Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. február 5., Csütörtök - Strasbourg

6. - A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Constantin Dumitriu (A6-0004/2009)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, örömömre szolgált, hogy egy olyan jelentést támogathatok, amely adminisztratív és jogi egyszerűsítéshez vezet, amely növelni fogja az élelmiszerek minőségét és tápanyagtartalmát illető fogyasztói tudatosságot, mind Európában, mind harmadik országokban, és amely világossá fogja tenni a fogyasztók számára az előállítási folyamatok biztonságosságát. Nem értettem egyet az olíva olaj, illetve az olívaolaj-ágazat kiemelésével, és bízom benne, hogy a Bizottság a borászati szektort is bevonja majd speciális programjaiba annak érdekében, hogy növeljük az Európai Unió különböző régióiban termelt kiváló minőségű borokkal kapcsolatos lakossági tudatosságot.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, csak azt szeretném mondani, hogy támogattam a jelentést. Érdeklődve hallgattam a vita alatt, hogy a Bizottság megerősítette az iskolai gyümölcs programra vonatkozó 70%-os társfinanszírozási arányt, amelynek óriási jelentősége lesz a források felhasználása szempontjából, és amelyet határozottan üdvözlök.

- Jelentés: Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (A6-0407/2008)

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, még egyszer köszönöm a szót. Én támogattam ezt a jelentést, mert értelmét látom egy olyan jogszabálynak, amely egyaránt védi a gazdák érdekeit, és az általuk használt takarmányok előállítóinak érdekeit is. Azt hiszem, most arra van szükség, hogy elmondjuk az érintetteknek, mit is jelent ez számukra, akár mint takarmány-előállítók, akár mint a takarmányok felhasználói számára, mert a jogszabály léte addig nem lesz elegendő, amíg nincs megfelelő kommunikáció minden résztvevő között.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, helyeseltem a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló jelentést, mivel képviseli mind a gazdák, mind a takarmány-előállítók érdekeit, csakúgy, mint a tenyésztett állatok egészségügyi biztonságát, és ezzel együtt azok egészségének biztonságát is, akik ezek húsát fogyasztják, vagyis az emberekét.

A takarmányok összetevőinek világos meghatározása és a takarmányadalékok közösségi nyilvántartása meg fogja könnyíteni a gazdák számára, hogy felelős döntést hozva válasszák ki a megfelelő típusú takarmányt. Ez a lépés a helyes irányba mutat. Hadd mutassak rá azonban arra, hogy a takarmány-előállítók üzleti titkainak védelme nem lehet indok az alapvető információk hiányára, és nem vezethet olyan helyzetekhez, mint például a „kergemarhakór” járvány, vagy mint a dioxinok felbukkanása a takarmányokban.

- Jelentés: Jürgen Schröder (A6-0513/2008)

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, 2007 novemberében Ugandába látogattam, hogy ottani helyi vállalkozókkal és nem kormányzati szervezetekkel találkozzam. Amint egy poros úton kifelé hajtottunk Kampalából, a sofőr felhívta a figyelmem néhány fülkére, amelyben feltöltőkártyákat árultak. Hozzám fordult, és azt mondta: „Ezek a telefontársaságok, ezek a magántársaságok többet tettek azért, hogy kiemeljék ennek az országnak a lakóit a szegénységből, mint a maguk fehér, nyugati nem kormányzati szervezetei közül akármelyik”. Akkor úgy véltem, ebben nincs teljesen igaza; jól tükrözi viszont azt az érzést, amellyel oly sok vállalkozó viseltet az Európai Unió fejlesztési politikája iránt.

A szegény országok vállalkozói valójában azt mondták nekem, ők úgy vélik, hogy a mi segélyprogramjaink és nem kormányzati szervezeteink érdeke igazából az, hogy szegénységben tartsák őket. Még mindig azt hiszem, hogy ez egy kissé tisztességtelen, viszont rámutat arra, hogy meg kell mutatnunk, hogy támogatjuk a fejlődő országok vállalkozóit. Ennek pedig az egyik legjobb módja, hogy globálisan ösztönözzük a nyílt piacokat.

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök úr, örömömre szolgál, hogy felszólalhatok, és támogathatom Schröder úr kiváló jelentését. A Gazdasági Partnerségi Megállapodások kulcsfontosságú fejlesztési eszközök. Hiszen a kereskedelem, s nem a segélyek fogják kiemelni a szegény országokat a szegénységből.

A gazdasági recesszió hatására olyan globális gazdasági körülmények alakultak ki, amikor is a fejlett világ, különösen az Egyesült Államok felől érezhető a protekcionizmus kialakulása, amely remélem, az Európai Unióban nem kap teret. Ha protekcionista környezetet teremtünk, akkor a nem segélyre, hanem a kereskedelemre épülő, a szegénység enyhítését célzó programok semmivé lesznek, mintha csak az ablakon hajítottuk volna ki őket. Nem akarhatunk gátat szabni a velünk kereskedni kívánó fejlődő országoknak saját önző szükségleteink miatt, amelyeket, tévesen, saját piacaink védelme vezérel. Ez ugyanis hosszú távon katasztrofális hatással lenne a gazdaságunkra.

- Állásfoglalási indítvány: Koszovó (B6-0063/2009)

  Philip Claeys (NI). - (NL) Én két okból kifolyólag szavaztam a Koszovóval kapcsolatos állásfoglalás ellen. Először is, mivel létezik egy paragrafus, miszerint azoknak a tagállamoknak, amelyek eddig nem ismerték el Koszovó függetlenségét, továbbra is így kell tenniük. Nos, egy ilyen természetű paragrafus ütközik a szubszidiaritás elvével. A tagállamokon múlik, hogy döntenek, és nincs szükségük semmilyen külső nyomásra, sem az Európai Bizottság, sem a Tanács, sem a Parlament részéről.

A másik oknak, amiért az állásfoglalás ellen szavaztam, ahhoz a paragrafushoz van köze, amely azt mondja ki, hogy Koszovónak, sőt, valójában az egész régiónak világosan látnia kell jövőbeli EU-tagságát. Véleményem szerint helytelen, ha a Parlament efféle ígéretekbe bocsátkozik. A dolgok jelen állása szerint a bővítés számos problémát vet fel, amelyek néhány új tagállamhoz is kapcsolódnak, így jelen pillanatban abszolút helytelen olyan ígéretet tenni a Koszovóhoz hasonló országoknak, hogy később valamikor majd csatlakozhatnak az Európai Unióhoz.

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, honnan ered a megszállottságunk, hogy mindenáron többetnikumú államokat akarunk fenntartani, tekintet nélkül az ott lakók óhajára?

Koszovónak megkérdőjelezhetetlen joga volt az önrendelkezéshez: ezt népszavazás útján is kifejezték, amelyen a részvételi arány és a végeredmény magasabb volt, mint 90%. Ezen logika mentén, ugyanilyen joggal bírnak azok a szerb származású koszovóiak is, akik az igazi Szerbia határa mentén csoportosulnak. Miért nem engedjük nekik, hogy autonómiát élvezzenek? De facto így van, miért ne lehetne így de jure is?

A válasz: azért, mert sokkal inkább szeretnénk Koszovót mint európai protektorátust látni – úgy, ahogy a török időkben. Rájuk erőltettük a 12 csillagos zászlónk és a nemzeti himnuszunk egy változatát. Van ugyan koszovói parlament, és vannak intézmények, de ezek egy kijelölt európai komisszár mindig előnyt élvező döntéseitől függenek.

Meg kellene engednünk Koszovó lakosságának, hogy népszavazáson döntsenek az elszakadásról – ha ezt akarják –, valamint az etnikai önrendelkezésről, és meg kellene adnunk ugyanezt a jogot az Európai Unió alárendeltjeinek is. Pactio Olisipiensis Censenda Est!

- Jelentés: Corien Wortmann-Kool (A6-0021/2009)

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr, Kína az Európai Unió nagyon fontos kereskedelmi partnere, csakúgy, mint Tajvan. Szerettem volna felhívni a figyelmet egy, a Külügyi Bizottságban történt kedvező fejleményre. Megszavaztak egy véleményt, amely felhívja Kínát, hogy tartsa tiszteletben a nők és gyermekek jogait, és vessen véget a kényszerabortuszoknak és a kényszersterilizációnak. Arra is felhívja Kínát, hogy vessen véget a politikai üldöztetésnek és a többi emberi jogi visszaélésnek.

Úgy vélem, mindez felveti azt a kérdést, hogy nem választhatjuk el a kereskedelmet más egyéb tényezőktől. Ahogy azt a Gázai övezetről szóló felszólalásomban is kiemeltem az Izraellel folytatott kereskedelmünkkel kapcsolatban, ha nem foglalkozunk az emberi jogokkal való visszaélés kérdésével, fennáll a veszélye, hogy a pénzünket az emberi jogi visszaélések ösztönzésére fordítják. Ezért szeretnék gratulálni a Külügyi Bizottságnak, hogy felismerte Kína egygyermekes politikájának kényszerítő természetét, és összefüggésbe hozta ezt a kereskedelem kérdésével.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Kína részesült néhány óriási kedvezményben, amikor 2001-ben belépett a Kereskedelmi Világszervezetbe. Mi megnyitottuk piacainkat Kína előtt, de Kína nem tartja be az akkor vállalt feltételeket, mi pedig már néhány éve hagyjuk a szőnyeg alatt heverni ezt a problémát. Én nagyon támogatom, hogy létesítsünk stratégiai partnerséget ezzel a jelentős gazdasági szereplővel. E stratégiai partnerségnek azonban azon az alapon kell nyugodnia, hogy Kína köteles legyen tiszteletben tartani az emberi jogokat, mert nekünk demokratikus, nem pedig totalitariánus országokkal kell partnerséget kötnünk. Mi ugyanis, akik az új tagállamokból jöttünk, túlságosan jól ismerjük a totalitarianizmust.

  Philip Claeys (NI). - (NL) Én az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták által benyújtott módosítás mellett szavaztam, mert ez legalább figyelembe veszi azt a tényt, hogy Tajvan fontos gazdasági szereplő, és támogatja Tajvan megfigyelőként való részvételét a megfelelő nemzetközi szervezetekben. Valójában, még ez a módosítás is túlzottan korlátozó. Mivel Tajvan demokratikus ország, amely de facto nemzeti szuverenitást élvez, szégyenletes, hogy a különféle nemzetközi intézmények nem ismerik el teljes értékű tagállamként. A módosítás értelmében Tajvan megfigyelőként vehet részt ezekben az intézményekben. Nos, véleményem szerint Tajvannak teljes értékű tagállamként kellene részt vennie.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy megmagyarázhatom az EU-Kína kapcsolatáról szóló jelentésre adott szavazatomat. Mindent egybevéve ez egy nagyon kiegyensúlyozott jelentés volt, és örülök, hogy az előadó összességében nem tért el a témától – ami a kereskedelem volt –, és nem fókuszált más kérdésekre, amit pedig számos kollégám elvárt volna tőle.

Mindazonáltal volt egy komoly aggodalmam a jelentéssel kapcsolatban, mégpedig a kereskedelmi védelmi eszközökre tett utalást illetően. El kell ismernünk, hogy saját országom – Nagy Britannia – és számos más uniós ország fogyasztói nyertek a Kínával folytatott nyitott kereskedelemmel. Segített például, az olyan veszélyek leküzdésében, mint az infláció. A hasznot élvezők költségére támogatni a versenyképtelen európai uniós termelőket azonban olyasmi, amit nagyon óvatosan kell kezelnünk. Garantálnunk kell a megfelelő egyensúlyt, és hogy nem hagyjuk figyelmen kívül a Kínával folytatott kereskedelemből származó azon előnyöket, amelyet a fogyasztók, a globális beszállítási lánccal rendelkező cégek és a kiskereskedelmi szektor élvez. A Kínával folytatott kereskedelem összességében üdvözlendő. Végül is, ezáltal eljutunk a többi szóban forgó témához is, mint például a jobb emberi jogi és munkaügyi helyzet kérdése.

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök úr, Kína az egyik legfontosabb kereskedelmi partnerünk. Ráadásul ott él az emberiség egynegyede.

Éveken át úgy kezeltük Kínát, mint egy kisgyereket, akit meg kell szidni, és úgy vitáztunk róla, mintha mi valamilyen felsőbbrendű intézmény lennénk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Kína történelme több ezer évvel régebbi a miénknél. És Kína megőrizte kulturális tradícióit és értékeit.

Szeretnénk, ha Kína a nemzetközi közösség részévé válna, de Kína nagyon fontos kereskedelmi partnere az Európai Uniónak, így hát tisztelettel, egyenlő partnerként kell bánnunk ezzel az országgal.

Ha így teszünk, Kína nemcsak, hogy hallgatni fog ránk, de még többet fog kereskedni velünk, mi még többet tudunk befektetni Kínában, és Kína is többet fog befektetni nálunk. Jelen pillanatban Kínának óriási mennyiségű pénz áll a rendelkezésére, amelyet Kínán kívül fog befektetni. Jó lenne, ha az Európai Unió lenne az a hely, ahol ezeket a befektetéseket végrehajtja.

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök úr, én támogattam Wortmann-Kool asszony arra vonatkozó módosítását, hogy kezeljük Tajvant gazdasági és kereskedelmi szereplőként, tekintve, hogy Tajvan régóta demokratikus állam, és életképes szabadpiaci gazdasággal rendelkezik. Legalább politikai és erkölcsi erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy támogassuk Tajvan státusát, valamint, hogy hozzáférést biztosítsunk számára azokhoz a nemzetközi szervezetekhez, amelyekhez nincs szükség önálló államiságra.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Constantin Dumitriu (A6-0004/2009)

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. – (RO) Én e jelentés mellett voksoltam, mert a Bizottság tájékoztatást célzó intézkedései választ adnak a tagállamok részéről felmerülő azon igényre, hogy megismertethessék mezőgazdasági termékeiket mind a közösség, mind más országok fogyasztói körében, különös tekintettel az élelmiszerek minőségére és tápértékére, csakúgy, mint az élelmiszerbiztonsági és a biztonságos élelmiszer-előállítási módok kérdésére. De segít új felvevőpiacok teremtésében és növeli a nemzeti és a magánszektorból érkező kezdeményezéseket is.

Ez a jogszabály-módosítás lehetővé teszi az ez iránt érdeklődő tagállamok számára, hogy tájékoztató programokat dolgozzanak ki akkor is, ha azok nem harmadik országok számára készülnek. E módosítás eredményeképpen a tagállamoknak lehetőségük lesz növelni az e programok által célzott intézkedések alkalmazási területét, és ezen intézkedések végrehajtásához ugyancsak kérhetik a nemzetközi szervezetek segítségét.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − E javaslat célja, hogy bővítse a 3/2008/EK rendelet 9. bekezdésének hatókörét, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az iparágaktól érkező felajánlás hiányában az iparágból származó támogatás nélkül is indíthassanak tájékoztató és promóciós kampányokat harmadik országok területén. A jelen előírások szerint az iparágnak 20%-ban kell hozzájárulnia a költségekhez, míg az EU a források legfeljebb 50%-át biztosítja.

Ez a mozgástér lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy önmaguk indítsanak promóciós és tájékoztató kampányokat, az ipar anyagi hozzájárulása nélkül. A jelen javaslatban rejlő nagy lehetőség, hogy lendületet adjon a gyümölcs- és zöldségágazatnak, ami a pillanatnyi gazdasági körülmények közt felettébb kívánatos. Ennek megfelelően örömmel támogatom a javaslatot.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A tagállamoknak meg kell tudniuk ismertetni mezőgazdasági termékeik arculatát, mind a Közösség, mind harmadik országok fogyasztói körében, különös tekintettel az élelmiszerek minőségére és tápértékére, valamint az élelmiszerbiztonsági és a biztonságos élelmiszer-előállítási módozatokra.

Egyetértek azzal, hogy az agrár-élelmiszeripari szervezetek által kezdeményezett programok hiányában a tagállamoknak képesnek kell lenniük programok kidolgozására és arra, hogy pályáztatás útján kiválasszanak egy-egy szervezetet e programok végrehajtására.

A Bizottság javaslata, mivelhogy lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy nemzeti programokat dolgozzanak ki, javítani fog a jelenleg hatályos jogszabályon.

Támogatom a Dumitriu-jelentést, és örvendetesnek tartom, hogy a borászati ágazat is bekerült a javaslat körébe.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A „June List” úgy véli, hogy a közös agrárpolitikát (KAP) fel kéne számolni, és a mezőgazdasági termékeket a szabad piacon kellene árusítani, anélkül, hogy az EU anyagi forrásokat szánna e termékek tájékoztató kampányaira, valamint az eladást ösztönző intézkedésekre. Különösen súlyos kérdés, hogy az EU harmadik országokban készül eladást ösztönző intézkedéseket finanszírozni, amely politika a nem EU-országok mezőgazdasági termékeivel való tisztességtelen versenyhez vezet.

Mit csinál az EU? Valóban ésszerű lenne, hogy az európai adófizetők pénzéből olyan reklámkampányokat finanszírozzon, amelyek ugyanezeket a polgárokat igyekszik meggyőzni arról, hogy vásárolják meg azokat a termékeket, amelyek egyszer már támogatásban részesültek? Természetesen nem. Az egész javaslat bűzlik a rejtett protekcionizmustól.

2009 januárjában új reklámkampány indult Svédországban, Finnországban és Dániában, amelyben arra ösztönözték a svéd embereket, hogy vásároljanak több tulipánt. A Resumé című újság szerint az EU három év alatt összesen 14 millió svéd koronát fordít a három fent említett országban zajló tulipánkampányra. Az uniós pénzek efféle égbekiáltó pazarlásának véget kell vetni.

Határozottan ellenzem ezt a jelentést. És még egyszer megvizsgálnám, hogy nem lenne-e szerencsésebb, ha az Európai Parlament nem rendelkezne az együttdöntés által ráruházott hatalommal az EU mezőgazdasági politikájának terén. Máskülönben az EU a protekcionizmus, valamint a mezőgazdasági ágazaton belüli csoportoknak szánt óriási támogatások csapdájába fog esni.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom ezt a jelentést, amely célja, hogy egyszerűsítse és fokozza a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos tájékoztató programokat. Támogatom a javaslatot, mert forrásokat biztosít a harmadik országok piacai számára, hogy több és pontosabb információt adhassanak a termékek minőségéről, tápértékéről, valamint az élelmiszerek és az előállításuk módszereinek biztonságáról.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Én Dumitriu úrnak a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló jelentése mellett voksoltam. Osztom a Bizottság által több ízben hangoztatott véleményt, miszerint egyszerűsítenünk kell az európai intézményi kereten belüli adminisztratív eljárásokat.

Ez a rendelet lehetővé teszi a Közösség számára, hogy tájékoztatást nyújtson számos mezőgazdasági termékről a belső piacon és harmadik országok piacain, úgy, hogy e tevékenységét a helyi szükségletekhez igazítsa.

Egyetértek azzal a politikai döntéssel, amely figyelembe veszi a tagállamok azon igényét, hogy reményeik szerint ösztönözni tudják a fogyasztókat, úgy az EU-n belül, mint kívül, hogy mindenekelőtt a minőség, a tápérték, az élelmiszerbiztonság és az előállítási mód szempontjából tekintsenek a mezőgazdaság terményeire.

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE), írásban. − (RO) Én a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló 3/2008/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0431 – C6-0313/2008 – 2008/0131(CNS)) szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a lakosságot megfelelő módon tájékoztatni kell az általa fogyasztott mezőgazdasági termékekről. Valamint úgy érzem, hogy bármely termék reklámja akkor jó, ha az hasznos információkkal szolgál a fogyasztók számára.

- Jelentés: Martine Roure (A6-0024/2009)

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Menekültstátuszt olyan személynek adnak, aki, attól való megalapozott félelmében, hogy faji, vallási, nemzetiségi okból, vagy, mert bizonyos társadalmi csoporthoz tartozik, vagy bizonyos politikai nézeteket vall, üldöztetés éri, azért nemzetiségétől eltérő országban tartózkodik, és nem tudja, vagy az ilyetén félelem folytán nem akarja igénybe venni saját országa védelmét. Ez az ENSZ 1951-es meghatározása.

A 2003-as, az Európában menedékkérők befogadása minimumszabályait meghatározó, a befogadási feltételekről szóló irányelv e felülvizsgálatának célja, hogy fokozza e szabályok – mint például az információhoz, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz való jog, valamint a befogadó intézményekre vonatkozó előírások – végrehajtását. Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy meghatározzanak egy olyan időtartamot, amíg a menedékkérők nem jelenhetnek meg a munkaerőpiacon.

Írország sajnos nem fogadta el a 2003-as irányelvet, és „közvetlen rendelkezési” rendszert alkalmaz, amely keretében felnőttek számára heti 19,10 euróért biztosít szállást és élelmet, ezzel tántorítva el a menedékkérőket attól, hogy Írországot válasszák, és ezzel tartva őket távol a hivatalos munkaerőpiactól. A jelenleg az Oireachtas előtt lévő jogszabály – a 2008-as bevándorlási, tartózkodási és menedékjogi törvényjavaslat – ezt a tilalmat szeretné kiterjeszteni, dacára az ilyen döntés hatását illető komoly aggodalmaknak. Az ír törvényhozás más intézkedései között szerepel még a „hamis” kérelmek bűncselekménnyé nyilvánítása, és az ilyen eseteket elvállaló jogi képviselők bírsággal sújtásának kilátásai.

Mivel Írország nem részes a 2003-as irányelvben, kötelességemnek éreztem, hogy tartózkodjak, viszont egyetértek a jelentés céljaival.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Roure asszony különösen vonzó fogadó körülményeket szeretne a menedékkérőknek: kedélyes, nyílt szálláshelyeket – úgy sokkal könnyebb köddé válni – széles körű hozzáférést az egészségügyhöz, többek közt pszichiátriai kezeléshez, jogi tanácsadáshoz, fordítókhoz és tolmácsokhoz, képzésekhez, sőt még állásokhoz is!

Úgy tűnik, elfelejtette, hogyan élnek vissza maguk a bevándorlók a nemzetközi védelmet igénylő kérelmekkel annak érdekében, hogy megkerüljék a külföldiek beléptetésére és azok országainkban való tartózkodására vonatkozó nemzeti jogszabályokat, amikor is valódi motivációjuk társadalmi és gazdasági helyzetük. Arról is „megfeledkezik” hogy hazudhatnak származásukról és anyanyelvükről, és megsemmisíthetik a papírjaikat is, és így tovább, hogy ne lehessen kiutasítani őket az országból.

Úgy tűnik, azt is „elfelejti”, hogy amit kér e külföldiek számára, az gyakran még saját polgáraink számára sem elérhető, kezdve a megfelelő lakhatással, munkahellyel, vagy a jó minőségű közszolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, különösen azokon a területeken, ahol, mint Mayotte-ban, a bevándorlási áradat hatalmas gazdasági és társadalmi problémákat teremt a lakosság számára.

Én megértem a migránsok gyötrelmeit és álmait, de nincs meg a megfelelő terünk, és nincsenek megfelelő eszközeink ahhoz, hogy mindenkit befogadjunk, aki csak szűkölködik ezen a világon. Ez a jelentés ártalmas, hatása visszás lenne.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Már hozzászoktunk, hogy a Parlament többsége támogatja az olyan, jogalkotási következménnyel nem járó állásfoglalásokat, amelyek tartalma ellentétes az általa elfogadott jogalkotási állásfoglalásokkal. És ez a hajlam az európai parlamenti választások közeledtével egyre fokozódik.

Most is e „kétarcúság” egyik példájával állunk szemben, az igazival és az álarccal – ez esetben az utóbbival.

Kétségtelen – és ezt a nézetet már hosszú ideje valljuk –, hogy biztosítanunk kell a menedékkérők jogait a befogadásuk, információhoz való hozzáférésük, megfelelő tolmácsoláshoz, ingyenes jogi tanácsadáshoz, egészségügyhöz való hozzáférésük és a foglalkoztatásuk viszonylatában.

Fontos, hogy elítéljük azt, hogy egyre több embert tartsanak a dublini rendszerben a fogva tartási intézkedések már-már rutinszerű alkalmazásával és a befogadási szabályok betartásának korlátozásával.

Az is szükséges volna azonban, hogy követeljük a fogva tartási központok bezárását, és hogy elutasítsuk azt a közösségi politikát, amely a legkisebb közös nevező révén határozza meg a befogadási szabályokat és a menedékjogot megadó eljárást.

Ha a Parlamentet őszintén érdekli a bevándorlók és menedékkérők jogainak tiszteletben tartása, akkor nem kellett volna elfogadnia a kitoloncolási irányelvet (amely bűnözőként kezeli a bevándorlókat és kiutasítja őket az országból), a „kékkártya” irányelvet (amely válogat közülük) és az őket foglalkoztatók szankcióiról szóló irányelvet (amely szintén a munkavállalókat bünteti), amelyeket a Portugál Kommunista Párt mind elutasított.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Amikor a migránsoknak az Európai Unió területén biztosított jogokról van szó, a szabály kétségkívül az, hogy adjunk egyre többet és többet. Fel kell tennünk azonban a kérdést, hogy vajon jól van-e az európai intézményeken belüli kivagyiság.

Ez a jelentés nem más, mint egy hosszú lista, amelyen azok a javaslatok és ajánlások szerepelnek, amelyek célja, hogy a tagállamok jogokat biztosítsanak azoknak a százezreknek, akik évente a területükre lépnek, jogosan vagy jogtalanul, mégpedig saját nemzeteik polgáraiéval nemhogy megegyező jogokat, de azoknál többet és hatékonyabbat.

Az Unió tagállamait, tulajdonképpen, például arra hívják föl, hogy töröljék el a korlátokat, hogy a bevándorlók is hozzáférhessenek a munkaerőpiachoz, és hogy fogadjanak el olyan nemzeti törvényeket, amelyek még elő is segítik ezt.

Az embernek mindebből arra kell következtetnie, hogy mostantól kezdve a nemzet polgárainak félre kell állniuk, a saját országaikat akár gazdasági, politikai, akár éghajlati vagy családi okokból elhagyó, törvényesen szenvedő emberek javára? Igen, ezt jelenti a szelektív bevándorlás, amelyet Sarkozy elnök teljes szívéből ajánl.

Ezzel ellentétben mi úgy véljük – különösen válság idején – hogy az európai munkákat európai embereknek kellene fenntartani, a franciaországi állásokat pedig a francia állampolgároknak. Ettől függ az európai nemzetek nemzeti felépülése.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Ez a jelentés számos olyan pontot tartalmaz, amelyet teljes mértékben támogatok, úgymint például azt, hogy a menedékkérőket méltósággal kell kezelni, és az emberi jogokat mindig garantálni kell. Az úgynevezett fogadó központokat ért kritika megalapozott. Számos európai ország alulteljesít, ha arról van szó, hogy méltóságteljes módon fogadják a menedékkérőket és menekülteket.

A jelentés azonban tartalmaz néhány olyan pontot is, amelyet nem tudok támogatni. A jelentés legfőbb célja, hogy az EU-nak legyen közös bevándorlási és menedékügyi politikája. Többek között felhívja a többi tagállamot, hogy támogassák azokat a tagállamokat, amelyeket leginkább sújtanak a „bevándorlás okozta kihívások”. A ”June List” szerint a menedékügyi és bevándorlási politika a tagállamok dolga, feltéve, hogy betartják a nemzetközi egyezményeket és megállapodásokat. Megvan a kockázata, hogy a közös bevándorlási és menedékügyi politika az „Európa erőd” kialakulásához vezet, amelynek már ma is tisztán látni a jeleit.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Én tartózkodtam az erről a jelentésről szóló szavazás során, mert Írország nem fogadta el a 2003-as irányelvet.

Ennek az álláspontnak a legfőbb oka a menedékkérők munkaerőpiachoz való hozzáférésével kapcsolatos.

Jelenleg a Dáil előtt van egy törvényjavaslat, amely újra törvénybe iktatná a menedékkérők munkaerőpiacra való belépésének megtiltását.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés nem tükrözi híven a menekültek és a menedékkérők által az EU-tagállamok fogadó és fogva tartó központjaiban tapasztalt nyomorúságos körülmények valódi mértékét. Csak arra szorítkozik, hogy megemlítse, milyen tragikus körülmények között élnek, ám ezt az EU-irányelvek szegényes alkalmazásának tulajdonítja.

Így, egyfelől támogatja az EU és a kormányok általános bevándorlásellenes politikáját, amelyet a Menekültügyi Paktum és a Dublini menekültügyi rendszer állapított meg, másfelől viszont tiltakozik ennek embertelen eredményei ellen. Legalábbis sértő az „európai egyirányú utca” politikai erői számára – akik megszavazták az Európai Parlamentben azt az irányelvet, amely, egyebeken kívül, teljes 18 hónapnyi fogva tartást biztosít az „illegális” bevándorlóknak –, hogy ebben a jelentésben állítólagos sajnálatukat fejezzék ki a fogva tartás embertelen körülményei miatt, és hogy arra szólítsanak föl, hogy ne tartsák fogva ezeket az embereket.

Az Európai Parlament „krokodilkönnyei” nem mentik fel az EU-t, amiért embertelen, kizsákmányoló politikát folytat. Még a legalapvetőbb intézkedéseket is – nem beszélve a bevándorlókat és menekülteket megfelelő módon támogató intézkedésekről, és azokról, amelyek jogaik védelméről gondoskodnak – csak az EU politikájával és az EU egész szerkezetével szembeszállva és azt felfordítva lehet végrehajtani.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A tagállamoknak, köztük Görögországnak is, többet kell tenniük, mégpedig úgy, hogy felhasználják az Európai Parlament kéréseit és javaslatait. Az Európai Parlament a kormányokat hibáztatja, amiért rosszul viszonyulnak a szegény bevándorlókhoz, akik nap mint nap, életüket kockára téve lépnek be az EU kapuin.

Az olyan országoknak, amilyen Görögország is, amelyek az EU külső határán fekszenek, ki kellene használniuk az EU nyújtotta potenciális segítséget, és a menekültek és menedékkérők jogainak tiszteletben tartása végett meg kellene próbálniuk emberi körülményeket biztosítani számukra a befogadó központokban.

Görögország még a Bizottság és a Tanács által nemrégiben az „Európa erőd” felé továbbhaladó bevándorlók jogaira való tekintettel biztosított, egyébként elfogadhatatlan „kedvezményekkel” együtt is jócskán elmarad az alapvető jogok védelmére vonatkozó közösségi előírásoktól.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A menedékjog megadása egy állam és egy egész közösség végső gesztusa, amellyel elismeri, hogy képtelen globálisan fellépni az emberi jogok védelme érdekében, és amellyel, mindazonáltal, kifejezi a szándékát, hogy ezen értékskála szerint cselekedjen.

Az ezt irányító rendszert mindenképpen világosan el kell választani a bevándorlástól. Minél inkább próbáljuk szélesíteni a fogalmat, és belevonni oda nem illő dolgokat, annál kevésbé lesz értékes, és zavar pedig leginkább a jogosan menedéket kérőknek fog ártani. Ezért fontos, hogy a szabályok világosak, az eljárások gyorsak legyenek, és minden körülmények között méltóságteljesen bánjanak a menedékkérőkkel. Bár szükség van a fellépések és a lehetőségek koordinációjára, a menedékügy – a rá vonatkozó számok, a mérete és koncepciója tekintetében – nem ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint a bevándorlás, még egy határok nélküli területen sem. A tagállamoknak megvannak a maguk menedékügyi hagyományai, és az ebből adódó különbségeket nem szabad szem elől téveszteni a fent említett koordináció során sem.

Azon menedékkérők esetében, akik kérelmét elutasították vagy el kell majd utasítani, ez a koncepció, amely a menedékjog nagylelkű, ugyanakkor szűk lehetőségeket biztosító elképzelésének következménye, nem vezethet kevésbé emberséges bánásmód alkalmazásához azon emberek esetében, akik, körülményeikből kifolyólag, mindig is kiszolgáltatottabbak lesznek.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Én Roure asszonynak a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003/9/EK irányelv EU-n belüli végrehajtásáról szóló jelentése ellen szavaztam. Bár valóban sajnálom, hogy néhány látogatás azt mutatta, hogy a jelenleg érvényben lévő irányelveket bizonyos tagállamok hiányosan, vagy egyáltalán nem alkalmazzák, nem értek egyet az előadó azon kijelentésével, miszerint számos hiányosság tapasztalható a fogadási körülmények színvonalával kapcsolatban.

Mi több, nem értek egyet azzal, hogy a bizonyos tagállamok által létrehozott nyílt elszállásoló központoknak kicsi a kapacitásuk, és nyilvánvalóan nem felelnek meg a bevándorlók szükségleteinek. Végül, azzal sem értek egyet, hogy a zárt központokkal szemben prioritást adjunk a menedékkérők nyílt elszállásoló központokban való fogadásának.

  Michel Teychenné (PSE), írásban. – (FR) Köszönjük ezt a jelentést, amellyel az Európai Parlament ismét megerősítette az alapvető jogok, például az emberi méltósághoz való jog iránti elkötelezettségét. Elfogadhatatlan, hogy magán az Európai Unión belül nem példamutatóak a bevándorlók és menedékkérők befogadásának körülményei.

Az európai parlamenti képviselők 2005 és 2008 közötti, fogva tartási központokban tett látogatásai tették lehetővé, hogy ez a jelentés megszülessen Roure asszony vezetésével. A jelentés feltárja a bevándorlók európai fogva tartási rendszerének szabálytalanságait, és rámutat a jogi tanácsadással, az orvosi ellátással, a higiéniával, az összevisszasággal és a tájékoztatással kapcsolatos problémákra.

Így hát ez nem más, mint egy vészharang, amelyet az Európai Parlament ma megkondított. A tagállamoknak tudomást kell venniük erről, és ahol szükséges, ott a lehető leghamarabb alkalmazniuk kell a meglévő „befogadási” és „eljárási” irányelveket, vagy legalábbis lépéseket kell tenniük ezek végrehajtása érdekében.

- Jelentés: Cristiana Muscardini (A6-0001/2009)

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Az európai parlamenti munkáspárt ezzel a jelentéssel kapcsolatban nem azért tartózkodott, mert elleneznénk az európai kkv-k nemzetközi kereskedelemben való szerepének növelését, hanem mert Muscardini asszony egy trójai falovat alkotott, amely elfogadhatatlan álláspontokat tartalmaz a kereskedelmi védelmi eszközökkel kapcsolatban.

Csalódottak vagyunk, amiért a Bizottság félretette ezt az áttekintést, mivel nehézsége támadt a konszenzus megteremtésével. A mi véleményünk továbbra is az, hogy sürgetően nagy szükség van a Közösség kereskedelmi védelmi rendszerének javítására, hogy jobban igazodjon a világgazdaság fejleményeihez. A reformok hiánya azt jelenti, hogy az iparunk nincs abban a helyzetben, hogy kihasználhassa a globalizáció előnyeit. Bár üdvözöljük a Cseh Elnökség azon lépését, hogy belefoglalta munkaprogramjába a kereskedelmi védelmi eszközök átláthatóságának javítását, ez még nem elegendő.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Mi Muscardini asszony kkv-król szóló jelentése mellett tettük le voksunkat. A jelentés az Európai Unió kereskedelmi politikájának éles bírálata, még ha az e Ház által kedvelt mérsékelt hangnemben és technokrata nyelvezettel lett is megfogalmazva.

Mindent felölel: a nagy vállalkozások igényeire összpontosító politikákat; a külföldi piacokhoz való hozzáférést elősegítő és a harmadik országokkal való kölcsönösség alkalmazásának biztosító intézkedések gyengeségét; a kisvállalkozások számára megfelelő kereskedelmi védelmi eszközökhöz való hozzáférés nehézségeit; a csalás, valamint, például a földrajzi jelzés tiltott vagy tisztességtelen használata ellen védő intézkedések tévedhetőségét; és így tovább.

Valóban, itt az ideje, hogy az Európai Unió véget vessen annak, hogy feláldozza vállalkozásait és azok alkalmazottait a világ által kizárólagosan gyakorolt egyfajta versenyképesség és a szabad kereskedelem oltárán. Itt az ideje, hogy támogassuk a kkv-k exporttevékenységét, hogy valóba megóvjuk őket a tisztességtelen versenytől, és hogy ésszerű lépéseket tegyünk piacaink védelme érdekében.

Az a helyzet, hogy azzal, hogy továbbra is a vállalkozások globalizációja mint végső cél mellett kötelezi el magát, az előadó továbbra is az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásán alapuló rendszert támogatja, amely rendszer mély gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságba sodort bennünket, és amellyel az Európai Uniónak egyszersmind szakítania kell.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nem véletlen, hogy az európai parlamenti választások közeledtével az állásfoglalások igyekeznek hárítani az EU által (különösen az elmúlt 5 évben) elfogadott intézkedésekkel járó felelősséget, tekintettel arra a rendkívül súlyos helyzetre, amelybe a mikro-, kis- és középvállalkozások általában kerültek, különösen Portugáliában.

Nem a nagy, transznacionális vállalatok, hanem a kis- és középvállalatok esnek áldozatul az EU által hirdetett piacliberalizációnak (mintha „a legéletképesebb fog túlélni” szabály alkotta keretek szolgálhatnák az ő javukat). Sok olyan kkv van, amely „részt vesz” a „nemzetközi kereskedelemben”, az olyan transznacionális vállalatoktól való függőségük folytán, amelyeknek kénytelenek olyan árakon beszállítani, amelyek gyakran még az előállítás költségeit sem fedezik.

Kétségtelen, hogy szükség van mind kereskedelmi védelmi eszközökre (és azok végrehajtására), szellemi tulajdonjogokra, a mezőgazdasági termékek eredetmegjelölésére és földrajzi jelzésére, valamint a kkv-k nemzetközivé tételének támogatására.

Miért van az, hogy a Parlamentben képviselt politikai erők többsége, amely megfelel a Bizottságban és az Európai Tanácsban helyet foglaló többségnek, nem fogadja el az eredetmegjelölésre vonatkozó rendeletet, nem ugyanazokat a biztonsági és védelmi előírásokat alkalmazza az import termékekre, amelyeket az EU-ban előállított termékekre, és nem arra használja a 2007–2013-as időszakra előirányzott pénzügyi keretet, hogy védje a termelést és a foglalkoztatást, és támogassa a kis- és középvállalkozásokat?

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) Nagy örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament elfogadta Muscardini asszony jelentését, amely elkészítésében a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tanácsadójaként nekem is alkalmam volt részt venni. Sok minden elhangzik mostanában a kkv-knak az Európai Unió belső piacán tapasztalható körülményeinek javulásáról, különösen a kisvállalkozási törvényjavaslat kapcsán.

A kkv-k teszik ki az európai vállalkozások több mint 99%-át. Az országhatárokon átnyúló üzleti tevékenység azonban sokkal inkább a nagy cégek sajátja. A kkv-k alig 8%-a exportál saját országhatárain kívülre. Ha pedig az Európai Unió határain túlra irányuló exportot nézzük, nos, ezt a lépést már csak a vállalkozások alig 3%-a teszi meg.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nemzetközi vállalatok nagy innovációs képességet mutatnak. Az innovációs képesség pedig a versenyképesség és az európai gazdaság növekedésének kulcsa. Ezért remélem, hogy a belső piaci intézkedések a közös piac nyújtotta előnyök egész sorát kínálja majd a kkv-k számára, és hogy amennyiben lehetséges, le fogják fektetni a kkv-k nemzetközi tevékenységének alapjait is. A kkv-knak továbbá nagyobb támogatást kell kapniuk a tagállamok és az Európai Bizottság részéről az olyan területeken, mint például az export elősegítése, a lehetséges kereskedelmi partnerek felkutatása, különösen a piacvezető termékekkel és szolgáltatásokkal, valamint az új technológiákkal összefüggésben.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. – (PL) A Muscardini asszony által bemutatott jelentés lényeges gazdasági és társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Különösen jelentőségteljes most, amikor gazdasági összeomlással kell szembenéznünk. A kkv-k (a legfeljebb 250 főt foglalkoztató és legfeljebb 50 millió EUR forgalmat bonyolító cégek) száma az EU-ban eléri a 23 milliót, ami a piacunkon aktívan működő vállalatok körülbelül 99%-ának felel meg. Több mint 75 millió ember dolgozik kis- és középvállalkozásoknál.

A Bizottsághoz, a tagállamokhoz, valamint a regionális és helyi hatóságokhoz intézett felhívás, miszerint támogassák hatékonyan ezeket a vállalkozásokat, többek közt a hitelekhez való akadálytalan hozzáférés biztosításával, ennél fogva megalapozott. Ezenfelül a kereskedelmen is könnyíteni kell, meg kell szüntetni az export és import bürokratikus korlátait.

A közbeszerzésekkel kapcsolatban, amelyek bonyolult és nem mindig egyértelmű eljárásai hátráltatják a kkv-k részvételét, nyitottabbá kell tenni a piacot, mind az EU-n belül, mind pedig harmadik országokban. Amint azt az innovációs politikáról készített jelentésemben bemutattam, a kkv-k ebben a szektorban betöltött szerepét nehéz lenne túlbecsülni. Köszönhető ez annak, hogy ezek a vállalatok rugalmasabbak és nyitottabbak a modern technológiák és szervezeti módszerek iránt.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat kkv-i különleges bánásmódot igényelnek, mert ezen a területen különös gondot kell fordítani a termékek eredetmegjelölésének védelmére, és szembe kell szállni a fogyasztók egészségére ártalmas utánzatokkal. Helyeslem az ötletet, hogy 2009 májusában rendezzük meg a kkv-k európai hetét. Ez remek lehetőség lenne arra, hogy széles körű tájékoztatást nyújthassunk e témával kapcsolatban szerte az egész Európai Unió területén.

  Syed Kamall (PPE-DE), írásban. − Míg mindannyian elismerjük és támogatjuk a kkv-k nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepét, igazán szégyenletes, hogy e jelentés nagy részét az úgynevezett kereskedelmi védelmi eszközök védelmének szentelték. Ezeket az eszközöket valójában az eredménytelen termelők használják mint a leplezetlen protekcionizmus egy formáját, hogy menedéket nyújtson számukra a verseny elől, amelyet nem csak az EU-n kívüli, de az EU-n belüli hatékonyabb vállalatokkal kell folytatniuk, azokkal, amelyek kihasználták a globalizációt és globális beszállítói láncot hoztak létre.

A kereskedelmi védelmi eszközök a kiskereskedőket és a fogyasztókat büntetik, akik ezek miatt kénytelenek drágábban megvenni azokat a termékeket, amelyekhez máshol olcsóbban is hozzájuthatnának. Ezek az intézkedések ugyancsak sújtják a leghatékonyabb és leginkább innovatív kkv-kat. Mindannyian számos kkv-ról tudunk saját választókerületünkben, amelyet ugyanazok a kereskedelmi védelmi eszközök büntetnek, amelyeket ez a jelentés dicsér. Ez az oka annak, hogy a konzervatívok, bár nem szívesen, de a jelentés ellen szavaztak.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) 23 millió vállalkozás kkv, (az összes vállalkozás 99%-a), amelyek 75 millió munkahelyet (az összes 70%-a) biztosítanak az Európai Unióban.

Én megszavaztam Muscardini asszony jelentését, mert felfedi a kkv-k e nehéz gazdasági időszakban való túlélésének legfontosabb stratégiáját. Ez pedig a termék- és folyamatinnováció elősegítését, a pénzügyi és fiskális információkhoz való hozzáférés javítását, ideértve az internacionalizálást, célzó politikai és pénzügyi támogatáshoz kapcsolódik. Jelenti továbbá egy határozott álláspont képviselését a kereskedelem könnyítésének folyamatairól szóló tárgyalásokon a vámügyintézési formaságok csökkentése érdekében, amelyek az áruk értékének akár 15%-át is kitehetik, valamint az áruk eredetének hatékony nyilvántartását, valamint a naprakész vámellenőrzéseket.

Amennyire Romániát érinti, a kkv-k internacionalizálása a megoldás, amely, a jelen gazdasági válságban jelentős segítség lesz számukra ahhoz, hogy túléljenek, és fejlesszék vállalkozásaikat, ezáltal töltve be az új munkahelyek teremtésében játszott alapvetően fontos szerepüket.

Üdvözlöm a 2009 májusára tervezett „kkv-k európai hetének” megrendezését, amely program legfőbb célja, hogy arról tájékoztassa a kkv-kat, hogyan internacionalizálják vállalkozásaikat.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Most, amikor az egész világ a globális válságra keresi a választ, és amikor a protekcionista tendenciák egyre erősödnek, amint azt az Egyesült Államok Kongresszusában a „Vásárolj amerikait” jelmondat vitája is mutatta a közelmúltban, a kormányok és a Közösség intézményeinek kötelessége, hogy védje az érdekeket, és hogy garantálja a kis- és középvállalkozásokra és a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó szabályok tiszteletben tartását.

Nyilvánvaló, milyen sokat ér, hogy ha a kis- és középvállalatok hozzáférnek a nemzetközi piacokhoz. Tanulmányok támasztják alá, hogy ha ezek a cégek a Közösségen kívüli piacokon is működnek, jó gyakorlatokra tesznek szert, fejlesztenek és versenyképesebbek lesznek. Ennek ellenére, tudjuk, hogy néhányan közülük nem bírják, vagy nem fogják bírni a versenyt.

Nem megfeledkezve erről az értékről, és annak tudatában, hogy ezekben a protekcionista időkben a nagyobb vállalatok részesülnek jobb támogatásban, szükség van rá, hogy a hatóságok, a nemzetközi megállapodásoknak való megfelelés ellenőrzésével és betarttatásával fellépjenek e kisebb vállalatok védelmében.

Ezt ugyanakkor, a harmadik országok tiszteletben tartása mellett kell tenni, hiszen a nemzetközi kereskedelem csak akkor tisztességes, ha mindkét fél számára az.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Én Muscardini asszonynak az európai kkv-k nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének erősítéséről szóló jelentése mellett tettem le a voksom. Ami az Európai Uniót illeti, ahol a vállalkozások nagy részét a kis- és középvállalkozások teszik ki, ezen cégek nemzetközi jelenléte jelentős fontossággal bír. Jelenleg a kkv-k csupán 8%-a működik nemzetközi dimenzióban, és az export zöme így is az Európai Unió területén marad.

Az a néhány KKV, amely az EU-n kívülre exportál, hajlamos az olyan fejlett és alapjában véve telített piacokra összpontosít, mint, például, az Egyesült Államok, Kanada és Svájc; ritka, hogy a felemelkedőben lévő országok piacaira vigyék termékeiket. Így, az Európai Közösségek jó szándéka ellenére is, amit pl. a kisvállalkozási törvény projektje is mutat, még mindig messze vagyunk attól, hogy minden európai vállalat olyan helyzetben legyen, hogy igazán nemzetközi tevékenységet folytathasson.

- Jelentés: Georgios Papastamkos (A6-0020/2009)

  Vasco Graça Moura (PPE-DE), írásban. − (PT) Az e-kereskedelem kiváló kereskedelmi lehetőséget jelent a kis- és középvállalkozások, valamint a fiatal vállalkozók számára. A máskülönben hozzáférhetetlen piacokhoz való hozzáférés megteremtésével segít a hagyományos, nem technikai korlátok leküzdéséhez.

Ugyanezen okból kifolyólag ez a fajta kereskedelem nagyobb mértékű részvételt is biztosít a nemzetközi kereskedelemben a legkevésbé fejlett országok számára is. Az ilyen partnerek bevonása azonban azon múlik, hogy létrejött-e egy alapvető infrastruktúra – amihez feltétel nélkül hozzá kell járulnunk.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kalózkodás, a csalás, vagy az adatokkal való visszaélés nem az effajta kereskedelem sajátja, sokkal inkább a régi gyakorlatok alkalmazása. A megfelelő alkalmazásokkal viszont biztosítanunk kell a hagyományos kereskedelem minden garanciáját.

Az e-kereskedelmet körülvevő jogi háló még sok szempontból nem megfelelő, ezáltal gátolja azt, hogy kritikus szemmel figyeljük: így például, az internet szabályozására is ki kell még alakítani egy megfelelő, nemzetközileg elismert struktúrát, és felmerülnek nemzetközi magánjogi és ellenőrzési kérdések is.

Ami a WTO-t illeti, ott is zavar van az e-kereskedelmet illetően, és a számtalan kitartó kérés dacára az effajta kereskedelemről folytatott tárgyalásokat még mindig a veszélyes, kétoldalú egyeztetések közé száműzik.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az internet egyre nagyobb szerepet játszik a kereskedelmi kapcsolatokban, így a nemzetközi kereskedelemben is. Komoly elmaradások vannak azonban a felhasználók és a fogyasztók védelme, személyes adataik védelme, és az általuk igénybe vett szolgáltatások vagy az általuk vásárolt termékek minősége terén.

Ez a jelentés, bár vizsgálja ezeket a tényeket, nem tesz olyan javaslatokat, amelyek, egy olyan közösségi szolgáltatás használatán alapulva, mint a távközlés, lehetővé tennék a felhasználók védelmének és szolgáltatások minőségének javítását.

Bár magában foglal néhány olyan szempontot, amelyet pozitívnak tekintünk, a jelentés központi célja, hogy elősegítse az e-kereskedelem fejlesztését és használatát, olyan eszköznek tekintve azt, amely a nemzetközi kereskedelem előmozdítására, valamint arra szolgál, hogy segítse leküzdeni a még több piac megnyitását jelenleg akadályozó nehézségeket. Ez azt jelenti, hogy legfőbb célja az e-kereskedelem könnyítése és elősegítése, vagyis a termékek telekommunikációs hálózatokon keresztüli előállítása, hirdetése, árusítása és terjesztése, a világkereskedelem liberalizációja érdekében.

Ennélfogva mi tartózkodtunk.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) Az internet új lehetőségeknek nyitott utat az áruk és szolgáltatások kereskedelme terén. Ez a határokon átnyúló tranzakciókra is vonatkozik. Az elmúlt évek során az interneten bonyolított tranzakciók számának növekedése az internettel kapcsolatos fogyasztói bizalom szempontjából optimizmusra ad okot.

Léteznek még olyan korlátok, mint például a nyelv, amelyeket nehéz felszámolni. Az interneten keresztüli nemzetközi kereskedelmet fenyegető másik komoly probléma a jogi biztonság és a fogyasztóvédelem hiánya. Remélem, hogy a fogyasztói jogokkal kapcsolatos irányelvjavaslat kiküszöböli majd ezeket, új lendületet adva ezáltal az internetes kereskedelem fejlődésének.

Meg kell jegyezni, hogy az internet lehetővé teszi a kis- és középvállalkozások számára, hogy a hagyományos kereskedelmi módszerekhez képest sokkal kisebb költségek mellett jelenjenek meg a nemzetközi piacokon, és korábban elérhetetlen lehetőségeket kínál számukra vállalkozásaik fejlesztéséhez.

Az internetes kereskedelem mindazonáltal kérdéseket is felvet, különösen a szellemi tulajdonjogok által védett termékek hamisítványainak árusításával kapcsolatban. A hamis termékek komoly problémát jelentenek az internetes kereskedelem terén, különösen, mivel az ezeket nemzetközileg árusító személyeket nehéz bíróság elé állítani. Az internetet használó fogyasztók szintén gyakran válnak csalás, például elektronikus eszközökkel elkövetett pénzlopás áldozatává. Mindezek a jelenségek aláássák az internetes kereskedelembe vetett fogyasztói bizalmat, ami viszont lassítja a nemzetközi internetes kereskedelem fejlődését.

  Syed Kamall (PPE-DE), írásban. − Véleményem szerint ez egy széles kört felölelő, kiegyensúlyozott jelentés, amely hatékonyan kezeli az internet határokon átnyúló kereskedelemre gyakorolt hatását. Bár ez még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek tűnt, az internet még a legkisebb vállalatok számára is lehetővé tette, hogy hozzáférjenek a globális piachoz, fellendítve ezáltal a kereskedelmet és lehetővé téve a globalizáció pozitív vonásainak napvilágra kerülését. Új piacokat nyitott meg, és kereskedelmi korlátokat számolt fel.

A jelentés helyesen rámutat, hogy bár a csalások és hamisítások száma nőtt, ezt nem szabad magának az internetnek tulajdonítani, hanem inkább olyan kérdésként kell kezelni, amely már korábban is létezett, és amelyet új és innovatív módszerekkel kell kezelni, mindaddig, amíg ez nem ütközik állampolgári jogainkba. Arra is rámutat, hogy az internetet inkább kell kulturális sokféleséget nyújtó lehetőségként tekinteni, semmint fenyegetésként. Végül pedig, elismeri, hogy az internethez fűződő szolgáltatások, mint például a távközlés liberalizációja az infrastrukturális befektetések fellendüléséhez vezetett, ezért úgy vélem, óvatosnak kell lennünk ezen ágazatok további szabályozását illetően, ahogy azt a Bizottság jelenlegi szándékai is mutatják.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm ezt a jelentést, amely rámutat azokra az új lehetőségekre és új piacokra, amelyek az internet jellege és technológiai fejlődése hozott létre. A jelentés elismeri, milyen szerepet játszhat az internet az észak és dél közötti kereskedelmi szakadék áthidalásában azáltal, hogy új csatornákat nyit meg, összekötve ezáltal a fejlődő és a fejlett kereskedelmi rendszerekkel rendelkező országokat, és növelve kereskedelmi forgalmukat. A jelentés kimondja, hogy ennek könnyítenie kell a fejlődő országoknak a világkereskedelmi rendszerbe történő harmonikus bevonását, amit én támogatok.

  Alexandru Nazare (PPE-DE), írásban. – (RO) Üdvözlöm kollégám jelentését, amelyet az internetnek a kereskedelem fellendítésében betöltött szerepéről készített. Az internethasználók egyre növekvő számát figyelembe véve, jobb szabályozás bevezetésére van szükségünk ezen az egyre bővülő területen. Az európai politikáknak ösztönözniük kell az e-kereskedelmet mint az üzletkötés hagyományos módjának hatékony alternatíváját, és mint az EU-n belüli határokon átnyúló kereskedelem fellendítésének egyik módját.

Az internet kereskedelmi célokra való felhasználását hátráltató lehetséges akadályok felszámolása céljából egy sor közösségi intézkedésre van szükség. Ezek közé tartoznak a csalástól és a személyes adatok ellopásától elriasztó, és azok megelőzését célzó intézkedések. Ezeknek a közösségi intézkedéseknek továbbá a felhasználókat is ösztönözniük kell arra, hogy nagyobb bizalommal legyenek az on-line környezettel szemben.

Ugyanakkor meg kell határozni az e-kereskedelmi tranzakciókra vonatkozó közösségi előírásokat. Az EU-nak elő kell segítenie ezen előírások végrehajtását, ezáltal biztosítva lehetőséget az e-kereskedelmet folytatóknak arra, hogy megbízható szolgáltatóként tekintsenek rájuk.

Remélem, hogy az internet globális természetének és a harmadik országokkal kivitelezhető előnyös kereskedelmi tranzakciók lehetőségének köszönhetően hamarosan a WTO-ba is fejlődésnek leszünk tanúi, már ami az egész világra kiterjedő e-kereskedelem elősegítését illeti.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) Én e jelentés mellett tettem le a voksomat, mert az a célja, hogy rávilágítson a nemzetközi kereskedelem azon területeire, amelyeken az internet katalizátorként működött, új feltételeket teremtve ezáltal a világszerte fejlődő kereskedelem számára.

Ezenkívül a jelentés elismeri a nyílt szabványok szükségességét, és ezeknek az innovációhoz és a versenyhez, csakúgy, mint a fogyasztók valódi választási lehetőségeihez való lényegi hozzájárulását. Az előadó javasolja, hogy az EU által aláírt kereskedelmi megállapodásoknak a nyílt, széleskörű e-kereskedelmi célú internethasználatot kell hirdetniük, feltéve, hogy a fogyasztó hozzáfér a szolgáltatásokhoz, az on-line termékekhez, és hogy ezek használata korlátlan, kivéve a nemzeti jogszabályokban tiltott eseteket.

Támogatom az előadó Bizottsághoz intézett kérését, miszerint dolgozzanak ki egy általános stratégiát, amely segít egyrészt a kkv-k e-kereskedelemben való részvételét gátló, még fennálló akadályok megszüntetésében, másrészt az e-kereskedelmi tapasztalattal nem rendelkező új részt vevők tájékoztatása, támogatása és a számukra nyújtott tanácsadásra tervezett adatbázis kialakításában.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Én Papastamkos úr nemzetközi kereskedelemről és az internetről szóló jelentése mellett szavaztam. Támogatom az előadó azon célját, hogy rávilágítson a nemzetközi kereskedelem azon területeire, amelyeken az internet katalizátorként működött, új feltételeket teremtve, amelyek által világméretűvé fejlődhet a kereskedelem.

Tisztán látható, hogy a nemzetközi kereskedelem és az internet kölcsönösen előnyösek. Mi több, szilárd meggyőződésem, hogy az on-line kereskedelem fejlődése jelentős előnyöket tartogat a fogyasztók számára. A legfőbb előnye, akár nemzeti, akár európai, vagy világszinten, hogy sokkal nagyobb áruválasztékot, több szolgáltatást, versenyképes árakat, alacsonyabb megélhetési költségeket és jobb életminőséget kínál.

Az elérhető információmennyiség növekedésének köszönhetően, a fogyasztóknak ma már lehetőségük van arra, hogy jobb árukat és szolgáltatásokat találjanak, amelyekhez napi 24 órában hozzáférnek, otthonról csakúgy, mint a munkahelyükről.

- Jelentés: Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (A6-0407/2008)

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Én megszavaztam az elért kompromisszumot, és úgy vélem, hogy ez új szabályozás nagyon kedvező lesz, mert lehetővé teszi az állati takarmányok forgalomba hozatala és felhasználása feltételeinek harmonizációját, és biztosítani fogja, hogy elegendő információ álljon mind a gazdák, mind a húsfogyasztók rendelkezésére, ezáltal garantálva a belső piac megfelelő működését.

Szeretném kiemelni a „nyílt deklaráció” fontosságát, amely a takarmánykeveréket alkotó alapanyagok, relatív súlyuk szerinti csökkenő sorrendben történő felsorolása, amely segít a gazdák és a fogyasztók magas bizalmi szintjének megtartásában.

Továbbá, a takarmány-előállítók ezentúl világosabb szabályok szerint hozzák forgalomba termékeiket, amelyek segítségével könnyebben elkerülhetőek lesznek a bűncselekmények.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Az Európai Parlament jelentése tartalmaz néhány konstruktív módosítást, például annak a címkén való feltüntetése, hogy a nem kérődző állatok számára előállított összetett takarmány húsféléket is tartalmaz.

A jelentés módosításai azonban olyan részleteket is tartalmaznak, amelyekkel nem a politikusoknak, hanem hatósági dolgozóknak kellene foglalkozniuk. Ilyen például, a következő idézett részek megfogalmazása: „szájon át adandó állati takarmány: takarmány adagolása egy állat béltraktusába az állat száját keresztül, abból a célból, hogy kielégítésre kerüljön az állat tápanyagigénye és/vagy azért, hogy fennmaradjon a normális, egészséges állat termékenysége”, „ásványi anyagokat tartalmazó vödrök nyalogatása”, vagy „az ürülék, vizelet, csakúgy, mint az emésztőrendszer különválasztott tartalma, amely az emésztőtraktus kiürítése vagy letávolítása folytán keletkezett, függetlenül bármilyen kezeléstől vagy adaléktól”.

Bizonyos, hogy ezek az élelmiszerbiztonság szempontjából lényeges kérdések, de ezekről a nemzeti hatóságok szakembereinek kellene gondoskodniuk.

Én a jelentés elfogadására szavaztam, mivel tartalmaz néhány olyan javaslatot, amely, elviekben, fontos, ám ez nem jelenti azt, hogy támogatom a téma olyan megközelítését, ahogy ez a jelentés a specifikus részletekkel foglalkozik.

  Adrian Manole (PPE-DE), írásban. – (RO) A takarmányok forgalomba hozataláról szóló Baringdorf-jelentés rendkívül jelentős a mezőgazdaság és az élelmiszerpiac szempontjából, különösen a közelmúlt botrányai fényében, amelyek az állatok táplálásával, és azzal függtek össze, hogy a nekik adott takarmány összetételének ismerete híján az állatok megbetegedtek; ilyen volt például a dioxinbotrány vagy a kergemarhakór stb.

Nagyobb szabadságuk, ugyanakkor nagyobb felelősségük lesz ezentúl a takarmányszektorban dolgozóknak. Ez azonban azt jelenti, hogy ha súlyos probléma merül föl, például méreganyagokkal szennyezett, vagy ártalmas takarmánnyal kapcsolatban, ez nagyban kihat majd az állatok fejlődésére és a környezetre. És ha az előállító nem rendelkezik a probléma megoldásához szükséges megfelelő pénzügyi forrásokkal, azzal még komolyabb problémákat idézhet elő.

Úgy vélem, szükséges, és ezért szavaztam e jelentés elfogadása mellett, hogy a gazdák és a mezőgazdasági dolgozók általában pontos információkkal rendelkezzenek az állati takarmányok összetételére vonatkozólag, ugyanakkor az is lényeges, hogy megfelelő védelmet élvezzenek egy esetleges szerencsétlenség folytán bekövetkező anyagi, társadalmi és gazdasági veszteség ellen.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. – (PL) Őszintén köszönöm az előadónak, hogy egy ilyen bonyolult és ellentmondásos témának szentelte a figyelmét. A takarmányok címkézéséhez és ennek közösségi szintű koordinációjához elengedhetetlen, hogy összehangoljuk a fogyasztók érdekeit, akiknek joguk van tudni, milyen terméket vásárolnak, hogy az biztonságos-e és miből készült, valamint a gyártók érdekeit, akik óvják azt a jogukat, hogy megvédjék szellemi tulajdonukat.

A cégek és tagállamok azon követelmény elleni tiltakozása, hogy elhelyezzék a címkéken a „kérés esetén részletes információ” feliratot, jól mutatja a két érdekcsoport érdekei közti alapvető konfliktust.

Az Európai Bíróság segítségével kidolgozott kompromisszumos eljárás első pillantásra ésszerűnek tűnik, viszont meglehetősen távol áll a valóságtól, hiszen elég nehéz elképzelni, hogy egy gazda, aki már így is éjjel-nappal dolgozik, olyannyira érdeklődjön e kérdés iránt, hogy időt és pénzt pazaroljon a bonyolult fellebbezési eljárásokra.

A takarmány összetételére vonatkozó részletes információnak a címkén kellene szerepelnie, nem csak azért, mert a fogyasztónak elidegeníthetetlen joga ismerni azt, hanem mindenekelőtt azért, mert az irányelv alapvető célja az, hogy óvja az egészséget. Ki fogja például azt garantálni, hogy a takarmány nem géntechnológiával módosított terményből készült, ha nem a gyártó? A szellemi tulajdon védelme nem részesülhet előnyben a visszaélésekkel szemben.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Én Graefe zu Baringdorf úrnak a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló jelentése mellett szavaztam. Támogatom a javaslatot, amely az állati takarmányokra vonatkozó európai jogszabályok teljes körű javítását célozza, amely nem csak a meglévő előírások egyszerűsítését foglalja magában, hanem összhangba is hozza ezt a jogszabályt az élelmiszerjoggal.

A legfőbb pontok közül kétségkívül támogatom a takarmányok összetételét alkotó alapanyagok és azok pontos mennyiségének felsorolását (a „nyílt deklarációt”), amely az Európai Parlament egyik legfontosabb kérése volt a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE) által okozott válságot követően. Végül, egyetértek az előadóval a tekintetben, hogy védeni kell a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogát, és hogy szükség van a takarmányok felcímkézésére.

- Jelentés: Jürgen Schröder (A6-0513/2008)

  Marie-Arlette Carlotti (PSE), írásban. – (FR) A Bizottság a gazdasági partnerségi megállapodásokat (EPA) tartja fejlesztési stratégiája alfájának és ómegájának. Ugyanígy tesz a Schröder-jelentés és az európai jobboldal is.

Bár támogatjuk az érintett országokat, az európai szocialisták nem helyeslik ezt a megközelítést. A mi véleményünk szerint a gazdasági partnerségi megállapodás szélhámosság. Még mindig lenne idő egy másféle gondolkodásmódra váltani, amely révén e megállapodások valódi fejlesztési eszközzé válhatnának; például azáltal, hogy támogatjuk a tárgyalások ismételt megnyitását a legtöbb konfliktust kiváltó pontokkal kapcsolatban, ahogy azt Barroso úr és Ashton asszony is javasolta; azáltal, hogy a szelektív regionalizmust választjuk, ahogy azt az AKCS-országok maguk is teszik; vagy azzal, hogy az EFA kifosztása helyett beváltjuk a kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtásra 2005-ben tett vállalásainkat; azzal, hogy biztosítjuk a folyamat valódi parlamenti kontrollját, vezető szerepet bízva az AKCS-országok parlamentjeire, és bevonva a déli civil társadalmakat is; valamint azzal, hogy ha az AKCS-országok még nem készültek fel rá, elutasítjuk a szolgáltatásokról szóló tárgyalások kiterjesztését célzó „buldózer-stratégiát”, valamint a „Szingapúr-kérdést”.

A Schröder-jelentés nem ezt a menetrendet vázolja fel. Ezért én ellene szavaztam.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ismételten, különösen a különböző afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS-országok) ellenállása miatt, a „politikailag korrekt” nyelvezet kötelező használata dacára a Parlament többsége képtelen elrejteni az AKCS-országok és az EU közötti gazdasági partnerségi megállapodások valódi gyökerét és valós szándékait.

Míg a cotonou-i megállapodás 36. cikkének (1) bekezdése kegyelettel őrzi a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ennek megfelelő kereskedelmi megállapodásainak következtetését, fokozatosan felszámolva a köztük lévő kereskedelmi korlátokat, és növelve a kereskedelemhez kötődő területek mindegyikén meglévő együttműködést, az EU a jelenleg fennálló helyzetnél is tovább szeretne menni, és azt szeretné elérni, amit máig még a WTO-ban sem sikerült, annak ellenére, hogy már a 10. Európai Fejlesztési Alapot vetik be a cél érdekében, míg ezzel egy időben, csökkentik a hivatalos fejlesztési támogatást. Más szóval, megpróbálnak az ablakon bejutni, miután az ajtón át próbálkozva nem jártak sikerrel.

Az EU célja a kereskedelem liberalizációja, minek alapján a legfőbb pénzügyi és gazdasági csoportok igyekeznek biztosítani a piacok megnyitását, hogy érdekeiknek megfelelően értékesíthessék termékeiket és szolgáltatásaikat, foszthassák ki a nyersanyagokat és vezethessenek be egy exportorientált gyártási modellt.

A hatékony függetlenség, a szuverenitás, az együttműködés, a szolidaritás, a fejlődés és a társadalmi igazságosság elősegítése érdekében más politikára van szükség.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Én Schröder úrnak a gazdasági partnerségi megállapodások (EPÁ-k) fejlődésre gyakorolt hatásáról szóló jelentése mellett tettem le a voksom.

Az eddig aláírt átmeneti megállapodások még csak a kezdetét jelentik egy hosszú, gyümölcsöző együttműködésnek ezekkel az Európán kívüli országokkal. A gazdasági partnerségi megállapodások esetében, az EU és az AKCS-országok 15 éves liberalizációs folyamatot tartottak elfogadhatónak. Továbbá, a „lényegében minden iparágra” kiterjedő minimális követelmény a partnerek közti kereskedelem nem kevesebb, mint 80%-a lesz. Ebből kifolyólag meggyőződésem, hogy a további megállapodások csak javíthatják mindkét szerződő fél gazdasági pozícióját.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) A fejlesztési együttműködésre vonatkozó gazdasági partnerségi megállapodások (EPA) saját kezdeményezésű jelentése tartalmaz néhány értékes megállapítást. Felszólít, például, több kormányzati segély nyújtására (végül is az AKCS-országok viselik a gazdasági válság nehezét) és hangsúlyozza, hogy ezek a megállapodások fejlesztési eszközök, amelyeknek nem szabad hátrányosan hatniuk a déli országok regionális integrációjára. Ennek ellenére én a jelentés alternatívájaként szolgáló állásfoglalást támogatom, amelyet az Európai Zöldek – Európai Szabad Szövetség nyújtott be. Végül is sokkal logikusabb lenne, ha a Parlament várna e megállapodások jóváhagyásával addig, amíg az érintett AKCS-országok parlamentjei ki nem fejezték álláspontjukat. Véleményem szerint az AKCS-EU közös parlamenti gyűlésnek kellene lennie az EPÁ-kat felügyelő parlamenti testületnek, és nem egy olyan testületnek, amelyet kifejezetten ebből a célból hoznak létre. Ennek csupán megosztó hatása lenne, és gyengítené azon déli országok pozícióját, amelyeknek nem állnak rendelkezésére megfelelő anyagi és személyi feltételek ahhoz, hogy részt vegyenek ezeken a találkozókon. Mi több, egy külön testület nem átlátható, és akadályozná a fejlődéssel kapcsolatos kérdések holisztikus megközelítését.

  Michel Teychenné (PSE), írásban. – (FR) Bár a gazdasági partnerségi megállapodások (EPÁ-k) jelentősen strukturálják az EU afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országokkal fennálló kapcsolatait, meglehetősen rossz üzenete lesz, ha az Európai Parlament elfogadja ezt a jelentést.

Európának gyökeresen változtatnia kell azon a módon, ahogy tárgyalásokat folytat és kereskedik az AKCS-országokkal, hacsak nem kíván hozzájárulni romba döntésükhöz. Ez a jelentés megerősíti azt a rendszert, amely a felek közti állítólagos egyenlőségen alapul, holott az EU valójában a világ vezető gazdasági hatalma, míg az AKCS-országok előtt még hatalmas út áll, hogy felzárkózzanak. Ennélfogva égetően szükség lenne egy aszimmetrikus és megegyezésen alapuló megközelítés elfogadására, amely végre esélyt adna ezeknek az országoknak a globális versenyben való részvételre.

Az Európai Parlament Szocialista Pártjában helyet foglaló kollégáim és jómagam tehát e jelentés ellen szavaztunk. A jelentés Parlament általi elfogadása valójában annak bizonyítéka, hogy Európát a jobboldal irányítja, ezen pedig változtatnunk kell!

- Állásfoglalási indítvány: Koszovó (B6-0063/2009)

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Az, hogy Koszovót számos ország elismerte szuverén államként, valószínűleg több problémát okozott, mint ahányat meg fog oldani. Én szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy Koszovó készen állt-e a függetlenségre. Az a tény, hogy néhány EU-tagállam nem ismeri el Koszovó függetlenségét, attól tartván, hogy ezzel precedenst teremt saját határain belül, csak tovább bonyolítja Koszovó jövőjét.

Az EU most elsődleges felelősséget vállalt, hogy belülről segítse Koszovót. Ezt az elkötelezettséget nem lenne szabad meghatározatlanul hagyni, sem az időtartam, sem az anyagi források szempontjából. Koszovó politikai stabilitását, a korrupció mértékét, a belföldi és külföldi szervezett bűnözést, valamint a kisebbségek, köztük a szerbek problémájának kezelését általános aggodalom övezi.

Életbevágóan fontos, hogy az EU intézményei éberek maradjanak, és készek legyenek beavatkozni, ha Koszovó mégsem tud megfelelni azoknak a magas követelményeknek, amelyek óhatatlanul együtt járnak a szuverén államisággal.

Aggodalmaim dacára, én támogattam ezt az állásfoglalást.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Semmi kellemes nincs Koszovó jelenlegi helyzetében, sem az Európai Unió ott betöltött szerepében.

Az EULEX, az Unió koszovói missziója, a szóban forgó esetben csupán az ENSZ „katonai” hatalmát képviseli, amelynek feladata, hogy felügyelje az állandó koszovói kormány és hivatala felállítását, megszegve ezzel az 1244. sz. ENSZ-határozatot, amely ebben a tartományban Szerbia fennhatóságát ismeri el.

Az ebben a Házban kifejezett jó szándék, a jó tanács és a kérések kemény munkával igyekeznek leplezni a tragikus valóságot: a kisebbségek elnyomását, különösképpen a szerb kisebbségét, egy olyan területen, amelyet ma – a nemzetközi és különösen az európai közösségnek köszönhetően – a korrupció, a szervezett bűnözés, az albán maffia, és akár még iszlám terrorista csoportok is uralnak.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ezen állásfoglalás célja, hogy kisebbítse a koszovói szerb tartomány illegális és egyoldalú függetlenné nyilvánításához nyújtott EU-támogatás jelentőségét.

A Parlament célja, ami elfogadhatatlan, hogy „legitimálja” egy olyan protektorátus létrejöttét, amely erőszakos módon, agresszió és katonai megszállás útján született, az USA, a NATO és az EU közreműködésével, garantálva ezáltal az ő politikai, gazdasági és katonai dominanciájukat ebben a rendkívül fontos európai régióban. Egy felügyelt szuverenitás alatt működő „pszeudo-állam” léte, amely az EU/NATO védelme alatt áll, egész pontosan az „EULEX” és az „alkirályaik”, vagyis a „nemzetközi polgári képviselő” és az „EU különleges képviselője” révén, akiknek bírói, rendőri és vámügyi hatalmuk van, valamint „végrehajtói funkciókat” és ellenőrzési feladatokat is ellátnak, ami mind az újkori gyarmatosítás elfogadhatatlan lépése.

Ezzel az állásfoglalással azt állapítottuk meg, hogy „az európai (uniós) védelmi politika eddigi legfontosabb missziói” az Egyesült Nemzetek Alapokmányának égbekiáltó megszegése, amely veszélyes precedens a nemzetközi jog tekintetében, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek a határok stabilitására nézve, különösen az európai kontinensen.

Néhányan, akik zúgolódtak a nemzetközi jog tiszteletben tartása, valamint Grúzia területi integritása, szuverenitása és függetlensége miatt, végül most ugyanazok, akik hirdették és támogatták a Jugoszlávia elleni agressziót.

Ez az állásfoglalás csupán a Parlament többsége által gyakorolt képmutatás és cinizmus újabb példája.

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Ez a Parlament közel 20 évig állt és nézte, amint a koszovóiak fokozatosan búcsút mondtak Szerbiának. Itt, a plenáris üléseken, ha Koszovóról folyik a vita, nem magáról Koszovóról van szó, hanem sokkal inkább arról, milyen hatással van a világ többi részére. A függetlenséget pártolók, illetve ellenzők legfőképpen amiatt aggódnak, milyen precedenst teremtünk egy-egy döntéssel más régiók számára, és hogy milyen kockázatot rejt az Európai Unió számára, ha ennek eredményeképpen belemerül saját maga felmagasztalásába.

Én az ellenoldal érdekében érvelek már 30 éve, e Parlament falain kívül és belül egyaránt. A demokrácia mindenekfelett azt kívánja tőlünk, hogy az emberek szükségleteit és vágyait tartsuk szem előtt. Több évszázadnyi török, és az elmúlt évtized szerb fennhatósága után az utolsó dolog, amire szükségük van, az a külső kényszer. Ha már Albániához nem csatlakozhatnak, legalább valódi függetlenséget szeretnének.

Az elmúlt 10 év során a széles néprétegek, a szegények, a hátrányos helyzetűek, a demokrácia és a közösségi intézkedések hiányától szenvedők, a környezeti katasztrófák vagy háborúk áldozatai szemszögéből néztem a politikát, röviden mindazok szemszögéből, akik a mindenki számára kijáró egyenlőség hiányából kifolyólag vannak hátrányos helyzetben. Most az EULEX projekt ellen szavaztam, mert nem olyan megoldást kínál, amely a koszovói átlagpolgárok érdekeit tartaná szem előtt.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Parlament állásfoglalása nem csak elismeri Koszovót mint különálló államot, de sértően sürgeti, hogy azok az uniós tagállamok is ismerjék el függetlenségét, amelyek eddig még nem tették ezt meg, dacára annak, hogy ez a nemzetközi jog és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1244. sz. határozatának nyilvánvaló megsértése.

Támogatja továbbá egy Koszovói Biztonsági Erő, más szóval egy külön hadsereg felállítását, amely, természetesen a KFOR, a megszálló NATO erejének égisze alatt működne.

Az elnyomó EULEX rendőri/bírói erő koszovói létrehozásának és fejlesztésének, és az általa hirdetett reformoknak, mint például a privatizációnak a célja az EU érdekeinek érvényesítése, és Koszovó mihamarabbi bevonása az Euro-egységesítő rendszerbe. Ezzel lesz teljes Koszovó Euro-NATO protektorátussá alakítása.

Jugoszlávia feldarabolásának első véres köre és a határok újrarajzolása azzal zárul, hogy új sebek nyílnak a Balkánon és globális szinten egyaránt, köszönhetően az „oszd meg és uralkodj” imperialista szabálynak, amely új feszültségeket fog szülni, és új beavatkozásokat tesz majd szükségessé.

A görögországi kommunista párt ez ellen az elfogadhatatlan állásfoglalás ellen szavazott, hangsúlyozva annak szükségességét, hogy fokozzuk az antiimperialista harcot, és szembeszálljunk az EU-val és annak politikájával azáltal, hogy követeljük a görög és minden Euro-NATO megszálló hadsereg kivonását mind Koszovóból, mind az egész Balkánról.

  Maria Petre (PPE-DE), írásban. – (RO) Én az állásfoglalás ellen szavaztam, tekintve, hogy Románia nem ismeri el a koszovói tartomány függetlenségét.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Én a Koszovóról szóló állásfoglalás ellen szavaztam, mert annak jó néhány pontjával nem értek egyet.

Én, személy szerint, nem tartom szükségesnek egy működő tanúvédelmi program létrehozását ahhoz, hogy hatékony jogi lépést lehessen tenni a társadalom felső szintjéről kikerült koszovói bűnözőkkel szemben, különös tekintettel a háborús bűnökre. Továbbá, nem hiszem, hogy életbevágóan fontos lenne Koszovó számára az olyan projektek támogatása, mint például a vandalizmus által tönkretett temetők helyreállítása, a helyi szereplők közvetlen bevonásával: a helyzet ugyanis az, hogy az effajta projekteknek semmilyen gyakorlati hasznunk nem lenne a koszovói közösségek számára, és nem járulnának hozzá az országon belüli etnikai hangulat javulásához.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − A tisztelt Ház tagjai már nagyon jól ismerik nem csak Koszovóra, hanem az egész Balkán-régióra vonatkozó nézeteimet.

Véleményem szerint Koszovó kérdését csak a megegyezésen alapuló megközelítés alkalmazásával lehet megoldani, amelybe elsődlegesen Szerbiát, de a a környező államokat is be kell vonni.

Számos olyan megállapítást tartalmaz ez a jelentés, amely mellé én magam is oda tudok állni, de az ahhoz való ragaszkodás, hogy minden uniós tagállamnak el kell ismernie Koszovó függetlenségét, olyasmi, amit nem tudok támogatni.

Koszovó függetlenségét csak a Szerbiával való megegyezés és megállapodás útján lehet elérni. Ennek a be nem ismerése, véleményem szerint csupán elodázza a problémákat, valamint Szerbia-ellenes hangulatot kelt itt, a Parlamenten belül.

Ennélfogva a 3. módosítás elfogadása elfogulttá teszi ezt az állásfoglalást, és súlyosan aláássa a szöveg többi részét. Ez, sajnálatos módon, azt jelenti, hogy nem tudom támogatni.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (SK) A 3. módosításról tartott szavazás és a zárószavazás, véleményem szerint, kivételesen fontos volt. Én mindkét esetben nemmel szavaztam. A 3. módosításban az EP arra kéri az EU tagállamait, hogy ismerjék el Koszovó függetlenségét. Véleményem szerint az egész függetlenedési folyamat elhamarkodott és rosszul tervezett. Tudom, hogy a Koszovó és Szerbia között zajló tárgyalások, még a nemzetközileg elismert személyek és szervezetek jelenlétében is hosszadalmasan zajlottak, és sokan semmi esélyt nem láttak arra, hogy megoldásra vezessenek, sőt akár még arra sem, hogy folytatódjanak. Ezért fogadta el az USA és a legtöbb EU-tagállam az Ahtisaari-javaslatot. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a függetlenség egyoldalú kikiáltása csupán jövőbeli problémák és lehetséges konfliktusok forrása. A koszovói függetlenség kikiáltása óta eltelt időszak csak megerősíti ezt. Ha az a célunk, hogy megőrizzük régiónk békéjét, nincs az az idő, amely túl hosszú, vagy értelmetlen lenne ahhoz, hogy a tárgyalásokra szánjuk.

- Jelentés: Corien Wortmann-Kool (A6-0021/2009)

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Ez a jelentés Kína egyre növekvő kereskedelmi erejét tükrözi. Szintén felhívja a figyelmet a Kína és Tajvan közötti kereskedelemre, amely úgy tűnik, hogy a Tajvani-szorosi kereskedelmi megállapodások aláírását követően növekedni fog.

A Kína és Tajvan közötti szorosabb gazdasági kötelék lehetőség, amely elősegítheti a Tajvani-szorosban fennálló kapcsolatok tágabban értelmezett kérdésének pozitívabb megközelítését. Ennek az enyhülésnek azonban nem sok értelme van, hacsak nem társul hozzá Tajvan nemzetközi szervezetekbe való bekapcsolódása, különösen a kereskedelemhez kapcsolódó szervezetek esetében, mint például az Egészségügyi Világközgyűlés, vagy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet.

A Parlamentnek határozott támogatását kell kifejeznie a Tanács által kinyilvánított politika iránt, miszerint támogatja Tajvan tartalmas részvételét a nemzetközi szervezetekben. A Parlamentnek szintén nyomást kell gyakorolnia Kínára, amiért Kína továbbra is vonakodik megengedni Tajvannak, hogy szót emeljen a nemzetközi színtéren. Tajvan 23 millió lakosának jólétét és egészségét nem lenne szabad politikai okokból túszként fogva tartani.

Mivel támogatom Tajvan tartalmas részvételét a nemzetközi szervezetekben, igennel szavaztam a jelentésre.

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE), írásban. – (RO) Én igennel szavaztam Wortmann-Kool asszony jelentésére, mivel támogatom az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését. Ez az ország drámai gazdasági növekedést produkált, melynek révén a globális piac egyik legnagyobb gazdasági szereplőjévé vált. Az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok jelentősen kibővültek az elmúlt években, minek következtében 2006. óta Európa Kína legnagyobb kereskedelmi partnere. Kína pedig a második helyet foglalta el az EU 2007-es kereskedelmi partnereinek listáján.

Napjainkban kivételes együttműködésre van szükség az EU és Kína között, hogy megoldást találjunk a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságra. Úgy vélem, hogy mivel Kína a globális fejlődés egyik hajtómotorja, teljes mértékben felelősséget kell vállalnia a világgazdaság fenntartható és kiegyensúlyozott fejlődésének garantálásáért. Az EU Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolatainak a kölcsönösség elvére, a fenntartható fejlődésre, a környezetvédelemre, az éghajlatváltozás megelőzésére, a tisztességes versenyre és a Világkereskedelmi Szervezet szabályainak való megfelelésre, s nem utolsósorban az emberi jogokra kell alapulniuk.

Az EU-nak ragaszkodnia kell a fogyasztóvédelmi szabályok betartásához, hogy ezentúl ne állhasson fenn annak a veszélye, hogy az európai polgárok egészségre veszélyes, rejtetten hibás vagy hamisított termékeket vásárolhassanak.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Ez a Parlament minden évben elfogad egy szöveget, amely a Kínával folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokkal foglalkozik, és minden évben egyre rosszabb következtetésre jut: az emberi jogok megsértése, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, dömping, Kína nemzetközi vállalásainak nem teljesítése, legyen szó akár a WTO-ról, akár az ILO-ról (a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetről), hamisítás, a lopással egyenértékű szabadalmi politika, és így tovább. A lista egyre hosszabb, és ijesztő.

Ennél is ijesztőbb azonban az előadó sosem múló, a „kereskedelmen keresztül elért demokratikus változás” mítoszába vetett hite, amelynek legélesebb cáfolata a Kínában jelenleg uralkodó helyzet. Ez a mítosz szolgál alibiül mindazok számára, akik néhányak kereskedelmi érdekét az általuk hirdetett értékek tisztelete elé helyezik, hogy biztosan ne kelljen meghozni a szükséges döntéseket: ne kelljen bevezetni kereskedelmi védő és szankcionáló intézkedéseket.

Kétségtelen, Önök úgy vélik, hogy Kínának kellene a világ műhelyévé válnia, ahol alacsony költségek mellett állítanak elő – többé-kevésbé, s inkább kevésbé – jó minőségű termékeket.

Mi egy olyan politikát részesítenénk előnyben, amely lényege abban áll, hogy Európában európaiak állítsanak elő olyan termékeket, amelyeket mi fogyasztunk, és abban, hogy visszaszerezzük az igenis védett európai piacon belüli ipari függetlenségünket.

  Vasco Graça Moura (PPE-DE), írásban. − (PT) Az EU 2006 óta Kína vezető kereskedelmi partnere, és 2007 óta Kína Európa második legnagyobb kereskedelmi partnere. Kína jelenleg a világ kereskedelmének 6%-át bonyolítja.

A Kínai Népköztársaság óriási lépésekben haladt előre azon jelentés óta, amelyet 2002-ben nekem volt szerencsém benyújtani a tisztelt Háznak. Úgy tűnik azonban, hogy számos probléma, amelyet akkor orvosolni kellett volna, még mindig fennáll, még akkor is, ha bizonyos tekintetben figyelemre méltó előrelépések megoldást is kínáltak.

Ami a társadalomra és környezetre gyakorolt hatást illeti, egyértelmű a kínai ipar felkészültségének a hiányossága, ami nagyobb európai ösztönzést tesz szükségessé.

Kína és az EU 2007 októbere óta tárgyal egy partnerségi és együttműködési megállapodásról, aminek még egyelőre nincs látható eredménye. Tekintettel arra, hogy Európa a nemzetközi kereskedelem számos aspektusát támogatja, Kínának nem lenne szabad megsértenie a WTO-ban vállalt kötelezettségeit. Olyan korlátokat vezetett be különböző szabályozások formájában, amelyek korlátozzák az európai vállalatok stratégiai ágazatokhoz való hozzáférését.

A Kínai Népköztársaság novemberben kinyilvánította azon szándékát, hogy feladja a 2007 óta fennálló, a textil- és cipőimportra vonatkozó kettős ellenőrzés rendszerét. Az elérhető statisztikák nem könnyítik meg a kérdés megvitatását, de elképzelhető, hogy kereskedelmi problémával állunk szemben.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mivel lehetetlen számba venni az állásfoglalás által felvetett összes kérdést, úgy véljük, azt kell hangsúlyoznunk, hogy támogatjuk az EU és Kína közötti valódi és hatékony együttműködési kapcsolatok megerősítését, amelyek a különböző nemzetek szükségleteire adott kölcsönösen előnyös válaszon alapulnak, és amelyek hozzájárulnak a kölcsönös fejlődéshez, tiszteletben tartva a be nem avatkozás elvét és a nemzeti szuverenitást.

Ezen elvek alapján, és annak ellenére, hogy tartalmaz néhány felvetést, amellyel egyetértünk, egyértelműen elutasítjuk az állásfoglalást, mert a neoliberális mátrixot tekinti sajátjának, nevezetesen azzal, hogy harcol – ez esetben a Kínával folytatott – kereskedelem további liberalizációjáért.

Az állásfoglalás, azzal, hogy álcázza a világkereskedelem liberalizációjának súlyos következményeit, ösztönzi az EU és Kína közötti piacok további megnyitását, hangsúlyozza a WTO keretein belüli tárgyalások felgyorsítására tett erőfeszítéseket és „nyomatékosítja, hogy az új EU-Kína gazdasági partnerségi megállapodásnak a szabad és tisztességes kereskedelem kialakítását kell céloznia”.

Amint azt más, hasonló parlamenti állásfoglalások is mutatják, a cél az, hogy megfelelő választ adjunk az EU legfőbb gazdasági és pénzügyi csoportjainak terjeszkedési szükségleteire, ez viszont ellentétben áll a számos EU-tagállam, különösen Portugália kis- és középvállalkozásaiban dolgozó munkások szükségleteivel.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a jelentésben szereplő ajánlásokat, amelyek célja, hogy javítsák a kínai piachoz való hozzáférést, hogy a külföldi vállalatok Kínában való nagyobb piaci hozzáférése révén megszüntessék a kereskedelmi korlátokat, és hogy kiegyenlítettebb gazdasági feltételek létrehozására összpontosítsanak.

  Alexandru Nazare (PPE-DE), írásban. – (RO) A jelenlegi globális gazdasági és pénzügyi válságban az EU és legfőbb külső gazdasági partnerei közötti kapcsolatok még nagyobb jelentőséggel bírnak, mint korábban. A gazdasági stabilitás és az Európai Uniót érintő kereskedelmi áramlások fenntarthatósága egyre inkább összefüggenek a jövőnk biztonságával. Én igennel szavaztam Wortmann-Kool asszonynak a Kínával folytatott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló jelentésére, mert úgy vélem, előremutató lépést tesz az Európai Unió és annak egy alapvetően fontos, globális partnere közötti kereskedelmi kapcsolatok struktúrájának javítása felé.

Azt, hogy mekkora szükség van erre a jelentésre, jól mutatja a 160 milliárd eurót kitevő kereskedelmi deficit által jellemzett kőkemény valóság. Mindazonáltal, e jelentés legtöbb eleme nem csupán Peking gazdasági és kereskedelmi politikájának bizonyos aspektusait illetően az Európai Unió részéről felmerülő kérdés, hanem egyben javaslat is, amelyek megvalósítása Kína számára is hasznot hoz, és amely Kína jövőbeni fejlődését is tekinti. A szellemi tulajdon jobb szabályozása és védelme, vagy ázsiai partnerünk drámai gazdasági növekedése káros társadalmi és környezetvédelmi hatásainak csökkentése, valamint a termékek hamisításának visszaszorítása olyan cselekvési területek, amelyeken Peking máris jelentős előrelépést tett. Ha ez a jövőben is fenntartható lesz, az csak segíteni fogja Kína további fejlődését.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Részben saját személyes tapasztalatom alapján, amelyre a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság küldöttségének tagjaként tettem szert egy 2008. március 16. és 21. között tartott találkozón, én igennel szavaztam Corien Wortmann-Koolnak a Kínával folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló jelentésére.

Az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok mennyisége drasztikusan megnőtt 2000. óta. Az EU Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, míg Kína az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere.

Bár Kína WTO-tagságából eredően jelentős előnyöket élvez, az európai cégeknek komoly akadályokat kell leküzdeniük, ha szeretnének hozzáférni a kínai piachoz, melyek közül a legfontosabbak a szabadalmi jogok sérelmével, valamint a zavaros előírások rendszerével kapcsolatosak. Üdvözlöm a „Kapu Kína felé” program elindításának szándékát, amely célja, hogy képzési programokat szervezzenek kínai szakemberek számára, annak elősegítése céljából, hogy 2010-re könnyebben elérhessék az európai kkv-k a kínai piacot.

A jelentés az EU és Kína közti kereskedelmi kapcsolatok javítására vonatkozó ajánlásokat is kínál, amelyeknek a viszonosság elvére, a fenntartható fejlődésre, a környezetvédelmi korlátok tiszteletben tartására, az éghajlatváltozás elküzdésére irányuló globális célokhoz való hozzájárulásra, valamint a közös értékeinken és a WTO szabályaival összhangban lévő tisztességes gazdasági versenyre és kereskedelemre kell alapulniuk. Üdvözlöm a módosított javaslatot, amelyben az EU elismeri Tajvant mint kereskedelmi entitást, és támogatja Tajvan megfigyelőként való részvételét bizonyos nemzetközi szervezetekben.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A Kínával való kereskedelmi kapcsolatainkról szóló vita mindig az emberi jogok helyzetének kérdéséhez vezet vissza. De ez érthető. A különböző megítélések fényében, amelyek a legtöbb esetben jogosak, tulajdonképpen érthetők a Kínával való kapcsolatok által kiváltott ellenérzések.

Az, hogy a kínai gazdasági növekedés nem társul az emberi jogok tiszteletével és a demokráciával, sem az országban, sem az ország nemzetközi szinten tett lépéseiben, a munkavállalók kizsákmányolása, az összehasonlíthatatlanul igénytelenebb munkajogi szabályozás, a környezetvédelmi kérdések, valamint a szellemi tulajdonra és a szabadalmakra vonatkozó szabályok megsértése, mind olyan körülmények, amelyek gátat szabnak a bevált nemzetközi gyakorlatokat tiszteletben tartó nyílt kereskedelmi kapcsolatoknak. Mindazonáltal, Kína kereskedelme létezik, és egyre nő. Kína páratlan szerepet tölt be a modern világ gazdaságában, és a jelenlegi válság leküzdésében is alapvetően fontos a részvétele.

Ennélfogva feltétlenül ragaszkodnunk kell a nemzetközi kereskedelem szabályainak és alapelveinek tiszteletben tartásához, az egyenlő piachoz jutási feltételekhez, a demokrácia és az emberi jogok védelméhez, anélkül, hogy elutasítanánk a valóságot és egyre növekvő kölcsönös függésünket. Valójában tehát a legjobbat kell kihoznunk ebből a helyzetből, hátha tudjuk némiképp befolyásolni ezt az óriási országot.

  Bogusław Rogalski (UEN), írásban. – (PL) A Kínával való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló jelentés szavazásán én a jelentés elfogadására szavaztam.

Kína az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere, míg az EU 2006 óta Kína legnagyobb kereskedelmi partnere. Kína a világ növekedésének hajtóereje. Rendkívül lényeges, hogy az európai országok Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolatai mindenekelőtt a kölcsönösség elvén, a fenntartható fejlődésen, a környezetvédelmi korlátok betartásán és a tisztességes versenyen alapuljanak.

A Kínával való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kéz a kézben kell járnia az emberi jogokat is magában foglaló politikai párbeszéddel. Kínának többet kellene tennie a szellemi tulajdonjogok érvényesítése terén, és foglalkoznia kell az ország területén gyártott hamisított és kalóz termékek problémájával.

A kínai ipar által okozott magas fokú környezetszennyezés és az ipar egyre növekvő természetierőforrás-felhasználása szintén zavaró.

A dalai láma küldötteivel folytatott tárgyalások sikertelensége árnyékot vet a Kínával való kapcsolatokra. Kínának fel kell hagynia a tibeti emberek bármiféle üldöztetésével.

A Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolatok megfelelő szintjének garantálása érdekében e kapcsolatoknak a bővítésen, valamint a kölcsönösség elvét, a tisztességes, a közös értékeknek és a WTO szabályainak megfelelő versenyt és kereskedelmet tiszteletben tartó stratégiai partnerségen kell alapulniuk.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Én nem üdvözlöm Wortmann-Kool asszonynak a Kínával való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat illető javaslatát, mivel a jelentés számos pontjával nem értek egyet.

Így például, ami az Európai Unió által a közeljövőben teendő lépéseket illeti, én nem értek egyet abban, hogy a problémák megelőzéséhez kétoldalú párbeszédre van szükség. A helyzet ugyanis az, hogy a kínai vezetés rangelső döntéshozóinak és az Európai Bizottság megfelelő illetékeseinek összehozásával nem lehet kielégítő módon kezelni a kölcsönös érdekeltség kérdését, különösen, ami az olyan területeket illeti, mint a befektetés, a piachoz való hozzáférés, a szellemi tulajdonjog védelme és más egyéb, a kereskedelemmel összefüggő stratégiai kérdés. Ennek oka, hogy a kínai kormány elmulasztja betartani az Európai Unióval kötött gazdasági megállapodásokban foglaltakat.

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − A jelentés említést tesz Kína Tajvannal folytatott, egyre bővülő kereskedelméről, amit üdvözlök. Ma elnök vezetése alatt Tajvan óriási lépéseket tett Kínával való kereskedelmi kapcsolatai normalizálása felé, és megpróbált véget vetni annak az obstrukcionista attitűdnek, amellyel Peking kommunista irányítói korábban képviseltek a Tajvannal folytatott kereskedelmi kapcsolatok irányában.

Ha azonban Tajvan egyszer teljesen beilleszkedik Délkelet-Ázsia regionális gazdaságai közé, akkor be kell őt fogadni a nemzetközi szervezetekbe, függetlenül attól, hogy elismert független, szuverén állam-e vagy sem.

A Kelet-Ázsiában az elmúlt néhány évben tapasztalható, az áruk és személyek mozgásával kapcsolatba hozható egészségügyi riadalmakat tekintve – mint amilyen a SARS vírus, a madárinfluenza vagy a melaminos tejbotrány volt – alapvető fontossággal bír, hogy Tajvan megkapja a megfigyelői státust az Egészségügyi Világközgyűlésben. Egy ilyen lépés erősítené a Tajvani-szoros kereskedelmét, emelné a régióban a minőségi színvonalat, és nemzetközi szintre emelné Tajvant.

Az, ahogy Kína arra használta Tajvannal való nézeteltéréseit, hogy politikai kérdést csináljon a közegészségügyi kérdésekből, elítélendő. Ahogyan az is, hogy Európában oly sokan szégyenteljesen hallgatnak a kínai elnyomás láttán.

Én megszavaztam a jelentést.