Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. március 10., Kedd - Strasbourg

20. A kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási terv (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási tervről szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatról szóló vita (COM(2009)0093 – C6-0081/2009 – 2009/0029(CNS)).

  Philippe Morillon, a Halászati Bizottság elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Parlament döntése, hogy elfogadja a Tanácsnak ezzel a kérdéssel kapcsolatban a sürgősségi eljárás alkalmazására vonatkozó kérését, egyhangú volt, mind a Halászati Bizottságban múlt héten, mind a ma reggeli plenáris ülésen itt a Parlamentben.

Mi, természetesen, mind tisztában vagyunk annak szükségességével, hogy az Európai Unió megbecsülje az illetékes nemzetközi bizottság, az ICCAT által múlt novemberben, Marokkóban tett kötelezettségvállalásokat. Nekünk át kell ültetnünk a gyakorlatba azokat az ajánlásokat, amelyeket ez a szervezet fogadott el a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren való túlhalászása állandó problémájának mérséklésére továbbá a faj jövőjére, és így a halászati ágazatra magára vonatkozó, ebből eredő komoly veszéllyel való szembenézésre.

A halászati bizottságból két kollégám, Fraga Estévez és Romeva i Rueda, jelen volt Marokkóban, és beszélni fognak erről a vita folyamán. Én részemről szeretném emlékeztetni Önöket, hogy bizottságunk nagy fontosságot tulajdonít a kérdésnek, amely működésbe hozza a közös halászati politika fő szempontjait: az erőforrás-gazdálkodást, a flottagazdálkodást, a nemzetközi, regionális és kétoldalú megállapodások tiszteletben tartását, a technikai intézkedéseket és, mindenekelőtt, az ellenőrzést, amelyre röviden vissza fogok térni. Ez a meghatározott téma ezért, véleményünk szerint, a közös halászati politika szavahihetőségének tesztje.

Ezért értelemszerűen nem volt kérdéses az új helyreállítási terv végrehajtása az Európai Parlamenttel való konzultáció nélkül.

Ezért örülök, hogy a Bizottság végül az egyetlen jogilag és politikailag elfogadható módot választotta az ICCAT ajánlásainak végrehajtására, vagyis egy rendeletre vonatkozó javaslat szabályszerű benyújtását a Szerződés 37. cikke alapján.

A Bizottságnak az Európai Unió regionális halászati szervezeteinek nevében a Bizottság által tett kötelezettségvállalásainak átültetése a közösségi jogba végül is nem egy vitathatatlan művelet, és ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ez minden esetben az intézmény demokratikus felügyelete alatt történjen.

Én alapvetően nagyon elégedett vagyok a különböző előterjesztett intézkedésekkel, mivel, bár ezek meglehetősen korlátozzák működésünket, összhangban vannak a kihívásokkal, és szeretném hangsúlyozni, hogy kétségkívül az ellenőrzéssel kapcsolatos intézkedések a legfontosabbak, mert feltétlenül igaz, hogy semmilyen helyreállítási terv nem lehet hatékony ellenőrzés nélkül.

Ezért hálás vagyok Önnek, biztos úr, ezért a javaslatért, és remélem, hogy legalább olyan eltökéltséget fog mutatni a terv végrehajtásában amint azt a Tanács ratifikálta, amilyet az ICCAT-tal való kielégítő megállapodás elérésében mutatott.

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság nagy fontosságot tulajdonít a kékúszójú tonhalállomány és halászat fenntarthatóságának, és szeretném hangsúlyozni továbbá az Európai Parlament fontosságát ebben a folyamatban.

A keleti kékúszójú tonhallal kapcsolatos 2006-os helyreállítási terv keretén belül és annak a 2006., 2007. és 2008. évi halászidény alatti végrehajtásának értékelése alapján, továbbá az új tudományos tanácsadás fényében az ICCAT az új helyreállítási terv elfogadása mellett döntött. Az ICCAT tudományos tanácsa világosan kifejtette nézetét, miszerint a 2006-os helyreállítási terv elégtelen volt az állomány helyreállításához és újra kifejezte aggodalmát a teljes kifogható mennyiség szintjével és a halászati erőkifejtés mértéktelenségével kapcsolatban.

Továbbá az ICCAT szerződő felei felfedeztek bizonyos hiányosságokat a 2006-os terv végrehajtásában, és így úgy döntöttek, hogy egy új tervet fogadnak el. Ez a terv a tudományos tanács aggodalmaira keres választ, nevezetesen a teljes kifogható mennyiség csökkentése és a halászati és haltenyésztési kapacitásra vonatkozó intézkedések bevezetése által.

Meg kell jegyezni továbbá, hogy az Európai Közösség kezdeményezésére az új helyreállítási terv bevezetett egy kötelezettséget az éves halászati tervre vonatkozóan az ICCAT szintjén. Ez hatékony eszköz a túlhalászás elkerülésére azáltal, hogy beazonosítja a kékúszójú tonhal halászatára használt, 24 métert meghaladó hosszúságú halászhajókat és egyéni kvótákat oszt ki számukra. Meg vagyok győződve arról, hogy az éves halászati terv megvalósítása kulcsfontosságú eszköz a kvóták teljes körű betartásának biztosítására.

Az új helyreállítási terv tökéletesíti a már meglévőt és új ellenőrzési intézkedéseket vezet be az azon szerződő felek által észlelt hiányosságok kezelésére, amelyekre Philippe Morillon utalt.

Az új helyreállítási tervben hozott legfontosabb intézkedések jelentősen csökkentik a teljes kifogható mennyiséget, 2009-ben 27 500 tonnáról 22 000 tonnára, és ezt továbbcsökkentik 19 950 tonnára 2010-ig és 18 500 tonnára 2011-ig. A 2009-es közösségi kvótát így 12 406 tonnára csökkentik a 2006. évi tervben előírt 15 641 tonnáról. A halászidényt az egész évben csökkentik, különösen az erszényes kerítőhálós hajókra vonatkozóan, amelyek a halászat legnagyobb részét teszik ki. A halászat és a haltenyésztés befagyasztására és csökkentésére irányuló intézkedések az új terv vadonatúj és döntő elemét képezik. Egy ideje a túlkínálatot tartják a túlhalászat fő mozgatórugójának. Most itt az ideje, hogy megfelelő módon foglalkozzunk a kérdéssel, és a Közösségnek, ahogy más ICCAT tagoknak is, osztozniuk kell az ebbéli erőfeszítésekben.

Az általam már említett halászati tervek bevezetése egy más intézkedés. Továbbá a minimális mérettől való eltéréseket szabályozták. Az Atlanti-óceánon a nyílt tengeri vonóhálós hajók már nem profitálnak az eltérésekből, és eltörölték az eltéréseket a part menti kisüzemi halászhajók tekintetében, egy esetet kivéve. Valójában csak a horgászbotos tonhalhalászó hajókra érvényesek még mindig a korábbi eltérések. A Földközi-tengeren a part menti kisüzemi halászhajók profitálnak az eltérésekből. Az ellenőrző intézkedéseket megerősítették, különösen a közös halászati művelet, a tengeri átrakodás általános tiltásának elfogadása és egy regionális ICCAT megfigyelő program bevezetése tekintetében.

Befejezésül, a keleti kékúszójú tonhal helyzete rendkívül komoly. A kvóták túllépése, az előírások be nem tartása, különösen az adatgyűjtés és -továbbítás terén, aláássák a helyreállítás folyamatát. Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy a túlhalászás felszámolására és az ICCAT intézkedések szigorú betartásának biztosítására tett intézkedések sürgős elfogadásáról való megállapodásunk vissza tudja fordítani a helyzetet és fenntartható szintre tudja emelni a kékúszójútonhal-állományt.

Biztosítanunk kell, hogy a jövőben ne alakuljanak ki a múlt évihez hasonló helyzetek. A legjobb módja, hogy ezt elérjük, az az, hogy a Tanács késedelem nélkül elfogadja a kékúszójú tonhalra vonatkozó új helyreállítási tervet. Ezért a rendelet elfogadásának mindenféle késleltetését el kell kerülni, különösen, ha biztosítani akarjuk a Közösség hitelességét nemzetközi szinten és segíteni akarjuk az állomány helyreállításának folyamatát. Meggyőződésem, hogy amennyiben ezt a tervet teljes mértékben betartjuk, reális lehetőség van a kékúszójú tonhal állományának fokozatos helyreállítására. Következésképpen azonnali döntő és hatékony cselekvésre van szükség az Európai Közösség szintjén.

A helyreállítási terv elfogadását követően a Bizottságnak a tagállamokkal és az ICCAT más szerződő feleivel szoros együttműködésben kell dolgoznia, hogy biztosítsa és ellenőrizze a terv végrehajtását.

Végezetül szeretném elismerésemet kifejezni azért a konstruktív megközelítésért és együttműködésért, amelyet az Európai Parlament tanúsított ennek a kényes kérdésnek a kezelésében, továbbá közös érdekünk és elkötelezettségünk tükrözéséért annak biztosítása érdekében, hogy a közösségi halászati politikát és nemzetközi kötelezettségeinket teljes mértékben tiszteletben tartsuk.

  Carmen Fraga Estévez, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Az általam képviselt politikai csoport a sürgősségi eljárás mellett szavazott a kékúszójú tonhalra vonatkozó helyreállítási terv tekintetében, mert létfontosságú, hogy az új intézkedések hatályban legyenek, mielőtt az idény elkezdődik áprilisban.

Szeretnék azonban mindenkit figyelmeztetni arra, hogy semmilyen helyreállítási terv nem menti meg a kékúszójú tonhalat, amíg a halászati kapacitást nem csökkentik, kezdve bizonyos jól ismert közösségi flottákkal, amelyekre évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet ebben a tekintetben. A kérdéses tagállamok évekig hagyták, hogy hajóik megsokszorozzák az eddig is botrányos szinteket, míg az Európai Bizottság passzívan mellettük állt. Ez vezetett a jelenlegi helyzet kialakulásához, amelyből nincs igazán kivezető út.

Amikor a jelenlegi helyreállítási tervet elfogadták 2007-ben, előterjesztettem egy módosítást, amelyet a Parlament elfogadott és a Bizottság beépített a végleges szövegbe, és amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy nyújtsanak be egy halászati tervet, amely mutatja, hogy a flottakapacitást hozzáillesztették a kvótaelosztáshoz.

Ennek ellenére a halászatot megint korán be kellett fejezni 2008-ban, korábban, mint a megelőző évben, amikor azt találták, hogy lényegében az egész közösségi kvótát felhasználták néhány hét alatt, tehát még ennél is rosszabb volt a helyzet.

Az új helyreállítási terv 5. cikke arra kötelezi a túlkínálattal rendelkező tagállamokat, hogy annak legalább 25%-át szüntessék meg 2010-re. Egyrészről a csökkentés hihetetlenül enyhének tűnik számomra az elkövetett kihágásokkal összehasonlítva, de – az előzmények ismeretében – amiatt is rendkívül aggódom, hogy vajon a Bizottság és az atlanti tonhalfélék védelmére létrehozott nemzetközi bizottság (ICCAT) képes lesz-e érvényesíteni ezt a kötelezettségvállalást annak a politikai akaratnak a hiányában, amelyről az érintett tagállamok tanúbizonyságot tettek?

Ezért kérem a biztos urat, hogy itt és most adjon garanciát arra, hogy a politikai akaratnak ez a hiánya nem fogja hátráltatni a Bizottságot, és hogy ez alkalommal a Bizottság határozott fellépést fog mutatni, amely túlmegy a halászatnak az ismételten korai befejezésén idén tavasszal.

  Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! A kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási tervről szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat átülteti a gyakorlatba azokat a kötelező erejű döntéseket, amelyeket konszenzussal fogadott el az atlanti tonhalfélék védelmére létrehozott nemzetközi bizottság (ICCAT) a 2008 novemberében tartott éves ülésén.

Ahogy már mondták, ennek a rendeletnek az áprilisi halászidény megkezdődése előtt kell hatályba lépnie, ami azt jelenti, hogy az Európai Parlament kötelező konzultációjának a plenáris ülés alatt kell megtörténnie. Szeretnénk segíteni a Tanácson belüli hatékony politikai megállapodás elérését a témával kapcsolatban, amely – véleményünk szerint – rendkívül fontos és fokozott figyelmet érdemel. A Parlament halászati bizottsága ezért szavazott egyhangúlag a sürgősségi eljárás mellett.

A rendelet minden intézkedésének, az éves halászati terveknek, a halászidény csökkentésének, az ellenőrző rendszer megerősítésének, az ívóhelyeknek a Földközi-tengeren, az ICCAT megfigyelők jelenlétének az erszényes kerítőhálóval folytatott halászat és a tonhaltenyésztés területén az a célja, hogy biztosítsa az elfogadott kezelési intézkedéseknek való megfelelőséget és valamennyi szakasz nyomon követhetőségét. Úgy gondolom, ez sikeres lesz.

Minden szerződő félnek – úgy gondolom, ezt érdemes hangsúlyozni – be kell majd nyújtania halászati tervet a halászhajókra és varsákra, amelyekkel kékúszójú tonhalat fognak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren, amely felismeri, többek között, a 24 métert meghaladó hosszúságú halászhajókat és az annak érdekében bevezetett intézkedéseket, hogy az egyéni kvótákat ne lépjék túl.

Egy másik fontos elfogadandó intézkedés a halászidény csökkentése és a tilalmi övezet kiterjesztése az erszényes kerítőhálós hajókra, a hosszú horgonysoros hajókra, az élőcsalit és a pergetett horogsort használó hajókra, a nyílt tengeri vonóhálós hajókra és a szabadidős horgászatra vonatkozóan. Az azokra az országokra vonatkozó kiigazítási tervek, amelyek túl sok flottakapacitással és tonhaltenyésztő gazdasággal rendelkeznek, szintén fontosak.

Hölgyeim és uraim! Jelentős mennyiségű irodalmat olvastam a tonhalról mostanában, és a fennmaradó rövid időben néhány új témát szeretnék felvetni.

A jószerével nem létező irányítás mellett, amelynek célja a halásznemzetek egyező érdekeinek és a magas piaci keresletnek az ellensúlyozása, számos különböző tényező kombinációjának eredménye, hogy a kékúszójú tonhal, amely manapság egy túltenyésztett faj, ilyen bizonytalan helyzetbe került.

Az Európai Unió, vagy még inkább három tagállam (Franciaország, Spanyolország és Olaszország) felelős a világ kékúszójú tonhal kirakodásának feléért. Ezért létfontosságú, hogy az Európai Unió statisztikákkal tudja támogatni az ICCAt-ot, nem utolsósorban azért, mert a statisztikák rendkívül fontosak, amennyiben kutatásokat kívánunk végezni a ma feltett kérdések megválaszolására a kékúszójú tonhal biológiája és ökológiája segítségével, amely komoly kihívásokkal szolgáló tudományos kutatást jelent.

Ha meg akarjuk védeni ezt a fajt, többet kell tudnunk róla. Ezért, véleményem szerint, bármi, ami adatgyűjtéssel vagy statisztikával kapcsolatos, különösen fontos lehet.

  Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Eljött az idő, hogy világosan beszéljünk. Úgy gondolom, hogy a rendelkezésünkre álló anyag nem egy helyreállítási terv, hanem sokkal inkább egy halotti bizonyítvány.

A politikai felelősségvállalás hiánya bizonyos kormányok és a Bizottság részéről, az ágazat egyfajta vakságával együtt, egy olyan forgatókönyvet eredményezett, amelyben nem azt kell megkérdeznünk magunktól, hogy képesek leszünk-e helyreállítani az állományt, hanem hogy mikortól nem fogunk tonhalakat látni a tengereinkben és óceánjainkban. Nem egy évtizedről beszélek most, hanem legfeljebb öt évről.

Ebben az összefüggésben az atlanti tonhalfélék védelmére létrehozott nemzetközi bizottságot valójában az összes tonhal elfogására létrejött nemzetközi bizottságnak kellene nevezni.

A kormányok és a Bizottság nem akarta meghallani azokat a tudományos ajánlásokat, amelyek időről időre figyelmeztették őket az összeomlás veszélyére abban a reményben, hogy politikai reakciót kapnak, ami soha nem történt meg. Ennek a hozzáállásnak következménye – nem csaphatjuk be magunkat –, hogy egy újabb lépést tettünk a szakadék felé.

Most, hogy elértük ezt a pontot, félek, hogy kevés lehetőség van a tonhal megmentésére, bár még mindig van egy, amelyet kihasználhatunk: dolgoznunk kell azon, hogy a tonhal felkerüljön a CITES-listára mint veszélyeztetett faj, és így, kereskedelmi használatát betiltva, biztosítsuk jövőjét.

  Iles Braghetto (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm a lehetőséget, hogy a szükséges sürgősséggel kezeljük a kékúszójú tonhal állomány védelme érdekében elfogadandó intézkedésekről és az ICCAT által meghatározott fokozatos kvótacsökkentésről szóló vitát.

Az Európai Uniónak ki kell állnia azon elkötelezettsége mellett, hogy támogatja a Marokkóban megalapozott helyreállítási tervet, amelyet ki kell egészíteni a tagállamoknak az illegális tonhalhalászat megakadályozása érdekében történő ellenőrzésével. Ez különösen gyakori a Földközi-tengeren, ahogy azt nemrégiben újságírói kutatások is felfedték a tv-ben és a sajtóban. Az Európai Uniónak fel kell vetnie továbbá a Földközi-tenger déli partjain fekvő országok tisztességtelen versenyének témáját.

Különösen üdvözlendőnek találom a rendelettervezet következő aspektusait: a halászati kapacitásnak a felosztott kvótával való összhangba hozásáról szóló döntést; a megfelelő éves halászati tervek végrehajtásáról szóló adott határidőn belüli információszolgáltatás vállalását; a kölcsönös nemzetközi ellenőrzési programot a helyreállítási terv hatékonyságának biztosítására; és a sportcélú és szabadidős halászatra vonatkozó szabályozásokat. Más szóval egy erősebb és igényesebb tervet, mint az előző, ennek a jelentékeny halászati tevékenységnek az irányítására.

  Ioannis Gklavakis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! A kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren való védelméről szóló rendelettervezet, amelyet sürgősséggel tárgyalunk ma este, 2011-ig csökkentett kvótákról, bizonyos területeken és bizonyos időszakokra vonatkozóan halászati korlátozásokról, egy új minimális méretről, a sportcélú és szabadidős halászatra vonatkozó korlátozó intézkedésekről, a halászati kapacitás és a tenyésztő egységek csökkentéséről, megerősített ellenőrző intézkedésekről és az ICCAT nemzetközi közös ellenőrzési program alkalmazásáról rendelkezik a terv hatékonyságának védelmében.

Egyetértek a rendelet szellemiségével, lévén, hogy a tonhal túlhalászása nagyon veszélyes szintekre csökkentette az állományt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az elmúlt két évben a Bizottság gyorsított tilalmat vetett ki a tonhalhalászatra a halászidény vége előtt, mert kiderült, hogy bizonyos tagállamok több mint 200%-os túlhalászást végeztek, ezzel nyilvánvalóan megkárosítva azokat, akik nem szegték meg a jogszabályt, de akiket szintén a tonhalhalászat befejezésére kényszerítettek.

Mindazonáltal van két pont, amely zavar az új rendeletben:

Az első a tagállamoknak a halászati erőkifejtésük szabályozására adott idő. Az ICCAT ajánlás 2010-et jelölte meg az alkalmazás évének, míg a rendelet 2009-et, azaz rögtön ezt az évet. Ez az idő nagyon szűkös, és félek, hogy problémák merülhetnek fel.

A másik a megerősített ellenőrzési program megnövekedett költsége, amelyet a tagállamoknak kell állniuk. Esetlegesen meg lehet vizsgálni a közösségi segítségnyújtás lehetőségét ezen a területen.

  Sebastiano Sanzarello (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ahogy az eddig elmondottakból láthatjuk, az ICCAT tervet még nem hajtották végre teljes körűen. Ez azt jelenti, hogy az a terv, amely szabályozza a tonhalhalászati eljárásokat, amelyek nagymértékben különbözhetnek egymástól, és amelyek az erszényes kerítőhálós halászattól a rögzített hálóval történő hagyományos halászatig terjednek, további finomítást igényel, mielőtt teljes körűen alkalmazni lehet. Különbséget kell tennünk a példányok megkülönböztetés nélküli elfogása, amely a kerítőhálós halászat esetében fordul elő – és ami még rosszabb, amikor a flották átlépik a korlátokat, meghaladják a kvótákat, amelyeket nem ellenőriznek kellőképpen, ahogy néhányan rámutattak – és a rögzített hálóval történő hagyományos halászat között. A rögzített hálók, nevükből adódóan, lehetetlenné teszik, hogy zsákmányt keressenek: ezt a rendszert használva a halászidény 50-60 napig is eltarthat.

Az új rendelet kibocsátásakor az ICCAT-nak számításba kell vennie a halászati rendszereknek ezt a különbözőségét. Figyelembe kell vennie továbbá, hogy a rögzített hálókkal történő tonhalhalászat egy kulturális és történelmi tevékenység is, amely nem károsítja a környezetet és emberek ezreinek ad munkalehetőséget. Úgy gondolom, hogy az UNESCO-nak fontolóra kellene vennie ennek a rendszernek a védelmét, mert kulturális jelentősége van és hatással van a gazdaságra és a munkahelyekre is. Álláspontom szerint az ICCAT-nak további ellenőrzési rendszereket kellene bevezetnie programjaiba: nem lenne szabad, hogy a tonhalat megkülönböztetés nélkül elfogják, mielőtt elérik a Földközi-tengert; nem lenne szabad a kékúszójú tonhal kereskedelmi értéke miatti megkülönböztetés nélküli halászat a Földközi-tenger területén. Azzal szeretném zárni felszólalásomat, biztos úr, hogy érdemes diplomáciai erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a Földközi-tenger térségében történő halászatot a Földközi-tenger partjain fekvő országokra korlátozzuk – tiltva ezzel, hogy mások is ott halásszanak –, mert ezeknek az országoknak érdekükben áll a földközi-tengeri halpopuláció állományainak védelme, továbbá mert érdekükben áll a halászatuk jövőjének biztosítása.

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is szeretném megköszönni a képviselőknek hozzászólásaikat és a vita során felvetett kérdéseiket, továbbá a sürgősségi kérelem elfogadását. Ahogy az elején elmondtam, a Marokkóban elfogadott intézkedéseket amilyen hamar csak lehet, át kell ültetni, hogy a mostani halászidény kezdetétől hatályban legyenek.

Az idei év azt fogja tesztelni, hogy képesek vagyunk-e tanúbizonyságot tenni elkötelezettségünkről ennek az állománynak a fenntartására. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni minden szerződő félnek, beleértve a halászainkat is, az újonnan elfogadott intézkedések döntő fontosságát. Ez az egyetlen módja, hogy esélyt adjunk az állomány túlélésének. Az új helyreállítási terv elfogadása elmulasztásának komoly következményei lennének és az állomány összeomlásához vezetne.

Teljes mértékben egyetértek a Fraga Estévez által felvetett ponttal, miszerint ahhoz, hogy a helyreállítási terv sikeres legyen, csökkentenünk kell a kapacitást, különösen az erszényes kerítőhálós flotta tekintetében, amely a legnagyobb nyomást gyakorolja a kékúszójú tonhal állományra. Ebben az összefüggésben szeretnék utalni arra a tényre, hogy tavaly megegyeztünk egy szerkezetátalakítási csomagban, amely az üzemanyagválság miatt keletkezett, és arra biztatjuk a tagállamokat, hogy használják ezt a szerkezetátalakítási csomagot a flottaállomány, különösen a kerítőhálós flottaállomány csökkentésének megvalósításához. Biztató híreket hallunk különösen egy tagállammal, Franciaországgal kapcsolatban, amely arra ösztönöz egyes halászokat, hogy leállítsák hajóikat a kapacitás csökkentésének elérése érdekében.

Ennek kell történnie más tagállamokban is, különösen Olaszországban, amely jelentős túlkínálattal küzd. Ezért most tárgyalásokat folytatunk az olasz hatóságokkal, hogy lássuk, végre tudnak-e hajtani intézkedéseket ezzel kapcsolatosan rövidtávon.

Ki kell emelnem azt a tényt, hogy tavaly korábban leállítottuk a halászatot, hogy ne gyakoroljanak ránk nyomást a tagállamok vagy a tagállamok egy csoportja. Korábban leállítottuk a halászatot: amint saját számításaink szerint a teljes közösségi kvóta kimerült. Idén, az éves halászati tervek eredményeként, amelyekről Marokkóban állapodtak meg a Közösség nyomására, készek vagyunk korán leállítani a halászatot bizonyos tagállamok tekintetében. Amennyiben egy bizonyos tagállam flottája túllépi a kvótáját, habozás nélkül le fogjuk állítani a halászatot arra a bizonyos tagállamra vonatkozóan. Ily módon csak az adott tagállamnak flottája fog túlhalászása következményeitől szenvedni, és nem az egész Közösség flottája. Remélem, ez elég lesz intézkedéseink további finomítására a halászidény folyamán.

Ha nem teljesítjük ezt az új helyreállítási tervet, az elkövetkezendő években azzal a komoly következménnyel kell szembenéznünk, hogy az egész halászatot nem szabad majd megnyitni. Remélem, hogy képesek leszünk teljesíteni ezt a tervet.

Ezért, sajnálatos módon nem értek egyet azzal, amit Romeva i Rueda mondott, vagyis hogy a helyreállítási terv egyenlő egy halálos ítélettel. Úgy gondolom, hogy a helyreállítási terv, megfelelően végrehajtva, reális és elfogadható esélyt nyújt az állomány helyreállítására. A tény, hogy a kvótákat 15 642 tonnáról 12 406 tonnára csökkentettük 2009-ben, a tény, annak alapján, amit ma tárgyalunk és a tanácsi döntés alapján, amelyet remélhetőleg a hónap folyamán meg fognak hozni, a tény, hogy végre fogjuk hajtani a novemberben elfogadott marokkói helyreállítási tervet ettől a halászidénytől kezdődően, azt mutatja, hogy szándékaink komolyak. Nem fogjuk elfogadni a Marokkóban történt megállapodáson alapuló halászati lehetőségekkel való visszaélést.

Nem vártunk a marokkói egyezmény természetes végrehajtására, amely lehet, hogy csak túl későn történt volna a kékúszójú tonhal halászati idénye alatt. Úgy döntöttünk, hogy a marokkói terv minden paraméterét a kezdetektől bevezetjük.

Remélem, hogy ezeket megfelelően betartjuk majd, mert ily módon együtt képesek leszünk a veszélyeztetett állomány helyreállítására. Ha azonban nem tartjuk be, jövőre más hangnemet kell megütnünk.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. március 12-én, csütörtökön, 12.00-kor kerül sor.