Rapporti verbatim tad-dibattiti

It-Tlieta, 3 ta' Frar 2009 - Strasburgu

14. Protezzjoni tal-minoranzi tradizzjonali nazzjonali, etniċi u immigranti fl-Ewropa (dibattitu)

  Presidente. − Passamos agora ao debate sobre a pergunta oral à Comissão sobre às minorias tradicionais nacionais, étnicas e imigrantes na Europa, de Csaba Sándor Tabajdi, Hannes Swoboda, Jan Marinus Wiersma, Véronique De Keyser, Katrin Saks e Claude Moraes, em nome do Grupo PSE (O-0002/2009 - B6-0005/2009).

  Csaba Sándor Tabajdi, szerző. − Tisztelt Elnök úr! Képviselőtársaim! Az európai kontinensen több mint 300 különböző nemzeti és etnikai kisebbség, nyelvi közösség él. Az EU 27 tagállamának polgárai közül majd 15 % valamely történelmi nemzeti kisebbség vagy bevándorló közösség tagja. Miközben az Európai Unió célja a kulturális sokféleség megőrzése, a kisebbségi nyelveket és népcsoportokat fenyegeti a kihalás, az asszimiláció veszélye. Az egyre növekvő bevándorló közösségek integrációs válsággal néznek szembe, elég, ha a francia külvárosok, párizsi külvárosok lázadására, a londoni terrortámadásokra vagy a hollandiai etnikai feszültségekre gondolunk.

Vajon hiteles-e az Európai Unió, amikor emberi és kisebbségi jogsértéseket bírál harmadik országokban? Vajon az EU döntéshozói adekvát módon közelítik-e meg a most felvételükre váró nyugat-balkáni nemzeti és etnikai kisebbségek problémáit? Ha néhány tagállam erre otthon nem képes, sőt ezzel ellentétes gyakorlatot folytat? Aki ezekkel a kérdésekkel nem akar és nem tud szembenézni, aki homokba dugja a fejét, az Európa jövőjével játszik.

A mai vitát aggodalmaskodó hangok előzték meg, egyesek szerint ez a kérdés túl érzékeny. Igen, ez a kérdés rendkívül érzékeny. Mivé lenne az Unió, ha csak azokat a kérdéseket tárgyalnánk, amelyek nem sértenek érdekeket? Nem lehet szőnyeg alá söpörni a problémákat! Európa polgárai érdemi válaszokat várnak tőlünk. Az Európai Uniónak szavatolnia kell a helyi, regionális, nemzeti, uniós szinteken az őshonos, a történelmi kisebbségek, a romák, a több millió kisebbségi státuszban élő, önálló államisággal nem rendelkező népek, nemzetek, mint a katalánok, a baszkok, a skótok, a bretonok, az elzásziak, a korzikaiak, a walesiek, a romániai, szlovákiai és szerbiai magyar nemzeti közösségek és más társnemzetek jogait.

A szubszidiaritás és az önkormányzatiság, a hatalommegosztás és az együttdöntés az Unió alapértékei. Nagyon fontos az, hogy a többség és a kisebbség közötti megegyezésen alapulva a tagállamok szuverenitását és területi integritását teljes mértékben tiszteletben tartva, együttdöntési, önkormányzati, „self-governance” autonómiaformák jöjjenek létre. Az államnak a bevándorló kisebbségekhez tartozó személyek esetében a minél teljesebb beilleszkedést, integrációt kell segíteniük, és a bevándorló, az immigráns kisebbségeknek maximálisan tiszteletben kell tartani az adott állam nyelvét, szokásait. Ha az Európai Parlament valódi hatalmi centrummá akar válni, akkor ezekkel a kényes kérdésekkel szembe kell nézni.

  Jacques Barrot, vice-président de la Commission. − Monsieur le Président, Mesdames, Messieurs les parlementaires, cher Monsieur Tabajdi, le respect des minorités est un principe essentiel qui figure parmi les conditions préalables à l'adhésion d'un nouveau pays à l'Union. Les critères de Copenhague visent spécifiquement les pays candidats à l'adhésion à l'Union.

Le respect des droits des personnes appartenant à des minorités, y compris le respect du principe de non-discrimination, est un principe sur lequel l'Union est fondée. Mais l'Union n'a pas de compétences générales dans le domaine de la protection du droit des minorités. Il revient aux autorités nationales d'assurer une telle protection, conformément à leur ordre constitutionnel et à leurs engagements internationaux.

Aussi, les questions relatives à l'organisation ou à l'autonomie institutionnelles des minorités relèvent des États membres. De même, il revient à chaque État membre de décider de signer ou de ratifier la convention-cadre sur la protection des minorités nationales ainsi que la charte européenne des langues régionales ou minoritaires, qui sont les deux instruments majeurs mis en place par le Conseil de l'Europe.

L'Union n'a donc pas de compétences pour adopter, comme il est suggéré dans la question, une législation générale fixant des normes de protection des minorités et des mécanismes de contrôle. Mais l'Union peut adopter des mesures sur certaines questions relevant de sa compétence, qui ont un impact positif sur la situation des personnes appartenant à des minorités.

Par exemple, concernant la politique menée par la Commission contre les discriminations fondées sur la race, l'origine ethnique, la religion, il s'agit de veiller à la mise en œuvre de la législation communautaire dans ce domaine et à la mise en œuvre de la directive visant à compléter cette législation.

L'adoption, le 28 novembre dernier, de la décision-cadre contre le racisme et la xénophobie constitue un autre exemple. Par cette décision-cadre, l'Union contribue à améliorer la situation des personnes appartenant à des minorités face à certains comportements dont elles sont victimes. L'Union s'est aussi mobilisée sur la situation de la minorité rom.

L'intégration des immigrés est un sujet d'importance croissante pour les États membres et l'Union européenne. En 2005, la Commission a soumis un programme commun pour l'intégration, qui constitue le cadre de travail d'une approche commune sur l'intégration dans l'Union européenne. Et l'Union a alloué un budget de 825 millions d'euros pour 2007-2013 afin de mettre en œuvre le Fonds européen sur d'intégration.

Trois nouvelles initiatives de la Commission verront le jour en 2009: la troisième édition du manuel sur l'intégration, le forum européen de l'intégration, pour associer encore davantage la société civile à la poursuite de nos travaux, et un site internet sur l'intégration, un guichet unique qui rassemblera l'information sur l'intégration et facilitera l'échange de bonnes pratiques entre tous ceux qui ont affaire à l'intégration.

Le rôle de l'Union européenne dans le domaine du multilinguisme, ce n'est pas de remplacer l'action des États membres mais c'est de soutenir et de compléter cette action. La politique de la Commission européenne pour le multilinguisme inclut les langues régionales ainsi que les langues parlées par des minorités.

Le respect de la diversité linguistique et culturelle est en effet l'une des pierres angulaires de l'Union européenne. Et ce respect de la diversité linguistique et culturelle fait désormais partie, de la Charte européenne des droits fondamentaux, qui dispose, à l'article 22: "L'Union respecte la diversité culturelle, religieuse et linguistique".

La dernière communication de la Commission, adoptée en septembre 2008, indique également que chacune des nombreuses langues, nationales, régionales ou parlées par des minorités ou des personnes immigrées, ajoute un apport à notre culture commune. Les principaux outils à la disposition de l'Union dans ce domaine sont ses programmes de financement, et particulièrement le programme de formation permanente 2007-2013.

Enfin, l'Agence des droits fondamentaux de l'Union européenne est pour nous un outil très précieux pour collecter les données utiles à l'élaboration et à la mise en œuvre de tous instruments et de ces politiques communautaires. À la suite de la demande du Parlement européen auprès de cette Agence des droits fondamentaux – dont je rappelle qu'elle siège à Vienne –, le programme de travail de l'Agence pour 2009 prévoit qu'un rapport comparatif sera rédigé sur la situation concernant les discriminations ethniques et raciales dans l'Union européenne, ce qui nous permettra de mettre à jour le rapport sur le racisme qui portait sur l'année 2007.

Voilà ce que je pouvais répondre. Autrement dit, nous n'avons pas de base juridique pour organiser la protection des minorités. Cette matière relève vraiment de la compétence des États membres. Mais, par contre, l'Union doit évidemment éviter toute discrimination à l'encontre d'un citoyen appartenant à une minorité.

  Rihards Pīks, PPE-DE grupas vārdā. – Paldies, priekšsēdētāja kungs! Tabajdi kungs ir uzņēmies titānisku darbu – mēģināt formulēt un klasificēt vēsturiski dažādi veidojušās cilvēku kopienas, kas lielākā jeb mazākā skaitā dzīvo valstīs, kuru pamatā ir cita etniskā vai lingvistiskā izcelsme. Kā mēs zinām, gadu simteņos Eiropā bieži ir mainījušās valstu robežas un nosaukumi gan kara rezultātā, gan valstīm apvienojoties, daloties, veidojoties impērijām, brūkot impērijām, un ļoti bieži cilvēki, nemainot savu dzīves vietu, kļuvuši par cita karaļa pavalstniekiem jeb citas valsts iedzīvotājiem. Tāpat ir notikusi migrācija gan indivīda līmenī, gan pārceļoties veselām etniskām kopienām. Mēs esam visa tā mantinieki. Neapšaubāmi, šodien ikviens iedzīvotājs Eiropas Savienībā ir pelnījis cilvēka cienīgu dzīvi un vienādas iespējas. Bet ko īsti var saukt par minoritāti šodienas izpratnē un vai valstis var vienoties un izstrādāt vienotus kritērijus? Tas ir svarīgi, jo šodien veidojas jauna migrācija, gan iekšējā migrācija Eiropas Savienībā, gan migrācija no trešajām valstīm. Man liekas ka tas vispirms būtu jādara speciālistiem, pētniekiem, vēsturniekiem, etnogrāfiem, lingvistiem, un tad varbūt galavārdu var teikt politiķi, jo, ja to sāk darīt politiķi, tad uzreiz parādās daudz politiska subjektīvisma un egoisma, it sevišķi, ja tuvojas vēlēšanas. Paldies!

  Katalin Lévai, a PSE képviselőcsoport nevében. – Tisztel Elnök úr! Tisztelt Biztos úr! Képviselőtársaim! Az Európai Unióban és a többi európai országban több mint 45 millióan élnek 57 különböző kisebbség tagjaként. Ma, amikor a rasszizmus kísértete járja be Európát, amikor a nemzetállami többségi sovinizmus félelmetes fölerősödése tapasztalható szerte Kelet-Európában és Közép-Európában is, a kisebbségi politikát nem söpörhetjük többé a szőnyeg alá. Ahogyan hallottuk – a Biztos úrtól is –, az EU mindeddig nem dolgozott ki a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzését szolgáló valamennyi tagországra érvényes szabályozást. A kisebbségi kérdés a tagországok hatáskörébe tartozik, ezért a közösségeknek rendszerint azzal kell beérniük, amit a saját kormányaiknál kialkudnak. A közép- és kelet-európai tagállamokban a különböző nemzeti, kisebbségi közösségekhez tartozó állampolgárok összlétszáma lényegesen nagyobb, mint Nyugat-Európában, problémáik is összetettebbek. Ahhoz, hogy Európában ők, mindenki, nemcsak a nemzetiségek, hanem az Unión belül gyakorlatilag szintén kisebbségbe kerülő nemzetek valóban otthon érezzék magukat, az európai törvényhozásnak átfogó jogi normákkal kell megteremtenie a kisebbségvédelem jogi kereteit.

Olyan politikai berendezkedést kell létrehozni, amely nem kizárólagosságra tör, hanem megosztja a hatásköröket. Amennyiben ez a minta gyakorlattá válik unió-szerte, egyre inkább felértékelődnek a nemzeti közösségek, amelyek így új esélyt kapnak nyelvük, kultúrájuk megőrzésére. Ebben a Lisszaboni Szerződés ratifikálása kulcsfontosságú, amelynek két cikkelye a magyar kormány munkájának köszönhetően a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is magában foglalja. Elfogadása hatalmas előrelépés lehetne az Európai Unió eddigi történelmében. A jelenlegi gazdasági válság nem kedvez a kisebbségeknek, elmérgesíti a konfliktusokat, teret enged a szélsőjobboldali demagógiának, és Európa most különösen nem engedheti meg, hogy nem hallgat a kisebbségek szavára; a válságban a kisebbségeket nem hagyhatja magára.

  Henrik Lax, för ALDE-gruppen. – En europeisk debatt om olika minoriteters ställning är mycket välkommen. En gemensam uppfattning om vilka rättigheter och skyldigheter som ska gälla för nationella, etniska eller språkliga minoriteter, för invandrare och för statslösa personer skulle på många sätt gynna dessa grupper och hela unionen. Närmare en tiondedel av EU:s medborgare tillhör i dag en nationell, språklig eller etnisk minoritet. Somliga, liksom jag svensktalande i Finland, behandlas väl. Andra diskrimineras eller förnekas. Det är viktigt att de nationella historiska minoriteterna ska kunna känna sig som fullvärdiga medlemmar i unionen. EU behöver stödet av sina minoriteter, och får inte försumma att ge dem möjligheten att aktivt delta i beslutsfattandet och arbetet för en trygg och harmonisk gemensam framtid.

Det är klart att identiska regler inte kan gälla för nationella minoriteter som för till exempel invandrarminoriteter. Invandrare behöver särskilt stöd för att kunna integrera sig i sitt nya hemland. Ett fall för sig är de statslösa som med alla medel ska uppmuntras att söka medborgarskap i sina värdländer.

EU behöver en gemensam syn på minoritetsfrågor, också för att kunna försvara sig och sina medlemsländer mot yttre påtryckningar och provokationer där minoritetsrättigheter används som slagträn för att så splittring och skapa oreda. Den ryska inblandningen och propagandan i bland annat Estland och Lettland är varnande exempel. Vi får inte ge vapen i hand åt dem som vill göra oss illa.

Europa behöver ett representativt minoritetsforum som skulle fungera som rådgivande organ i frågor som behandlas av Europaparlamentet och Europarådet. Viktigt vore också att detta parlamentsutskott skulle ges ett klart uttalat ansvar för minoritetsfrågor. Detta parlament bör anta ett uttalande om minoriteternas rättigheter.

Slutligen en konkret fråga: Är kommissionen beredd att ta ansvar för att en europeisk minoritetsdebatt kommer i gång och är den beredd att aktivt främja en rättvis behandling av unionens minoriteter och inte bara språklig mångfald som ofta används för att glömma bort minoriteterna? (Applåder)

  Jan Tadeusz Masiel, w imieniu grupy UEN. – Panie Przewodniczący! Panie Komisarzu! Niektóre grupy mniejszościowe zamieszkują nasze państwa członkowskie od wieków, inne od niedawna.

Do tradycyjnej grupy mniejszościowej, obecnej praktycznie od zawsze w krajach Unii, należą m.in. Romowie. Ze smutkiem stwierdzam, że w moim kraju – w Polsce – mimo iż Romowie nie są dyskryminowani, to stopień ich integracji pozostawia wiele do życzenia. Oni sami uważają podobnie. Myślę, że jest im potrzebna większa pomoc ze strony państwa, zwłaszcza pomoc w kształceniu zawodowym i w ogóle w zdobywaniu edukacji.

W kwestii integracji tej czy innej grupy mniejszościowej państwa członkowskie powinny odgrywać wiodącą rolę, ale wspólne unijne ustawodawstwo byłoby nam w tym bardzo pomocne. Zwłaszcza w określeniu praw i obowiązków nowych przybyszy z krajów muzułmańskich, którzy ciężko się w Europie integrują.

  Mikel Irujo Amezaga, en nombre del Grupo Verts/ALE. – Señor Presidente, quiero agradecer profundamente el trabajo del Sr. Tabajdi en la elaboración, en la consecución, de esta pregunta oral que estamos debatiendo hoy aquí, además del tremendo trabajo que realizó para hacer la resolución, que, lamentablemente, no estamos discutiendo pero que estoy convencido de que podremos discutir en siguientes plenos.

Una resolución que es necesaria porque es obvio que tenemos que encontrar un estándard mínimo de protección de las minorías en la Unión Europea, algo que ahora mismo no existe.

No comparto la visión del Comisario Barrot al escudarse muchas veces en la falta de competencia de la Unión Europea en esta materia. Es una contradicción manifiesta mencionar los criterios de Copenhague, mencionar otro tipo de legislación y, a la vez, cuando tal vez no interesa o tal vez no se es lo suficientemente valiente, escudarse en la falta de competencia para no ?digamos? avanzar en la protección de las minorías porque, al final, en definitiva, estamos ante el eterno dilema. No estamos ante un problema, estamos ante un reto que tiene que abordar la Unión Europea y como tal tiene que verse.

  Kathy Sinnott, on behalf of the IND/DEM Group. – Mr President, in every Member State of the EU there are groupings of people who are seen as different because of characteristics like ethnicity, language, how they dress, the music they play and how they worship. When the people in that country are committed to respect for the innate dignity of every human person, these differences are seen as enriching, and people are valued. In fact, when the dignity of the human person is valued, we do not view minorities in a negative way at all. However, in many countries this respect is weak or non-existent. This leads to discrimination in which minorities are abused and relegated to the poorest of circumstances.

We insist in the Copenhagen Agreement that a country wishing to join the EU must have at least a minimally acceptable level of respect for everyone within its borders. This principle falls down when we ignore these criteria and allow membership to countries where people are being marginalised and mistreated.

In Ireland, for instance, many children and adults with disabilities were institutionalised in the worst of circumstances at the time of our accession and for years after our membership.

Today, in spite of the introduction of the Copenhagen criteria, there exist similar terrible circumstances for vulnerable minorities in countries which have recently joined the EU or which plan to. The Copenhagen criteria were clearly ignored in those cases, and the treatment of minorities was not considered an obstacle to membership. This negates the purpose of the agreement. If a country, in order to join the EU, must fulfil the Copenhagen criteria in respect of the treatment of its people, it should be possible to suspend membership when it does not.

  Sergej Kozlík (NI). - Zaoberáme sa problémom národnostných menšín, ale myslí sa tým predovšetkým maďarská národnostná menšina, pán Tabajdi. Pritom je to práve Maďarsko, kde v uplynulých desaťročiach národnostné menšiny takmer úplne zlikvidovali. Potvrdzujú to aj slová bývalého ombudsmana pre menšiny v Maďarsku Jenö Kaltenbacha. Počet Slovákov žijúcich v Maďarsku za uplynulé obdobie klesol z vyše 300 tisíc na 18 tisíc. Pre zdecimovanú slovenskú menšinu sa v národnostných školách v Maďarsku ako vyučovací jazyk používa výlučne maďarčina. Slovenský jazyk sa v týchto školách vyučuje štyri hodiny týždenne.

Na Slovensku sa neuplatňuje vendeta a maďarská menšina žijúca na Slovensku je na tom neporovnateľne lepšie. V maďarských menšinových školách je výhradným vyučovacím jazykom maďarčina. Slovenský jazyk sa ako doplnkový vyučuje pár hodín do týždňa. Bohoslužby vo všetkých slovenských obciach v Maďarsku sú len v maďarčine a konajú ich výlučne maďarskí duchovní. Naopak, na Slovensku slúžia v maďarských obciach výlučne maďarskí duchovní.

Európsky parlament sa však paradoxne nezaoberá problémami slovenskej, nemeckej, srbskej a ďalších menšín decimovaných v Maďarsku. Diskutuje sa opakovane o okrajových problémoch maďarskej menšiny, ktorých riešením sa navyše v tomto čase zaoberá slovenský parlament. Ten práve dnes ústretovo schválil novelu školského zákona, ktorá zaručuje písanie geografických názvov v učebniciach menšinových škôl v maďarčine či ukrajinčine. Sú to práve maďarskí poslanci a politici, ktorí pod kepienkom riešenia národnostných problémov neustále podsúvajú úvahy o autonómnych riešeniach vrátane územnej autonómie. Naposledy tak včera urobil maďarský prezident pri návšteve rumunského partnera v Budapešti a stretol sa s ráznym odmietnutím. Takéto postoje treba demaskovať a rázne odmietnuť aj na pôde Európskeho parlamentu.

  Kinga Gál (PPE-DE). - Ameddig bármilyen más, diszkrimináció tilalma által védett, a társadalomban kisebbségben élők esetében erőteljes az érdekérvényesítés, a hagyományos nemzeti kisebbségek esetében szégyenlős az európai jogvédelem, és még szégyenlősebb a politikai akarat. Pedig e közösségek léte az Unióban nem politikai, hanem ténykérdés, milliók élnek az Unióban, akik nem bevándorlók. Úgy élnek itt Európa tagállamaiban, hogy egy tapodtat sem mozdultak őseik földjéről, csak éppen a XX. századi történések folytán az országaik határai vonultak el fölöttük, hátrahagyva őket azóta is, megoldatlan dilemmáikkal. Hogyan őrizzék meg identitásukat, közösségüket, hogyan biztosítsanak XXI. századi jövőképet gyermekeiknek? Ki kell mondanunk végre, hogy ezek a közösségek problémái nem rendezhetőek csupán általános emberjogi vagy diszkriminációt tiltó rendelkezésekkel. Ezek a közösségek joggal tartanak igényt mindarra, amit hasonló lélekszám esetén az Unió jogosnak tart a többségben élők számára. Ezért szükséges uniós szabályozás, ehhez szükséges az uniós segítség. Jogosan gondolják ezek a közösségek például, hogy az az autonómia, ami az olaszországi dél-tiroli kisebbségek számára prosperitást és fejlődést hozott, számukra is kívánatos megoldást hozna.

Igenis pozitív és vállalható jövőt adhatnak e közösségeknek az autonómiaformák, köztük akár a területi autonómia is, amit nem misztifikálni kell, hanem kibeszélni, hiszen ha az egyik tagállamban pozitív megoldást jelent az állam területi integritásának sérelme nélkül, úgy lehet megoldás másik tagállamban is. E kisebbségek uniós alapelveken nyugvó, uniós gyakorlatra hivatkozó jogos követelései nem képezhetnek tabutémát az Unióban a XXI. században!

  Bárbara Dührkop Dührkop (PSE). - Señor Presidente, resulta curioso que en cada legislatura hayamos señalado la inexistente o frágil protección legal y material de las minorías de uno u otro signo en los Estados miembros.

En esta última ampliación hacia el Este la realidad se ha vuelto forzosamente mucho más compleja.

La Europa de los 27 cuenta con más de 100 grupos, si sumamos sus minorías étnicas y lingüísticas y las de la inmigración sobrevenida. Mención aparte, y ya se ha hecho, merecen los roma, un grupo étnico que ha vivido con nosotros desde hace siglos, con sus características propias y con las mayores desventajas con respecto a cualquier otra minoría de toda índole.

Multiplicar los esfuerzos por una paulatina integración, que no asimilación, de estos grupos y hacer realidad esta unidad en la diversidad es todo un reto para Europa, señor Comisario. Porque no en balde el Tratado de Lisboa se refiere explícitamente, por primera vez en la historia de la Unión Europea, a los derechos de las personas pertenecientes a estas minorías y a sus valores propios.

Cada grupo social es diferente. Poco o nada tienen en común las minorías lingüístico-históricas de los Estados miembros y su reconocido e incontestable derecho a expresarse en su lengua materna con los nuevos flujos migratorios con sus propias señas de identidad.

Partimos de la Carta Europea de las Lenguas Regionales y pedimos al Fondo Social Europeo que dedique también atención y medios a las minorías.

Acabamos de dejar el año 2008 como Año Europeo del Diálogo Intercultural y creo que este diálogo no ha hecho más que empezar. Considero que conviene aprovechar la inercia y continuar la difusión de ese diálogo para crear mecanismos de control a escala europea con vistas a la protección de las minorías.

Y termino: es una obligación proteger y preservar en los Estados miembros las tradiciones y valores de la Europa multicultural que emerge, y la obligación de esta Cámara es establecer normas de integración en un marco común europeo que facilite una cohabitación pacífica.

  István Szent-Iványi (ALDE). - Elnök úr! Minden tizedik európai polgár valamely nemzeti kisebbséghez tartozik. Közülük sokan érzik úgy, hogy saját hazájuknak mostohagyermekei. Ők az Európai Uniótól várják jogaik garantálását, helyzetük javulását. Emberjogi téren az Unió legnagyobb adóssága a kisebbségvédelemmel kapcsolatos. Bár a hatékony kisebbségvédelemnek a jogi alapjai léteznek, a politikai szándék ezek érvényesítésére gyakran elégtelen. A lisszaboni szerződés elfogadása javíthat a helyzeten, de önmagában nem csodaszer. Szükség van a már meglévő intézmények hatékony működésére, különösen az Alapjogi Ügynökség kisebbségi profiljának erősítésére. A kisebbségek pozitív jelzésnek tekintenék, ha az új Bizottságban egy biztos kifejezetten és kizárólag kisebbségi ügyekkel foglalkozna. Ezzel világosan jeleznénk, hogy az egységesülő Európának ők is teljesjogú polgárai. Mert Európának nem lehetnek mostohagyermekei, hiszen valamilyen szempontból mindannyian kisebbségek vagyunk.

  László Tőkés (Verts/ALE). - Tisztelt Elnök úr! Elismeréssel és köszönettel üdvözlöm a hagyományos nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint az európai bevándorlók védelmének napirendre tűzését. Fájdalmasnak tartom, hogy kellő frakciótámogatás hiányában mai közvitánk határozathozatal nélkül végződik, és továbbra sem nyílik lehetőség az EU kisebbségvédelmi keretegyezményének elfogadására. A volt szovjet kommunista tábor országaiban a be nem avatkozás elve uralkodott. Elfogadhatatlannak tartom, hogy ehhez hasonló módon az Unió is az egyes tagországok önálló hatáskörébe utalja kisebbségeik helyzetének megoldását. Nacionálkommunista időkre emlékeztető diktatórikus álláspontnak tartom Traian Basescu államelnöknek az erdélyi magyarok kollektív jogok és autonómia iránti jogos igényét visszautasító budapesti kijelentéseit. Az Európai Unió a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségeknek is közös hazája, éppen ezért intézményes és törvény által szabályozott védelmüket tovább nem halogathatja!

  Patrick Louis (IND/DEM). - Monsieur le Président, dans le cadre de nos cultures où se sont déployés l'État de droit et les droits de la personne humaine, il est bon de défendre les droits de l'individu minoritaire, mais il est vite hasardeux de légiférer sur les droits des minorités non nationales, en tant que communautés.

Pour les minorités non nationales, et je limite mon sujet à cela, l'approche communautariste doit être écartée car elle sera inévitablement destructrice de la cohérence de nombreuses nations européennes. Dans l'État de droit, la régulation du vouloir vivre ensemble doit rester de compétence nationale. Dans celui-ci, la majorité ne peut être l'adversaire de la minorité, à moins de douter définitivement de la démocratie.

Devant la misère ou la menace, certains doivent fuir leur pays d'origine et chercher refuge. Le droit de l'asile est une sorte de vote avec les pieds. Il est devenu heureusement un droit fondamental. Mais, comme tout droit, sa contrepartie est un devoir. En l'occurrence, c'est celui de se plier aux règles, langues et usages du pays qui reçoit.

Le droit d'asile est un droit précieux car c'est un droit inhérent à la personne humaine. Même si l'on appartient à une minorité, il ne légitime pas la naissance d'un droit communautaire. L'allégeance ultime doit toujours rester celle que l'on donne au pays où l'on s'installe. Il est illusoire de croire que la juxtaposition de communautés de passage, de mémoires séparées, font un pays. Avec la durée, cela fait tout juste un champ d'indifférence ou de bataille.

Le pays d'accueil, on l'aime ou on le quitte. Telle est la responsabilité née de la liberté d'aller et venir.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). - Îmi exprim sprijinul pentru protecţia minorităţilor, respectarea culturii, a limbilor, a tradiţiilor şi obiceiurilor acestora. Cred că toate statele membre ar trebui să includă în legislaţia naţională, în diverse domenii, precizări referitoare la protejarea minorităţilor.

În acest sens, consider că România are o legislaţie deosebit de bine construită în acest domeniu şi poate constitui un exemplu pentru celelalte state membre. O probă a acestei afirmaţii o constituie chiar un onorabil membru al acestui Parlament pe care eu îl respect foarte mult, care s-a născut, a crescut şi a învăţat în mijlocul comunităţii maghiare din Transilvania iar acum reprezintă cu mult succes Ungaria în această casă. Protejarea minorităţilor nu trebuie însă să ducă la exagerări de tipul drepturi colective, promovarea autonomiei şi autodeterminării, inclusiv teritoriale.

De asemenea, nu cred că este benefică împărţirea minorităţilor în diverse categorii, deoarece, poate induce ideea că este nevoie de tratamente diferite pentru aceste categorii. Toţi cetăţenii trebuie trataţi egal, trebuie să aibă aceleaşi drepturi şi obligaţii faţă de comunităţile în cadrul cărora trăiesc. Descentralizarea şi autonomia locală în cadrul legilor naţionale răspund foarte bine la toate dorinţele cetăţenilor, indiferent de naţionalitate sau etnie. Nu este normal să aducem în discuţie concepte care nu sunt încă consacrate în dreptul internaţional actual şi care nu sunt acceptate la nivelul statelor şi nu este nevoie să reluăm prevederi ale Consiliului Europei.

O menţiune specială trebuie făcută pentru minoritatea rromă. Cred cu tărie că programe comune la nivelul Uniunii, în special în domeniul educaţiei, ar grăbi substanţial integrarea rromilor.

În final, îmi permit să reamintesc că orice naţiune, cât de mare ar fi ea, este o minoritate în comparaţie cu cei 500 de milioane de cetăţeni europeni.

  Monika Beňová (PSE). - Ochrana menšín je nesporne jednou z najdôležitejších hodnôt a u nás na Slovensku alebo v Slovenskej republike majú menšiny zabezpečený skutočne mimoriadne vysoký štandard. Ak budem hovoriť o národnostných menšinách, tak ten štandard je zabezpečený aj formou – dá sa povedať – kultúrnej a vzdelávacej autonómie, pretože máme aj univerzitu pre našu najväčšiu národnostnú menšinu.

Zásadne však odmietam otváranie diskusie o územnej autonómii z dôvodu, že ju považujem za veľmi vážny politický a právny dôvod, a takisto preto, že ju považujem za ľudsky dramatickú. Spôsobila by obrovské ľudské nešťastia. Rovnako by otváranie diskusie o územnej autonómii zásadným spôsobom ohrozilo jednotu a úspešné napredovanie Európskej únie.

A na záver, pán komisár, ak ste hovorili o rešpekte – áno, je absolútne na mieste, aby majoritná spoločnosť prechovávala čo najväčší rešpekt k svojim menšinám, ale myslím si, že v dobre fungujúcej spoločnosti by rovnaký rešpekt mali mať menšiny aj voči tejto spoločnosti.

  Tatjana Ždanoka (Verts/ALE). - Mr President, I would like to thank Mr Tabajdi for his excellent work. It is regrettable that we are not able to conclude our debates with a resolution.

I am firmly convinced that minority rights must become a part of the acquis communautaire. Unfortunately, the Commission is very reluctant to suggest any measures in this field. We should remember that minority rights are an integral part of human rights and therefore our standards must be as high as possible. Let us not forget that respect for, and protection of, minorities is one of the Copenhagen criteria. The Commission does not even apply the criteria properly during the accession process.

We are ready to make concessions hoping that the situation will improve afterwards, but since the accessions there are still no tools to address the issue, as Commissioner Barrot pointed out last month. We have elaborated a common European Union standard in the field of minority rights, and this is an absolute must.

  Edit Bauer (PPE-DE). - Köszönöm szépen, Elnök úr! Kevés az olyan politikai terület az Európai Unión belül, ahol kettős standard érvényesül. A csatlakozó országokra kisebbségi jogok tekintetében a koppenhágai kritériumok vonatkoznak –ahogy azt már a kollégák elmondták –, ilyenek viszont a közösségi jogban nem léteznek. Ha Európa gazdagsága a kultúrák sokszínűségében rejlik, és senki sem akarja, hogy a kis nemzetek kultúrája, nyelve eltűnjön, a nemzeti kisebbségek esetében még inkább szükség van a védelemre, beleértve a jogi védelmet is. Az új tagországokban a szocialista internacionalizmus nyújtotta látszólagos védelem eltűnt, a nemzeti érzések felerősödtek, és az új tagországokban gyakran megjelennek az opresszív nacionalizmus különböző formái is, különösen azután, hogy már a koppenhágai kritériumok sem jelentenek kötelezvényt. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy az – úgymond – kisebbség saját érdekében felerősödnek az asszimilációs törekvések, ez sajnos egy olyan politikai eszköz, melyhez a populista pártok gyakran nyúlnak, a többséget a kisebbség ellen fordítva.

Elkerülhetetlen, hogy belső jogi normák szülessenek a kisebbség jogállásának biztosítására, követve a legjobb európai gyakorlatot, az önigazgatást biztosító különböző formákra építve, amelyet nem leleplezni kell, mint valamilyen alattomos politikai bűntényt, nem is elutasítani, hanem inkább a szubszidiaritás elvét kiterjeszteni úgy, hogy a kisebbségek a saját dolgaikban saját maguk dönthessenek. Ehhez talán a nyitott koordináció módszere – addig, amíg nem létezik jogalap – sokat segíthetne. Én ezzel a kérdéssel fordulnék a Biztos úrhoz, hogy nem lehetne-e ezt a lehetőséget, ezt a módszert alkalmazni a kisebbségek jogállásának megoldásában is? Szeretném végül megköszönni Tabajdi kollégának munkáját ezen a terülten.

  Corina Creţu (PSE). - La nivel european există un set consistent de norme, criterii şi recomandări ce asigură protecţia cetăţenilor aparţinând minorităţilor naţionale şi sunt destul de rare cazurile de încălcare a acestora în cadrul Uniunii Europene. România a recunoscut minorităţilor naţionale drepturi care depăşesc normele europene în materie, iar prezenţa parlamentarilor români de naţionalitate maghiară în acest for este o dovadă vie în acest sens.

Este esenţial pentru armonia interetnică în Europa ca drepturile omului să fie respectate, dar derapajele separatiste întemeiate pe exacerbarea drepturilor etnice trebuie stopate. Proiectul european este unul al integrării, nu al enclavizării pe criterii etnice.

Consider, de asemenea, că ar trebui să ne îndreptăm mai mult atenţia asupra situaţiei minorităţilor naţionale din ţările învecinate Uniunii, cu atât mai mult când e vorba de cetăţeni de naţionalitate identică unora din ţările membre. Un exemplu îl reprezintă românii din Ucraina, Serbia şi Republica Moldova, privaţi de drepturi elementare şi supuşi unui intens proces de deznaţionalizare.

  Josu Ortuondo Larrea (ALDE). - Señor Presidente, en la UE hay diversos casos de lenguas propias de pueblos históricos europeos que, por no estar constituidos en Estado, no está permitido usar en los debates de este Parlamento, y esto es un déficit democrático representativo.

Uno de estos casos es el de la lengua vasca, euskera, que no es una lengua minoritaria sino oficial, al menos en la parte sur del País Vasco, que administrativamente se encuadra en el Estado español. Pero no ocurre lo mismo ?y no se lo tome como algo personal?, señor Comisario, con el País Vasco del norte, adscrito al Estado francés, cuyo Presidente, ante la Asamblea de las Naciones Unidas afirma que negar el respeto a las identidades y lenguas nacionales es alimentar la humillación y que sin ese respeto no habrá paz en el mundo. Y luego ni el euskera ni el corso, bretón u occitano tienen la más mínima consideración oficial ni cuentan con apoyo para respetar y fomentar su utilización.

Por ello pido que la Agencia de derechos fundamentales vele y trabaje para que en el interior de los Estados miembros no se violen los derechos de la lengua materna de ningún pueblo europeo ni se discrimine a sus habitantes y que todas ellas sean consideradas oficiales dentro de sus respectivos territorios.

(El orador continua en lengua vasca)

Eskerrik asko jaun-andreok zuen laguntzagatik Europako hizkuntza guztien alde.

  Daniel Petru Funeriu (PPE-DE). - Mr President, I welcome this debate, the more so as European history shows that in times of crisis ethnic tensions can inflame otherwise stable situations. I would like to believe that the intent of the initiators of this debate is to emphasise the generous core values and realities of the European project, because the realities of the European Union are indeed the best standards in the world for the treatment of minorities. Therefore, we should say out loud that this Assembly does not and will not accept any divisive actions or the lowering of the standards I have just mentioned.

As Commissioner Barrot has underlined, in each individual country of the Union, there is a clear and, more often than not, official legal framework that ensures the protection of our cultural diversity. Yet, for the sustainability of our multi-ethnic society, is there any alternative to higher education? Real-life examples show that solving issues related to education fuels strong Community development. Education is, by its own nature, unifying rather than divisive. In fact, it teaches us that we are all someone else’s minority. The Babeş-Bolyai University in Romania, in the Transylvanian city of Cluj, is an example of a multicultural university that has been cited time and again by the Organisation for Security and Cooperation in Europe as a positive example of multicultural and inter-ethnic excellence.

Where the need arises, higher-degree education in the language of minorities is part of the national educational system. Let me give you the example of Sapientia University in Romania.

These positive examples, however, do not mean that we can take our eye off the ball, and we must be aware that maybe the most challenging issue lies ahead of us: solving the difficult situation of the Roma community throughout Europe. It is my belief that the most effective way of solving this tremendously difficult European problem in the long term is through education. I would very much like to see a very substantial debate on how Europe intends to take advantage of our unique educational system, so that we remain united in our diversity.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - Consiliul Europei este instituţia care se ocupă cu respectarea drepturilor omului. Drepturile şi protecţia minorităţilor intră în competenţa statelor membre, conform principiului subsidiarităţii. Minorităţile tradiţionale şi etnice, minorităţile migrante şi imigranţii trebuie să respecte legislaţia naţională a statului membru de rezidenţă.

Consider că integrarea noilor minorităţi migrante nu trebuie să facă parte din politica comună în materie de imigrare pe care o elaborează în prezent Uniunea. Această politică poate fi definită doar în momentul în care, în interiorul Uniunii, dispar barierele existente pentru libera circulaţie a lucrătorilor ce provin din statele membre ce au aderat la Uniunea Europeană după 2004.

Protecţia minorităţilor migrante face parte din principiile promovate de Europa socială. Asigurarea condiţiilor echitabile de muncă pentru toţi cetăţenii europeni, indiferent de statul membru de origine, garantează acestora o viaţă decentă. Ca socialist european, susţin dezvoltarea unui cadru european pentru imigrarea legală dar militez, mai întâi, pentru respectarea principiilor de bază ale Uniunii Europene pentru toţi cetăţenii europeni.

  Csaba Sógor (PPE-DE). - Sajnos ma még csak kérdés formájában kerül a Parlament elé ez a határozattervezet. A hagyományos nemzeti kisebbségek, közösségek képviselői békés úton, parlamentáris eszközökkel próbálják rávenni a többséget arra, hogy ami jó Európa 14 országában, az jó lesz az Unió egész területén. A hagyományos nemzeti kisebbségek önhibájukon kívül kerültek új országba, anélkül, hogy valaha is elköltöztek volna évszázados lakóhelyükről. Senki nem kérdezte meg őket, hogy szeretnének-e állampolgárságot változtatni, egy újabb hivatalos államnyelvet elsajátítani. Ezek a hagyományos nemzeti kisebbségek az illető országok leghűségesebb állampolgárai. Háborúk, gazdasági válságok, belpolitikai csaták, asszimiláció ellenére sem hagyták el őshonos, régi-új hazájukat. Részükről a lojalitás töretlen. Pont ezért érthetetlen, hogy a nagy országok több tízmilliós lakossága miért fél néhány százezres, esetleg félmilliós, másfélmilliós kisebbségtől.

Az Unióban használatos önrendelkezések különböző formái a területi vagy kulturális autonómia, amely a többség és kisebbség konszenzusos politikájának az eredménye, nem gyengítette az illető ország gazdasági, politikai, társadalmi erejét, de még az Európai Unióét sem. Országom, Románia 1920 óta létezik a mai formájában. Ezen a területen 28% nem román lakosság élt 1930-ban, ma ez a szám 10%-ra csökkent. Romániával együtt több tagországnak is hasonló gondja van. Vannak törvények, jogok, de nem tudják szavatolni ezeknek a gyakorlatba ültetését, pedig a nyelvi, etnikai, regionális sokszínűség európai érték. Ezért fontos, hogy a már működő, jól bevált uniós példákból, egy mindenki számára elfogadható, az országok területi integritását nem sértő, iránymutató tervezet szülessen.

  Gábor Harangozó (PSE). - Köszönöm szépen, Elnök úr! Tisztelt Biztos úr! Kedves kollégák! Először is szeretném örömmel üdvözölni Tabajdi Csaba kezdeményezését, amellyel az Európai Unióban élő kisebbségek helyzetét kívánja javítani. Bár kiváló példák bizonyítják, hogy az Európai Unió értékként és lehetőségként tekint a nemzeti kisebbségekre, például Dél-Tirolban vagy Aland szigetén, sajnos Kelet-Európában ezzel ellentétes felfogásokkal is találkozhatunk, néha vezető államférfiak prezentálásában is. Éppen ezért fontos és sürgős ellentmondanunk azoknak a nyilatkozatoknak, melyek örökre és végérvényesen kizárnák a nemzeti kisebbségek autonómiaigényeit, hivatkozva az Európai Unió által támasztott követelményekre. Ezért határozottan kell fogalmaznunk, ki kell jelentenünk, hogy a kisebbségi jogok közösségi szintű gyakorlása az önrendelkezés jogán megilleti a nemzeti kisebbségeket és ezeket az alapjogokat biztosítanunk is kell az Európai Unió jogrendszere által. Teljes erővel támogatom tehát egy átfogó, európai szintű kisebbségvédelmi szabályozás megalkotását. Köszönöm szépen.

  Michl Ebner (PPE-DE). - Signor Presidente, onorevoli colleghi, questa è una bellissima occasione, questa occasione odierna, e il merito va, il ringraziamento in particolar modo, a Csaba Tabajdi, presidente dell'intergruppo e benemerito delle minoranze.

Io oggi uso la lingua italiana, che è la lingua di Stato, e non la mia lingua madre. Questo per una precisa ragione: nello Stato italiano convivono un grande numero di minoranze etniche di diversa provenienza e di diversa etnia. Voglio dare oggi con questa dimostrazione – anche con la dimostrazione che una minoranza etnica non è una minoranza etnica solo per se stessa ma deve vivere la solidarietà – anche a queste minoranze oggi una voce qui dentro, la vorrei dare anche alle minoranze italiane che vivono all'estero che se no non avrebbero questa possibilità.

Il Presidente Barrot oggi ha parlato di non discriminazione. Io credo che la non discriminazione è troppo poco, perché noi dobbiamo arrivare a una parità di diritto e a una parità di diritto si riuscirà ad arrivare soltanto quando abbiamo delle situazioni minoritarie dando a questi un contributo notevole perché possano arrivare a un livello uguale dei popoli di maggioranza e per cui abbiamo bisogno anche in certe situazioni di una discriminazione positiva. Questo, credo, è un concetto nuovo, un concetto che bisogna perseguire.

L'Unione europea ha delle competenze e con l'articolo 21, l'articolo 22 della Carta fondamentale dei diritti, l'articolo 2 del trattato di Lisbona – speriamo che le cose entrino in vigore al più presto – in combinazione con i criteri di Copenaghen e con un minimo di flessibilità e di fantasia legislativa potremmo fare tante e tante cose. Voglio menzionare in particolar modo l'articolo 2 dell'accordo di Lisbona – e qua va un ringraziamento particolare all'allora ministro degli Esteri Franco Frattini che ha dato un contributo decisivo per includerlo – sulla tutela del diritto dei singoli.

Noi auspichiamo una tutela dei diritti per i gruppi, questa è la nostra meta. Noi auspichiamo una tutela dei diritti per i gruppi, questa è la nostra meta. Con 168 minoranze nell'Unione europea, circa 330 sul continente europeo, 100 milioni di concittadini su questo continente vivono una situazione. Noi  in Südtirol  abbiamo raggiunto un livello migliorabile ovviamente, ma molto molto buono. E quando sento da rappresentanti in quest'Aula, da colleghi di popoli di maggioranza che le loro minoranze sono ben trattate, ho una certa diffidenza. Mi piacerebbe di più che  i rappresentanti di  queste minoranze dicessero che ben trattate.

Noi  nell'Unione bisogna che capiamo che le minoranze sono un valore aggiunto, un ponte tra le culture, tra i popoli  e i  paesi . Dobbiamo lavorare  nella  direzione: l'unità nella diversità  culturale ."

  Katrin Saks (PSE). - Austatud kolleegid. Keeleline ja kultuuriline mitmekesisus, mida me hindame kui Euroopa Liidu rikkust, muutub sageli probleemiks liikmesriikide tasemel. Eriti piirkondades, kus ajaloo keerdkäikude tõttu on nihkunud piirid või hoopiski vähemusest on saanud enamus ja enamusest vähemus, nii nagu ka minu kodumaal Eestis. Ja siis on see ühele riigile tõepoolest erakordselt suur väljakutse.

Euroopa Liidu tasemel on aga väga oluline, et ei kasutataks topeltstandardeid. Kopenhaageni kriteeriumitest, mida eelkõnelejad on juba mitmel pool nimetanud mitmes kõnes ja mida uued liitujad täitma pidid, oli juba juttu, aga samas teadsime me väga hästi, et neid samu kriteeriume, neid samu nõudmisi – olgu või hariduslikke nõudmisi – ei täideta mitmel pool vanades liikmesriikides. On erakordselt oluline, et kõiki riike koheldakse ühtemoodi, et minimaalsed standardid kehtivad kõigile.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE). - În primul rând, nu cred că Uniunea Europeană are nevoie de o politică comună în privinţa minorităţilor; drepturi egale datorăm tuturor cetăţenilor europeni, indiferent de etnie. Pe de altă parte, dacă semnatarii întrebării aflate în dezbatere îşi doresc o politică europeană în această privinţă, îi asigurăm că, de exemplu, legislaţia românească poate fi considerată un exemplu de bună practică.

România are poate cea mai generoasă şi mai modernă legislaţie la nivel european cu privire la minorităţile naţionale. Acestea se bucură de drepturi largi în domeniul politic şi social, identice cu cele ale tuturor cetăţenilor; minorităţile semnificative, cum este cea maghiară, beneficiază de educaţie în limba maternă la toate nivelurile; reprezentanţii minorităţilor au dreptul la locuri în Parlament, chiar dacă nu întrunesc voturile necesare. De altfel, partidul minorităţii maghiare care a fost invocat în această seară şi în dezbaterile de ieri seară, a făcut parte din Guvernul României în 12 din cei 19 ani de când România funcţionează ca stat democratic.

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE). - Minorităţile de orice fel trebuie sprijinite atât pentru conservarea unei identităţi proprii, a valorilor, a tradiţiei şi a limbii, dar şi pentru dezvoltarea culturii acestora. Din punctul meu de vedere, România, ca stat unitar şi suveran, este un model în ceea ce priveşte respectarea drepturilor individuale ale membrilor oricărei minorităţi.

Apreciez demersul colegilor mei parlamentari, precum şi preocuparea lor permanentă referitoare la protecţia minorităţilor etnice, tradiţionale sau naţionale. Este un lucru firesc şi binevenit. Referitor însă la legătura majorităţi-minorităţi, doresc să fac cunoscute două aspecte: 1) consider că nu doar membrii unei minorităţi trebuie să se implice în astfel de demersuri, ci şi, în aceeaşi măsură, şi majorităţile trebuie să se preocupe de aspectele legate de minorităţi, tocmai pentru a susţine şi a proteja ceea ce numim „unitate în diversitate”, aspect care în România se întâmplă, şi 2) apreciez că, în egală măsură, şi minorităţile ar trebui să se preocupe de starea majorităţilor, deoarece aceste două entităţi formează, doar împreună, acel tot unitar care contribuie la dezvoltarea firească a oricărei societăţi.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE). - În contextul acestei dezbateri, aş vrea să fac o remarcă prin care să observ că minorităţile naţionale fac mult zgomot pentru că nu au argumente pentru toate drepturile pe care le pretind. Aş vrea să lansez o sintagmă în acest sens şi anume: „zgomotul nu face bine şi binele nu face mult zgomot”.

Legile Uniunii Europene nu pot apăra numai minorităţile şi dezavantaja comunităţile naţionale, pentru că dăm de discriminare pozitivă. Aş vrea să dau un exemplu în care realitatea infirmă ceea ce unii afirmă. Au afirmat unii că drepturile minorităţilor maghiare nu sunt respectate în domeniul educaţiei în România şi, deoarece provin din domeniul educaţiei, aş vrea să dau un exemplu că universităţi din România au standarde europene în domeniul tratării minorităţilor.

  Alexandru Nazare (PPE-DE). - În contextul acestei dezbateri, aş vrea să subliniez deteriorarea respectării drepturilor religioase ale românilor din Valea Timocului, Serbia. Vorbim aici despre o comunitate de peste 100 de mii de români.

Îmi exprim pe această cale îngrijorarea faţă de decizia primăriei oraşului Negotin, Serbia, de demolare a fundaţiei bisericii ortodoxe de limbă română, deşi preotul Boian Alexandru a obţinut toate avizele necesare. Această biserică ar fi cea de-a doua pentru românii care trăiesc în Serbia. Pentru curajul de a o construi pe prima, preotul Boian Alexandru a fost condamnat la două luni cu suspendare. Subliniez faptul că Serbia s-a angajat, conform articolului 5 al Acordului de stabilizare şi asociere, să respecte drepturile omului şi protecţia minorităţilor etnice şi religioase.

Aş vrea să închei cu un citat dintr-o scrisoare a preotului Boian Alexandru, în speranţa că autorităţile sârbe nu vor demola această biserică unde se va sluji în română. Citez: „... să ne ajute şi pe noi să dobândim aceste drepturi în ţara noastră în care trăim, Serbia, să avem măcar numai biserica şi şcoala noastră şi să putem vorbi româneşte”.

  Adrian Severin (PSE). - Mr President, the European Union has no jurisdiction as far as the status of national minorities in the Member States is concerned. There is no problem, however, because all European Union Member States are also members of the Council of Europe, an organisation which is well-equipped and well-experienced to address that issue. To duplicate the activity of the Council of Europe would be detrimental to the scope of our work on minorities and would only create confusion and frustration.

Secondly, I am concerned to see that our approach on minorities places too much emphasis on solutions that were perhaps valid decades and centuries ago. I believe that in this field, as well, it would be better to develop our imagination more than our memory.

Finally, instead of revisiting fields already explored, the European Union would be better advised to develop a concept of transnational protection of cultural rights in a continent where each ethno-cultural community is a minority as well.

  Dragoş Florin David (PPE-DE). - În actualul context mondial al globalizării şi al mobilităţii persoanelor, cred că ceea ce s-a vehiculat în seara aceasta referitor la autoritatea teritorială nu-şi are sensul. Cred că există peste un milion de români în Spania şi Italia şi nu văd de ce ar cere o autonomie teritorială în aceste ţări.

Cred că crearea unei comisii sau a unei subcomisii la nivelul Parlamentului European pentru observarea drepturilor minorităţilor ar fi o idee foarte bună şi care ar pune în practică o politică europeană la acest nivel, sau, până la urmă, dacă vreţi, anumite proceduri de respectare a drepturilor minorităţilor. Nu cred că România a refuzat vreodată o vizită a vreunui preşedinte din statele europene, lucru iarăşi care s-a vehiculat aici. Cred că România este un exemplu de bune practici pentru foarte multe dintre ţările Uniunii Europene.

  Iuliu Winkler (PPE-DE). - Köszönöm szépen, Elnök úr! Az Európai Unió területén élő nemzeti kisebbségek gazdagítják az Uniót. Az Európai Parlamentnek élen kell járnia az etnikai kisebbségek védelmében, érdemi vitát kezdeményezve a kisebbségek jogállásának helyzetéről. A Parlamentnek fel kell vállalnia, hogy kidolgoz és elfogad egy olyan keretszabályozást, amely minden tagállamra kötelező érvényű. Ez a keretszabályozás akkor felel meg valójában a kisebbségi közösségek érdekeinek, ha – figyelemben tartva a szubszidiaritás elvét – tartalmazza rendelkezései között azt, hogy a különböző, a többség és kisebbségek közötti konszenzusra épülő autonómiaformák megvalósítása a járható út a kisebbségi közösségek megfelelő státusának biztosítására. Köszönöm.

  Miloš Koterec (PSE). - Áno, menšiny musia byť rešpektované a ich práva legislatívne zabezpečené členskými krajinami v Európskej únii. Kultúrna a jazyková rozmanitosť musí byť zachovaná, je to základ dobrého fungovania Únie. Nedopustíme však, aby pod pláštikom boja za práva menšín presadzovali politické garnitúry založené na menšinovom základe autonomistické záujmy, ktoré mnohokrát konfrontujú princíp územnej celistvosti štátov, navyše vychádzajúc napríklad z pocitu krivdy z rozhodnutí v minulosti.

Územné autonómie na národnom princípe a navyše nepodložené homogenitou, ba naopak, mnohokrát politicky zneužívajúce menšinové postavenie väčšinového národa v určitom mikroregióne alebo v obci, sú hrozbou pre pokojný život a spolunažívanie v Európskej únii.

  Christopher Beazley (PPE-DE). - Monsieur le Président, deux questions pour M. le commissaire.

Pendant ce débat, beaucoup de parlementaires et de collègues ont parlé de double standards, des obligations inégales entre les anciens pays membres et les nouveaux. Quelles mesures prenez-vous envers les anciens, c'est-à-dire les quinze pays membres qui ne respectent pas l'accord de Copenhague?

Deuxième question, sur les minorités religieuses, juives et musulmanes sur notre continent, dans notre Union: quelles mesures la Commission prend-elle pour protéger leur foi, leur loi, leur façon de vivre?

  Csaba Sándor Tabajdi, auteur. − Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, la première question à laquelle il faudrait répondre est de savoir si le dossier des minorités nationales constitue une compétence exclusivement nationale.

Je ne pense pas, parce que, si les droits de l'homme ne constituent pas une affaire intérieure des pays membres de l'Union européenne, les droits des minorités nationales non plus. Il faut clarifier cela, c'est évident. On a bombardé la Yougoslavie en raison de la violation des droits des Kosovars, alors pourquoi ne clarifions-nous pas cette question?

Deuxième chose: pourquoi, avant l'adhésion, la situation dans les nouveaux pays membres était-elle meilleure alors qu'à l'heure actuelle elle est pire?

Troisièmement, mon collègue français a posé la question, il y a deux poids et deux mesures. C'est vrai, la situation de la communauté hongroise en Roumanie est meilleure malgré les problèmes. Il y a des problèmes en Roumanie, mais la situation est meilleure qu'en Alsace ou en Bretagne. Pourquoi y a-t-il deux poids et deux mesures?

Quatrièmement, l'autonomie territoriale. En Finlande, dans l'île d'Åland, au Sud-Tyrol, en Italie, l'autonomie territoriale a bien stabilisé le pays et, en Espagne, le système des autonomies, malgré quelques extrémistes basques qu'il faut condamner, est un très bon exemple.

Finalement, Monsieur le Président, il faut préciser que la non-discrimination, l'égalité de traitement, ne sont pas suffisants pour compenser le désavantages des minorités. Or, en fin de compte, les minorités satisfaites sont les facteurs stabilisants des pays de l'Europe. Comme M. Henrik Lax le dit toujours: "s'il y a une politique bien menée, c'est toujours payant". C'est la réalité et je vous remercie pour le débat.

  Jacques Barrot, vice-président de la Commission. − Monsieur le Président, j'ai écouté les interventions avec beaucoup d'attention et je suis sensible à la passion qui, quelquefois, sous-tendait ces prises de position.

M. Tabajdi, à l'instant, vient d'évoquer toute une série de problèmes. Je suis bien conscient que ces problèmes existent. Cependant, encore une fois, même si c'est avec quelques regrets, mais je ne peux pas faire autrement, je dois rappeler que la protection des groupes, des minorités nationales en tant que groupes, ne fait pas partie des compétences de l'Union et même pas de l'Agence des droits fondamentaux.

Néanmoins, et j'ai insisté beaucoup pour cela, l'Agence abordera les discriminations ethniques et raciales quand elle mettra à jour le rapport sur le racisme de 2007. Mais, je le répète, les traités n'octroient aucune compétence dans ce domaine ni à l'Union européenne, ni à la Commission, ni à l'Agence.

On a évoqué la méthode ouverte de coordination, mais cette méthode implique aussi qu'il y ait une compétence. Il est bien évident que, si le Conseil modifiait sa position, peut-être cela ouvrirait-il d'autres voies. Mais, pour le moment, nous sommes, nous, surtout attentifs à lutter contre les discriminations qui peuvent précisément atteindre les individus appartenant à des minorités.

Là, il faut être très clair. Nous avons, au niveau communautaire, les moyens de lutter contre les discriminations. L'article 13 du traité instituant la Communauté européenne a constitué la base juridique de deux directives: la directive du 29 juin 2000 relative à la mise en œuvre du principe de l'égalité de traitement entre les personnes sans distinction de race ou d'origine ethnique, et la directive du 27 novembre 2000 portant création d'un cadre général en faveur de l'égalité de traitement en matière d'emploi et de travail.

Donc, de ce côté-là, on a bien en effet la volonté de lutter contre toutes les formes de discrimination des citoyens appartenant à une minorité. D'ailleurs, l'Agence des droits fondamentaux entreprendra, à ma demande, une étude très très approfondie sur toutes ces discriminations.

C'est cela que je peux vous répondre. Je ne peux pas aller au-delà parce que nous n'en avons pas les moyens juridiques. Les États membres ne nous le permettent pas.

Ceci étant dit, la situation des Roms dans l'Union européenne, par exemple, est effectivement déplorable. Leur intégration est une priorité pour l'Union et pour la Commission. Ceci a été réaffirmé lors du premier sommet européen des Roms, le 16 septembre, auquel j'ai pris part, avec le président Barroso et le commissaire Špidla. À la suite de ce sommet, une plateforme européenne sur les Roms sera mise en place par mon collègue Špidla. Cette structure flexible permettra de relever les défis au niveau de l'Union européenne. Cependant, il faut faire attention aussi. La Commission pense qu'une approche ethnique serait contreproductive.

Je voudrais terminer en disant que j'ai été sensible à ce qui a été dit. Il est bien évident que la force de l'Union européenne c'est précisément de résoudre ce problème des conflits entre minorités et majorités dans un État donné. Mais c'est vrai que l'Union européenne est actuellement une fédération d'États-nations et, à cet égard, il est difficile pour nous de pouvoir aller au-delà.

Cela étant, de manière informelle, rien n'interdit d'échanger les bonnes pratiques, les meilleures pratiques. Vous avez évoqué les très bonnes pratiques dans certains États qui sont rentrés plus tard dans l'Union européenne. Eh bien, il faut sans doute qu'à partir de ces bonnes pratiques, on puisse inspirer d'autres exemples de ce type.

Voilà ce que je peux dire, Monsieur le Président, en regrettant de ne pas pouvoir faire une meilleure réponse, mais je suis bien obligé d'être dans le droit fil de ce que l'Union européenne est dans l'état actuel des choses. Cela étant, encore une fois, s'il y a des discriminations concernant des individus appartenant à une minorité, soyez sûr que je serai d'une fermeté absolue car j'entends bien faire respecter cette non-discrimination, que d'ailleurs la Charte des droits fondamentaux va institutionnaliser de manière très ferme, je l'espère, grâce à la ratification de Lisbonne.

  Presidente. − O debate está encerrado.

Declarações escritas (artigo 142º)

  Genowefa Grabowska (PSE), na piśmie. – Żadne państwo w dzisiejszej Europie nie neguje praw mniejszości. Zgodnie z mottem UE „Zjednoczeni w różnorodności” budujemy Europę wielokulturową, gdzie obok wielkich monolitycznych narodów żyją i korzystają z pełni praw politycznych i obywatelskich także mniejszości narodowe. Wydaje się, że co do tego faktu Europa jest zgodna i nikt, kto kwestionuje prawa mniejszości nie zyska dzisiaj poklasku! Prawa mniejszości są wpisane zarówno w porządek prawny poszczególnych państw członkowskich UE, jak i potwierdzone w wielu porozumieniach międzynarodowych.

Dlatego ze zdumieniem przyjęłam wyrok litewskiego Najwyższego Sądu Administracyjnego z dnia 30 stycznia, br., który uznał „umieszczanie tablic z polskimi nazwami ulic obok tablic z nazwami litewskimi” za sprzeczne z prawem i nakazał administracji rejonu wileńskiego usunięcie napisów w języku polskim w ciągu jednego miesiąca. Pikanterii sprawie nadaje fakt, że w rejonie wileńskim Polacy stanowią aż 70% mieszkańców, a tablice z polskimi nazwami ulic są tam niemal powszechne. Stało się tak pomimo, że Litwa związała się Europejską Kartą Samorządu Terytorialnego oraz ratyfikowała Europejską Konwencję Ramową o Ochronie Mniejszości Narodowych (1995), która dopuszcza możliwość używania języka mniejszości, także dla nazewnictwa ulic (art. 11). Trudno zrozumieć dlaczego Litwa, od pięciu lat członek UE, lekceważy unijne standardy i nie zapewnia na swym terytorium praw mniejszościom narodowym.

  Iosif Matula (PPE-DE), în scris. – Domnule Preşedinte, Stimaţi colegi,

Vin dintr-o regiune de la granița româno-maghiară, din județul Arad, unde problemele privind minoritățile au fost depășite de mult.

Aici, colegii și prietenii din copilărie care au urmat școala primară și apoi studiile universitare în limba maghiară, folosesc astăzi și limba maghiară în instituțiile unde lucrează.

Am condus județul Arad și regiunea Vest din România. În această zonă, a județelor Arad, Timiș și Bihor din România, Csongrad și Bekes din Ungaria, românii împreună cu maghiarii au finalizat zeci de proiecte comune și continuă altele, utilizând o singura limbă, europeană, pentru a rezolva probleme comune europene.

Îi invit pe toți cei care doresc să cunoască la fața locului modelul românesc de rezolvare a problemei minorităților, înainte de a se exprima în diverse foruri europene, să cunoască la fața locului realitatea.

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN), na piśmie. – Kwestia praw mniejszości narodowych w państwach UE jest kwestią ważną z punktu widzenia praw człowieka, ale jak życie pokazuje jest także niekiedy wykorzystywana do działań mających na celu szerzenie rewizjonizmu i podważania granic w Europie.

Nie ulega żadnym wątpliwościom, iż prawo do posługiwania się swoim językiem, utrzymanie tradycyjnej kultury i obyczajów należy do tej palety praw, które trzeba wspierać.

Obecnie w UE dochodzi często do sytuacji, w której niektóre mniejszości demonstrują chęć powrotu określonych terytoriów do państwa, z którym się narodowo utożsamiają i przez to prowokują większość do kontrdziałań. Są także przypadki ignorowania milionowej mniejszości poprzez nieprzydzielenie jej statusu mniejszości. Dzieje się tak np. z Polakami w Niemczech, czym kraj ten łamie podstawowe prawa mniejszości.

Inną kwestią jest ludność napływowa spoza Europy. Oczywiście ma ona prawo do własnej kultury i języka, ale nie może ona tworzyć swoistych obszarów, na które przenoszą wprost prawo z krajów pochodzenia. Jeżeli przybywają do nas, to muszą się państwowo asymilować i ponosić odpowiedzialność obywatelską za kraje w których się osiedli.