Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2130(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0031/2009

Viták :

PV 24/03/2009 - 3
CRE 24/03/2009 - 3

Szavazatok :

PV 24/03/2009 - 4.19
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0164

Viták
2009. március 24., Kedd - Strasbourg HL kiadás

3. Zöld könyv a területi kohézióról és a kohéziós politika jövőbeli reformjáról folytatott vita állásáról - Legjobb gyakorlatok a regionális politika terén és a strukturális alapok felhasználásának akadályai - A kohéziós politika városi dimenziója az új programozási időszakban - A kohéziós politika vidékfejlesztési intézkedéseket kiegészítő jellege és vidékfejlesztési intézkedésekkel történő összehangolása - A strukturális alapokra vonatkozó rendelet végrehajtása 2007–2013 között: a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei - Európai kezdeményezés a mikrohitel fejlesztésére a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az alábbi jelentések együttes vitája:

- A6-0083/2009 van Nistelrooij úr, a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében, zöld könyv a területi kohézióról és a kohéziós politika jövőbeli reformjáról folytatott vita (2008/2174(INI));

- A6-0095/2009 Krehl asszony, a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében, legjobb gyakorlatok a regionális politika terén és a strukturális alapok felhasználásának akadályai (2008/2061(INI));

- A6-0031/2009 Vlasák úr, a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében, a kohéziós politika városi dimenziója az új programozási időszakban (2008/2130(INI));

- A6-0042/2009 Roszkowski úr, a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében, a kohéziós politika vidékfejlesztési intézkedéseket kiegészítő jellege és a vidékfejlesztési intézkedésekkel történő összehangolása (2008/2100(INI));

- A6-0108/2009 Mikolášik úr, a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében, a strukturális alapokra vonatkozó rendelet végrehajtása 2007-2013 között: a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei (2008/2183(INI)); és

- A6-0041/2009 Becsey úr, a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében, Európai kezdeményezés a mikrohitel fejlesztésére a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében (2008/2122(INI)).

 
  
MPphoto
 

  Lambert van Nistelrooij, előadó.(NL) Elnök asszony, a Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságának kifejezett kérése, hogy egyetlen együttes vitát tartsunk ennek a ciklusnak a végén a kohéziós politika jövőjéről, de a mai és a holnapi nap folyamán a parlamenti képviselőknek nem kevesebb, mint öt jelentéséről vitázunk, és, mivel az európai választások már nagyon közelednek, szavazunk is. Az Európai Közösség legnagyobb költségvetéséről beszélünk, és az állampolgárok tekintetében a költségvetés legláthatóbb részéről. A kohéziós politika olyan arculatot adott Európának, amely megmutatja annak összefonódottságát és szolidaritását. A világon sehol máshol nem hoztak létre ilyen mértékű kölcsönös kohéziót. A kohézió továbbá az új Lisszaboni Szerződés központi célkitűzése is. Ez egy harmadik összetevőt is hozzáad az eddigiekhez, mégpedig a területi kohéziót.

A rendkívüli idők új válaszokat követelnek. A pénzügyi válság, a globalizációból eredő erősebb verseny, az éghajlati válság és a lisszaboni célkitűzések elérésének eddigi kudarca összehangoltabb megközelítést követel meg a regionális politika megerősítésével és jobb működtetésére való törekvéssel egyetemben. Ezekkel az ügyekkel a Zöld könyvben foglalkozunk. Ez a Zöld könyv egyáltalán nem a szokványos ügymenettel foglalkozik, hanem felhívás a jobb kormányzás és a területi kohézió elérésére, amely bírálja azokat a fejleményeket is, amelyek következtében néhány régió magasra tör és haladás tapasztalható a nagyvárosi területeken, míg más régiók lemaradnak. Ez nem az az Európa, amelyet ez a Parlament látni szeretne. Ma ezen az együttes vitán ezért kijelöljük az utat a 2013 utáni időszak tekintetében is azoknak a törvényhozási feladatoknak az áttekintését követően, amelyekkel a választások után a következő parlamenti ciklust megkezdjük.

Röviden összefoglalom a jelenlegi vita és a területi kohézió legfontosabb pontjait. 2005-ben Guellec úr jelentésében közzétette a Parlament elképzeléseit. Az új területi dimenzió állandó célkitűzéssé vált az új Lisszaboni Szerződés 13. és 174. cikke értelmében. Ahogy mondtam, ez kifejezett ellentéte egy aszimmetrikus Európának, amely néhány, teljes gőzzel fejlődő régióból áll, míg a vidéki területek lemaradnak mögöttük. Itt egyszerre megnyilvánuló egységről és sokféleségről van szó a kiválósági központok, vagy pôles d'excellence, valamint más régiók és helyek sajátos minősége és sokszínűsége között A területi kohézió kiegészíti továbbá a gazdasági és társadalmi kohézió meglévő politikáit. Ez egy integrált fogalom. Betekintést enged az ágazatalapú közösségi és decentralizált tevékenységek hatásaiba, például a kutatás és fejlesztés, a közös agrárpolitika, a közlekedés, a foglalkoztatás helyzete és a klímaváltozás ellensúlyozása területén.

Az elmúlt hat hónap egyeztetése azt mutatja, hogy a területi kohézió fogalmát széles körben elfogadták és üdvözlik. A fogalom egyesíti a koncentrációt, ugyanakkor az összekapcsolódást és az együttműködést is, olyan fogalom, amelyet ki szeretnénk dolgozni az elkövetkezendő időszakban.

 
  
MPphoto
 

  Constanze Angela Krehl, előadó.(DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a kohéziós politika fontos Európa számára. Ez a szolidaritásnak egy kifejeződése. Mindazonáltal a kohéziós politikára nem csak a feltehetően gyengébbeknek van szükségük társadalmunkban. Minden állampolgárunknak szüksége van szolidaritási politikára és európai integrációra. Még bonyolultabbá teszi a helyzetet, amikor nem használják fel a strukturális alapokat a régiókban, amelyekből több mint 260 van az Európai Unióban. Nem azért nem használják, mert nincs szükség segítségre, hanem mert a támogatás túl nehezen hozzáférhető. Ezeknek az akadályoknak egy részét saját magunk készítjük. Természetesen fontos alapvető elvárás, hogy a szabályokat betartsák, és az ellenőrzéseket elvégezzék annak biztosítása érdekében, hogy az európai adófizetők pénzét megfelelően használják fel. Mindazonáltal ennek nem szabad azt eredményeznie, hogy a jelentkezési lapok, és annak leírása, hogy miként lehet támogatáshoz jutni, olyan hosszúak és érthetetlenek legyenek, hogy doktori fokozat kelljen a megértésükhöz.

Ezért jelentésemben különleges intézkedések bevezetését szorgalmazom az európai szintű bürokrácia csökkentése érdekében, mert felelősek vagyunk ezért. Egyszerűsíteni kellene például az ellenőrző rendszert, csökkenteni kellene a projekteket érintő adminisztratív terheket, és módosítani kellene a projektek méretét. Továbbá a projektek kivitelezését egyszerűbbé, világosabbá, gyorsabbá és eredményorientáltabbá kellene tenni. Mindazonáltal meg vagyok győződve róla, hogy ezekben az ügyekben nemzeti és regionális szinten is lehet lépéseket tenni.

Jelentésem második része a legjobb gyakorlatokkal foglalkozik a kohéziós politika területén. Nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, mert az nem lenne sem hatékony, sem ésszerű. Inkább egy olyan rendszert kell találnunk, amelyben a projektekkel kapcsolatos jó példák hozzáférhetővé válnak mások számára is. Mivel több tízezer kohéziós politikával kapcsolatos projekt születik minden évben, a trükk a régiók példaszerű projektjeinek kiválogatásában és a velük kapcsolatos információk megosztásában rejlik. Véleményem szerint a Bizottság hatékony lépést tett ezen a területen, például a RegioStars kezdeményezéssel, de további fejlődésre van szükség.

Néhány, általam kulcsfontosságúnak ítélt területen a jelentés kritériumokat javasol ezen projektek kiválasztására. A kulcsfontosságú területek közé tartozik a kutatás és az innováció, a jó minőségű munkahelyek teremtése, a kkv-k támogatása, az éghajlattal kapcsolatos projektek, az integrált szemléletű városfejlesztés, valamint a köz- és magánszféra partnerségén alapuló projektek, hogy csak néhányat említsek. A legjobb gyakorlattal rendelkező projektek kiválasztásának kritériumai lehetnek például a projektek minősége és fenntarthatósága, hajtóerejük a régiók és az Európai Unió számára, az erőforrások hatékony felhasználása, valamint természetesen a más régiókra való alkalmazhatóságuk.

Mindenhol lehet jó példát találni. A jelentés függelékében felsoroltam néhány projektet, amelyekről a régiókban végzett alapozó munka eredményeként szereztem tudomást. Minden tagállamban van ilyen projekt. Szeretnék néhányat itt megemlíteni közülük: egy környezettechnológiai kiválósági központ Szlovéniában, a Burgenland Mobilitási Központ Ausztriában, az „agyvadászati” verseny Észtországban, a Fraunhofer Sejtterápiás és Immunológiai Intézet új épülete Németországban, a tudománypark a spanyolországi Granadában és a problémakerület a németországi Kelet-Lipcsében.

Végezetül, mint politikai csoportom előadója és koordinátora, szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak az együttműködésért, nem csak ennek a jelentésnek a kapcsán, hanem az öt éves munkájuk során. Szeretném továbbá megköszönni együttműködését a Bizottságnak, a Regionális Fejlesztési Bizottságnak és minden érintett alkalmazottnak. Remélem, hogy a jövőben is alkalmunk lesz ilyen módon folytatni a közös munkát.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Oldřich Vlasák, előadó. – (CS) Biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretném röviden bemutatni a kohéziós politika városi dimenziójáról szóló jelentést. A jelentés a városoknak az európai pénzek kezelésébe és felhasználásába való bevonásának lehetőségeit vizsgálja a jelenlegi programozási időszakban, ugyanakkor iránymutatást és ötleteket ad arra vonatkozóan, hogy miként lehet a strukturális alapok szabályait oly módon átalakítani, hogy ezek jobban megfeleljenek az európai városok és nagyvárosok igényeinek. A jelentés szövegezésekor nem csak a tudományos tanulmányokra és az olyan érdekcsoportok, mint például a Települések és Régiók Európai Tanácsa és az EUROCITIES, szakértői véleményeire támaszkodtam, hanem elsősorban a polgármesterek, az önkormányzati képviselők, a városházán dolgozó hivatalnokok, a projektmenedzserek és más, az európai alapokban érdekelt személyek közvetlen tapasztalataira is. Az egyik ösztönző találkozó, amely lehetőséget nyújtott számunkra, hogy közösen vitassuk meg a városi dimenziót, az Európai Városi Nap elnevezésű esemény volt, amelyet partnerekkel együtt szerveztem Prágában február elején az EU cseh elnökségének keretében. Ezen a ponton szeretném újra megköszönni Hübner biztos úrnak, Svoboda úrnak és kollégáimnak, Olbrycht úrnak, Beaupuy úrnak és Kallenbach asszonynak részvételüket és aktív közreműködésüket.

Logikus, hogy figyelmünk középpontjába a városok kerültek. Az EU körülbelül 500 millió lakosának 80%-a lakik városokban. A városokban található a munkahelyek, vállalatok és oktatási központok túlnyomó része, és Európa héa-jának több mint 70%-át is a városok állítják elő. A városok ezért döntő hajtóerői egész Európa gazdasági növekedésének, ami válságidőszakban még fontosabbá teszi őket. Mindazonáltal sok városnak kell szembenéznie komoly problémákkal. A városok és a városi térségek ezért a kohéziós politika keretében különös figyelmet érdemelnek.

Két fő elképzelést szeretnék hangsúlyozni a jelentésből. Az első a hatáskörök átruházásának kérdése, amely az európai erőforrások fölötti irányítás jogának a városokra való átruházását jelenti. Bár az európai jogszabályok már lehetővé teszik az erőforrások átruházását a városokra, hogy azok osszák szét, amikor integrált fejlesztési terveket dolgoznak ki, a tagállamok csak csekély mértékben éltek ezzel a lehetőséggel. A jelentés egyik fő célja, hogy növelje a városok szerepét a kohéziós folyamatban. Nem szabad továbbra is úgy tekintenünk a városokra, mint pusztán végső felhasználókra, hanem olyan entitásokként kell kezelnünk őket, amelyek területeket igazgatnak. Ahogy a régiók és a nemzeti közszolgálati testületek is saját költségvetéssel rendelkeznek, úgy a városoknak is nagyobb feladatot kell kapniuk a strukturális támogatások terén a strukturális alapok programozása és elosztása céljából. A városi dimenziónak kötelezővé kell válnia.

A másik alapvető elképzelés a JESSICA pénzügyi eszközben rejlő lehetőségek tényleges kihasználása. A kohéziós politika eddig kizárólag a támogatások rendszerén alapult, vagy más szóval a nem visszatérítendő juttatásokon. A projekteket benyújtó szervezetek és személyek ezért hozzászoktak egy olyan helyzethez, amelyben európai pénzeket és nemzeti költségvetési forrásokat kapnak, amelyek meghatározott célja az „ingyenes” társfinanszírozás. A prioritás gyakran a pénzek lehívása, és nem a hatékony beruházás és a rendelkezésre álló erőforrások értékelése. A támogatás elve ezért néha olyan helyzetekhez vezet, ahol a strukturális segítséget nem hatékonyan használják fel. A jelenlegi programozási időszakban sor került a JESSICA kezdeményezés bevezetésére annak érdekében, hogy mozgásteret biztosítsanak a kohéziós politika szisztematikus módosításához. A helyzet azonban az, hogy ezt a mozgásteret nem igazán használták ki. A következő programozási időszakban ezen változtatni kell. Az európai politikának jobban ki kell használnia az olyan pénzügyi tervezési alapok felhasználásával kapcsolatos lehetőségeket, mint amilyenek például a megújuló alapok. Ennyit szerettem volna mondani. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segített a jelentés elkészítésében.

 
  
MPphoto
 

  Wojciech Roszkowski, előadó. (PL) Elnök asszony, az Európai Unió 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó strukturális politikájának reformja változásokat hozott az alapok szerkezete és a támogatások elosztása tekintetében. Fontos változás volt a közös agrárpolitikához kötött új Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap létrehozása. Míg a 2000-2006 közötti pénzügyi terv a vidékfejlesztési finanszírozást a strukturális alapokhoz és a kohéziós politikához kötötte, elválasztva azt a KAP finanszírozástól, az új, 2007-2013 közötti pénzügyi keretben ez a KAP-koz kötött juttatások részévé vált. E változtatások következtében azonban felmerül a kérdés, hogy a különválás vajon a hozzáférhető finanszírozás ténylegesen hatékonyabb felhasználásához vezetett-e.

A KAP és a vidékfejlesztési finanszírozás összekapcsolása csak a felszínen jelenti a költségvetési eljárások egyszerűsödését. A valóságban ez a nem mezőgazdasági finanszírozásnak a kohéziós politikától való elválasztását jelenti, ami mindkét területen vagy a célkitűzések megduplázódását, vagy kihagyását eredményezheti. Fennáll annak a veszélye, hogy a regionális politika keretében hozzáférhető finanszírozást jelentős mértékben a nagyobb városi központok vagy a legdinamikusabban fejlődő régiók gazdasági versenyképességének növelésére fogják felhasználni, míg a vidékfejlesztési alap a nem mezőgazdasági fejlődésre, a mezőgazdasági versenyképesség növelésére fog összpontosítani. Ebben a helyzetben a nem mezőgazdasági tevékenységek támogatása és a vidéki térségekben működő kkv-k fejlesztése a két alap közötti területen fog elhelyezkedni, és nem fogja lefedni egyik sem.

Hiány keletkezhet továbbá a vidéki térségekben az alapvető közszolgáltatások biztosításának és az infrastruktúrába való beruházásnak a finanszírozásában, amelyekhez szintén a kohéziós alapnak kellene hozzájárulnia. Ebben az összefüggésben különösképpen fontos egy átlátható, hosszú távú fejlesztési stratégia kidolgozása a vidéki térségek tekintetében mind tagállami, mind regionális szinten, annak érdekében, hogy világosan meghatározzuk a vidékfejlesztési prioritásokat és célkitűzéseket, és hogy a különböző meglévő finanszírozási forrásokat ezekhez alakítsuk. A második pillérnek a kohéziós politikai intézkedésekkel való összekapcsolása azonban megköveteli a tevékenységek nemzeti szintű szoros koordinációját.

A vidéki térségnek még nincs pontos definíciója. A vidéki térségeket hagyományosan az alacsonyabb népsűrűség, a másféle foglalkoztatási struktúra, az alacsonyabb jövedelem és a közutakhoz való nehezebb hozzáférés különbözteti meg a városi térségektől. A területi kohézió szempontjából, amely fogalmat szintén nem definiáltak még megfelelően, az alacsonyabb népsűrűség nem döntő jellemző.

Az Európai Unió egyik fejlesztési célja a társadalmi struktúrák modernizálása, beleértve a foglalkoztatási struktúrát is. A területi kohézió ezért növelhető a vidéki és városi foglalkoztatási szerkezet egymáshoz való közelítésével. A területi kohézió legnagyobb kihívása azonban továbbra is a jövedelemszint és a közutakhoz való hozzáférés kérdése marad, és ezeket a célkitűzéseket a vidéki térségek nem mezőgazdasági tevékenységeinek támogatásával lehet a leghatékonyabban elérni. A vidékfejlesztésnek azonban nem szabad elapasztania a gazdálkodóknak szánt közvetlen kifizetések forrásait.

A vidékfejlesztési politikák végrehajtásának nehézsége abból ered, hogy az ágazati politikák és a területi kohéziós politikák átfedik egymást, csakúgy, mint a gazdasági és társadalmi dimenziók, ezért a korábbi tevékenységek a különböző ágak szétválasztására, nem pedig szinergiák létrehozására összpontosítottak. A koordinációnak azonban a finanszírozások felhasználásában szinergiák létrehozását kell célul kitűznie Az egyes tagállamokban számos modell létezik ezeknek a tevékenységeknek a koordinációjára, és jelenleg nehéz kijelenteni, hogy bármelyik ország megoldása modellként lenne használható a többi számára. Úgy tűnik azonban, hogy a politikai akarat döntőbb lehet a siker biztosításában, mint ez vagy az a szervezeti megoldás. Ezért a nyitott koordinációs módszer alkalmazása az uniós szintű együttműködésnek ebben a vonatkozásában megfelelő megoldás lehetne.

Világossá kell tenni azonban, hogy a vidékfejlesztési politika nagy hatással van a területi kohézióra. Ezért nem tűnik indokolhatónak az ezen politika alá tartozó intézkedéseknek a kohéziós és a regionális fejlesztési politikától való elválasztása. Ez a politika a KAP-nál alkalmasabb a vidékfejlesztés nem mezőgazdasági vonatkozásainak a támogatására, például az emberek átképzésének támogatására, hogy azok a gazdaság más területein is tudjanak munkát vállalni. Mindazonáltal a vidékfejlesztési politikának a kohéziós politikába való bevonása csak azzal a feltétellel lehetséges, hogy a vidékfejlesztés megfelelő finanszírozást kap.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik, előadó. Elnök asszony, mielőtt megkezdjük a vitát a 2007-2013 közötti strukturális alapokra vonatkozó rendelet végrehajtásáról szóló jelentésről, engedjék meg, hogy megragadjam a lehetőséget és köszönetet mondjak a Bizottságnak a konkrét kommunikációs papírért és az országlapokért, amelyek szilárd alapot adtak a munkához. Külön szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik velem dolgoztak a jelentés elkészítésében, különösen az EPP-ED képviselőcsoportunk tanácsadójának, Stoian asszonynak és bizottsági tisztviselőnknek, Chopin úrnak, akik mindketten rengeteg időt áldoztak erre a jelentésre.

Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam a jelentést, amely, csupán néhány kompromisszummal, megkapta a Regionális Fejlesztési Bizottság teljeskörű támogatását a múlt hónapban. Miként már bizonyára tudják, a jelentés célja annak bemutatása, hogy a 27 nemzeti stratégiai referenciakeret és a 429 operatív program kidolgozásakor a tagállamok hogyan értelmezték és hogyan követik a saját korlátaikhoz és elvárásaikhoz igazított 2006. évi közösségi kohéziós stratégiai iránymutatásokat.

Ezért elhatároztam, hogy a jelentést három fő dokumentumra fogom alapozni: először is a Bizottság közleményére; másodszor a Bizottság által rendelkezésre bocsátott 27 országlapra, harmadszor pedig a közösségi kohéziós stratégiai iránymutatásokról szóló 2006. évi tanácsi határozatra, amely indikatív keretet nyújt a tagállamoknak a nemzeti stratégiai referenciakereteik és a 2007-2013 közötti időszak operatív programjainak kidolgozásához.

A három fő prioritás, amelyet az előbb említett tanácsi határozat világosan megállapít, a következő: először is Európának és régióinak vonzóbbá tétele a beruházás és a munkavállalás tekintetében; a második prioritás a tudás és az innováció fejlesztése a növekedés érdekében; a harmadik prioritás pedig minél több ember bevonása a munkavállalásba és a vállalkozói tevékenységekbe a több és jobb munkahely megteremtése érdekében.

Mielőtt megosztanám önökkel a jelentés elkészítése közbeni észrevételeimet, fontos hangsúlyozni, hogy a jelentés alkalmazási körét részben korlátozza az, hogy az operatív programokat csak 2008 júniusában fogadták el, és legalább egy év kell ahhoz, hogy végrehajtásukban jelentős előrehaladást tapasztaljunk. Mindazonáltal már most látszik, hogy az általános prioritásokhoz bizonyos, gazdasági és területi fejlettségi szintjükből következő sajátosságokkal, minden tagállam ragaszkodott.

Fontos megjegyezni azt is, hogy ezek a programok bizonyos változtatásokon eshetnek át oly módon, hogy nagyobb figyelmet fordítanak az azonnali növekedési potenciállal rendelkező és a sürgős cselekvést kívánó területekbe történő beruházásokra az európai gazdasági fellendülés terve, a Közösségnek a globális pénzügyi válságra adott válasza és a jelenlegi gazdasági lassulás kontextusában. Más szóval nem szabad elfelejteni, hogy minden tagállamnak, és még inkább a régióknak, földrajzi helyzetükből, valamint gazdasági és intézményi fejlettségi szintjükből adódóan különböző igényeik vannak. Ezért ezen igények függvényében a személyre szabott nemzeti kohéziós stratégiák az operatív programban kétségtelenül jelentős mértékben eltérhetnek egymástól.

Köztudomású, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap általános szabályzata megkövetelte a tagállamoktól, hogy az összes költség 60%-át a kohéziós célkitűzésre, míg 75%-át a regionális versenyképesség és foglalkoztatottság célkitűzésre különítsék el. Örömmel látom, hogy a nemzeti hatóságok által tett erőfeszítések biztosították, hogy a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérésére szánt kiadások átlagos elosztása 65% – több, mint a konvergenciarégiók számára rendelkezésre álló pénzeszközök – és 82% a regionális versenyképesség és a foglalkoztatási régiók számára, amely szintén több, mint az eredetileg elvárt.

Látom, hogy lejárt az időm. Sokkal többel készültem. Mondanivalómat a vita végén fejezem be.

 
  
MPphoto
 

  Becsey Zsolt László, előadó.(HU) Többszöri halasztás után végül is egy nagy naphoz érkeztünk. Elismerésemet szeretném kifejezni azért, hogy a Bizottság már 2007 novemberében egy külön közleményben foglalkozott a mikrohitel témájával, bár az is igaz, hogy a Parlament már annak az évnek a nyarán kérte, hogy ezzel a témakörrel behatóbban dolgozzunk. Helyesnek tartom azt is, hogy a kohézióért felelős bizottsági tag koordinálásával került sor erre a vitára, ugye előtte szó volt arról, hogy esetleg a pénzügyi kérdésekért felelős biztos koordinálja, de a cél és a közösségi eszközök valóban a kohéziós szempontokat kell, hogy tükrözzék.

Sajnálom azonban, hogy a Bizottság anyaga nem tért ki a jogalkotási feladatokra, nem csatolt ilyen tervezeteket, ezért a Gazdasági Bizottság jelentésében a lehető legerősebb eszközzel, a 39. cikkel éltünk, és öt területen kértük konkrét jogi lépések megtételét vagy szervezeti, pénzügyi lépések megtételét a Bizottságtól.

Szeretném ezúttal köszönetemet kifejezni árnyékjelentőimnek, Mia De Vitsnek, Baeva kollégának és a titkárságon Ambruster asszonynak a lelkes munkájukért.

Miért is fontos ez a mikrohitelezés? Egyrészt szeretnénk beépíteni a nemzeti lisszaboni akcióprogramokba annak a kötelezettségét, hogy a tagállamok rendszeresen mutassák be előrehaladásukat e téren. Csak a kényszer hoz eredményt.

Másrészt – és ez a biztos asszony megközelítésének legnagyobb érdeme – új társadalmi szegmenseket kívánunk bevonni a gazdasági tevékenységek körébe. Ezért olyan hitelezést kell elindítani, amely a szerény képességgel rendelkező, a klasszikus kisvállalkozói hitelezés megkívánta önrészek és ingatlanfedezetek nélküli személyek munkaerőpiacra küldését segíti. Ez új szegmensek munkába való bekapcsolását jelentheti, ami nélkülözhetetlen lesz a fenntartható fejlődés, a 70%-os legális foglalkoztatási szint eléréséhez.

De hogyan közelítsük meg ezeket a rétegeket? Egyrészt, és a jelentésem erre is kitér, túl kell lépni azon a sablonon, hogy a nehéz helyzetben lévőket keressük általában. Szükség van a hátrányos helyzetű csoportok konkrét definiálására, ilyenek a bevándorlók a nyugati államokban, a cigányok a keleti részeken, a tanyasi, rurális helyzetben lévő emberek, vagy általában a nők.

Ezekhez azonban nem lehet az eddig ismert módon a kereskedelmi bankok klasszikus hálózatán keresztül közvetlenül eljutni, mert ezekkel az eszközökkel szemben egyrészt bizalmatlanok a célcsoportok, és mint már említettem nem is piacképesek. Ezért az ázsiai példával is élve, Európában lefordítva kis körökben a bizalmukat elérve kell a kölcsönt folyósítani, ami inkább a bizalmon, mint fedezeten alapul. Ebben a rendszerben persze fontos a közvetítő szervezet szerepe és az, hogy ezt a tevékenységet folytatni tudja még akkor is, ha nincs ennek a közvetítő szervezetnek banki licence. Ezt néhány tagállamban már sikerült elérni, de még nem általános, ezért be kell vonni a nem banki szervezeteket, a lakossághoz közeli, az értékpapírosításból is kimaradó pénzügyi szervezeteket a munkába.

Felmerült a kamatsapka kérdése, és azon a véleményen vagyunk, hogy a hitelezés bár drága, a legfontosabb szempont mégis az igénybevevők számára a folyamatos likviditás. Ezért nem támogatom a kamatsapka bevezetését. És itt szét kell választani a fogyasztói hitelt a mikrohitelezéstől, nem lehet összekeverni a kettőt.

Fontos még emellett az ösztönzés elérése nemzeti szinten, hogy valaki munkanélküli segély helyett akarjon mikrohitelezéssel mikrovállakozó lenni. És összefogásra van szükség a terrorizmus elleni harc, a pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó kérdésekben is, hiszen pontosan a mentori rendszer segítségével az állandó lakcím hiányát, a bankszámla hiányát, kezdeti hiányát ki tudjuk valahogy küszöbölni.

 
  
MPphoto
 

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. Elnök asszony, először is teljes szívemből szeretném megköszönni Lambert van Nistelrooijnak, Constanze Krehlnek, Oldřich Vlasáknak, Wojciech Roszkowskinak, Miroslav Mikolášiknak és Becsey Zsolt Lászlónak, hogy lehetőséget adtak számunkra ehhez a mai megbeszéléshez. Ez a megbeszélés kétségkívül hozzá fog járulni a jövőbeli kohéziós politikáról szóló vitához.

Ennek a vitának a kellős közepében vagyunk, ahogy tudják, és számos külön ajánlás szerepel jelentéseikben, amelyeket én fontos információnak fogok tekinteni a jövőbeli kohéziós politikáról szóló vita folyamán, és ugyanakkor van számos fontos üzenet is, amely minden jelentésben szerepel.

Az első, hogy a kohéziós politika az Európai Unió fenntartható fejlődéssel kapcsolatos céljai elérésének központi pillére, és annak is kell maradnia. Ez az elkötelezettség még fontosabb lesz a válságot követő időszakban, amikor a zöld munkahelyek megteremtése lesz Európa útlevele a fenntartható foglalkoztatáshoz.

Még egy világos üzenet szerepel az összes jelentésben, miszerint a kohéziós politikának az összes európai területet le kell fednie, miközben továbbra is a legszegényebbek felzárkózási folyamatának támogatására kell összpontosítania. Egyetértek annak jelentőségével, hogy az európai közjavakhoz való hozzáférést minden régióban biztosítani kell. A válság még fontosabbá teszi ezt az üzenetet. Jelenleg számos régió keres új utakat és módszereket a gyors globális változásokhoz való alkalmazkodásra és a lemaradás kockázatának elkerülésére. A nem teljesen kihasznált erőforrások mobilizálása és a komparatív előnyök kihasználása által a kohéziós politika azt kívánja biztosítani, hogy minden európai régió, akár lemaradt, akár nem, járuljon hozzá a teljes gazdasági növekedéshez és a változáshoz, a fenntartható munkahelyek teremtéséhez, továbbá hogy minden polgár részesüljön a belső piac előnyeiből.

Osztjuk továbbá azt a meggyőződést, hogy a földrajzi elhelyezkedés számít Európában, és ez az egyik fő oka, hogy kiadtuk a területi kohézióról szóló Zöld könyvet. Nagyon örülök, hogy önök is hozzám közel álló módon értelmezik a területi kohéziót, mely szerint a területi kohézió elsősorban az összes különböző terület fejlesztési potenciáljának mobilizálását jelenti. A regionális politika egy olyan fejlesztési politika, amely segít a polgároknak és a vállalkozásoknak felszabadítani az azokban a területekben rejlő lehetőségeket, ahol élnek és dolgoznak.

Egyetértek önökkel abban, hogy szükség van az összes olyan európai és nemzeti politika közötti szinergiák és koordináció fejlesztésére, amelynek területi hatása van. A kihívás itt abban rejlik, hogy a területi kohéziót előre vegyük figyelembe a politikák megalkotásakor, és ne a már létrehozott károk enyhítésére szolgáló eszközként tekintsünk rá. Ez azt jelenti, többek között, hogy több energiát kell fektetnünk a lemaradó régióknak a sikeresebbekkel való összekapcsolásába.

Világos az az üzenet is, hogy meg kell erősíteni a város és a vidék közötti kapcsolatokat. A finanszírozás jelenlegi széttöredezettsége mellett ez azt is jelenti, hogy törekednünk kell annak megértésére, miként lehetséges valamennyi finanszírozás szabályainak és eljárásainak korszerűsítése a támogatható költségek, az irányítás, az ellenőrzés, a beszámolásra és a pénzgazdálkodásra vonatkozó kötelezettségek tekintetében.

Nagyobb rugalmasságra van szükség azon területek körvonalazásában, amelyekre vonatkozóan a kohéziós politikát tervezték és végrehajtják. Más szavakkal, a politikát funkcionális területekre kell irányítani. Néha például szomszédsági szinten kell a városokra tekintenünk, néha azonban a városok határain túlra kell tekinteni.

Ez a funkcionális vagy rugalmas földrajz nem ér véget a nemzeti határokon, és a nemzeti határokon átnyúló együttműködés nyilvánvaló európai hozzáadott értékkel és jelentőséggel bír a polgárok számára. Még mindig léteznek akadályok az európai belső piacon, és a határokon átnyúló munkaerőpiacokban és a transznacionális klaszterekben is jelentős kihasználatlan lehetőség rejlik. A Balti-tengeri stratégia, amelyet most készítünk elő, jó példa arra, hogy mit értünk funkcionális terület alatt. Ezt kísérletnek tekintem a területi kohézió számára, amelyet aztán ki lehet terjeszteni más makrorégiókra is. Dolgozunk ezen.

Minden jelentés kiemeli a kohéziós politika szükségességét az olyan új kihívásoknak való megfelelésben, mint a demográfiai, energetikai, éghajlati kérdések és a globalizáció. Ezek az új kihívások minden európai régiót befolyásolni fognak, de hatásuk jelentősen különbözni fog Európa-szerte, gyakran a versenyképesség, a foglalkoztatottság és a társadalmi kohézió csökkenését eredményezve. Ez megszilárdíthatja a meglévő egyenlőtlenségeket és újakat teremthet, de a kihívások lehetőséggé is válhatnak. Ennek érdekében továbbra is hangsúlyoznunk kell a kohéziós politikának a kutatásba, a fejlesztésbe és az innovációba, a tudásalapú gazdaság kialakításába, valamint a vállalkozási hajlandóság és a vállalkozástámogató szolgáltatások támogatásába történő beruházásainak fontosságát. Ezek kulcsfontosságú tényezők az európai gazdaság fenntartható versenyképességének növelése, valamint a fenntartható munkahelyek és a növekedés megteremtése tekintetében. A kohéziós politika központjában ezek a jelentős területi dimenzióval rendelkező, következésképp egyedi megoldásokat és politikai támogatást igénylő kérdések állnak.

Annak érdekében, hogy a kohéziós politikai programok kezelését hatékonyabbá tegyük – ami közös érdekünk – , erősíteni kell a régiók közötti tapasztalatcserét és a legjobb gyakorlatok megosztását. A jó irányítási gyakorlatot gyorsan el kell terjeszteni Európában. Ez segíthet túljutni a kohéziós programok végrehajtásával kapcsolatos nehézségeken is. Egyetértek azzal, hogy folytatnunk kell a politika végrehajtásának reformját.

Önök fontosnak tartják az úgynevezett „pénzügyi tervezésre” irányuló erőfeszítés támogatását, mint a privát szférában rejlő lehetőségek kiaknázásának eszközét. Ahogy ismeretes önök előtt, egy fontos kulturális váltás során úgy döntöttünk, hogy a hagyományos megközelítést új eszközökkel egészítjük ki.

Jó hír, hogy önök támogatják mikrohitel kezdeményezésünket, amit nagyon köszönök. Meggyőződésem, hogy a mikrohitel rendszer kidolgozása döntő az európai régiók és városok fenntartható fejlődése és versenyképessége szempontjából. Ezzel kapcsolatban minden szinten cselekvésre van szükség. Meg fogjuk vizsgálni, hogy milyen módon lehet ezt az eszközt erősíteni a jövőben.

Önök felhívnak továbbá a kohéziós politika olyan alapvető elveinek megerősítésére is, mint a partnerség, a többszintű kormányzás és az átláthatóság, amivel teljes mértékben egyetértek. A helyi tudásra építve, az érintett szereplők bevonásával és az európai kohéziós politika láthatóbbá tételével minden bizonnyal sikerül majd növelnünk az európai kohéziós beruházások hatását és minőségét.

Még egyszer szeretnék köszönetet mondani arra irányuló folyamatos erőfeszítéseikért, hogy a kohéziós politikát hatásosabbá és hatékonyabbá tegyük a jövőben.

 
  
MPphoto
 

  Gary Titley , a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. Elnök asszony, én csak a mikrohitel kérdésére szeretnék koncentrálni, amelyet a Költségvetési Bizottság teljes mértékben támogat, mivel segíteni fog azoknak az embereknek, akik nem férnek hozzá az egyéb finanszírozási forrásokhoz – pontosan azoknak az embereknek, akiknek segítségre van szükségük a jelenlegi helyzetben. Üdvözöljük továbbá a Bizottság JASMINE kezdeményezését is.

Mindazonáltal van néhány szempont, amelyre szeretném felhívni a figyelmet. Először is, az alapokat csak abban az esetben szabad használni, ha más források akár a magas kockázat, akár az alacsony jövedelmezőség miatt nem megfelelőek. Másodszor, az alapokat magánvagyon bevonására is fel kell használni. Harmadszor, a különböző tagállamok különböző megközelítései miatt szeretnénk megvizsgálni, hogy megvalósítható-e egy uniós keret létrehozása a nem banki mikrofinanszírozási intézetek számára. Szeretnénk megvizsgálni továbbá, hogy az adott körülmények között megfelelőek-e a néhány országban alkalmazott kamatlábplafonok.

Hosszabb távon szeretnénk mélyebben a strukturális alapok felhasználása mögé nézni ennek a fontos kezdeményezésnek a tekintetében, mert a segítségre szoruló emberek egy része nem azokhoz a területekhez tartozik, amelyek támogatást kapnak a strukturális alapoktól.

 
  
MPphoto
 

  Nathalie Griesbeck, a Költségvetési Bizottság véleményének előadója.(FR) Elnök asszony, Hübner asszony, ma öt nagyon fontos, a kohéziós politikáról szóló dokumentummal foglalkozunk, amely, emlékeztetném önöket, néhány hónapja költségvetésünk fő tétele. Ily módon már most határozott jelzést küldünk a jövőbeli megújult intézményeknek: a Parlamentnek, természetesen, de a Bizottságnak is.

Nem kérdés, hogy a kohéziós eszközöknek, és mindenekelőtt az alapoknak valóságos európai hozzáadott értéket kell jelenteniük a polgárok számára, de most, mikor komoly válság sújtja Európát, ezeknek még fogékonyabbnak és alkalmazhatóbbnak kell lenniük különösképpen a városi helyzetre. Különösképpen üdvözlöm a lakástámogatási tervvel kapcsolatos munkát, mivel a polgárok számára a lakhatás a munkahely után a második legfontosabb kérdés.

Valójában ez nem is mindig pénz kérdése, hiszen a pénzeszközök rendelkezésre állnak, hanem annak tudható be, amit én „strukturális” lassúságnak neveznék – néha az állami kezelésből, néha az adminisztratív tehetetlenségből, és néha, sajnálatos módon, mindkettőből adódóan –, amely azon pozitív hatás útjába áll, amelyről állandóan beszélünk, és amely létfontosságú régióink és polgáraink számára. Ezért ezzel legrosszabb esetben még ellentétes hatást is elérhetünk.

Mint a Költségvetési Bizottságon belül a strukturális alapok állandó előadója, a jelenlegi válságban most még inkább, mint eddig bármikor, ragaszkodnék ahhoz, hogy az ilyen európai pénzekhez való hozzájutást egyszerűbbé, tisztábbá tegyük, továbbá hogy valódi politikai tartalommal töltsük meg.

 
  
MPphoto
 

  Atanas Paparizov, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója.(BG) Elnök asszony, mint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója a strukturális alapokra vonatkozó rendelet végrehajtásáról, szeretném megköszönni Мikolášik úrnak, hogy jelentésében reflektált az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság főbb következtetéseire és javaslataira.

A következtetések és javaslatok először is a tagállamok azon erőfeszítéseire vonatkoznak, hogy az alapok felhasználását szorosan összekössék a lisszaboni stratégiával, hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy az energiára fordított források – különösen a megújuló energiaforrások vonatkozásában – rendkívül elégtelenek.

Újra felszólítjuk az Európai Bizottságot, hogy a lakhatással kapcsolatos energiahatékonyság fejlesztésére szánt források összegét 3%-ról legalább 5%-ra növelje.

A jelentés ugyanakkor nem tükrözi a szén-dioxid leválasztásával kapcsolatos projektekre vonatkozó javaslatunkat, annak ellenére, hogy a tagállamok múlt héten megállapodtak, hogy hét országban 1,05 milliárd euró értékben 12 ilyen projektet támogatnak.

Ez egyáltalán nem elégséges az összes olyan tagállam problémáinak megoldására, amelyek érdekeltek abban, hogy ilyen témájú projektek végrehajtásához 2012-ig forrásokat szerezzenek. Ezért sürgetjük, hogy a Bizottság vegye figyelembe ezt a kérdést a források vizsgálatakor, beleértve az Európai Beruházási Bank pénzeszközeinek felhasználását is.

 
  
MPphoto
 

  Neena Gill, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − Elnök asszony, a kisvállalkozások kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be a kohézió megteremtésében az Unióban, és a mikrohitel kiterjesztése meg fogja alapozni a kkv-k gazdasági helyreállását.

A Jogi Bizottság elismeri, hogy egy vállalat megalapítása nehéz folyamat lehet. Az Uniónak többet kellene segítenie ebben azáltal, hogy megfelelő jogi tanácsadást nyújt a vállalkozásalapítással kapcsolatban. Ennek egyik módja egy európai jogászhálózat létrehozása volna, amelynek felkészült tagjai tanácsokat adnának a mikrovállalkozások elindításával kapcsolatban, kezdetben pro bono alapon. Sürgős erőfeszítéseket kell tenni a mikrovállalkozások szabályozási terheinek kezelésére, továbbá annak érdekében, hogy a mikrofinanszírozási intézményeket a lehető leghozzáférhetőbbé tegyük.

Az ilyen jogszabályokra most nagyobb szükségünk van, mint valaha, de a jogszabályok önmagukban nem elegek. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy ezek olyan cselekvésekként realizálódnak, amelyek hatása azonnal érződik, mert ez a jelentés nem csak a vállalkozásokról szól: a mikrohitel ugyanis segíti a társadalmi kohéziót és arra biztatja az embereket, hogy életük és lehetőségeik irányítását a saját kezükbe vegyék. Gratulálok minden előadónak.

 
  
MPphoto
 

  Zita Pleštinská, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. – (SK) Először is szeretnék köszönetet mondani kollégámnak, Mikolášik úrnak, aki jelentésének 12., 16., 17., 18. és 23. pontjaiba beillesztette az én véleményemnek bizonyos pontjait, amelyeket a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében fogalmaztam meg. Ezek a pontok Chmelnice város tanácsosaként szerzett tapasztalataimon, valamint önkéntes szervezetek javaslatain alapulnak, és ezeket a pontokat az uniós alapok forrásainak hatékonyabb és átláthatóbb lehívása tekintetében kulcsfontosságúnak tartom.

Szilárd meggyőződésem, hogy a 2007-2013 közötti programozási időszak nem lehet sikeres, ha a tagállamok nem törlik el azokat a túlzott adminisztratív korlátokat, amelyek megakadályozzák, hogy az önkéntes szervezetek is támogatást kérjenek projektjeikhez, különösen azok, amelyek a nehéz pénzügyi körülmények között élő nők, a bevándorló és az etnikai kisebbségekhez tartozó nők, a fizikai fogyatékossággal élő nők, valamint a nemi erőszaknak vagy kínzásnak áldozatul esett nők támogatásával foglalkoznak.

Szeretném még egyszer felszólítani a tagállamokat, és különösen azokat, amelyek 2004. május 1-je után csatlakoztak az Európai Unióhoz, hogy kerüljék a már befejezett projektek költségeinek túlzottan késedelmes visszafizetését, mert az ebből származó fizetésképtelenség gyakran megakadályozza, hogy a kedvezményezettek, különösen a helyi önkormányzatok és az önkéntes szervezetek, folytassák a működési területükhöz kapcsolódó egyéb tevékenységeket.

A gazdasági válság még az uniós alapokból származó pénzek lehívására is hatással van. A jelenlegi projektfinanszírozási módszer különösképpen alkalmatlan a kisebb helyi szervezetek számára, amelyeknek nincs esélyük hozzájutni projektfinanszírozáshoz. Ezért elengedhetetlen, hogy a finanszírozási rendszer egyszerűsítésével kapcsolatos intézkedéseket tárgyaljunk meg, és fogadjunk el. Hazám, Szlovákia helyhatósági képviselői azt állítják, hogy amennyiben a jelenlegi jogszabályokat nem módosítják, sokkal kevesebb pénzt fognak tudni lehívni az Európai Strukturális Alapokból, mint eddig. A kis helyhatóságoknak nyújtott hatékony, egyszerű és egyenes támogatásnak a hiánya nagyon fontos probléma, ezért úgy gondolom, hogy ez a jelentés segíteni fog a strukturális alapok lehívásában.

 
  
MPphoto
 

  Emmanouil Angelakas, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (EL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a mai vita tárgyát képező mind a hat jelentés nagy jelentőségű, mert tükrözi a regionális politika jelenlegi helyzetét, és leírja a 2013 utáni időszakra vonatkozó modellt és prioritásokat.

Minden előadónak gratulálok a munkájához. Mindenekelőtt Krehl asszony jelentéséhez szeretnék megjegyzéseket fűzni a regionális politika területén folytatott legjobb gyakorlatról , amelynek előadója voltam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja nevében, és szeretném kiemelni képviselőtársam nagyszerű munkáját.

Ez a jelentés a strukturális alapok megfelelő felhasználása útjában álló alapvető akadályokat, valamint ezek leküzdésének módozatait mutatja be, miközben több kritériumot vezet be egyes projekteknek és tevékenységeknek legjobb gyakorlatként való értékelésére, és utal arra, hogy a legjobb gyakorlatnak nincs általánosan elfogadott definíciója.

A legjobb gyakorlatról beszélve elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy a következő módosítások bekerüljenek a jelentésbe:

- a kis- és középvállalkozások megerősítésének, valamint a regionális politikának az iparral és a tudománnyal való összekapcsolásának szükségessége;

- intézkedések a lakosságnak, különösen a fiatal generációnak, a saját régiójukban tartására és a dolgozó szülőknek a megsegítésére, valamint

- a bevándorlók zökkenőmentes integrációja.

Ugyanakkor, amikor a regionális politika terén folytatott legjobb gyakorlatról beszélünk, figyelembe kell vennünk a következőket:

- először is, a régiók földrajzi és demográfiai sajátosságainak meglétét;

- másodszor azt, hogy a tagállamok regionális szervezeti modelljei nem egységesek;

- harmadszor, annak szükségességét, hogy a legjobb gyakorlat kritériumait szétválasszuk kötelező és nem kötelező kritériumokra, és

- negyedszer azt, hogy figyelembe kell venni a már alkalmazott sikeres módszereket annak érdekében, hogy azokat is legjobb gyakorlatként lehessen definiálni.

Két szót szeretnék szólni van Nistelrooijnak a Zöld könyvről szóló jelentéséről, hogy kiemeljem a remek munkát, amelyet végzett: az előadó jogosan hangsúlyozza a nyilvános konzultáció szükségességét annak érdekében, hogy egy általánosan elfogadható definíciót találjunk a területi kohézióra, és joggal emeli ki annak fontosságát is, hogy az egyedi tulajdonságokkal rendelkező területeket oly módon közelítsük meg, hogy a területi kohézió ezeket is a lehető legjobb módon lefedje.

 
  
MPphoto
 

  Iratxe García Pérez, a PSE képviselőcsoport nevében.(ES) Elnök asszony, először is szeretném megköszönni az előadóknak, különösen Krehl asszonynak és van Nistelrooij úrnak az elvégzett munkát. Ez lehetővé tette, hogy általános egyetértés szülessen bizottságunkon belül. Üdvözölnünk kell továbbá az Európai Bizottság Zöld könyvét a területi kohézióról, amely néhány fontos kérdést vet fel.

A kohéziós politika először is fontos mint olyan eszköz, amely biztosítja az Európai Unió kiegyensúlyozott fejlődését, és mint amely elutasít bármely kísérletet e politikák újra nemzetivé tételére. Benne foglaltatik a területi kohézió olyan új fogalma, amelyet figyelembe kell venni; ennek köszönhetően kezdődött el a mostanában vége felé járó konzultációs folyamat. Az új fogalmat olyan új kihívásokhoz igazították, mint a globalizáció, az éghajlatváltozás és a demográfiai változások.

A legújabb kohéziós jelentés adatai azt mutatják, hogy bár a régiók közötti különbségek – a konvergencia elvének eleget téve – eltűnőben vannak, most egy másik kérdést kell kezelnünk, amely a régiókon belüli különbségek változatlansága. Ennek következtében, amikor meghatározzuk a támogathatósági feltételeket, meg kell vizsgálnunk annak lehetőségét, hogy az egy főre eső jövedelmen kívül más szempontokat is figyelembe vegyünk.

Továbbá a „területi” elv bevonása tekintetében tisztában kell lennünk azzal, hogy szükség van bizonyos régiók olyan egyedi tulajdonságainak figyelembevételére is, mint például a földrajzi hátrányok, legkülső helyzetük vagy az elnéptelenedés folyamata.

A kohézió az egyik legnyilvánvalóbb sikere az Európai projektnek. Spanyolország jó példa erre azon gazdasági és társadalmi fejlődés tekintetében, amelyen keresztülment. Ezen az úton kell továbbhaladnunk, hogy egyenlő lehetőségeket biztosítsunk minden európai számára, függetlenül attól, hogy hol élnek.

Az Európai Unió sokféle régióból tevődik össze, különbözőségekkel, amelyek gazdagítják őket, és amelyek értelmet adnak ennek a projektnek. Mindazonáltal, ha valamihez ragaszkodnunk kell a kohéziós politika kapcsán, akkor ez az, hogy minden eszközt megadjunk régióinknak annak biztosítására, hogy a fejlődéshez és a növekedéshez való hozzáféréshez egyenlő esélyeik legyenek.

 
  
MPphoto
 

  Grażyna Staniszewska, az ALDE képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök asszony, főleg két jelentéshez szeretnék hozzászólni: a területi kohézióról szóló jelentéshez és a legjobb gyakorlatok megosztásáról szólóhoz. A többivel ALDE-csoportbeli képviselőtársaim foglalkoznak majd.

Van Nistelrooij úr jelentése a Bizottság által kiadott, területi kohézióról szóló Zöld könyvre reagál. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a jövőbeli kohéziós politikáról szóló vitát ki kell egészíteni a területi dimenzióval. Mindazonáltal paradox helyzet alakult ki: úgy beszélünk a területi kohézióról, hogy nem határoztuk meg pontosan, mit is jelent.

Azt szeretnénk, hogy a területi kohézió segítségével az eddiginél kiegyensúlyozottabb fejlődést érjünk el, hogy az Európai Unió minden polgárának lehetősége legyen különösen a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáféréshez. Ugyanakkor mostanáig hiányoznak azok a kritériumok, amelyekre támaszkodni tudnánk, pedig ennek alapvető jelentősége van a jövőre nézve. Az Európai Unió területi kohéziójáról folytatott megbeszélésnek nincs többé értelme, ha nem határozzuk meg, mit értünk kohézió alatt.

A területi kohézió elérése azt jelenti, hogy a lehető legjobb fejlődést biztosítjuk a Közösség egész területének, és javítjuk lakosai életminőségét. Ahogy a jelentésben is megállapítást nyert, a területi kohézió célja mindenekelőtt az kell, hogy legyen, hogy az egyes tagállamok és régiók fejlettségi szintjei közötti eltéréseket kiegyenlítse, és különösen, hogy megszüntesse a régiók és országok közötti növekvő különbségeket.

Minél kisebbre csökkentjük az egyes államok közötti szakadékot, annál nagyobb lesz a belső különbözőség. A legtöbb beruházás és támogatás a nemzeti és regionális központokban halmozódik fel a többi terület rovására, és a tagállamok nem tudják, vagy nem akarják ezt ellensúlyozni. Ebben a helyzetben fontos, hogy közösségi szinten hozzunk létre olyan mechanizmusokat, amelyek hatékonyan ösztönzik az egyenletesebb fenntartható fejlődést.

Véleményem szerint alaposan meg kellene vizsgálnunk nem csak a NUTS2, de a NUTS3 statisztikai adatait is. A NUTS3 adatai sokkal világosabban mutatják a problémát. Ezt figyelembe kellene vennünk a forráselosztásban. A területi kohézió elérésének folyamatát minden szinten végig kell vinni: európai, nemzeti és regionális szinten is, figyelembe véve a szubszidiaritás elvét.

A bevált gyakorlat megosztása rendkívül fontos. A kohéziós politika hatékonysága nagy mértékben függ az eljárások egyszerűsítésétől, és különösen a máshol használt leghatékonyabb megoldások által nyújtott lehetőségek megismerésétől.

 
  
MPphoto
 

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök asszony, a régiófejlesztési és kohéziós politikáról folytatunk vitát, amely rendkívül fontos az egész Közösség számára. Azért fontos, mert jelenleg a régiók között a jólétbeli különbségek rendkívül nagyok, meghaladják a 10:1-hez arányt. Ezért az Európai Unió polgárainak érdekük, hogy minden lehetőséget felhasználjunk az európaiak szolidaritásának megmutatására.

Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindenkinek pontosan ugyanazt kell kapnia, hanem azt kell jelentenie, hogy mindenki egyenlő esélyeket kap. Ennek érvényesnek kell lennie a városi agglomerációban és a vidéki területeken élőkre, az Európa központjában és a perifériákon élőkre, a fiatalabb generációra és az idősebb emberekre is. Ehhez innovációra van szükség, és figyelembe kell venni a jelent és a jövőt is.

Ma hat kiváló jelentés van előttünk. Kár, hogy ezeket mind egy menetben tárgyaljuk. Gratulálok a szerzőknek. Nagyon szeretném, ha tevékenységünk ezt az igazi Európai Közösséget, ezt az egységet szolgálná, és ha minden egyes eurót jó célra fordítanánk, nem pedig arra, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, mai beszédében a biztos úr említést tett a kohéziós politikának az éghajlatvédelemben betöltött szerepéről. Üdvözlöm ezt a szemléletváltást, mert a területi kohézióról szóló Zöld könyvben nem fektetnek hangsúlyt erre. Miért nem, kérdezem, a jelenlegi éghajlatválság tükrében?

Az Európai Strukturális Alapoknak a környezeti átalakuláshoz való hozzájárulása a területi kohézió egyik jövőbeli kérdése. A Bizottság által készített „Régiók 2020” dokumentum azt mutatja, hogy a klímaváltozásnak jelentős hatása van Európa számos régiójára. Ebből adódóan irányt kell változtatnunk. A strukturális alapokat csak fenntartható projektek támogatására kellene használni. Azokat a projekteket és programokat, amelyek károsítják a környezetet, és sok ilyet elfogadtak eddig, nem lenne szabad engedélyezni többé. Az uniós alapokat nem lenne szabad olyan programok és projektek támogatására használni, amelyek károsak az éghajlatra nézve. Miért nem követik már most ezt a megközelítést?

A második kérdés a partnerségi elv végrehajtására vonatkozik. Biztos úr, említette, hogy a helyi tudás a sikeres fejlődés fontos alapja. Akkor miért fogadtak el mégis operatív programokat ott, ahol a partnerség elvét teljes mértékben semmibe vették, és ahol a partnerek arról számoltak be, hogy nem vonták be őket? Erre a kérdésre nem válaszolt. A helyi tudás nagyon fontos eszköz számunkra. Amennyiben továbbra sem vesz tudomást arról a tényről, hogy a tagállamok teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a partnerség elvét, és továbbra is támogatja őket ennek ellenére, meg fogja sérteni a strukturális alapokra vonatkozó rendeletet.

Egyáltalán nem említi jelentésében azt, ami Mikolášik úr jelentésének alapját képezi, hogy sok tagállam nem követte a partnerség elvét. Ön nem vette figyelembe a partnerek jelentését. Miért hallgat ezzel a kérdéssel kapcsolatban?

Ezen a ponton világossá válik, hogy a strukturális alapokkal kapcsolatban új dimenzióra van szükség. Környezeti és demokratikus alapokra kell őket helyezni, ki kell használniuk a helyi tudást, és követniük kell a partnerség elvét.

 
  
MPphoto
 

  Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(PT) Engedjék meg, hogy világosan fogalmazzak: a Szerződés kimondja, hogy a Közösségnek általános harmonikus fejlődése előmozdítása érdekében úgy kell alakítania és folytatnia a gazdasági és társadalmi kohéziójához vezető tevékenységeit, hogy a különböző régiók fejlettségi szintjei közötti eltéréseknek és a legelmaradottabb régiók fejletlenségének csökkentését, beleértve a vidéki területeket is, tűzi ki célul.

Ebből adódóan a jelenlegi vitában a kohéziós politika jövőjéről, amelyhez az úgynevezett területi kohézió is kapcsolódik, a következő létfontosságú alapelveket kell hangsúlyozni.

Először is, a strukturális politika elsődleges és fő célkitűzése az igazi konvergencia elősegítése kell, hogy legyen azáltal, hogy a belső piac, a Gazdasági és Monetáris Unió és a világkereskedelem liberalizációja okozta költségek, egyenlőtlenségek és aszimmetriák tekintetében újraelosztási eszközként működik azon uniós országok és régiók érdekében, amelyek gazdaságilag kevésbé fejlettek.

Másodszor, az úgynevezett versenyképesség nem helyettesítheti a konvergenciát azokban a tagállamokban és régiókban, amelyek lemaradtak a társadalmi-gazdasági fejlődésben. Ennek értelmében a kohéziós politikát és a kapcsolódó pénzügyi forrásokat nem szabad alárendelni a Lisszaboni Stratégia által támogatott versenynek és liberalizációnak.

Harmadszor, az úgynevezett területi kohéziónak hozzá kell járulnia a gazdasági és társadalmi kohézióhoz. Más szavakkal, a területi kohézió központi célkitűzésének a különböző régiók gazdasági fejlettségi szintjei közötti különbségeknek, valamint a legelmaradottabb régiók lemaradottságának a csökkentése kell, hogy legyen.

Negyedszerre, az új célkitűzéseket és prioritásokat új közösségi pénzügyi forrásokkal kell összekapcsolni. Más szavakkal, az úgynevezett területi kohéziót nem szabad a konvergencia célkitűzés kárára támogatni.

Ötödszörre, a kohéziós politikára szánt jelenlegi pénzügyi források nem elégségesek az igazi konvergencia elérésére, valamint a regionális különbségekkel, a magas munkanélküliséggel, a jövedelembeli különbségekkel és a szegénységgel való szembenézésre az Európai Unióban.

Hatodszorra, létfontosságú a közösségi költségvetés megerősítése a gazdasági és társadalmi kohézió elősegítése érdekében.

Hetedszerre, a területgazdálkodás és a területfejlesztés az egyes tagállamok felelősségi körébe tartozik.

Végezetül pedig, más fontos itt kiemelt szempontok mellett megerősítjük: elfogadhatatlan a régiók számára, hogy pénzügyi károkat okozzon számukra az úgynevezett statisztikai hatás, ezért olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek megszüntetik ezt a hatást.

 
  
MPphoto
 

  Peter Baco (NI) . – (SK) A kohéziós politika koordinálásáról és a vidéki területek fejlesztésével kapcsolatos intézkedésekről folytatott vita tele van ellentmondásokkal. Ennek fő oka a vidékfejlesztés költségvetésének jelentős csökkentése, amely lehetetlenné teszi a vidékfejlesztési politika eredeti céljainak elérését. Ez az Egyesült Királyság elnöksége alatt történt. A legnagyobb árat azonban az új tagállamok legelmaradottabb régióinak vidéki területei fogják fizetni ezért. A közös agrárpolitika ezért, a közvetlen kifizetések kapcsán tapasztalható diszkriminációval egyetemben, a vidéki területek, és indirekt módon a régiók kétsebességes fejlődésének eszközévé vált.

A tényleges fejlődés világosan mutatja, mennyire abszurd dolog azt hinni, hogy a hanyatló mezőgazdasággal rendelkező vidéki területeket fejleszteni lehet. Soha nem fogjuk feléleszteni az EU elmaradt régióit, ha nem az eredeti költségvetési kereten belül biztosítjuk a vidéki területek fejlődését. A vidékfejlesztést nem lehet ad hoc döntésekkel végrehajtani, annak hosszú távú tervezésen kell alapulnia. Azonban ilyen tervünk nincs. A vidékfejlesztési költségvetés visszaállítása ezért az egész kohéziós politika kulcsfontosságú feltételévé válik

 
  
MPphoto
 

  James Nicholson (PPE-DE) . Elnök asszony, először is szeretném megköszönni az előadóknak a kiváló jelentéseket, különösképpen azt, amelynek én voltam az árnyékelőadója. Köszönöm az előadónak az együttműködést és a komoly munkát. Nem volt nagyon könnyű a jelentés megszövegezése, de a kulcsfontosságú pontokon sikerült kompromisszumra jutnunk. Üdvözlöm azt, hogy most módunk van lefolytatni ezt a vitát.

A vidékfejlesztés nagyon fontos téma, és biztosítanunk kell, hogy a vidékfejlesztésre szánt összes elérhető uniós támogatást kiaknázzuk, valamint a leghatékonyabb és leghatásosabb módon használjuk fel. Véleményem szerint a vidékfejlesztés lényege az aktív mezőgazdasági közösségek, különösen a fiatal termelők, valamint azon termelők támogatása, akik diverzifikálni akarják vállalkozásukat. A vidéki területeken indított megfelelő vállalkozási projekteknek az infrastruktúra fejlesztésére és a kis- és középvállalkozások támogatására kell összpontosítaniuk.

A jelentés középpontjában annak szavatolása áll, hogy a vidékfejlesztési projektek, függetlenül attól, hogy a strukturális alapoktól vagy az ERFA-tól kapnak támogatást, ne fedjék át egymást, vagy, ami még rosszabb, ne maradjanak ki a lehetőségekből. A jelentésből világossá válik, hogy jobb koordinációra van szükség a regionális fejlesztési politika és az ERFA között.

Nem érzem azonban úgy, hogy támogatni tudnék egy olyan helyzetet, ahol a támogatást a regionális fejlesztési hatóságoknak történő visszaosztást célzó moduláció útján teremtenék elő. Ha a termelőket arra kérik, hogy fizessenek be a KAP-ba, akkor a termelőknek biztosnak kell lenniük abban, hogy a pénzük visszaáramlik a vidéki közösségekbe. Azt gondolom, hogy ennek működnie kell a KAP második pillérjén keresztül. Mindazonáltal az előadó sikeresen nyitott vitát erről az aktuális és idevágó kérdésről. Egyetértek vele a jelentés fő mondanivalójával kapcsolatban, de erről majd a következő Parlamentnek kell döntenie.

 
  
MPphoto
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE) . (PL) Elnök asszony, az Európai Unióhoz való két legutóbbi csatlakozási hullám a Közösségen belüli regionális egyenlőtlenségeket jelentős mértékben elmélyítette. Ennek eredményeként létrejött a „területi szegregáció” egyre markánsabban tapasztalható jelensége, amely elszigetelt regionális csoportosulásokat eredményez, különösen a fejlesztési központoktól távol fekvő területeken, amelyek jórészt vidéki területek.

A környezetbarát fenntartható gazdasági fejlődés és a regionális különbözőségek csökkentése az európai regionális politika kiemelkedő céljai. 2006 októberében a Tanács stratégiai iránymutatásokat fogadott el a kohézióval kapcsolatban, amelyek referenciaként szolgálnak a tagállamoknak a 2007-2013 közötti időszakra szóló saját nemzeti stratégiai referencia kereteik és operatív programjaik kidolgozásához.

Az ezen dokumentumokban meghatározott prioritások vonzóbbá teszik Európát és a régiókat a befektetők és a munkavállalók szemében, mozgósítják a tudást és az innovációt a növekedés szolgálatában, valamint több és jobb minőségű munkahelyet teremtenek. A várakozások szerint ezeknek a prioritásoknak az operatív programokban történő megvalósítása lehetővé teszi, hogy a régiók kezeljék a globalizáció kihívásait, a szerkezeti, demográfiai változásokat és az éghajlatváltozást, továbbá lehetővé teszi a régiók harmonikus, hosszú távú, fenntartható fejlődésének erősítését.

El kell ismernünk, hogy a tagállamok már eddig is tettek erőfeszítéseket arra vonatkozóan, hogy operatív programjaikba a lisszaboni stratégia céljaival összhangban lévő prioritásokat illesszenek be. Ugyanakkor az új programozási időszak támogatásainak számos tagállamban tapasztalható rendkívül lassú lehívása veszélyeztetheti ezek hatékony felhasználását.

Rendkívül fontos ezért, különösen az új tagállamok számára, hogy megszilárdítsák az elérhető támogatások valódi felvételi kapacitásának növelését segítő tevékenységeket, mind a támogatások felhasználási módja vonatkozásában, mind a legjobb gyakorlatok megosztása, az információs kampányok, az új technológiák megosztása és a különböző partnerségek kialakítása tekintetében oly módon, hogy lehetővé váljék a program követelményeinek valódi, színvonalas programokká való átalakulása annak érdekében, hogy az EU legszegényebb régióinak égető problémáját jelentő fejlődésbeli lemaradásokat hatékonyan ki lehessen küszöbölni.

 
  
MPphoto
 

  Elspeth Attwooll (ALDE) . Elnök asszony, van Nistelrooij jelentésével kapcsolatosan három dolgot szeretnék kiemelni.

Először is, a területi kohézió magában foglalja az Európai Unió többközpontú fejlődését. Ez a régiókon belüli, csakúgy, mint a régiók közötti különbségek eltörlését jelenti. Következésképpen szükség van fejlett térbeli elemzésre és olyan mutatók kidolgozására, amelyek függvényében meg lehet tervezni a politikákat, és vizsgálni lehet a hatásukat.

Másodszor, összehangolt megközelítést kell alkalmazni, és előzetesen fel kell mérni az ágazati politikák lehetséges regionális szintű hatásait, valamint a közöttük kialakuló erősebb szinergia megvalósítását. Egy ilyen hatásvizsgálat megelőzhet egyes problémákat, mint amilyen például a juhok elektronikus megjelölésének problémája Skóciában.

Harmadszor, az összehangolt megközelítés megfelelő többszintű kormányzást kíván, minden érdekelt fél bevonásával a stratégiák megalkotásába és végrehajtásába.

Üdvözlöm, amit biztos úr mondott ebben a vonatkozásban, és remélem, hogy jelentős támogatást fog kapni ez a kitűnő jelentés.

 
  
MPphoto
 

  Giovanni Robusti (UEN) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Roszkowski jelentés kiemeli a különböző vidéki területek, továbbá ezek és a városi területek közötti különbségeket a strukturális alapok kezelésének vonatkozásában. Az előadó jogosan mutat rá, hogy szükséges lenne visszaállítani valamiféle következetességet az ERFA és a EMVA között, még akkor is, ha világosabban fogalmazhatta volna meg a „nyitott koordináció” fogalmának jelentését, amely ellentétes a meglévő nyilvánvaló egyenlőtlenségekkel és a tagállami hatáskörökkel.

A magas szintű következetesség az adatok és a kifizetések vonatkozásában átláthatóságot követel meg. A források elosztásának ismerete rendkívül fontos eszköze a torzulások felismerésének és kiigazításának. Átláthatóság azonban nincs. A gyakorlatban a legkülönbözőbb olyan tevékenységekkel szembesülünk, amelyek célja az adatok elrejtése, a hozzáférés megtagadása és az információk eltitkolása, és mindezt a köztestületek és saját nemzeti kormányaink teszik. A Bizottság azt állítja, hogy ebben a kérdésben nem illetékes, és minden bizonytalanná és tisztázatlanná kezd válni. Ki kell jelenteni, hogy ezen a területen a hallgatás falába ütközünk.

Amennyiben nem oldjuk meg ezt a problémát, akkor még messzebb kerülünk azoktól a valódi problémáktól, amelyeket a strukturális alapoknak kellene megoldaniuk.

 
  
MPphoto
 

  Gisela Kallenbach (Verts/ALE) . (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, örülök annak, hogy egy időszerű politikai vitát folytatunk olyan jelentések alapján, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy legkésőbb 2014-től célzottabb és hatékonyabb módon használjuk a szolidaritás ezen eszközét. Nagyon fontos számomra az is, hogy Európa polgárait tájékoztassuk arról az európai hozzáadott értékről, amelyet ez az eszköz felkínál.

Ezért logikus, hogy visszautasítsunk minden kísérletet a strukturális politika újra nemzetivé tételére. Nagyobb szükségünk van, mint valaha egy alapvető közösségi politikára, amely képes szembenézni az olyan kihívásokkal, mint a globalizáció, az éghajlatváltozás és a demográfiai változás. Az, hogy sikeresek voltunk-e, vagy csak a Lisszaboni Stratégia költségvetési kötelezettségvállalásával próbáljuk áltatni magunkat, remélhetőleg világossá fog válni legkésőbb akkor, amikor a szükséges elemzések megtörténtek.

Útelágazáshoz érkeztünk, ahol el kell döntenünk, hogy a területi kohézió és a ténylegesen fenntartható fejlődés az európai politika szimbólumai-e. Ahhoz, hogy ezt a döntést meghozzuk, számos, különösen városi, partnerre van szükségünk. Ezért azt akarjuk, hogy a globális támogatások közvetlenül ezekhez a partnerekhez jussanak el, ne csak papíron, hanem a gyakorlatban is. Akármennyire értékeljük is a szubszidiaritást, az európai támogatásokat kötelező érvényű kritériumok alapján kell elosztani. A városi dimenzió fontossága mellett ennek magában kell foglalnia az összehangolt megközelítést és az éghajlattal kapcsolatos célkitűzések végrehajtását. Erről már megegyezés született. A Regionális Fejlesztési Bizottság szavazásán viszont sajnálatos módon nem így történt.

Egy másik gondolat: a Bizottság gazdaságélénkítési terve szerint a strukturális alapok elosztását le kell egyszerűsíteni, és fel kell gyorsítani. Még mindig nem világos számomra, hogy miért volt szükség válságra ahhoz, hogy ez megtörténjen, de ez biztató jel. Amennyiben a legjobb gyakorlat projektek átfogó elemzése ténylegesen a politikai megbeszélések részét képezi, nem lesz további akadálya annak, hogy Európa úttörő szerepet töltsön be a valóban fenntartható politika kifejlesztésében.

Szeretném megköszönni minden előadónak a komoly munkáját.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Toussas (GUE/NGL) . (EL) Elnök asszony, az Európai Unió országai és régiói közötti konvergenciának és kohéziónak a mítoszát maga a valóság rombolja le:

- a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek folyamatosan nőnek;

- az új tagállamok csatlakozása okozta mesterséges statisztikai konvergenciák nem tudják becsapni a munkavállalókat, a termelőket, a fiatalokat és a nőket, akik érzik, hogy életszínvonaluk folyamatosan romlik;

- a kapitalista kereteken belüli regionális fejlődés nem szünteti meg a rendszerszintű osztályellentéteket;

- az egyenlőtlen fejlődés a kapitalista termelési mód velejárója, mert bármilyen fejlesztési folyamatot a tőkemegtérülés maximalizálása ösztönöz;

- a nemzeti kohéziós taktikáknak és a 2007–2013-as időszakra szóló nemzeti stratégiai referenciakeretnek, mint az előző programoknak is, speciális osztályirányultsága van: a lisszaboni stratégia közösségellenes megközelítésének engedelmeskednek, és a nemzeti reformprogramokra szabottak; más szavakkal a kapitalista szerkezetátalakítást és a rugalmasabb munkaszerződéseket segítik.

Ezért az Európai Unió és a burzsoá kormányok a tőke igényeit szolgálják, mind a kapitalista válság időszakában azáltal, hogy az összes terhet a munkásosztályra és a munkásokra rakják, mind azzal a nyilvánvaló céllal, hogy ezeket a munkásellenes intézkedéseket állandóvá tegyék a monopóliumok jövőbeli nyereségének védelme és növelése érdekében.

Az új fontos tényező, amelyet a kohéziós politika alkalmazási köréhez csatoltak, a területi kohézió, és, ami még fontosabb, az erről szóló Zöld könyv. A bizottsági javaslat iránymutatásainak reakciós jellege túlmegy az Európai Unió állásfoglalásainak és hatásköreinek a Lisszaboni Szerződésben foglalt keretén – ahogy most az Európai Alkotmányt hívják –, és sértés a tagállamok lakosai számára.

A területi kohézióról szóló Zöld könyv azon ágazatokat, amelyeket a monopóliumok kifacsarhatnak, az egészségügyben, az oktatásban, az energiaszektorban és más szolgáltatásokban jelöli meg, de a legfőbb és mindenek előtt való cél a közlekedési hálózatokhoz való hozzáférés. .

A Görög Kommunista Párt kategorikusan ellenzi, és teljes egészében elutasítja a területi kohézióról szóló bizottsági javaslat reakciós keretét.

 
  
MPphoto
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM) . Elnök asszony, a kohéziós politika minden formájának az egyenlőség motorjának kell lennie, és eddig számos sikert ért el. Mindazonáltal a kohéziós politikát az átfogó hatásának hosszú távú értékelése fényében kell megvizsgálni. Egy ilyen értékelésben a kérdés egyszerű: növekszik-e a közösségeknek és a bennük élő embereknek az életszínvonala az EU kohéziós politikáinak és a strukturális alapoknak köszönhetően, amelyektől támogatást kapnak? A jelentésekbe betekintve az első válaszunk bizonyára „igen” lenne, hosszú távon azonban túl gyakran „nem” a válaszunk.

Azt mondják, hogy Írországban a termelők jól élnek – és ez igaz is. De akkor hosszú távon miért van olyan kevés termelő, és olyan sok munkanélküli és alulfoglalkoztatott Írország vidéki területein? Azért, mert a strukturális alapok és a kohéziós politika nem egyezett a KAP-pal? Vagy mert nem tudták mérsékelni a közös halászati politikát, amely három és fél évtized alatt megtizedelte az ír parti közösségeket és az ír vizek halállományát? És miért válik az Írország délnyugati részén található Limerick fekete folttá a foglalkoztatás szempontjából a jobb utak és infrastruktúra – és az uniós támogatások nagyvonalúsága – ellenére? Azért, mert a kohéziós politikának nincs válasza a versenypolitikára, amely lehetővé teszi egy új tagállam számára, hogy 54 millió euró állami támogatással elcsábítsa a Dell-t, a terület ipari talpkövét,?

A kohéziós politika törekszik az egyenlőségre, mindazonáltal az olyan privatizációs irányelvek hatására, mint például a postai irányelv, az alacsonyabb szinten kiszolgált területeket tovább hanyagolják. Az lehet a probléma, hogy a kohéziós politikának nincs kapcsolata más uniós politikákkal, mint például a versenypolitikával, a piac liberalizációjával stb.

A titok abban rejlik, hogy a kohézió nem politikákból ered: azokból az alapvető egyesítő alapelvekből származik, amelyeknek minden politikát át kellene hatnia – az emberek megbecsülésének, a valódi szubszidiaritásnak, a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok előnyben részesítésének, az élet megbecsülésének, az alkotás segítésének, a család fontosságának, a munka méltóságának, a szolidaritásnak és a közjó központi szerepének az elvéből. Ameddig nem minden EU politikát vezérelnek ezek az elvek, a programok ellentétben fognak állni egymással.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Carl Lang (NI) . – (FR) Elnök asszony, 2007 és 2013 között a kohéziós politika lesz a brüsszeli Európa fő kiadási tétele, de ez a fejlemény ahelyett, hogy kedvezne a francia régióknak, valójában bünteti azokat, a regionális kiadások növelése ugyanis a közös agrárpolitika, következésképp Franciaország kárára történik. Láthatjuk, hogy a francia régiók számára kiutalt részesedés folyamatosan csökken. A strukturális alapok 347 milliárd eurójának jelentős részét Kelet-Európa kapja, amelyet több mint 40 év kommunizmus tett tönkre.

Brüsszel már 2000-ben visszavonta a korábbi I. célkitűzése alapján odaítélt strukturális támogatásokat Hainaut régió franciaországi járásaitól. Ma Franciaország, amely az európai költségvetési bevételeknek 16%-át adja, egyre többet ad, és egyre kevesebbet kap.

Mi több, a regionális segély nem védte meg a globális gazdasági válság által érintetteket, mert ez részét képezi a lisszaboni stratégia ultraliberális stratégiájának. Most jobban, mint valaha szükség van egy olyan új Európa felépítésére, amely végre egy, a belső piacunk fölötti ellenőrzés visszaszerzésére irányuló aktív politika révén gazdasági védelmet nyújt régióink és nemzeteink számára.

 
  
MPphoto
 

  Markus Pieper (PPE-DE) . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, örülök a lehetőségnek, hogy részletesebben is beszélhetek a Roszkowski-jelentésről.

A jelentésben szereplő mindkét politikai terület – a strukturális alapok és a vidéki területek támogatása – látszólag jól működik. Mindazonáltal az a benyomásom, hogy néhány esetben mindkét politikának azonos céljai vannak. A népességpolitika, az energia és a távközlés területén vannak olyan projektek, amelyeket mind a strukturális alapok, mind a vidékfejlesztési politika támogat, amelyeknek ugyanaz a céljuk, de különböző minisztériumokhoz tartoznak. Sok európai projekt van, de vannak-e olyanok is, amelyek európai hozzáadott értéket képviselnek? Az az érzésem, hogy néha nem látjuk a teljes képet.

Ha összekötnénk a különböző osztályokhoz tartozó projekteket, sokkal többet tudnánk elérni a vidéki területek fejlesztésével kapcsolatban, például a decentralizált energiaipari infrastruktúrák, a szélessávú kapcsolat nagyobb területre való bevezetése és a határokon átnyúló vízügyi infrastruktúra területén. Több olyan projektre van szükség, amelyet több minisztérium támogat egyszerre. Ha ez megtörténik, többé nem kis léptékekben haladunk, hanem az európai alapok segítségével képesek leszünk állandó fejlődést elérni a régiókban. Az osztályokon átnyúló együttműködés európai követelményét kötelezővé kell tennünk. Talán azt is komolyan fontolóra kellene vennünk, hogy meghatározzuk a projektek legkisebb összegét.

Még egy megjegyzés a finanszírozással kapcsolatban: véleményem szerint a moduláció nem szép szó. Elveszi a termelőknek megígért kompenzációs kifizetéseket anélkül, hogy a vidékfejlesztési programoknak megbízható támogatást adna. Az agrárpolitikának ezért a jövőben a termelők politikájának kell lennie világos pénzügyi elkötelezettségekkel anélkül, hogy a támogatások máshová helyeződnének át. A regionális politikának ugyanígy a régiók érdekében folytatott politikának kell lennie, mely különös figyelmet fordít a vidéki régiókra és elvárásaikra. Ez igazi, hosszú távon régióinkat fejlesztő európai kezdeményezésekhez vezetne.

 
  
MPphoto
 

  Evgeni Kirilov (PSE) . – (BG) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, úgy tűnik, hogy a mai vita során újra általános egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy a kohéziós politika szükséges és hasznos politika.

Azok, akik támogatják, azt akarják, hogy tovább fejlődjön, és pozitív eredményeket hozzon. Ezért gondolom, hogy fontos számunkra, hogy ragaszkodjunk egy alapvető elváráshoz: a kohéziós politikának hozzáférhetőnek kell lennie azok számára, akiknek szánjuk, és akiknek szükségük van rá, különösen azon régiók és területek számára, amelyek lemaradtak, és nehézségekkel küzdenek társadalmi-gazdasági fejlődésük során.

Krehl asszony jelentése számos olyan akadályt sorol fel, amelyekkel a strukturális alapok nyújtotta támogatások potenciális felhasználóinak szembe kell nézniük. Ezek az akadályok, amelyek a bürokratikus nehézségekből és a bonyolult, homályos eljárásokból erednek, hibákhoz vezetnek. Ez elriasztja a kedvezményezetteket, és kritikára sarkallja az ellenőrző szerveket.

Ahhoz, hogy ezt a kétoldalú kihívást kezelni tudjuk, egyrészről együtt kell működnünk minden intézménnyel és tagállammal, másrészről szeretnék arra biztatni mindenkit, hogy használjuk fel az eddig megszerzett tapasztalatokat, és több figyelmet fordítsunk a pozitív eredményekre, amikor arról tanakodunk, hogy miként győzzük le az akadályokat.

Ebben az összefüggésben a Krehl asszony jelentésében tett javaslat a legjobb gyakorlatokról szilárd alapot szolgáltat az elkövetkezendő intézkedésekhez és fellépésekhez, amelyek célja a szabályok egyszerűsítése, valamint az információcsere és a kommunikáció javítása a strukturális alapok felhasználása során. Ismét az Európai Bizottságot és az irányító testületeket kérték fel, hogy játsszanak ebben kulcsszerepet, de természetesen tudniuk kell, hogy ehhez megkapják-e az Európai Parlament támogatását.

Van Nistelrooij úr hangsúlyozta, hogy a kohéziós politika a szolidaritás kifejeződése. Ránk hárul a feladat, hogy keményen dolgozzunk azért, hogy a polgárok kézzel foghatóan érezzék, hasznukra válnak ennek a szolidaritásnak az eredményei. A kohéziós politika végső célja az egyenlő esélyek nyújtása kell, hogy legyen az európai polgárok számára, függetlenül attól, hogy hol élnek.

 
  
MPphoto
 

  Jean Marie Beaupuy (ALDE) . – (FR) Elnök asszony, Hübner asszony, az elmúlt harminc év során tapasztalhattuk a különböző kohéziós politikák hasznát. Ezt hangsúlyoznunk kell az elkövetkezendő választások folyamán, mert ez a polgárok érdeke, akiknek életminősége néhány esetben megtriplázódott, és a régióknak, amelyek, megszabadulva adósságaiktól, igazi fejlődésről tanúskodnak. Ezért ezeket az előnyöket nem lehet letagadni.

Mi több, mára a kohéziós politika az európai költségvetés legnagyobb tételeként az első helyen áll. A ma reggel előterjesztett hat jelentés alapján amit mi, parlamenti képviselők el szeretnénk érni, az az, hogy növeljük ezen alapok és szabályozások hatékonyságát, amelyeket állampolgáraink számára elérhetővé teszünk.

Hübner asszony, a Bizottság a kulcsa e rendelkezések és költségvetési tételek hatékonyabbá tételének. Vajon miért? Először is, ha megengedi, biztos úr, azért, mert kapcsolatban vagyunk, és tudjuk, hogy meghallgatnak minket, és garantálják, hogy a Bizottság megfelelően figyelembe vegye a hat jelentésben foglalt kéréseket; ezúttal szeretném megragadni a lehetőséget, hogy gratuláljak annak a hat képviselőnek, akik a jelentéseket szövegezték.

Hübner asszony, miként ön is tudja, a jelentések rendkívül részletes megoldásokat tartalmaznak a városi környezettel, a vidéki területekkel, a legjobb gyakorlatokkal és a jövőbeli kohéziós politikával kapcsolatosan, továbbá igen konkrét példákat, amelyek meg fogják könnyíteni a Bizottság munkáját.

Ezért várjuk a Bizottság konkrét, európai szintű megoldásokra vonatkozó javaslatait, de ez csak a hatékonyság eléréséhez szükséges munka fele. Ezért, biztos úr, arra is szeretnénk megkérni, hogy a lehető legnagyobb mértékben használja fel befolyását kormányzati, regionális és helyhatósági szinten, mivel rendelkezéseinket, költségvetéseinket és rendeleteinket ezek a testületek fogják átültetni a gyakorlatba, és ha ők nem hatékonyak, mi sem leszünk azok.

Számítunk önre, Hübner asszony, mind európai, mind nemzeti szinten, hogy sikerre viszi a most bemutatott hat jelentést.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN) . (PL) Elnök asszony, a nemzeti protekcionizmus egyre növekvő irányzatának ma fontos ellensúlya Európában az ésszerű kohéziós és vidékfejlesztési politika. A különböző vidékfejlesztési alapokból származó támogatások jelenlegi rendszere az Európai Unió különböző részeinek fejlettségi szintjei közötti különbség megerősítését, és nem kiegyenlítését szolgálta.

Ez hatalmas egyenlőtlenséget eredményezett az új és a régi tagállamok között az agrártámogatások tekintetében, és ezek az egyenlőtlenségek 2013 után is meg fognak maradni. Minden termelőnek hasonló előállítási költségei vannak, a mezőgazdasági szolgáltatások növekednek az új tagállamokban, és hamarosan el fogják érni a régi tagállamok árszintjét. Ilyen helyzetben milyen lehetőségei vannak a vidéki területeknek fejlettségi szintjük kiegyenlítésére az elkövetkezendő évtizedekben?

Csak az eljárások maximális korszerűsítésével együttjáró, és a szegényebb régiók önkormányzatai számára nyújtott stabil és hosszú távú támogatás teheti lehetővé a különbségek kiegyenlítését és azt, hogy a következő évtizedben igazi versenyről beszélhessünk az Európai Unión belül.

 
  
MPphoto
 

  Jim Allister (NI) . Elnök asszony, a városok támogatásáról szeretnék beszélni. Biztos úr, ön számos alkalommal járt Belfastban. Bizonyára látta, ahogyan én is, a városi program határozott hasznát, különösen Észak-Belfastban. Ezért sajnálom ennek a programnak a megszüntetését, különösen mivel semmilyen hasonló program nem került a helyére. A köz- és magánszféra partnerségére való áttérés ennek gyenge helyettesítése, és a JESSICA-hoz való hozzáférés is – legalábbis eddig – keveset tett a csapás mérséklésére. Valójában mindenféle helyettesítő program nélkül fordultunk el a városi programtól.

A jelenlegi gazdasági légkörben az a remény, hogy a JESSICA megteremti a remélt ösztönző hatást, kezd eltűnni, betöltetlen űrt hagyva sok városban, ahol még mindig szükség van az újrafejlesztésre és beruházásra. A kormánystratégiák üres szólamai és a tényleges teljesítmény közötti szakadék a pénzügyi öv minden egyes szorosabbá húzásával nő. Ezért a városi kiadások speciális támogatásának hiányát a 2007-2015 közötti programban egyre jobban lehet érezni.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Jan Olbrycht (PPE-DE) . (PL) Elnök asszony, ki kell emelni: az, hogy ez a vita így alakult, és hogy több jelentést tárgyalunk egyszerre, nem véletlen. Azért van így, mert sem a témákat, sem az egyes kérdéseket nem lehet szétválasztani, amennyiben komoly megbeszélést kívánunk folytatni az elkövetkező évek európai politikájáról. Továbbá, ha figyelembe vesszük a gazdaságélénkítési csomagról szóló jelenlegi vitát, az általunk meghozandó döntések természetesen jelentősen befolyásolni fogják a kohéziós politika alakulását 2013 után.

Ezért, amennyiben az összes jelentésről beszélünk, és nem rekedünk meg a részleteknél, fontos, hogy a kohéziós politika a különböző európai politikák integrálása, az ezen politikák komplementaritása, az összehangolt megközelítés felé mutató valódi fejlődés alapjává és lehetőségévé váljék. Nem véletlen egybeesés, hogy az Európai Bizottság olyan mai megoldásokat terjeszt elő, amelyek képesek az európai politika egészének megváltoztatására.

A területi kohézióról szóló megbeszélés alapvetően az összehangolt cselekvésről szóló vita. Vita az európai politikának az ágazatonkénti kezelésétől való visszavonulásról. Ez az irány azt is sugallja, hogy az Európai Unió teljes területét egy egészként kell kezelni ahelyett, hogy gazdagabb és szegényebb részekre osztottként kezeljük, ami azt jelenti, hogy fontos döntések előtt állunk a kohéziós politika tekintetében. Szeretném megköszönni önöknek, hogy ezt a vitát valóban közös vitává tették.

 
  
MPphoto
 

  Mia De Vits (PSE) . – (NL) Elnök asszony, először is, teljes szívemből szeretnék gratulálni Becsey úrnak a mikrohitelről szóló jelentés elkészítése során tapasztalt együttműködésért. Nem kell hangsúlyoznom ennek a jelentésnek a fontosságát, különösen a jelenlegi körülmények között. Szeretném kapcsolatba hozni ezt a jelentést a jelenleg tapasztalható válsággal. Látjuk, hogy a tagállamok intézkedések széles tárházával próbálják kihúzni magukat a gazdasági válság okozta gödörből, és gyakran túlságosan el vannak foglalva saját magukkal és piacaik újra beindításával.

A megoldás azonban nem a „mindenki saját magáért”, hanem a problémáknak egy európaibb megközelítése. Obama elnök úr Amerikája nagymértékű kormányzati beruházásokhoz fordult, és úgy gondolom, hogy ez a helyes irány. Itt Európában 27 gazdaságélénkítési terv létezik, és jóllehet ezek egymással összehangoltak, de minden esetben maga a tagállam finanszírozza ezeket. Ezek a gazdaságélénkítési tervek szükségesek, de csak egy rendkívül behatárolt lépést jelentenek a helyes irányban.

Ebben az összefüggésben a mikrohitelről szóló jelentés és egy másik jelentés a globalizációs alkalmazkodási alapról, amely az elkövetkezendő hetekben kerül napirendre, nagyon kézzelfogható lépéseket jelentenek az emberek számára, különösen most, amikor nő a munkanélküliség, és a bankok nehezebben adnak hitelt. Ezért kevés mondanivalóm van Becsey úr jelentésével kapcsolatban. Mindenekelőtt szeretném újra hangsúlyozni azokat a pontokat, amelyeket a legfontosabbnak ítéltünk. Ezek a pontok szerepelnek a jelentésben, minek következtében a Bizottság szövege számos területen átdolgozásra került.

Az első ezen területek közül a hosszantartó uniós támogatás. Ez fontos, mivel jelenleg túl sok kezdeményezés fut egymás mellett. Az EU költségvetésének létre kell hoznia egy költségvetési tételt a mikrohitelek számára is.

A második pont az, hogy tisztázni kell, miszerint ezeket a mikrohiteleket a tartósan munkanélkülieknek, a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozóknak, és azoknak szánjuk, akik a szokásos módon nem kaphatnak hitelt. A mikrohiteleket elsősorban helyi szinten ítélik oda. Ezért nagyon fontos a helyi szintű működtetési politika bevezetése. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy azok az emberek, akik szociális ellátásban részesülnek, ne veszítsék el erre való jogosultságukat amiatt, hogy mikrohitelt kapnak.

 
  
MPphoto
 

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN) . (PL) Elnök asszony, a strukturális politika szempontjából rendkívül fontos egy Európai Mezőgazdasági Alap létrehozása a vidéki térségek fejlesztésére. Ugyanakkor a meglévő lehetőségek megfelelő kihasználása végett átlátható, hosszú távú stratégiát kell megfogalmazni a vidéki területek és régiók számára, és egy olyan rendszert kell létrehozni, amely lehetővé teszi a tevékenységek folyamatos nemzeti szintű összehangolását.

Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a kohéziós politikáról folytatott vita számos eltérő nézőpontot fed arról, hogy a mezőgazdasági támogatásokra és a vidékfejlesztésre szánt alapokat miként kellene felhasználni. Létezik egy olyan félelem is, hogy az újraelosztást követően ezeknek az alapoknak egy részét a városi területek és a legdinamikusabb térségek fejlesztésére fogják felhasználni a hagyományosan lemaradott és kevésbé aktívan irányított térségek rovására. Ilyen megoldásokba és eredményekbe nem egyezhetünk bele.

 
  
MPphoto
 

  Ambroise Guellec (PPE-DE) . – (FR) Elnök asszony, csatlakozva képviselőtársaimhoz szeretném kifejezni elégedettségemet a mai vitával kapcsolatban, és szeretnék a területi kohézióról szólni pár szót. Véleményem szerint sosem késő jó dolgot cselekedni, mindazonáltal rengeteg időt elvesztegettünk azzal, hogy a területi kohéziót az Európai Unió kulcsfontosságú politikai célkitűzésévé tettük. Voltak természetesen intézményi problémák, amelyeket remélhetőleg hamarosan megoldunk, és, elnézést, Hübner asszony, de a Bizottság rendkívüli óvatossága is hozzájárult ehhez. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ennek a parlamenti ciklusnak az egésze alatt, 2004-2005-től kezdődően, a Parlament folyamatosan próbálta összeszedni az erejét, mivel az egyenlőség elvét az uniós polgárok kezelése tekintetében – lakóhelyüktől függetlenül – rendkívül fontosnak tartjuk, és hisszük, hogy létfontosságú, hogy együtt haladjunk tovább.

A Zöld könyv elkészült végre, és örülünk neki. Úgy érzem, némileg kevéssé ambíciózus: szerettük volna, ha a Bizottság gy definíciót és világos célkitűzéseket dolgoz ki ahelyett, hogy nyitott kérdéseket fogalmaz meg a témával kapcsolatban. Mégis előrébb jutottunk, még akkor is, ha, véleményem szerint újra gátolni fog minket a lisszaboni stratégiával való aránytalan összefonódás, melyet a strukturális alapok előző generációjának végrehajtása során tapasztaltunk.

A konzultáció jelenleg zajlik, és remélem, az lesz az eredménye, hogy növelni kell a forrásokat, tökéletesíteni kell az eszközeinket – ezek a tervek a 2013 utáni időszakra vonatkoznak: van ugyan időnk, de az gyorsan el fog röpülni –, meg kell erősíteni a pénzügyi eszközöket, ki kell dolgozni az együttműködést különböző szinteken, szerves képet kell alkotnunk a fejlődésről, különösen az ágazati politikáknak a most vitatott kérdésével kapcsolatosan, a közös agrárpolitikát és a regionális fejlesztést össze kell hangolni stb. Szükségünk van a Fehér könyvre, amilyen hamar csak lehet, biztos asszony!

Végezetül szeretném hangsúlyozni a területi kohézió előmozdításának sürgősségét Európa összes régiójában, mert a területi egyenlőség létfontosságú a válság befejeződéséhez és a gazdasági fellendüléshez, és mindenekelőtt ahhoz, hogy arra biztassuk állampolgárainkat, hogy vegyenek részt az európai projektekben.

 
  
MPphoto
 

  Pierre Pribetich (PSE) . – (FR) Elnök asszony, „amikor a szavak és a tettek egybeesnek, gyönyörű harmónia jön létre”. Amikor ezt mondta, Montaigne kétségkívül a politikusok szavaira és tetteire gondolt.

Itt, a kohéziós politikában, ezt a harmóniát kell megtalálnunk. Azon elképzelésünktől hajtva, hogy az európai városra mint társadalmunk fejlődésének fő tényezőjére tekintsünk, el kell gondolkodnunk, és betartandó ígéretekkel kell előállnunk az általános népességcsökkenéssel, a munkahelyek hiányával, a városi szennyezéssel, a városokon belüli alacsony mobilitással és a fenntartható fejlődés szempontjából nem megfelelő lakásviszonyokkal kapcsolatosan. Ezeknek a jelentős kihívásoknak meg kell felelnünk, ha az európai városokat vonzóvá, versenyképessé, és lakhatás szempontjából kellemes helyekké akarjuk tenni. A problémákat akkor tudjuk áthidalni, ha szavaink összhangba kerülnek a tetteinkkel. Ez a kohéziós politika városi dimenziójának lényege: a hatékonyság és a hitelesség koordinálása, harmonizálása és hatékonnyá tétele az új programozási időszak számára.

Következésképpen két kötelezettségvállalásunk van: jelentős és világosan meghatározható pénzügyi források rendelkezésre bocsátása a lipcsei célok elérése érdekében, és végül a városok egymással való együttműködésének elősegítése annak érdekében, hogy szembe tudjanak nézni a globális versennyel több, különféle megoldást felhasználva az európai térségen belül.

 
  
MPphoto
 

  Rolf Berend (PPE-DE) . – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, van Nistelrooij jelentése a Zöld könyvről és a kohéziós politika jövőjéről minden bizonnyal egyike a Regionális Fejlesztési Bizottság legfontosabb jelentéseinek az elmúlt években.

Egyetértünk a Zöld könyv alapvető koncepciójával, melynek értelmében a területi kohézió célja az egész EU policentrikus fejlődésének biztosítása, a különböző jellemzőkkel és jellegzetességekkel bíró területek fenntartható fejlődése, ezzel egyidejűleg a sokféleség megőrzése. A következő programozási időszakban ki kell alakítani egy átfogóbb rendszert az átalakulóban lévő régiók fokozatos támogatására, amelynek mértéke meghaladja a GDP 75%-át, hogy ezen régiók státusza egyértelműbb legyen, és nagyobb biztonságban tudjanak fejlődni.

Krehl asszony jelentése a strukturális alapok felhasználásának akadályairól helyesen sorolja fel azokat a fő problémákat, amelyekkel a strukturális alapokra pályázóknak szembesülniük kell, nevezetesen a túlzott bürokráciát, a túl sok, bonyolult szabályozást, vagy a lassú és vontatott, központilag irányított adminisztrációt a tagállamokban. Sok ajánlás érkezett a Bizottsághoz az akadályok eltörléséhez szükséges hatékony intézkedésekkel kapcsolatosan. Ezek közül szeretnék kiemelni és megerősíteni kettőt.

Először is, jelenleg a projektvezetőknek 10 évig meg kell őrizniük a projekttel kapcsolatos dokumentumokat, hogy vizsgálatra be tudják nyújtani a Bizottságnak. Ez a szabályozás túlzott bürokratikus terhet jelent különösen a kis projektek esetében. Jogosnak tartom, hogy ezt az időt három évre csökkentsük le.

Másodszor, a Bizottság által az innovatív projektek esetében használt értékelési kritériumok komoly problémákat jelentenek. Nem szabad ugyanazokat a kritériumokat használni az innovatív projektek esetében, mint más projektek kapcsán. Létfontosságú, hogy ebben az esetben más eljárást alkalmazzanak.

 
  
MPphoto
 

  Miloš Koterec (PSE) . – (SK) A regionális fejlesztési politika egyértelműen hozzájárul az Unió polgárainak jólétéhez. Ez alapvetően szociálpolitika, és mint ilyet, mi, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja, teljes mértékben támogatjuk és következetesen fejlesztjük. Nemrégiben egy lakossági fórumon páran megkérdezték tőlem, hogy miért vennék a fáradságot ahhoz, hogy képviselőket válasszanak az Európai Parlamentbe. Miután elmondtam, hogy az Unió milyen mértékben és milyen területeken támogatja a különböző európai régiókat, és olyan konkrét példákat is említettem, amelyek emberek millióira voltak hatással, a kohéziós politika lett a fő érvem a választás mellett.

Emellett azt is megemlítettem, hogy milyen fontos szerepet játszik az Európai Parlament mind a kohéziós politika, mind a költségvetési források elfogadásának folyamatában, továbbá hogy a források növekedni fognak, amint a Lisszaboni Szerződés hatályba lép. Kiemeltem, hogy a Szerződés alapján a regionális politikának sokkal jelentősebb közvetlen hatása lesz a polgárokra, valamint a helyi önkormányzatoknak és a potenciális kedvezményezetteknek nagyobb szerepük lesz a regionális politika kezelésében, szinergiáik támogatásában és a területi kohézió fejlődésének erősítésében, beleértve a vidéki területeket is. Elmondtam továbbá, hogy a regionális fejlesztési politika az egyik legegyszerűbb és legrugalmasabb közösségi eszköz az olyan válságok megoldására, mint amilyet jelenleg is tapasztalhatunk. A regionális politika segítheti például a munkanélküliség, a beruházási és a társadalmi problémák megoldását. Amennyiben szakszerűen és átláthatóan hajtják végre, a regionális politika könnyen az Unió erős pillérévé válhat. A jövőben sokat kell majd erre a pillérre építenünk, és fokoznunk kell a hatékonyságát, mivel ez fontos kapcsot jelent az európai polgárok és az európai intézmények között.

 
  
MPphoto
 

  Mariela Velichkova Baeva (ALDE) . – (BG) Mik a mikrohitel kezdeményezés alapvető célkitűzései? Az eszköz fejlődésének ösztönzése, pozitív intézményi és üzleti környezet kialakítása, a nem banki pénzügyi intézmények kapacitásnövelésének támogatása, a növekedés és a fenntartható fejlődés elérése, csakúgy mint a magántőkepiac bizalmának biztosítása.

Becsey úr jelentése a mikrohitel által nyújtott lehetőségekre, a hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci beilleszkedésének segítésére koncentrál. Az ezzel kapcsolatos különböző intézkedések és kezdeményezések koordinálásával az Európai Bizottságnak elő kellene terjesztenie egy általános európai keretet speciális paraméterekkel, beleértve a nem banki pénzügyi mikrohitel intézményeket is.

A vállalkozások támogatása – az átdolgozott lisszaboni stratégiával összhangban – nagyobb versenyképességet és magasabb színvonalú tudásalapú társadalmat eredményez.

 
  
  

ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Margie Sudre (PPE-DE) . – (FR) Elnök asszony, Hübner asszony, sajnálom, hogy a Tanács és a Bizottság még nem definiálta egyértelműen a területi kohéziót. A francia elnökség kísérletet tett erre, amit üdvözlendőnek találok. Parlamentünk továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy ez a célkitűzés a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésétől fogva érvényben legyen, és a célkitűzés körvonalait a lehető leghamarabb meghatározzák.

Van Nistelrooij kitűnő jelentése nyomán remélem, hogy a területi kohézió az Unió minden régiója harmonikus fejlődése megerősítésének jogi alapja lesz, mely lehetővé teszi, hogy minden egyes európai régió jellegzetességeiből a legtöbbet hozzuk ki. Létfontosságú a közösségi politikák koordinációjának javítása hatásuk helyi szinten történő maximalizálásához.

A területi kohézió nem kizárólag az állandó hátrányoktól szenvedő régiókat célozza meg. Követnie kell azonban az Európai Unió egészének policentrikus fejlődését, figyelembe véve minden régió jellemzőit, megőrizve ugyanakkor sokféleségüket. Ez az új fogalom, úgy vélem, releváns a legkülső régiók számára a fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés biztosítása szempontjából.

Ebben az összefüggésben köszönöm az előadónak, hogy a kompromisszumos módosításokba belevette a legkülső régiók sajátos kihívásaival kapcsolatos kéréseket az elérhetőség és a versenyképesség tekintetében, amelyek a területi kohézió alapvető szempontjai.

A Bizottság legújabb, „A legkülső régiók: előny Európa számára” című közleményét olvasva láttam, hogy a Bizottság a kohéziós politikában a kormányzás javításával kapcsolatos minden ajánlást alkalmazni akar a legkülső régiókra, hogy ezek így váljanak a területi kohézió végrehajtásának úttörőivé.

Remélem, hogy a tengerentúli egyeztetés, vagy a États généraux de l'Outre-Mer, amely hamarosan kezdetét veszi Franciaországban, ugyanígy fog eljárni, és nagymértékben integrálni fogja az európai politikák fő területi hatását a legkülső régiókra, amelyek hozzáadott értéke tagadhatatlan és vitathatatlan.

Végezetül, természetesen, szeretnék köszönetet mondani minden előadónknak.

 
  
MPphoto
 

  Gábor Harangozó (PSE) .(HU) Az Uniót érő kihívásokkal szembenézve mindent el kell követnünk, hogy az egyes térségeken belüli és azok közötti gazdasági és életszínvonalbeli különbségeket következetesen felszámoljuk. Ennek értelmében a kohéziós politika a jövőben eredeti célkitűzésére kell, hogy fókuszáljon, vagyis a gazdasági, szociális problémákkal szembenézni kényszerülő térségekben strukturális változások létrehozására.

Ahhoz, hogy a jövőben hatékonyabbak legyünk, a kihívásoknak megfelelő területi egységekre kell koncentrálnunk. Újra kell strukturálni a gazdasági együttműködések formáit, amiben a makrorégiók játszhatnak fontos szerepet.

Ugyanakkor őszintén szembe kell néznünk az egyes területekre koncentrálódó szegénységgel is. Ha valódi változásokat akarunk elősegíteni, arra a szintre kell koncentrálnunk, ahol a probléma jelentkezik, vagyis célzott, komplex intézkedésekre lenne szükség a régiók alatti szinten is. Nem elég projekteket finanszíroznunk, az összes alapot bevonó, integrált megközelítésre van szükség, valós segítséget nyújtva az Unió legkiszolgáltatottabb állampolgárainak.

 
  
MPphoto
 

  Rumiana Jeleva (PPE-DE) . – (BG) Hölgyeim és uraim, a kohéziós politika az Európai Unió egyik alapvető összetevője. Évtizedek óta az európai polgároknak a jobb jövővel, a magasabb színvonalú élettel és munkakörülményekkel kapcsolatos vágyait tükrözi.

A kohéziós politika eredményei azt mutatják, hogy ez az Unió egyik legsikeresebb politikája. Azok a tagállamok, amelyek régebben az uniós átlaghoz képest kevésbé voltak fejlettek, ma a világ legfejlettebb országai közé tartoznak. Ezek az alapelvek mutatják a kohéziós politika hatékonyságát, és motiválják az Unióhoz csatlakozott új államokat, például az általam képviselt országot, Bulgáriát is.

Mi, bolgárok, sokáig vártunk arra, hogy az Európai Unió teljes jogú tagjai lehessünk, és méltán bízunk a strukturális és kohéziós alapok nyújtotta lehetőségekben. Úgy gondolom, mindannyiunk nevében beszélek, amikor megköszönöm Hübner biztos asszonynak a regionális fejlesztés területén tett erőfeszítéseit és a kohéziós politika döntő támogatását.

A Regionális Fejlesztési Bizottság öt jelentése kiemeli az Európai Parlament hosszú távú elkötelezettségét is egy erős, hatékony kohéziós politika iránt. Hölgyeim és uraim, a pénzügyi válság mellett mostanában az éghajlatváltozással, a demográfiai változással, az energiahatékonysággal, a nagymértékű városiasodással, a migrációval kapcsolatos problémákat is kezelnünk kell.

Ezek a témák mind határozott, egységes választ kívánnak az Európai Uniótól. Ezért kell a kohéziós politikát a szükséges változások hajtóerejévé tenni. Egy ilyen kihívás például, amivel az Uniónak szembe kell néznie, a külső olajra és gázra való utaltság csökkentése.

Hölgyeim és uraim, a kohéziós politika és a strukturális alapok mindig többet jelentettek, mint az európai szolidaritás egy egyszerű gesztusát. Ezek valójában egy kölcsönösen előnyös rendszer részei, amelyet új piacok és új kereskedelmi kapcsolatok kialakítására lehet használni. Azzal zárnám felszólalásomat, hogy minden egyes polgárnak joga van a kohéziós politikából származó haszonhoz. Ez természetesen az én országom polgáraira is igaz, akik jobb munka- és életkörülményeket érdemelnek.

 
  
MPphoto
 

  Jamila Madeira (PSE) . – (PT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretném mindenkinek megköszönni a munkáját.

A Zöld könyvben meghatározott három fő fogalom – koncentráció, kapcsolat és kooperáció – megoldást jelenthet a Közösség harmonikus fejlődése útjában álló bizonyos akadályok leküzdésére, különösen a gazdasági tevékenységek koncentrációjával kapcsolatos negatív hatásokra, a piacokhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek a távolságból adódó egyenlőtlenségére, és a nem csak a tagállamok közötti, de – különösen a leghátrányosabb helyzetű – régiók közötti határok okozta megosztottságra.

Ezért kísérletet kell tennünk az ezen politikák közötti szinergia fejlesztésére, a területi hatásuk hatékony mérésére alkalmas eszközök segítségével. Pontosan ezért érveltem mindig további minőségi mutatók kidolgozása mellett, melyek a meglévő kapcsolódó politikáknak a különböző területi sajátosságokat figyelembe vevő jobb megtervezését és helyi szintű végrehajtását célozzák.

Jelenleg a GDP az egyetlen támogathatósági feltétel, amely meghatározza a strukturális alapokon keresztül történő támogatáshoz való hozzáférést.

Újabb mutatók kidolgozásának és a területi értékelések elvégzésének azonban nem szabad több bürokráciát, illetve további késéseket eredményeznie, hanem a területi kohézió támogatására létrehozott új politikák és fellépések egyszerűbb alkalmazhatóságát kell jelentenie.

Az ötödik helyzetjelentés – mindjárt befejezem, elnök asszony – külön megemlíti az átalakulóban lévő régiókat, amelyek a konvergenciarégiók, valamint a versenyképességi és foglalkoztatási régiók között helyezkednek el. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezeknek a régióknak tisztázott státuszra, valamint fejlődésükben több biztonságra és stabilitásra van szükségük.

 
  
MPphoto
 

  Iosif Matula (PPE-DE) . – (RO) Szeretném megköszönni minden előadónak a regionális fejlesztési csomag elkészítését. Külön szeretnék gratulálni van Nistelrooij úrnak rendkívüli erőfeszítéseiért. Az állásfoglalási indítvány részeként sikeresen beillesztette azt az elvárást, hogy a tagállamok a területi kohézió elérése érdekében intézkedéseket hajtsanak végre.

A Zöld könyv továbbá segít kiemelni azt, hogy a társadalmi és a gazdasági kohézió mellett az Európai Unió egyik fő célkitűzése a területi kohéziós politika. Európai régiói különbözőképpen fognak fejlődni, hacsak nem egy egységes uniós politikán keresztül koordináljuk őket.

A területi kohézió kulcsfontosságú szerepet tölt be az európai integráció folyamatában és a régiók közötti konvergencia megvalósításában. Úgy gondolom, hogy különleges figyelmet kell fordítani az EU konvergenciarégióira most és a jövőben is, hogy a köztük lévő hatalmas különbséget a lehető leghamarabb jelentősen csökkenteni lehessen.

Az általam képviselt ország, Románia esetében jelentős előrehaladás volt ugyan tapasztalható régióinak fejlődése vonatkozásában, de mind a régiók között, mind a régiókon belül, valamint a vidéki és városi területek között is egyenlőtlenségekkel kell szembenéznünk.

A kiegyensúlyozott, fenntartható regionális fejlődésnek olyan körülmények között kell lezajlania, ahol a külön forrásokat hatékonyan használják fel minden egyes területen. Nyugat-Románia egyik fő jellegzetessége például a geotermikus forrásvizek. Megfelelő támogatás biztosítása a régió számára alternatív energiaforrások kialakításához és a geotermikus víz felhasználásához új munkahelyeket fog teremteni, és gazdasági előnyöket fog eredményezni.

Véleményem szerint a ma tárgyalt csomag rendkívüli jelentőséggel bír Románia számára is.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE) . (PL) Elnök asszony, a kohéziós politika az integrációs folyamat fő pillére. Egy megfelelően működő kohéziós politika az Európai Unión belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió elérésének szükséges feltétele. Ma a legnagyobb kihívás politikánk alapjának a gyors megreformálása, továbbá az összetett projektvégrehajtási eljárások és a finanszírozási szabályozások egyszerűsítése és rugalmasabbá tétele.

Az interregionalitás fogalma és a legjobb gyakorlat megosztása bekerült a kohéziós politikai reformprogramokba, melyeket nagyszerűen kiegészítenek. Ezért az Európai Bizottságnak konkrét javaslatokkal kellene előállnia, amilyen hamar csak lehet, a projekteket végrehajtó testületek közötti tapasztalatok kicserélésének lehetőségével kapcsolatban.

Véleményem szerint egyetlen itt képviselt tagállamot sem kell meggyőzni arról, hogy a gazdasági és pénzügyi válság idejében a strukturális alapok jelentik a gazdaság ösztönzésének fő eszközét regionális szinten. Ezért fontos az eljárások egyszerűsítése és a tagállamok gazdaságai támogatásának a felgyorsítása. Az európai projektek az új és fenntartható munkahelyek létrehozásának egy módját jelentik, és lehetőséget biztosítanak a leginkább rászorulóknak, az Európai Unió legszegényebb régióinak.

A kohéziós politikának az olyan új kihívásokkal való szembenézés eszközévé kell válnia, mint a közös energiapolitika és az éghajlatváltozás.

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE) . (PL) Elnök asszony, a kohéziós politikát gyakran az Európai Unión belüli szolidaritás legjobb példájának tekintik. A fejlődésbeli különbségek kiegyenlítése a Közösség egyes országain és régióin belül az egész Unió érdeke. Véleményem szerint a Zöld könyv olyan bizottsági dokumentum, amely pontosan meghatározza azokat a jelenlegi kihívásokat, amelyekkel az Unió kohéziós politikájának szembe kell néznie.

A Bizottság azt is kihangsúlyozza, hogy szükséges az olyan speciális földrajzi adottságokkal rendelkező régiók, mint például a hegyi területek és a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági területek támogatása, amelyek megérdemlik, hogy számottevő támogatásban részesüljenek. Különösen fontos, hogy a vidéki területek támogatását összehangoljuk, és megfelelően megtervezzük. Ezeket a területeket a gazdasági fejlettség alacsonyabb szintje, alacsonyabb népsűrűség, a közszolgáltatásokhoz való nem megfelelő hozzáférés és a mezőgazdaságon kívül eső munkahely-lehetőségek korlátozottsága jellemzi. Jelentős különbség van ezen területek között az egyes tagállamokban is. Ha összehasonlítjuk a vidéki és városi területeket, ezek az egyenlőtlenségek még nagyobbak.

A vidéki területek fejlesztése támogatásának tervezett növelését sok kritika érte a jelenlegi pénzügyi tervben. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a vidékfejlesztési politika és ennek a politikának a finanszírozása segít életben tartani ezeket a területeket, és könnyebbé tenni lakóinak életét. Összefoglalásképpen, a Bizottság dokumentuma, a jelentések és a mai vita mind egy, a helyes irányban megtett lépést jelentenek.

 
  
MPphoto
 

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE) . – (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék gratulálni Krehl asszonynak és van Nistelrooij úrnak jelentésükhöz és ahhoz, hogy készségesen elfogadták kollégáik hozzájárulását a munkájukhoz. Jelentésük elismeri a legjobb gyakorlatok jelentőségét, ami különösen a környezet, az energia és a foglalkoztatás területén szinergia tényező, és a területi kohézióról szóló vitát összeköti az Európai Unió jövőbeli kohéziós politikájáról szóló vitával.

Egyetértek a Zöld könyv értékelésével és a területi kohézió fogalmának elemzésével, és elfogadom a jelentésben foglalt ajánlásokat a területi kohézió jövőjével kapcsolatban, különösen a következőket: a területi kohézió meghatározását; egy Fehér könyv kiadását a területi kohézióról; az európai területi együttműködés célkitűzés megerősítését; a területi kohéziónak az összes közösségi politika jövőbeli fejlődésébe való integrálását; további minőségi mutatók kidolgozását; a közösségi politikák területi hatásának mérését és a területi és ágazati politikák közötti szinergia kialakításának módjairól szóló javaslatot; egy átfogó stratégia kidolgozását a különleges földrajzi jellemzőkkel bíró régiók számára, különösen a legkülső régiók számára; az úgynevezett átmeneti régiók számára biztosított fokozatos átmeneti segítségnyújtás átfogóbb rendszerének a kialakítását, valamint a többszintű (európai, nemzeti, régiós és helyi) területi kormányzás kialakítását.

Ezért arra biztatom képviselőtársaimat, hogy támogassák a jelentéseket, a tagállamokat pedig – csakúgy, mint a Bizottságot –, hogy megfelelően valósítsák meg őket.

 
  
MPphoto
 

  Maria Petre (PPE-DE) . – (RO) Először is, üdvözlöm a kohézió témájáról való alapos vita ötletét. Szeretnék gratulálni mindegyik képviselőtársamnak erőfeszítéseikhez és javaslataikhoz.

Néhány megjegyzést tennék egyes témákkal kapcsolatban, kezdve a területi kohézióval. Az alapvető probléma az, hogy hogyan tudjuk garantálni az Európai Unió összes területének harmonikus fejlődését és a városi és a vidéki területek közötti partnerséget annak érdekében, hogy ne veszítsünk több területet, és hogy megoldjuk a vidéki területek elnéptelenedésének problémáját. A területi kohézió meghatározása nélkül, amelyre a Parlament is vár, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió integrált fogalma szolgáltatja az EU regionális politikájának és a strukturális alapok 2009 utáni formájának jövőbeli alapját.

A Krehl-jelentéssel kapcsolatosan a jelentés valamennyi, az európai régiókat támogató – továbbá a régiók hosszú távú stabilitását illető – és az akadályok eltörléséről, valamint az eljárások egyszerűsítéséről szóló javaslatát támogatom, a jó gyakorlat régiók közötti kicserélésére vonatkozó szigorú módszer megalkotására vonatkozó javaslattal egyetemben.

Ami a kohéziós politika városi dimenzióját érinti, tudjuk, hogy nincs közös definíciónk a „városi” kifejezésre. Tudjuk továbbá, hogy nagyjából 5 000 50 000-nél kevesebb lakossal rendelkező város van Európában. Romániában jelentős számú ilyen népességű település található. Véleményem szerint az ilyen típusú városi településekkel kapcsolatban szükség van egy fejlődési modellre és elegendő forrásra, mert pontosan ezek azok a területek, amelyek nem részesülnek a policentrikus megközelítés kedvező hatásaiból.

A területi kohézió részeként az integrált, fenntartható városi fejlődést – az új Szerződés értelmében – a tagállamok és az EU közösen fogja irányítani. A helyi és a regionális hatóságoknak fel kell készülniük erre a megközelítésre, amelyet többszintű kormányzásként már létrehoztak. Támogatom a lakosonkénti 1 000 euro kötelező legkisebb juttatást az előzően meghatározott 500 euróval szemben.

 
  
MPphoto
 

  Francisca Pleguezuelos Aguilar (PSE) . – (ES) Elnök asszony, a mikrohitelről szóló jelentéssel kapcsolatban szeretnék gratulálni az összes előadónak, mivel nagyszerű munkát végeztek. Kétségkívül hozzájárultak a Bizottság kezdeményezésének tökéletesítéséhez.

Úgy vélem, hogy a jelentésben foglalt ajánlások lehetővé teszik majd számunkra, hogy létrehozzuk a mikrohitel-ágazat megfelelő fejlődésének az alapját az Európai Unióban. Ez az ágazat sok fejlődő országban sikeres volt – beleértve néhány európai országot is –, mind a gazdasági tevékenység generálása tekintetében, mind a társadalmi integráció növelésének és a munkahelyteremtés előmozdításának eszközeként. Mindazonáltal ezt a sikert eddig nem helyezték közösségi kontextusba. Úgy hiszem, hogy most lehetőségünk van erre, különösképpen a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságban.

Ebben az összefüggésben a jelentésben javasolt kezdeményezések megerősítését prioritásként kell kezelni, de más lépéseket is meg kell tennünk. Növelnünk kell a mikrohitelt támogató struktúrák rendelkezésre álló pénzeszközöket. Biztosítanunk kell azon személyek és vállalkozások könnyebb hozzáférését, akik nem kapnak kölcsönöket. Ebben az összefüggésben, elnök asszony, szeretném kiemelni a mikrohitelekre vonatkozó európai garancia példáját, mivel ez egy olyan eszköz, amely javítani tudja a hozzáférést, és amely szerepel a jelentésben.

Azzal zárnám, hogy ez a jelentés kétségkívül megalapozza, hogy egy harmonikus keretet hozzunk létre európai összefüggésben a mikrohitel-ágazat támogatása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE) . – (RO) 2010-ben a Bizottság és a tagállamok megvizsgálják a strukturális alapok felhasználási módját és abszorpciójának mértékét. Arra szólítom fel a tagállamokat, hogy nagy gonddal határozzák meg újra a meglévő prioritásokat, amelyekkel kapcsolatban a strukturális alapokat használni kívánják.

Úgy érzem, hogy a városi mobilitásnak, a vidékfejlesztésnek, az épületek energiahatékonyságának és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének szerepelniük kell a tagállamok prioritásai között a strukturális alapoknak a 2011–2013 közötti időszakban történő felhasználása tekintetében.

Az épületek energiahatékonyságának előadójaként javasoltam az ERFA-ból a tagállamoknak a szociális lakások építésére és az energiahatékonyság növelésére fordítható pénzeszközök arányának 3%-ról 15%-ra való növelését. Ez nagyobb rugalmasságot biztosítana a tagállamoknak, és lehetővé tenné az európai alapok abszoprciójának felgyorsítását az európai állampolgárok élteminőségének javítása céljából.

Az állami pénzeszközöket – és leginkább a strukturális alapokat – a tagállamoknak különösen a jelenlegi válság alatt a gazdasági fejlődés biztosítására és a munkahelyek számának növelésére kell felhasználniuk.

 
  
MPphoto
 

  Eoin Ryan (UEN) . Elnök asszony, először is, szeretnék gratulálni az előadóknak, akik részt vettek ennek a rendkívül fontos jelentésnek az elkészítésében. Úgy vélem, a gazdasági válság arra kényszerített minket, hogy komolyan szemügyre vegyük múltbeli gazdasági magatartásunkat. Ez viszont lehetőséget nyújt számunkra, hogy tanuljunk múltbeli hibáinkból. Feltételezem, hogy amikor gazdaságaink erősek voltak, sajnálatos módon elhanyagoltunk bizonyos csoportosulásokat.

A mikrohitelhez való hozzáférés javítása lehetőséget biztosít számunkra, hogy kijavítsuk ezeket a múltbeli hibákat. A mikrohitelkeret átalakítása segíthet gazdaságaink megerősítésében és újraépítésében. Írországban dicséretes munkát végeztek ebben a tekintetben. Dublini választókerületemben négy vállalkozási tanácsot állítottak fel 1993 óta, és ezek szolgáltatták a helyi szintű támogatást a mikrovállalkozásoknak Dublin városában és Dublin megyében. Írországban a Megyei és Városi Tanácsok Szövetsége közzétette saját gazdaságélénkítő csomagját ebben az évben, amelynek célja 3 000 írországi vállalkozás támogatása és 15 000 új munkahely létrehozása. A projekt emellett közel 50 000 ember képzését is tartalmazza.

Európai szinten ezek nem nagy számok, de mikrohitel-vállalkozásunk Dublinban és Írországban igen jelentős. Őszintén remélem, hogy ennek a kitűnő jelentésnek az eredményeként jelentős és koordinált közösségi szintű cselekvést fogunk tapasztalni annak a felbecsülhetetlen értékű munkának a támogatása érdekében, amelyet a mikrovállalkozások és a mikrovállalkozásokért tettek helyi és nemzeti szinten az Európai Unióban, mivel ez gazdaságunk nagyon fontos részét képezi ma, és nagyon fontos része lesz a jövőben is.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. Köszönöm, Ryan úr. Eddig nem voltam különösebben szigorú, mivel a szabályzatban meghatározottnál valójában valamivel több időnk van.

Mindazonáltal szeretnék valamit mondani, mielőtt rátérünk a „catch the eye” eljárásra. Ma reggel egy rendkívül fontos eseményt indítottak el a Parlamentben. Pöttering úr kezdeményezte, és a FLARE elnevezésű európai szervezettel kapcsolatos, amelyben több mint 30 ország vesz részt, és amelyben a fiatalok – és nem csak a fiatalok – különösképpen elkötelezettek a szervezett bűnözés elleni harc és annak biztosítása iránt, hogy a szervezett bűnözéstől elkobzott árukat szociális ellátásra használják fel.

A Parlamentben az Európai Parlament elnöke és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság kötelezettségvállalást is tett, és itt, köztünk, ebben a helyiségben is helyet foglal néhány fiatal, akik, úgy hiszem, Európa tőkéjét jelentik, hiszen, velünk együtt, megpróbálják biztosítani, hogy Európa egy rasszizmustól és szervezett bűnözéstől mentes Európa legyen. Szeretném ezért üdvözölni azokat, akik itt vannak ebben a teremben.

 
  
MPphoto
 

  Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE) . – (FR) Elnök asszony, szeretnék gratulálni az összes előadónak. Ezek a jelentések aranybányát jelentenek az új politikák számára. Csak azt sajnálom, hogy egyik jelentés sem tesz említést a kultúrpolitikáról.

A kultúrpolitika definíció szerint kohéziós politika. A kultúra az, amely kohéziót biztosít egy régiónak, és ezt megemlíthették volna, mivel a transzregionális kultúrpolitikák még nem kerültek a helyükre. Mindig nagy nehézségekbe ütközik a transzkulturális projektek finanszírozása, mert nincs transzkulturális szervezet, és nincs társadalombiztosítás, amely biztosítani tudná a művészeknek a régióik határain kívül való munkához szükséges mobilitást. Komolyan kérem azokat, akik ennek a politikának a végrehajtásán dolgoznak, hogy ne hagyják figyelmen kívül ezt a szempontot, ez fontos minden európai politika tekintetében.

 
  
  

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Ewa Tomaszewska (UEN) . (PL) Elnök úr, a területi és a társadalmi kohézió az okok megszüntetésével előzi meg a konfliktusokat. Ez teszi olyan fontossá a városi és vidéki területek életszínvonalának kiegyenlítésével és az infrastruktúra kiegyensúlyozásával kapcsolatos intézkedéseket. A mikrohitelek széleskörű használata a kohéziós politika megfelelő eszköze. Ma, egy pénzügyi és gazdasági válság időszakában, amikor valamennyien a munkahelyek megvédésének módjairól gondolkodunk, tisztában kell lennünk a kohéziós politikát fenyegető veszélyekkel, például a protekcionizmussal és a szegényebb régiók megkülönböztetésével.

 
  
MPphoto
 

  Den Dover (PPE-DE) . Elnök úr, a Regionális Fejlesztési Bizottság és az egész Európába befektetett pénzeszközök képezik az egész Európai Közösség legfontosabb programját.

Északnyugat-Anglia nevében beszélek, és szeretném elmondani, hogy mennyit segítettek ezek a pénzeszközök különösen Liverpoolnak az elmúlt 10 év folyamán. A jövőre előretekintve látom, hogyan fejlődik ez a város továbbra is a megfelelően odaítélt, jól irányított finanszírozásnak köszönhetően.

Felhívnám a figyelmet a magánszektornak a támogatások odaítélésébe, kezelésébe és ellenőrzésébe való nagyobb bevonásának fontosságára, mert a magánszektor mindig hatékonyabb munkát tud végezni, mint a közszféra.

Szeretném hangsúlyozni továbbá, hogy milyen felbecsülhetetlenül értékesek voltak ezek a pénzek északnyugat vidéki területei számára, ahol sok, az egész gazdaság számára létfontosságú mezőgazdasági terület található.

Végezetül engedjék meg, hogy támogatásomról biztosítsam Becsey urat a mikrohitellel kapcsolatban. Nagyon érdekes fejleményről van szó, amely létfonotsságú a jelenlegi gazdasági helyzetben.

 
  
MPphoto
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE) . – (SK) Hölgyeim és uraim, véleményem szerint a regionális politikáról folyó mai koordinált vita a legfontosabb vita nem csak ezen a plenáris ülésen, de az egyik legfontosabb vitája ennek a választási ciklusnak. Lehetőséget nyújt arra, hogy az európai állampolgárokhoz szóljunk egy olyan témát illetően, amelyhez könnyen tudnak kapcsolódni, különösen a júniusi európai parlamenti választások fényében. Aggasztó a kisebb hatóságoknak nyújtott hatékony, egyszerű, és nyílt támogatásoknak a hiánya, különösen a befektetési forrásokhoz való hozzáférés területén. Úgy gondolom ezért, hogy ezen jelentések alapján újra kell értékelnünk a kohéziós politikát, és különösen néhány operatív programot, amelyet meg kell újítani és át kell dolgozni.

Azzal szeretném zárni, hogy meggyőződésem, hogy az Európai Parlament ajánlásai ebben az öt jelentésben többletértékkel fognak szolgálni, és teljesíteni fogják mind az európai városok, mind a vidéki területek állampolgárainak elvárásait, akik hiszik, hogy a kohéziós politika biztosítani fogja régióik fejlődését, a regionális különbségek fokozatos kiegyenlítését, az új munkahely-lehetőségek megteremtését, az energiabiztonságot, az energiahatékonyság növelését otthonaikban, a jobb közlekedés és műszaki infrastruktúra kialakítását és a jobb életminőséget.

 
  
MPphoto
 

  Sérgio Marques (PPE-DE) . – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ennek a területi kohézióról és a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló fontos vita kapcsán meg kell említenem a legkülső régiók különös helyzetének problémáját. Számos földrajzi tényező állandó kombinációjának következtében ezek a régiók gazdasági és társadalmi szempontból kifejezetten sebezhetők, különösen egy olyan komoly nemzetközi válság alatt, amellyel most kell szembenéznünk.

Szeretném ezért felszólítani az Európai Bizottságot, és különösen Hübner biztos asszonyt, hogy fordítson különös figyelmet a jelenlegi válságnak a legkülső régiókra gyakorolt hatására. Nagy segítséget jelentene ezeknek a hatásoknak az elemzése minden egyes külső régióban – különös tekintettel a turizmusra, az építkezésre és a munkanélküliség növekedésére gyakorolt hatásokra – annak érdekében, hogy megfelelő európai válasszal tudjunk szolgálni ezen régióknak.

Felhívom ezért az Európai Bizottságot, hogy készítsen el a legkülső régiók tekintetében egy, a válságra adható európai választ, amely túlmutat az európai régiókkal általánosan foglalkozó gazdasági és társadalmi kohézió keretében már kilátásba helyezett intézkedéseken. Egy külön európai válasz a legkülső régiók számára…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ön túllépte az időkeretet.

Az Elnökség által megalkotott szabályzat kimondja, hogy az ilyen típusú viták esetében legfeljebb öt képviselő szólalhat fel, egyenként szigorúan legfeljebb egy percre.

További hat képviselő kérte, hogy felszólalhasson a mellett az öt mellett, akikre a szabályzatban foglaltak szerint már sor került. Mivel van még némi időnk – az ülésszaki szolgáltatásoknak köszönhetően –, kivételt fogok tenni, és megadom a szót azoknak a képviselőknek, akik ezt kérték. Mindazonáltal arra kérem őket, hogy ne térjenek el a tárgytól és tartsák be a „catch-the-eye” eljárás keretében engedélyezett egy perces felszólalási időt.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE) . – (CS) Elnök úr, Örömmel erősítem meg, hogy a cseh elnökség oly módon támogatja a kohéziós politika meghatározását, hogy az magában foglalja a kevésbé fejlett régiók támogatását. Szeretném felhívni a Bizottságot, hogy olyan kötelező szabályozást nyújtson be, amely harmonizálja a hatékony mikrohitelpiac feltételeit. Ez nem csak a válság idején fontos. Meg kell könnyítenünk az olyan egyéneknek és vállalkozóknak a támogatáshoz való hozzáférését, akik nem kapnak hitelt a hagyományos banki ágazattól. A fogyasztói hitel története azt mutatja, hogy az Uniónak egységes és hatékony módon kell fellépnie, különösen az ellenőrző eszközök tekintetében. Úgy gondolom továbbá, hogy a mikrohitelnek főleg a kevésbé fejlett európai régiók projektjeit kell céloznia, hasonlóan a kohéziós politikához, és az állampolgárok hátrányos helyzetben lévő csoportjait vagy a különösen innovatív projekteket, a Lisszaboni Stratégia célkitűzéseivel összhangban. Szeretném figyelmeztetni a Bizottságot arra a kockázatra, hogy a mikrohitelt esetlegesen fel lehet használni pénzmosási célokra. Sajnálatos, hogy még mindig nincs konkrét jogalkotási javaslat ezzel kapcsolatosan.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, mivel az EU kohéziós politikájáról és a regionális fejlesztésről beszélünk, szemügyre kellene vennünk az Unióhoz való csatlakozásra váró tagjelölt országokat. Múlt hétvégén Törökországban voltam, pontosabban Kelet-Anatóliában, és láttam a kurd területhez tartozó Diyarbakir problémáit. Rájöttem, hogy szükség van a csatlakozásra váró tagjelölt országok figyelmét felhívni a regionális fejlesztés előnyeire és szükségességére.

A kurd régió problémája nem csupán etnikai probléma, és nem csak az önrendelkezéshez való jog és hasonló témák kérdése. Nem is a terrorizmus kérdése, hanem sokkal több köze van a regionális fejlesztéshez és a város és a vidék közötti regionális fejlődés kiegyensúlyozásához. Úgy gondolom, hogy el kellene magyaráznunk Törökországnak, hogy ebben a kérdésben alkalmaznia kellene az európai kohéziós politikát, különben ebben a tekintetben sem lesz kész az Európai Unióhoz való csatlakozásra.

 
  
MPphoto
 

  Alexandru Nazare (PPE-DE) . – (RO) A strukturális és kohéziós alapok egy rendkívül szenvedélyesen vitatott téma, ugyanakkor egy nagyon dícséretre méltó, de, sajnos, nem megfelelően kihasznált lehetőség. Ennek számos oka van, a bürokráciától kezdve a kellemetlen szabályozáson vagy a túl rövid ideig érvényben lévő szabályokon át a nehezen hozzáférhető információig és az átláthatóság hiányáig.

Elmondhatom, hogy a romániai pályázók a költségek támogathatóságával, a túl rövid ideig érvényben lévő szabályozásokkal, az átláthatatlan dokumentálással és, természetesen, a hosszú projektértékelési időszakokkal kapcsolatos problémákra panaszkodnak.

Örülök, hogy az Európai Bizottság is kezdi felismerni ezeket az akadályokat. A szabályok módosítására vonatkozó javaslatok, különösen a jelenlegi gazdasági válság alatt, tartalmaznak az alapok felhasználására vonatkozó szabályok egyszerűsítésére vonatkozó rendelkezéseket. Ez a kezdő lépés, és remélem, hogy sok javaslatunkat el fogja fogadni a Bizottság is.

Egy javaslat ezen problémák megoldására a testvérprogram és a technikai segítségnyújtási program, de a Krehl asszony jelentésével kapcsolatos módosításaimon keresztül támogattam egy EU-szintű program szükségességét…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Ljudmila Novak (PPE-DE) . (SL) Az életminőséget valóban nagy mértékben javították a strukturális alapokból származó pénzek, amelyeket az Európai Unió a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megerősítésére és összesen 268 régió fejlesztésére használt fel.

Pénzügyi szempontból nézve örömmel jegyzem meg, hogy a Parlament, jelenlegi összetételében, szintén szerepet játszott annak elősegítésében, hogy a megbeszélt célokra több pénzt juttassanak az eredetileg javasoltnál. Ugyanakkor sajnálom azt a tényt – amelyre képviselőtársam korábban már rámutatott –, hogy túl sok bürokratikus akadály van, és néha elgondolkodom, hogy Európát vagy a nemzeti kormányokat lehet-e okolni ezért.

Bárhogy is van, úgy vélem, hogy egyszerűsíteni kell ezeket az akadályokat a helyi önkormányzatok és régiók sürgető szükségleteinek figyelembevétele érdekében. Mindazonáltal, amennyiben azt szeretnénk, hogy a fiatalok és a nők ne hagyják el a vidéki területeket, sokkal több forrást kell szánnunk a vidékfejlesztés segítésére.

 
  
MPphoto
 

  James Nicholson (PPE-DE) . Elnök úr, sok mindent, amit ma délelőtt megbeszéltünk, a következő Parlamentnek kell majd végrehajtania. Ez nem kétséges. A vidékfejlesztés központi kérdés a vidéki gazdaság fejlődése szempontjából, de amikor néhány évvel ezelőtt a második pillért megalkották a vidéki társadalom támogatására, nem biztosítottak elegendő pénzeszközt a második pillér támogatására. Most van egy módosítás, amely a termelőknek nyújtott egységes területalapú támogatás többlettét a vidéki társadalom és a vidéki gazdaság fejlesztésére fordítja.

Tudom, hogy ezen a területen harc fog kialakulni. Vannak olyanok, akik a regionális politikát illetve a vidéki társadalom támogatását el akarják venni a Mezőgazdasági Főigazgatóságtól és a Regionális Politikai Főigazgatóságnak akarják adni, ami elfogadhatatlan azoknak, akik a vidéki gazdaságban élnek. Ez a vita az 1990-es évek elején Ray MacSharry alatt már lezajlott, és most nem térünk vissza rá. Azt mondom, „semmiképp sem”. A többlettámogatást a mezőgazdaság és a vidéki gazdaság területén kell elkölteni a kisebb termelők és a vidéki területeken tevékenykedő emberek támogatására.

 
  
MPphoto
 

  Francesco Ferrari (ALDE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni az előadónak a jelentését. A jelentés témája nagyon érzékeny téma a különböző tagállamok gazdasági rendszereivel kapcsolatos vonatkozásai tekintetében. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap KAP-pal való összekapcsolásának kedvező és kedvezőtlen vonatkozásai is lehetnek attól függően, hogy hogyan használjuk fel.

Bizonyos szempontból az alapok összekapcsolása azt jelenti, hogy hatékonyabban lehet felhasználni őket, és ez természetesen jó dolog. Mindazonáltal, egyetértek az előadóval abban, hogy nagyon vékony a választóvonal közöttük, és – többek között – meg van annak a veszélye, hogy az alapokat csak a mezőgazdaság versenyképesebbé tételére fogják felhasználni – a vidéki területek más ágazatainak rovására.

A vidéki ágazatoknak ténylegesen erős beruházásra – strukturális és agrár-élelmiszeripari beruházásokra – van szükségük a gazdaság felélénkítéséhez, a vidéki gazdaság hajtóerejét jelentő fiatal termelők képzéséhez, és az e területeken élő nők képzéséhez. Beruházára van szükség továbbá az információtechnológiai ágazatban is, hogy a fiatalokat megismertessék az új technológiákkal. Azzal a kockázattal játszunk, hogy a támogatásokat helytelenül fogják felhasználni.

Ezért vagyok továbbra is meggyőződve arról, hogy a józan észre kell hallgatni, ha el akarjuk kerülni a támogatások helytelen felhasználását, mert a vidéki gazdaságnak nagyon komoly hatása lehet Európában.

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE) . (PL) Elnök úr, a kohéziós politika most még fontosabb a jelenlegi gazdasági válság perspektívájából nézve, mivel a strukturális alapok a gazdaság ösztönzésének hatékony eszközeként tudnak szolgálni regionális szinten. Az olyan növekedést ösztönző tevékenységekre való összpontosítás, mint a kutatás és fejlesztés, innováció vagy aktív munkahelyteremtő eszközök támogatása, ösztönözheti az európai gazdaságot és biztosíthatja a növekedéshez való visszatérést. Támogatom azt is, hogy további pénzeket fordítsanak a vidéki területeken való jobb internethozzáférés biztosítására.

 
  
MPphoto
 

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. Elnök úr, két percet megspóroltam a bevezető megjegyzéseimből, hogy most több időm legyen válaszolni a kérdésekre. Miközben sajnálom, hogy nem tudok válaszolni minden kérdésre, nagyra értékelek minden kétoldalú információcserét, amelyre az elmúlt évek során Brüsszelben vagy a választókerületeikben tett látogatásaim során nyílt alakalom. Szívesen látom önöket, hogy folytassák ezt a párbeszédet velünk a Bizottságban. Szeretném megköszönni önöknek a mai kitűnő és őszinte vitát.

Minden európai és nemzeti politika nyújtotta lehetőséget teljes mértékben és okosan kell kihasználnunk annak érdekében, hogy az Európai Unió mint gazdaság és társadalom gazdaságilag, társadalmilag és politikailag erősebben kerüljön ki a válságból, szilárd alapokkal a hosszú távú fenntartható fejlődéshez. Úgy érzem, a mai vita megerősíti, hogy a kohéziós politikának szerepet kell játszania ebben a folyamatban most és a jövőben is. Közös feladatunk ma annak biztosítása, hogy a kohéziós politika nyújtotta lehetőségeket – a fenntartható fejlődés és munkahelyek létrehozására vonatkozó kapacitását – teljes mértékben és bölcsen használjuk ki ebben az új globális összefüggésben. Nem csak a válságra gondolok, hanem azokra a jól ismert kihívásokra is, amelyeket évekkel ezelőtt mint az európai fejlődés fontos kihívásait határoztunk meg,.

A fenntartható versenyképesség támogatása a leghatékonyabb módja a kohézió elérésének az Európai Unióban. Ebben az összefüggésben a kohéziós politikát olyan tényezőkre kell irányítanunk, mint a kis- és középvállalkozásoknak a finanszírozáshoz való hozzáférése. Olyan témákkal is foglalkoznunk kell, mint a közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés, amelynek célja a foglalkoztathatóság és a termelékenység növelése, és így hozzájárul az egyenlőbb esélyek kialakulásához.

Ahogyan néhányan kiemelték, az elmúlt évek során elfogadottá vált az a nézőpont, hogy az új kihívásoknak való megfelelés egyértelműen összehangolt és helyalapú megközelítést kíván – olyan megközelítést, amely regionális és helyi szinten, valamint nemzeti és európai szinten egyaránt optimalizálja a források felhasználását, továbbá mobilizálja az összes partnert, hogy az európai kormányzás valamennyi szintjén aktívak legyünk.

A partnerség elvét illetően szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon fontos célkitűzés volt hivatalba lépésem első napjától fogva, és a Bizottság sok energiát fektetett a partnerség elvének és a kohéziós politikának valódivá tételébe – olyanná, amely ténylegesen használható. A tárgyalások után nem sokkal egy teljes értékelést elvégeztünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan vezették be a tagállamok és a régiók a partnerség elvét és a politikai programok megalkotásának folyamatát. Azt akartuk, hogy a partnerség elve ne csak formálisan létezzen, ezért együtt dolgoztunk a partnerekkel, segítve őket a kapacitások kiépítésében, hogy a politikai irányítási rendszerben igazi partnerekké válhassanak, és meglehetősen hatékonyan reagáltunk minden olyan jelre, amely azt mutatta, hogy az egyes tagállamok nem tartják tiszteletben ezt az alapelvet. Éppen most vettem részt egy erról a témáról szóló találkozón az egyik közép-európai tagállam nem kormányzati szerveivel.

Teljes mértékben egyetértek azokkal is, akik azt állítják, hogy a kohéziós politikának nem szabad teljes elszigeteltségben működnie, hogy szükség van a szinergiák és a koordináció megerősítésére a kohéziós politika és minden más ágazati, nemzeti vagy európai politika között. Nem csupán az átfedések és a megkettőzés elkerülése érdekében, hanem a politikák közötti jó koordinációból eredő szinergia felhasználása miatt is. A vidékfejlesztés és a regionális politikák kétségkívül szélsőséges példái a jó koordináció szükségességének és a politikák közötti szinergia felhasználásának.

Egy másik példa lehet a versenyképesség és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságból és az éghajlatváltozásból eredő korlátozások figyelembevételének szükségessége az infrastrukturális beruházások tekintetében. Szeretném nyomatékosan kiemelni, hogy sok energiát fektettünk az európai kohéziós politika környezetbarátabbá tételébe. Még az előtt létrehoztuk az éghajlatváltozással, energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos célkitűzéseket, hogy a klímaváltozásról szóló nagyszabású vita kirobbant volna az Európai Unióban. Ma a kohéziós politika támogatásainak egyharmadát közvetlenül a környezetbarát beruházások kapják életünk valamennyi területén. Nemrégiben további 4% támogatást kapott a politika, amelyet az energiahatékony és a megújuló energiát használó lakások területén használnak fel, amely lehetővé teszi számunkra, hogy még nagyobb hangsúlyt fektessünk erre a kihívásra.

Szintén kiderült a vitából, hogy mind folyamatosságra, mind pedig reformokra szükség van a politika teljesítésében. A folyamatosság oldalán kiemelném, hogy a többéves programozás, a pénzügyi járulékosság, a megosztott irányítás és a partnerség elve jelentős európai értéket képvisel, amelyekkel továbbra is törődnünk kell. Szükség van ugyanakkor a változásra is, a pénzgazdálkodás és az ellenőrzés követelései és a politikának a megfelelő bevezetése és a jó eredmények elérésének feladata közötti jobb egyensúly elérése érdekében. Nem kérdéses, hogy egy egyszerűbb, hatékonyabb és hatásosabb végrehajtási mechanizmust kell bevezetni és csökkenteni kell az adminisztratív összetettséget és az adminisztratív terheket.

Az önök jelentős támogatásával dolgoztunk az e kihívásnak való megfelelés érdekében az elmúlt hónapokban. Az 55. cikk első módosítása decemberben megtörtént, és mához egy hétre fogunk szavazni az egyszerűsítési javaslatok jelentős többségéről. A munkacsoport, amelyet a tagállamokkal együtt állítottunk fel a politikák egyszerűsítésére, folytatja munkáját, és május végére újabb javaslatot teszünk, remélhetőleg még mindig erre a periódusra vonatkozóan.

Egyetértek önökkel abban, hogy a politika hatékonyabbá tételéhez az eredményekre való nagyobb odafigyelésre, szigorúbb ellenőrzésre és értékelési kultúrára van szükség. Továbbra is dolgozunk ezen. Nagyra értékelem támogatásukat a pénzügyi tervezés tekintetében. Jó úton haladunk, de természetesen még sokat lehet tenni. Kérem, hogy figyeljenek arra a pénzügyi tervezés tekintetében, amely ma az egyik legfőbb eszköze a kis- és középvállalkozásoknak a JEREMIE programon keresztül a hitelekhez, és most a JASMINE programon keresztül a mikrohitelekhez való hozzáférésük segítésének, hogy ezt a folyamatot jóval a válság előtt kezdtük el, így a politika viszonylag jól felkészült ezekre a nehéz időkre.

Néhányuk említette az átláthatóság kérdését. Szeretném mindannyiunkat emlékeztetni itt arra, hogy új szabályok érvényesek a 2007–2013 közötti új időszakra. Kötelességünk tájékoztatni a nyilvánosságot az összes kedvezményezettről, így reméljük, hogy ezzel az új átláthatósági kötelezettséggel jelentős változásokat fogunk tapasztalni a társadalmi tudatosság és az egész folyamat integritásának tekintetében.

Nagyon töviden szólnék még a kultúráról, mivel ez egy fontos felmerült elem, és mi teljes mértékben tisztában vagyunk azzal – és utazásaim során is ezt látom –, hogy mind a régiók, mind a városok fontos szereplők a kultúra terén Európában. A kultúra fontos gazdasági szerepet játszik a regionális fejlesztés fejlődésében. Ezt felismertük az európai kohéziós politika keretében. Számos olyan regionális és helyi városi stratégia létezik, amely sikeresen integrálta a kultúrát a politikába.

Engedjék meg, hogy arról is tájékoztassam önöket, hogy a Bizottság hamarosan a kultúrának a helyi és regionális fejlesztésben betöltött szerepéről szóló, önálló tanulmányt ad ki, amelyet remélhetőleg következő év elején véglegesítenek. Ennek segítségével több információ birtokában leszünk a kultúrának az európai politikákba való további beillesztéséhez.

Végezetül, nagyra értékelem minden megjegyzésüket, nem csak a jelentéssel kapcsolatban, de a jövőre vonatkozó aggodalmaikkal és elképzeléseikkel kapcsolatban is. Az üzenetek jó részét be fogom illeszteni irányadó dokumentumomba, amelyet május végén mutatok be a Tanácsnak. Fabrizio Barca professzor elnöklete alatt kutatóink és szakértőink el fogják készíteni az önálló tanulmányt is. Ezt április végén hozzuk nyilvánosságra. A területi kohézióról szóló zöld könyvvel kapcsolatos konzultációnak a végleges hivatalos értékelését a hatodik időközi kohéziós jelentésben mutatjuk be, amelyet június végén fogad el a Bizottság.

 
  
MPphoto
 

  Constanze Angela Krehl, előadó.(DE) Elnök úr, ahogy a vita a végéhez közeledik, két megjegyzést szeretnék tenni.

A közvélemény nagyon ambivalensen értékeli az európai strukturális politikát. Néhányan biztosra veszik, hogy támogatást fognak kapni, de túl nagynak találják a bürokratikus akadályokat. Mások számára, beleértve néhány embert itt a Parlamentben is, csupán a csaláshoz vezető kapu. Egyik megközelítés sem helyes.

A szolidaritás alapvetően fontos képviselőcsoportom számára, de megalapozottnak és nem egyirányúnak kell lennie. Másrészről, nem arról van szó, hogy a pályázó projektgazdák, közösségek és szervezetek be akarják csapni az Európai Uniót. Az összetett folyamatok nem adnak alkalmat a csalásra, de gyakran eredményeznek hibákat. Ezért kell megváltoztatnunk a dolgokat.

A második pont, amelyről beszélni szeretnék, az az, hogy a kohéziós politika kétségkívül fontos része az európai politikának. Az olyan kihívásokkal szemben, mint az éghajlatváltozás, a gazdasági válság és a globalizáció, a demográfiai változásokkal és a munkaerőpiaci fejleményekkel együtt, sürgősen szükségünk van erre a politikára. Az Európai Parlamentnek újra kell definiálnia a kohéziós politikát a jövő számára, hogy meg tudjon felelni az európai régiók szükségleteinek. A most tárgyalt jelentések jó alapot biztosítanak ehhez a folyamathoz. Lehetővé teszi, hogy európai hozzáadott értéket hozzunk létre az Európai Unió számára. Mindazonáltal amikor újratervezzük a strukturális politikát, nem szabad úgy tennünk, mintha ez az Európai Unió összes problémáját megoldaná. Ténylegesen koncentrálnunk kell a kihívásokra. Köszönöm!

 
  
MPphoto
 

  Oldřich Vlasák, előadó. – (CS) Biztos úr, hölgyeim és uraim, ezen a ponton szeretném összefoglalni azokat a felszólításokat és udvarias kéréseket, amelyeket az Európai Parlament a jelentés elfogadása esetén a partnereihez, az Európai Bizottsághoz és a tagállamokhoz intéz. Világos, hogy arra van a legnagyobb szükség, hogy megvizsgálják az URBAN kezdeményezésnek a kohéziós politika főáramába való belevonásának hasznosságát. Meg kell vizsgálnunk a lehetőségeket és a polgármesterek, tanácsosok és választott képviselők elégedettségi szintjeit az európai alapoknak a városi térségekben történő lehívásával kapcsolatban. Az integrált tervezés és a felelősség átruházása vagy a forrásokkal kapcsolatos úgynevezett átruházott felhatalmazás, továbbá a pénzügyi tervezési eszközök képezik azokat a területeket, ahol hatékonyabb megközelítésre van szükség a Bizottság részéről, legalább az ajánlások és a bevált megközelítések bemutatásán keresztül. Ugyanakkor folytatnunk kell a kohéziós politika egészének – és nem csak a városi vonatkozásának – az egyszerűsítését. Hosszú távú lehetőség lehet például az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap összevonása. Végezetül, de nem utolsósorban, rendkívül fontos, hogy a Bizottság mérje és rendszeresen értékelje az összes politikának a városi életre tett hatását és ugyanakkor közvetlenül a városi hatóságokkal tárgyalja ezen politikák hatékonyságát. Ez a jelentés ezért azt ajánlja, hogy a Bizottság és a tagállamok hozzanak létre egy városfejlesztéssel foglalkozó magas szintű uniós csoportot, és a nyílt koordinációs módszert alkalmazzák a városfejlesztési politikára uniós szinten úgy, ahogy azt más területeken, például a társadalmi integráció területén is alkalmazzák. Ugyanakkor a jelentés a városi területek pozíciójának a Régiók a gazdasági változásért kezdeményezésen belüli megerősítésére, valamint az Urban Audit projekt továbbfejlesztésére és rendszeres korszerűsítésére is felszólít. Megbízható összehasonlító statisztikák hiányában nem alapozhatjuk döntéseinket a vonatkozó adatokra. Az európai alapok valójában az egyik legláthatóbb és leghatékonyabb megnyilvánulásai az európai integrációnak. Ezért biztosítanunk kell, hogy mind a jelenlegi választások előtt időszakban, mind utána, a strukturális támogatások tényleges kedvezményezettjei nagyobb mértékben részévé váljanak a kohéziós politika jövőjéről szóló vitának. Ezek az emberek polgártársaink és választópolgáraink.

 
  
MPphoto
 

  Wojciech Roszkowski, előadó. (PL) Elnök úr, biztos úr, jelentésem témája meglehetősen specifikus volt, de rendkívül fontos az uniós alapok felhasználásának optimalizálása miatt a kohézió szempontjából, függetlenül attól, hogy arra a hagyományos értelemben, vagy a területi kohézió szempontjából tekintünk-e.

A fenntartható növekedés témája rendkívül összetett. Ezért örülnünk kell minden kísérletnek, amely ennek a célkitűzésnek az elérését kívánja egyszerűsíteni. Mindazonáltal a területi kohézió fogalma még nincs pontosan meghatározva. A zöld könyv ezért inkább a kezdete, mint a vége az erről szóló vitának.

Örülök, hogy a biztos úr rámutatott a fejlettségi szintek közötti különbségek csökkentésének szükségességére és az uniós politikák végrehajtásával kapcsolatos szinergiák fontosságára. A különböző régióknak különböző problémái vannak a jövedelemszint, a földrajzi helyzet, a migráció stb. tekintetében. Mindazonáltal emlékeznünk kell, mit mondtak lengyel képviselőtársaim, Staniszewska asszony, Podkański úr és Zapałowski úr arról, hogy a támogatások a régiók középpontjaiban halmozódnak fel. Emlékeznünk kell továbbá arra is, hogy a vidékfejlesztési politika céljai nincsenek szükségszerűen ellentmondásban a lisszaboni célokkal, ha kihasználjuk a viszonylagos versenyképesség mechanizmust vagy az alacsony költségű termelékenységnövekedést.

A Mezőgazdasági Bizottság nem tett észrevételt jelentésemmel kapcsolatban, így hallgatásukat egyetértésnek veszem. Véleményem szerint Baco úr szavazata félreértés. Jelentésemben határozottan kijelentettem, hogy a vidékfejlesztési forrásoknak nem szabad kiapasztaniuk a közvetlen kifizetéseket. Másrészről tény, hogy a vidékfejlesztési alapok a nem mezőgazdasági tevékenységek támogatásával kisegíthetik a vidéki térségeket a gazdasági problémákból. Örülök Nicholson úr támogatásának ebben a kérdésben.

Végezetül szeretném köszönetemet kifejezni a Regionális Fejlesztési Bizottság tanácsadóinak és politikai csoportomnak a jelentés szövegezésében nyújtott segítségükért, és mindenkinek, aki részt vett a mai vitában.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik, előadó. Elnök úr, engedje meg, hogy befejezésül néhány olyan elképzelésről szóljak, amelyeket nem volt időm bemutatni bevezető beszédemben.

Nagyon örülök, hogy több mint 100 milliárd eurót terveznek beruházni a környezetvédelembe. Ugyanakkor ténylegesen örülnék egy nagyobb összegnek az energiahatékonyság és a megújuló energiák tekintetében – jelenleg 9 millió euro –, csakúgy mint egy nagyobb beruházásnak az éghajlatváltozás elleni küzdelmre, amelynek összege – 48 milliárd euro – kevesebb, mint amennyire jelenleg szükség van.

Erősen hiszem, hogy annak eldöntése, hogy hogyan használjuk fel ezeket az alapokat a régiók megvédésére és a klímaváltozás következményeivel, például az árvizekkel és aszályokkal való megküzdésre, meg fogja határozni régióink jövőjét és gazdasági pozícióit. Nagyra értékelem azt a tényt, hogy valamennyi tagállam jelentős összeget áldozott a teljes pénzügyi juttatásaiból a kutatásba, fejlesztésbe és innovációba történő beruházásra, de azt is észrevettem, hogy az Unió legtöbb konvergenciarégiója számára a hozzáférhetőség biztosítása jelentős probléma marad a közlekedési infrastruktúra hiányában.

Másrészről örülök a tagállamok azon erőfeszítéseinek, hogy elsőbbséget biztosítsanak az európai szociális alapok támogatása keretében megvalósulandó programokban az olyan beruházásoknak, amelyek célja a munkaerőpiacon való részvétel növelése és a képességek fejlesztése, csakúgy mint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem. Arra biztatom továbbá az új tagállamokat, hogy a jövőben is építsenek ki hatékony partnerségi viszonyokat, és hogy következetesen erősítsék meg a partnerség elvét az operatív programok végrehajtása során. Úgy hiszem, hogy az új tagállamoknak ténylegesen hasznára válhat például a technológiák fejlődését és más közös területeket illető legjobb gyakorlatok és ismeretek további cseréje, hogy felgyorsítsák lehetőségeiket a végrehajtás tekintetében.

 
  
MPphoto
 

  Zsolt László Becsey, előadó.(HU) Még a bevezetésnél nem tudtam kitérni egy-két kérdésre pontosan a mikrohitelezés kapcsán, de itt a lényeg az addicionalitás. Még egyszer mondanám, ez is egy fontos kohéziós alapelv a partnerség és az integrált megközelítés mellett.

Tehát, hogy valami pluszt tudjunk kihozni, pluszt tudjunk kihozni abból, hogy azok az emberek, akiknek nincsen lakóhelyük, a mentorprogram alapján részt vehessenek a mikrohitel programban. Pluszt tudjunk azzal elérni, hogy ebben a JASMINE-programban, ami elindul, új mikrofinanszírozási intézeteket tudjunk kiképezni, bevonni ebbe a helyzetbe, akik közel állnak az emberhez. Pluszt kell abból kihozni addicionálisan, hogy a verseny területén egy rugalmasabb megközelítés legyen mind a de minimis programok vonatkozásában, mind például a közbeszerzést illetően, egy pozitív diszkriminációval helyzetbe hozni az önfoglalkoztatókat.

De amire még ki szeretnék térni, az pontosan a finanszírozás ügye. Egyrészt elindítani azt a kísérleti programot, amelyet a Parlament már két éve szorgalmaz évi kétmillió euróval. Remélem, hogy az év második felében ez el fog indulni. Egy helyre koncentráljuk azokat a programokat, amelyek kifejezetten mikrohitelezéssel foglalkoznak, átláthatóvá téve azokat – ezt több kollégám meg is jegyezte.

Nagyon fontos az addicionalitás elve abban is, hogy rá tudjuk venni a tagállamokat arra, hogy ösztönözzék az embereket a mikrovállalkozásra, ne otthon üljenek a szociális rendszerben, amire Mia De Vits is utalt. De én fontosnak tartom, hogy ebben tovább ösztönözzük az embereket. És egy nagyon lényeges dolog, hogy az is addicionális legyen, hogy ezek a mikrofinanszírozó közvetítők ne egy uzsora felé vigyék az embereket. Például a cigányságnál ne a saját arisztokrácia igázza le ezeket az embereket, hanem valóban egy partnerségen alapuló, segíteni akaró tevékenységet tudjunk kibontakoztatni.

 
  
MPphoto
 

  Lambert van Nistelrooij, előadó.(NL) Elnök úr, ma reggel én voltam az első felszólaló ebben a közös vitában, és visszatekintve úgy érzem, hogy nagyon határozottan tudtára adtuk az integrált politika decentralizált módon való végrehajtása iránt elkötelezett állampolgárainknak azt, hogy az Európai Parlament a kohéziós politika véghezvitelét választja és értékeli a számos projekt tekintetében véghezvitt munkájukat, függetlenül attól, hogy azok a kutatáshoz és a fejlesztéshez, a kutatási infrastruktúrához, vagy az energia modernizálásához kötődnek. Ennek nagy jelentősége van. Amikor a választókhoz fordulunk az elkövetkezendő hónapokban, több ezer olyan projekt lesz, amelyben Európa közel áll az állampolgárokhoz. Úgy gondolom, hogy ez is rendkívül fontos. Sikereket kívánok Hübner biztos asszonynak is a kampányban, mivel látom, hogy a következő hónapokban a választókhoz kíván fordulni. Ez nagyon jó dolog itt is mindenki számára. Külön szeretném megköszönni azokat a változtatásokat a politikában, amelyeket ön vitt véghez, vagyis a lisszaboni célkitűzések nagyobb súlyát, tevékenységeink zöldebbé tételét és a K+F hangsúlyozását, és ma újra megfigyeltem, hogy úgy tett utalást a kulturális örökségre, mint amely gazdasági és kulturális értékkel bír.

Egy pár megjegyzést szeretnék még tenni; az első a határokon átnyúló együttműködésre, arra a harmadik célkitűzésre helyezett hangsúly, amelyet az elkövetkezendő ciklusban meg kell erősítenünk, pénzügyileg is.

A második, hogy nem szabad elaprózni a támogatásokat. Ezek kitűnő eszközök, amelyek segítségével képesek vagyunk a partnerség keretén keresztül megadni a fejlődés továbbviteléhez szükséges eszközöket partnereinknek. Ezt nem szabad elapróznunk a következő időszakban.

Végezetül, szükség van egy területi kohézióról szóló fehér könyvre. Számos javaslatot tettek, de a fehér könyv az alapja a jövőbeli jogszabályoknak, és nagyon sajnálatosnak ítélném, ha az Európai Bizottság nem készítené el a fehér könyvet. Szeretném megköszönni továbbá jelentésem árnyékelőadóinak is együttműködésüket, különösen, mivel munkatársakként kitűnőek voltak.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Mielőtt felfüggeszteném az ülést egy időre, szeretném nagyon melegen üdvözölni a látogatók egy csoportját, akik az én régiómból, Castilla-La Mancha régióból, Toledo tartományból érkezett nyugdíjasok, akik európaiként való kötelességüket jöttek teljesíteni.

A közös vitát lezárom.

Áttérhetünk a szavazásra.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) A vidéki közösségekből származó emberek különösen hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiaci versenyben. Az Európai Unióban, és különösen Lengyelországban, jelentős életszínvonalbeli különbségek vannak a városi és a vidéki térségek között. Ez különösen igaz a szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében. Az olyan modern technológiákhoz, mint például a szélessávú internethez való hozzáférés mértéke Lengyelország vidéki területein fele akkora, mint a városi területeken.

A kohéziós politika céljának a különböző régiók élteszínvonalának kiegyenlítésére hozott speciális kezdeményezések megvalósításának kell lennie. A kis- és középvállalkozások segítése, hogy támogatást kapjanak az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alaptól, rendkívül fontos.

Az egyes országok kormányainak az adminisztratív és jogi akadályok eltörlésével és a megfelelő infrastruktúra kialakításával kell támogatniuk a kis- és középvállalkozásokat. Ezek alapvető feltételei a nagyobb városi területektől távol eső térségek fejlődésének.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE-DE), írásban.(RO) A közösségi alapokból a vállalkozóknak nyújtott mikrohitelek és a hitelek is egy intézményi eszközt biztosítanak, amely eltömi, és amelynek el kell tömnie azt a rést, amelyet a kereskedelmi bankok hagytak a reálgazdaságra már most is hatást gyakorló pénzügyi válság eredményeként.

A kereskedelmi bankok csak akkor hasznosak a gazdaságnak, ha hitelt adnak, ami jelenleg nincs így, a különböző bankokba pumpált közpénzek ellenére.

Ilyen körülmények között azt javaslom, hogy a tagállamok ne támogassák tovább a kereskedelmi bankokat közvetlenül problémáikban, hogy a kapott pénzből fedezni tudják nagyarányú veszteségeiket és/vagy közpénzek felhasználásával tudják fejleszteni pénzügyi együtthatóikat, hogy kielégítsék részvényeseiket és okuk legyen még nagyvonalú jutalékokat is adni számukra. Másrészről azonban nem szabad (minden) bankot hagyni, hogy csődbe menjen.

Javaslatom alapján a kereskedelmi bankokat egyszerű közvetítőkként kellene használni, hogy közpénzekből nyújtsanak hitelt és mikrohiteleket a gazdasági szereplőknek és vállalkozóknak, akiket a támogatás nélkül szintén a csőd fenyeget.

Összefoglalásképpen, a hiteleket és mikrohiteleket a rászorulóknak kell adni a bankokon keresztül az utóbbiak mérlegtervének befolyásolása nélkül, csak a szakértelmüket és a hálózatot felhasználva az ilyen pénzek kölcsönzésének megkönnyítése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (PSE), írásban.(RO) A mikrohitelhez való hozzáférés javítása, amely lehetővé teszi a kisvállalkozók, a munkanélküliek és a hátrányos helyzetűek számára, akik vállalkozásba akarnak kezdeni, de nem férnek hozzá a hagyományos banki hiteleszközökhöz, hogy elindítsanak egy vállalkozást, azzal a nemrégiben hozott döntéssel együtt, hogy a héát lecsökkentik bizonyos szolgáltatások esetében, olyan megoldások, amelyeket az Európai Unió ajánl fel a tagállamoknak, hogy segítsen nekik túljutni a válságon.

A legutóbbi elemzések fenntartják, hogy a szolgáltatási ágazat, a mezőgazdaság és a turizmus olyan területek lehetnek, amelyek a munkaerőpiacon megtalálható munkaerő jelentős részét el tudják nyelni, beleértve a munkanélkülieket is. Ezért kell Romániának és más uniós országoknak is az ennek az elképzelésnek a végrehajtásához szükséges eszközöket kifejleszteniük, különösen a „nem banki” piaci szegmens részeként.

Úgy gondolom, hogy ezek a mikrohitelek sikeresen használhatóak a vállalatok, magánszemélyek és háztartások számára nyújtott szolgáltatások fejlesztésére, az informatikai szakértőktől az ablaktisztítókig, a kertészektől az időseket és a gyerekeket gondozókig. Hozzájárulhatnak továbbá a személyes készségek és képességek kihasználásához is a sikeres vállalkozásban.

A mikrohitelekhez a kevesebb mint 10 munkavállalót foglalkoztató cégek juthatnak hozzá. Ez hasznos a dolgozni kívánók és a vállalkozást indítani kívánó munkanélküliek számára. A mikrovállalkozások teszik ki Európa kereskedelmi vállalatainak 91%-át.

 
  
MPphoto
 
 

  Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban.(RO) A területi kohézióról szóló, „Erőt kovácsolni a területi sokféleségből” című zöld könyv széleskörű konzultációt indít a regionális és helyi hatóságokkal, a szövetségekkel, a nem kormányzati szervekkel és a civil társadalommal azzal a céllal, hogy elősegítsék az új fogalom és annak az Unió jövőbeli regionális politikájára vonatkozó hatásainak közös megértését, anélkül azonban, hogy definiálnák a „területi kohéziót”.

A területi kohézió célja az Unió összes területe harmonikus fejlődésének biztosítása, továbbá lehetőséget adni minden állampolgárnak, hogy a legtöbbet hozza ki ezen területek sajátosságaiból. A zöld könyv azt javasolja, hogy a sokféleséget az egész EU fenntartható fejlődéséhez hozzájáruló többletté és versenyelőnnyé alakítsuk. Utal továbbá a kohéziós politika hatékony ellenőrzésének szükségességére, hogy rugalmasabbá válhasson.

A legnagyobb kihívást a területeknek az előny kihasználásához és a jó gyakorlatok kihasználásához való hozzásegítése jelenti. Van Nistelrooij úr jelentése a területi kohézió jelentős részét lefedi, és hatékony nézeteket fejt ki a Bizottság közleményével kapcsolatban ezen a területen. Ennek eredményeképp a területi kohézióról szóló zöld könyv nyitva marad az új kihívások számára, de hatékony eszközévé válik a partnerségnek és a jó gyakorlat megosztásának.

 
  
MPphoto
 
 

  Constantin Dumitriu (PPE-DE), írásban. – A kohéziós politika és a vidékfejlesztés ugyanúgy az európai projekt által támogatott szolidaritás alapelvéhez kötődik, és hozzájárul a Lisszaboni Stratégia célkitűzéseinek eléréséhez.

Elemzéseinknek és az általunk meghozandó döntéseinknek figyelembe kell venniük a mezőgazdasági fejlettség különböző szintjeit az Európai Unióban, az ágazat súlyát a tagállamok gazdaságaiban, csakúgy, mint a különböző helyzeteket a regionális kohézió és fejlesztés tekintetében. Örülök, hogy ennek a jelentésnek a végleges verziójában szerepel az én javaslatom is a strukturális alapok rugalmasabb felhasználásának elősegítéséről, hogy ki tudják egészíteni a vidékfejlesztési intézkedéseket.

Annak érdekében, hogy biztosítsuk a kohéziós politikának a vidékfejlesztési intézkedésekkel való koordinációját és komplementaritását, a tagállamoknak bizonyos mechanizmusokat kell bevezetniük az európai alapok következetes és igazságos felhasználásának elősegítésére. Ugyanakkor az Európai Uniónak használnia kell a rendelkezésére álló eszközöket, hogy jobban tudja ellenőrizni az európai alapok felhasználását regionális szinten, hogy biztosítsa a vidéki területekkel szembeni előítéletektől való mentességet.

Ez a jelentés az első elemzés a témáról, és ezt folytatni kell, hogy a jövőbeli pénzügyi szemlélet nagyobb harmonizációt biztosítson az Unió pénzügyi támogatást kínáló intézkedései között.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogdan Golik (PSE), írásban. – (PL) Szeretném megköszönni Becsey úrnak a jelentését, amely annyira fontos számomra és honfitársaim számára is.

Úgy tűnik, sokan nem ismerik fel, hogy milyen mértékben tudják befolyásolni a mikrohitelek egy ország társadalmi-gazdasági fejlődését. A kis összegű, biztosíték nélküli hitel nem csak a fejlődő országok legszegényebbjeinek kizárólagos segítsége. Az elképzelést alkalmazni lehet a munkanélküliekre, az induló vállalkozásokra vagy a meglévő mikrovállalkozásokra is.

A kezdeményezéseik finanszírozása lehetőségének felajánlása a hitellehetőségekhez való hozzáférést nélkülözők számára jelentős lépés az „először kicsiben gondolkodni” alapelv bevezetésének irányában. Az ilyen kölcsönök felajánlásával előmozdítjuk a vállalkozói készségeket, növeljük a munkatevékenységet, ezáltal megelőzzük és csökkentjük a társadalmi kirekesztést. A mikrohiteleknek nagyon kedvező hatása van – amely hazámban különösen fontos – a munkanélküliség szintjére.

Ilyen típusú kölcsönök bevezetésekor azonban néhány dolgot észben kell tartanunk.

Először is, a mikrohitelek intézményi és jogi kereteit hozzá kell igazítani a hitelalappiac fejlettségi szintjéhez.

Másodszor, az ezzel a szolgáltatással kapcsolatos eljárásokat meg kell vizsgálni. Sajnálatos módon az eljárások összetettsége miatt a mikrovállalkozók és a vállalkozásba kezdő magánszemélyek hajlamosabbak fogyasztói kölcsönt felvenni.

Harmadszor, a mikrohitelek népszerűbbé tételéhez fel kell hívnunk a vállalkozók figyelmét arra, hogy a banki kölcsönöknek vannak alternatívái.

Ezeknek a fenntartásoknak az ellenére tárt karokkal fogadom a mikrohitel szolgáltatást Lengyelországban.

 
  
MPphoto
 
 

  Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – (HU) Szeretnék gratulálni Becsey Zsolt képviselőtársamnak jelentéséhez, amely a mikrohitelrendszer fejlesztését irányozza elő a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében. A dokumentum helyesen mutat rá, hogy a hátrányos helyzetű csoportokat, így a tartósan munkanélkülieket, a segélyekből élőket, illetve az etnikai kisebbségeket, különösen a romákat kell a mikrohitellel kapcsolatos európai kezdeményezések középpontjába helyezni.

A mikrohitelezés rendkívül sikeresnek bizonyult számos országban a társadalmi és gazdasági reintegráció előmozdításában az önfoglalkoztatás elősegítése révén. A pénzügyi válság idején különösen felértékelődnek az olyan egyszerű pénzügyi eszközök, amelyek képesek biztosítani a vállalkozások finanszírozását, főként a hátrányos helyzetű térségekben, illetve az ilyen társadalmi csoportok számára. A kis családi vállalkozásokat működtetni szándékozók ugyanis jelentős nehézségekbe ütköznek a kohéziós politika keretében kiírt pályázatokon, különösen a társfinanszírozás tekintetében. A profitszerzéssel szemben a társadalmi kohézió megteremtése, illetve helyreállítása kell, hogy elsődleges szerepet kapjon, hiszen az önfoglalkoztatás támogatása lényegesen olcsóbb a munkanélküli juttatásoknál, így nemzetgazdasági szempontból akkor is megéri mikrohitelt nyújtani, ha szigorúan pénzügyi szempontból esetleg nem lenne kifizetődő. A mikrohitelrendszert elérhetővé kell tenni a „nem bankképesek”, azaz olyan személyek számára is, akiknek a magasnak ítélt kockázat, a kis árrés és a nemteljesítés veszélye miatt a hagyományos bankszektor nem nyújt hitelt, illetve lehetővé kell tenni a hátrányos helyzetű csoportok célzott bevonását.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN), írásban. – (PL) A kohéziós politikáról folytatott vita keretében szeretném felhívni figyelmüket a Roszkowski úr jelentésében felmerült néhány kérdésre a tárgyban.

1. A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keretben az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap volt a KAP második pillérje, és így el volt választva a kohéziós politikától. E fejlemény eredményeképpen – különösen a kisebb elérhető költségvetési fedezet miatt – a kohéziós politika, és különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a nagyobb városi központokban és a legaktívabb régiókban koncentrálódott gazdasági versenyképességre összpontosított, míg az EMVA a mezőgazdasági versenyképesség növelésére koncentrálta forrásait.

Ez a megközelítés vagy egyes célkitűzések megkettőzését, mint például a környezetvédelem, oktatás és kultúra esetében, vagy kihagyásukat eredményezheti mindkét területen.

2. Ezért meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a vidékfejlesztésre szánt támogatást a 2007–2013 közötti időszakban inkább a termelők támogatására kellene felhasználni, vagy a nem termeléssel foglalkozó vidéki kedvezményezetteknek kellene átengedni, esetleg azok számára, akik a vidéki térségekben maradnak, de a termelési ágazatból más tevékenységekre térnek át. Amennyiben kiderül, hogy a termelőknek nyújtott támogatás a második pillér előnyben részesített célkitűzése, akkor úgy tűnik, hogy a következő keretprogramban kedvezőbb lenne ezeket a támogatásokat a kohéziós politikához csatolni.

3. Szükséges továbbá a KAP második pillérjének támogatását is növelni, jóllehet – ahogy az Európai Parlament indítványozta – a nagyobb termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések csökkentésével és a moduláció fokozatos növelésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) A regionális politikát, amely a strukturális és kohéziós alapok formájában öltött testet, jogosan tekintik az európai állampolgárok számára a legláthatóbb és legkézzelfoghatóbb közösségi politikának. Semmilyen más politika nem biztosít ilyen észrevehetőséget az Európai Unió számára vagy mutatja jobban az integráció előnyeit. Ezért tartjuk annyira fontosnak a kohézió jövőjéről szóló vitát. A kohézióra soha nem volt akkora szükség mint most, amikor Európának a háború után vasfüggönnyel szétválasztott két része összekapcsolódik. Ez rendkívül fontos azoknak az országoknak, amelyeket a háttérbe szorítottak a jaltai egyezmény értelmében. A válság, és a strukturális alapoknak a potenciális válságkezelő csomag szerepe csak egy külön szempont.

Nem szabad megismételni a 2008-as helyzetet, amikor 4,5 milliárd eurónyi felhasználatlan támogatást fizettek vissza. Ez mindannyiunk közös kudarca volt. Ez már önmagában fontossá teszi, hogy megtartottuk az uniós költségvetésének ezt a részét. Rövid távon más ügyeket el lehet halasztani, hosszabb távon meg kell védenünk a kohéziós politikát mint egy olyan közösségi politikát, amely minden régiónak esélyt ad. Mint ilyennek, a kohéziós politikának alkalmazkodnia kell a támogatás legjobb kezeléséről való regionális és helyi tudáshoz. A projektek újabb értékelési kritériumai növelni fogják a mérlegelés mértékét az értékeléskor, és így bonyolultabbá fogják tenni az alapok felhasználásának folyamatát. Ennek semmi értelme sem ma, a válság ideje alatt, sem hosszú távon.

 
  
MPphoto
 
 

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban.(RO) Először is, szeretnék gratulálni az előadónak munkájához.

Ahogy köztudott, a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó stratégiák és operatív programok bevezetése még mindig kezdeti szakaszban van, és ezért korlátozott a vitatott jelentés alkalmazási köre. Mindazonáltal szeretném kiemelni az összes tagállam arra irányuló erőfeszítéseit, hogy, az operatív programok szövegezési és egyeztetési folyamatának részeként, bevonták a kohéziós politika általános prioritásait.

Az operatív programok sikeres végrehajtása nagy mértékben függ attól, hogy milyen gyorsan tudjuk egyszerűsíteni az eljárásokat és az intézményi kapacitás konszolidálása céljából meghozandó intézkedéseket előmozdítani, és – nem utolsósorban – hogy hogyan határozzuk meg az európai alapokkal dolgozó munkatársak szakmai képzésének követelményeit.

A közösségi kiadások jobb pénzügyi irányításának biztosítása érdekében – az alapok kezelésének átláthatóságával együtt – úgy gondolom, hogy rendkívül fontos a tagállamok számára, hogy hatékony ellenőrző rendszereik legyenek.

Úgy vélem, rendkívül fontos a társadalmi tudatosság további fejlesztése az alapok maximális felhasználási arányának elérése és az életképes projektek létrehozása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Adrian Manole (PPE-DE), írásban.(RO) Európai szinten, az Unió jövőbeli regionális és kohéziós politikájában, a különbségeket a régiókban a versenyképesség kulcsfontosságú tényezője tekintetében meglévő strukturális hiányosságoknak és különösen az innovatív képesség és a vállalkozó szellem hiányának tulajdonították.

Ezt a helyzetet orvosolni lehet egy stratégiai megközelítés elfogadásával, vagyis a regionális versenyképesség fejlesztésével az egész Unióban, amelyet létfontosságúnak tartanak a gazdaság egészének megerősítése és a gazdasági tevékenységek koncentrációja okozta torlódások veszélyének korlátozása szempontjából.

Meg kell ismételnünk, hogy ezeknek az egyenlőtlenségeknek a felszámolása csak egy nagyszabású információs kampánnyal, valamint az állampolgárok és a civil társadalom közötti párbeszéd kialakításával lehetséges, máskülönben a projektekhez továbbra sem fognak hozzáférni.

Hasonlóan, az uniós támogatással megvalósuló programok és projektek problémamentes végrehajtása magas szintű irányítási és ellenőrzési rendszereket kíván meg. Az olyan uniós jogszabályoknak való megfelelés, mint a környezetvédelmet és az esélyegyenlőséget irányító rendeletek, a projekttámogatás előfeltétele. Mielőtt – a támogatási előlegtől eltekintve – egyéb kifizetésre kerül sor, a Bizottságnak meg kell győződnie róla, hogy az irányítási és ellenőrzési rendszerek teljes mértékben megfelelnek a rendeleteknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. (ET) A területi kohézió megerősíti a gazdasági és társadalmi kohéziót, és egyike az Unió kohéziós politikai célkitűzéseinek eléréséhez szükséges létfontosságú összetevőknek, mivel segít a fejlettségbeli különbségek hatékony kiegyensúlyozásában mind a tagállamok és régiók között, mind azokon belül.

A területi kohézió fontos szerepet játszik továbbá az Unió regionális politikájának jövőbeli fejlődésében, ahogy azt a területi kohézió elvének a gazdasági és társadalmi kohézióhoz való hozzáadása mutatta a Lisszaboni Szerződésben.

A jelenlegi gazdasági válság összefüggésében az EU gazdaságának újjászületése egy nagyon fontos témává vált, és ezt a gazdasági siker, a tudományos felfedezések, a technológiai innováció és a munkahelyek szempontjából létfontosságú, ésszerű beruházások segítségével lehet elérni.

Teljes szívemből támogatom az előadó azon elképzelését, hogy az Uniónak, a területi kohézió címe alatt, ösztönöznie kell az átjárhatóságot és a tudásátadást a kutatási és innovációs központok és a környező régiók között, hogy a beruházások a lehető legnagyobb hatással legyenek az európai állampolgárokra.

Hogy a jelenlegi válság alatt a tagállamok által tapasztalt problémákkal és nehézségekkel hatékonyabban meg tudjunk küzdeni, egy közös európai uniós kohéziós stratégiára van szükség, amelyben a kohéziós politika területi dimenzióját kell hangsúlyozni, és az egyes tagállamok különleges szükségleteit figyelembe kell venni a politikai intézkedések alkalmazásakor.

Ma el kell indítanunk az európai uniós regionális és kohéziós politika 2013 utáni lehetséges jövőjéről és a strukturális alapoknak az elkövetkezendő programozási időszakban való lehetséges formájáról szóló szélesebb körű vitát annak érdekében, hogy ezzel tudatosan fejlesszük az Unió gazdaságának versenyelőnyét a világban.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. (DE) Az Európai Unió mottójával, az „egység a sokféleségben”-nel összhangban többet kell tennünk annak érdekében, hogy kontinensünket a „régiók Európájává” tegyük. A területi kohézió fontos szerepet játszik ebben az összefüggésben. Ezért hangsúlyt kell fektetnünk külön célkitűzéssé tételére a gazdasági és társadalmi kohézió mellett.

A régiók megerősítésének folyamata során külön figyelmet kell fordítanunk az érzékeny területekre, ahogy a mostani kohéziós vita során említették. A költségek növekedését figyelembe kell venni, különösen a hegyvidéki területek esetében, amelyek irányítása rendkívül idő- és pénzigényes.

Ezeknek a nehéz körülményeknek a kompenzálása fontos lépést jelent egy olyan Európa megteremtése felé, ahol mindenhol érdemes élni. Ebben az összefüggésben ki kell emelnünk a mezőgazdasági ágazatot. A tejtermelés a hegyvidéken jelentős mértékben járul hozzá a vidéki térségek megőrzéséhez, és ezért elégséges támogatást kell kapnia. A kis- és középvállalkozásokat, amelyek munkahelyeket teremtenek a nagyobb európai kereskedelmi központokon kívül, szintén segíteni kell. Összefoglalásképpen a kohézióról szóló jelenlegi vita kijelöli a modern regionális politika irányát és Európa hagyományos struktúráját átviszi a jövőbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) 2007–2013 között Lengyelország több mint 67 milliárd eurót fog kapni az Európai Unió költségvetéséből. A pénzeszközök átcsoportosításának részeként csak 2008-ban az Európai Bizottság 19,3 milliárd PLN-t küldött Lengyelországnak. Ezen programok végrehajtásának különös tulajdonságaiból azonban az következik, hogy a kifizetések jó részét a program utolsó éveiben fogják megtenni, vagyis 2013–2015 között. Sajnálatos módon alapvető korlátozások merültek fel, amelyek megakadályozzák a strukturális alapok támogatásainak hatékony realizálását Lengyelországban. A 2007–2013 közötti programok kezdetétől 2009 március elejéig közel 8400 megállapodást írtak alá programok pénzügyi támogatásról, amelyek teljes kiadása 15,4 milliárd PLN. Ebből 11,4 milliárd PLN az Unió hozzájárulása. Sajnálatos módon a pénzeszközökből való kifizetések iránti kérelmek 1,75 milliárd PLN-t tesznek ki. A közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos rendkívül hosszú eljárások késleltethetik a strukturális alapok realizálódását, és így hozzájárulhatnak a felszívás alacsony szintjéhez. A strukturális alapok közpénzek, és így a nemzeti közbeszerzési jogszabályok hatálya alá esnek. Ezeknek a jogszabályoknak egy egyszerű és hatékony eljárást kell létrehozniuk a szerződők kiválasztására. A rendkívül hosszú pályázati eljárások késleltethetik a strukturális alapok realizálódását. Az uniós alapoknak a pénzügyi válság egyik legsúlyosabb hatása enyhítésének eszközévé kell válnia. A kiadások felgyorsítása lehetővé fogja tenni a gazdaság megerősítését 2009-ben azáltal, hogy az infrastruktúrába, a humán tőkébe és a vállalkozásokba történő beruházásokat a GDP legalább 1,3%-val egyenértékűvé teszi. Hogy ez megtörténjen, a kormánynak meg kell könnyítenie az uniós alapokhoz való hozzáférést és egyszerűsítenie kell az eljárásokat.

 
  
  

(Az ülést 10.10-kor félbeszakították, függőben lévő szavazások órája következett, majd 10.35-kor folytatták)

 
  
  

ELNÖKÖL: COCILOVO úr
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Elnök. A következő napirendi pont a szavazás.

(A szavazás eredményének részleteit: lásd a jegyzőkönyvben)

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat