Viták

2009. március 9., Hétfő - Strasbourg

26. Az olajellátás jelentette kihívások (rövid ismertetés)

  Elnök. - A következő napirendi pont a Herbert Reul által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében az olajjal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézésről (2008/2212(INI)) készített jelentés (A6-0035/2009) rövid ismertetése.

  Herbert Reul, előadó. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ebben az olajellátásról szóló jelentésben azért emelek szót – és erről a bizottságban is megállapodtunk –, hogy helyezzünk hangsúlyt az olaj fontosságára a jövő európai energiaellátásában. Egyértelmű, hogy az olaj közép- és hosszú távon is az EU egyik legfontosabb elsődleges energiahordozója marad.

A kereslet terén meredek emelkedést tapasztaltunk a gazdaság és a népesség növekedése, valamint az egyéni mobilitás iránti vágy miatt. Az elmúlt hónapokban és években különféle módokon foglalkoztunk azzal a logikusan felmerülő kérdéssel – a jelentés is nagy figyelmet szentel ennek –, hogy hogyan csökkentsük a fogyasztást, hogyan csökkentsük a keresletet. Hogyan tudnánk visszafogni vagy más energiaforrásokból fedezni a fogyasztásunkat?

Ez a jelentés azt kívánja megvizsgálni, hogy nekünk, politikusoknak hogyan kellene vélekednünk arról, hogy a forrásokat, a kínálati oldalt lehet-e növelni, és hogyan, és mit lehet tenni ezen a téren. Először is, nagyszabású beruházásra van szükség a rendelkezésre álló olaj feltárására és kitermelésére: ezzel összefüggésben mindig évi 350 milliárd USD összeget szoktak említeni.

Másodszor, nyomatékosítani kell, hogy sokkal aktívabbnak kell lennünk a technológiai innovációk területén. Azon is el kell gondolkoznunk, hogyan tudjuk a lehető leghatékonyabban kihasználni az összes rendelkezésre álló tartalékot. Ez nemcsak a technológia és a földterület használhatóságának kérdéseit emeli a középpontba, hanem természetesen nagyon hamar maga után vonja a külpolitikai megfontolásokat is. Ez a jelentés e tekintetben is megpróbálja felhívni a figyelmet arra – több pontban, de ezekről itt nem tudok teljes körű felsorolással szolgálni –, hogy fokozott erőfeszítésekkel kell törekednünk a nem hagyományos olajforrások kereskedelmi hasznosíthatóságára: hogy így hozzájáruljunk a diverzifikációhoz, hogy választ adjunk arra a kérdésre, hogyan lehetne a szállítási útvonalakat is megváltoztatni, valamint hogy feltegyük azt a kérdést, hogy a külpolitika hogyan tud hozzájárulni ehhez, az Európai Unió és az olajtermelő országok közötti kapcsolatok, illetve a kölcsönös függőség és szavahihetőség megerősítésével.

Ez a jelentés nem próbál választ adni az olajjal kapcsolatos összes kérdésre, inkább olyan kérdéseket igyekszik megvizsgálni, amelyek eddig nem kaptak központi helyet. Figyelmen kívül hagyja a hatékonysági és energiatakarékossági kérdéseket; nem azért, mert nem fontosak, hanem mert ezekkel máshol is foglalkoznak. Ezzel összefüggésben több új kérdést kellene felvetni; még azon is el kellene gondolkoznunk például, hogy a technológia területén van-e elég vérfrissítés – olyan fiatalok révén, akik fel vannak készülve erre a területre és az új megoldások kutatására.

Ez volt a jelentés lényegének rövid összefoglalása.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, a Bizottság nevében szeretném megköszönni Reul úrnak, hogy elkészítette ezt a jelentést az olajjal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézésről. Szeretném megköszönni a különböző bizottságok tagjainak is, akik előterjesztették véleményüket a kérdésről, hogy érdemben hozzájárultak ehhez a fontos vitához.

A gazdasági körülmények nagymértékben megváltoztak a megemelkedett olajárak támasztotta kihívással való szembenézésről szóló, 2008. júniusi bizottsági közlemény óta. Abban az időben a nyersolaj hordónkénti ára elérte a 140 USA-dollárt, ami az általános gazdaságra és a magánszemélyekre egyaránt erősen kihatott az Európai Unióban. A nyersolaj ára azóta jó 100 dollárral, hordónkénti 40 USD alá esett vissza.

A Bizottság akkor elvégzett elemzése azonban még mindig érvényes az olajpiacok szerkezeti feltételeit, a világ közép- és hosszú távú energiaszükségleteit és az Európai Unió energiára és éghajlatváltozásra vonatkozó politikáit tekintve. Mindezek a tényezők át fogják alakítani termelésünket és fogyasztásunkat, és átformálják viselkedésünket.

E kérdések közül sokat részletesen megtárgyaltunk az energiapolitika 2008. novemberben elfogadott második stratégiai elemzésében, amely a Parlamentben más alkalmakkor volt vita tárgya. Ezen túlmenően az energiáról és az éghajlatváltozásról szóló második javaslatcsomag 2008. decemberi elfogadása a Tanács és az Európai Parlament részéről komoly előrelépés volt a jövőbeni energiaszükségleteink ügyében való elszánt fellépés felé, különösen annak a célnak a kitűzésével, miszerint 2020-ra az összes energiafogyasztás 20%-át megújuló energiaforrások használatából kell fedezni.

A Bizottság a Reul úr jelentésében felvetett pontok többségét kedvezően fogadja. Tudomásul vesszük az energiaforrások helyettesítésére irányuló új beruházások, például a megújuló energia támogatását és az energiahatékony áruk és szolgáltatások előnyben részesítését. Ezeket a tényezőket a Bizottság is előterjesztette az európai gazdaságélénkítési tervben.

Természetesen üdvözöljük a termelő országokkal folytatott párbeszéd fokozásának tulajdonított jelentőséget, hogy gyakorlati megoldásokat találjunk az előttünk álló problémákra. Az energia- és a külpolitika közötti egyre erősebb kapcsolatra és az energiabiztonság garantálásának szükségességére való tekintettel világos, hogy ösztönözni kell a jó kapcsolatokat a termelő országokkal, hogy a nemzetközi piacok működését kiszámíthatóbbá tegyük.

Ebben az összefüggésben fel kell vetni az olajtartalékok átláthatóságának kérdését. Ami az olajkészletek átláthatóságát illeti, ez a kérdés a második stratégiai elemzés idején került szóba. Ez ügyben most vizsgáljuk a kereskedelmi készletekre vonatkozó információk heti gyakoriságú közzétételének lehetőségét.

Az energiamegtakarítás és a források diverzifikálása kérdésében tudomásul vesszük az építési ágazatban rejlő energiamegtakarítási lehetőségekkel kapcsolatban előterjesztett érveket, és érdeklődve várjuk az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv átdolgozásáról folytatott viták következtetéseit.

Ami a közlekedési ágazatban használt energiaforrások diverzifikálásának szükségességét és az energiahatékony járművekben rejlő lehetőségek kihasználását illeti, meg kell jegyeznem, hogy a gazdaságélénkítési terv is tartalmaz egy zöld autókra vonatkozó kezdeményezést.

Befejezésül felhívnám a figyelmet a Bizottság kötelezettségvállalására, hogy az olajárakkal kapcsolatban felvetett összes kérdés ügyében továbbfejleszti a fellépést. Ezek a kérdések részét képezik az energiára, az éghajlatra és a kutatásra vonatkozó általános politikáinknak.

Örülünk, hogy tovább folytathatjuk az Európai Parlamenttel az együttműködést mindezeken a területeken, és még egyszer köszönöm Reul úrnak, hogy hasznos információkkal és magyarázatokkal szolgált, amelyek nagyon értékes útmutatást adnak a jövőbeni energiapolitikánkhoz.

  Elnök. – A napirendi pontot lezárom.

A szavazásra szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Constantin Dumitriu (PPE-DE), írásban. – (RO) Reul úr jelentése a jelenlegi gazdasági válsággal és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kihívásokkal összefüggésben rendkívül fontos.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagjaként következetesen azt az irányvonalat támogattam, miszerint nem szabad lebecsülnünk a tiszta technológiákba és megújuló energiaforrásokba való beruházások fontosságát, mivel megoldást jelenthetnek az olajfüggőség csökkentésére, a szénkibocsátás visszaszorítására és végül, de nem utolsósorban, megoldást kínálhatnak a munkahelyteremtésre és a gazdasági növekedés ösztönzésére.

Örülök, hogy ez a jelentés is megemlíti a bioüzemanyagokat az eddig nem kellőképpen kihasznált források sorában, és remélem, hogy az Európai Bizottság figyelembe fogja venni a piaci forgalmazásuk megkönnyítésére vonatkozó ajánlást. A bioüzemanyagok használata működőképes gazdasági és társadalmi alternatívát kínál a vidékfejlesztés és a környezetvédelem számára.

Ugyanakkor elégedetten tapasztalom az épületek energiahatékonyságára fordított fokozott figyelmet, amely téma prioritásként szerepelt az európai gazdaságélénkítési tervben, és Reul úr jelentésében is említést nyert, a fosszilis energiahordozók iránti kereslet csökkentésének lehetséges megoldásaként. Az energiahatékonyságnak megvan az az előnye, hogy a fogyasztók számláit is csökkenti, egy olyan időszakban, amikor a gazdasági válság egyre inkább hátrányosan érinti őket.

  Anni Podimata (PSE), írásban. – (EL) Az Európai Uniónak most minden eddiginél nagyobb szüksége van egy közös európai energiapolitikára, amely ösztönözni fogja az energiabiztonságot és az energiaszolidaritást, egyidejűleg támogatja az életképes energiaügyi alternatívákat. Európában most az olaj a legfontosabb energiahordozó, elsősorban a közlekedési ágazatban elterjedt használata folytán. A szemléletesség kedvéért megállapították, hogy 2030-ban az EU várhatóan már 95%-ban fog támaszkodni az olajra. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a behozatalok alapvetőn olyan országokból származnak, ahol politikai instabilitás uralkodik, ezért nem tekinthetők biztonságosnak.

Európa ráadásul ma három kihívással néz szembe: a pénzügyi, az energiaügyi és a környezetvédelmi kihívással, ami elkerülhetetlenül behatárolja a lehetőségeinket. Az olaj idejétmúlt forrás. A költségei 2005 óta megkétszereződtek, az ára folyamatosan ingadozik és magas CO2-kibocsátással jár. Ezért az egyetlen kiút az energiapolitika új irányainak kijelölése. A nukleáris energia támogatása vagy az újabb afrikai bányák nem jelentenek megoldást. A megoldás az energiahatékonyságot ösztönző európai és nemzeti intézkedések támogatása és a beruházás a megújuló energiaforrásokat hasznosító projektekbe.