Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. február 4., Szerda - Strasbourg

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

⁂

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony! Az utolsó hivatalos ülés során megkérdeztem, nem lehet-e megkönnyíteni a kamera használatát azáltal, hogy egy ülést szabadon hagyunk. Ez a probléma nem oldódott meg. A kamera nem engem fényképezett, hanem Morillon tábornokot, majd Grosch urat. Esetleg lehetséges lenne gondoskodni mind az operatőr, mind pedig a mi munkánk megkönnyítéséről.

  Elnök. − Köszönöm, Rack úr, emlékeztetni fogjuk erre a szolgálatokat.

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

– Jelentés: Karl-Heinz Florenz (A6-0495/2008)

  David Sumberg (PPE-DE). – Elnök asszony! Végül megszavaztam a jelentést, mivel egészében véve valamennyien támogatjuk környezetünk megóvását. Ez pártom – a Brit Konzervatív Párt – nemes hagyománya, de úgy gondolom, hogy hozzá kell ehhez fűznöm két kiegészítést.

Az első kiegészítésem az, hogy csak akkor rendelkezhetünk megfelelő éghajlatváltozási politikával, ha ehhez mindenki csatlakozik. Csak időpocsékolás egy ilyen politika elfogadása az Európai Unióra vagy egy különálló országra nézve. Tehát meg kell nyernünk az ügyhöz Ázsia országait.

A második kiegészítésem pedig az, hogy a mai bizonytalan időkben az éghajlatváltozási politikát össze kell hangolnunk az energiabiztonság iránti igényünkkel. A világ ma olyan helyzetben van, hogy minden országnak szüksége van azonnal elérhető energiakészletekre. Erre különösen nagy hangsúlyt kell helyeznünk, mivel enélkül gazdaságaink, valamint az emberek szociális és általános jóléte nem tartható fenn.

  Bogdan Pęk (UEN). – (PL) Elnök asszony! Én is szeretnék hozzászólni ennek az irányelvnek a tárgyköréhez. Én az irányelv ellen szavaztam, mivel teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy rendkívül veszélyes, és fenyegetést jelent Európa fejlődésére nézve. A környezet ésszerű védelme szükségességének nyilvánvaló kérdését ötvözi egy végletesen képmutató eszmével, nevezetesen azzal a gondolattal, hogy az ember befolyásolhatja az éghajlat ciklikus változásait.

Pontosan ez az a rész, vagyis a széndioxid-kibocsátás csökkentésének kérdése, amely a dokumentum legfontosabb részét alkotja. Az a roppant nagy pénzösszeg, amely a becslések szerint több száz milliárdra is rúghat, amelyet erre a célra el akarunk költeni, teljes mértékben elvesztegetett pénz lesz, miközben azt ehelyett fel lehetne használni valós környezetvédelmi intézkedésekhez és az energiabiztonság megteremtéséhez. Ez a megoldás rendkívül szegényes és tragikusan sajnálatos.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony! A Florenz-jelentés több bekezdése és szakasza, különösen a 190. bekezdés, a mezőgazdaság éghajlatváltozáshoz történő hozzájárulásával foglalkozik. Jóllehet az alacsony terhelésű vagy környezetkímélő talajművelés lehetősége az EU legtöbb államában adott, és ennek gazdasági és éghajlatváltozási előnyei egyaránt vannak – és véleményem szerint sokkal nagyobb támogatást érdemelnének – a mezőgazdaságról folytatott vita és a kutatások jelentős részben a kérődző állatok metán és dinitrogén-oxid kibocsátáshoz való hozzájárulására összpontosítanak.

Bár már folyamatban van, nem támogatom azt, hogy azok a tagállamok, amelyeknek teljesíteniük kell a nem kereskedelmi szektorok kibocsátáscsökkentési célkitűzéseit, ezt Európa szarvasmarha-állományának kötelező csökkentésével érjék el. Ne feledkezzünk meg arról, hogy amit nem állítunk elő Európában, azt importáljuk. Egy kilogramm Brazíliában előállított marhahús hatszor annyi széndioxid-kibocsátást eredményez, mint egy kilogramm Írországban előállított marhahús.

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). - (PL) Elnök asszony! Az európai gazdaság a fosszilis tüzelőanyagok legnagyobb importőre. Ezen üzemanyagok árának a magasabb kereslet és a magasabb kitermelési költségek miatt bekövetkezett emelkedése jelentős negatív hatást gyakorolhat az európai polgárok életminőségére, és csökkentheti az Európai Unió gazdaságának versenyképességét.

Azok az erőfeszítések, amelyek az energiatakarékosságra és a környezetbarát energiaforrások bevezetésére irányulnak, amelyek stabil és viszonylag alacsony áron állítanának elő energiát, közömbösíthetik ezt a tendenciát. A tudományos kutatások igénybevétele és technológiai megoldások kifejlesztésére történő felhasználása automatikusan csökkenti a széndioxid-kibocsátást. Az ellentmondásos elméletek elterjesztése és a szén-dioxiddal való riogatás azonban semmiféle hozzáadott értékkel nem rendelkezik, és csak még jobban megnehezíti a széndioxid-kibocsátással kapcsolatos technikai és anyagi jellegű folyamatokat és a fosszilis tüzelőanyagok energiatermelésre történő használatának korlátozását.

Támogatok minden olyan technikai és tudományos tevékenységet, amelynek célja a fosszilis tüzelőanyagok használatának korlátozása. Sajnálatos módon azonban nem tudok egyetérteni a Florenz úr jelentésében megfogalmazott elméletekkel. Nem támogatom a jelentést.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Karl Florenz úrnak erőfeszítéseiért és azért a demokratikus módért, ahogyan az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságot vezette. Jóllehet az eredeti jelentés jobb volt ennél a kompromisszumnál, ennek ellenére is megszavaztam. Rendkívül sokféle vélemény hangzott el a mai tényszerű és szakszerű vitában, amelyeknek egy része kritikus hangú volt ugyan, de mindenki egyetértett azzal a nézettel, hogy az éghajlatváltozás folyamatban van, és nem lehet kétséges, hogy a civilizáció mai szintjén képesek vagyunk befolyásolni ezt a változást, és felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékek felé azért, hogy megállapodásra jussunk hatékony intézkedésekről. Egyetlen ilyen intézkedés sem tekinthető csodaszernek, és mindegyiket az összes kontinensen alkalmazni kell. Meggyőződésem, hogy a cseh elnökség, a cseh elnök szélsőséges nézetei ellenére is képes lesz új vállalásokra rábírni az Egyesült Államokat.

  Hynek Fajmon (PPE-DE). – (CS) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én a Florenz-jelentés ellen szavaztam. Ennek a jelentésnek az elfogadása rossz hír az Európai Unió polgárai számára. A Föld éghajlata megváltozott, folyamatosan változik és továbbra is változni fog, függetlenül attól, hogy ezt akarjuk-e, vagy sem. Ezt semmilyen módon nem fogják befolyásolni azok az abszurd kötelezettségvállalások, amelyeket az EU ezen a területen önmagára terhel. A Florenz-jelentés leszögezi, hogy az EU által 2007-ben elfogadott éghajlatvédelmi vállalások nem elégségesek és hogy ezeket fokozni kell. Én ezzel nem értek egyet. Mindaddig, amíg az EU alkotja a világ egyetlen olyan részét, amely csökkenti kibocsátását, addig a kibocsátások globális csökkentésének célja soha nem valósítható meg. Csak annyit fogunk elérni, hogy az európai vállalkozások jelentős részét áthelyezik és sok munkahely elvész. A jelentés szerzői mindent meg akarnak változtatni Európában, az asztalunkra kerülő ételektől kezdve egészen az idegenforgalomig, és hivatalos céllá tennék a szociális célú idegenforgalmat. Még Mao Ce Tung is büszke lehetne egy ilyen kulturális forradalomra, amelynek során mindent, ami régi, szemétre hajítanak és valami újra cserélnek. Egyetlen józan ember sem érthet egyet ezzel a megközelítési móddal, ezért ellene szavaztam.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! Jóllehet a Föld felszínének 70%-át víz borítja, víztartalékaink – különösen az édesvíz – ijesztő ütemben zsugorodnak. Bolygónk felszínének egyre nagyobb területeit fenyegeti súlyos vízhiány. Minél gyorsabb ütemű a fejlődés, annál nagyobb igény mutatkozik a víz iránt. A kutatások azt mutatják, hogy amint a társadalmak gazdagodnak, annál inkább növekszik a víz iránti igény. Víz nélkül nincs haladás.

A világ sok régiója a katasztrófa szélén egyensúlyozik. A vízgazdálkodási status quo fenntartása elvezethet egy olyan helyzethez, amelyben a vízhez való hozzáférés nem egyszerűen vitákat okoz, hanem háborúkat is kirobbanthat. Az egyes országok sikereit anyagi helyzetük, nem pedig katonai képességeik fogják meghatározni. A vízhiány pedig nagyon rövid időn belül élelmiszerválsághoz fog vezetni.

Megfelelő, integrált politikára van szükségünk, amely elősegíti a vízkészletek megőrzését és helyreállítását. Racionalizálnunk kell a víz felhasználását.

  Ivo Strejček (PPE-DE). – Elnök asszony! Engedje meg nekem, hogy kifejtsem, miért szavaztam az éghajlatváltozással foglalkozó Florenz-jelentés ellen.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák jelentős mértékben a rémhírterjesztők ideológiáira épülnek. Az éghajlatváltozással kapcsolatos bizonyítékok ellentmondásosak. Azok a hipotézisek, amelyek az embert is hibáztatják ezért a változásért, legalábbis vitathatóak. Az embert olyan lénynek tekintik, aki veszélyes a környezetére, mindenféle hasznos hozzájárulás nélkül. Én nem osztom ezt a nézetet.

A jelentés közvetlen következménye annak a ma olyannyira divatos „zöld” ideológiának, amely szerint első helyre kell állítanunk a természetet és a bolygót, de nem szabad törődnünk az emberekkel, szükségleteikkel és érdekeikkel.

A jelentésnek az a néhány módosítása, amely az atomenergia továbbfejlesztésére szólít fel és támogatja a nukleáris fúzió térnyerését, alig képes csökkenteni a jelentésnek a teljes európai gazdaságra és mezőgazdaságra gyakorolt negatív hatásait.

A jelentés ellen szavaztam, mert ez jelentős politikai problémák előidézésének pontos tervrajza. Olyan ötletek felvetése helyett, amelyekhez senkinek sem fűződnek érdekei, inkább az emberekkel és szükségleteikkel kellene törődnünk!

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök asszony! Támogattam a jelentést, elsősorban azért, mert azokat a bekezdéseket, amelyekkel kapcsolatban aggályaim voltak, vagy törölték, vagy pedig módosították olyan módon, amit megfelelőnek éreztem. Ezek a bekezdések elsősorban a mezőgazdasági állattenyésztésre vonatkoztak. Szeretném megerősíteni azt a szempontot, hogy az Európai Unió jelentős mértékben csökkentette állattenyésztését a közös agrárpolitika múltbeli reformjai miatt, amelyek miatt most nettó marhahúsimportőrök vagyunk, és a máshol előállított marhahúshoz szintén kapcsolódnak éghajlatváltozási aggályok.

Ez pontosan megmutatja, mennyire fontos, hogy legyen valós globális konszenzus erről a kérdésről, és hogy miközben Európa vezető szerepet tölt be, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy mások is kövessék a példánkat, mivel csak magunknak ártunk, ha azt látják, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik megtesszük ezt a fontos lépést.

Végül támogatom azt az elgondolást a jelentésben, hogy határozzunk meg egy adott évet információk közlésére és hogy olyan módon foglalkozzunk az éghajlatváltozás kérdésével, hogy az emberek felsorakozzanak mögöttünk. Ezen a területen már az eddigiekben is jó munkát végeztünk.

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök asszony! Megszavaztam ezt a jelentést, mert most az első alkalommal úgy érzem, hogy az Európai Unió összhangban van az Egyesült Államokkal. Amikor Obama elnököt megválasztották, azt mondta, hogy programjaiban az első helyre állítja a környezetet.

De azt nem tudom, hogy a választóim elfogadnak-e tőlünk bármilyen különbségtételt. Még ha az Egyesült Államok és az Európai Unió összehangoltan lép is fel a széndioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, mérlegelnünk kell, mi fog történni, ha nem teszünk elegendő erőfeszítést azért, hogy a feltörekvő Indiát és Kínát ugyanerre rávegyük – technológiai transzferrel és a kínaiaknak és az indiaiaknak a legmodernebb alacsony széndioxid-kibocsátású technológia megtalálásához nyújtott segítséggel, amit nekik exportálhatunk és segíthetünk nekik abban, hogy a partnereink legyenek. A helyzet az, hogy miközben itt beszélünk, Kína kéthetente átad egy-egy újabb széndioxid-intenzív széntüzelésű erőművet. Akkor vajon hogyan segítjük elő ennek a folyamatnak a korlátozását, ha nem segítjük elő a technológiai transzfert?

  Daniel Hannan (NI). - Elnök asszony! Most újból azt látjuk, hogy az Európai Unió egy virtuális világban él – egy olyan világban, amely csak a Parlament állásfoglalásaiban, a Bizottság közleményeiben és a Tanács sajtóközleményeiben létezik.

Elítéljük a globális felmelegedést, ennek ellenére a mi Brüsszel és Strasbourg közötti havonkénti utazgatásaink sok ezer tonna üvegházhatást okozó gázt generálnak. Üres frázisokat mondunk a fenntartható földhasználatról, de a közös agrárpolitika ösztönzi az élő sövények kidöntését, a műtrágyák használatát és a harmadik világ sebezhető piacainak elárasztását feleslegeinkkel. A természetvédelemről prédikálunk, ennek ellenére a közös halászati politika ökológiai csapást idézett elő, és megsemmisítette azt, aminek egy hatalmas, megújuló forrásnak kellene lennie.

Tisztelt kollégák! Nem gondolják, hogy szavazóink ezt észrevették? Azt képzelik, hogy Descartes rosszindulatú démonjához hasonlóan Önök manipulálhatják a valóságot az emberek felfogásának ellenőrzésével? A valóság az, hogy szavazóink már régóta átlátnak rajtunk, és ez az oka annak, hogy minden egyes alkalommal nemmel szavaznak. Ha úgy gondolják, hogy tévedek, akkor bizonyítsák be! Bocsássák népszavazásra a Lisszaboni Szerződést: Pactio Olisipiensis censenda est.

– Jelentés: Claudio Fava (A6-0026/2009)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Bár én megszavaztam a Fava-jelentést, alapvető fenntartásaim vannak az irányelv címével kapcsolatban, amely szankciókat határoz meg a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szemben. Ez meglehetősen képmutató magatartás, miközben a feketegazdaság szintén az európai munkavállalók, kereskedők, háztartási alkalmazottak és mások millióit érinti, és a szankciók összehangolásának a feketepiaci munkavégzésre is vonatkoznia kellene, függetlenül a munkavállaló származásától.

  Emine Bozkurt (PSE). – (NL) A PvdA (Holland Munkapárt) delegációja támogatja ennek az irányelvnek a célkitűzéseit, nevezetesen az illegális bevándorlók foglalkoztatásának szankcionálását, az illegális munkavégzés visszaszorítása érdekében, mivel ez az egyik olyan tényező, amely vonzza az illegális bevándorlókat, ugyanakkor a bevándorlók kizsákmányolásának megakadályozását és ellenőrzését is célul tűzi maga elé.

Annak ellenére, hogy ez a kompromisszum nagyon sok pozitív elemet tartalmaz, több okból is kénytelenek voltunk ellene szavazni. Eredetileg volt egy felelősség, amely lefedte az egész láncolatot, egészen a fővállalkozóig. Sajnálatos módon ez a klauzula nem került bele a Tanács és a Parlament közötti kompromisszumba, amely most a tevékenységek kiszervezése és az alvállalkozásba adás első szakaszára korlátozódik. Ez nem kívánatos eredményekhez vezet, és bátorítja a tevékenységek további kiszervezését a szociális felelősség elkerülése érdekében.

Ezenkívül nincs elégséges garancia arra nézve, hogy a bevándorlók védelemben részesülnek és a munkáltatókat megbüntetik a szabályok megsértéséért. A bevándorlók nem jogosultak arra, hogy a kitoloncolás előtt megkapják ki nem fizetett bérüket, és azt sem engedik meg nekik, hogy az Európai Unióban várják meg a kifizetést. A kitoloncolás után viszont semmi esélyünk sincs arra, hogy valaha is hozzájutnak a pénzükhöz. Ez azt jelenti, hogy azoknak az illegális bevándorlóknak, akik kizsákmányolás áldozatául esnek és harcolni akarnak a jogaikért, alig van valamennyi lehetőségük erre.

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök asszony! Én tartózkodtam ezen a fontos szavazáson a Parlamentben. Természetesen nem támogatom azt, hogy az illegális bevándorlók az országainkba jöjjenek és elvegyék a munkalehetőséget azoktól, akik korábban megfizették adóikat és járulékaikat, de úgy gondolom, hogy az ezzel kapcsolatos felelősséget alapvetően nem a munkáltatóknak, hanem az egyes országok nemzeti kormányainak kell viselnie.

A tartózkodás lehetőséget biztosított nekem arra, hogy hangot adjak annak a nézetemnek, hogy a jelenlegi brit kormány szánalmas módon elmulasztotta a megfelelő bevándorlási politika megteremtését országunkban – egy olyan bevándorlási politika megteremtését, amely nyomon követi az országba belépőket és az onnan kilépőket, amely gondoskodik az országba jogszerűen és a jogtalanul belépőszemélyek közötti korrekt különbségtételről, és mindenek felett egy olyan politika megteremtését, amely fenntartja a jó faji és közösségi kapcsolatokat az alapján, hogy Nagy-Britannia népe úgy érzi, hogy létezik egy helyénvaló és megfelelő egyensúly azok között, akik az országba belépnek, az országban vannak és onnan távoznak.

⁂

  Francesco Enrico Speroni (UEN). – (IT) Elnök asszony! Szeretnék felvetni egy ügyrendi javaslatot, mivel tudomásom szerint még nem szavaztunk a Fava-jelentésről. Nem értem, hogyan adhatunk indokolhatjuk a szavazást, ha a szavazásra még nem is került sor.

  Elnök. − Szavaztunk a jelentésről, de a végső szavazásra még nem került sor, ezért lehetnek olyanok, akik szeretnék indokolni korábbi szavazásukat.

⁂

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! A demográfiai válság lesz az egyik legfontosabb kihívás, amellyel az Európai Uniónak a közeljövőben szembe kell néznie. Az alacsony születési arány és a születéskor várható hosszabb átlagos élettartam azt eredményezi, hogy társadalmunk öregszik. Közben a polgárok egyre kisebb csoportja fizeti a kapcsolódó költségeket.

Mivel bizonyos munkakörökre kevesen jelentkeznek, ez illegális bevándorlók foglalkoztatását eredményezi, mivel foglalkoztatási költségeik lényegesen alacsonyabbak. Az illegális foglalkoztatást büntetni kell, és annak negatív következményeit először és elsősorban a munkáltatóknak kell viselniük, és csak utánuk következhetnek a sorban maguk a munkavállalók.

Az irányelv meghatároz bizonyos adminisztrációs követelményeket, amelyeket a munkáltatóknak teljesíteniük kell. Ezek a követelmények azonban nem lehetnek túlzottak, mivel negatív hatást gyakorolnának azoknak az embereknek a helyzetére, akik legálisan léptek be az Európai Unióba és érvényes munkavállalási engedéllyel rendelkeznek. Ha a munkáltatók kötelesek megvizsgálni a munkára jelentkezők dokumentumait, akkor ez elveheti a kedvüket külföldiek alkalmazásától, és ennek eredményeként ez a foglalkoztatási arány csökkenéséhez vezetne és aláásná a munkaerőpiacot.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Én a Fava-jelentés mellett fogok szavazni, jóllehet természetesen távolról sem tökéletes. Mindenképpen szeretnék hangot adni annak, hogy támogatom az irányelvet, amely az illegális bevándorlók foglalkoztatásának kezelésére törekszik.

Ez természetesen csak a jéghegy csúcsa, mivel emellett foglalkoznunk kellene az emberkereskedőkkel, az illegális bevándorlókat támogató hálózatokkal és természetesen azoknak a tagállamoknak a kormányaival is, amelyek nagy tömegekben legalizálják az illegálisan érkezett idegenek itt tartózkodását. Elvégre pontosan ez a büntetlenség az illegális bevándorlás egész kérdéskörében az egyik fő vonzerő. Az illegálisan itt tartózkodó idegenek tetszés szerint tiltakozásokat szervezhetnek, követelésekkel állhatnak elő, benyújthatnak petíciókat, és ezzel nem kockáztatják azt, hogy elfogják vagy visszaküldik őket származási országukba. El kell fogadni egy hatékony visszatérési politikát, amely pontosan azt teszi, mint amire szolgál.

  Daniel Hannan (NI). - Elnök asszony! Annak meghatározási joga, hogy ki lépheti át az ország határait és ki telepedhet le annak területén, az államiság meghatározó attribútuma. A Parlament évek óta arra törekszik, hogy az államiságnak ezt az attribútumát az Európai Unióra ruházza át, de ezt a szavazók beleegyezése nélkül, és – amennyire ezt a francia, a holland és az ír népszavazások eredményei alapján megítélhetjük – a szavazók tevékeny ellenállása ellenében teszi. A tiltott bevándorlás kérdésének nemzeti előjognak kell lennie, és az illegális belépőket foglalkoztató munkáltatók elleni szankciók meghatározásának jogát fenn kell tartani a tagállamok számára.

Ha az Európai Unió ki akarja terjeszteni joghatóságát erre a területre, akkor először meg kell szereznie az emberek készséges támogatását azokhoz a jogi alapokhoz, amelyeknek alapján ezt megteheti. Ez azt jelenti, hogy a Lisszaboni Szerződés népszavazásra kell bocsátani. Pactio Olisipiensis censenda est.

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök asszony! Ez a jogszabály szörnyű! Szörnyű, mert kriminalizálja a munkáltatót, de nem kriminalizálja az illegális bevándorlót. Ez ostobaság. Ez rossz előérzetet kelt a munkáltatók körében, amikor valakinek az alkalmazását mérlegelik. El tudják képzelni, mi fog történni, amikor egy potenciális munkáltató ránéz egy potenciális munkavállalóra és rendkívül tolakodó jellegű kérdéseket tesz fel neki?

Emellett ennek semmi köze sincs az Európai Unióhoz. Ezt a kérdést a nemzeti törvényhozókra és a nemzeti kormányokra kell bíznunk – az egyes tagállamok nemzeti parlamentjének kell eldönteniük, kit akarnak beengedni országukba, és kit nem. A nemzeti munkáltatók kriminalizálása a mélyülő válság időszakában abszurd gondolat. Ennek a jogszabálynak soha nem szabad megvalósulnia.

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: B6-0062/2009 (Energiahatékonyság)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Az Európai Unió már láthatja a közös energiapolitika első eredményeit. A kibocsátáskereskedelmi rendszer árverései 2015-ben kezdődnek, és a megújuló energiával kapcsolatos programok már elindultak. Kizárólag a Lisszaboni Szerződés elfogadása teszi lehetővé az európai prioritások hatékonyabb kezelését az energetika területén, és ezek most változóban vannak. A legfontosabb ezek közül a politikai függetlenség. Az energiaellátás nem válhat politikai zsarolás forrásává. A második prioritás a környezetbarát energia és a megújuló energia részarányának növelése. Ez az oka annak, amiért ezekkel a technológiákkal, valamint az atomenergiával és annak működési biztonságával és a hulladék kérdésével is foglalkoznunk kell a kutatások finanszírozásán belül. A vita által leleplezett legalapvetőbb szempont az, hogy a fogyasztás korlátozásának lehetőségeit is meg kell vizsgálnunk, és tiszteletet kell tanúsítanunk a természeti erőforrásokkal szemben. Ezt azonban gyermekeink oktatásával kell kezdenünk.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony! Emlékszem, hogy egy előadó a mesterképzésem elején egyszer azt mondta nekem, hogy a technológia sok megoldást kínál, de ha valamit el akarunk érni, akkor a célok eléréséhez gyakran politikai és irányítási szintű akaratra van szükség.

Itt most az Európai Parlamentben ugyanez a helyzet. Beszélünk az éghajlatváltozásról. Beszélünk az energiahatékonyságról. Mégis emlékezzünk arra, hogy évente tizenkétszer költözünk ebből a brüsszeli épületből Strasbourgba, nem is említve a többi épületet, amelyek Luxemburgban a rendelkezésünkre állnak. Amellett, hogy ez évente plusz 200 millió euróba kerül az európai adófizetőknek, 192 000 tonna CO2-kibocsátással is jár – ami 49 000 hőlégballon térfogatával egyenértékű. Ezért eljött az ideje, hogy az ülésteremben lévő politikusok megszüntessék ezt az értelmetlen gyakorlatot, amit az energiahatékonyság és az éghajlatváltozás rovására folytatnak, felhagyjanak ezzel a képmutató magatartással és bezárják a strasbourgi Parlamentet.

  Francesco Enrico Speroni (UEN). – (IT) Elnök asszony! Én szoktam autót vezetni, és sofőrként elegem van abból, amikor állandóan letolnak. A jelentésben szereplő néhány javaslat ennek tipikus példája, ezért szavaztam ellene.

  Nirj Deva (PPE-DE). - Elnök asszony! Vonakodva támogattam a jelentést, bár szívesebben szavaztam volna ellene. Ennek az az oka, hogy verseny nélkül nem tudunk hatékonyságot elérni. A verseny minden piacon a hatékonyság legfontosabb hajtóereje – legyen szó az energiáról, vagy bármiről –, mi viszont egy eszközt – a technológiát – akarjuk felhasználni az egész Európai Unióban az energiahatékonysági piac hajtóerejeként.

Nyilvánvaló, hogy a versenyen keresztül kell mozgatnunk az energiahatékonyságot az Európai Unióban. Ha ezt tesszük és ha megvizsgáljuk, hogyan versenyezhetünk egymással energiahatékonyságunk növelése érdekében, akkor most a mienk lenne a világ leghatékonyabb energiapiaca. Ezért mondtam, hogy vonakodva szavaztam.

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: RC-B6-0066/2009 (A guantánamói foglyok)

  David Sumberg (PPE-DE). – Elnök asszony! Mielőtt búcsút mondanánk Guantánamónak egy parlamenti állásfoglalás és az Egyesült Államok elnöke végrehajtási utasításának kombinációjával – a nyers erő gonosz kombinációjával –, hadd hívjam fel a figyelmet két tényre!

Először is Guantánamót összes polgárunk védelme érdekben állították fel. Ami az Egyesült Államokat illeti, ez működött is. 2001. szeptember 11. óta egyetlen terrorista cselekményt sem követtek el az Egyesült Államok szárazföldi területén. Nyugállományba vonulása alkalmából tisztelegjünk George W. Bush elnök ezen a területen elért eredményei előtt. Tisztában vagyok azzal, hogy amit most mondtam, az ebben a Házban végletes eretnekségnek számít, de akkor is igaz.

Másodszor: gondoljunk arra is, hogy jóllehet szabadon adhatunk bármilyen tanácsot az amerikaiaknak, látnunk kell, mit tesz Európa azzal, hogy részt vállal az e foglyok egy részével kapcsolatos terhek viselésében és embereink megóvásában a jövőbeni terrorista támadásoktól. Nem fogok mindaddig fél lábon állni.

  Jim Allister (NI). - Elnök asszony! Az Európai Parlament – amely mindig készen áll arra, hogy ügyesen helyezkedjen és meglovagolja a konjunktúrát – ma azt követelte, hogy a tagállamok nyissák meg kapuikat a guantánamói fogva tartottak előtt, és tette ezt ugyanazon a napon, amikor a biztonsági szolgálatok nyilvánosságra hozták, hogy Mullah Sakir, akit tavaly szabadon engedtek, ma az Al-Kaida egyik magas rangú vezetője és támadásokat vezet a brit és a NATO-csapatok ellen Afganisztánban. Ugyanezen a napon mi kijelentjük, hogy az EU nyitva áll az ilyen terrorista aktivisták számára. Talán megőrültünk? Gondoljanak arra, hogy ezek az emberek, miután bebocsátást nyernek és rendezzük a helyzetüket polgárokként, szabadon mozoghatnak az EU összes tagállamában. Bízom abban, hogy azok, akik ezt az őrültséget megszavazták, akkor is a helyzet urai lesznek, ha a dolgok rosszra fordulnak.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök asszony! Engedje meg nekem, hogy kifejtsem, miért tartózkodtam, amikor szavaztunk a guantánamói börtön bezárásával kapcsolatos állásfoglalásról. A tegnapi vita leleplezte, hogy mindenki üdvözli az Egyesült Államok elnökének ezt a népszerű vagy népszerűségre törekvő tervét, de ez minden, amit tehetünk. Az állásfoglalás tartalmaz olyan becsléseket, amelyekről nem rendelkezünk kellően ellenőrzött értékelésekkel vagy ellenőrzött adatokkal. Tegnap három órát áldoztunk egy heves vitára arról a kérdésről, hogy hova tegyük a foglyokat és az el nem ítélt bűnözőket. A megoldás természetesen az Egyesült Államok Kongresszusának és az egyes európai országok kormányának kezében van, de az Európai Parlament ebben a kérdésben nem dönthet. Ezért nem szavaztam meg az állásfoglalást.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Jóllehet a Guantánamóval kapcsolatos állásfoglalás számos olyan elemet tartalmaz, amelyek megerősítik a jogállamiság alapjait, természetesen nem örülök a szöveg alaphangjának, nevezetesen annak, hogy a guantánamói foglyokat valamiféle áldozatnak kell tekintenünk, akik kiérdemelték együttérzésünket. Ezek az emberek azért korántsem ennyire ártatlanok. Ezeket az embereket terrorista cselekmények elkövetésével gyanúsítják, csak éppen esetükben hiányoznak a döntő bizonyítékok.

A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket Guantánamo lakóinak fogadására, legalábbis ezt követeli az állásfoglalás. Ez legalábbis problematikus. A radikális iszlám fundamentalizmus problémája véleményem szerint éppen elég súlyos Európában, és bizonyos mértékű rövidlátásra utal, ha valaki a terrorizmus ellen akar küzdeni, ugyanakkor megnyitja a zsilipeket olyan emberek előtt, akiket az Al-Kaidával, a tálibokkal és más hasonló csoportokkal fenntartott kapcsolatokkal gyanúsítanak.

  Daniel Hannan (NI). – Elnök asszony! Ez a Ház éveken keresztül kritizálta az Egyesült Államokat a polgári szabadságjogok felfüggesztése miatt, ami szétválaszthatatlanul együtt járt a guantánamói biztonsági létesítmény fenntartásával. Én azok között voltam, akik hangot adtak az ezzel kapcsolatos aggodalmaiknak.

Egyes képviselőtársaimtól eltérően én elfogadtam, hogy ezek bonyolult és érzékeny természetű kérdések. Sok foglyot szabadon bocsátásuk után újból elfogtak Afganisztán harcterein. Egyikük felrobbantotta magát egy iraki piacon, és több tucat embert megölt. Ennek ellenére létezik néhány abszolút alapelv, amelyet nem szabad feláldozni a célszerűség oltárán. Az egyik ilyen alapelv az, hogy senkit sem szabad fogva tartani, ha nem vádolják bűncselekmény elkövetésével.

Képviselőtársaim! A Guantánamóval kapcsolatos minden egyes állásfoglalásunk előszavát jóindulatú tiltakozással fogalmaztuk meg. Mindig kijelentettük, hogy az Egyesült Államok barátai vagyunk. Most itt a nagy lehetőség, hogy ezt az állításunkat bebizonyítsuk. Az Egyesült Államok kormányzata, amikor megteszi azt, amit mi régóta sürgetünk, számít a segítségünkre. Ha ezt megtagadjuk, akkor következetlenek és képmutatók vagyunk, és a saját szavainkkal ellentétesen cselekszünk.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony! Közülünk azok, akik hiszünk a szabadságban, az egyéni szabadságjogokban és a jogállamiság elvében, éveken keresztül arra próbáltuk meg rávenni amerikai barátainkat, hogy zárják be a Guantánamói-öbölben lévő börtönt. Tehát az az ország, amely a szabad világ vezetőjének tekinti magát, nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket az értékeket a saját kényelme érdekében, jóllehet érhető biztonsági aggályok miatt teszi ezt.

Most, amikor Obama elnök bejelentette a Guantánamói-öbölben lévő börtön bezárását, minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítenünk kell őt ebben. Ám nem az Európai Unió dönti el, ki léphet be az Európai Unió országainak területére. Ezt a tagállamoknak kell eldönteniük, és most szólítsuk fel az Európai Unió tagállamait arra, hogy tegyenek valamit annak érdekében, hogy segítséget nyújthassunk amerikai barátainknak ebben az időben. Tanúsították akaratukat. Hallgattak ránk. Most eljött az ideje annak, hogy mi is odafigyeljünk rájuk, mint ahogyan az európai politikai elitnek hallgatnia kellett volna szavazóira, amikor az egymást követő népszavazásokon újra meg újra elutasították a Lisszaboni Szerződést. Eljött az ideje, hogy odafigyeljünk azokra a hangokra, amelyek számítanak.

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök asszony! A Magna Carta és a Habeas Corpus az a szikla, amelynek alapján az amerikai alkotmány megíródott. Ez a két törvény emellett az én országom törvényeinek is az alapját alkotja. Senkit sem lehet eljárás alá vonni és bezárni, ha semmivel sem vádolják és nem állítják bíróság elé. Ebben a Parlamentben azonban éveken keresztül vádoltuk Bush elnököt azért, amit a Guantánamói-öbölben lévő börtönben tett. Most előállt az a helyzet, hogy Obama elnök – meglehetősen korrekt módon – úgy döntött, hogy felszámolja ezt a börtönt.

Amikor az amerikai elnök odafigyelt a mondanivalónkra, akkor most rajtunk a sor, hogy arra bátorítsuk a tagállamokat, hogy vállalják fel amerikai szövetségesünk terheit! Ezt azonban ez a Parlament nem írhatja elő más parlamenteknek. A nemzeti parlamenteknek kell úgy dönteniük, hogy érdekükben áll, hogy a szükség idején megsegítsék az amerikaiakat.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

– Jelentés: Karl-Heinz Florenz (A6-0495/2008)

  Šarūnas Birutis (ALDE), írásban. – (LT) Európának egységes stratégiai energiapolitikára van szüksége, amely biztosítja az erőforrások hatékony felhasználását és a környezetre gyakorolt hatás minimalizálását.

Az EU-nak és a tagállamoknak gondoskodniuk kell Európa energetikai infrastruktúrájának fejlesztéséről, ami elengedhetetlen, miközben az EU energiaforrásainak diverzifikálására és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésére törekszünk.

Ma az EU-ban az épületek fűtése teszi ki a felhasznált energia legnagyobb részét és ez felelős a kibocsátott szén-dioxid legnagyobb részéért – körülbelül az összes kibocsátott szén-dioxid 40%-áért. Ezen a területen különösen sok lehetőség adódik az energiamegtakarításra.

Egyetértek az előadónak azzal a javaslatával, hogy országos szintű tájékoztató kampányt kell szervezni a polgárok számára, a hatékony energiafelhasználás javítása céljából, amelynek során a ház- és lakástulajdonosok megkapnák tulajdonuk termális képét, és tájékoztatást kapnának azok energiahatékonyságáról és javaslatokat tennének nekik a lehetséges modernizációs munkák mikrohitelek igénylésével történő finanszírozására. A rossz energiahatékonyság a posztszovjet korszak épületeinek fájó pontja, és sok tulajdonos nem tudja, hogyan és milyen eszközökkel takaríthatna meg energiát. Véleményem szerint 15%-ra kell emelni (a jelenlegi 3%-ról) a strukturális alapokból a lakások felújítására fordított segélyeket.

  John Bowis (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok üdvözlik az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság jelentésének átfogó kiterjedését. Meggyőződésünk, hogy a jelentés komoly hozzájárulás a vitához, amely 2009-ben egy hatékony nemzetközi éghajlatváltozási megállapodáshoz vezetne Koppenhágában. Különösen támogatjuk az ambiciózus közép- és hosszú távú kibocsátáscsökkentési célokat, a megújuló energia előmozdítását és a fokozott energiahatékonyságot, valamint az erdészet, az esőerdők és az erdőirtás fenntartható megközelítési módjára vonatkozó felszólítást. Meggyőződésünk továbbá, hogy az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság nagyobb innovációt váltana ki, ami új és versenyképes vállalkozásokat és új munkahelyeket hozna létre a környezetbarát energia, a megújuló energiák és a környezetbarát vállalkozások területén.

Nem tudjuk támogatni azonban azt az elgondolást, hogy az európai biztonsági stratégia és az európai biztonság- és védelempolitika szerepet játsszon az éghajlatváltozás hatásainak kezelésében.

Ezenkívül erősen ellenezzük a Lisszaboni Szerződésre utaló hivatkozásokat, különösen azokat, amelyek azt indítványozzák, hogy az Európai Unió hatáskörei az éghajlatváltozás területén már nem elégségesek. Meggyőződésünk, hogy az EU minden olyan hatáskörrel fel van ruházva, amelyre szüksége van ahhoz, hogy segítséget nyújtson az európai embereknek ahhoz, hogy sikeresen együttműködhessenek és vezető szerepet tölthessenek be azáltal, hogy példát mutatnak az éghajlatváltozás területén.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. – (RO) Én a Florenz-jelentés mellett szavaztam, mert egyetértek az éghajlatváltozással kapcsolatos jövőbeni integrált politika tekintetében tett javaslataival.

Ez a jelentés felszólítja a Bizottságot a legfrissebb tudományos kutatások eredményeinek szoros figyelemmel követésére és elemzésére, elsősorban annak felmérése érdekében, hogy az EU 2ºC-os célkitűzése valóban eléri-e az éghajlatváltozás veszélyes hatásai megelőzésének célját.

A jelentés ugyanakkor hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy az EU és más iparosodott országok csoportosan felállítsanak egy középtávú célt az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ig történő 25–40%-os csökkentésére, valamint egy hosszú távú célt a kibocsátások legalább 80%-os csökkentésére 2050-ig, 1990-hez képest, miközben továbbra is az iparosodás előtti szinthez viszonyított 2ºC-os átlagos globális hőmérsékletemelkedési korlátra összpontosítanak, és ezáltal 50%-os valószínűséget biztosítanak e célkitűzés eléréséhez.

  David Casa (PPE-DE), írásban. − Ez a jelentés megmutatja a továbbvezető utat és egyértelmű üzenetet küld mindenkihez, amelyben azonnali cselekvésre szólít fel, mielőtt túl késő lenne. Nem vállalhatunk kockázatokat ott, ahol a természet és az emberiség léte forog kockán. Integrált politikára van szükségünk, hogy elkerülhessük az átfedéseket a munkában, és össze kell hangolnunk céljainkat és stratégiáinkat. Az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és ez a jelentés hatalmas lépést tesz ebbe az irányba. Az élethez, a biztonsághoz, az egészséghez, az oktatáshoz és a környezetvédelemhez való jog alapvető, és mi kötelesek vagyunk ezeket megóvni a jövő generációk számára. Már tisztában vagyunk az éghajlatváltozás által előidézett hatalmas károkkal, és kötelesek vagyunk a lehető legnagyobb mértékben minimalizálni ezeket a károkat.

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Ma az éghajlatváltozással kapcsolatos jövőbeni integrált politikájáról szóló jelentés mellett szavaztunk. Ezzel összefüggésben szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy a kibocsátáskereskedelmi egységek kereskedelméből származó bevételeknek a tagállamoknál kell felhalmozódniuk.

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE), írásban. – (RO) Én a „2050: A jövő ma kezdődik − Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások” című jelentés mellett szavaztam, mivel az éghajlatváltozás visszafordíthatatlan katasztrófákat idézhet elő, és az olcsó fosszilis tüzelőanyagok korszaka hamarosan véget ér.

Ezért kell az EU-nak egyesítenie erőit stratégiai partnereivel, hogy minden erőfeszítést megtehessünk a fosszilis tüzelőanyagoktól való jelenlegi függőségünk csökkentése érdekében és hogy jelentősen növelhessük a felhasznált megújuló energia arányát.

A megfelelő beruházásokkal az európai gazdaság energiahatékonyságának növekednie kell, ugyanakkor az üvegházhatást okozó gázokkal folytatott szennyezést több mint 25%-kal csökkenteni kell a következő 12 évben.

Az EU-nak meg kell tennie a szükséges határozott lépéseket annak érdekében, hogy 2050-re elérhesse a következő célkitűzéseket: az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, a megújuló energia használatának és az energiahatékonyságnak a 60%-os növelése.

A kreativitás és innováció európai éve ebből a szempontból fontos teljesítménymérő referenciaérték lehet, amely rávilágít a beruházások alapvető jelentőségére a tudományos kutatásban és az új technológiákban.

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az éghajlatváltozás annak a következménye, hogy a tőke a nyereség kedvéért felelőtlenül használja ki a természeti erőforrásokat.

Az EU a munkavállalókat, életmódjukat és fogyasztási szokásaikat hibáztatja. A farkasra akarja bízni a nyáj őrzését azáltal, hogy éghajlatváltozás mérséklésének felelősségét pontosan azokra akarja helyezni, akik azt előidézték: a monopóliumokra és a multinacionális vállalatokra. Az energiát, a vizet, az erdőket, a hulladékgazdálkodást és a mezőgazdasági termelést is privatizálták és mindez alig néhány multinacionális társaság kezében koncentrálódott, most éppen a környezetvédelem nevében. A „szabad piac” akadálytalan működése, a piacok liberalizálása és a tőkés átszervezése alkotja az Európai Parlament jelentésében javasolt intézkedések velejét.

Az EU harmadik országokkal kötött megállapodásai mindezekben a szektorokban megkövetelik a piacok és a közszolgáltatások liberalizálását. A célok között említhetők például a bioüzemanyagok, amelyek az erdők hatalmas pusztulásával járnak együtt. Elősegítik a mutációkat és támogatják a monokultúrákat, és ezáltal a biológiai sokféleség elpusztítását.

A környezetvédelmet még imperialista intervenciók ürügyeként is felhasználják a „Solana-doktrína” szerint.

Az EU és az USA által támogatott környezetbarát gazdaság kiutat kínál a túlzott tőkefelhalmozás céljaihoz, a monopóliumok profitjának megvédelmezéséhez, valamint a dolgozók és a természeti erőforrások egyre fokozódó kihasználásához. Ez nem egyszerűen nem old meg semmit, hanem ellenkezőleg: súlyosbítja az éghajlatváltozás problémáját.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én megszavaztam a „2050: A jövő ma kezdődik − Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások” című Florenz-jelentést, mivel számos javaslatot ismertet az Európai Unióval, a tagállamokkal és azok polgáraival az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása ambiciózus csökkentési céljainak teljesítéséről az Európai Unióban.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az éghajlatváltozás kérdése mindenre kiterjedő megközelítési módot tesz szükségessé a közpolitikai folyamatok minden szintjén, és hogy a jelenlegi gazdasági válság is igényli a környezetbarát technológiákban végrehajtott beruházásokat, mert ez további munkahelyeket teremtene.

Meggyőződésem, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság végleges jelentése – amely bizottságnak én is tagja voltam – rendkívül pozitív hozzájárulás az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, és egyértelműen szemlélteti, hogy az év végén nemzetközi megállapodásra kell jutnunk a koppenhágai konferencián.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés nem foglalkozik a környezet tönkretételének okaival kapcsolatos központi kérdéssel, ami a kapitalizmus ragadozó természetéből fakad. A jelentés megkísérli elosztani a felelősséget az összes fél között, hogy igazolja azokat a javaslatokat, amelyek lényegében a piacok liberalizálására épülnek, és a felhasználókra és a munkavállalókra akarják hárítani a költségeket.

Jóllehet a plenáris ülésen elfogadott végleges szöveg jóval visszafogottabb, mint az eredeti javaslat és vannak bizonyos pozitív aspektusai is, más pontokkal viszont nem értünk egyet, nevezetesen azzal, hogy a környezetvédelmet mentségként akarják felhasználni arra, hogy újabb lehetőséget találjanak az ideológiai offenzíva magasabb szintre emeléséhez, hogy a felelősséget a hétköznapi emberekre és a dolgozókra hárítsák, és hogy üzletet csináljanak az összes környezetvédelmi tevékenységből és nyereségessé tegyék azokat.

Ezért a javaslatok egy részét megszavaztuk, többek között a mi csoportunk által benyújtott javaslatokat is, amelyek a jelentés tartalmának javítására törekednek, de kifejeztük, hogy nem értünk egyet azokkal a törekvésekkel, amelyek el akarnak üzletiesíteni mindent, ami az emberi élethez nélkülözhetetlen, még a belélegzett levegőt is.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Az éghajlatváltozás az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a világnak ma szembe kell néznie. Én támogatom az energiahatékony izzókat, de őszintén szólva ez édeskevés. Valamennyiünknek bele kell törődnünk abba, hogy meg kell változtatnunk életmódunkat, és ezek a változások rendkívül drasztikusak és drámaiak lesznek.

A közelmúltban a választókerületemhez tartozó Cheltenhamban rendezett gyűlésen feltették nekem azt a kérdést, hogy szerintem mi a legfontosabb tennivaló, amit a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás elleni küzdelem során megtehetünk. Válaszom egyértelmű volt: ratifikálni kell a Lisszaboni Szerződést. A közös kül- és biztonságpolitika területén hatáskörrel rendelkező erős EU nélkül szerintem nem tudjuk rávenni az Egyesült Államokat, Japánt, Kínát és Indiát a szükséges intézkedések meghozatalára.

Az egységes hangon megszólaló erőteljes EU támogatása és bátorítása sokkal eredményesebb lesz az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, mint sok millió energiahatékony izzó.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. – (PT) Ez a jelentés egyesíti több politikai csoport álláspontját és különféle szektorok érdekeit a legfrissebb és legmegbízhatóbb tudományos adatok alapján. Ezért a dokumentum tagadhatatlanul alapos, messze ható, naprakész és releváns.

Általánosságban egyetértek a javaslattal, de nem szavaztam meg az állattenyésztésnek az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásaira vonatkozó közvetlenebb utalásokat, mivel véleményem szerint ezek eltúlzottak. Nem szabad tönkretennünk a mezőgazdaságot. Inkább a helyi termékek előállítását és fogyasztását kell hangsúlyoznunk, mivel ezeknek szállítása az üvegházhatást okozó gázok alacsonyabb szintű kibocsátását fogja eredményezni.

Ugyanakkor megszavaztam az azon problémákra utaló hivatkozásokat, amelyekkel a mezőgazdaságnak az éghajlatváltozás következtében szembe kell néznie, mivel meggyőződésem, hogy a legsúlyosabban érintett régiókat megfelelő módon kompenzálni kell. Hogy továbbra is az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tárgyánál maradjak: egyetértek azzal, hogy sürgősen végre kell hajtanunk a talajvédelemről szóló új keretirányelvet, és hogy a kohéziós politikát, a vízvédelmi politikát és a Natura 2000 hálózatot ki kell igazítani, hogy képesek legyenek megbirkózni a várható hatásokkal.

És végül: megszavaztam az arra vonatkozó hivatkozásokat, hogy kerülnünk kell a Kiotói Jegyzőkönyv rugalmassági mechanizmusainak túlzott használatát, mivel Európának valóban csökkentenie kell kibocsátásait, ha meg akarja őrizni vezető szerepét a nemzetközi tárgyalásokon és globális megállapodást akar elérni Koppenhágában.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. – (CS) Az éghajlatváltozás ténykérdés. A tudósok egy része mégis hangot ad az ezzel kapcsolatos indokolt kételyeinek. Hasonló módon néhány tudós az emberi tevékenységek hatásait is megkérdőjelezi, amelyeket még ez a jelentés is az éghajlatváltozás fő okának tekint. A jelentés 22 fejezete mindenképpen jól összegzi a problémát a világ szakértőinek többségi véleményének szempontjából. Ami az egyes fejezeteket illeti, az energiával foglalkozó fejezet meglehetősen hiányos. Viszonylag korrekt módon megállapítja, hogy a fosszilis tüzelőanyagok készletei végesek, ugyanakkor egyáltalán nem foglalkozik azzal a kulcsfontosságú kérdéssel, hogy abban az esetben is biztosítani kell az elégséges mennyiségű energiát, ha a globális fogyasztás 2030-ra valóban megnövekszik 60%-kal.

Ezért egyértelmű, hogy a nagyon közeli jövőben szükség lesz az atomerőművek építésére irányuló intenzív erőfeszítésekre. Jelenleg ez a nagy mennyiségben előállítható tiszta energia egyetlen ismert forrása, de még az Európai Parlamentben is vannak ideológiai ellenzői. A termonukleáris fúzió technológiájának elterjedéséig az atomenergiának nincs alternatívája, ha tiszta energiaforrásokat keresünk. E fenntartás mellett értek egyet a jelentéssel.

  Marie-Noëlle Lienemann (PSE), írásban. – (FR) A Florenz-jelentés meghatározza azoknak a cselekvéseknek a nagyon részletes felsorolását, amelyeket meg kell tennünk az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében, és kidolgozza a támogatási politikákat. Ám strukturális gyengeségektől szenved az Európai Unió létfontosságú és kívánatos irányváltása szempontjából.

A legfontosabb hiányosságok pénzügyi természetűek.

Jóllehet előirányozza a „szénadó” bevezetését, ennek elemzése és végrehajtása, valamint a termékekre lebontott szisztematikus szén-ellentételezés nem szerepel a 2009–2014. évi cselekvési tervben. Ennek ellenére ez nélkülözhetetlen elem.

A jelentés egyetlen költségvetési számadatról sem tesz említést a pontosan körülírt megcélzott tevékenységek és projektek, az állami infrastruktúrák vagy az innovatív ipari politikák, a regionális fejlesztések, az önkormányzatoknak nyújtott segélyek, vagy a kutatás-fejlesztés kapcsán.

Az ipar tekintetében a „jogalkotási aktusra” történő hivatkozás nem elegendő.

Hasonló módon az Európai Éghajlatvédelmi Alap létrehozása attól a követelménytől függ, miszerint „a piacra kell bízni annak meghatározását, hogy mely technológiákat kell használni…”.

Ezért ez nem támogat sem egy hosszú távú jövőképet, sem pedig az általános érdekeket. Ez abszurd.

Ezért elengedhetetlen, hogy az EU nagyon gyorsan megvizsgálja a „szénadó”, az új zöld New Deal támogatására szolgáló állami segítség és az éghajlatváltozás megelőzésére szolgáló közösségi költségvetés kérdését.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Nem kétséges, hogy az éghajlat változik. Az azonban nem egyértelmű, hogy ezt elsősorban vagy nagy részben az emberi tevékenység idézi-e elő, vagy pedig elsősorban vagy nagy részben ez természetes folyamat. Jelentős bizonytalanság uralkodik a tekintetben, hogy mi is történik éppen és hogy mit kellene tennünk ezzel kapcsolatban. Mégis pontosan ez a bizonytalanság jelzi például azt, hogy meg kell tennünk az első lépéseket a szén-dioxid légkörbe történő kibocsátásának lelassítása érdekében. Ez megmagyarázza azt, hogy az előző alkalommal miért szavaztam meg azt a javaslatot, hogy 2020-ra 20%-kal csökkentsük ezeket az értékeket.

Az Európai Parlament éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottsága most benyújtott egy jelentést arról, hogy az EU-nak mit kellene tennie az éghajlatváltozás kapcsán. A jelentés meglehetősen terjedelmes. Úgy tűnik, mintha a bizottság tagjai konkrét érdekeket akartak volna kiszolgálni, például a mezőgazdaság és az idegenforgalom érdekeit. Ugyanakkor a jelentés több pénzt és új mechanizmusokat követel, és fontos gyakorlati lépéseket javasol egy központosított tervgazdaság felé, Brüsszelből irányított propagandakampányokkal az iskolákban és az iskolán kívüli rekreációs központokban.

Ugyanakkor a jelentésből eltávolítottak kulcsfontosságú kérdéseket, ami miatt kénytelen voltam nemmel szavazni. Nem mondhatunk igent minden benyújtott anyagra csak azért, hogy szemléltessük indokolt aggályainkat, bizonytalanságunkat és cselekvési hajlandóságunkat az éghajlatváltozás tekintetében.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom ezt a jelentést, amely helyreállítja az EU rövid távú elkötelezettségét a kibocsátások 2020-ig történő 30%-os csökkentése mellett, egy nemzetközi megállapodás megkötése esetén. Helyreállítja továbbá a bali menetrendben szereplő azon célkitűzést, hogy az iparosodott országoknak 2050-ig 80%-kal kell csökkenteniük a kibocsátásaikat. Üdvözlöm ezt a jelentést, amely arra biztatja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vállaljon vezető szerepet a közelgő, Kiotó utáni időszakra vonatkozó tárgyalásokon Koppenhágában, és minimális uniós energiahatékonysági standardok felállítására szólít fel az új és a felújított épületek tekintetében. A jelentés felszólítja az ECONFIN-t csökkentett ÁFA-kulcsok bevezetésére a megújuló energiával kapcsolatos és az energiatakarékos termékek után.

Támogatom az olyan gazdasági ösztönzőkre vonatkozó felszólítást, mint az egyes országokra vonatkozó széndioxid-kereskedelmi rendszer, a trópusi esőerdő védelméért, és az energiahatékonysági intézkedések elfogadására vonatkozó felszólítást helyi és regionális szinten, az energiahiány leküzdéséért.

  Iosif Matula (PPE-DE), írásban. – (RO) Az, hogy az Európai Unió elfogadta ezt a jelentést, azt bizonyítja, hogy tevékeny részt vállal az éghajlatváltozás által kiváltott káros hatások elleni küzdelemben. A globális felmelegedés a legbonyolultabb kérdések egyike, amellyel a teljes bolygónak szembe kell néznie. Ezért közös erőfeszítésekre van szükség, az összes ország részvételével. A jelentésben szereplő több mint 150 ajánlás a legtöbb olyan területet lefedi, ahol végrehajthatók fejlesztések a hőmérsékletemelkedés 2ºC-ra történő korlátozása európai céljának elérése érdekében.

Ahhoz, hogy ezt a célkitűzést elérhessük, minden egyes személynek tevékeny részt kell vennie ebben a folyamatban és tájékozottnak kell lennie a környezet megóvásának lehetőségeiről és felelősséget kell vállalnia a jövő nemzedékek felé.

Az európai gazdaságélénkítési terv nemcsak azáltal támogatja a globális felmelegedés elleni küzdelmet, hogy pénzeszközöket juttat innovatív technológiák kifejlesztésére, hanem energiahatékonyság javítási lehetőségeinek kihasználásával is. A kutatás-fejlesztés beruházásai lehetővé teszik a tiszta technológiák kifejlesztését, válaszul az éghajlatváltozás által támasztott kihívásokra.

Úgy érzem, hogy a javasolt intézkedések megvalósíthatók és végrehajthatók közép- és hosszú távon. Bár a legtöbb országnak számos gazdasági és pénzügyi problémával kell szembenéznie, különös figyelmet kell fordítani az éghajlatváltozás káros hatásainak megállítására.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Boldogan támogattam az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság végleges jelentését.

Florenz úr mai jelentése tudományos alapelvekre épül, és kidolgozza azokat a kihívásokat, amelyekkel társadalmunknak szembe kell néznie az olyan különféle területeken mint a közlekedés, földhasználat, energiaellátás és hulladék-gazdálkodás. A jelenlegi gazdasági válságot nem szabad ürügyként felhasználni arra, hogy kihátráljunk az éghajlattal kapcsolatos kötelezettségvállalásaink alól. Néhány kevésbé haladó erő megkísérelte ürügyként felhasználni a gazdasági hanyatlást az éghajlattal kapcsolatban szükséges kötelezettségvállalások visszavonására. Ezt nem egyszerűen olyan erők cinikus játszadozásának kell tekintenünk, amelyek egyáltalán nem törődnek azzal, hogy szembenézzenek az éghajlatváltozás realitásaival, hanem szélsőséges rövidlátásnak kell minősítenünk.

Különösen elutasítom azt a gondolatot, hogy az atomenergia bármiféle szerepet is betölthet a holnap és a távolabbi jövő környezetbarát energiájában. Írországnak atomenergiától mentes szigetnek kell maradnia. A tiszta és a megújuló energiaforrásokra kell építenünk energiaellátásunkat, nem pedig a veszélyes atomenergia rövid távú könnyelmű megoldására.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. – (SK) Mindenkinek jó napot kívánok! Teljes mellszélességgel támogatom a jelentést, és szeretnék köszönetet mondani Önnek, Florenz úr, az Európai Unió jövőbeni éghajlatváltozási politikájáról szóló részletes jelentéséért. Szörnyű, hogy a globális éghajlatváltozás befolyásolja környezetünket, és ezáltal egészségünket és társadalmunkat is. Ezért kötelességünk továbbhaladni egy olyan politikáról szóló megállapodás felé, amely elősegíti a jövőbeni katasztrófához hozzájáruló tényezők csökkentését.

Amióta a Parlament áprilisban döntést hozott az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság felállításáról, sikeres tárgyalások zajlanak arról, hogyan lehet integrálni az európai válaszokat egy globális összefüggésbe. Ám újra meg újra fel kell mérnünk a csökkentési célkitűzésekkel, az energiafogyasztással és a mezőgazdaság szerepével kapcsolatos aggályainkat. Együttműködés útján talán képesek leszünk csökkenteni a széndioxid-kibocsátást és lassítani a globális felmelegedés folyamatát Európában és az egész világon.

Amint Florenz úr említette, az éghajlatváltozás kezelésének több módja is van, de tudjuk, hogy a hatékonyság és a források kezelésének javításával kell kezdenünk. A globális éghajlatváltozás károsítja környezetünket, jelenlegi életmódunkat és a jövő generációk lehetőségeit. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk ennek a folyamatnak a lelassítására, vagy jobb esetben megállítására. Köszönöm mindenkinek!

  Jan Mulder (ALDE), írásban. – (NL) Jóllehet a jelentés elnyerte támogatásomat a végső szavazásnál ez nem akadályoz meg engem abban, hogy hangot adjak súlyos kifogásaimnak egyes szakaszaival szemben. Nem gondolom, hogy az intenzív állattenyésztéshez folytatott takarmánytermelés káros hatást gyakorolna az éghajlatra. Azt sem hiszem, hogy be kell vezetni egy, a talajról szóló európai irányelvet az éghajlatváltozás problémájának kezelésére.

  Alexandru Nazare (PPE-DE), írásban. – (RO) A jelenlegi gazdasági viszonyok között egyre nehezebb finanszírozni a beruházásokat a tiszta technológia és a környezetbarát energia területén, amelyek olyannyira szükségesek a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Ezért szeretnék csatlakozni azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik támogatják ezt a jelentést és intézkedéseket javasolnak az „intelligens” beruházások fokozására, mert ez nemcsak az éghajlatválságra kínál megoldást, hanem a hitelválságra is, mivel lehetőséget biztosít új munkahelyek létrehozására.

Az egyik ilyen intézkedés a Bizottság rendelettervezete, amelyről a Parlament már tárgyal, és amely előírja, hogy a tagállamok a strukturális és a kohéziós alapokból finanszírozhatják a lakóépületek felújítására irányuló nagy léptékű közösségi programjaikat. Ennek számos előnye lehet. Például az alacsony bevételű családok pénzügyi segítséget kaphatnak fűtési rendszereik korszerűsítéséhez és jelentős megtakarításokat érhetnek el a fenntartási költségek területén. Emellett ez az intézkedés Európa energiafüggőségének csökkentéséhez is hozzájárul, ami prioritásnak számít annak az energiaválságnak a fényében, amelyet Európa a közelmúltban elszenvedett.

  James Nicholson (PPE-DE), írásban. − Ez a jelentés az éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel foglalkozik, például felszólít az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős csökkentésére, támogatja a megújuló energiaforrásokat és az energiahatékonyság fejlesztését.

Jelenleg olyan helyzettel kell szembenéznünk, amelyben az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés hatásai sokkal gyorsabban érnek minket utol, mint ahogyan azt korábban képzeltük. Ezért elkerülhetetlen, hogy a környezetvédelmi politika elsődleges prioritás maradjon az EU és az egyes tagállamok számára.

A decemberben elfogadott integrált éghajlatváltozási és energiacsomaggal az EU most egyértelműen vezető szerepet tölt be a környezetvédelmi jogalkotásban, és olyan helyzetben van, hogy az Európán kívüli országokat példájának követésére és az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló politikák előmozdítására bátoríthatja.

Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak ennek a kérdésnek a figyelmen kívül hagyását és nem várhatunk ötven évet arra, hogy meglássuk a lehetséges következményeket.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) Én a jelentés mellett szavaztam, mivel tartalmazza a jövőbeli integrált éghajlatváltozási politika „12 cselekvési pontból álló útitervét”.

A jelentés hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és a többi iparosodott ország csoportosan állítson fel egy középtávú célt az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 25-40%-os csökkentésére 2020-ig, valamint egy 80%-os hosszú távú csökkentési célt 2050-ig, 1990-hez képest.

E célkitűzések elérése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében évente körülbelül 175 millió euro összeget kell biztosítani az EU szintjén. Ez felöleli egy éghajlatvédelmi alap létrehozását, amelyet a kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeiből és/vagy ezzel egyenértékű magánalapokból kell finanszírozni a tagállamokban, a jövőbeni éghajlatpolitika finanszírozásához szükséges beruházások és szolidaritás biztosítása érdekében.

Kiemelt figyelmet kell fordítani a kutatásokra annak érdekében, hogy a „tiszta” technológiák fejlesztése és végrehajtása megkapja a szükséges tudományos támogatást. A környezetvédelmi politikát lehetőségként kell felhasználni az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodási stratégiához. Megfelelő módon kell alkalmazni az összes olyan szektorban, amely a válság hatásainak kezelésével foglalkozik, új „környezetbarát” munkahelyek létrehozásán keresztül, versenyképes vállalkozásoknál.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. – (PL) A különféle jogalkotási időszakok során eddig tizenhárom európai parlamenti állásfoglalást nyújtottak be az éghajlatváltozás tárgyában. A Bizottság és a Parlament erőfeszítései ellenére ez a kérdés továbbra is heves vitákat vált ki. Florenz úr jelentése semmit sem változtat azoknak az álláspontján, akik nincsenek meggyőződve az emberi tevékenységnek az éghajlatváltozásra gyakorolt döntő befolyásáról, amely sok millió éven keresztül csak a természeti törvényeknek volt alávetve.

További problémát jelent az összes európai országra kiterjedő integrált politika gondolata. Annak figyelembevételével, hogy a jelentés egyáltalán nem hivatkozik az új tagállamok különleges körülményeire, vagy – ami még fontosabb – azokra az erőfeszítésekre, amelyeket 1989 óta tettek a szennyezés és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, nem beszélhetünk integrált megközelítési módról. Minden országnak jogában áll, hogy saját célkitűzéseket határozzon meg. Az országok számára biztosítani kell a jogot annak megválasztására, hogy milyen technológiát vesznek igénybe energiatermeléshez. Ami a Bizottság 20%-os kötelező cél meghatározására vonatkozó, az energiahatékonyság növelésére irányuló ajánlásait illeti, úgy tűnik, hogy a kiterjedt, külföldi energetikai technológia alattomos előmozdításának gyanúja nem megalapozatlan.

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a Florenz-jelentést. Ez a dokumentum kiváló munka, mivel részletesen kifejti azokat az átfogó intézkedéseket, amelyeket meg kell tenni olyan különféle területeken mint az energetika, bioüzemanyagok, energiahatékonyság, mobilitás, idegenforgalom, mezőgazdaság és állattenyésztés, talajvédelem és vízgazdálkodás, valamint hulladék- és erőforrás-gazdálkodás, jövőkutatás, oktatás és képzés.

A 2007. április 25-én létrehozott, az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság által végzett kiváló munka jövőképet vetít elénk, és az éghajlatváltozás elleni javaslatai megérdemlik mindazok támogatását, akik részt vesznek a politikai, gazdasági és társadalmi életben.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A témák széles körével foglalkoztunk Európa éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált politikájáról folytatott vita során, amelynek vezetnie kell minket az ésszerű, kivitelezhető, tudományos alapokon nyugvó megoldások kutatásában. A fanatikus vita, amely a hivatalos verzión kívül minden tudományt elutasít, figyelmen kívül hagyja a kutatások szükségességét és a tudományos kutatások bizonytalanságait, dogmává változtatja a tudományt, a dogmák pedig nem sok segítséget nyújtanak a politikai döntéshozóknak.

Ezért legfontosabb prioritásunkként a sokféle forrásból nyert és hatékony energiatermelésre és az olyan fogyasztásra kell összpontosítanunk, amellyel csökkenthetjük függőségünket és garantálhatjuk azt az életminőséget, amelyet mindenkinek kívánunk, európaiaknak és Európán kívülieknek egyaránt.

Ezért roppant nagy tudományos kihívással nézünk szembe, amelyben az állami hatóságoknak kötelességük fontossági sorrendbe állítani a kutatási-fejlesztési beruházásokat, emellett, amennyiben ők maguk is piaci szereplők, különösen elő kell segíteniük további energiahatékony termékek nyereséges piacainak létrejöttét. Az éghajlatváltozás arra szólít fel bennünket, hogy tegyünk meg egy lépést a fejlődés felé előre, ne pedig hátra. Tegyük meg ezt az erőfeszítést!

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Az EU által a koordinált csökkentéssel kapcsolatban felállított célok létfontosságúak környezetünk ennek megfelelő megjobbításának elérése érdekében.

Én ennek a koordinációs struktúrának a különféle források felhasználásával történő továbbfejlesztésére szavaztam – beleértve a biztonságos atomenergia-termelés előnyeit is –, amelyek mindegyikét felül kel vizsgálni a nemzeti felügyeletektől kapott tanácsok és a technológia változásainak fényében.

Annak figyelembevételével, hogy szükség van finanszírozásra, én is arra szavaztam, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer árverési bevételeit használják fel a szükséges változtatások költségeinek fedezésére. Ez az új technológiákba történő beruházást is magába foglalja.

A repülésben alkalmazott kibocsátáskereskedelmi rendszer – bár hatásai csak marginálisak lennének – megfelelő előrelépésnek tűnik.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az integrált éghajlatváltozási politikáról folytatott vita létfontosságú, ha 2050-re 50%-kal csökkenteni akarjuk a széndioxid-kibocsátást.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Én Florenz úr „2050: A jövő ma kezdődik − Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások” című jelentésének elfogadása mellett szavaztam. Ezt a jelentést a 2007 júniusában kinevezett, az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság állította össze.

A jelentés a széndioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó ajánlások speciális felsorolása, amelyeket a közösségi szerveknek (elsősorban az Európai Bizottságnak) és a tagállamoknak kell végrehajtaniuk. E célkitűzések elérése érdekében helyi szinten is végre kell hajtani bizonyos cselekvéseket.

Az éghajlatunkban bekövetkezett változások váratlanok és súlyos negatív következményekkel járnak. Az EU-nak és az iparosodott országoknak el kell fogadniuk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ig történő 25% és 40% közötti csökkentését, hosszú távon pedig, 2050-ig, a kibocsátások 80%-os csökkentését, az 1990-es szintekhez viszonyítva.

A jelentésben szereplő többi ajánlás között megtalálhatók a partnerségre és az együttműködésre vonatkozó ajánlások a napenergia-termelés területén, a Földközi-tenger medencéjében elhelyezkedő harmadik országokkal való együttműködésben, a nulla nettó energiafogyasztás elérése új lakóépületekben 2015-ig és az összes új épületben 2020-ig, e cél hosszú távú kiterjesztésének lehetőségével a felújított épületekre is. A tervek között szerepel továbbá egy európai megújuló energiaközösség létrehozása, a kutatási és fejlesztési tevékenységek támogatásának céljával, úttörő jellegű új technológiák kifejlesztése érdekében.

  Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban. − (DE) Tartózkodtam, amikor az éghajlatváltozási jelentésről szavaztunk. Ez nem azt jelenti, hogy véleményem szerint a teljes jelentés rossz. A jelentés ötvözi azonban a korrekt tudományos adatokat és a hamis polémiákat. A bizottság által elvégzett teljes munka egyoldalú és nem tükrözi a sokféle tudományos véleményt. Ezen az alapon nem lehet kiegyensúlyozott jelentést készíteni. Ez a megközelítés sajnálatos módon egyre általánosabbá válik az európai választások közeledtével.

– Jelentés: Claudio Fava (A6-0026/2009)

  Guy Bono (PSE), írásban. – (FR) Megszavaztam a Fava-jelentést az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelvre irányuló tervezetről.

A Bizottság adatai szerint 4,5 és 8 millió között van az Európai Unióban illegálisan élő külföldiek száma, ezért ők kedvelt célpontjai a gátlástalan munkáltatóknak, akik előnyökhöz akarnak jutni a jogellenes foglalkoztatásból.

Feltétlenül rá kell világítanunk ezekre a gyakorlatokra, amelyek méltatlanok ahhoz az Európához, ahol az alapvető emberi jogok tiszteletének mindenkire kell vonatkoznia. Végre eljött annak az ideje, hogy hangsúlyozzuk azok felelősségét, akik nyereségre akarnak szert tenni e különösen kiszolgáltatott emberek kihasználásával. Véget kell vetnünk annak, hogy kriminalizáljuk az áldozatokat az illegális bevándorlók stigmatizálásával. Ami az itt támogatott intézkedéseket illeti, ez nemcsak a tisztességtelen főnökök megbüntetéséről szól, hanem a szakszervezetek által is képviselt sok szociális jog megvédelmezéséről is.

Nem szabad azonban túl hamar győzelmet kiáltanunk, mert a szankciókkal való fenyegetés nem elegendő, hanem fel kell állítanunk a szükséges jogi ellenőrzési lehetőséget. Csak akkor leszünk képesek végrehajtani egy hatékony közös bevándorlási politikát.

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Az Európai Parlament ma megszavazta Fava úr (az Európai Szocialisták Pártjának képviselőcsoportja, Olaszország) jelentését (A6-0026/2009) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról.

Mivel a jelentés a büntető törvénykönyvben szereplő szankciók alkalmazására akarja kötelezni a tagállamokat, mi, a svéd konzervatívok úgy döntöttünk, hogy nem adjuk hozzá a támogatásunkat.

  Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) Támogatom a Fava-jelentést, amelyet az illegális munkaerőt igénybe vevő munkáltatók szigorúbb megbüntetésére fogunk felhasználni.

A pénzbírságoknak mostantól kezdve tartalmazniuk kell a munkások hazaküldésének költségeit és a hátralékok megfizetését (bérek, adók és társadalombiztosítási hozzájárulások). A többi javasolt szankció az állami támogatásokból való ideiglenes vagy végleges kizárás lehet.

Hangsúlyozzuk a rendszer három kulcsfontosságú pontját: először is jelzést küld a gátlástalan vagy tisztességtelen munkáltatóknak azáltal, hogy büntetőjogi szankciókat vet ki az illegális munkaerő kizsákmányolásának legsúlyosabb eseteiben, például kiskorúak foglalkoztatása különösen alkalmatlan munkafeltételek között, vagy ha a munkavállaló emberkereskedelem áldozatává vált. Másodszor: a kevésbé szigorú rendelkezések lehetősége magánszemélyek esetén, ha a magánszférában történő alkalmazás feltételei rendben vannak. És végül: az alvállalkozási láncolatban érintett társaságok felelőssége, ha bizonyítható, hogy tudtak az illegális bevándorlóknak az alvállalkozó által történő foglalkoztatásáról.

És végül ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a kérdés a minimális standardok közé tartozik (minden állam szabadon szigoríthatja a munkáltatók elleni szankciókat és növelheti az illegális bevándorlók védelmét), és hogy egy létező záradék szerint három évenként felülvizsgálatot kell tartani, ami lehetővé teszi számunkra céljaink kiigazítását a tapasztalatok alapján.

  Constantin Dumitriu (PPE-DE), írásban. – (RO) A képviselőtársaim által megfogalmazott jelentés az első lépés az illegális foglalkoztatás elleni küzdelem és a határokon átnyúló bűnözés egyik legsúlyosabb aspektusának csökkentése felé. Míg mostanáig az egyes országok politikája sokkal inkább annak megakadályozására irányult, hogy az illegális bevándorlók bejuthassanak a munkaerőpiacra, mostantól kezdve a gyökereinél kezeljük ezt a problémát azoknak a munkáltatóknak a megbüntetésével, akik az illegális bevándorlók kiszolgáltatott helyzetét kihasználva akarnak nyereségre szert tenni.

E munkavállalók többsége a mezőgazdasági szektorban dolgozik, és számtalan olyan eset előfordul, amikor ezeknek az embereknek embertelen körülményeket kell elviselniük, és gyakran fizetést sem kapnak. Az általunk javasolt rendeletek nemcsak a munkáltatókat büntetik, hanem arról is gondoskodnak, hogy a dolgozók megkapják az őket megillető bért. Szükségünk van ilyen rendelkezésekre közösségi szintű standard rendeletek megállapításához a munkáltatók megbüntetésére, mivel az esetek többségében a transznacionális emberkereskedelmi hálózatok gondoskodnak az emberek folyamatos áramlásáról.

Ezt a jelentést nem az EU határainak lezárásaként, hanem a Közösség preferencia-alapelve megerősítéseként kell értelmeznünk. A tagállamok többségében tapasztalt demográfiai profil figyelembevételével nyitva kell tartanunk munkaerőpiacunk határait, de azzal a kikötéssel, hogy a dolgozók áramlásának legálisnak kell lennie és alkalmazkodnia kell a Közösség szükségleteihez.

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Nagy örömet jelent a számomra az, hogy nagy többséggel elfogadtuk ezt az irányelvtervezetet, amelyik alapvető jelentőségű az illegális bevándorlás elleni küzdelemben és nélkülözhetetlen a közös globális bevándorlási politika végrehajtásához.

Az illegális foglalkoztatás a vonzerő egyik legfontosabb forrása annak a sok ezer férfinak és nőnek a számára, akik nap mint nap átkelnek határainkon, azt képzelve, hogy megfelelő munkahelyet találnak, amelyből eltarthatják családjukat. A valóságban viszont bizonyos munkáltatók rabszolgáivá válnak, akik kihasználják őket, visszaélnek kiszolgáltatott helyzetükkel és figyelmen kívül hagyják jogaikat, hogy kizsákmányolhassák és olcsó munkaerőként használhassák őket.

Ez az irányelv kettős jelzést ad: egyrészt a jogsértő munkáltatóknak, akik a továbbiakban nem tudnak büntetlenül visszaélni ezzel a helyzettel, másrészt a potenciális illegális bevándorlóknak, akiket elbátortalanítanak a legális foglalkoztatási lehetőségek szigorúbb feltételei.

A Tanáccsal a tárgyalások során elért kompromisszum kielégítő, és csak abban reménykedhetünk, hogy a tagállamok gyorsan végrehajtják ezt az irányelvet, hogy véget vethessünk annak a kiszolgáltatott helyzetnek, amelynek Európában sok ezer ember a szenvedő alanya.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Mindenképpen jóvá kell hagynunk az illegális munkavállalók foglalkoztatásának általános tilalmát az illegális bevándorlás akadályozása érdekében. Ugyanakkor mindenképpen jóvá kell hagynunk az azon munkáltatók elleni szankciókat, akik ilyen típusú munkaerőt vesznek igénybe, gyakran azért, hogy kihasználják őket, és akik legfeljebb modernkori rabszolgakereskedőknek tekinthetők.

Vannak azonban bizonyos fenntartásaim. Az Európai Unió újból kihasznál egy esetet a közösségi jog alapján (első pillér) annak érdekében, hogy kiterjessze hatáskörét a tagállamok büntetőjogának harmonizálása tekintetében, ám Írország és az Egyesült Királyság figyelemreméltó kivételével, amely országok éltek a Szerződések által elismert jogukkal és kimaradtak ebből a kérdésből.

Visszagondolok arra, ami Franciaországban történt egy sztrájk után, egy divatos étteremben, a Sarkozy elnök által kedvelt Neuilly-ben: a főnökök azt állították, hogy ők a túl szigorú munkaerőpiac áldozatai, vagyis annak a munkaerőnek a védelmezői, akiknek a törvényes minimálbért fizették, és az illegális bevándorlók számára túlságosan megkönnyítették a legális státus megszerzését, ha dolgoztak – az ilyen helyzeteket ez az irányelv csak még jobban megerősíti a legalizálás ígéretével azok felé, akik bejelentik munkáltatójukat.

Attól tartok, hogy a valóságban azokban az országokban, ahol a franciaországihoz hasonló hanyagsággal fogalmaznak, ez az irányelv nem fogja korlátozni az illegális bevándorlók beáramlását.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) A jelentésnek több érdeme is van.

Az első az, hogy van egy oktatási célkitűzése. Megfogalmazza az Európába irányuló illegális bevándorlás riasztó tényét, a Bizottság saját adatai szerint a bevándorlók becsült száma 4,5 és 8 millió között van, és meghatározza azokat a gazdasági szektorokat, ahol az illegális munkaerő elsősorban koncentrálódik: építőipar, mezőgazdaság, takarítás, szállodák és éttermek.

A második az, hogy felerősíti az illegális munka elleni küzdelmet, elsősorban az illegális bevándorlók foglalkoztatói ellen alkalmazott pénzügyi és büntetőjogi szankciók bevezetésével.

A jelentésnek sajnálatos módon számos gyengéje is van. Nem foglalkozik az illegális bevándorlás szakaszosan jelentkező hullámai elleni intézkedésekkel. A belső határellenőrzések visszaállításának lehetőségét sem mérlegeli.

Ezenkívül a szociális és gazdasági válság és a kiugróan emelkedő munkanélküliség idején az Európai Unió országainak elsődleges szükséglete saját munkahelyeinek védelme, ezért feltétlenül végre kell hajtani nemzeti és európai szociális protekcionista politikákat. Meg kell őriznünk a munkahelyeket Franciaországban a franciák és Európában az európaiak számára. Alkalmaznunk kell a nemzeti és az európai preferenciák és védelem alapelveit az Európai Unió gazdasági és szociális helyreállításának nélkülözhetetlen feltételeiként.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Én megszavazom Claudio Favának a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló jelentését.

Véget kell vetnünk az illegális bevándorlók foglalkoztatásának, egyrészt azért, hogy megvédjük őket a kizsákmányolástól, másrészt azért, hogy megelőzzük a kérdéses ország gazdaságának okozott károkat.

Nem a harmadik országokból érkező illegális dolgozók megbüntetése a legfontosabb kérdés, hanem azon munkáltatóké, akik helyzete sokkal erősebb.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom az illegálisan tartózkodó bevándorlók foglalkoztatói elleni szankciók bevezetését és végrehajtását. Ez a jelentés a munkáltatók elleni büntetőjogi szankciókra vonatkozó minimális szabályokat, valamint a visszaéléseknek leginkább kitett tevékenységi szektorokban végrehajtandó ellenőrzéseket tartalmazza, jóllehet Skóciában már hatályos a 2006. évi bevándorlási, menekültügyi és állampolgársági jogi aktus.

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Megszavaztam az illegális bevándorlás fenyegetésének kezelésével foglalkozó irányelvtervezetet, amely gyakran teret enged a kizsákmányolásnak. Valójában 4,5 és 8 millió között van az illegális bevándorlók száma az Európai Unióban, akik az építőiparban, a mezőgazdaságban, szállodákban és más szektorokban dolgoznak. Meg kell erősítenünk az illegális bevándorlás elleni küzdelmet azáltal, hogy európai szinten bevezetünk különféle szankciókat az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkáltatók ellen.

Az irányelv valójában felelősségtudatra ébreszti a társaságokat, és ezáltal hozzájárul az illegális bevándorlás elleni küzdelem megerősítéséhez.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Nagyon elégedett vagyok, amiért az Európai Parlament ma nagy többséggel elfogadta azt az irányelvtervezetet, amely szankciókat határoz meg az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkáltatók ellen.

Ez a „szankcionáló” irányelv beleillik az EU illegális bevándorlás elleni küzdelemének stratégiájába, amely tartalmaz egy „kék kártyát” a szelektív bevándorlás elősegítésére és egy „visszatérési” irányelvet.

A be nem jelentett foglalkoztatás fenyegetést jelent az európai gazdaságra nézve, különösen a jelenlegi gazdasági válságon belül.

Az EU továbbra is paradicsomnak tűnik sok illegális bevándorló szemében; itt gyakran olyan munkát és életminőséget találnak, amelyekkel a saját országukban nem találkozhatnak.

A becslések szerint körülbelül 4,5 és 8 millió közötti külföldi él illegálisan az EU-ban, akik általában az építőiparban, a mezőgazdaságban, a háztartásokban és a szállodai szektorban találnak munkát. Rosszul fizetett munkákat végeznek, és gyakran azért lépik át a határokat, hogy itt kizsákmányolják őket.

A gátlástalan munkáltatók hatalmas nyereségre tesznek szert ezeknek az illegális munkásoknak a kihasználásából, akik nagyon alacsony bérért és veszélyes körülmények között is hajlandók dolgozni.

A mai szavazásnak köszönhetően az illegális munkások alkalmazása mostantól nagyon sokba kerül majd a munkáltatóknak, akik akár börtönbüntetésre is ítélhetők.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Én megszavaztam Fava úr jelentését, amely szankciókat határoz meg a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szemben. Osztom az előadó aggályait, amelyeket megfogalmazott a jelenség társadalmi következményeivel és az azon kizsákmányoló feltételekkel kapcsolatban, amelyek között ezek a bevándorlók dolgoznak.

A gátlástalan munkáltatók ezeket az illegális bevándorlókat rosszul fizetett, képzettséget nem igénylő munkák elvégzésére használják fel, amelyeket senki más nem vállal. Ezenkívül az illegális munkát egyszerűen társadalmi gonoszságnak kell tekintenünk, mivel csökkentheti a béreket és ronthatja a munkakörülményeket, ezenkívül a vállalkozások közötti versenyt is torzítja. Ezért helyeslem Fava úr kezdeményezését, amely e kiszolgáltatott emberek jogainak védelmét célozza meg.

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Bizottság irányelvre irányuló javaslata és az Európai Parlament kapcsolódó jelentése a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról a képmutatás és a megtévesztés remekműve. A valós célkitűzés nem az, hogy szankciókkal sújtsuk azokat a munkáltatókat, akik barbár módon kizsákmányolják a bevándorló munkásokat, hanem ellenkezőleg: az a célja, hogy megbüntessék, letartóztassák és erőszakosan kitoloncolják a bevándorlókat származási országukba. Ez az intézkedéscsomag az EU bevándorlás-ellenes politikájához tartozik, amelyet a „Bevándorlási paktum” megfogalmaz, ez következik a notórius „szégyen-irányelvéből”, amely elrendeli az „illegális” bevándorlók 18 hónapos elzárását, kitoloncolását és az EU területéről történő 5 éves kitiltását.

Ez az irányelvre irányuló javaslat és az Európai Parlament jelentése, amely pontosan ebbe az irányba halad, továbberősíti a bevándorlók elleni elnyomó intézkedéseket, módszereket vezet be társadalmi kirekesztésükre és lényegében megkönnyíti a tőke által történő még durvább kizsákmányolásukat.

A Görög Kommunista Párt nem szavazza meg sem a jelentést, sem pedig a Bizottság irányelvre irányuló javaslatát.

Támogatja viszont a bevándorlók jogos követeléseit, a rájuk vonatkozó jogalkotást, a feketemunka és a be nem jelentett foglalkoztatás megszüntetését, a bérek és fizetések emelését, az azonos munkáért azonos bér elvét, valamint szociális és polgári jogaik teljes megvédelmezését.

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: (B6-0062/2009)

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én megszavaztam az Európai Parlamentnek az energiahatékonyság jelentette kihívás információs és kommunikációs technológiákkal történő megválaszolásáról szóló, 2009. február 4-i jogalkotási állásfoglalását, mivel meggyőződésem, hogy az IKT döntő szerepet játszik az energiahatékonyság fejlesztésében és a becslések szerint évente több mint 50 millió tonna szén-dioxid takarítható meg a használatával.

A tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az IKT által kínált lehetőségeket az integrált éghajlatvédelmi és energiacsomagban felállított következő célok teljesítése érdekében: az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legalább 20%-os csökkentése, a megújuló forrásokból származó energia részarányának 20%-ra történő növelése és az energiahatékonyság 20%-os növelése az Európai Unióban 2020-ig.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Mi megszavaztuk a Ház egyik, a mi politikai csoportunkhoz tartozó cseh képviselőjének ezt a javaslatát, mivel meggyőződésünk szerint a legnagyobb fontosságú tárggyal foglalkozik: az energiahatékonyság kihívásának kezelése információs és kommunikációs technológiák (IKT) útján. Ezek a technológiák lehetnek a nagyobb termelékenység, a növekedés és a költségcsökkentés ösztönzői, amelyek hozzájárulnak a versenyképességhez, a fenntartható fejlődéshez és az EU polgárai életminőségének javításához. Ezért egyetértünk azzal a javaslattal, hogy a Tanács következő elnökségei alatt az első számú prioritások közé tartozzon az IKT témája és azoknak jelentősége az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az alkalmazkodásban.

Fontosnak tartjuk továbbá, hogy további erőfeszítéseket tegyünk a döntéshozás minden szintjén az összes rendelkezésre álló pénzeszköz felhasználása érdekében az energiahatékonyságot javító IKT-alapú technológiai megoldások telepítésére és alkalmazásba vételére.

Hasonló módon, az intelligens IKT-megoldások szisztematikus megközelítési módja elfogadásának késlekedése miatt feltétlenül növelni kell az ezekkel kapcsolatos tudatosságot, és kiemelt hangsúlyt kell helyezni az alacsonyabb kibocsátásra a kis- és nagyvárosok fejlődése kapcsán, elsősorban intelligens épületek, közvilágítás, valamint átviteli és elosztóhálózatok kifejlesztésével, ezenkívül a tömegközlekedés megszervezésével.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN) , írásban. – (PL) Támogattam az Európai Parlamentnek az energiahatékonyság jelentette kihívás információs és kommunikációs technológiákkal történő megválaszolásáról szóló, 2009. február 4-i jogalkotási állásfoglalását.

Az IKT-nek kell a jövőbeni megoldásnak lennie gyakorlatilag minden energiafogyasztó berendezés esetén, amellyel jelentős megtakarításokat lehet elérni az energiafogyasztás szempontjából. Az ilyen jellegű lépések elmulasztása az energiakereslet jelentős megnövekedéséhez vezethet, akár már a következő évek során (körülbelül 25% négy éven belül).

A legnagyobb megtakarítások az áramtermeléssel és -továbbítással foglalkozó szektorban érhetők el. A hatékonyságot körülbelül 40%-kal kell növelni az energiatermelés, és körülbelül 10%-kal az energiaelosztás területén. Az IKT ezenkívül hozzájárul az energiahálózat jobb kezeléséhez is, emellett megkönnyíti a megújuló energia forrásainak integrációját. Az IKT alkalmazásának köszönhetően jelentős megtakarítások érhetők el az épületek fűtése, légkondicionálása és világítása szempontjából. Ez mind hozzájárul a széndioxid-kibocsátás valós csökkentéséhez, mind az energiaegységek szempontjából, mind pedig globális léptékben.

Ezek a technológiák, beleértve magukat az alkatrészeket, valamint a mikro- és nanoelektronikai rendszereket és sok modern technológiai megközelítést (például a fotonikát), javítják a versenyképességet és új lehetőségeket teremtenek a vállalkozások számára és a munkaerőpiacon.

Az energiahatékonyság javítása maga után vonja az energiafogyasztás csökkentését a termelés, a továbbítás és az elosztás szakaszaiban, valamint a végfelhasználóknál. Annak figyelembevételével, hogy ezt a technológia és magatartásunk megváltoztatásával, valamint arra irányuló gazdasági változtatásokkal érhetjük el, hogy megőrizzük az elért kényelmi és szolgáltatási szintet, a modern IKT-technológiát a lehető legszélesebb körben végre kell hajtani.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Megszavaztam az Európai Parlamentnek az energiahatékonyság jelentette kihívás információs és kommunikációs technológiákkal történő megválaszolásáról szóló, 2009. február 4-i jogalkotási állásfoglalását.

Valójában úgy érvelnék, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 2020-ig történő 20%-os csökkentésének célja mellett az energiahatékonyság 20%-os javítását is vállalnunk kell ugyanezen időszak alatt. Ezért támogatom az előterjesztett indítványt, amelynek célja a tudatosság növelése, például kísérleti projekteken keresztül, azzal kapcsolatban, hogy az információs és kommunikációs technológiák mennyire fontosak az energiahatékonyság javítása szempontjából az EU gazdaságában. Ezek a technológiák alkotják a hajtóerőt a jobb termelékenység és növekedés, valamint a költségcsökkentések mögött, amelyek javítják a versenyképességet, a fenntartható fejlődést és javítják az EU polgárainak életminőségét.

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE), írásban. – (RO) Megszavaztam az Európai Parlamentnek az energiahatékonyság jelentette kihívás információs és kommunikációs technológiákkal történő megválaszolásáról szóló, 2009. február 4-i jogalkotási állásfoglalását, mivel szilárd meggyőződésem, hogy ezek a technológiák életképes megoldásokat kínálhatnak erre a problémára.

Az energiahatékonyság rendkívül fontos téma, mivel valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy azok a természeti készletek, amelyekből az energiát nyerjük, folyamatosan csökkennek és egyszer majd elfogynak. Ezért úgy vélem, hogy minden olyan technológia, amely felhasználható az energiahatékonyság növelésére, olyan előny, amelyet az egész társadalom élvezhet.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban. – (PL) Az Európai Unió energiabiztonságának kérdését már számos alkalommal felvetették ebben a Parlamentben, különösen az új tagállamok képviselői.

Az a válság, amely az elmúlt hetekben sok tagállamot érintett, egyértelműen megmutatta, mennyire valóságos az a veszély, hogy gázkészleteinket elzárják, és hogy mennyire felkészületlenek vagyunk a következmények kezelésére.

Európának végre el kell kezdenie szolidaritást tanúsítania gondolkodásmódjában és cselekvésében. Fel kell építenünk egy megfelelő szállítási infrastruktúrát, létre kell hoznunk támogatási mechanizmusokat azoknak az országoknak a számára, amelyek nélkülözik a nyersanyag-készleteket, és sokféle forrásból kell ezeket beszereznünk. Törekednünk kell alternatív gázforrások megtalálására, és létre kell hoznunk egy rendszert az energiával való takarékoskodásra és a gázfogyasztás hatékonyabbá tételére.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezeket a szempontokat a múltban már sokszor felvetették, de mi haszna annak, ha leragadunk a tervezőasztal mellett?

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Nem szabad alábecsülni az energiahatékonyság és az éghajlatváltozási célok teljesítéséhez való hozzájárulásának jelentőségét. Az energiahatékonysági programok munkahelyek teremtésére is alkalmasak.

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B6-0066/2009)

  Guy Bono (PSE), írásban. – (FR) Megszavaztam a guantánamói foglyok visszatéréséről és újbóli letelepedéséről szóló állásfoglalást.

Számomra úgy tűnik, hogy Európa csak gratulálhat Obama elnöknek a börtön bezárására vonatkozó döntéséért, amelyet már sok éve olya sokan követelünk. Ezért ezt az alkalmat én jó lehetőségnek tekintem arra, hogy olyan módon válaszoljunk az Egyesült Államok igényére, hogy előterjesztünk egy közös álláspontot, amely összhangban áll az Európai Unió értékeivel.

Az is elengedhetetlen, hogy rendet tegyünk a saját házunk táján, a saját határainkon belül, és hogy azok az európai országok, amelyek megengedték, hogy a CIA titokban foglyokat szállítson a területükön keresztül, most tudatára ébredjenek felelősségüknek.

  Niels Busk, Anne E. Jensen és Karin Riis-Jørgensen (ALDE), írásban. − (DA) A Dán Liberális Párt európai parlamenti képviselői nem szavazták meg a guantanámói foglyok visszatéréséről és újbóli letelepedéséről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány 4. bekezdését, mivel meggyőződésünk, hogy az egyes tagállamok szuverén joga annak eldöntése, hogy befogadnak-e guantánamói foglyokat, ha az Egyesült Államok kormányzata ezt kéri.

Természetesen támogatjuk azt, hogy a tagállamok konzultáljanak egymással az egész Európai Unió közbiztonságára gyakorolt lehetséges hatásokkal, amennyiben a tagállamok a foglyok befogadása mellett döntenek.

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Sok európai parlamenti képviselő számára a Guantánamói-öbölben lévő börtön létezése furkósbottá vált, amely Amerika verésére szolgál. Én, személy szerint, nagyon hálás vagyok, amiért az Egyesült Államok aránytalan felelősséget vállalt Európának a terrorizmustól való megvédelmezésében.

Ennek ellenére elfogadom, hogy a Guantánamói-öbölben lévő börtönt be kell zárni. Nem azért, mintha azt gondolnám, hogy az erőszakos terroristákat nem kell bezárni, valójában pont az ellenkezője a véleményem. De egyértelmű, hogy az ellenséges harcoló felek fogva tartásával kapcsolatos jogi kérdéseket meg kell oldani, és ennek legjobb módja a guantánamói börtöntábor bezárása.

Bármennyire is tisztelem és támogatom is Amerikát, akkor is azt kell mondanom, hogy a guantánamói foglyok lényegében Amerikára tartoznak, nem ránk. Amerikai parancsra fogták el vagy tartóztatták le őket, ezért az Amerika ellen elkövetett feltételezett bűncselekmények miatt kell vádat emelni ellenük és fogva tartani őket, az amerikai törvények alapján és amerikai területen.

Nem támogatom azt az elgondolást, hogy az EU tagállamai felelősséget vállaljanak ezekért a rendkívül veszélyes terroristákért. Azt sem gondolom azonban, hogy az EU előírhatná a tagállamoknak, mit tegyenek ebben a kérdésben.

Ezért a tartózkodás mellett döntöttem az állásfoglalásról való szavazáskor.

  David Casa (PPE-DE), írásban. − Nagyon gondosan kell eljárnunk, amikor döntést hozunk a javasolthoz hasonló állásfoglalás kérdésében. Nem fogadhatunk tárt karokkal bárkit, akit kiengednek Guantánamóról. A volt foglyok méltóságának biztosítása mellett minden kétséget kizáróan meg kell győződnünk ártatlanságukról is, mielőtt bármilyen döntést meghoznánk. Az ötletszerűen meghozott döntések végzetesek lehetnek, ha nem a legnagyobb gondossággal járunk el.

  Chris Davies (ALDE), írásban. − Miközben üdvözlöm a Guantánamo bezárásával kapcsolatos döntést, nagyon aggaszt engem az, hogy az európai országok hajlandók befogadni a volt foglyokat, akik tovább ápolhatják terrorista kapcsolataikat. Az emberek EU-n belüli szabad mozgásával kapcsolatos politika miatt bármely európai ország lépései a többi országra is káros hatást gyakorolhatnak olyan időkben, amikor már amúgy is szembe kell néznünk a terrorizmus összetett problémáival. Ezenkívül a terroristagyanús személyek deportálásával kapcsolatos képességeinket nemzetközi megállapodások korlátozzák (például az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (ECHR), amelyeknek felülvizsgálata esedékessé vált.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Támogatom ezt az állásfoglalást, amely üdvözli Barack Obama amerikai elnöknek a Guantánamói-öbölben található fogolytábor bezárására vonatkozó döntését, valamint a kapcsolódó végrehajtási rendeleteket; emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államoknak kell az elsődleges felelősséget vállalnia ezeknek a táboroknak a bezárásáért és a foglyok jövőjéért; annak jegyében, hogy mindenkit megillet a méltányos és humánus bánásmód, felszólítja azonban az EU tagállamait arra, hogy adjanak pozitív választ az Egyesült Államok azon esetleges kérésére, hogy nyújtsunk segítséget a volt guantánamói foglyok letelepítéséhez az Európai Unión belül.

Engem azonban nagyon aggasztanak azok a jelentések, amelyek szerint az Obama-kormányzat fenn akarja tartani a kiadatás gyakorlatát.

  Edite Estrela és Armando França (PSE), írásban. – (PT) Mi megszavaztuk az Európai Parlament közös állásfoglalásra irányuló indítványát azon guantánamói foglyok befogadásának lehetőségéről, akiket nem vádoltak meg bűncselekmény elkövetésével, mivel meggyőződésünk, hogy az EU együttműködése elengedhetetlen a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásának megerősítéséhez és annak biztosításához, hogy a guantánamói foglyok méltányos és pártatlan bánásmódban részesüljenek.

Ezért üdvözöljük a portugál kormány kezdeményezését és az Egyesült Államok kormányával való együttműködési hajlandóságát a guantánamói fogolytábor bezárásának folyamatában, amellyel követendő példát állít a tagállamok elé, és amellyel támogatja az Egyesült Államokat ennek az összetett problémának a felszámolásában, az emberi jogok és a nemzetközi jog szabályai tiszteletben tartásának keretein belül.

  Vasco Graça Moura (PPE-DE), írásban. – (PT) Én a közös állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam. Figyelembe véve az indítvány D. (harmadik pont) és F. preambulumbekezdését, elfogadhatatlannak tartom azt, hogy az EU-nak arra kellene ösztönöznie a tagállamokat, hogy készüljenek fel a Guantánamóból kiengedett foglyok befogadására, válaszul a portugál külügyminiszter meggondolatlan, demagóg javaslatára.

Valójában semmilyen körülmények között sem szabad beleegyeznünk abba, hogy az EU tagállamai befogadjanak foglyokat a „potenciális fenyegetés” lehetősége miatt (D. preambulumbekezdés); és a 61 volt fogoly precedenséről sem szabad megfeledkeznünk, akik kiszabadulásuk óta terrorista cselekményekben vettek részt (F. preambulumbekezdés).

Mivel nem lehet biztonságosan különbséget tenni a potenciális fenyegetést jelentő és nem jelentő személyek között, egyértelmű, hogy az elővigyázatosság elvét nemcsak a vegyi anyagok regisztrálása, értékelése, engedélyezése és korlátozása (REACH) kapcsán kell alkalmaznunk.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Bár a közös állásfoglalásra irányuló indítvány néhány olyan pontot, amelyet mi pozitívnak tekintünk, különösen azt, amely azt mondja, hogy „a Guantánamói-öbölben található fogva tartási intézmény bezárása teljes folyamatáért és a fogvatartottak jövőjéért viselt fő felelősség az Egyesült Államokra hárul”, nem tisztázza azokat a feltételeket, amelyeket figyelembe kell vennünk a kérdéses rendkívül súlyos humanitárius helyzet kapcsán.

Amint ezt már korábban is hangsúlyoztuk, ellenzünk minden megállapodást az egyes országok, vagy pedig az Egyesült Államok és az Európai Unió között a guantánamói fogvatartottak átadásáról. Ez nem azt jelenti, hogy az egyének döntéseit és szabadon kifejezett kéréseit – nevezetesen a portugáliai menedékjog tekintetében – nem kell mérlegelni a nemzeti szuverenitás, a Portugál Köztársaság Alkotmánya és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának keretein belül.

Az állásfoglalás azonban:

– nem leplezi le azt a tényt, hogy az Egyesült Államok új kormányzata nem kérdőjelezte meg a polgárok fogva tartását és illegális szállítását; és

– teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt a szempontot, hogy fel kell tárni a nemzetközi jog és az emberi jogok megsértésének az úgynevezett „terrorizmus elleni küzdelem” részeként elkövetett eseteit, beleértve több uniós ország kormányának felelősségét is, amelyek engedélyezték országuk légterének és területének használatát az illegálisan fogvatartott személyek kiadatásához és szállításához.

  Ona Juknevičienė (ALDE), írásban. – (LT) Szívből gratulálok és támogatom az Egyesült Államok elnökének, Barack Obamának azt a döntését, hogy megkezdi a Guantánamói-öbölben lévő fogolytábor bezárását. Ez fontos lépés az Egyesült Államok új politikájának kezdete felé. Biztos vagyok abban, hogy az EU összes tagállama támogatja majd az Egyesült Államok ilyen jellegű politikáit és ennek megfelelően reagál Obama elnök együttműködésre irányuló igényére, vagy pedig segítséget nyújt a kiengedett foglyok kérdésének megoldásában, ha az elnök ezt kéri. Mégsem szavaztam meg az állásfoglalásban azt a bekezdést, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy „álljanak készen guantánamói foglyok befogadására”, mivel véleményem szerint erről a kérdésről a Közösség minden egyes országának önállóan kell döntenie. Nincs kétségem afelől, hogy konkrét esetekben mindegyik ország pozitív választ fog adni és felkínálja támogatását az Egyesült Államok kormányzatának. Ebben azonban saját döntésüknek és jóindulatuknak, valamint a humanitárius és nemzetközi jogi normák iránti tiszteletüknek kell megnyilvánulnia.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Görög Kommunista Párt európai parlamenti képviselői nem szavazták meg az Európai Parlament politikai pártjainak közös állásfoglalásra irányuló indítványát, amely felszólít az önkényesen letartóztatott és az Amerikai Egyesült Államok által a guantánamói támaszponton őrzött összes fogvatartott azonnali szabadon bocsátására, valamint a támaszpont azonnali és végleges bezárására, amelyet szintén illegálisan tartanak fenn kubai területen, a kubai nép és kormányának akarata ellenére.

Az állásfoglalás ezen túlmenően „tisztességes tárgyalásra” szólít fel mindenki esetében, akikről az Amerikai Egyesült Államok úgy véli, hogy rendelkezik ellenük szóló bizonyítékokkal, felszólítja az EU tagállamait, hogy az EU és a USA terrorizmus elleni közös küzdelmének keretein belül fogadjanak be börtöneikbe fogva tartottakat. A jog teljes megcsúfolásának és bűnrészesség vállalásának tekintjük a tárgyalás elfogadását és a fogva tartottak megbüntetését, miközben tudjuk, hogy micsoda középkori kínzásokat kellett elviselniük és hogy az ilyen jellegű bizonyítékok az embertelen bebörtönzés éveit követően nem hitelesek.

Az Obama elnököt körülvevő ünneplések és üdvözlések eltakarják az emberek szeme elől az imperializmus politikáját. Ami ezt a konkrét kérdést illeti, a Guantánamóra vonatkozó rend fenntartja a létesítményt a CIA számára „terroristagyanús személyek erőszakos elrablására” és titkos börtönökben történő őrzésére.

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) Megszavaztam az Európai Parlament közös állásfoglalásra irányuló indítványát a guantánamói foglyok visszatéréséről és újbóli letelepedéséről, mivel üdvözlöm a guantánamói foglyoknak az uniós országok általi befogadását. Az EU sok tagállama közösen felelős Guantánamóért, például azért, mert megadták az átrepülési engedélyt a foglyok illegális szállításához.

A jelentés azonban tartalmaz néhány olyan pontot, amely nagyon megnehezíti annak megszavazását.

A Guantánamóban alkalmazott kínzásokat, és különösen a „waterboarding” gyakorlatát nem kifejezetten kínzásnak nevezik, hanem „durva kihallgatási technikának, amely kínzó, kegyetlen, embertelen és megaláző bánásmódnak számít”.

Emellett egytől egyik elutasították az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport és a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport által benyújtott módosításokat, amelyekben kérik az összes titkos börtön bezárását, az áldozatok kártalanítási jogát és az emberi jogok Guantánamóval kapcsolatos megsértéseinek kivizsgálását.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Európa nehézségei, amelyekkel meg kell küzdenünk a Guantánamo bezárásával kapcsolatos döntés meghozatala során, jól szemléltetik az érvényes alapelvekre épülő szándékok és a valóság között tátongó szakadékot, amely telve van nehézségekkel.

Guantánamo bezárása jó hír, egyrészt önmagában, másrészt szimbolikusan is. A bezárás azonban nem oldja meg azt a problémát, amely miatt a létesítményt létrehozták – és amely szintén nem oldotta meg a problémát –, tehát nem adott választ arra a kérdésre, hogy hogyan kezeljük a nemzeti és a nemzetközi biztonság ellen irányuló fenyegetéseket, amelyek teljesen más jellegzetességekkel írhatók le, mint a hagyományos ellenséges harcoló felek magatartása, akikre nézve a nemzetközi jogot megtervezték és elkészítették.

A volt guantánamói foglyok lehetséges befogadásában való együttműködés helyett – ez az intézkedés szükséges lehet, de számos korlátozást figyelembe kell vennünk –, Európának, az Egyesült Államoknak és a nemzetközi közösségnek egy stabil és tartós jogi megoldás megtalálásában kell együttműködnie a nemzetközi terroristák által okozott kihívás kezelésére. Enélkül Guantánamo után további rossz megoldások következnek.

Ami a volt foglyok befogadását illeti, ezt nemcsak egyeztetni kell európai szinten, hanem tanácsos lenne megtagadni azoknak befogadását, akik más körülmények között biztonsági okok miatt nem kapnának vízumot. Fontos, hogy hajlandósággal és óvatossággal járjunk el.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Nem szavaztam meg a guantanámoi foglyok visszatéréséről és újbóli letelepedéséről szóló közös állásfoglalásra irányuló indítványt. Különösen azért, mert szilárd meggyőződésem, hogy a guantánamói fogolytábor bezárásának teljes folyamatáért és a foglyok jövőjéért egyedül és kizárólag az Amerikai Egyesült Államoknak kell vállalnia a felelősséget.

Továbbá nem értek egyet az állásfoglalásban szereplő azon állítással sem, hogy a nemzetközi jog és az alapvető jogok tiszteletben tartásáért minden demokratikus állam – és különösen az Európai Unió – felelősséggel tartozik. Nem avatkozhatunk bele egy olyan kérdésbe, amelyben az Egyesült Államok kormánya kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Röviden: a fentiekben említett okok miatt ellenzem a guantánamói foglyok lehetséges bebocsátását az EU-ba.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az EU összes tagállamának ki kell vennie a részét a Guantánamói-öbölben lévő börtön bezárásának lehetővé tételében. Nem helyes felszólítani az amerikaiakat a börtön bezárására, amit az új elnök meg is tesz, ha nem tudunk ebben valamekkora felelősséget vállalni.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. – (PL) Üdvözöltem azt a hírt, hogy Barack Obama döntést hozott a Guantánamói-öbölben lévő börtön bezárásáról. Obama úr már a választási kampány során hangsúlyozta, hogy a hírhedt börtön bezárásának kérdése elsőbbséget fog élvezni.

A guantánamói foglyok visszatérésének és átadásának kérdése az Egyesült Államok politikájában bekövetkezett helyes irányú, nevezetesen az alapvető jogok, valamint a humanitárius és a nemzetközi jog tiszteletben tartása felé haladó fontos változásnak a jele lehet. Most mindegyik fogolynak bíróság elé kell állnia. Ha bűnösnek találják őket, akkor az Egyesült Államok egyik börtönében kell letölteniük büntetésüket. Aki ellen nem indítanak eljárást, és aki önkéntesen a visszatérés mellett dönt, a lehető leggyorsabban vissza kell küldeni hazájába. Azoknak a foglyoknak, akiket nem lehet hazaküldeni származási országába a kínzások vagy az üldöztetés veszélye miatt, meg kell engedni, hogy az Egyesült Államokban maradjanak, ahol humanitárius védelemben és jogorvoslatban kell őket részesíteni. Jelenleg körülbelül 242 foglyot őriznek Guantánamóban. Egy részük csak azért van ott, mert nincs egy biztonságos ország, ahová visszatérhetnének. Ezeket az embereket semmiféle bűntény elkövetésével nem vádolták meg.

A terrorizmus elleni küzdelem az Európai Unió és az Egyesült Államok számára egyaránt külpolitikai prioritás és az is marad. Erősen hangsúlyozni kell azonban, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartásának és a jogállamiság elvének mindig együtt kell járnia.