Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. március 10., Kedd - Strasbourg

18. A bevándorlók gyermekei (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Jan Andersson által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében a bevándorlók gyermekeivel kapcsolatosan a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésről szóló vita (O-0023/2009 – B6-0014/2009).

  Rovana Plumb, a szerzőt helyettesítve. – (RO) Először is szeretném megköszönni kollégáimnak a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságtól és a Bizottság PES titkárságától, hogy segítik a bevándorlók gyermekeivel kapcsolatos kérdések előmozdítását, amelyeket ma vitatunk meg ezen a plenáris ülésen, mert amikor a gyermekekről beszélünk, akkor a jövőnkről, az Európai Unió jövőjéről beszélünk.

A munkaerő-migráció folyamatosan nő, nem csak globális szinten, hanem az EU-n belül is. A migrációban nagy fejlődési potenciál rejlik, de ugyanakkor komoly kihívásokat is jelent az Európai Unió fejlett és kevésbé fejlett országai számára is. Beszélhetünk a gazdaság szintjén a migráció pozitív hatásairól a migráns munkavállalók származási országaiban, mert csökkenti a szegénységet és növeli az emberi erőforrásba történő beruházást. Másrészről azonban a migránsok gyermekeinek helyzete, akik származási országukban maradnak, miközben szüleik munkakeresés céljából más országba költöznek, aggodalmat keltett néhány tagállam körében az elmúlt két év folyamán.

Bár átfogó politikák léteznek azon migráns gyermekek életkörülményeinek és oktatásának javítására, akik külföldre kerültek szüleikkel, kevesebb figyelmet fordítottak az otthon maradt gyermekekre. A szülők munkahelykeresés céljával történő külföldre utazása egy társadalmi jelenség, amelynek összetett hatása van a család dinamizmusára és funkcionalitására, csakúgy, mint az egész társadalomra nézve. Azok a gyermekek, akiknek szülei munkakeresés céljából külföldre mentek, egy veszélyeztetett csoportba tartoznak.

A téma összetettsége, az okai és következményei, a dinamikája, ahogy a jogi rendelkezéseket végrehajtják ezen a területen, csakúgy, mint a szakértői gyakorlatok összetettsége, kihívásokat teremtettek, nem csak a hatóságok, de a civil társadalom számára is. Ezen a ponton megjegyezném, hogy Romániában a civil társadalom és a média tanulmányokat közölt, amelyek megállapítják, hogy Romániában több mint 350 000 gyermek van, akiknek a szülei külföldön dolgoznak, amelyből 126 000 gyermek esetében mindkét szülő emigrált.

A szülők távollétének káros hatásait elsősorban a gyermekek érzik pszichológiai szinten. A depresszió és az érdektelenség az iskolában és az iskolán kívüli tevékenységek iránt egyenes következményei lehetnek a szülők hiányának. A szülők migrációjának egyik közvetlen következménye, hogy a gyermeket megfosztják a szülői ragaszkodástól és a normális fejlődéséhez szükséges felügyelettől.

Annak, hogy a szülők emigrálnak és a gyermekeknek otthon kell maradniuk olyan emberek gondoskodására bízva, akik nem tudják megadni számukra az érzelmi és nevelési támogatást, negatív hatásuk lehet a gyermek egészségére és pszichológiai fejlődésére nézve, továbbá olyan magatartást eredményezhet, amely nem jellemző vagy nem megfelelő a gyermek korának és kizsákmányolásnak és visszaélésnek teheti ki őket.

Anyaként és európai szociáldemokrataként támogatom minden gyermek jogainak tiszteletben tartását, az esélyegyenlőséghez való jogukat és az állam szerepét, csakúgy, mint a jövő generációinak formálásához szükséges beruházást. A legveszélyeztetettebb, legkirekesztettebb és leginkább peremre szorult gyermekek meghatározásának kell minden kutatási törekvés középpontjában állnia, így biztosítva, hogy megfelelő eszközöket hozzanak létre a hatóságok azon törekvéseinek támogatására, hogy megvédjék a gyermekek jogait.

Špidla biztos úr, szeretném őszintén megköszönni segítségét annak az európai konferenciának a részeként bemutatott videóüzenetnek a közvetítésében, amelyet én szerveztem múlt ősszel Bukarestben az otthon hagyott gyermekek témájában.

Figyelembe véve a téma összetettségét, különösen a jelenlegi gazdasági és társadalmi válság alatt, amely elsősorban a veszélyeztetett csoportokat érinti, amelyekhez a gyermekek is hozzátartoznak, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében szeretném megkérdezni Önöket, hogy a Bizottság támogatja-e egy tanulmány elkészítését a helyzet elemzéséről, továbbá hogy a Bizottság vajon úgy ítéli-e meg, hogy a bevándorlók gyermekeinek témaköre csak a származási ország kormányát érinti, vagy a fogadó országok kormányait is, akik hasznot húznak a migránsoknak a munkaerőpiacon való jelenlétéből.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nyugtalanító jelek mutatják egy viszonylag új trend megjelenését számos tagállamban. A szülők elhagyják az országukat, hogy egy más tagállamban dolgozzanak – az úgynevezett „mobil munkavállalók” –, és otthon hagyják gyermekeiket a rokonok gondoskodására bízva. Ezeket az intézkedéseket átmenetinek gondolják, de úgy tűnik, hogy sokszor hosszabb távúnak bizonyulnak. Az, hogy az otthon hagyott gyermekkel kapcsolatos intézkedések hivatalos vagy nem hivatalos alapon működnek, attól függ, hogy milyen hosszú ideig szándékoznak a szülők külföldön dolgozni. Mindazonáltal bizonyos idő elteltével ezeknek a gyermekeknek jó része intézményi gondoskodásra kényszerül, mert a rokonok pénzügyi, személyes vagy más gyakorlati okokból kifolyólag nem tudnak megküzdeni a helyzettel.

Azokban a tagállamokban, ahol magas szintű az emigráció, ez a jelenség egyáltalán nem szokatlan. A jelenséget elkezdték dokumentálni, és a média figyelmét is magára vonta. A Bizottság számos tanulmány elkészítését megszervezte, amelyek segíteni fognak bizonyítékokat gyűjteni és megoldásokat találni, bár a megoldásokat csak tagállami szinten lehet alkalmazni. Jelenleg még mindig nincs elegendő megerősített adat ahhoz, hogy megérthessük ennek a jelenségnek a természetét, szerkezetét és főbb formáit, még akkor sem, ha a bizonyítékok már most meglehetősen zavaróak, ahogy már említettem. A nyílt koordináció rendszerének keretén belül a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harc prioritást élvez. A tagállamoknak meg kell erősíteniük a megelőző intézkedéseket és a legveszélyeztetettebb családokra kell koncentrálniuk. Konkrétabban ez azt jelenti, hogy támogatni kell a családok megerősítését célzó projekteket és támogatni kell a szülői felügyeletet a nehéz körülmények között élő családokban, hogy legyőzzük annak a veszélyét, hogy a gyermekeknek korán el kelljen válniuk szüleiktől.

Egy további szempont, amiről szólni kell, hogy ezt a jelenséget a munkavállalók mobilitása negatív következményének fogják fel. A Bizottság, az EURES-hálózattal együttműködésben, foglalkozik azzal, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban segíteni azokat, akik a mobil munkavállalókként dolgozó szülők által otthon hagyott gyermekek problémájában érintettek, továbbá hogy hogyan lehet a munkahelyet keresők és családjaik számára információt szolgáltatni az életkörülményekről és a munkavállalási körülményekről az EU országaiban. Egy ilyen megközelítés hozzájárulhat azon jelenség negatív következményeinek enyhítéséhez, amelyről ma vitatkozunk.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony! Az általam képviselt politikai csoport aktívan részt vett az indítvány megfogalmazásában és kibővítette a szöveget, hogy ne fedje el azt a képmutatást, amely a harmadik országokból érkező munkavállalók kizsákmányolását övezi.

Tudjuk, hogy a tagállamokbeli gyermekek szülei, akik más országban dolgoznak, családi támogatást kapnak. Tudjuk, hogy azok az országok között, amelyek kétoldalú kapcsolatban vannak egymással, családi kapcsolatok lehetnek. Akkor miért állítja a biztos úr, hogy ezt a jelenséget nem lehet mérni? Vannak filmek, dokumentumfilmek, amelyeket az egész világon közvetítenek a televízióban, beleérte Romániát, Ukrajnát és más országokat. Egy ilyen filmet itt a Parlamentben is bemutattak, és láttuk a helyzetet.

Ezért álszent dolog részünkről azt mondani, hogy nincs bizonyíték. Álszent dolog azt állítani, hogy nincs családjuk, és ezért vannak magukra hagyott gyermekek. Van családjuk, de nincsenek megfelelő kétoldalú kapcsolatok és egyezmények, amelyek biztosítanák, hogy a szülők ne hagyják magukra gyermekeiket, és nem segít az Európai Unió sem ezeknek az országoknak az infrastruktúra kiépítésében, amely biztosíthatná az ilyen helyzetbe került gyermekek rehabilitációját anélkül, hogy a traumát egész életükben magukkal kelljen vinniük.

Úgy gondolom, hogy a munkakeresés céljával országainkba érkező szülők figyelmének felkeltése szintén a mi feladatunk. Ha a test egy része fáj, az egész test fáj. Ha néhány embertársunk, főleg gyermekek, szenvednek a szomszédos országokban, akkor később fenyegetően fognak fellépni, és mi be fogjuk zárni őket börtöneinkbe.

  Inger Segelström, a PSE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, Spidla biztos úr! Először is szeretném megköszönni biztos úrnak a válaszát és a Bizottságnak a kezdeményezést. Ideje volt, hogy erről a témakörről is beszéljünk a Parlamentben. A Lisszaboni Szerződéssel a gyermekekkel kapcsolatos témakörök célkitűzésekké fognak válni az Unióban és jogalapot fognak kapni. Egy évvel ezelőtt, a Szerződés megelőlegezésére, a Parlament is elfogadott egy stratégiát a gyermekekről.

Botrányos, hogy a gyermekeket teljesen egyedül hagyják élni. Természetesen előfordulhat, hogy az anyáknak és apáknak el kell költözniük, hogy munkahelyet vagy menedékjogot kapjanak, de nekünk, parlamenti képviselőknek felelősséget kell vállalnunk, amikor olyan szabályokat fogadunk el, hogy például csak a kérelmező kap menedékjogot, a családja nem, mert leggyakrabban a férfiak mennek el, és a nők és a gyermekek maradnak otthon. Vagy amikor a munkáltatók munkaerőt importálnak, de nem kérdezik meg, vagy nem törődnek vele, hogy vannak-e otthon gyermekek, vagy figyelmen kívül hagyják, hogy vannak. Ezért teljes mértékben támogatom az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának követeléseit a kérdéssel kapcsolatban. Sürgős és szükséges egy hatásvizsgálat elkészítése. A Bizottságnak azon tanulmányok alapján kell cselekednie, amelyek elkészítését a biztos úr rendelte el, mégpedig gyorsan.

Több információval kell szolgálni a gyermekek jogairól és iskolázásáról. Információt kell szolgáltatnunk továbbá, és biztosítanunk kell, hogy az ilyen helyzetbe került gyermekek segítséget kapjanak. Be kell vonnunk az érintett feleket és az nem kormányzati szervezeteket, és javaslatokkal kell előállnunk. Úgy gondolom továbbá, hogy az egyedül maradt kiskorú menekültek viszonylag új csoportját is bele lehetne venni a biztos úr által leírt munkába. A gyermekeknek szeretetben és törődésben kell felnőniük, és ezt nem a piacnak kellene szabályoznia. Nekünk, politikusoknak, kötelezettségeink vannak, és ezt el kell fogadnunk, tehát foglalkoznunk kell a gyermekek egyenjogúságának kérdésével és a gyermekekkel kapcsolatos hatásvizsgálatokkal ennek a komoly problémának az összefüggésében. Máskülönben szégyellni kell majd magunkat, amikor a következő generáció szemébe nézünk.

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Szeretném megköszönni biztos úrnak hajlandóságát, hogy tanulmányok elkészíttetésébe kezd, hogy kibővíti az EURES-hálózattal kapcsolatos információk körét, több információt szolgáltat az egyének számára a szülői jogokról és a család újraegyesítésének jogáról. Kollégáim felvetették azt a kérdést, hogy miért érzik egyesek szükségét, hogy munkakeresés céljából elköltözzenek. Természetesen az Európai Unión belüli szegénység elleni küzdelem előrehaladásának sürgetése rendkívül fontos. Gyors fejlődést várunk ezen a téren, beleértve a minimálbér kérdését is, hogy az emberek méltóságban élhessenek.

De tisztában kell lennünk azzal is, hogy sok szülő, aki elköltözik, azért teszi ezt, mert úgy gondolja, ez a gyermekei érdekeit szolgálja azáltal, hogy több lehetőség nyílik meg számukra. És valóban, sokszor feláldozzák saját karrierjüket, saját választott útjukat, hogy ezt megpróbálják. Mialatt a gyermekek problémáit próbáljuk megoldani, óvakodnunk kell ezektől a szülőktől.

  Alessandro Battilocchio (PSE). – Elnök asszony! Az Európai Bizottságnak foglalkoznia kell ezzel a témakörrel. Ahogy azt az UNICEF és más szervezetek több esetben is hangsúlyozták, a probléma rengeteg gyermeket érint a világon és Európában.

A helyzet, amely csak továbbnöveli a társadalmi és gazdasági kockázatokat a szülők távolléte által, akik így nem tudják megadni gyermekeiknek a szükséges védelmet és oktatást, fokozhatja veszélyeztetettségüket. A gyermek fejlődésének elsődleges felelőssége a szülőket terheli, és a szülők, feladataik teljesítéséhez, jogosultak arra, hogy megkapják a szükséges támogatást a Közösségtől és a helyi hatóságoktól, amelyek sajnálatos módon sokszor nem tudják teljesíteni e kötelezettségeiket. Így konkrét cselekvést várunk a Bizottságtól ezen a fontos területen.

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE) . – (RO) Az UNICEF és a „Társadalmi Alternatívák” egyesület által készített tanulmány szerint Romániában körülbelül 350 000 gyermeknek dolgozik egyik szülője külföldön, és 126 000 gyermeknek mindkét szülője külföldön dolgozik. Aggasztóak ezek a számok. Úgy gondolom, hogy a következő intézkedések elfogadásával javítani lehetne a helyzeten:

1. A migránsok származási országai és ezt a munkaerőt felvevő országok nemzeti kormányainak, az Európai Bizottsággal együtt, egy közös programot kell létrehozniuk, amely lehetőséget biztosít a migráns munkavállalóknak, hogy hozzáférjenek gyermekgondozási szolgáltatásokhoz, iskolához és az oktatási rendszerhez, csakúgy, mint a nyelvtanfolyamokhoz. Ezeknek a szolgáltatásoknak hozzáférhetőnek kell lenniük minden migráns munkavállalói csoport számára.

2. Az Európai Uniónak, azon államok kormányaival együtt, ahol a migránsokat alkalmazzák, ki kell gondolniuk egy stratégiát arra vonatkozóan, hogy a foglalkoztatói testületek számára bizonyos eszközöket ajánljanak fel, amelyek segítségével különleges szolgáltatásokat tudnak biztosítani a munkavállalóknak, lehetővé téve a migráns munkavállalók számára, hogy magukkal vigyék gyermekeiket abba az országba, ahol dolgoznak.

Úgy gondolom, hogy ezek az intézkedések elősegíthetik e gyermekek harmonikus fejlődését és növekedését, mivel ők jelentik Európa jövőjét.

  Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Egy dolgot szeretnék kiemelni. A munkaerő-áramlás, amelyről most beszélünk, a kevésbé fejlett országokból a fejlettebb országokba történik az EU-ban.

A fejlett országok munkaerőpiacához való hozzáférés lehetőségét általában jelentős előnynek tekintik, és azokat, akik visszamennek származási országukba, mindig érvként hozzák fel emellett. Mindazonáltal az itt bemutatott tények egy más szempontot is megmutattak: az alacsonyabb munkaerőköltségekből származó előnyök mellett a fejlett országok kihelyezik a kapcsolódó költségek egy részét. Ezek a költségek jelentősek, és azoknak a közösségeknek és államoknak kell megfizetniük, ahonnan a munkavállalók jönnek.

Ebből a szempontból a tagállamok közötti kohéziós és szolidaritási politikákat nem szabad olyan emberbaráti cselekedetnek tekinteni, amelyet a gazdagok tesznek a szegények megsegítésére. Ezek a politikák abszolút elvárások, mert olyan igazságügyi kérdések, amelyek biztosítják, hogy az Európai Unió következetesen ragaszkodik értékeihez és fenntartja a polgárok ezen értékek iránti elkötelezettségét.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE). – Elnök asszony! A vita keretén belül szeretném megragadni a lehetőséget, hogy a már felmerült kérdésekkel összefüggésben egy más megközelítést is hangsúlyozzak. Nemrégiben én kísértem figyelemmel a migránsok gyermekeinek oktatásáról szóló jelentést a PPE-DE csoport számára. A jelentés a Bizottságnak a „Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára” című közleményén alapul.

A dokumentum nagyon jól szerkesztett, és jól foglalja össze a migrációval és oktatással kapcsolatos problémákat. Mindazonáltal egy szempontot kifelejtettek: azon gyermekek ezreinek helyzetét, akiket szüleik otthon hagynak, amikor egy más európai országba mennek dolgozni; őket általában „migrációs árváknak” nevezik, és majdnem 350 000 van belőlük az én országomban.

Már előterjesztettem a Bizottsághoz egy írásbeli választ igénylő kérdést a témával kapcsolatban, de szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy újra feltegyem a kérdést. Tehát, biztos úr, meg tudná nekünk mondani, hogy a Bizottság véleménye szerint ez csak a nemzeti kormányok ügye, vagy európai szintű cselekvésre is szükség van-e ezen a területen? Amennyiben igen, milyen lépéseket tett, vagy fog tenni a Bizottság, hogy segítse ezeket a gyermekeket iskolás éveik alatt?

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Van egy mondás Romániában: egy jól nevelt ember „az első hét évét otthon töltötte”. A fiatal gyermekeknek a családjukkal kell élniük, hogy élvezhessék szüleik közvetlen felügyeletét és törődését. Azokat a szülőket, akik úgy döntenek, hogy ideiglenesen más országba költöznek dolgozni, támogatni kell erőfeszítéseikben, hogy amilyen hamar csak lehet, újraegyesíthessék családjukat.

Sok tagállamban az iskolák lehetőséget biztosítanak arra, hogy a tartózkodási ország nyelvét tanulhassák. Sőt, néhány tagállamban azok a családok, akik illegálisan tartózkodtak ott, legálissá tehették helyzetüket, amennyiben gyermekeiket iskolába íratták, mi több, még szociális lakást is kaptak.

A gyermekek a legértékesebbek a társadalom számára, és a mi felelősségünk, hogy a harmonikus fejlődésükhöz megfelelő körülményeket biztosítsunk számukra. A formális oktatás, a szeretet, a gyermekeknek a társadalomba való integrálása mind létfontosságúak ahhoz, hogy a szociális Európa egyenlő esélyeket biztosítson minden állampolgára számára.

Gratulálok Plumb képviselő asszonynak a kezdeményezésért. Ez egy időszerű téma, amely rendkívül fontos a jövő nézve. Gratulálok!

  Anna Záborská (PPE-DE). – (SK) Amikor a munkavállalók emigrálnak, a gyermekek gyakran családjaik jobb pénzügyi körülményeik áldozataivá válnak. A korábbi Csehszlovák Köztársaságban nagy emigrációs hullám volt tapasztalható a két háború közötti időszakban, főleg az Egyesült Államokba. Mindazonáltal ezek olyan migránsok voltak, akik rendkívüli szegénységben éltek a hazájukban. Továbbá, még ha a gyermekek ideiglenesen csak egy szülő gondoskodására voltak is bízva, ez az állapot csak rövid ideig tartott.

A mai fogyasztói társadalomban, amikor a családi kapcsolatokat is veszély fenyegeti, sokkal tragikusabb esetek is előfordulnak. Sokszor nem a rendkívüli szegénység motiválja a szülőket, hogy külföldön dolgozzanak. Sokszor megesik, hogy az egyik vagy mindkét szülő soha nem tér vissza és közömbös gyermekei sorsa iránt, akiknek a legnagyobb reményük, hogy közeli hozzátartozóik vigyáznak rájuk.

Ezt a szempontot is figyelembe kell vennünk a regionális fejlesztési politikával kapcsolatban, és küzdenünk kellene a regionális különbségek felszámolásáért, különösen az új tagállamokban.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy a vita világosan megmutatta, hogy ez egy fontos téma, amelyen dolgoznunk kell, függetlenül attól, hogy a jelen pillanatban rendelkezésünkre áll-e megfelelően részletezett információ a végleges véleménynyilvánításhoz. Elvégre az ismert tények eléggé kényszerítőek ahhoz, hogy tisztán lássuk, a kérdéssel foglalkozni kell, és aktív megközelítést kíván. Kifejtettem, hogy a Bizottság több tanulmány elkészítésébe kezdett, amelyekből az első az év végére fog elkészülni. Úgy gondolom, az is világos, hogy a válasznak és a reagálásnak jórészt a tagállamoktól kell származnia, mivel a családpolitika általában a tagállamok hatáskörébe tartozik. Kétségtelen, természetesen, hogy cselekvési lehetőségei vannak az Uniónak magának is, mert a migráns munkavállalókkal kapcsolatos kérdések a szociális biztonságukkal, a szociális támogatások átruházásával és számos más témakörrel is összefüggésben vannak. Így a feltett kérdésre az a válaszom, hogy a kérdés mindenekelőtt a tagállamok ügye, de az EU-nak is van szerepe, amely, véleményem szerint, egyáltalán nem jelentéktelen.

  Elnök. − Még egy, az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott állásfoglalási indítvány érkezett⁽¹⁾.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. március 12-én, csütörtökön kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.