Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. április 21., Kedd - Strasbourg

20. Közösségi nukleáris biztonsági keret (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Hökmark úr jelentése (A6-0236/2009), az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében, a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról szóló tanácsi irányelvre (Euratom) vonatkozó javaslatról (COM(2008)0790 – C6-0026/2009 – 2008/0231(CNS)).

  Gunnar Hökmark , előadó. − Elnök úr, úgy gondolom, jogos azt mondani, hogy az energiapolitika új korszakába léptünk, ahol szükség van arra, hogy az energiapolitika konzisztens legyen az éghajlatváltozás megállítására irányuló politikával, és ugyanakkor összekapcsolódjon az energiabiztonság politikájával is. Ennek a három résznek – energiapolitika, éghajlat-politika és energiabiztonság – együtt kell működnie.

Az én szemszögemből ez kiemeli az atomenergia fontosságát. Fontos, hogy a meglévő atomerőműveket a lehető legbiztonságosabban és legvédettebben kezeljék, de az is fontos, hogy világos szabályaink legyenek annak biztosítására vonatkozóan, hogy az Európai Unió jövőbeli erőművei is a lehető legbiztonságosabbak és legvédettebbek legyenek.

Ez nem csak a több atomenergia felhasználása számára szükséges alap megteremtésének kérdése. Úgy vélem, hogy elég nagy támogatása van egy ilyen politikának az Európai Unióban, és hogy ez folyamatosan növekszik, és nekünk fel kell nőnünk az ez által ránk rótt felelősségekhez. Tiszteletben tartom azokat, akik hezitálnak, vagy ellenzik az atomenergia felhasználását, de bármit is gondolunk és bármi is a véleményünk az atomenergiával kapcsolatban, nem lehet nézeteltérés abban, hogy szabályokra van szükség annak érdekében, hogy a meglévő atomenergia a lehető legbiztonságosabb és legvédettebb legyen.

Ebből a szempontból szeretném bemutatni ezt a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerről szóló jelentést. Ennek jogi alapja van, és vita is volt a bizottságban arról, hogy vajon minden szükséges eljárást teljesítettek-e. Egy levél érkezett a Jogi Bizottságtól az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsághoz, amelyben az állt, hogy amennyiben ez egy új javaslat, akkor egy új véleményre is szükség van a szakértők csoportjától. Az a nézetem, ahogy a bizottság többségének is, hogy ez egy felülvizsgált javaslat, amelyen közel hét éve dolgozunk az Európai Unióban. Ez a szakértők csoportjának egy véleménye és a Parlament által adott vélemény miatt változott meg, és azt kell mondanom, hogy itt az ideje, hogy döntésre jussunk. Remélem, hogy a Tanács képes lesz meghozni ezt a döntést idén tavasszal.

Amennyiben nem, és elhalasztjuk ezt a folyamatot, azt fogjuk tapasztalni, hogy új atomerőműveket fognak tervezni és építeni ez a közösségi keret nélkül. Tehát itt az ideje a cselekvésnek. Azok, akik megpróbálják megakadályozni ezt az atomenergiához való hozzáállásuk miatt, a valóságban azt akadályozzák meg, hogy az Európai Uniónak egy olyan közösségi keretrendszere legyen, amely a lehető legbiztonságosabb és legvédettebb szabályokat hozza létre.

Háromféleképpen próbáltam pozícionálni jelentésemet. Először is, megadtam a tagállamok és kormányok, az engedélyesek és a nemzeti szabályozó hatóságok felelősségeinek világos szerkezetét. Másodszor, nagyon világosan szóltam a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségéről, és megerősítem a nemzeti szabályozó hatóságokra vonatkozó követelményeket, amely azt jelenti, hogy képesnek kell lenniük a cselekvésre, amikor annak veszélyét látják, hogy egy atomerőmű nem felel meg a biztonsági előírásoknak.

Harmadszor, egy függelékbe beillesztettük a NAÜ szabályait, mint kötelező érvényű szabályokat, ezáltal világossá, szigorúvá és szilárddá téve ezt a közösségi keretrendszert, és ezzel szeretném zárni felszólalásomat.

  Andris Piebalgs , a Bizottság tagja. − Elnök úr, a nukleáris biztonság abszolút prioritás az Európai Unió számára, ahogy az előadó is mondta, és szeretnék köszönetet mondani neki a nagyon erős, világos és átfogó jelentéséért.

Mivel az atomenergia felhasználása az Európai Unióban valóság, és a jövőben is az lesz, és mivel a nukleáris biztonságot nem korlátozzák a nemzeti határok, szükségünk van egy, az egész Közösségre kiterjedő keretrendszerre, amelynek célja a nukleáris biztonság elérése, fenntartása és folyamatos fejlesztése az Európai Unióban.

Ez a célja a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer felállításáról szóló irányelvre irányuló átdolgozott javaslatnak. Az alapvető célja a javaslatnak a kötelező szabályozás kialakítása, amely az egyetlen olyan megoldás, amely garantálja, hogy a nukleáris biztonság folyamatos fejlesztésére vonatkozó politikai és ipari kötelezettségvállalásokat konkrét intézkedések fogják követni. A Nemzeti Atomenergia-ügynökség (NAÜ) biztonsági alapelvei és a nukleáris biztonságról szóló egyezményben foglalt kötelezettségek képezik az irányelv magját. Ezek kötelező érvényű közösségi szabályokká való transzponálása de facto jogbiztonságot eredményezne.

A javaslat célja továbbá annak biztosítása, hogy a nukleáris biztonságért felelős nemzeti szabályozó hatóságok függetlenek legyenek minden kormányzati döntéshozó testülettől és más szervezetektől, amelyek érdekeltek a nukleáris ügyekben. Így képesek lesznek kizárólag a berendezések biztonságosságával foglalkozni.

A javaslat szeretné azáltal is növelni a szabályozó hatóságok szerepét, hogy biztosítja, hogy a tagállamok megfelelő hatalmat, hatáskört és emberi és pénzügyi erőforrásokat adnak számukra kötelességük teljesítéséhez.

Az átdolgozott javaslat figyelembe veszi a 2004-ben kezdődött, a nukleáris biztonsággal foglalkozó tanácsi munkacsoporttal folytatott konzultációs folyamat végeredményét. Ezt elfogadása előtt megvitatták a Nukleáris Biztonsággal Foglalkozó Európai Szabályozó Hatóságok Csoportjával és más fórumokkal is. Tükrözi továbbá a tudományos szakértői csoportnak az Euratom-Szerződés 31. cikkében említett véleményének lényegét, és a jelenlegi nukleáris biztonsági javaslat a második felülvizsgálata a regionális javaslatnak a nukleáris biztonság területén. Az Euratom-Szerződés 31. cikke értelmében nem szükséges az átdolgozott javaslatot újra benyújtani a tudományos szakértői csoportnak. Ezen felül a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel folytatott szoros együttműködés biztosította a nemzetközi gyakorlatokkal való összhangot.

A Bizottság egyetért a legtöbb javasolt módosítással, amely megerősíti a felvett álláspontot. A jelentés világosan elismeri a tagállamoknak azon kötelezettségét, hogy betartsák a NAÜ által lefektetett biztonsági alapelveket, és a nukleáris biztonságról szóló egyezmény rendelkezéseit, valamint hogy megerősítsék a nukleáris szabályozó hatóságok szerepét és biztosítsák független döntéshozói szerepüket.

Ezért biztos vagyok benne, hogy a Tanács figyelembe fogja venni a Parlament álláspontját ha hozzájárul az irányelv célkitűzéseinek fejlesztéséhez és tisztázásához.

  Rebecca Harms, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Parlamentnek nincs igazából mondanivalója ezzel az üggyel kapcsolatban. Tárgyaltak vele és használták egy olyan irányelv előkészítéséhez, amely inkább a bizonytalanság fenntartását fogja szolgálni, nem pedig a biztonságot fogja növelni a nukleáris ágazatban. Az irányelv irreleváns az Európai Unióban létező atomerőművekre nézve. Nem érinti továbbá az olyan magas kockázatú projekteket sem, mint például a jelenleg Bulgáriában, Szlovákiában és Romániában tervezett projektek. Abszolút semmi mondanivalója nincs ebben a tekintetben.

Mi több, amennyiben életben marad, különösen a jövőbeli tervezés tekintetében, amely még el sem kezdődött, nem a jelenleg hozzáférhető legmagasabb tudományos és technológiai szabályokat fogja meghatározni, hanem az alapelvek betartását fogja javasolni.

Azt kérdezem magamtól, hogy mi, mint a Parlament, miért hagyjuk ily módon kihasználni magunkat ezzel a szimbolikus gesztussal, ami nem az állampolgárok biztonságának biztosítását fogja szolgálni.

  Herbert Reul , a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, jó döntést hoztunk, és okosan mutattuk be azt. Szintén jó döntés a Parlament részéről, hogy hozzájárul a harmonizációhoz Európában és további biztonsági szabályok kialakításához. Kötelességünk ezt megtenni.

Harms asszony, úgy gondolom, hogy nincs igaza, hogy egyrészről egyre több biztonságot követel a nukleáris ágazatban és arról panaszkodik, hogy a nukleáris technológiáknak nincsenek megfelelő biztonsági garanciái, miközben ugyanakkor minden lehetőséget megragad, hogy megakadályozza az ezzel kapcsolatos döntéseket itt, a Parlamentben. Nem panaszkodhat arról, hogy az Európai Parlament törődik ezzel a kérdéssel és elégedetlenkedhet utána hogy a nukleáris technológia nem eléggé biztonságos.

Teljesítettük kötelességünket ma. Megpróbálunk hozzájárulni ahhoz, hogy a minimális biztonságot biztosítsuk a nukleáris technológia területén egész Európában, miközben, természetesen – ahogy azt más döntések kapcsán nagy többséggel közösen megalapoztuk itt a Parlamentben – stabilizáljuk és támogatjuk is a nukleáris technológiát mint az energiaszerkezet számos lehetőségeinek egyikét. Ebben az összefüggésben is fontos megkérdezni, hogy hogyan állnak a dolgok a biztonság tekintetében. Választ is kell adnunk erre, nem kérdezhetjük csak mindig.

Ezt a javaslatot ma előterjesztették, és remélem, hogy a többség meg fogja szavazni holnap.

  Edit Herczog, a PSE képviselőcsoport nevében. – (HU) Egy nagyon fontos vitát zárunk le holnap ennek a javaslatnak a megszavazásával, amely egyértelműen az európai polgárok biztonságát és biztonságérzetét növeli. Nem az a cél, hogy megoldást találjunk, hanem az a cél, hogy előrelépjünk a mostani helyzethez képest, és mindenképpen úgy érzem, hogy a nemzeti szabályozásnál a közösségi szabályozás megteremtése egy komoly előrelépést jelent. Ezért teljesen egyértelműen támogatjuk a Bizottság által benyújtott irányelvet és Hökmark úr jelentését. Módosító indítványainkkal ezen próbáltunk tovább javítani. Úgy gondolom, az európai polgárok megérdemlik, hogy az egyébként villamosenergia-ellátásukban 32%-ot kitevő atomenergia területén egy lépést megtegyünk előre. Tegyük meg közösen!

  Anne Laperrouze , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, csoportom teljes mértékben támogatja az irányelv azon célkitűzését, hogy létrehozzunk egy közösségi keretrendszert az Európai Unión belüli nukleáris berendezések biztonságosságának folyamatos fejlesztése biztosítása és fenntartása érdekében.

Parlamentünk mindig is hangsúlyozta sürgető szükségességét annak, hogy világos és szigorú szabályozást vezessünk be és gyakorlati intézkedéseket fogadjunk el közösségi szinten a nukleáris biztonsággal, a radioaktív hulladékok kezelésével és a nukleáris létesítmények leszerelésével kapcsolatos területeken.

Vitáink során, többek között, felmerült a képzés és a tudás kérdése. Létfontosságú a nukleáris szakértelemmel rendelkező Európa számára, hogy megőrizze ezt a tudást, nem utolsósorban azáltal, hogy biztosítja, hogy a nukleáris létesítményekben dolgozó biztonsági ellenőrök megfelelően képzettek és képesítettek legyenek.

Végezetül, elégedett vagyok, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elfogadta a jogalkotási állásfoglalás egy módosítását, amely arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy a szakértők munkacsoportjával tanácskozzon a Szerződés 31. cikkének értelmében.

Ismétlem: átláthatóságot követelünk, és világos és szigorú szabályozást akarunk. Hálás vagyok előadónknak, Hökmark úrnak.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a most előterjesztett javaslat üdvözlendő. Szeretnék köszönetet mondani Piebalgs biztos úrnak és az Ön elődjének, Palacio biztos úrnak, aki már korábban felismerte, hogy fontos a biztonság kérdése. Úgy gondolom továbbá, hogy fontos a nemzeti szabályozó testületek függetlenségének fejlesztése.

Ha a szabályozó testületek minden más országban olyan függetlenek lennének, mint a francia szabályozó testület, már jelentős fejlődést értünk volna el. Természetesen még ennél is jobb volna, ha egy uniós szabályozó testület lenne, amely képes lenne eltávolítani a veszélyes atomerőműveket a hálózatból a kölcsönös értékelési eljárás során. Fontos továbbá, hogy szigorú kötelező biztonsági szabványok legyenek, és annak biztosítása, hogy az európai szabályozó testületen keresztül a bezárásokat véghez is vigyék.

A biztonság és a védelem rendkívül fontos a közegészség szempontjából, és teljes támogatásunkat élvezi. Többet kell tenni ezzel összefüggésben a jövőben.

  Atanas Paparizov (PSE). – (BG) Én is szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megjegyezzem, mennyire fontos a Bizottságnak a nukleáris biztonsági keretirányelvre vonatkozó javaslata. Véleményem szerint ez a dokumentum jó alapot szolgáltat a kötelező érvényű szabályozások megalkotásához az Európai Unióban ezen a területen és minden ország megnyugtatásához, beleértve azokat is, amelyek nem használnak atomenergiát, hogy az Európai Unióban termelt atomenergia biztonságos.

Szeretném hangsúlyozni, hogy örülök a módosításoknak, amelyeket elfogadtak, és amelyeket én terjesztettem elő kifejezetten az irányelv hatáskörének meghatározása tekintetében, biztosítva a legjobb gyakorlatok rendszeres cseréjét a tagállamok között és világosabban szétosztva a felelősséget az országok, az engedélyesek és a szabályozó testületek között.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az irányelv újra kiemeli az országok azon jogát, hogy szabadon dönthessenek energiaszerkezetükről, még akkor is, ha abba bele kívánják vonni az atomenergiát, amely nem használ széndioxidot és hasznos a környezetre nézve.

  Andris Piebalgs , a Bizottság tagja. − Elnök úr, ahogy helyesen mondták, ennek a javaslatnak a célja egy egész közösségre kiterjedő keretrendszer megalkotása. Nem volt könnyű elérni ezt. Munkánkat a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetségére (WENRA) és a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó európai magas szintű csoport tapasztalatára alapoztuk. Együttműködtünk továbbá a Tanáccsal, amely többé-kevésbé ugyan ezeket a javaslatokat tárgyalta 2003-ban.

Úgy gondolom, hogy sikerült ezen a szinten a megfelelő egyensúlyt elérni, úgy gondolom, hogy világosan az európai állampolgárok tudtára adja, hogy létezik egy, az egész Közösségre kiterjedő keretrendszer. Biztos vagyok benne, hogy ez a keretrendszer idővel ki fog bontakozni, de nagyon üdvözlendőnek tartom Hökmark úr jelentését, mivel ez megerősíti a javaslatot, miközben megtartja a szükséges egyensúlyt is. A nemzeti szabályozó hatóságok azok, akik felelősek az országukban működő létesítmények biztonságosságáért. Ezek a kérdések annyira kényesek, hogy nem tudjuk, és nem is szabad kikerülnünk őket, hanem folyamatosan fejlesztenünk kell a nukleáris biztonsági szabványokat. Úgy vélem, hogy ez az irányelv megadja nekünk ennek lehetőségét.

  Gunnar Hökmark , előadó. − Elnök úr, először is, úgy vélem, fontos kimondani, hogy senkinek sem lenne szabad a növekvő biztonság és a biztonsági szabályok megerősítése ellen szólnia. Nem szabad, hogy tendencia legyen a szükséges szabályok fontosságának háttérbe szorítása csupán azért, mert valaki idegenkedik az atomenergiától és annak felhasználása ellen érvel.

Ebben az értelemben úgy gondolom, egy előremutató lépést jelent egy közös közösségi keretrendszer megléte, mivel következetességet, átláthatóságot jelent, és lehetőséget szolgáltat a magasabb színvonal közös kifejlesztésének biztosítására. Ez az irányelv igenis vonatkozik a meglévő erőművekre, mert növeli a nemzeti szabályozó hatóságok fontosságát és függetlenségét – amely létfontosságú –, továbbá megnyitja az utat afelé, hogy egyre magasabb követelményeket támasszunk annak érdekében, hogy a biztonság tekintetében „a csúcsra törjünk”.

Engedjék meg, hogy nagyon őszinte legyek ezzel kapcsolatban. Használni fogunk atomenergiát a jövőben, akármiről is egyezünk meg ma itt ebben a témában. Véleményem szerint fontos, hogy lefektethetjük az alapjait annak, hogy több atomerőművünk legyen. Ezeknek hitelt érdemlőeknek kell lenniük, és a közvélemény számára is hihetőnek kell lenniük, de – még fontosabb –, hogy alapvető, tényleges biztonságra van szükség az atomenergia kezelésében, ahogy mindenben, amit csinálunk.

A meglévő szabályok jók és erősek, de még következetesebbé tesszük őket, és ez egy előremutató lépés. Szeretném megköszönni együttműködésüket és ezt a megbeszélést. Úgy gondolom, hogy jobb eredményt értünk el, és remélem, hogy a Tanács hallgatni fog erre a véleményre.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. április 22-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  John Attard-Montalto (PSE) , írásban. – Szeretném felhívni a figyelmet a Marsaxlokk-öböl környezetvédelmi helyzetére. Málta legfestőibb öblét lerombolták egy erőmű építésekor. Ez egészségügyi következményekkel járt a területe közelében élő lakosokra, különösen Marsaxlokk lakosaira nézve. Most egy hulladékégető művet terveznek építeni az öbölbe, és a régió lakosait újra kiteszik egy környezetvédelmi rémálomnak. Emellett ez egészségügyi kockázattal is jár, amelyet nem tudnak felbecsülni.

Amikor ügyvédként vettem részt egy ügyben, megpróbálva megakadályozni egy erőmű felépítését az öbölben, sikerült bebizonyítani, hogy a kibocsátott anyagot nem tudja teljesen elnyelni az atmoszféra. Néhány anyag túl nehéznek bizonyult ahhoz, hogy elpárologjon, és az erőmű közelében hullott le. A szabadtéri helyeken található cserepeket láthatóan elszínezte egy rozsdaszínű anyag. Kiderült, hogy ezekért az elszíneződésekért a kibocsátott anyagok felelősek. Milyen lesz a helyzet vajon, ha a hulladékégető mű megépítése következtében még több kibocsátott anyagot engednek az atmoszférába?

  Vladimir Urutchev (PPE-DE) , írásban. – (BG) Majdnem hat év késlekedést követően az EU ma közel áll ahhoz, hogy elfogadjon egy nukleáris biztonsági irányelvet, egy fontos politikai dokumentumot az atomenergiával kapcsolatban Európában, amely az Unió elektromosságának majdnem egyharmadát termeli.

A tagállamoknak kizárólagos joguk eldönteni, hogy alkalmaznak-e atomenergiát. Az energia e formáját elfogadó és elutasító országoknak egyaránt ugyan olyan fontos, hogy a legmagasabb biztonsági szabályokat alkalmazzuk az atomenergia kapcsán.

Üdvözlöm a NAÜ biztonsági alapelveinek az irányelv mellékletébe való beillesztését. Ez biztosítani fogja, hogy a nukleáris biztonsági előírások leghatékonyabb fejlesztése az európai jogszabályok integrált részévé váljon, amelyeknek ennek megfelelően a tagállamoknak meg kell felelniük.

Az, hogy nem léteztek általánosan elfogadott nukleáris biztonsági előírások az Unióban, lehetővé tette, hogy nem is olyan régen néhány, az Unióhoz csatlakozó ország atomenergiájára olyan politikai megoldásokat kényszerítsenek, amelyek mostanában nincsenek összhangban az Uniónak az éghajlatváltozás korlátozásával és az energiaellátás biztonságosságával kapcsolatos célkitűzéseivel.

Akkor, amikor számos új atomerőművet építenek az Unióban, a nukleáris biztonsági irányelv időbeni elfogadása nem csak indokolt, hanem kötelező is azon garanciák miatt, amelyeket a népesség biztonsága és a lelki nyugalma érdekében nyújt.