Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. február 18., Szerda - Brüsszel

24. Az európai kutatási infrastruktúra (ERI) közösségi jogi kerete (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Riera Madurell asszony Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében előterjesztett jelentése (A6-0007/2009) az európai kutatási infrastruktúra (ERI) közösségi jogi keretéről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0467 - C6-0306/2008 - 2008/0148(CNS)).

  Teresa Riera Madurell, előadó. – (ES) Elnök úr, biztos úr, először is szeretném kiemelni, hogy e jelentéssel kapcsolatban az ITRE-bizottságon belül egységes vélemény alakult ki. Erre az árnyékelőadók kiváló munkájának és együttműködésének köszönhetően volt lehetőség, akiknek a hozzájárulásai jelentős segítséget nyújtottak egy olyan fontos kérdés, mint az európai kutatási infrastruktúra tárgyában készült hasznos jelentés megvalósításához.

Azt kell mondanom, hogy a Parlament egyetért a Bizottsággal abban, hogy a kutatás globalizációjára, valamint az új tudományos és technológiai hatalmak – mint például Kína és India – megjelenésére tekintettel mielőbb fel kell gyorsítanunk, és e célból ösztönöznünk kell egy új Európai Kutatási Térség kiépítését.

Nagyon fontos, hogy mielőbb biztosítsuk, hogy az Európai Unió olyan térség legyen, amelyben a kutatók, a technológiák és az ismeretek szabadon mozoghatnak, amelyben hatékony a kutatási tevékenységek koordinációja, és amelyben a lehető leghatékonyabb az erőforrások kihasználása. Ez többek között szükségessé teszi, hogy nagyszabású, európai szintű kutatási infrastruktúráink legyenek.

Ezek az infrastruktúrák kiváló lehetőséget is biztosíthatnak a különböző tagállamok közötti együttműködéshez, amely jelentősen befolyásolja az európai fiatalok tudományos oktatást, és erőteljes gazdasági hatást gyakorol az európai iparra. Ezért elengedhetetlenek a tudomány előrehaladásához Európában, és következésképp elő kell segítenünk a fejlődésüket. A Parlament ezért üdvözli a Bizottság jogi keretre és annak feltételeire irányuló kezdeményezését.

Az európai kutatási infrastruktúrák fejlesztését tulajdonképpen a kezdetektől fogva az Európai Kutatási Térség egyik pillérének tekintettük. Mégis mindig tisztában voltunk azokkal a nehézségekkel, amelyeket le kellett küzdeni, nemcsak azért, mert jelentős pénzügyi forrást igényeltek – emlékezni kell arra, hogy az ESFRI-menetrend 44, az elkövetkezendő tíz évben megvalósítandó projektet határoz meg –, hanem a kérdés műszaki és szervezeti összetettsége miatt is.

E kérdés kapcsán szeretném még egyszer elmondani, hogy egy ilyen léptékű kezdeményezésben a Parlamentnek sokkal meghatározóbb szerepet kellett volna játszania. Ezen intézkedések sürgőssége, valamint a jelenlegi Szerződésben foglalt jobb jogalap hiánya azonban kellően indokolja a 171. cikk alkalmazását, amely nem csorbítja azt a tényt, hogy ez újabb okot szolgáltat annak kinyilatkoztatására, hogy lehetőleg minél előbb új szerződésre van szükség.

Röviden kiemelem a jelentés néhány hozzájárulását. Először is tisztázza az „európai kutatási infrastruktúra” meghatározását, hogy elkerülhető legyen a jogalany és a tényleges kutatási infrastruktúra összetévesztése. Tisztázza és kiegészíti a kutatási infrastruktúrák európainak tekintésének követelményeit, olyan fontos kérdésekkel egészítve ki azokat, mint az európai szintű javaslat hatásvizsgálata, megindokolva finanszírozási kapacitását, és biztosítva, hogy az európai tudományos közösség számára megfelelő hozzáférési politika létezzen.

Javaslatot teszünk arra is, hogy ezt a kezdeményezés terjedjen ki a meglévő infrastruktúrára is, valamint maximálisan támogatjuk a HÉA-mentességre vonatkozó bizottsági javaslatot, amely véleményünk szerint ennek a kezdeményezésnek kulcsfontosságú eleme.

Ezért egyértelmű üzenetet akarunk küldeni a Tanácsnak, hogy mielőbb oldja meg az e kérdéssel kapcsolatos problémáit, és újra el akarjuk mondani, hogy amennyiben elő kívánjuk mozdítani az Európán belüli kutatást, mentesítenünk kell az adóterhektől. Ez olyan felvetés, amelyet eddig több alkalommal ajánlottunk a kkv-k kutatási és fejlesztési tevékenységekben való részvételének ösztönzésére, és amelyet most támogatnunk kell az európai szintű, nagyszabású kutatási infrastruktúrák létrehozásával kapcsolatban, mert azok elengedhetetlenek a tudomány előrelépéséhez.

Zárásképpen még egyszer köszönetet szeretnék mondani minden árnyékelőadónak és a Bizottságnak is kiváló hozzájárulásukért, valamint az ITRE-bizottság szolgálatainak is a jelentés kidolgozása során nekem nyújtott segítségükért.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök úr, mindenekelőtt szeretném kifejezni hálámat a Ipari, Kutatási és Energiaügyi (ITRE) Bizottságnak, és különösen az előadónak, Riera Madurell asszonynak, hogy támogatták az európai kutatási infrastruktúra közösségi jogi keretére irányuló javaslatunkat. Önöket hallgatni zene volt füleimnek!

Hadd köszönjem meg az ITRE árnyékelőadóinak is konstruktív támogatásukat.

Együtt egy jelentős lépéssel közelebb jutunk egy olyan jogi kerethez, amely lehetővé fogja tenni a tagállamoknak, hogy együttműködjenek az egyre összetettebbé és költségesebbé váló újabb, nagyszabású kutatási infrastruktúrák kiépítésében, amelyek csak több európai ország közös munkájával valósíthatók meg.

Önök alaposan megvitatták az új jogi eszközt, és számos olyan módosítást tettek, amelyek segítséget nyújtanak majd a szöveg egyértelműsítésében, és javítják annak szerkezetét, mégpedig a fogalommeghatározás, a hatály és a jogállás tekintetében, valamint az Európai Kutatási Infrastruktúrák Stratégiai Fórumára (ESFRI) tett hivatkozások bevezetésével.

A Bizottság minden lehetséges erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy támogassa e módosítások Tanács általi végrehajtását.

Kifejezetten örömmel látjuk, hogy egyetértünk a Tanácsnál e pillanatban zajló vita legalapvetőbb kérdésében, amely az elfogadás blokkolásával fenyeget: a HÉA-kérdésre gondolok.

Mint tudják, valamennyi tagállam egyetért abban, hogy a több ország által létrehozott kutatási infrastruktúrákat mentesíteni kell az adók alól a fogadó országban.

Sokszor munkavégzés céljából ezt adómentességi kérdésként kezelik, ami kisebb zavart okoz. A valóságban csak a hatályos, a Tanács által már egyeztetett és elfogadott HÉA-irányelv végrehajtására vonatkozik. A valódi kérdés az, hogy az európai kutatási infrastruktúra – a HÉA-irányelvben meghatározottaknak megfelelően – nemzetközi szervezetek jogállását kapja-e meg, és mint ilyen, mentesüljön-e a HÉA fizetése alól. Ezért nem adóügyi harmonizációról, hanem a kutatási infrastruktúrákhoz kapcsolódó jogalanyok létrehozásáról beszélünk.

Mind a Bizottság, mind pedig a Tanács jogi szolgálata egyértelműen megállapította, hogy ez a megfelelő hely. Következésképp tisztán politikai kérdés, hogy a tagállamok milyen fontosnak ítélik új, világszínvonalú kutatási létesítmények létrehozását Európában.

E kérdést illetően az Önök rendíthetetlen támogatása számottevő jelentőségű lehet!

ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök

  Paul Rübig, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, van Nistelrooij úr egyszer azt mondta, hogy az „ötödik szabadság” meghatározásáról van szó. Az ötödik szabadság egyszerűen a kutatók szabadsága, akiket nem lehet regionális, nemzeti vagy nemzeti szintekhez kötni.

Egyszerűen létre kell hoznunk a kutatók számára a társadalom által elvárt munkájukhoz tartozó csoportosulást és jogi keretet. Nemcsak az egyetemeken végzett – akadémiai kutatásról – vagy az ipari kutatásokról van szó, hanem elsősorban a kis- és középvállalkozások által folytatott kutatásokról. Végülis fontos az is, hogy ezeket a kutatási eredményeket továbbra is bemutassák és hozzáférhetővé tegyék.

Az elmúlt évben – Onesta alelnök úr részvételével – bemutattuk e Házban az Energiaklubot, ahol a tudományos közösségből és a felelős személyekből lelkesedés áradt, hogy vannak olyan találmányok, amelyek mindannyiunk számára nagyon jelentős előnyöket biztosíthatnak. Ilyen kutatási eszközök létrehozása jelenti a megfelelő választ, különösen a jelenlegi gazdasági és energiaválság idején, világszerte értékesíthető új technológiák és szolgáltatások kifejlesztésének lehetővé tétele érdekében. Ezért üdvözölendő a Bizottság ezzel kapcsolatos kezdeményezése, mert természetesen az ilyen kezdeményezések megszervezése megerősíti a nemzetközi lehetőségeket. A nemzetközi együttműködés különösen számunkra, Európában – ahogyan a partnereink számára is – egyre jelentősebbé válik. Végülis a világ legnagyobb vásárlóerejű részévé tettük magunkat Európában, és 500 millió polgárunknak joga van ahhoz, hogy a kutatási eredményeket a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kidolgozzuk. Köszönöm.

  Adam Gierek, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az európai kutatási infrastruktúra (ERI) célja olyan egyedi kutatóközpontok létrehozása, amelyeket adott területeken tevékenykedő legkiválóbb szakemberek irányítanak. Véleményem szerint rengeteg költséges, csúcstechnológiás berendezéssel kell rendelkezniük, és személyzetüket tudósokból álló munkacsoportnak kell alkotnia. Az ERI-t a körülöttünk lévő világ jelenségeinek – főként induktív módszerekkel történő – kísérleti tanulmányozására fogjuk használni, hogy gyakorlati megoldásokat hozzunk létre. Az ERI-nek fiatal tudósok képzését is szolgálnia kell.

Úgy vélem, az Európai Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégia Fórumának nem az a célja, hogy meglévő kiválósági központokat utánozzon, hanem az, hogy – strukturális és nemzeti alapok felhasználásával – olyan különböző kutatási egységeket hozzon létre, amelyek kiegészítik a kiválósági központokat, és szakosodott kutatási egységekből álló kutatási infrastruktúrát, az EU egészét átfogó, egységes hálózatot hoznak létre. A fiatal és ambiciózus európai kutatók nem kényszerülnek majd arra, hogy ötleteik megvalósításához az óceánon túlra utazzanak. Úgy vélem tehát, hogy az ERI hatékony működésének előfeltételei között a kutatási környezet vonatkozásában nagyfokú specializáció és mobilitás szerepel. A kutatás hatékonyabbá válik, ha időbeli korlátozások kerülnek bevezetésre, és ha terjesztése több helyszínen történik, azaz ha az alapvető kutatási feladatokat egyidejűleg különböző nemzetközi ERI-egységekben végzik, amelyek – mivel nem gazdasági egységek – adómentességben részesülnének.

Figyelmüket megköszönve gratulálok Madurell asszonynak, a Bizottságnak pedig azt kívánom, hogy haladéktalanul hajtsa végre ezt a rendelettervezetet, amely ugyan érdekes, de további pontosítást igényel.

  Vladko Todorov Panayotov, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (BG) Szeretnék gratulálni Teresa Riera Madurellnek ehhez a jelentéshez, amely közelebb hoz bennünket az Európai Kutatási Térség sikeres létrehozásához. Meggyőződésem, hogy a tagállamok közötti tudományos kutatási partnerségek hálózatának létrehozásával képesek leszünk egy versenyképes és jövedelmező, tudáson és innováción alapuló gazdaság megvalósítására. A tudáscsere megfelelő infrastruktúra nélkül nem lenne lehetséges, mivel az kulcsszerepet játszik a naprakész és rendkívül szükséges kutatás tényleges környezetének létrehozásában.

Jelenleg minden tevékenység az egyes kutatólétesítmények közötti együttműködésre korlátozódik. Nem voltak meg azok a vonatkozó jogi eszközeink sem, amelyek lehetővé tették volna egy megfelelő, különböző államok résztvevőit tömörítő partnerség létrehozását, ami tulajdonképpen a siker kulcsa ezen a területen. Az ilyen jogi eszközök hiánya jelentősen hátráltatta az új tagállamok kutatási integrációs folyamatait, ezek a tagállamok pedig hatalmas kutatási potenciállal rendelkeznek, amelyet integrálni kell az Európai Unióba.

Ez a jelentés csupán egy lépés a kutatási infrastruktúra felállításához tartozó jogi alapmunka létrehozása irányába. Hozzájárulna a tudás Európa Unión belüli mozgásához, azáltal, hogy világviszonylatban fokozná az európai kutatóközpontok presztízsét és tekintélyét, és növelné a foglalkoztatást, továbbá hozzájárul az új környezeti kihívásokhoz kapcsolódó megfelelő megoldások kereséséhez. Szeretnék ismételten gratulálni az előadónak, Riera Madurell asszonynak.

  Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Szükségünk van-e egy európai gazdasági jogalanyra a kutatási ágazatban, vagy ez is csak egy újabb példa az EU által az európai pluralizmus ellen folytatott küzdelemre? Természetesen az az igazság, hogy az eredményes intézményi reformokhoz szükség van intézményi versenyre. Képzeljék el, hogy 50 évvel ezelőtt létrehoztak volna egy nemzetközi jogi kutatási keretet. Ezen a területen leállt volna a fejlődés. Nehéz megváltoztatni a nemzetközi szerződéseket, és megváltoztatásuk túlságosan lassan halad. Fejlődés akkor következik be, ha az országok könnyen meg tudják reformálni nemzeti intézményeiket. A sikeres reformok ezt követően átterjednek más országokra.

A Bizottság javaslata minden bizonnyal nem kényszerzubbony. Alternatívát kínál a meglévő nemzeti javaslatokhoz, és ennyiben tökéletesítést jelent. A javaslatot azonban teljesen tönkreteszi, hogy a Bizottság is szabályozni kívánja ennek az EU-szintű jogalanynak az adózását. A javaslatot ezért el kell utasítani.

  Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, úgy vélem, ez egy igen jelentős előrelépés az európai kutatáspolitikában. Ez a hatodik keretprogram értékelő jelentésének eredménye, de egyben a hetedik keretprogram szövegezése során figyelembe vett megfontolás is.

Biztos úr, Ön azt állította, hogy egyes tagállamok immár egyesíthetik erőiket. Enyhén szólva képtelenség megjegyezni, hogy az Európai Unió külön engedélye kell ehhez, de ez még mindig előrelépés. Ami aggaszt engem, az a megállapítása, hogy minimális HÉA-kulcs kerül alkalmazásra, és hogy a nemzetközi jogállást illető helyzet még mindig nem teljesen tisztázott, legalábbis én így értettem.

A 171. cikk a SESAR közös vállalkozásra vonatkozó szavazáskor felmerült. Azóta kétszer szavaztunk erről a tervezetről, mivel az eredeti változatban elmaradt a nemzetközi jogállás megerősítése, és így nem lehetett a közös vállalkozást létrehozni. Egy másik közös vállalkozás, a Galileo létrehozására egyáltalán nem került sor.

A kérdéseim a következők: mekkora lesz a közösségi finanszírozás részaránya? Kapnak-e finanszírozást azok, akik összefognak a kutatási infrastruktúrákra szánt források elherdálásának megakadályozására és az említett infrastruktúrák ösztönzésére? Igénybe lehet-e végre venni a Kohéziós Alapot a kutatáshoz, a kiválóság és a kohézió ötvözése érdekében?

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) 2009 a kreativitás és az innováció európai éve.

Egy európai kutatási infrastruktúra nem gazdasági alapú működtetése érdekében történő létrehozása segítséget nyújt a Közösség kutatási programjainak ésszerűsítéséhez, valamint a közösségi szintű kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységek területén elért eredmények terjesztéséhez és optimalizálásához.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy ezek az infrastruktúrák – az Európai Regionális Fejlesztési Alapról, a Szociális Alapról és a Kohéziós Alapról szóló rendeletekkel összhangban – a kohéziós politika finanszírozási eszközein keresztül társfinanszírozásban részesülhetnek.

Hangsúlyozni szeretném, hogy alapvető fontosságú, hogy ezek az infrastruktúrák megteremtsék a kutatóintézetek és kutatási struktúrák, az egyetemek, a tudományos közösség és a magánszektor közötti kapcsolatot, és az ipari ágazatoknak előnye származzon a kutatási eredmények alkalmazásából.

Szeretném azonban megemlíteni, hogy mindenekelőtt a jelenlegi válság idején meg kell bizonyosodni arról, hogy legalább a tagállami GDP 1%-át juttatjuk kutatásra.

  Dragoş Florin David (PPE-DE). – (RO) A közös Európai Kutatási Térségre és az európai kutatási infrastruktúrákra alkalmazandó közösségi jogi keretre vonatkozó elképzelés a gazdasági növekedésre, a munkahelyteremtésre, valamint egy dinamikus tudásalapú gazdaság létrehozására vonatkozó lisszaboni stratégia célkitűzései megvalósításának alapelve volt.

A kutatási infrastruktúrák egyre nagyobb szerepet játszanak a tudás és a technológia haladásában, annak köszönhetően, hogy képesek emberi erőforrásokat és beruházásokat mozgósítani egy kritikus tömeg elérése érdekében, ezáltal sikeresen és döntő módon hozzájárulva az európai gazdasági fejlődéshez. Javaslatot tettünk arra, hogy – amennyiben az Európai Uniót elsőrangú nemzetközi kutatási partnerré kívánjuk tenni – a kutatáshoz biztosítsunk versenyképes finanszírozást, megfelelő infrastruktúrákat és szellemi tulajdonra vonatkozó szabályozásokat, a kutatók számára pedig hatékony mobilitást.

Ma az európai kutatási infrastruktúra közösségi jogi keretéről szóló rendeletre irányuló javaslattal megszilárdítjuk egy ötödik szabadság: a tudás szabad mozgásának megteremtését Európában. Ez a rendelet az európai kutatás fejlesztésének pillére lesz, mivel az európai kutatási infrastruktúra közép- és hosszú távú előrejelzések, valamint az európai kutatási tevékenységek hathatós támogatása révén garantálni fogja a közösségi kutatás kiválóságát és a Közösség gazdaságának versenyképességét.

A jelenlegi gazdasági válság idején e rendelet mihamarabbi végrehajtása, a kutatási és fejlesztési beruházások ösztönzésével, a tudásszektorban közös normák létrehozásával, valamint a nemzeti oktatási rendszerek korszerűsítésével együtt e válság leküzdését célzó, valódi megoldásokat kínál.

Úgy vélem, hogy figyelmünket ezúttal az innovációs és kutatási infrastruktúra fejlesztése területén a fejlett tagállamok és a fejlődő gazdaságú tagállamok közötti meglévő különbségre kell haladéktalanul fordítanunk, hogy ne váltsuk ki, hogy a nemrég csatlakozott államok gazdaságából származó kutatók a világgazdaság élvonalában álló gazdaságú tagállamokba vándoroljanak. Ezen infrastruktúrák és a kutatási lehetőségek Európai Unión belüli egységes eloszlása az Európai Unió egésze számára előnyös lenne, és segítene a keleti tudósok nyugatra vándorlása elleni küzdelemben.

Zárásképpen szeretnék gratulálni az előadónak, Riera Madurell asszonynak és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságbeli munkatársainak a szóban forgó jelentés összeállításához való hozzájárulásukért.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, megosztaná a két kérelem között az öt percet? Szeretnék két percig beszélni, ha ez szabályszerű lenne.

  Elnök. – Ön kínos helyzetbe hoz engem. Az eljárási szabályzat egy percet állapít meg. Egy percet.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, a legnagyobb tisztelettel jegyzem meg, hogy már két percet elvesztegettünk azzal, hogy erről beszéltünk. A „catch the eye” eljárás keretében öt perc felszólalás van. Részt vettem más vitákban, ahol talán egy, kettő vagy három perc volt, és megosztottuk az időt. Mindössze két percet szeretnék – nincs tudomásom a többi kollégáról.

Köszönöm, hogy megengedte nekem, hogy próbára tegyem a türelmét, elnök úr.

Teljes mértékben támogatom a páneurópai kutatási projektek és a páneurópai finanszírozás esetében az új európai kutatási infrastruktúrákhoz tartozó jogalap létrehozását.

Két gyors észrevételem van. Előttem van – és szeretném megdicsérni a biztos urat és munkatársait – a következő című kiadvány: „A more research-intensive and integrated European Research Area: Science, Technology and Competitiveness key figures report 2008/2009” (Kutatásintenzívebb és integráltabb Európai KutatásiTérség: tudományos, technológiai és versenyképességi kulcsszámokról szóló, 2008/2009-es jelentés). Véleményem szerint a számadatok jócskán idejétmúltak lehetnek, tekintettel a GDP visszaesésére az EU-ban és másutt. Különösen azt a pontot emelem ki, hogy a K+F közfinanszírozása anticiklikus lehet, amint Japánban, illetve az USA-ban történt az 1990-es évek elején, illetve a 2000-es évek elején. Amikor visszaesett a GDP-jük, a közszektorban a K+F-befektetés megemelkedett.

Az EU egészében jelenleg tapasztalható gazdasági összeomlásra tekintettel – ugyanis nem vagyunk egyedül a világban – abból, amit jelenleg az EU-ban tapasztalunk, ami a hetedik keretprogramban és a tagállamoktól rendelkezésünkre áll, tudna-e következtetni arra, hogy megnövekedett közszektorbeli finanszírozással képesek leszünk-e a K+F területén kompenzálni?

Második észrevételem az EU szabadalmi kérelmek területén megfigyelhető világrészesedésével kapcsolatos ijesztő kilátásra vonatkozik, melyek száma aggasztóan lecsökkent. Önök azt mondják, hogy Európában a szabadalmak magas költségei magyarázhatják ezt. Európában a szabadalmi kérelmek költségei és az azokhoz kapcsolódó költségek több mint 20%-kal magasabbak, mint az USA-ban, tizenháromszor magasabbak, mint a japán szabadalmi hivatalban, míg a szabadalmi oltalom fenntartásának költségei a 27 tagállamban több mint hatvanszor magasabbak az EU-ban, mint az USA-ban: ijesztőek a következmények. Talán Ön meg tudja mondani nekünk, biztos úr, hogy hogyan tudnánk ezt mielőbb megoldani?

Szeretnék még egyszer gratulálni Önnek, biztos úr, a lenyűgöző kiadványhoz.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN). – (PL) Elnök úr, szeretném megköszönni az előadónak a munkáját. Itt Doyle asszony egyik megállapítására fogok hivatkozni. Gazdasági összeomlás idején nem engedhetjük meg magunknak, hogy elkövessük azt a hibát, hogy elhanyagoljuk a kutatást és a fejlesztést, illetve az e területeken tevékenykedő embereket. Ezért támogatom az európai kutatási infrastruktúra jogi keretének létrehozására vonatkozó intézkedéseket.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ERI esetében szükség van jogi keretekre és megfelelő finanszírozásra is, ugyanakkor azzal is, hogy ez a pénz nem származhat az egyes régiók, sőt országok hozzájárulásaiból sem. Ebben az esetben a megfelelő adózás szintén fontos. Emellett úgy vélem, jobb együttműködésre van szükség a kutatóközpontok és a gazdaság – azon belül a kis- és középvállalkozások – között. Meggyőződésem, hogy az ERI, amennyiben megfelelően kapcsolódik a keretprogramokhoz, hozzá fog járulni a kutatás területén dolgozók, különösen a fiatalok helyzetének javításához is, amint azt Gierek úr állította. Ez megakadályozhatja Európában az agyelszívást is. Emlékeznünk kell arra, hogy a lisszaboni stratégia a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásra a GDP három százalékát írja elő. Az Európai Unióban ma – számadataim 2007-re vonatkoznak – ez a mutató 1,84%. Ezért bízom abban, hogy az ERI javítani fogja ezt a helyzetet.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretném megköszönni az Önök támogatását. Úgy vélem, mindannyian megértjük, milyen fontos, hogy kommunikáljunk. Lehet, hogy nem követem a kérdések rendjét, de megpróbálok röviden válaszolni az Önök által felvetett kérdésekre.

Doyle asszony, ami a közfinanszírozást illeti, a múltbeli tapasztalat azt mutatta, hogy válság idején a magánfinanszírozás nagy valószínűséggel visszaesik. A közfinanszírozás ezért nem eshet abba a szörnyű hibába, hogy ezt a mintázatot követi, mert ily módon a válság után egyáltalán nem megfelelő helyzetbe vinne bennünket. A közfinanszírozásnak ezért kell anticiklikusan működnie, és ezért volt még Európában is ilyen jellegű példánk. Felmerült az 1990-es évek eleji Finnország esete. Úgy vélem, valami ilyesmit kellene tennünk,és ezt az utat kellene követnünk.

Ami a szabadalmi kérelem költségének felvetését illeti, nagyon meglepő. Úgy vélem, nincs egyszerű válasz. A „jobb” minden bizonnyal egy olyan válasz lenne, amely horizontálisabb bárminél, amit tehetünk. Az elmúlt évben megpróbáltuk megtenni a tőlünk telhető legjobbat azáltal, hogy javaslatot tettünk arra, hogy ezt a szabadalmi helyzetet egyértelművé kell tenni a magán- és a közintézmények között, de bizonyára nem ez a szabadalmi kérelem területén felmerült problémánk gyökeréig ható válasz.

Most áttérek a hetedik keretprogramból történő finanszírozás kérdéseire vonatkozó javaslatra. Amit eddig finanszíroztunk, az az elindított projektek előkészítő szakasza volt. Nem szerepel a tervekben az infrastruktúra intézményi finanszírozása. Erről majd a tagállamok gondoskodnak, és ugyancsak a tagállamok döntenek például ennek helyszínéről. Ha mindez lezárul, akkor azonban bizonyára finanszírozni fogjuk a támogatásokat, mint bármely más infrastruktúra esetén.

Valójában ez az egyetlen előrevivő út. Emlékeztethetem Önöket arra, hogy a kutatási infrastruktúrára szánt költségvetés kérdésének megvitatásakor éppen a költségvetés volt az, amelyet – százalékpontokban – igazán jelentősen csökkentettünk a hetedik keretprogram esetén. Én azonban meglehetősen optimista vagyok. Jócskán előreléptünk, és úgy vélem, a jogszabályok jó megoldásokat hoznak.

Ami a HÉA-t illeti, szeretnék pontos lenni. Nem javaslunk HÉA-mentességet a javaslatban. Úgy véljük, hogy amennyiben több ország egyesíti a közös infrastruktúra kiépítésére irányuló erőfeszítéseit, mondjuk Németország és Szlovénia, vagy az Egyesült Királyság és bármely ország között, akkor a nap végén egyik ország sem fog egyetérteni abban, hogy a HÉA-t az adott országban fizesse. Ma is ez a helyzet – de pontosan mi is a helyzet ma? Ma az egyes országok külön-külön tárgyalnak a fogadó országgal az említett mentességről. A szóban forgó jogszabállyal pontosan azt próbáljuk tenni, hogy olyan nemzetközi szervezet jogállását garantáljuk, amely ennek következményeként – a ma hatályos HÉA-jogszabályoknak köszönhetően – HÉA-mentességet garantál.

Mindenesetre lényegében ez lenne a történet vége, de említésre került az idő. Itt a döntő kérdés az idő, tehát arról is beszélünk, hogy felgyorsíthatjuk-e és egyszerűsíthetjük-e a kutatási infrastruktúra közös kiépítésének módját. Sajnos a kutatási infrastruktúra mai helyzete olyannyira összetett, hogy időt, és következésképp pénzt is veszítünk. Lényegében erről szól a történet.

Elfelejtettem a kohéziót. A válasz: igen.

Azzal fejezném be, hogy pontosan ezt kell hangsúlyoznunk. Szükségünk van infrastruktúrára. Lehetőleg minél előbb van rá szükségünk. Ezzel a lépéssel gyorsul fel az egész folyamat. Köszönöm megértésüket, és köszönöm, hogy támogattak e kérdésben.

  Elnök. – Mielőtt átadnám a szót előadónknak, szeretnék valamit egyértelművé tenni Doyle asszony számára. Tanulmányoztam a technikai részleteket.

Valamivel több mint egy évvel ezelőtt, 2008. január 8-án Önök kaptak egy főtitkár-helyettesi közleményt az Elnökök Konferenciájának 2007. október 27-i határozatáról. A 3. pont (B) alpontjában nagyon egyértelműen megállapítja, hogy a „catch the eye” idő legfeljebb öt perc, és felszólalónként legfeljebb egy percre korlátozódik.

Ez a szabály, de olyan élvezet volt Önt hallgatni, hogy örömünket leltük mondanivalójának hallgatásában. Most áttérünk előadónkra, Riera-Madurell asszonyra.

  Teresa Riera Madurell, előadó. – (ES) Elnök úr, szeretném megköszönni a vita minden résztvevőjének a hozzászólását, és szeretném megköszönni a Biztos úr szavait is, és elmondani, hogy teljes mértékben egyetértek a HÉA-kérdésre vonatkozó, nagyon egyértelmű magyarázatával. Zárásképpen egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy többségünk egyetért az alapokkal. Az üzenet egyértelmű: a kutatás területén a kiválóság kiemelkedő színvonalú kutatási infrastruktúrát igényel, és alapvetően a magas kiépítési és üzemeltetési költségek miatt fontos e kutatási infrastruktúra jelentős részének megosztása. Azaz több mint ésszerű egy olyan európai infrastruktúra létrehozásáról gondolkodni, amely az európai tudományos közösség egészét szolgálhatja.

Az ESFRI által kidolgozott menetrend kétségkívül előrelépés volt az európai szintű kutatási infrastruktúra jobb megtervezése felé. Most ennek a menetrendnek a végrehajtása áll előttünk. Az egyik legfőbb probléma kétségkívül a finanszírozás, amint azt néhány kollégám kiemelte, ugyanis a hetedik keretprogramra kiutalt finanszírozás, valamint a kohéziós politikai programokban az infrastruktúrák támogatási lehetőségeinek megnövekedése ellenére, amit néhány kolléga szintén említett, az Európai Unió költségvetése nem elég minden szükséges infrastruktúra finanszírozásához. Ezért elengedhetetlen, hogy – amennyire csak lehetséges – nemzeti és magánfinanszírozási forrásokat is mozgósítsunk, különösen az iparból, bár a Biztos úr helyesen mondta, hogy ez most nem túl jó időpont.

Egy másik, nem kevésbé fontos nehézség a jogi struktúra hiánya volt. Ez volt a Bizottság célkitűzése a szóban forgó javaslat előterjesztésekor: jogi keret és az európai kutatási infrastruktúrák fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtése. Ez egy jó javaslat, amelyet meggyőződésünk szerint megerősített a Parlament, amint azt a Biztos úr már állította.

Szeretném ismét felkérni a Tanácsot arra, hogy hallgassa meg üzenetünket.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, kérhetném, hogy maradjon bekapcsolva a fűtés az ülés végéig, túl hideg van a Házban.

  Elnök. – Megjegyezzük ezt az észrevételt. Esti vitáinknak talán lendületesebbnek és felhevítettebbnek kellene lenniük, hogy felmelegítsük a légkört. Bár igaz, hogy nagy ez a Képviselőház.

Ezzel az alapvető kérdéssel, amely jelentősen előbbre viszi az európai kutatást, a vitát lezárom.

A szavazásra 2009. február 19-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Constantin Dumitriu (PPE-DE), írásban. – (RO) Olyankor, amikor a gazdaság negatív irányú spirált követ, a hatóságok kísértésbe esnek, hogy csökkentsék a kutatásra szánt pénzeszközöket. Én azonban örülök annak, hogy az európai kutatási infrastruktúra közösségi jogi keretéről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslattal foglalkozó jelentés megvitatásával azt a fontos üzenetet küldjük ki, hogy az Európai Unió számára a kutatás továbbra is kiemelt tevékenység.

Határozottan az a véleményem, hogy a kutatási tevékenység támogatására szolgáló intézményi kerettel olyan eredményeket fogunk látni, amelyek támogatni fogják az európai gazdaságot. Ennek az az oka, hogy a kutatás nem egy múló szeszély, hanem szükséges dolog, amely biztosítja az európai gazdaság globális szintű versenyképességét.

Szeretnék kiemelni egy rendkívül fontos területet, ahol a kutatás fontos szerepet játszhat. Az elkövetkezendő 25 évben – az urbanizáció eredményeként – várható, hogy a földterületek 25%-a kikerül a mezőgazdasági hasznosításból. E területcsökkentés ellensúlyozására a kisebb területek nagyobb termelékenységére, ezzel együtt kevesebb víz, illetve növényvédő szer használatára van szükségünk. A megoldások a kutatáson, különösen a biotechnológia segítségével merülhetnek fel, szem előtt tartva természetesen az élelmiszerbiztonság elvét.

Ez még egy ok a szélesebb körű kutatási tevékenység támogatására és egy egységes európai keret biztosítására.

  Daniel Petru Funeriu (PPE-DE), írásban. – (RO) Üdvözlöm az európai kutatási infrastruktúra (ERI) közösségi jogi keretének létrehozásáról szóló jelentést, valamint az e területre vonatkozó bizottsági rendeletre irányuló javaslatot.

Az európai kutatási infrastruktúra az európai kutatók valódi igényére adott válasz, és kétségkívül elősegíti az európai tudomány területén a versenyképesség fellendítését.

E rendelet egyik fontos eleme, hogy az Európai Uniónak lehetősége nyílik arra, hogy érdekeltté váljon egy ERI-típusú jogalanyban. Ez a Közösséget képessé teszi transzeurópai politikákban való részvételre és azok irányítására.

Ezen elem alapján felkérem az Európai Bizottságot arra, hogy amikor az ERI-nek szánt pénzügyi támogatás biztosítására kerül a sor, három tényezőt vegyen figyelembe:

1) A Közösség rendkívül magas tudományos potenciállal bíró projektekben való kizárólagos részvételét.

2) Az európai kutatási infrastruktúrák létrehozásának ösztönzését olyan régiókban, amelyek hagyományosan az agyelszívás áldozatai voltak, a Közösségen belül és kívül egyaránt.

3) A magánszektorbeli vállalatok európai kutatási infrastruktúrákhoz való hozzáférésének megkönnyítését.

Ezen a területen a közösségi politikáknak ötvözniük kell a tudományos kiválóságot a kutatók és a hatékony infrastruktúrák olyan országokba való beáramlásának ösztönzésével, mint a 2004-es és a 2007-es csatlakozási fordulóban érintett új uniós tagállamok.

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) A Teresa Riera Madurell által összeállított jelentés különösen fontos, mivel megteremti a kutatási infrastruktúrák fejlesztéséhez szükséges jogi keretet.

Az európai kutatási infrastruktúrák létrehozása garantálja, hogy a kutatás magas szintet érjen el.

Ezenkívül új lehetőségeket teremt az európai kutatói munkacsoportok közötti szorosabb együttműködésre, amely csoportokhoz számos diák és technikai személyzet is csatlakozhat, hozzájárulva a fiatalok csúcstechnológiás kutatás területére vonzásához.

Ennek a jogi keretnek biztosítania kell az ipar és az akadémiai kutatás közötti jobb együttműködést is, elősegítve ezáltal az innovációk megvalósítását.

Támogatom az előadó javaslatát, amely azt kéri a Bizottságtól, hogy rendszeresen tegyen jelentést az Euróopai Parlamentnek az európai kutatási infrastruktúrák fejlesztésének helyzetéről.

A nagyszabású kutatási infrastruktúrák létrehozásának költsége szükségessé teszi több ország erőinek egyesítését.

A közös jogi keret létrehozása feltétlenül szükséges az említett infastruktúrák fejlesztésének megkönnyítéséhez és felgyorsításához.