Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. február 18., Szerda - Brüsszel

25. A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont Kinnock asszony Fejlesztési Bizottság nevében készített jelentésének (A6-0039/2009) rövid ismertetése a gyermekeknek az EU külső fellépéseiben elfoglalt különleges helyzetéről (2008/2203(INI)).

  Glenys Kinnock, előadó. − Elnök úr, elöljáróban el kell mondanom, hogy nagy örömmel fogadtam a Bizottság által készített közleményt. Úgy vélem, átfogó és egyben nagyratörő is.

A jelentésemben, biztos úr, arra vonatkozó ajánlásokat teszek, hogy milyen gyakorlati lépésekre, beruházásokra és eljárásokra van szükség, ha ki kell jelölnünk a gyermekek külső fellépésekben elfoglalt nagyon különleges helyzetét. A külső fellépésekre vonatkozó bizottsági közlemény és tanácsi következtetések az EU gyermekjogi stratégiájának külső dimenziójára fognak épülni. Azt hiszem, ez elsődleges fontosságú munka az Európai Unió számára.

Biztos úr, most már nagyon várom, hogy lássak olyan intézkedéseket, amelyek illeszkednek azokhoz a nagyratörő tervekhez, amelyeket látok. Konkrétumokra van szükségünk a retorika mögött. Ez azt jelenti, hogy forrásoknak kell rendelkezésre állniuk, és természetesen – biztos vagyok abban, hogy ezzel Önök is egyetértenek – nem szabad, hogy az Európai Unió tagállamai visszavonják a milleniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban tett ígéreteiket. Tudjuk, hogy a világ kétmilliárd gyermekének legtöbbje számára minden egyes nap a szegénység és a kiszolgáltatottság elleni küzdelmet jelent. Mint tudjuk, Földünk rendkívüli szegénységben élő gyermekeinek 98%-a fejlődő országokban él.

Ezenkívül, jelenleg az is világos, hogy a gazdasági válság hatása súlyosan fogja érinteni a gyermekeket és a fiatalokat, például az egészségügyre és oktatásra fordított összegek megkurtításakor. Ezért azt gondolom, hogy helyesen tesszük, ha a legmagasabb szinten politikailag elkötelezzük magunkat a gyermekek nevében és mellett. Az EU-nak – a gyermekek életének megóvása érdekében – a fejlődő országokkal való partnerségben meg kell látnia a közrend befolyásolásának lehetőségét. A gyermekekre irányuló, elsőbbséget élvező intézkedéseket támogatni kell az országstratégiai dokumentumok regionális és tematikus stratégiáinak Európai Bizottság általi tárgyalásakor, ezek megszövegezésekor, és később a felülvizsgálatuk alkalmával.

Ha van költségvetési támogatás, ideértve a millenniumi fejlesztési célok keretébe tartozó költségvetési szerződéseket is, a gyermekekre vonatkozó sajátos célokat és indikátorokat is be kell építeni. Örömmel veszem, hogy a Bizottság gyermekekre vonatkozó partneri nemzeti cselekvési terveket szándékozik kidolgozni. Biztosítékokra van szükségünk arra vonatkozóan, hogy a leginkább perifériára szorult gyermekek – köztük a fogyatékosságal élők és az árvák is – egyenlő mértékben jutnak hozzá egészségügyi, szociális és igazságügyi szolgáltatásokhoz.

Úgy vélem, a Bizottság munkatársainak több és magasabb színvonalú képzésre van szükségük – mind Brüsszelben, mind a delegációkban – különösen a gyermekek szerepvállalásának kezelési módját illetően. Az Európai Unióban radikális szemléletváltásra van szükség azzal kapcsolatban, hogy miként biztosítjuk, hogy a gyermekek meghallgatásra találjanak, és hogyan biztatjuk őket a szerepvállalásra, mert megértjük, hogy maguk a gyermekek azok, akik az 1989-ben elfogadott gyermekjogi egyezményen keresztül életet adnak a nemzetközi jogban szentesített értékeknek. Saját tapasztalatom azt mutatja, hogy maguk a gyermekek – a fiatalság – mély megértéssel és tapasztalattal rendelkeznek arról, hogyan kell küzdeni a szegénység és a környezetromlás ellen, és ezt a tudást nekünk is ki kell aknáznunk.

Örömömre szolgál, hogy a Bizottság elismeri a konzultáció fontosságát az EU gyermekjogi stratégiájának kidolgozása során. Úgy értem, hogy ezt 2009 első felére tervezik. Biztos úr, meg tudná erősíteni a Bizottság, hogy ez a folyamat mikor veszi kezdetét? Bízom abban, hogy nem születik olyan döntés, amely a nyilvános konzultációkat – köztük a gyermekekkel folytatott konzultációkat is – az új Bizottság és az új Parlament beiktatásáig halasztja.

Végezetül Kofi Annant idézném: „Legszentebb kötelességünk a világon, hogy a gyermekekről gondoskodjunk. Legfontosabb feladatunk az, hogy biztosítsuk jogaik érvényesítését és jólétüket, továbbá azt, hogy félelem és nélkülözés nélkül, békében nőjenek fel.” Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy ezek nagyon szép célok.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagy örömömre szolgál, hogy itt lehetek ma, és beszélhetek Önöknek a gyermekekről, és az Önök által hamarosan elfogadandó jelentésről.

Pár percben arról szeretnék beszélni, hogyan jutottunk ide, ahol ma vagyunk, mire számíthatunk a jövőben, emellett a gyermekek szerepvállalásáról, amely számunkra alighanem a velük kapcsolatos legnagyobb kihívás.

A mai nap egy fontos állomása annak a hosszú folyamatnak, amely évekkel ezelőtt kezdődött a Bizottságon belül. Elismerjük, hogy az EU-nak szüksége van egy gyermekekre vonatkozó stratégiára. Szükségünk van arra vonatkozó stratégiára, hogy mi, az Európai Unió hogyan hajtjuk végre a kötelezettségvállalásainkat. Mi és a világ többi része is aláírta az ENSZ gyermekjogi egyezményét.

Az első lépés „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című 2006-os bizottsági közlemény volt. Ezt 2008-ban a gyermekek külső fellépésekben való szerepére vonatkozó közleménycsomag követte, amely a gyermekekre vonatkozó átfogó uniós megközelítést vázolt, felhasználva a külső együttműködés minden rendelkezésre álló eszközét.

Hadd térjek el a tárgytól egy percre, mert meg vagyok győződve arról, hogy néhányukban felmerül a kérdés: mi történt az előbb említett közleményben bejelentett uniós gyermekjogi stratégiával? Megerősíthetem, hogy a Bizottság dolgozik ezen a stratégián, amelynek előterjesztésére a következő Bizottság ideje alatt kerül majd sor.

A szlovén elnökség alatt, 2008 májusában a Tanács „A gyermek jogainak előmozdítása és védelme az Európai Unió külső fellépéseiben – fejlesztés és humanitárius dimenziók” címmel következtetéseket fogadott el.

Ezt követően a Fejlesztési Bizottság elkezdte a jelentés szövegezését. Jelenleg a folyamat végén vagyunk, Önök pedig holnap szavaznak erről a kiváló jelentésről.

Ezenkívül az EU gyermekekre vonatkozó politikája két uniós iránymutatáson alapul: a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekeről szóló uniós iránymutatáson, valamint a gyermekek jogairól szóló iránymutatáson. Mindkettőnek folyamatban van a végrehajtása bizonyos kiválasztott elsőbbségi és kísérleti országokban. A Bizottság örömmel veszi a közleményünket kiválóan kiegészítő jelentést, a tanácsi következtetéseket és az iránymutatásokat. Bizonyosan használni fogjuk őket a gyermekekkel kapcsolatos munkánkban.

Záró észrevételeimet annak szentelném, ami ma számunkra valószínűleg a legnagyobb kihívás: a gyermekek szerepvállalása. Hogyan vonunk be gyermekeket a rájuk vonatkozó döntések meghozatalába? Hogyan tesszük lehetővé a gyermekek megfelelő információkhoz való hozzájutását? Hogyan biztosítunk számukra egyenlő lehetőséget a véleménynyilvánításra? Fel kell ismernünk, hogy mindazon dolgok mellett, amelyekről a gyermekjogi egyezmény keretén belül megegyeztünk, ez lehet az egyik legnagyobb kihívás.

El kell ismernünk, hogy a gyermekek szerepvállalása területén még mindig nagyon messze vagyunk bármilyen jelentős eredménytől. A Bizottságon belül már elkezdtünk gondolkodni azon, hogyan tervezzük meg, és hogyan kivitelezzük a gyakorlatban a gyermekek olyan szintű bevonását, amely nem csak szimbolikus. Ennek relevánsnak, érdeminek és megfontoltnak kell lennie. Gondoskodtunk arról, hogy a gyermekek szerepvállalására célzott finanszírozás álljon rendelkezésre a „Befektetés az emberekbe” című tematikus program keretében.

Miért nehéz ez nekünk, felnőtteknek? Elsősorban azért, mert mindez megkérdőjelez egy számunkra alapvető dolgot: a viselkedésünket.

Mit tesz a Bizottság a külső fellépéseiben a gyermekek szerepvállalásának népszerűsítése érdekében? A Bizottság a delegációink rendelkezésére bocsátja a gyermekekkel folytatandó konzultációhoz rendelkezésre álló eszközöket, de ezeket az eszközöket nemcsak a delegációink fogják használni, hanem a partnerországok is. Az UNICEF-fel együtt kidolgozunk egy eszközkészletet is, amely nemcsak a gyermekek szerepvállalására, hanem a gyermekek általános védelmére, jogi reformra és a gyermekeket érintő költségvetési döntésekre is vonatkozik majd.

Az eszközkészleten kívül újragondoljuk és megerősítjük az általában az UNICEF-fel folytatott együttműködésünket is, hogy javíthassuk a partnerországoknak nyújtott támogatás színvonalát azon törekvéseikhez, hogy a gyermekek nemzeti szinten véleményt nyilvánítsanak.

Szorosan együttműködünk különböző nem kormányzati szervezetekkel is, hogy tanuljunk tőlük különböző olyan fórumokról, amelyekbe gyakran bevonják a gyermekeket, és ahol a gyermekek érdemi szerepet kapnak. Hadd legyek őszinte: ez nem holnap fog bekövetkezni. Ez csak egy hosszú folyamat kezdete.

Engedjenek meg még egy észrevételt a jelentéssel kapcsolatban. A jelentés hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak fokozott figyelmet kell fordítania a gyermekek szerepvállalására, ugyanakkor tisztelt kollégáim, Önöknek is így kell tenniük, és biztosíthatom Önöket arról, a Bizottság örömmel fog ebben segítséget nyújtani. A két intézmény együttes erejére kell alapoznunk ennek a fontos ügynek az előmozdításában.

Hadd mondjam el még egyszer, milyen nagyra értékeli a Bizottság ezt a jelentést, továbbá szeretném hangsúlyozni, megteszünk minden tőlünk telhetőt az ajánlások megvalósítására. Ezen a téren számítunk a Parlament további támogatására.

Kinnock asszony kérdésére válaszul örömmel erősítem meg, hogy a Bizottság álláspontja nem változott. Az az elképzelés, hogy 2009-es évet konzultációkra fogjuk használni, a Bizottságban merült fel, és dolgozunk egy olyan, a gyermekeket is bevonó egyeztetési folyamat körülményeinek létrehozásán, amely minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál.

Hadd emeljem ki azt is, hogy a Bizottság egy olyan konzultációs folyamat biztosítására törekszik, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a gyermekek jogait.

Végezetül szeretném megköszönni Kinnock asszonynak a gyermekekre és a gyermekekhez kapcsolódó kérdésekre irányuló, rendkívül eredményes együttműködést, nemcsak e jelentés tekintetében, hanem az elmúlt évek során is. Tudom, túlságosan hosszan beszéltem, de soha nem lehetünk elég részletesek, ha a gyermekek jogairól van szó.

  Elnök. – Nagyon köszönöm, biztos úr. Felszólalása valóban nagyon érdekes volt, ráadásul egy igen fontos témához kapcsolódott.

A napirendi pontot lezárom.

A szavazásra 2009. február 19-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. – Szomorú az a nap, amikor tudomásul kell vennünk, hogy a világon naponta több mint 26 000 öt év alatti gyermek hal meg, főként megelőzhető okok miatt.

Tragikus, hogy a megfelelő intézkedések, legyenek azok orvosiak vagy pénzügyiek, ennyi életet megmenthetnének, a helyzet mégis egyre súlyosabb. Fokozott figyelmet kell fordítani a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő, társadalomból kirekesztett lányokra és fiúkra, köztük a fogyatékosságal élő, a migráns és a kisebbségekhez tartozó gyermekekre.

A jelentés dicséretre méltó. Egyedül azokkal a részekkel nem értek egyet, amelyek a terhességmegszakításra vonatkoznak.

A Fejlesztési Bizottság elfogadta ezt a (Glenys Kinnock (PES, UK) által szövegezett) saját kezdeményezésű jelentést a gyermekek különleges helyzetéről az EU külső fellépéseiben, a Bizottság ugyanezen témára vonatkozó közleményére válaszul. Bizottságunk örömmel vette „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című bizottsági cselekvési tervet, amelynek négy vezérelve egy mindenre kiterjedő és következetes, a gyermekek jogaira épülő megközelítést tartalmaz.

Késlekedés nélkül

(a) hozzá kell fognunk a gyermekek jogainak részletes elemzéséhez;

(b) a már meglévő ifjúsági és gyermekhálózatokat a gyermekekkel való konzultáció fenntartható platformjaivá kell kiépítenünk;

(c) gondoskodnunk kell arról, hogy az EU és a harmadik országok közötti nemzetközi megállapodások tartalmazzanak egy, a gyermekek jogainak védelmére vonatkozó, jogilag kötelező záradékot.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) Kötelességünk, hogy jobb jövőt biztosítsunk, nemcsak az európai, hanem a fejlődő országok számára is.

A gyermekek jelentik a jövőt, és nekünk kell biztosítanunk a jogaik érvényre juttatását és tiszteletben tartását az európai finanszírozásban részesülő harmadik országokban.

Kiemelt kérdés, hogy az Európai Unió a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban gondoskodjon a gyermekek oktatáshoz való jogának és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutásának garantálásáról.

Igaz, jelenleg egy pénzügyi válság időszakát éljük, de nem tekinthetünk el a ténytől, hogy valahol a világon minden harmadik másodpercben meghal egy gyermek, és percenként egy asszony belehal a szülésbe.

Mivel a világ népességének felét a gyermekek teszik ki, a gyermekek jogait elsődleges fontosságúnak kell tekintenünk az Európai Unió fejlesztéspolitikájában.

Minden tagállamnak saját lehetőségeihez mérten részt kell vennie a fejlődő országokkal való együttműködési politikákban. Tulajdonképpen az Európai Bizottságnak nyomást kellene gyakorolnia a fejlődő országokra, hogy az ENSZ gyermekjogi egyezményében foglalt rendelkezéseket átültessék a nemzeti jogszabályokba.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (SK) Nagy örömömre szolgál, hogy a Nőjogi Bizottság ban véleményt írhattam erről a jelentésről. Különös érdeklődést tanúsítottam a gyermekek jogainak kérdése iránt a külügyek kontextusában.

Véleményemet egyhangúlag elfogadták. Ez elsősorban azt állapítja meg, hogy az EU gyermekek jogaira vonatkozó külpolitikai stratégiájának az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt értékeken és elveken kell alapulnia, különös tekintettel a 3., a 16., a 18., a 23., a 25., a 26. és a 29. cikkre. Ezek különösen fontosak az egyén és a társadalom egészének jólléte szempontjából. A véleményem kihangsúlyozza, hogy minden, a gyermekek jogainak védelme érdekében hozott intézkedésnek kiemelt helyet kellene biztosítania a szülőknek és a gyermekek legközelebbi hozzátartozóinak.

Az a tény, hogy az Európai Parlament elfogadta a véleményemet, kihangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az emberi életet már a kezdetektől védeni kell, továbbá annak jelentőségét, hogy minden gyermeknek megadjuk a saját identitását. Sikeresen beiktattam néhány olyan megállapítást, amelyek elítélik a nemi különbözőségen alapuló, hátrányos eugenikai megkülönböztetést: ez néhány országban egyre elterjedtebb. A vélemény arra kéri a Bizottságot, hogy hangsúlyozza annak fontosságát, hogy – a Bizottság fejlesztéspolitikája keretében – valamennyi harmadik országban született gyermeket a születése után azonnal vegyenek nyilvántartásba, és hogy a támogatási programokban való részvételt ettől a követelménytől tegyék függővé.

Minden, a fejlesztési segélyre vonatkozó kezdeményezést támogatok. Ragaszkodom azonban ahhoz, hogy a támogatások kiutalásáért felelős humanitáriánus szervezetek és nemzetközi szervek garantálják azt, hogy a kiutalt segély és pénzügyi támogatás valóban eljusson azokhoz a gyermekekhez, akiknek ezeket szánták, és ne pazarolják el ezeket.