Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. április 21., Kedd - Strasbourg

21. Az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezelése az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben - A fát és fatermékeket forgalmazó piaci szereplők kötelezettségei (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

- a Bizottság nyilatkozata – Az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezelése az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben, és

- Lucas asszony jelentése (A6-0115/2009), a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében, a fát és faterméket forgalmazó piaci szereplők kötelezettségeiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0644 – C6-0373/2008 – 2008/0198(COD)).

  Stavros Dimas , a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr, az erdőirtás felelős globális szinten az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának körülbelül 20%-áért. Következésképpen, az éghajlatváltozás szempontjából az erdőirtás okozta kihívások kezelése fontos prioritás. Ugyanakkor az erdőirtás okozta kihívások kezelése más fontos célkitűzések elérését is segíti, mint például a szegénység eltörlését és a biodiverzitás csökkenésének visszafordítását, amely egy másik jelentős környezeti veszélyt jelent bolygónknak.

Az erdőirtás fontos témájává vált az éghajlatváltozásról és a biodiverzitásról szóló nemzetközi tárgyalásoknak. Annak érdekében, hogy elősegítse egy ezzel a témával foglalkozó politika létrehozását, az Európai Bizottság 2008 októberében kiadott egy közleményt, amelyet a Tanács múlt decemberben teljes mértékben elfogadott. Ez a közlemény a fejlődő országokban tapasztalható erdőirtás és erdőpusztulás kérdésével foglalkozik, és többek között egy finanszírozási mechanizmus létrehozását javasolja a meglévő erdők megtartására vonatkozó ösztönzők kifejlesztése érdekében.

Ezt a javaslatot már megtárgyalták és feldolgozták a jelenleg tapasztalható klímaváltozásról szóló nemzetközi tárgyalásokon. Közleményében a Bizottság is elismeri, hogy a különböző európai politikáknak, mind belső, mind nemzetközi szinten, közvetett hatása lehet a globális erdészeti erőforrásokra. A Bizottság ezért bizonyos kötelezettségvállalásokat tett az európai politikák kohéziójának megerősítése érdekében.

A javasolt intézkedések között a következők szerepelnek:

- egy hatásvizsgálat elkészítése az Európai Unióba behozott olyan áruk fogyasztásáról, amelyek hozzájárulhatnak az erdőirtáshoz;

- fejlesztési politikánk kohéziója felülvizsgálati eljárásának folytatása, amelyre szükség van ahhoz, hogy a fejlődő országokat támogassuk a millenniumi fejlesztési célok elérésére tett erőfeszítéseiben.

Ezeket a vállalásokat az Európai Bizottságnak a fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló politikája keretében is végre fogják hajtani. Ennek a politikának a növekedés és a fenntartható áruk és szolgáltatások iránti kereslet ösztönzése a célja, beleértve a fát és a fatermékeket is, amelyek azokból az erdőkből származnak, amelyekre a fenntartható kezelési módszereket alkalmazzák.

Engedjék meg most, hogy az erdőirtás egyik fő tényezőjéről, az illegális fakitermelésről szóljak. Az illegális fakitermelés nagyon gyakran az első lépés a természetes erdők általános kizsákmányolása felé. Következésképpen alapvetően fontos az illegális fakitermelés okozta kihívások kezelése és általában az erdőgazdálkodás fejlesztése, amennyiben azt szeretnénk, hogy az erdőirtás és erdőpusztulás korlátozására tett erőfeszítéseink sikeresek legyenek. Összhangban az Európai Unió 2003. évi, az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtására, a kormányzásra és kereskedelemre irányuló cselekvési tervével a Bizottság számos intézkedést javasolt az illegális fakitermelés és az ezzel kapcsolatos kereskedelem okozta kihívásokkal való megküzdés érdekében.

A fenti cselekvési terv központi eleme a harmadik országbeli fakitermelőkkel való önkéntes partnerségi megállapodások megkötése. Úgy véljük, hogy a kérdéses megállapodások segíthetnek az illegális fakitermelés alapvető okainak kezelésében. Ugyanakkor azonban a Bizottság elismerte, hogy ezek a megállapodások önmagukban nem elegendőek a probléma kezelésére és ezért más lehetőségeket is meg kell vizsgálni.

A hatásvizsgálat eredményeire alapozva a Bizottság tavaly benyújtott egy politikára vonatkozó javaslatot a „kellő körültekintés” elvére alapozva. A javasolt rendelet alapján a gazdasági szereplőknek minimalizálniuk kell az illegálisan kivágott fák és az ezzel kapcsolatos termékek forgalomba hozásának kockázatát, kellő körültekintést mutatva az ilyen típusú termékeknek az európai uniós piacon való forgalomba hozásakor azáltal, hogy információt szereznek a kérdéses termékek eredetéről és jogszerűségéről.

Szeretném külön megköszönni az előadónak, Lucas asszonynak, az árnyékelőadóknak és a vélemény előadójának, Ford úrnak kivételesen szorgalmas munkájukat. A Bizottság megvizsgálta a rendelettervezetével kapcsolatban az Európai Parlament által javasolt módosításokat, és ezekre szeretnék röviden reagálni.

Az illegálisan kivágott fa és a kapcsolódó termékek kereskedelmének betiltásáról szóló módosítás rendkívül fontos. Ez a tilalom szerepelt a Bizottság által megvizsgált lehetőségek között a javaslat szövegezésekor. Mindazonáltal, míg ez a megközelítés meglehetősen vonzónak tűnhet első látásra, fontos gyakorlati és politikai nehézségeket vet fel. Pontosan ezért fogadtunk el egy, a kellő körültekintés elvén alapuló javaslatot. Ez a javaslat a lehető legjobb egyensúlyt fogja elérni a jogellenes gyakorlattal kapcsolatos hatékony megközelítés, az intézkedések alkalmazásának megkönnyítése – a szereplők szükségtelen megterhelése nélkül –és, végezetül, a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival való kompatibilitás között.

Azok a módosítások, amelyek megkövetelik, hogy minden szereplő az ellátási lánc minden szintjén kellő körültekintést alkalmazzon, nem követik az arányosság elvét. Amennyiben a fa eredetét ellenőrizték, amikor az először forgalomba került, nem tűnik szükségesnek az ellenőrzések folytatása az ellátási lánc következő szintjeinél is.

Szeretnék megjegyzéseket fűzni a Parlament azon módosításához is, amely a „legális fa” átfogóbb definíciójának megalkotását javasolja. Ez a definíció a javaslat epicentruma és kétségkívül tárgyalásra kerül majd a Tanáccsal. A Bizottság gondosan meg fogja vizsgálni egy ilyen szélesebb meghatározás elfogadásának következményeit.

A megfigyelő és ellenőrző hatóságok elismerésével kapcsolatos módosítások tekintetében úgy hisszük, hogy azáltal, hogy a tagállamokat tesszük felelőssé ezen hatóságok elismeréséért, az eredeti javaslat jobban összhangban van a szubszidiaritás elvével.

Az, hogy miért javasolták egy tanácsadói csoport felállítását, teljesen érthető. A Bizottság mindig is kész volt az érdekeltekkel való tanácskozásra, ahogy megjegyezte még az indoklásban is. Mindazonáltal, bár a Bizottságnak kezdeményezési joga van egy ilyen tanácsadói csoport felállítására, nem szükséges ilyen rendelkezést belefoglalni a rendeletbe.

Végezetül, azt is megértjük, hogy miért javasolták a törvény alkalmazásának egységesítését a tagállamokban. Részünkről azonban úgy gondoljuk, hogy a kérdéses módosításoknak, elvileg, összhangban kell lenniük a szubszidiaritás elvével.

Ezzel szeretném zárni nyilatkozatomat, és érdeklődve várom a vitát.

  Caroline Lucas , előadó. − Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy mennyire megkönnyebbültem, hogy végre itt van előttünk egy jogszabályjavaslat, amely az illegális fakitermelés problémájának kezelésével foglalkozik. A Parlament nagyon hosszú ideje várt erre, és szívből köszönöm kollégáimnak kitartó erőfeszítéseiket, hogy ezt véghezvigyék. Szeretném megköszönni kollégáimnak abbéli kiváló együttműködésüket is, hogy eljuthattunk a holnapi szavazáshoz; az árnyékelőadók és a munkatársak tényleg minden akadályt leküzdöttek annak érdekében, hogy a Parlament első olvasatát a lehető legrövidebb idő alatt teljesítsük, hogy ezáltal olyan pozícióba kerüljünk, hogy az első olvasat során elérhetünk egy megállapodást, elkerülve a további késlekedést.

Sajnálatos módon azonban a Tanács igen lassú előrehaladása ellehetetlenítette ezt az elképzelést. Ezek alapján úgy tűnik, hogy meg kell elégednünk azzal, hogy ősszel zárjuk le ezt a munkát a Tanács júniusi politikai megállapodását követően, és ez nagyon elkeserítő mind számomra, mind sok kollégám számára, akik igen keményen dolgoztak. Ha a Tanács itt lenne, szívesen megkértem volna őket, hogy garantálják ma, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy egy közös álláspontot érjenek el még a nyár előtt, mivel a helyzet rendkívül sürgető.

Az illegális fakitermelés egy rendkívül súlyos probléma, amely ellen az Unió éveken keresztül prédikált, míg mindeközben a világ legnagyobb piacát szolgáltatta az illegálisan kitermelt fának és fatermékeknek. Becslések szerint a globális ipari fatermelés 20-40%-a származik illegális forrásokból, és ennek majdnem 20%-a jut el az Unióba. Ez lenyomja a faanyagok árát, megkopasztja a természeti erőforrásokat és az adóbevételeket, továbbá növeli az erdőktől függő emberek szegénységét. A hosszú távú hatásai még komolyabbak, ahogy Dimas biztos úr jelezte, mivel az erdőirtás, amelynek a legnagyobb hajtóereje az illegális fakitermelés, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának globálisan majdnem egy ötödéért felelős.

A közelgő Koppenhágai Éghajlat-változási Konferencia miatt egy hiteles uniós fellépés az illegális fakitermeléssel kapcsolatban most még fontosabb. A hiteles fellépés azonban hatékony és kötelező érvényű szabályozást kíván meg. Míg a 2003. évi FLEGT cselekvési tervben megfogalmazott önkéntes partnerségi megállapodások potenciálisan elősegíthetik a pozitív változást, mostanáig mindössze egyet írtak alá, és, amíg lefedettségük nem általános, a pénzmosás és megkerülés kockázata túl magas.

A jó hír az, hogy végre van uniós szabályozás, a rossz, hogy a bizottsági javaslat aggasztóan gyenge és átfogó fejlesztésre szorul annak érdekében, hogy értelmes és hatékony legyen.

Dimas biztos úrnak az illegális fakitermelés kezelésének fontosságáról szóló helytálló beszéde ellenére a bizottsági javaslat jelenlegi formájában egyszerűen nem teljesíti feladatát. A javaslat bevezetője kijelenti, hogy „az illegálisan kivágott fával való kereskedelmet megelőző szabályozás gyengesége” a gyökere az illegális fakitermelés elterjedésének, de attól félek, hogy amivel a Bizottság előállt, semmit sem fog tenni ennek megváltoztatására. Egész egyszerűen, a bizottsági javaslat jelen formájában nem fogja elérni célkitűzésünket, hogy biztosítsuk, az Unió többé nem biztosít piacot az illegálisan kitermelt fának.

A legszembetűnőbb, legtátongóbb rés a jelentésben az, hogy valójában nem tiltja meg az illegálisan kitermelt fa importját és eladását – ami eléggé visszásan hangzik. Csak azt írja elő, hogy a gazdasági szereplők az ellátási lánc egy bizonyos pontján alkalmazzák a kellő körültekintés elvét, míg mindenki más mentes marad bármilyen ellenőrzési kötelezettségtől az általuk forgalmazott fa és a fatermékek jogszerűségével kapcsolatban.

Nos, ez határozott ellentétben áll a 2008 májusában jóváhagyott átdolgozott egyesült államokbeli ún. Lacey Törvénnyel, amely nyíltan tiltja az illegálisan kivágott fa behozatalát és kereskedelmét, és abszolút semmi oka nincs annak, hogy az Unió ezt nem tudja felülmúlni. Tehát míg a jelentésem fenntartja a Bizottság azon javaslatát, hogy csak azok a gazdasági szereplők alkalmazzák a kellő körültekintés elvét, akik a fát és a faterméket először hozzák be az uniós piacra – mivel egyértelműen ők a legnagyobb befolyással rendelkező szereplők –, nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy a piacon minden gazdasági szereplő felelős azért, hogy csak legális forrásból származó fával kereskedjen, és amennyiben nem így tesz, az bűncselekménynek bizonyul.

Azt szeretném mondani Dimas biztos úrnak, hogy ténylegesen úgy hiszem, hogy javaslataink kiegészítik a kellő körültekintést: hatékonyabbá teszik, működőképesebbé teszik, és semmi probléma nincs a WTO-szabályokkal sem. Ha az Egyesült Államok meg tudja csinálni, nekünk is meg kell tudnunk csinálni, és ezért szeretné a Parlament módosítani ezt a javaslatot.

  Péter Olajos, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Mint az EPP vezérszónoka, az előttünk lévő két anyagot: a bizottsági állásfoglalást, illetve Caroline Lucas jelentését egyformán fontosnak tartom. Az erdőirtás, az erdőpusztulás és a biodiverzitás csökkenésének megállításához – véleményünk szerint – mindkettőre nagy szükségünk van. Jelenleg évente közel 13 millió hektár – egy Görögországnyi – erdő tűnik el, ráadásul az erdőirtás a világ széndioxid-kibocsátásának majd 20%-áért felelős, ami több mint az Európai Unió teljes üvegházhatású gázkibocsátása. Az erdőirtás felelős a biodiverzitás jelentős csökkenéséért, és bizonyos fajok kihalásáért, valamint a Földön működő ökológiai szolgáltatás hanyatlásáért. Nem vitás tehát, cselekedni kell, a globális politikai válasz kialakításában pedig az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia.

A trópusi erdők mellett különösen fontosnak tartom a Közép-Kelet-Európában zajló erdőirtás megállítását, valamint a faanyagok, illetve a fából készült termékek esetében a szigorú fenntarthatósági kritériumrendszer felállítását. Zöld közbeszerzésekre és fenntarthatósági kritériumokra van szükség a megújulóenergia-termeléshez felhasznált fa és egyéb biomassza tekintetében. A széndioxid-kibocsátás csökkenéséből származó aukciós bevételek egy részét az erdőirtás megállítására kell fordítani, üdvözlöm Lucas képviselő jelentésében az ellenőrzés szigorítására és a hatékony büntetőrendszer kialakítására irányuló törekvést. Végül különösen fontosnak tartom az ellenőrző szervek felállítását, és olyan pénzbüntetés alkalmazását, amely valóban tükrözi a környezeti kár megtérítését.

  Riitta Myller , a PSE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, az illegális fakitermelés tilalmáról szóló jelentés, amelyet nagy többséggel fogadtunk el a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban, egy kiegyensúlyozott jelentés. Míg egyrészről eléggé ambiciózus az illegális fakitermelés és az ebből származó termékek importja és kereskedelme tiltásával kapcsolatban, nem ró további bürokratikus terheket azokra a piaci szereplőkre, akik mostanra feddhetetlenül viselkednek.

Rendkívül fontos az illegális fakitermelés megfékezése, amely a globális erdőirtás egyik legfőbb oka, amely – ahogy valaki már említette –, önmagában a globális üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20%-át okozza, és amely a biodiverzitás csökkenésének is egyik legfőbb oka. A környezetvédelmi problémák mellett az illegális fakitermelés gyengíti a legális gazdasági szereplők versenyképességét az erdészeti ágazatban és hatalmas bevételbeli kiesést jelent néhány ország számára.

Szeretném őszinte köszönetemet kifejezni az előadónak, Lucas asszonynak munkájáért, amelynek eredményeképpen holnap egy jó alapjavaslatról szavazhatunk.

  Magor Imre Csibi , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azt figyelembe véve, hogy mennyi időt szántak erre a vitára, azt gondolhatnák, hogy a Parlament nem tulajdonít nagy jelentőséget az erdők megvédésének. Ez eltörpíti a fölött érzett csalódásomat, hogy a Bizottság milyen bátortalan megközelítést alkalmaz az illegális fakitermeléssel kapcsolatban, de ami a legnagyobb csalódást okozta számomra, az annak az érvelésnek az ismételgetése, hogy nem szabad megbüntetnünk a jóhiszemű uniós piaci szereplőket egy külső probléma megoldása érdekében.

A probléma megoldásának egy részét a problémára való figyelem felhívása jelenti, és ideje elismernünk azt a tényt, hogy néhány európai régiónak is – mint például a sajátomnak – szembe kell néznie a féktelen erdőirtással. Az illegális fakitermeléssel kapcsolatos rendelet nem megbüntetni vagy megakadályozni akarja a kereskedelmet, sokkal inkább jobban ellenőrizni. Igaz, hogy a bizottsági javaslatok nem fogalmaztak világosan azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene működnie a rendszernek a gyakorlatban.

Örülök, hogy a Parlamentnek sikerült megerősítenie és világosabbá tennie a javaslatot azáltal, hogy azt minden fatermékre kiterjesztette, továbbá hogy minden piaci szereplőtől elvárja, hogy egyfajta kellő körültekintést alkalmazzon azáltal, hogy új alapot vezet be a pénzbüntetések kiszabására és világos kritériumokat szolgáltat egy hiteles és független ellenőrzési rendszer működtetéséhez. Most azzal a kihívással állunk szemben, hogy ezt a rendszert minél hamarabb elfogadtassuk és végrehajtassuk. Meg kell adnunk azt a biztosítékot a fogyasztóknak, hogy nem járulnak hozzá a környezet pusztulásához azáltal, hogy esetleg illegálisan kivágott fából készült termékeket vásárolnak.

  Stavros Dimas , a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a ma esti vita minden felszólalójának konstruktív hozzájárulásukért. Fontos hangsúlyozni, hogy a globális erdőirtás és erdőpusztulás kezelése egy összetett téma. Megoldásához tényleges politikai akaratra és cselekvésre van szükség a keresleti oldalon.

Észben kell tartanunk, hogy a trópusi erdőkitermelés számos különböző tényező kölcsönhatásának eredménye, amelyek fontossága eltér a különböző területeken. Az erdővel borított területekre nem csak az erdészeti politika van hatással, hanem más politikák is, mint például az adópolitika, a földhasználat és hozzáférési jogok.

Az Európai Unióban tisztában vagyunk azzal, hogy politikáink koherenciájára való törekvéseinknek kéz a kézben kell járnia az országok azon erőfeszítéseinek támogatásával, hogy megerősítsék nemzeti és helyi intézményeiket, továbbá hogy fejlődést érjenek el a hatékony kormányzás és az erdészeti erőforrások kihasználása terén. Szeretnék ismételten köszönetet mondani Lucas asszonynak, Ford úrnak és az árnyékelőadóknak kitűnő munkájukért. Felbátorít, hogy a Parlament, miközben jóváhagyja a Bizottság megközelítését, még inkább meg akarja erősíteni azt, és módosításokat javasolt e célból.

Engedjék meg, hogy biztosítsam Önöket arról, teljes mértékben osztom a Parlament azon célkitűzését, hogy egy nagyratörő rendeletet hozzunk létre az illegális fakitermelés és az azzal összefüggő kereskedelem okozta kihívások kezelésére. Arról is szeretném biztosítani Önöket, hogy a Bizottság gondosan mérlegelni fogja a javasolt rendelet módosításait.

Végezetül kettő, ma este tárgyalt témához szeretnék megjegyzéseket fűzni. Először is, szeretnék utalni a kellő körültekintés elvére, amely átfogóbb annál, hogy csupán egy jogszerűségi igazolás legyen. A kellő körültekintés elve egy proaktív viselkedésre vonatkozó jogi kötelezettséget jelent, és átfogó intézkedések alapján kell bebizonyítani ennek alkalmazását, amely alapján megfelelően lehet bizonyítani a jogszerűséget.

Néhány esetben a jogszerűségi igazolás csak kiindulópont, az első intézkedés a kellő körültekintést megvalósító eljárásban. Amennyiben a kockázatértékelés azt mutatta, hogy a származási országban nagyobb a kockázata az adminisztratív korrupciónak, vagy az olyan országokban, ahol a nemzeti jog végrehajtása gyenge, további garanciákra van szükség az igazolt jogszerűség alátámasztásához.

A másik téma, amelyhez szeretnék hozzászólni, az elv hatáskörének javasolt kiterjesztése az ellátási lánc későbbi szereplőire. A jobb szabályozás és az adminisztrációs terhek csökkentésének alapelvei szerint annak elvárása, hogy a forgalmazók és a kiskereskedők a kellő körültekintés elvének alkalmazására vonatkozó bizonyítékokat követeljenek a további piaci szereplőktől, túlzottnak tűnik. Amennyiben a fát alávetették a kellő körültekintés eljárásának amikor első alkalommal a piacra került, miért terheljük ezzel fölöslegesen az ellátási lánc későbbi szereplőit?

Összefoglalásképpen, a 75 javasolt módosításból a Bizottság 37-et tud teljes mértékben, részben, vagy elvben támogatni. A Parlament titkárságának át fogok adni egy listát, amely részletezi a Bizottság állásfoglalását a módosításokról.

  Caroline Lucas , előadó. − Elnök úr, köszönetet szeretnék mondani kollégáimnak és Dimas biztos úrnak hozzászólásaikért.

Egy fontos dolog, amit el szeretnék mondani, hogy módosításaink kapcsán nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy ne próbáljuk meg újra feltalálni a spanyolviaszt. Az ipar számos képviselőjével és más érdekeltekkel folytatott megbeszélések során megtanultam, hogy sok országnak, és sok vállalatnak is, már vannak olyan kitűnő rendszereik, amelyek a kellő körültekintés eljárásnak a legtöbb, ha nem az összes, elvárását teljesítik.

Annak van értelme tehát, hogy ne hagyjuk veszni azt a rengeteg munkát, amelyet ezeknek a rendszereknek a létrehozására fordítottak, továbbá hogy ne teremtsünk további szükségtelen adminisztratív terheket, ami távol áll szándékainktól.

Ennek megfelelően nagyon óvatosan jártunk el és megfogadtuk azt a jó tanácsot, hogy olyan szövegeket illesszünk be, amelyek lehetővé teszik, hogy a meglévő jó rendszereket alkalmazni lehessen a rendeletben anélkül, hogy teljes új rendszereket hoznánk létre.

Tehát nagyon komolyan vettük azt az üzenetet, hogy ne legyünk aránytalanok, hogy ne rójunk túl nagy terheket a kereskedelmi rendszer egyes résztvevőire, és pontosan ez az, amit jelentésünk tenni szándékozik: biztosítani, hogy a kereskedelmi rendszer minden résztvevőjének legyen felelőssége, hogy ne mindent azokra hárítsunk, akik először viszik be az árut a piacra. Ez az, ami aránytalannak tűnik. Úgy gondolom, hogy sokkal ésszerűbb, ha mindenkinek megvan a maga szerepe.

Az is szeretném hozzátenni, hogy javaslataink számos elemét támogatta az iparág. Meglehetősen ironikus, hogy sok szempontból az iparág sokkal ambiciózusabbnak tűnik ezen a területen, mint akár maga a Bizottság.

Közvetlenül az iparágtól hallottam, hogy mennyire értékelik nem csak azt a tényt, hogy a Környezetvédelmi Bizottság jelentése sokkal világosabban leírja, hogy mit fognak elvárni tőlük, hanem pontosan ezt az igazságosabb és hatékonyabb felelősség-megosztást is a beszállítói lánc különböző részei között, amelyet fent kifejtettem.

Ami az európai piaci szereplőket érinti, egyértelműen szeretném kijelenteni, hogy a rendelet, ahogy azt módosítottuk, a felelős európai szereplők hasznára fog válni, mivel jelentős többségük már most megteszi azt, amire a rendeletben kérik őket, és a rendelet megléte meg fogja akadályozni, hogy áraiknak aláígérjenek más, kevésbé lelkiismeretes szereplők.

Ezért tisztán kell látnunk, hogy semmi olyan nincs ebben a jelentésben, amely megnehezítené az európai szereplők életét. Tartalmaz továbbá néhány különleges intézkedést a kisebb piaci szereplők számára, tehát nagyon komolyan vettük az aránytalanság kockázatának elkerülését, és úgy gondolom, hogy ezzel nagyon észrevehetően foglalkoztunk az előterjesztett jelentésben.

Újra hallva megjegyzéseit, biztos úr, a Környezetvédelmi Bizottság jelentéséről, félek, hogy fenn kell tartanom azon nézetemet, miszerint a Bizottság javaslata jelenlegi formájában csalódást okoz, gyenge, és egyszerűen nem alkalmas arra, amire szánták. Nem látom, hogy hogyan létezhet egy jogszabály, amelynek célja, hogy megakadályozza az illegálisan kivágott fa értékesítését anélkül, hogy ezt büntetendő cselekménnyé nyilvánítaná. Az egész bizottsági javaslat megfogalmazása igen hiányos és bátortalan.

Úgy vélem, hogy az európai fogyasztókat őszintén megdöbbentené, ha rájönnének, hogy az Uniónak nincs az illegális fakitermelés ellen érvényben lévő jogszabálya, és gyanítom, hogy mindannyian, akik a Bizottság saját egyeztetésére válaszként arra a következtetésre jutottak, hogy a jogalkotás az egyetlen módja a problémával való szembenézésnek, nem tekintik a Bizottság egyes javaslatait, és a kellő körültekintés rendszerét önmagában, elégségesnek annak a problémának a kezelésére, amellyel szembe kell néznünk.

Azzal zárnám ma esti megjegyzéseimet, hogy – esetleg az Ön támogatásával, biztos úr – nyomást szeretnék gyakorolni a Tanácsra, hogy gyorsítsa fel munkáját, mert tényleg biztosak akarunk lenni abban, hogy egy közös álláspontot kapunk a Tanácstól még a nyár előtt, hogy gyorsan folytathassuk munkánkat idén ősszel.

Ahogy már korábban említettem, komolyan bíztunk egy első olvasatra történő megállapodásban. A Parlament minden tőle telhetőt megtett, hogy elősegítse ennek megtörténtét. Őszintén szólva, nagyon kiábrándító, hogy a Tanács nem cselekedett hasonló komolysággal és gyorsasággal, de remélem, hogy újra megkérhetem Önt arra, biztos úr, hogy minden Öntől telhetőt tegyen meg annak biztosítása érdekében, hogy a Tanács gyorsan elvégezze ezzel kapcsolatos feladatát.

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

Az Eljárási Szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján egy állásfoglalási indítványt kaptam a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságtól⁽¹⁾.

Az állásfoglalási indítványról való szavazásra 2009. április 23-án, csütörtökön kerül sor.

A Lucas asszony jelentéséről való szavazásra 2009. április 22-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Véronique Mathieu (PPE-DE) , írásban. – (FR) Az illegálisan kitermelt fával való kereskedelem elleni harcnak nyilvánvalóan prioritásnak kell lennie az ökoszisztémákra gyakorolt hatása és azon tisztességtelen verseny miatt, amelynek a „legális” piaci szereplőket teszi ki az erdő-fa-papír ágazatokban.

Mindazonáltal amennyiben aránytalan megszorításokat alkalmazunk – különösen a nyomon követhetőséggel kapcsolatban – azokra a piaci szereplőkre, akik a fát piaci forgalomba hozzák, ez azt fogja eredményezni, hogy vállalkozásaink kevésbé lesznek versenyképesek, anélkül, hogy csökkentené az illegális fakitermelést, amelyet új piacokra fognak átirányítani. Valójában nem reális azt gondolnunk, hogy a kötelező érvényű európai jogszabályok egyedül meg tudják oldani a korrupcióval vagy az államadósságokkal kapcsolatos problémákat, amelyek gyakran jelentkeznek az ilyen illegális tevékenységet végző országokban.

Hasonlóan, úgy gondolom, hogy a jelentés túl messzire megy a Bizottság eredeti javaslatának megkérdőjelezésében, amely elfogadható a piaci szereplők számára. Ezért nem gondolom, hogy helyénvaló megkérdőjelezni a szakemberek által bevezetett minősítési rendszereket, kirekeszteni az ágazat szereplői által támogatott szakmai szervezeteket és ellenőrző szervezeteket, vagy megszüntetni az ellenőrző szervezetek kijelöléséért felelős nemzeti hatóságot. Úgy vélem, hogy az ágazat szakembereinek a rendszer középpontjában kell maradniuk, és nem szabad túl terhes adminisztratív intézkedéseket róni rájuk.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.