Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/0157(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0070/2009

Előterjesztett szövegek :

A6-0070/2009

Viták :

PV 22/04/2009 - 17
CRE 22/04/2009 - 17

Szavazatok :

PV 23/04/2009 - 8.8
CRE 23/04/2009 - 8.8
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0282

Viták
2009. április 22., Szerda - Strasbourg HL kiadás

17. A szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi ideje (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Jogi Bizottság nevében Crowley úr által benyújtott jelentés (A6-0070/2009) a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló 2006/116/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatról (COM(2008)0464 – C6-0281/2008 – 2008/0157(COD)).

 
  
MPphoto
 

  Brian Crowley , előadó. Elnök úr, örömmel üdvözlöm Creevy biztos urat a Parlamentben, valamint köszönetet szeretnék mondani valamennyi képviselőtársamnak, aki itt van ma este.

A szerzői jog és a védelmi idő kiterjesztése hosszú és fáradságos utazás volt mindannyiunk számára, különösen azért, mert nagyon sokan nincsenek tisztában a szerzői joggal kapcsolatos valamennyi ténnyel.

Elsőként szeretném a parlamenti hivatalos feljegyzésbe foglalni köszönetnyilvánításomat valamennyi kollégám felé – az általam előterjesztett javaslat támogatói és ellenzői felé egyaránt – közreműködésükért, hozzájárulásaikért és különösen az egész folyamat során nyújtott hasznos tanácsaikért és iránymutatásaikért. A Jogi Bizottság titkárságának is szeretnék köszönetet mondani, különösen Giorgiónak, aki rendkívül hatékony szószóló és tanácsadó volt mindezen kérdésekben, végezetül pedig Creevy biztos úrnak és valamennyi munkatársának. Nem szívesen sorolnék fel mindenkit név szerint, de az ön mellett ülő férfi trójai munkát végzett a jelentés és az irányelv tekintetében.

Sok hazugság elhangzott – márpedig én óvatosan használom a „hazugság” szót azzal kapcsolatban, amit itt tenni igyekszünk. Ez négy világosan elkülöníthető területre sűríthető. Először is a védelmi idő kiterjesztése a jelenlegi 50 évről egy ennél hosszabb időszakra. Kompromisszum eredményeként most a 70 évet javasoljuk. A kompromisszumos javaslat a Miniszterek Tanácsa részéről tapasztalt ellenállás miatt született, és csalódottan veszem tudomásul, hogy a Tanács soros elnöksége nem képviselteti magát itt ma este. Valójában az egész folyamat során úgy éreztem, hogy a Tanács elnöksége nem mutatkozott túl segítőkésznek az ügy előmozdítását illetően. A cseh elnökség kezdetén a miniszterelnöknek, valamint a felelős minisztereknek és a cseh elnökség tisztviselőinek is kifejtettem, hogy az ügy hatalmas sikert jelenthetne mind az elnökség, mind pedig a Parlament számára. Máshonnan érkező nyomások hatására azonban az elnökség közömbösen vagy félig-meddig távolságtartóan viszonyult a megoldáskereséshez.

Ezen kívül a Miniszterek Tanácsában néhány tagállam szándékosan megpróbálta megakadályozni vagy lassítani a folyamat előremozdítását azáltal, hogy mindenféle álköveteléseket és álmódosításokat nyújtottak be anélkül, hogy valójában megvizsgálták volna a részleteket vagy a tartalmat, vagy egyáltalán megfelelő módon próbálták volna megvitatni a kérdést Parlamenttel, hogy kiderüljön, mennyire rugalmas a Parlament azzal kapcsolatban, amit tenni kell.

Az irányelv célkitűzéseit illetően a második – és valószínűleg a legfontosabb – pont, hogy, elismeri a kísérő zenészek szerepét azáltal, hogy létrehoz egy alapot, amely lehetővé teszi a számukra, hogy nyereségben és díjazásban részesüljenek a munkájuk után, melyet mások hosszú időn keresztül kizsákmányoltak, és amelyért szerencsés esetben is csupán egyszeri kifizetést kapnak. Ez biztosítaná, hogy azok, akik zenészi pályájuk vége felé közelednek, vagy egyéb gazdasági nehézségekkel szembesülnek, további védelmet élvezhessenek.

Harmadszor, a lemezkiadók és a zenészek közötti tárgyalásokban részt vevők jogainak és jogköreinek egyensúlyozása érdekében többletjogokat ad a zenészeknek és másoknak.

Negyedik és egyben a legfontosabb eleme, hogy biztosítja a törvény működésének egyértelműségét az Európai Unión belül. Sok kollégám – különösen Spanyolországból és más mediterrán országokból – az audiovizuális szektorra vonatkozó javaslatokat terjesztettek elő, melyeket megpróbáltunk figyelembe venni azáltal, hogy egy, külön az audiovizuális szektorral foglalkozó irányelvről szóló elképzelést illesztettünk a jelentéstervezetbe, hiszen az említett szektor tekintetében más kérdések merülnek fel, és ezért más megoldásokat igényel. Hasonlóan fontos terület – mint a viták és tárgyalások során kiderült – az adománygyűjtő szervezetek kezelése, illetve, hogy hogyan képviselik a leghatékonyabban a művészek jogait, illetve kezelik a legmegfelelőbben a művészek számára összegyűjtött pénzösszegeket annak érdekében, hogy azok eljussanak hozzájuk.

Végezetül úgy gondolom, hogy az embereknek meg kell érteniük, hogy ez egy alkotói jog, egy olyan dologról szól, amit valaki megalkotott és nekünk adott, valami, amiért fizetnünk kellene; nem aránytalanul nagy, hanem egy kisebb összeget. A szerzői jogra ma úgy tekintenek, mint aminek lejárt az ideje – mindenki mindent megszerezhet ingyen. Ha ezen az úton haladunk tovább, rövid távon jól járunk ugyan, de hosszú távon ez megöli az alkotószellemet, megfosztja a lehetőségtől az új zenészeket, az új zenekarokat és minket is megfoszt az új élmények lehetőségétől.

Zenészek, producerek és más érdekelt felek is ülnek köztünk ma este. Nekik azt üzenem, hogy ez az első lépés a felé, hogy biztosítsuk, a művészek és zenészek jobban rendelkezhessenek jogaik felett. Amennyiben sikeresen túljutunk ezen az első lépésen, önök biztosíthatják, hogy megtehessük a következő lépéseket az Everest meghódítására.

 
  
MPphoto
 

  Charlie McCreevy , a Bizottság tagja. Elnök úr, a Bizottság teljes mértékben támogatja a Parlament kompromisszumos szövegjavaslatát, melyről ezen az ülésszakon szavaz a Parlament. Az előttünk lévő igen kiegyensúlyozott szövegjavaslat remélhetőleg meg fogja könnyíteni a javaslat első olvasatkor történő elfogadását. Az Unió előadóművészei nagy örömmel fogadják majd ezt az eredményt. A zenészek által létrehozott, az életünket és a kultúrát gazdagító értékek létrehozása iránti megbecsülésünket fejezné ki.

A Parlament kompromisszumos szövegjavaslatának négy fő pontja van, melyek mindegyikét teljes mértékben támogatjuk: először is az előadóművészekre és a zenei producerekre vonatkozó szabadalmi jog védelmi idejének 50 évről 70 évre történő kiterjesztése; másodszor az az új igény, hogy az offline és on-line eladásokból származó lemezbevételek 20%-áig terjedő arányban a kísérő zenészek is részesedést kapjanak; harmadszor a „felhasználod vagy elveszíted” rendelkezés, amely lehetővé teszi az előadóművészek számára a jogok visszaszerzését az 50 év lejárta után, amennyiben a producer nem értékesítette a hangfelvételt; és negyedszer az úgynevezett „tiszta lappal” kötött szerződések elve, amely megakadályozza, hogy a producerek levonásokat eszközöljenek a vezető előadóművészeknek fizetett jogdíjakból.

Különös örömömre szolgál, hogy a kísérő zenészek javára szolgáló alap, melynek működése a bruttó értékesítési bevételek 20%-ára épül, mindezidáig érintetlenül jutott keresztül a jogalkotási folyamaton. Az alap kiállta a próbát lényegében annak a ténynek köszönhetően, hogy a korábbi években elhangzott valamennyi kritikát cáfolva a védelmi idő kiterjesztése egyrészt bevételt biztosít a pályájuk alkonyán lévő előadóknak, másrészt támogatja az új művészeti alkotások megjelenését.

Hadd hangsúlyozzam, hogy a javaslat több mint egy egyszerű időtartam-meghosszabbítás. Az európai szerzői jogok történetében először jön létre egy olyan rendszer, melyen keresztül a művészek részesülnek a lemezkiadó vállalatok értékesítési bevételeiből: a bruttó bevétel 20%-a a kísérő zenészek számára lesz elkülönítve. Ez valóban újszerű. A legfontosabb azonban, hogy ez a 20% nem olyan bevétel, amely néhány szupersztár számára van félretéve. Ez a 20% kizárólagosan a kísérő művészekhez kerül. Egy széles körben elterjedt hiedelemmel szemben a Sir Cliff Richard-féle zenészek egy fillért sem látnak a kísérő zenészek számára elkülönített alapból, és az olyan lemezkiadó vállalatok mint az EMI vagy a Universal, melyek hozzájárulnak a kísérő zenészek számára létrehozott alaphoz, a bruttó bevétel csupán 80%-ából kénytelenek profitot termelni.

A „tiszta lap” elve pedig egy olyan rendelkezés, amely véget vet annak a sajnálatos gyakorlatnak, hogy előlegeket vonnak le a vezető művészek jogdíjából. Ez a rendelkezés szintén a kevésbé ismert előadókat támogatja, hiszen az ő felvételeik azok, amelyek gyakran nem fedezik az előlegeket.

Továbbá tartalmaz egy záradékot is, mely lehetővé teszi az előadóknak, hogy megszüntessék a kivásárlási szerződéseket, amennyiben producereik már nem értékesítik felvételen rögzített előadásaikat. Mindez rendkívül újszerű, és idáig még egyetlen uniós javaslat sem kedvezett ilyen mértékben az előadóművészeknek. Ez a javaslat nem a lemezkiadók érdekeit képviseli, hanem egy igen kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaz, melynek célja az európai alkotóművészek megfelelő jutalmazása.

Néhányan talán úgy gondolják, hogy az európai alkotóművészek már így is túlságosan védve vannak. Azonban akik a szerzői jogokra támaszkodnak bevételi forrásként, hevesen ellentmondanának ennek. Ha a művészek azért maradnának a zenekiadásban, mert jól fizet, a fogyasztók ennek következményeként több változatosságot élvezhetnének.

Örömmel fogadjuk azt a felkérést is, hogy a Bizottság készítsen külön hatáselemzést az audiovizuális előadóművészekre vonatkozóan, és 2010 során annak megfelelő javaslatokat terjesszen elő. Meggyőződésünk, hogy a Parlament által előre meghatározott időn belül el tudjuk készíteni a hatáselemzést.

A Bizottság egyetért azzal, hogy a televízió- és rádióműsorok felosztására vonatkozó on-line jogok kezelésének kérdését alaposan meg kell vizsgálni. Az időtartamra vonatkozó javaslat folyományaként foglalkoztunk a műsorszolgáltatók on-line jogokkal kapcsolatos aggodalmaival is. A Bizottság ezért a következő nyilatkozatot terjeszti elő, amennyiben a javaslatot elfogadja a Tanács.

A nyilatkozat így hangzik: „A Bizottság elismeri, hogy égető szükség van a hangfelvételek előadóira és készítőire vonatkozó jogok kollektív kezelésére abban az esetben, amikor rádió- vagy televízió-műsorok szerves részeként kereskedelmi forgalomban lévő hangfelvételeket tesznek közkinccsé oly módon, hogy a rádió- vagy televízió-műsorok a nagyközönség tagjai számára tetszés szerint megválasztott helyen és időben hozzáférhetővé válnak. A Bizottság meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket a kollektív kezelés végrehajtásának elősegítése érdekében; első lépésként biztosítja az érdekelt felek közötti rendszeres párbeszéd bevezetését annak érdekében, hogy egy működő engedélyezési rendszer jöhessen létre. Jelen nyilatkozat a rádió- és televízió-műsorok hozzáférhetővé tételére korlátozódik, és nem vonatkozik arra, amikor maga a hangfelvétel válik hozzáférhetővé”. A javasolt nyilatkozat vége.

A Bizottság 2008 júliusában terjesztette elő a nyilatkozatot. Az eddigi életem során tapasztalt legsúlyosabb gazdasági válság kellős közepén vagyunk. A válság számos uniós polgár mindennapi életét érinti. Az európai előadóművészek a legjobb időkben is gyakran igen bizonytalan egzisztenciával rendelkeznek. A javaslat biztosítja, hogy az előadóművészek életük kései szakaszában is részesülhessenek az általuk termelt bevételekből.

A Parlament érzékenységet mutat a kérdés iránt és a folyamat során megmutatkozott, hogy az alkotóművészeink érdekében történő cselekvés még mindig kellő ösztönzést jelent. Meg vagyok győződve róla, hogy az időtartam meghosszabbításának ellenzői által kifejezésre juttatott valamennyi félelem megalapozatlannak fog bizonyulni.

Végezetül mély köszönettel tartozom az előadónak, Brian Crowley-nak, valamint elismeréssel és csodálattal adózom az Európai Parlament felé az ügy hatékony kezeléséért.

 
  
MPphoto
 

  Erna Hennicot-Schoepges, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója.(FR) Elnök úr, gratulálni szeretnék az előadónak és mindazon képviselőknek, akik ezen az ügyön dolgoztak. Köszönetet szeretnék mondani a biztos úrnak is a benyújtott dokumentációért.

Az előadóművészeket túl gyakran figyelmen kívül hagyták a korábbi jogalkotások, és mint mindenki mást, aki szellemi tulajdon létrehozásában működik közre, őket is megilleti a megfelelő díjazás. A módosítás ezért ezt az alapelvet az előadóművészekre is kiterjesztette, ami már önmagában véve óriási lépés.

Azonban még mindig sok a tennivaló, hiszen a jelenlegi kompromisszum csupán az első lépés. A szerzői jogokat kiosztó vállalatok helyzete még mindig meglehetősen eltérő a különböző országokban, nagyon különböző társadalmi rangjuk van és ebből a szempontból a harmonizáció gyakorlati megvalósítása még nincs megfelelően előkészítve.

A Parlament jelentése hatáselemzések elkészítésére és az intézkedés nyomon követésére kéri fel a Bizottságot. A következő Bizottság feladata lesz a munka folytatása. Az engedélyek kiadásával kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a művésztársadalmat rendkívül bizonytalanná tették az ehhez hasonló megközelítések, mivel a művészek attól tartanak, hogy a nagy producerek fogják megkaparintani a kis producerek által létrehozott műveket. Ezért ezen a területen még ki kell alakítanunk a megfelelő egyensúlyt.

 
  
MPphoto
 

  Emmanouil Angelakas, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. (EL) Elnök úr, én is gratulálni szeretnék az előadónak és a Bizottságnak a kompromisszumos megoldásért.

Az irányelv fő javaslatai között szerepel az előadóművészekre és producerekre vonatkozó védelmi idő 50 évről 70 évre történő kiterjesztése, egy, a zenészek számára elkülönített alap létrehozása és a „felhasználod vagy elveszíted” záradék beillesztése a szerződésekbe. mindez fontos, és a bizottság meg is vitatta ezeket a kérdéseket, beleértve a „felhasználod vagy elveszíted” záradékról szóló elképzelést, az adminisztratív eljárások egyszerűsítését és a szabályok tagállami harmonizációját.

Ezek fontos kérdések voltak, melyek mindegyike bekerült a kompromisszumos szövegjavaslatba, amellyel meg vagyunk elégedve. meg vagyunk elégedve azért is, mert a 70 éves időtartam összhangba kerül a szellemi tulajdonra vonatkozó védelmi időtartammal, amely szintén 70 év. A védelmi idő erre az időtartamra történő kiterjesztése elősegíti a fiatal zenei producerek támogatását, ezáltal lehetővé téve, hogy Európa globális szinten a különleges zenei tehetségek forrásává váljon, ami aktívan támogatja a művészeti alkotómunkát, valamint a munkahelyek biztonságát. Továbbá a tagállamok adóbevételhez jutnak és Európa a szellemi tulajdon exportőrévé válhat.

A kompromisszumot kielégítőnek találom és üdvözlöm az elért sikereket.

 
  
MPphoto
 

  Christopher Heaton-Harris, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. Elnök úr, én is gratulálni szeretnék az előadónak, és az itteni 10 éves pályafutásom alatt első ízben szeretnék gratulálni a Bizottságnak is mind az előterjesztett javaslatért, mind pedig a későbbi kompromisszumokért.

Mindig is jó dolognak tartottam a szerzői jogot. Úgy gondolom, hogy a szerzői jog és a szabadalmi oltalom védi az embereket, a vállalkozásokat és a szellemi tulajdont, továbbá hogy a szellemi tulajdon a vállalkozói szabadpiaci gazdaság alapja. Az emberek és a vállalatok szívesen fektetnek be időt és pénzt annak reményében, hogy olyan terméket találnak – a jelen esetben zenét –, amely tetszik az embereknek, és amelyet meg akarnak vásárolni. Világszerte a szellemi tulajdont erősen védő társadalmak jutnak előrébb. Ahol kevés a vállalkozó és kevés a szabadalmi oltalom, ott visszafejlődés tapasztalható.

Az Egyesült Királyságban 38 000 kísérő zenész írta alá a jelenlegi javaslatokat támogató petíciót. A kísérő zenészek megérdemlik a támogatást, amelyet ez a javaslat nyújtana a számukra. A választókerületemben is van egy ember, Ted Carroll – egy a sok száz kísérő zenész közül –, aki írásban keresett meg arra kérve, hogy fogadjuk el a kompromisszumokat. Ez az oka annak, hogy határozottan támogatom a jelentést.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Toubon , a PPE-DE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az önöknek benyújtott javaslat pozitív intézkedéseket tartalmaz a művészek, a művészet és a kultúra számára, ezért azt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja támogatni fogja.

Ami önök előtt van, valóban olyan kompromisszum, amely igyekszik figyelembe venni a különböző nézőpontokat és érdekeket, és amelyet – ez az igazán érdekes – minden valószínűség szerint elfogad majd a Tanács, amelyben eddig csupán egy kis tábor ellenezte.

A kompromisszum javított a Bizottság javaslatán. Kiegyensúlyozottabbá teszi a producerek és az előadóművészek közötti viszonyt annak a záradéknak köszönhetően, amely lehetővé teszi az előadóművészek számára, hogy gyakorolják jogaikat, amennyiben azt a producerek nem teszik. Kiegyenlítettebb feltételeket biztosít a kísérő zenészek és a szólózenészek viszonylatában. A kísérő zenészek egy 20%-os állandó részesedést kapnak.

A spanyol elnökség alatt meg fogjuk fontolni a javaslatnak az audiovizuális szektorra, vagyis a producerekre és színészekre történő kiterjesztését. Ami a műsorszolgáltatókat illeti, hálás vagyok önnek, biztos úr, a most felolvasott nyilatkozatért, és úgy vélem, hogy egy nagyon pontosan kidolgozott nyilatkozatot kell csatolni a Tanács közös álláspontjához annak érdekében, hogy a zene rádióműsorokon keresztüli közvetítésével kapcsolatos kérdéseket ne veszélyeztesse.

Valódi bevételekről van szó; a kísérő zenészek jövedelme meg fog háromszorozódni, akár a 2000 eurót is elérheti. A fogyasztói érdekek nem sérülnek, hiszen a védelmi idő meghosszabbítása nem okoz áremelkedést. A könyvtárak érdekei nem sérülnek, hiszen a könyvtárak nem fizetnek jogdíjat az előadóművészeknek vagy a lemezek producereinek. Csak a szerzőknek fizetnek jogdíjat, de abban az esetben is számos kivétel létezik.

Ezért vagyok rendkívül hálás Brian Crowley-nak, és Neena Gillnek, valamint Creevy biztos úrnak és a Bizottságnak ezért az egész munkáért. Jól tükrözi társadalmunk jelenlegi állapotát, a várható élettartam emelkedését és az újfajta munkaerő-felhasználást; ezért kell elfogadnunk ezt a szöveget – ezáltal próbáljuk biztosítani, hogy már az első olvasatkor véglegesítve legyen.

 
  
MPphoto
 

  Neena Gill , a PSE képviselőcsoport nevében. Elnök úr, a jelentés hosszú és összetett vajúdási folyamat eredményeként született meg a Parlamentben, minden oldalról intenzív lobbitevékenység által kísérve, mítoszok és ellenigények kereszttüzében. Annak érdekében, hogy a jelentést még a mostani parlamenti időszakban el lehessen fogadni, az előadó és az árnyékelőadó nagy erőbedobással dolgoztak azért, hogy a Tanács álláspontjának kulcsfontosságú pontjait illetően egyezség szülessen. Ezért gratulálni szeretnék mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ésszerű, igazságos és fenntartható konszenzus szülessen. Csalódott vagyok azonban amiatt, hogy a Tanács újra és újra elmulasztotta egy ehhez hasonló egyezség kialakítását.

Örülök azonban annak, hogy a jelentés fő célkitűzéseimmel és a PSE képviselőcsoport által megfogalmazott célokkal is összhangban áll, és hogy amennyiben a szerzői jogok védelmi idejét meghosszabbítjuk, elsősorban és leginkább az előadóművészek érdekeit támogatjuk. Az előadó által előterjesztett kompromisszumos módosításokat tehát azért tartom elfogadhatónak, mert az előadóművészek javát szolgáló többletintézkedéseket tartalmaznak.

Szeretnék kiemelni néhány kulcsfontosságú módosítást: a „felhasználod vagy elveszíted” záradékra vonatkozó 58. módosítást; a kísérő zenészek azon állandó jogára vonatkozó 59–66. módosításokat, melynek alapján a lemezkiadók értékesítési bevételükből 20%-ot kötelesek elkülöníteni; a vezető művészekkel történő „tiszta lappal” kötött szerződések elvére vonatkozó 62. módosítást; a 71. módosítást, mely a vezető művészek jobb szerződések megkötésére vonatkozó lehetőségéről szól; és végezetül az audiovizuális előadóművészekre vonatkozó hatáselemzésről szóló 75 módosítást.

Ezért szeretném felkérni azon képviselőtársaimat, akiknek fenntartásaik vannak, hogy gondolják át álláspontjukat és szavazzanak a jelentés mellett. Elismerem, hogy nem tökéletes, és hogy vannak aggályos pontjai. Más körülmények között szerettem volna, ha foglalkozunk – különösen a vezető zenészek esetében – a lemezkiadók számára a „felhasználod vagy elveszíted” záradék esetében fennálló időtartammal, amely egy év, ahelyett, hogy csupán pár hónapról lenne szó, ami sokkal kívánatosabb lenne.

Végezetül arra kérem a Tanácsot, hogy mihamarabb jusson egyezségre a kérdéssel kapcsolatban. Az összes többi kulcsszereplő már megállapodásra jutott, az előadóművészek számára pedig fontos, hogy minél hamarabb tisztázódjon a kérdés.

 
  
MPphoto
 

  Sharon Bowles , az ALDE képviselőcsoport nevében. Elnök úr, a biztos úr és a bizottsági szolgálat részéről bevetett bűbáj-offenzíva ellenére még mindig nem tudom támogatni a szerzői jog idejének meghosszabbítására vonatkozó javaslatot.

Tudom, hogy a javaslatot jó szándék vezérelte, azonban a digitális korban, amikor a felvételek terjesztésének módja rohamosan változik, miért kellene egy visszafordíthatatlan változtatást végrehajtani azáltal, hogy meghosszabbítunk egy olyan rendszert, amely alapvetően még mindig olyan szerződéseken keresztül és struktúrával működik, amelyek inkább a fizikai terjesztésre és értékesítésre érvényesek? Az egyetlen remény a helyzet megmentésére az idővel méltánytalanná vált szerződések ügyének kezelése lenne, de ez nem történt meg. Világossá kell tennünk, hogy megújítási záradékok nélkül a végleges átruházás már nem elfogadható, és ez az egyik ár, amit a lemezkiadó vállalatoknak bármiféle meghosszabbításért fizetniük kell.

Számos méltánylandó erőfeszítés történt annak érdekében, hogy a meghosszabbításért cserébe megfelelő feltételeket vezessenek be, de attól tartok, ezek a toldozott-foldozott megoldások hosszú távon nem teljesen felelnek meg a célnak, és ezek is tartalmaznak következetlenségeket és méltánytalanságokat, hiszen nem foglalkoznak a szerződések kérdésével.

Olyan kompromisszumot kerestem, amit elfogadhatónak találok, és javasoltam, hogy a védelmi idő meghosszabbítása korlátozódjon az 1975 előtt kiadott felvételekre, ahogy ez az ALDE által benyújtott 80. és 81. módosításokban szerepel, amelyek összeegyeztethetőek a javaslat legfontosabb részeivel. Elismerem, hogy ez a rock and roll korszak számára gyors megoldást jelent, és hogy ez most sokakat foglalkoztat, valamint, hogy egy olyan korszakról van szó, amikor a popzene hihetetlen mértékben előretört, ugyanakkor rendkívül előnytelen szerződések születtek. A javasolt módosítás azonban nem teremtene visszafordíthatatlan helyzetet az újabb felvételek esetében. Egészen addig kitartana, amíg a lemezkiadó vállalatok – akik végül is a meghosszabbítás legfőbb haszonélvezői és támogatói – által alkalmazott jelenlegi modell érvényben van. Továbbá időt biztosítana nekünk ahhoz, hogy olyan javaslatokat gondoljunk ki és valósítsunk meg, amelyek inkább az előadóművészek érdekeit tartják szem előtt, jövőorientáltak és valóban megfelelnek a digitális kor kihívásainak.

Amennyiben foglalkoznánk az általam felvetett pontokkal, támogatásra érdemesnek tartanám a csomagot, így azonban nem tudom támogatni.

 
  
MPphoto
 

  Roberta Angelilli , az UEN képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is hadd gratuláljak az előadónak a kiváló munkához, amit elvégzett. A szerzői jogi védelem időtartama jelenleg maximum 50 év, és véleményem szerint ez az időtartam nem elégséges ahhoz, hogy a művészek méltányos díjazásban részesüljenek alkotómunkájukért és előadásaikért. Valóban szükség van arra, hogy az intézmények által biztosított nagyobb védelmen keresztül javítsunk a művészek szociális helyzetén.

Ez az oka annak, hogy a szerzői jogi védelem időtartamának 95 évre történő meghosszabbítása mellett vagyunk, és azt szorgalmazzuk, hogy a meghosszabbítás által generált bevételek kizárólagosan a művészekhez kerüljenek, és különösen fontosnak tartjuk, hogy az újabb 45 évre a művészek felszabaduljanak az alól a szerződéses kötelezettségük alól, mely alapján bevételük egy részét harmadik feleknek kell átengedniük. Ezen intézkedésnek tényleg kizárólag az a célja, hogy a szerzők és előadóművészek számára biztosítson valódi előnyöket. Másfelől szükség lenne arra is, hogy a Bizottság hatáselemzést készítsen és felmérje, hogy mennyire van szükség arra, hogy a meghosszabbítást kiterjesszük az audiovizuális szektor területére is.

 
  
MPphoto
 

  Eva Lichtenberger , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. (DE) Elnök úr, problémák vannak a szerzői jogokkal és problémák vannak a művészek díjazásával. Ezért kezdeményező módon tennünk kell valamit. Fontos azonban, hogy kezdeményezésünkben számoljunk a digitális kor kihívásaival és tevékenységünk ne hiábavaló erőfeszítésekben merüljön ki.

Hadd magyarázzam meg, mit értek ez alatt. Az előttünk lévő javaslat tulajdonképpen egyetlen ígérettel kecsegtet, mégpedig azzal, hogy támogatja a zeneipart. Ha azzal foglalkoznánk, hogy mi történik a művészekkel és a bevételeikkel, és erre nézve számításokat végeznénk, olyan átlagokat kapnánk, amelyek egyértelműen túl alacsonyak ahhoz, hogy a művészek fenntartsák magukat, és valamit nyerjenek belőle.

Ezen kívül ez a pénz nem közvetlenül a művészekhez kerül. Az alap túl kicsi ahhoz, hogy bármit is elérjen. Egy művész, akivel erről a kérdésről beszélgettem úgy fogalmazott, hogy a halottak és az élők közötti osztozkodásról van szó. Ellent kellett mondanom neki: az újraelosztás a művészek és a producerek, illetve a zeneipar között folyik, de ezek közül is csak a nagy nevek részesülnek belőle.

Mindent összevetve, biztos úr, ez a javaslat nem megfelelő. Jobb megoldást kell találnunk. Például az átalánydíjhoz hasonló díjazást kell bevezetnünk. Még a „felhasználod vagy elveszíted” záradékkal kapcsolatos javaslatok is pusztán elméleti jogszabályok. Nem lehetne valami leleményes és jól megalapozott ötlettel előállni, ahogy a Jogi Bizottság meghallgatásán jelenlévő művészek is javasolták és kérték?

 
  
MPphoto
 

  Mary Lou McDonald , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. Elnök úr, elhiszem, hogy ez a kezdeményezés valóban azzal a szándékkal született, hogy javítson az előadóművészek szociális helyzetén, ahogy Creevy biztos úr és Brian Crowley képviselőtársunk biztosítottak róla, azonban ténylegesen nem felel meg ennek a célkitűzésnek. Sajnálatos módon még a bizottság által eszközölt változtatások sem javítanak érdemben a javaslaton. Véleményem szerint ez egy olyan javaslat, amely végső soron a már sikeres művészeket jutalmazza, valamint egyértelműen az ipar érdekeit támogatja.

Megdöbbent a szerzői jogi védelem időtartamának meghosszabbítására vonatkozó javaslat, legyen szó 70 vagy 95 évről; megdöbbent nem csak azért, mert aggályos és a digitális korban nem megfelelő, hanem azért is, mert egyértelműen olyan lépés, amely elsősorban az ipari érdekeket és nem a nehézségekkel küzdő művészeket támogatja.

Úgy vélem, hogy minden belefektetett munka és jó szándék dacára a képviselőknek el kell utasítaniuk a javaslatot. A Bizottságnak újra le kell ülnie a tervezőasztalhoz és a megfelelő javaslattal kell előállnia; egy olyan javaslattal, amely nem csupán arról szól, hogy támogassuk az előadóművészeket és művészeket, hanem valódi, gyakorlati értelemben is pontosan ezt valósítja meg.

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega (PSE). (ES) Elnök úr, az előttem szóló két felszólalóval ellentétben én egyetértek a jelen kérdésben felszólaló képviselők többségével.

Ez egy jó, mondhatni kiváló irányelv, amely az előadóművészek védelmét szolgálja.

Amikor azt halljuk, hogy meg kell találnunk a módját, hogy intelligensebb megállapodások születhessenek, akkor tulajdonképpen a szellemi tulajdon koncepciójának megszüntetéséről folyik a vita. Megállapodásokat csak elfogadott jogszabályok alapján lehet kötni.

Nemzeti szinten már van egy elfogadott törvény. A Bizottság, Creevy úr irányításával egy nagyon jó, pozitív kezdeményezést fogadott el, és úgy vélem, hogy a Parlamentnek el kéne fogadnia a megállapodást, amelyet a Jogi Bizottság alakított ki, az előadónak, Crowley úr, és az árnyékelőadók, Neena Gill és Jacques Toubon munkájának köszönhetően.

Meggyőződésem, hogy ez egy nagyszerű irányelv, amely ösztönözni fogja a szellemi tulajdon létrehozását. Mindezeken túl az irányelv számos, a későbbiekben szükséges lépésre vonatkozó ajánlást is tartalmaz.

Meggyőződésem, hogy amennyiben a Ház elfogadja a jelentést – és remélem, hogy a Tanács is követni fogja a Bizottság és a Parlament példáját –, az biztosítani fogja, hogy a Bizottság a következő hivatali időszak alatt továbblépjen a megkezdett úton és további javaslatokat nyújtson be a Parlamentnek és ezáltal további előrelépéseket tehetünk a szellemi tulajdon védelmének keretén belül, ami létfontosságú az Európai Unió mint egy közös kultúrán alapuló nagyszerű intézmény fejlődése szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Olle Schmidt (ALDE). - (SV) Elnök úr, biztos úr, Crowley úr igen hozzáértő európai parlamenti képviselő, aki gyakran értelmes javaslatokkal áll elő. Ez alkalommal azonban nem igazán értem, mi volt a szándéka. A Bizottság azt javasolja, hogy a zenei felvételek védelmi ideje 50 évről 95 évre emelkedjen, ami a jelenlegi időtartam majdnem duplája lenne. A többség egyetértene azzal, hogy ez eltúlzott. A kompromisszumos megoldás szerint most 70 évről van szó, ami már a megfelelő irányba halad.

Azonban még számos kérdés maradt. A meghosszabbítás elősegíti majd a kulturális sokszínűséget és az új szerzemények születését? Az Egyesült Államokban milyen hatása volt a szerzői jogok meghosszabbításának? Megerősítette a művészek helyzetét, vagy a zenei vállalatok profitáltak leginkább belőle? Megfelelő indokaink vannak annak alátámasztására, hogy ilyen rendkívüli mértékben meghosszabbítjuk a védelmi időt? Nem túl leegyszerűsítő azzal érvelni, hogy az alkotóképesség és az alkotókedv közvetlenül összefügg a védelmi idő hosszával? Véleményem szerint ezekre a kérdésekre még mindig nem született válasz.

Mint liberális, egyetértek a szerzői jogi törvénnyel és a mögötte rejlő célkitűzésekkel, és ezért egyetértek számos európai parlamenti képviselőtársammal. Természetesen fontos, hogy védjük az újonnan született zeneműveket, és hogy a zeneszerzők rendelkezhessenek saját műveik felett, beleértve a pénzügyi megfontolásokat is. A Parlamentnek a beavatkozásnál azonban figyelembe kell venni az arányosság szempontjait, és úgy vélem, ebben az esetben ez nem érvényesül.

Hazámban széles körű vita folyik a zeneművek internetes hozzáféréséről, különösen az ominózus per után, amely a Pirate Bay-ítélettel zárult. Ezért úgy gondolom, hogy most, amikor a szerzői jog heves viták tárgyát képezi, hibát követnénk el, ha elfogadnánk a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a zeneművek védelmi ideje 50 évről 95 évre emelkedjen. Ezért Bowles képviselőtársamhoz hasonlóan én is el fogom utasítani a javaslat egészét. Úgy vélem, hogy a Bizottságnak új javaslatot kellene kidolgoznia. biztos úr, gondolja át újra, dolgozza át a javaslatot, és aztán jöjjön vissza.

 
  
MPphoto
 

  Roberto Musacchio (GUE/NGL).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy látom, hogy a zenei és kulturális szektor egészét érintő alapvető változásokkal szemben Európa protekcionista megoldásokkal és elavult rendszerekkel próbálkozik, morzsákat ígérve az előadóművészeknek és kisebb zenei kiadóknak és tovább támogatva a nagy sztárok érdekeit, akiknek összehasonlíthatatlanul több lehetőségük lesz a további profitnövelésre.

A The Pirate Bay weboldal üzemeltetői elleni svéd bírósági ítélet fényében világosan látszik, hogy amennyiben a Parlament elfogad egy ilyen intézkedést, az negatív és összességében véve nem megfelelő választ adna a jelenlegi technológiai korszak kihívásaira, valamint egy egész generáció kultúra, kommunikáció és szabadság iránti igényére.

A művészi kifejezés szabadságának védelme valójában a művészek és a társadalom kapcsolatán alapul, a művészi alkotások létrehozásának és a művészet élvezetének szabadsága kéz a kézben járnak és közös ellenségük a kereskedelmet kiszolgáló kultúra, amit ez a jogalkotás erősítene.

 
  
MPphoto
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL). - (EL) Elnök úr, a Bizottság javaslata és a jelentés a művészi alkotást és az emberi kultúrát tartós fogyasztási cikké kívánja tenni. Nem a zenészek védelmét szolgálják.

A meghosszabbítás csupán a monopol nagyvállalatoknak, a zeneiparban tevékenykedő multinacionális vállalatoknak, a show-biznisznek és a szórakoztató iparnak kedvez, amelyek továbbra is mások alkotásaiból fognak meggazdagodni. A vesztesek a dolgozók, a művészek és maga az emberi evolúció, hiszen a multinacionális vállalatok nyomására a zenészek és előadóművészek többsége alamizsnáért cserébe kénytelen lesz jogait átruházni rájuk.

A meghosszabbítás több százmillió eurónyi profitot termel majd a multinacionális vállalatoknak, de csupán évente néhány tucat eurót a zenészeknek. Ezen túl a nagy vállalatok a szellemi tulajdon létrehozását is irányítani fogják a profit törvényei alapján.

A Bizottság javaslata, melyet az Európai Parlament főbb képviselőcsoportjai is támogatnak, sokat elárul annak a természetéről, jellemzőjéről és érdekeiről, amit az Európai Unió óv és védelmez. A tőke nyereségessége védelmében mindent árucikké alakít, a víztől kezdve a művészeten keresztül a kultúráig és az emberi alkotásig.

 
  
MPphoto
 

  Jens Holm (GUE/NGL). - (SV) Elnök úr, a szerzői jogi védelem időtartamának 95 évre történő meghosszabbítására vonatkozó javaslat megdöbbentő példája annak, milyen eredményességgel lobbiztak a nagy lemezkiadó vállalatok egy olyan javaslat érdekében, amely teljes mértékben az ő érdekeiknek felel meg. A szerzői jogi védelem időtartamának ilyen nagy mértékű meghosszabbítása az egyéni fogyasztókat sújtja és megakadályozza új zeneművek létrehozását. Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja ezért módosítást nyújtott be, melyben a 95 éves meghosszabbítás törlését javasoljuk. Továbbá az egész irányelv elvetését kérjük.

A Happy Birthday dal jogai feltételezhetően az észak-amerikai Warner vállalat tulajdonát képezik. A születésnapjukat nyilvános helyen ünneplő emberek az Egyesült Államok bizonyos részein a büntetéstől és bírságtól való félelmükben nem nagyon merik elénekelni a dalt. Ez egy abszurd példa arra, hová vezethet, ha megengedjük, hogy az egyéni érdekek és az ipar irányítsa a politikát. A példa az Egyesült Államokból származik, ahol a szerzői jogi védelem időtartama már 95 év. Európában ez ne fordulhasson elő. Utasítsuk el a 95 évre vonatkozó követelményt és utasítsuk el az egész irányelvet!

Az is kérdés a számomra, vajon a Bizottság készített-e arra vonatkozó hatáselemzést, hogy a jövőbeni bevételek mekkora része kerül az egyes művészekhez, és mekkora részét tartják meg a nagy vállalatok.

 
  
MPphoto
 

  Manolis Mavrommatis (PPE-DE). - (EL) Biztos úr, mint a vita alatt nyilvánvalóvá vált, a szellemi tulajdon védelmi idejének meghosszabbításáról kialakult vélemények eltérőek.

Még egyszer szeretnék rámutatni, hogy az irányelv elfogadása nem érintené a fogyasztókat, és nem vezetne a hangfelvételek árának emelkedéséhez. Mindannyian arra törekszünk, hogy az érintett jogok védelmi idejét a várható élettartam növekedéséhez igazítva meghosszabbítsuk. A szellemi tulajdon a szerző halála után 70 évig védelem alatt áll, bizonyos mértékű bevételhez juttatva a családot. Az előadóművészek jogaira vonatkozó jelenlegi védelmi idő, amely a felvételtől számított 50 év, ezért rendkívül rövid. Ezért gondolom úgy, hogy a 70 évben megállapított kompromisszumos megoldás jó elképzelés lenne.

Szeretném továbbá felhívni a figyelmüket a színészekre vonatkozó készülő tanulmányra és egy esetleges, 2010-ben előterjesztendő irányelvjavaslatra. Én is úgy vélem, hogy a színészi előadást védeni kellene, különösen abban a korban, amikor a művészi alkotás ilyen nagy jelentőséggel bír, és amikor a technológiai fejlődés segítségünkre lehet a színészek bevételének biztosításában.

Végezetül bízom az Európai Bizottság együttműködésében az új irányelvjavaslat tekintetében.

 
  
MPphoto
 

  Glyn Ford (PSE). - Elnök úr, hadd tegyem világossá: támogatom a szerzői jog védelmének 50 évről 70 évre történő meghosszabbítását. A problémám azonban az, hogy ki fog ebből profitálni?

Örömmel fogadom, hogy a Musician's Union követelésének megfelelően a kísérő zenészek részesülnek a profit 20%-ából. A probléma a multinacionális lemezkiadó vállalatok és a vezető zenészek közötti egyensúly. Sokan közülük 30-40 éve írták alá a szerződéseket, amelyek a forgalmazói ár 8%-át biztosították a számukra, úgy, hogy a vállalatok a felelősek az előállításért, a terjesztésért és az értékesítésekből származó pénz begyűjtéséért. Most ugyanezeknek a multinacionális vállalatoknak több millió euró hull az ölébe anélkül, hogy bármit is kéne érte tenniük, hiszen az új digitális korszakban semmit sem kell tenni ezért. A technológiai változások következtében rég feleslegessé vált ipari struktúra alapján Nottingham seriffje lett a nyertes, nem Robin Hood. A művészeknek lehetővé kellett volna tennünk, hogy visszaszerezzék tulajdonukat, melynek létrehozása egyedül az ő érdemük.

 
  
MPphoto
 

  Christofer Fjellner (PPE-DE). - (SV) Elnök úr, egyvalamit tegyünk világossá. a szerzői jog védelmi idejének meghosszabbítása nem eredményezne több vagy jobb zenét. Őszintén, melyik 25 éves zenész mondaná: „nem csinálom meg ezt a felvételt, mert csak 75 éves koromig fizetnek utána, nem pedig 120 éves koromig”? Ez még a szegény zenészeket sem ösztönzi, hiszen nem az ő lemezeik fogynak még készítésük után több mint 50 évvel is. Ellenben ösztönzi a nagy lemezkiadó vállalatokat, vagy azokat, akik már amúgy is sokat kerestek a felvételeik után. Úgy vélem, hogy ez teljes mértékben aránytalan.

Ha valaki most feltalálja a rák ellenszerét – az orvosi Nobel-díj megszerzésén túl – találmányára nem több mint 20 év védelmi időt kapna, miközben valaki, aki létrehoz egy felvételt, találmányára, jobban mondva a felvételre 95 év védelmi idő járna. Ez teljesen aránytalan. Azzal egyetértek, hogy 70 év jobb, mint 95, de véleményem szerint a legjobb lenne, ha a javaslat egészét elutasítanánk.

 
  
MPphoto
 

  Charlie McCreevy , a Bizottság tagja. Elnök úr, szeretném azt gondolni, hogy tanultam egyet s mást európai biztosi pályafutásom során. Némelyek ugyan határozottan állítják, hogy ez nem így van, azonban én úgy gondolom, valóban sokat tanultam.

Az egyik dolog, amit biztosan megtanultam, hogy minden, ami a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kérdéseket érinti, számos csapdát rejt. A szellemi tulajdonnal kapcsolatos jó néhány kérdés került elő a Parlamentben és a Miniszterek Tanácsában, melyekkel biztosként, illetve azt megelőzően az ír kormány minisztereként szembesültem, a kérdések némelyike pedig immár 20–30 éve terítéken van. Azt tehát megtanultam, hogy a téma bármelyik aspektusa rendkívül nagy érdeklődést vált ki, rengeteg vitát generál és megosztja a parlamenti képviselőket, a tagállamokat és az érdekelteket egyaránt.

Megtanultam, hogy ezen a területen rendkívül nehéz bármivel is foglalkozni, és elfogadható megoldásokra törekedni. Biztosi pályafutásom alatt bizonyos területeken számos alkalommal sikertelenül próbáltunk megállapodásra jutni.

Mindezek fényében cseppet sem vagyok meglepve a vita során minden oldalról megnyilvánuló érvek mélységén és komolyságán, hiszen bármely, a szellemi tulajdon kérdésköréhez kapcsolódó téma minden egyes alkalommal hasonló vitákat generál, és azok az emberek, akik a Crowley úr által előterjesztett kompromisszumos javaslat ellenzői között vannak, a szellemi tulajdonra vonatkozó más kérdésekben az ellentétes oldalon lesznek.

Az ilyen típusú vitákban tehát nagyon érdekes látni, hogy vannak olyanok, akik egy bizonyos álláspontot képviselnének a szellemi tulajdon egyéb kérdéseiben, itt viszont attól eltérő véleményt fogalmaznak meg, hiszen ez egy nagyon nehéz téma, és nem is vonom kétségbe a közreműködők őszinteségét.

Nincs értelme pontról pontra végigmenni a felvetett kérdéseken és megvitatni őket, mert a bizottságban már agyontárgyaltuk mindegyiket. Crowley úr és a többi előadó egyvalamit biztosan megtettek, mégpedig azt, hogy rengeteg időt szenteltek a kérdésnek. A Parlament kivételesen sok időt és kivételesen sok energiát fordított rá, valamint sok asszisztens és jó néhányan az én főigazgatóságomban kivételes erőbedobással dolgoztak azért, hogy megpróbáljunk elérni egy vélekedésünk szerint elfogadható kompromisszumot.

Néhány kérdésre azért kitérnék. Hadd ugorjak át néhány pontot az elején, amelyek nem annyira ehhez a vitához kapcsolódnak, hanem inkább a korábbi vitát övező kérdésekhez, amelyeken keresztül ez a javaslat megszületett.

Biztosíthatom önöket arról, hogy az előadóművészek voltak azok, akik arra kértek, hogy terjesszünk be egy javaslatot – erről az oldalról indult az intenzív lobbitevékenység.

Amennyire különböző vélemények uralkodnak itt a Parlamentben és a tagállamokban, ugyanezt a véleménykülönbséget tapasztaltam saját főigazgatóságomban is, amikor először felmerült a kérdés, és az itt előterjesztett különböző álláspontok nagy része ott is előkerült. Úgy gondolom, ez természetes: ha ez ilyen eltérő véleményeket generál itt és a tagállamokban is, akkor egy főigazgatóságtól sem várhatunk mást.

Azonban meglehetősen intenzíven lobbiztak nálam egyszerű előadóművészek. Igen, nagy ismertségű előadóművészek is jöttek hozzám és támogatásukról biztosították az ügyet, mert az egyszerű előadóművészek úgy gondolták, hogy jobb lenne, ha ebben a bizonyos kérdésben nagy nevek is melléjük szegődnének, de az egyszerű előadóművészek – a kísérő zenészek, akikről a legtöbb ember még csak nem is hallott – voltak a legnagyobb lobbisták. Úgy gondolom fontos itt megjegyezni, hogy – ahogy Heaton-Harris úr is utalt rá – 38 000 kísérő zenész támogatja ezt a javaslatot.

Döntenünk kellett, hogy milyen irányba induljunk el. Állítom, hogy a legtöbb ember ismeri a négy kedvenc dala vagy hangfelvétele énekesét, de kétlem, hogy sokan tudnák, ki írta azokat. Az dalok szerzői azonban életük végéig és utána még 70 évig birtokolják a szerzői jogot.

Ha most megneveznék hat dalt a legnépszerűbbek közül, kétlem, hogy bárki is lenne itt a Parlamentben, aki meg tudná mondani, ki írta azokat, ellenben bárki, aki ismeri az adott felvételt, meg tudná mondani, hogy azt ez és ez énekelte. A szerző egész életére plusz 70 évre szerzői jogi védelmet kap, az előadóművész viszont csupán az előadástól számított 50 évre.

Bármilyen morális szempontból nézzük, ez nem tekinthető méltányosnak. Néhányan csupán egy slágerig jutottak, valamikor 21–22 éves korukban, aztán teljesen eltűntek, és nem kerestek valami sokat az egészen. Úgy gondolom, méltányos lenne, hogy életük alkonyán, úgy 70 éves korukhoz közeledve, vagy azon túl, egy kis többletbevételhez jussanak. Végiggondolhatjuk az összes szakmai és intellektuális érvet, de a méltányosság alapján úgy vélem, hogy ez a legerősebb érv.

Mint ahogy Crowley úr és mások említették, őszinte szándék vezérelte a kérdések – köztük néhány igen kényes kérdés – megoldására tett kísérletet. A tőlünk telhető legtöbbet megtettük a javaslat kidolgozásakor. Crowley úr a megállapodások és kompromisszumok kialakítására törekedve rendkívül sok munkát fektetett ebbe a témába, kitartóan és keményen dolgozott.

Szeretnék kitérni néhány felvetett kérdésre.

Neena Gill, aki nagyon támogató volt a jelentéssel kapcsolatban, amiért köszönetet szeretnék mondani, említette a „felhasználod vagy elveszíted” záradékot, amely egy év múltán lép életbe, azonban a tagállamok a végrehajtás során lehetővé tehetik, hogy három vagy hat hónap után lépjen életbe.

Bowles képviselőasszony úgy érzi – egy pillanatra sem vonom kétségbe ebbéli őszinteségét –, hogy nincs abban a helyzetben, hogy megszavazza ezt a javaslatot, illetve a Brian Crowley által előterjesztett kompromisszumos javaslatot. A szerződések ügyét említette. Nos, én nem gondolom, hogy a szerződések problémája miatt használhatatlan a javaslat. Ez valóban olyan téma, ami egy következő kezdeményezés tárgyát képezhetné, amennyiben – és kizárólag abban az esetben –, ha ez a javaslat sikeres lesz.

Lichtenberger képviselőasszony kitűnő beszédet tartott. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy 2000 euró nem filléreket jelent egy kísérő zenész számára. Az alap ötletét, ahogy már korábban is említettem, 38 000 kísérő zenész támogatja, és úgy gondolom, ők csak tudják.

Medina Ortega tapasztalt politikusként igen jól rátapintott egy fontos kérdésre, és én egyetértek vele abban, hogy olyan javaslattal kell előállnunk, amely jó eséllyel megállja a helyét a Miniszterek Tanácsában is. Ahogy rámutatott, realistáknak kell lennünk, hiszen, tekintettel az ott meglévő különböző álláspontokra, olyan javaslatot kell előterjesztenünk, amelynek reális esélye van arra, hogy átjut a Miniszterek Tanácsán, és ezt az észrevételét igen szemléletesen és jól fogalmazta meg.

Scmidt és Musacchio képviselő urak a lemezkiadók jelenlegi üzleti modelljével kapcsolatos kérdéseket feszegették, azonban mi nem támogatjuk a lemezkiadók jelenlegi üzleti modelljét. A 70 éves időtartam bármilyen innovatív üzleti modellt lehetővé tesz.

Holm úr utalt arra az eshetőségre, hogy bírságot kellene fizetni például a Happy Birthday elénekléséért, de azt gondolom, hogy ezen a ponton különböző dolgokat kevert össze. Itt nem a dalról van szó, hanem csupán egy előadóművész által készített felvételről, tehát Holm úr elénekelheti a Happy Birthday-t ahányszor csak akarja és ezért semmilyen módon nem fenyegeti a megbírságolás veszélye. A javaslatban az előadóművész felvételéről van szó, nem a szerzőéről.

Mavrommatis számos észrevételt tett, amelyeket mi is végiggondoltunk, de úgy vélem, hogy a 70 év a legmegfelelőbb az élettartam tekintetében.

Végezetül köszönetem és nagyrabecsülésem szeretném kifejezni az ügy hatékony kezeléséért mindazoknak, akik az Európai Parlament munkájában részt vettek. Az eredmény a Brian Crowley által előterjesztett kompromisszumos javaslat, és úgy vélem, hogy a javaslat az alkotóközösségünkre vonatkozó jogalkotási keretek javításának szándékáról tanúskodik. Úgy gondolom, hogy a jövő igazolni fogja, hogy az alkotók védelme helyes döntés volt, valamint hogy a jogkezelési infrastruktúra hatékonyságának növelése be fogja bizonyítani, hogy tévedtek, akik azt állították, hogy a védelem megerősítése az on-line kultúra virágzását gátolja majd.

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akinek szívügye volt az a vita, különösen az előadónak, Brian Crowley-nek, nem csak azért, mert írországi kollégám és régi barátom, hanem mert rendkívül sok munkát fektetett abba, hogy megpróbálja a lehető legkülönbözőbb egymással versengő parlamenti érdekcsoport számára elfogadhatóvá tenni ezt a kompromisszumot, és mert elősegített egy olyan kompromisszumot, amelynek – ahogy Medina Ortega úr fogalmazott – reális esélye van arra, hogy a Miniszterek Tanácsában is elfogadják.

 
  
MPphoto
 

  Brian Crowley , előadó. Elnök úr, ismét köszönetemet szeretném kifejezni képviselőtársaim felé a vitában való részvételükért. Sajnálatos módon dacára minden vitának, javaslatnak, módosításnak és a módosítások módosításának, valamint a véghezvitt változtatásoknak, néhány képviselőtársunk még mindig nem értette meg, milyen előrelépések történtek. Azt kell, hogy mondjam, személyes szinten mindenki álláspontját tiszteletben tartom és megértem, milyen megfontolások vezérelik azokat.

Ez azonban kissé nehezemre esik akkor, amikor a képviselőtársaim által benyújtott módosításokhoz a Financial Times egyik cikke van mellékelve, melyben kifejtik, hogy a szerzői jogok ellen kell szavaznunk, miközben a cikk alján az áll, hogy „szerzői jogok által védett”. Még a Financial Times is, amely ellenzi a szerzői jogi védelmet, vagy a védelem meghosszabbítását, a szerzői jog eszközét használja!

Hasonlóképpen a fogyasztói szervezetek is amellett érvelnek, hogy helytelen a szerzői jogi védelem meghosszabbítása, mert ütközik a fogyasztók jogaival és korlátozza a fogyasztók választását, szintén figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a szerzői jog már létezik és az említett jogok, illetve a védelem már érvényben vannak.

Hasonlóképpen, némely képviselőtársam arról beszél, hogy milyen módon gátolja majd ez az innovációt és az alkotószellemet, de hogyan alkotnak majd az emberek bármit is, ha nem tudják megvédeni a jogaikat? Hogyan teszik, ha nem tudják megvédeni az alkotásukat?

Hasonlóképpen, azoknak, akik a lemezkiadó iparban történő kereskedésről beszélnek, végre fel kéne ébredniük. Ez így volt a kezdetektől. Már a hangfelvételek megszületése előtt, amikor még csak kottát lehetett vásárolni, már akkor is fizetni kellett egy bizonyos összeget, amely a zene szerzőjéhez jutott és valahányszor előadták a darabot, az előadóművésznek is jutott belőle egy rész.

Amiről beszélünk tehát, az az egyensúly és méltányosság beillesztése a képletbe, hogy biztosítsuk azoknak a jogait, akik a leggyengébb szerződési és végrehajtási feltételekkel rendelkeznek, és akik zenei pályájuk vége felé közelednek, annak érdekében, hogy védelmi és használati jogot élvezhessenek.

Fontos, hogy az emberek felismerjék, hogy az új technológia előretörése – amelyet mindannyian örömmel fogadunk, hiszen fantasztikus előrelépés – nem azt jelenti, hogy jogom van valamit megkapni úgy, hogy semmit nem adok érte. Régen, ha bement volna valaki egy hanglemezboltba, leemelt volna egy CD-t vagy egy hanglemezt és kisétált volna vele az ajtón, elfogták volna bolti lopásért; a zenék ingyenes letöltése az internetről, anélkül, hogy fizetnénk érte valakinek, ennek megfelelő tett.

Arról van szó, hogy lehetővé tesszük, hogy a megfelelő mechanizmusok a helyükre kerüljenek.

Szeretnék köszönetet mondani Jacques Toubonnak, Neena Gillnek és valamennyi kollégámnak a segítségükért és támogatásukért, valamint különösen hálás vagyok Medina Ortega képviselő úrnak hasznos iránymutatásaiért és tanácsaiért, melyekkel kisegített a probléma spanyol vonatkozásaival kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A napirendi pontot ezzel lezárom.

A szavazásra holnap, 12.00 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE) , írásban. – (PL) A javaslat célja az európai művészek támogatása a hangfelvételekre vonatkozó védelmi idő 50 évről 70 évre történő meghosszabbításán keresztül.

A dokumentum egy, a kísérő zenészek számára létrehozandó alapról is szól, amelyet a producerek a szerzői jog meghosszabbításából származó éves bevételük legalább 20%-nak megfelelő hozzájárulásából tartanának fenn. Ötven évvel a hangfelvétel bemutatása után az előadó felbonthatja a szerződést, amennyiben a producer nem értékesíti a hangfelvételt.

Ezek új, azonban csupán kozmetikai változtatások a szerzői jog területén, amely sürgősen alapos felülvizsgálatra szorul. A szerzői jog az internet előtt létezett, s egy másik korszakra volt alkalmazható. Most a kérdés új megközelítésére van szükség.

A jelenlegi jogalkotás, beleértve a 2006. december 12-i, 2006/116/EK irányelvet is, nem temeti be a joghézagot, amely az új technológia fejlődése révén keletkezett. Amennyiben az Európai Parlament elfogadja a Crowley-jelentést, lehetővé válik egyfajta multikulturális védelem, amely versenyképességünk növekedését segíti a nemzetközi zeneiparban. A Parlament arra is felkérte a Bizottságot, hogy készítsen elemzést arra vonatkozóan, hogy mennyire van szükség a védelmi idő meghosszabbítására az audiovizuális szektor előadóművészei és producerei esetében. Legkésőbb 2010. január 1-jéig a Bizottságnak elő kell terjesztenie az elemzés eredményeiről szóló jelentést az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A szerzői jog alapos felülvizsgálata még mindig várat magára.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat