Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. március 12., Csütörtök - Strasbourg

13.3. Nem kormányzati szervezetek kiűzése Darfurból

  Elnök. – A következő napirendi pont a nem kormányzati szervezetek Darfurból való kiűzésével kapcsolatos hat állásfoglalási indítvány vitája.⁽¹⁾

  Charles Tannock, szerző. − Elnök asszony, teljes mértékben előre látható volt, hogy Omar Al-Bashir szudáni elnök valamilyen politikai gesztussal fog válaszolni a Nemzetközi Büntetőbíróság ellene szóló vádjaira, de azzal, hogy kiutasította országából a nem kormányzati és a segélyszervezeteket, megerősítette a róla alkotott képet, miszerint ő egy kegyetlen zsarnok, aki egyáltalán nem veszi tekintetbe azon régóta szenvedésnek kitett emberek helyzetét, akiket névlegesen kormányoz.

Néhányan még mindig állítják, hogy ami Darfurban történt, az nem volt népirtás. Még kevesebben vannak azok, akik még mindig nyíltan támogatják Bashirt – bár Kína egyedül maradt Bashir védelmével, tekintettel a szudáni kitermelőiparban lévő jelentős kínai érdekeltségre.

A legtöbb képviselőhöz hasonlóan én is örömmel vettem a Nemzetközi Büntetőbíróság Bashir elnök elleni vádjait és a nemzetközi elfogatóparancs kiadását. Lehet, hogy nem járunk sikerrel, de ez egy lényeges gesztus, amely kifejezi a világ undorát, amelyet azok kapcsán a darfuri rémtettek kapcsán érez, amelyet az elnök mindenféle bűntudat nélkül véghezvitt.

Úgy gondolom továbbá, hogy a vád erősíti a Nemzetközi Büntetőbíróság hírnevét is, amelyet az utóbbi időben néhányan, többek közt olyan nagyhatalmak, mint az USA, politikai motivációjú büntetőeljárásoktól tartván kerültek. Valójában rendkívül érdekes, hogy az Egyesült Államok, amely nem tartozik a Római Statútum aláírói közé, az ENSZ Biztonsági Tanácsában betöltött pozícióját Bashir Nemzetközi Büntetőbíróság általi vád alá helyezésének elősegítésére használta.

A jelenlegi patthelyzetből kivezető út lehet, ha a Biztonsági Tanács visszavonja a vádat, mivel a Római Statútum értelmében ehhez megvan a joga, azzal a feltétellel, hogy Bashir száműzetésbe vonul, a gyilkosságok és az elnyomás abbamaradnak, és részben elismerik, hogy Szudán sosem írta alá a Római Statútumot.

Míg ez a megoldás egyesek szemében méltánytalan válasznak tűnhet a darfuri öldöklésre, és hatékonyan biztosít némi részbeni védettséget Bashir számára, eltávolítaná a főhőst, és további vércseppeket takarítana meg Darfur régóta szenvedő lakosainak, valamint lehetővé tenné Szudán számára, hogy továbblépjen. Természetesen, amennyiben Bashir visszautasítja ezt, a nemzetközi jog minden erejével üldözni kell. Az Afrikai Uniónak (AU), az Arab Ligának és Kínának ezt nyilvánvalóvá kell tennie Bashir elnök számára, mielőtt még túl késő lenne ő és kegyetlen rezsimje számára.

  Catherine Stihler, szerző. − Elnök asszony, a darfuri helyzet kétségbeejtő. El tudják képzelni az ENSZ statisztikái mögött rejlő emberi szenvedést? Az ENSZ szerint akár 4,7 millió embernek – köztük 2,7 millió hazáján belül otthonát elhagyni kényszerült személynek – van szüksége segítségre.

Nem hagyhatjuk, hogy tovább romoljon a helyzet, és arra ösztönzöm a szudáni kormányt, hogy vonja vissza döntését, miszerint 13 vezető nem kormányzati szervezetet kiutasít Darfurból. A darfuri segélyszervezetek működtetik a világ legnagyobb humanitárius szervezetét. Úgy tudom, ma is kiderült, hogy a Médecins Sans Frontières három alkalmazottja eltűnt. A nem kormányzati szervezetek kivonulása még több életbe kerülhet, köszönhetően az orvosi szolgáltatások megszűntének, és az olyan fertőző betegségek megjelenésének, mint a hasmenés és a légúti megbetegedések. A gyermekek vannak a legnagyobb veszélyben.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint a humanitárius csoportok kiutasítása több mint egymillió életet sodor veszélybe. Szeretném hangsúlyozni a kiemelkedő humanitárius szükségleteket, hogy az ügynökségek folytathassák életmentő munkájukat. Amint azt Obama elnök mondta, elfogadhatatlan, hogy ennyi ember életét kockára tegyük. Vissza kell tudnunk juttatni az országba ezeket a humanitárius szervezeteket. Arra bíztatnám képviselőtársaimat, hogy támogassák az állásfoglalást.

  Erik Meijer, szerző. – (NL) Elnök asszony, Szudánt most már hosszú évek óta a katonai erő, az arab nemzeti büszkeség és az iszlám konzervatív értelmezésének keverékén alapuló rezsimek uralják. E rezsimek elsődleges célja az volt, hogy területileg egyben tartsák ezt a hatalmas államot, amelynek lakói számos, egymástól teljesen különböző néphez tartoznak. Ezek a különböző népek minden lehetséges módon ki vannak téve a főváros, Kartúm önkényének.

Ezért zajlik konfliktus évek óta a szeparatista mozgalmak ellen az ország déli részén, amely régió alapvetően nem arab és nem iszlám. Még mindig roppant bizonytalan, mikor kapják meg azt a szabadságot, hogy gyakorlatilag éljenek az elszakadáshoz való jogukkal, amelyről 2011-re született megállapodás.

Darfur nyugati régiójában a kormány minden eszközzel igyekszik elejét venni az efféle elszakadásnak. Ezen a területen mindig is érdekkülönbség volt a nomád pásztorok és a letelepedett mezőgazdasági termelők között. Most már a kormány is érdekeltté vált a konfliktusban. A terület azáltal való elnéptelenítése, hogy a szomszédos Csádba űzik a letelepedett lakosokat, lényeges eszköz arra, hogy ellenőrzés alatt tartsák a területet. E piszkos munka során a kormány nem igényli külföldi megfigyelők, segélyszervezetek munkatársai és közvetítők jelenlétét.

A Parlament Külügyi Bizottsága néhány évvel ezelőtt felszólította Európát, hogy avatkozzon be fegyveresen. Az ehhez hasonló megszólalások népszerűek a hazai közvélemény bizonyos részeiben, és azt a benyomást keltik, hogy a gazdag és erős Európa rá tudja erőltetni megoldásait a világ többi részére. Ez a megoldás a gyakorlatban nem kivitelezhető. Mi több, az sem igazán világos, mi volna a célja egy efféle beavatkozásnak.

Időleges humanitárius segélyről lenne szó, vagy egy független darfuri állam létrehozásáról? Akármelyik legyen is a válasz, úgy tekintetnének erre Afrikában, mint Európa gyarmatosító erejének újbóli fitogtatására, amely elsősorban Európa önös érdekéből ered. Kevésbé látványos, bár valószínűleg hatékonyabb stratégia, ha nemzetközi elfogatóparancsot adunk ki Al-Bashir elnök ellen, és ha feltárjuk a háborús bűnöket. Kívülről pedig továbbra is fel kell ajánlanunk humanitárius segítségünket, és a békés megoldásokhoz való hozzájárulásunkat. Az érintett népcsoportok, amelyek nagyrészt menekülni kényszerültek, megérdemlik támogatásunkat a túlélésért folytatott küzdelmeik során.

  Marios Matsakis, szerző. − Elnök asszony, e Házat mély aggodalommal tölti el a szudáni kormány azon döntése, miszerint kiutasítja Darfurból a humanitárius szervezeteket, aminek katasztrofális következménye lehet több százezer ártatlan civil lakosra nézve. Megértjük, hogy Michel biztos, az EU elnöksége, az ENSZ segélyprogramjainak koordinátora, Obama elnök és sokan mások is foglalkoznak az üggyel, hogy megpróbáljanak tenni valamit e döntés visszavonása érdekében.

Mivel ez nagyon óvatos eljárást igénylő, rendkívül kényes kérdés, úgy véljük, hogy mielőtt még bármilyen megoldást elfogadna e Ház, minden lehetséges esélyt meg kell adni ezen erőfeszítések sikerre vitelének. Ennélfogva mi az állásfoglalás ellen fogunk voksolni; nem azért, mert nem értünk egyet a tartalmával, hanem azért, mert meg kell várnunk, milyen eredménnyel járnak a fent említett erőfeszítések. Véleményünk szerint ez a legésszerűbb, a legbölcsebb, amit jelen pillanatban és a jelen körülmények közt tehetünk.

  Ewa Tomaszewska, szerző. – (PL) Elnök asszony, a brutális etnikai tisztogatások miatt közel 300 000 ember halt meg Darfurban, és közel 2,5 millióan lettek menekültté. 4,7 millió ember szorul humanitárius segítségre. Több mint tízezren találtak menedékre Csádban, ahol a lengyel hadsereg egy kontingense is részt vállalt a békemisszióban. A lakosságot a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válsága sújtja. Az emberi jogok és a humanitárius szervezetek, mint a Polska Akcja Humanitarna vagy a Médecins Sans Frontières képviselőit most kiutasították Darfurból. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság vád alá vonta a kialakult helyzetért, háborús bűncselekményekért és emberiség elleni bűncselekményekért felelős szudáni elnököt, Omar al-Bashirt, aki ellen elfogatóparancsot adtak ki. A bíróság népirtás, gyilkosságok és kitelepítések engedélyezésével, valamint a kínzás és nemi erőszak megtűrésével vádolja. Teljes mértékben támogatom a Nemzetközi Büntetőbíróság döntését. Arra hívunk fel, hogy a humanitárius szervezetek számára engedélyezzék a Darfurba történő visszatérést, hogy segítséget nyújthassanak az ott élők számára.

  Raül Romeva i Rueda, szerző. – (ES) Elnök asszony, úgy vélem, ez az állásfoglalás két okból is létfontosságú pillanatban született. Az első az, hogy – amint az már elhangzott, és itt szeretnék csatlakozni a gratulációkhoz és az ünnepléshez – Bashir elnök vád alá helyezése jól mutatja, milyen fontos, hogy véget vessünk a fennálló helyzetnek, különösen a darfuri helyzetnek, bár ez egész Szudán helyzetével összefüggésben áll. Az állásfoglalás azt is megmutatja, hogy a nemzetközi közösség tud lépni, és lépnie is kell, ha valahol ilyen extrém helyzet alakul ki, mint amilyen most Szudánban.

Ideális esetben, természetesen, Bashir elnököt lemondásra lehetne kényszeríteni, és közvetlenül át lehetne adni a Nemzetközi Büntetőbíróságnak. Ennek bekövetkezte rendkívül valószínűtlen, ám a nemzetközi közösségnek egyértelműen e vonalak kell mentén kell reagálnia, és nem merülhet fel kétely azzal kapcsolatban, hogy ilyen eljárást kell, hogy folytasson.

Másodszor, a humanitárius helyzet is megkívánja, hogy világos álláspontot képviseljünk, tekintettel a mai hírekre, miszerint a Médecins Sans Frontières három alkalmazottját elrabolták, és pillanatnyilag nem tudjuk, hol vannak, milyen körülmények közt vannak, és hogy 13 nem kormányzati szervezetet, amelyek eddig többek közt alapvető segítséget nyújtottak és alapvető szükségleteket láttak el, kiutasítottak az országból.

E szervezetek kiutasítása felfedi, hogy a kormány válasza pontosan az ellenkezője annak, mint amire szükség lenne, ami kívánatos lenne, és ami elfogadható lenne az Európai Unió, valamint, mindenekelőtt, a teljes nemzetközi közösség számára.

Ez a válasz nemcsak, hogy elfogadhatatlan, de ugyancsak választ kíván; reagálnunk kell a kialakult helyzetre. Ezért gondolom úgy, hogy ez az állásfoglalás alapvető fontossággal bír, és életbevágóan fontos, hogy ma, a lehető legnagyobb többséggel elfogadjuk. Azért is bíztatnám erre képviselőtársaimat, hogy biztosítsuk azt, hogy nem maradunk le az efféle kérdésekben.

Végezetül, sajátos kéréssel fordulnék az ENSZ emberi jogi hivatalához: indítson vizsgálatot annak felderítése érdekében, hogy a nem kormányzati szervezetek kiutasítását nem lehet-e felvenni a háborús bűncselekmények hosszú listájára, amelyekért a szudáni hatóságoknak természetesen felelniük kell.

  Bernd Posselt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, nagyon összetett helyzetben vagyunk. Ami Szudánban folyik, az sem nem olyan felfoghatatlan, sem nem olyan meglepő, hogy arra kellene várnunk, hogy meglássuk, mi történik. Az ország déli területén élők elleni háború már évtizedek óta folyik. Ez olyan humanitárius katasztrófa, amelyet al-Bashir úr fajirtási politikája idézett elő. Emberek millióit telepítették ki, akik most a túlélésért küzdenek, és akik már nem hetek, de inkább hónapok, vagy évek óta élnek ebben a helyzetben. Ez az érem egyik oldala.

A másik oldala viszont az, hogy igaz, hogy olyan helyzetben vagyunk, amelyben nem szabad kockára tennünk a humanitárius szervezetek munkáját. Komolyan kell vennünk aggodalmaikat és szükségleteiket. Milyen irányba induljunk hát? A tényeknek kell vezérelniük bennünket. A tények szerint pedig al-Bashir úr szánt szándékkal helyezi ilyen nyomás alá a humanitárius szervezeteket. Bárki, aki látta tüntetőleges megnyilvánulásait, a humanitárius szervezetek elleni akciója során bemutatott gúnyos táncát, tudja, és megmozdulásai is arról tanúskodnak, hogy szándékosan provokatív.

Nem hagyhatjuk, hogy provokáljon bennünket. Mindazonáltal, nem is maradhatunk csendben – mint ahogy azt oly sok képviselőtársam tenné. A diktátort ez sem hatná meg. Ezért azt javaslom, hogy vegyük ki az állásfoglalás (2), (5) és (6) bekezdését, a fennmaradó részeket pedig a javaslatnak megfelelően fogadjuk el.

  Józef Pinior, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, a birtokomban van egy, az Afrikai Uniónak és az Arab Államok Ligájának címzett levél, amelyet 28 darfuri nő írt, akiknek sikerült kimenekülniük a konfliktusövezetből. A darfuri asszonyok, 2009. március 4-én kelt levelükben kifejezik a Nemzetközi Büntetőbíróság által Omar al-Bashir szudáni vezető ellen kiadott elfogatóparancsot illető támogatásukat. A Büntetőbíróság működésének 7 éve alatt most először bocsájtott ki elfogatóparancsot hivatalban lévő államfő ellen. A darfuri asszonyok levelükben leírják a tartomány mindennapjainak részét képező erőszakosság és nemi erőszakok borzalmait, hogy a nemi erőszakot fegyverként használják, hogy szenvedést okozzanak a nőknek, és hogy megbélyegezzék őket, valamint, hogy lerombolják a társadalom egységét és demoralizálják az embereket.

Omar al-Bashir úgy válaszolt a nemzetközi elfogatóparancsra, hogy kiutasított Szudánból 13 külföldi jótékonysági szervezetet. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező hetek során több mint egymillió, szudáni menekülttáborokban élő ember nem fér majd hozzá olyan alapvető dolgokhoz, mint a tiszta víz, az élelmiszer vagy az orvosi ellátás. A tiszta víz hiánya, amely az elkövetkezendő napok során máris érzékelhető lesz, fertőzőbetegségek elterjedését váltja majd ki, különösen Darfur nyugati részén. Szemtanúk szerint a Zam-Zam táborban már megjelent a hasmenés, míg a Kalma táborban agyhártyagyulladásos esetek fordultak elő. A szudáni kormány döntésének első, és legfőbb áldozatai a gyermekek lesznek. Omar al-Bashir azon döntése, hogy kiutasította Darfurból a jótékonysági szervezeteket, további bűncselekményekhez fog vezetni.

Az Európai Parlament állásfoglalásában felhívja az ENSZ-et és a Nemzetközi Büntetőbíróságot, annak kivizsgálására, hogy a szudáni elnök legutóbbi határozata háborús bűncselekménynek számít-e a nemzetközi jog szerint. Omar al-Bashir kormánya nem garantálja a szudáni állampolgárok védelemhez való jogát, így a nemzetközi közösségnek felelősségre kell vonnia e jog megsértése miatt.

  Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, mai világunk egyik legnagyobb emberi tragédiája zajlik Darfurban. A felbujtó a szudáni elnök, Omar Hassan al-Bashir. Csaknem 5 millió ember szorul sürgős humanitárius segélyre. Mindeközben a szudáni kormány úgy döntött, hogy 13 vezető nem kormányzati szervezetet kiutasít Darfurból. A betegségek, amelyek az orvosi segítség és az élelmiszerellátás elapadásával azonnal terjedésnek indulnak, a 21. században, széles körű népirtást fognak eredményezni. Az állásfoglalás, amelyet támogatok, nem megy elég messzire, mivel ez esetben arra kellene kényszerítenünk az Afrikai Uniót és az ENSZ-et, hogy a népirtás megakadályozása érdekében hagyja jóvá a katonai beavatkozást.

  Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, a faji, vallási és gazdasági kérdésekben gyökerező szudáni konfliktus már több mint 50 éve zajlik. Már eddig is több mint 3 millió áldozatot követelt, és több mint 4,7 millió ember kényszerült elhagyni az otthonát. A megállapodásra tett kísérletek és az ENSZ békemissziói ellenére a darfuri arab és nem arab lakosok közötti konfliktus a közelmúltban ismét felfokozódott.

A világ legsúlyosabb humanitárius válsága legutóbbi szakasza, amely most ismét magára vonta az Európai Parlament figyelmét, az al-Bashir elnök által vezetett szudáni kormány azon döntését is magában foglalta, hogy kiutasított az országból 13 humanitárius szervezetet, amelyek élelem, gyógyszerek és orvosi ellátás formájában nyújtottak segítséget, amelyre pedig oly nagy szükség van. A Darfurból érkező fényképek és filmek, amelyek a világ minden részén megindították a nézőközönséget, nem tudják igazán visszaadni, milyen válsággal kell valójában szembe nézniük az e régióban élőknek, akik vagy a közeli Csádba, vagy más országokba, esetleg más kontinensre, így például Egyiptomba, Izraelbe, az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Európába próbálnak emigrálni.

Mindazonáltal, nemcsak Szudán elnökét vádolják háborús bűncselekmények elkövetésével, nem csupán ő a felelős az emberi jogok megsértéséért, a tömeges nemi erőszakért, az emberrablásokért, a kitelepítésekért, az éhínségért, a járványokért és a kínzásokért. A legfőbb világhatalmak és azok vezetői is hibáztathatók, akik megpróbálják egymásra kenni a fegyverkereskedelem és a haszonlesés vétkét. Még a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészének beavatkozása is – aki vádat akart emelni a szudáni elnök ellen, és elfogatóparancsot akart kiadatni ellene – arra szolgál, hogy megünnepeljük a Büntetőbíróság 10 éves fennállását. Egyesek szerint ez katasztrofális következményekkel járhat Darfurra nézve, és véget vethet az ottani ENSZ missziónak.

Nem ez az első alkalom, hogy tiltakozunk és felháborodásunkat fejezzük ki az ellen, milyen sérelmek érik abban a régióban az emberi jogokat. Az előző, átfogó európai parlamenti állásfoglalás azonban, amely felhívta a nemzetközi testületeket, hogy sújtsák szankciókkal és gátolják meg a konfliktus tüzelését célzó gazdasági tevékenységeket, semmilyen eredményt nem hozott. Biztos vagyok benne, hogy a konfliktus továbbszításával a felelősök célja, hogy egyesítsék a darfuri embereket még a Szudántól való elszakadásról szóló népszavazás előtt, amelyre a tervek szerint 2011-ben kerül majd sor.

  José Ribeiro e Castro (PPE-DE). – Elnök asszony, az az igazság, hogy tudtuk, hogy ki fogják utasítani az országból a nem kormányzati szervezeteket, ezért aztán én magam egy határozott, világos, és pragmatikus álláspont mellett tenném le a voksomat. Nagyon könnyű játszani a hőst, sok-sok kilométer távlatából.

Azok, akik 2007 júliusában Darfurban jártunk, és ellátogattunk al-Geneinába és al-Fashirba, Nyalába és Kapkabiába, valamint számos, e városok körüli, az otthonaikat hazájukban elhagyni kényszerülőket befogadó táborba, teljes mértékig tisztában vagyunk a darfuri emberek szenvedéseivel és azzal az óriási munkával, amelyet a nem kormányzati szervezetek látnak el. Ennélfogva nagyon fontos, hogy megóvjuk a még meglévő nem kormányzati szervezeteket, és hogy minden lehetséges eszközzel azért dolgozzunk, hogy ott maradhassanak, valamint, hogy teljes mértékben támogassuk azokat, köztük a vallási missziókat is, amelyek tovább folytatják tevékenységüket.

Támogatom továbbá azt, hogy még nagyobb nyomást gyakoroljunk Kínára, amely egyfelől nem gyakorol megfelelő hatást a kartúmi hatóságokra, másfelől ENSZ-szinten késlelteti és blokkolja a hatékonyabb intézkedések bevezetését.

Ezen kívül támogatom Tannock úr elképzelését, miszerint „bármilyen kivezető út jó kivezető út”. Ha Al-Bashir úr távozna, és vele együtt távozna rezsimje is, az óriási megkönnyebbülés és segítség lenne Darfur és Szudán lakosai számára. Ez nem büntetlenség – a büntetlenség a folytatás, ahogy Önök évek óta teszik.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök asszony, egyes adatok szerint a darfuri háború már eddig is több mint 200 000 áldozat életébe került. Nemrég a történelem legsúlyosabb humanitárius válságának nevezték, és az 1994-es ruandai népirtáshoz hasonlították. Az ENSZ szerint jelenleg közel 5 millió szudáni ember szorul sürgős segítségre.

A Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki az ország jelenlegi elnöke, Omar Hassan al-Bashir ellen, akit háborús és emberiség elleni bűncselekményekkel vádolnak. A szudáni kormány erre azzal válaszolt, hogy kiutasította az országból a 13 legnagyobb nem kormányzati szervezetet, amelyek a történelem eddigi legnagyobb humanitárius segélyszolgálatában vettek részt. Ez a döntés katasztrofális következményekkel járhat Darfur lakosaira nézve, akik ezentúl nem jutnak majd hozzá az egyébként oly szükséges orvosi segítséghez. A fertőzőbetegségek kontrollálatlan terjedése tömeges járványokhoz vezethet, amelyek növelhetik a halálozási arányt, különösen a gyermekek között, akiknek, miután nem jutnak orvosi ellátáshoz vagy élelmiszerhez, e különösen nehéz körülmények között minden reményük elveszik a túlélésre.

A jelen helyzetre való tekintettel egyöntetűen el kell ítélnünk a szudáni kormánynak a nem kormányzati szervezetek kiutasítására vonatkozó döntését, és fel kell hívnunk e határozat visszavonására. Mindezek mellett fel kell szólítanunk a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kezdjen tárgyalásokat az Afrikai Unióval, az Arab Államok Ligájával és Kínával annak érdekében, hogy győzzék meg a szudáni kormányt arról, milyen katasztrofális következményekkel járhatnak lépései. Ezen túl határozottan támogatnunk kell a Nemzetközi Büntetőbíróság fellépését és azt a vitathatatlan munkát, amellyel hozzájárul az igazság és a humanitárius jog nemzetközi szintű elősegítéséhez, csakúgy, mint a törvénytelenségek visszaszorításához.

E tekintetben tájékoztatnunk kell az al-Bashir elnökkel együttműködő szudániakat, hogy a háborús és az emberiség elleni bűncselekmények ügyében történő vádemelés immár elkerülhetetlen, és rá kell vennünk a szudáni kormányt, hogy hagyjon fel az elnök elfogatására vonatkozó bírósági döntést támogató emberi jogi aktivisták elleni diszkriminációval. Ezt a lépést mihamarabb meg kell tennünk a Darfurt egyértelműen fenyegető, további humanitárius válság megelőzése érdekében.

  Jürgen Schröder (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, én magam is személyesen jártam Darfurban, és Ribeiro e Castro úrral együtt felkerestem a szomszédos Csádot is, ennélfogva messzemenőleg támogatom mindazt, amit elmondott.

Ami ott van, szerencsétlenség, amelyet tovább súlyosbít a tény, hogy a nem kormányzati szervek kiűzésével a humanitárius segélyek csupán kb. 60%-a ér célba. A katasztrófa azonban fokozódhat. Hárommillió ember függ a segítségünktől. Ezért, elnök asszony, biztos asszony, én azon a véleményen vagyok, hogy az állásfoglalás (4) bekezdése, amelyben felhívjuk a világ egyedüli nagyhatalmát, amely hatást tud gyakorolni e régióra, a Kínai Népköztársaságot, hogy vegye rá a szudáni kormányt a nem kormányzati szervezeteket érintő döntése visszavonására, különösen fontos.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, komoly események megtörténtének vagyunk a tanúi a nemzetközi politikában. A szudáni elnök, aki ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, úgy igyekszik bosszú állni a nemzetközi közösségen, hogy kiüldözi országából azokat a politikailag semleges szervezeteket, amelyek humanitárius segítséget szeretnének nyújtani a darfuri szenvedőknek. A nemzetközi közvélemény természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül a tényt, hogy Szudán elnöke betiltotta az olyan nem kormányzati szervezetek működését, mint a Polska Akcja Humanitarna, amely az elmúlt öt évben ivóvízellátással kapcsolatos programokat szervezett a darfuri régióban a szudáni emberek megsegítése érdekében. Az ötödik Víz Világfórum talán jó alkalmat kínál arra, hogy reagáljunk a szudáni elnök viselkedésére, amint az már tegnap is elhangzott itt, a teremben. Remélem, hogy a Darfurban működő nem kormányzati szervezetek kiutasításának politikai kontextusa is napirendre kerül Isztanbulban. Meglehetősen visszás módon, a Fórum témája az a probléma, hogy szerte a világon több milliárd ember szenved az ivóvízhiánytól. Ugyanezen idő alatt Darfurban, al-Bashir elnök pedig kiüldözi országából azokat a szervezeteket, amelyek igyekeznek orvosolni ezt az alapvető problémát. Egy ilyen lépésre reagálnunk kell.

  Vittorio Prodi (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagyon gyors leszek. Egy diktátor zsarol bennünket, akinek már több millió darfuri esett áldozatául, és aki arra próbálja felhasználni ezeket az áldozatokat, hogy elkerülje a nemzetközi szankciókat. Ezért aztán nem szabad bedőlnünk a zsarolásnak.

Világos, hogy nemzetközi összefogásra van szükség ahhoz, hogy olyan nyomást gyakoroljunk al-Bashir elnökre, hogy elhagyja tisztjét. Afölött azonban nem hunyhatunk szemet, hogy mi áll mindezek mögött, hogy mindezek oka a természeti erőforrások iránti megszállottság. Nem véletlen egybeesés, hogy az emberi jogokat legnagyobb mértékben azokban az országokban sértik meg, ahol sok a természeti erőforrás, és különösen Kínában, amely ösztönzi ezt a természeti erőforrások megszerzése érdekében gyakorolt nyomást. Ezért nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a gyökerénél kezeljük a problémát, vagyis azzal, hogy a világon mindenkinek tisztességes hozzáférést garantálunk a természeti erőforrásokhoz – ezt kell tennünk.

  Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, azt szeretném mondani, nagyon gyorsan, hogy elítéljük a darfuri szörnyűségeket, és hogy mindannyian követeljük, hogy mindent meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy az egyesületek és a nem kormányzati szervek, amelyek kulcsszerepet játszanak az ilyen helyzetekben, folytathassák tevékenységüket, és ne kelljen elhagyniuk az országot. Szeretnék azonban feltenni egy kérdést a biztos asszonynak.

Arra lennék kíváncsi, mit vár Ön, mit vár az Európai Unió az Afrikai Uniótól. Hallottuk, hogy egyik képviselőtársunk fegyveres beavatkozást követelt. Állásfoglalásunkban arra hívjuk fel a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az Afrikai Unión keresztül befolyást gyakorolhasson a kormányra. Más országokban a konfliktusok megoldását hárítjuk át az Afrikai Unióra. Tudatában vagyunk, mi az Afrikai Unió álláspontja al-Bashir esetével kapcsolatban. Úgy tűnik, itt kettős mércével van dolgunk.

Milyen stratégiát fog tehát alkalmazni a Bizottság az Afrikai Unió tekintetében, most, hogy az afrikai kontinensről van szó? Ez alkalommal is az a helyzet, hogy az Afrikai Unióra akarjuk hárítani az ezzel a konfliktussal kapcsolatos munkát és a konfliktus megoldását?

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, az Európai Bizottságot – Önökhöz hasonlóan – mélyen aggasztja a szudáni döntés, miszerint 13 nemzetközi humanitárius szervezetet kiutasítanak az országból, három nemzeti, humanitárius nem kormányzati szervezet, valamint két országos emberi jogi nem kormányzati szervezet tevékenységét pedig felfüggesztik, miután a Nemzetközi Büntetőbíróság vád alá helyezte Bashir elnököt. Az említett nemzetközi nem kormányzati szervezetek közül hat működését az EK humanitárius alapja finanszírozza, összesen mintegy 10 millió EUR értékben.

Ezek a szervezetek alapvető szolgáltatásokat nyújtanak több millió szudáni lakos számára, Darfurban és az ország egyéb területein. Tevékenységük felfüggesztése ennélfogva nemcsak, hogy rendkívül sajnálatos, de amint azt Önök közül is többen említették, roppant súlyosan hat a humanitárius helyzetre is. Michel biztos már egy nyilatkozatban kifejezte legmélyebb aggodalmunkat és arra ösztönözte Szudán kormányát, hogy „gondolják át újra döntésük értékét, és hogy sürgősen állítsák vissza a nem kormányzati szervezetek teljes körű működését”.

A szudáni döntés teljes körű hatásait értékelendő, elmondható, hogy annak nyomán nyilvánvalóan több százezer ember élete forog veszélyben Darfurban. Sürgősen megfelelő intézkedéseket kell tenni, mivel a közelgő esős évszak és az évenkénti éhínség hamarosan tovább súlyosbítja azon 4,7 millió ember humanitárius kiszolgáltatottságát, akiket közvetlenül érint a konfliktus.

Tudjuk, hogy a kormány nem fogja megváltoztatni a szóban forgó nem kormányzati szervezetekre vonatkozó döntését a további nemzetközi nyomás hatására, amely megkérdőjelezi azt. Ha nem tudjuk meggyőzni a kormányt, hogy vonja vissza a kiutasításra vonatkozó utasítást, akkor köteleznünk kell a szudáni hatóságokat, hogy biztosítsák a szállítmányok célba juttatását. E tekintetben természetesen számon kell kérnünk a szudáni kormányon, hogy vállaljon felelősséget azért, hogy a humanitárius segélyek célba érnek.

Kötelességünk továbbá, hogy felkészüljünk az általunk nyújtott segélyekkel kapcsolatos előre nem látott helyzetekre is. Szudánban zajlik a Bizottság legnagyobb egységes humanitárius művelete: 2009-ben 110 millió EUR finanszírozással. A Bizottság, több más adományozóval, például az ENSZ-szel, a nem kormányzati szervezetekkel és más humanitárius partnerekkel együtt jelenleg is keresi a módját, hogy a drámai következmények elkerülése érdekében hogyan lehetne a legjobban újraszervezni a humanitárius választ. Ez nem könnyű feladat, mivel a kiutasított nem kormányzati szervezetek azok közé a szervezetek közé tartoznak, amelyek leginkább fel vannak készülve arra, hogy ilyen nehéz körülmények között és ilyen elhagyatott területeken dolgozzanak.

Az előre nem látott helyzeteket illető intézkedésekhez nyilvánvalóan szükség lesz a szudáni hatóságokkal való bizonyos mértékű együttműködésre és megállapodásra. E tekintetben alapvetően fontos, hogy ragaszkodjunk a humanitárius tevékenységek és a politikai menetrend szigorú különválasztásához.

Politikai fronton fenn kell tartanunk a szudáni hatóságokra és a lázadó mozgalmakra gyakorolt maximális diplomáciai nyomást, hogy teremtsenek békét Darfurban. Sürgetnünk kell továbbá az Észak-Dél Átfogó Békeszerződés teljes körű végrehajtását. Nagyon sok forog kockán, és a mi felelősségünk, hogy ne hagyjuk, hogy Szudán az egész országra kiterjedő instabilitás rémálomba illő forgatókönyvébe süllyedjen.

Az EU teljes egésze tiszteletben fogja tartani a Nemzetközi Büntetőbíróság iránymutatásait, és csakis a legszükségesebb mértékben marad kapcsolatban Bashir szudáni elnökkel. Biztosítanunk kell azonban – és emiatt roppant fontos, hogy, amint azt az előbb is említettem, fenntartsuk a párbeszédet Kartúmmal –, hogy a kormány a lehető legmérsékeltebben reagáljon a Nemzetközi Büntetőbíróság vádjára. Ha megszakítunk minden kapcsolatot, a kormány keményvonalas tagjai talán a civileken, a humanitárius munkásokon és az ENSZ szudáni missziójának (UNMIS) tagjain állnak bosszút. A nem kormányzati szervezetek kiutasításáról szóló közelmúltbeli döntés, véleményünk szerint csupán az első lépés, amelyet számos olyan helyzet követhet, mint a jelenlegi, ezt pedig nagy óvatossággal kell figyelnünk. A legrosszabb esetre vonatkozó forgatókönyvet, miszerint az átfogó békeszerződés végrehajtása leáll, és a kormány megpróbál katonai megoldást találni a darfuri válságra, mindenképpen el kell kerülni.

Ami azt Afrikai Uniót illeti, csak annyit mondhatok, hogy továbbra is kapcsolatban állunk vele. Erről a jelen pillanatban sajnos semmi többet nem mondhatok.

  Elnök. – A vitát lezárom.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.