Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. március 24., Kedd - Strasbourg

Zöld könyv a területi kohézióról és a kohéziós politika jövőbeli reformjáról folytatott vita állásáról - Legjobb gyakorlatok a regionális politika terén és a strukturális alapok felhasználásának akadályai - A kohéziós politika városi dimenziója az új programozási időszakban - A kohéziós politika vidékfejlesztési intézkedéseket kiegészítő jellege és vidékfejlesztési intézkedésekkel történő összehangolása - A strukturális alapokra vonatkozó rendelet végrehajtása 2007–2013 között: a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei - Európai kezdeményezés a mikrohitel fejlesztésére a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében (vita)

  Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – (HU) Szeretnék gratulálni Becsey Zsolt képviselőtársamnak jelentéséhez, amely a mikrohitelrendszer fejlesztését irányozza elő a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében. A dokumentum helyesen mutat rá, hogy a hátrányos helyzetű csoportokat, így a tartósan munkanélkülieket, a segélyekből élőket, illetve az etnikai kisebbségeket, különösen a romákat kell a mikrohitellel kapcsolatos európai kezdeményezések középpontjába helyezni.

A mikrohitelezés rendkívül sikeresnek bizonyult számos országban a társadalmi és gazdasági reintegráció előmozdításában az önfoglalkoztatás elősegítése révén. A pénzügyi válság idején különösen felértékelődnek az olyan egyszerű pénzügyi eszközök, amelyek képesek biztosítani a vállalkozások finanszírozását, főként a hátrányos helyzetű térségekben, illetve az ilyen társadalmi csoportok számára. A kis családi vállalkozásokat működtetni szándékozók ugyanis jelentős nehézségekbe ütköznek a kohéziós politika keretében kiírt pályázatokon, különösen a társfinanszírozás tekintetében. A profitszerzéssel szemben a társadalmi kohézió megteremtése, illetve helyreállítása kell, hogy elsődleges szerepet kapjon, hiszen az önfoglalkoztatás támogatása lényegesen olcsóbb a munkanélküli juttatásoknál, így nemzetgazdasági szempontból akkor is megéri mikrohitelt nyújtani, ha szigorúan pénzügyi szempontból esetleg nem lenne kifizetődő. A mikrohitelrendszert elérhetővé kell tenni a „nem bankképesek”, azaz olyan személyek számára is, akiknek a magasnak ítélt kockázat, a kis árrés és a nemteljesítés veszélye miatt a hagyományos bankszektor nem nyújt hitelt, illetve lehetővé kell tenni a hátrányos helyzetű csoportok célzott bevonását.