Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/0143(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0413/2008

Viták :

PV 22/04/2009 - 4
CRE 22/04/2009 - 4

Szavazatok :

PV 22/04/2009 - 6.35
CRE 22/04/2009 - 6.35
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0251

Viták
2009. április 22., Szerda - Strasbourg HL kiadás

4. Hitelminősítő intézetek - A jelentésekre és a dokumentációra vonatkozó kötelezettségek vállalatok egyesülése és szétválása esetén - Az életbiztosítás a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdése és gyakorlása (átdolgozás) (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

- Gauzès úr jelentése (A6-0191/2009) a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében, a hitelminősítő intézetekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0704 – C6-0397/2008 – 2008/0217(COD)),

- Weber asszony jelentése (A6-0247/2009) a Jogi Bizottság nevében, a 77/91/EGK, 78/855/EGK és 82/891/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2005/56/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról, az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségek tekintetében (COM(2008)0576 – C6-0330/2008 – 2008/0182(COD)), és

- Skinner úr jelentése (A6-0413/2008) a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében, az életbiztosításról, a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0119 – C6-0231/2007 – 2007/0143(COD)).

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès , előadó. (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A hitelminősítő intézetekről szóló jelentés megszövegezése, amelynek elkészítésével megbíztak, rendkívül érdekes volt, és különösen örülök annak, hogy sikerült megállapodásra jutnunk a Tanáccsal és a Bizottsággal, ezért van esély arra, hogy ezt a jelentést már az első olvasatban elfogadják.

A pénzügyi válság különféle okainak elemzése kimutatta, hogy sürgősen szükség van a hitelminősítő intézetek működését szabályozó jogszabály elfogadására. A Parlament gondosan megvizsgálta a Bizottság által benyújtott rendeletjavaslatot annak érdekében, hogy az európai jogalkotás egyszerre mintaszerű, hatékony és pragmatikus legyen.

A G20 közelmúltban hozott döntései még jobban megerősítették ezt az elhatározást. A Bizottság, az EU Elnöksége és a Parlament között elért kompromisszum ragaszkodik a Parlament által követendőnek tartott iránymutatások betartásához a rendelet lényegi pontjaival, azaz a rendelet hatályával, a harmadik országok minősítésével, valamint az összeférhetetlenség megelőzésével kapcsolatban.

Számomra azonban az jelenti a legnagyobb örömet, hogy ez a szöveg alkalmas volt arra, hogy lefektesse az európai felügyelet alapjait a de Larosière-csoport jelentésének szellemében. A Parlament valójában megőrizte azt a gondolatot, hogy a CESR-nek kell lennie a kizárólagos belépési pontnak az intézetek regisztrálásához. Tudtuk, hogy a jelenlegi jogi helyzet figyelembevételével ennél sokkal többet nem lehet tenni, de ezzel a fellépéssel lerakhatjuk az alapokat ehhez a jövőbeni európai felügyelethez.

A következő hónapok során a Bizottság javaslatot tesz egy jogalkotási kezdeményezésre, amely lehetővé teszi a de Larosière-jelentésben szereplő iránymutatások végrehajtását egy hatékony és koordinált európai felügyelet létrehozása érdekében.

Hiánypótló kezdeményezésként, és a Bizottság jogalkotási kezdeményezését megelőlegezve a rendeletet a CESR koordinációja alatt felül fogja vizsgálni a tagállamok illetékes hatóságainak képviselőiből álló testület, és a döntések jogi hatályát annak a helynek az illetékes hatósága szavatolja, ahol a szervezetet regisztrálják.

Ma szeretnék rámutatni arra, hogy a Parlament a tárgyalások második szakaszában milyen nagyra értékelte a cseh elnökség rendkívül konstruktív és együttműködő hozzáállását. Ennek eredményeként intelligens viták útján képesek voltunk kidolgozni számos olyan szabályt, amelyeknek lehetővé kell tenniük ennek a szükséges átláthatóságnak a garantálását, valamint azoknak a problémáknak és hiányosságoknak az orvoslását, amelyek a hitelminősítő intézetek működésére vonatkozó jogszabályok hiányából fakadtak.

Ezért az elért eredmény rendkívül kielégítő, és így holnap a Parlament elé terjeszthetjük azt az átfogó módosítást, amely létrehozta azt a szöveget, amelyről megállapodásra jutott a Bizottság, a Parlament és a cseh elnökség – vagyis a tagállamok.

Meggyőződésem, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és az Elnökség ilyen módon be fogja bizonyítani, hogy egy ilyen példátlan méretű válsággal szembenézve az európai intézmények rendkívül találékonyak. Remélem, hogy ugyanebben a szellemben képesek leszünk elfogadni ennek a pénzügyi csomagnak a további rendelkezéseit is, és különösen abban reménykedem, hogy át tudjuk dolgozni a bankok tőkekövetelményeiről szóló irányelvet, amelyre Bázel II elnevezéssel is szoktunk hivatkozni.

Ma, amikor az európaiak megkérdőjelezik Európa hatékonyságát, számomra létfontosságúnak tűnik, hogy képesek legyünk bebizonyítani azt, hogy Európa képes megbirkózni a válsággal.

 
  
MPphoto
 

  Renate Weber , előadó.(RO) Meggyőződésem szerint olyan időket élünk, amikor minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az európai kereskedelmi társaságok életben tartása érdekében, és ami még ennél is fontosabb, meg kell találnunk az ösztönzőket ahhoz, hogy a sikeres vállalkozások képesek legyenek a lehető legtöbb munkahelyet felkínálni. Egy ilyen kezdeményezés most, a jelenlegi válság során különösen fontos. Üdvözlöm a Bizottság irányelvjavaslatát az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentéstételi eljárások egyszerűsítéséről, mivel ennek az a célkitűzése, hogy 2012-re 25%-kal csökkentse az európai társaságok adminisztrációs költségeit, aminek célja egészen pontosan a versenyképesség javítása.

Az a jelentés, amelyet megszövegeztünk, és amelyről holnap szavazni fogunk, a Bizottság gondolkodásmódját tükrözi, és elsősorban a következő néhány tényező vezérelte. Először: az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési kötelezettségeket csökkenteni kell, hogy a társaságok és a tagállamok eseti alapon rugalmasabban dönthessenek arról, hogy valójában milyen típusú jelentésre van szükségük. Ugyanakkor meg kell szüntetnünk azokat a rendelkezéseket, amelyek jelenleg kétszeres jelentéstételt, és ezáltal szükségtelen költségeket idéznek elő. Harmadszor: az információk közzétételére és közlésére vonatkozó szabályokat hozzá kell igazítanunk az új realitásokhoz, és ki kell terjesztenünk az internet használatára, hogy teljes mértékben kihasználhassuk ezeknek az új kommunikációs eszközöknek az előnyeit, miközben ennek a környezet védelmével kapcsolatban is jelentősége van. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a jelenleg hatályban lévő irányelvekben előírt intézkedéseket, amelyek a részvényesek tájékoztatását szabályozzák, 30 évvel ezelőtt találták ki, és azóta sem igazították hozzá ezeket a jelenleg rendelkezésre álló technológiai lehetőségekhez. Szeretnék őszinte köszönetet mondani az árnyékelőadóknak a közöttünk létrejött szoros együttműködésért és támogatásukért, amelyet a jelentés megszövegezése során végig megtapasztalhattunk. Szeretnék továbbá köszönetet mondani a Tanács és a Bizottság képviselőinek, amiért az elmúlt hónapok során elérhetőek és megközelíthetőek voltak.

A COREPER április 7-én első olvasatra egyetértésre jutott a Parlament által megtárgyalt teljes kompromisszumcsomagról, amelynek célja egy irányelv elfogadása az egyesülésekről és a szétválásokról. Szeretnénk, ha ez megtörténne, mert pontosan ezért nyújtottunk be olyan sok módosítást a holnapi plenáris ülésre beütemezett szavazáshoz, az informális háromoldalú egyeztetésen elért kompromisszum elfogadásával. Sikerült megoldani súlyos kérdéseket, amelyek komoly aggodalmakat okoztak egyes tagállamoknak, ilyen volt például a helyi újságokban történő közzététel vagy a papír alapú dokumentumok biztosítása és az internet használata, és a képviselőcsoportok képviselői belegyezésüket adták ezekhez a módosításokhoz. Ami az információk helyi újságokban történő közzétételét illeti, ez a gyakorlat továbbra is lehetséges marad azokban a tagállamokban, amelyek ezt szükségesnek tartják. Ami a papír alapú dokumentumokat illeti, a szabály szerint ezek a továbbiakban nem lesznek szükségesek, amennyiben a részvényesek lehetőséget kapnak a dokumentumok letöltésére és kinyomtatására, de a tagállamok úgy is intézkedhetnek, hogy a kereskedelmi társaságok kötelesek tanulmányozás céljából az irodájukban rendelkezésre bocsátani ezeket a dokumentumokat.

Egy további fontos kompromisszum az irányelv végrehajtásának dátumára vonatkozik, ez 2011. június 30. lesz, a Bizottság javaslatának meghatározása szerint. A tagállamok arról is dönthetnek, milyen következményekkel jár majd az, ha az internetelérés műszaki problémák miatt ideiglenesen megszakad. Az egyik fontos módosítás az egyszerűsített egyesülésekre és szétválásokra vonatkozik, amikor nincs szükség a közgyűlés jóváhagyására. Önmagában ezeknek az egyszerűsített eljárásoknak az alkalmazására épülő becslések alapján körülbelül 154 millió EUR megtakarítás várható minden évben, ami miatt érdemes első olvasatra elfogadnunk ezt az irányelvet.

 
  
MPphoto
 

  Peter Skinner , előadó. Elnök asszony! Kicsit váratlanul ért engem ez a helyzet, mivel ma nem láttam a teljes időrendi változást, de nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy szólhatok a Tisztelt Házhoz a pénzügyi szolgáltatások iparágával kapcsolatos egyik fontos kérdésről, vagyis a biztosítások és a viszontbiztosítások területéről, amellyel a Szolvencia II jelentés keretében foglalkoztunk, és arról, ahogyan ezt végül a Parlament elé terjesztettük annak érdekében, hogy képesek legyünk létrehozni azt, amit én a rendelet rendkívül szilárd alapjának tekintek az egész Európai Unióban.

Magától értetődik, hogy most visszatérünk valamihez. Volt egy Szolvencia I, és nagyon hálás vagyok Ettl úrnak, amiért korábban meglehetősen hosszasan megvitattuk ezt a kérdést és sikerült is bizonyos közös alapokkal előállnunk. De ezt a dokumentumot most a jelenlegi körülményekhez kell igazítanunk, és a biztosítási ágazat azok között a pénzügyi szolgáltatások között van, amelyeknek a változások előterébe kell kerülniük. A pénzügyi válság és velejárói alapján egyértelmű, hogy a biztosítási ágazat nem szabad magára hagynunk.

Van több olyan, a Szolvencia II-ből fakadó intézkedés, amelyről úgy vélem, hogy hozzájárult ahhoz, hogy ez az egyik legfontosabb jelentés legyen, amely globális szinten irányadó lesz ezen a területen. Ezen intézkedések között szerepel a kockázatkezelés kérdése. Szerintem ma már nem elegendő az, ha a szabályozó hatóságok egyszerűen kipipálják a mezőket annak megállapítására, hogy az az iparág, amelynek az a rendeltetése, hogy óvja és védje a fogyasztók érdekeit, helyesen cselekszik-e vagy sem. Elengedhetetlen, hogy a szabályozó hatóságok ténylegesen megfigyeljék, kezeljék és figyelemmel kövessék a biztosítás és a viszontbiztosítás mindennapi gyakorlatát egy meghatározott időszakban.

Ezzel és csakis ezzel az eljárással leszünk képesek létrehozni a rendelet megfelelő és helyénvaló formáját. Ez pedig a társaságok jelentéstétele: igen, ők sokat tesznek azért, hogy közöljék a szabályozó hatóságokkal, mit tesznek, de ebben a folyamatban a szabályozó hatóságoknak is részt kell venniük. Mégpedig mind a 27 tagállamra kiterjedően: nem külön-külön az egyes tagállamokban, a saját elkülönült szabályaik szerint, amelyek azt mérlegelik, hogy mit is alkalmazhatnak a rendelet szempontjából, hanem a rendelet irányadó előírását kell alkalmazniuk az egész Európai Unióban, ami ténylegesen el fog vezetni az általunk elvárt jobb fogyasztóvédelmi platformhoz.

Ezenkívül a társaságok e rendelet révén gazdaságosabban tudnak működni, mivel így egyféleképpen fognak jelentést tenni mindegyik szabályozó hatóságnak. Amit előállítanak, amit mondaniuk kell, amit tesznek, és ahogyan jelentéseiket elkészítik, az nemcsak egyetlen szabályozó hatóságnak szól, hanem a szabályozó hatóságok testületének, különösen cégcsoportok esetén, és mivel a biztosítótársaságok határokon átnyúló tevékenységeket folytatnak, nagyon fontos, hogy a szabályozó hatóságok munkacsoportokat alkossanak és együttműködjenek annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő szintű jelentések, a megfelelő szintű számadatok és a közölt információk a piacok leghatékonyabb védelmét idézzék elő.

A Tanáccsal és a Parlamenttel folytatott viták során felmerült néhány érdekes és néha talán szándékos trükk a nemzeti iparágak valamilyen irányba történő elterelése érdekében, ezért nem tudok úgy tenni, mintha ennek a dokumentációnak a megtárgyalása a Tanáccsal nem lett volna nagyon bonyolult: de igen, bonyolult volt. A Parlament hosszú út megtételére késztette a Tanácsot. Ez az út szerintem hosszabb volt, mint ahogyan azt a Tanács meghatározta, és amelyet valójában meg akart tenni az utolsó két elnökség alatt, ezért nagyon büszke és elégedett vagyok, amiért együttműködhettem a munkacsoportommal annak érdekében, hogy előrelépésre késztessük a Tanácsot.

Sajnálatos módon nem rendelkezünk majd a kezdetben előre jelzett szükséges csoporttámogatással, de mivel sikerült beillesztenünk az irányelvbe egy felülvizsgálati záradékot, később még visszatérhetünk a csoporttámogatás kérdésére, és abban reménykedem – és arra számítok, hogy a biztos úr azt mondja majd nekem, hogy ő is erre számít –, hogy három évvel ennek a konkrét irányelvnek a bevezetése után, valamilyen módon visszahozhatjuk majd a csoporttámogatást, különösen azért, hogy kiigazíthassuk ennek a megközelítési módnak a gazdasági vonatkozásait.

Olyan rendeletet akarunk, amely kockázatokra és alapelvekre épül, de amely az ipar képességeit is támogatja, és amely előmozdítja a szabályozó hatóságok legjobb adottságait az egész Európai Unióban és külföldön. Egy megjegyzéssel szeretném befejezni. A világ más részein működő szabályozó hatóságokat is kihívás elé kell állítanunk és csak a több országra kiterjedő rendszereket szabad elismernünk. Remélem, hogy a biztos úr egyetért velem ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 

  Charlie McCreevy , a Bizottság tagja. Elnök asszony! A mai vitára olyan időben kerül sor, amikor a modern kor európai gazdaságának legnagyobb kihívásával nézünk szembe. Sürgős cselekvésre van szükség: nyomatékos, célzott és átfogó cselekvésre, a bizalom helyreállítása, a növekedés és a munkahelyek érdekében, a pénzügyi rendszer megjavításáért, a stabilitás helyreállításáért a jövő számára, a kereskedelem és a beruházások előmozdításáért és polgáraink erőteljesebb védelméért – röviden egy hatékony és stabil pénzügyi rendszer felépítéséért.

A Bizottság márciusi közleménye alapján a tavaszi Európai Tanács kidolgozott egy erőteljes európai uniós cselekvési tervet a jövőre nézve – a pénzügyi szektor szabályozási hiányosságainak kezelésére vonatkozó stratégiát, amely helyreállítja az ösztönzőket és megreformálja a felügyeletet, hogy illeszkedjen az egységes európai uniós pénzügyi piachoz. A Bizottság néhány héten belül ismerteti véleményét a korszerű európai szabályozási keretrendszer felépítéséhez vezető útról. Ezt a véleményt júniusban megtárgyalják az állam- és kormányfők. A Bizottság készen áll arra, hogy ősszel konkrét intézkedéseket tegyen le az asztalra.

Egyértelmű, hogy a globális problémák globális megoldásokat igényelnek. Az EU arra irányuló kezdeményezése, hogy megállapodásra jusson a pénzügyi válságra vonatkozó koordinált globális kezdeményezésről, rendkívül sikeresnek bizonyult. A londoni ülésen a G20 vezetői széles körű elkötelezettségeket vállaltak arra nézve, hogy egyeztetett módon megoldják a pénzügyi rendszer gyenge pontjait és közösen felépítenek egy új pénzügyi rendszert, miközben megóvják a nyitott, globális gazdaságot.

Az EU pénzügyi szektorának helyzete nagyon súlyos. De már eddig is nagyon sokat tettünk, és nagy örömmel jegyzem meg, hogy a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács gyorsan reagált és szorosan együttműködött a válságra adandó válasz érdekében. Közel állunk három kulcsfontosságú intézkedés sikeres elfogadásához: az első a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet; a második a Szolvencia II átdolgozása, a harmadik pedig a harmadik és hatodik irányelvben foglalt belföldi egyesülési és szétválási szabályok átdolgozása.

Először: a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet területén elért megállapodás elősegíti az egyik olyan probléma megoldását, amely hozzájárult ehhez a válsághoz és így némi reménnyel kecsegtet a piaci bizalom helyreállítása tekintetében. A Bizottság által tavaly novemberben elfogadott javaslat meghatároz néhány egyértelmű célkitűzést a hitelminősítő intézetek integritásának, felelősségének és felelősségteljes irányításának javítása területén. Ez a rendelet megőrzi az eredeti javaslat irányát, amely különös hangsúllyal biztosítja a hitelminősítő intézetek elemzési függetlenségét, a minősítési folyamat integritását és az összeférhetetlenség megfelelő kezelését, amely a minősítési folyamat előtt fennállt. Ezenkívül létrehoz egy átfogó felügyeleti rendszert. Az európai szabályozó hatóságok felügyelik a hitelminősítő intézetek magatartását és megteszik a szükséges kényszerítő lépéseket.

Ami a felügyelet kérdését illeti, hangot adtam annak a véleményemnek, hogy meg kell erősíteni az együttműködést a felügyelet területén. Ezért feltétel nélkül egyetértek azzal, hogy egyetértésre kell jutnunk az ezen a rendkívül fontos területen szükséges lépések kérdésében. Ezért a pénzügyi szektor összes vonatkozó rendelete következetességének és koherenciájának biztosítása érdekében a Bizottság a de Larosière-jelentés ajánlásai alapján egyetért azzal, hogy meg kell vizsgálni e rendelet rendelkezései megerősítésének szükségességét a felügyeleti rendszer szempontjából.

A harmadik országokban kibocsátott hitelminősítések kezelésének kérdésében a G20-csúcs eredménye megváltoztatta a globális helyzetet. A G20 összes tagja egyetértett abban a kérdésben, hogy kötelező regisztráció és felügyeleti rendszer bevezetésével szabályozni kell a hitelminősítő intézeteket. Ezért egyetértek azzal a megoldással, amely a Tanács és a Parlament között a harmadik országokban kibocsátott minősítések kezelésének kérdéséről megszületett.

Elégedetten jegyzem meg, hogy sikerült megőriznünk a Bizottság javaslatában megfogalmazott ambiciózus célokat. A Bizottság nagyon elégedett az együttdöntési eljárás eredményével.

Hadd térjek most rá a Szolvencia II kérdéskörére. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Skinner úrnak és a Parlamentnek az elvégzett munkáért és a kompromisszumkészségért, hogy egyetlen olvasatban sikerüljön egyetértésre jutni ebben a fontos kérdésben. Ezt a végeredményt széles körben üdvözölni fogják a biztosítótársaságok, a felügyelők és általában az érintettek.

Be kell azonban vallanom, hogy a kompromisszum bizonyos vonatkozásai miatt csalódott vagyok. A csoporttámogatási rendszer törlése, amelyet a bizottsági javaslat egyik leginnovatívabb vonatkozásának tekintek, azt jelenti, hogy nem tudjuk a kívánt mértékben modernizálni a határokon átnyúló tevékenységeket folytató biztosítók és viszontbiztosítók felügyeleti szabályait.

Továbbra is aggaszt az is, hogy a részvénykockázatok kezelésére vonatkozó egyes módosítások meggondolatlan rendszer bevezetését idézhetik elő a kockázati alapú tőkebefektetések területén. Különösen vonatkozik ez azokra a módosításokra, amelyek bevezetik az úgynevezett időtartam alapú megközelítési módot a tagállamok számára. A Bizottság nagyon oda fog figyelni arra, hogy az ezen a területen megvalósított végrehajtási intézkedések kellően megalapozottak legyenek.

Mindazonáltal a Bizottság támogatja a Parlament és a Tanács közötti megállapodást, ha ezt szavazatukkal megerősítik. A jelenlegi szolvenciarendszer több mint harminc éves. A Szolvencia II bevezet egy gazdasági kockázat alapú rendszert, amely elmélyíti az EU biztosítási piacának integrációját, javítja a biztosítottak védelmét és fokozza az európai uniós biztosítók versenyképességét.

Amint ezt a CEIOPS a pénzügyi válság tapasztalataival foglalkozó jelentésében korábban megerősítette, a Szolvencia II-re sokkal nagyobb szükségünk van, mint valaha, a jelenlegi pénzügyi válságra való első reagálásként. Olyan rendeletre van szükségünk, amely megköveteli a társaságoktól kockázataik megfelelő kezelését, javítja az átláthatóságot és gondoskodik arról, hogy a felügyeleti hatóságok együttműködjenek és hatékonyabban koordinálják tevékenységeiket. A Szolvencia II létre fog hozni egy olyan rendszert a biztosítási ágazat területén, amely mintául szolgálhat majd a hasonló nemzetközi reformokhoz.

A felülvizsgálati záradék bevezetése, amely kifejezetten megemlíti a csoporttámogatási rendszert, lehetővé teszi, hogy a Bizottság visszatérjen erre a kérdésre. Arra számítok, hogy a de Larosière-jelentés ajánlásaihoz kapcsolódó számos különféle területen elért előrehaladás kedvezőbb környezetet teremt majd a határokon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos reformokhoz a származási és a befogadó országok felügyelői között.

Most lássuk a Weber-jelentést. Az előadó, Weber asszony hatékony munkájának köszönhetően sikerült a részvénytársaságok egyesülése és szétválása esetében az egyszerűsített jelentéssel és a dokumentálási követelményekkel kapcsolatban kompromisszumot találni, amely megőrzi a Bizottság eredeti javaslatában szereplő megtakarítási lehetőségek igen jelentős részét, ez évi 172 millió eurót tesz ki.

Az adminisztratív terhek csökkentése kapcsán elvégzett mérések és tanulmányok azt mutatják, hogy a társasági jog az európai uniós vívmányok egyik legnagyobb tehertételt jelentő része. Különféle okok miatt az adminisztratív terhek súlyosabban érintik a kis- és középvállalkozásokat, mint a nagyobb társaságokat. Egy 2007. évi szakértői jelentés becslése szerint a kisvállalkozások tízszer annyit költenek, mint amennyit a nagy vállalkozásoknak kell költeniük a jogszabályokban előírt tájékoztatási kötelezettségeik teljesítésére. Megismétlem: tízszer annyit. Ugyanakkor a kisvállalkozások alkotják az európai gazdaság gerincét, és ők jelenleg nagyon nehéz gazdasági helyzettel néznek szembe.

A jelenlegi bonyolult és nagy kihívásokat támasztó gazdasági helyzetben nem engedhetünk meg magunknak ilyen akadályokat. Inkább meg kell erősítenünk a társaságok terheinek könnyítésére irányuló erőfeszítéseinket. 2007. december 12-i állásfoglalásában az Európai Parlament üdvözölte a Bizottság arra irányuló eltökéltségét, hogy 2012-ig eléri az adminisztratív terhek 25%-os csökkentésének célját az EU és a nemzetek szintjén, és kihangsúlyozta, hogy ennek fényében fogja megvizsgálni a jogalkotási javaslatokat. Ma, alig hét hónappal azután, hogy a Bizottság előterjesztette a javaslatot, nagyon elégedett vagyok ezzel a kompromisszummal, bár a Bizottság még túl is lépett az eredeti javaslaton. Arra számítok, hogy a Parlament jóváhagyja ezt a kompromisszumot, amely nagyon gyorsan jelentős előnyöket biztosít majd a társaságok, és különösen a kis- és középvállalkozások számára. És itt sem kell megállnunk. Az egyszerűsítés és a bürokrácia csökkentése továbbra is fontos pont marad a Bizottság napirendjén.

 
  
MPphoto
 

  Gay Mitchell, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − Elnök asszony! Mondanivalómat senkire sem irányítom kifejezetten. Úgy vélem, hogy a Szolvencia II, a rendelet és a hitelminősítő intézetek mind nagyon időszerű és nagyon fontos kérdések, de egyszerre kell tűzoltóállomást építenünk és tüzet oltanunk. Szerintem túlságosan részletesen elmondtuk a következőt: ó, majd valamikor a jövőben felépítjük ezt a tűzoltóállomást.

Nem tudom elhinni, hogy ha továbbra is Sárközy elnök úr lenne az Európai Tanács elnöke, akkor is a jelenlegi csigatempóban kellene előrehaladnunk. A cseh elnökség nagy csalódás a számomra, és a Cseh Köztársaság elnöke különösen nagy csalódást okozott nekem.

Azt mondanám, hogy ha a cseh elnökség vagy annak utódai nem képesek elvégezni a munkát, akkor ez azt mutatja, hogy valóban szükségünk van Lisszabonra: szükségünk van valakire, aki nagyobb állandóságot biztosítana az Európai Unió vezetése tekintetében.

Az emberek reménységet keresnek; információkat szeretnének hallani a helyreállásról. Van valaki ebben a Parlamentben, aki valóban azt hiszi, hogy ha Jacques Delors lenne a Bizottság elnöke, akkor is ilyen csigatempóban haladnánk? Itt van a cselekvés és a vezetés ideje, de hiányzik a cselekvés és a vezetés, és ezt a kérdést feltétlenül fel kell vetnünk ma délelőtt.

Az Európai Beruházási Bank sokkal többet is tehetne. Az Európai Unió és annak intézményei, az olyan országokkal együtt, mint Kína, sokkal többet tehetne. Nem 1937-et írunk. Akkor nem voltak olyan intézményeink és olyan képességeink a problémák elhárítására, mint amilyenekkel ma rendelkezünk. Ma léteznek ilyen intézmények az Európai Unión belül és kívül egyaránt – kevés számú intézmény, amely képes egymással együttműködni. A vezetést hiányoljuk. Hozzuk vissza Sárközy elnököt vagy valaki hozzá hasonlót, gondoskodjunk a Bizottság megfelelő vezetéséről, hogy reményt adhassunk az embereknek és kezdjünk el beszélni erről a helyreállásról. Nem látom, hogy az Európai Tanács biztosítaná ezt, pedig itt lenne az ideje.

 
  
MPphoto
 

  Sharon Bowles, a Jogi Bizottság véleményének előadója. Elnök asszony! Üdvözlöm a Szolvencia II-re vonatkozó megállapodást, és másokhoz hasonlóan én is sajnálom, hogy a jövőbeni felülvizsgálatokba száműztük a csoporttámogatást és ezzel végeredményben lehetetlenné tettük, hogy a Tanács velünk együtt feltárja a rendelet működőképessé tételének lehetőségeit, néhány jól megalapozott aggály figyelembevételével. A Jogi Bizottságban és a Gazdasági és Monetáris Bizottságban egyaránt megvizsgáltam, mi történik a tőkemozgások területén a csoportos stressz időszakaiban, amilyen például a fizetésképtelenséghez közeli állapot, és ez egészen biztosan nem annyira egyértelmű, mint ahogyan ezt a Bizottság tervezete vagy a biztosítási ágazat képviselői felvázolták.

Rendelkezésünkre állnak azonban eszközök, amelyekkel elérhetjük ezt a célkitűzést, és mi javasoltunk is 2. szintű intézkedéseket, de most azt kell megvizsgálnunk, hogyan lehet a jövőben maximalizálni a tőke biztonságos és gazdaságos felhasználását egy csoportban. Remélem, hogy a tagállamok felnőnek a kihíváshoz, amikor jobb megoldásokat kell keresniük a felszámolásra.

Ami a csomagban szereplő egyéb kérdéseket illeti, a 27. cikken végrehajtott változtatások előírják, hogy a felügyeleti hatóságoknak rendelkezniük kell a megfelelő szakértelemmel és képességekkel. Részben figyelembe vettem az Equitable Life társasára vonatkozó jelentés eredeti módosítását, de a pénzügyi válság összefüggésében ennek erősebb a visszhangja, és hasonló kitételek beillesztését sikerült elérnem a tőkekövetelményekkel és a hitelminősítésekkel kapcsolatos javaslatokban.

Teljesen egyértelművé kell tennünk, hogy a kockázat alapú megközelítési mód elfogadása nem elegendő. A modellek és az alapul vett feltételezések megfelelő megértésének sokkal intenzívebb felügyeleti módszernek kell lennie, mint a különféle négyzetek megjelölésének. A stressztesztek kihívásainak meg kell haladniuk a feltételezések kényelmi zónáját, és a korrelációs tényezőket folyamatosan felül kell vizsgálni.

A csoportfelügyelet most egy mindenkire kiterjedő folyamattá válik, ellentétben azzal, amikor a győztes mindent visz a csoportfelügyeleti hatóság szempontjából, bár végül is a felelősség tekintetében egyetlen végpontnak kell lennie. A CEIOPS szerepköre kiterjed, és érdemes kihangsúlyozni, hogy a Szolvencia II-ről folytatott vita vezetett el a 3. szintű bizottságok kiemelt szerepével kapcsolatos fő irányvonalbeli gondolkodáshoz. Azt a fontos kérdést is tisztáztuk, hogy nem lehetnek ellentmondások a nemzeti felügyelő hatóság mandátuma és a CEIOPS-nál betöltött szerepköre között.

Ezek a módosítások bizonyos értelemben idő előttiek voltak, amikor korábban megvalósították őket, de megmutatták értéküket, amikor a pénzügyi válság kialakult. Amint az előadó is mondta, a parlamenti munkacsoport jó munkát végzett a Szolvencia II kapcsán; és a cseh elnökség is.

 
  
MPphoto
 

  Karsten Friedrich Hoppenstedt , a PPE-DE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az előadó már rámutatott a Szolvencia II kapcsán elért eredmények bírálható és pozitív aspektusaira. Véleményem szerint elmondhatjuk, hogy jelentős előrehaladást képvisel abba az irányba, hogy az európai biztosítási ágazat a jövőben működőképes legyen, még válságok során is. Ezenkívül úgy gondolom, amint korábban már el is mondtam, hogy egyértelművé tettük, mi az, ami kritizálható, nevezetesen a csoportfelügyelet kérdésében. Természetesen még sok munka vár elvégzésre a csoportfelügyelet és a csoporttámogatás egyesített területén. Válságok során azonban, amikor a tőkeáramlás eltér a normális helyzetekben elvárhatótól, egészen természetes, hogy be kell hoznunk a lemaradásunkat ezen a területen, emellett tekintettel kell lennünk azokra az országokra, amelyek nehézségeket élnek át.

Még egy döntő fontosságú kérdést megvitattunk, mivel 500 millió fogyasztó él az Európai Unióban „részvénykockázattal”, akik egyben valamennyien biztosítottak. Az iparnak, a gazdaságnak és a tagállamoknak is egyértelmű véleménye van erről a kérdésről. Kompromisszumra kellett jutnunk ebben a tárgyban, amely a felülvizsgálati záradék rendszere alapján végrehajtott elemzés valamely szakaszában is tükröződhet. Az a fontos, hogy elmondhatjuk: az Európai Unió jelzést adott arról, hogy Európa előrelép, vagyis képes cselekedni. Hiszem, hogy az Egyesült Államok, Kína és más országok, amelyek szintén dolgoznak ezeken a prudenciális kérdéseken és jobb rendszereket készítenek a jövő számára a jelenlegi körülmények között, szintén felismerik ezt a jelzést. Ez az egyik fontos szempont.

Szeretném továbbá nagyon egyértelműen megismételni a következőket a múltra nézve. A jelenlegivel együtt négy elnökség vett részt ebben az ügyben. A tárgyalások sok kérdésre kiterjedtek, természetesen az érintett tagállamoktól származó nyomás is éreztette a hatását, de végül sikerült eredményre jutnunk. Ez az egyik szempont.

A második az, hogy az európai biztosítási ágazattal együttműködtünk, és hogy az egyes területeken elvégzett hatástanulmányok nagyon fontosak voltak ebből a szempontból. Miért is alakult ez így? Azért, mert be kellett vonnunk a biztosítási ágazatot az e megoldáshoz vezető út megkeresésébe a rendkívül bonyolult rendszer és a tárgy figyelembevételével. Ha arra gondolunk, hogy a legutolsó hatástanulmány 1400 vállalkozásra terjedt ki – ezek között voltak nagyok és kicsik, mivel nem a piac szűkítése volt a cél, hanem az összes szereplő bevonása a fogyasztók érdekében – ez tehát hatalmas siker volt. A Szolvencia II tárgyalócsoportjával együtt nem hagytuk magunkat megfélemlíteni semmiféle nyomástól, hanem céltudatosan haladtunk előre a fogyasztók, a biztosítási ágazat, és természetesen parlamenti kötelességeink teljesítése érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Gianni Pittella , a PSE képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szerintem mindenki számára egyértelmű, hogy lezárult egy fejlődési ciklus, amely az elmúlt években felszínre hozta a globalizáció egyes felfogásaiban rejlő kiegyensúlyozatlanságokat és ellentmondásokat: ez egy ultraliberális globalizáció, amely túl sok esetben kihasználta az intézmények gyengeségeit, és amely a politikát csak akadálynak, bosszúságnak tekintette, amelyet le akart rázni magáról.

A jelenleg tapasztalható súlyos gazdasági válság fényében pontosan a politika hatáskörébe tartozik a polgárok bizalmának helyreállítása. Ennek érdekében a politikának át kell vennie a vezetést, és jeleznie kell a jövőbeni kilátásokat és a leküzdésre váró akadályokat. Meg kell szüntetnünk a világpiac gyors növekedése és az intézmények gyengesége közötti ellentmondást, hogy ellensúlyozhassuk és ellenőrizhessük a pénzgazdaság túlzott hatalmát.

A hitelminősítő intézetek működését szabályozó rendelet fontos lépést jelent ezen az úton. Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának árnyékelőadójaként dolgoztam ezen az ügyön, teljes együttműködésben Jean­Paul Gauzès úrral, a jelentés szerzőjével, akinek szívből gratulálok.

A rendelet legfontosabb pontjai a Parlament elkötelezettségének termékeiként születtek meg a Tanáccsal folytatott bonyolult tárgyalások során. Gondolok itt az olyan szilárd eredményekre, mint például az ügynökségekkel szemben támasztott követelmény, amely szerint európai területen nyilvántartásba kell vétetniük magukat, az előrejelzés és a polgári jogi felelősség, a harmadik országokból származó váltók jóváhagyására vonatkozó kettős biztonsági rendszer, és mindenekfelett az a lehetőség, hogy ez a rendelet gyorsan hatályba léphet, és erre nem kell két évet várnunk, amint ezt eredetileg a nemzeti kormányok kérték.

A rendeletnek emellett azonban hatalmas szimbolikus jelentősége is van. Valójában egy olyan ágazatot szabályozunk, amely más szektorokhoz hasonlóan – gondolok itt például a spekulációs alapokra – az elmúlt években kihasználták a teljes szabályozási űrt. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ennek a fajta önszabályozásnak a végeredménye szörnyű. Eljött az idő, hogy bátorságunkat összeszedve felépítsünk egy új struktúrát a pénzügyi piacokon. Biztos úr, tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben a szektorban, sokkal inkább, mint más szektorokban, nem elegendő, ha a nemzeti kormányok önállóan cselekednek!

Ezért az elért kitűnő eredmények ellenére is nagy fájdalmat jelent nekem az, hogy elszalasztottunk egy lehetőséget; a tagállamok ellenállása miatt – és a Tanácsot ezért súlyos felelősség terheli – nem volt meg az akarat arra, hogy a szövegbe belefoglaljunk egy rendelkezést a hitelminősítési szektor egységes európai felügyeleti szervének létrehozásáról. A Parlament hivatalos felkérést kapott erre nézve, de a politikai akarat és a realizmus hiánya mindeddig megakadályozta ennek a támogatását. Ebben a kérdésben a Parlament továbbra is szemlélteti előrelátását, és remélem, hogy a nemzeti kormányok is ugyanezt teszik majd.

 
  
MPphoto
 

  Wolf Klinz , az ALDE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony! A hitelminősítő intézetek kudarca, amely a válságot megelőzte, elkerülhetetlenné tette a hitelminősítő intézetek működését szabályozó rendelet megalkotását. Megismétlem, hogy a hitelminősítő intézetek regisztrációját szabályozó rendelet célkitűzései a következők: átláthatóság, garantált magas színvonal, a verseny fokozása, az összeférhetetlenség leküzdése és ennek eredményeként a befektetők hatékonyabb védelme. Nem volt könnyű megállapodásra jutnunk. A Bizottság, a Parlament és a Tanács álláspontja kezdetben igen távol állt egymástól, de egészében véve jelentős részben sikerült elérnünk ezeket a célkitűzéseket. Pozitívum, hogy csak egyetlen minősítési kategória létezhet. Az 1. és a 2. kategória, amely szabályozási és egyéb célokat szolgál, már a múlté. Az összeférhetetlenséget leküzdöttük: a hitelminősítési tevékenységek mellett nem lesznek tanácsadó szolgáltatások. Az Európai Unión kívüli országokból származó hitelminősítő intézetek lehetőséget kapnak arra, hogy belépjenek az európai piacra és itt tevékenységet folytassanak, az egyenértékűségi rendszer útján, tanúsítással – ez a kicsi ügynökségek számára fontos –, vagy a jóváhagyási eljárás útján – ezt a nagy ügynökségek tudják igénybe venni.

Az Európai Értékpapír-piaci Szabályozók Bizottsága (CESR) döntő szerepet játszik majd a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételében és felügyeletében. Mindezen okok miatt számos hiányosságot is látok a jelenlegi anyagban és a rendeletben. Attól tartok, hogy a gyakorlatban az európai piacra történő belépés lehetőségeit akadályozni fogják a szabályok és a követelmények. Ezek a követelmények talán túlságosan korlátozóak, és végeredményben elszigetelhetik az európai piacot, és ilyen módon – a hátsó ajtón keresztül – protekcionizmushoz vezethetnek, ami nagyon nem lenne kívánatos. Remélem, hogy félelmeim alaptalannak bizonyulnak majd.

A belső irányításra vonatkozó szabályaink nagyon messzire elmennek, valójában túl messzire. Majdnem túllépik a szükséges mértéket. Nincsenek hasonló szabályok egyetlen más európai uniós rendeletben sem. Jobban tettük volna, ha meghatározunk egyértelmű alapelveket, aztán magukra a vállalkozásokra bízzuk ezen alapelvek kidolgozásának és végrehajtásának felelősségét.

Végül véleményem szerint semmiféle előrehaladást nem értünk el az oligopóliumok megszüntetésének területén. Sok éven keresztül el kell tűrnünk a verseny csaknem teljes hiányát.

 
  
MPphoto
 

  Cristiana Muscardini , az UEN képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A gazdasági válság még távolról sem ért véget, bár az euróövezet tagsága bizonyos stabilitást biztosított Európa számára. A Nemzetközi Valutaalap 4000 milliárd amerikai dollárra teszi a pénzügyi válság költségeit, amelynek kétharmada a bankoknak tulajdonítható.

Sok célt kell elérnünk: helyre kell állítanunk a bizalmat, lehetővé kell tennünk a növekedést és a meg kell védenünk a munkahelyeket. Ez csak olyan gazdaságpolitika segítségével érhető el, amely képes helyreállítani a pénzügyi rendszert, de Európa egyelőre nem rendelkezik ilyen gazdaságpolitikával! A londoni G20-ülés arra irányuló javaslatai ellenére, hogy adjunk új lendületet a hitelnyújtási rendszernek, továbbra is súlyosan érint bennünket a pénzügyi piac, a pénzügyi piaci szereplők, a felkínált termékek és a származtatott termékek szabályozására vonatkozó egyértelmű szabályok hiányát, amint ezt már évek óta mondjuk.

A piacokat szabályozásnak és felügyeletnek kell alávetni, és kiemelten vonatkozik ez a pénzügyi szektorra, amely – miután ellenőrzés nélkül maradt – utat nyitott a példátlan mértékű eladósodás eszkalálódása előtt. Mit kell most tennünk azzal a roppant adósságtömeggel, amely a fedezet nélküli hitelek kibocsátásával felhalmozódott? Talán írjuk le? Illesszük be egy tisztító mechanizmusba, amelyet a bankok állítanak fel? Vagy talán a jövőben korlátozzuk a származtatott ügyletek tőzsdén kívüli piacán a tranzakciókat és kérjük meg a bankokat, hogy egyszer s mindenkorra vessenek véget a származtatott termékekkel történő kereskedésnek?

Szükségünk van egyértelmű válaszokra, új hitelezési irányelvekre a kis- és középvállalkozások és a betétesek vonatkozásában, hogy megakadályozhassuk az ellenőrizetlen áthelyezéseket és a valós helyzethez igazíthassuk az OMC-szabályokat. Ha nem beszélünk a világkereskedelmi szabályokról, akkor semmit sem tudunk megoldani: ez azt jelenti, hogy a jelenlegi általános válságban meg kell reformálnunk a rendszert, helyre kell állítanunk a politikának azt az irányító szerepét, amely túl gyakran hiányzik, a reálgazdaságra kell irányítanunk a figyelmünket és le kell mondanunk a virtuális pénzügyek ópiumáról!

 
  
MPphoto
 

  Alain Lipietz , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném leszögezni, hogy teljes mértékben egyetértek mindazzal, amit Mitchell úr a felszólalásában elmondott. Elmaradásban vagyunk; nem a kellő sebességgel haladunk. Ennek ellenére szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy semmiképpen sem szabad elkövetnünk ugyanazt a hibát a francia elnökség kapcsán, mint amit a franciák Brown úr tekintetében időnként elkövetnek. A cselekvésről szóló beszédek nem garantálják a cselekvés eredményességét.

Ami magát a válságot illeti, egyértelmű, hogy számunkra a válság nem a pénzügyeknél kezdődött. Gyökerei a szociális és környezetvédelmi szférába nyúlnak. Ezzel azt is mondom, hogy összefonódik a pénzügyi ciklussal, ez pedig azt jelenti, hogy ha a ciklus jól megy, akkor kockázatokat vállalunk, de ha már nem megy jól, akkor azt mondjuk magunknak, hogy bölcsebb lett volna, ha kissé szabályozzuk a folyamatokat.

Most éppen olyan szakaszban vagyunk, amikor szükség van ezen a téren szabályozásra, erőteljes szabályozásra. Szabályozásra van szükség az egységes piac szintjén, vagyis sokkal centralizáltabb szabályozásra van szükség európai szinten. Ez határozza meg, hogyan szavazunk. Teljes mértékben támogatjuk a Gauzès-jelentést és az általa elért előrehaladást. Már évek óta követeljük az erősebben centralizált, európai szintű szabályozást és felügyeletet, és az első szakasz, amelyet az Európai Értékpapír-piaci Szabályozók Bizottságával (CESR) elértünk, nézetünk szerint teljes mértékben helyénvaló.

Ám Skinner úr erőfeszítései ellenére – és ebből a szempontból bíráló megjegyzéseink teljesen megegyeznek Mitchell úr kritikáival – nagyon sajnáljuk, hogy a kormányok ezt nem értették meg. Nem értünk egyet a javasolt kompromisszummal, amely elutasítja a csoportfelügyeleti rendszert. Meggyőződésem, hogy ez a módszer további katasztrófákhoz fog vezetni.

Ezért a Skinner-jelentés ellen fogunk szavazni – nem Skinner úr munkája ellen, hanem a kormányok által kikényszerített kompromisszum ellen.

 
  
MPphoto
 

  Sahra Wagenknecht , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A közbiztonsághoz, az igazságszolgáltatáshoz vagy a környezetvédelemhez hasonlóan a pénzügyi piacok stabilitása is a köz érdekét szolgálja, és ezért nyilvános ellenőrzés alá kell tartoznia. Elvégre valamennyien láttuk, mi történik: ha valaki kilép a pénzügyi piaci szabályozás hatálya alól, legyenek azok akár nagy bankok, biztosítótársaságok, fedezeti alapok és hitelminősítő intézetek, a magánszektorban, az azt kockáztatja, hogy gigantikus összegekkel spekulálnak a maximális hozamokra törekedve, és ezzel végeredményben a lakosságra hárítja a veszteségek költségeit.

A válság túlságosan egyértelműen megmutatta, hogy az önkéntes önszabályozás kudarcot vallott, a Bizottság mégsem volt hajlandó elismerni ezzel kapcsolatos felelősségét. A kockázatos pénzügyi termékek betiltása és a pénzügyi szektorra vonatkozó egyértelmű szabályok előírása helyett továbbra is megengedi, hogy a magánszektor szereplői maguk döntsék el, milyen kockázatokat vállalnak, és hogyan értékelik ezeket. Ezt a magatartást mi felelőtlennek tartjuk.

Mára egyértelművé vált, hogy a hitelminősítő intézetek a profit érdekében rendszeresen alábecsülték a strukturált pénzügyi termékek kockázatait és így valójában ők hozták mozgásba a behajthatatlan hitelekkel történő kereskedést. Ezért az lenne a megfelelő cselekvési terv, ha teljesen leállítanák a kockázatkezelés kihelyezését a piac profitorientált magánszereplőire és létrehoznának egy európai hitelminősítő közintézetet, amely független véleményt alkothatna a különféle értékpapírok minőségéről. A Bizottság még csak nem is mérlegelte ezt a megoldást.

A Gauzès-jelentés nagyon helyesen azt követelte, hogy az államadósság minősítését a köz érdekében történő tevékenységnek kell tekinteni, és ezért ezt a feladatot állami szereplőknek kell ellátniuk. De miért kell ezt az alapelvet az államadósságra korlátozni?

A tervezett Szolvencia II irányelv esetében is az történt, hogy a Bizottság és az előadó támogatta az önszabályozás végül kudarcot vallott elgondolását. Például a biztosítási csoportoknak megengedi, hogy a kockázatértékelés belső modelljéhez folyamodjanak a tőke- és a fizetőképesség-követelmények kiszámítása során. Az idő majd eldönti, hogy a tagállamok felügyeleti hatóságai rendelkeznek-e a szükséges képességekkel ezeknek a modelleknek a megértéséhez. Jómagam kételkedem ebben.

Ezenkívül a minimális tőkekövetelmény és a fizetőképességi tőkekövetelmény egyaránt túl alacsony, és ezeket az összegeket lényegesen meg kell emelni. Mivel ez problémákat okozhat egyes bankoknak vagy biztosítótársaságoknak, azt javasoljuk, hogy ezt a tőkeemelést kormányzati holdingok formájában valósítsák meg, ami maga után vonja a társasági politikára gyakorolt megfelelő befolyást. Ez a részleges államosítás lenne az első bátor lépés a pénzügyi szektor közjó felé történő irányítása területén.

Hosszabb távon mindenképpen a teljes pénzügyi szektort az állami szektor felé kellene terelni, mivel csak az államosítás biztosíthatja azt, hogy a teljes szektor teljesítse közfeladatait, ahelyett hogy szerencsejátékot játszana a globális pénzügyi piacokon a még nagyobb hozamok érdekében. Legfőbb ideje, hogy levonjuk a konzekvenciákat az okozott katasztrófából.

 
  
MPphoto
 

  Godfrey Bloom , az IND/DEM képviselőcsoport nevében. Elnök asszony! Negyven évet töltöttem el a pénzügyi szolgáltatások területén, ezért úgy gondolom, van némi fogalmam arról, amiről most beszélek.

Hadd mondjak valamit az Egyesült Királyság Pénzügyi Szolgáltatások Felügyeletéről (FSA), ami elvezet minket annak megértéséhez, hogyan követik el a hibákat. Az FSA-nak az Egyesült Királyságban van egy szabálykönyve, amely félmillió szót tartalmaz. Senki sem érti – legkevésbé maga az FSA. Az FSA titokban értelmezi a saját szabálykönyvét; titokban tartják a bírságokat, amelyeket a saját fizetésük és nyugdíjuk „felturbózása” érdekében kivetnek; nincs fellebbviteli bíróság. Írtam erről a kérdésről McCreevy biztosnak, aki megkeresi a saját Emberi Jogi Törvénye 6. és 7. cikkének a leggyengébb pontjait. Nincs fellebbviteli bíróság. Nincs jogorvoslati lehetőség, ha tévednek. A lakosságnak az a benyomása, hogy ha egy rendeleten ott van az FSA pecsétje, akkor az nem lehet rossz. Itt nem érvényesül a caveat emptor elve.

Most úgy tűnik, hogy ezt a feladatot átveszi valamiféle európai uniós felügyelő hatóság, amely minden kétséget kizáróan tudatlan bürokratákból, skandináv háziasszonyokból, a bolgár maffiából és romániai fafaragókból fog állni. Őszintén szólva úgy gondolom, hogy Önök nagyon jól kijönnek egymással.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI).(FR) Elnök asszony! Gauzès úr jelentése a hitelminősítő intézetekről, Weber asszony jelentése az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségekről, és Skinner úr jelentése a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek kétségtelenül hasznosak, de ezeket semmiképpen sem lehet a pénzügyi válság elleni küzdelem intézkedéseinek nevezni. Az a válság, amelyet jelenleg átélünk, egyértelműen más nagyságrendű, és nem lehet kizárólag ezekkel a technikai és egyszeri intézkedésekkel megoldani.

Milyen cselekvésre van szükség a jelenlegi szörnyű válság megoldásához? Először is szakítanunk kell azokkal a dogmákkal, amelyekre a munkájukat egészen mostanáig építették, azaz a jó szándékú nemzetközi munkamegosztásba, a személyek, az áruk és a tőke szabad mozgásába vetett hittel.

Szakítani kell az áruk szabad mozgásával, ami nehéz helyzetbe hozta az európai munkavállalókat az olyan országok munkavállalóival szemben, amelyek – mint például a kommunista Kína – a kapitalizmus legcinikusabb formájának paradicsomai, ahol a dolgozók nem sztrájkolhatnak, nem alakíthatnak szervezeteket, nem részesülnek megfelelő nyugdíjban vagy szociális védelemben, és ahol nevetségesen alacsony bért kapnak. Ám nem Kína az egyetlen ilyen ország.

Szakítani kell a személyek szabad mozgásával, amely elvezetett bennünket, amely elvezette Önöket oda, hogy a jövőbeni generációk pótlásának egyetlen módjaként elfogadjanak, sőt ajánljanak egy tömeges bevándorlási politikát, amelynek katasztrofális következményeit ma már egyértelműen láthatjuk.

És végül szakítanunk kell a tőke szabad mozgásával, amely a válság kiváltó tényezője volt, mivel lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok lakáshitel-piacának válsága – ezt a válságot teljes mértékben a körülmények váltották ki, és az Egyesült Államok piacára kellett volna korlátozódnia – fokozatosan megfertőzze gazdaságainkat és tönkretegye betéteseinket, munkavállalóinkat és munkaadóinkat.

Ebből az következik, hogy a kis- és középvállalkozásokat mentesíteni kell az adózási beavatkozások béklyóitól és a bürokráciától; egyszerű szabályokra van szükség, hogy a pénzügyi értékek ténylegesen megfeleljenek annak, ami az ipari vagy szolgáltatási eszközök szempontjából valóban létezik; és el kell indítani egy befektetési politikát, de ennek életképesnek kell lennie. Ez csak néhány nélkülözhetetlen intézkedés azok közül, amelyeket szeretnénk, ha a tagállamok kormányai végre megvalósítanának azoknak a nemzeti politikáknak a kapcsán, amelyekről már bebizonyosodott, hogy kiválóan alkalmasak a válaszlépések megtételére.

 
  
MPphoto
 

  John Purvis (PPE-DE). - Elnök asszony! Nagyon elégedett vagyok, amiért a Szolvencia II végre eljutott a döntésig. Skinner úr és árnyékelőadói kivételes rugalmasságot és türelmet tanúsítottak ennek elérése során. Másokhoz hasonlóan én is nagyon sajnálom, hogy a csoporttámogatás végül kimaradt, de őszintén szólva a jelenlegi lázas körülmények között ez nem meglepő. Kemény munka vár még ránk, amíg sikerül megvalósítanunk egy működőképes csoportrendszert és egy valóban egységes európai biztosítási piacot, amely a harmadik országokkal szemben is hatékonyan működik – nem engedhetünk meg magunknak még egy AIG-fiaskót.

Szeretnék továbbá gratulálni az előadónak, Gauzès úrnak és a Tanácsnak, amiért sikerült ésszerű megoldást találniuk a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet kérdésében. Egyértelmű, hogy ezek az intézetek súlyos hibákat követtek el, és a fokozott szabályozás valamilyen formája elkerülhetetlenné vált. De ki az, aki nem követett el hibákat, ide számítva magukat a szabályozókat is, és mi a garancia arra, hogy a jövőben nem fognak újból hibázni?

Aggódtam amiatt, hogy a hitelminősítő intézetekkel szemben megnyilvánuló, vadul ellenséges bűnbakkeresés túlzottan beavatkozó jellegű és a várttal ellentétes hatású rendelethez fog vezetni, nyomasztó Európa-centrikus, protekcionista vonatkozásokkal és a területen kívüli alkalmazás dimenziójával. Örömmel látom, hogy a kompromisszum bizonyos mértékben tompította ezeket a tendenciákat, de nem annyira, mint szerettem volna.

A hitelminősítés mindig vélemény – hasznos vélemény, szakértői vélemény, de kizárólag vélemény, tehát a befektetőknek teljes felelősséget kell vállalniuk befektetési döntéseikért. Nem kétséges, hogy levonták ezeket a tanulságokat, bár ez elég kemény és költséges lecke volt.

Örülök annak, hogy a rendelet hatálya a szabályozási célú minősítésekre korlátozódik. Örülök annak, hogy a harmadik országok minősítésével kapcsolatban az egyenértékűség és a jóváhagyás elképzelésről áttértünk az egyenértékűség vagy a jóváhagyás koncepciójára. De a biztos úr meg tudja-e erősíteni, hogy ez azt jelenti, hogy a befektetők továbbra is szabadon befektethetnek olyan részvényekbe és kötvényekbe harmadik országokban, amelyeket Európában nem minősítettek, vagy amelyek nem rendelkeznek egyenértékű státussal?

Oda kell figyelnünk a nem kívánt következményekre. Előzetes hatásvizsgálat nélkül ezek csaknem biztosan ki fognak alakulni, ezért a 34. cikkben szereplő felülvizsgálati követelmény létfontosságú.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès (PSE).(FR) Elnök asszony! Ami a Szolvencia II irányelvet illeti, ezt a reformot még jóval a válság előtt indítottuk el, ami új megvilágításba helyezte ezt az irányelvet. Jogalkotóként tétováztunk: vajon e kell-e fogadnunk ezt a megállapodást első olvasatra?

Végül a tárgyalók eltökéltsége lehetővé tette a kompromisszum elérését, amelynek véleményem szerint legalább két érdeme van: először is rákényszeríti a biztosítási szektort a megfelelőbb kockázatértékelésre, ezt a műveletet egészen mostanáig viszonylag régi mechanizmusokkal végezték el, amelyek már kétségtelenül nem alkalmasak a biztosítási szektorban a jelenlegi viszonyok között történő használatra; másodszor pedig kihangsúlyozza, hogy a felügyeleti mechanizmusokat hozzá kell igazítani a biztosítótársaságok mai állapotához, mind a fogyasztóközpontú termékek és ajánlatok sokaságának, mind pedig a transznacionális felállásnak a szempontjából.

Jogalkotóként szenvedélyesen figyelembe vettük ennek a piacnak a realitását, ahol például bizonyos országokban léteznek olyan életbiztosítási mechanizmusok, amelyek a szektorban jelentős részesedéssel bírnak, és ahol a válság fényében figyelembe kell vennünk a prociklikusságnak a biztosítási szektorra gyakorolt hatásait.

Arról is gondoskodnunk kell, hogy ennek a jogszabálynak az elfogadása ne bontsa meg a biztosítási piac szerkezetét, és ami még fontosabb: tegye lehetővé, hogy a kölcsönös biztosítási egyesületek is helyet kapjanak ebben a jogszabályban. Ám teljesen nyilvánvaló, hogy ez csak egy állomás, és szeretnék megemlíteni a szektorral kapcsolatban hat olyan szempontot, amellyel kapcsolatban a közeljövőben folytatnunk kell a munkát.

Az első nyilvánvaló, ha figyelembe vesszük a de Larosière-jelentés következtetéseit és azt, hogy gondoskodnunk kell egyenlőségről és összehangolt feltételekről a különféle felügyeleti testületek között, és ebből a célból meg kell erősítenünk az európai hatóságok felelősségét a biztosítótársaságok megfigyelése területén.

A második pont – ezt sok képviselőtársam megemlítette – a hírhedt csoporttámogatási mechanizmus végrehajtása, és ebben a kérdésben nem osztom Lipietz úr nézeteit. Természetesen el kellett volna fogadnunk a csoporttámogatást, de nem világos, hogy ha valamely országban a biztosítótársaságok 80 vagy 100%-a külföldi társaságok kezében van, akkor szilárd jogi alapok nélkül hogyan lehet elfogadni ezt a mechanizmust? Előrelépést kell elérnünk ezen a területen.

A harmadik jövőbeni szakasz annak összehangolása, amit mi itt teszünk és ami a nyugdíjalapokkal történik. Hogyan képzelhetjük azt, hogy javítjuk a fizetőképességet a biztosítási feltételekben, ugyanakkor nem tesszük fel magunknak ugyanezt a kérdést a nyugdíjalapok kapcsán? Ez valóban nagy kihívás.

A negyedik jövőbeni feladat egy betétbiztosítási rendszer megvalósításával, létrehozásával, felállításával kapcsolatos, ami a bankszektorban már ma is működik, de a biztosítási szektorban továbbra is hiányzik.

Az ötödik pont a biztosítási termékek marketingjével és annak garantálásával kapcsolatos, hogy az a mód, ahogyan a biztosítási közvetítők a termékeket felkínálják a biztosítottaknak, lehetővé tegye az érdekeikkel és a védelmi igényeikkel történő összehangolást.

Végül az utolsó pont annak átültetésével kapcsolatos, amit a bankszektorban meg akarunk valósítani, nevezetesen az értékpapírosítással kapcsolatos retenciós mechanizmusokról beszélek.

Ezen az alapon azt remélem, hogy a jövőben képesek leszünk tanulni ennek a válságnak a tapasztalataiból, hogy az európai polgárok számára olyan biztosítási szektort garantálhassunk, amely valós garanciát képvisel a számukra arra nézve…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Marielle De Sarnez (ALDE).(FR) Elnök asszony! Előadóink nem hibáztathatók, de úgy gondolom, hogy a Bizottság javaslatai meglehetősen elkéstek és nem illeszkednek a történtekhez. Nyilvánvaló, hogy a további válságok megelőzése érdekében sokkal ambiciózusabbnak és tevékenyebbnek kell lennünk.

Először is ambiciózusabbnak és tevékenyebbnek kell lennünk a szabályozás területén. Össze kell hangolnunk jogszabályainkat, és a legerőteljesebb jelzés kétségkívül az lenne, ha gondoskodnánk egy európai szabályozó hatóságról. Ez a legjobb módja egy nyilatkozat megtételének.

Ami a hitelminősítő intézeteket illeti, létre kell hoznunk európai ügynökségeket, amelyeknek függetlenségét garantálnánk és véget kell vetnünk ennek a botrányos gyakorlatnak, hogy a vállalkozások fizetnek az őket értékelő ügynökségeknek.

Ami a fedezeti alapokat illeti, szabályoznunk kell a működésüket és ki kell dolgoznunk egy olyan adózási formát, amely bünteti az összes rövid távú pénzügyi tranzakciót.

Végül ami az adóparadicsomokat illeti, meg kell tennünk néhány nagyon egyszerű intézkedést. Azoknak a bankoknak, amelyek tranzakciókat hajtanak végre adóparadicsomokkal vagy megtagadják az együttműködést, meg kell tiltanunk, hogy Európában tevékenységeket folytassanak.

Egyelőre ez minden. De meggyőződésem, hogy tovább kell lépnünk, és szeretnék javaslatot tenni két cselekvési tervre. Az első az, hogy véleményem szerint meg kell gondolnunk az euróövezet kibővítését és új tagok integrálását. Ez a politikai gesztus valószínűleg ugyanolyan erőteljes lenne, mint Németország újraegyesítése volt annak idején, bizonyítaná az európai szolidaritást és növelné Uniónk befolyását.

Végül a második az, hogy tovább kell lépnünk a gazdasági, költségvetési és monetáris integráció, valamint az adóharmonizáció felé, mert ez az adódömping elleni küzdelem egyetlen módja Európában.

Mindez szükséges, de amit polgártársaink a leginkább elvárnak tőlünk – és remélem, hogy a Bizottság most figyel –, az az, hogy tegyünk lépéseket a válság ellen. Polgártársaink továbbra is várnak egy valódi európai fellendülési tervet, például egy jelentős hitelt. Továbbra is arra várnak, hogy Európa megfelelő támogatást kínáljon fel kis- és középvállalkozásainknak, hogy valóban megtervezhessék a jövőt szolgáló beruházásaikat, és mindenekelőtt arra várnak, hogy támogassunk mindenkit Európában, akit a válság hatása sújt. Gondolok itt a munkanélküliekre, a részmunkaidőben foglalkoztatottakra és azokra a háztartásokra, amelyek jelenleg hatalmas nehézségeket élnek át.

Nézetem szerint ezek a sürgős tennivalók, és ez az, aminek alapján Európa vezetőit a jövőben meg fogják ítélni.

 
  
MPphoto
 

  Ewa Tomaszewska (UEN).(PL) Elnök asszony! A Szolvencia II, valamint a biztosítási tevékenységek folytatása és felügyelete rendszerében végrehajtandó változtatások bevezetése, amelyet az elmúlt években előkészítettünk, nagyon fontos lépés, különösen pénzügyi válság idején. Éveken keresztül részt vettem a nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos munkában, és tisztában vagyok a nyugdíjalapok pénzügyi felügyeletének jelentőségével a munkavállalók mobilitásával és a határokon átnyúló felügyelet szükségességével kapcsolatban.

Amikor mobilitásra bátorítjuk az embereket, gondoskodnunk kell arról, hogy azok, akik más országban vállalnak munkát és átlépnek egy másik nyugdíjrendszerbe, biztosak lehessenek afelől, hogy társadalombiztosítási hozzájárulásukat megfelelő módon levonják és a megfelelő számlákon jóváírják, és hogy jövőbeni nyugdíjuk biztonsága növekszik a beruházási és a nyugdíjalapok alapelveinek területén megvalósított közösségi megoldások eredményeként.

Gratulálok a biztosítás és a foglalkoztatói nyugdíjak európai felügyeleti bizottságának és a bizottság konzultációs testületének, amelynek munkájában részt vehettem 2007 szeptemberéig, és gratulálok az előadónak, Skinner úrnak.

 
  
MPphoto
 

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL). - Elnök asszony! A Nemzetközi Valutaalap Globális Pénzügyi Stabilitási Jelentésében úgy becsüli, hogy a pénzügyi válság költségei elérték a 4000 milliárd amerikai dollárt. Ez csak becslés, az összeg még növekedhet. Amint ezt valamennyien tudjuk, a válságot egyfajta kaszinó-kapitalizmus, egy cimbora kapitalizmus és egy olyan pénzügyi szolgáltatási szektor idézte elő, amelyre semmiféle szabályozás nem vonatkozott – vagy legfeljebb valami enyhe szabályozás létezett, ahogyan erre néha udvariasan hivatkozni szoktak.

Mindennek Európa-szerte a munkavállalókra és a családokra gyakorolt hatása több mint katasztrofális. Megdöbbentem azon, hogy az ezzel a botránnyal foglalkozó vitán és a jelentésekben milyen udvariasan fogalmazunk. Meg vagyok döbbenve, amiért a liberális és kereszténydemokrata csoportok azért aggódnak, nehogy túlszabályozást vezessünk be, vagy nehogy a protekcionizmus besurranjon a hátsó ajtón keresztül.

A helyzet az, hogy az EU-nak a pénzügyi válságra adott reagálása nehézkes és minimalista volt. A helyzet az, hogy protekcionizmusra van szükségünk, mert munkavállalóink és reálgazdaságunk védelemre szorul. Még előttünk áll egy vita a munkahelyek kérdéséről – bár polgáraink számára ez a legfontosabb –, és ez az intézmény hűségesen kitart egy kudarcot vallott rendszer mellett. Ismerjük ezt fel, lépjünk radikálisan és bátran.

 
  
  

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Nils Lundgren (IND/DEM) . (SV) Elnök asszony! Globális pénzügyi válság rázza a világgazdaságot, és most egymást érik az azzal kapcsolatos javaslatok, hogyan lehetne megakadályozni ennek megismétlődését. Több szabályozás és nagyobb mértékű felügyelet alkotja a javaslatok lényegét. Magától értetődően annak a kérdésnek a feltevésétől kell elindulnunk, hogy mi romolhatott el. Engedjék meg nekem, hogy 50 másodpercben összefoglaljam az okokat.

Egy tulajdonos nélküli kapitalizmusban élünk. A pénzügyi társaságokat vezető tisztviselők képesek megtervezni olyan rendszereket, amelyek gigantikus jutalékokat és nyugdíjakat fizetnek, ha a profit emelkedik. A profitokat a vezetőség rövid távon növelheti, ha a törzstőke csökkentésével megemeli a társaságok kockázati szintjét. Ha a kockázatok valósággá válnak, a vezetőség megkapja a pénzét, a veszteségeket pedig mások viselik.

Nem léteznek olyan ösztönzők, amelyek rá tudnák venni ezeknek a politikáknak a megváltoztatására azokat, akik ezt megtehetnék. Azok, akik betétként elhelyezik pénzüket a bankban, tudják, hogy léteznek betétbiztosítások. Mindenki tudja, hogy a legtöbb bank túlságosan nagy ahhoz, hogy hagyják csődbe menni. Meg fogják menteni őket az adófizetők pénzéből. A hitelminősítő intézetek tudják, hogy nem fogják megkapni a munkát, ha megkérdőjelezik ügyfeleik fizetőképességét. A központi bankok és a pénzügyminisztériumok által követett politika arra a gondolatra épül, hogy a buborékoknak nem kell feltétlenül kipukkadniuk. Ezért ezek a buborékok ésszerűtlenül nagyra növekednek.

Most talán ezeknek a problémáknak a megoldásáról beszélgetünk? Nem, nem ezt tesszük!

 
  
MPphoto
 

  Othmar Karas (PPE-DE).(DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A jelenlegi, a második világháború óta legsúlyosabb gazdasági és pénzügyi válság hatása globális. A bizonytalanság, a türelmetlenség, a tehetetlenség és a bizalom elvesztése szinte tapintható, mivel hiányosságok vannak a pénzügyi piacok szabályozásában. Sürget bennünket az, hogy közös európai válaszokat kell elfogadnunk és át kell vennünk a globális vezetést. A „több Európa” létrehozása szükségességének megvalósítása lehetővé tesz olyan célokat, amelyeket alig néhány hónappal ezelőtt elutasítottak és megakadályoztak a Bizottság és a Tanács tagjai, amikor felkérést kaptak a Parlamenttől.

Modellünk, a szociális piacgazdaság modellje – minél nagyobb legyen a piac szerepe, és szükséges mértékű legyen a szabályozás – nemcsak az európai szabályozáshoz, hanem a teljes globális szabályozáshoz is biztosítja a kereteket. Az Európai Unió lépései sikereseknek bizonyultak, de még nagyon távol vagyunk a befejezéstől és távol vagyunk céljaink elérésétől. Teljesítettünk egy újabb szakaszt, de haladéktalanul meg kell oldanunk vagy teljesítenünk kell további fejezeteket. Csak eltökéltség és bátorság kell egy olyan európai szintű szabályozási lépés megtételéhez, amely felépítheti a bizalmat.

Ma is – túl későn – döntést hozunk a hitelminősítő intézetek tevékenységének szabályozásáról. Szükségünk van nyilvántartásba vételre, szükségünk van alapos ellenőrzésekre, foglalkoznunk kell az összeférhetetlenségekkel. Elfogadjuk a Szolvencia II irányelvet – ezt a pénzpiaci válság nélkül is meg kellene tennünk. A banki irányelv elfogadása májusban várható. Egyszer s mindenkorra ki kell küszöbölnünk a prociklikusság hatásait a jelenlegi szabályozási rendszerből. Nemcsak a fedezeti alapokat, hanem a magántőke-befektetéseket is szabályoznunk kell. Minden olyan igazgatói fizetésnek, amely tartalmaz jutalék-elemet, veszteség-elemet is kell tartalmaznia.

Európában kevesebbet beszélünk a felelősség kérdéséről, mint az Egyesült Államokban, és az európai felügyeleti rendszer még nem készült el. Meg kell ezt szerveznünk a Központi Bankok Európai Rendszere szerint, és minél több döntés meghozatalát előre kell hoznunk, lehetőség szerint nyárra. Felszólítom Önöket ennek megtételére.

 
  
MPphoto
 

  Robert Goebbels (PSE).(FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Parlament a nemzetközi pénzügyekre vonatkozó szabályok elfogadására készül. Ezek a szabályok nem lesznek elégségesek, mivel nyilvánvalóan nincs meg a politikai akarat sem Európában, sem pedig az Egyesült Államokban a színtiszta spekuláció túlzásainak megszüntetésére, amilyen például a nyilvánvaló shortolás, vagyis olyan áruk eladása, amelyek nem is állnak az eladó birtokában.

A nemzetközi pénzügyi válság nem a szigeteken kezdődött. Az Egyesült Államokból indult, és a Cityn keresztül átterjedt más nagy pénzügyi központokra. Az összes ilyen központról azt feltételezték, hogy megfelelő szabályozás alatt áll. A G20 mégis megtalálta az ideális bűnösöket: az adóparadicsomokat, akár igaz ez, akár nem.

A Parlamenthez benyújtott jelentésemben én már 2000-ben javaslatot tettem a nemzetközi struktúra reformjára, amely megszüntette volna a nemzetközi pénzügyekben elrejtett összes fekete lyukat, a fedezeti alapokkal és a többi tisztán spekulációs alappal kezdve.

A G20-nak az a szándéka, hogy csak a spekulatív alapokat szabályozza, amelyek rendszerszintű kockázatot jelentenek. A rendszerszintű kockázat csak utólag, a válság kirobbanása után vált nyilvánvalóvá. A G20 vezető hatalmai azonban a valóságban megkímélték saját offshore-központjaikat, a Csatorna-szigeteket, a Virgin-szigeteket, Honkongot és Makaót, nem is említve az olyan onshore-központokat mint Delaware.

Amint Jacques Attali mondta, a jövőben London és New York kezében lesz a spekuláció monopóliuma. Az üzenet félreérthetetlen: a nemzetközi pénzvilágot csak a fontosabb országok érdekei szerint szabályozzák. Minden disznó egyenlő, de egyes disznók egyenlőbbek a többinél.

 
  
MPphoto
 

  Andrea Losco (ALDE).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Helyénvaló a kritika és a késlekedésekre történő rámutatás, de az is helyes és időszerű, ha elmondjuk, hogy ma megteszünk egy lépést előre, és hogy ezzel a félelmetes válsággal szembenézve, amely megrázta a világ gazdaságait, az európai intézmények bevezetnek speciális jogalkotási intézkedéseket kulcsfontosságú szektorokban, például a hitelminősítő intézetekkel és a biztosítókkal kapcsolatban.

Meggyőződésem, legalábbis annak alapján, ahogyan az eseményeket szorosan figyelemmel követtem, hogy a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló irányelv rendkívül fontos. A Tanáccsal az utolsó pillanatban elért megállapodás lényegét tekintve új, hatékonyabb szabályokat ír elő ezekben a szektorokban, amely szabályok figyelembe veszik a valós piac dinamikáját, a felállított képleten kívül.

A gazdasági értékelés alapelvei és a tőkekövetelmények, amelyek megfelelnek a társaságok által ténylegesen vállalt kockázatoknak, valamint kockázatkezelési ösztönzők, harmonizáció, a jelentések felügyelete, közönségtájékoztatás és átláthatóság alkotja azokat a lényegi aspektusokat, amelyek versenyképesebbé teszik a biztosítási szektort és megerősítik a biztosítottak védelmét.

A végső kompromisszum lehetővé tette ésszerű megoldások megtalálását az új szabályok és a befektetések kezelésére vonatkozó szabályok lehetséges prociklikusságának hatásaira. Természetesen többet is tehettünk volna, de véleményem szerint elértünk egy olyan pontot, ahonnan további lépéseket tehetünk majd előre.

 
  
MPphoto
 

  Adamos Adamou (GUE/NGL). - (EL) Elnök asszony! A jelenlegi gazdasági válság újból ráirányította a figyelmet szilárd álláspontunkra a multinacionális társaságok és más társaságok egyesülésére és létrehozására vonatkozó szabályozás, nem pedig a dereguláció szükségességével kapcsolatban, a trösztellenes jogszabályok módosításának szükségességére és a beavatkozás szükségességére, hogy a monopóliumok és a kartellek, amelyeket kizárólag a profit motivál, ne manipulálhassák a piacot, ne egyeztethessék áraikat és ne építhessék le a munkavállalókat.

A polgárok láthatják, hová vezet a szociális érzékenység nélküli növekedés, amely ahelyett, hogy tartós munkahelyeket hozna létre, a gazdagságnak és a hatalomnak egy kis csoport kezében történő további összpontosítására törekszik. A pénzügyi piacok liberalizációja, amely a jobboldal és mások állandó politikai törekvésévé vált, mély gazdasági sebet okozott, amely közvetlenül érinti az embereket.

Figyelembe véve azt, hogy a dereguláció hívei és a kormányzati szabályozás ellenzői alig egy éve még a gazdaság állapotával dicsekedtek, hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy pontosan ez a politika váltotta ki a szegénység és az egyenlőtlenség hullámait, a gazdaság negatív növekedését és az élelmiszergyártók üzérkedését, amelyek 2008-ban 40 milliárdos nagyságrendű profitra tettek szert.

A polgárok azonban üzennek azoknak, akik a válságot és ezzel együtt az egyenlőtlenségeket előidézték.

 
  
MPphoto
 

  Johannes Blokland (IND/DEM). - (NL) Ma, amikor Európa és az Egyesült Államok központi bankjai már látják a gazdasági fellendülés első jeleit, nem szabad haboznunk az iránymutatások végrehajtásában, nehogy ugyanez a forgatókönyv újból megismétlődjön.

A hitelminősítő intézetek fontos szerepet játszottak a hitelválságban, mivel a befektetők harmadik felekkel történő konzultáció nélkül vakon megbíztak ezeknek az ügynökségeknek a tanácsaiban. Több oka is van annak, amiért a minősítéseket nem igazították hozzá megfelelő módon a piacok változásaihoz – ezeket az okokat nem lehetett volna mind megelőzni új szabályok bevezetésével. Kezdetnek jó, ha meghatározzuk a minősítő tevékenységgel foglalkozó intézetek alapítási követelményeit az Európai Unióban, de a piac globális jellegének figyelembevételével ez csupán kezdetnek tekinthető.

Az Európai Bizottságnak sürgősen össze kell hangolnia iránymutatásait a harmadik országokkal, ezért ajánlatos lenne centralizált megközelítési módot elfogadni ezen a területen az Európai Unión belül. Nyilvánvaló, hogy ennél többre van szükség a pénzügyi piacokba vetett bizalom visszaszerzéséhez. Ezért kezdjük azzal, hogy új pénzügyi morált alakítunk ki.

 
  
MPphoto
 

  Werner Langen (PPE-DE).(DE) Elnök asszony! Ma látjuk az első jogalkotási javaslatok kialakulását a pénzügyi piaci csomagból. A Szolvencia II már régen esedékessé vált: szeretném azzal kezdeni, hogy ettől eltekintek. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások nagyon jól sikerültek, az eredmények hasznosak, és támogatni fogjuk.

A hitelminősítő intézetek esetében felmerült egy olyan probléma, amelyet a piac és a politika kudarcaként jellemezhetünk. A Parlament éveken keresztül kérte, hogy a Bizottság terjesszen elő javaslatokat a pénzügyi piaci válság okainak különféle aspektusairól, amelyek már nagyon hosszú ideje fennálltak. Amit Gauzès úr a tárgyalásaival elért, az hasznos. Meghatároz független kritériumokat és új felügyeleti struktúrákat, és valóban rendelkezik a tanácsadói és értékelési érdekek közötti konfliktus megoldásának és az átláthatóság növelésének képességével. Ez egy jól megalapozott javaslat.

De nem elegendő. Emlékszem arra a vitára, amit ebben a Parlamentben Tony Blair brit miniszterelnökkel folytattunk, aki úgy viselkedett, mintha már a londoni G20 csúcstalálkozó előtt a kezében lett volna a megoldás. A helyzet az, hogy az elmúlt tíz év során még az Európai Unión belülről is sokan, és különösen az Egyesült Királyság, de az Európai Bizottság is rendre visszautasította bizonyos kérdések olyan módon történő szabályozását, aminek egyébként nyilvánvalónak kellett volna lennie. Nem új jelenségekről van szó; a buborék valóban túl nagyra nőtt. Most az a feladatunk, hogy előrehaladást érjünk el a számviteli szabályok területén – amint a biztos úr is említette a végrehajtási értékelés és a jutalékrendszerek kapcsán. Elfogadhatatlan, hogy ezen a területen nem létezik szabályozás. Emellett meg kell oldanunk a tőke – például az értékpapírosítás – kérdését május végéig, és gyors megoldást kell találnunk az európai felügyeleti struktúrák és általában a de Larosière-jelentés tekintetében.

Nem várhatunk az Egyesült Államokra minden kérdésben. Lépjünk előre, amint ezt az éghajlat-változási cselekvési terv és a megújuló energiával kapcsolatos intézkedéscsomag esetében is tettük: mi, európaiak vegyük át a vezetést és mutassunk fel a világ előtt egy hasznavehető mintát. Akkor elmondhatjuk, hogy hozzájárultunk a válság leküzdéséhez.

 
  
MPphoto
 

  Ieke van den Burg (PSE). - (NL) Ha megengednek nekem egy előzetes megjegyzést, akkor azt mondanám, hogy elképedve hallgattam azt a sok felszólalást, amelyet a parlamenti képviselők elmondtak a vezetésről és a kapitalizmus problémáinak megoldásáról. Ezeket a képviselőket soha nem láttuk, amikor a tényleges alapozási munkákat elvégeztük annak érdekében, hogy a helyes irányba tereljük a tőkét.

Árnyékelőadóként vettem részt Weber asszony jelentésének elkészítésében, és ő valóban elvégezte az alapozást abban a dokumentációban, amely a modernizációról, az egyszerűsítésről és a vállalkozások terheinek könnyítéséről szól az európai szabályok és rendeletek szempontjából. A dokumentáció a magasabb szintű jogszabályok nagy csomagjának részét alkotja, és szeretném kihangsúlyozni, hogy ez a magasabb szintű jogalkotás nem egyszerűen a dereguláció és a terhek könnyítése kérdéseivel foglalkozik, hanem azzal is, hogyan lehet megfelelőbben, rugalmasabban és dinamikusabban reagálni a fejleményekre, egyértelmű jogkörökkel, különös tekintettel az érintett felügyeleti hatóságokra.

Ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani két olyan tényt, amelyek valójában ahhoz a másik két ügyhöz is kapcsolódnak, amelyeket ma meg fogunk vitatni. Először is nincs értelme a tegnap problémáinak megoldásával próbálkozni. Inkább a jövőbeni eseményeket kell előre látnunk, és létre kell hoznunk egy olyan eljárást, amely lehetővé teszi, hogy megfelelő módon reagáljunk a dinamikus fejleményekre és az innovációkra. Pontosan ezért vezettünk be egy ilyen folyamatot a Lámfalussy-eljárásban, amelyet a közelmúltban dolgoztunk ki.

Másodszor: mérlegelnünk kell a vizsgálandó szintet. A piaci szereplők átlépnek határokat és nemzetközivé válnak. Ezért nincs értelme becsapni magunkat azzal a gondolkodással, hogy ezeket a szereplőket kicsi nemzeti felügyeleti hatóságok képesek ellenőrizni. Ezekkel a nagy jelentőségű szereplőkkel, amelyek alapvetően uralják a piacot, valójában európai és globális szinten kell foglalkozni. Szerintem ez azt jelenti, hogy a jogköröket ezen a szinten kell megállapítani, hogy lehetővé váljon a közvetlen felügyelet.

Amint ez megtörténik, a hitelminősítő intézetek lehetőséget kapnak erre. A Parlamentnek eredetileg az volt a szándéka, hogy az Európai Értékpapír-piaci Szabályozók Bizottságára (CESR) ruházza a regisztráció kezelésének jogkörét, de ez sajnálatos módon nem működött a miatt a kötélhúzás miatt, amely elkerülhetetlenül bekövetkezett a nagy országok és a nagy pénzügyi központok között, amelyek magukhoz akarták vonzani ezeket a székhelyeket, hogy ők lehessenek az első hegedűsök, és a szárnyaik alá vonhassák a nagy minősítő irodákat. Szerintem ez nagyon sajnálatos. Értékeltem volna, ha erre már a kezdetektől fogva európai szinten kerül sor.

Ugyanez a forgatókönyv bontakozott ki a Szolvencia II esetében is. A határozott cselekvés is hiányzott, amikor pályázat útján adtuk meg a jogköröket kötelező erejű európai szintű nyilatkozatok megtételére abban az esetben, ha a felügyeleti hatóságoknak nem sikerül megállapodásra jutniuk. Ez azt is jelenti, hogy ezek a vendég felügyelők nem hajlandók átadni jogköreiket az első hegedűs szerepét betöltő felügyeleti hatóságoknak. Bár ez sajnálatos, például a 25. preambulumbekezdésben ránk, a Parlamentre vonatkozó rendelkezés született, amely egyértelműen közli, hogy a következő évben meg kell próbálnunk továbbfejleszteni és megerősíteni ezt az aspektust a Larosière-javaslatok alapján.

 
  
MPphoto
 

  Olle Schmidt (ALDE). - (SV) Elnök asszony, biztos úr! A pénzügyi és gazdasági válság megmutatta, hogy mi, európaiak képesek vagyunk közösen fellépni. Elégedetteknek kell lennünk azzal, hogy Európában bevezettük az eurót és jelenleg is ezt használjuk 16 különféle pénznem helyett. Ez megkönnyítette a számunkra ezeknek a nehéz időknek az átvészelését. A válságot csak akkor lehetett stabilizálni és a fellendülés csak akkor kezdődhetett meg, amikor az euróövezet országai tavaly ősszel Párizsban találkoztak. Ezt követően folytatódtak a globális erőfeszítések a G20-csúcstalálkozón, ami valami újnak a kezdete volt – létrejött egy új világ, amelyben a világ vezető országai azonos feltételek mellett találkoztak.

Most gondoskodnunk kell arról, hogy felkészültebbek legyünk, amikor a válság a következő alkalommal lesújt ránk. A ma megvitatott irányelvek nagyon fontosak és véleményem szerint kiegyensúlyozottak. Nagyobb nyitottságra és átláthatóságra van szükségünk a piacon, több lehetőség kell a határokon átnyúló tevékenységekre és a jobb felügyeletre. Ezenkívül küzdenünk kell a protekcionizmus ellen, és szerintem támogatnunk kell a szabad kereskedelmet. Korlátoznunk kell továbbá a kockázatvállalást és véget kell vetnünk a túlzásoknak. A szabad piacon is szükség van korlátokra és szabályokra. Természetesen liberálisként is egyetértek ezzel. Ám őrizkednünk kell a túlszabályozástól, ami a jelenlegi hangulatban valós kockázatot jelent. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a piacgazdaságból fakad a jólét.

 
  
MPphoto
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM).(PL) Elnök asszony, biztos úr! A hónap elején azt mondták nekünk, hogy már megtettünk minden korrekciós intézkedést a pénzügyi válság ellen. A Nemzetközi Valutaalap költségvetését 500 milliárd amerikai dollárral megemelték, vagyis megháromszorozták. A Világbank 100 milliárd amerikai dollárral lesz gazdagabb, és 250 milliárd amerikai dollárt különítettek el a nemzetközi kereskedelem támogatására. Állítólag szigorúbb felügyeletnek vetik alá a pénzügyi piacot, emellett ellenőrzik az adóparadicsomokat és a bankárok fizetését. Obama elnök azt mondta, hogy a közelmúltban megrendezett G20-csúcstalálkozó fordulópont lesz a globális gazdasági fellendülésre irányuló törekvésekben.

Egészében véve valószínűleg nincs miért aggódnunk, bár talán van egy kivétel. Miért vártak a világ vezetői ilyen sokáig alaposan kidolgozott vészhelyzeti támogatási tervük előterjesztésével, és miért nem voltak hajlandók hamarabb előidézni globális gazdasági fellendülést? Talán nem álltak a rendelkezésükre ezek a trilliók? Ezért az alapvető kérdés az, hogy honnan kerültek elő ezek a trilliók? 400 tonna arany eladásából? Úgy tűnik, hogy a hivatalos közlemények egyetlen szót sem ejtenek erről a témáról. Talán egy banktól vették kölcsön ezt a pénzt? Mivel most fellendülés következik – és ezt a kérdést Barroso úrnak és Topolánek úrnak címzem –, talán a vezetők újabb ülést tartanak és kiegészítik ezt az összeget további trilliókkal, hogy egyfajta „turbó-fellendülést” élhessünk át?

 
  
MPphoto
 

  Margaritis Schinas (PPE-DE). - (EL) Elnök asszony! Nem lehet kétséges, hogy Európában ma a pénzügyi piacok megszervezésének anarchikus, szeszélyes, amerikai-angolszász modelljének következményeit kell elszenvednünk, amely megtanulta, hogyan lehet működni szabályok nélkül, felügyelet nélkül és demokratikus elszámoltathatóság nélkül, és amely természetesen megfertőzte a globális és az európai gazdaságot is.

Azokkal a szövegekkel, amelyeket ma megvitatunk, és amelyekről holnap szavazunk, védőpajzsot építünk Európában a polgárok köré. Olyan védőpajzsot, amely megvédi őket ettől a paradox helyzettől, amelyben jelenleg élünk, ahol a pénz az országok felett áramlik, a felügyelet és az elszámoltathatóság szabályai viszont, ha egyáltalán léteznek ilyen szabályok, az egyes országok hatáskörébe tartoznak.

Európa tehát reagál, ha lassan is, de jobb későn, mint soha. Ez természetesen nyitva hagy két fontos kérdést, amelyeket meg kell válaszolnunk. Az első kérdés ez: miért kellett átélnünk válságot ahhoz, hogy reagáljunk? Miért kellett megvárnunk a szabályok bevezetésével azt, hogy mindez megtörténjen? A választ a polgárok fogják megadni azoknak a megjutalmazásával, akik követelték a jogszabályokat, és azoknak a megbüntetésével, akik meg akartak minket győzni arról, hogy az önszabályozás jelenti a gyógyírt minden rosszra, amit ma el kell szenvednünk.

A második kérdés ezeknek a szövegeknek a kapcsán az, hogy csak azok lépnek érvénybe, amit ma megvitatunk, vagy lesz valami átfogó felügyelet és a jogszabályi és szabályozási kereteknek valami átfogó felülvizsgálata? Erre a második kérdésre nekünk kell megadnunk a választ, mivel társjogalkotóként nyomást kell gyakorolnunk annak érdekében, hogy ne ragadjunk le a hitelminősítő intézetekkel foglalkozó Gauzès-jelentésnél, amely nem vette észre a Titanic felé közeledő jéghegyet, amiért aztán az események bekövetkeztek, hanem gyorsan úgy ítélte meg a dolgokat, hogy egyes tagállamokat azért kell leminősíteni, mert „állítólag” nem rendelkeznek megfelelő hitelminősítéssel.

Meg kell vizsgálnunk és ki kell igazítanunk ezeket a problémákat már a kezdetektől fogva: a jelenlegi válság után semmi sem lesz ugyanaz az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega (PSE).(ES) Elnök asszony! Kizárólag Weber asszony jelentésére hivatkozom, amelynek tárgya a 77/91/EGK, 78/855/EGK és 82/891/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2005/56/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat, az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségek tekintetében.

Az adminisztrációs eljárások egyszerűsítésén fáradozunk. Támogatjuk a Bizottság bizonyos változtatások bevezetésére irányuló javaslatait, ugyanakkor végrehajtottunk néhány módosítást, amelyeket csaknem az összes képviselőcsoport előterjesztett, és amelyeket természetesen én is támogattam, mivel ezek a módosítások lehetővé teszik az ügyek egyszerűsítését.

Természetesen nagyon fontos változtatásról beszélünk, a dokumentálás megszüntetéséről, weboldalak és weboldalakra történő hivatkozások bevezetéséről, szakértők igénybevételére vonatkozó és egyéb követelmények eltörléséről, amelyek mindeddig kötelezőek voltak, és amelyeknek megszüntetése meglehetősen jelentős költség- és időmegtakarítást eredményezhet, ugyanakkor továbbra is garanciákat nyújt mind a hitelezőknek, mind pedig például a vállalkozás munkavállalóinak és másoknak, akik az adatokhoz hozzáférnek.

Meggyőződésem, hogy a Bizottság javaslatai igen pozitívak és hogy a szöveg módosítása céljából benyújtott javaslatok megközelítési módja ugyanaz, garantálja a függetlenséget, mindenekfelett a weboldalak használata esetén, és a más, szintén igénybe vett weboldalakra történő hivatkozások szükségességét, amelyek az ott található információkra mutatnak, hogy a weboldalak használata ne legyen bonyolult, és elegendő kiegészítő információ álljon rendelkezésre.

Röviden, elnök asszony, hiszem, hogy a Parlament képes lesz jelentős többséggel elfogadni ezt az irányelvjavaslatot, és hogy az ilyen módon létrejövő szöveg jobb lesz, mint az, amit a Bizottság eredetileg benyújtott.

 
  
MPphoto
 

  Margarita Starkevičiūtė (ALDE). (LT) A jelenlegi eseményekből láthatjuk, hogy a nagy pénzügyi csoportok befolyása és az általuk elkövetett hibák milyen hatást gyakorolnak a reálgazdaságra, különösen a kicsi országok gazdaságára. Ezért a benyújtott dokumentumoknak létre kell hozniuk egy jogi keretrendszert két fő folyamat kezeléséhez: először a tőke szabad prociklikus mozgásának összehangolására adott pénzügyi csoporton belül, a reálgazdaság likviditása és a makrogazdasági stabilitás biztosításának szükségességével gazdasági recessziók során; másodszor a származási és a befogadó felügyeleti intézmények közötti felelősség-megosztás elősegítéséért, annak érdekében, hogy a pénzügyi csoport tevékenységei helyénvalóak legyenek, és annak tisztázására, hogy ki fizeti a veszteségeket a hibák elkövetése esetén.

Ki kell mondanunk, hogy a benyújtott dokumentum csak az ebbe az irányba megtett első lépésnek tekinthető, és szeretném kihangsúlyozni, hogy ezeket a problémákat csak akkor tudjuk megoldani, ha felmérjük a versenyjognak a pénzügyi csoportok tevékenységeire gyakorolt hatását. Mindig megfeledkezünk erről az aspektusról, de ennek elsőbbséget kell élveznie az új parlamenti ciklus során.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE-DE). - Elnök asszony! Úgy gondolom, hogy ez az intézkedéscsomag, amely a pénzügyi válság megoldására irányuló intézkedések részét alkotja, elég jó, ami a Szolvencia II irányelvet és a hitelminősítő intézeteket illeti, és megfelelő kompromisszumokhoz és végeredményekhez fog vezetni.

Ha azonban a jövőbe tekintünk, szeretnék felvetni három kérdést. Először is azt szeretném, ha az Európai Unió ambiciózusabb és tevékenyebb lenne globális szinten. Bár a G20 végeredményei a megfelelő irányba tett lépések, ezek még mindig túl szerények, és távol állnak a megfelelő, globális, egyezményekre épülő szabályozástól, mind a pénzalapok és a különféle pénzügyi eszközök, mind pedig a szabályozás tekintetében.

Másodszor a de Larosière-jelentésről és a saját tevékenységeinkről úgy gondolom, hogy a de Larosière végeredménye elég jól sikerült, különösen a felügyelet és a rendszerszintű kockázatok európai szintű elemzése szempontjából. De ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni két kelepcére. Először is, ami a mikrofelügyeletet illeti: úgy látom, hogy az itt javasolt morál, amely továbbra is jelentős mértékben az együttműködésre épül egy centralizált európai aspektus helyett, rendkívül súlyos problémákkal terhelt. Másodszor: annak alapján, amit eddig hallottunk a Bizottságnak a kockázati tőkével és a fedezeti alapokkal kapcsolatos előkészületeiről, sok mindenben reménykedhetünk és sokat várhatunk.

Ha tehát valóban hatékonyak akarunk lenni ezen a szinten globálisan, akkor megfelelő módon el kell végeznünk a házi feladatunkat, és azt szeretném, ha a Bizottság jobb és ambiciózusabb megközelítési módot fogadna el ezen a területen.

 
  
MPphoto
 

  Antolín Sánchez Presedo (PSE). - (ES) Elnök asszony! A hitelminősítő intézetek, biztosítók és társaságok egyesülésével és szétválásával foglalkozó intézkedéscsomag a pénzügyi piacok megbízhatóságának és hatékonyságának javítása felé tett első lépés. Összhangban áll az Európai Unió és a G20 által jóváhagyott, az átláthatóság, a felelősség és az integritás megerősítésével kapcsolatos alapelvekkel, és nemzetközi vezető helyre emeli az Európai Uniót. Ezért támogatom az intézkedéseket, bár úgy gondolom, hogy tovább kell majd lépnünk.

A hitelminősítő intézetek kudarca volt a pénzügyi válság egyik oka: az önszabályozás nem elegendő. A rendelet úttörő szerepet játszik az ügynökségek regisztrációjának, felelősségének és megfigyelésének bevezetésében, az összeférhetetlenségek kezelésében, a munkamódszerek és a különféle típusú kvalifikációk minőségének fejlesztésében, az Európai Unión kívüli országokat is ide számítva. A fizetési rendszer jövőbeni felülvizsgálatával és egy európai állami ügynökség létrehozásával viszont még foglalkoznunk kell.

A fizetőképességgel foglalkozó irányelv egységes szerkezetbe foglalja a magánbiztosítókra vonatkozó összes meglévő vívmányt, és technikai jellegű javaslatokat is tartalmaz a jobb kockázatkezelésről, amely lendületet ad majd az innovációnak, javítja a források felhasználását és fokozza a biztosítottak védelmét és a szektoron belüli pénzügyi stabilitást. A biztosítótársaságok felügyeletének új keretei megfontolt irányvonalat követnek, és továbbfejleszthetők. A felügyelő testületek létrehozása további lépés az európai pénzügyi felügyeletek integrációjának és megerősítésének folyamatában, amelynek tovább kell folytatódnia és olyan modellnek kell lennie, amelyből az egész világra érvényes szabvány válhat. A Parlament figyelemmel fogja kísérni és elő fogja mozdítani ennek fejődését.

Végül, az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségekre vonatkozó különféle irányelvek módosítása a jogszabályok egyszerűsítésének egy formája, és rámutat arra a tényre, hogy az üzleti vállalkozások terheinek 25%-os csökkentésére irányuló célkitűzés tökéletesen ötvözhető a lakosság és a részvényesek jogainak megerősítésével, az információk és a kommunikációs technológiák használata esetén.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Dăianu (ALDE). - Elnök asszony! Boldog vagyok, amiért végül felülkerekedett a józan ész a Parlamentben és a Bizottságban a pénzügyi válság okainak elemzésével kapcsolatban. Az emberek felismerték, hogy ez a válság nem ciklikus természetű, és hogy égető szükség van a rendelet alapos átdolgozására és a pénzügyi piacok felügyeletére. Ezt a de Larosière-csoport jelentése és a Turner-csoport jelentése egyaránt teljesen egyértelművé tette. Ezek a jelentések elemzik a Parlament Lámfalussy-féle nyomon követő jelentését.

A ma megvitatott dokumentumokat ugyanebben a cselekvési logikában kell szemlélni. Gazdaságaink sajnálatos módon még jó ideig szenvedni fognak, nem utolsósorban az állami költségvetések és feltehetőleg a jövőbeni inflációgerjesztő tényezők miatt, amelyeket a hatalmas zűrzavar eltakarítása érdekében vállalt erőfeszítések idéznek elő. Reménykedjünk abban, hogy ebből az esetből többet tanulunk, mint a válság korábbi epizódjaiból.

 
  
MPphoto
 

  Klaus-Heiner Lehne (PPE-DE).(DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ez a vita valóban nagyon érdekes és hasznos – azon egyszerű ok miatt, hogy a jelentéseket megvizsgálva egyesítünk két olyan szempontot, amelyek első pillantásra nem kapcsolódnak közvetlenül ide, de amelyek kapcsolódnak a válság leküzdésének és a gazdaság felélénkítésének módjaihoz.

A Weber-jelentés árnyékelőadója voltam a Jogi Bizottságban, és először is szeretnék őszintén gratulálni Weber asszonynak a jelentésért. A Weber-jelentés hagyományos értelemben nem a válságkezeléssel foglalkozik, hanem a társasági jog egyszerűsítésével, a bürokrácia csökkentésével és a társaságokra nehezedő terhek csökkentésével. Ez a jelentés, amely egy különleges időpontban, a parlamenti ciklus végén készült el, egyértelműen bizonyítja és szemlélteti, hogy az Európai Parlament foglalkozik ezzel a konkrét kérdéssel és megkísérli továbbfejleszteni a társasági jogot a társaságok érdekében – ezt én nagy örömmel fogadom.

Mivel ez a vita arra is lehetőséget kínál, hogy általánosságban beszéljünk a pénzügyi piacok jogi szabályozásáról, meg kell jegyeznem, hogy az a tény, hogy sikerült eredményeket elérnünk a Parlamentben és első olvasatra elfogadjuk jegyzőkönyvünket az első pénzpiaci intézkedéscsomagról, jelzésértékű most, a parlamenti ciklus végéhez közeledve. Meggyőződésem szerint ez is nagyon fontos.

Ennek ellenére szeretnék arra is rámutatni, hogy a második intézkedéscsomag – amelyen a Bizottság természetesen jelenleg is dolgozik – sajnálatos módon túl későn fog elkészülni ehhez a parlamenti ciklushoz. Ennek több oka is van. Amint Önök is emlékeznek, a pénzügyi piacok bizonyos területeivel foglalkozó rendeletet valójában már régebben megtárgyaltunk, nevezetesen ennek a Parlamentnek a bizottságaiban és több alkalommal a plenáris ülésen, de mindig masszív ellenállásba ütköztünk. Ellenállást tapasztaltunk a Tanács részéről. Az Egyesült Királyság miniszterelnöke, a szocialista Gordon Brown hosszú időn keresztül nem volt hajlandó tudomásul venni bizonyos realitásokat.

A Bizottság is ellenállt – hosszú időn keresztül ellenállást tanúsított a fedezeti alapokkal és más szektorokkal kapcsolatban –, de a Parlament is. Amikor saját kezdeményezésű jelentéseket akartunk elindítani, a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke ezt hosszú időn keresztül elutasította a hatáskörökről folytatott szükségtelen vitákra hivatkozva. Nagyon örülök annak, hogy most már mindenki meglátta a világosságot. McCreevy biztos úr a fedezeti alapok szabályozásán dolgozik, Berès asszony engedélyezi a saját kezdeményezésű jelentéseket és Gordon Brown is megváltoztatta a hozzáállását. Ez pozitív fejlemény, amelynek képviselőcsoportommal együtt én is nagyon örülök.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE).(FR) Elnök asszony! A hitelminősítő intézetekkel foglalkozó jelentéshez szeretnék hozzászólni, és első szavaimmal szeretném kifejezni hálámat barátom, Gauzès úr felé, aki hozzáértő módon, kristálytiszta elmével és pragmatikusan cselekedett.

Ám kockáztatva, hogy kissé eltérek a tárgytól, elnök asszony, szeretnék beszélni az országok minősítésének problémájáról. A jelenlegi válságban az egyes országok fontos pénzügyi szereplőkké váltak a pénzügyi szektor potenciális összeomlása miatt.

Biztosítékokat szereztek, vannak adósságaik, rendelkeznek részesedésekkel, és ezért szeretném tudni, hogy az Európai Uniónak – a kapitalizmussal foglalkozó új globális rendeletének részeként – nem kellene-e javasolnia egy globális állami hitelminősítő intézet, egy független testület létrehozását, amely a Nemzetközi Valutaalap felügyelete alatt működne és ezeken a minősítéseken keresztül képet adhatna a polgároknak az államok finanszírozásának színvonaláról, amelyek – megismétlem – kulcsfontosságú pénzügyi szereplőkké váltak.

 
  
MPphoto
 

  Kurt Joachim Lauk (PPE-DE).(DE) Elnök asszony! Három rövid szempontot tartok nagyon fontosnak. Először: megalapozott konszenzusra jutottunk arról, hogy a jövőben kivétel nélkül minden pénzintézetet szabályozásnak kell alávetnünk. A Bizottság most képes apránként előállni az összes szereplőre kiterjedő javaslatokkal – és ez elengedhetetlenül fontos.

Másodszor: mérlegelnünk kell, hogyan fejleszthetnénk tovább az ilyen módon szükségessé vált európai pénzügyi felügyeleti hatóságokat, hogyan vonhatnánk azokat az ellenőrzésünk alá, és hogyan tudnánk jelentősen csökkenteni – hivatalos vagy nem hivatalos – függésünket az Egyesült Államok szabályozó intézményeitől, mivel tudjuk, hogy ezek látványosan kudarcot vallottak.

Harmadik szempontom pedig az, hogy nagyon aggódom az euroövezet egészében tapasztalható pénzügyi fejlemények miatt, mivel az euroövezet egyes országai körében tapasztalható hitelpiaci felárak és eladósodottság, valamint ezeknek az országoknak a hitelminősítő tevékenységei inkább külön-külön, nem pedig együttesen fejlődnek. Minden lehetséges intézkedést meg kell tennünk ezen a területen, és meg kell követelnünk az egyes országoktól a fegyelem kikényszerítését.

Utolsó szempontom pedig az, hogy gondoskodnunk kell arról, nehogy az EU végül eladósodjon. Az EU tagállamai már amúgy is nyakig benne vannak az adósságokban. Nincs szükségünk további eladósodott intézményekre.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès (PSE).(FR) Elnök asszony! Szeretnék rámutatni Lehne úrnak arra, hogy ebben a Parlamentben a szocialisták akartak jogszabályt alkotni a spekulációs alapokról, és mindenekfelett az ő eltökéltségük miatt lehet itt előttünk ez a jogszabály a spekulációs alapokról, valamint a Gauzès úr jelentésében szereplő, a Bizottsághoz címzett felszólítás arra nézve, hogy dolgozzák ki az állami hitelminősítő intézet ötletét.

Továbblépve szeretném megragadni a lehetőséget, hogy elmondjam a biztos úrnak, hogy teljesen el vagyok képedve ettől a helyzettől, amelyben kettős mércét alkalmaznak a Bizottság jogalkotási kezdeményezéseivel kapcsolatos monopólium vonatkozásában. Amikor a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a banki betétgarancia harmonizálásáról, a javasat három hét alatt elkészül. Amikor az Európai Parlament Rasmussen úr által benyújt egy javaslatot egy jogalkotási kezdeményezésre nézve, amelyet a plenáris ülés nagy többséggel megszavazott, akkor Ön úgy végezte a munkáját, hogy a szóban forgó javaslatot csak akkor terjesztette elő, amikor az Európai Parlament már nem tudja azt megvitatni.

Mi kértük fel Önöket egy jogalkotási kezdeményezés előterjesztésére ezen a területen tavaly szeptemberben. Mit tett Ön azóta, biztos úr?

 
  
MPphoto
 

  Charlie McCreevy , a Bizottság tagja. Elnök asszony! Szeretném kifejezni elismerésemet és csodálatomat azért a hatékonyságért, ahogyan a Parlament, és különösen a három előadó ezt a három ügyet kezeli. Ennek eredménye lett a gyors konszenzus, amely határozottan javítani fogja pénzügyi piacaink működését. Az EU hitelminősítő intézetekről szóló rendelete javítani fogja az integritást, az átláthatóságot, a felelősséget és a felelősségteljes irányítást a hitelminősítési tevékenységek területén.

Purvis úr feltett néhány kérdést konkrétan ezzel kapcsolatban, az adott termékbe történő befektetés szabadságáról. A befektetés természetesen szabad minden termékbe, származzon az akár az Európai Unióból, akár nem. A minősítések nem kötelezőek, tehát az európai uniós cégek nem kötelesek minősített termékekbe befektetni. De hadd hangsúlyozzam ki, hogy szabályozási célokból – vagyis a tőkekövetelmények kiszámításához – azok a minősítések használhatók fel, amelyeket vagy az Európai Unióban bocsátottak ki európai uniós és harmadik országok termékeiről, vagy pedig amelyet egyenértékűnek igazoltak vagy ismertek el az Európai Unióban.

Bár csalódott vagyok a Szolvencia II irányelvről született megállapodás egyes aspektusai miatt, amint ezt korábban már felvázoltam, az EU olyan keretekkel fog rendelkezni a biztosítási ágazatra nézve, amely modellként szolgálhat a hasonló nemzetközi reformokhoz. A történet itt természetesen nem ér véget. Még sok elvégzendő feladatunk van: végrehajtási intézkedéseket kell életbe léptetnünk 2012 októbere előtt azért, hogy időt adjunk a tagállamoknak és az iparnak a Szolvencia II bevezetésére történő felkészüléshez. Biztosíthatom önöket afelől, hogy a Bizottság betölti szerepét ennek a folyamatnak az előmozdításában és abban, hogy a lehető leghamarabb át tudjuk ültetni a gyakorlatba ezeket a hosszadalmas, már régen esedékessé vált reformokat az érintett szereplők érdekében.

Bár korábbi bevezető megjegyzéseimben hivatkoztam erre, szeretném újból kihangsúlyozni, hogy a csoportfelügyelet továbbra is szerepelni fog a javasolt Szolvencia II irányelvben, jóllehet a csoporttámogatás kimaradt – szerintem nagyon fontos, hogy ne keverjük össze teljesen ezt a két fogalmat.

És végül, ami a részvénytársaságok egyesülése és szétválása esetében alkalmazható egyszerűsített jelentéseket és a dokumentálási követelményeket illeti, az adminisztratív terhek csökkentésével kapcsolatos program jól halad, és ez is hozzá fog járulni a növekedés lehetőségeihez és segíteni fogja Európát a gazdasági fellendülés felé vezető úton.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès , előadó. (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Két-három rövid megjegyzésre korlátozom magam. Az első az, hogy a Parlamentben meglehetősen széles körű egyetértés született a hitelminősítő intézetekről szóló jelentésről, és az európai jogalkotás természetesen változik az idők folyamán, de meggyőződésem, hogy jelenleg modellként szolgálhat egy nemzetközi megállapodáshoz.

Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az árnyékelőadóknak, Pittella úrnak és Klinz úrnak, akik kemény munkát végeztek mellettem, a Bizottság munkacsoportjainak, az Elnökségnek és természetesen a Gazdasági és Monetáris Bizottság titkárságának és szakértőinek, akik nélkül ez a munka nem lett volna ilyen sikeresen elvégezhető.

 
  
MPphoto
 

  Renate Weber , előadó. Elnök asszony! Nagyon érdekes volt végighallgatni a ma délelőtt a Parlamentben elhangzott felszólalásokat olyan időszakban, amikor nemcsak a legkeményebb pénzügyi és gazdasági válságot éljük át, hanem az európai választások is közelednek. A ma megvitatott jelentések, amelyekről holnap szavazni fogunk, nem a pénzügyi válság megoldására szolgálnak, hanem abban reménykedünk, hogy segítenek elkerülni, hogy a jövőben elkövessük ugyanezeket a hibákat, vagy legalább a legsúlyosabb hibákat, és remélhetőleg támogatják majd az európai gazdaság újbóli beindítását.

Amikor azt halljuk, hogy a kisvállalkozások ma a nagy társaságokhoz képest tízszer többet költenek az EU joganyagában előírt beszámolási kötelezettségeik teljesítésére, akkor helyénvaló eltűnődni azon, hogy mi ennek az oka és hogyan alakulhattak ki azok a szabályok, amelyek a hatásaikkal lényegében megfojtják ezeket a kisvállalkozásokat és miért kellett ilyen sokat várni ennek megváltoztatásával. Nagyon örülök annak, hogy McCreevy biztos úr megemlítette azt, hogy a társasági jog valószínűleg a legnehezebb téma az EU közösségi vívmányain belül. Talán eljött a változtatás ideje, biztosan nem enyhítésre, hanem arra van szükség, hogy jobban összehangoljuk az aktuális realitásokkal, amelyeket átélünk.

Ha hatékonyabbak akarunk lenni, akkor jól tesszük, ha nagyobb konstruktivitásra törekszünk, és szerintem helyénvaló azt mondani, hogy ami a ma megvitatott intézkedéscsomaggal történt, az ennek bizonyítéka. Annak bizonyítéka, hogy felelősen cselekedtünk és azért fogadtuk el ezt a kompromisszumot a Tanáccsal és a Bizottsággal, hogy első olvasatra elfogadhassuk ezt az intézkedéscsomagot. Vajon tehetünk-e többet? Minden bizonnyal igen, de most szavazzuk meg ezt az intézkedéscsomagot és haladjunk tovább a helyes irányban.

 
  
MPphoto
 

  Peter Skinner , előadó. Elnök asszony! Azzal szeretném kezdeni, amit talán mindenekelőtt el kellett volna mondanom, hogy köszönetet mondok a Bizottság, a Tanács és különösen a Parlament összes szolgálatának az elvégzett munkáért. El kell mondanom, hogy az ő munkájuk és segítségük nélkül nem sikerült volna elérnünk ezt az eredményt.

Sok jelenlévőhöz hasonlóan minket is meglepett ezeknek a jelentéseknek a technikai részletessége, de el kell mondanunk a Szolvencia II irányelvről, hogy egy válságon kívül dolgoztuk ki, egy válság leküzdésére. Szerepel benne kockázatkezelés, és – amint ezt sok jelenlévő már hallotta –, ez az első jogszabály a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok hosszú sorában. Ezenkívül – és egyetértek a biztos úrral – tartalmazza a csoportfelügyeletet. A csoporttámogatás sajnálatos módon kimaradt az anyagból, de erről már hallottunk. Bízzunk benne, hogy később sikerül majd beépíteni. A tőke fogalmát is sikerült meghatároznunk. A jelentés több aspektusa miatt világviszonylatban is kiemelkedő.

Második megjegyzésem az ilyen jellegű jogszabályok alkalmazásának stratégiai hatására vonatkozik. Hiába van egy olyan rendeletünk, amely mind a 27 tagállamban érvényben van, ez sok szempontból nem elegendő, ha nem rendelkezünk a rendelethez szorosan kapcsolódó európai szintű stratégiai szabályozó hatósággal, amely szintén mind a 27 tagállamban működik. Le kell küzdenünk a szabályozó hatóságok között fennálló különbözőségeket, és biztosítanunk kell, hogy egységes álláspontot képviseljünk. Ez különösen fontos a világ más részeiben működő rendszerek elismerése szempontjából. Pont most, a hétvégén találkoztam Paul Kanjorski úrral, az Egyesült Államok Kongresszusa Pénzügyi Albizottságának elnökével és másokkal, akik most arról beszélnek, hogy fel kell gyorsítani egy egységes, a szövetségi állam szintjén működő szabályozó hatóság létrehozását az Egyesült Államokban. Ha ezt megteszik, mielőtt mi itt, Európában megtennénk, akkor nagyon kínos helyzetbe kerülnénk, ha mi nem rendelkeznénk azzal az európai szintű szabályozó hatósággal, amelyre szükségünk van.

Ez a jelentés globális szintű és egy globális intézkedés, olyan folyamat, amelyre valamennyien büszkék lehetünk, de arra is oda kell figyelnünk, hogy folytassuk a változtatások keresztülvitelét a de Larosière-jelentés által felvetett kérdésekben és a csoporttámogatás kérdésében is, amely gazdasági hatékonyságot fog eredményezni. Remélem, hogy mindenki tudja majd támogatni ezeket az intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

Jean­Paul Gauzès úr jelentéséről (Α6-0191/2009) a szavazásra 2009. április 23-án, csütörtökön kerül sor.

Renate Weber asszony jelentéséről (A6-0247/2009) és Peter Skinner úr jelentéséről (A6-0413/2008) a szavazásra ma kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE-DE) , írásban.(RO) Nem szeretném itt megtárgyalni a hitelminősítő intézetek jelentőségének kérdését. Mindenki tudja, hogy rendkívül fontos szerepet játszanak a befektetési döntések szilárd alapjának biztosításában, akár a pénzügyi termékek, akár a kibocsátók szempontjából (ami tehát azt jelenti, hogy amit kijelentenek, az több egyszerű véleménynél). Szeretném azonban kihangsúlyozni az európai ügynökség létrehozásának jelentőségét.

Az olyan mély gazdasági válság időszaka alatt, mint amit jelenleg átélünk, a hitelminősítő intézeteknek – a gazdasági helyzettől függetlenül – átlátható és hiteles eszközöknek kell maradniuk, és támogatást kell nyújtaniuk, miközben Európa keresi az utat ezekben a nehéz időkben. Nem takargathatjuk azt a tényt, hogy a jelenlegi válságért a hitelminősítő intézetek is felelősek, mivel elmondhatatlanul zavarosan elemezték a hagyományos eszközöket más hibrid eszközök mellett, és tették mindezt úgy, hogy jogosan vádolhatók az átláthatóság hiányával és összeférhetetlenséggel.

Új szervezetekre van szükségünk ebben a szektorban, amelyek versenyt teremtenek objektív minősítések megfogalmazásával. Gondolnunk kell a befektetők védelmére és a hitelminősítő intézetekbe vetett bizalmukra. Az EU-nak garantálnia kell azt, hogy a hitelminősítő intézetek egyértelmű szabályozások szerint tevékenykedjenek. A fenti feltételek teljesítésének legjobb módja egy európai hitelminősítő intézet felállítása, amely a közösségi szabályozások szerint működik.

 
  
MPphoto
 
 

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE) , írásban.(RO) Szeretném elmondani, hogy üdvözlöm és támogatom az Európai Parlament és a Tanács irányelvjavaslatát az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségeket szabályozó korábbi irányelvek módosításáról. Különösen üdvözlöm az adminisztratív terhek csökkentésére javasolt konkrét intézkedéseket, amely terhek szükségtelenül megnehezítik az európai üzleti szektorban folytatott gazdasági tevékenységeket.

Támogatom ennek a kezdeményezésnek azt a célkitűzését, amely elősegíti a társaságok versenyképességének javítását az Európai Unión belül az európai irányelvek által előírt adminisztratív terhek csökkentésével a kereskedelmi társasági jog területén, mivel ez a csökkentés elérhető a többi érintett félre gyakorolt súlyos kedvezőtlen hatások nélkül.

Erősen támogatom a 2007 márciusában megrendezett Tavaszi Európai Tanács által jóváhagyott cselekvési program hatékony alkalmazását, amelynek célja az adminisztratív terhek 25%-os csökkentése 2012-ig.

Meggyőződésem, hogy az európai cégeknek és polgároknak nagy szükségük van a közösségi vívmányok és egyes nemzeti törvények által megkövetelt bürokrácia csökkentésére.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat