Viták

2009. április 1., Szerda - Brüsszel

17. Bevándorlók hajótörése a líbiai partok közelében (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a bevándorlók líbiai partok közelében szenvedett hajótöréséről.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, az Európai Bizottság döbbenettel értesült arról, hogy vasárnap este Líbia partjai közelében egy Európába tartó menekülteket szállító hajó a Földközi-tengerbe veszett. Egyes források szerint ez a hajó a fedélzetén 257 embert szállított, akiknek a döntő többsége eltűnt.

A Bizottság szeretné kinyilvánítani részvétét e humanitárius katasztrófa áldozatainak, valamint e tragédia feletti dühét. Kétségkívül számos kiváltó oka volt, de az elsődleges felelősséget azoknak a bűnszervezeteknek kell viselniük, amelyek ezeket a halálosan illegális kereskedelmet folytatják Líbia partjairól, és amelyek az emberi nyomorúság árán gazdagodnak meg. A Bizottság tűrhetetlennek tartja, hogy ez a jelenség, amely az évek folyamán fokozódni látszik, tovább növekedjen. Felkéri valamennyi érdekelt felet arra, hogy mozgósítsák az ennek véget vetésére irányuló erőfeszítéseiket.

Líbia itt alapvető szerepet játszik. Határozottabban és hatékonyabban el kell köteleződnie a területén működő emberkereskedők elleni küzdelem, a partjairól történő illegális indulások megakadályozása, az ellenőrzése alatti vizeken szerencsétlenül járt hajók keresése és megmentése, valamint a rászoruló bevándorlóknak szánt nemzetközi védelem nyújtása mellett, a menekültek védelméről szóló, általa aláírt 1969. évi OAU-egyezmény szerinti kötelezettségeivel összhangban.

Az elmúlt néhány évben az Európai Bizottság több alkalommal arra kérte a líbiai hatóságokat, hogy vállalják fel felelősségeiket, továbbá az Európai Unióval és tagállamaival együtt vezessenek be hatékony intézkedéseket. El kell mondanom, hogy nagyobb pénzügyi segítséget nyújtottunk a líbiai kormánynak, és nyilvánvaló, hogy a líbiai hatóságoknak szükségük van erre a segítségnyújtásra a területükön lévő bevándorlók és más személyek kereskedelme elleni küzdelem javításához, továbbá meg kell erősíteniük az ellenőrzést déli határaikon. A líbiai hatóságoknak emellett ki kell fejleszteniük egy olyan menekültfogadó rendszert is, amely megfelel a nemzetközi jognak.

Igaz, hogy az Európai Unió kész együttműködni a Földközi-tengeren a hajók elfogásában, és szükség esetén azok mentésében, és ezekhez hozzá is járul. A Nautilus és a Hermes, a Frontex, azaz az Európa külső határainak ellenőrzéséért felelős ügynökség által szervezett és finanszírozott két tengerészeti művelet elkövetkezendő hónapokban esedékes elindítása mintegy 24 millió euróba fog kerülni. A Bizottság az Európai Unió valamennyi tagállamát felkéri arra, hogy működjön együtt e két fellépés végrehajtásában. A tagállamoknak emellett szolidaritást kell tanúsítaniuk a gyakorlatban Olaszországgal és Máltával, amelyek fokozottan ki vannak téve a Líbiából érkező bevándorlók hullámának. Ezen túlmenően Líbiának fel kell vállalnia felelősségeit a területén áthaladó illegális bevándorlók újbóli befogadása vonatkozásában.

Tudomásul vettük, hogy az olasz hatóságok május 15-től lehetségesnek vélik, hogy a líbiai tengerészettel együtt közös őrjáratokat indítsanak Líbia felségvizein azzal a céllal, hogy illegális hajókat fogjanak el vagy segítséget nyújtsanak azoknak. Kedvezőnek tartjuk az olasz hatóságok által a líbiai haditengerészeti hatóságok e célra történő fejlesztésére nyújtott támogatást.

E sürgősségi intézkedéseken túlmenően azonban a Bizottság úgy véli, hogy e problémák teljes emberi dimenziójára prioritási intézkedést kell alkalmazni. Azok a bevándorlók, akik gátlástalan emberkereskedőkre bízzák életüket, az esetek döntő többségében háború vagy üldöztetés elől menekülnek. Reméljük, hogy az elmúlt napok eseményei valamennyi tagállamunkban felébresztik a probléma súlyosságával kapcsolatos tudatosságot, és hogy a tagállamokkal együtt és az Európai Parlament támogatásával így felkészülhetünk a stockholmi programra, amely prioritásainak jelentős részét a bevándorlás e globális megközelítésének szenteli. A globális megközelítésre a bevándorlási hullámok kezelésére irányuló hosszú távú stratégia kidolgozásához van szükség, amely fokozottabban figyelembe fogja venni a származási országok körülményeit és követelményeit.

Ezen túlmenően e stratégiának lehetővé kell tennie számunkra, hogy előbbre vigyük az afrikai partnerekkel folytatott párbeszédet, különösen a rabati folyamat égisze alatt, az Európai Unió és az Afrikai Unió közötti kapcsolat keretében. Együtt kell meghatároznunk az e kihívásra adott válaszokat, és megragadnunk a legális bevándorlás kínálta lehetőségeket is, amelyek tulajdonképpen Európa és a származási országok számára egyaránt lehetőséget jelenthetnek. E stratégiának további erőforrásokat is mozgósítania kell a származási és a tranzitországokkal való együttműködés annak érdekében történő fokozásával, hogy megerősítsék az emberkereskedelemmel foglalkozó szervezetek felszámolására, valamint a bevándorlók jogait tiszteletben tartó, méltóságteljes bánásmódra való képességüket.

Végezetül e stratégiának lehetővé kell tennie, hogy hatékonyabban kezeljük és szervezzük meg a legális menedékjogot kérők tagállamok területére érkezését, harmadik országokkal folytatott együttműködésünk során tovább egységesítve a menekültvédelmi kapacitások fejlesztését.

Elnök asszony, hölgyeim és uraim, két héttel ezelőtt Lampedusába és Máltára látogattam. Azt kell mondanom, hogy saját magam láthattam és hallhattam azoknak az embereknek a tragédiáját, akiket ily módon gátlástalan csempészek ösztönöznek arra, hogy tengeri területeken áthaladva kockáztassák életüket. Úgy gondolom, elmondhatom azt, hogy a legutóbbi baleset fényében nagyon komolyan kell vennünk ezeket a problémákat, és fel kell ébresztenünk minden egyes tagállamunk alapvető tudatosságát e jelenségek súlyosságával és fokozódásával kapcsolatban is, melyek emberi életeket kockáztatnak döbbenetes körülmények között.

Emiatt szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek, hogy kérte a Bizottságnak ezt a nyilatkozatát. A nyilatkozatot legjobb tudásom és meggyőződésem szerint készítettem, és megismétlem a Parlament előtt azt a személyes kötelezettségvállalásomat, hogy az elkövetkezendő hónapokban el kell kerülni ilyen tragédiák megismétlődését.

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, ma közös fájdalmat és szomorúságot érzünk oly sok reménykedő, elkeseredett, és talán még be is csapott bevándorló halála miatt. Ártatlan áldozatai egy olyan helyzetnek, amelyet nem ők választottak, olyan körülményeknek, amelyeket rájuk kényszerítettek. Jól ismerem a problémát. A Földközi-tenger és az Atlanti-óceánban a Kanári-szigetek partvidéke sok nincstelen ember számára egy nem létező Eldorádó felé vezető – rengeteg átutazási kockázattal, érkezéskor pedig csalódásokkal és szankciókkal járó – útvonallá vált.

Az Európai Uniónak és a tagállamoknak érzékenyebbnek kell lenniük az ilyen tragédiák elkerülésére. Sok mindent teszünk, de mindez semmire se vezet. Az eredmények rendkívül kíméletlenek, amint azt Líbia partjainál láttuk, és arra kell késztetniük, hogy megvizsgáljuk politikáink korlátozott hatékonyságát.

Nincsenek mágikus receptek arra, hogy abszolút hatékony megoldásokat találjunk az ilyen tragédiákra, vannak azonban állandó és határozott politikák. Tartós együttműködési politikákat kell ösztönöznünk a származási és a tranzitországokkal; az együttműködésnek és a közös munkának ugyanazon érme két oldalának kell lennie. Jobban meg kell szerveznünk és összehangolt módon kell nyilvánosságra hoznunk a legális bevándorlás előnyeit, még válságok idején is. Részletes megállapodások alapján közös munkát kell folytatnunk és együtt kell működnünk a származási és a tranzitországokkal határaik ellenőrzésében. Ezenkívül az emberkereskedőket intelligens módon és speciális erőkkel kell kiűznünk hálózataikból, ugyanakkor pedig szigorítanunk kell a büntetőjogi jogszabályokat a rendeltetési országokban. Jobban fel kell töltenünk a Külső Határok Alapot; hét évre 1 820 millió EUR egyértelműen nem elégséges összeg a bevándorlás bármilyen bővülésével.

Emellett sikeresen meg kell erősítenünk a Frontexet, és biztosítanunk kell, hogy a felszerelések jegyzéke, a CRATE (Centralised Record of Available Technical Equipment, az elérhető műszaki felszerelések központi nyilvántartása) ne szándéknyilatkozat, hanem inkább hatékony eszköz legyen az illegális tevékenység kritikus nyomásgyakorlási pontjainak összehangolt ellenőrzéséhez és felügyeletéhez.

Biztos úr, a Nautilus, a Hermes és 24 millió EUR több kötelezettségvállalást és több felszerelést jelent. Abba kellene hagynunk annak hangoztatását, hogy „kell”, és következésképp fel kellene vállalnunk ezt a nehéz felelősséget – globális megállapodással vagy anélkül.

  Pasqualina Napoletano, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, több mint 500 emberi élet elvesztéséről beszélünk: ez a második világháború óta a legnagyobb tengeri tragédia. A számok sokkolóak, és úgy tűnik, hogy Európa és kormányai mégis másra figyelnek. Egyes országok, Olaszországot is beleértve, úgy gondolták, hogy megvédték magukat azzal, hogy olyan kétoldalú megállapodásokat írtak alá, mint a közelmúltban Líbiával kötött szerződés; ez nem így van. A kérdéses megállapodás nagyon különböző kérdéseket tárgyal, mint például a gyarmatosítás korszaka alatt elkövetett bűncselekmények elismerése, beruházásra tett ígéretekkel, a bevándorlás ellenőrzésére tett kötelezettségvállalásokért cserébe. Ma úgy tűnik, hogy a Líbiában végrehajtott olasz beruházások puszta ábrándképe több ezer nyugat-afrikai fiatalt vonz. Nem nehéz megjósolni, hogy amennyiben a megígért 5 milliárd dollár nem érkezik meg, akkor emberek fognak érkezni.

Ezután beszélhetünk az urániumkészletek felhalmozásával kapcsolatos nigeri francia érdekeltségekről, amely háborút szít a tuaregek között, és így kedvez az emberkereskedőknek? Sőt mi több, mindez világos napfénynél történik, és újságírók dokumentálják.

Ez azt jelenti, hogy egyes európai kormányok a tűzzel játszanak. Ha mindez nem változik meg, és mielőbb, ha Európa nem határozza el magát arra, hogy értékeinkkel összhangban lévő pozitív politikákkal lép fel, nem lesz elegendő a hírzárlat, ahogyan azt most tesszük. A Földközi-tenger tömegsírrá válik, távol azoktól a szóvirágoktól, amelyek leírják. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy ez a tenger magának Európának a sorsához kapcsolódik.

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök

  Gérard Deprez, a ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, képviselőcsoportom nevében én is szeretnék tisztelettel adózni a szegénység, a bűnözők általi kizsákmányolás és az állami cinizmus e legújabb áldozatai előtt. A részvét azonban nem elég. Olyannak kell látnunk a dolgokat, amilyenek valójában.

A valóság, Elnök úr, az, hogy az Európai Unió valódi déli határai már igazából nem Európában, hanem az afrikai kontinensen vannak. Miután ezek a hajók elhagyták Afrika partjait, a szerencsétlen utasoknak – azt mondanám – a körülmények kedvezőtlensége esetén már nincs választásuk a halál, vagy az illegális bevándorlói státusz között: az ezzel együtt járó szegénységgel, ha esetleg tényleg elérik az európai partokat mielőtt – az esetek többségében – kitoloncolják őket.

Ezek az ismétlődő tragédiák mindaddig nem szűnnek meg, amíg az Európai Uniónak megvan az ereje és az akarata ahhoz, hogy a származási és a tranzitországokkal valódi partnerségi megállapodásokat tárgyaljon meg, amelyek legalább három elemet tartalmaznak: megbízható határellenőrzések, de mindenekelőtt számottevő legális bevándorlás biztosítása, valamint jelentős közös fejlesztési részleg. Megállapodások nélkül, Elnök úr, a tenger temetői törékeny és hatástalan részvétnyilvánítási kitöréseink ellenére továbbra is hosszú ideig töltődnek.

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, kik ők? Hányan vannak? Honnan jöttek? Voltak-e közöttük gyermekek, nők, menekültek? A parti őrség megakadályozta-e a hajók útját? Találkoztak-e velük halászok útjuk során? Megannyi megválaszolatlan kérdés. A tragédia emberi áldozata nem ismert, de több százan nyomtalanul eltűntek, csatlakozva a Földközi-tengerbe fulladt több ezer bevándorlóhoz.

Legyünk illendőek, mint ma este, hogy ne az időjárást hibáztassuk. Több száz bevándorló embertelen és rendkívül veszélyes körülmények között a száműzetés útjára tért. Miért? Azért, mert elpusztított régiókból menekülnek, mert a kevésbé veszélyes útvonalak zárva vannak előttük, és mert nem adták fel az életbe vetett reményt.

Igen, valójában ennek az az oka, hogy a bevándorlókat a bevándorlás-ellenes mechanizmusok ösztönzik arra, hogy fokozottan kockázatos útvonalakat válasszanak az országukban lévő pusztulás előli meneküléshez. Nem az olaszországi és líbiai közös őrjáratok közelgő bejelentése gyorsította-e fel a hajók Európába indulását az elmúlt hetekben?

Igen, Európának a határaira kiélezett megszállottsága, valamint közigazgatásának a szabadságot pusztító harmadik országokra való összpontosításra való határozott szándéka az, ami halálos. A törvényre és a rendre helyezett túlzott hangsúly, az őrjáratok és a szögesdrótkerítések nem fogják legyőzni a menekülési vágyukat.

Szóval a kérdés az, hogy Európa készen áll-e arra, hogy felelősséget vállaljon egy ilyen választás következményeiért? Nem, nem áll készen, és ezért kérem a Bizottságtól és a tagállamoktól, hogy:

– először is a hatáskörükben tegyenek meg mindent azért, hogy megtalálják, és ha lehetséges, megmentsék a tengerbe veszett embereket, és vizsgálják ki ennek a hajótörésnek a körülményeit;

– másodszor, ismételten erősítsék meg a nemzetközi tengerjogot, amely kötelezővé teszi bármely bajba jutott számára a segítségnyújtást, míg a hét tunéziai halász tárgyalása még mindig folyik;

– harmadszor, szüntessenek meg a bevándorlási kérdésekre vonatkozóan minden tárgyalást azokkal az országokkal, amelyek egyáltalán nem garantálják az emberi jogok tiszteletben tartását;

– negyedszer, tartsák tiszteletben minden emberi lény ahhoz fűződő jogát, hogy elhagyhassanak bármely országot, és bármely országban nemzetközi védelmet kérjenek. Önöknek igaza van, a tengerben eltűnt emberek nem illegális bevándorlók;

– ötödször, vessenek véget a korlátozó, gyakran önkényes és tisztességtelen vízumpolitikának;

– és végül, a harmadik országbeli fejlődés szempontjából közelről vizsgálják meg az Európai Unió valamennyi politikáját, beleértve a bányászati erőforrások kifosztását, a mezőgazdasági dömpinget, a szabadkereskedelmi megállapodásokat, a fegyverkereskedelmet, valamint az egyeduralkodókkal folytatott elnéző együttműködést is.

  Giusto Catania, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ami a minap történt, csak a legfrissebb eset megbotránkoztató, kolosszális dimenziókat öltő tragédiák hosszú sorában. A partjainkat elérni próbáló bevándorlók tengeren bekövetkezett halála kétségkívül a civilizált Európában érvényesülő élet legnagyobb megsértése. Ezek a tragédiák erődítményünk szörnyű arcát bizonyítják. Talán el kellene kezdenünk elgondolkodni azon a felelősségünkön, amely azoknak a férfiaknak és nőknek a haláláért terhel, akiknek egyetlen kitűzött célja az volt, hogy jobb életet találjanak, és éhség és háború elől meneküljenek.

Ezért valószínűleg elemeznünk kell azt a tényt, hogy a Földközi-tengeren hajótörést szenvedettek nem az illegális bevándorlást kiváltó mechanizmus rendellenességei, hanem inkább az Európai Unió és tagállamai bevándorlási politikájának előre látható következményei. A földközi-tengeri emberölést az elnyomás filozófiája, a tengeren lévő emberek visszafordítására vonatkozó politika, a partjaink mentén húzódó virtuális szögesdrót, az Európai Unió és tagállamai – köztük Olaszország és Málta – bevándorlási politikájában végrehajtott tiltó gyakorlatok okozzák. Másféleképpen nem lehet bejutni Európába; nem léteznek jogi csatornák az európai munkaerőpiacra jutáshoz, vagy a szent és sérthetetlen menedékjog elismerésének megtalálásához. A reményt a Földközi-tenger viharos habjaiba vetik, a jogokat gátlástalan hajósok kezébe teszik, akik az egyetlen – vagy legalábbis az egyik legelérhetőbb – eszközzé váltak az Európai Unióba történő belépéshez. Ez a valódi oka a Líbia partjai mentén néhány nappal ezelőtt történt haláleseteknek. Az elmúlt 20 évben emiatt több tízezer bevándorló vesztette életét, miközben megpróbálta elérni Európát; név és arc nélküli férfiak és nők, akik arra kényszerültek, hogy a tengerbe vesszenek.

Arra kértem Pöttering urat, hogy a mai ülést – a gyász jeleként, ezeket az áldozatokat elismerve – egyperces néma csenddel nyissa meg. Köszönettel tartozom neki, hogy helyt adott kérésemnek. Úgy vélem, kötelességünk volt ezt tenni, de nyilvánvalóan ennyi nem elég. Bizonyítja felháborodásunkat, azonban meg kell próbálnunk olyan politikát kidolgoznunk e Házban, amely annak kinyilatkoztatásával kezdődik, hogy soha, de soha többé ne haljanak meg többen a Földközi-tengerben.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, rövid leszek. A fontos az, hogy fel kell lépni, és Deprez úr szavaira reagálok. Nem azért kell előbbre haladnunk e globális megközelítés irányába, a partnerségi megállapodások irányába, mert nem járunk sikerrel a problémák egyoldalú megoldásában. Meglehetősen örülök annak, hogy elismerhetem – ahogyan arra Ön is rámutatott –, hogy európaiként feladataink vannak. Ezenkívül a legális bevándorlás kérdése kapcsán nyitottság szellemét kell tanúsítanunk. Teljesítenünk kell azt a kötelezettségünket is, hogy befogadjunk olyan embereket, akik üldöztetés és háború elől menekülnek.

Ennek elhangzása kapcsán azonban hadd mondjam el, és hadd emlékeztessem a Parlamentet igen őszintén arra, hogy felelősséggel tartozik számos harmadik ország is, amelyekkel a tárgyalás rendkívül nehéz. Azt jelenti-e ez, hogy le kell mondanunk a tárgyalásról? Nem! Biztosítanunk kell például azt, hogy Líbiának legyen végre menekültügyi rendszere. Biztosítanunk kell, hogy Líbia segítséget nyújthasson nekünk számos embercsempész megállításában, akik arra kényszerítik ezeket a szegény embereket, hogy szükségtelen kockázatokat vállaljanak. Személyesen hallottam a máltai hatóságoktól, hogy Líbia számos, borzasztó állapotban lévő hajó indulását engedélyezte, és hogy később a máltai tengerészet arra kényszerült, hogy kivonuljon, és megtalálja azokat a csempészek által kihasznált szegény embereket. Felelősséget kell tehát vállalnunk, ugyanakkor viszont bizonyos fokú határozottságot kell bizonyítanunk számos olyan állammal folytatott tárgyalásaink során, amelyek nem tesznek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek.

Úgy vélem, ez elegendő ahhoz, hogy mindannyiunkat közös munkára késztessen, hogy megakadályozható legyen ilyen tragikus balesetek ismételt előfordulása.

  Elnök. − A vitát lezárom.