Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2104(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0140/2009

Előterjesztett szövegek :

A6-0140/2009

Viták :

PV 01/04/2009 - 12
CRE 01/04/2009 - 12

Szavazatok :

A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0215

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2009. április 1., Szerda - Brüsszel HL kiadás

12. Az EU és Oroszország közötti új megállapodás (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az a jelentés (A6-0140/2009), amelyet a Külügyi Bizottság nevében Janusz Onyskiewicz készített az EU és Oroszország közötti új megállapodásról (2008/2104(INI)).

 
  
MPphoto
 

  Janusz Onyszkiewicz, előadó. (PL) Elnök úr! Ez a jelentés az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatot az Unió gazdasági és politikai érdekei szempontjából kulcsfontosságú kapcsolatként jellemzi. Kihangsúlyozza azt a szerepet, amelyet Oroszország betölthetne, illetve amelyet be kellene töltenie a nemzetközi színtéren, különös tekintettel közvetlen szomszédaira, hozzájárulva a régió gazdasági és politikai stabilitásához.

Ugyanakkor a jelentés felhívja a figyelmet azon aránytalanul erős reakcióra is, amelyet Oroszország tanúsított, amikor Grúzia fegyveres erővel beavatkozott Dél-Oszétiában, valamint az orosz haderő Abháziában folytatott kiterjedt és indokolatlan tevékenységeire. A jelentés rávilágít arra, hogy a biztonsági kérdések vonatkozásában tartalmas párbeszédre van szükség. Ezen párbeszédnek a nemzetközi jog és az államok területi integritásának tiszteletén kell alapulnia. A jelentés arra is rámutat, hogy a kaukázusi események, valamint a két enklávé, Oszétia és Abházia függetlenségének elismerése kételyeket támasztott azzal kapcsolatban, hogy Oroszország valóban készen áll-e és képes-e arra, hogy az Európai Unióval együtt részt vegyen egy közös európai biztonsági térség kiépítésében.

A jelentés azt indítványozza, hogy bármilyen, tárgyalások útján elért megállapodás megkötése előtt be kell fejezni azokat a megbeszéléseket, amelyeket Oroszország grúziai konfliktust lezáró kötelezettségvállalásainak és megállapodásainak teljes betartásáról folytatunk. Ez kiterjed az Abházia és Dél-Oszétia jogállásáról szóló megállapodásra is. A jelentés ezenkívül arra is felszólítja Oroszországot, hogy szilárdan kötelezze el magát aziránt, hogy nem alkalmaz erőszakot szomszédai ellen.

A jelentés arra is rámutat, hogy a közelmúlt eseményei, amelyek során Oroszország támadást intézett Grúzia területi integritása ellen, valamint Oroszországnak a gázellátási válságban játszott szerepe veszélyeztetik az Európai Unió és Oroszország kapcsolatát.

A jelentés utal arra, hogy tanácsos lenne új, átfogóbb megállapodással felváltani a jelenlegi megállapodást. Ennek a megállapodásnak ki kell terjednie együttműködésünk minden vonatkozására, és jogilag kötelező érvényűnek kell lennie. Továbbá egyértelmű eljárásokat kell tartalmaznia a vitás kérdések megoldására.

A jelentés az energiabiztonság kérdésével is foglalkozik. Kiterjed továbbá az energiaellátási szerződés és a tranzitról szóló jegyzőkönyv alap rendelkezéseinek a tárgyalások útján elért megállapodásba történő beillesztésére is. Ezt a hivatkozást azon tény ellenére is tartalmazza, hogy a szerződés jelenleg jogilag kötelező érvényű, és ez Oroszországra is vonatkozik, bár Oroszország ezt a szerződést felmondhatja.

A jelentés rámutat a két fél közötti egyenrangú partnerségre épülő lehetséges kölcsönös gazdasági megállapodásokban rejlő komoly lehetőségekre. Az ilyen megállapodások kölcsönösen előnyös egymásrautaltságot eredményezhetnek. A jelentés szerint a tagállamok és az Európai Unió egésze számára rendkívül fontos, hogy egységes álláspontot képviseljenek, különösen az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok tekintetében. Az is elengedhetetlen, hogy a tagállamok bármiféle, Oroszországgal kapcsolatos kétoldalú kezdeményezés előtt időben konzultáljanak egymással, amint ezt a különböző európai uniós szerződések is megkövetelik. Ez különösen fontos az olyan esetekben, amelyeknek káros következményei lehetnek más európai uniós országokra vagy az Európai Unió egészére nézve.

A jelentés nagy figyelmet fordít az oroszországi emberi jogokra és szabadságjogokra. Rámutat arra, hogy az Európa Tanács tagjaként Oroszország köteles betartani azokat az alapelveket, amelyekre a Tanács épül. A jelentés leszögezi, hogy ezeknek az alapelveknek a betartása elengedhetetlen az Európai Unió és Oroszország közötti, az együttműködésről folytatott tárgyalások sikere szempontjából. Sajnálatosnak tekinti, hogy Oroszország elzárkózik azon intézkedések bevezetésétől, amelyek garantálnák, hogy ne ismétlődhessenek meg azon – nem csekély számú – esetek, amelynek során az orosz hatóságok megsértették az emberi jogokat, és amelyeket az Európai Bíróság elítélt.

Érdemes felhívni a figyelmet a jelentés számos ajánlásának egyikére, nevezetesen arra, hogy az Európai Unió továbbra is támogassa Oroszországnak a Kereskedelmi Világszervezethez benyújtott tagsági kérelmét. A jelentés igen fontosnak tartja, hogy Oroszország, még a tagság hivatalos megadása előtt, tartsa be a tagsággal járó kötelezettségeket. Ez különösen vonatkozik arra, hogy Oroszországnak véget kell vetnie azon eljárásnak, hogy a már bevezetett gyakorlatokat elhanyagolja. Ezzel kapcsolatban érdemes emlékeztetni arra, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk a szellemi, kereskedelmi és ipari tulajdon hatékony védelmének.

A jelentés az emberi jogokkal, a média szabadságával, az igazságszolgáltatás függetlenségével, valamint az oroszországi nem-kormányzati szervezetek egyre szűkülő cselekvési területével kapcsolatban is tartalmaz ajánlásokat. Kiterjed továbbá egy egész sor gazdasági kérdésre is, például a balti-tengeri és az Oroszország északi partja mentén folytatott tengeri hajózásra, a Szibéria feletti légi forgalomra, valamint a lehetséges zavartalan beruházásokra irányuló kölcsönös megállapodásokra is.

 
  
MPphoto
 

  Alexandr Vondra, a Tanács soros elnöke. Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek, amiért lehetőséget kaptunk arra, hogy ezen az ülésen foglalkozzunk az Oroszországhoz fűződő kapcsolataink kérdésével. Amint azt bizonyára Önök is tudják, a Tanács nemrégiben alaposan megvitatta az Oroszországhoz fűződő kapcsolataink kérdését, amikor meghatároztuk az EU és Oroszország közötti új megállapodás alapjait és indokait, és ezért fontosnak tartjuk, hogy az új megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások folytatódjanak. Elvégre Oroszország a legnagyobb szomszédunk, egyik kulcsfontosságú partnerünk és a nemzetközi színtér megkerülhetetlen szereplője. Ma, amikor a gazdasági válság mindkettőnket ugyanolyan keményen sújt, egyértelmű, hogy a konfrontációtól egyikünk sem lesz erősebb.

Igenis erősebbek leszünk azonban a konstruktív, ésszerű és kölcsönösen előnyös együttműködéstől valamint attól, ha Oroszország betartja nemzetközi kötelezettségeit.

Ezenkívül a párbeszéd és a konstruktív együttműködés érdekeink megvédésének és értékeink Oroszországgal szemben történő képviseletének fontos eszköze.

Dióhéjban összefoglalva, ez adta meg a fő ösztönzést azon döntésünkhöz, hogy folytassuk az EU és Oroszország közötti új megállapodásra vonatkozó tárgyalásokat mindannak ellenére, ami tavaly augusztusban Grúziában történt. Kétségtelen, hogy a válság, és annak vonzatai továbbra is beárnyékolják kapcsolatunkat. A tárgyalások semmiképpen sem törvényesíthetik az Oroszország által Grúziában – többek között Abházia és Dél-Oszétia területén – tanúsított magatartást, és ebben a tekintetben az EU világosan meghúzta az átléphetetlen határokat. Ennek egyértelműen része az is, hogy támogatjuk Grúzia területi integritását.

Továbbra is elvárjuk Oroszországtól, hogy felelősen viselkedjen és teljesítse valamennyi kötelezettségvállalását. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a teljes tárgyalási folyamat során kiemelt figyelmet fordítunk Oroszországgal közös szomszédságunkra. A grúziai válság jól szemléltette, hogy a megoldatlan konfliktusok még sok év eltelte után is kiszámíthatatlanok lehetnek, és hogy a katonai beavatkozás nem jelenthet megoldást.

Emlékeztetnünk kell Oroszországot arra, hogy sokat nyerhet abból, ha konstruktív módon viszonyul szomszédaihoz, ugyanakkor sokat veszíthet, ha továbbra is a konfrontációt választja. Elvégre Oroszország már bebizonyította, hogy tudja, miként kell viszonyulnia közép-európai szomszédaihoz, amelyek most az EU és a NATO tagjai.

Továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy Oroszországnak be kell tartania nemzetközi kötelezettségeit, és tiszteletben kell tartania Grúzia és más kelet-európai országok területi integritását és szuverenitását, amely országok az EU-val közös szomszédságunkat képezik. Ezenkívül a genfi tárgyalásokon teljes együttműködést várunk el Oroszországtól és Grúziától egyaránt.

Nem áll szándékomban részletesen beszámolni az Oroszországgal megkötendő új megállapodásról folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról. A Bizottság – mint a megállapodás érdekében tárgyaló fél – minden bizonnyal teljesebb tájékoztatást tud nyújtani a folyamatról.

Arra is emlékeztetnem kell, hogy még csak a folyamat kezdetén tartunk, amely még jó ideig eltarthat. Nem szabad elkedvetlenednünk, ha eleinte csak lassan haladunk előre. Biztos vagyok azonban abban, hogy elnökségünk végére világosabban látjuk majd, hogy a két fél szándékai szerint az új megállapodás mire terjedjen ki.

Hálásak vagyunk Janusz Onyszkiewicz úrnak ezért a jelentésért és a jelentésben megfogalmazott ajánlásokért. Általánosságban sok aggályával és célkitűzésével egyetértünk.

Szeretnék néhány megjegyzést tenni az új megállapodás külső biztonsági részével kapcsolatban, ahol az Elnökség szintén szerepet játszik a tárgyalásokban. Rendkívül fontos, hogy az új megállapodás tartalmazzon rendelkezést az Oroszországgal folytatott hatékony párbeszéd és együttműködés biztosítására, és hogy a közös értékekre, az érvényes nemzetközi kötelezettségvállalások betartására, a jogállamiságra, valamint a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletére épüljön. Ez különösen fontos a közös szomszédságunk szempontjából. Valóban elengedhetetlen, ha megoldást szeretnénk találni a régóta fennálló konfliktusokra.

A konfliktusok megelőzése szintén fontos célkitűzés. Mind a politikai párbeszéd, mind pedig a közös kezdeményezések során erre kell törekednünk.

Már tapasztalható valamennyi előrehaladás Oroszországgal a politikai párbeszéd hatóköréről és az új megállapodás külső biztonsági részéről. De természetesen az ördög a részletekben lakozik. A tárgyalások legérdekesebb és legnagyobb kihívásokat támasztó része csak most kezdődik, amikor rátérünk a konkrét szövegjavaslatok megvitatására.

Figyelembe véve a folyamatban lévő tárgyalásokat, most nem lenne helyénvaló, ha a részletekről beszélnék. Biztosíthatom azonban Önöket arról, hogy arra fogunk törekedni, hogy lényegi rendelkezéseket érjünk el a nemzetközi párbeszéd megerősítéséről, a terrorizmus elleni küzdelemről, a fegyverzetellenőrzésről, a leszerelésről és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról, az emberi jogokról, a demokráciáról és a jogállamiságról, a válságkezelésről és a polgári védelemről.

A Hanti-Manszijszki autonóm területen megrendezett EU-Oroszország csúcstalálkozón megállapodás született arról, hogy közös célunk egy olyan stratégiai megállapodás megkötése, amely átfogó kereteket biztosít az EU és az Oroszország közötti kapcsolatokhoz a közeljövőre vonatkozóan, és hozzájárul a kapcsolatunkban rejlő lehetőségek kiaknázásához. Továbbra is ez a célkitűzésünk, és Elnökségünk, valamint az utánunk következő elnökségek is ezen fognak fáradozni.

Készen állunk arra, hogy a Parlamentet folyamatosan tájékoztassuk az elért eredményekről, és hálásak vagyunk az Önök közreműködéséért, különös tekintettel az állásfoglalás szövegére.

 
  
MPphoto
 

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy hálás köszönetet mondok Onyszkiewicz úrnak ezért az értékes jelentésért.

Következetesen kihangsúlyoztuk, hogy nagyra értékeljük a Parlament véleményét, és én természetesen boldogan tájékoztatom Önöket a tárgyalások további menetéről.

Elnök úr! Oroszország fontos partnerünk és az is marad. Közös érdekeink összetettek és átfedik egymást, például a gazdasági kapcsolatoktól kezdve a Közel-Kelettel foglalkozó kvartettben partnerként végzett közös munkáig, vagy mint tegnap, Afganisztánban és Pakisztánban. Magától értetődik, és ezzel mi is tisztában vagyunk, hogy komoly nézeteltéréseink is vannak, például Grúzia területi integritásával kapcsolatban. Újra meg újra felmerülnek feszültségek az Oroszországgal közös szomszédságban vállalt szerepünk megerősítésével kapcsolatban. Ebben az összefüggésben gyakran helytelenül az állítják, hogy mi függünk hatalmas szomszédunktól. A kereskedelem és az energia szempontjából inkább kölcsönös függésről beszélhetünk, vagy más szavakkal, egymás megkerülhetetlen partnereivé váltunk. Oroszországhoz fűződő kapcsolataink jelenleg rendkívül fontosak, és ebben létfontosságú az egységes, jövőképpel rendelkező európai uniós stratégia.

Obama elnök holnap első ízben találkozik Medvegyev elnökkel, hogy megnyomják az „újraindítás” gombot az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolatainak szempontjából. Természetesen üdvözöljük ezt az újfajta hozzáállást, de nem szabad újból a nulláról indulnunk. Nem kell „újraindítanunk” a kapcsolatainkat, viszont folyamatosan szükség van finomhangolásra. Ez szerepel prioritási listánk első helyén.

Amint azt a Bizottság a november 5-i közleményében megjegyezte, kapcsolataink összetett és kiterjedt jellege, valamint az a sok terület, ahol kölcsönösen függünk egymástól, azt jelenti, hogy folyamatos kapcsolatot kell fenntartanunk Oroszországgal, és azt is szeretném elmondani, hogy megfontoltan és eredményorientáltan kell viselkednünk. Az új megállapodásról folytatott tárgyalások kétségtelenül a legjobb eszköznek tekinthetők az EU egységes, a saját érdekeinket védelmező álláspontjának érvényesítése szempontjából, céljuk pedig megállapodás elérése a legfontosabb területeken. Miközben itt Önökhöz beszélek, Moszkvában még tart a tárgyalások negyedik fordulója.

Már egyetértésre jutottunk a megállapodás általános felépítéséről, amely megállapodás jogilag kötelező érvényű alapul szolgál majd kapcsolataink minden aspektusához a közeljövőben. Ugyanakkor azonban nem határoztunk meg mesterséges határidőket a tárgyalásokhoz: véleményem szerint annyi időt kell a kielégítő eredmények elérésére rászánnunk, amennyi csak szükséges, mivel a jelenlegi megállapodás mindaddig hatályban marad, ezért nem szükséges kétségbeesetten sürgetni a folyamatot. Ezért nem kell megvárnunk az új megállapodást ahhoz, hogy a jelenleg fennálló kérdésekkel foglalkozzunk. Az eddigiekben politikai, igazságügyi és biztonsági kérdésekről tárgyaltunk, és most, miután jobban megértettük egymás álláspontját, rátérhettünk a gazdasági kérdések megvitatására.

Semmiképpen sem érhet minket meglepetésként az, hogy a két fél megközelítési módja bizonyos területeken erősen eltérő. Míg Oroszországnak hatalmas ambíciói vannak például a kül- és biztonságpolitikai együttműködés tekintetében, jelenleg kevésbé ambiciózus gazdasági kérdésekben. Magától értetődik, hogy nekünk, az Európai Unióban az az érdekünk, hogy kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink tartalmazzanak jogilag kötelező érvényű, végrehajtható rendelkezéseket annak biztosítása érdekében, hogy Oroszország elfogadjon egy világos szabályokra épülő rendszert. Ez különösen vonatkozik az energia témakörére, ahol az Energia Charta alapelveinek elfogadtatására törekszünk, amelyek közül a legfontosabb az átláthatóság, a kölcsönösség és megkülönböztetés-mentesség.

Az év eleji gázválság csorbát ejtett energiaellátási kapcsolataink megbízhatóságába vetett bizalmunkon, és ezt feltétlenül orvosolni kell. Ezért a tárgyalásokkal párhuzamosan megkíséreljük jelentős mértékben megerősíteni a korai riasztási rendszert, amely válság esetére figyelemmel követésre és megfigyelésre vonatkozó rendelkezéseket állapít meg a konfliktusok elkerülése és a megoldás elősegítése érdekében.

A jelenlegi tárgyalások tárgyát képező megállapodásnak ezenkívül természetesen az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartásán kell alapulnia, és meggyőződésünk szerint ez az elem nélkülözhetetlen. Amint azt Vondra úr is elmondta, ezzel kapcsolatban Oroszország és az EU azonos kötelezettségeket vállalt az ENSZ-ben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ) és az Európa Tanácsban. Szerződésünknek ki kell hangsúlyoznia mindezen közös kötelezettségvállalások és érdekek tiszteletben tartását. Nyilvánvaló, hogy ez önmagában nem fogja megoldani az európai konfliktusokat, de keretet biztosít a megoldáshoz.

Tárgyalásainkkal párhuzamosan tovább folytatjuk erőfeszítéseinket a jelenlegi fórumokon, a Grúziáról folytatott genfi tárgyalásokon, az 5+2 felállásban a Dnyeszteren túli területről szóló tárgyalásokon, valamint a Hegyi Karabahhal kapcsolatos minszki tárgyalásokon. A bel- és igazságügyek, amint már mondtam, mindkét fél számára fontosak a tárgyalásokon, és ezek olyan területeket alkotnak, ahol komoly lehetőségeket látok a kölcsönösen előnyös együttműködésre, különösen a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, de a jóhiszemű utazók körülményeinek javításában is. A vízumkötelezettség eltörlésének lehetősége azonban, amit Oroszország követel, kizárólag más területek további fejlesztésével együtt lehet reális lehetőség. Például általánosságban megkönnyítené számunkra a hatékony együttműködést az, ha Oroszország szigorúbb adatvédelmi normákat vezetne be; a kutatás, az oktatás és a kultúra szintén számos lehetőséget kínál az együttműködésre polgáraink érdekében, és ezt mind figyelembe kell venni az új megállapodásban.

A mai vita tárgyát képező jelentés természetesen számos további javaslatot is tartalmaz, most nincs idő arra, hogy ezeket mind véleményezzem, de a vita során ezek természetesen fel fognak merülni. Szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy különösen üdvözlöm azt az irányvonalat, amelyet Onyszkiewicz úr a jelentésben előttünk és a javasolt állásfoglalás-tervezetben képvisel. Ha további információkra lesz szükségük a mai vita után, akkor természetesen bármikor nagy örömmel adok részletes tájékoztatást, például a Külügyi Bizottságban, amint azt az elmúlt évben is tettem.

Befejezésül szeretném kihangsúlyozni, számomra nagyon fontos, hogy a tárgyalások sikeresen haladjanak előre, és ehhez én minden támogatást megadok. Reményeim szerint egy jó szerződés szilárd és kiszámítható alapokra helyezi majd az EU és Oroszország kapcsolatait a közeljövőben, és így jelentős mértékben hozzájárul majd kontinensünk stabilitásához és biztonságához.

 
  
MPphoto
 

  Cristina Gutiérrez-Cortines, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. (ES) Elnök úr! Számunkra és Európa számára, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság számára és az európaiak számára is egyértelmű, hogy az energia külpolitikai eszközzé, a változás elemévé vált, amely képes konfliktusokat kirobbantani, ugyanakkor egyesíteni is képes bennünket, és ma pontosan ez az, ami aggaszt minket.

Európa hagyományosan elválaszthatatlan Oroszországtól. Történelmünk azt mutatja, hogy Fehéroroszország fejlődése során egyértelműen ki volt téve a nyugat hatásainak, és az orosz hagyományok a vallás, az oktatás összes formája és a legtöbb értékrendszer szempontjából követték az európai gondolkodásmódot, amely gazdagította Oroszországot. Kultúránkat továbbfejlesztette az orosz tudósok, a kazányi és az ország más részeiből származó nagy matematikusok hagyománya is, és ugyanez elmondható irodalmunkról is.

Véleményem szerint a szocialista korszak feszültségeire felvonások közötti szünetként kell gondolnunk, amelyekre emlékeznünk kell, de nem alkotnak állandó tényezőt. Az Oroszországgal kapcsolatos állandó tapasztalatunk mindig az egység volt; ezért mondom azt, hogy az energiaellátás területén, ahol Európa hiányokkal küszködik, el kell mondanunk Oroszországnak, hogy barátságunknak folytatódnia kell, de egyértelmű szabályok szerint, ahogyan úriemberek között és közöttünk ez mindig is volt, de most már írásban megállapított szabályok formájában.

Nem élhetünk folyamatos bizonytalanságban azzal kapcsolatban, hogy polgáraink ellátása mikor szakad meg újból, és Oroszországnak azt is meg kell értenie, hogy nem használhatja fel az energiát eszközként ahhoz, hogy ne kelljen elismernie a szomszédos államok szuverenitását. A helyzet jelenleg az, hogy van egy nép, amely kivívta függetlenségét és teljes mértékben gyakorolja demokratikus jogait, amely felett nekünk őrködnünk kell, és amely fölött Oroszországnak is őrködnie kell, emellett egyértelmű szabályokat kell meghatároznia az energiakereskedelemre és az energia révén elérendő egységre nézve.

 
  
MPphoto
 

  Josef Zieleniec, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Onyszkiewicz úrnak ezért a fontos, jól megírt és kiegyensúlyozott jelentésnek az elkészítéséért. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának árnyékelőadójaként nagy örömmel látom, hogy a jelentés az Oroszországgal kapcsolatos legfontosabb prioritásainkra is rávilágít, ilyen például a szilárd piaci környezetre épülő pragmatikus együttműködés, az emberi jogok kihangsúlyozása, jól működő jogállam és demokrácia, amelyek mind az EU alapvető társadalmi értékei, valamint az összes szomszédos ország szuverenitásának és az EU egységének tiszteletben tartása.

A tárgyalások tárgyát képező új megállapodásnak tartalmaznia kell az együttműködés összes aspektusát, jogilag kötelező érvényűnek kell lennie, és tükröznie kell az Oroszországhoz fűződő kapcsolataink minőségét. Ám ha a tárgyalásoknak tükrözniük kell álláspontunkat és értékeinket, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról a szerepről, amelyet Oroszország betöltött a tavalyi grúziai háborúban vagy a januári gázválságban. Nem engedhetjük meg új befolyási övezetek létrehozását Európában. Nem fogadhatjuk el a kaukázusi status quót, pontosabban a befejezett tényeket. Ezért egyértelmű garanciákat kell követelnünk arra nézve, hogy Oroszország nem fog erőszakot alkalmazni szomszédai ellen, és hogy az EU-val közösen fogja kezelni a közös szomszédsággal kialakult vitás helyzeteket. Véleményünk szerint teljesen természetes, hogy felkérjük Oroszországot, hogy tegye meg az első közvetlen bizalomerősítő lépéseket.

Ma sok képviselőtársam helyesen hangsúlyozza azt, hogy szükség van az EU egységére Oroszországgal kapcsolatban. Valódi egységes álláspontot azonban csak fokozatosan tudunk elérni, ezért az a javaslatom, hogy a Tanács keretén belül hozzunk létre egy konzultációs mechanizmust, ami lehetővé teszi, hogy a tagállamok konzultáljanak egymással jóval az Oroszországot is érintő összes kétoldalú kérdést megelőzően, amelyek hatást gyakorolhatnak más tagállamokra vagy az EU egészére is. Csak ilyen módon érhetünk el valóban egységes álláspontot Oroszország tekintetében, és csak ilyen módon használhatjuk ki teljes egészében legnagyobb előnyünket, amellyel Oroszországhoz viszonyítva rendelkezünk, ez pedig a saját egységünk.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sándor Tabajdi, a PSE képviselőcsoport nevében. – Az európai szocialisták kulcsfontosságú stratégiai partnernek tekintik Oroszországot. Mind az Európai Unió, mind Oroszország kölcsönösen egymásra van utalva, ahogyan ezt Ferrero-Waldner biztos asszony is megerősítette.

Szeretném jelezni, hogy ami a gázszállításokat illeti, kölcsönösen egymásra vagyunk utalva, mert Oroszország sem tudná a gázt másnak eladni. Jó, ha ezzel tisztában vagyunk. Nagyon fontos egy új partnerségi és együttműködési megállapodás kidolgozása, megkötése. Ennek a jelentésnek ezt kellett volna szolgálnia, de ez a jelentés nem ezt szolgálja.

A Külügyi Bizottságban elfogadott, helyenként kifejezetten durva hangnemű Onyszkiewicz jelentés jelen formájában komoly károkat okozhat az EU és Oroszország kapcsolatrendszerében. Az európai szocialisták egyetértenek azzal, hogy az Európai Parlament fogalmazza meg jogos kritikáit Oroszországgal szemben. Az európai szocialisták határozottan elítélik az emberi jogok megsértését. Megkövetelik a demokratikus jogok és alapértékek tiszteletét.

Felhívjuk az orosz felet, hogy tartsa tiszteletben az írott és az elektronikus média függetlenségének elvét. Felszólítjuk az orosz hatóságokat, hogy minden erejükkel lépjenek fel a sajtó munkatársai ellen elkövetett támadások, gyilkosságok kivizsgálása érdekében. A civil szervezetekről szóló orosz törvény veszélyezteti e szervezetek független működését.

A szocialisták aggodalommal szemlélik a legutóbbi oroszországi parlamenti és elnökválasztások lebonyolítását. Kritikát fogalmazunk meg az orosz féllel szemben az orosz-ukrán gázvitában, és az orosz-ukrán konfliktusban. Ugyanakkor mindamellett meggyőződésünk, hogy az Európai Parlament javaslatainak az EU-orosz kapcsolatok javítását, egy új stratégiai partnerség kidolgozását kell szolgálnia. Ez a jelentés nem ezt szolgálja. A Külügyi Bizottságban ezért utasítottuk el.

Az Európai Néppárt és a Liberálisok szembe mennek a Bizottság által kifejtett gondolatokkal. Szembemennek az új USA politikával, ha figyelembe veszik, hogy az Obama kormány, főként Joe Biden alelnök kijelentései révén, stílust váltott, így az Európai Unió lemarad az új amerikai politika mögött, holott nem ez lenne az érdekünk. Tehát nem magával a kritikával van gondunk, hanem a stílussal.

Nem kioktatásra van szükség, hanem jogos kritikára. Nem lehet az Unió tanítómester és Oroszország számára kioktató, ezért ez a jelentéstervezet a szocialisták számára csak akkor elfogadható, ha a miáltalunk benyújtott hat módosító javaslatot, mind a hatot megszavazza a parlament, különben ez egy kontraproduktív, és nem az EU és Oroszország stratégiai partnerségét szolgáló jelentés lesz. Márpedig az Unió érdeke egy jó orosz-európai uniós együttműködés kialakítása.

 
  
MPphoto
 

  Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. Elnök úr! A külügyekben diplomáciára és alapelvekre van szükség, és az EU és Oroszország közötti új megállapodásról szóló jelentés mindkettőről gondoskodik. Csoportom támogatja a jelentés tartalmát és gratulál Janusz Onyszkiewicz úrnak az elvégzett munkáért.

A történelem arra tanít minket, hogy az oroszokat semmi sem idegesíti jobban, mint ha hátat fordítunk nekik, tehát mind Oroszországnak, mind pedig az Európai Uniónak az az érdeke, hogy kommunikáljunk, együttműködjünk és kereskedjünk olyan módon, ami a bizalmat építi. Ugyanilyen módon nem lenne őszinte dolog úgy tenni, mintha Oroszország magatartása kifogástalan lenne. Ez az ország fegyverként használja fel energiakészleteit, rátarti magatartást tanúsított a Kaukázusban, a Baltikumban élő szomszédai idegein táncol, és ebben az országban a jogállamiság fogalmát úgy csűrik-csavarják, ahogyan az éppen megfelel a Kreml érdekeinek, kedvezve a Kreml által favorizáltaknak, és megszorongatva a nyakát a nem tetsző személyeknek, amint ezt a Mihail Hodorkovszkij elleni új tárgyalás is megerősíti.

Jól tudjuk, hogy ez alól a választások sem jelentenek kivételt. Az emberi jogok szószólóinak fizikai bántalmazása és megfélemlítése, a független újságírók meggyilkolása – Tabajdi úr, ezek a mai Oroszország realitásai.

(Taps)

Nagyon elszomorít bennünket az, hogy egyes képviselők megpróbálják tompítani az oroszországi emberi jogi helyzettel szemben kifejtett kritikát. Meglep, hogy egyesek annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy stratégiai jelentőséget tulajdonítsanak az új megállapodásnak, egyszerűen azért, mert Moszkva ezt akarja. Igen, hidakat kell építenünk, de nem szabad szó nélkül elmennünk borzalmas események mellett.

Három okkal lehet magyarázni azt, hogy egyesek miért hajlanak arra, hogy Putyin úr cinkosává váljanak. Először ott vannak azok, akik valamikor szimpatizáltak a szovjetekkel és továbbra sem változott a Kremllel kapcsolatos érzelmi beállítottságuk. Másodszor azok, akik úgy gondolják, hogy Oroszország valahogy más, mint a többi ország és nem alkalmazhatók rá ugyanazok a normák, harmadszor pedig azok, akik úgy gondolják, hogy Oroszország túlságosan félelmetes ahhoz, hogy megdorgáljuk. Egyik érv sem állja meg a helyét. Európa kemény baloldala mindig is tudatosan semmibe vette az emberi jogokat a szovjet korszakban. Ez nemcsak morálisan elfogadhatatlan, hanem politikailag is értelmetlen, hogy most ezzel lehessen mentegetni Oroszországot, amikor a tekintélyelvű jogrend felé halad. Ezenkívül az emberi jogok univerzálisak és oszthatatlanok, ellenkező esetben semmit sem jelentenek; tehát az Uniónak kellő magabiztossággal kell védelmeznie értékeit határain belül és azon túl.

És végül: Európa lakossága ma három és félszerese Oroszország lakosságának. Katonai kiadásaink tízszeresen meghaladják az orosz kiadásokat, gazdaságunk mérete pedig az orosz gazdaság tizenötszöröse. Semmi okunk sincs arra, hogy gyáván meghunyászkodjunk a Kreml előtt, viszont minden okunk megvan arra, hogy kiálljunk értékeink mellett. Ezért támogatjuk az új megállapodást, de Európának egységesen, erősen és nyitott szemmel kell belépnie ebbe a kapcsolatba.

 
  
MPphoto
 

  Adam Bielan, az UEN képviselőcsoport nevében.(PL) Elnök úr! A Kreml az energiakészleteket politikai eszközként használja fel az „oszd meg és uralkodj” elvvel együtt annak érdekében, hogy országról országra, Ciprustól Hollandiáig tönkretegye Európát. Ez a megközelítési mód rendkívül sikeresnek bizonyul. Ezzel szemben az Európai Unió meglepően passzív maradt a szuverén Grúzia elleni támadás során. Az EU vezetői tüntetően távol tartották magukat ettől a kérdéstől. Solana urat és Ferrero-Waldner biztos asszonyt sehol sem lehetett látni. Közben Sárközy urat, Franciaország elnökét mélyen megalázták, amikor az oroszok teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az általa megtárgyalt béke-megállapodást. Ebből az következik, hogy Európa Oroszországgal való kapcsolata során tanúsított gyengeségét saját naivsága és rövidlátása okozza.

Osztrák, német és olasz energiacégek bilaterális alapon üzletelnek a Kremllel. Ez oda vezet, hogy Moszkva politikai nyomást gyakorol az egyes tagállamokra. Németország gázvezetéket épít a Balti-tenger fenekén, hogy kikerülje Lengyelországot, Oroszország mégis több alkalommal megszakította Litvánia, a Cseh Köztársaság és más EU-országok energiaellátását. Ha az Északi Áramlatot megvalósítják, ugyanez a sors vár az én országomra, Lengyelországra is. Az EU Oroszországgal szembeni politikáját az egység és a szolidaritás alapelvére kell építeni. Ezért ha azt akarjuk, hogy az Oroszországhoz fűződő kapcsolataink hatékonyak legyenek, akkor feltétlenül konzultálnunk kell más tagállamokkal, amelyeket potenciálisan érinthet ez a helyzet, mielőtt valamelyik ország kétoldalú megállapodásokat kötne a Kremllel.

 
  
MPphoto
 

  Marie Anne Isler Béguin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr! Én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, amiért elfogadta módosító javaslatainkat, és az emberi jogok kérdését az Oroszországgal folytatott tárgyalások középpontjába helyezte. Arra kérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ne hátráljon meg ezen a területen, az előadót pedig arra kérem, hogy támogassa további módosító javaslatainkat a csecsenföldi kisebbségi jogok tekintetében, amiről a jelentés mintha megfeledkezett volna.

Mi is támogatjuk az Oroszországgal szembeni kritikus hozzáállást, mivel annak ellenére, hogy Oroszország most pozitívabb jelzéseket ad, nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy hajlandóságot mutat egy nemzetközi megállapodás aláírására a nukleáris fegyverzet – amely a mostani válság idején kétségtelenül igen költséges mulatság – csökkentéséről, ennek ellenére más kérdésekben továbbra is teljes mértékben hajthatatlannak mutatkozik, különösen a szomszédságpolitika területén, és megrója az Európai Uniót, amiért az beleavatkozik az eseményekbe befolyási övezetében. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a közelmúltban Lavrov úr Brüsszelben kritizálta a keleti partnerséget, amelyet a tavaszi csúcs során létrehoztunk, mint ahogyan Putyin úr is negatív módon reagált az Európai Unió és Ukrajna között létrejött gázmegállapodásra.

Amint azt Önök is tudják – és ahogy azt mindenki kinyilvánította – Grúzia kérdése ma még aktuálisabb, mint valaha, és továbbra is a köztünk és Oroszország között fennálló viszály gerincét alkotja, mert Oroszország folyamatosan él vétójogával, hogy megakadályozza a nemzetközi békefenntartó erők bevetését, sőt még polgári megfigyelőket sem enged be abba a térségbe, amelyet megszállt és ellenőrzése alatt tart. Ezzel hat pontban is megsérti azt a megállapodást, amelyet az EU augusztus 12-én kötött meg Oroszországgal, és továbbra is nap mint nap erőszakos cselekedeteket követ el Abházia és Oszétia közigazgatási határa mentén.

Ezenkívül senkit ne tévesszen meg a tagállamok Oroszországtól való energiafüggősége, amelyről már volt szó, vagy az, hogy politikai szempontból milyen árat kell fizetnünk.

És végül, elnök úr, azzal a globális válsággal szemben, amely senkit sem kímél, Oroszországot sem, szeretném, ha váratlan megoldások születnének, amelyekkel rá tudnánk venni Oroszországot egy konstruktív partnerség elfogadására, és el tudnánk érni, hogy az EU egységes partnerként nagyobb terhet tudjon viselni.

 
  
MPphoto
 

  Vladimír Remek, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Tanácsnak szóló javaslatainkról vitázunk az Oroszországgal megkötendő új megállapodáshoz. Nekem úgy tűnik azonban, hogy a jelentés szövege nem diplomáciai tárgyalásokkal kapcsolatos javaslatokat tartalmaz. A dokumentum legnagyobb részben azt taglalja és hangsúlyozza, hogy követelni, ragaszkodni, kihangsúlyozni, kihívást intézni és így tovább. Ez a dirigálás szókészletének felel meg, és én nagyon örülök annak, hogy nem nekem kell a tárgyaló szerepkörét betöltenem, akinek ilyen ajánlások szerint kell majd tevékenykednie. Ugyanakkor elismerjük, hogy az EU, sok minden más mellett, olaj- és földgázellátásának negyedét Oroszországtól kapja. Időnként az az érzésem, hogy biztonságos és stabil szállítást akarunk ezekből a nélkülözhetetlen nyersanyagokból, miközben egy furkósbottal hadonászunk. És mit viszünk mi, azaz az EU, a tárgyalóasztalhoz? Hol van ilyenkor az emberi jogokkal kapcsolatos álláspontunk, amely mögött elrejtőzünk, például az EU tagállamaiban élő oroszul beszélő kisebbségekkel kapcsolatban? Hol van ilyenkor a véleményünk az SS-egységek volt tagjaival való megbékélésről és tetteikről, amelyeket az EU országaiban elkövettek? Vagy ezeket nem ellenezzük, hanem inkább támogatjuk, ellentétben például az ENSZ megállapításaival? És hogy van az, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) mindkét országot, Ukrajnát és Oroszországot is felelősnek tartja az EU földgázellátási problémáiért, de ajánlásaink csak Oroszországot késztetik állásfoglalásra? Mindent összevetve ez inkább az egy kapura játszott labdarúgásra emlékeztet. Bizonyára Önök is elismerik, hogy ez nem tisztességes játék. Tehát ne is számítsunk csodás eredményekre.

Ezért személy szerint nekem problémát jelent a dokumentum támogatása a jelenlegi formájában. Még a Külügyi Bizottságban is elégedetlen volt a tervezettel az európai parlamenti képviselők egyharmada. Közben a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság sokkal reálisabb megközelítési módot fogadott el az Oroszországhoz fűződő kapcsolataink tekintetében, mert figyelembe vették Európa valós szükségleteit.

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében.(NL) Elnök úr! Nem kétséges, hogy Oroszország is megkapta osztályrészét a globális gazdasági válságból. Éppen ma reggel hallottam a rádióban egy átható erejű szentpétervári riportot olyan gyógyszerekről, amelyek az átlagos orosz polgárok számára megfizethetetlenek, ezért elérhetetlenek. A Világbank legutolsó előrejelzései még viharosabb időket jósolnak az orosz gazdaság számára. Mit kezdünk ezzel a borús előrejelzéssel, amely szerint az év végére több mint húszmillió orosz bevétele a 4600 rubeles (körülbelül 185 amerikai dollárnak megfelelő) létminimum szint alá süllyedhet?

Valójában Európának és Oroszországnak egyaránt sürgősen határozott lépéseket kell tennie a válság megoldása érdekében. Ezért prioritást kell biztosítanunk a globális gazdasági klíma javítására irányuló közös erőfeszítéseknek. Ehhez azonban kölcsönös bizalomra van szükség, és ki kell hangsúlyoznom, hogy sajnálatos módon a Kreml külpolitikája ezzel szöges ellentétben áll. Jó példa erre a Moldovában kialakult válság, amely még most is tart és egyre bonyolultabbá válik, és ehhez Igor Szmirnov semmiféle segítséget nem nyújt. Másik példa a múlt héten Ukrajnában kiújult zavaros helyzet. Röviden: a kölcsönös bizalom hiánya a közös erőfeszítések útjában áll.

Ezzel a jelentéssel a Parlament őszinte, egyértelmű üzenetet küld a Tanácsnak és a Bizottságnak a Moszkvával folytatott tárgyalásokra vonatkozóan, és őszintén remélem, hogy emelt fővel nézhetünk szembe Oroszországgal.

 
  
MPphoto
 

  Jana Bobošíková (NI). – (CS) Hölgyeim és uraim! A Parlament Tanácsnak címzett, az EU és Oroszország közötti új megállapodásról szóló ajánlástervezetében, amelyet ma vitatunk meg, legfeljebb két olyan tény van, amellyel egyet lehet érteni. Az első az, hogy Oroszországnak roppant jelentős szerepe van Európa és a világ stabilitása és jóléte szempontjából, a második pedig az, hogy a demokratikus értékekre épülő stratégiai partnerséget kell kiépítenünk Oroszországgal. Egyébként azt kell mondanom, hogy a szöveg a hidegháborús korszak diadalmas erejének nyelvezetével van megfogalmazva, és semmibe veszi a diplomácia és a nemzetközi kapcsolatok összes alapvető szabályát. Ezeknek a szabályoknak a lényege a kompromisszum, az udvariasság, az egyensúly és a másik fél tisztelete a tárgyalóasztalnál, nem pedig a diktatórikus követelések és a kemény vádak. A jelentés terminológiája és megszövegezése a felfuvalkodott szultánnak a zaporozsjei kozákokhoz intézett levelét juttatja az eszembe, akik aztán megadták neki a megfelelő választ. A szöveg nem helyénvaló oroszfóbiáját részben helyrehozza az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság objektív megállapítása, amelynek el kell vezetnie egy új dokumentum megszövegezéséhez. Véleményem szerint a jelenlegi jelentés mind az EU-ra, mind pedig az Orosz Föderációra nézve káros, következésképpen az eurázsiai térség összes polgára érdekeire nézve is káros.

Hölgyeim és uraim! Remélem, hogy a cseh elnökség ideje alatt, Václav Klaus cseh elnök elnökletével megrendezésre kerülő EU-Oroszország csúcstalálkozón nem fogják alkalmazni ezt az oroszgyűlöletet kifejező retorikát. Különösen azért nem, mert a cseh elnök nem osztja az EU uralkodó nézeteit az Oroszország és Grúzia közötti konfliktusról. Szilárd meggyőződésem, hogy polgáraink érdekében a Tanácsnak szem előtt kell tartania azt, hogy Oroszország most is nélkülözhetetlen, hasznos és egyenrangú partner és az is marad geopolitikai térségünkben. Amint az korábban már elhangzott, az EU olaj- és földgázellátásának negyede Oroszországból származik, és az orosz olaj és földgáz felének az EU a végcélja. Ha mást nem is, legalább ezt megfelelő érvnek kell tekintenünk az EU és az Orosz Föderáció közötti jószomszédi viszony fenntartása mellett.

 
  
MPphoto
 

  Ria Oomen-Ruijten (PPE-DE).(NL) Elnök úr! Az elmúlt két és fél év során az Oroszországi Kapcsolatok Küldöttségének elnökeként nagyon intenzíven foglalkoztam Oroszországgal és Európával. Nemcsak konkrét eseményeken dolgoztam, hanem nyitott voltam a hosszú távú stratégia felé is. Ezért nem értem azt, amit Watson úr, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport elnöke az előbb elmondott. Én nem egyoldalú nézeteket képviseltem ezeknek a vitáknak a során, és képviselőtársaim sem. Megvitattuk az Oroszországot érintő sok problémát.

Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy egy partnerségi megállapodás megkötése azt is jelenti, hogy mi magunk is partnerek vagyunk. Ez együtt jár azzal, hogy mindkét fél részt vesz a bonyolult kérdések megvitatására irányuló kölcsönös konzultációkban. A partnerségi megállapodás valójában csak a kölcsönös bizalom légkörében születhet meg, úgy nem, ha az egyik fél csak a problémákat látja. Az Egyesült Államok jelenleg másféle stratégiát követ. Valóban vissza akarunk térni a hideg érzelmekhez, ellentétben az Egyesült Államokkal, amely felkínálja a nyitás lehetőségét? Ez a magatartás értelmetlen.

Partnerségi megállapodásra van szükségünk, stratégiai partnerségre, mivel egyetlen hatalmas szomszédunk van. Függünk ettől a szomszédtól az energiaellátás területén, ő viszont a mi pénzeszközeinktől függ. Mivel azonban nekünk, európaiaknak vannak értékeink, amelyeket meg akarunk védelmezni, közös értékeinkről és az emberi jogokról is beszélnünk kell ezzel a szomszéddal. Ha csak a negatív vonatkozásokról akarunk beszélni, az nem tekinthető igazán jó kiindulópontnak ahhoz az új stratégiához, amelyre égető szükségünk van hatalmas szomszédunk vonatkozásában. Ezért szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak a válaszáért, mivel tartalmaz pozitív elemeket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy valódi eredményeket érjünk el 500 millió európai polgár javára.

 
  
MPphoto
 

  Jan Marinus Wiersma (PSE).(NL) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy kifejezem elismerésemet Oomen-Ruijten asszonynak mindazért, amit az előbb elmondott. Teljes szívből egyetértek érveivel, és azt is remélem, hogy ezek az érvek befolyást gyakorolnak majd képviselőcsoportjára holnap, amikor szavazni fognak a jelentéshez benyújtott módosító javaslatainkról. Sok sikert kívánok ehhez.

Képviselőcsoportomnak súlyos gondokat okoz Onyszkiewicz úr jelentése, ezért szavaztunk ellene a Külügyi Bizottság ülésén. A jelentés átfogó, és indokoltan az; az EU és Oroszország közötti kapcsolatok témaköre valóban igen kiterjedt. Való igaz, hogy az előadó komoly erőfeszítéseket tett jelentésében annak érdekében, hogy mindezekkel a területekkel foglalkozzon, amiért elismerésemet fejezem ki. A jelentés hangvétele mégis helytelen. Nem lehet azt állítani, hogy ezek a kapcsolatok döntő fontosságúak, amint ezt az előadó teszi, majd példákat sorol fel arra vonatkozóan, hogy Oroszországban minden rossz vagy minden rossz irányba halad, de közben nem vesz tudomást saját hibáinkról, amelyeket a múltban – az elmúlt húsz év során – az Orosz Föderációval kapcsolatban elkövettünk.

Oroszország nem tagjelölt ország, hanem stratégiai partner, amely együttműködésre törekszik a közös érdekek területén. Ez konstruktív, ésszerű magatartást tesz szükségessé, és teljes mértékben egyetértek Vondra úrral abban, hogy ennek kell hozzáállásunk alapját képeznie. A benyomásokkal ellentétben itt nem érvényesek a koppenhágai kritériumok. Én a kölcsönös egymásrautaltságra épülő pragmatikus megközelítési módot támogatom. Nekik szükségük van ránk, nekünk pedig szükségünk van rájuk. Legyen szó a kereskedelemről, az energetikai együttműködésről, az éghajlatról vagy a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról, csak közös munkával találhatunk megoldásokat. Ez a stratégiai érdek – a vita során ragaszkodunk a „stratégiai” kifejezés használatához – húzódik meg az új megállapodásra irányuló tárgyalások mögött. Jóhiszeműen kell ezeket a tárgyalásokat lefolytatnunk és közben tekintetbe kell vennünk Oroszország érdekeit.

Előadónk helyesen teszi, hogy nagy figyelmet fordít az Európai Unió és Oroszország közös szomszédaira. Itt is az az alapelv érvényes, hogy az együttműködés eredményesebb, mint a szembenállás. El akarjuk kerülni a befolyási övezetek feletti harc költségeit. Az Európai Uniónak inkább a meggyengült Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) felélesztésére kellene összpontosítania. Ezeken a kereteken belül törekedhetünk aztán a befagyott európai konfliktusokkal kapcsolatos megközelítési módunk fejlesztésére, amely konfliktusok továbbra is jelen vannak Európában, legyen szó akár Grúziáról, Azerbajdzsánról vagy Moldováról.

Természetesen távolról sincs minden rendben az EU és Oroszország kapcsolatában. A jelentés helyesen tárgyalja ezt a kérdést. Elítéltük Oroszországot, amikor megszállta Grúziát, és továbbra is fenntartjuk ezt a véleményünket. Aggódunk az Oroszországban tapasztalható önkényuralmi tendenciák miatt. Ezért a párbeszéd nem lehet csak pozitív, és az Európa Tanács tagjaként Oroszországnak jobb teljesítményt kellene nyújtania. Ennek ellenére, az előadó iránti minden tiszteletem ellenére azt kell mondanom, hogy jól tenné, ha megnyomná az újraindítás gombot. A kérdések kiélezése nemkívánatos eredményekhez vezet most, amikor az Egyesült Államok kormánya másfajta hozzáállást választott Oroszországgal szemben. Problémáink globális jellegűek, és megoldásukban mindenkinek részt kell vennie.

 
  
MPphoto
 

  István Szent-Iványi (ALDE). - (HU) Medvegyev elnök beiktatási beszédében legfontosabb feladatának nevezte a szabadságjogok biztosítását s a jogállamiság helyreállítását. Sajnos az ígéret beváltásával még mindig adós maradt. Nekünk kötelességünk emlékeztetni őt ígéretére, és nagyobb támogatást kell nyújtanunk a független nyilvánosságnak, a civil társadalomnak, a jogsértések áldozatainak.

Mi pragmatikus partneri kapcsolatokra törekszünk Oroszországgal, és érdekünk a partnerségi megállapodás. De ez csak akkor lehet reális cél, ha Oroszország is konstruktív, felelősségteljes és együttműködő magatartást tanúsít.

Januárban megrendült a bizalom Oroszország energiaszállítói megbízhatóságában. Ezért a megállapodás központi eleme kell, hogy legyen az energetikai partnerség. A bizalomépítést szolgálná, ha Oroszország végre ratifikálná az Energia Chartát és a tranzitjegyzőkönyvet. Elvárjuk, hogy az Európai Unió egységesen és határozottan lépjen fel azon tagállamok érdekében, amelyek nagymértékben függnek az oroszországi energiaszállításoktól.

 
  
MPphoto
 

  Inese Vaidere (UEN). - (LV) Onyszkiewicz úr! Köszönetet mondok Önnek ezért a rendkívül kiegyensúlyozott jelentésért. Oroszország az Európai Unió igen fontos partnere. A közös fellépés pozitív hatást gyakorolhat a gazdasági és pénzügyi válság leküzdése során. Ezt azonban nem szabad ürügyként felhasználnunk arra, hogy lemondjunk alapelveinkről és értékeinkről. Követelnünk kell, hogy Oroszország állítsa helyre az emberi jogokat Oroszországban, állítsa vissza a sajtószabadságot, a szólás- és egyesülési szabadságot. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy Oroszországnak a honfitársai támogatására irányuló programját ne használják fel helytelenül eszközként a politikai befolyás megerősítésére az EU egyes tagállamaiban. Az új megállapodás aláírásához Oroszországnak teljesítenie kell a Grúzia területi integritásával kapcsolatos kötelezettségét. A széles körű megállapodásnak tartalmaznia kell egy energiabiztonsági stratégiát, amelynek az Energia Charta ratifikálására kell épülnie. Ezenkívül követelnünk kell az északi gázvezeték környezetre gyakorolt hatásainak megfelelő vizsgálatát. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Milan Horáček (Verts/ALE).(DE) Elnök úr, biztos asszony, a Tanács tisztelt soros elnöke! Onyszkiewicz úr rendkívül világosan beszélt az emberi jogoknak az Oroszországgal való kapcsolatunkban betöltött jelentőségéről, és ezért szeretnék neki köszönetet mondani. Különösen fontosnak tartom teljesen egyértelművé tenni, hogy Európa nem tartja értékesebbnek a gazdasági kapcsolatokat, vagyis a gázszállításokat az emberi jogoknál. A partnerségek alapját rendszerint két megbízható fél alkotja, akik megbíznak egymásban. A stratégiai partnerségek azzal a kockázattal járnak, hogy korlátozott a védekezőképesség és a megbízhatóság, és ezért az EU-nak meg kell védenie magát a megbízhatatlansággal szemben. Mindaddig, amíg Oroszország továbbra is ilyen súlyosan megsérti az emberi jogokat és nem hajlandó biztosítani a demokrácia és a jogállamiság minimális szintjének elérését, amint ezt például Anna Politkovszkaja, Hodorkovszkij úr vagy Lebegyev úr esete is szemlélteti, nem beszélhetünk jó, rendezett partnerségről.

 
  
  

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL). – (CS) Onyszkiewicz úr jelentése kétségtelenül az egyik legfontosabb dokumentumnak tűnik most, képviselői mandátumunk végéhez közeledve. Ki kell hangsúlyoznom, hogy nagyon, nagyon csalódott vagyok a jelentés tartalma miatt. A kisebb jelentőségű kérdések közül egyetértek azzal, hogy az Oroszországgal való jó kapcsolatokat valamennyien kulcsfontosságúnak tekintjük. A jelentés koncepciójából véleményem szerint hiányzik az egyensúly, és szilárd meggyőződésem, hogy eredeti formájában nem járul hozzá kölcsönös kapcsolataink javításához. Udvariasan fogalmazva félreértésnek tartom, hogy a jelentés egy EU főképviselőre akarja ruházni a konzultációs jogokat. Ha ez Solana úr lesz, akkor az az ember, aki tíz évvel ezelőtt engedélyezte Jugoszlávia értelmetlen, úgynevezett humanitárius bombázását, és aki a nemzetközi jog megsértésével megszervezte egy szuverén állam egy részének elszakadását, akkor nem élvezi a bizalmamat. Pontosan abban látom az egyensúly hiányát, hogy a jelentés kritizálja Oroszországot a külföldön élő orosz állampolgárok támogatására irányuló programja miatt, ugyanakkor mélyen hallgat az EU-ban élő orosz anyanyelvű, állampolgársággal nem rendelkező személyek helyzetéről. Véleményem szerint a jelentés tudatosan hallgat az úgynevezett „Pole’s Card” problémájáról is, ami sérti a nemzetközi jogot.

 
  
MPphoto
 

  Francisco Millán Mon (PPE-DE). - (ES) Oroszország nagyon fontos nemzetközi szereplő, a Biztonsági Tanács és a G8 állandó tagja, emellett jelentős katonai hatalom. Ezen egyszerű okok miatt az Európai Uniónak a párbeszédre és az együttműködésre épülő kapcsolatokra kell törekednie Oroszországgal. Sőt mi több, sok tagállam Oroszországra van utalva energiaellátása szempontjából, és jelentős mértékű kereskedelmet folytat vele.

Kapcsolatunknak azonban tovább kell fejlődnie és ambiciózusabbnak kell lennie. Oroszország európai ország és az Európa Tanács tagja; kötelezettségeket vállalt az emberi jogok és a demokratikus szabadságjogok területén, és velünk közös értékeket és alapelveket kell vallania, ideszámítva a nemzetközi jog, valamint más államok szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartását is.

Ennek ellenére a közelmúlt eseményei aggasztó tendenciát jeleznek Oroszországban; például az energiaforrásokat a nyomásgyakorlás eszközeként használják, ideszámítva a szállítások megszakítását is, vagy gondoljunk a tavaly nyári grúziai válságra és az azt követő eseményekre.

Mindezek aláásták az Oroszországba mint európai partnerbe vetett bizalmat. Most meg kell próbálnunk helyreállítani ezt a bizalmat. Valódi európai partnerekként konstruktív kapcsolatra törekszünk Oroszországgal, de ennek érdekében Oroszország magatartásának meg kell változnia.

Az Európai Unióban számos ok miatt, amelyeknek egy része történelmi jellegű, a tagállamok eltérő nézeteket vallanak az Oroszországgal fenntartott kapcsolatainkról, és ezért nem könnyű közös álláspontot kialakítani. Ez az egyik gyengeségünk és az egyik problémánk. A pragmatikusnak vagy realistának nevezhető megközelítési módokkal együtt azonban ebben a Parlamentben egyre erősödik az a felfogás, hogy azoknak a partnereknek, akikkel nagyon szoros kapcsolatokat akarunk felépíteni, a nemzetközi jognak megfelelően kell viselkedniük és tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat és szabadságjogokat, különösen akkor, ha a nagy európai családhoz tartozó partnerekről van szó.

A Parlament örömmel fogadta, hogy hivatalba lépésekor Medvegyev elnök kötelezettséget vállalt az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartására vonatkozóan, de szavait tettekkel kell alátámasztania.

Hölgyeim és uraim! Szeretném azt hinni, hogy a jövőben az Európai Unió állandó, strukturális partnerre talál Oroszországban, aki osztja értékeinket, de számomra ma egyértelműnek tűnik, hogy ez a jövő még meglehetősen messze van.

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (PSE).(DE) Elnök asszony! Azzal szeretném kezdeni, hogy őszinte köszönetet mondok Vondra úrnak és Ferrero-Waldner biztos asszonynak a hozzájárulásukért, amely sokkal jobban tükrözte a valós helyzetet, és véleményünk szerint sokkal célratörőbb volt, mint Onyszkiewicz jelentése a jelenlegi formájában, amit nagyon sajnálatosnak tartok, mivel személyesen nagyra tartom Onyszkiewicz urat. Ezért nem teljesen értem, miért olyan jelentés van most előttünk, amely nem ezt a közös alapot – egyrészt a kritikai megközelítést, másrészt az együttműködési hajlandóságot – használja meghatározó elemként, amint azt a Tanács és a Bizottság tette.

Hadd fussak át még egyszer kritikai észrevételeinken, vagyis azokon a megjegyzéseken, amelyek Oroszországot bírálják, csak hogy egyértelmű legyen.

A szomszédsággal kapcsolatban nem értjük és kritizáljuk Oroszország Grúziával szemben tanúsított magatartását, de a világ már régóta tisztában van azzal, hogy nemcsak Oroszország hibás ebben a helyzetben. Ez az egyetlen tény, amelyet bizonyos körök nem hajlandók elfogadni. Mindkét oldalt látnunk kell. Amikor Zourabichvili vagy Burjanadze asszonyra gondolok, arra, hogy Grúzia elnökének volt szövetségesei most Szakasvili elnök ellenzékéhez tartoznak, és hogy az emberi jogokat sem értékelik túlzottan, akkor felteszem magamnak a kérdést, hogy miért csak Oroszországot kritizálják, Grúziát miért nem. Ami pedig az Ukrajnát is érintő energiaválságot illeti, most már nagyon jól tudjuk, és velünk együtt Önök is tudják, hogy Ukrajna és annak belpolitikai helyzete is felelős e válság kialakulásáért, de mindig csak Oroszországot éri bírálat.

Bár Horáček úr, aki most szemmel láthatóan a Cseh Köztársaság kormányválságát próbálja megoldani, azt állítja, hogy nem szabad az energiaellátás kérdését az emberi jogok fölé helyeznünk, ezt valójában senki sem teszi. Mondják ki nyíltan, azt akarják, hogy ezt mondjuk: „nem kell nekünk a gázotok mindaddig, amíg nem tartjátok tiszteletben az emberi jogokat”? Mondják ki nyíltan, őszintén és világosan, mit akarnak, és ne csak hangzatos kijelentéseket dobjanak be a vitába.

Harmadik megjegyzésem az emberi jogokhoz kapcsolódik. Keserű csalódást okoz nekünk az emberi jogok helyzete Oroszországban; ezt természetesen elfogadhatatlannak tartjuk. Soha nem hallgathatunk, ha megsértik az emberi jogokat. Amint már mondtam, mindig nyíltan kell beszélnünk az emberi jogok megsértéséről, ha erre akár Grúziában, akár Oroszországban, akár a saját tagállamainkban kerül is sor. Idetartoznak az orosz állampolgársággal rendelkező vagy nem rendelkező emberek jogai is, akiknek egy része sajnálatos módon problémákkal szembesül egyes tagállamokban. Ezzel senki sem foglalkozik, de mindenhol azonos mércével kell mérnünk; azonos mércével és azonos kritériumok szerint.

Negyedszer: mélyen elszomorít, hogy Oroszország – és annak vezetősége – nem alakít ki olyan nézőpontot saját történelmével kapcsolatban, mint amelyet több európai ország kidolgozott. Ezúttal a már lefolytatott vitára, valamint a történelemről szóló állásfoglalással kapcsolatos holnapi szavazásra utalok. Oroszország megítélésén nagyon sokat javítana, ha kritikusabban viszonyulna saját történelméhez, más szavakkal, ha a sztálinizmust nem hatalmas nemzeti vívmányként jellemezné, hanem bűncselekménynek nevezné, amellyel szembe kell nézni. Mi természetesen már megfogalmaztunk rendkívül egyértelmű nyilatkozatokat, de minden országról, minden totalitárius rendszerről ki kell mondanunk, hogy nem vagyunk hajlandók elfogadni diktatórikus rendszereket és nem vagyunk hajlandók elfogadni a történelem feldolgozásának hiányát.

Ezért továbbra is nyitva áll a lehetőség legalább egy vagy két általunk javasolt módosítás elfogadására, amelyek az egyensúly helyreállítására irányulnak és pontosan ezt a kettős stratégiát követik: Oroszország erőteljes bírálata, ugyanakkor az Oroszországgal való partnerség kialakítására való hajlandóság.

 
  
MPphoto
 

  Henrik Lax (ALDE). - (SV) Elnök asszony! Az előadó meglehetősen pontosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy az EU-nak képesnek kell lennie egységes álláspontot képviselnie az Oroszországgal kapcsolatos fontos kérdésekben. Sajnos az orosz vezetők jelenleg a jelek szerint nulla-összegű játéknak tekintik a harmadik országokkal való kapcsolatokat. Egyszerűen fogalmazva, ha én nem ütlek téged állcsúcson, akkor te fogsz engem állon vágni. Az EU és Oroszország közötti mélyebb együttműködésnek valójában egy „mindenki nyer” jellegű helyzetet kell teremtenie, és rá kell vennünk Oroszország vezetőit ennek belátására. Fennáll annak kockázata, hogy az oroszországi súlyos gazdasági válság tovább súlyosbítja a vezetőség magatartását az EU-val való szoros együttműködés kérdésében. Ezért különösen fontos, hogy az EU egységes állásponton legyen. Amikor az EU egyértelműen és félreérthetetlenül beszélt, az mindig befolyásolta az orosz vezetők viselkedését. A grúziai konfliktus, az Oroszország és Ukrajna között az év elején kialakult gázválság, valamint Észtországban a szovjet katonáknak emléket állító bronzszoborral kapcsolatos zavargások mind azt mutatják, hogy ha az EU egységesen lép fel, akkor rá tudjuk venni az orosz vezetőket arra, hogy átgondolják a dolgokat.

 
  
MPphoto
 

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN).(PL) Elnök asszony! A jelentés, amelyről vitázunk, meglehetősen részletesen beszámol az emberi jogok megsértéseiről, amelyeket a közelmúltban az Orosz Föderáció területén követtek el. Ezek az esetek egyértelműen bizonyítják, hogy Oroszország semmibe veszi az összes olyan normát, amelyeket a szabad világban mindenhol alkalmaznak. Ezért felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, kezdjék el követelni, hogy Oroszország tartsa be az emberi jogokkal kapcsolatos összes kötelezettségvállalását. Ez legyen a megállapodásról folytatott további megbeszélések előfeltétele.

Az orosz féllel tartott közös üléseken gyakran hallom, amikor az orosz Duma képviselői valami olyasmit mondanak, hogy nem szabad több időt elvesztegetni az emberi jogok kérdésére, és hogy lépjünk tovább a lényegi kérdésekre, nevezetesen a kereskedelemre. Nem érthetünk egyet ezzel a hozzáállással. Semmi sem fontosabb a szabadságnál, az egészségnél és magánál az életnél. Ezekről az értékekről Oroszországban gyakran megfeledkeznek, miközben a pénz értékét mindig felismerik.

 
  
MPphoto
 

  Tunne Kelam (PPE-DE). - Elnök asszony! Szeretnék gratulálni Onyszkiewicz úrnak az általa végzett kemény munkához és az elismerésre méltó eredményekhez.

Mellesleg ez a leköszönő Európai Parlament utolsó állásfoglalása az Oroszországgal való kapcsolatokról, és ennek a Parlamentnek a legerőteljesebb üzenete következetesen a közös európai értékeinkre épül.

Ezért időszerű lenne visszaemlékeznünk arra, hogy az Oroszországgal ápolt kapcsolataink továbbra is munkatársunk, Malmström több évvel ezelőtti jelentésére épülnek, amelynek javaslatai mindmáig nem valósultak meg.

Időközben teljes tehetetlenségbe süllyedtünk, újra meg újra megismételjük, mennyire fontosak az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok. Ez igaz, de nem szükséges állandóan ismételgetni. Bíznunk kell saját erőnkben, saját értékeinkben és lehetőségeinkben, ahogy azt Graham Watson javasolta, és ki kell tartanunk ezen értékek mellett.

Azt a következtetést is le kell vonnunk, hogy rossz irányú minőségi változás következett be Oroszországban. Tavaly augusztusban Oroszország csaknem elfoglalt egy szomszédos szuverén államot. Nem elegendő kritizálni vagy sajnálkozni, hogy Oroszországban tovább folytatódik az emberi jogok megsértése. Az a kérdés, hogyan lehet összekapcsolni ezeket az emberi jogokat és értékeket gyakorlati magatartásunkkal. Ellenkező esetben – legalábbis közvetett módon – közösen leszünk felelősek az emberi jogok és a demokratikus értékek oroszországi elgázosításáért, az orosz csővezetékeken érkező gázért cserébe.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). - Elnök asszony! Szemmel láthatóan kétféle felfogás uralkodik ebben az épületben, ha Oroszországról van szó, és ez jól tükrözi a tagállamok ambivalens magatartását.

Lényegében nem is Oroszországról van szó – ugyanis sokan egyetértenek azzal, hogy ez a hatalom a mi megkerülhetetlen stratégiai partnerünk –, hanem arról, hogyan reagáljunk a magatartására, amely nem mindig felel meg a mi normáinknak. Így tehát, miközben az egyik felfogás azt javasolja, hogy kérjünk számon Oroszországon az említett normáktól való minden eltérést – és nyilvánvaló, hogy Onyszkiewicz úr jelentése ebbe a kategóriába tartozik –, a másik felfogás alkalmazkodóbb, és elsősorban a pragmatizmus motiválja.

Ezért tehát az a kérdés, hogy a két felfogás közül melyik biztosítja közös kérdéseink (gazdaság, kereskedelem, energia, biztonság, kutatás és oktatás) megfelelőbb kezelését, melyik szolgálja érdekeinket, miközben elkerülhetjük a saját normáinkról való lemondást. Melyik gyakorol nagyobb hatást Oroszország magatartására? Bár személy szerint én szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy bárki is képes-e bármilyen módon ténylegesen befolyásolni Oroszország magatartását, mégis olyan európai uniós álláspontot képviselek, amely ötvözi a pragmatizmust a sérthetetlenséggel. Ez a jelenség végeredményben névlegesen Oroszországról szól, a valóságban azonban ránk is vonatkozik.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Zapałowski (UEN).(PL) Elnök asszony! Köztudott dolog, hogy az Oroszországgal megkötött minden megállapodás tartalma hosszú távon jogilag kötelező intézkedések helyett mindig inkább kívánságlistának bizonyul. Ennek ellenére feltétlenül folytatnunk kell arra irányuló erőfeszítéseinket, hogy a lehető legjobb módon szabályozzuk az Oroszországgal fenntartott kapcsolatainkat. Egyértelmű, hogy ez nem valósítható meg a jelenlegi feltételek alapján, ami miatt az Európai Unió népessége, amely már csaknem 500 millió lelket számlál és a világ GDP-jének több mint 20%-át állítja elő, kénytelen lelkiismeretlenül kiszolgálni egy sokkal gyengébb és sokkal kisebb népességű partnert. Azért említem ezt, mert egyes EU-tagállamok érdekei gyakran ellentétbe kerülnek Európa belső szolidaritásával. Oroszország pedig lelkiismeret-furdalás nélkül kihasználja az ilyen helyzeteket. Természetesen el kell mélyítenünk gazdasági együttműködésünket Oroszországgal, de meg kell követelnünk partnerünktől ugyanazoknak a normáknak a betartását, amelyek az EU összes tagállamára nézve kötelezőek. Az emberi jogok megsértésének elnézése szóba sem kerülhet.

 
  
MPphoto
 

  György Schöpflin (PPE-DE). - Elnök asszony! Gratulálok az előadónak. Szerintem ez a jelentés rendkívül fontos.

Számomra úgy tűnik, hogy Oroszország stratégiai gondolkodása jelenti az egyik legsúlyosabb problémát, amellyel az Európai Uniónak jelenleg szembe kell néznie. Ha nem értjük meg, hogy Oroszország hogyan tekint saját magára a világban, akkor valójában nem értjük meg annak az értelmét, amit a Kreml mond vagy tesz. Oroszország tetteit valójában egy olyan logika irányítja, amely nem egyezik a miénkkel. Miközben az EU a konfliktusok békés megoldását helyezte gondolkodásmódjának középpontjába, Oroszország lelkiismeret-furdalás nélkül alkalmaz katonai erőt, amint ezt tavaly Grúziában láthattuk.

A valódi megoldás kulcsa tehát abban rejlik, hogyan tekint Oroszország a hatalomra. Az európai hagyományok szerint a hatalmat demokratikus intézményeknek kell ellenőrizniük. Oroszország úgy véli, hogy a hatalmat koncentrálni kell, mert meggyőződésük, hogy a koncentráció által a hatalom hatékonyabbá válik.

Ez nagyon veszélyes azokra az államokra nézve, amelyeket Oroszország gyengének tekint. Ők automatikusan az orosz hatalom terjeszkedésének célpontjaivá válnak. Ezért amikor a közelmúltban egy orosz vállalkozás titokban jelentős részesedést szerzett a MOL-ban, a magyar energiatársaságban, az nem egyszerűen kereskedelmi ügylet volt, hanem jól illusztrálja, hogyan hatol be Oroszország az el nem foglalt területekre.

A hatalom szempontjából az Európai Unió és az európai integráció felfoghatatlan, értelmetlen folyamat Oroszország számára. Az oroszok szemében a szuverenitás átruházása elvetendő dolog, nem pedig a béke biztosításának módja. Ezért – és ezt feltétlenül meg kell értenünk – Oroszországnak az Európai Unió jelenti a problémát. Sikere érthetetlen, és mindenekfelett akadályozza Oroszországot abban, hogy hatalma kiteljesedjen. Ezért az Európai Unió jövőbeni sikere annak felismerésétől függ, hogyan gondolkodik Oroszország a hatalomról. Nagyon másként, mint Európa. Efelől ne legyenek illúzióink.

 
  
MPphoto
 

  Richard Howitt (PSE). - Elnök asszony! A múlt hónapban a Parlament megbízásából elutaztam Grúzia közigazgatási határához, amelyet a dél-oszétiai szeparatisták húztak meg az orosz katonai inváziót követően. Megnéztem az ellenőrzési pontot, ahol egyik oldalon sem létezett hivatalos kommunikáció, és az egész úgy nézett ki, akár egy hidegháborús jelenet. Ha nem akarunk visszafelé haladni, akkor az oroszok megtehetnének egy konkrét lépést, nevezetesen azt, hogy elősegítik, hogy a rendkívül sikeres európai rendőrségi misszió a határ mindkét oldalát teljes mértékben ellenőrizhesse, hogy megfelelően elláthassák tűzszünet-megfigyelési feladataikat. Kicsi, de konkrét lépés lenne a bizalom erősítésére, és én felszólítom őket arra, hogy ezt tegyék meg.

Azt a véleményt is osztom, amelynek ebben a Parlamentben sokan hangot adtak, hogy minél erősebb az európai szolidaritás, annál jobbak lesznek az Európa és Oroszország közötti kapcsolatok. Ezt a tényt ezen a héten újból megerősítette Oroszország arra irányuló kísérlete, hogy különálló, nem közös megállapodásokat kössön az EU-országokkal a zöldség- és gyümölcsimport szabványairól. Ebben a tekintetben nagyon sajnálatosnak tartom a liberális demokraták vezetőjének mai beszédét, aki megkísérelte a lehető legpuhábbnak lefesteni a szocialisták emberi jogokkal kapcsolatos álláspontját. Mi nem egyszerűen arra fogunk szavazni, hogy kritizáljuk Oroszországot a nemzetközi választási normák megsértéséért, a szólásszabadság aláásásáért, a politikai foglyok bebörtönzéséért, valamint az emberi jogok szószólóinak megfélemlítéséért és zaklatásáért, de ez a beszéd ugyanannak az ellentmondásos érvelésnek a szemléltetése Oroszországról, amely önmaga példázza a szolidaritás hiányát, amely gátol bennünket.

A gazdasági válság Oroszországot is sújtja – minden más országhoz hasonlóan –, és megszenvedi az alacsony olajárakat, amely mellett még a rubel árfolyama is leértékelődött, a tőzsde pedig 75%-kal zuhant. Medvegyev elnök ma teljes jogú résztvevőként jelen van a G20-ak londoni ülésén. Meggyőződésem szerint eljött az az idő, amikor Oroszországnak szüksége van az együttműködésünkre, és talán nyitottabb lenne a változásra, ha az Európai Unió rendelkezne az ehhez szükséges eltökéltséggel és egységgel ennek kiharcolásához.

 
  
MPphoto
 

  Giulietto Chiesa (PSE).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A dokumentum szövegét elolvasva az a benyomás alakul ki az olvasóban, hogy aki ezt írta, az az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok rombolására, nem pedig javítására törekszik. Ha Európának ez a célja, akkor ez a dokumentum kitűnő munka; ha nem, akkor viszont rettenetes. Én a magam részéről rettenetesnek tartom ezt a dokumentumot. Hogyan vizionálhatunk egy új feszültségektől terhes jövőt azzal az országgal, amelyről tudjuk, hogy saját érdekeink szempontjából elengedhetetlenül szükséges? A következő 40 évben azokra a hagyományos energiaforrásokra kell támaszkodnunk, amelyekben Oroszország oly gazdag. Van más lehetőségünk? Nincs.

Másodszor: a modor és a hangvétel. Ezeken a lapokon Európa birodalmi nyelvezetet használ, nem olyat, amely a partner iránti tiszteletet fejezi ki. Ez ellentmond szomszédságpolitikánknak, és még egy kicsi országgal szemben sem lenne helyénvaló a használata, mennyivel inkább helytelen egy hatalmas országgal szemben, amely tiszteletet követel, és erre minden oka megvan. Ez mindenekelőtt a reális gondolkodásmód kérdése.

Attól tartok, hogy az Európai Parlament egy olyan elavult, semmitmondó, káros és kedvezőtlen hatású dokumentumot készül elfogadni, amelyet a hidegháború jegyében fogalmaztak meg pontosan akkor, amikor az Egyesült Államok új elnöke új párbeszédet kezd Moszkvával. Ezzel a hozzáállással Európa nem tarthat igényt vezető szerepre. Remélem, hogy a Bizottság nem fogadja el ezeket az ajánlásokat.

 
  
MPphoto
 

  Romana Cizelj (PPE-DE). - (SL) Önök a vita során sok politikai problémát felvetettek, de én szeretném felhívni a figyelmüket egy további kihívásra, amelyről a jelentés nem tesz említést. Ez pedig az éghajlatváltozás témaköre, amellyel az eddigiekben elsősorban a tudósok foglalkoztak. Ám ha sikeresen akarunk ezzel a problémával foglalkozni, akkor erre irányuló cselekedeteinket erőteljes és határozott politikai intézkedésekkel kell alátámasztanunk.

Ez egy globális kihívás, amely kölcsönös felelősségvállalást követel. Ezért gondolom úgy, hogy meg kell ragadnunk minden lehetőséget, és arra kell késztetnünk Oroszországot, hogy az éghajlatváltozás mérsékléséből és az ahhoz való alkalmazkodásból egyaránt vegye ki a részét. Arra is ösztönöznünk kell Oroszországot, hogy vállaljon tevékenyebb szerepet a nemzetközi tárgyalásokon, például a koppenhágai konferencia előkészítésében.

Arra is szeretném emlékeztetni tisztelt kollégáimat, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos megfelelő lépések megtétele az emberi jogok biztosításának kérdésköréhez tartozik.

 
  
MPphoto
 

  Monika Beňová (PSE). – (SK) Nagyon rövid leszek, mert mondanivalóm nagy részét munkatársaim az Európai Szociáldemokraták pártja részéről már elmondták.

Véleményem szerint a jelentés nélkülözi az egyensúlyt, és oroszfóbia jellemzi. Jómagam olyan országból származom, amely sok éven keresztül olyan rendszerben élt, amelyet a legtöbb ember nehezen tudott elviselni, de pontosan ezért nem értem, hogy a Tisztelt Házban jelenlévő sok józan férfi és nő miért akar egy olyan dokumentumot elfogadni, amellyel újból ujjal mutogatunk valakire és hibáztatjuk őt valamiért.

Azt feltételeztem, hogy ez a Parlament képes megérteni a világban uralkodó jelenlegi helyzetet. Teljes mértékben visszautasítom azt a gondolatot, hogy a jelenlévők közül bárki is földgázzal és kőolajjal akar üzletelni az emberi jogok védelme fejében. Az Európai Szociáldemokraták az emberi jogok védelmére törekednek és mindig is kiálltak az emberi jogok védelméért, ugyanakkor láthatjuk a nyilvánvaló valóságot, amely ott van előttünk. Az EU előtt, az Egyesült Államok előtt, Oroszország előtt és az egész világ előtt. Kizárólag jól megfogalmazott közös megállapodásokra támaszkodva nézhetünk szembe ezzel a realitással.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Wielowieyski (ALDE).(FR) Elnök asszony! Oroszország a mi legnagyobb szomszédunk, hatalmas ország, amely az elmúlt évszázadban az imperializmus illúziójában élt, ugyanakkor szörnyű tapasztalatokat is szerzett.

Egy ilyen trauma feldolgozásához időre és kitartásra van szükség, és nekünk is türelmeseknek kell lennünk. Ezért az új megállapodás megtárgyalása bonyolult és fájdalmas lesz. A jelentés nagy igényeket támaszt, de méltányos. A hat keleti szomszédunkkal való eredményes partnerség, valamint az Oroszországgal való, kölcsönösen előnyös együttműködés közötti konzisztencia jelenti a legnagyobb kihívást az európai politika számára. Csak akkor érhetünk el eredményeket, ha valóban sikerül összehangolnunk életmódunkat és az alapvető értékek megértését, amelyeket nem szabad elárulnunk.

 
  
MPphoto
 

  Ewa Tomaszewska (UEN).(PL) Elnök asszony! Az Oroszországgal való kapcsolatainkat érintő legfontosabb akadályok közé tartozik az, hogy az oroszok a politikai zsarolás eszközeként használják gázkészleteiket, fenyegetik Grúzia függetlenségét, népirtást követtek el Csecsenföldön, és nem hajlandók tisztességes eljárást lefolytatni Anna Politkovszkaja és Alexander Litvinyenko gyilkosaival szemben. Oroszország sajnálatos módon egyetlen lépést sem tett a demokrácia megalapozása és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében, ami nem igazán jó előjel a jövőbeni tárgyalásokra és az együttműködésre nézve. A szolidaritás tekintetében egységes politikát kell folytatnunk, ha azt akarjuk, hogy tárgyalásaink sikereseknek bizonyuljanak. Ez rendkívül lényeges, amikor az Európai Unió ennyire fontos szomszédjáról van szó.

 
  
MPphoto
 

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök asszony! Hogyan tudja Ferrero-Waldner asszony partnernek nevezni Oroszországot, és hogyan tud Vondra úr biztosítékokat kérni a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozóan?

Oroszország gengszter állam, ahol a kellemetlen politikai ellenfeleket, az elpártolókat és az újságírókat egyszerűen meggyilkolják. Az oroszoknak még ráadásul olyan törvényük is van, amely lehetővé teszi a számukra bárkinek a meggyilkolását – legyen az orosz vagy külföldi állampolgár – idegen földön, akiről úgy gondolják, hogy fenyegetést vagy kellemetlenséget jelent. Ilyen gyilkosságot követtek el egyik választópolgárom, Alexander Litvinyenko ellen Londonban, 2006-ban, államilag támogatott terrorcselekmény keretein belül. Családja még mindig az igazságszolgáltatásra vár és arra, hogy gyilkosait bíróság elé állítsák Angliában.

Személy szerint én nem akarom, hogy az Európai Unió csak úgy akárkivel bármiről szóló megállapodásról tárgyaljon. De ha a Bizottság ezt komolyan gondolja, miért nem kéri a gyanúsítottak kiadatását a jóindulat jeleként és a tárgyalások megkezdésének előfeltételeként?

 
  
MPphoto
 

  Alexandru Nazare (PPE-DE).(RO) A tartós együttműködés lehetősége az Orosz Föderációval egyenes arányban áll azokkal a kihívásokkal és nehézségekkel, amelyekkel szembe kell néznünk. Oroszország egy ideje a párbeszéd és a cselekvés olyan formáját választotta, amely háttérbe szorítja a pragmatikus együttműködés kilátásait és kemény megközelítési módot támogat a nemzetközi kapcsolatokban, amellyel semmilyen alakban vagy formában nem érthetünk egyet.

A grúziai konfliktus óta állandósult az a helyzet, amelyben láthatjuk a különbségeket a döntő fontosságú témákban elfogadott álláspontunk tekintetében. Az Orosz Föderáció úgy véli, hogy csapatainak jelenléte a régióban elfogadható, sőt joguk van beavatkozni, ha Moszkva ezt szükségesnek tartja. Oroszország beavatkozása a megoldatlan konfliktusokba még az EU határainál is érezteti hatását, ami minden európait érint.

Emlékeztetnem kell Önöket arra, amit módosításaimban valójában javasoltam. Az orosz csapatoknak a Dnyeszteren túli szakadár területen való jelenléte már csaknem két évtizede érezteti hatásait a Moldovai Köztársaságban, amely a fejlődés és a szabadság útját választotta saját jövőjeként. Az Orosz Föderációnak vissza kell vonnia csapatait a Dnyeszteren túli területről ennek a partnerségnek a megalapozásához.

 
  
MPphoto
 

  Alexandr Vondra, a Tanács soros elnöke. Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani valamennyiüknek ezért az érdekes vitáért. Véleményem szerint ez nagyon fontos az Oroszországgal való jövőbeni kapcsolataink szempontjából, és a vita során számos fontos szemponttal foglalkoztunk. Az eddig elhangzottak nagy részét támogatni tudom.

Szerintem azok számára, akik a kötelezettségvállalásokról beszélnek, egyértelmű, hogy az új megállapodás rendkívül fontos az EU és Oroszország közötti együttműködés továbbfejlesztése és elmélyítése érdekében. Az is egyértelmű, hogy az új megállapodásnak tovább kell fejlesztenie a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodást (PCA). Tükröznie kell az Oroszországgal való jelenlegi együttműködés realitásait. Kapcsolataink ma sokkal mélyebbek és szélesebb körűek, mint akár alig egy évtizede is voltak.

Azoknak, akik az energiáról beszélnek, világosan ki kell jelentenünk, hogy az EU szeretné megerősíteni együttműködését Oroszországgal a rendelkezésünkre álló eszközökkel – az energia-párbeszéd és az állandó energetikai partnerségi tanács ülésein. Az állandó energetikai partnerségi tanács még a jelenlegi elnökség ideje alatt ülést tart. A célkitűzés a bizalom és az átláthatóság előmozdítása az EU és Oroszország közötti energiaügyi kapcsolatokban. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy energiaellátásunk még egyszer megszakadjon. Ezenkívül meg kell erősítenünk a korai riasztási mechanizmust és javítanunk kell annak működőképességét.

Azoknak, akik az emberi jogokról beszélnek, azt mondanám, hogy véleményem szerint a jogállamiság, a független bíróságok alkalmazása és az emberi jogok teljes tiszteletben tartása – ideszámítva a szabad és független médiát is – elengedhetetlen az oroszországi stabilitás és jólét előmozdítása érdekében. Az EU aggodalommal kíséri figyelemmel az emberi jogok helyzetét Oroszországban, és felveti – és továbbra is fel fogja vetni – ezeket az aggályokat az EU és Oroszország közötti találkozókon. Például a Hodorkovszkij-tárgyalás újrafelvétele és az ehhez hasonló esetek egyfajta lakmuszpapírként szolgálnak a számunkra az oroszországi jogállamiság tekintetében.

Azoknak, akik az ösztönző hatásról beszélnek a következőt szeretném elmondani: nagyon egyetértek azzal, hogy egységes álláspontot kell képviselnünk, amikor Oroszországgal beszélünk, és szükségünk van ilyen jellegű vitákra ennek az egységes álláspontnak a kialakításához. Az egység és a szolidaritás elengedhetetlen, és nagyon keményen fogunk dolgozni ennek elérése érdekében. Nagyon fontos, hogy a tagállamok tájékoztassák egymást és a lehető legtöbbet konzultáljanak egymással az Oroszországgal kapcsolatos kétoldalú kérdésekről, amelyek más tagállamokra és az EU egészére is hatást gyakorolhatnak. A Parlament ezzel kapcsolatos javaslata megfontolásra méltó, jóllehet a Tanács jelenlegi struktúrájának figyelembevételével nem vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy egy hivatalos konzultációs mechanizmus létrehozása jelenti a legmegfelelőbb továbbvezető utat. Viszont határozottan úgy gondolom, hogy szükség van valamiféle mechanizmusra vagy közös megközelítési módra az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi kereteinek kiegészítéséhez.

Kétségtelen, hogy van még fejlesztenivalónk az Oroszországgal kapcsolatban alkalmazott politikánk terén, és e tekintetben valóban az egység és a szolidaritás a kulcsszó. A Tanácsban most is mindig meglehetősen intenzív politikai konzultációkat folytatunk, ha szolidaritást kell tanúsítanunk, de ez politikai akarat kérdése is. Egyetértek azzal, hogy nagyobb bizalomra és több megértésre van szükség az EU és Oroszország között. Le kell küzdenünk a múlt gyanakvásait, és az elmúlt évek során kialakult valós és lényegi kapcsolatra kell építenünk, de ez nyilvánvalóan kétirányú folyamat, és a tangóhoz két félre van szükség.

Ennek egyik módja az új megállapodás. A másik a párbeszéd javítása. A Parlamentnek ebben fontos szerepe van, ezért egyet tudok érteni azzal a javaslattal, hogy az új megállapodás alapján meg kell erősíteni a Parlamenti Együttműködési Bizottság szerepét. A parlamenti dimenzió – a civil társadalmi kapcsolatokhoz hasonlóan – sokkal többet tud nyújtani a kommunikáció, valamint azoknak az alapvető demokratikus alapelveknek és értékeknek a szempontjából, amelyekre az EU épül. Ezért arra számítunk, hogy továbbra is fenntartjuk Önökkel a párbeszédet a tárgyalások előrehaladása során.

 
  
MPphoto
 

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. Elnök asszony! Az Oroszországgal kapcsolatos vita soha nem egyszerű. Oroszország egyrészt fontos globális partner, másrészt viszont egy hatalmas szomszéd, és ennek a szempontnak szerintem két oldala van, amelyeket nem mindig egyszerű összehangolni.

Egyrészről, amint korábban már mondtam, mivel globális szereplő, valódi partnernek tekintjük Oroszországot. Például a Közel-Keleten, amikor keressük a megoldást az izraeli-palesztin konfliktusra és sok más hasonló kérdésre. Vagy Afganisztán és Pakisztán esetében, mint például a tegnapi hágai konferencián, ahol Oroszország fontos szerepet töltött be; vagy Irán esetében, vagy a tömegpusztító fegyverek elterjedése kapcsán, vagy az olyan jelentős globális kérdésekben, mint az éghajlatváltozás, amely szintén szóba került, vagy a mostani pénzügyi és gazdasági válság. Ez mindenkit érint. Ránk nézve is igaz, de Oroszországra és sok más globális partnerünkre nézve is igaz. Ezért úgy gondolom, hogy ezt nagyon világosan kell látnunk, ugyanakkor egy hatalmas szomszédnak is kell tekintenünk Oroszországot, amellyel időnként nem értünk egyet a közös szomszédság kérdéseiben. Pedig van közös szomszédságunk – ezeknek egy részét Önök már megemlítették, legyen az Moldova, vagy Hegyi Karabah, vagy természetesen Grúzia. Ezekben a kérdésekben feltétlenül közeledést kell elérnünk, de őszintén kell beszélnünk a megoldatlan problémákról és nézeteltérésekről.

Az egyik ilyen kérdés a „keleti partnerség”, és éppen csak a múlt héten beszéltünk a Parlamentben a keleti partnerségről. A hat szomszédos országunkat érintő keleti partnerség legfontosabb célja ezeknek az országoknak a megsegítése, amelyek szeretnének sokkal nagyobb összhangot kialakítani az Európai Unióval bizonyos kérdésekben, például a kormányzási normákban, a szabadabb kereskedelemben és más területeken. Véleményem szerint ezekben a tevékenységekben nagyon fontos, hogy ezek az országok a partnereink legyenek. Ugyanakkor a multilaterális platformokon azt is elmondtuk, hogy mi elvben nyitottak vagyunk a harmadik országok, például Oroszország felé, ad hoc alapon, szükség esetén; Oroszország emellett egyértelműen a fekete-tengeri szinergia teljes jogú tagja, ahol regionális ügyekkel foglalkoznak.

Tehát van lehetőség a közös munkára is bizonyos fennálló nehézségek leküzdése érdekében. A másik oldalon viszont ott van a gáz. A gáz szempontjából, amint tudjuk – ezt korábban nyíltan elmondtam és most megismétlem –, kölcsönösen függünk egymástól; ezt nagyon jól tudjuk. És azt is tudjuk, hogy a gázválság csökkentette a bizalmat partnereink iránt. Ez a válság kihangsúlyozta az energiaellátás jelentőségét a küszöbön álló EU-Oroszország és EU-Ukrajna megállapodásokban, és ez biztosan szerepelni foga megállapodásokban.

Erősítenünk kell a belső energiapiac létrehozására irányuló munkát, ugyanakkor fokoznunk kell a hatékonyságot és diverzifikálnunk kell a forrásokat. Ezért – amint az már elhangzott – az Oroszországgal megkötendő új megállapodásban jogilag kötelező kölcsönös kötelezettségeket kell megállapítani. Az új megállapodással párhuzamosan, rövid távon, együttműködünk Oroszországgal a korai riasztási mechanizmus hatékonyabbá tételében, amint ezt korábban is elmondtam. Ezenkívül gondoskodnunk kell megfigyelési, konfliktus-megelőzési és -megoldási rendszerekről, amelybe Fehéroroszországot és Ukrajnát is be kell vonnunk.

Tudjuk, hogy Oroszország nagyon fontos energiapartnerünk, az általunk importált gáz 40%-át, és az általunk felhasznált gáz 20%-át biztosítja. Ez, amint korábban is mondtam, egy kölcsönös függőségre épülő kapcsolat. Mivel tőlünk származik exportbevételüknek több mint kétharmada – ami igen jelentős hozzájárulás Oroszország gazdasági fejlődéséhez –, feltétlenül gondoskodnunk kell arról, hogy a múlt januári események ne ismétlődhessenek meg, ezért együtt kell működnünk az ukránokkal és az oroszokkal ennek megakadályozására.

Az emberi jogok kérdésében nem mindig értünk egyet. Ugyanakkor, amint korábban is mondtam, az EU-nak és Oroszországnak közös nemzetközi kötelezettségei vannak, azon okmányok következtében, amelyeket közösen aláírtunk az ENSZ-ben, az OECD-ben és az Európa Tanácsban. Ezek a kötelezettségvállalások értékeket tükröznek, és tartalmazzák az általuk létrehozott szervek döntései tiszteletben tartásának kötelezettségét. Ez különösen vonatkozik az Emberi Jogok Európai Bíróságára, de az is nyilvánvaló, hogy az EU és Oroszország eltérően értelmezi ezeket a kötelezettségeket.

Az Európai Unió és Oroszország e kérdésekkel kapcsolatban a párbeszéd útját választotta, és ez a helyes út. Ez azt jelenti, hogy oda kell figyelnünk azokra az aggodalmakra is, amelyeknek az orosz fél alkalmanként hangot ad egyes, az Európai Unión belüli fejleményekkel kapcsolatban, ideszámítva például az orosz anyanyelvű kisebbségek ügyét is.

Ugyanakkor az is igaz, amint a Tanács soros elnöke mondta, hogy nyilvánvaló aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az Orosz Föderációban nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, és az emberi jogok szószólói, újságírók és mások ellen folytatódó támadások rossz fényt vetnek Oroszországra.

Ezeket a kérdéseket rendszeresen felvetjük a hatóságoknak: jómagam Szergej Lavrovnak, Barroso elnök pedig az ő beszélgetőpartnereinek. Emellett a kétévenkénti emberi jogi konzultációkat is felhasználjuk erre a célra. A Barroso elnök és Medvegyev elnök közötti kétoldalú találkozó napirendjén szintén szerepelt az emberi jogokkal kapcsolatos eszmecsere.

Medvegyev elnök maga javasolta, hogy ezek az eszmecserék folytatódjanak a május 21–22-i csúcstalálkozón, és mi szaván fogjuk majd őt. Például a Lev Ponomarev emberi jogi aktivista elleni tegnap esti támadás a legutóbbi emlékeztető arra, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak az emberi jogok védelmezői Oroszországban. De hadd mondjam el azt, hogy ez a két eseményszál egyértelműen visszatükröződik abban a felhatalmazásban, amelyet a Tanács a Bizottságnak adott a tárgyalásokhoz. Mindkettő jelen van, és ez a mi felhatalmazásunk tartalma. Ezért szerintem az a helyes út, ha továbbhaladunk e felhatalmazás mentén, és amint mondtam, bármikor készen állunk beszámolni a tárgyalásokat követő intézkedésekről, amint ezt most is tesszük.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Onyszkiewicz, előadó. (PL) Elnök asszony! Szeretném emlékeztetni azokat, akik kritizálják a jelentést, hogy ez a jelentés nem Oroszországgal foglalkozik. A jelentés célja, hogy javaslatokat tegyen a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy milyen kérdéseket vessen fel a kétoldalú megbeszéléseken és tárgyalásokon, és hogy elsősorban mely területekre kell összpontosítania. A jelentés ezért nem hivatkozik az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) ügyére és Medvegyev elnök tervére. Valóban nem lett volna helyénvaló ilyen hivatkozást tenni. Ez egy teljesen más jellegű kérdés. Ezt az EBESZ keretein belül kell mérlegelni az Egyesült Államokkal, nem pedig az Oroszországgal való kétoldalú kapcsolatok keretein belül. Ezenkívül az ilyen jellegű javaslatok nem tartalmazhatják például saját kritikáinkat és értékelésünket az emberi jogoknak az Európai Unión belüli helyzetéről. Ezeket a kérdéseket az oroszokkal folytatott megbeszélések során kell napirendre tűzni, és ők a kellő időben majd meghatározzák e kérdéseinket. Ez az egyik megjegyzésem.

Másodszor egy általános megjegyzést szeretnék tenni, amely a tárgyalások tényleges jellegére vonatkozik. Szeretnék rámutatni arra, hogy a jelentés kerüli az olyan kifejezések használatát mint a „stratégiai partnerség”. Jó okunk volt erre, nevezetesen az, hogy az európai biztonság- és védelempolitika (EDSP) tekintetében elfogadott dokumentum a következő szöveget tartalmazza az Oroszországra vonatkozó szakaszban: (a képviselő ezután angolul idézi a szöveget).

Semmiféle stratégiai partnerség nem lehetséges, ha a demokrácia értékei, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletének kérdésében nincs teljes nézetazonosság, és nem tartják be ezeket teljes mértékben; [ezért] felszólítja a Tanácsot, hogy helyezze ezeket az értékeket az új partnerségi és együttműködési megállapodásra vonatkozó tárgyalások középpontjába.”

A helyzet ezért teljesen egyértelmű. Véleményem szerint nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mi ennek a jelentésnek a célja és milyen jellegű üzenetet szándékozik a Bizottsághoz eljuttatni. És végül: azt szeretném mondani Bobošíková asszonynak, hogy a kozákok írtak a szultánnak, nem pedig fordítva.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2009. április 2-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Călin Chiriţă (PPE-DE), írásban.(RO) Üdvözöm Janusz Onyszkiewicz úrnak az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló jelentését. Meggyőződésem, hogy az EU Moszkvával fenntartott kapcsolatait pragmatikus alapokra kell helyezni, és kerülni kell az előítéleteket.

Először: megfelelő együttműködésre van szükség az energiaellátás területén, amely a két fél kölcsönös érdeke. Ennek eléréséhez azonban elengedhetetlen, hogy szolidaritás legyen az EU tagállamai között, hogy egységesen léphessünk fel a gázimportról Moszkvával folytatott tárgyalások során. Csak így garantálhatjuk az európai polgárok gázellátásának biztonságát, elfogadható áron. Kötelesek vagyunk elkerülni egy újabb gázválság kirobbantását.

Másodszor: együtt kell működnünk Moszkvával és közösen kell megoldanunk a közös szomszédsággal és az olyan országokkal kapcsolatos problémákat, mint a Moldovai Köztársaság, Ukrajna, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán. Ezt a megközelítési módot a nemzetközi jogi normákra kell építenünk, és tiszteletben kell tartanunk az egyes államok integritását és szuverenitását, és ezáltal el kell kerülnünk minden önkényuralmi tendenciát. Eredményeket kell elérnünk a megoldatlan konfliktusok rendezésében, ilyen például a Dnyeszteren túli terület, Oszétia és Abházia ügye.

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban.(PL) Oroszország az Európai Unió fontos partnere. Az EU elvárja partnereitől, hogy megbízhatóan és tisztességesen együttműködjenek.

A kölcsönös függőség lehet kölcsönösen előnyös, de nem feltétlenül az. Ennek ellenkezője is bekövetkezhet, nyugtalanság és konfliktusok forrásának is bizonyulhat. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a gazdasági együttműködés, a biztonság, az energiabiztonság, az emberi jogok és a demokrácia alapelveinek tiszteletben tartása kapcsolataink pozitív és konstruktív jellemzőjévé váljon. Hogy ez valóban így lesz-e, nagymértékben az orosz féltől függ. Oroszország dönthet úgy, hogy elfogadja a nyugat értékeit és normáit. Senki sem kényszeríti Oroszországot ilyen vagy bármilyen más döntés meghozatalára. Oroszországnak magának kell döntenie. Egy valami azonban teljesen egyértelmű a számomra: Európa nem fogja megváltoztatni értékeit Oroszország vagy bármely más ország követelésére. Következetesek, sőt makacsok vagyunk, de nem azért, mert ha másként tennénk, akkor ezzel lemondanánk értékeinkről.

Ha Európa eltérne alapvető értékeitől, akkor attól kezdve nem lehetne tovább Európának nevezni. Ezért fogjuk mindig tiszteletben tartani például Grúzia területi integritását. Nem azért cselekszünk így, mert különösen kedveljük Grúzia népét. Álláspontunk az azon alapelvekhez való hűségre épül, amelyre világunk is épül. Ha ennek a világnak a sérelmére tennénk valamit, az felérne egy öngyilkossággal. Az EU egészen biztosan nem akar ilyen végkifejletet, és gyanítom, hogy Oroszország sem.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban.(RO) Határozottan kijelenthetjük, hogy a közelmúltban lezajlott gázválság és a grúziai konfliktus új feszültségeket teremtett az Orosz Föderációval való kapcsolatainkban.

Oroszországnak abba kell hagynia az ilyen jellegű helyzetek olyan módon történő kihasználását, ami nem felel meg a nemzetközi eljárásoknak, és tartózkodnia kell új befolyási övezetek létrehozásától.

Ugyanakkor az EU-nak minden szükséges erőfeszítést meg kell tennie az Oroszországtól való energiafüggőség lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében.

Ugyanennyire igaz azonban az is, hogy Oroszország az EU egyik szomszédja és a nemzetközi színtér döntő jelentőségű szereplője. Hatalmas gazdasági lehetőségek rejlenek az EU oroszországi kapcsolataiban, amelyeket az Európai Uniónak feltétlenül ki kell használnia, különösen a jelenlegi globális viszonyok között.

Ezért folytatnunk kell az Orosz Föderációval folytatott párbeszéddel és együttműködéssel kapcsolatos erőfeszítéseket, és közös, kölcsönösen előnyös kötelezettségvállalásokra épülő koherens stratégiát kell kidolgoznunk.

Ez az együttműködés csak akkor lehet sikeres, ha az EU egységes álláspontot képvisel és elkötelezi magát egy olyan párbeszéd mellett, amelyet meghatároznak ugyan a feltételek, ugyanakkor konstruktív, közös értékekre, az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok és az érvényes nemzetközi normák tiszteletben tartására épül.

 
  
MPphoto
 
 

  Katrin Saks (PSE), írásban. (ET) Az EU és Oroszország közötti kapcsolatoknak tavaly hatalmas csapást kellett elszenvedniük. Ma, a Grúziában bekövetkezett események után, és miután Oroszország elismerte az abháziai és dél-oszétiai enklávék függetlenségét, egyre távolibbnak tűnik Oroszország felkészültsége arra, hogy egy közös biztonsági övezetet hozzon létre az Európai Unióval, és a felek álláspontja Koszovó és a közös szomszédság kérdésében sokkal inkább eltér egymástól, mint valaha. A gázellátással kapcsolatos viták folytatódása és az energiaforrások politikai eszközként való felhasználása nem igazán építi a bizalmat.

Nagyon örülök annak, hogy kollégám, Onyszkiewicz úr jelentése felszólítja Oroszországot arra, hogy erősítse meg nemzetközi szinten, különösen az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tagjaként vállalt kötelezettségeit, és megfogalmazza az orosz kormány számára az emberi jogok és a zsugorodó oroszországi civil társadalom helyzetével kapcsolatos aggályait. Jelentésében a Parlament az Orosz Föderációban élő kisebbségek helyzetére is felhívja a figyelmet, és felszólítja az orosz kormányszerveket az Orosz Föderációban élő őshonos népek kultúrája és nyelve fennmaradásának és fenntartható fejlődésének biztosítására.

Az Európai Unió Oroszországhoz fűződő kapcsolatainak a partnerségre, nem pedig a konfrontációra kell épülnie. Oroszországi kapcsolataink valóban döntő jelentőségűek a pragmatikus együttműködés szempontjából, és együttműködésünk szempontjából mindeddig előnyt jelentett a nemzetközi stabilitás. Ugyanakkor ennek a partnerségnek a következő értékekre kell épülnie: demokrácia, piacgazdaság, az emberi jogok és a szólásszabadság támogatása; nemcsak kereskedelmi érdekekre, és nem tehetjük meg, hogy valamit ezeknek az érdekeknek az összefüggésében vizsgálunk, míg más jelenségek fölött makacsul szemet hunyunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Toomas Savi (ALDE), írásban. Az Orosz Föderáció és az Európai Unió közötti kapcsolatoknak számos kihívással szembe kellett nézniük az elmúlt évek során. Miután tavaly augusztusban kirobbant az Oroszország és Grúziai közötti konfliktus, az ember hajlamossá vált azt gondolni, hogy a jó kerítések jelentik a jó szomszédságot. Ebben az esetben nagyon örülök annak, hogy ez a közmondás tévesnek bizonyult, és az Európai Tanács korábbi elnöke, Nicolas Sárközy sikeresen közvetített a válságban.

A vasfüggöny leomlása után az Európai Unió szoros kölcsönös függőséget épített ki az Orosz Föderációval, amelynek az lett volna a rendeltetése, hogy közös felfogást vezessen be a demokráciáról, az emberi jogokról és a jogállamiságról, ugyanakkor elő kellett volna mozdítania a megbízható gazdasági kapcsolatokat. Az elmúlt évek gyakori nézeteltérései lényegében megakadályoztak bennünket ennek a célnak az elérésében, a két fél közötti párbeszéd meglehetősen fagyossá vált, és kialakult a „pragmatikus együttműködés” fogalma.

Nagyon erősen támogatom a Tanácsnak és a Bizottságnak címzett azon javaslatot, hogy továbbra is ragaszkodjon az emberi jogok melletti közös elkötelezettségre épülő megállapodáshoz, amint ez a jelentésben szerepel, mivel közös értékek nélkül valószínűleg újabb váratlan válság vár ránk, amelyben vészhelyzeti intézkedésekre lesz szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban.(DE) Az Európai Unió és Oroszország közötti átfogó új partnerségi megállapodás véleményem szerint nagyon örvendetesnek tekinthető.

Oroszország az EU harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, emellett rendkívüli stratégiai jelentőséggel bír Európa energiaellátása szempontjából. Az Orosz Föderációval kötendő megállapodás lerakja a két fél közötti jobb együttműködés alapjait.

Annak fényében azonban, hogy az EU és Oroszország mennyire fontos egymás számára, ennek a megállapodásnak nem szabad egyszerűen a politikai akarat szintjén megmaradnia; arra is képesnek kell lennünk, hogy gondoskodjunk annak végrehajtásáról. A Parlament Európai Tanácsnak szóló ajánlása elsősorban az emberi jogok és a sajtószabadság védelmének jelentőségét hangsúlyozza Oroszországban. Mivel az a szándékunk, hogy lépésről lépésre felépítsük kapcsolatainkat gazdasági, biztonságpolitikai és oktatáspolitikai szempontból, rendkívül fontos, hogy valamennyi partnerünk tiszteletben tartsa az európai értékeket. Ez az egyetlen módja az Oroszország és az Európai Unió közötti partnerség mindkét fél megelégedésére történő kiépítésének.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Siekierski (PPE-DE), írásban.(PL) Az EU és Oroszország közötti új megállapodás megkötése az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az Európai Unió diplomatáinak szembe kell nézniük. Az Európai Parlamentnek az a szerepe, hogy tevékenyen hozzájáruljon a megállapodás lényegéhez és tartalmához. A jelentés részletesen elemzi az EU és Oroszország közötti kapcsolatok legfontosabb aspektusait. Elsősorban tartalmaz egy alapos elemzést a jelenlegi kapcsolatokhoz társuló problémákról.

Meggyőződésem, hogy a jelentés elfogadása jelentős lépéssel hozzájárul az Európai Unió és Oroszország közötti új partnerségi megállapodás eléréséhez. Egy ilyen jellegű megállapodás kulcsfontosságú elemeinek az új megállapodás szerződő felei közötti részletes konzultációk és kemény tárgyalások tárgyát kell képezniük. A jelentés utal számos olyan problémára, amelyek megoldása különösen fontos az egyes országok számára. Szeretnék emlékeztetni a Lengyelország és az Orosz Föderáció közötti kereskedelmi nehézségekre. Az ilyen jellegű problémákat csak akkor lehet megoldani, ha az EU egységes álláspontot képvisel.

A jelentés tartalmazza a rendezésre váró kérdések hosszú felsorolását. Rövid távon nem lehet kompromisszumot elérni az összes ilyen kérdésben, részben a kulturális és társadalmi különbözőségek miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban.(PL) Oroszország olyan ország, ahol a demokrácia legfontosabb alapelveit gyakran nem tartják tiszteletben. Hírhedt az emberi jogok megsértéséről és a szólásszabadság korlátozásáról, ideszámítva a véleménynyilvánítási szabadságot is. Medvegyev elnök és Putyin miniszterelnök befolyást gyakorol az orosz tömegtájékoztatás felett, amely ezért nem képes betölteni alapvető rendeltetését, vagyis az információk megbízható terjesztését.

Ennek ellenére nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Oroszország az egyik legfontosabb partnerünk. Oroszország vezető szerepet tölt be a nemzetközi színtéren. Ezenkívül alapvetően fontos energiaszállító és fontos kereskedelmi partner.

Véleményem szerint hangosan és érthetően fel kell emelnünk a hangunkat Oroszország ellen. Kritizálnunk kell a demokrácia területén tanúsított hiányosságaiért, amiért nem hajlandó tiszteletben tartani a polgári szabadságjogokat, és amiért megsérti más államok területi integritását és szuverenitását. Fel kell szólítanunk Oroszországot a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartására és az eddigiekben általa aláírt nemzetközi szerződések betartására. Hivatkozom az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre és az Energia Charta Egyezményre. Ugyanakkor azonban gondolnunk kell arra, hogy az Oroszországgal való partnerség rendkívül fontos kérdés az Európai Unió és Európa egésze számára.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat