Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. április 1., Szerda - Brüsszel

14. A személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Buitenweg asszony által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készített jelentés (A6-0149/2009) a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód alapelvének végrehajtásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0426 – C6-0291/2008 – 2008/0140(CNS)).

  Kathalijne Buitenweg, előadó. − (NL) Elnök úr! Hétfőn az egyik barátom lánya levelet, elutasító levelet kapott az egyetemtől. Nem az intellektuális képességei alapján utasították el, hanem fogyatékossága miatt. A levélben kijelentették, hogy az egyetem nem képes biztosítani számára a szükséges gondozást. Jó eredményekkel végezte el a középiskolát, ott tehát nem voltak problémák, de most kiszorult az oktatási rendszerből.

A ma tárgyalt jelentés társadalmunk szívügye. Azt akarjuk-e, hogy embereket másodosztályú polgároknak tekintsenek életkoruk, vallásuk vagy fogyatékosságuk alapján, vagy egy olyan társadalmat részesítünk előnyben, amelyben mindenki teljes joggal részt vehet? Ha az embereket önmagukért elutasítják, amikor lakást akarnak bérelni vagy hitelt szeretnének felvenni, akkor nemcsak velük bánnak méltánytalanul, hanem az egész társadalom megrövidíti saját magát azáltal, hogy leírja ezeket az embereket.

Nagy várakozással tekintettem a mai napra. Nagyon sok forog kockán a holnapi vitán. Az Európai Parlament már 1995 óta követel európai irányelveket a személyek közötti egyenlő bánásmódról, és az Amszterdami Szerződés végre-valahára megadta nekünk ehhez a jogi alapot. Ebből fakadóan 2000-ben megszületett néhány fontos irányelv: a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelv, amelynek hatóköre a munkaerőpiacra, valamint az áruk és szolgáltatások nyújtására egyaránt kiterjed, illetve az irányelv fel kívánta venni a harcot a valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen – bár ez utóbbi irányelv a munkaerőpiacra korlátozódott.

Ez problémákat kezdett okozni, mivel több területen is tiltotta a megkülönböztetést, többek között a nemek közötti megkülönböztetést is. A Parlament mindig ellenezte azt, hogy a kialakult megkülönböztetés okait hierarchikus sorrendbe állítsa. Elvégre miért lehet megtagadni valakitől a hitelt csak azért, mert homoszexuális, és miért kaphat hitelt, ha fekete? A védelemnek egyenlőnek kell lennie. Valamennyien egy ilyen horizontális irányelv mellett érveltünk, bár vannak közöttünk különbségek a hangvétel, sőt néha még a pontos tartalom szempontjából is. Ennek ellenére a Parlament túlnyomó többsége mind a mai napig ki akarta igazítani a jelenlegi kiegyensúlyozatlanságot, és nekünk ezt az üzenetet kell holnap közvetítenünk a Tanács felé, ezért a lehető legnagyobb többségben reménykedem.

Sok embernek szeretnék köszönetet mondani a jelentés elkészítése során nyújtott hozzájárulásáért. Először is a vélemény előadóinak, és különösen Lynne asszonynak, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság munkatársának. Sok javaslatát beépítettük a szövegbe. Szeretnék ezenkívül köszönetet mondani az árnyékelőadóknak, Gaubert úrnak, Bozkurt asszonynak, in 't Veld asszonynak és Kaufmann asszonynak. Hollandiában van egy mondás, amely szó szerint lefordítva azt jelenti, hogy „átugrik a saját árnyékán”, ami azt jelenti, hogy meghaladja önmagát – túllép azon a szemponton, amelyen korábban folyton lovagolt – ez az árnyékelőadóknál nagyon jó tulajdonság. Véleményem szerint ebben nagyon sikeresek voltunk. Nagyon büszke vagyok az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság túlnyomó többsége által elfogadott kompromisszumra. A szöveg határozottan jobb lett. Ezenkívül szeretnék köszönetet mondani sok embernek, akik a jelentéshez hozzájárultak, de különösen egy valakinek: Cashman úrnak. Szeretnék neki köszönetet mondani az összes nekem nyújtott tanácsáért, minden lobbizási tevékenységéért, valamint az elmúlt években tanúsított ösztönzéséért és barátságáért.

Áttérve a tartalomra: a jelentés négy ok alapján tiltja a megkülönböztetést. Korábban ezt a munkaerőpiac vonatkozásában szabályoztuk, de most már az áruk és szolgáltatások nyújtására, a szociális védelemre – ideszámítva a társadalombiztosítást és az egészségügyi ellátást is – és az oktatásra is vonatkozik. Ám nem minden különbségtétel számít megkülönböztetésnek. Például a biztosítótársaságok továbbra is különbséget tehetnek életkor vagy fogyatékosság szerint, amennyiben ezt objektív módon meg tudják indokolni. Ellátást kell biztosítani sok fogyatékos embernek, de meghatároztunk korlátozásokat arra nézve, hogy mi tekinthető ésszerűnek. Ezért bizonyos feltételek mellett az eltérések megengedettek, de az alapszabály az egyenlő bánásmód, és erről szól majd a holnapi szavazás. Európát egyszerűen piacként kezeljük, vagy pedig egyben a civilizáció forrásának is tekintjük-e?

Mindenképpen azt kell mondanom, hogy a 81. módosítás jól megmutatja Weber úr és 41 társának álláspontját. Önök egyszerűen nem akarják, hogy hatályba lépjen az egyenlő bánásmódot szabályozó jogszabály, és kész. Nem számít, milyen kompromisszumot próbáltam elérni, mivel Önök egyszerűen elvből ellenzik a megkülönböztetést tiltó jogszabályt. Ezért Önök nem módosító javaslatokat nyújtanak be, hanem az egész javaslatot elutasítják. Itt szétválnak az útjaink – középút pedig elképzelhetetlen. Holnap majd meglátjuk, melyik úton kíván járni a Parlament többsége.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyra értékelem a javaslat iránti élénk érdeklődést, amelyet a nagyszámú módosító javaslat bizonyít. Ez azt mutatja, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelem a mindennapi életben a legtöbbünk számára állandó prioritást jelent, még a jelenlegi súlyos gazdasági válságban is. Üdvözlöm továbbá a Buitenweg asszony által benyújtott és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által jóváhagyott kitűnő jelentést, valamint Lynne asszony és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság figyelemreméltó hozzájárulását.

A jelentéstervezet támogatja a Bizottság által benyújtott irányelvtervezet törekvéseit és kísérleteit. Véleményem szerint az előadónak sikerült összeegyeztetnie többféle nézőpontot és széles körű konszenzust elérnie a különféle politikai csoportok között. Szeretném megdicsérni a Parlamentnek az irányelvtervezet benyújtásában játszott támogató szerepét.

Ami a javasolt módosításokat illeti, a jelentéstervezetbe beillesztett sok hasznos javaslattal egyetértek. Mégis azt kell mondanom, hogy ehhez a tervezethez szükség van a Tanács egyhangú hozzájárulására, ezért továbbra is realistának kell lennünk.

Tisztában vagyok azzal, hogy a többféle megkülönböztetés problémája alapvető jelentőségű az Önök számára. Teljes mértékben tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy azokat az embereket, akik többféle megkülönböztetés áldozataivá váltak, a helyzet nagyon súlyosan érinti. Ugyanakkor azonban úgy gondolom, hogy mivel ez az irányelv csak a megkülönböztetés négy lehetséges okára vonatkozik, ez a probléma a jog eszközeivel nem oldható meg véglegesen.

A megkülönböztetés tilalmával foglalkozó 2008. júliusi bizottsági közleményben vitát kezdeményeztünk erről a kérdésről a kormányzati szakértők újonnan létrehozott csoportjában. A vita megkezdődött. Tehát nem hanyagoltuk el a többszörös megkülönböztetés kérdését.

Egyetértek a többszörös megkülönböztetésre utaló hivatkozással az irányelvtervezet által lefedett területeken. Egyetértek azzal, hogy pontosabban meg kell határoznunk a hatáskörök megosztását az EU és a tagállamok között. Az irányelv nem változtatja meg magát a meghatározást, de célunk a lehető legnagyobb mértékű jogbiztonság elérése.

Azt is elfogadom, hogy a szólásszabadságot is figyelembe kell vennünk, amikor az állítólagos áldozattá válás eseteit mérlegeljük. Ám azzal is tisztában kell lennünk, hogy az áldozattá válás fogalma nagyon erős bizonyítékokat igényel. Az emberi méltóságnak kell veszélyben forognia, és ellenséges vagy megalázó környezetnek kell lennie.

Egyetértek a „megkülönböztetés kapcsolat alapján” fogalmának beillesztésével a Coleman-ügyben a közelmúltban meghozott ítélet értelmében, de ezt a koncepciót kizárólag a megkülönböztetés és áldozattá válás közvetlen eseteiben szabad alkalmazni.

Ami a pénzügyi szolgáltatásokat illeti, egyetértek azzal, hogy szükség van szolgáltatókra az átláthatóság bizonyos szintjének megvalósításához, de kétségeim vannak a tervezetben alkalmazott megfogalmazással kapcsolatban. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az irányelvet nem szabad alkalmazni tisztán magánjellegű ügyletekre. A Bizottság és a Parlament álláspontja nagyon hasonló ezzel kapcsolatban. Ami a testi fogyatékkal élő embereket illeti, támogatni tudom a testi fogyatékosság nyílt meghatározására vonatkozó azon hivatkozást, amely a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben szerepel.

Lényegében egyetértek a testi fogyatékosság fogalmára vonatkozó, az Önök módosító javaslataiban szereplő néhány megjegyzéssel. Ám úgy vélem, rá kell mutatnom arra, hogy a jogi szabályozás megfogalmazásának rendkívül pontosnak kell lennie. Egyetértek néhány további gondolattal is, amelyeknek hangot adtak, de véleményem szerint ügyelnünk kell arra, hogy a 4. cikk tömör és érthető legyen.

Hölgyeim és uraim! Nagyon várom, hogy meghallgathassam véleményüket, amelyekre a vita során válaszolni fogok.

  Elizabeth Lynne, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr! Szeretnék hálás köszönetet mondani az előadónak a jelentéssel kapcsolatban végzett kemény munkájáért és azért a szoros együttműködésért, amelyet a munka során megtapasztalhattunk. Nagyon szorosan együttműködtünk, nemcsak ennek a jelentésnek a kapcsán, hanem amint ő is tudja, másokkal együtt mindketten már sok éve dolgozunk ezen a kérdésen, most már tíz éve, amióta először beléptem az Európai Parlament épületébe. Emlékszem, hogy mindig együtt ültünk a 13. cikkel kapcsolatos meghallgatásokon. Most végre eljutottunk oda, hogy megvitathatjuk a megkülönböztetést tiltó irányelvet, és végre lehetőséget kaptunk arra, hogy elfogadtassuk a megkülönböztetést tiltó irányelvet az eddig nem szabályozott területeken – fogyatékosság, életkor, vallás vagy meggyőződés és szexuális irányultság. Sok éve várunk erre a pillanatra. Reménykedjünk, hogy nagy többséget fogunk szerezni.

Már évek óta kampányt folytatok a fogyatékosság és az életkor alapján történő megkülönböztetés ellen, de egy ideje kialakult bennem az a meggyőződés, hogy senkit sem hagyhatunk magunk mögött. Nem elég a fogyatékkal élők, majd az idősebbek helyzetét szabályozó irányelvet továbbvinnünk, mert így megfeledkezünk a szexuális irányultság és a vallás alapján történő megkülönböztetésről. Ez az oka annak, hogy tavaly a saját kezdeményezésű jelentésemben különálló irányelvet kértem az összes említett, korábban még nem szabályozott terület szabályozására. Nagy örömet jelent nekem, hogy ez végre megtörtént. Annak is nagyon örülök, hogy ilyen nagy többséget kaptunk a Parlamentben ehhez a saját kezdeményezésű jelentéshez. A Bizottságtól és a Tanácstól tudom, hogy ez volt az egyik oka annak, amiért úgy vélték, hogy biztonságosan továbbvihetik ezt a javaslatot. Ezért kell nagyon nagy többséget kapnunk holnap ehhez a jelentéshez.

Ezenkívül szeretnék nagy-nagy köszönetet mondani Špidla biztos úrnak. Már más alkalmakkor is köszönetet mondtam neki, de itt, a plenáris ülésen is meg akartam ezt tenni, mert őszintén szólva nem hiszem, hogy az ő támogatása és segítsége nélkül napirendre tűzhettük volna ezt a javaslatot. Tehát biztos úr, fogadja őszinte köszönetünket sokunktól a javaslat továbbviteléért. Tudom, hogy Ön is nagyon sokat dolgozott ezért.

Keresztülvittük a javaslatot a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságon és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságon. Most meg kell kapnunk ezt a nagy többséget. Mindenkinek egyenlő bánásmódban kell részesülnie az egész EU-ban. Akik kerekesszéket vagy vakvezető kutyát vesznek igénybe, azoknak is mindenhova szabadon be kell jutniuk az Európai Unión belül. Ha valakinek más a szexuális irányultsága, annak a számára is lehetővé kell tennünk bármely szállodai szoba igénybevételét, választása szerint, és megszállhat bármely szállodában, ahol szabadságát szeretné eltölteni. Minden idős ember számára biztosítani kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogát, életkorától függetlenül. Nem szabad megkülönböztetést alkalmazni a különféle vallású emberek között.

Arra kérek mindenkit, aki azon gondolkodik, hogy a jelentés ellen szavaz, hogy ne tegye. Ez az Európai Unió legmélyebb alapja. Az emberi jogokra és a megkülönböztetés tilalmára építettünk. Kérem, hogy szavazzák meg a jelentést.

  Amalia Sartori, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban elsősorban arra voltunk tekintettel, hogy garantálni kell az egészségüggyel kapcsolatos egyenlő bánásmódot. Más területekkel kiválóan foglalkoztak más bizottságok és mindenekelőtt az előadó és a biztos úr, ezért úgy döntöttünk, hogy az egészségügyi kérdéseket tisztázzuk.

Első lépésként megjegyeztük, hogy még mindig hatalmas egyenlőtlenségek tapasztalhatók az egyes tagállamok között az egészségügyi ellátás elérhetősége szempontjából. Az egészségügyi ellátás elérhetősége az Alapjogi Charta 35. cikkében rögzített alapjog, és a tagállamok hatóságainak egyik alapvető feladata, hogy mindenkinek a számára biztosítsák az egyenlő hozzáférést a magas színvonalú egészségügyi ellátórendszerhez. Ezért, jóllehet tisztában vagyunk az Európai Unió és a tagállamok eltérő kompetenciáival, nagyon fontos, hogy az EU mindent megtegyen az iránymutatás szempontjából, ugyanakkor az irányelvek szempontjából is, amelyeket lépésről lépésre megoldunk és megszövegezünk, különféle állásfoglalásokkal és rendeletekkel együtt. Tovább kell adnunk ezeket a tagállamoknak, hacsak lehetséges, ezzel a nélkülözhetetlen célkitűzéssel együtt.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által kiemelt módosítások különösen elősegítik az egészségügyi ismeretekkel kapcsolatos programok támogatását, a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelem előmozdításának folytatását, az egészségügyi ellátás időskor alapján történő megtagadása elleni küzdelmet, de mindenekelőtt – és hadd térjek vissza erre a kérdésre – elősegítik a magas színvonalú szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést az összes tagállamban.

  Lissy Gröner, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr! A Kulturális és Oktatási Bizottság személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód alapelvének végrehajtásáról szóló új megkülönböztetés-ellenes irányelv előadójaként örömmel üdvözlöm a Bizottság javaslatát és szeretnék külön köszönetet mondani Špidla úrnak.

Az Eurobarometer szúrópróbaszerű ellenőrzései azt mutatják, hogy az EU népességének körülbelül háromnegyede úgy véli, hogy cselekvésre van szükség ezen a területen. A Kulturális és Oktatási Bizottság három területen kért módosításokat és kiegészítéseket. Az első a nemek közötti egyenlőség kérdésének beillesztése volt. Egyetértünk az elért kompromisszumokkal. Szeretnénk garantálni a médiához és az oktatáshoz való hozzáférést, és szeretnénk szabályozni a többszörös megkülönböztetés tilalmát; ezen a területen sikerült elérnünk néhány megfelelő kompromisszumot.

Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja támogatja ezt az átfogó horizontális irányelvet. Ha a német konzervatívok és liberálisok most teljes egészében elutasítják az irányelvet, azzal kimutatják a foguk fehérét: továbbra is megkülönböztetést akarnak alkalmazni a melegekkel szemben és folytatni akarják propagandájukat. Az új irányelv miatt nem kell félni az olyan szélsőségesektől, mint a szcientológusok: továbbra is vissza lehet utasítani hirdetéseiket és meg lehet tagadni, hogy termet foglaljanak. A Kulturális és Oktatási Bizottság egyhangúan megszavazza ezt a horizontális keretirányelvet.

  Donata Gottardi, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Megragadom az alkalmat és beszámolok a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban elért pozitív fejleményekről, és ez nem véletlen, mert bizottságunk hozzászokott ahhoz, hogy alapos vizsgálatokat folytasson az egyenlő bánásmódról, az esélyegyenlőségről és a megkülönböztetés tilalmáról.

Az a vélemény, amelyet a bizottságban elfogadtunk, több határozott üzenetet is közvetít, amelyeket reményeim szerint figyelembe fognak venni a szöveg elfogadásakor. Az irányelv nem zár le és nem fejez be egy ciklust. Ha ez így lenne, akkor ennek eredményeként meggyengülne a nemek közötti megkülönböztetés területe. Az irányelvnek lehetőséget kell biztosítania a megkülönböztetés-ellenes irányelvekkel kapcsolatos munka megújítására, kezdve a két új koncepció hozzáadásával, amelyekben valamennyien egyetértünk: többszörös megkülönböztetés, ahol két vagy több rizikófaktor is jelen van, és a kapcsolaton alapuló megkülönböztetés, ami a közvetlenül érintett személyhez közel álló vagy vele kapcsolatban lévő személyekre vonatkozik. Mindkettő rendkívüli jelentőségű a nők, de más csoportok szempontjából is. Ennek az irányelvnek lendületet kell adnia a nemzeti jogalkotás fejlesztésének, mindenekelőtt a saját országomban, ahol meg kell fordítani az események menetét.

  Manfred Weber, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Most már alig merek szót kérni ebben az általános légkörben, amely a plenáris ülésen kialakult, és alig merek további kérdéseket feltenni. Természetesen valamennyien elutasítjuk a megkülönböztetést, de az ember már nem meri megkérdőjelezni az itt kiválasztott utat, mert attól kell félnie, hogy a sarokba állítják.

Hölgyeim és uraim! Valamennyien egyetértünk a végcéllal, és nagyra értékelném, ha valamennyien tartózkodnánk attól, hogy mást sugalmazzunk. Mi a követendő utat vitatjuk, és ennek a vita legitim tárgyának kell lennie, még az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja számára is.

Először is fel kell tennem egy kérdést a biztos úrnak: annak figyelembevételével, hogy a régi irányelv, a jelenleg érvényben lévő megkülönböztetés-ellenes irányelv tíz tagállamban máig sem került átültetésre – figyelembe véve, hogy tíz tagállam ellen jogsértési eljárás van folyamatban –, komolyan fel kell tennünk magunknak a kérdést, miért kell átdolgoznunk ezt az irányelvet, ha még a régit sem ültették át. Ez vajon súlyos kérdés, és feltehetjük-e? Ezért van az, hogy a bizottsághoz történő visszautalás olyan érv, amelynek felvetését meg kell hogy engedjék nekünk.

Második kérdésként azt is meg kell engedniük, hogy beszéljünk a tartalomról. Például ott van az a kérdés, hogy az egyházak, amelyek a baloldal szoros partnerei, amikor a menekültek védelméről van szó, most miért hozzánk fordulnak. Az egyházak, amelyek általában az Önök partnerei, most hozzánk fordulnak és azt mondják, hogy nehézségeket okoz nekik néhány megfogalmazás. Amikor a médiában dolgozók és a hírlapkiadók odajönnek hozzánk és elmondják, hogy vannak kérdéseik, akkor ezeket a kérdéseket nagyon komolyan meg kell vitatnunk. Amikor a családokról vitázunk, a biztos úr azt mondja, hogy nem akar semmit előírni a tagállamoknak, de amit ezzel az irányelvvel teszünk, az természetesen azt jelenti, hogy kerülő úton végezzük el az összehangolást. És a felsorolásnak itt nincs vége. Különféle érveket lehet felvetni, amelyek aggályosak, súlyosan aggályosak képviselőcsoportunk számára. Ezeket a szempontokat akkor is fel lehet vetni, ha valaki elkötelezett küzdelmet folytat a megkülönböztetés ellen.

A parlamenti baloldal ma nagyon elégedett önmagával, mivel újból sikerült létrehozniuk egy sok szempontra kiterjedő jogszabályt. Ezért meg kell nekünk engedniük, hogy eltűnődjünk azon, hogy a jogalkotási megközelítés végeredményben biztosítja-e azt a sok új előnyt azon emberek számára, akiket megpróbálunk megvédeni. Léteznek más alapvető értékek is, amelyeket érdemes lenne figyelembe venni, például ha beillesztjük a jogszabályba a magánjogi szerződéseket, ahogyan az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja szeretné – nemcsak a kereskedelmi szerződéseket, hanem a magánjogi szerződéseket is –, akkor azon is el kell tűnődnünk, hogy a szerződési szabadság nem olyan alapvető érték-e, amelyet a Parlamentnek meg kell védelmeznie.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja ellenzi a megkülönböztetést és mindig küzdeni fog ellene, de meg kell engedniük, hogy a Parlamentben vitatkozzunk arról, hogyan kell ezt tennünk.

  Emine Bozkurt, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Holnap különleges lehetőséget kapunk egy történelmi lépés megtételére a megkülönböztetés elleni küzdelemben azáltal, hogy nemet mondunk erre a jelenségre. A jelenlegi helyzet valóban meglehetősen különös, mert különbségek vannak a megkülönböztetés elleni védelemben. Nincs ésszerű magyarázat arra a tényre, hogy a megkülönböztetést tiltó törvény a bőrszínük alapján, nem pedig a szexuális irányultságuk alapján nyújt védelmet a munkahelyeken kívül a fekete homoszexuálisoknak.

Holnap megmutathatjuk, hogy az Európai Parlament a továbbiakban nem tűri el az életkor, fogyatékosság, szexuális irányultság vagy vallási meggyőződés alapján történő megkülönböztetést. Elvégre Európa mindenkié. Elfogadhatatlan, hogy ha valaki autót vagy lakás akar bérelni, visszautasítsák vallása alapján. Ezenkívül a kerekesszéket használóknak is képeseknek kell lenniük a készpénzkiadó automaták használatára, vagy hogy hozzáférjenek a vonatokhoz és az állomásokhoz ugyanúgy, mint bárki más. Nincs elfogadható magyarázat arra, ha egy bank, amely megengedi a 65 éven felülieknek, hogy több ezer euró tartozásuk legyen, a legszerényebb hitelt is megtagadja tőlük. Egyikünk sem lesz már fiatalabb, és ha ebbe belegondolunk, akkor ezek a jelenségek hamarosan minket is érinteni fognak.

A véleménykülönbségek nem könnyítették meg a tárgyalásokat, de büszkék lehetünk az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által elért eredményre, amely mellett az összes párt elkötelezte magát. A javaslat ésszerű és reális. Szükség lehet kiigazításokra például annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők számára hozzáférhetővé váljanak az áruk és szolgáltatások, de ez azt jelenti, hogy végre újból képesek lesznek tevékenyen részt venni a társadalom életében. Ezek a kiigazítások nem jelentenek majd aránytalan terheket, és megfelelő módon figyelembe vesszük majd a végrehajtáshoz elegendő időt is. A kiigazításokat nem szükséges azonnal végrehajtani; nem várjuk el a tagállamoktól, hogy azonnal átalakítsák vasútállomásaikat. Azt viszont megköveteljük a tagállamoktól, hogy az épületek és a közlekedés jövőbeni megtervezésénél kezdjék el végre figyelembe venni a fogyatékkal élő emberek szükségleteit.

Emellett nem tudom eléggé kihangsúlyozni, mennyire fontos lesz ez a jelentés az európai polgárok, tehát azok számára, akikről ez az egész szól. Szem előtt kell tartanunk azt, hogy az Eurobarometer szerint az európaiak 87%-a szeretné látni a jelen irányelv alapján meghozott megkülönböztetés-ellenes intézkedéseket. Közöttük az Önök szavazói is ott vannak, Weber úr. Csoportunk, az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja nagy örömmel küzd javaslatai segítségével a többszörös megkülönböztetés problémája ellen, amely most a jelentés részét alkotja.

El tudják képzelni, hogy egy kerekesszékben ülő fekete nő milyen megkülönböztetést érezhet? Csak nagyon kevés országban ismerik a többszörös megkülönböztetés fogalmát. A legtöbb esetben, amikor beszámolnak megkülönböztetésről, ennek a nőnek választania kell a megkülönböztetés lehetséges okai között. Eléggé valószínű, hogy a különféle okok kapcsolódnak egymáshoz, és nemcsak egy okból alkalmaznak vele szemben megkülönböztetést. Lehetőséget kell biztosítanunk ennek a nőnek arra, hogy panaszt nyújtson be, jogorvoslatban részesüljön és igazságot szolgáltassanak neki. Ezért felszólítjuk a Parlamentet, hogy tartsa fenn ezeket a fontos rendelkezéseket.

Hölgyeim és uraim! Arra kérem Önöket, hogy támogassák ezt az irányelvet. Ez lehetővé teszi, hogy a Parlament egyértelműen és félreérthetetlenül kijelentse, hogy a megkülönböztetés a továbbiakban nem tolerálható, és hogy a Parlament minden polgár jogait egyformán fontosnak tartja. Tegyük meg ezt a lépést!

  Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy hangot adok szívből jövő elismerésemnek és köszönetemnek az előadó felé, aki fantasztikus munkát végzett. Képviselőcsoportomnak nagy örömet okoz, hogy csaknem öt évvel azt követően, amikor Barroso úr erre ígéretet tett, végre itt van előttünk az irányelvre irányuló javaslat. A megkülönböztetés ellentétben áll az európai szerződésekkel, az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezménnyel. A szerződéseknek, az egyezményeknek és az ünnepélyes nyilatkozatoknak azonban a bíróságokon nem sok hasznát vesszük. Az európai polgárok számára jogi eszközt kell biztosítani jogaik érvényesítéséhez.

Weber úr, itt nem tejkvótákról, közbeszerzési szabályokról vagy a strukturális alapokról van szó, hanem ez az Európai Unió létezésének alapja (raison d'être), egy olyan európai terület, ahol mindenki a saját belátása szerint szabadon megszervezheti az életét. Egységes európai terület, ahol mindenki egyenlő a törvény előtt, egyenlő lehetőségekkel rendelkezik a társadalomban, és mindenkivel tisztelettel bánnak. Önmagában egy irányelv nem elegendő ennek megteremtéséhez, viszont ez az egyik előfeltétel. Ez az irányelv Európáról, egy értékekre épülő közösségről szól, és ezeket az értékeket nem lehet 27 kormány által megtárgyalni a nemzeti érdekekről folytatott szokásos alkudozások során. Közösen határozzuk meg ezeket az értékeket mint polgárok, nyílt vita során, és az Európai Parlament megfelelő teret biztosít ehhez a vitához.

Igen, Weber úr, egyes kérdések rendkívül kényesek, különösen a szexuális irányultság és a vallás kérdésköre. Felelősséggel tartozunk valamennyi európai polgár felé, ám mégsem változtathatjuk Állatfarmmá Európát, ahol „minden európai egyenlő, de vannak európaiak, akik még egyenlőbbek, mint mások”. A vallás- és lelkiismereti szabadság alapvető jog, amelyért akár a barikádokon is kész vagyok harcolni. Egy szabad Európában mindenkinek biztosítanunk kell azt a jogot, hogy ragaszkodjon meggyőződéséhez. Ez a demokrácia alapja. A vallásszabadságot azonban nem szabad helytelen módon a másokkal szembeni megkülönböztetés eszközeként felhasználni.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége tegnap közzétette második jelentését az európai homofóbiáról. Szégyen, hogy 2009-ben még mindig millióknak kell félniük a megkülönböztetéstől, a gyűlölettől, az erőszaktól, sőt a gyilkosságtól Európában, pusztán szexuális irányultságuk miatt. Megnyugtathatom Weber urat afelől, hogy a házasságot szabályozó törvények nemzeti hatáskör alá tartoznak és ott is maradnak; ez az irányelv ezen semmit sem változtat. A 21. századi Európában azonban a házasság tiltása vallás, faji származás, vagy szexuális irányultság alapján anomáliának tekintendő. Sok ember tökéletesen elfogadhatónak tartja, ha a kormány megtiltja két azonos nemű felnőtt házasságát vagy partnerkapcsolatát. De vajon elfogadhatónak tartanánk-e – és ez a múltban valóban meg is történt –, ha a kormány megtiltaná a zsidók és nem zsidók, katolikusok és protestánsok, feketék és fehérek közötti házasságot? Ez elfogadhatatlan.

Hölgyeim és uraim! Arra kérem Önöket, hogy a valamennyiünk által képviselt polgárok érdekében szavazzák meg ezt a jelentést. A kompromisszumok senkinek a számára sem ideálisak, magunkat is beleértve; de Buitenweg asszony szavaival élve múljuk felül önmagunkat.

Végül arra kérem a Tanácsot, hogy kövesse a Parlament ajánlásait. Való igaz, hogy minden tagállamnak megvannak a saját problémái, de az Európai Parlament megmutatta, hogy a különbözőségek áthidalhatók és egyetértésre tudunk jutni az összes európai polgár érdekében.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Az Európai Bizottság kitartóan azt állítja, hogy ennek a javaslatnak a célja nem a családjogi törvény és az örökbefogadási törvény módosítása a tagállamokban. A Bizottság azt állítja, hogy nem törekszik az egyház, valamint a nevelésben és oktatásban részt vevő vallási testületek jogállásának megváltoztatására.

A Buitenweg-jelentés minden szempontból kíméletlenül átgázol ezeken a korlátokon. Az 50. módosításban felborítja a nemzeti családjogi és örökbefogadási törvényekre vonatkozó garanciákat. A 12., 29. és 51. módosítás értelmében a jelentés a vallási oktatási intézmények szabadsága elleni támadásnak minősül. A jelentés 52. módosítása aláássa maguknak a vallási közösségeknek a szabadságára vonatkozó garanciát a tagállamokban. Nyilvánvaló, hogy az európai baloldal egyetlen kérdésre akarja redukálni az európai integrációt. Megszállottan, minden lehetséges eszközzel át akarják nyomni a legvégletesebb homoszexuális követeléseket. Ezt a Parlament hitelessége ellen valaha elkövetett legsúlyosabb támadásnak kell tekintenünk.

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

  Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE Képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök úr! Egy alapvető tényhez ragaszkodnom kell. Az európai ügy csak akkor lesz hiteles, ha Európát olyan helynek tekintjük, ahol a megkülönböztetés minden formáját törvényen kívül helyezzük. Ez a mai vita alapja.

Ezért meglep, hogy néhány képviselőtársam, akik annyira európai irányultságúak minden más vitában, teljes mértékben Európa-ellenessé válnak, amikor a jogok és a szabadságjogok kerülnek terítékre.

Ez a hozzáállás nem tolerálható. Elfogadhatatlan, hogy ma bárkinek is megkülönböztetést kelljen elszenvednie az Európai Unióban, azonos neműekkel fenntartott szexuális kapcsolat, fogyatékosság, életkor, vagy annak alapján, hogy a fő irányvonaltól eltérő meggyőződést vagy vallásos hitet vall, ami szintén említésre került. Ez nem az az Európa, amelyben én élni akarok, és egészen biztosan nem az az Európa, amelyért nap mint nap dolgozom, a Parlamenten belül és azon kívül egyaránt.

Ezért meggyőződésem, hogy szükség van erre az irányelvre irányuló javaslatra. Koncepciójában és alapelveiben jó. Lehet, hogy nem pontosan olyan, mint amilyennek én vagy sok jelenlévő megalkotta volna, de kiindulási pontnak jó. Remélem, hogy a többség holnap megszavazza a Buitenweg-jelentést, nekem legalábbis ez a szándékom, mivel véleményem szerint ez a helyes lépés. Ugyanakkor nagyon aggódom, hogy a másik napirendi pont, amely a 7. cikk (2) bekezdésének végrehajtásával vagy ismételt végrehajtásával foglalkozik, átmegy-e. Ez egy alapvető kérdést garantál: azt, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelem területén tevékenykedő összes szövetség és szervezet is lehetőséget kapjon a megkülönböztetés áldozatainak képviseletére és védelmére. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek a személyek alkotják a legsebezhetőbb csoportok egy részét, ezért garanciára van szükségünk arra vonatkozóan, hogy képviselettel rendelkezhessenek és megfelelő védelemben részesülhessenek.

  Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani előadónknak, Buitenweg asszonynak az elvégzett munkáért. Ez az ügy különösen nagy biztonságban volt az ő kezében.

A Parlament már évek óta követeli ezt az irányelvet, ami valójában azt jelenti, hogy alapvető jelentőségű, hogy még ebben a parlamenti ciklusban elfogadjuk. Ugyanakkor elengedhetetlenül fontos, hogy a Bizottság a lehető leggyorsabban napirendre tűzzön egy javaslatot a nemi alapon történő megkülönböztetés elleni küzdelemről, hogy végre megszüntethessük a megkülönböztetések különféle formái között jelenleg fennálló hierarchiát. Más szempontból nagyon meglep, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja a 96. módosításban megpróbálja kivenni az irányelv alkalmazási köréből a meggyőződés alapján történő megkülönböztetést. Így tehát, hölgyeim és uraim, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjától, valóban rá kell mutatnunk arra Önöknek, hogy az a jogi alap, amelyen ez az irányelvjavaslat nyugszik – nevezetesen az EK-Szerződés 13. cikke – már az Amszterdami Szerződés 1999. évi hatálybalépése óta, tehát már tíz éve törvénybe van foglalva? Valóban emlékeztetnem kell Önöket arra, hogy a megkülönböztetések 13. cikkben felsorolt összes jogi alapját különbségtétel nélkül egyenlőnek tekintjük? Emellett, hölgyeim és uraim az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjából, nem kerülhette el az Önök figyelmét, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikke minden személy vallását és meggyőződését egyenlőnek tekinti.

Tudja, Weber úr, CSU-képviselő úr, természetesen meghallgattam az érveit, de valójában azt kell mondanom, hogy ezek – Isten tudja – özönvíz előttiek. Az Ön 81. számú módosítása, amely a teljes irányelvet elutasítja, egy meglehetősen nyíltan cinikus indoklásból fakad, nevezetesen abból, hogy az irányelv átültetése szemmel láthatóan – idézem – „túl sok bürokráciával jár”. Tudja, Weber úr, egyszerűen nem értem ezeket az arra irányuló kísérleteket, hogy megfossza az embereket a jogaiktól, különösen ezzel az indoklással, és remélem, hogy az Ön 81. számú módosítását a plenáris ülés a holnapi szavazáson egyértelműen el fogja utasítani. Az EU-nak végre újabb lépést kell tennie a társadalmunkban tapasztalható megkülönböztetés elleni küzdelem terén.

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Ez a Parlament a polgári szabadságjogok nagy védelmezője, és ezek egyike az oktatás szabadsága. Fontos szabadság a szülők azon joga, hogy megválaszthatják az iskolát gyermekeik számára. Az én országomban a keresztény iskolák és létesítmények tudatosan olyan felvételi politikát alkalmaznak, amely összhangban áll iskolájuk önazonosságával.

Hollandia tág teret biztosít olyan felvételi politika alkalmazásához, amely összhangban áll az iskola legfontosabb alapelveivel. Meghatározhatók olyan követelmények, amelyek szükségesek az iskola céljainak és legfontosabb alapelveinek megvalósításához. A szülők választhatnak olyan iskolát, amely lelkiismeretes ebből a szempontból és komolyan veszi a Bibliát. Ez a vallásszabadság egyik kiterjesztése, és tiszteletben tartja a szülők lelkiismereti meggyőződését gyermekeik oktatással kapcsolatos érdekei szempontjából.

A 29. és az 51. módosítás azonban korlátozza az iskolák szabadságát e döntések alapelvek szerint történő meghozatalában, emellett osztom Weber úr és mások ezzel kapcsolatos nézeteit. Ez a javaslat nem felel meg a szubszidiaritás elvének. Az adminisztratív problémák mellett ez önmagában is elegendő okot jelent nekem a Bizottság javaslatának elutasításához. Kénytelen vagyok Buitenweg asszony jelentése ellen szavazni. Remélem, hogy más csoportok is látják, hogy a jelentés súlyosan sérti polgáraink szabadságjogait. Aki nagyra értékeli a szülők választási jogát, az nem engedheti meg ennek a szabadságnak a megkurtítását.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr! A megkülönböztetést tiltó irányelvek mindig a legrosszabbat hozzák ki a Parlamentből; ez rendkívül sajnálatos, mivel ezek az irányelvek gyakran sok jó javaslatot és gondolatot tartalmaznak, például a fogyatékkal élőknek nyújtott segítségről. Ez azonban a lényeget illetően semmin sem változtat.

A Weber úr által benyújtott módosítás, a 81. módosítás az összes lényegi elemet tartalmazza; ez a bizottsági javaslat nem jó. El kell vetnünk, nemcsak azért, mert túl sok bürokráciát von maga után, hanem elsősorban azért, mert lényegileg sérti a szubszidiaritás elvét. Sajnálatos módon valamennyien tudjuk, hogy nincs sok esély ennek a módosításnak az elfogadására, és ez a Parlament egyetlen lehetőséget sem hagy ki, amikor megmutathatja legvalódibb politikai oldalát és mindig a nagyobb bürokráciát és az európai polgárok feje fölött meghozott döntéseket választja.

Ezenfelül és a szubszidiaritás elvének megsértésén túl a jelentés számos olyan javaslatot tartalmaz, amelyek szöges ellentétben állnak a demokrácia legelemibb alapelveivel és a jogállamiság alapelveivel. Jó példa erre az 54. módosítás. Miközben a jelentés nagy hűhót csap a megkülönböztetés tilalma körül, ez a módosítás támogatja a megkülönböztetést a politikailag nem megfelelő meggyőződés alapján – de végeredményben a jelentés sok más aspektusa is ugyanezt teszi.

Az értékes alapelvek és az ál-jószándékok katalógusában elrejtőzve ott ólálkodik a politikai korrektség jogi kategóriává történő alakítása. Valójában nem a megkülönböztetést gátló intézkedésekről szól, hanem nagyon gyakran valódi korlátozó törvénnyé válik, amelynek célja a véleménynyilvánítási szabadság további aláásása és egyfajta progresszív vélemény-terrorizmus további megerősítése. A legfontosabb kérdés továbbra is ez: vajon mi köze van ennek az egésznek Európához? Az ég szerelmére, ne avatkozzunk bele a tagállamok dolgába!

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, amikor az Európai Unió alkalmanként úgy jelenik meg, mint amely túlságosan rajong a szabályozásért és ezért meglehetősen jogosan kritizálják, akkor ez egyszerűen visszavezethető az olyan jelentésekre, mint amelyről most is vitázunk.

Amennyire támogatom a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelem reális intézkedéseit, ugyanannyira kell kritizálnom a most megvitatott szempontokat, mivel egyszerűen tarthatatlanok és nemkívánatos hatásaik vannak.

Amint már említették, elfogadhatatlan például, hogy a vallási iskolák perelhetők, ha elutasítanak más hitű vagy hitetlen tanárokat, vagy hogy a biztosítótársaságok perelhetők a lefolytatott kockázatértékelésért, ha annak eredményeként különbséget tesznek az életkor vagy a nem alapján, vagy hogy fennáll annak kockázata, hogy kivétel nélkül az összes lakóépületet akadálymentesen kell felépíteni. Igen, hölgyeim és uraim, ebbe az irányba tartunk; valójában már nem a fogyatékkal élőket támogatjuk, hanem elfogadhatatlanul megdrágítjuk a lakhatást. Mindenki számára megfizethetetlenül drága lakhatás, ahelyett hogy segítséget nyújtanánk a fogyatékkal élőknek – lehetetlen, hogy ebbe az irányba haladjunk. Aztán ott van az a kritika, hogy megfordul a bizonyítás terhe. Európai parlamenti képviselőként, akinél huszonöten pályáznak egyetlen asszisztensi pozícióra, azonnal az jut az eszembe, hogy bármikor keresetet nyújthatnak be ellenem csak azért, mert a megkülönböztetés látszatát vagy érzetét keltem, és egyszerűen képtelen leszek a munkámat végezni, mert minden időmet leköti majd az, hogy beszerezzem a szükséges bizonyítékokat, amelyeket be kell mutatnom, csak azért, mert valaki megkülönböztetve érzi magát, jóllehet semmiféle módon nem követtem el megkülönböztetést.

Ráadásul sok kifejezés még értelmetlen is. Ez a kiadott adatlap az irányelv előfutára, mert annak fejtegetésével kezdődik, hogy továbbra is használhatjuk-e a „Miss” és „Mrs” megszólítást, vagy hogy mellőznünk kell-e minden „man” végű szót, például statesman (államférfi) vagy sportsman (sportoló), mert ez mind megkülönböztetést sugalmaz.

Hölgyeim és uraim! A dokumentum néhány felszólítása egész egyszerűen értelmetlen, ezért a jelentés ellen fogok szavazni.

  Martine Roure (PSE). – (FR) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, elsősorban az elvégzett munkáért és az elért eredményekért.

A Szerződés 13. cikke a mi alapunk, és ki kell hangsúlyoznom, hogy a tagállamok magasabb szintű védelmet is garantálhatnak. Ez a dokumentum csak a minimális normákat tartalmazza, és legyünk egyértelműek, ennek az új irányelvnek az alapján nem lehet csökkenteni a védelem jelenlegi szintjét az egyes tagállamokban. Ez azért van, mert – hogy még pontosabban fogalmazzak – egyes tagállamok nagyon magas szintű védelemről gondoskodnak, és ilyen esetek egyszerűen nem léteznek.

A megkülönböztetés-mentesség mindenkinek alapvető joga, aki az Európai Unióban él. Ám függetlenül attól, hogy valakinek a megjelenése vagy egyszerűen a családi neve váltja ki, azt tapasztaljuk, hogy a megkülönböztetés túl gyakori jelenség.

Ami a fogyatékkal élő embereket illeti, gondoskodnunk kell arról, hogy ne alkalmazzanak velük szemben megkülönböztetést a kerekesszék használata miatt csak azért, mert sok helyet túlságosan nehezen lehet megközelíteni. Az európai jogalkotás fejlesztése a megkülönböztetés elleni küzdelem előfeltétele – megismétlem, ez előfeltétel. Szükségünk van erre a jogszabályra.

Gyermekeink már nagyon kicsi koruktól kezdve szenvednek a megkülönböztetéstől, ami traumaként hat rájuk, és egész hátralévő életükben hordozzák ennek a megkülönböztetésnek a terhét. Különösen fel kell hívnom a figyelmüket a többszörös megkülönböztetésre. A Bizottság ezt kihagyta ebből a javaslatból. Ezért pontosabb meghatározást javasolunk a megkülönböztetés ilyen típusaira.

Feltétlenül meg kell erősítenünk jogszabályainkat annak érdekében, hogy az egyenlő bánásmód mindenféle különbözőség esetén és hatékonyan működjön. Ezzel kapcsolatban felkérem a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdítására, vallástól, fogyatékosságtól, életkortól vagy szexuális irányultságtól függetlenül.

Befejezésül hozzá kell tennem, abban reménykedünk, hogy 2010-re elkészül egy bizottsági javaslat, amely a nemek közötti megkülönböztetést is ugyanilyen szempontok alapján kezeli, mivel ez véget vetne a jogok közötti hierarchiának.

  Gérard Deprez (ALDE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az előttem szólókhoz hasonlóan először is szeretnék köszönetet mondani két előadónknak, Buitenweg asszonynak és Lynne asszonynak a megerősített együttműködés keretében – és ezt szeretném kihangsúlyozni – elvégzett kiváló munkáért.

Bár személy szerint én nagyon rá tudok hangolódni a Lynne asszony által képviselt általános álláspontra, szeretném üdvözölni azt az intelligenciát, nyitottságot és békülékeny hangot, amelyet Buitenweg tanúsított a bizottságunkban folytatott vita során egy kiegyensúlyozott jelentés elérése érdekében, amely megkaphatja a nagy parlamenti többség támogatását. Remélem, hogy munkája sikerre vezet, és hogy a radikálisabb elemek egyik oldalról sem tudják majd befolyásolni a szavazás eredményét.

Ebből a szempontból – és hadd mutassak rá arra, hogy engem nem szélsőbalos fanatikusként ismernek – azt kell mondanom, hogy meglepett és megdöbbentett a képviselőtársam, az általam nagyra becsült Weber úr és mások által benyújtott módosítás. Weber úr, meghallgattam a beszédét, és szerintem az Ön által elmondott érvek közül egyiknek sincs semmiféle intellektuális alapja. Ön fantáziákról beszél, de egyetlen érvet sem mondott.

Ha valaki elolvassa módosításának indoklását, akkor csak megdöbbenhet annak gyengeségétől: a megkülönböztetés elleni küzdelem elutasítása a túlzott bürokráciától való félelem miatt. Rossz úton jár, amikor megpróbálja a baloldal és a jobboldal közötti konfliktussá változtatni ezt a javaslatot. A megkülönböztetés elleni küzdelem nem a jobboldal vagy baloldal kérdése, hanem a humanizmus és az alapvető jogok tiszteletben tartásának kérdése.

(Taps)

Ezért remélem és hiszem, hogy holnap vereséget fog szenvedni.

  Sebastiano (Nello) Musumeci (UEN ). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Támogatnunk kell minden olyan kezdeményezést, amelynek célja a megkülönböztetés elleni küzdelem. A közelmúlt statisztikái azt mutatják, hogy Európában, ahol a társadalom annyira fejlett, a polgárok kisebbségét éri megkülönböztetés. Ezért senki sem maradhat közömbös. Maga a koncepció azonban annyira tág és elvont, hogy kívánatos lenne néhány pontosítás.

Az alapvető emberi jogok sérelme nélkül, amelyek továbbra is megkérdőjelezhetetlenek, feltétlenül el kell ismernünk az egyes tagállamok szuverenitását abban a tekintetben, hogy ősrégi hagyományaiknak, civilizációjuknak és kultúrájuknak megfelelő jogszabályokat alkossanak. Az ilyen jellegű beavatkozások szinte mindig a lakosság identitásának védelmével kapcsolatosak. Hadd mondjak egy példát a szexuális irányultságra: ez az én személyes véleményem, de meggyőződésem, hogy az emberi méltóságot a szexuális preferenciáktól függetlenül garantálni kell. A homoszexualitás a magánszférába tartozó döntés, amelyet semmilyen körülmények között sem szabad büntetni, ugyanakkor védelmezni sem szabad. A véleménynyilvánítás szabadsága: hol kezdődik és hol végződik a közvetlen és közvetett megkülönböztetés elleni védelem? Vallásszabadság: az unokahúgom iskolájában, ebben az évben első alkalommal nem volt karácsonyi misztériumjáték. Az igazgató ezt azért akadályozta meg, mert más vallású gyermekek is jelen voltak. Véleményem szerint mivel a karácsonyi misztériumjáték sokkal inkább a kultúra, nem pedig a hit szemléltetése, a megkülönböztetés egyik formájának megelőzése érdekében létrehoztak egy másik megkülönböztetést. Elnök úr! Más emberek vallásának tiszteletben tartása nem jelenti azt, hogy a saját vallásunkat szégyellnünk kellene!

Ez az oka – és itt befejezem – annak a félelmünknek, hogy ez az irányelvjavaslat szükségtelen ellentétes szélsőségek felé vezet, és a gyógymód rosszabbnak bizonyulhat az eredeti problémánál.

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez az irányelv végre megszünteti a megkülönböztetés-ellenes jog hiányosságait, és lehetővé teszi, hogy az Európai Unió teljesítse az emberi jogok védelmével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeit, valamint a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény alapján fennálló kötelezettségeit.

Hölgyeim és uraim az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjában! Az Önök érvei, amelyeket az irányelv ellen felhoztak, populisták és félrevezetőek. Milyen jogon tagadják meg a fogyatékkal élőktől az oktatás korlátozatlan elérését, az idős emberektől az egyenlő bánásmódot a biztosítások és a pénzügyi szolgáltatások területén? Milyen fogalmaik vannak az emberiességről?

A társadalmi életben való korlátozatlan részvétel emberi jog, és harcolni fogunk ezért az irányelvért és valamennyiünk esélyegyenlőségéért. Véleményem szerint teljes mértékben embertelen azt követelni a megkülönböztetés áldozataitól, hogy mutassák be a megkülönböztetés bizonyítékait. Ha önök, hölgyeim és uraim a PPE-DE csoportból, törlik a bizonyítás terhének megfordítását, akkor ezzel kockára teszik egyes csoportok emberi méltóságuk védelmével kapcsolatos alapvető jogát, és ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk. Egyenlőséget akarunk mindenkinek a számára a megkülönböztetés elleni védelem területén, és mi, Zöldek, harcolni fogunk ezért. Nem engedjük meg, hogy az emberi jogok a populista pánikkeltés játékszerévé váljanak. Már most megjósolom, hogy holnap veszíteni fognak; a Parlament többsége a megkülönböztetéssel szembeni védelem emberi joga mellett fog szavazni. Ebben biztos vagyok.

  Jim Allister (NI). - Elnök úr! Én a jelentés és a javasolt irányelv ellen fogok szavazni, három okból. Először is nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy a nemzeti kormányok helyett az EU-nak kell szabályoznia ezeket a kérdéseket, mert hiszek abban, hogy az egyes tagállamok jobban meg tudják állapítani, szükség van-e az ezzel kapcsolatos jogszabályok megerősítésére. Ha volt valaha olyan téma, amely szubszidiaritási kérdés volt, akkor ez biztosan az.

Második okom az, hogy a zaklatás új bűncselekményének a kilátásai riasztóak, mert valójában korlátozza a szólásszabadsággal és a vallásszabadsággal kapcsolatos jogokat, különösen azoknak az esetében, akik a kereszténység üzeneteit hirdetik.

Azok a keresztények, akik az evangéliumot hirdetik, elsősorban nyilvános helyeken, más hitű embereknek, akik ezt sértésként fogják fel és azt állítják, hogy az igehirdetés a méltóságuk elleni támadás, megsérthetik ezt a törvényt. Hasonló módon a heteroszexuális házasság bibliai nézőpontjának védelmezése és támogatása lehetőséget biztosít a pereskedésre hajlamos melegjogi aktivistáknak arra, hogy zaklatás miatt keresetet nyújtsanak be.

A harmadik ok az, hogy az irányelvben szereplő intézkedések aránytalanok és kiegyensúlyozatlanok. Arra kényszeríti például a keresztény nyomdászt, hogy fogadjon el megrendeléseket olyan anyagok kinyomtatására, amelyek sértik vallási meggyőződését, miközben szabadságot kellene élveznie arra, hogy lelkiismerete szerint vezesse vállalkozását.

A nélkülözhetetlen kiegyensúlyozó mechanizmusok nélkül ez az irányelv valójában a megkülönböztetés létrehozásának eszközévé válik. Ezért ez az irányelv szerintem szükségtelen, és sérti az alapvető jogokat, különösen az emberek hitét és lelkiismeretét, és jól szemlélteti, hogy az EU hajlamos túlterjeszkedni a hatáskörén, mennyire szereti mindenbe beleütni az orrát és milyen makacs.

  Nicolae Popa (PPE-DE). – (RO) A Bizottság arra irányuló kezdeményezése, hogy az egyenlő bánásmód alapelvének alkalmazását kiterjessze a társadalmi élet más területeire is egy átfogó irányelv használatával, amely tiltja a fogyatékosságon, életkoron, valláson vagy meggyőződésen és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést a munkahelyen kívül, elvben szükséges a megkülönböztetés-ellenes jogalkotási csomag teljessé tételéhez. A többszörös megkülönböztetés fogalmának bevezetése és a fogyatékkal élők jogaira fordított kiemelt figyelem jelentős előrelépést jelez.

Ez az irányelvjavaslat azonban kényes és ellentmondásos témára irányul. Ennek a jogalkotási szövegnek fenn kell tartania az egyensúlyt az Európai Unió és a tagállamok hatásköre között az alkalmazási kör egyértelmű meghatározásával. A családjogi törvény aspektusait, ideszámítva a családi állapotot, a reprodukciós jogokat és az örökbefogadási jogokat nem szabad beilleszteni az irányelvjavaslat alkalmazási körébe, ezt a tényt kétségtelenül egyértelművé kell tenni a jogalkotási szövegben. A házasság intézményének használata kizárólag keresztény értelemben fogadható el. Másik jogilag elfogadott megnevezést kell találni a másfajta partneri kapcsolatokra.

A szubszidiaritás elvét az oktatás tartalmához és a nemzeti oktatási rendszerek megszervezéséhez kapcsolódó aspektusok esetében is tiszteletben kell tartani, a vallásfelekezeti iskolákat is ideszámítva. Az Európai Néppárt mindig támogatta a sokféleség előmozdítását az Európai Unió fontos célkitűzéseként, valamint a megkülönböztetés elleni küzdelmet. Sajnálatos módon a szöveg tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a vallási doktrína szempontjából elfogadhatatlanok.

Paradox módon a baloldal készül megkülönböztetésre ilyen módon. Valójában velem szemben alkalmaznak megkülönböztetést egyszerűen azért, mert őszintén hiszek Istenben.

  Michael Cashman (PSE). - Elnök úr! Nagyon érdekes ez a vita, és mulatságos lenne, ha nem lenne annyira tragikus. Meggyőződésem, hogy a legtöbb ellenérvet, amit ma délután hallottam, őszintén érzik és hiszik, de ezek nem a tényekre és nem is az előttünk lévő szövegre épülnek. Ez a jelentés semmi olyasmit nem tartalmaz, ami aláásná a szubszidiaritás vagy az arányosság elvét. Ellenkező esetben a Miniszterek Tanácsa már kiigazította volna. Tehát most is arra buzdítom Önöket, hogy szavazzák meg a jelentést és tegyék lehetővé, hogy a Miniszterek Tanácsa megtegye a helyes lépéseket annak érdekében, hogy az arányosság és a szubszidiaritás szempontjait tökéletesen tiszteletben tarthassuk.

Weber úr, Európa a második világháború értékeiből született – abból az elhatározásból, hogy soha többé nem nézünk félre, amikor egyének egy csoportját vagy más csoportokat kipécézik vagy kikiáltják bűnbaknak, majd koncentrációs táborokba és munkatáborokba vezetik őket. Abból az elhatározásból született, hogy nem lesz többé elnyomási hierarchia. Szomorú módon Önök mégis egy olyan Európát akarnak, amely nem ezekre a nemes értékekre épül, nem olyan Európát akarnak, amely hiszi és tiszteletben tartja azt az eszmét, hogy minden ember egyenlőnek született. Azoknak, akik ellenzik ezt az eszmét, válaszolniuk kell lelkiismeretüknek, vallásuknak és szavazóiknak, és meg kell magyarázniuk, miért gondolják úgy, hogy egyes emberekkel másként kell bánni, mint a többiekkel, miért gondolják úgy, hogy őket nem illeti meg az egyenlőség.

Szerencsés ember áll Önök előtt, egy meleg férfi – és ha én döntöttem úgy, hogy meleg leszek, nem érdekes, hogy ezek szerint az ember a heteroszexualitás mellett is nyilvánvalóan tudatosan dönt? –, aki az egyenlőségért harcol, nemcsak a melegekért, a leszbikusokért, a biszexuálisokért és a transzszexuális emberekért, hanem mindenkiért, akiket megkülönböztetnek életkoruk, vallásuk, meggyőződésük, nemük, vagy bármi alapján, amit másságnak tekintenek, és ami felhasználható arra, hogy megfosszák őket egyenlőségüktől. Meggyőződésem szerint bármely civilizált társadalom lakmuszpapír-tesztje nem az, ahogyan a többséggel bánnak, amely érdekes módon sok különböző kisebbségből áll össze. Bármely civilizált társadalom lakmuszpapír-tesztje az, amint ezt a látogatók karzatán figyelő emberek is elmondhatnák Önöknek, nem az, ahogyan a többséggel bánunk, hanem az, ahogyan a kisebbségekkel bánunk, és ebben az esetben egyes tagállamok szomorú módon alulteljesítenek.

Shakespeare ragyogóan így fogalmaz: „a rossz, mit ember tesz, túléli őt, a jó gyakorta sírba száll vele”. Nézzenek magukra, és képzeljék el, mi lenne, ha Önök lennének mások – akinek más a vallása, más a meggyőződése, más az életkora, más a szexuális irányultsága – helyénvaló lenne, ha megfosztanák Önöket emberi jogaiktól? A válasz csak „nem” lehet. A Parlament most lehetőséget kapott arra, hogy megtegye azt, ami helyes, igazságos és jó.

  Elnök. – A vitának ezen a pontján Špidla úrnak kell megszólalnia. Ő nálam jobban ki tudja fejteni, miért kell így tennie. Most azonnal megadom neki a szót.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. – (CS) Néhány percen belül részt kell vennem a munkaidő-szervezésről szóló irányelv tárgyalásán, és biztosan megértik, hogy ez a téma megkerülhetetlen.

Hölgyeim és uraim! Végighallgattam a jelentésről folytatott vitát, és azt kell mondanom, hogy érzelmektől átfűtve hallgattam, mivel a vita kifejezi ennek a problémának a legfontosabb elemeit és roppant mélységét. Az alapvető kérdés az, hogy mit védelmez ez az irányelv? Ez az irányelv az emberi méltóságot védelmezi. Nem tudjuk elhinni, hogy az emberi méltóság elleni nyílt támadás enyhébb esete a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés, például az életkor alapján történő megkülönböztetéshez képest. Az emberi méltóságról beszélünk, mindenkinek az érdekében.

Azt kell mondanom, hogy ez az irányelv, ahogyan azt a Bizottsághoz benyújtották, az egyik olyan irányelv, amely szervesen következik a Parlamentben folytatott elmélyült vitából, valamint a Bizottság szintjén lefolytatott számtalan vitából, ezért ez egy alaposan átgondolt irányelv, amely az értékekhez való szilárd és egyértelmű viszonyulásunkat fejezi ki.

A vita során az is elhangzott, hogy a megkülönböztetés tilalma olyan értékekre épül, amelyeket mi alkalmaztunk, és amelyekkel a második világháború óta tisztában vagyunk. Akár igaz az az állítás, akár nem, hogy a második világháború után kialakult bennünk bizonyos értékek jelentőségének és lényegi súlyának mélyebb megértése, ezeknek az értékeknek a gyökerei mélyen visszanyúlnak a történelembe. Az ókorban nem létezett az emberek közötti egyenlőség alapvető felfogása – ezt a felfogást a keresztény vallás fogalmazta meg először. Jól emlékszem az Oriente ian sole című, a 9. századból származó enciklikára, vagy talán pápai bulla volt, de ezt mondta: „talán nem igaz az, hogy a nap mindenkire egyformán süt?” Ettől a pillanattól kezdve ezt a felfogást visszhangozza az egész emberi történelem.

Magától értetődik, hogy a vita során felvetődött számos technikai természetű, vagy azokhoz a kérdésekhez képest, amelyekről most beszélünk, látszólag talán kisebb jelentőségű kérdés. Szeretném ezeket röviden érinteni. Az első kérdés a további értelmetlen bürokrácia létrehozására vonatkozott. Úgy gondolom, hogy ez egyetlen egyszerű indokkal visszautasítható. Az irányelv nem írja elő új struktúrák vagy új bürokratikus szervek kialakítását. Az irányelv csak kiterjeszti a már létező szervek alkalmazását, tehát semmilyen módon nem követel meg több bürokráciát.

Ott volt még a szubszidiaritás nyitott kérdése. Ezt a kérdést kivételes gondossággal vizsgáltuk meg, mivel ez egy alapvető kérdés. A Szerződés 13. cikke egyértelmű. Szilárd jogi alapokról gondoskodik, és az az irányelv, amely ezeken a jogi alapokon nyugszik, nem ütközhet a szubszidiaritás alapelvével.

Az irányelv másik fontos alapelve például a bizonyítás terhének megfordítása. Ezt a kérdést a korábbi irányelvekben már megoldottuk, tehát ebben az esetben sincs szükség új felfedezésekre. Mégis szeretnék mondani valamit a bizonyítás terhéről. Ennek az irányelvnek a célja az egyének önmaguk megvédelmezésével kapcsolatos képességeinek megerősítése – ez az alapvető cél. Ez nem lenne megoldható a bizonyítás terhének megfordítása nélkül. Függetlenül attól a ténytől, hogy sok jogrendszerben már megfordították a bizonyítás terhét sokkal kevésbé fontos okok vagy hasonló fontosságú okok miatt. A bizonyítás terhének megfordítására klasszikus példa az úgynevezett apasági feltételezés, de sok más példát is említhetnénk.

A vita során az is elhangzott, hogy bizonyos fogalmak túlságosan nyitottak. Hölgyeim és uraim! A legtöbb alkotmányos fogalom nyitott és az adott körülmények közötti értelmezést igényel. Például emlékszem, hogy a Német Alkotmányban szerepel „a tulajdonjog kötelez” kifejezés. Ez tipikusan egy nyitott fogalom, amelyet a különféle konkrét területeken kifinomítottak.

Hölgyeim és uraim! Túl sok szó esett a potenciálisan súlyos költségekről, különösen a testi fogyatékkal élőkkel kapcsolatban. Kijelenthetem, hogy az irányelv nem javasol meghatározott vagy konkrét ügyeket, hanem ésszerű összhangról beszél, és újból kijelenthetem, hogy ha kezdettől fogva ésszerű összhangot alkalmazunk, akkor a legtöbb esetben nem lesz szükség túl magas költségekre. Azt kell mondanom, hogy ha a potenciálisan magas költségeket elfogadhatónak tekintjük az egészségügy és a munkabiztonság területén, ahol az emberi életeket védjük, akkor véleményem szerint az emberi méltósággal kapcsolatban felmerülő esetleges magas költségek – bár én nem hiszem, hogy ezek lényegesen magasabbak lesznek – szintén arányosak a megóvni kívánt érdekekkel, mivel hölgyeim és uraim, az egyenlőség és az emberi méltóság érdekei átszövik a Szerződést, és ezeket az érdekeket minden erőnkkel védelmeznünk kell.

Véleményem szerint az Európai Unió számára semmi sem fontosabb, mint a megkülönböztetés-mentesség koncepciója. Jóllehet én támogatom a belső piacot és jóllehet én támogatom az európai politika sok más területét is, meggyőződésem, hogy az esélyegyenlőség és a megkülönböztetés-mentesség fogalma mindennek a legmélyebb alapja.

  Sarah Ludford (ALDE). - Elnök úr! Egyértelműen helyes, hogy véget vetünk a törvények közötti kuszaságnak azáltal, hogy védelmet biztosítunk különféle embereknek a megkülönböztetés ellen, különféle helyzetekben, és egységes egyenlőségi rendszert támogatunk. Azt a nőt, akitől megtagadják a bankkölcsönt, a fogyatékos személyt, aki nem tud bejutni egy épületbe, a meleg férfit, akitől megtagadják a lakhatási lehetőséget, azt a fekete bőrű embert, akit kizárnak egy klubból és így tovább, azonos alapelvek alapján kell megvédelmezni.

De szeretnék megemlíteni két kérdést. Az egyik a zaklatással szembeni védelemre vonatkozik. A szöveg helyes módon egyértelmű abból a szempontból, hogy a megfélemlítő környezet kialakítását tiltja az olyan személyekkel szemben, akiket valamely csoport nemkívánatosnak tekint. Nagyon fontos, hogy a szólásszabadság megőrzésével kapcsolatban nagyon határozottak legyünk, és nagyon hasznos, hogy a Parlament által végrehajtott sok kiegészítésben a kérdés kifejezett megemlítésével ezt kihangsúlyozzák.

A vallási iskolák kapcsán teljes mértékben támogatom a szülőknek azt a jogát, hogy egy adott vallás alapelvei szerint biztosítsanak oktatást gyermekeiknek mindaddig, amíg maga a vallás nem terjeszt diszkriminatív vagy előítéletektől terhes magatartásformákat. De nem tűrhetjük el gettók kialakulását, ahol csak egy adott valláshoz tartozók gyermekeit veszik fel valamely iskolába, a többieket pedig kizárják. A Bizottság szövege lehetővé teszi a diszkriminatív felvételt, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy az 51. módosítás megoldja ezt a problémát. Valószínűleg egyiket sem fogom megszavazni.

  Rihards Pīks (PPE-DE). - (LV) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem hiszem, hogy ebben a Parlamentben bárki is pártolná a megkülönböztetést. Sőt, úgy gondolom, hogy az itt jelenlévők kifejezetten ellenzik a megkülönböztetést. Ez a dokumentum – a tanácsi irányelvre vonatkozó javaslat – kétségtelenül sok helyénvaló javaslatot tartalmaz, de úgy gondolom, hogy az itt szereplő javaslatok közül sok a keresztény szemléletmódra és a keresztény vallásra épül. Szeretném elmondani, hogy egyetlen irányelv nem tudja elérni azt, amit az oktatás hosszú folyamata alatt kell megvalósítani, mert az etika és a magatartás kérdéseivel foglalkozik. Továbblépve, miközben ez az irányelv, illetve irányelvjavaslat, sok hasznosat tartalmaz, vannak benne olyan kérdések, ahol túl messzire elmegy. Ezekben a kérdésekben valójában azáltal, hogy lehetőségeket teremt emberek egyik csoportjának, korlátozza egy másik csoport lehetőségeit. Még azt is ki merem mondani, hogy a dokumentum egész sor olyan pontot tartalmaz, amelyek lehetőséget teremtenek a magánjellegű tevékenységekbe történő beavatkozásra, ez pedig ellentétes az alapvető értékeinkkel. Ezenkívül most, a választások közeledtével választóink egyre több kérdést és kritikát is felvetnek. Szerintem ugyanez tapasztalható az Önök országaiban is. A leggyakrabban azt a kritikát halljuk, hogy Brüsszel túl sok kérdést akar szabályozni, túl sok a korlátozás és túl sok a bürokrácia. Ezért kerülnünk kell a szubszidiaritás megsértését vagy túl sok korlátozás felállítását. Véleményem szerint ezt a dokumentumot újból át kell gondolni.

  Inger Segelström (PSE). - (SV) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok Buitenweg asszonynak, Bozkurt asszonynak, Cashman úrnak és másoknak ezért a rendkívül jó jelentésért. Másokkal együtt én is meglepődtem és megdöbbentem, amikor az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja vezetője és szóvivője, Manfred Weber azt javasolta a 81. módosításban, hogy a Parlament utasítsa el az irányelvre irányuló javaslatot, mert sérti a szubszidiaritás elvét és aránytalanul nagy bürokráciával járna, a svéd fordítás szerint. Špidla biztos úr ezt már kommentálta.

Meggyőződésem, hogy az összes fogyatékos nő és az összes többi csoport, aki arra számít, hogy az Európai Parlament megvédi a csoportjukhoz tartozó polgárok emberi jogait, szintén mélyen csalódottak amiatt, hogy a PPE-DE képviselőcsoport vezetősége összehasonlítja az emberi jogokat a bürokráciával. Ezért arra ösztönzöm az egész Parlamentet, hogy holnap ne szavazza meg a PPE-DE képviselőcsoport 81. módosítását. Azt is fontosnak tartom, hogy ne folytatódjon a nők elleni megkülönböztetés, amelyet a biztosítótársaságok folytatnak csak azért, mert nők és idősebbek, hanem olyan csoportnak tekintsék őket, akik egészségesebbek és tovább élnek, mint a férfiak. Abban is reménykedem, hogy a Parlamentben lesz elég bátorság és kimondja, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozott oktatás mindenki előtt nyitva áll. Egyértelmű, hogy a vallás sok európai számára fontos, és ezt én tiszteletben tartom, de világi társadalomban élünk.

Nem, Weber úr, az Ön piaci szerződéskötési szabadsága nem annyira fontos, mint a polgárok alapvető emberi jogai. Kérdezze meg az EU polgárait – ők bölcsebbek és tájékozottabbak, mint Önök, a PPE-DE képviselőcsoport tagjai. A velünk szemben támasztott várakozások magasak, és remélem, hogy holnap mindenkiben lesz elegendő bátorság ahhoz, hogy a jelentés mellett, ne pedig ellene szavazzon, amint ezt Önök javasolták.

  Jeanine Hennis-Plasschaert (ALDE). – (NL) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak. Nem lehet elég gyakran elmondani, milyen kiváló munkát végzett. A feladat nem volt könnyű. Néhány képviselőtársunk a jelek szerint különösen gyorsan megsértődik.

Az irányelv kiindulópontja kristálytiszta: egyenlő bánásmód kivétel nélkül mindenkivel szemben – homoszexuális vagy heteroszexuális, nő vagy férfi, öreg vagy fiatal, fekete vagy fehér, fogyatékos vagy más, vallásos vagy humanista, és így tovább. A férfiak és a nők joga megegyezik, Weber úr, a mi jogaink és az ő jogaik azonosak, az Önök jogai és a mi jogaink azonosak. Ennek, Vanhecke úr – aki újból itt hagyta a vitát – semmi köze sincs az úgynevezett politikai korrektséghez.

Az árnyékelőadók és maga az előadó is hatalmas erőfeszítéseket tett ennek a kompromisszumnak az elérése érdekében, amelyet az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja is támogathatna. Senki sem tekinti hibátlannak a szöveget, és csak abban reménykedem, hogy a PPE-DE képviselőcsoport jelentős többségének a holnapi szavazásig megjön a józan esze.

Teljes mértékben támogatom a vallásszabadságot, de Weber úr, Ön saját magát mások fölé helyezte és az esélyegyenlőséget értelmetlen bürokráciának tekinti, kezét a Biblián tartva.

  Elnök. – Hölgyeim és uraim! A vita utolsó szakaszában Barrot úr helyettesíti Špidla urat.

  Mario Mauro (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A megkülönböztetés-mentesség stratégiájának lényege a következő állításban összegezhető: mindig a személy az első. Először mindig a személyt vesszük figyelembe, mielőtt azt a tényt mérlegelnék, hogy valamilyen szempontból más – például fogyatékkal élő vagy homoszexuális – és ezért szeretjük, óvjuk és védjük azt a személyt; ez alkotja a megkülönböztetés-mentesség stratégiájának lényegét. Ha ez igaz, akkor igaz; ezért mindenki, akinek van valamilyen vallásos hite, az személy, amint az is igaz, hogy ő olyan személy, aki fontosabb annál a ténynél, hogy van vallásos hite.

Ezért nagyon elővigyázatosnak kell lennünk, mivel a 3. cikkben szereplő állítás, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésének 52. módosítása által javasolt megszövegezés szerint, bevezet egy olyan alapelvet, amely homlokegyenest ellentétes az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikkében szereplő 11. nyilatkozattal. Ez az 52. módosítás tagadja az egyházakra és a vallásra vagy személyes meggyőződésre épülő szervezetekre vonatkozó nemzeti törvények alapján fennálló jogállás fenntartásának koncepcióját, ugyanakkor a 3. cikk és a vonatkozó 18. preambulumbekezdés, az előbb említett jelentés 51. és 29. módosítása által javasolt megszövegezés alapján – véleményem szerint – korlátozza a tagállamok hatáskörét az oktatási intézmények vallás vagy személyes meggyőződés alapján történő hozzáférhetősége szempontjából.

Röviden: meggyőződésem, hogy ha eleve és teljes egészében meg akarjuk védeni a személyt, akkor azokat az aspektusokat is meg kell védenünk, amelyek ezt a személyt jellemzik vallási szempontból. Emellett úgy gondolom, hogy a 92., 89. és 95. módosítás ésszerű kapcsolódási pont lehet azok számára, akik azt akarják, hogy fogadjuk el az irányelvet, ezért ezen a szinten hatékony teret találhatunk a párbeszédhez.

  Claude Moraes (PSE). - Elnök úr! Bizottságunk elnöke, Deprez úr, sok parlamenti képviselő nevében szólalt meg, amikor azt mondta, hogy ez a jelentés nem szekcionális érdekeket vagy a baloldal érdekeit képviseli, hanem Buitenweg asszony jelentése, amely telve van körültekintéssel, érzékenységgel és kompromisszummal az érintett emberek kapcsán. Az előadó olyan jelentést alkotott meg, amely nem köti és nem szabályozza túl az üzleti világot, amint ezt a két korábbi irányelv – a faji egyenlőség irányelve és a foglalkoztatási irányelv – hosszú útja során láttuk, és amelyről azt mondanám Weber úrnak, hogy nem kötötte és nem szabályozta túl az üzleti világot sem Németországban, sem pedig az én országomban.

Buitenweg asszony az alapvető jogokról alkotott meg egy irányelvet, amely nem hozza létre azt a bürokráciát, amelyről Špidla úr beszélt. Benyújtottam módosító javaslatokat a már létező, egyenlőséggel foglakozó szervek megerősítésről. Az Egyesült Királyságban létrehoztuk az Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottságot, amely a közelmúltban támogatta egy európai polgár – Sharon Coleman, egy fogyatékkal élő gyermek édesanyja – ügyét, aki keresetet nyújtott be munkaadója ellen „megkülönböztetés fogyatékkal élő személlyel való kapcsolat alapján” jogcímen, ami Buitenweg asszony jelentésében alapvető jelentőségű. Az Európai Unió Bírósága az ő javára döntött, és az ítélet eredményeként kiterjesztettük ezeket a jogokat a brit gondviselőkre – azokra, akik fogyatékkal élő emberekről viselnek gondot.

Azt mondanám az itt jelenlévőknek, hogy Önök is meg fognak öregedni, Önök is fogyatékkal élővé válhatnak és Önök is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy fogyatékkal élő emberről kell gondot viselniük. Ez sok millió európai polgár számára realitás. Erről szól ez a jelentés. Nem szekcionális érdekekkel vagy aggályokkal és nem azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy ki fog uralkodni a társadalom egy másik része felett. Azt mondanám, hogy ez a jelentés nem baloldali és nem jobboldali, hanem az alapvető jogokkal foglalkozik. Amint Cashman úr mondta beszédében, az európai választások előtt az emberek azt fogják nézni, megvédtük-e az alapvető jogokat az üzleti világnak és gazdaságunknak okozott károk nélkül. Ezt teszi ez a jelentés. Támogassuk! Ez a célszerű és ez a helyes.

  Marco Cappato (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném elmondani, hogy támogatom Buitenweg asszony munkáját. Ha jól értem, akkor az, amit kompromisszumnak szántak, talán egyáltalán nem is kompromisszum, de nem ez a fontos. Az a fontos, hogy döntésre kell jutnunk.

Ha vannak is aggályaim, azok ellentétesek Mauro úr aggályaival. Vallásszabadság? Természetesen, 100%-ban. A vallási oktatási intézmények szabadsága? Természetesen, 100%-ban. Semmilyen körülmények között nem jelenthet egyetlen vallás sem indokot, mentséget vagy fedezéket bármilyen megkülönböztetésre. Semmiképpen sem tűrhetünk el olyan kivételeket, amelyeken keresztül valamely egyház vagy vallási intézmény megkülönböztetést alkalmazhatna azokkal a tanárokkal vagy tanulókkal szemben, akiknek magatartása nem felel meg egy adott vallás előírásainak, arra a kockázatra hivatkozva, hogy etikai álláspontjuk befurakodhat az intézménybe és sok vallásfelekezet követelhetné ugyanezt a legitimációt.

Nem ez a megoldás. Elvégre szerződéseink és az Európai Unió sajnálatos módon már eddig is a szükségesnél több védelmet biztosított a nemzetállamoknak, amelyeknek hosszú listáik vannak az alapvető jogok és szabadságjogok kivételeiről. Ne egészítsük ki további kivételekkel a már létező listákat.

  Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT)

Elnök úr, Barrot úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjához tartozó munkatársaimmal együtt megszavaztam ezt a jelentést az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban. Azért tettem ezt, mert az árnyékelőadó, Gauber úr kiváló munkát végzett egy kiegyensúlyozott kompromisszum elérése érdekében. Ezenkívül szeretnék gratulálni az előadónak, Buitenweg asszonynak az elvégzett munkáért, és vele együtt én is arra szólítok fel mindenkit, hogy kerülje az álláspontok radikalizálódását és törekedjen a lehető legszélesebb körű konszenzusra.

Minden más kompromisszumhoz hasonlóan vannak olyan pontok, amelyekben sikerült érvényesítenünk véleményünket, más pontokat azonban nehezebb elfogadnunk. Olyan kompromisszumról beszélünk, amelyben figyelembe kell vennünk a gyakorlatban elfogadott jogszabályokat és a 27 tagállamban életben lévő különféle kulturális tradíciókat. Én pozitívnak tekintem azt a tízéves időszakot, amelynek során az épületeket át lehet alakítani olyan módon, hogy a fogyatékos emberek számára is lehetővé tegyék az árukhoz, szolgáltatásokhoz és erőforrásokhoz való hozzáférést, és azt a tényt is, hogy leküzdhetetlen szerkezeti akadályok fennállása esetén mindig lehet alternatív megoldásokat találni.

Csatlakozom azokhoz, akik hangot adtak a biztosítótársaságokkal kapcsolatos aggályaiknak – például azok miatt a tények miatt, amelyeket az egészségügyi vélemény mellett mérlegeltünk. Nem tudom azonban elfogadni a szubszidiaritás alapelvére történő hivatkozás megszüntetésének – a Bizottságban elfogadott – gondolatát a családjoggal, a házassággal és a reprodukcióval kapcsolatos kérdésekben. Ezek a kérdések a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Ugyanez vonatkozik a 8. cikkre is, amelyet az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja a benyújtott 90. módosítással megpróbál eltávolítani, mivel sok tagállam érvényes jogalkotási hagyományai nem teszik lehetővé a bizonyítás terhének megszüntetését, mivel ez leküzdhetetlen jogi problémákat okozna.

Ha a plenáris ülés elfogadja ezeket a kulcsfontosságú pontokat, akkor nem szavazhatom meg a jelentést. Ám tiszta lelkiismerettel soha nem leszek képes egy olyan irányelv ellen szavazni, amely tiltja az emberek közötti megkülönböztetést, függetlenül vallásuktól vagy meggyőződésüktől, fogyatékosságuktól, életkoruktól vagy szexuális irányultságtól. Befejezésül, elnök úr, ez a kérdés annak meghatározását is magába fogalja, hogy milyen Európa felépítéséhez kívánok hozzájárulni. Teljes mértékben támogatok egy olyan Európát, amely lankadatlanul harcol a megkülönböztetés minden formája ellen.

  Iratxe García Pérez (PSE) . – (ES) Elnök úr! A ma megvitatott, irányelvre irányuló javaslat előrevetíti az egyenlőség alapelvét az európai ügy védjegyeként. Ezért ambiciózus fókuszponttal kell ezt a kérdést megközelítenünk, a közösség összes polgárára történő kiterjesztésért történő fáradozás céljával, és a közpolitikában és a közigazgatási műveletekben, valamint az egyének közötti kapcsolatban egyaránt végre kell azt hajtanunk.

Tovább kell lépnünk, hogy minden polgár teljes mértékben gyakorolhassa és élvezhesse jogait, a meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság, és természetesen a többszörös megkülönböztetés alapján történő mindennemű megkülönböztetés nélkül.

Ki kell hangsúlyoznunk, hogy az egyenlőség alapelvét és a megkülönböztetés tilalmát a közösségi és a nemzeti politika területén egyaránt tiszteletben kell tartani, hogy egész Európában valóra válthassuk az egyenlőség alapelvét. El kell érnünk továbbá a megkülönböztetéseknek a Szerződés 13. cikkében felsorolt összes alapja elleni megfelelő szintű védelmet.

Ennek a kezdeményezésnek hatékonyabb eszközöket kell biztosítania a számunkra a lehetséges megkülönböztető magatartások elleni küzdelemhez, ami legnagyobb szégyenünkre még ma is valóság, amint az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a homofóbiával foglalkozó tegnapi jelentése is rávilágított erre.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjához tartozó képviselőtársaim: ne zavarják össze ezt a vitát üres kifogásokkal, mivel ha a jelentés ellen szavaznak, azzal egyértelműen tanúsítják ideológiai nézőpontjukat. A megkülönböztetés elleni küzdelem rendkívül fontos tevékenység, és az Európai Unió értékeinek legfontosabb alapját alkotja.

Ezért felelősségünk és kötelességünk, hogy ma továbblépjünk a Parlamentben az egyenlőség melletti elkötelezettség és annak megvédelmezése felé egész Európában. Nem mondhatunk le az eredmények elérésére irányuló vágyunkról és reménységünkről, és nem engedhetjük meg, hogy egy ennyire alapvető jelentőségű, az értékeinkre épülő kérdés átkerüljön a reménységek és az álmok kategóriájába. Európa polgárai, és ami még ennél is fontosabb, a legkiszolgáltatottabb emberek ezt soha nem bocsátanák meg nekünk.

  Csaba Sógor (PPE-DE) . – (HU) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény értelmében, minden polgár egyenlő jogokkal és szabadságokkal rendelkezik, a törvény egyenlő védelmét élvezi fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, szociális helyzetre vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül.

Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a megkülönböztetés minden formája ellen határozott és hatékony fellépés szükséges, ugyanis a diszkrimináció Európában még mindig erőteljes és a társadalom legkülönbözőbb rétegeit érinti. Nagyon sok esetben nem elégséges pusztán a mindennemű megkülönböztetés megtiltása, hanem különböző pozitív intézkedések meghozatala is elengedhetetlenül szükséges például a fogyatékkal élő személyek esetében. Sok ország - csak egy párat említsek: Olaszország, Franciaország, Finnország és Spanyolország, - a hagyományos nemzeti kisebbségek védelme érdekében is autonómiákat adott, pozitív intézkedéseket hozott.

Az Európai Unió és tagállamainak kötelezettsége intézményesített formában is biztosítani az állampolgárok jogainak és a velük való bánásmódnak az egyenlőségét. Szükséges, hogy európai szintű, olyan független intézmények működjenek, amelyek ellenőrizhetik és szavatolhatják azt, hogy az államok ne csak elméleti síkon kötelezzék el magukat az egyenlő bánásmód elve mellett, hanem konkrét intézkedéseket foganatosítsanak ezen irányelv hatékony alkalmazására.

  Evangelia Tzampazi (PSE). - (EL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Azt kérdezem Önöktől, hogy azt a tényt, hogy többi képviselőtársamtól eltérően én ülve szólok most Önökhöz, nem pedig felállva, a Parlament megsértésének tekintik-e.

Az Európai Parlament mindig is támogatta és továbbra is támogatnia kell azt a horizontális irányelvet, amely egyenlő bánásmódot és védelmet garantál az európai polgároknak a megkülönböztetés minden formájával szemben. Ennek az irányelvnek ki kell egészítenie az érvényben lévő európai jogi kereteket, különös tekintettel a fogyatékos emberekre, valamint a hatékony és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés garantálásának kötelezettségére.

A jelentésbe beillesztettünk fontos javaslatokat. Bevezettük a többszörös megkülönböztetéssel szembeni védelmet azáltal, hogy a jelentésben előírtuk a hatékony és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés garantálásának kötelezettségét. Azokban az esetekben, amikor a hozzáférés nem garantálható a nem fogyatékos emberekkel azonos feltételek mellett, megfelelő alternatív megoldásról kell gondoskodnunk. A jelentés szigorúbb kritériumokat határoz meg annak kiértékelésére, hogy a hatékony és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés biztosítására irányuló intézkedések nem járnak-e aránytalanul magas költségekkel. A jelentés néhány pontja nem kielégítő mindenki számára, ezért támogatunk néhány benyújtott módosítást, amelyek erősítik a kohéziót.

Mindenesetre úgy vélem, hogy támogatnunk kell a jelentést, és ezáltal egyértelműen azt kell üzennünk a Tanácsnak, hogy végre-valahára támogatnunk kell egy hatékony európai jogszabályt és ezzel véget kell vetnünk annak a megkülönböztetésnek, amely aláássa az egyenlőség és a jogállamiság alapvető európai értékébe vetett bizalmat.

  Martin Kastler (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Újságíróként szeretném felhívni a figyelmüket az irányelvben végrehajtott egyik olyan változtatásra, amely mély aggodalmat kelt. Különösen érthetetlennek tartom azt, hogy miközben az irányelvet a huszonhét tagállam közül még tíz tagállamban nem ültették át, akkor miért kell még egy lépéssel továbblépnünk és ennyire ragaszkodnunk egy újabb irányelvhez, amely megtetézi az előzőt. Az ezzel kapcsolatos vélemények eltérőek lehetnek, nincs is ezzel semmi baj, de engem mint újságírót valójában az a tény zavar, hogy ez a javaslat ártalmas a tagállamokban érvényes sajtószabadságra nézve. Hadd említsek meg két példát erre nézve. A Weber úr által javasolt módosítás, amely kiérdemelte támogatásunkat, azt jelenti, hogy a sajtószabadság is korlátozható, például akkor, ha a kiadótól megkövetelik, hogy fogadjon el egy hirdetést neonáciktól vagy antiszemitáktól. Úgy gondolom, hogy ez teljes mértékben elfogadhatatlan és homlokegyenest ellenkezik az EU-ban vallott elveinkkel, és én ezt határozottan ellenzem. Nem engedhetjük meg, hogy ez megtörténjen. Ha már a megkülönböztetés-mentességről beszélünk, akkor ugyanez vonatkozik természetesen arra a helyzetre is, amikor olyan emberek, akiket nem látunk szívesen az EU-ban, sőt inkább lépéseket kell foganatosítanunk ellenük, szintén további lehetőségeket kapnak, például az ingatlanpiacon. Az én hazámban szinte hetente találkozunk olyan esetekkel, amikor neonácik próbálnak ingatlant vásárolni. Ha egy ingatlant bérbe adnak vagy eladnak, akkor nem tudjuk megakadályozni hogy a bal- vagy jobboldali szélsőségesek el is foglalják azt. Ki fogják használni ezt az új módosítást, amit én erősen ellenzek, és amit nem fogok megszavazni. Ezért azt támogatom, hogy a jelentést utaljuk vissza a bizottsághoz, vagy ha ez nem lehetséges, akkor ne szavazzuk meg.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - Elnök úr! Az elmúlt évek során Európa és a világ többi része minden szinten küzdelmet folytatott a megkülönböztetés ellen. Tisztességes emberekként történő előrehaladásunk megköveteli, hogy ezt tegyük, a szubszidiaritás elvének teljes tiszteletben tartásával.

Amint Buitenweg asszony kijelentette, a Bizottság már több mint négy éve megígérte, hogy elfogad egy átfogó és mindenre kiterjedő javaslatot az összes ember emberi jogairól. Ez most végre a megvalósulás küszöbéhez érkezett.

Szilárd meggyőződésem, hogy soha senkivel szemben sem szabad megkülönböztetést alkalmazni vallása vagy meggyőződése, fogyatékossága vagy életkora alapján. Ellenkezőleg: keresztény hívőként felszólítom az Európai Parlamentet és mindenkit, hogy ne egyszerűen vessen véget a megkülönböztetésnek, hanem nyújtson segítséget azoknak, akikkel szemben fogyatékosságuk miatt megkülönböztetést alkalmaztak.

Ezt a segítséget sokféle módon és formában nyújthatjuk. Mindegyik tagállam folyamatosan ellenállt az egyenlő hozzáférés fejlesztésének azok számára, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Amint folytatódik az európai integráció, különösen fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy valamennyien mások, más szempontból azonban tökéletesen egyenlők vagyunk.

  Marusya Lyubcheva (PSE). – (BG) Elnök úr, biztos úr! Rendkívül fontos irányelvről vitatkozunk, amely lehetőséget biztosít a számunkra olyan problémák megoldására a megkülönböztetés-mentesség területén, amelyek továbbra is meglehetősen ellentmondásosak. Különösen fontosnak érzem azt, hogy újból megerősíti a vallási meggyőződés jogát és szabadságát, valamint a megkülönböztetés-mentesség alapelvének alkalmazását ezen a területen.

Ugyanakkor az irányelv kifejezetten hivatkozik a 11. nyilatkozatra az egyházak és a világnézeti szervezetek jogállásáról, amelyben az Európai Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban.

Elismeri továbbá a tagállamok jogát konkrét rendelkezések megszövegezésére és végrehajtására ezen a területen. Mondanom sem kell, hogy az európai jogot össze kell hangolnunk a tagállamoknak az egyes területek szabályozásával kapcsolatos jogaival.

Ez egy átfogó tárgykör. Az összefüggéseket egyértelműen tisztáznunk kell, nehogy bárkinek a jogait megsértsük, ideszámítva azoknak a jogait is, akik a jogi rendeletekkel szentesítve az egyházakhoz tartoznak.

  Manfred Weber (PPE-DE) .– (DE) Elnök úr, tisztelt előadó, hölgyeim és uraim! Mivel legtöbbször rám hivatkoztak e vita során, szeretném megragadni a lehetőséget, hogy ismét válaszolhassak.

Már mondtam, hogy mindenki, aki kérdéseket tesz fel, rossz fiúnak számít ebben a vitában. Az összes felszólaló, aki vehemensen érvelt a megkülönböztetés ellen, az alapelvről beszélt. Megismétlem: nagyra értékelném, ha nem az alapelvről folytatnánk vitát, hanem inkább a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében fáradoznánk. Amikor például környezetvédelmi kérdéseket vitatunk meg és nem értünk egyet a CO2-kibocsátás tiltásával kapcsolatban, akkor a cél elérésének eszközeiről van nézeteltérés, de valamennyien egyetértünk a célkitűzésben. Miért nem engedik meg, hogy ne értsünk egyet a megkülönböztetés elleni küzdelem eszközeiben és módjában? Ezenkívül, amikor a hírlapkiadók bejönnek az irodánkba és hangot adnak aggályaiknak, akkor nekünk lehetőséget kell kapnunk arra, hogy ezeket az aggályokat felvessük a Parlamentben.

Cashman úr, Ön nem a kérdés lényegével foglalkozik, és arra törekszik, hogy marginalizáljon mindenkit, aki kérdéseket merészel feltenni. Ma itt egészen pontosan ez történik.

  Richard Howitt (PSE). - Elnök úr, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság Szocialista Képviselőcsoporthoz tartozó árnyékelőadójaként szeretném elismerésemet kifejezni Buitenweg asszonynak és munkatársamnak, Bozkurt asszonynak is. Köszönetet mondok együttműködésükért.

A fogyatékosügyi frakcióközi csoport nevében nagy örömet jelent a számomra az, hogy végre meghallgatásra talált annak az 1,3 millió embernek a szava, akik aláírták a megkülönböztetés-mentesség jogának a fogyatékkal élőkre történő kiterjesztésére irányuló petíciót. Annak is nagyon örülök, hogy a pártok egyetértésre jutottak arról, hogy szükség van egy horizontális irányelvre és nem lehet hierarchia a megkülönböztetések között – ezt még az Európai Unió portugál elnöksége ígérte meg nekünk, amikor 2000-ben elfogadtuk a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvet. Őszintén szólva, kissé sokáig tartott ennek az ígéretnek a megvalósulása.

Vádolom a konzervatívokat, akik tovább akarják késleltetni ezt az ügyet. Ez a vita nemcsak arról szól, hogy mi mint a Parlament kifejezzük támogatásunkat, hanem egyben kérjük, hogy a Tanács lépjen tovább és fogadja el ezt a javaslatot. Arra kérem német barátainkat, hogy ezt ne akadályozzák meg. Önöket aggasztják bizonyos kérdések a magánjogi szerződésekkel kapcsolatban, de a közszolgálat kérdéseiben Önök messzire az élvonal előtt járnak. De nézzünk távolabbra és állapodjunk meg. Nagy örömet jelent nekem az, hogy a jövőbeni svéd elnökség elkötelezte magát amellett, hogy karácsonyig végigviszi ezt az ügyet az EPSCO Tanácsban. Nagyon remélem, hogy képes lesz ezt megtenni.

  Kathalijne Buitenweg, előadó. – (NL) Elnök úr! Rendkívül nehezen tud az előadó jó munkát végezni, ha a legnagyobb képviselőcsoport állandóan visszatáncol. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja támogatta ezt a jelentést, mivel ésszerű kompromisszumot képviselt. Együtt dolgoztunk Gaubert úrral, aki a jelek szerint eltűnt; én legalábbis nem látom. Mindenesetre együtt dolgoztuk ki ezt a szöveget, amelyet ő most ellenez! Úgy tűnik, mintha elsősorban a koordinátor, Weber úr határozná meg az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja német nemzeti pártjának álláspontját.

Weber úr, személyesen Ön mondta nekem éppen a múlt héten, hogy ez nem a lényegről szól, hanem ez egy politikai jelzés. Ez most igaz vagy nem? Ön valóban ezt mondta nekem? Mert ebben az esetben nem bújhat el a részletek mögött – ha ezt akarta volna, akkor egyszerűen benyújthatott volna módosításokat. De Ön nem ezt tette. Ön az egész javaslat elutasítását akarja elérni. Egyszerűen nem akarja ezt a javaslatot, tehát ne tegyen úgy, mintha a végső célunk azonos lenne.

Nagyon sok kérdésre egyenes választ lehet adni. Például nagyon sokan megkérdezték, milyen európai ügyről is van szó. De már ma is érvényben van nagyon sok olyan irányelv, amely már hosszú ideje védelmet biztosít a munkaerőpiacon, és a munkaerőpiacon kívül is sokféle megkülönböztetés ellen gondoskodtunk védelemről, de egyes emberek védelme mindebből kimaradt, például a fogyatékosság, az életkor, a szexuális irányultság és a vallás esetében. Tehát nem teljesen új ötlettel álltunk elő, csak az érvényben lévő jogszabályokat javítgatjuk. Nem akarunk új hatásköröket bevezetni, csak gondoskodunk arról, hogy az emberekkel egyenlő módon bánjanak, és hogy egyes kategóriákat ne tekintsenek fontosabbnak másoknál.

Pirker úr beszélt a munkaerőpiacról. Ez a javaslat távolról sem erről szól; ez egy másik irányelvben szerepelt. Nem a tanárok alkalmazásáról szól. Ragaszkodjunk a tényekhez. A bizonyítás terhe fortélyos kérdés, amint ezt a biztos asszony korábban megjegyezte. Ebben sincs semmi új; ez már a korábbi irányelvekben is szerepelt. Egyáltalán nem igaz, hogy bárkit alaptalanul meg lehet vádolni, aki kénytelen lesz majd védekezni. Nem is a büntetőjogról beszélünk. Az embereknek először valós tényeket kell előterjeszteniük más területeken annak alátámasztására, miért vélik úgy, hogy megkülönböztetést követtek el ellenük, aztán Önöknek meg kell indokolniuk, miért fogadták el vagy miért utasították el azt, aki az ingatlan után érdeklődött.

Ami a médiát illeti, és ezt a szöveg is tartalmazza, már léteznek érvényben lévő rendelkezések a kiadvány identitásával nem egyező hirdetések visszautasításáról: ez mind benne van az 54. cikkben. Ami az egyházakat illeti, nekik nem is kell teljes mértékben teljesíteniük ezeket a követelményeket, ezek csak a társadalmi feladatok ellátása során vonatkoznak rájuk. Például Hollandiában az egyházak szociális gondozási feladatokat is ellátnak. Elfogadhatatlan lenne, ha a szociális feladatok ellátása során mentességeket élveznének kizárólag azon az alapon, hogy valamelyik egyházhoz tartoznak. A jelentésben megemlítjük ezeket a nagyon különleges szempontokat.

Minden tőlünk telhetőt megtettünk. Teljes mértékben alkalmazkodtunk az elvárásaikhoz. Módosításaikat beépítettük a szövegbe, amelyet végül el akarnak utasítani mindenféle pártpolitikai álláspontok miatt. Azt kell mondanom, hogy ez a személyem ellen irányuló csapás, mivel én kezet nyújtottam Önöknek. Javaslataikból nagyon sokat beépítettünk a szövegbe, és szégyenteljesnek tartom, hogy most mossák kezeiket!

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2009. április 2-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Carlo Casini (PPE-DE), írásban. – (IT) Az emberi méltóság és az egyenlőség az a két hatalmas érték, amelyen az emberi jogok modern kultúrája alapul. Ám gyakran az történik, hogy nagy szavakat használunk ezek ellentétének leplezésére. Például az egyenlőség azt jelenti, hogy azonos helyzeteket hasonló módon kezelünk, de az is benne van, hogy különféle helyzeteket különféleképpen kezelünk. A kérdéses jelentéssel kapcsolatos fenntartásaim ebből az előzetes mérlegelésből fakadnak. Senkinek sem lehet a leghalványabb kételye sem afelől, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja teljes mértékben elismeri a fogyatékkal élők, az idősek, a betegek, a szegények, a menekültek és a bevándorlók emberi méltóságát és egyenlőségét. Ám az a benyomásom, hogy itt most arra tesznek kísérletet, hogy ebbe a jól megalapozott mozgalomba belekapaszkodva megkülönböztetést alkalmazzanak a férfi és a nő közötti házasságra épülő család és a vallásszabadság, és különösen a vallási iskolák ellen. Soha nem fogok belefáradni a legkisebbek, a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak egyenlőségéért folytatott harcba. Pontosan ezért fáj nekem látni, hogy az emberi jogok Európájában, a törvényeken és a gyakorlaton keresztül a legdurvább megkülönböztetést hajtják végre a megszületett és a meg nem született gyermekek között. Ma nem erről vitatkozunk, de helyénvaló lenne felvenni az európai öntudatba, amikor a méltóságról és az egyenlőségről beszélünk.

  Gabriela Creţu (PSE), írásban. – (RO) Lehet abban valami sorsszerűség, hogy ma folytatjuk le a vitát erről az irányelvről és holnap, az autizmus világnapján szavazunk róla. Ez jó előjelnek tűnik.

Egyértelmű a számunkra, hogy a valóságban hatalmas eltérések tapasztalhatók a tagállamok azon nemzeti jogszabályai között, amelyek az autizmus által érintett emberek jogait és érdekeit szabályozzák. Ez az eltérés még nagyobb, ha megvizsgáljuk az érintett emberek mindennapi életét.

Hosszú út vezet az európai normák eléréséig, de feltétlenül szükség van némi előrelépésre. Az autizmust különálló fogyatékosságként kell elismerni a szellemi fogyatékosságok között, és speciális stratégiákat kell hozzá kidolgozni.

Ez egyesek szemben költségesnek tűnhet, de az egyenlő bánásmód biztosítása – az egyéb fogyatékosságoktól szenvedő emberekhez hasonlóan – elengedhetetlen annak érdekében, hogy tisztelhessük magunkat és az európai társadalom értékeit.

  Bairbre de Brún (GUE/NGL), írásban. – (GA)

Ez az irányelv előtérbe helyezi azt a nagyon fontos felismerést, hogy a megkülönböztetés nemcsak a munkahelyen fordulhat elő. Az állandó Bizottság ajánlásának legfőbb célja a vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés kezelése és annak az alapelvnek a végrehajtása, hogy minden emberrel egyenlő módon kell bánni a munkahelyi környezeten kívül.

Mivel én is dolgozom fogyatékkal élők jogaival foglalkozó csoportokkal és fogyatékkal élőkkel Írországban, örvendetesnek tartom ezt a jogszabályt. Buitenweg asszony tökéletesen pontosan fogalmazott, amikor ezt írta jelentésében: „A fogyatékossággal élő személyekkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében nem elégséges a megkülönböztetés megtiltása. Pozitív fellépések is szükségesek előrelátást és megfelelő átalakításokat magukban foglaló intézkedések formájában.”

Üdvözlöm továbbá az előadó és a Bizottság szilárd álláspontját, amelyet a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés megakadályozása kapcsán képviselnek. Az ilyen jellegű megkülönböztetésnek nincs helye a modern társadalomban, és elutasítom egyes politikai csoportok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy meggyengítsék az ezzel kapcsolatos jogalkotást.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. – Szocialista vagyok, vagyis hiszek abban, hogy minden ember egyenlő. Mindenhol harcolnunk kell a megkülönböztetés ellen, ahol felüti a fejét, nemcsak a munkahelyeken. Valóban nem lehet hierarchiát felállítani a különféle alapon történő megkülönböztetések között. Mindenki más, mindenki egyenlő.

Az irányelv célja a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének a munkaerőpiacon kívüli alkalmazása. Az irányelv keretet állapít meg az említett alapokon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára, és egységes minimális védelmi szintet hoz létre az Európai Unióban az ilyen megkülönböztetés áldozataivá vált személyek számára.

A javaslat azt a meglévő közösségi jogi keretet egészíti ki, amelyben a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintettel történő megkülönböztetés tilalma csak a munkavállalás, a foglalkoztatás és a szakképzés terén alkalmazandó.

  Lidia Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. – (PL) A megkülönböztetés súlyos problémát jelent Európában és azon túl. Az Eurobarométer 2008. évi külön felmérése szerint az európaiak 15%-a állította azt, hogy tavaly megkülönböztetés áldozatává vált.

Az Európai Parlament több mint négy éve várja ezt az irányelvjavaslatot, amely kísérletet tesz a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtására. Ezt nemcsak a munkavállalásban kell alkalmazni, hanem az áruk, berendezések és szolgáltatások kapcsán is, ide tartozik például a banki szolgáltatások igénybevétele, a lakhatás, az oktatás, a közlekedés és az egészségügyi ellátás.

A dokumentum meghatároz továbbá minimális keretnormákat a megkülönböztetés elleni védelem biztosításához. A tagállamok szabadon megnövelhetik a felkínált védelem szintjét, ha ezt szeretnék tenni. Nem hivatkozhatnak azonban az új irányelvre az érvényben lévő normák csökkentésének igazolásához. Az irányelv biztosítja a sértett felek számára a kártérítés jogát. Azt is kijelenti, nem elegendő, ha a tagállamok kifejezik a megkülönböztetés leküzdésére irányuló óhajukat, hanem kötelesek ennek megfelelően cselekedni.

Az Unió tagállamainak jelentős része már bevezetett rendelkezéseket a különféle mértékű védelem garantálására a munkaerőpiacon kívül a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintettel történő megkülönböztetés ellen. A jelenlegi irányelvtervezet lehetővé teszi egy egységes európai rendelet bevezetését ezen a területen. Szilárdan leszögezi, hogy Európa nem tűri el a megkülönböztetést. A megkülönböztetéstől való szabadság alapvető jog, amelyet az Európai Unióban mindenkinek a számára elérhetővé kell tenni.

  Zita Gurmai (PSE), írásban. – (HU) Az elmúlt időszakban az esélyegyenlőség egyre erősebben jelenik meg a közösségi döntéshozatalban. Az egyenlő bánásmódról szóló irányelvjavaslat célja a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazása.

A megkülönböztetés-mentesség alapvető jog és az Unió minden polgárára alkalmazni kell. Határozottan kiállok amellett, hogy a megkülönböztetés minden formája ellen harcolni kell. Nem rövid az az út, amit meg kell még tennünk e téren és az is világossá vált, hogy csakis fokozatosan tudunk előrelépni. Ez egyrészt a jogszabályok kiegészítését, összevonását, másrészt az új, koherens és egységes elveket tartalmazó jogi aktusok nemzeti jogba ültetését, harmadrészt a gyakorlati megvalósítást jelenti. Bár ez egyenként is jelentős munkát és időt igényel, célunk az, hogy látható időkeretek között sikerüljön konkrét előrelépést felmutatnunk és egy valódi, diszkriminációmentes Európában élnünk.

  Lívia Járóka (PPE-DE) , írásban. – (HU) Szeretnék gratulálni Buitenweg képviselőtársamnak jelentéséhez, amely megnyitja az utat a hátrányos megkülönböztetés minden formája elleni fellépés jogi struktúrájának kiteljesítése előtt. Az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikke a nemi és etnikai hovatartozáson alapuló megkülönböztetés mellett célként tűzi ki a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, koron, vagy szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció elleni küzdelmet is.

A 2000/43-as, a 2000/78-as, illetve a 2004/113-as irányelvek elfogadása és nemzeti jogba való átültetése ellenére mindezidáig nem létezett a hátrányos megkülönböztetés fenti négy típusa elleni közös védelem a foglalkoztatás területén kívül. Ezt a hiányt hivatott pótolni a tervezett irányelv, amely a diszkrimináció visszaszorításán túl, reményeink szerint mind a huszonhét tagállamban biztosítani fogja a hátrányt szenvedők számára a jogorvoslatot.

Az elfogadásra váró tervezet hatékony végrehajtása és a korábbi irányelvek átültetése, illetve alkalmazása során tapasztalt hiányosságok kiküszöbölése teljessé teheti az uniós polgárok hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmét. Mindezen túl, a tervezet elfogadása nem követeli meg a vonatkozó nemzeti jogszabályok módosítását. Ezért őszintén remélem, hogy az Európai Tanács biztosítani tudja majd a szerződések által megkövetelt egyhangú támogatást és mindegyik tagállam hozzájárulását adja majd, hogy az Európai Unió hatalmas lépést tehessen alapvető értékeinek és céljainak beteljesítése érdekében.

  Silvana Koch-Mehrin és Alexander Graf Lambsdorff (ALDE), írásban. – (DE) Az említett jogi alap, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikk (1) bekezdése nem megfelelő annak figyelembevételével, hogy a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) véleménye szerint a szubszidiaritás elvét itt nem veszik figyelembe. Az EU jogalkotója nem hozhatja meg a kérdéses rendeleteket, és ezért súlyosan megsérti a tagállamok önrendelkezési jogát.

A megkülönböztetés különféle formái elleni küzdelem és a fogyatékkal élőknek nyújtott segítség, hogy részt vehessenek a közösségi életben, fontos feladat. Az a javaslat azonban, hogy a megkülönböztetés elleni rendeleteket terjesszük ki az életnek gyakorlatilag az összes területére, köszönőviszonyban sincs a valósággal. A bizonyítás terhének megfordítása, amelyet az irányelv előír, azt jelenti, hogy jogi eljárásokat lehet kezdeményezni olyan vádak alapján, amelyeket nem lehet megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani. Aztán a megvádolt személynek kártérítést kell fizetnie még akkor is, ha valójában nem követett el semmiféle megkülönböztetést, csak éppen nem tudta bebizonyítani ártatlanságát. Ezért a bizonyítás terhének megfordítása ebben az átfogó meghatározásban megkérdőjelezhető abból a szempontból, hogy összeegyeztethető-e a jogállamiság elve alapján fellépő állammal. Bizonytalanságot fog okozni és elősegíti mások bántalmazását. Ez nem lehet egy haladó megkülönböztetés-ellenes politika célja (raison d’être).

Mérlegelni kell továbbá azt is, hogy a Bizottság jelenleg jogsértési eljárást folytat számos tagállam ellen, érvényben lévő megkülönböztetés-ellenes európai irányelvek nem megfelelő átültetése miatt. Egyelőre azonban nem készült felmérés az átültetett rendeletekről, tehát nem lehet megállapítani, szükség van-e a követelt új rendeletekre. Németország messze túlteljesítette a korábbi brüsszeli kikötéseket. Ezért nem szavaztuk meg a jelentést.

  Sirpa Pietikäinen (PPE-DE), írásban. – (FI) Az egyenlőségi irányelv, ha végrehajtják, ennek a választási ciklusnak az egyik legfontosabb lépése lesz a szociális Európa és a polgárok Európája felé. Ha minden embercsoportra és a megkülönböztetés összes kritériumára vonatkozik, akkor az aktív és a passzív megkülönböztetést egyaránt tiltó jogszabály óriási hatást gyakorol sok európai polgár életére. Ebből a szempontból szeretnék köszönetet mondani az előadónak kitűnő munkájáért.

Finnországban és Európa más országaiban is sok ember életét megnehezíti a megkülönböztetés valamilyen formája. Ennek nem lenne szabad megtörténnie a mai társadalomban, ahol tiszteljük az emberi jogokat és az egyenlőséget: mindenkinek egyenlő jogokat kell kapnia a társadalom életében való részvételhez. A megkülönböztetés-mentesség a civilizált társadalom fémjelzése.

Különösen fontos, hogy az irányelv a megkülönböztetés összes kritériumát lefedi. Jóllehet óriási különbségek vannak a megkülönböztetésnek kitett csoportok és személyek között, következetesen kell kezelnünk a megkülönböztetés problémáját mint jelenséget, bármely adott csoport vagy csoportok meghatározása nélkül. Az egységes szemléletmód hiánya elkerülhetetlenül eltérő megkülönböztetési kritériumokat eredményez, amelyeknek értékrendszere nem egyenlő, és szakadékokat idéz elő, amelyekbe belezuhanhatnak azok az emberek, akik sok különböző ok miatt szenvednek megkülönböztetést.

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. – (ET) Az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának közös alapelveire épül. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke kijelenti, hogy tilos mindennemű megkülönböztetés, bármilyen alapon, például a nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy szociális származáson, genetikai jellemzőkön, nyelven, valláson vagy meggyőződésen, politikai vagy más véleményen, nemzeti kisebbségi hovatartozáson, anyagi jóléten, származáson, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés. [ez a jogszabályból vett közvetlen idézet]

Minden ember egyetlenszerűségének, valamint az élet által felkínált lehetőségekhez való egyenlő hozzáférésének elismerése Európa egységes sokféleségének egyik lényegi tulajdonsága, amely az Unió kulturális, politikai és szociális integrációjának egyik középponti eleme.

Jóllehet az EU fejlődése sok területen mostanáig nagyon sikeres volt, meglepő, hogy továbbra sincsenek közös szabályaink a fogyatékkal élők ellen elkövetett erőszak vagy bántalmazás vagy a szexuális bántalmazás kezelésére, és nem mindegyik tagállam ismeri el kellő mértékben a polgárok alapvető jogait. El kell ismernünk, hogy a megkülönböztetés elleni harc európai jogi keretei még nem tökéletesek.

Teljes szívből üdvözöm az új irányelvet, amely közös kereteket hoz létre az EU-ban a megkülönböztetés elleni harchoz. A fent említett keretek valószínűleg az egyenlő bánásmód alapelvének végrehajtásához vezetnek a tagállamokban, a munkaerőpiacnál szélesebb körben.

A megkülönböztetés elleni küzdelem azt jelenti, hogy befektetünk annak a társadalomnak a lelkiismeretébe, amelynek fejlődése az integráció útján valósul meg. Az integráció elérése érdekében azonban a társadalomnak be kell fektetnie az oktatásba, a tájékoztatásba és a jó gyakorlatok promóciójába, hogy méltányos kompromisszumot találhassunk az összes polgár javára és érdekében. Ezért továbbra is hatalmas erőfeszítéseket kell tennünk, hogy felszámolhassuk a megkülönböztetést Európában.

  Daciana Sârbu (PSE), írásban. – (RO) A megkülönböztetéstől való mentesség joga alapvető jog, amelynek az EU polgáraival szembeni alkalmazhatóságát soha senki nem kérdőjelezte meg. A vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód az európai integráció egyik legfontosabb alapelve.

Ez a régóta várt irányelv, amelynek előzményei ugyanolyan bonyolultak, mint a Parlamentben folytatott konzultációk, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikkére épül, és a megkülönböztetés elleni védelmet szabályozza, kihangsúlyozva az egyenlő bánásmódot, bármilyen alapra való tekintet nélkül. Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy szükség van erre az irányelvre, mivel nagyon sokan, az EU szintjén durván az emberek 15%-a állítja azt, hogy már elkövettek ellene megkülönböztetést.

Szeretném ezenkívül kihangsúlyozni, mennyire fontos az új irányelv összehasonlítása a megkülönböztetés elleni küzdelem céljait szolgáló már hatályos jogszabályokkal. Ezt a feladatot a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködésben kell megvalósítani. Nagyon elégedett vagyok, amiért ebben a tekintetben rámutathatok arra az előrehaladásra, amelyet ezen a területen Romániában az elmúlt években elértünk, amire az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége is felhívta a figyelmet.

Utoljára, de nem utolsósorban, meggyőződésem, hogy ez az irányelv – a szociális védelmi intézkedések figyelembevételével – jelentős hatást gyakorol majd a szociális ellátásokra, valamint az áruk és szolgáltatások hozzáférhetőségének megkönnyítésére, amelynek garantálását szolgálja.

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
alelnök