Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/0286(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0046/2009

Előterjesztett szövegek :

A6-0046/2009

Viták :

PV 10/03/2009 - 6
CRE 10/03/2009 - 6

Szavazatok :

PV 10/03/2009 - 8.12
CRE 10/03/2009 - 8.12
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0093

Viták
2009. március 10., Kedd - Strasbourg HL kiadás

6. Ipari kibocsátások (a szennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (átdolgozás) (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont Krahmer úr jelentése (A6-0046/2009) a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében az ipari kibocsátásról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvről (azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről) (átdolgozott változat) [COM(2007)0844 - C6-0002/2008 - 2007/0286(COD)].

 
  
MPphoto
 

  Holger Krahmer, előadó. (DE) Elnök asszony, biztos urak, hölgyeim és uraim! Rövidesen az ipari kibocsátás megelőzéséről szóló irányelvről szavazunk. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nagy többséggel fogadott el számos kompromisszumot. Reményeim szerint ezt megtarthatjuk, mivel ezek a szabályok harmonizálják az EU ipari létesítményeire vonatkozó környezeti követelményeket. Ilyen módon a környezetvédelem javul, ugyanakkor pedig tisztességes verseny biztosítható.

A kompromisszumok sarokköve az európai biztonsági hálózat. Ez a koncepció az egész Közösségre kiterjedő határértékeket vezet be az ipar szennyező kibocsátásaira. Ezek egyértelmű követelményeket állapítanak meg az ipari létesítmények engedélyezésére. Az engedély megszerzéséhez ezeknek túl kell lépniük a biztonsági hálózat leírásának szintjén. Ezzel a megközelítéssel kellő mozgástér marad egyedi követelmények megállapítására. Ez egyértelműen azt jelenti mindenesetre, hogy a továbbiakban nem lehet visszaélni a mozgástérrel, és eltérés útján rossz kibocsátási arányú létesítményeket üzemeltetni. A biztonság hálózatnak köszönhetően a szükséges rugalmassággal együtt az egyértelműséget is megvalósítjuk. Teljesen szükségtelenné válik a szabadon értelmezhető rugalmas eltérések bevezetése.

Amikor ezt a javaslatot megtettem, azzal vádoltak, hogy zöld aktivista vagyok. Ez túlzás, és ezt finoman fogalmazom. A cél az évek óta hatályos uniós szabályok jobb végrehajtása. A legjobb elérhető technika, ami az európai biztonsági hálózat célja tavaly ősszel már minden EU-s ipari létesítményben ott kell, hogy legyen, és ez még sincs így. A legjobb elérhető technikával három tagállam él jelenleg megfontoltan.

A nitrogén- és kénoxidok az ipari környezetszennyezés fő kérdései. Itt 60–80%-os csökkentésre van mód a legjobb elérhető technikák konzisztens alkalmazásával. Ezek az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai. Ez a technika nem science fiction. Nem laboratóriumi jelenség, nem a laboratóriumi szakaszban van, hanem megfizethető és működik. Ennek ellenére számos tagállam nem veszi igénybe, mert még a legdurvábban szennyező létesítményekben is sok pénz van. Egyes tagállamok egyszerűen évek óta nem foglalkoztak azzal, hogy korszerűsítésbe fektessenek az üzemekben. Ezzel torzul a verseny, sérül a környezet, és ezért új megközelítést szorgalmazok a legjobb elérhető technikák jobb végrehajtására.

A kompromisszumos csomagok csökkentik a bürokratikus kiadásokat is, ami csak pénzkiadást jelent, de a környezeten semmit sem segít. Ezért összekapcsoljuk azon jelentések számát, amelyeket az üzemeltetőknek kell a hatóságok felé küldeni, az üzemeik jelentette kockázattal és azzal, hogy az üzemeltetők megfelelnek-e a rájuk vonatkozó követelményeknek. Ugyanez vonatkozik a hatósági ellenőrzésekre. Amennyiben veszély állhat fenn, közelebbi vizsgálat szükséges. Ha nem történik semmi, a folyamatos felügyelet szükségtelen.

E Tisztelt Ház sok tagja számára fájó pont a talajvédelem. E tárgyban sajnos egyértelműen nincs mód további konstruktív vitára, habár kompromisszumra volt lehetőség. Mindez csökkenti a talaj helyzetéről szóló beszámolók számát is, mivel a helyzetjelentésnek nem kell átfogónak lennie, és nem szükséges azt mindig elvégezni. Ehelyett egy adott üzem jelentette tényleges kockázatra összpontosítunk. Elemzésekre van szükség a veszélyes anyagok jelentősebb mennyiségeinek tényleges kezelésekor.

Emellett irreális az üzemek eredeti állapotának helyreállítása, és ezért a kompromisszumban most az szerepel, hogy kielégítő állapotot kell elérni. Ez nem változtat azon a személyes meggyőződésemen, hogy a talajvédelem nem olyan terület, amit uniós szinten kell szabályozni. Ezt a tagállamokra kell inkább hagyni.

Az IPPC az ipar szinte minden ágazatát érinti. Ezért igen komoly lobbizás folyt nemrég. Egyes területeken ténylegesen szükség volt az eredeti kompromisszumok javítására, ilyen volt pl. a mezőgazdaság. A baromfigazdaságok küszöbértékeinek kiszámítása túl bürokratikus. A pulykák, kacsák és brojlercsirkék közötti fajonkénti megkülönböztetés helyett a baromfi tekintetében 40 000 férőhelyes küszöböt kell megtartani.

A természetes trágya, a folyékony trágya és a hígtrágya előállítása nem tartozik ezen irányelv alkalmazási körébe. A tárgy fontos, a szabályozásnak megvan a célja, de könyörgöm, nem ebben a jogi aktusban! Egy gazdálkodó üzeme nem ipari üzem. A gazdálkodók kívánságlistája jóval tágabb, és e két ponton helyénvaló dönteni. Szeretnék tehát kitérni egyes kérdésekre, hogy az árnyékelőadók is egyetértsenek a tárgyban.

Ugyanez áll a hulladékgázokból nyert energiára az acélgyártásban. Ez igen hatékony folyamat, és egyébként haszontalan melléktermékből állít elő energiát. A szennyezőanyagok kibocsátásának megkívánt marginális csökkentése csak akkor érhető el, ha komoly pénzügyi kiadásokra kerül sor. Ez a dolgok arányának megőrzéséről szólt.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja viselkedését elkeserítőnek és sajnálatosnak tartom, hiszen kivonták magukat a kompromisszumból, és az egész jelentésen újból végigmentek, mindenhol módosításokat eszközölve. Nem konstruktív az ilyen megközelítés. A politikai döntésekhez legalábbis kölcsönös bizalom és együttműködés kell. Értem, hogy a PPE-DE képviselőcsoport tagjai nem egészen elégedettek egyes kompromisszumokkal. Csak azt mondhatom e tekintetben, hogy igen boldogan megvitattam volna javaslataikat, de nem akkor, amikor az árnyékelőadókkal való kompromisszumos tárgyalások során ilyen javaslatokat tettek. Koordinálatlan, utolsó pillanatban tett javaslataik azt jelentik, hogy most akár az ellenkező elérésére is esély van, és veszélyeztetik a megbízható, helytálló javaslatokat.

Szeretném e ponton őszinte köszönetemet kifejezni a többi árnyékelőadónak, különösen Turmes, Hegyi és Blokland uraknak, akik megbízhatóan együttműködtek a tárgyalások során a lényegi eltérések ellenére.

Itt ma arra van lehetőségünk, hogy jelzést adjunk a jobb környezetvédelem és a tisztességes verseny felé egyaránt. Reményeim szerint megragadjuk e lehetőséget egy olyan tervhez, amit a főbb gazdasági és környezeti csoportok is támogatnak. Kérem, támogassák a kompromisszumokat! Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. (EL) Elnök asszony, örömömre szolgál, hogy az ipari kibocsátásról szóló irányelv reformjára vonatkozó javaslatot vitatjuk ma meg, és különösen köszönöm az előadónak, Krahmer úrnak és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak az ügyben végzett kiváló munkáját. Köszönet jár továbbá pozitív részvételéért a Jogi Bizottságnak.

A Bizottság az elmúlt hetekben megbízható bizonyítékot gyűjtött arra, hogy ez az integrált szennyezés- megelőzésről és -ellenőrzésről szóló irányelvet nem alkalmazták megfelelően, és az ipari kibocsátás továbbra is túl magas szintű. E helyzet eredményeként súlyosan sérült a környezet és az európai polgárok egészsége. Emellett ez torzítja a versenyt az európai iparágak között.

Ennek az elfogadhatatlan helyzetnek véget kell vetni. Az integrált megközelítés fő elemei az irányelv működési elve szerint a legjobb elérhető technikák. E technikák jelentős környezeti és gazdasági előnyökkel járnak.

Először is ezek csökkentik a kibocsátást és korlátozzák az erőforrások felhasználását, ezzel hozzájárulva az Európai Unióban az energiaellátás biztonságának hosszú távú javításához. Emellett ösztönzőket nyújtanak az ökológiai innovációhoz is, amire szükség volt ahhoz, hogy az európai ipar reagálhasson a környezeti technológiák iránti jövőbeli globális igényre.

Hogy megfelelően kiaknázzuk a legjobb elérhető technikák előnyeit, ezek alkalmazási keretét meg kell erősíteni és fejleszteni kell. Ez a Bizottság javaslatának célja. Ez egyértelművé teszi és fejleszti a BAT referenciadokumentumok (BREF) szerepét a jogalkalmazásban. Ezzel a vállalkozások engedélyezési feltételei az egész Európai Unióban egyformábbak lesznek, és ezzel nő a konvergencia a verseny terén is.

A BREF-eket átlátható eljárás útján szövegezik, a tagállamok, az ipar és más fontos érintettek jelentős közreműködésével. Jelentős erőfeszítés szükséges ezek megfogalmazásához és jóváhagyásához. Támogatnunk kell általában a BREF jóváhagyási eljárását és intézményét. Ezáltal a BREF-ek nagyobb szerepet játszhatnak azon feltételek meghatározásában, amelyek mellett az ipari vállalkozások működési engedélyt kapnak, és ezzel ipari üzemeink teljesíthetik a lehető legmagasabb szintű környezeti követelményeket is, amelyeket az Európai Unió jogszabályai megállapítanak.

A bizottsági javaslat a szükséges rugalmasságot biztosítja a BREF-ektől való eltéréshez, amennyiben természetesen ezekre adott esetben helyi feltételek vonatkoznak. Azonban minden eltérésnél az okok részletes bemutatására és indokolásra van szükség az esetleges visszaélés elkerülése érdekében. Ugyanakkor egyes ipari ágazatoknál, amelyek különösen súlyos környezeti hatással bírnak, minimális kötelező követelményekről kell rendelkezni az Európai Unió szintjén. Emellett a fontos minimális normákat már elfogadták olyan ágazatok tekintetében, mint amilyenek a nagy égetőüzemek vagy a hulladékégető üzemek.

Amint annak tudatában vannak, ez a kérdés különösen aggályos az Európai Parlament előadója számára. Még ha a minimális kötelező követelmények hasznosak is egyes ipari ágazatokban, nem biztos, hogy szükséges vagy hasznos minimális normákat megállapítani minden ágazatban. A minimális normákat csak akkor és olyan mértékben kell elfogadni, amennyiben azok szükségesek és környezeti szempontból indokoltak.

Tipikus példák a nagy égetőüzemek, amelyek komolyan felelősek a légköri szennyezésért. A legjobb elérhető technikákat ez az ágazat egyáltalán nem alkalmazza megfelelően. Ezért javasolt a Bizottság új minimális követelményeket a nagy égetőüzemek esetében az adott BREF következtetései alapján. Ezek 2016-től történő alkalmazásáról rendelkeznek.

Ezek az intézkedések komolyan hozzájárulnak ahhoz, hogy gazdaságilag kivitelezhető módon elérhetők legyenek a környezetszennyezés tematikus stratégiájának fontos célkitűzései. Emellett a kérdéses követelmények nettó előnye ellentételezi a költségeket úgy az Európai Unió szintjén, mint nemzeti szinten.

Végül eltekintve az irányelv jobb alkalmazásától a reform fő célja a jogszabályok egyszerűsítése és az igazgatási költségek csökkentése úgy az iparban, mint az illetékes hatóságoknál, összhangban – mint mindig – az Európai Unió jobb jogalkotási programjával.

A javaslat ezért egyesít egyetlen irányelvben hét hatályos jogi aktust. Ezzel fokozódik a jogszabályok egyértelműsége és kohéziója, úgy a tagállamok, mint a vállalatok számára. Számos előnye van az ilyen egyszerűsítésnek.

Az ipari üzemekből származó szennyezés csökkentése alapvető prioritás úgy környezeti, mint gazdasági szempontból. A benyújtott javaslat egyszerűsíti a hatályos jogszabályokat, ugyanakkor pedig megerősíti az alkalmazási keretet a legjobb elérhető technikák tekintetében. Ez még inkább hozzájárul a környezetvédelem fejlesztéséhez és az európai ipar életképességéhez. Ezért kíváncsi vagyok az Önök véleményére erről a fontos javaslatról, és érdeklődve várom a soron következő konstruktív párbeszédet.

 
  
MPphoto
 

  Marcello Vernola, a PPE-DE képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy – amint azt elmondták – ez az irányelv a legfontosabb eszköze a szennyezés ellenőrzésének, azóta, hogy a Parlament megvitatta az éghajlati és energiacsomagot.

Talán nem a legjobb az időzítés a pénzügyi válság miatt, ami nyomást gyakorol az ipari rendszerre, és ezért aránytalan lobbizáshoz vezetett a képviselőcsoportoknál e vállalatok részéről, amelyek aggódnak az irányelv pénzügyi következményei miatt, ahogy az az éghajlati és energiacsomagnál is történt. Ösztönző a tény, hogy még mindig az első olvasatnál tartunk, és talán a második olvasatnál képesek leszünk a javítások és fejlesztések útján közös nevezőre jutni ismét.

El kell mondanom Krahmer úrnak, az előadónak, hogy az út nem volt könnyű. Krahmer úr kritikával illette az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja álláspontját, mivel az egyes kompromisszumokat megkérdőjelezett. Szeretnék mindenesetre rámutatni, hogy 60 módosítás került benyújtásra, melyek egyharmada legalább a PPE-DE képviselőcsoport tagjaitól érkezett. Ezért hát általános az igény a Parlamentben, hogy felülvizsgáljuk az irányelv egyes főbb pontjait, és sajnos nem találkozott az előadó és az árnyékelőadó mostanában a 60 módosítás megvitatására. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az irányelv amiatt jött létre, hogy az előző irányelv mostanáig nem volt könnyen végrehajtható a tagállamokban. Az ellenőrzési és tesztelési rendszer túl sokfélévé vált. Ahogy azt Krahmer úr is elmondta, módosítás szükséges. Mindenesetre az Európai Bizottság részéről is több erőfeszítésre van szükség.

A legjobb elérhető technikákra vonatkozó referenciadokumentumok (BREF-ek) előkészítése túl hosszadalmas, ezért nem garantálhatják, hogy az irányelvet átlátható módon hajtják végre. Habár erős együttműködési folyamat zajlott a gyárosok részéről, azonban ha a BREF-eket gyorsabban és rendszerezetten kell elfogadni, akkor a közegészség védelmében is javulás mutatkozna. Hozzátenném továbbá, hogy a gyárosok egyértelműen kevés beruházással éltek a múltban: több elkötelezettség szükséges, és úgy vélem, hogy – mivel túl sok európai betegszik meg és hal meg az ipari kibocsátás okozta légköri szennyezés miatt – megfelelő tisztítási intézkedéseket kell hoznunk és szigorú felügyeleti és tesztelési rendszert kell bevezetni.

 
  
  

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Guido Sacconi, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném egyértelművé tenni, hogy árnyékelőadónk nevében szólok, aki sajnos ma nem lehet velünk, azonban képviselőcsoportom egységes álláspontját képviselhetem. Teljes egészében támogatjuk a kompromisszumot, ami több mint egy évnyi munka eredménye. Köszönettel tartozunk Krahmer úrnak, aki igen fontos szerepet játszott, gondosan figyelt és eredeti álláspontját felül is vizsgálta. Ezzel a kompromisszummal fokozottabb a védelem és támogatást kap az európai ipar, részben a rugalmasság bevezetésével.

Amint azt már elmondtuk, e konszenzus, e megállapodás fő pontja konszolidálja és kiterjeszti a BAT vagy a legjobb elérhető technikák alkalmazását, megerősítve a szabályokat és átláthatóbbá téve ezeket. Azoknak a minimális követelményeknek, amelyeket a nagy égetőüzemek tekintetében javasolunk, eleget kell tenni annak érdekében, hogy ebben az ágazatban alkalmazhatók legyenek a BAT-ok és a levegőminőségi kritériumok. Ilyen módon a magunk részéről elmondható, hogy a plenáris ülésen benyújtott módosításokat nem szabad elfogadni. Ezek gyengítik a kompromisszumot, különösen azok, amelyek célja az IPPC alkalmazási körének, a BAT alkalmazásának és a nagy égetőüzemekre vonatkozó követelményeknek a szűkítése.

Hangsúlyoznom kell, hogy képviselőcsoportunk, igaz, élénk belső viták után, nem kívánt módosítást benyújtani. Ezért kérjük, hogy mások is tegyenek így, és ne támogassák a benyújtott módosításokat, azért, hogy határozott egyértelmű üzenetet küldhessünk első olvasatban.

 
  
MPphoto
 

  Chris Davies, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az integrált szennyezés-megelőzésről és -ellenőrzésről szóló irányelv (IPPC) mögöttes elgondolása az volt, hogy minimális költséggel maximális környezeti előnyökhöz jussunk, és így az ipar és a tagállamok komoly rugalmasságban részesüljenek. Azonban ahogy azt a biztos elmondta, ezzel az elvvel visszaélnek: számos tagállam értelmezte a legjobb elérhető technikát olyan módon, ami ellentétes a Bizottság szándékaival.

Ezért komolyan támogatom az előadó azon elgondolását, hogy állapítson meg minimális normát. A tény, hogy előadónk német, talán hozzájárul ehhez; Németország e tekintetben komoly múlttal bír. Nem értem, hogy egy tagállam, amely oly sokat tett azért, hogy az ipar magas környezeti normákat állapítson meg, miért legyen veszélyeztetve a versenyképesség és környezetvédelem szempontjából azok részéről, amelyek hasonló beruházásokra nem készek.

Emellett megemlíteném, hogy ez az átdolgozott irányelv lehetőséget biztosít arra is, hogy módosítsuk a nagy égetőüzemekről szóló irányelvet. Határozottan várom, hogy bevezessék a nagy szén- és gázüzemeknél a kibocsátási teljesítménynormákat, mivel ezek sok CO2-t bocsátanak ki. Azonban sok vita zajlik, mivel aggályos a globális felmelegedés, és ezt az aggályt talán nem éreztük elég akutnak, amikor ez az irányelv jogszabállyá változott. Bizonyos mértékben egyensúly van a régi, hagyományos szennyezés és a globális felmelegedést okozó gázok miatti aggály közt.

Országomban valószínűleg komoly villamosenergia-hiány lesz 2015 végétől, amikor számos régi széntüzelésű erőművet bezárnak, amelyeket nem korszerűsítettek a nagy égetőművekre vonatkozó követelmények szerint.

Személy szerint készen állok a megegyezésre. Készen állok arra, hogy második olvasatban eltérésről tárgyaljunk – a nagy égetőművekre vonatkozó követelmények kiterjesztéséről –, hogy a régi üzemek egészen addig működhessenek, amíg új széntüzelésű erőművek nem épülnek végül, és ezzel több évtizedre bennragadunk a magas CO2-kibocsátásban. Azonban valódi megegyezés szükséges: a tagállamok részéről valós elkötelezettség kell ahhoz, hogy a CO2-kibocsátásuk csökkentéséhez szükséges lépéseket megtegyék, és így a meglévő üzemek szennyezése pár évvel tovább engedélyezhető legyen.

 
  
MPphoto
 

  Claude Turmes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Először is köszönöm Krahmer úr munkáját, aki igen konstruktív és jól szervezett előadó volt ennél az irányelvnél.

Mit is csinálunk? A legjobb elérhető technológiákat támogatjuk Európában az egészség, a környezet, illetve az európai ipar versenyképessége érdekében. Tudatában kell annak lennünk, hogy Európában az ipari termelés jelentős részében ma kisebbek a munkaerő-költségek, mint az anyagiak, továbbá mint a villamos energia-, vízköltségek és egyéb erőforrások költségei. Ezért igen hasznos ez az irányelv számunkra, és ezzel nem csupán a legmodernebb technológiákat vehetjük figyelembe az iparban már használt legjobb elérhető dokumentumok és legjobb technológia felé. Pontosan ezt az irányt kell tartanunk. Ezzel megerősödnek az európai zöldtechnológia-beszállítóink is. A zöld feldolgozás világpiaca igen nagy, és Európa helye ott van a térképen.

Zöldekként igen örülünk az európai biztonsági hálózatnak, mivel ezzel csökkennek egyes kormányok számára a dömpinglehetőségek, ugyanakkor pedig a dokumentumok felügyelete és a hozzáférés javul a polgárok számára.

Ez igen jó folyamat volt, de sajnos nem értem Vernola urat. Ön minden kompromisszumot megfelelően megtárgyalt velünk. Az élet a bizalomról szól – a politika is –, nem értem tehát, hogy végül is Ön, aki oly jól ismeri ezt az ügyet, miért dől be olyan politikusoknak, mint Jackson asszony és másoknak, akiket nem érdekel az egészségügy vagy a versenyképesség. Szerintem ez szégyen. Szégyen, hogy a Tisztelt Ház legnagyobb képviselőcsoportja többé nem megbízható tárgyalópartner. Nem tárgyalhatunk hetekig, hogy aztán a kompromisszumokat az utolsó pillanatban aláássák. Ez nem komoly politizálás ilyen fontos ügyben.

 
  
MPphoto
 

  Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Habár itt több irányelvet foglalunk egységes szerkezetbe, vagyis a jogalkotási szöveg nem sokban módosítható, ez az új IPPC irányelv szükséges és hasznos eszköz arra, hogy ne csak a kibocsátást csökkentsük drámaian, a legjobb elérhető technikák kihasználásával, hanem új tendenciát is állítsunk az ipari beruházások elé.

Figyelemmel valamennyi árnyékelőadó részleteire és hozzászólásaira, ideértve különösen a személyzetet és az előadót, Krahmer urat is, akinek köszönetet mondok őszinteségéért és türelméért, teljes átláthatóságot tartottunk meg a BAT elfogadása, az információcsere és e dokumentumok tényleges következtetései internetes közzététele során. Biztosítottuk, hogy a sevillai fórumon létrehozott részvételi konzultációs eljárás folytatódik. Fontos, hogy nem szeretnénk letérni erről az útról; minden előadót arra kérek, hogy őrizzék meg azt a konzisztenciát, amit a nyílt vita elmúlt hónapjaiban mutattak.

Magam is dolgoztam a talajvédelmi irányelv ügyében. Sajnos még mindig várjuk a Tanács véleményét ezen irányelv kapcsán, mivel ez igen fontos a természetes egyensúly megőrzéséhez a szén-dioxid légköri kibocsátását illetően, ahogy azt Dimas biztos úr olyan helyesen mondta nemrég. Egyes módosítások célja – ideértve az IPPC irányelv tervezetét is – az, hogy veszélyeztessék a nem használt ipari földterület kötelező visszanyerésére vonatkozó követelményeket: nem kívánják a talajvédelmi irányelvben bevezetett egyéb követelményekhez kötni a rendelkezéseket. Szerintem mindez elfogadhatatlan, és nem környezeti okokból, hanem a közegészség védelme érdekében, emellett pedig megakadályozza az állami forrásokkal való visszaélést az uniós polgárok vállalkozásfejlesztésében és életében. A múltban, pl. Olaszországban túl sok esetben sértették meg az előző IPPC irányelv szerinti engedélyeket, és ezzel ellentmondások születtek úgy környezeti szempontból, mint a piaci és ipari szabályok tekintetében. Országom máris nagy árat fizetett a nem ellenőrzött ipari fejlesztésért, ideértve a Sevesót, az Eternitet és másokat, ami kihatott a tájra és a helyi lakosokra.

Végül üdvözlöm az égetőművekre vonatkozó rendelkezések korlátozását és szerepeltetését. E területen nem enyhíthető a szabályozás, és így túlléphetünk ezen a gyakorlaton egy zéró kibocsátású társadalom felé. A minden képviselőcsoport által a furán- és dioxin-kibocsátások szigorúbb ellenőrzése érdekében megvitatott módosítások szintén indokoltak. Szerintem ezzel kapcsolatosan ezt a vitát parlamenti szavazással kell egységesíteni. Ez egy fontos irányelv, és reményeim szerint el is fogadják.

 
  
MPphoto
 

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. (NL) Elnök úr, iparunk fontos gazdaságunk szempontjából, azonban gyakran okoz levegő-, víz- és talajszennyezést. Az Európai Unió ezt a fajta környezetszennyezést évtizedek óta kezeli, nemrég pedig minden környezeti figyelem a CO2-ra és az éghajlatváltozásra irányult. Néha úgy tűnik, mintha ez lenne a fő környezeti gond. Al Gore egyértelmű jelzést tett.

Mindenesetre fennáll annak a veszélye, hogy minden környezeti problémát az éghajlatváltozásra korlátozunk; habár jóval több környezetpolitikai kihívással szembesülünk. A létrehozást a légköri szennyezés kibocsátása is veszélyezteti, és ennek 40–80%-a nagy ipari létesítményekből ered. Jó ok van tehát arra, hogy arra törekedjünk, hogy megbízható környezetvédelmet valósítsunk meg az integrált szennyezés-megelőzésről és -ellenőrzésről szóló irányelvvel (IPPC irányelv).

Mi a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban megvizsgáltuk részletesen a javaslatokat, és több ponton jutottunk elfogadható kompromisszumra. Csak a nagy égetőüzemek kibocsátási normái tárgyában vélem úgy, hogy a jelentés hiányos még. Pontosan itt érhetők el nagy környezeti nyereségek.

Kiegészítő módosításokat nyújtottam tehát be. Például az erőművek kibocsátási normáit összemérhetővé kell tenni szigorúság szempontjából a hulladékégetőkével, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy hulladékot az erőművek is égetnek. Javaslom emellett a jogszabályok egyszerűsítését: a rendszeres égetéshez hasonló elgázosításnál ugyanolyan kibocsátási normákat kell alkalmazni. A legutóbbi esetjog alapján ez nincs így. Javítani kell tehát a jogszabályokat.

 
  
MPphoto
 

  Christa Klaß (PPE-DE).(DE) Elnök úr, Dimas biztos úr, hölgyeim és uraim! Egyértelműen az a célja ennek az irányelvnek, hogy egyszerűsítse a hatályos jogi rendelkezéseket az ipari kibocsátás területén, és hogy ezeket egyetlen irányelvbe foglalja, ezáltal csökkentve a bürokráciát. Azonban véleményem szerint ebből nem sok látszik a Bizottság javaslatában.

Számomra a bürokrácia visszafogása nem azt jelenti, hogy új jelentéstételi kötelezettségeket és bonyolult eljárásokat írunk elő, hanem inkább azt, hogy elkerüljük a kettős szabályozást és a szükségtelen terhet. A mezőgazdaságban különösen elárad majd a bürokrácia a bizottsági javaslat nyomán. Az alkalmazhatóság kibővítése azt jelenti, hogy az állattenyésztés és a tenyésztővállalkozások, amelyek sehogy sem hasonlíthatók az ipari üzemekhez, amelyekre ezen irányelv irányul, szintén ide tartoznak majd.

Sőt, a Bizottság olyan szabályokat javasol, amelyek már szerepelnek a nitrátirányelvben, illetve a vízügyi keretirányelvben vagy a talajvízről szóló irányelvben. Kérem az Önök támogatását ahhoz, hogy módosításainkkal megakadályozhatók legyenek a kettős szabályok. Az állattenyésztésre vonatkozó felső határ kiszámítása ésszerű és a baromfitenyésztés vonatkozásában értelmezhető kell, hogy legyen. Kérem, velem együtt szavazzanak az ellen, hogy a csirkéket hízócsirkékre, tojótyúkokra és hízópulykákra osszuk. Németországban az ilyesfajta szőrözést borsószámlálásnak hívjuk. Nem szabad, hogy ezzel az irányelvvel újra bevezessük a hátsó ajtón át a talajvédelem kérdését. A talajvédelem fontos. Ezzel hatékony nemzeti jogszabályok kell, hogy foglalkozzanak.

Szeretném elmondani az előadónak, hogy én személy szerint a képviselőcsoportom más tagjaival együtt igencsak üdvözlöm egy európai biztonsági hálózat tervét. Ez jó kompromisszum. Olyan kibocsátási határértékek megállapításával, amelyekhez a tagállamoknak alkalmazkodniuk kell egy abszolút felső határként, amikor engedélyeket adnak a nagy ipari üzemeknek, megállítjuk az eltérések inflálódó használatát, amire mostanáig egyes tagállamokban sor került. Ilyen módon egységes magas szintű biztonságot garantálunk. A tagállamok ezt követően nem juthatnak versenyelőnyhöz a környezet kárára.

 
  
MPphoto
 

  Åsa Westlund (PSE).(SV) Elnök úr, ez igen fontos jogszabály. Többek között ennek eredményeként javult egy igen nagy probléma, amivel Svédországban küzdöttünk a savas tavak kapcsán. Azonban emellett fontos az is, hogy ne engedélyezzünk további eltéréseket vagy hosszabb határidőket ebben az irányelvben, hogy képesek legyünk arra, hogy folytassuk ezt a kedvező fejlődést, miszerint Európa-szerte csökken a káros kibocsátás. Ez okból szeretnénk ezeket a lehetőségeket megszüntetni az eltérések további bővítésére.

Emellett egyértelműen korlátozni szeretnénk a szén-dioxid kibocsátást. A kibocsátás kereskedelem nem megfelelő eszköz az előttünk álló éghajlatválság kezelésére. Ezt most már látjuk, hogy recesszió előtt állunk, és automatikusan igen sok kibocsátási egység áll majd rendelkezésre. Ezeket alacsony áron adják el, vagyis sok évet vesztünk a váltásból, amire azért lenne szükség, hogy ezzel hosszú távon foglalkozzunk, és ez azt is jelenti, hogy a recesszió után kevesebb eszközünk marad és kevésbé leszünk képesek ezzel a fejleménnyel megküzdeni, ha nem állapítunk meg olyan kiegészítő intézkedéseket, mint amilyenek a kibocsátási követelmények a nagy égetőüzemeknél. Vagyis szerintem komoly szégyen, hogy ezeket a módosításokat nem tartották szavazásra érdemesnek.

 
  
MPphoto
 

  Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr, támogatom ezt az intézkedést és célját, miszerint a legjobb elérhető technikákat támogatja a környezetvédelemben, azonban aggályosnak tartom a Parlament ehhez kapcsolódó módszertanát. Ez lényegében a nehézipart szabályozó irányelv, azonban a szövegben és a mellékletben több bekezdés is el van rejtve, ami közvetlenül a mezőgazdasági termelőket érinti.

A Mezőgazdasági Bizottság nem adhatott véleményt és sajnos egyes olyan javaslatok, amelyek a mezőgazdasági termelőket érintik, teljes egészükben nem megfelelőek. Különösen a trágyával és hígtrágyával kapcsolatos követelmények kettőzik meg a nitrátokról szóló irányelvet és a vízügyi keretirányelvet. A baromfival kapcsolatos alacsonyabb küszöbök eredményeként a kis családi gazdaságokra bonyolult szabályozási keret vonatkozik, amit globális ipari óriások ellenőrzésére szántak. Ez az irányelv nem szabályozhat kis gazdaságokat.

 
  
MPphoto
 

  Urszula Krupa (IND/DEM).(PL) Elnök úr! A tervezett jogalkotási állásfoglalásban az ipari kibocsátásokról erős a tendencia a jelenlegi irányelv fontos környezeti szempontjainak korlátozására, miközben egyúttal az üvegházhatásra is egyre több utalást próbálnak tenni.

A számos módosítási indítvány drasztikusan kibővítette azokat a normákat, amelyek a hőenergia-üzemek önmagukban nem mérgező kibocsátására vonatkoznak, ugyanakkor viszont más liberális módosítástervezetek csak kismértékben fejlesztik az égetésről vagy a hulladék közös égetéséről szóló szabályozást.

A szén-dioxid kibocsátás nem mérgező, míg a dioxin, a furán, a hidrogén-klorid, a hidrogén-fluorid, a nehézfémek és más igen veszélyes vegyületek valós közvetlen fenyegetést jelentenek az emberi egészségre és a környezetre.

A kétfajta elégetett hulladék és a veszélyes anyagok e folyamat eredményeként fellépő szoros felügyelete fontos előfeltétele a hulladék biztonságos égetési hasznosításának. Az engedékeny küszöbértékek bevezetése, ami szükségessé teszi a kibocsátás túllépésekor megelőző intézkedések bevezetését, veszélyeztetheti a környezetet és az emberi egészséget.

A javasolt megközelítés egyenlőtlen bánásmódot mutat egyes létesítménykategóriák esetében, és különösen korlátozó megközelítéssel él a hagyományos üzemanyagot használó hőenergia-üzemeknél.

 
  
MPphoto
 

  Caroline Jackson (PPE-DE). – Elnök úr! Ezen irányelv középpontjában az ellenőrzés és a költségek problémája áll. Hogyan biztosítható az EU-ban elfogadott jogszabályok egészének alkalmazása és hogyan alkossunk jogszabályt, ha nem ismerjük a költségeit annak, amit el kívánunk érni? Az előadó univerzális rendszert kíván bevezetni egységes kibocsátási határértékekkel, és ezt jelentős, legalább nyolcévnyi bürokratikus eljárásban kell kidolgozni. Senki sem tudja, hogy ez mibe kerülne, ezt hívjuk európai biztonsági hálózatnak.

Benyújtottam a 134. módosítást arról, hogy hagyjuk ki a nagy kibocsátású iparágakat a legjobb elérhető technikákra alapuló normákkal, és az ilyen intézkedések végrehajtása legyen a tagállamok döntése. Ez realisztikus, megfizethető és megfelel a szubszidiaritás elvének.

Ha elfogadják az európai biztonsági hálózatot, remélem, hogy a Tanács és a Bizottság nyomást gyakorol a Parlamentre, hogy az elgondolást kövesse hatásvizsgálat. Az a kérdés, hogy szándékunkban áll-e egy egységes, az Európai Unió egészére kiterjedő rendszer – az európai biztonsági hálózat – kidolgozása? A válasz az, hogy az eddigi bizonyítékok szerint nincs meg az akarat a tagállamokban. Nem támogatnak egy európai környezetvédelmi felügyeletet: ragaszkodnak a nemzeti végrehajtási hivatalokhoz. Felvetésünkre tehát a megfelelő válasz nem egy olyan új és hatalmas bürokrácia kitalálása, ami sosem születik meg, hanem az, hogy a pénzből olyan erkölcsi normákat állapítsunk meg, amelyek révén a nemzeti végrehajtási hivatalok elvégezhetik munkájukat az uniós jogszabályok gyakorlati megvalósítására.

Elismeréssel illetem a 129. módosítást, amely mentesíti a készenléti generátorokat az egészségügyi intézményekben a szennyezés-ellenőrzés alól, mivel ez úgy tekintené ezeket, mintha folyamatosan 100%-on működnének. Ezzel a módosítással pénz takarítható meg egy kritikus pillanatban az egészségügyi kasszában. Elismeréssel illetem a nagy égetőüzemekre vonatkozó módosításokat is: ezek hiányában az országomban elégtelen lenne az energiaszolgáltatás. Az emberek már enélkül is sokat vádolják az EU-t!

Végül a kompromisszumokról szólnék és Turmes úr ellenem intézett támadásáról: az első olvasat nem a kompromisszumok ideje, inkább ahhoz kell, hogy mind előadjuk módosításainkat, gondolatainkat és ezeket megvitassuk. Nem lehetnek olyan kompromisszumok, amelyek akadályozzák a vitát.

Végül elismeréssel illetem a mostani eljárási szabályzat 55. cikkét a jövőbeli Parlament számára, mivel ennek eredményeként ezen igen fontos irányelv megújított első olvasata lehetségessé válik. Nem tűnik helyénvalónak, hogy az első olvasatra a régi, a másodikra pedig első olvasat nélkül az új Parlamentben kerüljön sor.

 
  
MPphoto
 

  Dorette Corbey (PSE).(NL) Elnök úr, az integrált szennyezés-megelőzésről és -ellenőrzésről szóló irányelv (IPPC irányelv) révén a vállalkozásoknak a nagy létesítményeket fel kell szerelniük a legjobb elérhető technológiával. Ez már egyes országokban kötelező, és itt az idő, hogy igazodjunk és egyenlő játéktér keletkezzen. Ez mind szép.

Azonban, hölgyeim és uraim, különösen ahhoz kérem támogatásukat, hogy támogassák azon módosításokat, amelyek célja a jövőben a széntüzelésű erőművekre vonatkozó követelmények megállapítása. Ezen erőművek esetében kibocsátási plafont kell bevezetni, és erre vagy széndioxid-lekötés és tárolás (CCS) útján vagy a fenntartható biomassza 40–50%-ának együttes eltüzelésével kerülhet sor. A CO2-ra vonatkozó kibocsátási plafon az egyedüli módja annak, hogy továbbra is szenet használjunk, ugyanakkor pedig elérjük éghajlati célkitűzéseinket.

Egyes képviselők szerint a villamosenergia-ágazat új kereskedelmi rendszer hatálya alá tartozik, ezért új követelmények szükségtelenek. Az indokolás azonban hibás, mivel az ETS nem tesz lehetővé kivételt a széntüzelésű erőművek esetében, hanem lehetővé teszi, hogy az energiaigényes ipar kompenzálást kapjon a magas villamosenergia-költségekért. Ezzel megszűnik a költségösztönző a CO2 csökkentésére.

Bárki, aki szerint a kibocsátás kereskedelmi rendszer (ETS) a válasz mindenre, nem kell, hogy követelményeket állapítson meg a személygépjárművekre vagy betiltsa az izzókat, és annak fenntartható energiáról szóló irányelvre sincs szüksége. Legyünk következetesek! Ha követelményeket írunk elő a személygépjárművekre és a világításra, követelményeket kell megállapítanunk a széntüzelésű erőművekre is, mivel ezek a valós szennyezők. Az is igaz, hogy ha egyszerűen kívánjuk csökkenteni a CO2-ot, nem az acél- vagy cementipart kell vizsgálnunk, hanem inkább az energiaágazatot.

 
  
MPphoto
 

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, ha bármiféle gyengeség is van a nitrát- és a vízügyi keretirányelvben, szerintem itt kell foglalkozni a sertéstenyésztéssel, a baromfitenyésztéssel és a tejtermeléssel. Szerintem a megfelelési költségek meghaladják azokat az előnyöket, amivel ezek felvétele jár ebben a jogszabályban. Vannak azonban más jogalkotási eszközök is ezen ágazatok kezelésére, és ezt ilyen alapon kell vizsgálni.

A nagy égetőüzemek kérdését illetően az EU ETS mai működése nem véd meg a szükségtelen szennyezés tervezési blokkolása ellen számos új nagyköltségű és nagykibocsátású létesítményben, különösen az új széntüzelésű üzemekben, amelyek megépítésükkor várhatóan még 40 évig működőképesek, ezzel nehezítve és drágítva meg az általános éghajlati célok teljesítését.

A CO2-kibocsátásra vonatkozó teljesítménynormákkal biztosítható, hogy a villamosenergia-ágazatból kivonják a széntüzelést, egy olyan menetrend szerint, ami összhangban áll azzal, hogy korlátozni kell a globális átlaghőmérséklet növekedését kevesebb mint 2 °C-kal, és új, tisztább technológiákat kell bevezetni. Az iparnak mindenekfelett jogbiztonságra van szüksége az ilyen nagy drága tőkeigényes projektekkel kapcsolatos beruházási döntésekhez. Egy 350 grammos küszöbbel biztosítható, hogy csak a leghatékonyabb csúcstechnológiás gáztüzelésű üzemeket építik meg például. A pl. 2020-tól alkalmazandó CO2-normák azt jelentik, hogy új széntüzelésű erőművek csak a javaslat hatálybalépése után építhetők, amennyiben ezek 2020-tól CO2-lekötési berendezéseket használnak, mivel ekkortól számítunk a CCS kereskedelmi elérhetőségére. A meglévő létesítmények esetében hosszabb időszak szükséges a normának való megfeleléshez, akár úgy, hogy CO2-lekötési technológiát alkalmaznak, akár bezárással. A létesítményeknek más módon is meg lehet felelniük a normáknak, pl. biomassza-égetéssel vagy kogenerációs technikákból nyert hővel.

A legutóbbi EU ETS felülvizsgálat előadójaként fontosnak tartom a valamennyi politikánkban jelentkező általános szintű ambíciót. A legutóbbi tudományos eredmények szerint szigorúbb kibocsátási értékeket kell megállapítanunk rövidebb időszakra, ha el akarjuk érni azt a 2°C-os célkitűzést, amelyet a decemberi éghajlat- és energiacsomagra vonatkozó szavazásunk során a Parlamentben elfogadtunk mint olyat, ami szükséges a társadalom környezeti, szociális és gazdasági jövőjéhez. Az ETS önmagában kevés ahhoz, hogy a kellő mértékben csökkentse a villamosenergia-ágazat kibocsátását.

Összefoglalva: az ESN megnyugtató, mégis aggaszt, hogy ez talán olyan ösztönző, ami a legkisebb közös nevezőt támogatja és a minimális kibocsátás csökkentést, vagyis lefelé verseng. Kérem, győzzenek meg az ellenkezőjéről!

 
  
MPphoto
 

  Glenis Willmott (PSE). – Elnök úr! Bár támogatom a javaslatok céljait, amelyek a jogalkotási követelmények egyszerűsítésére és egyértelművé tételére irányulnak és az egyöntetűbb végrehajtásra, három fő aggályom van. Először is a Bizottság nem csak egyszerűsíteni kíván és jobb végrehajtást biztosítani, hanem egyes területeken nagymértékben bővítette a hatályt is. Véleményem szerint egyensúly van egyrészről a környezetvédelem és másrészről a bürokrácia és az ipari és kisebb létesítmények költségei között, ideértve a mezőgazdasági termelőket és egészségügyi létesítményeket.

Másfelől a nagy égetőüzemek minimális követelményei jelentős problémát jelentenek az Egyesült Királyság energiaágazatának egyes területein. Állítólag ezeket az aggályokat osztja Lengyelország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és egyes keleti és déli tagállamok is. A követelmények azt jelentik, hogy időben korlátozott eltéréssel kockázatos a nemzeti kibocsátás csökkentési tervek vagy az energiabiztonság rövid távú folytatásának lehetősége.

Végül nagyban aggaszt az európai biztonsági hálózat és ellenzem azt. Szerintem ez rossz ötlet. Szerintem a minimális kibocsátási küszöbértéket alapértékként határozzák majd meg ahelyett, hogy az ambiciózusabb legjobb elérhető technikákra összpontosítanának, és ezzel alaposan csökkenthető a környezetvédelem szintje is, ugyanakkor pedig nagyban növekedhet a végrehajtási költség. Kérem a képviselőket, hogy gondosan tekintsék át ezeket a kérdéseket szavazás előtt!

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, a Mezőgazdasági Bizottság tagjaként észrevételeimet arra korlátozom, hogy milyen hatással lenne ez a javaslat a gazdálkodói ágazatra Európai Unió szerte. Támogatom a kollégák észrevételeit, akiket aggaszt a hálózat terjedése és hogy a mezőgazdasági termelőket az ipari szennyezők mellett berángatják az egészbe.

A mezőgazdaság kibocsátását nyomon kell követni, de nem fogadom el, hogy így. Szerintem a nitrátirányelv jelenlegi formájában megteszi a kívánt hatást igen sokban. Talán meg kell vizsgálnunk az említett irányelvet, mivel ez problémás sok tagállamban, abból a szempontból, hogy hogyan kerül végrehajtásra és hogy eredményesen hajtják-e végre.

Emellett aggasztó a baromfitenyésztés bevonása, különösen azért, mert az európai ágazatot nagyban veszélyezteti a harmadik országok importja, ahol nincsenek korlátozások ilyen módon. Támogatom a módosításokat, amennyiben erre nem kerül sor a mostani javaslatokban. Hasonlóképpen aggasztó a tejtermelés bevonása, és támogatom képviselőcsoportom kollégáit és másokat, akik ezen ágazatok tekintetében módosításokat nyújtottak be a mostani javaslathoz.

Megismétlem javaslatomat, hogy a mezőgazdaság terén számos olyan irányelv van, amelyek az ágazatban a kibocsátás és a szennyezés ellenőrzésével foglalkoznak, ideje tehát ezeket olyan módon átdolgozni, hogy azon mezőgazdasági termelők, akik kötelesek ezeket végrehajtani, teljes körűen megérthessék és értékelhessék, hogy mi ezeknek a célja. Egy dolog jogszabályt készíteni, ahogy azt itt tesszük, azonban néha semmi kapcsolatunk nincs a végrehajtással és azzal, hogy azt kik hajtják végre és hogy a végrehajtás eredményes-e.

 
  
MPphoto
 

  Jutta Haug (PSE).(DE) Elnök úr, biztos, hölgyeim és uraim! Az ipari kibocsátásról szóló irányelv felülvizsgálata rég esedékes. Olyan jogszabályt, amelyben a legjobb elérhető technika függvénye a szennyezés csökkentésre irányuló minden jelentős intézkedés, legalább öt és nem 13 évente kiigazítandó. Ennyi idő után a technikák már meghaladottak.

Ugyanakkor megállapítandó, hogy a technológia fejlődése ellenére az irányelvben szereplő célkitűzéseket a mai napig nem teljesítették sehogy sem. Ezért becsülöm sokra a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban elért kompromisszumot. Végrehajtásával odajutunk, ahova kell. Szerintem érthetetlen ez a hisztéria a talajvédelem meg a mezőgazdasági termelők szervezeteinek kívánságai körül.

Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja a gazdasági tevékenységek akadályozása nélkül kíván elérni környezeti eredményeket. Ilyen módon a jövőbe tekintünk, nem a múltba, ahogy azt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja teszi.

 
  
MPphoto
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE).(FI) Elnök úr! Sok erőfeszítés történt tavaly az IPPC (integrált szennyezés-megelőzési és -ellenőrzési) irányelv terén, és bár az irányelv végleges formájában igen fontos az EU ipara és polgárai számára, mindenképpen maga alá gyűri az éghajlati és energiacsomag. Kár, mivel ez az irányelv jelentős gazdasági hatással bír az éghajlati csomaggal együtt, már eldöntött intézkedések tekintetében. Ezen okból az irányelvvel elért éghajlati és környezeti előnyökhöz képest megfelelő arány szükséges.

Az irányelv célkitűzése szerint fejlesztésre javasolt intézkedéseknek mindenekelőtt költséghatékonyaknak kell lenniük, különben nem érdemes hét különböző irányelv eggyé kombinálásának feladatával foglalkozni. Képesnek kell lennünk a mostani bürokratikus és intézkedési költségek csökkentésére, bár csalódottan mondom, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentése nem tesz így. Az engedélyező hatóságoknak szabadon kell mérlegelniük a létesítmények kibocsátási szabályozását, figyelemmel a létesítmény életkorára és műszaki normáira, környezeti hatására és állapotára, illetve a fejlesztési intézkedések költségeire. Ezzel garantálható a kellő rugalmasság a meglévő energiatermelő üzemek esetében, ideértve különösen a csúcsfogyasztásra szánt és szükségenergiát biztosító üzemeket, amelyek élettartamuk végéig működnek.

Hasonlóképpen furcsa lenne európai biztonsági hálózati rendszert elfogadni az előadó által javasolt formában, több okból is. Nem tudjuk, hol vagy hogyan hozható létre ESN, amely önmagában ésszerűtlen helyzet. Másfelől a helyi engedélyező hatóságok egyértelműen megfelelőbb helyzetben vannak az adott feltételek figyelembe vételére, ideértve a létesítmény korát, helyét és pl. vízfogyasztását, ami a rugalmasság garanciája, szemben egy egészen rugalmatlan ESN-nel. Az engedélyezési feltételek máris általában igen szigorúak. Még az új engedélyekkel kapcsolatos szigorúbb ellenőrzések eredménye is magasabb költség lenne anélkül, hogy a környezetre alapvetően előnyösek lennének. A gyakorlatban ezzel még a környezetvédelem normái is sérülnek. Örülök, hogy a képviselőcsoportom által benyújtott módosítás ezt egyértelművé teszi.

Itt mondanék köszönetet kollégámnak, Jackson asszonynak 134. módosításáért, amelyet képviselőcsoportom támogatni kíván. Ismét láthatjuk a tapasztalatból adódó gyakorlatias bölcsességet. A módosítás számos kemény kérdésben talál kompromisszumra.

 
  
MPphoto
 

  Anders Wijkman (PPE-DE). – Elnök úr! Mivel nincs sok időm, köszönetet mondok Krahmer úrnak kemény munkájáért, és inkább a 136–139. módosításra összpontosítok, melyekben kb. 40 kollégával – köztük jómagam – javasoljuk, hogy az irányelvben szerepeljen környezeti teljesítménynorma a nagy égetőüzemek tekintetében, a jövőben korlátozva a CO2-kibocsátást. Jelenleg nem egyértelmű, hogy az említett négy módosításról a mai nap folyamán, később szavaznak-e?

Az átdolgozott változatban szerepel olyan rendelkezés, hogy ha új fejlemények érintik a módosításokat és javaslatokat, amelyek az eredeti javaslatot meghaladják, ezt lehetővé kell tenni. Véleményem szerint a legutóbbi kutatásokból elég bizonyíték született arra, hogy ambiciózusabbnak kell annál lennünk, mint egy-két éve voltunk, az éghajlatváltozás enyhítése terén.

A kibocsátás kereskedelmi rendszer (ETS) szerintem kevés az EU által megállapított 2°C-os cél elérésére. A kibocsátás kereskedelmi rendszer jelenlegi formájában csak 60–65 év múlva eredményez szénmentes ágazatot. Ezért nyújtottuk be ezeket a módosításokat, amelyben minden jövőben felépítendő erőműnél arra szólítunk fel, hogy 2020-tól folyamatosan csökkentsék kibocsátásukat 350 g CO2-ra, a már meglévőket pedig 2025-ig alakítsák át vagy zárják be. A javaslat technológia-semleges, és többféleképp megvalósítható. Határozottan kérem az elnököt, hogy egyezzen bele, hogy szavazzunk e módosításokról, és ösztönözze a képviselőket arra, hogy adjanak teljes körű támogatást!

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). (CS) Elnök úr! Jelenleg látom, hogy a még magasabb környezeti normák túlzott költsége hogyan csökkenti az európai gyártók versenyképességét és sújtja a foglalkoztatást, mivel Kína, Brazília, az Egyesült Államok és más gazdaságok nem fogadtak el hasonló normákat. Még inkább zavar, hogy a Bizottság nem végzett vizsgálatot a foglalkoztatást érintő gazdasági hatásokról, hogy tájékozott és felelős döntést hozzunk az új követelményekről, ami egyébként igen kívánatos csökkentés a nitrogén-oxid kibocsátásában. És támogatom a gyárak korszerűsítésére irányuló nyomást. Ma, amikor a tagállamok válságintézkedéseket hoznak a költségek csökkentésére a vállalatok és a gyárak kapcsán, rá kell mutatnom arra is, hogy az ENVI bizottság javaslatai csak igen versenyképes vállalkozásoknál hajthatók végre, míg a kis cégeknek korlátozniuk vagy be kell zárniuk az üzemeket, és el kell küldeni az alkalmazottakat. Az ellen szavazok, hogy az irányelv hatályát kiterjesszük a háztartásokra, kisüzemekre, kis gazdaságokra, sőt iskolákra és templomokra is, illetve a hasonlókra, válság idején. Ez aránytalan és így ésszerűtlen. Köszönetet mondok Jackson asszonynak módosítási javaslatáért.

 
  
MPphoto
 

  Robert Sturdy (PPE-DE). – Elnök úr! Különösen a mezőgazdaságra térnék rá. Először is be kell vallanom, hogy gazdálkodom, de nincsenek sertéseim. Nincsenek baromfijaim sem, bár van a kertemben üvegház. Igen fontos szerintem, hogy a biztos felismerje, hogy amint ezt már elmondtuk, ezt az iparra találták ki.

Biztos úr, könyörgöm, gondolja át a helyzetet a mezőgazdasági irányelvek vonatkozásában! Máris tudjuk, hogy a mezőgazdaság nagy nyomás alatt van. Sokszor hallottunk már e Tisztelt Házban az élelmiszer-biztonság kérdéséről. Kérem, gondolják át azokat a módosításokat, amelyek különösen veszélyeztetik ezt. Szerintem sok olyan módosítás, ami közvetlenül nem mezőgazdasági vonatkozású, igen jó, és gratulálok Vernola úrnak jelentéséhez.

Biztos úr, Ön beszámolójában szólt a verseny torzításáról. Egy egyszerű kérdésem lenne, és kérem, válaszoljon ma! Hozna Ön olyan jogszabályokat, melyekkel megakadályozható olyan élelmiszerek uniós importja, amelyekre nem vonatkoznak ugyanolyan normák, mint amilyeneket az Európai Unió előír?

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Köszönetet mondanék minden olyan képviselőnek, aki a mai vitában részt vett. Konstruktív módon járultak ahhoz hozzá. Különös köszönettel tartozom az előadónak, Krahmer úrnak, kiváló és kemény munkájáért. Mielőtt zárom, pár szót szólnék néhány ma megbeszélt fontos módosításról.

Először is üdvözlöm, hogy lényegében általában támogatják a bizottsági javaslatot, és különösen a legjobb elérhető technikák (BAT) alkalmazásának és a BREF-dokumentumoknak a megerősítéséért. Ez a bizottsági javaslat sarokköve volt.

Sok olyan módosítás van, ami elfogadható a Bizottság számára, legalább részben vagy elvben. Különösen sok módosítás segít a bizottsági javaslat szövegének egyértelművé tételében, illetve az átláthatóság javításában a BREF-ek kialakításakor és a tagállamok engedélyezési és végrehajtási gyakorlatában. Üdvözöljük a lakosság jobb tájékoztatását és fokozottabb részvételét e döntésekben.

Osztom továbbá az annak szükségességét illető aggályokat is, hogy kerüljük el a rugalmassággal való visszaélést az engedélyezési feltételek megállapításakor. Ahogy már említettem, a minimális követelmények igen hasznosak és szükségesek lehetnek egyedi problémák kezelésekor, amikor egyes ágazatok nem tették meg a szükséges lépéseket a BAT végrehajtására. Azonban a minimális követelmények rendszeres megállapítása nem szükséges, és kockáztatja, hogy további igazgatási teher képződik, kevés környezeti előny mellett. Ezért szerintem a minimális normák akkor szükségesek csak, ha ezekre a BAT jobb végrehajtása miatt van szükség.

A nagy égetőüzemekre vonatkozó minimális követelmények áttekintésekor fontos figyelembe venni azt a jelentős hatást, amit ilyen műveletek a környezetre és az Európai Unió polgárainak egészségére gyakorolnak. A nagy égetőüzemek tekintetében 2006-ban állapodtak meg a BAT-ról és a Bizottság nézete szerint minimális kritériumok alkalmazandók 2016-tól. Biztosítanunk kell, hogy az ágazat tekintetében megvalósított intézkedések a lehető leghamarabb összhangba kerülnek a BAT-tal, és megkönnyítik a levegőszennyezés tematikus stratégiájában meghatározott célkitűzéseket.

A jogszabály céljainak eredményességét biztosító újabb kulcselem a megfelelőségi és végrehajtási intézkedésekre vonatkozó rendelkezések eleme. Korábban e tekintetben több hiányosságot állapítottunk meg, ezért alapvető fontosságú, hogy az új jogszabály egyértelmű rendelkezéseket állapítson meg annak biztosítására, hogy a jogszabályt megfelelően végrehajtják. Ez okból a bizottsági javaslat minimális rendelkezéseket állapít meg felügyeleti célokra, az engedélyezési feltételek felülvizsgálatára és a megfelelőség jelentésére. E változások biztosítják a BAT megfelelő végrehajtását, és csökkentik a verseny torzulását. A Bizottság különösen éber lesz e kérdésben.

Szeretnék pár szót szólni az intenzív mezőgazdasági üzemek küszöbeiről, főleg a baromfigazdaságokról. Jelenleg minden baromfinál ugyanaz a küszöb alkalmazandó, és nem veszik az egyes fajokat figyelembe. Az egyes fajok nevelése eltérő környezeti hatással jár, különösen az állatok eltérő súlya miatt. A javasolt új küszöbök alapja az érintett fajok környezeti hatása. Az új küszöbök között szerepel néhány további gazdasági üzem a jelenlegihez képest, és ezzel az ammónia kibocsátás költséghatékony módon valósulhat meg a levegőszennyezés tematikus stratégiája célkitűzéseinek teljesítése érdekében, több területen is.

A Parlament titkárságának átadom a Bizottság módosításokkal kapcsolatos részletes álláspontját kifejtő listát.

Krahmer-jelentés (A6-0046/2009)

A Bizottság teljes mértékben, részben vagy elvben támogatja a következő módosításokat: 1, 5-8, 12-14, 16, 18-21, 27, 34-37, 40, 42-44, 46, 48-56, 58-62, 64-66, 68, 69, 71-73, 75 és 79.

A Bizottság nem támogatja a következő módosításokat: 2-4, 9-11, 15, 17, 22-26, 28-33, 38, 39, 41, 45, 47, 57, 63, 67, 70, 76-78, 80, 93, 97, 114, 115, 117, 129 és 133.

 
  
MPphoto
 

  Holger Krahmer, előadó.(DE) Elnök úr, rövid leszek. Köszönettel tartozom a képviselők által a mai vita során tett konstruktív észrevételekért.

Zárszóként csak pár újabb mondanivalóm van. Először is őszintén köszönöm a biztos úrnak, hogy kategorikusan nem érvelt a biztonsági hálózat minimális követelményeinek koncepciója ellen. Ez a javaslat nem a sátán műve, és nem bürokratikus szörnyszülött. Olyan eszköz, amellyel megoldhatók a problémák és esélyt adhatunk. Ez okból megragadnám ezt a lehetőséget, hogy ismét kérjem a támogatásukat.

Másfelől brit barátaimhoz és minden párthoz szólnék. Kedves brit barátaim, igen, Caroline, értem a problémájukat. Értem, hogy egy ország energiabiztonsága fontosabb, mint egy ideig a levegőszennyezési határérték. Őszintén együtt érzek ezzel. Emellett az utolsó lennék, aki őfelségétől megtagadná a kiegészítő időtartamot új széntüzelésű erőművek építésekor. Erről tárgyalhatunk. Az a baj, hogy pontosan ez az, amit eddig nem tettünk meg. Az elmúlt négy hónapban erre a társalgásra egyáltalán nem került sor.

Szeretném Önöket e ponton arra ösztönözni – ezúttal a második olvasatra várva –, hogy legyenek megint nyitottak, és mondjuk „beszéljünk most egy kompromisszumról”, e célból pedig adják fel az ellenállást, ami szerintem egészen irracionális és az alapvető ellenkezést a minimális normákat illetően, ami indokolható akár a versenypolitika, akár a környezetpolitika szempontjából. Szerintem ezzel kapcsolatban van mód kompromisszumra, és ezt remélem a második olvasat végén is látni. Végső soron nem gondolom, hogy már első olvasatban el kell vetni a kompromisszumok keresését. Ez a jogszabály ehhez túl bonyolult. Nem kívánom ezt a parlamenti ciklust előadóként végezni, és a következő Parlamentnek továbbadni a jogszabályt, amikor a vitatott irányelv szövege inkonzisztens, logikátlan és ellentmondásos. Kérem tehát támogatásukat a kompromisszumokhoz, amikor egy órán belül szavazunk.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra kedden, 2009. március 10-én kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (PSE), írásban.(RO) Üdvözlöm úgy az integrált megközelítést (hét külön irányelv egyetlen szövegben történő egységesítését az ipari kibocsátás tárgyában), mint a szigorúbb rendelkezéseket a legjobb elérhető technikák használatát illetően, a gyártás szennyező hatása csökkentésére irányuló innovatív megoldások megtalálása érdekében. Bizonyos kevésbé szennyező termékek kifejlesztéséhez különféle feleket kell bevonni, vállalkozásokat, illetékes hatóságokat és nem kormányzati szervezeteket. Ez az irányelv lehetőséget kínál az egyes felek közti együttműködésre (helyi közigazgatások és vállalkozások), ezáltal lehetővé téve az innováció ösztönzését. Erre jó példa van Hollandiában és Dániában, illetve olyan kelet-európai országokban, mint amilyen Románia.

Az ipari kibocsátásra vonatkozóan javasolt egyetlen irányelv és a politikai csomag javasolt opciói fejlesztik a jogszabály eredményességét a környezeti és egészségügyi célkitűzések elérésében a legköltséghatékonyabb módon. Emellett csökkenti a szükségtelen igazgatási költségeket is (várhatóan 105 és 225 millió EUR közötti nettó csökkentéssel), továbbá minimalizálja a verseny torzulását az EU-n belül, anélkül, hogy veszélyeztetné az európai ipar versenyképességét.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban.(RO) Míg az ipari tevékenység alapvető szereppel bír a gazdasági jólét megtartásában és növelésében, nem veszthetjük szem elől a környezetre gyakorolt hatását.

Az integrált szennyezés-megelőzésről és -ellenőrzésről szóló irányelv (IPPC) felülvizsgálatának keretében a hangsúly határozottan egyes égetőüzemek tekintetében határértékek megállapítására és a legjobb elérhető technikák (BAT) használatára került, aminek a környezetvédelem megfelelő szintjének biztosítása a célja. Támogattam azt, hogy 2020. január 1-jétől kerüljön bevezetésre 350 gramm szén-dioxid határérték a villamosenergia-termelő olyan égetőüzemeknél, amelyek nagyobbak 500 MW-nél, mivel az ilyen üzemek növelhetik a légköri szén-dioxid koncentrációt és a globális felmelegedést ronthatják.

A határérték bevezetése ösztönzőként hathat a kibocsátás csökkentő technikák terén történő beruházásra, és minden üzem ennek a határértéknek 2025-ig kell, hogy eleget tegyen.

Szerintem a különféle ipari forrásokból eredő szennyezés csökkentés segíti az Európai Uniót, hogy az elérje célját, a globális hőmérsékletnövekedés 2ºC alatt tartását. Ezen irányelv eredményessége valamennyi égetőüzem által végzett vizsgálatot követően derül ki, és ez tükröződik majd az engedélyezési feltételeknek való megfelelésben is.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban.(DE) Az integrált szennyezés-megelőzésről és -ellenőrzésről (IPPC) szóló irányelv lehetőség Európa számára, hogy egységesen magas normákat állapítson meg a védelem terén. Az ipari kibocsátás érzékeny területén fontos, hogy az európai vállalkozások ösztönzőt kapjanak a lehető legtisztább és leghatékonyabb technológia alkalmazására. A legjobb elérhető technika elvét a jövőben meg kell erősíteni. Végrehajtásakor mindenesetre figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy az IPPC irányelv ezen úttörő projektje ne legyen túltelítve megint bürokráciával, hogy a tagállamok és a vállalkozások előtt lehetetlen feladat álljon.

Ezért gondosan mérlegelnünk kell, hogy ténylegesen mennyire fontos egy jelentéstételi kötelezettség, és hogy a koncepció végrehajtása milyen mértékig káros, ha egyáltalán.

Sőt, a kis- és középvállalatok szükségtelen terhelése emellett a célkitűzéssel is ellentétes, ugyanúgy, mint pl. a talajvédelem túlszabályozása, ami a tagállamok hatáskörébe tartozó terület. Ezért inkább koncentráljunk a lényegre, vagyis a környezeti normák harmonizálására és az ipari tevékenységeken belül nagyfokú környezetvédelem megvalósítására!

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat