Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. március 9., Hétfő - Strasbourg

20. A romák társadalmi helyzete és az uniós munkaerőpiachoz való jobb hozzáférésük (rövid ismertetés)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Kósáné Kovács asszony által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében az EU-ban a romák szociális helyzetéről és munkaerő-piaci hozzáférésük javításáról (2008/2137(INI)) készített jelentés (A6-0038/2009) rövid ismertetése,.

  Magda Kósáné Kovács, előadó – (HU) Köszönöm, Elnök Asszony! Biztos Úr! Képviselőtársaim! Több hónapos munka után terjesztem a Parlament elé azt a jelentést, amely a romák munkaerőpiaci esélyeiről és szociális helyzetéről szól, és átérzett felelősségünket fejezi ki egy tagországnyi lélekszámú etnikai kisebbség sorsáért a jövő Európájában.

Az eltelt hónapok sajnos nem koptatták, hanem még súlyosabbá tették a cselekvés kényszerét. A globális pénzügyi válság végigsöpört Európán, és a velejáró gazdasági megrendülés ezúttal is a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat, köztük kiemelten a romákat sújtja. A többségi társadalom erősödő és jogos egzisztenciális szorongása pedig termékeny talaja a kisebbség gyűlöletének, a megbélyegző, kirekesztő magatartásnak, a bűnbakképzésnek. Szerencsés és szimbolikus jelentőségű az a tény, hogy a roma-jelentés elfogadása ugyanazon a héten történhet, amikor a Parlament a következő Tanácsülést készíti elő, keresve a kilábalás eszközei mellett az Európát összetartó szolidaritás elve szerint a megélhetési kockázatok és emberi traumák csökkentésének a lehetőségét is.

Az elmúlt évtizedekben megtanultuk, hogy nincs olyan lendületes gazdasági fejlődés, amely az újraelosztás bevett rendszereivel automatikusan mobilitási pályát nyitna a társadalmi tagozódás legalján élők számára, sőt tapasztaltuk, hogyha nincs esélyegyenlőségi elvű támogatáspolitika, a társadalom szélei között a különbségek a fejlődő időszakokban is egyre nagyobbak lehetnek. Most az a dolgunk, hogy a válságkezelés és a gazdasági növekedés erőforrásait úgy mozgósítsuk, hogy a tízmilliónyi roma ne a válság áldozata, hanem a kilábalás résztvevője legyen. A foglalkoztatási és szociális bizottság nagy többséggel elfogadott álláspontja ugyanis elfogadhatatlannak tartja a romák jelentős részének fejlődő világbeli élethelyzetét. A mai napig roma gyermekek tízezrei nőnek fel úgy, hogy szegregált iskolákban versenyképes tudást szerezni nem tudnak, és egy életen át cipelik magukkal a kirekesztés, a megbélyegzés sebeit. Milliók élnek gettókban, folyóvíz, csatorna, gyakran villany nélkül, várható élettartamuk 10-20 évvel rövidebb, mint a többségé. Szakképesítésük nincs, a megélhetésük alkalmi munka, életformájukat a naponta tettenérhető diszkrimináció alakítja. És ami a legdrámaiabb: ez az élethelyzet erősíti a verbális kirekesztést, a gyűlöletbeszédet, az etnikai alapon determinált konfliktusrendezést, hiszen ki ne hallotta volna, hogy „ha cigány, akkor maga sem akar változtatni az életén és előbb lop, mint dolgozik”?

A fejlődő országbeli életminőség a gyökér, amelyik táplálja a kirekesztés hajlamát és a gyűlölet fáján gyilkos akciók teremnek. Az erőszakot csak a gyökerek elvágásával irthatjuk ki. Az érdekeltek nem csupán a békére vágyó kelet-közép-európai országok, hanem Európa minden polgára. Ne felejtsük el azt sem, hogy öregedő Európánknak elemi érdeke, hogy területén ne a társadalom segítségére szoruló szerencsétlenek, hanem jól képzett, munkából élő, adót fizető, járulékot, biztosítást fizetni képes polgárok éljenek. Erről szól az elfogadásra ajánlott előterjesztés.

A teendők végrehajtásához elengedhetetlen, hogy az Európai Unió különböző intézményei átfogó romapolicy kidolgozásán és tervszerű végrehajtásán munkálkodjanak. Közös európai akarat kell ahhoz, hogy a tagországok jószándékú, gyakran költséges, de éppen az összefogó akarat híján eredménytelen törekvései új pályára kerüljenek. Őszinte szívvel mondok köszönetet valamennyi képviselőtársamnak, akik érdemi indítványokkal tették az előterjesztést teljesebbé. Az együttműködési hajlandóság talán segít annak a megértésében, hogy az Unió számára nem választás, hanem kényszer, hogy egy ekkora lélekszámú, évszázados alkalmazkodási tapasztalattal rendelkező, potenciális munkaerőtömeget azonnal integráljon. Köszönöm a türelmét.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, Kósáné Kovács asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretném megköszönni Kósáné Kovács asszony jelentését, amely hozzájárul a romák társadalmi befogadásának előmozdítására irányuló együttes erőfeszítéseinkhez.

A Bizottság egyetért az Ön elemzésével, Kósáné Kovács asszony, ami e kirekesztés hátterében húzódó főbb okokat illeti: az elszenvedett társadalmi szegregációt, az oktatáshoz való hozzáférés útjában álló akadályokat, a megkülönböztetést, ami megakadályozza a munka világában való teljes körű részvételüket és gátolja az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és mindenekelőtt – amint ezt nagyon jól kiemelte – a rájuk ragasztott előítéleteket és sztereotípiákat.

A Bizottság az Európai Parlament fenntartható megoldásokra irányuló javaslatait is támogatja, különösen a gyermekek iskolára felkészítő szakasztól kezdődő fejlesztésére helyezett hangsúlyt, valamint a mikrohitel fejlesztését a vállalkozások, az önálló vállalkozás és a strukturális alapok célirányos végrehajtásának megerősítése érdekében. A Bizottság szempontjából a hatékony, fenntartható megoldások végrehajtása az összes fő érintett cselekvését szükségessé teszi, köztük alapvetően magukét a romákét is, az őket érintő politikák fejlesztése, végrehajtása és nyomon követése céljából.

A Bizottság emellett úgy véli, hogy a romák befogadásának megvalósítása érdekében jobb lenne közösségi eszközöket használni, hogy szükség van a bevált gyakorlatok, mint például a spanyolországi ACCEDER program vagy a magyarországi deszegregációs erőfeszítések megosztására. A hatékonysághoz célzott politikák kellenek, és tiszteletben kell tartani a roma közösségek sajátos helyzetét, hogy meg lehessen valósítani a társadalmi integráció célját.

A Bizottság az Ön jelentése szellemében, Kósáné Kovács asszony, tovább fogja támogatni a romák társadalmi befogadását, megerősítve valamennyi roma, különösen a nők és a gyermekek egyéni jogainak védelmét, az európai szintű politikai koordináció keretében figyelembe véve a romák problémáit, különösen a foglalkoztatást és a társadalmi befogadást illetően, a strukturális alapok és az Európai Szociális Alap aktívabb végrehajtása révén, és végül a roma civil társadalom intézményi kapacitásainak megerősítése révén.

Szeretnék köszönetet mondani Önnek ezért a jelentésért, Kósáné Kovács asszony. Biztosíthatom róla, hogy kollégám, Špidla biztos és én nagyon is tudatában vagyunk ezeknek a problémáknak. Hozzátenném, hogy az Alapjogi Ügynökségtől két jelentést is kaptunk a romák helyzetéről, és ezek reményeim szerint lehetővé fogják tenni, hogy javaslatot tegyünk, és előmozdítsuk azokat a kérdéseket, amelyeket olyan jól bemutatott nekünk.

Köszönöm, Kósáné Kovács asszony, és köszönöm a Parlamentnek is a támogatást.

  Elnök. − A napirendi pontot ezzel lezárom. A szavazásra szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Corina Creţu (PSE), írásban. – (RO) Ahhoz, hogy a romák által tapasztalt problémákra európai megoldást tudjunk javasolni, figyelembe kell vennünk, hogy éppolyan polgárok, mint mi vagyunk, még ha kirekesztésnek is vannak kitéve. A képviseleti szervezeteknek és a roma közösségeknek aktív szerepet kell vállalniuk az integrációs politikák kidolgozásában.

Az életkörülményeik és az oktatáshoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük javítása érdekében fokozott erőfeszítésekre van szükség. Ezek jelentik a minimális feltételeket ahhoz, hogy állást találhassanak és azt meg is tudják tartani, abban az országban, ahol élnek. A mobilitási lehetőségek náluk teljesen ellentétes hatást értek el, csak tovább rontották a megkülönböztetést. A nők még kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mivel a megkülönböztetés különféle formáinak vannak kitéve, úgy nemi, mint etnikai és szociális szempontból.

Vannak a befogadásra és a szegénység leküzdésére irányuló országos programok, amelyek azonban szerény eredményeket hoztak. A gazdasági válságot semmiképpen nem szabad ürügyként használni a társadalmi integrációs programok végrehajtásának elmaradására. Ha valami, ez tényleg indokolja az összehangolt fellépést.

A romák a többi hátrányos helyzetű csoporthoz hasonlóan a válság hatása következtében nagy árat fizethetnek. Az Olaszországban látott szokatlan reakciókat figyelmeztetésnek kell tekinteni. Gondolkozhatunk a problémák megoldásán, vagy keresgélhetjük a bűnösöket. A jobboldal mindig szívesebben hárította másokra a felelősséget, főleg a kiszolgáltatottakra. A baloldal képviselőjeként én inkább megoldást szeretnék találni.

  Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – (HU) Szeretnék gratulálni Kósáné képviselőtársamnak jelentéséhez, amely átfogó elemzést nyújt a roma közösségek társadalmi-gazdasági állapotáról. Jelentése számos előremutató javaslatot megfogalmaz, például felszólítja a Bizottságot, hogy szakpolitikáiban értékelje az alkalmazott eszközök hatását a romákra, illetve egységes követelményrendszer bevezetését javasolja a fejlesztési programoknál. A tagállamok megalapozatlan tervei és többségében uniós finanszírozásból megvalósuló szórvány projektjei nem hoztak valós eredményeket. Olyan közös cselekvési tervre van szükség, amely szilárd jogi alapokon nyugszik, és amely szankciók révén is biztosítani képes a tagállami vállalások végrehajtását. A roma közösségeket a legalsóbb szinttől a nemzetközi konzultációs szervezetekig be kell vonni a folyamatba, a tervezés, megvalósítás és ellenőrzés mozzanataiban, valamint egyértelmű mutatókat és határidőket kell felállítani, a befektetett pénzügyi eszközök hatékony felhasználásának ellenőrzésére.

A nyomor és társadalmi kirekesztés földrajzilag koncentrálódik, a kutatások pontosan megrajzolják Európa szegénységtérképét. A romák többsége ilyen "halálra ítélt" kistérségben él, és már a jelenlegi életminőség szinten tartása is rengeteg pénzbe kerül, hosszú távon pedig megbéníthatja a költségvetést és az össztársadalmi kohézió megbomlásával fenyeget. A közösségi stratégiának ezért lehetővé kell tennie a tűzoltásszerű, azonnali beavatkozást e területeken, uniós szinten elkülönített fejlesztési forrásokból megvalósuló egyedi programok révén, amelyek a maguk összetettségében képesek egyidejűleg kezelni a problémákat, valamint az alapok közötti átjárhatóság biztosítása és akár régióspecifikus támogatási formák bevezetése révén.

  Rumiana Jeleva (PPE-DE), írásban. – (BG) A jobboldal képviselőjeként hiszek abban, hogy minden polgár hozzájárul a társadalom általános jólétéhez és prosperitásához. Szerintem az összes társadalmi csoport társadalmi integrációjának és a társadalmi kohéziónak olyan célnak kell lennie, amelyhez mindenfajta populizmus és zajos harsonaszó nélkül közelítünk. A romák fenntartható, hatékony integrációjának a gazdasági hozzájárulásukon és teljes körű munkaerő-piaci részvételükön kell alapulnia.

Hazámban, amely nem kivétel, a romák a társadalom perifériáján, szegénységben élnek. Oktatásuk gyakorlatilag nagyon korai szakaszban befejeződik. A Bolgár Tudományos Akadémia 2007-ben végzett kutatásai azt mutatták, hogy a diplomások aránya közelíti a nullát: alig 0,2%. Az iskolázottság ilyen fokú hiánya miatt a romák a munkaerőpiac legalsó lépcsőfokán állnak, és a magas szintű munkanélküliségüknek is ez az oka. A hatékony beilleszkedésükhöz az iskolázottság mellett az életkörülményeiken is javítani kellene, és a munkaerőpiacon is aktívan részt kellene venniük. Ezek egyike sem valósulhat meg azonban a romák bevonása nélkül, anélkül, hogy aktívan, tudatosan vágynának a változásra. Én ezt látom a legnagyobb kihívásnak mindannyiunk számára.

  Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) Az elmúlt évek eseményei is bizonyították, hogy ideje már komolyan foglalkozni az Európai Unióban élő romák gazdasági, kulturális és egészségügyi helyzetével. A leszakadás egyes régiókban már-már tragikus és a jelenlegi gazdasági válságban társadalmi robbanással fenyeget. Ezért külön üdvözlöm Kósáné Kovács Magda jelentését, mely erre a súlyos társadalmi problémára keresi a választ. Örvendetesnek tartom továbbá a jelentésben foglalt célkitűzéseket, ám a helyzetfelmérés, az információs kampányok, a civil szervezetek erősítése egymagában nem elég. Konkrét és határozott lépésekre van szükség az oktatás és a munkahelyteremtés területén.

Ha ezek mögött nincsenek megfelelő pénzügyi eszközök, akkor a kezdeményezés csak üres szó marad. Szükség van uniós roma stratégiára is, de leginkább arra, hogy annak célkitűzései áthassák a tagállamok gazdaság-, oktatás- és egészségügyi politikáját, mert csak így lehet emberhez méltó életet biztosítani a tízmilliós európai roma közösségnek és felgyorsítani integrálódásukat.

Az európai romák helyzetének javítására irányuló stratégia hosszú távú cselekvési programot igényel, ezért remélem, hogy lesz, aki folytatja a jelentésben megkezdett, feltehetően több parlamenti időszakra is kiterjedő munkát.

  Pier Antonio Panzeri (PSE), írásban. – (IT) Miközben Olaszországban a kormány roma ügyekkel szembeni hozzáállása nem mindig következetes, sőt, olykor erősen megkérdőjelezhető volt a humanitárius alapelveket tekintve, Európában mindig törekedtek az integráció és a biztonság közötti bonyolult egyensúly fenntartására. Erre példa az Európai Parlament állásfoglalása a romák szociális helyzetéről és munkaerő-piaci hozzáférésük javításáról az EU-ban.

Az, hogy a romákkal kapcsolatos problémák kezelése érdekében ismételten sürgősségi jogalkotási intézkedésekhez kellett folyamodni, világosan jelzi az alkalmatlanságot egy olyan jelenség megoldására, amely nem új keletű. Ehelyett szisztematikus megközelítésre, az oktatás és az egészségügy terén koordinált, hosszú távú megoldásokra és – ami a legfontosabb –munkaerő-piaci politikákra van szükség, mivel a foglalkoztatás és az oktatás megkönnyíti a társadalmi elfogadást és az integrációt.

Európa véget kíván vetni annak a megkülönböztető gyakorlatnak, hogy utcára teszi a roma nyomornegyedek lakóit, és ehelyett olyan speciális lakásépítési projektekre szólít el, amelyek orvosolnák e közösségek lakhatási problémáját.

Röviden, következetes, a szolidaritást és a felelősséget ötvöző politikai választási lehetőségekre van szükségünk, amelyek lehetővé teszik, hogy kiegyensúlyozott választ kínáljunk egy szükséghelyzetre, amely egyébként félő, hogy kicsúszik a kezünkből. Jól tudjuk, hogy nehéz utat választunk, de a célunkat semmilyen más úton nem érhetjük el.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) Arra szeretném felhívni a Bizottságot, hogy fogadjon el konkrét intézkedéseket a romák munkaerő-piaci integrációjának támogatására – a képzéshez és átképzéshez biztosított finanszírozás révén –, valamint a foglalkoztatásban előforduló megkülönböztetés leküzdéséről szóló jogszabály szigorú alkalmazására irányuló intézkedéseket.

Szeretném megismételni, hogy az Európai Bizottságon belül egy speciális részleg létrehozására van szükség, amely támogatja a Bizottság és a nemzeti kormányok közötti együttműködést a roma kisebbségnek szóló, a társadalmi, gazdasági és kulturális integrációjukkal kapcsolatos projektek végrehajtása érdekében.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) Mindnyájan tudjuk, hogy a romák helyzetének problémája nemcsak külön-külön az egyes tagállamok országos problémája, hanem európai probléma, és megoldani is ezen a szinten kell.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az új tagállamoknak különösen nagy szükségük van az EU-tól származó megfelelő támogatásra a romák integrációja terén, társadalmi szempontból éppúgy, mint a munkaerőpiac szempontjából.

Köztudott, hogy aggasztóan nagy azoknak a romáknak a száma, akik nem férnek hozzá az Európai Unió munkaerőpiacához. Ezért nem szabad tovább halogatnunk az olyan, hatékony európai programok létrehozását, amelyek elsősorban a romák oktatáshoz való hozzáférését lendítik fel, hogy a munkanélküliséget ne örökítsék át folyamatosan egyik generációról a másikra.

A szabad mozgás, amelyet az új tagállamokból származó romák jelenleg élveznek, nem jelenti azt, hogy az EU munkaerőpiacához is ugyanilyen könnyen hozzáférnek. Mindössze annyit mondhatunk, hogy az egyetlen dolog, amit a roma migránsok más tagállamokban elértek, a saját szegénységük exportálása volt.

A jelenlegi gazdasági válság következtében a roma polgárok még nehezebben férnek hozzá a munkaerőpiachoz, ami azt jelenti, hogy nagy számban élnek a szegénységi küszöb alatt.

Ezért most, a gazdasági válság időszakában komoly kihívással nézünk szembe a tekintetben, hogy a munkáltatókat arra ösztönözzük, hogy kínáljanak állást a legnagyobb európai kisebbség tagjainak.

  Dushana Zdravkova (PPE-DE), írásban. – (BG) Hölgyeim és uraim!

Kósáné Kovács asszony jelentése – a romák szociális helyzetéről és munkaerő-piaci hozzáférésük javításáról az EU-ban – azt tükrözi, hogy az Európai Parlament a globális gazdasági válság tetőpontján milyen magas szintű politikai felelősséget visel az európai polgárok iránt. A jelentés részletesen bemutatja a legnagyobb európai kisebbség gazdasági helyzetének és társadalmi befogadásának javítása érdekében leküzdendő fő kihívások mindegyikét. Ezekben a válságos időkben fontos, hogy megvédjük az uniónk alapjául szolgáló értékeket és védelmezzük társadalmunk kiszolgáltatott tagjait.

Az európai társadalom e rétegét érintő kérdések hosszú távú megoldásához a romák oktatásának biztosítását, konkrét foglalkoztatáspolitikai intézkedések végrehajtását, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való garantált hozzáférést és nem utolsósorban a roma nők egyenlőségért vívott harcának támogatását kell alkalmazni.

A jelentés világosan, határozottan előirányozza azt az elvet, hogy a nem kormányzati szervezeteket és a romákat be kell vonni a társadalmi befogadásra irányuló politikák megfogalmazásába és végrehajtásába. Úgy vélem, hogy most, amikor a Roma Integráció Évtizedének immár negyedik évébe lépünk, a tagállamoknak komolyabban nyomon kellene követniük a Bizottság által e széles körű európai projekt végrehajtására vonatkozóan tett konkrét ajánlásokat.

Köszönöm a figyelmet.