Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. március 23., Hétfő - Strasbourg

21. Élelmiszerárak Európában (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont Batzeli asszony jelentése (A6-0094/2009), a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében, Európában az élelmiszerárakról (2008/2175(INI)).

  Katerina Batzeli, előadó. − (EL) Tisztelt elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság segédelőadóinak, valamint az Európai Bizottság négy, közösen illetékes bizottságának, amelyekkel messzemenőkig együttműködtünk a jelentés elkészítése érdekében.

Tisztelt biztos úr! Először is hadd tegyek fel egy nagyon egyszerű kérdést: ha a fogyasztók a szupermarketbe mennek tejet vagy joghurtot vásárolni, miért veszik azt meg? A tej és a joghurt miatt vagy az üveg és a pohár miatt? Azért teszem föl ezt a kérdést Önnek, mert a fogyasztóknak ügyesen átadták azt az érzést és hozzáállást, hogy élelmiszert vásárolnak, pedig az azt feldolgozó, forgalmazó és szállító ipar már fontosabbá vált, mint a mezőgazdasági termék, a nyersanyag maga. Kb. 15 évvel ezelőtt a termékek végső értékének kb. 50%-át képviselte a mezőgazdasági termék, ma ez nem haladja meg a 20%-ot.

A fogyasztók számára személytelenekké váltak a mezőgazdasági termelők – mind a növénytermesztők, mind az állattenyésztők. Az érdekérvényesítő képességük – nem csak a végső ár kérdésére vonatkozóan, hanem a végtermék minőségének és tápanyag-tartalmának megőrzésére vonatkozóan – elmarad attól, amilyen szerepet kellene betölteniük.

Nem akarunk megosztottságot, nem akarjuk az ellátási láncban résztvevő termelő ágazatokat, a mezőgazdasági termelőket, gyártókat, nagykereskedőket és kiskereskedőket „jónak”, „rossznak” vagy „csúfnak” beállítani, mivel nem hiszem, hogy vadnyugati társadalomban és gazdaságban élnénk. Úgy vélem, hogy olyan gazdaságban élünk, ami az Európai Unió belső piacának szabályai alapján működik, ami átlátható működés esetén lehetőséget ad a növekedésre és versenyképességre, ugyanakkor kiszorítja vagy kizárja a termelőket és gazdasági tevékenységeket, ha azokat tisztességtelen és homályos tevékenységek hatják át.

Következésképpen két aspektusa van annak a kérdésnek, amellyel ma és a jövőben foglalkoznunk kell:

– elsősorban a fogyasztók és a termelők újbóli közeledése az élelmiszeripar minőségpolitikája, valamint olyan módszerek megszilárdítása és közös kialakítása révén, amelyekkel a fogyasztók közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnek a mezőgazdasági termelő területekkel és mezőgazdasági termelőkkel,

– másodsorban a termelők és a fogyasztók jövedelmének megőrzése – nem a meghatározására gondolok – átlátható árpolitika révén, ami az egész szállítási lánc során kötelező intézkedéseket fog tartalmazni a közvetítő termelő ágazatok ellenőrzése és felügyelete érdekében.

Természetes, hogy itt elsősorban a helyi és nemzetközi kis- és középvállalkozásokra, valamint az európai székhelyű nagyvállalatokra (anya- és leányvállalatokra) és a munkavállalókra gondolunk, akiknek átlátható belső piaci feltételek szerint kell működniük, nem pedig olyan gazdasági oldalhajtások feltételei szerint, mint a kartellek és oligopóliumok.

Ma tehát, amikor (többek között):

– a tényleges termelői árak veszélyesen esnek,

– a fogyasztói árak a termelői eladási árak öt-tízszeresével egyenlők, és az infláció csökkenése ellenére továbbra is nagyon magasak,

– a kiskereskedelem és más feldolgozó társaságok esetében az elmúlt öt év során négyszeresére nőtt a koncentráció mértéke, és a gazdasági válság, valamint a kis- és középvállalkozások és helyi vállalatok csődjének eredményeképpen fokozódni fog a koncentráció, ami egyre jobban megnehezíti a termelők, a társaságok és a fogyasztók közötti tárgyalásokat,

– az ellátási láncban és a gyakorlatokban felismerhető működési hibák kétségtelenül kockára teszik az egészséges verseny feltételeit,

Feltétlenül szükséges, hogy összehangolt európai terv szerint és integrált beavatkozással működjön az élelmiszer-ágazat, a termőhelytől az asztalig. Nem lenne túlzás, ha a Bizottság a pénzügyi rendszer szabályozását és felügyeletét követő beavatkozása az élelmiszer-ágazatot érintené, ami egyébként szintén közvetlen kapcsolatban áll az említett szektor spekulatív lépéseivel.

A polgároknak az a benyomásuk, hogy nem az állam és az Európai Unió jövedelempolitikája, hanem az ellátási láncok, a gyártóipar és a kiskereskedelem az, ami meghatározza, hogy mi legyen a háziasszonyok kosarában.

Következésképpen úgy vélem, hogy a Mezőgazdasági Bizottság jelentéséről szóló szavazás során és az Európai Unió e tárgyra vonatkozó, végleges javaslataira várva foglakoznunk kell az élelmiszerpiac működésének állandó problémáival, amely piac viszont pártatlanul, az európai polgárok, az európai mezőgazdasági termelők és a fejlődő országok javára kell, hogy működjön, és biztonságérzetet kell, hogy keltsen a piac és az intézmények törvényei dzsungelében.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Legelőször is meg szeretném köszönni Batzeli asszonynak és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagjainak a jelentés elkészítését. Nehéz időkben, az Európai Unió ellátási láncára nézve kritikus időkben vitatjuk azt meg.

Amint Önök is tudják, a recesszió az Európai Unió gazdasági ágazatainak többségében hirtelen lassuláshoz vezetett. A mezőgazdasági ágazatban valósággal összeomlottak a piaci árak, ami komolyan megkérdőjelezi a gazdaságok jövedelmét. Különösen súlyos a helyzet a nagy hozzáadott értéket képviselő szektorokban, mint például a hús- és a tejfeldolgozó iparban.

Ilyen környezetben feltétlenül szükséges, hogy az élelmiszerellátási lánc hatékonyan működjön, ha enyhíteni akarjuk a gazdaságok jövedelmét érintő válság hatásait, és biztosítani kívánjuk, hogy a fogyasztók mérsékeltebb árakon jussanak hozzá az élelmiszerekhez. Ezért marad továbbra is a Bizottság aggodalmainak homlokterében az élelmiszerellátási lánc és az élelmiszerárak kérdése.

Ezenkívül a strukturális tényezők elemzése odáig vezet, hogy közép és hosszú távon a mezőgazdasági nyersanyagok árainak további eszkalálódásától kell tartanunk. Az élelmiszerellátási lánc működésének javítása révén a jövőben el kellene tudni kerülni az élelmiszerárak ilyen mértékű emelkedését, és féken kellene tudni tartani a fogyasztói árak instabilitását. Egyetértek a jelentésben felvetett, azzal kapcsolatos aggodalmak többségével, miszerint javítani kell az élelmiszerellátási lánc általános működését. Nevezetesen átláthatóbbá kell tenni a lánc egészét, hogy a fogyasztóknak jobb tájékoztatást nyújtsunk, és javítsuk a hozzáadott érték eloszlását a lánc egészében.

A Bizottság a múlt év óta egy sor kezdeményezést vezetett be, amelyek célja, hogy javítsuk az élelmiszerellátási lánc működését. Ennek eredményeképpen a mezőgazdasági és élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó, magas szintű munkacsoport most állított össze egy stratégiai ajánláscsomagot. Ezenkívül a múlt évben terjesztettek elő egy, a mezőgazdasági termékminőségről szóló zöld könyvet.

A Bizottság a decemberben elfogadott, élelmiszerárakról szóló közleményében több megoldást is javasolt – menetrend formájában – az európai élelmiszerellátási lánc működésének javítására. Feltétlenül haladást kell elérnünk a menetrend végrehajtásában. Nevezetesen haladást kell elérnünk az élelmiszerellátási lánc és az élelmiszerárak állandó európai figyelőjének bevezetésében. Azáltal, hogy a lánc egyik végétől a másikig megbízható árinformációt küldünk, képesek leszünk leküzdeni az átláthatóság hiányát, ugyanakkor jobban megérthetjük a lánc működését.

Előre kell lépnünk annak elemzésében is, hogy hogyan oszlik el a hozzáadott érték a lánc egészében. Különös jelentőséget tulajdonítok ennek a kérdésnek. Amint azt az élelmiszerárakról szóló közleményben elismertük, a mezőgazdasági termelők és a lánc többi részének érdekérvényesítő képessége közötti egyensúly hiánya súlyos hatást gyakorol a mezőgazdasági ágazat termelői haszonkulcsaira. Magától értetődik, hogy a hozzáadott érték eloszlására vonatkozó kérdés tisztázására és értelmezésére tett erőfeszítés az első lépés lenne az irányban, hogy az egész láncon helyreálljon az érdekérvényesítő képesség egyensúlya. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az Európai Unió élelmiszerellátási láncának versenyképessége nem fokozható annak bizonyos elemei rovására. Az élelmiszer-termelők és a mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazatban működő kiskereskedők számára alapvető, hogy az Európai Unión belül továbbra is számíthassanak a fenntartható, versenyképes mezőgazdasági termelési platformra.

Meggyőződéssel állítom, hogy a Bizottság által javasolt menetrend – annak maradéktalan végrehajtását követően – lehetővé fogja tenni, hogy választ adjunk a Batzeli asszony jelentésében felvetett kérdések és kifejezett aggodalmak többségére.

  Elnök. – Az ismertetést lezárom.

A szavazásra 2009. március 26-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) Az a jelentés, amelyről csütörtökön kell nyilatkoznunk, gyakorlati szempontú választ próbál adni az élelmiszerárak emelkedése által sújtott polgáraink millióinak nehézségeire.

Figyelembe véve, hogy Európában csökkent a vásárlóerő, fontos volt, hogy a Parlament döntést hozzon egy olyan problémáról, amelyre mindazonáltal ismertek a megoldások. Tulajdonképpen az élelmiszerellátási lánc eleje és vége közötti árkülönbség elérheti akár az 1:5 arányt is, és – még ha nem is ismerik el a liberálisok – a piac problémáival foglalkozni kell, hogy a fogyasztók számára elfogadható árakat, a termelők számára pedig tisztességes jövedelmet biztosítsunk. Én magam javasoltam, hogy a szövegben ismételten jelentsük ki a – minket érintő válság tükrében minden eddiginél szükségesebb – piacszabályozó eszközök fontosságát.

Annak biztosítása azonban, hogy az „elérhető ár” ne váljon a „rossz minőségű termék” szinonimájává, azt is kértem, hogy foglalják bele a jelentésbe a bioágazatoknak szóló ösztönzők fogalmát. Kívánatos, hogy a fogyasztók megfizethető árakon juthassanak minőségi termékekhez, és ez az ilyen fajta mezőgazdasági termelésnek szánt pénzügyi ösztönzők ambiciózus politikájának köszönhető.

  Maria Petre (PPE-DE), írásban. – (RO) Az élelmiszerárak hirtelen emelkedést mutatnak az utóbbi időben. Ennek két oka van: az első a mezőgazdaságot és az élelmiszereket érintő világválság, a második pedig a piaci koncentráció, ami 1990-től máig 21,7%-ról 70% fölé emelkedett.

A fogyasztók által megfizetett árak átlagosan ötször magasabbak, mint a termelőknek fizetett árak. A szupermarket láncok nagyon gyakran tisztességtelen feltételeket szabnak, és a mezőgazdasági termelők és kis beszállítók számára megnehezítik a piachoz való hozzáférést.

Támogatom az Európai Bizottság elképzelését, miszerint európai piacfigyelő rendszert hoznánk létre. Az európai versenyhálózat elképzelését szintén támogatom.

A vidékfejlesztési program pénzalapjaiból nagyobb mértékben kellene juttatni a termelőknek.

Határozottan támogatom az olyan megoldásokat, mint a „helyi termékek” fogalmának újragondolása és a hagyományos élelmiszerpiacok hatékonyabb támogatása.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE), írásban. – (RO) Üdvözlöm a Batzeli-jelentést, amely rávilágít arra, hogy igen nagy az eltérés az élelmiszerek szupermarketekben kínált árai és a termelőknek fizetett árak között. Sajnos ez a valóság azokban az országokban is, ahol messze az európai átlag alatt van az életszínvonal, mint például Romániában.

Ha elvetünk bármilyen, az árfelügyeletre vonatkozó javaslatot, nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a termelőkhöz viszonyítva túlzott a szupermarketek érdekérvényesítő képessége. Ez is olyan terület, ahol a verseny és a fogyasztók védelmét szolgáló politika keretében határozottabban is felléphetünk.