Elnök. – A következő napirendi pont Romeva i Rueda úr jelentése (A6-0253/2009), a Halászati Bizottság nevében, a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatról (COM(2008)0721 – C6-0510/2008 – 2008/0216(CNS)).
Raül Romeva i Rueda, előadó. − (ES) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy mindannyiunkat emlékeztetem, hogy néhány héttel ezelőtt a Greenpeace feljelentett egy galíciai társaságot, az Armadores Vidalt a spanyol ügyészségnél, mert 3,6 millió euró értékben kapott támogatást a spanyol kormánytól 2003 és 2005 között annak ellenére, hogy 1999 óta a társaság számos bírságot halmozott fel több országban szerte a világon illegális halászat miatt.
A Bizottság tulajdonképpen nemrégiben elítélte ezt a helyzetet.
Múlt héten megkezdődött a kékúszójú tonhal halászati idénye. Tudósok állítása szerint már most meghaladtuk ennek a kihalás által fenyegetett fajnak a fenntartható halászatára vonatkozó elfogadható határokat.
A spanyol védelmi miniszter jelenleg Szomáliában vezeti az Indiai-óceánon felvonultatott tonhalhalászhajóknak a kalóztámadások ellen való megvédésével foglalkozó műveletet.
Ha az európai tonhalhalászhajóknak ilyen messze kell elmenniük otthonról ahhoz, hogy dolgozni tudjanak, akkor ez elsősorban azért van, mert a legközelebbi állományok az összeomlás határán vannak, másodsorban pedig azért, mert túltámogatott és túlméretezett flottáink vannak, amelyek jövedelmezőségre törekednek akár a tevékenységük fenntartásához szükséges legalapvetőbb dolog, a hal kihasználásának kárára is.
Ismételten, a közös tényező ezekben az esetekben – és sok más esetben is – a túlhalászás, a túlzottan nagy európai flotta és, legfőképpen, az ellenőrzés és szankciókiszabás képességének hiánya.
Ezért tartja fenn jelentésünk, hogy a szabályoknak a megkülönböztetéstől mentes és hatékony módon való alkalmazásának kellene a közös halászati politika egyik fő pillérének lennie.
Ezért azt kérjük például, hogy határozottan tilos legyen állami támogatást adni bárkinek, aki illegálisan cselekszik, mint például az Armadores Vidal.
A szabályok betartása és egy koherens megközelítés elfogadása a legjobb módja annak, hogy hosszú távon megvédjük a halászati ágazat érdekeit.
Egy ilyen politika kudarcra van ítélve, amennyiben a halászati ágazatban dolgozó emberek, a halászoktól kezdve a halat a fogyasztóknak eladó kereskedőkig, nem tartják be a szabályokat. Ez esetben a halállományok el fognak tűnni, azokkal egyetemben, akik rájuk vannak szorulva a túléléshez.
A Bizottság és az Európai Parlament számos esetben panaszkodott amiatt, hogy kevéssé tartják be a szabályokat, és többek között azt kértük, hogy a tagállamok fokozzák az ellenőrzéseket, hangolják össze a felügyeleti kritériumokat és a büntetéseket, továbbá hogy a vizsgálatok eredményei átláthatóbbak legyenek. Azt kértük továbbá, hogy erősítsék meg a közösségi ellenőrző rendszereket.
A javasolt rendelet, amely előidézte ezt a jelentést, foglalkozik a meglévő ellenőrzési rendszer alapvetően fontos reformjával és előterjeszt számos ajánlást, amelyeket a meglévőkhöz kellene illeszteni a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatról – „jojó” halászat – szóló rendelet, vagy a halászati tevékenység engedélyezésével foglalkozó rendelet elfogadása után.
A legfontosabb tényezője egy olyan ellenőrző rendszernek, amely mind a 27 tagállamra vonatkozik valószínűleg az, hogy minden érdekelt egyenlő bánásmódban részesüljön, és hogy a termelési lánc minden résztvevője – a halászok, a közvetítők, a vásárlók, a hobbihorgászattal kapcsolatban álló emberek és mások is – úgy érezhessék, hogy nem diszkriminálják őket, de nekik is megvan a saját felelősségük az ügyben.
Biztosítanunk kell ezért, hogy egyenlők legyenek a feltételek az egész Közösségben és az egész felügyeleti lánc mentén.
Bár többnyire támogatjuk a Bizottság eredeti javaslatát, az általunk előterjesztett javaslatban számos olyan szempont szerepel, amely lehetővé teszi, hogy jelentős fejlődést érjünk el ebben az irányban.
Egy szempontot szeretnék kiemelni, megemlítve annak fontosságát, hogy a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal különösen fontos szerepet töltsön be közösségi jellege és pártatlansága miatt.
Remélem tehát, hogy azokat a módosításokat, amelyeket az utolsó pillanatban terjesztettünk elő a jelentés véglegesítése érdekében, el fogják fogadni képviselőtársaim, ahogy már elfogadták azokat bizottsági vitánk során, és tényleg remélem, hogy hasznos eszköznek fognak bizonyulni azok megvédésére, akik védelemre szorulnak: nem csak az állományok megvédésére, hanem azoknak a közösségeknek a megvédésére is, akik ezekből élnek.
Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is engedje meg, hogy köszönetet mondjak az előadónak, Romeva i Rueda úrnak, aki rengeteget dolgozott ezen a jelentésen. Még inkább figyelemre méltó az a tény, hogy az előadó számos nemzetközi és közösségi érdekelttel találkozott számos fővárosban. Ez az akta rendkívül összetett és kényes. A Bizottság szeretné megköszönni Romeva i Rueda úrnak a jelentéssel kapcsolatos munkáját.
Ahogy tudják, a halászat ellenőrzésével kapcsolatos jelenlegi szabályozás 1993-ból ered. Azóta vagy tucatnyi alkalommal módosították, különösen 1998-ban, amikor beillesztették a halászati erőkifejtés ellenőrzését, és 2002-ben a közös halászati politika utolsó reformjának alkalmából. Mindazonáltal az így keletkezett rendszernek komoly hiányosságai vannak, amelyek megakadályozzák abban, hogy kellően hatékonyan működjön. Ahogy mind az Európai Bizottság, mind a Számvevőszék rávilágított, a jelenlegi rendszer hatástalan, drága, bonyolult és nem hozza meg az elvárt eredményeket. Ez pedig aláássa a védelmet és az erőkifejtés-szabályozási kezdeményezéseket. Az ellenőrzés hibái ezért hozzájárulnak a közös halászati politika negatív teljesítményéhez.
Az ellenőrzés átalakításának legfőbb célja, hogy biztosítsa a közös halászati politika szabályainak tiszteletben tartását egy új szabványos keretrendszer felépítésével, amely lehetővé teszi a tagállamok és a Bizottság számára, hogy teljes mértékben vállalják kötelezettségeiket. Az ellenőrzésnek egy globális és összehangolt megközelítését hozza létre a közös halászati politika minden szempontját figyelembe véve és az elfogás, a kirakodás, a szállítás, a feldolgozás és az értékesítés egész láncolatát lefedve – „a fogástól a fogyasztóig”. Annak érdekében, hogy ezt elérje, a reform három tengelyre épül.
1. tengely: a követelmények betartása és a felelősség kultúrájának kialakítása az ágazatban. Ennek a célkitűzésnek a lényege, hogy befolyásolja a halászati tevékenységek széles skáláján az érdekeltek viselkedését annak érdekében, hogy ne csupán a nyomon követési és ellenőrző tevékenységek hatására érjék el a szabályok betartását, hanem egy általános kultúra kialakulásának eredményeképp, ahol az ágazat minden résztvevője megérti és elfogadja, hogy a szabályok betartása a saját hosszú távú érdekük.
2. tengely: egy globális és összehangolt megközelítés intézményesítése az ellenőrzés és a vizsgálat tekintetében. A javaslat az ellenőrzésre vonatkozó politika egységességét biztosítja, miközben tiszteletben tartja a különböző flották sokféleségét és különböző jellemzőit. Ez azonos feltételeket biztosít az iparág számára annak minden részét lefedve az elfogástól az értékesítésig.
3. tengely: a közös halászati politika szabályainak hatékony alkalmazása. A reform azt is célul tűzte ki, hogy világosan definiálja a tagállamok, a Bizottság és a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal szerepét és felelősségét. A közös halászati politika értelmében az ellenőrzés és a végrehajtás kizárólag a tagállamok illetékessége. A Bizottság szerepe annak ellenőrzése és igazolása, hogy a tagállamok helyesen és hatékonyan hajtják végre a közös halászati politika szabályait. A jelenlegi javaslat nem próbálja megváltoztatni a felelősségek ilyen elosztását. Mindazonáltal fontos az eljárások ésszerűsítése, továbbá hogy a Bizottságnak megfelelő eszközei legyenek ahhoz, hogy biztosítsa, a tagállamok mind egyformán hajtják végre a közös halászati politika szabályait.
Szeretném hangsúlyozni azt a tényt is, hogy a javaslat csökkenteni fogja az adminisztratív terheket és kevésbé bürokratikussá fogja tenni a rendszert. A Bizottság hatásvizsgálata azt találta, hogy amennyiben a reformot elfogadják, a szereplőkre háruló teljes adminisztratív költségeket 51%-kal lehetne csökkenteni – 78 millió euróról 38 millióra –, nagymértékben az olyan modernebb technológiák alkalmazásának köszönhetően, mint például az ERS, a VMS és az AIS rendszerek használatának kiterjesztése.
A meglévő papíralapú eszközöket a halászati lánc minden szintjén ki fogják cserélni – például a hajónaplót, a kirakodási nyilatkozatokat és az értékesítési bizonylatokat –, kivéve a kevesebb, mint 10 méter teljes hosszúságú hajók esetében. A halászok számára az elektronikus rendszer meg fogja könnyíteni az adatok nyilvántartását és kommunikációját. Amint a rendszert bevezetik, számos jelentési kötelezettséget el fognak törölni.
A rendszer gyorsabb, pontosabb, olcsóbb lesz, valamint lehetővé fogja tenni az adatok automatizált feldolgozását. Meg fogja könnyíteni továbbá az adatok és az információk keresztellenőrzését és a kockázatok azonosítását. Az eredmény a tengeri és szárazföldi tevékenységek ellenőrzésének egy ésszerűbb és kockázatalapú megközelítése, amelyek közül az utóbbi természeténél fogva költséghatékonyabb.
A javaslat el fogja törölni a tagállamoknak azon jelenlegi kötelezettségét is, hogy a halászati engedélyek listáit elküldjék a Bizottságnak, amelyeket e helyett elektronikus úton tesznek majd hozzáférhetővé a nemzeti ellenőrző szolgálatok, más tagállamok nemzeti ellenőrző szolgálatai és a Bizottság számára.
A jelentésre koncentrálva most szeretnék a javasolt módosításokról szólni.
A Bizottság örömmel fogadja a tényt, hogy az Európai Parlament elvben támogatja a jogszabályt és úgy ítéli meg, hogy szükség van egy új ellenőrzési rendeletre. Míg a Bizottság egyet tud érteni bizonyos módosításokkal, amelyek összhangban vannak a tanácsi munkacsoport megbeszéléseivel, alapvetően fontosnak gondolja a javaslat bizonyos kulcsfontosságú részeinek megtartását.
A Bizottság számos módosítással egyetért, különösen a 3., 6., 9., 10., 11., 13-18., 26-28., 30., 31., 36., 44., 45., 51-55., 57., 58., 62., 63., 66-69., 82., 84., 85. és 92-98. módosításokkal.
A Bizottság azonban nem tudja elfogadni a következő módosításokat, amelyeket a következőképpen lehet összefoglalni:
A halászati tevékenységek ellenőrzésével kapcsolatban: a 23. módosítás a hajónapló halászati bejegyzéseire vonatkozó tűréshatárt a jelentésbeli 5%-ról 10%-ra módosítja. Ez jelentősen befolyásolni fogja a hajónapló adatainak pontosságát, amely azonban létfontosságú, amikor ezeket az adatokat keresztellenőrzésekre használják. Mivel ezeket a keresztellenőrzéseket az adatok következetlenségeinek beazonosítására fogják használni, amely azt az illegális viselkedést mutatja, amelyre a tagállamoknak szűkös ellenőrzési erőforrásaikat koncentrálniuk kell, ez a módosítás negatívan befolyásolná a javaslat 102. cikkének (1) bekezdésében leírt számítógépes ellenőrző rendszer működését, amely az új ellenőrző rendszer gerincét adja. A legfontosabb érv ez ellen azonban az, hogy a halászok valójában meg tudják becsülni a fogást 3%-os pontossággal. Végül is a halat dobozokban tárolják és szállítják, és tudják, hogy milyen súlyt bír el egy ilyen doboz.
Az előzetes értesítésekről szóló 29. módosítást illetően a Bizottság úgy gondolja, hogy a kivételek megítélési jogának a Tanács számára való fenntartása rendkívüli módon bonyolítaná az eljárást, és nem tenné lehetővé a végbemenő változásokra való időben történő reagálást.
A Bizottság úgy találja továbbá, hogy a felhasználatlan kvóták újraelosztása egy irányítási kérdés, amellyel a közös halászati politika reformjának kontextusában kell foglalkozni. Ennek értelmében a korrekciós intézkedésekről szóló 41. módosítás nem fogadható el.
A többéves terveknek alávetett készletek átrakodásáról szóló 42. módosítás kitörli a teljes 33. cikket. Ez nem elfogadható, mivel, ahogy tudják, az átrakodás régebben az illegális fogások elrejtését szolgálta. Ezért létfontosságú a 33. cikk fenntartása, továbbá az, hogy az átrakodott mennyiségeket egy független testület mérje meg mielőtt a szállítóhajókra kerülnek.
A 47. módosítás eltörli az azonnali hatályú halászati tilalmakról szóló teljes részt. Amennyiben ezt elfogadja, a Bizottság egy nagyon fontos eszközt veszít el a halállományok megvédésére. Az azonnali hatályú tilalmak közvetlenül kapcsolódnak az ellenőrzési kérdésekhez. Ez a módosítás ezért nem fogadható el.
A 102. módosítás nem fogadható el, mert eltörli a Bizottság azon lehetőségéről szóló cikket, hogy betiltsa a halászatot, amennyiben a Bizottság ezt látja szükségesnek. Egy hasonló rendelkezés már most létezik a jelenlegi ellenőrzési rendeletben, és ez egy szükséges eszköz annak biztosítására, hogy amennyiben a tagállamok nem tiltják meg a halászatot, akkor a Bizottság fel legyen hatalmazva erre a kvóták betartásának biztosítása érdekében – és ezt meg is tettük tavaly a kékúszójú tonhal esetében és az azt megelőző évben a tőkehal esetében a Balti-tengeren.
Hasonlóan, a Bizottság nem tudja elfogadni a 103. módosítást, amely eltörli a korrekciós intézkedésekről szóló rendelkezéseket. Ez gyengítené a Bizottság, mint az uniós jog őrének szerepét, amely biztosítja, hogy minden tagállam teljesen kihasználja a halászati lehetőségei okozta előnyöket. Mi több, ez a rendelkezés már szerepel a jelenlegi jogszabályban.
Az új technológiákat illetően: a műholdas hajó-megfigyelési rendszert (VMS) és a műholdas hajóészlelő rendszert (VDS) illetően a 19. módosítás ezeknek az elektronikus eszközöknek a hatálybalépését a 10 és 15 méter közötti hosszúságú hajók esetében 2013. július 1-jére teszi a javaslatban szereplő időpont, 2012. január 1-je helyett. A 20. módosítás értelmében a VMS eszközök és az elektronikus hajónaplók beüzemelése finanszírozásra jogosult, amelynek 80%-át az Unió költségvetéséből társfinanszírozzák.
A 19. módosítást illetően a javaslat már most gondoskodik egy átmeneti időszakról, mivel ez a kötelezettség csak 2012. január 1-jétől lépne életbe, míg a rendelet hatályba lépésének időpontját 2010. január 1-jére tűzték ki. Mivel az új ellenőrzési rendszer a modern technológiákat a lehető legjobban szeretné kihasználni a keresztellenőrzések hatékony, automatizált és szisztematikus rendszerének kifejlesztése érdekében, fontos, hogy ezeket a rendelkezéseket a javaslatban előirányzott időpontban alkalmazzák, hogy ne késsen tovább az ellenőrzés új megközelítésének végrehajtása.
Ezeknek az új technológiáknak a bevezetésével kapcsolatos költségek miatti aggodalmakat illetően, a Bizottság társfinanszírozása már elérhető a 861/2006/EK tanácsi rendelet alapján, amely megállapítja a társfinanszírozási rátákat, és ennek a rendeletnek a keretében a Bizottság fontolóra veszi a ráták emelését. Az azonban ellentétes lenne a költségvetési szabályokkal, ha egy másik jogalkotási aktusban fektetnénk le a társfinanszírozással kapcsolatos rátákat.
A hobbihorgászatot illetően: ezzel a vitatott témával kapcsolatban jelezni szeretném, hogy azzal a hírrel ellentétben, amely széles körben elterjedt, a rendelettervezet nem szándékozik aránytalan terheket róni az egyes horgászokra illetve a szabadidős halászati ágazatra. Azt javasoljuk, hogy a hobbihorgászatnak azt a részét, amely bizonyos speciális állományokra, nevezetesen a helyreállítás alatt álló állományokra irányul, engedélyekkel és kifogási jelentésekkel kapcsolatos alapfeltételeknek rendeljük alá. Ezek az elvárások segíteni fognak az információszerzésben, amely lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy értékeljék az ilyen tevékenységek biológiai hatásait és, ahol szükséges, megfelelő intézkedéseket hozzanak.
Az európai parlamenti jelentéssel kapcsolatban a Bizottság örül annak a ténynek, hogy a 11. módosításban egy definíciót alkottak a „hobbihorgászatra”, és hogy a Parlament elismeri, hogy ahol úgy találják, hogy a hobbihorgászatnak jelentős hatása van, a fogásokat bele kell számolni a kvótákba. Örül továbbá annak is, hogy a Parlament egyetért azzal, hogy a hobbihorgászatból származó áru forgalomba hozását meg kell tiltani, kivéve, ha ez emberbaráti célból történik. Mindazonáltal szeretném hangsúlyozni, hogy fontos a tagállamok azon kötelezettségének fenntartása, hogy a 93. módosításban foglaltak szerint értékeljék a hobbihorgászat hatását, és ez ne csupán lehetőség legyen számukra, ahogy azt a 48., 49. és 50. módosításban tervezték.
A Bizottság természetesen szeretné biztosítani, hogy a Tanács által elfogadott végleges rendelet megfelelő egyensúlyt ér el egyrészről a helyreállítás alatt álló állományokkal kapcsolatos hobbihorgászat hatásáról – eseti alapon készített elemzés alapján – való pontos információ szerzése és, másrészről, annak biztosítása között, hogy azokat a hobbihorgászokat, akik tevékenységének nyilvánvalóan elhanyagolható biológiai hatása van, ne terheljék aránytalan elvárásokkal.
A bírságokat és a végrehajtást illetően: a 64. módosítás betold egy új 84. cikk (2a) bekezdést, amely alapján amennyiben egy halászati engedély tulajdonosának „büntetőpontokat” adnak, a tulajdonost ki kell zárni az uniós támogatásokból és a nemzeti köztámogatásból erre az időre. A Bizottság nem tudja elfogadni ezt a módosítást. Hasonlóan, a 61. módosítás sem elfogadható.
Valójában a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet 45. cikkének 7. pontja már lehetőséget ad arra, hogy a vétséget elkövetőknek a köztámogatásokhoz vagy az uniós támogatásokhoz való hozzáférését ideiglenesen vagy állandóan megtagadják. Egy további ilyen szabály bevezetése a büntetőpontrendszerbe aránytalan lenne.
A 107. módosítás eltörli a Bizottság által javasolt minimum és maximum bírságokat. Ez nem elfogadható, mert az összehasonlítható bírságok minden tagállamban fontos részét képezik annak, hogy az elrettentés hasonló szintjét érjék el az összes közösségi vizeken és így egyenlő feltételeket hozzanak létre egy közösségi szintű közös keret létrehozása által. A rendelkezés nem érinti a tagállamoknak azon mérlegelési jogát, hogy eldöntsék, milyen szabálysértés minősül komolynak.
A Bizottság jogkörét érintően: a 71. módosítás megköveteli egy tagállami hivatalnok jelenlétét a Bizottság által végzett ellenőrzés során, és hasonlóan, a 108. módosítás az olyan esetekre korlátozza a bizottsági vizsgálatok és ellenőrzések elvégzését, amikor erről a tagállamot előzetesen tájékoztatták. A Bizottság azon hatáskörét, hogy önállóan hajtson végre ellenőrzéseket, komolyan befolyásolná, ha az érintett tagállam hivatalnokainak mindig jelen kellene lenniük az ellenőrzések során. A tagállam, azáltal, hogy nem küld hivatalnokot, még az önálló vizsgálat elvégzését is meg tudná akadályozni.
A 104., 108., 109. és 110. módosítások szintén problémásak, mivel korlátozza a közösségi felügyelők hatáskörét, és korlátozza azon jogaikat, hogy önálló hitelesítéseket és önálló ellenőrzéseket hajtsanak végre. A közösségi felügyelők ezen hatásköre nélkül a Bizottság nem tudja biztosítani a közös halászati politika azonos alkalmazási szintjét az összes tagállamban.
A 72. módosítás elveszi a jogalapot arra, hogy a közösségi pénzügyi támogatást fel lehessen függeszteni vagy meg lehessen szüntetni az olyan esetekben, amikor bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy nem tartották be a rendelet rendelkezéseit. A Bizottság nem tudja elfogadni ezt a módosítást. Ezzel a módosítással a Bizottságnak az az egyszerű következtetése, hogy az érintett tagállam nem tette meg a megfelelő intézkedéseket, elégséges lenne ahhoz, hogy intézkedéseket tegyenek az adott tagállam ellen.
Másrészről, a 111. és 112. módosítások korlátozzák a Bizottság azon hatáskörét, hogy felfüggessze a közösségi pénzügyi támogatást. Ez komolyan aláásná a Bizottság azon lehetőségét, hogy alkalmazza ezt az intézkedést. Mi több, a módosítás nem tisztázza, hogy a Bizottság helyett kinek kellene egy ilyen döntést meghoznia.
A halászati tilalom tekintetében: a 73. módosítás jelentősen korlátozza azokat az eseteket, amikor a Bizottság halászati tilalmat vezethet be azért, mert nem tartják be a közös halászati politika célkitűzéseit. Sokkal nehezebb lesz azt mondani, hogy „bizonyíték” van a nem teljesítésre, mint azt, hogy „okkal hisszük”, hogy nem teljesítették. Annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy a közös halászati politika szabályait egyenlően alkalmazzák minden tagországban, továbbá hogy elkerüljük a veszélyeztetett állományok fenyegetettségét, fontos, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen halászati tilalmat elrendelni, amikor a kérdéses tagállamok ezt nem teszik meg maguk. Hasonló módon a Bizottság nem tudja elfogadni a 113. módosítást sem, amely ennek a cikknek az eltörlését javasolja.
A 74. és 78. módosítások jelentősen csökkentik a nemzeti kvóták betartása érdekében a tagállamokra gyakorolt nyomást. Ezeknek a módosításoknak az elfogadása egyszerűen a status quo fenntartását jelentené. A módosítások jelentősen csökkentenék a Bizottság arra vonatkozó lehetőségeit, hogy intézkedéseket tegyen annak biztosítására, hogy a tagállamok ne fogjanak ki halakat az olyan szabályozott állományokból, amelyekre vonatkozóan a tagállamnak nincs, vagy csak alacsony kvótája van. Ez különösen káros lenne az olyan esetekben, amikor az ilyen halászat más tagállamokat akadályoz meg abban, hogy a kvótájuknak megfelelő mennyiségű halat fogjanak ki.
A 79. és a 80. módosítás eltörli a 98. és a 100. cikket, amelyek a kvóták levonásának és a közös halászati politika célkitűzéseinek való nem megfelelés miatt a kvótacsere visszautasításának lehetőségét nyújtják a Bizottságnak. A Bizottság fenn kívánja tartani ezt a rendelkezést, amely egy fontos eszköz a közös halászati politika szabályainak a tagállamokkal való betartatásának biztosítására. Ez megfelel a Számvevőszék ajánlásának, miszerint meg kell erősíteni a Bizottság azon képességét, hogy nyomást gyakoroljon a tagállamokra. Segíteni fog továbbá demonstrálni a nemzeti halászati ágazatok számára, hogy az, hogy nemzeti közigazgatásuk betartsa a közös halászati politika szabályait, saját érdekük is, és ezért várhatóan pozitív nyomást fognak gyakorolni nemzeti közigazgatásukra e célból.
A 114. módosítás a sürgősségi intézkedésekről szóló 101. cikk eltörlését javasolja. A Bizottság nem tudja elfogadni ezt a módosítást, mivel a rendelkezés egy fontos eszköz annak biztosítására, hogy a tagállamok betartsák a közös halászati politika szabályait.
Szeretném újra megköszönni Romeva i Rueda úrnak a jelentést és a bizottságnak azt a figyelmet, amit erre a rendkívül fontos kérdésre fordított. A jelentés egy rendkívül fontos hozzájárulás egy ténylegesen hatékony ellenőrző rendszer kialakításához. Szeretnék elnézést kérni, hogy ilyen sok idejüket elraboltam.
Carmen Fraga Estévez, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos úr, egy fő ellenvetésem van ezzel a javaslattal kapcsolatban: mégpedig az, hogy egyáltalán nem kér tanácsot az érintett ágazattól.
Elfogadhatatlan, hogy a Bizottság továbbra is azt hangoztatja, hogy az egész halászati politikát az érdekeltekkel való tárgyalások eredményeire kell alapozni, azzal pontosan egyidőben, hogy egy olyan rendeletet készít, amelynek rendkívül komoly, azonnali hatása lesz a flottára és az iparágat meg valójában megfosztják a párbeszéd vagy az előzetes egyeztetés lehetőségétől.
Ez egy rossz kezdet ahhoz, hogy megpróbálják megalapozni a szabálykövetés kultúráját, amelyre a Bizottság olyan gyakran utal. Az időzítés is erősen megkérdőjelezhető.
Bár igaz, hogy az ellenőrzési politika a közös halászati politika egyik legnagyobb kudarca, az is igaz, hogy a Bizottság ezt 1993 óta fenntartotta és csak akkor döntött ennek módosításáról, amikor most bemutatott egy jelentéstervezetet a közös halászati politika reformjáról, kijelentve a megőrzésre és az irányításra vonatkozó rendszer teljes felülvizsgálatát.
Lévén, hogy az ellenőrzés minden irányítási rendszer állandó jellemzője, sokkal ésszerűbb lett volna mindkét reformot úgy koordinálni, hogy ne kockáztassák meg, hogy az 2012. évre tervezett reform ezt a javaslatot idejétmúlttá teszi, amelynek néhány intézkedése lehet hogy még 2012-ben sem fog hatályba lépni.
Ez a két fő hiba csökkenti az értékét azoknak a javaslatoknak, amelyek igazán sikeresek lehettek volna, mint például a jogsértéseknek és a szankcióknak a harmonizációja, és az a célkitűzés, hogy a tagállamok határozottan felelősek legyenek az ellenőrző intézkedések alkalmazásával kapcsolatos politikai akarat nyilvánvaló hiányáért.
Elnök úr, már csak az maradt hátra, hogy megköszönjem az előadónak munkáját, és hogy sajnálatomat fejezzem ki, hogy ilyen kevés időnk van egy ilyen fontos kérdés megtárgyalására.
Emanuel Jardim Fernandes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Romeva i Rueda úr jelentésének, akinek gratulálok nyíltságáért, az a fő célkitűzése, hogy biztosítsa a közös halászati politika szabályainak betartását.
A szabályok tiszteletben tartása és egy, a halászatra vonatkozó európai megközelítés kialakítása a legjobb módjai a halászati ágazat érdekei megvédésének. Amennyiben az ágazat résztvevői – a legénységtől kezdve a halat áruló kereskedőkig – nem tartják tiszteletben a szabályokat, kudarcra lesznek ítélve. Az a kísérlet, hogy európai szabályokat alkalmazzunk az európai flották sokféleségének figyelembe vétele nélkül, szintén hozzá fog járulni ehhez a kudarchoz.
Ezért javasoltam, hogy a Bizottság javaslatát hozzák jobban összhangba azzal a realitással, amivel a kisüzemi halászflották szembesülnek – bár messzebbre akartam menni –, amelyek alapvetően az egész Európai Unióban léteznek, különösen a legkülső régiókban, anélkül, hogy valaha is elfelejtenénk, hogy a közös halászati politikának megfelelő ellenőrző intézkedésekre van szüksége.
A halászati költségvetés előadójaként számos alkalommal sajnálatomat fejeztem ki az európai szabályok nem megfelelő betartása miatt. Különösen a tagállamok általi jobb ellenőrzést, a vizsgálatok eredményeinek átláthatóságát és a közösségi vizsgálati politika megerősítését követeltem, feltéve, hogy ezeket az ágazat számára nyújtott pénzügyi támogatási intézkedések kísérik.
Természetesen örültünk volna, ha ennél messzebbre jutunk, mindazonáltal gratulálok az előadónak a bemutatott javaslathoz és intézkedésekhez, és remélem, hogy a biztos úr megfelelő választ fog adni erre a kérdésre.
Elspeth Attwooll, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azon túl, hogy gratulálok Romeva i Rueda úrnak a jelentéshez, annak tartalmáról szeretnék szólni a közös halászati politika tágabb összefüggésében.
Az elmúlt 10 évben sok kritikát hallottam róla, beleértve az egyenlő feltételek hiányát, az érdekeltek nem megfelelő bevonását, a gazdasági, társadalmi és környezeti szükségszerűségek nem megfelelő kiegyensúlyozását és a mikroszintű irányítási rendszert.
Mostanában azonban sikerült megnyugtatnom az embereket a felől, hogy a politika jelentős változáson megy keresztül. Természetesen még sok tennivaló van – például a visszadobás gyakorlatának megszüntetése –, és vannak idők, amikor a Bizottság még mindig irányt változtat a mikroszintű irányítástechnika felé. Itt megemlítem az ellenőrzési rendelet 47. cikkét, legalábbis annak eredeti verzióját. Gyakran mondtam, hogy a közös halászati politika egy kicsit olyan, mint egy olajszállító tartályhajó: sok idő kell ahhoz, hogy irányt változtasson, és úgy hiszem, hogy az ellenőrzési rendeletnek még sokat kell fejlődnie, hogy elérje a szükséges egyenlő feltételeket a végrehajtás és a szankciók tekintetében, ahogy a regionális tanácsadó testületeknek is sokat kell tenniük annak érdekében, hogy fejlődést érjenek el más tekintetben.
Egy személyes megjegyzéssel szeretném zárni felszólalásomat, kifejezve nagyrabecsülésemet azért az értékes munkáért, amelyet a Halászati Bizottság tagjai végeztek és köszönetet mondva Borg biztos úrnak és csapatának mindazért, amit elértek öt éves irányításuk alatt.
Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, Portugália magában foglalja a történelmileg meghatározott területet az európai kontinensen és az Azori-szigetek és Madeira alkotta szigetvilágot. A törvény meghatározza tengeri fennhatóságának kiterjedését és határát, kizárólagos gazdasági övezetét és Portugália jogait a mellette lévő tengerfenékkel kapcsolatban. Az állam nem fogja átengedni a portugál terület semelyik részét vagy a fölötte gyakorolt felségjogát.
A Portugál Köztársaság alkotmányának 5. cikke nem is fogalmazhatna világosabban. Ennek eredményeképp, a Portugália alkotmányában őrzött rendelkezésekkel összhangban és az ezen rendelkezések betartásának biztosítására irányuló törekvéseink kapcsán benyújtottunk egy módosítást, amely kijelenti, hogy ennek a rendeletre vonatkozó javaslatnak nem veszélyeztetnie kellene, hanem tiszteletben kellene tartania a tagállamoknak a közös halászati politika szabályainak való megfelelés vizsgálatára vonatkozó hatáskörét és felelősségét.
Mindazonáltal a Halászati Bizottság által tett módosítások, bár néhány tekintetben minimalizálják az Európai Bizottság elfogadhatatlan javaslatának egyes negatív vonatkozásait, nem védik meg azokat az alapelveket, amelyeket központinak tartunk.
Más aggasztó és nem megfelelő szempontok mellett különösen az elfogadhatatlan, hogy a Bizottságnak hatásköre legyen arra, hogy önállóan végezzen vizsgálatokat előzetes figyelmeztetés nélkül a tagállamok kizárólagos gazdasági övezeteiben és területein, továbbá hogy saját mérlegelése alapján betilthassa a halászati tevékenységeket és felfüggeszthesse vagy megszüntethesse a közösségi pénzügyi támogatások kifizetését a tagállamok számára. Elfogadhatatlan továbbá, hogy egy tagállam megvizsgálhatja halászhajóit egy másik tagállam kizárólagos gazdasági övezetében az utóbbi felhatalmazása nélkül.
Azzal zárnám, hogy emlékeztetem Önöket arra, amit ez a Parlament maga is jóváhagyott: ez pedig az ellenőrzés fontossága a halászat kezelésében, ami a tagállamok hatásköre. Reméljük, hogy a Parlament nem fogja visszavonni szavát, amely sajnos szokásává vált.
Nigel Farage, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, be kell vallanom, hogy érdekelt vagyok ebben a témában. Egész életemben lelkes tengeri horgász voltam, ahogy családom jó része is. Élvezem ezt, mert ez az egyik utolsó alapvető szabadságunk. Kimehetünk a tengerpartra vagy beszállhatunk csónakjainkba, foghatunk néhány halat és hazavihetjük őket megenni.
Nos, a tengeri hobbihorgászok pár éve lobbiznak azért, hogy ezt a sportot bevegyék a közös halászati politikába. Évek óta mondogatom, hogy „vigyázz, hogy mit kívánsz”. Most ez megtörtént, és ezt 47. cikknek hívják, és ennek a máltai biztosnak, Joe Borgnak hívják. Több mint egy millióan vagyunk Nagy-Britanniában: konzervatív szemléletűek és értelmesek vagyunk. Nincs szükségünk szabályozásra az olyanok részéről, mint Ön, Borg úr. Ezért kell azonnal visszautasítanunk a 47. cikket, mert semmi más nem lesz elég. Ha megkapja ezt a hatalmat, évről évre visszajöhet. Most esetleg azt mondhatjuk, hogy a part menti horgászatot békén hagyták, de ha egyszer ez olyan emberek ellenőrzése alá kerül, mint ön, Borg úr, akkor jövőre vagy azután visszajöhet, és elkezdheti szabályozni ezt is.
Ami a csónakból való horgászatot illeti, az ajtó nyitva áll, hogy mindenkitől elvárják, hogy engedélye legyen és hogy jelentse tevékenységét. Az összes kicsi győzelem, amelyet magunkénak tudhattunk a bizottsági szakaszban azáltal, hogy a „tagállamoknak el kell” szöveget arra cseréltük, hogy a „tagállamoknak el lehet” kezdeniük ezen adatok gyűjtését, elveszett: tartok tőle, hogy azzal, hogy Defra úr elment, minden lehetőséget meg fognak ragadni, hogy az uniós szabályokat arra használják, hogy az összes lehetséges módon ellenőrizzenek minket.
A tengeri horgászatot támogatni kell. Part menti zátonyokat kellene építenünk. Fel kellene ismernünk – ahogy az amerikaiak tették –, hogy milyen hatalmas gazdasági hatása lehet ennek. E helyett azonban egy olyan közös halászati politikánk van, amely már most egy környezeti katasztrófa. Hátrányosan különbözteti meg a brit flottát, és most tönkre fogja tenni a tengeri horgászatot is Nagy-Britanniában, ha ennek az embernek és hasonszőrű embereinek hatalmat adunk. Tehát, Borg biztos úr, azt tanácsolom, hogy „dobja el a horgát”!
Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök úr, köszönet mondok Önnek Seté miatt. Valóban vannak halászati erőforrások, van egy új megfigyelő rendszer, amelyet ma este vitatunk meg, de mindenekelőtt halászok vannak, a munkájuk és a megélhetésük, és halásznak lenni a világ legnehezebb munkája. Nem olyan, mint hivatalnoknak vagy választott képviselőnek lenni, hanem formálja a szabad, de most elkeseredett férfiakat, ezért lázadnak fel a tonhalhalászok a Földközi-tengeren, Setében, Le Grau-du-Roi-ban és a franciaországi Boulogne-ban.
1983 óta, vagyis 26 éve szabályozzuk halászati tevékenységüket. Mindamellett a Római Szerződés hatálybalépése óta a KAP 32-39. cikkei is rájuk vonatkoznak, és a legelső halászatról szóló közösségi rendelet 1970-ben lépett érvénybe. 39 éve alkotunk jogszabályokat: 1986-ban a Spanyolország, 1993-ban a Dánia érkezése okozta sokk miatt az eresztőhálókról, a fenéken rögzített hálókról, a halászat szereplőiről, a teljes kifogható mennyiségekről, a kvótákról, segélyekről, flottaátszervezésről és modernizációról.
Jogszabályokat hozunk a büntetésekről, a biológiai pihenőidőről, az állományokról, a hulladékokról, az ellenőrzési rendszerekről, emberekről, fajokról, tőkehalakról, szürke tőkehalakról, kékúszójú tonhalakról, még a nemzetközi megállapodásokról is, és most a hobbihorgászatról! Ráadásul még mindig nem működik. A kék Európa egyre szürkébb és szürkébb lesz.
Miért? Mivel a halászat része a 21. századi globális élelmezési kihívásnak, globális szinten kell kezelni azt. Hasonlóan a pénzügyi válságokhoz, a járványokhoz, az éghajlatváltozáshoz, a bevándorláshoz és a súlyos bűnözéshez, a halak is alterglobalisták.
Nem tisztelik sem a határokat, sem a közösségi jogszabályokat. Európa túl kicsi ahhoz, hogy szabályozza a halászati erőforrásokat, és Perutól Japánig, Moszkvától Dakarig, Írországig és Valenciáig rendeletekre lesz szükség a halászati erőforrások globálisan megosztott tulajdonosi jogáról. Ezt az utat kell követnie Brüsszelnek is, elnök úr.
Elnök. – Nos, eme szóáradat után Stevenson úré a szó.
Struan Stevenson (PPE-DE). – Elnök úr, Ön bizonyára tudja, hogy két halászt, egy apát és fiát Észak-Írországból, akik Peterheadben halásznak, börtönbe zártak Liverpoolban, miután 1 millió angol fontra megbüntették őket és a Vagyon-visszaszerzési Ügynökséget használták fel arra ─ amelyek rendszerint drogkereskedők és gengszterek elleni intézkedések kapcsán lépnek fel ─ hogy tönkretegye ezt a két dolgozó halászt, akik ugyan bevallottan részt vettek illegális halászatban, amit senki nem nézne el – de az, hogy ezt a két dolgozó halászt, még akkor is, ha bűnösek ebben a vétségben, úgy kezelik, mint a bűnözőket, a gengsztereket, ahogy a drogkereskedőket kezelnék, megdöbbentő. Ez igazolja, hogy miért van mindenáron szükségünk intézkedésekre az egyenlő feltételek bevezetéséhez, amelyet Romeva i Rueda jelentése is tartalmaz, mivel hasonló vétségekért az Unió más részein valószínűleg csupán 2000 vagy 3000 euró büntetést szabnának ki.
A fennmaradó időt azonban arra szeretném használni, hogy a 47. cikkről beszéljek, nem meglepő módon azért, mert úgy hiszem, hogy különbséget kell tenni a „kell” szó és a „lehet” szó között, amely a 93., 48., 49. és 50. módosításokban szerepel. A bizottságban nagyarányú támogatásra talált módosításom, amelyben a „lehet” szó szerepelt, de ön, biztos úr, arról tájékoztatott minket, hogy ezt vissza fogja utasítani, így úgy tűnik, csak az időnket pazaroltuk.
Remélem, hogy ezt újra át fogja gondolni. Ha egy tagállam nem tartja szükségesnek, hogy ezt a tevékenységet elvégezze, remélem, tiszteletben fogja tartani a szubszidiaritás elvét.
Nils Lundgren (IND/DEM) . – (SV) Elnök úr, euroszkeptikusként gyakran bizonyos kárörömöt érzek, amikor különböző uniós intézmények olyan ésszerűtlen és nevetséges javaslatokkal állnak elő, mint a 47. cikk. Az ilyen javaslatok segítenek aláásni azt a megalapozatlan tiszteletet, amelyet a tagállamok sok állampolgára érez az Unió erőfeszítései miatt – az arra irányuló erőfeszítések miatt, hogy a demokratikus tagállamok hatásköreit átruházzák a bürokratikus Brüsszelre. Az ilyen javaslatok ezért megkönnyítik a centralizáció és a bürokrácia elleni küzdelmet, ugyanakkor azonban komolyan veszem az Európai Parlamentben betöltött szerepemet. Véget kell vetnünk ennek az irányzatnak, és remélem, hogy a parlamenti képviselők többsége is így gondolja. Amennyiben nem, remélem, hogy a többség legalább a szavazók július elejei ítéletétől fél, és ezért felismeri, hogy saját érdekükben – amivel legalább teljesen tisztában vannak – vissza kell utasítaniuk ezt a javaslatot. Ha a szubszidiaritás elve még arra sem képes, hogy távol tartsa az Unió kezét a stockholmi szigetvilág hobbihorgászatától, akkor sivár jövője lesz az európai projektnek.
Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném elmondani a biztos úrnak, hogy én is a „lehet” szót részesítem előnyben a „kell” szóval szemben. Én is társaláíró vagyok.
A közös halászati politika betartásának kultúráját nem lehet megalapozni addig, amíg nem a méltányosság és az igazságosság áll az ellenőrzési politika és a halászok elleni elkövetkezendő eljárások középpontjában. Tényleg szükségünk van, ahogy a rendelet javasolja – és ahogy az előadó is mondja – közösségi szintű ellenőrzésre és megfelelésre, amely ennek a helyzetnek a szükségleteit tükrözi, míg a végső felelősséget a tagállamokra kell hagyni.
Megdöbbentő, hogy jelenleg a bírságok 600 és 6000 euró között mozognak hasonló vétségek esetében a különböző tagállamokban. Egyáltalán nem tartják tiszteletben a közös halászati politikát, amelyről egyöntetűen azt gondolják, hogy egy hiányos eszköz. Nincs szükségünk arra, hogy ez álljon a központjában.
A 47. cikkel, a hobbihorgászattal kapcsolatban, örülök a meghatározásnak, amely hiányzott a javaslattervezetből. Józan reakcióra van szükségünk. Igen, a tagállamok értékelhetik ezt, ha komoly hatással van a veszélyeztetett állományok kvótájára, de nem szabad hagynunk, hogy ökölszabály legyen. Kivételnek kell lennie, nem szabálynak. Térjünk át a visszaengedések kérdésére – erkölcstelen és teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy büntetőjogilag üldözzük halászainkat. Nem szabad bátorítanunk a járulékos halfogásokat, de nem szabad a halászokat büntetőjogilag üldözni sem ezek kirakodásáért. Kérem, hogy találjuk meg a helyes egyensúlyt, Borg biztos úr.
Paulo Casaca (PSE). – (PT) Elnök úr, biztos úr, a jelentése abszolút alapvető fontosságú. Senkinek, aki olvasta a Számvevőszék jelentését a közös halászati politika ellenőrzésének állapotáról, nem lehet kétsége afelől, hogy az Európai Bizottságnak ez a kezdeményezése teljesen életbevágó.
Mindamellett az is igaz, hogy előadónk teljesen kivételes munkát végzett ebben az esetben, és sikerült figyelembe vennie, különösen a kisüzemi halászat esetében, számos egyedi jellegzetességet, továbbá felhasználta néhány javaslatunkat is. Tiszta szívből szeretnék gratulálni neki ezért a példaértékű munkáért.
Mindazonáltal azt is meg szeretném említeni, hogy én a szubszidiaritás mellett vagyok. Viszont nem alkalmazható a szubszidiaritás az ellenőrzésben, ha nincs szubszidiaritás a közös halászati politika logikájában.
Ez az a kihívás, amellyel a biztos úrnak szembe kell néznie a közös halászati politika reformjában. Remélem, hogy elkötelezett és sikeres lesz ennek a kihívásnak a leküzdésében, ami létfontosságú a halászat számára egész Európában.
Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani ezért az érdekes vitáért. Egyértelműen mindannyian határozottan tisztában vagyunk az ellenőrzési rendszereink jelentős reformjának szükségességével.
Engedjék meg, hogy megpróbáljak kitérni néhány felmerült kérdésre, először is a hobbihalászat kérdését illetően. Ahogy mondtam, ez egy nagyon vitatott téma, valószínűleg a legvitatottabb azok közül az ellenőrzési intézkedések közül, amelyek szerepelnek a javaslatban.
Mindazonáltal számos félreértés merült fel azzal kapcsolatban, hogy mi a rendelkezés igazi célja és szándéka. Elmondtam, hogy készek vagyunk elfogadni azt a meghatározást, amelyet az egyik módosításban javasoltak.
Világosan ki fogom fejteni álláspontunkat a hobbihorgászat meghatározásról és az azzal kapcsolatos rendelettervezetről az elkövetkezendő napokban, oly módon is, hogy írni fogok közvetlenül a horgászok képviselőinek, hogy elmagyarázzam a hobbihorgászattal kapcsolatos célkitűzéseket, paramétereket és részleteket.
Ezt követően, remélem, visszajelzést kapunk tőlük, és amennyiben szükséges, megvizsgáljuk a rendelkezéseket annak érdekében, hogy pontosan szolgálja az egyetlen elérendő célt.
Egy fontos problémánk van a helyreállítás alatt álló állományokkal kapcsolatban. Vannak bizonyos szabadidős tevékenységek, amelyek nagy nyomást gyakorolnak az ilyen állományokra, és ezt a problémát kezelnünk kell.
A hivatásos halászokkal szemben is igazságos, hogy kezeljük ezt a problémát. Máskülönben soha nem remélhetjük, hogy visszájára fordíthatjuk a helyzetet, ha jelentős halászati erőkifejtés történik, még akkor sem, ha hobbiszinten, és nem keresnek pénzt vele. Az állomány nem fog helyreállni, ha jelentős halászati erőkifejtés tapasztalható, ahogy azt tudományos jelentések is kimutatták.
(Indulatnyilvánítás a teremből: „Erre vonatkozóan egyáltalán nincs tudomány!”)
Az ágazattal való egyeztetés teljes hiányára vonatkozóan úgy gondolom, hogy egyeztettünk az iparággal. Én magam is részt vettem nemrég egy ilyen konferencián Skóciában. Az összes illetékes regionális tanácsadó testület benyújtotta véleményét és, mint minden más jogalkotás során, egy nyilvános internetes konzultációt is szerveztünk. Az ágazattal különösen a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság keretében egyeztettünk 2008 folyamán.
A kis hajókra vonatkozó kérdést illetően, a Bizottság úgy gondolja, hogy a kis flottáknak jelentős hatásuk lehet az erőforrásokra. Ezért nincs rájuk vonatkozó általános mentesség a jelentésben.
Mindazonáltal a jelentés speciális mentességeket biztosít bizonyos kategóriájú hajók számára, általában a 10 méternél rövidebbek számára, különösen a VMS, a halászati napló, az előzetes értesítés és a kirakodási nyilatkozatok tekintetében. Ebben a tekintetben a javaslat figyelembe veszi az arányosság elvét.
Pénzügyi szempontokat is figyelembe vettünk az uniós társfinanszírozás szintjén, amely az elektronikus berendezések költségeinek maximum 95%-át fedezi annak érdekében, hogy segítse az érdekelteket az új technológiák bevezetésében. A mentességeket tovább fogjuk vizsgálni a végleges elnökségi kompromisszumon belül.
Guerreiro úr megjegyzéseivel kapcsolatban azt is szeretném elmondani, hogy az általa említett pontok közül számos már létezik a meglévő ellenőrző intézkedésekben. Ezért, ha elfogadnánk az általa javasolt módosításokat, akkor inkább visszalépnénk az ellenőrzés és a végrehajtás tekintetében, mintsem megerősítenénk azokat az intézkedéseket, amelyeket meg kell erősíteni.
Egyenlő feltételekre törekszünk a javasolt rendeletben a bírságokkal kapcsolatos intézkedésekben. Természetesen készek vagyunk alaposabban megvizsgálni ezeket, hogy megnézzük, szükség van-e további finomításokra, de a javasolt rendeletben a bírságokkal kapcsolatos intézkedések fő célkitűzése annak biztosítása, hogy ne legyen jelentős eltérés, ahogy az jelenleg tapasztalható, az egyes tagállamok által kirótt büntetések között, és az egyes tagállamok bírói hatóságai és más államok bírói hatóságai által kirótt büntetések között.
Végezetül, szeretném megköszönni Farage úrnak, hogy úgy gondolja, egy második ciklusban is itt a helyem!
Raül Romeva i Rueda, előadó. – (ES) Elnök úr, arra szeretném felhasználni ezt az utolsó két percet, hogy köszönetet mondjak.
Először is a Bizottságnak, nem csak az általuk végzett munkáért és a felkínált lehetőségért: valójában úgy gondolom, hogy soha nem könnyű egy ilyen kérdést felvetni és ilyen mélyrehatóan tárgyalni, de úgy érzem, szükség volt arra, hogy legalább elkezdjük a vitát. Ez nagy merészség volt; természetesen mindig lesznek, akik úgy gondolják, hogy az idő soha nem megfelelő hozzá, de úgy gondolom, hogy a vita legalább segített és továbbra is segíteni fog bizonyos nehézségek tisztázásában, amire az ágazat nagyobb mértékű és jobb szabályozása elérésének érdekében szükségünk van.
Másodszor, szeretnék köszönetet mondani a többi előadónak és árnyékelőadónak, mivel, ahogy láthattuk a vita során, nagyon eltérő nézeteink vannak, és jelentős erőfeszítést tettünk annak érdekében, hogy egységes álláspontot találjunk.
Szeretném elismerni továbbá mindenki erőfeszítését a témával kapcsolatban. A következtetés, amelyre jutottunk, talán nem az, amit mindannyian reméltünk. A tűréshatárt véve példának, én egyetértek a Bizottsággal, miszerint az 5% megfelelő volt. A 10% a kompromisszum része, mert voltak képviselők, akik még ennél is sokkal messzebbre akartak menni.
Hasonló a helyzet az elektronikus rendszerek bevezetési ideje kiterjesztésének vagy elhalasztásának a lehetősége tekintetében.
Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ez nem foglal magában további kiadásokat, amely részletről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Mindenesetre a Bizottság egyedi forrásokat biztosít ezzel kapcsolatban.
Végezetül pedig a hobbihorgászat kérdésével kapcsolatban, amely a legvitatottabb, de nem szükségszerűen a legfontosabb része ennek az indítványnak, egy szempontra szeretnék összpontosítani: ez a megkülönböztetés tilalma. Ha nem ismerjük fel, hogy mindannyiunknak szerepe van a felelősség megosztásában, nem valószínű, hogy el fogjuk érni a kívánt eredményt.
A kompromisszum elérése az egyeztetések során természetesen nem volt könnyű, de úgy gondolom, hogy egészen elfogadható. Mindazonáltal megállapodásunk nem szól arról, hogy vajon a hobbihorgászat esetleges hatásának tanulmányozását kötelezően vagy önkéntes alapon kell elvégezniük a tagállamoknak.
Mivel néhány kivételt javasoltak a szabadidős ágazattal kapcsolatban, úgy érzem, legalább jó lenne látni, hogy a tagállamok elkötelezik magukat a szükséges információ megszerzése mellett, mintsem hogy kényszerítsük őket erre, mert, ismétlem, vagy megosztjuk a felelősséget, vagy végül mindannyian – a szabadidős ágazattal együtt – szabályozás nélkül maradunk.
Elnök. – A vitát lezárom.
A szavazásra 2009. április 22-én, szerdán kerül sor.