Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. április 1., Szerda - Brüsszel

24. Az uniós polgárság problémái és kilátásai (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont az európai polgársággal kapcsolatos problémákról és lehetőségekről szóló, Gacek asszony által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében előterjesztett jelentésnek (A6-0182/2009) (2008/2234(INI)) a rövid ismertetése.

  Urszula Gacek, előadó. − Elnök úr, nagy örömömre szolgál, hogy bemutathatom az európai polgársággal kapcsolatos problémákról és lehetőségekről szóló jelentést, amelyet múlt hónapban az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) egyhangúlag elfogadott.

Az európai polgárság nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. Ez egy külön juttatás, amely egyedülálló jogokat biztosít az EU állampolgárainak, mégpedig a szabad mozgás, a konzuli védelem és a Parlamenthez, illetve az európai ombudsmanhoz való folyamodás jogát. A Parlament jelentése figyelembe veszi a Bizottság ötödik, európai polgárságról szóló jelentését, amely a 2004. május 1-jétől 2007. június 30-ig terjedő időszakot fedi le. Ez egy egyedülálló időszak. Öt évvel ezelőtt, 2004. május 1-jén tíz új tagállam csatlakozott az Európai Unióhoz. A csatlakozás eredményeképpen, különösen a közép- és kelet-európai államokból, addig soha nem látott mértékű, EU-n belüli migráció kezdődött el. Az Európai Unió újsütetű polgárai éltek új jogaikkal, különösen a szabad mozgást illetően. Éltek a külföldi tanulás lehetőségével, és azokban az országokban, amelyek megnyitották munkaerőpiacaikat, legális munkát vállaltak.

A migráció mértéke azonban számos kihívás elé állítja a befogadó országokat. Ezek a kihívások érintik mind a központi, mind a helyi hatóságokat. A helyi hatóságok, különösen amelyek a lakhatás, az egészségügyi szolgáltatások, az alapfokú és a középfokú oktatás biztosításáért felelősek, gyakran szembesülnek az új bevándorlók napi problémáival.

Számos intézkedés történt a beilleszkedés elősegítésére, illetve annak érdekében, hogy az újonnan érkezettek ugyanazon jogokat élvezhessék, mint a befogadó ország állampolgárai. Mindazonáltal megmaradtak a hátrányos megkülönböztetés esetei. Néhány esetben ezek a jogi kiskapuk, más esetekben annak az eredményei, hogy nem tudják hogyan kell alkalmazni a jogszabályokat.

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) egy rendkívül konstruktív és gyakorlati szemlélettel látott munkához. Minden párt megegyezett abban, hogy elsődleges fontosságú a problémás területek felderítése és orvoslása azáltal, hogy a tagállamok központi és helyi hatóságai számára biztosítjuk a szükséges forrásokat és támogatást. Leginkább azt tartottuk szem előtt, hogy az állampolgárokat semmi ne akadályozza jogaik gyakorlásában.

A második jogot, amit említettem, a konzuli védelem jogát, sajnos még most sem alkalmazzák megfelelő mértékben. Ezzel a ténnyel akkor szembesültünk igazán, amikor saját kollégáink kerültek drámai helyzetbe a Mumbaiban történt terrortámadások alkalmával. Ha európai parlamenti képviselők esetében problémát jelent a konzuli védelem jogának gyakorlása egy ilyen szélsőséges helyzetben, milyen esélyekre számíthat az átlag állampolgár, sokkal szokványosabb körülmények között?

Az állampolgárok saját jogaikról való fokozottabb tájékoztatása olyan elsődleges fontosságú téma, amely többször visszaköszön a jelentésben, amely a tudatosságfokozás számos eszközét is megemlíti. Ha csupán a lakosság 31%-a vallja magát jól tájékozottnak, még mindig sok a tennivalónk.

Bízom benne, hogy a Bizottság figyelembe veszi a Parlament ajánlásait, és hatodik jelentésében tájékoztat majd a konkrét fejleményekről is. Végül szeretném megköszönni árnyékelőadóim, a képviselőcsoportok munkatársainak és a LIBE titkárságának áldozatos munkáját. Külön köszönetet érdemelnek mindazok, akik részt vettek a jelentés nyilvános tárgyalásán, különösképpen a civil szervezetek képviselői. E témához tartozik, hogy egy polgárságról szóló jelentés végleges változatának kidolgozásakor a civil szervezeteken keresztül maguk az állampolgárok is véleményt nyilváníthattak.

  Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. – (DE) Elnök úr, Gacek asszony, úgy tűnik, egyedül maradtunk a Házban. A Bizottság nevében szeretnék köszönetet mondani ezért a rendkívül fontos, figyelemre méltó jelentésért és kifejezni gratulációimat.

Amiről itt szó van, rendkívül fontos dolog: európai polgárság. Sokan azt gondolják, az „európai polgárság” egy üres szófordulat, amely semmit nem jelent, az Ön jelentéséből azonban világosan kiderül, hogy egyáltalán nem ez a helyzet. A kifejezést a Szerződésben meghatározott jogok ültetik át a valóság szintjére, azaz a szabad mozgás- és lakóhely-változtatás joga, a szavazati jog, az európai és helyi választásokon való indulás joga, a konzuli védelemhez való jog, az Európai Parlamenthez és az európai ombudsmanhoz való folyamodás joga, és a jog arra, hogy írásban megkeressék az európai intézményeket.

A Bizottság azon az állásponton van, hogy nagyon időszerű egy európai polgárságra vonatkozó speciális politika kidolgozása. Ezért a Bizottság egy átfogó konzultációs folyamatot szándékozik megkezdeni, hogy összegyűjthesse mindazokat a konkrét információkat, amelyek az európai polgársággal kapcsolatos problémákra vonatkoznak. Ez újabb javaslatokhoz vezethet, amelyek majd alapját képezik az uniós polgárságról szóló, 2010-ben esedékes bizottsági jelentésnek.

Mindemellett azonban a Bizottság folyamatosan dolgozik és a jövőben is nap mint nap dolgozni fog annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok valóban gyakorolhassák a jogaikat, és ezt minden egyes nap megtehessék. Számos területen, Gacek asszony, ahol a jelentés cselekvésre szólítja fel a Bizottságot, a Bizottság már tett intézkedéseket e jogok megszilárdítása és kiterjesztése érdekében. Példaként szeretném említeni a Bizottság konzuli védelemre vonatkozó cselekvési tervét, és hozzátenném, hogy teljes mértékben egyetértek Önnel abban, hogy ezen a téren tennünk kell valamit. Végül is, csak néhány hét telt el azóta, hogy a Házban igen tanulságos vitát folytattunk erről a témáról, amelyből kiderült, a konzuli védelem tekintetében mekkora szakadék tátong az elérendő célok és a realitás között.

A Bizottság lépéseket tett annak érdekében, hogy a lakosság tájékoztató kampányok révén megismerje saját jogait, és törekszik arra, hogy a szóban forgó jogok tényleges gyakorlásával kapcsolatos garanciákat léptessen életbe – különösen úgy, hogy elfogadja a szabad mozgásról szóló irányelv tagállamok általi alkalmazásáról szóló jelentését.

A közelgő európai választások képezik az intézmények közötti PR-tevékenység egyik fő prioritását. A Bizottság támogatja és kiegészíti a Parlament arra irányuló kampányát, amely a lakosság e választásokkal kapcsolatos tudatosságát fokozó tájékoztatási intézkedéseket szándékozik életbe léptetni, és fel kívánja hívni a polgárokat választási jogaik gyakorlására.

Nagyon szerencsés, hogy ezt tesszük, és szeretném azt is hangsúlyozni, hogy nemcsak a Bizottság igyekszik az európai polgárságot megvalósítani a mindennapi életben. Más szereplők – ez a Parlament, mind a 27 tagállam, a regionális hatóságok, a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok és az Európai Unió valamennyi helyi hatósága – nagyon fontos szerepet játszik az európai polgárság hatékony fejlesztésében.

Nagy örömömre szolgál, hogy Gacek asszony jelentésében – amely jó időben, a 2009-es európai választások előtt jelent meg – bevonja e nagyon fontos szereplők némelyikét; nekik mind saját ügyüknek kellene tekinteniük az európai polgárságot, hogy Európát több millió polgára számára realitássá változtassák. Úgy vélem, mindannyian közös felelősségünknek tartjuk annak biztosítását, hogy az európai polgárságot ne csak egyszerű jelképnek, hanem különleges jognak tekintsük, amelyhez lényegi tartalmat lehet és kell is adni a mindennapi életben.

  Elnök. – A napirendi pontot lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Az átláthatóság, valamint a polgárok és az intézmények közötti demokratikus kapcsolatok alapvető elvek Európában, és az európai polgárok alapjogait jelentik. Pontosan ezek azok az alapelvek, amelyek mentén a parlamenti változásokat meg kell tartani. Bulgáriában azonban a szavazatok megvásárlásának problémája pontosan ennek szöges ellentétét jelzi.

Miután az előző helyhatósági választásokat több alkalommal kompromittálta, hogy a szavazatokat botrányos módon megvásárolta a GERB (Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért), a DPS (Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért) és a BSP (Bolgár Szocialista Párt), a hétköznapi állampolgárok abban a hiszemben maradtak, hogy nincs választási joguk.

A hatályos büntető törvénykönyv, valamint a számos jogsértés jelei ellenére a Bizottság jelentésében említett személyek közül senkit sem ítéltek még el ezekért a bűncselekményekért, mert az érintett bűnüldöző hatóságok egyértelműen nem hajlandóak megállítani a szavazatvásárlást. Bulgáriában a bírói kar még mindig határozottság hiányát mutatja, a jól ismert bűnösök pedig megint választás előtti kampányokra készülnek, míg azok, akik eladták szavazataikat, most a legjobb ajánlatot kínáló új vevőket keresik.

Szeretném hangsúlyozni, hogy mindaddig, amíg ezek a jogsértések engedélyezettek Bulgáriában, és az állam továbbra sem lép fel a kérdéssel kapcsolatban, az őszinte szavazók tulajdonképpen meg vannak fosztva alapvető emberi joguktól – a választáshoz való jogtól! Nyomatékosan arra kérem a Parlamentet, hogy ne üljön a babérjain és ne tétlenkedjen.

  Magda Kósáné Kovács (PSE), írásban. – (HU) Az Európai Közösségek Szerződése kimondja, hogy az Unióban minden állampolgár egyenlő. Ez az elv azonban a gyakorlatban sajnos nem mindig valósul meg. A különbségek oka a mélyszegénység terjedése, a társadalomból való kiszorulás, vagy tudatos kizárás, a halmozottan hátrányos helyzetű térségek, amelyek kimaradtak az információs társadalomból, és lakóiknak nem is lehet közös Európa-tudata. Üdvözlöm, hogy a jelentés külön nevesíti a romákat. A 10-12 milliónyi kisebbség szegregált körülmények között él, művelődési hátrányaik reménytelen munkaerő-piaci helyzetét állampolgárságának leértékelődéseként éli meg.

A társadalmi kettészakadás a jelek szerint éreztetni fogja hatását az EP választások során is. A leginkább hátrányban élők választási hajlandósága csökken, hiszen nincsenek információik, a társadalom szélén kevésbé érezhető annak jelentősége, hogy az unió intézményei közül egyedül az Európai Parlament összetételére lehetnek közvetlen hatással. Sajnálatos, hogy a közömbösség, a kelet-közép európai országokban különösen erős, amelynek gyökere ismét a tájékoztatás elégtelenségében van, de hozzájárul az is, hogy a felzárkózás a nagy bővítés után lelassult és csalódottságot okozott.

Azt reméljük, hogy a polgárok, munkavállalók és szolgáltatók szabad áramlása a lélekben és a gondolkodásban is felszámolja a határokat. Ha természetessé válik, hogy a költözés egy nagyobb otthon határai között a megnövelt szabadság megvalósítása, akkor a sokrétű és sokszínű Unió magába ölelhet sokféle, de összetartó és toleráns európai polgárt.