilemmáikkal. Hogyan őrizzék meg identitásukat, közösségüket, hogyan biztosítsanak XXI. századi jövőképet gyermekeiknek? Ki kell mondanunk végre, hogy ezek a közösségek problémái nem rendezhetőek csupán általános emberjogi vagy diszkriminációt tiltó rendelkezésekkel. Ezek a közösségek joggal tartanak igényt mindarra, amit hasonló lélekszám esetén az Unió jogosnak tart a többségben élők számára. Ezért szükséges uniós szabályozás, ehhez szükséges az uniós segítség. Jogosan gondolják ezek a közösségek például, hogy az az autonómia, ami az olaszországi dél-tiroli kisebbségek számára prosperitást és fejlődést hozott, számukra is kívánatos megoldást hozna.

Igenis pozitív és vállalható jövőt adhatnak e közösségeknek az autonómiaformák, köztük akár a területi autonómia is, amit nem misztifikálni kell, hanem kibeszélni, hiszen ha az egyik tagállamban pozitív megoldást jelent az állam területi integritásának sérelme nélkül, úgy lehet megoldás másik tagállamban is. E kisebbségek uniós alapelveken nyugvó, uniós gyakorlatra hivatkozó jogos követelései nem képezhetnek tabutémát az Unióban a XXI. században!

  Bárbara Dührkop Dührkop (PSE). - (ES) Elnök úr, érdekes, hogy minden parlamenti ciklusban szót ejtettünk valamely kisebbség törékeny jogi és anyagi védelméről vagy a védelem hiányáról a tagállamokban.

A legutóbbi keleti bővítés óta ez a probléma elkerülhetetlenül jóval összetettebb lett.

A huszonhét tagállamból álló Európában több mint 100 kisebbség él, ha beleszámoljuk az etnikai, nyelvi és a nemrég bevándorolt kisebbségi csoportokat is. Külön meg kell említenünk – és meg is említettük – a romákat, egy olyan etnikai csoportot, amely évszázadok óta közöttünk él. A roma kisebbségnek is megvannak a maga jellemzői, s a kisebbségek közül nekik kell a legtöbb hátránnyal megküzdeniük.

Az arra irányuló erőfeszítések fokozása, hogy megvalósítsuk e csoportok fokozatos integrációját vagy asszimilációját és valóra váltsuk az egységet a sokféleségben, hatalmas kihívás Európa számára, biztos úr. Nem véletlenül tesz a lisszaboni szerződés egyértelmű említést az Európai Unió történetében először a kisebbségekhez tartozó emberek jogairól és a kisebbségek értékéről.

Minden társadalmi csoport más. A tagállamok nyelvi-történelmi kisebbségeinek és az anyanyelvük használatához való elismert és elidegeníthetetlen joguknak nem sok vagy semmi köze sincs az új migrációs áramlásokhoz, amelyek saját meghatározó jegyekkel rendelkeznek.

A kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájából indulunk ki, és felkérjük az Európai Szociális Alapot, hogy szenteljen figyelmet és forrásokat a kisebbségeknek.

A 2008-as évet a kultúrák közötti párbeszéd európai éveként zártuk, és úgy gondolom, hogy ez a dialógus még csak most kezdődött el. Véleményem szerint ki kell használnunk ezt a lendületet és ki kell terjesztenünk a párbeszédet, hogy olyan európai szintű ellenőrzési mechanizmusokat alakítsunk ki, amelyek célja a kisebbségek védelme.

A következő megjegyzéssel zárom a felszólalásom: a saját tagállamunkban kötelességünk megvédeni és megőrizni a kialakuló multikulturális Európa értékeit, és a Parlamentben kötelességünk az integrációs normák felállítása egy békés együttélést elősegítő közös európai keretrendszeren belül.

  István Szent-Iványi (ALDE). – (HU) Elnök úr! Minden tizedik európai polgár valamely nemzeti kisebbséghez tartozik. Közülük sokan érzik úgy, hogy saját hazájuknak mostohagyermekei. Ők az Európai Uniótól várják jogaik garantálását, helyzetük javulását. Emberjogi téren az Unió legnagyobb adóssága a kisebbségvédelemmel kapcsolatos. Bár a hatékony kisebbségvédelemnek a jogi alapjai léteznek, a politikai szándék ezek érvényesítésére gyakran elégtelen. A lisszaboni szerződés elfogadása javíthat a helyzeten, de önmagában nem csodaszer. Szükség van a már meglévő intézmények hatékony működésére, különösen az Alapjogi Ügynökség kisebbségi profiljának erősítésére. A kisebbségek pozitív jelzésnek tekintenék, ha az új Bizottságban egy biztos kifejezetten és kizárólag kisebbségi ügyekkel foglalkozna. Ezzel világosan jeleznénk, hogy az egységesülő Európának ők is teljesjogú polgárai. Mert Európának nem lehetnek mostohagyermekei, hiszen valamilyen szempontból mindannyian kisebbségek vagyunk.

  László Tőkés (Verts/ALE). – (HU) Tisztelt Elnök úr! Elismeréssel és köszönettel üdvözlöm a hagyományos nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint az európai bevándorlók védelmének napirendre tűzését. Fájdalmasnak tartom, hogy kellő frakciótámogatás hiányában mai közvitánk határozathozatal nélkül végződik, és továbbra sem nyílik lehetőség az EU kisebbségvédelmi keretegyezményének elfogadására. A volt szovjet kommunista tábor országaiban a be nem avatkozás elve uralkodott. Elfogadhatatlannak tartom, hogy ehhez hasonló módon az Unió is az egyes tagországok önálló hatáskörébe utalja kisebbségeik helyzetének megoldását. Nacionálkommunista időkre emlékeztető diktatórikus álláspontnak tartom Traian Basescu államelnöknek az erdélyi magyarok kollektív jogok és autonómia iránti jogos igényét visszautasító budapesti kijelentéseit. Az Európai Unió a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségeknek is közös hazája, éppen ezért intézményes és törvény által szabályozott védelmüket tovább nem halogathatja!

  Patrick Louis (IND/DEM). - (FR) Elnök úr, a jogállamiság és az egyéni jogok a kultúránk részét képezik, ezért jogos és helyes a kisebbségekhez tartozó egyének jogainak védelme, azonban veszélyes lépés lenne a nem nemzeti kisebbségek mint saját jogú közösségek jogairól rendelkezni.

A nem nemzeti kisebbségek – és kizárólag e kisebbségek – esetében el kell utasítani a közösségi megközelítést, hiszen ez elkerülhetetlenül szétrombolná sok európai nemzet egységét. Ahol jogállam létezik, az emberek együttélésének módját nemzeti hatáskörben kell szabályozni. Ha ebben a kérdésben a többség a kisebbség ellenségévé válna, az komolyan megkérdőjelezné a demokráciát.

Sok ember a szegénység vagy veszély elől menekülve elhagyja a származás szerinti országát, és máshol keres menedéket. A menedékjoggal az emberek a lábukkal szavaznak. Szerencsére ez immár alapvető jog, azonban, mint minden joghoz, e joghoz is társul egy kísérő kötelezettség. Jelen esetben a kötelesség a befogadó ország szabályainak, nyelvének és szokásainak elfogadása.

A menedékhez való jog értékes jog, hiszen ez egyén elidegeníthetetlen joga. Még ha valaki egy kisebbséghez tartozik is, ez nem igazolja a közösségi jog létrehozásának jogosságát. Az embert ahhoz az országhoz fűzi a lojalitás, amelyben letelepedett. Csak áltatjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy a különböző emlékeket őrző ideiglenes közösségek egymás mellettiségéből létrejöhet egy állam. Ez hosszú távon csak érdektelenséghez vagy összeütközéshez vezethet.

Vagy szeretni kell a befogadó államot, vagy elhagyni azt. Ez a mozgás szabadságából születő kötelezettség.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE) . – (RO) Támogatom a kisebbségek védelmét és a kultúrájuk, nyelvük, hagyományaik és szokásaik tiszteletben tartását. Véleményem szerint minden tagállam nemzeti jogrendszerében több helyen is említést kell tenni a kisebbségek védelméről.

Úgy érzem, Románia jogrendszere e tekintetben különösen jól van felépítve és például szolgálhat más tagállamok számára is. Ezt az állítást egy mélyen tisztelt képviselőtársam is bizonyítja, aki Erdély magyar közösségében született, nőtt el és tanult, és jelenleg sikeresen képviseli Magyarországot e Házban. A kisebbségek védelme azonban nem vezethet a kollektív jogokhoz, a többek között területi autonómiához és önrendelkezéshez hasonló túlzásokhoz.

Azt sem gondolom, hogy a kisebbségek kategóriákba sorolása segítene, hiszen ez azt a benyomást keltheti, hogy a különböző csoportokat eltérően kell kezelni. Minden állampolgárt egyenlően kell kezelni, és minden állampolgárt ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelezettségek terhelik a közösség felé, amelyben él. A nemzeti jog szerinti decentralizáció és a helyi autonómia kifejezi az állampolgárok összes törekvését a nemzetiségüktől és etnikai származásuktól függetlenül. Nem szokás olyan elképzeléseket vitára bocsátani, amelyeket nem tartalmaz a jelenlegi nemzetközi jog, és amelyeket nem fogadnak el tagállami szinten sem. Nem kell az Európa Tanács rendelkezéseit sem elfogadnunk.

Külön ki kell emelni a roma kisebbséget. Szilárdan hiszek abban, hogy a közös uniós programok, különösen az oktatás terén, jelentősen felgyorsítanák a romák integrációját.

Végül szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy minden nemzet, még a legnagyobb is, kisebbségben van Európa 500 millió polgárához képest.

  Monika Beňová (PSE). – (SK) A kisebbségek védelme kétségtelenül az egyik legfontosabb elv és az én országomban, a Szlovák Köztársaságban a kisebbségek kivételesen magas szintű védelmet élveznek. Ha etnikai kisebbségekről beszélünk, az is elmondható, hogy ez a norma a kulturális és oktatási autonómiában is megvalósul, hiszen a legnépesebb etnikai kisebbség saját egyetemmel rendelkezik.

Alapvetően ellenzem azonban, hogy vitát nyissunk a területi autonómiáról, mivel ezt nagyon fontos politikai és jogi kérdésnek tartom, továbbá ez emberi szempontból is szívfacsaró probléma, sok ember boldogtalanságához vezethet. A területi autonómiáról folytatott vita emellett alapvető veszélybe sodorná az Európai Unió egységét és sikeres haladását.

Végezetül, biztos úr, mivel tiszteletről beszélt, igen, teljes mértékben elvárható, hogy a többségi társadalom a lehető legnagyobb tisztelettel övezze a kisebbségeit, azonban egy egészségesen működő társadalomban szerintem a kisebbségeknek is ugyanolyan tisztelettel kell viseltetniük a társadalom iránt.

  Tatjana Ždanoka (Verts/ALE). - Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Tabajdi úrnak a kiváló munkájáért. Sajnálatos, hogy a vitáinkat nem tudjuk állásfoglalással lezárni.

Meg vagyok győződve arról, hogy a kisebbségi jogokat az acquis communautaire részévé kell tenni. Sajnos a Bizottság ódzkodik attól, hogy bármilyen intézkedést javasoljon ezen a téren. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kisebbségi jogok az emberi jogok elválaszthatatlan részét képezik, ezért a lehető legmagasabb színvonalon kell biztosítanunk őket. Azt se felejtsük el, hogy a kisebbségek tisztelete és védelme a koppenhágai kritériumok egyike. A Bizottság még csak nem is alkalmazza megfelelően a kritériumokat a csatlakozási folyamat során.

Hajlandók vagyunk engedményeket tenni, remélve, hogy a helyzet majd később javulni fog, de a csatlakozások óta még mindig nincs eszköz a helyzet kezelésére, ahogy azt Barrot biztos úr a múlt hónapban kifejtette. Kidolgoztunk egy közös európai uniós normát a kisebbségi jogok terén, és erre mindenképpen szükség lenne.

  Edit Bauer (PPE-DE). – (HU) Köszönöm szépen, Elnök úr! Kevés az olyan politikai terület az Európai Unión belül, ahol kettős standard érvényesül. A csatlakozó országokra kisebbségi jogok tekintetében a koppenhágai kritériumok vonatkoznak –ahogy azt már a kollégák elmondták –, ilyenek viszont a közösségi jogban nem léteznek. Ha Európa gazdagsága a kultúrák sokszínűségében rejlik, és senki sem akarja, hogy a kis nemzetek kultúrája, nyelve eltűnjön, a nemzeti kisebbségek esetében még inkább szükség van a védelemre, beleértve a jogi védelmet is. Az új tagországokban a szocialista internacionalizmus nyújtotta látszólagos védelem eltűnt, a nemzeti érzések felerősödtek, és az új tagországokban gyakran megjelennek az opresszív nacionalizmus különböző formái is, különösen azután, hogy már a koppenhágai kritériumok sem jelentenek kötelezvényt. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy az – úgymond – kisebbség saját érdekében felerősödnek az asszimilációs törekvések, ez sajnos egy olyan politikai eszköz, melyhez a populista pártok gyakran nyúlnak, a többséget a kisebbség ellen fordítva.

Elkerülhetetlen, hogy belső jogi normák szülessenek a kisebbség jogállásának biztosítására, követve a legjobb európai gyakorlatot, az önigazgatást biztosító különböző formákra építve, amelyet nem leleplezni kell, mint valamilyen alattomos politikai bűntényt, nem is elutasítani, hanem inkább a szubszidiaritás elvét kiterjeszteni úgy, hogy a kisebbségek a saját dolgaikban saját maguk dönthessenek. Ehhez talán a nyitott koordináció módszere – addig, amíg nem létezik jogalap – sokat segíthetne. Én ezzel a kérdéssel fordulnék a Biztos úrhoz, hogy nem lehetne-e ezt a lehetőséget, ezt a módszert alkalmazni a kisebbségek jogállásának megoldásában is? Szeretném végül megköszönni Tabajdi kollégának munkáját ezen a terülten.

  Corina Creţu (PSE) . – (RO) Európai szintű rendeletek, kritériumok és ajánlások egységes rendszerével rendelkezünk, amelyek garantálják a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok védelmét, és a jogaik megsértése viszonylag ritkán fordul elő az Európai Unióban. Románia olyan nemzeti jogokat biztosított a kisebbségei számára, amelyek messze meghaladják az európai normákat. Ennek élő bizonyítéka, hogy ebben a teremben olyan román képviselők vannak jelen, akik magyar származásúak.

Az emberi jogok tiszteletben tartása lényeges az etnikumok közötti harmónia megőrzése érdekében Európában, azonban meg kell akadályoznunk, hogy a szélsőségesek kihasználják az etnikai jogok visszaszorulását. Az európai projekt az integrációról, és nem etnikai szempontok szerint elkülönített csoportok létrehozásáról szól.

Úgy érzem, több figyelmet kellene fordítanunk a nemzeti kisebbségek helyzetére az EU-val szomszédos országokban, különösen, ha valamely uniós tagállammal azonos nemzetiségű polgárokat érint a kérdés. Ilyen helyzetben vannak például a románok Ukrajnában vagy a szerbek a Moldovai Köztársaságban, akiktől megtagadják az alapvető jogaikat és folyamatosan megpróbálják őket megfosztani a nemzeti jellegzetességeiktől.

  Josu Ortuondo Larrea (ALDE). - (ES) Elnök úr, számos olyan, történelmi európai népcsoportok által beszélt nyelv létezik, amely nem használható e Parlament vitáiban, hiszen nem elismert hivatalos nyelv. Ez a képviseleti demokrácia vesztesége.

Az egyik ilyen nyelv a baszk nyelv, az euskera, amely nem kisebbségi, hanem hivatalos nyelv, legalábbis Baszkföld déli részén, amely közigazgatási szempontból a spanyol állam részét képezi. Ugyanez azonban nem igaz – és kérem, biztos úr, ezt ne vegye személyeskedésnek – Baszkföld északi részére, amely Franciaországhoz tartozik, amelynek elnöke kijelentette az ENSZ Közgyűlése előtt, hogy a nemzeti identitás és nyelvek tiszteletben tartásának hiánya elülteti a megalázás magvát, és tisztelet nélkül nem lesz béke a világon. Mindezek ellenére sem az euskera, sem a korzikai, breton vagy provanszál nyelv nem kap semmilyen mértékű hivatalos elismerést vagy támogatást, amely elősegítené, hogy tiszteletben tartsák és támogassák a használatukat.

Ezért kérem az Alapjogi Ügynökséget, legyen éber és munkálkodjon azon, hogy a tagállamokban biztosítva legyen, hogy nem sértik meg az európai embereknek az anyanyelvük használatához való jogát, nem alkalmaznak hátrányos megkülönböztetést a polgárok ellen, és minden őshonos nyelvet hivatalos nyelvként ismernek el a vonatkozó területen.

(A felszólaló baszk nyelven folytatja.)

Eskerrik asko jaun-andreok zuen laguntzagatik Europako hizkuntza guztien alde.

  Daniel Petru Funeriu (PPE-DE). - Elnök úr, örömmel üdvözlöm ezt a vitát, annál is inkább, mert az európai történelem azt mutatja, hogy válság idején az etnikai feszültségek lángra lobbanthatják az amúgy stabil helyzeteket is. Szeretném hinni, hogy a vita kezdeményezői az európai projekt nagyvonalú alapelveit és gyakorlatát kívánták hangsúlyozni, hiszen az Európai Unió valóban a világon a legjobb bánásmódot biztosítja a kisebbségeknek. Ezért világosan ki kell jelentenünk, hogy ez a Parlament nem fogadja el, és nem fogja elfogadni az előbb említett megosztó tevékenységeket és a színvonal csökkentését.

Ahogy Barrot biztos úr is kiemelte, az Unió minden egyes országában létezik világos és legtöbbször hivatalos jogi keret, amely biztosítja a kulturális sokszínűségünk megőrzését. Létezik azonban a többnemzetiségű társadalmunk fenntarthatóságára jobb alternatíva, mint a felsőoktatás? A való élet példái bizonyítják, hogy az oktatással kapcsolatos problémák megoldása erős közösségi fejlődéshez vezet. Az oktatás természetéből adódóan egyesítő, és nem megosztó erő. Arra tanít bennünket, hogy valakihez képest mindig kisebbségben vagyunk. A Romániában az erdélyi Kolozsváron található Babeş-Bolyai Tudományegyetem a multikulturális egyetemek ékes példája, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet többször is kiemelt mint a multikulturális és etnikumok közötti intézmények kiváló példáját.

Ahol szükséges, a kisebbségek nyelvén folyó felsőoktatás a nemzeti oktatási rendszer része. Egy másik példa lehet a Sapentia Erdélyi Magyar Tudományegyetem.

E pozitív példák azonban nem jelentik azt, hogy nyugodtan hátradőlhetünk, hiszen tisztában kell lennünk azzal, hogy a legnagyobb kihívást jelentő kérdés megoldása még előttünk áll: Európa szerte kezelnünk kell a roma közösség nehéz helyzetét. Meggyőződésem, hogy e rendkívül összetett európai probléma hosszú távon leghatékonyabban az oktatás segítségével oldható meg. Szeretném, ha érdemi vita alakulhatna ki arról, hogyan kívánja Európa felhasználni az egyedülálló oktatási rendszerét arra, hogy megőrizzük az egységünk a sokféleségben.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Az Európa Tanács az emberi jogok tiszteletben tartásával foglalkozó intézmény. A kisebbségek jogai és védelme a szubszidiaritás elvének megfelelően tagállami hatáskörbe tartozik. A hagyományos és etnikai kisebbségek, a migráns kisebbségek és a bevándorlók is kötelesek betartani a tartózkodási helyük szerinti állam nemzeti jogszabályait.

Véleményem szerint az új migráns kisebbségek integrációját nem szabad bevonni a jelenleg készülő közös európai uniós bevándorlási politika keretébe. Ezt a politikát csak akkor határozhatjuk meg, ha az EU-n belül eltűnnek az Unióhoz 2004 után csatlakozott államokból származó munkavállalók szabad mozgásának korlátai.

A migráns kisebbségek védelme a szociális Európa elvei közé tartozik. A tisztességes munkakörülmények megteremtése a származási tagállamuktól függetlenül minden európai polgár számára biztosítja a megfelelő megélhetést. Európai szocialistaként támogatom a törvényes bevándorlás európai keretrendszerének kialakítását, elsősorban azonban amellett szólalok fel, hogy tartsuk tiszteletben az Európai Unió alapelveit minden európai polgár számára.

  Csaba Sógor (PPE-DE). - (HU) Sajnos ma még csak kérdés formájában kerül a Parlament elé ez a határozattervezet. A hagyományos nemzeti kisebbségek, közösségek képviselői békés úton, parlamentáris eszközökkel próbálják rávenni a többséget arra, hogy ami jó Európa 14 országában, az jó lesz az Unió egész területén. A hagyományos nemzeti kisebbségek önhibájukon kívül kerültek új országba, anélkül, hogy valaha is elköltöztek volna évszázados lakóhelyükről. Senki nem kérdezte meg őket, hogy szeretnének-e állampolgárságot változtatni, egy újabb hivatalos államnyelvet elsajátítani. Ezek a hagyományos nemzeti kisebbségek az illető országok leghűségesebb állampolgárai. Háborúk, gazdasági válságok, belpolitikai csaták, asszimiláció ellenére sem hagyták el őshonos, régi-új hazájukat. Részükről a lojalitás töretlen. Pont ezért érthetetlen, hogy a nagy országok több tízmilliós lakossága miért fél néhány százezres, esetleg félmilliós, másfélmilliós kisebbségtől.

Az Unióban használatos önrendelkezések különböző formái a területi vagy kulturális autonómia, amely a többség és kisebbség konszenzusos politikájának az eredménye, nem gyengítette az illető ország gazdasági, politikai, társadalmi erejét, de még az Európai Unióét sem. Országom, Románia 1920 óta létezik a mai formájában. Ezen a területen 28% nem román lakosság élt 1930-ban, ma ez a szám 10%-ra csökkent. Romániával együtt több tagországnak is hasonló gondja van. Vannak törvények, jogok, de nem tudják szavatolni ezeknek a gyakorlatba ültetését, pedig a nyelvi, etnikai, regionális sokszínűség európai érték. Ezért fontos, hogy a már működő, jól bevált uniós példákból, egy mindenki számára elfogadható, az országok területi integritását nem sértő, iránymutató tervezet szülessen.

  Gábor Harangozó (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, Elnök úr! Tisztelt Biztos úr! Kedves kollégák! Először is szeretném örömmel üdvözölni Tabajdi Csaba kezdeményezését, amellyel az Európai Unióban élő kisebbségek helyzetét kívánja javítani. Bár kiváló példák bizonyítják, hogy az Európai Unió értékként és lehetőségként tekint a nemzeti kisebbségekre, például Dél-Tirolban vagy Aland szigetén, sajnos Kelet-Európában ezzel ellentétes felfogásokkal is találkozhatunk, néha vezető államférfiak prezentálásában is. Éppen ezért fontos és sürgős ellentmondanunk azoknak a nyilatkozatoknak, melyek örökre és végérvényesen kizárnák a nemzeti kisebbségek autonómiaigényeit, hivatkozva az Európai Unió által támasztott követelményekre. Ezért határozottan kell fogalmaznunk, ki kell jelentenünk, hogy a kisebbségi jogok közösségi szintű gyakorlása az önrendelkezés jogán megilleti a nemzeti kisebbségeket és ezeket az alapjogokat biztosítanunk is kell az Európai Unió jogrendszere által. Teljes erővel támogatom tehát egy átfogó, európai szintű kisebbségvédelmi szabályozás megalkotását. Köszönöm szépen.

  Michl Ebner (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a mai nap igen örvendetes, és ezért különösen Tabajdi úrnak, a frakcióközi csoport elnökének és a kisebbségek szószólójának jár a köszönet.

Ma olasz nyelven szólalok fel, amely az állam nyelve, és nem az anyanyelvem. Ezt azért teszem, mert Olaszországban számos, különböző országokból származó etnikai kisebbség és etnikai csoport él. A mai felszólalást – és annak bemutatását, hogy egy etnikai kisebbség nem csupán saját magáért kisebbség, hanem meg kell tapasztalnia a szolidaritást is – arra szeretném felhasználni, hogy a kisebbségek is szót kapjanak ebben a Házban. Azt is szeretném elmondani a külföldön élő olasz kisebbségeknek, hogy máskülönben nem lenne erre lehetőségük.

Barrot úr ma a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról beszélt. Szerintem a hátrányos megkülönböztetés tilalma nem elég, egyenlő jogokat kell biztosítanunk, és egyenlő jogokról csak akkor beszélhetünk, ha a kisebbségek megfelelő segítséget kapnak ahhoz, hogy a többséggel azonos szintre kerüljenek. Ezért bizonyos esetekben pozitív diszkriminációt kell alkalmaznunk. Ez, úgy gondolom, új elképzelés, amely elképzelést meg kell valósítanunk.

Az Európai Unió rendelkezik hatáskörökkel. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 22. cikkének és a lisszaboni szerződés 2. cikkének felhasználásával (reméljük, ezek minél hamarabb hatályba lépnek), a koppenhágai kritériumokkal, valamint egy kis adag rugalmasság és szabályozási képzelőerő révén nagy dolgokra lennénk képesek. Szeretném külön kiemelni a lisszaboni szerződésnek az egyének védelméről szóló 2. cikkét, amelyért külön köszönet illeti Frattini urat, a volt külügyminisztert, aki döntően hozzájárult ahhoz, hogy a cikk belekerüljön a szövegbe.

Szeretnénk a csoportok jogainak védelmét is elérni, ez a célunk. Mivel ez Európai Unióban 168 különböző kisebbség létezik, az európai kontinensen pedig körülbelül 330, mintegy 100 millió polgártársunk él ebben a helyzetben. Mi Dél-Tirolban olyan szintre jutottunk, ahonnan kétségtelenül lehet továbblépni, de amely mégis nagyon jó szintet jelent. Amikor azt hallom a képviselőktől ebben a Házban vagy a többségi társadalom tagjaitól, hogy jól bánnak a kisebbségekkel, kissé bizalmatlan vagyok. Sokkal elégedettebb lennék, ha a kisebbségek tagjai állítanák azt, jól bánnak velük.

Az Európai Unióban meg kell értenünk, hogy a kisebbségek hozzáadott értéket képviselnek, hidat képeznek kultúrák, emberek és országok között. Tovább kell dolgoznunk az egységért a kulturális sokféleségben.

  Katrin Saks (PSE). – (ET) Hölgyeim és uraim, az Európai Unió értékeként számon tartott kulturális és nyelvi sokféleség gyakran problémássá válik a tagállamok szintjén, különösen az olyan területeken, ahol a történelem viszontagságai következtében megváltoztak a határok, vagy a kisebbségből lett a többség és a többségből kisebbség, mint a hazám, Észtország esetében. Ilyen esetekben ez valóban óriási kihívás egyetlen ország számára.

Európai uniós szinten azonban nagyon fontos, hogy ne alkalmazzunk kettős mércét. Már szót ejtettünk a koppenhágai kritériumokról, amelyeket a korábbi felszólalók is említettek számos beszédben, és amelyek teljesítését elvárjuk a csatlakozó új államoktól. Azonban azzal is tisztában voltunk, hogy e feltételeket, ugyanezen követelményeket, például az oktatási kritériumokat, több régi tagállam sem teljesíti. Életbevágóan fontos, hogy minden országot egyenlően kezeljünk, és a minimumkövetelmények mindenkire vonatkozzanak.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE) . – (RO) Először is nem hiszem, hogy az Európai Uniónak közös kisebbségi politikára lenne szüksége. Minden európai polgár, etnikai származásától függetlenül azonos jogokkal rendelkezik. Másrészről, ha a vita kezdeményezői valóban európai politikát szeretnének kialakítani ebben a kérdésben, biztosíthatjuk őket, hogy a román jogszabályok a jó gyakorlat példáinak tekinthetők.

Európában talán Románia rendelkezik a legbőkezűbb és legkorszerűbb nemzeti kisebbségi szabályozással. A kisebbségek a valamennyi állampolgár által élvezett jogokkal azonos széleskörű politikai és szociális jogokkal rendelkeznek. A jelentős nagyságú kisebbségek, például a magyarok anyanyelven történő oktatáshoz való jogot élveznek az oktatás minden szintjén. A kisebbségek képviselői mandátumot szerezhetnek a parlamentben, még akkor is, ha nem sikerült megfelelő számú szavazatot gyűjteniük. Valójában a magyar kisebbségi párt, amelyet megemlítettünk a mai és a tegnap esti vitában is, a román kormánykoalíció tagja volt a romániai demokrácia 19 évéből 12 éven keresztül.

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE) . – (RO) Minden kisebbséget támogatni kell, és ez nemcsak az egyedi identitás, értékek, hagyományok és nyelv megőrzését, hanem a kultúra fejlesztését is jelenti. Nézetem szerint Románia, amely egységes szuverén állam, példaként szolgálhat a kisebbségek egyéni jogainak tiszteletben tartása szempontjából.

Örömmel fogadom a képviselőtársaim haladását, valamint a folyamatos aggodalmukat az etnikai, hagyományos vagy nemzeti kisebbségek védelméért. Ez nyilvánvaló és üdvözlendő hozzáállás. A kisebbség és a többség közötti kapcsolatról azonban szeretnék két dolgot a figyelmükbe ajánlani. 1) Úgy gondolom, nem csupán a kisebbségek tagjait kell az ilyen típusú intézkedésekbe bevonni, hanem a többségnek is ugyanolyan mértékben foglalkoznia kell a kisebbségek ügyeivel, pontosan azért, hogy támogassa és megvédje az „egységet a sokféleségben”. Ez történik Romániában. 2) A kisebbséget legalább ennyire foglalkoztatnia kell a többség státuszának, hiszen a két rész együtt és csak együtt alkot egy egységes egészet, amely hozzájárul a társadalmak természetes fejlődéséhez.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE). – (RO) A vita részeként szeretnék egy megjegyzést hozzáfűzni. A nemzeti kisebbségek azért csapnak ekkora hűhót, mert nincsenek érveik, amelyek alátámasztanák az általuk követelt összes jog jogosságát. Szeretnék bevezetni egy új jelmondatot: „A nagy hűhó nem vezet jóra, és a jó nem csap nagy hűhót”.

Az európai uniós jogszabályok nem védhetik kizárólag a kisebbségeket és hozhatják a nemzetet hátrányos helyzetbe azért, mert megengedjük a pozitív diszkriminációt. Szeretnék bemutatni egy példát arra, amikor a valóság ellentmond az elhangzott kijelentéseknek. Néhányan azt állították, hogy Romániában nem tartják tiszteletben a magyar kisebbségek jogait az oktatás terén. Mivel én az oktatás területén dolgoztam, szeretném példaként a figyelmükbe ajánlani Románia egyetemeit, amelyek betartják a kisebbségekkel való bánásmód európai normáit.

  Alexandru Nazare (PPE-DE) . – (RO) A vita részeként szeretnék szót ejteni a szerbiai Timoc-völgyben élő román kisebbség vallási jogai iránti tisztelet fokozatos megszűnéséről. Egy több mint 100 000 románból álló közösségről beszélünk.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy aggodalmamat fejezzem ki azzal a döntéssel kapcsolatban, amelyben Negotin szerb város tanácsa úgy határozott, lerombolja egy román nyelvű ortodox templom alapjait, annak ellenére, hogy a pap, Boian Alexandru beszerezte a szükséges engedélyeket. Ez lenne a második templom a Szerbiában élő románok számára. Azért a vakmerő tettéért, hogy az első templomot felépíttette, Alexandru atyát két hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Szeretném hangsúlyozni, hogy Szerbia a stabilizációs és társulási megállapodás 5. cikkével összhangban vállalta az etnikai és vallási kisebbségek védelmét és emberi jogainak tiszteletben tartását.

Végül szeretnék egy részletet idézni Alexandru atya egyik leveléből, amelyben reményét fejezi ki, hogy a szerb hatóságok nem rombolják le a templomot, ahol román nyelven folynak majd a szertartások. Idézem: „… segítsenek nekünk is, hogy gyakorolhassuk e jogokat abban az országban, ahol élünk, Szerbiában, hogy lehessen legalább egy saját templomunk és iskolánk és beszélhessünk románul”.

  Adrian Severin (PSE). - Elnök úr, az Európai Unió nem rendelkezik hatáskörrel a tagállamokban élő nemzeti kisebbségek jogállásával kapcsolatban. Ez azonban nem gond, hiszen minden uniós tagállam tagja az Európa Tanácsnak is, amely a kérdés kezelése terén tapasztalt és jól felkészült szervezet. Az Európa Tanács tevékenységeinek megkettőzése hátrányosan hatna a kisebbségekkel kapcsolatban végzett munkánk terjedelmére, és csak zavarhoz és frusztrációhoz vezetne.

Másodszor aggaszt, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos hozzáállásunk túl nagy hangsúlyt fektet olyan megoldásokra, amelyek évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt lehettek elfogadhatók. Szerintem ezen a téren inkább a képzelőerőnket, és nem a memóriánkat kellene fejlesztenünk.

Végezetül ahelyett, hogy mindig az ismert megoldásokhoz térünk vissza, az Európai Uniónak hasznosabb lenne kidolgoznia a kulturális jogok határokon átnyúló védelmének elméletét, hiszen a kontinensünkön minden etnikai-kulturális közösség egyben kisebbség is.

  Dragoş Florin David (PPE-DE). – (RO) A jelenlegi globalizációra és mozgásszabadságra épülő világban, úgy gondolom, a ma este itt a területi autonómiáról kifejtett gondolatok egyszerűen értelmetlenek. Szerintem több mint egymillió román él Spanyolországban és Olaszországban, de nem értem, miért folyamodnának területi autonómiáért ezekben az országokban.

Véleményem szerint a kisebbségek jogainak ellenőrzésével foglalkozó európai parlamenti bizottság vagy albizottság felállítása remek ötlet, és végrehajtaná az európai politikát ezen a szinten, illetve végső soron végrehajtana bizonyos, a kisebbségi jogok tiszteletben tartására irányuló eljárásokat. Nem hiszem, hogy Románia valaha is visszautasította bármely európai ország elnökének látogatását, és mégis ismét ilyen pletykák keringenek itt. Úgy érzem, Románia jó példát mutat sok európai uniós ország számára.

  Iuliu Winkler (PPE-DE). - (HU) Köszönöm szépen, Elnök úr! Az Európai Unió területén élő nemzeti kisebbségek gazdagítják az Uniót. Az Európai Parlamentnek élen kell járnia az etnikai kisebbségek védelmében, érdemi vitát kezdeményezve a kisebbségek jogállásának helyzetéről. A Parlamentnek fel kell vállalnia, hogy kidolgoz és elfogad egy olyan keretszabályozást, amely minden tagállamra kötelező érvényű. Ez a keretszabályozás akkor felel meg valójában a kisebbségi közösségek érdekeinek, ha – figyelemben tartva a szubszidiaritás elvét – tartalmazza rendelkezései között azt, hogy a különböző, a többség és kisebbségek közötti konszenzusra épülő autonómiaformák megvalósítása a járható út a kisebbségi közösségek megfelelő státusának biztosítására. Köszönöm.

  Miloš Koterec (PSE). – (SK) Igen, tisztelni kell a kisebbségeket, és a jogaikat jogszabályok útján kell védeni az Európai Unió tagállamaiban. Meg kell őrizni a kulturális és nyelvi sokszínűséget, hiszen ez az egészségesen működő Unió alapja. Nem engedjük azonban, hogy a képviselőcsoportok a kisebbségi álláspontra alapítva olyan autonómiára törekvő érdekeket próbáljanak megvalósítani, amelyek gyakran megkérdőjelezik az államok területi egységének elvét és amelyek a múltban hozott döntések miatt érzett igazságtalanságérzésből fakadnak.

A nemzeti alapon követelt, sőt, gyakran nem is a homogenitáson, hanem a többségben lévő embereknek egy adott kistérségben vagy közösségben betöltött kisebbségi helyzetével való politikai visszaélésen alapuló területi autonómia veszélyezteti a békés életet és együttélést az Európai Unióban.

  Christopher Beazley (PPE-DE). - (FR) Elnök úr, két kérdésem lenne a biztos úrhoz.

A jelen vita során sok képviselő megemlítette a kettős mércét, azt, hogy az új és a régi tagállamok kötelezettségei nem azonosak. Milyen intézkedéseket tesz a régi tagállamokkal, más szóval azon 15 tagállammal kapcsolatban, amelyek nem teljesítik a koppenhágai kritériumokat?

A második kérdésem a vallási kisebbségeket érinti, a kontinensünkön, az Unióban élő zsidókat és muzulmánokat: milyen lépéseket tesz a Bizottság a hitük, törvényeik és életmódjuk védelme érdekében?

  Csaba Sándor Tabajdi, szerző. − (FR) Elnök úr, biztos úr, az első megválaszolandó kérdés az, hogy a nemzeti kisebbségek ügye kizárólag tagállami hatáskörbe tartozik-e.

Szerintem nem, hiszen ha az emberi jogok kérdése nem az Európai Unió tagállamainak belügye, akkor a nemzeti kisebbségeket megillető jogok kérdése sem az. Ezt természetesen tisztázni kell. Jugoszlávia bombázására azért került sor, mert megsértették a koszovóiak jogait, akkor miért nem beszélünk tisztán erről a kérdésről?

Másodszor miért volt a csatlakozás előtt jobb a helyzet az új tagállamokban, mint most?

Harmadszor Beazley úr felvetette a kettős mérce kérdését. Igaz, hogy a gondok ellenére a Romániában élő magyar közösség helyzete jobb. Vannak problémák Romániában is, de jobb a helyzet, mint Elzászban vagy Bretagne-ban. Miért létezik kettős mérce?

Negyedszer beszéljünk a területi autonómiáról. A finnországi Åland-szigeteken és az olaszországi Dél-Tirolban a regionális autonómia valójában stabilizálta az országot. Az autonóm régiók rendszere Spanyolországban nagyon jó példa, néhány baszk szélsőségestől eltekintve, akiket csak elítélhetünk.

Végül, elnök úr, ki kell mondani, hogy a diszkrimináció tilalma és az esélyegyenlőség kevés ahhoz, hogy ellensúlyozzák a kisebbségek hátrányait. Végső soron az elégedett kisebbségek stabilizáló szerepet töltenek be Európa országaiban. Henrik Lax mondásával élve „megfelelően végrehajtani egy politikát mindig kifizetődő”. Ez a valóság, és szeretném megköszönni a vitát.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, figyelmesen hallgattam mindenki felszólalását, és meghat, hogy némely álláspont mögött mennyi szenvedély húzódik meg.

Tabajdi úr felsorolt egy csokor problémát. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek a problémák léteznek, de még egyszer – sajnálom, nem tehetek mást – emlékeztetnem kell önöket, hogy a csoportok, a nemzeti kisebbségek mint csoportok védelme nem tartozik sem az EU, sem az Alapjogi Ügynökség hatáskörébe.

Mindazonáltal az Ügynökség a javaslatomra megvizsgálja az etnikai és faji diszkriminációval kapcsolatos helyzetet a 2007-es rasszizmusról szóló jelentése frissítése során. Megismételném azonban, hogy a szerződések nem ruháznak hatásköröket ezen a téren sem az Európai Unióra, sem a Bizottságra, sem az Ügynökségre.

Megemlítették a nyitott koordinációs módszert is, de e módszer alkalmazásához is hatáskörrel kell rendelkeznünk. Egyértelmű, hogy ha a Tanács megváltoztatja az álláspontját, az más lehetőségeket is megnyit majd előttünk, egyelőre azonban csak annyit tehetünk, hogy külön figyelmet szentelünk a diszkrimináció elleni küzdelemnek, amely fokozottan érintheti a kisebbségek tagjait.

Tisztáznunk kell valamit: rendelkezünk közösségi szintű eszközökkel a diszkrimináció elleni fellépéshez. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikke két irányelv jogi alapjául is szolgált: a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i irányelv és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i irányelv alapjául.

Ebből a szempontból tehát valóban megvan a szándék a kisebbségekhez tartozó polgárok elleni hátrányos megkülönböztetésének minden formája elleni küzdelemre. Ezen felül az Alapjogi Ügynökség a kérésemre mélyrehatóan tanulmányozza majd a diszkrimináció minden említett megvalósulási formáját.

Ennyit tudok mondani. Ennél többet nem tehetek, mert nem rendelkezünk a jogi eszközökkel. A tagállamok nem engedik, hogy továbblépjünk.

Emellett a romák helyzete az Európai Unióban valóban nyomorúságos, és az integrációjuk az Unió és a Bizottság első számú prioritása, amint az a szeptember 16-án tartott első Európai Roma Csúcstalálkozón is elhangzott, amelyen Barroso úrral és Špidla úrral együtt én is részt vettem. Špidla úr a csúcstalálkozó nyomán létrehozza majd a Romák Európai Platformját. Ez a rugalmas struktúra lehetővé teszi majd, hogy uniós szinten is felnőjünk a kihívásokhoz. Mindemellett azonban óvatosan kell eljárnunk, mivel a Bizottság szerint az etnikai megközelítés az elérni kívánt hatással éppen ellenkező eredményt érne el.

Azzal szeretném befejezni, hogy megérintett, ami ma itt elhangzott. Egyértelmű, hogy az Európai Unió igazi ereje abban rejlik, hogy megoldja ezt a kisebbség és a többség közötti problémát egy adott államon belül, de az is igaz, hogy az EU jelenleg nemzetállamok szövetsége, ami azt jelenti, hogy nehezen léphetünk tovább ennél.

Emellett persze semmi nem akadályozza az országokat abban, hogy informális úton megosszák egymással a jó és a legjobb gyakorlatokat. önök is említettek néhány jó gyakorlatot az Unió egyes új tagállamaiból, és nem kételkedem abban, hogy az ilyen jó tapasztalatok hasonló helyzetekben inspirációul szolgálhatnak.

Elnök úr, ennyit szerettem volna mondani, és sajnálom, hogy nem szolgálhatok kielégítőbb válasszal, azonban igazodnom kell ahhoz, milyen jelenleg az Európai Unió. Mindazonáltal szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ha kisebbségekhez tartozó egyéneket ér hátrányos megkülönböztetés, szilárdan kiállok majd ellene, mivel biztosítani szeretném az esélyegyenlőség tiszteletben tartását, amelyet reményeim szerint az alapjogi charta is erős formában intézményesít majd a lisszaboni szerződés ratifikációja után.

  Elnök − A vitát berekesztem.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) A mai Európában egyetlen ország sem tagadja meg a kisebbségek jogait. Az EU mottója szerint (Egyesülve a sokféleségben) multikulturális Európát építünk, amelybe a nemzeti kisebbségek együtt élnek a nagy egységes államokkal, és teljes politikai és állampolgári jogokat élveznek. Úgy tűnik, ebben a kérdésben egész Európa egyetért. Senki, aki megkérdőjelezi a kisebbségek jogait, nem érvényesülhet manapság a politika világában. A kisebbségek jogait ez egyes uniós tagállamok jogrendje és számos nemzetközi szerződés is rögzíti.

Meg voltam lepve tehát a Litván Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság ez év január 30-án kelt döntésén. A döntés értelmében törvényellenes olyan utcanévtáblákat kihelyezni, amelyek a litván nyelvű tábla mellett lengyelül is feltüntetik az utcák nevét. Vilnius régió hatóságait arra utasították, hogy egy hónapon belül távolítsák el a lengyel nyelvű táblákat. Ez az eset azért különös, mert a lengyel nemzetiségű emberek Vilnius régió lakosságának 70%-át teszik ki, és szinte mindenhol előfordulnak lengyel nyelvű utcanévtáblák. Mindez annak ellenére történt, hogy Litvánia elkötelezte magát a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája mellett, és ratifikálta az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményét. Az utóbbi szerződés 11. cikke rendelkezik a kisebbségi nyelvek használatáról, beleértve az utcaneveket is. Nehéz megérteni, hogy Litvánia, amely már öt éve az EU tagállama, miért sérti meg az uniós normákat, és miért nem biztosítja a kisebbségek jogait a területén.

  Iosif Matula (PPE-DE), írásban. – (RO) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én Arad megyéből származom, a Románia és Magyarország közötti határterületről, ahol már régen felülkerekedtünk a kisebbségekkel kapcsolatos problémákon.

Ebben a térségben a munkatársak és gyermekkori barátok, akik együtt jártak általános iskolába, majd együtt tanultak magyar nyelven az egyetemen, még ma is a magyar nyelvet használják azokban az intézményekben, ahol dolgoznak.

Az Aradi Megyei Tanács és a Nyugat-Romániai Regionális Hatóság elnöke voltam. Ebben a Romániában Arad, Temes és Bihar megyét, Magyarországon pedig Csongrád és Békés megyét tömörítő régióban a románok és a magyarok több tucat közös projektet hajtottak végre és jelenleg is közös projekteken dolgoznak, és mind egy közös európai nyelvet használnak a közös európai problémák megoldására.

Szeretnék meghívni mindenkit, akit első kézből érdekel a kisebbségi problémák kezelésének román modellje, hogy tekintse meg maga a valós helyzetet, mielőtt különböző európai fórumokon adna hangot a véleményének.

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN), írásban. – (PL) Az EU tagállamaiban élő nemzeti kisebbségek jogai fontos problémát jelentenek az emberi jogok szempontjából. A gyakorlatban azonban sokszor arra használják ezt a kérdést, hogy egész Európában terjesszék a revizionizmust és megkérdőjelezzék a határokat.

Az anyanyelv használatához és a hagyományos kultúra és szokások megőrzéséhez való jog kétségkívül két olyan jog, amelyet védenünk kell.

Mostanában gyakran előfordult Európában, hogy egyes kisebbségek azon kívánságuknak adtak hangot, hogy bizonyos területeket csatoljanak vissza ahhoz az országhoz, amelyhez nemzeti szálak fűzik őket. Ez természetesen kiváltja a többség válaszát. Előfordultak olyan esetek is, amelyekben több millió főt számláló kisebbségeket hagytak figyelmen kívül, és ilyen csoportoktól tagadták meg a kisebbségi státuszt. Ez történt például a németországi lengyelekkel. Németország tehát megsérti a kisebbségek alapvető jogait.

Azon emberek esete, akik Európán kívülről érkeztek az országainkba, eltérő. Nyilvánvalóan ezeknek az egyéneknek is joguk van a saját kultúrájukhoz és nyelvükhöz. Ők azonban nem hozhatják létre a saját különleges területeiket, amelyeken átültetik a származás szerinti országuk jogát. Ha közöttünk szeretnének élni, be kell illeszkedniük a mi országainkba, és a letelepedésük szerinti ország felelős állampolgáraivá kell válniuk.