Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. április 22., Szerda - Strasbourg

13. A tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogai - Az autóbusszal közlekedő utasok jogai (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az alábbi jelentések megvitatása:

– Teychenné úr jelentése (A6-0209/2009) a Közlekedési és idegenforgalmi bizottság részéről a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet javaslatáról, és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról (COM(2008)0816 – C6-0476/2008 – 2008/0246(COD)), és

– Albertini úr jelentése (A6-0250/2009) a Közlekedési és idegenforgalmi bizottság részéről a távolsági autóbuszos és autóbuszos közlekedést igénybe vevő utasok jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet javaslatáról, és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról (COM(2008)0817 – C6-0469/2008 – 2008/0237(COD)), és

  Michel Teychenné , előadó. − (FR) Elnök úr, Tajani úr, hölgyeim és uraim! A két elv, amely munkámat a folyamat elindulása óta vezérelte, végig biztosította, hogy az összes szállítási mód esetében azonos megközelítést alkalmazzunk az utazók jogainak vonatkozásában – ami olyan cél, amely mellett a Bizottság és az Európai Parlament elkötelezte magát – és biztosítja, hogy ezek a jogok egyértelműen beépüljenek a szövegbe. Az utóbbi esetében különleges figyelmet fordítottunk a korlátozott mozgásképességű emberekre, mivel a tengeri szállítási ágazat valamelyest le van maradva ezeknek az embereknek a vonatkozásában.

A szöveg általános szelleme szerint az embereknek az érintett vállalatok szeszélyeitől mentesen kell tudniuk utazniuk Európában és joguk van megkövetelni egy bizonyos szolgáltatási szintet és a legszükségesebb tájékoztatást és végül a korlátozott mozgásképességűek ugyanolyan minőségű jogokat kell élvezniük, mint minden más európai polgár és nem lehet, hogy kétszeresen szenvedjenek hátrányt.

A bizottsági ülésen március 31-én elfogadott változat tartalmának mindenki számára elfogadhatónak kell lennie. Először is azért, mert a korlátozott mozgásképességűek jogai ezzel gyarapodnak. Amennyiben ezt a szöveget elfogadjuk, többé nem lehet a személyek szállítását fogyatékosságuk miatt megtagadni, kivéve természetesen a beszállási körülményekhez kapcsolódóan, méltóságuk tiszteletben tartása érdekében és a hajó műszaki megoldásai függvényében. Emellett segítséget kell nyújtani a korlátozott mozgásképességű személyeknek, mégpedig a jegyrendeléstől kezdve. Ma – hála az internetnek – nincs szükség a visszaút lefoglalására és a hivatalos tájékoztatásra. Ezzel tehát már foglalkozott a szöveg.

Végül pedig az utasok jogaira vonatkozó tájékoztatásokat egységesíteni kell és azt hozzáférhető formátumban kell biztosítani, amint az a vasúti és a repülési ágazatban történik.

Amikor az összes utas jogaival kezdtünk foglalkozni, úgy éreztük, hogy problémák esetén fontos kárpótlás, amit magasabb szinten kellene harmonizálni, annak figyelembevételével, amit a repülési ágazatban valósítottak meg. Ennek eredményeképpen a késést és járattörlést elszenvedő utasok akár teljes visszatérítésben is részesülhetnek, a visszatérítések mértékét pedig a felmerült problémák alapján számítják ki.

A tájékoztatásnak egyértelműnek és hozzáférhetőnek kell lennie, ami gyakran jelent gondot a szállítási ágazatban. Állandóan ilyesmikkel találkozunk: az emberek nem kapnak elegendő tájékoztatást, nem tudják, hogy miért nem indul a hajó – legalábbis ebben az esetben, de lehetne szó vonatról, vagy repülőről is –, vagy miért vannak késések és mi ezeket a tájékoztatási módszereket kívántuk javítani.

Végül pedig a panaszok kezelését jobban kellene megszervezni. Való igaz, hogy nem könnyű megtenni a panaszt, amikor a probléma felmerül és ezt a szöveget az eljárás egyszerűsítése céljából dolgozták ki, tagállami szinten és az egyének szintjén is.

Ugyancsak foglalkoztunk azoknak a nemzeti szerveknek a szerepével, amelyek a panaszokkal fognak foglalkozni és sikerült is jobban meghatározni.

Végezetül a városi és elővárosi közlekedési szolgáltatásokat – e tekintetben Albertini úr kedvelt vaporettóira gondolok az olaszországi Velencében – ki kell venni ebből a szövegből, mert nem tartoznak bele a jelentős közlekedési szolgáltatások körébe.

Most pedig rátérek a körutazásokra és a szövegben elfoglalt helyükre. Szeretném emlékeztetni, hogy a körutazások ma rendkívül fontos üdülési formának számítanak, és célcsoportjukba az idősek és a fogyatékkal élők egyaránt beletartoznak. A körutazások ezért kerültek bele a szövegbe, és nem csupán a szervezett utazási formákról szóló irányelvre való utalásként, amelytől a szöveg függ, és amely egy 1991-es irányelv, de azzal az ígérettel, hogy a fogyasztók ugyanolyan szintű elbánásban részesülnek.

A vis maior meghatározása – amely alapot jelent a szállítás esetleges megtagadására – megtörtént és ebben az ügyben konszenzuson alapuló módosításon dolgoztunk, amelyet közösen készítettünk el. Ugyanakkor emlékeztetni szeretném Önöket, hogy a repülési ágazatban a Bíróság mostanában gyakran kényszerül arra, hogy a vis maior nem kellően jól meghatározott eseteiben hozzon döntést. Így tehát ebben az összefüggésben megkíséreltünk választ adni a tengeri közlekedéshez kapcsolódó problémákra. Tengerjárásra, szélre és viharokra utalok, amelyek a tengeri közlekedés esetében megszokott és várható dolgok, és amelyeket figyelembe kellett venni.

Befejezésül elmondanám, a kikötők segítségnyújtással kapcsolatos felelősségére ugyancsak kiterjedt a vita. Ez a szöveg az utasok jogaira vonatkozik, és nem …

(Az elnök jelzi az idő leteltét.)

... és így a kikötők és a fuvarozók közötti választottbíráskodást elvégezvén, ez a szöveg lényege. Tudom, hogy Jarzembowski úr elő fogja terjeszteni módosításait, ezért abban a két percben fogok válaszolni, amit nem használtam fel.

  Gabriele Albertini , előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A légi és vasúti közlekedésről szóló jogszabály, Teychenné úrnak a tengeri és belvízi közlekedésről szóló jelentésének és a távolsági autóbuszos és autóbuszos közlekedést igénybe vevő utasok jogairól szóló javaslatának jóváhagyásával az Európai Unió befejezte az összes szállítási módra vonatkozó jogszabályi keretek kidolgozását.

Ezen rendelet megszövegezése során azzal az igénnyel találtuk magunkat szembe, hogy egyensúlyt találjunk két megközelítés között: az első az összes szállítási mód egyenlő esélyeire vonatkozik, amelynek révén a különböző szállítási módok ugyanolyan feltételek és egyenlő lehetőségek között versenyezhetnek, miközben az utasok magas szintű védelmet élveznek, az általuk választott közlekedési eszközre való tekintet nélkül.

A második megközelítés az egyes szállítási módok eltérő jellemzőit tükrözi vissza és figyelembe veszi sajátos vonásaikat, az autóbuszos és távolsági autóbuszos közlekedés esetében például megnéznénk a késésekkel kapcsolatos polgári felelősség kezelését, a közúti közlekedés esetében pedig gondolkoznánk a balesetekről, a torlódásokról és hasonlókról, ami viszont nem vonatkozik a vasúti közlekedésre, mivel az fenntartott útvonalat használ.

Szeretnék két ellentétről beszélni, amelyet megpróbáltunk – szerintem sikeresen – kiegyensúlyozni. Ennek a rendeletnek a valódi célja az utasok jogainak megerősítése, ám a közúti közlekedésben az iparág főként kis és közepes vállalkozásokból áll, amelyeknek időre és forrásokra van szükségük az új követelményekhez való alkalmazkodáshoz és sok más iparághoz hasonlóan nehézségekkel küzdenek a gazdasági válság miatt.

Most amikor rátérünk a Parlament elé terjesztett módosításokra, szeretném megköszönni képviselőtársaim jelentős hozzájárulását a rendelet szövegéhez és kiváló együttműködésükért. Az első parlamenti olvasat során a munka javát már elvégezte a Közlekedési és idegenforgalmi bizottság, így a Házra már csak a jogi nyelvezettel kapcsolatos finomítások maradtak.

Képviselőcsoportom nevében mindössze három módosítást terjesztek elő a holnapi szavazáshoz. Hagy foglaljam össze röviden az Önök számára: a 73. számú módosítás egyszerű nyelvi pontosítás, a 82. számú módosítás a rendelet-tervezet 6. cikkének (3) bekezdésében előírt szigorú felelősség plafonját állapítja meg A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság által jóváhagyott szövegmódosítás hatókörét illetően az összes képviselőcsoport egyetértett a regionális közlekedés befoglalásával. A városi és elővárosi közlekedést illetően két kiemelt jelentőségű szövegről kell majd szavazni.

Előadóként támogatom a 80. számú módosítást a helyi közlekedés tout-court figyelmen kívül hagyását, amelyet a képviselőcsoportom terjesztett be. De már jeleztem támogatásomat a 81. számú módosítással kapcsolatban, amely a tagállamokat felruházza a helyi közlekedés mentesítésének hatáskörével, feltéve, hogy az utasoknak a rendeletben előírtakkal azonos szintű jogokat szavatolnak.

Meggyőződésem szerint olyan szöveget alkottunk, amely jó helyzetbe hoz bennünket, amelyből el lehet indítani a Tanáccsal és a Bizottsággal a háromoldalú megbeszéléseket. Sikert kívánok tehát a cseh elnökségnek és Svédországnak, az Európai Tanács következő elnökséget adó országnak az utasok jogaival kapcsolatos munkájukhoz és természetesen azt remélem, hogy a következő parlamenti ciklus során is hozzá tudok járulni a rendelet elfogadásának ezt követő szakaszaihoz.

  Pavel Svoboda, a Tanács soros elnöke. – (CS) Hölgyeim és uraim, holnap a Bizottságnak a távolsági autóbuszos és autóbuszos közlekedést igénybe vevő utasok jogairól és a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól szóló két javaslatához benyújtott módosításokról fogunk szavazni.

Ezek jelentős jogszabályok, amelyek nagy érdeklődésre tartanak számot mind a fogyasztók, mind a közlekedési ágazat részéről. Az EU nemrégiben ugyanilyen rendeletet fogadott el a légi és a vasúti közlekedésről. A Bizottság nemrégiben benyújtott javaslatai ezt a jogszabályi keretet teszik teljessé. Gyakorlati megközelítésben ez nagyobb biztonságot jelent az utazók – különösen a fogyatékkal élő és a korlátozott mozgásképességű emberek – számára, a közlekedési eszközre való tekintet nélkül. Emellett azonos feltételeket teremt az összes közlekedési területen. A cseh Elnökség természetesen üdvözli ezeket a javaslatokat és nagy jelentőséget tulajdonít nekik. Meggyőződésem, hogy valamennyien osztjuk az EU-nak az elmúlt években az utazók jogainak erősítésére kitűzött céljait.

Azokkal a módosítási tervezetekkel kapcsolatban, amelyeket Önök a Közlekedési és idegenforgalmi bizottságban szavaztak meg, különösen két szempontot szeretnék kiemelni. Az első az, hogy Önök nagy fontosságot tulajdonítanak a fogyatékkal élő és a korlátozott mozgásképességű emberek jogainak. Természetesen mi is osztjuk e téren az Önök nézeteit, ami rendkívül fontos, ha második olvasatban akarjuk jóváhagyni ezt a két fontos jogszabályt.

A másik az, hogy Önök a rendelettervezeteket precízen szeretnék harmonizálni a különböző szállítási módokat igénybe vevő személyek jogairól hatályban lévő rendeletekkel és Önök nagyon körültekintően jártak el a javaslatoknak a távolsági autóbuszos és autóbuszos vagy a tengeri és belvízi közlekedés specifikus követelményeihez való hozzáigazításához, nem feledve az utazók jogai megerősítésének célját. Teljes mértékben egyetértünk azzal az igénnyel, hogy a rendeleteket hozzáigazítsuk a különböző szállítási módok specifikus jellemzőihez. Amint azt valamennyien tudjuk, az összes szállítási módra nem alkalmazhatjuk ugyanazt a megközelítést. A vasúti és a légi közlekedésnek sajátos jellemzői vannak, és ugyanez vonatkozik a távolsági autóbuszos és autóbuszos, illetve a tengeri és belvízi közlekedésre is. Hatalmas eltérések vannak még ezeken az ágazatokon belül is. A nagy és kis vállalatok is működnek és az utazások néhány napig, vagy mindössze néhány percig tarthatnak. Emiatt mindenki számára elfogadható megoldást kell találni, olyat, amely úgy biztosítja a fogyasztók védelmét, hogy nem zúdít felesleges adminisztratív terheket az ágazatra, különösen nem a kisebb piaci szereplőkre. Ennek a kérdésnek természetesen különösen nagy jelentősége van a jelenlegi gazdasági helyzetben.

Emiatt is értékeljük az ezekben a kérdésekben végzett munkájukat. Ez a munka kiváló kiindulási pontot biztosít. Ráadásul a legtöbbször összhangban van a javaslatokkal kapcsolatos véleményünkkel. Szilárd meggyőződésem, hogy képesek leszünk együttműködni azokon a jogi konstrukciókon, amelyek az összes érdekelt érdekeit megvédik és egyúttal figyelembe veszik az EU-nak a jogalkotási folyamat javítására vonatkozó célkitűzését. Befejezésül külön meg szeretném köszönni Albertini és Teychenné úr, a két előadó kiváló munkáját és gondosan megszerkesztett jelentését.

  Antonio Tajani , a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindig örömet jelent számomra visszaemlékezni arra sok-sok évre, amelyet ebben a Házban európai parlamenti képviselőként eltöltöttem és emiatt még jobban tudom értékelni azt a munkát, amelyet az Európai Parlament a vita során végzett.

Ezért szeretném megköszönni Teychenné és Albertini úr jelentős hozzájárulását a polgárok és utazók jogainak az összes közlekedési ágazatban történő védelméhez, mivel a távolsági autóbuszos és autóbuszos, illetve a tengeri és belvízi közlekedésbe való beavatkozás iránti igény az európai jogban meglévő rés betömését jelenti, amint azt Önök is valamennyien megfogalmazták.

Sok a fogyatékkal élő, illetve a mozgásában más okból korlátozott utas és nekünk a szabad mozgás garantálása is kötelességünk, mert ez mindenekfölött az Európai Unión belüli szabadság kérdése. A jó törvények megalkotása természetesen nem könnyű, de ma nagy lépést teszünk előre.

Nagyon nagy örömömre szolgált végighallgatni Svoboda úr mondanivalóját. Kétségkívül maradnak bizonyos kételyek azokkal a szövegekkel kapcsolatban, amelyeket a Bizottság és a Tanács hajlandó elfogadni, ám általános politikai nyitottságot is észleltem a Tanács részéről, amely reményt ad nekem a jövőt illetően.

Biztos vagyok abban - és ez így volt a közúti közlekedés esetében is –, hogy kielégítő kompromisszumra fogunk jutni, ami garantálja az európai polgároknak azt, hogy szabadon utazhassanak és teljes védelmet élvezzenek az Európai Unióban.

Én tehát azt gondolom, hogy ma az összes polgár életét érintő kérdéseket vitatunk meg, és ezért meggyőződésem, hogy a távolsági autóbuszos és autóbuszos közlekedést illetően a legszélesebb körben meg kell adni a támogatást a Bizottság megközelítésének – erre a Közlekedési és idegenforgalmi bizottság március 30-i ülésén biztató jeleket tapasztalhattunk –, amely lefedi az összes menetrendszerű nemzetközi, belföldi, regionális, helyi vagy elővárosi személyszállítási szolgáltatást. Ez megfelel a jogalkotás egyszerűsítése iránti igénynek, de egyúttal az elv alóli kivétel nélküli egyenlő jogokat garantál az összes utasnak.

Albertini úrhoz fordulva: az ágazat specifikus jellegére való tekintettel a javaslat meghagyja a tagállamoknak a közszolgálati szerződések alapján működtetett városi, elővárosi és regionális közlekedés mentesítésének lehetőségét, amennyiben ezek a szerződések a rendeletben előírtakkal összehasonlíthatóan magas színvonalú védelemben részesítik az utasokat. Ez számomra ésszerű megoldásnak tűnik, amely a kívánt szintű rugalmasságot biztosítja, miközben oltalmazza az utazók alapvető jogait.

A távolsági autóbuszos és autóbuszos közlekedési vállalatoknak az utasokkal szemben elhalálozásuk vagy sérülésük miatt fennálló felelőssége a javaslat egy másik lényegi elemét képezi. Ezen a téren túlságosan sok eltérés van a Közösségen belül, ami jelentős mértékű bizonytalanság forrása az utasok számára. Szeretnék alaposabb pillantást vetni a témakör néhány pontjára: először is ez a terület nem foglalkozik a biztosítás kérdésével, és kizárólag a fuvarozóknak az utasokkal szemben fennálló felelősségével foglalkozik. Másodszor, a távolsági autóbuszos és autóbuszos közlekedési vállalatot nem teszi meg a kárpótlás kizárólagos felelősévé és nem vitatja el tőlük a harmadik felekkel szembeni kárigények támasztásának jogát. Harmadszor, ez a terület sem az importra, sem a gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2005-ös irányelvben előírt eljárásokra nem vonatkozik, negyedszer pedig a Bizottság valóban nem dolgozott ki új felelősségi modellt. A mostani javaslat egy olyan felelősségi konstrukcióra vonatkozik, amelyet más szállítási módok inspiráltak, miközben a javaslat figyelembe veszi ezen ágazat sajátos vonásait is.

Ami a tengeri közlekedést illeti, azt gondolom, hogy egységes jogszabályra van szükség, még akkor is, ha a Parlament és a Tanács véleményében vannak is különbségek. Engedjék meg, hogy a hatókört illetően rámutassak egy kiemelt kérdésre: a közúti, vasúti és a légi közlekedéssel összehasonlítva, sokkal kevesebb utas utazik tengeren vagy belföldi vízi utakon. Közöttük is csekély kisebbséget alkotnak a belföldi vízi utakon utazók. Véleményem szerint logikátlan és irreális két különálló rendeletet elfogadni a tengeri utasokra és a belföldi vízi utakat igénybevevőkre, főként, ha figyelembe vesszük, hogy sokszor ugyanazt a vízi járművet használják. Azt gondolom, hogy erre egyetlen jogszabály a válasz.

2009. március 30-án a Teychenné-jelentésről a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban folytatott vitával egyidejűleg nyilvános vitára került sor a miniszterek között a EU Közlekedési Tanácsának keretében. Örömömre szolgál, hogy lehetőségem volt arra, hogy a vitában bizonyos mértékű egyetértést figyelhettem meg a Bizottság, a tagállamok és a Parlament között azt a célt illetően, hogy az európai utasok számára amilyen gyorsan csak lehet, új és nagyralátó rendeletet dolgozzanak ki.

Ebben az összefüggésben a Bizottság természetesen felkészült arra, hogy szükség szerint pontosítsa és kijavítsa a szöveget, az egyes szolgáltatások különös jellemzőinek figyelembe vételével, és ily módon ellássa az iparágat a rendelet szükséges rugalmassággal történő alkalmazásának eszközeivel. Engedjék meg, hogy ismét hangsúlyozzam annak igényét, hogy hatékonyan gondoskodjunk a majdani rendelet végrehajtásához szükséges eszközökről. Ebből a célból fontos, hogy az alkalmazásért felelős nemzeti hatóságok időszakos jelentéseket nyújtsanak be tevékenységeikről. Minden tagállamnak lehetősége lesz saját nemzeti rendszerének igényei szerinti kialakítására, például annak eldöntésével, hogy vagy több illetékes hatóságra van-e szüksége.

  Georgios Papastamkos, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − (EL) Elnök úr, a rendeletre vonatkozó javaslat az Európai Parlament észrevételeit követő módosításaival kielégítő módon erősíti meg a tengeri közlekedést igénybe vevő utasok jogait.

Ugyanakkor az a meggyőződésem, hogy az ezzel a témával kapcsolatos következő jogalkotási kezdeményezésben sokkal helyénvalóbb lenne az összes szállítási módot lefedő horizontális megközelítés, tekintettel a kombinált közlekedési lehetőségek használatának jelenlegi igényére.

A jövőben az is szisztematikusan kívánatos lenne, ha különálló javaslatokat terjesztenének be egyrészt az utazók jogaira, másrészt a korlátozott mozgásképességű személyekre vonatkozóan. Ennek az az indoka, hogy az egyedi konstrukcióknak más a célja és mások a címzettjei.

Végezetül szeretnék rávilágítani a Bizottság ismétlődően szemellenzős megközelítésére – ez nem vonatkozik Tajani alenök úrra – olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyek szélesebb körű és többoldalú tanulmányozást igényelnének, mint például a tengeri közlekedés.

A földközi-tengeri közlekedés a szorosokban folyó tengeri közlekedéstől eltérő körülmények között zajlik.

  Georg Jarzembowski , a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a Bizottság alelnöke, a Tanács soros elnöke! Azt szeretném mondani az előző felszólalónak, hogy mindig tekintettel vagyunk a görög szigetekre és a görög komphajózási vállalatokra, ezért ezzel kapcsolatban nem kell aggódnia.

Elmondhatom, hogy képviselőcsoportom és én magam is örülünk annak, hogy először fogunk jogszabályba foglalt, az utazók érdekeit szem előtt tartó utasjogokkal rendelkezni a késések és törlések esetében, mégpedig a tengeri és belvízi közlekedésben és a távolsági autóbusz és az autóbusz közlekedésben egyaránt. Szeretnénk köszönetet mondani a két előadónak, Albertini és Teychenné úrnak. Élvezetes volt a bizottságokban folytatott, és jó eredményekkel zárult konstruktív együttműködés.

Csupán néhány ponttal kapcsolatban fejteném ki a véleményemet. Azt gondolom, hogy a tengeri utasok kárpótlása a két-három órás késésekért teljesen helyénvaló, mint ahogy az 50% kárpótlás is a három óránál nagyobb késésekért, de azt szeretném mondani Teychenné úrnak, hogy az ezt meghaladó késésekért egyszerűen túlzás a 100%-os kárpótlás. Ha nem feledkezünk meg arról, hogy a hajózási szolgáltatásokat nem csak óriási vállalkozások, hanem – különösen a kompok üzemeltetői esetében – kis és közepes méretű vállalkozások végzik, ésszerűen kell hozzáállnunk a kárpótláshoz.

Amint azt már megvitattuk, ugyancsak óvatosnak kell lennünk, hogy a felelősséget ne a nem megfelelő emberekre vagy intézményekre hárítsuk a tengeri közlekedésben. Ebben a Házban valamennyien elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy mindkét ügyben megfelelően gondoskodjunk különösen a csökkent mozgásképességűekről, ám a hajótulajdonosok nem tudnak foglalkozni a kikötőkben a megközelítési nehézségekkel, ezzel maguknak a kikötőknek kell törődniük. Azaz nagyon gondosan kell eljárnunk.

Ami a távolsági autóbuszok és az autóbuszok utasainak jogait illeti, szeretnék rámutatni, hogy valódi különbségek vannak az intercity és a városi autóbuszok között, amit figyelembe kell venni. Emiatt a csoportomnak az a véleménye, hogy helyesen szólalunk fel az intercity és a városi autóbuszok utasainak indokolt jogaiért, viszont a városi és az elővárosi autóbuszok teljesen eltérő körülmények között működnek. Ezek a szabályok ott nem alkalmazhatók és ezt egyértelműen fel kell ismernünk.

  Robert Evans , a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindkét előadónknak gratulálni szeretnék. Néhány évvel ezelőtt én voltam a fogyatékkal élők repülőgépekhez való hozzáférésének kérdésével foglalkozó előadó. Ez a jogszabály újabb példa arra a türelemjátékra, amellyel azt szeretnék elérni, hogy a közlekedés minél átfogóbb legyen, vagy ahogy Albertini úr mondta, megszilárdítsuk az utazók jogait.

Egy olyan korban, amelyben arra biztatjuk az embereket, hogy közösségi közlekedést vegyenek igénybe, fontos, hogy ehhez távolsági autóbuszokat és autóbuszokat biztosítsunk, ahogy Albertini úr is tette. Egyes képviselők – nem feltétlenül a ma jelenlévők – annak módját vizsgálták, hogyan lehet a kivételeket kiterjeszteni bizonyos szektorokra, ám én mindig abból az óhajból indultam ki, hogy ebbe minél több mindent belevegyünk, hogy egy olyan Európa megteremtése felé haladjunk, amely egyre inkább az emberek közös piaca. Ezért olyan fontos a 81. számú módosítás.

Megjegyzéseiben azt mondta a biztos úr, hogy kivétel nélkül ugyanazokat a jogokat kell biztosítanunk minden utas számára, aztán beszélt a kivételekről, például a regionális közlekedésben. Nem gondolom, hogy a regionális közlekedést mentesítenünk kellene és bizonyos vizsgálódásokat is elvégeztem. Egyes tagállamainkban a regionális távolsági autóbusz utazás akár hat órát is igénybe vehet, ami hosszabb, mint egy London-Brüsszel vagy London-Párizs közötti utazás. Azt gondolom tehát, hogy ennek benne kell lennie. Helyesnek tartom, hogy amennyiben a helyi közlekedés nincs benne – ahogy azt Jarzembowski úr is említette – vannak közszolgálati szerződések, amelyek azt jelentik, hogy a vállalatok ugyanazt a nívót fogják elérni.

Azt is gondolom, hogy rá kellene beszélnünk a gyártóipart, hogy több olyan autóbuszt gyártsanak, amelyeknél a fogyatékkal élők igényeire is gondoltak. Pontosan így kampányoltunk azért, hogy a repülőgépek is hozzáférhetőbbek legyenek a fogyatékkal élők számára, ezért esetleg olyan távolsági buszokra van szükségünk, amelyeken szélesebb a folyosó vagy hozzáférhetőbb a mellékhelyiség és az üzemeltető vállalatoknál el kell érnünk, hogy az autóbusz-pályaudvarok megközelíthetőbbek legyenek és hogy alkalmazottaikat képzésben részesüljenek a fogyatékossággal és a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések tudatosításával kapcsolatban.

A jelentés jó. Jó jelentésgyűjtemény, amely néhány lépéssel közelebb visz bennünket és mindenkinek gratulálok, aki ebben részt vett.

  Dirk Sterckx , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Képviselőcsoportom nevében szeretnék köszönetet mondani az előadóknak. Úgy gondolom, hogy újabb elemekkel bővítettük az utasok jogait. Keményen dolgozunk azon, hogy a helyes útvonalra tereljük a dolgokat a repülésben és a vasúti utazásokban is. Nos, én azon a véleményen vagyok, hogy igen sok tapasztalatot szereztünk akkor, amikor ezeket a jelentéseket összeállítottuk és örömömre szolgál, hogy Albertini úr összefésülte a különböző elemeket, így hát nem igen van szükség arra, hogy a különbséget tegyünk a különböző szállítási módok között, kivéve akkor, és olyan mértékben, ahogy az indokolt.

Meggyőződésem, hogy ezzel most a szolgáltatások minőségét is javítjuk, amit mindig szem előtt kell tartani. Tanultunk a hibáinkból, erre jó példa a vis maior meghatározásának feszesebbé tétele. Ezt a vonatkozást a repülés esetében is felül kell vizsgálnunk és örülök, hogy ezt a hajózás esetében már meg is tettük.

Ami Albertini úr jelentését illeti, fontos kérdés, hogy mi jelenleg a rendelet hatóköre, és erre egyébként Evans és Jarzembowski úr is utalt. Az eredetileg Önnel közösen benyújtott módosításhoz adott támogatásunkat képviselőcsoportunk nevében vontuk vissza, nem azért, mert gyenge módosításnak tartottuk, hanem mert a szocialisták egy jobb megfogalmazást találtak, amelyet Evans úr ismertetett. Mi mindenképpen kihagyjuk a rendeletből a regionális közlekedést, de nyitva hagyjuk azt a lehetőséget, hogy bevegyük a városi és az elővárosi közlekedést, amennyiben azt a tagállamok úgy kívánják. Én történetesen úgy gondolom, hogy ez a megközelítés jobban megfelel a törekvéseinknek és ezért támogatni fogjuk az Európai Szocialista Képviselőcsoport által az Európai Parlament elé terjesztett javaslatot.

  Eva Lichtenberger , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az utazók jogait egészében kell a közlekedési politika középpontjába helyezni, különösen itt, az Európai Unióban. Ezt már sikerült elérnünk a vasúti és a légi közlekedés esetében, bár még mindig sok mindenen kell változtatni az elutasított beszállások terén. Ahogy ezt gyakran mondom, a problémák túlságosan nagyok.

Az egyik csoport különösen függ az egyértelmű szabályoktól. A légi közlekedés esetében nyilvánvalóvá vált, hogy a szabályok nem elég világosak. Eddig a különleges igényű emberek oldalakat írhattak azokról a dolgokról, amelyek utazás közben történtek velük. Én magam is olvastam egyes beszámolóikat. Katasztrófa. Emiatt nemcsak törvényileg, de erkölcsileg is elengedhetetlenül szükséges, hogy az Európai Unió egyenlő bánásmódot biztosítson ezeknek az embereknek.

Az autóbuszok, a távolsági autóbuszok és a tengeri közlekedés terén, amelyre most dolgozzuk ki a szabályokat, találkozhatunk problémákkal a felelősségek hozzárendelése során, amikor a tengeri közlekedésre és a kikötőkre kerül a sor, de erre a jövőben gyakorlati alapokon nyugvó válaszokat kell adni. A második észrevételem az, hogy erre a lehető legnagyobb mértékben oda kell figyelnünk az autóbuszos és a távolsági autóbuszos közlekedés esetében. Amennyiben túlságosan sok kivételt teszünk, lehetőséget adunk az üzemeltetőknek a szabályok megkerülésére. Fel kell hagynunk azzal, hogy fenntartsuk a különleges bánásmódra szoruló emberek hátrányos helyzetét, amennyiben elnézzük ezen nehézségek fennmaradását. A mi kötelességünk, hogy gondoskodjunk mobilitásukról és az ehhez való joguk érvényesítéséről.

  Erik Meijer , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, ennek a plenáris ülésnek a során két kérdés merült föl a tömegközlekedést illetően.

Az első kérdés: mit kell tenniük a kormányoknak és mit kell a pályáztatáson keresztül piacra hagynunk? Javaslatom alapján végül úgy döntöttünk, hogy a városi és a regionális közlekedés esetében a választás szabadsága mellett foglalunk állást. Az emberek autóbusszal történő szállítására vonatkozó új szabályok nem érinthetik hátrányosan az alacsonyabb szintű hatóságok szabadságát arra, hogy közösségi közlekedésüket saját maguk szervezzék meg.

Az utazók jogai tekintetében mindig két lehetőség közül lehetett választani. Az első alternatíva arra helyezi a hangsúlyt, hogy a többi tagállamban folytatott utazással kapcsolatban a legtöbb tájékoztatást nyújtsák a határokon átnyúló közlekedési jegyek rendelkezésre állásáról és jó távolsági kapcsolatokról, hogy az út során el lehessen kerülni a kellemetlen meglepetéseket.

A másik alternatíva hangsúlya a pénzügyi kárpótláson van, amelyet visszamenőlegesen fizetnek a szolgáltatások késedelme vagy törlése esetén. Én mindig az előbbi alternatíva mellett török lándzsát, ám a Parlament többsége az utóbbi mellett áll ki, különösen, amióta ezt a megoldást választották ki a légi utazások esetében is.

A fogyatékkal élők szükségletei iránti nagyobb figyelem fontos indok a javaslatok támogatására, még akkor is ha azok hagynak maguk után kívánnivalókat.

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE-DE). - (EL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadóknak lényegbevágó előterjesztésükhöz és azért, hogy összefogták a közlekedési és idegenforgalmi bizottságban beterjesztett módosítások özönével kapcsolatban végzett munkát.

Az Európai Unió az Európai Parlament irányadó hozzájárulásával mindig azon iparkodott az elmúlt évek során, hogy tökéletesítse az utasok jogait az összes közlekedési ágazatban. Amint arra Önök is emlékeznek, intézményeink nemrégiben rendelkezéseket fogadtak el a légi és vasúti közlekedés utasainak jogairól. Ma nagy lépést tettünk előre az utasok egyenlő jogainak kizárás és kivétel nélküli megerősítése felé minden közlekedési lehetőség terén, amint azt a biztos úr is kijelentette.

Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a Tanáccsal folytatott nehéz egyeztetések után nemrégiben elfogadtuk a tengeri közlekedés biztonságáról szóló hét jogalkotási javaslat harmadik csomagját, amibe beletartozik az utasok kárpótlása baleset esetén.

A Teychenné-jelentéssel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet, hogy az összefogó keretet javasol a fogyasztók/utazók védelmére, ami egyben tiszteletben tartja a kis közlekedési vállaltokat és védi vállalkozási tevékenységüket és versenyképességüket a befolyásukon kívüli körülmények miatt bekövetkezett balesetek esetén is vagy olyankor, amikor a tengeri közlekedést a rossz időjárás befolyásolja.

Annak is jelentősége van, hogy fontos tényezőkre terjed ki, mint a fogyatékkal élők, a mozgásukban korlátozottak jogai, azzal a céllal, hogy oltalmazzák a megkülönböztetés tilalmának az összes szakpolitikánkat meghatározó elvét. Hasonlóképpen egyértelműen előírja a fuvarozók kötelezettségeit abban az esetben, ha a szolgáltatások késedelmet szenvednek vagy törlik őket, illetve rögzíti a késések időtartamát és a kárpótlásként fizetendő összeget.

A mostani parlament megbízatásának végén és az európai választások előtt az utasok jogaival kapcsolatos munkánk az európai polgárok javára elért egyik legjelentősebb eredményünk.

  Brian Simpson (PSE). - Elnök úr, mindkét előadónak szeretném megköszönni az ezen a fontos területen végzett munkáját, illetve a Bizottságnak is a támogatását. Az utasok jogai mindig is a Szocialista Képviselőcsoport egyik prioritása volt és ez a javaslat teljessé teszi mindazt, ami az utasok légi közlekedési és vasúti jogaival kezdődött.

Életbevágóan fontos emlékeznünk arra, hogy a közlekedés igénybe vevői a legfontosabb érdekeltek, ám erről a tényről egyes közlekedési vállalatok gyakran megfeledkeznek. Az első alkalommal most először biztosítjuk a távolsági autóbuszt, autóbuszt és kompot igénybe vevők alapjogainak olyan rendszerét, amely kellő felelősséget biztosít a törlésekért és késedelmekért, valamint a balesetek miatti halálesetekért.

Talán még ennél fontosabb az, hogy a csökkent mozgásképességű és különleges igényű emberek számára olyan alapvető jogokat biztosítunk, amelyek véget vetnek ezen embereknek a közlekedési vállalatoktól éveken át elszenvedett elnyomottságának. A fuvarozók mostantól kezdve nem zárhatják ki a járműveikből a csökkent mozgásképességű embereket, a csökkent mozgásképességű emberek többé nem rendelkeznek kevesebb joggal, mint az ép testűek, a csökkent mozgásképességű emberek többé nem lehet kizárni a közösségi közlekedési hálózatokból.

Kinek köszönhető ez? Nem nemzeti, vagy regionális parlamentnek, hanem az Európai Parlamentnek. Az Európai Parlament gondoskodott arról, hogy a közlekedés igénybe vevői a közlekedési prioritások csúcsára kerüljenek. Az Európai Parlament teszi az első helyre az embereket és ez olyasmi, amit mi szocialisták határozottan támogatni tudunk.

  Francesco Ferrari (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném megköszönni az előadónak és a biztos úrnak az általa elvégzett munkát! A jelentés rendkívül kiegyensúlyozottan pontosítja az utasok jogait és az összes szállítási módot, beleértve az autóbuszos és a távolsági autóbuszos közlekedést és egyértelműen foglalkozik az összes lényeges kérdéssel. Amint az Albertini úr jelentése is mutatja, figyelemben részesültek a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű emberek, olyan szolgáltatásokra leszünk képesek, amelyek figyelembe veszik ezen emberek különböző követelményeit.

Emellett az ezen szállítási móddal kapcsolatos összes problémát – a visszatérítéseket, a kárpótlást, az utastájékoztatást, s szigorú felelősséget és a panaszokat – egyértelműen tisztázták. Mind jómagam, mind a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport szívesen dolgozott együtt az előadóval a lehető legegyértelműbb szöveg kidolgozásában, figyelembe véve egyrészt az utasok érdekeit, másrészt pedig az ezeket a szolgáltatásokat kezelő és végző vállalatok követelményeit, akiknek kellő időre van szükségük a szabályokhoz való alkalmazkodáshoz. Erre való tekintettel remélem, hogy a holnapi szavazásom elfogadjuk ezt a szöveget.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a szolgáltató vállalatok ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybe vevőiért vannak és pedig magukért a szolgáltatókért. Ebben a fényben fontos, hogy a megfelelő szabályokat fektessük le az összes szállítási mód igénybe vevője számára és biztosítsuk, hogy az általuk igénybe vett szolgáltatások ugyancsak megfelelő minőségűek legyenek. Ebben az összefüggésben – és itt most olyasmire térek rá, amelyet rendszeresen és ismételten megemlítünk – nagyon fontos, hogy törődjünk egyebek között a csökkent mozgásképességűek jogaival is. Ahogy azt én látom, ezzel összefüggésben egy kérdés most már szinte örökös mozgásban van. Hagy mondjam el, hogy nem csupán a csökkent mozgásképességűeknek kiadott igazolvánnyal rendelkezők számítanak cselekvésben akadályozottnak. A szülők – kisgyermekes felnőttek – is mindenképpen igénylik szabályaink támogatását az összes szállítási mód igénybevétele során. Remélem, hogy ilyen vagy olyan formában ez is elfogadásra talál.

Második megjegyzésem arra vonatkozik, hogy még a legjobb szabályok és oltalmak is szabálytalanok, amennyiben a velük kapcsolatos információkat elrejtik az érintett fuvarozó valamelyik eldugott zugában. Az utasok jogaival kapcsolatos információk helyek bizony maguk a jegypénztárak, vagy az autóbuszok, távolsági autóbuszok, repülőgépek és hasonló szállítási módok belterei.

Harmadik és utolsó észrevételem az, hogy az utasok érdekében kezdtük meg lefektetni a légi utasokra vonatkozó szabályokat, de túlságosan elnézőek voltunk. Az, amire a légitársaságok rákaptak a késésekkel kapcsolatban, nevezetesen az, hogy bejelentik, hogy az utolsó repülőgép késve érkezett, ezért a következő is késik, többé már nem elfogadható. Annak idején magas kárpótlási összegekkel kellett volna rendbe tenni a dolgot, amellyel olyanféle hatást lehetett volna elérni, mint amit a késleltetett beszállítás esetében értünk el. Ma azonban sajnálatos módon nem érjük el ezt a hatást. Nem számít vis maiornak, ha egy járatot azért törölnek, mert félig üres. Ebben a tekintetben tehát még sok feladat vár a Bizottságra. Alelnök úr, amennyiben a következő Bizottság ismét elővenné ezt az ügyet, szükségesnek tartanám a lég utasok jogainak felülvizsgálatát. Erre múlhatatlan szükség van.

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE). – (PT) Elnök úr, Tajani biztos úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok Teychenné úrnak a jelentése minőségéhez! A holnap aláírandó tengeri csomagot illetően, azon területen, amelyen az Európai Szocialista Képviselőcsoport részéről előadó voltam (a lobogó szerinti állammal szembeni követelmények, valamint az utasszállítók felelőssége), azt mondtam, hogy az Európai Unióban az embereké az elsőség. Ebben az Unióban az is lényeges dolog, hogy az utasoké az elsőség.

A Teychenné-jelentés teljes támogatásomra érdemes, mert nemcsak az autóbuszok és a távolsági autóbuszok utasaira, de a számomra oly kedves utasokra, a tengeri és belvízi utasokra vonatkozó szabályozási keretet is megerősíti. Egyebek mellett az egy és két óra közötti késésért a jegy árának 25%-ának megfelelő, a két órát elérő vagy meghaladó késések esetén 50%-os, illetve 100%-os kárpótlást biztosít, ha az utasszállító nem biztosít alternatív szállítási lehetőséget, vagy tájékoztatást.

Szeretnék rámutatni arra, hogy ezt a kárpótlást törlés vagy az utazás komoly késedelme esetében az utas kérésére, egy hónapon belül meg kell fizetni. Az autóbusz és távolsági autóbusz közlekedés esetében a jelentés elismeri annak szükségességét, hogy kiegészítő intézkedéseket foganatosítsanak a fogyatékkal élők és a csökkent mozgásképességűek részére. Mostantól kezdve minden utas számára valósággá válik, hogy az utazás törlése, túlfoglalása vagy legalább két órás komoly késése esetén joguk van az aktuális ár visszatéríttetésére.

Elnök úr! Módosítást nyújtottam be azzal kapcsolatban is, hogy ezt a szabályozási keretet a legkülső régiókban is alkalmazni kell. Biztos vagyok abban, hogy az ilyen minőségű jogszabályalkotást senki sem kezdheti ki és azt minden európai polgárnak értékelnie kell, beleértve azokat a kívül fekvő régiókat is, mint az Azori-szigetek, Madeira, a Kanári-szigetek és Franciaország tengerentúli megyéi is.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE) . – (RO) A tengeri szállításra számos nemzetközi egyezmény irányadó, amelyeket szigorúan be kell tartani. Életbevágóan fontos azonban olyan közösségi szintű minimumszabályokat kell meghatározni az érzékeny területeken, különösen a jogszabályok végrehajtatásának ellenőrzésére. Ebből a megfontolásból a panaszok fogadására szolgáló független mechanizmus bevezetése és egy ellenőrző hatóság létrehozása egyértelmű előnyöket jelentene az utasok számára az utasszállítókkal szemben.

Úgy gondolom, hogy meg kell találni az egyensúlyt az utasok jogai és a fuvarozók kötelezettségei között, mert sem az egyik, sem a másik csoport nem lassíthatja le a tengeri és a belvízi szállítási ágazat hosszú távú fejlődését. Figyelembe kell vennünk azokat a tipikus körülményeket is, amelyek között a szállítás Európa különböző tengeri régióban működik, mivel olyan specifikus vonásokkal rendelkeznek, amelyek de facto leszűkíthetik a közös szabályok meghatározását.

A tengeri közlekedés biztonságának és üzembiztonságának tágabb összefüggésében meg kell említenem az Adeni-öbölben legutóbb előfordult kalózakciót. Ezeknek a cselekményeknek az újbóli megjelenése aggodalomra ad okot, különösen amiatt, hogy az elmúlt hetekben európai polgárok – közéjük értve öt románt is – váltak ezek áldozataivá.

Szeretném felhasználni a lehetőséget arra, hogy felszólítsam a Bizottságot és a Tanácsot arra, tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy az EU megerősítse együttműködését az Afrika szarva körüli más államokkal, hogy megelőzzék a kalózkodás előfordulását és biztonságosabbá tegyék a régióban a tranzitutakat.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). - (EL) Elnök úr, a Bizottság alelnöke! Ma abban a nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kijelenthetjük: az Európai Parlament döntésével az utasok jogai most már olyan területeken is védelem alatt állnak, ahol ez a védelem eddig nem terjedt ki rájuk.

Büszkék vagyunk arra, hogy a repülőtereken és a vasútállomásokon ott vannak az Európai Unió által az utasok jogainak védelmére elfogadott döntéseket ismertető szórólapok. Ha ugyanez megtörténik másik két ágazatban is, az európai polgárok meg fogják érteni, hogy az Európai Unió valóban hasznos a jobb életkörülményeik biztosításában és biztonságos utazásuk védelmében.

Emlékeznünk kell azonban arra, hogy a jogalkotással elért védelem nem egyezik meg azzal, amit a polgárok jelenleg élveznek, amint azt annak alkalmazása kapcsán a légi és a vasúti utazások terén tapasztalunk. Akik közülünk használják ezeket a szállítási módokat – európai parlamenti képviselők és én is –, akik három különböző határ között utazunk, elmondhatjuk, hogy nem hatékonyan alkalmazzák ezt a védelmet. A Bizottság ezért teljes joggal beszélt első lépésről, amelyet még tökéletesíteni kell, főként abban a vonatkozásban, ami az utasok jogainak megvalósításáért felelős legfontosabb vállalkozások hozzájárulásának hatékonyságát érinti.

Ne ítéljük el a kisvállalkozásokat, amikor szállítási szolgálatok végzése során kerülnek szembe a problémával; és én itt a kabotázsra utalok, amiről már több alkalommal is interpelláltam a Biztos urat. Ha nem döntenek úgy, hogy beszállnak a kabotázsba, hogyan nyújthatnak ilyen szolgáltatást, amikor közben az utasok jogaival is törődniük kell? Emiatt a polgároknak meg kell adni annak lehetőségét, hogy élvezhessék a közlekedéshez való alapjogot, és ezután tudjuk nekik megadni azt a kiegészítő kedvezményezést, hogy késés esetén kárpótlásban részesülhessenek. Vagyis először legyenek szolgáltatások, aztán jöhet a kárpótlás is.

Biztos vagyok benne, hogy Európa egy jövő felé halad. Ezzel kívánom zárni a mondandómat.

  Christian Rovsing (PPE-DE). - (DA) Elnök úr, ha azt kellett volna megvizsgálnunk, hogyan tekint a lakosság a fogyatékosságra, akkor látnánk, hogy a fogyatékkal élő emberek üdülésre szívesebben mennek el az USA-ba. A törvények és a szabályok arrafelé sokkal jobbak és sokkal jobb bánásmódban részesülnek az USA-ban. Európa saját népeink körében sem számít kedvelt célpontnak. Ha fogyatékkal élnek, európai honfitársaink szabadságra nem akarnak Európába utazni. Inkább az USA-ba utaznak el. Azt gondolom, ez egyértelmű jele annak, hogy több pont miatt is – az idengenforgalmat is beleértve – milyen fontos az az ügy, amelyen mi most itt dolgozunk.

  Pavel Svoboda , a Tanács soros elnöke. – (CS) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A vita eddig úgy alakul, hogy nem lesz szükségem a nekem járó öt percre, ami biztos vagyok benne, hogy jó hír. Örömmel állapítom meg, hogy érdekeink egybeesnek az utazók jogai védelmének és az ágazat jövőjének kérdésével. Szoros együttműködésre számítunk az Európai Parlamenttel, ami lehetővé teszi számunkra a végleges megoldás elérését, amely ismét be fogja mutatni az embereknek az EU által az utasok jogának területén hozott előnyöket.

  Antonio Tajani , a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök úr, Svoboda úr, tisztelt képviselők! Meggyőződésem, hogy azok a polgárok, akik figyelemmel kísérik vitánkat az utasok jogairól és az új jogszabályokról, amelyeket abban a reményben fogadunk el, hogy ezzel is az Európai Uniót jellemző szabadság rendszerét erősítsük, ma rá fognak eszmélni arra, hogy a Bizottságnak, a Tanácsnak és a Parlamentnek, illetve munkatársaiknak semmi közük az elefántcsonttoronyhoz, ahol olyan kérdéseket vitatnak meg, amelyeknek semmi közük a polgárokhoz, vagy amelyek negatívan telepednek rá az életükre, hanem éppenséggel olyan intézmények, amelyek szívükön viselik a polgárok érdekeit, és arra törekszenek, hogy az ő érdekeiket védelmezzék és – ezt hangsúllyal mondom – védjék lapvető szabadságjogaikat, hiszen addig senki sem szabad, amíg nem tudnak szabadon mozogni az Unió egyik részéből a másikba.

Ezért volt az, hogy amikor az Önök bizalmát kértem kinevezésem parlamenti megerősítése folyamán azt hangsúlyoztam, hogy Közlekedési biztosi megbízatásom során az egyik prioritásom az utasok jogainak védelme lesz. Meggyőződésem, hogy ma közösen küldtünk egy pozitív jelet és egyértelmű bizonyítékokkal szemléltettük, hogy van lehetőség a haladásra és az európai intézmények közel állnak a polgárokhoz és az ő pártjukon állnak.

Ahogy az a vita alakulása során kiderült, nincsenek lényeges különbségek a különböző képviselőcsoportok tagjai között, a Bizottsággal és a Tanáccsal is egybehangzóan mindenki azt a vágyát hangsúlyozta – amint azt Kratsa-Tsagaropoulou alelnök úr mondta –, hogy igazán felépítsék a polgárok Európáját.

Ezért tulajdonítok nagy jelentőséget annak a kiemelt lépésnek, amelyet ma teszünk meg, illetve a holnapi szavazás során teszünk meg. Való igaz, hogy a bonyolult témák, mint ez is, amely komplex közlekedési rendszereket és országonként más és más szabályozást érintenek, mélyreható megközelítést és bizony nem egy kompromisszumot igényelnek. Minden elfogadott szabály kompromisszumok és az eltérő érdekek védelmének eredménye.

Azt szeretném kifejteni, hogy jelenleg azonban az általános érdekeknek kell érvényesülniük, vagyis a polgárok szabadságának és az utasok szabadságának védelmének minden létező közlekedési rendszerben, mert hiszen nem lenne következetes dolog csak azokat védeni, akik légi úton vagy vasúton utaznak, azokat viszont nem, akik hajóval, autóbusszal vagy távolsági autóbusszal utaznak. Hagy ismételjem meg, hogy természetesen lehetnek nézetkülönbségek és vannak is különbségek a Bizottság és a Tanács, illetve a Ház egyes képviselői között a tekintetben, ami a vízi közlekedés szabályozását illeti, hiszen vannak olyanok, akik külön jogszabályt kívánnak a folyami és a tengeri közlekedésre.

A Bizottság megerősítette álláspontját, és én azt gondolom, hogy a leghelyesebb, ha egyetlen rendeletet fogadunk el, de ez nem is olyan fontos, ám ami ma számít, hogy halljuk meg a Parlament, a Bizottság és a Tanács erős politikai üzenetében lévő jó hírt az utasok jogainak, különösen a csökkent mozgásképességűek jogainak garantálásáról. Ez nem egyszerű. Örömmel halottam viszont, hogy a jogok kérdése és mindenekelőtt minden fogyatékkal élő ember jogai, annak a lehetőségnek a megadása a csökkent mozgásképességűek millióinak, hogy szabadon mozoghassanak az Európai Unióban azt is jelenti, hogy lehetőséget adunk számukra, hogy hozzájáruljanak az EU növekedéséhez, mivel ezen millióknak a mozgása jólétet hoz, fejleszti a közlekedési vállalatokat és a legkülönbözőbb helyeken teremti meg az idegenforgalom lehetőségeit.

Ezért örülök, és ezért szeretnék köszönetet mondani a két előadónak, a Tanácsnak, és természetesen az Európai Bizottság munkatársainak, akiknek mindig köszönetet mondok, mert ők teszik lehetővé számomra, hogy javaslatokat terjesszek be a Parlamentnek és a Tanácsnak.

Különösen meleg köszönetről van szó, mert meggyőződésem, hogy ma az európai intézmények egésze azt mutatja, hogy kiemelt figyelmet szentelnek a 500 millió európai polgárnak, aki időnként bizalmatlanok velük szemben, de azt hiszem, hogy azok, akik ma figyelemmel kísérték ezt a vitát, változtatnak véleményükön, és bizalommal lesznek az európai intézmények iránt, amelyek viszont egyre közelebb kívánnak kerülni az emberekhez.

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

  Michel Teychenné , előadó. − (FR) Elnök úr! Először is utalni szeretnék a Jarzembowski úr által beterjesztett módosításokra, aki éppen most mondta el nekünk, hogy realistának kell lennünk, és nekem meggyőződésem, hogy ebben a szövegben az a legfontosabb, hogy valóban realista.

Realista elképzelés az, ha megszüntetjük azt a kötelezettséget, hogy az utasszállítók képezzék ki a csökkent mozgásképességűekkel kapcsolatba kerülő személyzetüket?

Realista dolog-e eltörölni az elveszett segédeszközök, különösen a csökkent mozgásképességűek kerekes széke után fizetendő kártérítést?

Vagy talán realizmus az – és Rack, aki éppen most volt itt, reagált erre és nagyon szépen köszönöm a hozzászólását –, hogy nem fizetünk kárpótlást az utasoknak, pedig mindenhol fizetnek, különösen az Egyesült Államokban, főként amikor a törölték a járat indulását és nem gondoskodnak tájékoztatásról vagy alternatív szállításról?

Ennélfogva a módosításainak ezen részei nem tűnnek számomra realistának és alig vártam, hogy ezt elmondhassam.

A maradék tekintetben azt hiszem, hogy megvan a konszenzus. Ez a viták során végig nyilvánvaló volt. Köszönetet szeretnék mondani a Bizottságnak, a Tanácsnak és valamennyi képviselőtársamnak, aki ezeken a kérdéseken kiváló kedvvel dolgozott, mivel megértettük, hogy Európa népei számára rendkívül fontos kérdés volt a tét.

Emiatt azt gondolom, hogy holnap – és most az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjához fordulok: az Önök módosításai nem reálisak – a szavazás során ezt a szöveget kell támogatnunk és egyértelmű jelzést kell küldenünk egy olyan pillanatban, amikor néha az európaiak nem bíznak Európában. Ahogy azt Tajani úr mondta, határozott üzenetet kell küldenünk az 500 millió polgárunknak és el kell mondanunk nekik, hogy mi most az ő európai igényeiket vesszük figyelembe. Ezt szerettem volna mondani.

  Gabriele Albertini , előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Figyelmesen végighallgattam a vitát, illetve Swoboda és Tajani urat, valamint képviselőtársaimat és emiatt is úgy érzem, hogy feltétlenül meg kell köszönnöm azt a segítséget és értékes tanácsot, amit ebben a Házban kaptam.

Nincs elég időm arra, hogy egyenként elemezzem és észrevételezzem ebben a kiterjedt vitában elhangzott összes javaslatot és a szempontot, annál is inkább, mert a hozzászólási időmből fennmaradó néhány percet összefoglalásra kell felhasználnom, ezért két jelzőt fogok használni abba palackba zárjam és összegyűjtsem az Önök gondolatait és javaslatait. Amint ez egy ilyen bonyolult rendelet esetében elvárható, Önök realistának ítélték meg az elvégzett munkát.

Ez a rendelet számot vet az utasok jogainak kiterjesztésének céljával és azzal, hogy azonos védelmi feltételeket biztosítsanak az összes szállítási módnak, miközben végiggondolja a nem kevés kis utasszállító specifikus jellegét, amelyeknek nehéz alkalmazkodniuk a gazdasági válság idején magasabb szintű követelményekhez, így aztán az első jelzőm a "realista".

Aztán itt van a tökéletesíthetőség vagy a változtathatóság lehetőségének gondolata, amelyet azok a Képviselők vetettek föl, akik bár megértőek azok iránt a körülmények iránt, amelyekhez alkalmazkodtunk, a jogok terét még jobban ki akarják terjeszteni, még a városi közlekedésre is és védelmezni kívánják a csökkent mozgásképességű utasokat. Nos, utazásunk a tökéletesség felé visz bennünket, tovább tökéletesíteni kell az emberi területet és ez a rendelet, amely „realista” és véleményem szerint jól szerkesztett, egyben „tökéletessé is tehető”.

Az előadó nem vitatja el a tagállamok azon jogát, hogy a konstrukciót úgy bővítsék vagy terjesszék ki, hogy az lefedje a városi közlekedést is és egyébként a regionális szállításra már kötelező is. A lefedettség szintje már fel van vázolva és gyakran közelíti egymáshoz a több országot érintő vagy belföldi utazásokat, és ugyanez érvényes természetesen a felhasznált technológiákra is és a konstrukciónak a fogyatékkal élőkre való alkalmazására is.

A befejezéshez érkezve szeretnék még egyszer köszönetet mondani mindnyájuknak, és remélem, hogy a mai munka nem jelenti a történet végét és még ennél jelentősebb célokat is meg fogunk valósítani.

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Daniel Strož (GUE/NGL) , írásban. – (CS) Az utazásban résztvevő utasok jogairól szóló jelentéssel összefüggésben olyasmire szeretnék rámutatni, aminek nincs köze a fogyasztók érdekeinek védelméhez, hanem inkább annak az elvnek a megsértéséhez, hogy a személyek szabadon mozoghatnak a schengeni övezetben. Ennek a dolognak különösen a személyeknek a cseh-német határon való átlépéshez van köze. A cseh polgárok egyre gyakrabban panaszkodnak amiatt – személyesen nekem, illetve a regionális és helyi hatóságok képviselőinek a cseh-német határkörzetben –, hogy a német rendőrség zaklatja őket, amikor a cseh-német határt akár csoportosan, akár magán járművön lépik át. A polgárok amiatt panaszkodnak, hogy civil ruhás rendőrök minden ok nélkül megállítják, ellenőrzik és még akár ki is kérdezik őket németországi utazásuk céljáról. A német rendőrök viselkedése kimeríti a zaklatás fogalmát, ami közvetlen ütközik a személyeknek az EU-n belüli szabad mozgásának az elvével. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek az esetek egyre gyakoribbak és sürgősen felhívom az EU hatóságait, hogy tegyék rendbe ezt az elfogadhatatlan helyzetet.

(Az ülést 18:15-kor felfüggesztik, majd a kérdések órájával 18:30-kor folytatják).

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök