Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. április 23., Csütörtök - Strasbourg

16. A jólét és a stabilitás megszilárdítása a Nyugat-Balkánon - A bosznia-hercegovinai helyzet (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Nyugat-Balkánról szóló együttes vita, konkrétan Ibrisagic asszonynak a Külügyi Bizottság nevében a nyugat-balkáni stabilitás és jólét megszilárdításáról szóló jelentése (A6-0212/2009), valamint a bosznia-hercegovinai helyzetről szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatok [2008/2200(INI)] vitája.

  Anna Ibrisagic , előadó. – (SV) Elnök asszony, majdnem 15 éve annak, hogy a boszniai háborúnak vége, és majdnem pontosan 10 éve, hogy a NATO-bombázások a szerb erőket Koszovó elhagyására kényszerítették. Decemberben lesz 17 éve, hogy én magam háborús menekültként Svédországba jöttem, miután a háború előző hazámat tűzfészekké változtatta, és a bosnyákokból, horvátokból és szerbekből, akik azelőtt szomszédokként éltek egymás mellett, ádáz ellenségeket faragott. Hogy sem Bosznia, sem Koszovó vagy a Nyugat-Balkán egyik országa sem süllyedt vissza a háborúba azóta, teljes mértékben az Európai Uniónak és a NATO-nak tudható be. Azonban bár hallgatnak a fegyverek, a háború öröksége a térség politikájában és társadalmaiban tovább él. Az ezen országokban élő emberek egyetlen esélye a múlt meghaladására az, ha tovább mennek az európai uniós tagság felé vezető úton. Ezen országok kormányait csak a csatlakozási folyamat mézesmadzagjának és korbácsának együttes alkalmazása késztetheti arra, hogy azon munka és reformok véghezvitelére összpontosítsanak, melyek egyszer s mindenkorra megszilárdíthatják a nyugat-balkáni stabilitást és jólétet.

A jelentésben, melyet erről a témáról írtam, és amelyről az Európai Parlament holnap fog szavazni, azokat a különböző kezdeményezéseket és projekteket vizsgálom, melyekbe az EU és tagállamai ilyen vagy olyan módon belefolynak, és melyek az uniós tagság szigorú követelményeinek megfelelni kész társadalmak fejlesztésére tesznek kísérletet. Itt nincs szándékomban belemenni a jelentés részleteibe, de két dolgot különösen ki szeretnék emelni.

Az első az, hogy alapvető különbség van a bővítési folyamatban jelenleg részt vevő országok, és a 2004-ben vagy 2007-ben csatlakozott országok között. A nyugat-balkáni országokban kevéssel több, mint egy évtizede mindenre kiterjedő háború és etnikai tisztogatás dúlt. Szerencsére ugyanez nem mondható el Magyarországról, Észtországról vagy Romániáról. Ez azonban azt jelenti, hogy az EU nem másolhatja le egyszerűen az előző bővítések használati utasítását, és nem alkalmazhatja azt a Balkánra. Egy példa erre, melyet jelentésemben is megemlítek, azon gyanúsítottak kiadatásának a tilalma, akikre más országokban bírósági eljárás vár. Ilyen tilalom van érvényben minden balkáni országban, de az EU jelenleg nem követeli e tilalmak eltörlését. Ennek az az oka, hogy például Szlovákiával vagy Lengyelországgal szemben az EU nem lépett fel hasonló követelésekkel. Magától értetődőnek kellene lennie, hogy ez az analógia miért nem alkalmazható: szerintem azért, mert Szlovákiában valószínűleg rendkívül kevés háborús bűnökkel gyanúsított személy bujkál az igazságszolgáltatás elől, de határozottan állítom, hogy Szerbiában és Boszniában sokkal több van ezekből. Az igazság az az alap, amelyre a megbékélés épülhet. A háborús bűnösök büntetlensége teljesen elfogadhatatlan, ezért szeretném sürgetni a Bizottságot és a tagállamokat, hogy újból vessék fel annak lehetőségét, hogy a térségbeli országokat rávegyék az e tilalmak eltörlését célzó összehangolt lépések megtételére.

A második ügy, melyet ki szeretnék emelni, az, hogy a csatlakozási folyamat, miként említettem, igen szigorú és magas követelményeket támaszt – és ennek így is kell lennie. Ha nem támasztunk szigorú követelményeket, és nem szorgalmazzuk ezek teljes betartását, akkor semmilyen valós eredményre nem jutunk. Ha egyszer a követelmények már ilyen szigorúak és nehezen teljesíthetők, amit mindenképpen el kell kerülnünk, az az, hogy a taggá válni kívánó országok szekerét újabb kerékkötőkkel akasztjuk meg, és a gépezetbe olyan porszemeket dobunk, melyeknek semmi köze ezen országok ahhoz való képességéhez, hogy megfeleljenek az európai uniós tagság kritériumainak.

Azok is eszembe jutnak, akik azt állítják, hogy az EU már teljes, és az előrelátható jövőben nem tud több tagot felvenni. Márpedig – ahogy erre jelentésemben rámutatok – szakmai szempontból tökéletesen lehetséges volna tovább folytatni a bővítési folyamatot, még akkor is, ha a Lisszaboni Szerződés netán nem lép életbe, de ez politikai akaratot igényel, és az én feladatom, valamint parlamenti képviselőtársaim feladata éppen ennek a politikai akaratnak a megteremtése.

  Petr Nečas , a Tanács soros elnöke. – (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, hálás vagyok az Európai Parlamentnek e fontos délutáni vita megszervezéséért. Nagy érdeklődéssel olvastam Anna Ibrisagicnak a Balkán jövőbeli stabilitásáról és jólétéről szóló jelentését, valamint a Doris Pack által Bosznia-Hercegovináról összeállított állásfoglalás-tervezetet. A Tanács a jelentés sok megállapításával egyetért, és osztjuk a bosznia-hercegovinai helyzettel kapcsolatban kifejtett számos véleményt és aggályt is.

Bevezető megjegyzéseimben közvetlenül Bosznia-Hercegovinára szeretnék összpontosítani, mert az ottani stabilitás a Nyugat-Balkán mint egység jövőjére nézve létfontosságú, és azért is, mert a jelenlegi helyzet továbbra is aggodalomra ad okot. A Tanács tevékenyen részt vett a Bosznia-Hercegovina biztonságát és sérthetetlenségét támogató stratégia megfogalmazásában és végrehajtásában, valamint a békés és virágzó jövő biztosításához szükséges reformok támogatásában. Ezért nem tudom elfogadni azt az állítást, miszerint a Tanács nem fordít kellő figyelmet Bosznia-Hercegovinára.

Mindannyian tudjuk, hogy még mindig a ’90-es évek tragikus eseményeinek következményeivel élünk együtt, miként erre Ibrisagic asszony is utalt az előzőekben. Bosznia-Hercegovina, amely évtizedekig a nemzetiségek, kultúrák és vallások békés egymás mellett élésének a jelképe volt, pusztító konfliktus színterévé vált. Azóta az EU politikájának lényege az egész balkáni térség számára európai jövő ígéretére épülő, stabilitásra és megbékélésre irányuló munka volt. Ennek dacára még mindig gyakran ádáz nacionalista retorikával szembesülünk, melynek célja a bosznia-hercegovinai nemzetiségi különbözőségek fokozása, és a nemzeti megbékélés megakadályozása. Az idő múlása még nem oldotta meg ezeket a konfliktusokat, és nem gyógyította be a Bosznia-Hercegovinát alkotó három nemzetiség sebeit.

Mindazonáltal meglepő, hogy a nacionalista retorika és a nacionalista állásfoglalások az összes balkáni közösség és politikai képviselőik Bosznia-Hercegovina európai jövőjébe vetett közös érdekével járnak kéz a kézben. Bosznia-Hercegovina lakói egyszerűen csak a biztonságosabb életért és a jólétért küzdenek. Előre akarnak lépni, és országuk európai és más szervezetekbe való integrációját a jövőbeli stabilitás biztosítékának tekintik. Bár a helyi politikai vezetők sokat beszélnek Bosznia-Hercegovina európai uniós jövőjéről, cselekedeteikben nehéz meglátni az e menetrend iránti valós elkötelezettséget. Az európaiabb irányzatban való érdekeltség és a nacionalizmus közötti ellentét azt a valós veszélyt kelti, hogy míg a nyugat-balkáni térség előrehalad, a belső konfliktusai által gúzsba kötött Bosznia-Hercegovina lemarad majd.

A Bosznia-Hercegovinában bekövetkező ilyen jövőbeli fejlemények iránti aggodalmunk miatt az ország továbbra is cselekvési menetrendünk élén, valamint állandó figyelmünk középpontjában áll. Bosznia-Hercegovina a Tanács minden szintjén intenzív tárgyalások tárgya volt, és továbbra is az. A Bizottság és a Tanács Főtitkársága a politikai folyamat továbbvitelének szorgalmazása és annak érdekében, hogy Bosznia-Hercegovinának segítsenek lépést tartani a térség többi részével, fejlesztik az országban lévő partnereikkel fennálló kapcsolatokat. A tagállamok az európai menetrendet kétoldalú szinten saját erőfeszítéseikkel egészítik ki. Igen nagyra értékeljük az Európai Parlament által Bosznia-Hercegovinának szentelt figyelmet is. Szeretném kifejezni hálámat annak a számos európai parlamenti képviselőnek, akik ma támogatták a bosznia-hercegovinai stabilitást és politikai érettséget előmozdító valamennyi fellépést.

Az EU továbbra is elősegíti az egész térség, beleértve Bosznia-Hercegovinát is, európai jövőjét. Az európai uniós tagság kritériumainak teljesítése azonban jelentős erőfeszítéseket követel. Ehhez konszenzusos megközelítés kialakítása szükségeltetik, és az, hogy az ország készen álljon messzemenő változtatások megvalósítására. Ezt egy nap alatt nem lehet véghezvinni. Nem kevesebbet kíván ez meg, mint teljes politikai, gazdasági és társadalmi átalakulást.

Bosznia-Hercegovinának belső szervezeteiben és döntéshozatali folyamataiban számottevő változtatásokat kell végrehajtania. Csalódottak vagyunk amiatt, hogy a boszniai minisztertanácson és országgyűlésen belül nem történt előrelépés. Jelentősen lemaradtak attól, amire szükség lenne. A nemzeti szerveket operatív szinten sürgősen meg kell erősíteni, és javítani kell rajtuk úgy, hogy végre valódi eredményeket mutassanak föl, ideértve az EU-val összefüggő programokban történő lényegi előrehaladást is. Ez nagyon lényeges, az EU ugyanis Bosznia-Hercegovinával csak mint egységes egésszel tud tárgyalni, az egyes különálló részeivel nem. Az európai partnerség prioritásai szintén világosak. Az Unió mindig hajlandó segíteni, de a bosznia-hercegovinai politikusok feladatát nem tudja, és nem is fogja felvállalni.

A folyamatos nacionalista politikai menetrendek ellenére azt vesszük észre, hogy Bosznia-Hercegovinában lehetséges a kompromisszum és a megegyezés. Erre korábban már láttunk jeleket, például a két rendőrségi törvény elfogadása kapcsán, melyek a stabilizációs és társulási megállapodást készítették elő, vagy a Brcko-ügy megoldása kapcsán, amely a Béke-végrehajtási Tanács által meghatározott egyik legfőbb célkitűzés megvalósulását jelentette. Ugyanakkor még ezekben az esetekben is az előrelépés és a megállapodások aláírása mindig az utolsó pillanatban, és a nemzetközi közösség erős nyomására következett be.

Ennél sokkal érettebb megközelítésre van szükség. Létfontosságú, hogy a helyi politikai vezetők felelősségteljesen lépjenek fel, kezdeményezést mutassanak, és tudatában legyenek annak, hogy Bosznia-Hercegovina valójában kié, és jövőjéért ki tartozik tényleges felelősséggel. Bosznia-Hercegovina lakói az urnákba bedobott szavazataikért ennél jobb eredményt érdemelnek. Ez egy olyan vetület, melynek támogatásában Önök, politikusok, mindenkinél jobban segíthetnek. Egy ilyen fejlemény jelentős előrehaladáshoz vezethetne a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai jelenléte tekintetében. A változás létfontosságú. Oly sok év telt már el a békemegállapodás aláírása óta, és Bosznia-Hercegovinának most már saját lábára kell állnia, fel kell hagynia a „protektorátusi” gondolkodásmóddal, és hiteles, teljes értékű állammá kell válnia. E cél elérése érdekében a nemzetközi közösség nevében tevékenykedő Béke-végrehajtási Tanács egy öt célkitűzésből és két feltételből álló listát állított össze, melyeket Bosznia-Hercegovinának teljesítenie kell, mielőtt bármilyen változás megvalósulhat. Ez az érettség valódi próbája, melyet az EU teljes vállszélességgel támogat.

Az 5+2 lista nem egyszerűen pótlólagos kikötések és feltételek újabb felsorolása, hanem azokat a követelményeket tartalmazó, gondosan összeállított jegyzék, melyek alapvetően fontosak, ha Bosznia-Hercegovina korszerű és teljes értékű állammá akar válni, ami lehetővé tenné, hogy véget érjen a Főképviselő ottani megbízatása. Minden modern államban szükség van megfelelően működő jogrendszerre, hatékony adóhatóságokra, az állami vagyonnal összefüggő valamennyi kérdés megoldására, valamint arra, hogy minden polgár egyenlően fordulhasson az alkotmánybírósághoz.

Már sokszor üdvözöltük a múlt év novemberi prudi nyilatkozatot, melyben három bosznia-hercegovinai politikai vezető kötelezte magát arra, hogy Bosznia-Hercegovina fejlődésének támogatására együtt munkálkodik majd. Támogatjuk az elért megállapodásokat, és sürgetjük a politikai képviselőket, hogy folytassák erőfeszítéseiket a Béke-végrehajtási Tanács irányítóbizottságának következő, június végi üléséig. Szilárd meggyőződésem, hogy az állami vagyonnal kapcsolatos megoldatlan kérdéseket meg lehet oldani, és ezeknek nem szabad a megoldás gátjává válniuk. A politikai szintű kezdeményezések azonban szélesebb támogatást igényelnek. Ezért szeretném az egész bosznia-hercegovinai társadalmat arra buzdítani, hogy legyen részese a reform-erőfeszítéseknek. Különösen a médiának kellene konstruktívabb szerepet betöltenie.

Az EU feladata világos. Rettenetesen fontos, hogy a bosznia-hercegovinai politikai vezetők még szorosabban együttműködjenek a történelmi nézeteltérésék meghaladása érdekében, és abból a célból, hogy országukat az Európával való szorosabb integráció felé vezessék. Az EU mindig hajlandó lesz segítséget nyújtani az erre irányuló erőfeszítésekben, amelyek nemcsak Bosznia-Hercegovina, hanem az egész tágabb térség stabilitása és biztonsága szempontjából lényegesek. Tudom, hogy ebben a folyamatban számíthatunk e Parlament tagjainak a támogatására. Hölgyeim és uraim, mindig hálás leszek Önöknek ezért a támogatásért.

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. − Elnök asszony, örülök, hogy a Nyugat-Balkán ügye ezen a héten újra szerepel az Európai Parlament napirendjén. Az elmúlt években határozott stabilizálódás játszódott le ebben a térségben, nem utolsósorban a térség uniós kilátásainak köszönhetően; a végső cél az uniós tagság, miután minden ország teljesíti a feltételeket. A Horvátországgal folytatott tárgyalások már igen jelentősen előrehaladtak. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság tagjelölt a tárgyalások megnyitására vár, és stabilizációs és társulási megállapodások hálózatát hoztuk létre. A múlt évi jelentős fejleményeknek köszönhetően fennmaradt a koszovói stabilitás.

Ezeket a sikereket önelégültséggel nem tehetjük kockára, vagy azzal, hogy figyelmünket más – néha talán sürgősebb – ügyek vonják el. A gazdasági válság közepén biztos sokan megkérdőjelezik az EU bővítését, és a következő parlamenti választások közeledtével a viták valószínűleg csak fokozódnak.

Ez érthető, és ha valaki, akkor én átérzem polgáraink jövőjük, munkahelyük és jólétük iránt érzett aggodalmát. Ugyanakkor az EU bővítését ne tegyük meg bűnbaknak valamiért, amiről nem tehet. A bővítést nem tehetjük meg bűnbaknak saját hazai gazdasági és társadalmi problémáinkért. Ezért a megalapozott nyilvános vita alapvetően lényeges ahhoz, hogy valamennyien elkötelezettek maradjunk e fontos térség iránt, és előrelépjünk ebben a térségben.

Felhívások hangzottak el az Európai Unió megszilárdítására. Az elmúlt években pontosan ezt tettük, mióta az Európai Tanács elfogadta, és az Európai Parlament 2006 decemberében megerősítette a bővítésről szóló, megújított konszenzust. A megújított konszenzus kulcsa nem új kötelezettségek vállalása, hanem ragaszkodás a meglévőkhöz, és ezek betartása. Más szavakkal, ha a nyugat-balkáni országok teljesítik a meghatározott feltételeket, elmozdulhatnak az európai uniós tagság irányában.

Ebben az összefüggésben melegen üdvözlöm Ibrisagic asszony jelentését. Helyesen hangsúlyozza ki, mennyire fontos, hogy a Nyugat-Balkánnak európai jövőt kínáljunk. Ez a Nyugat-Balkánon az olyannyira szükséges reformok és a nagyobb stabilitás legfőbb húzóereje. Tíz évvel a szörnyű koszovói események után emlékeztetnünk kell magunkat az európai perspektíva erejére, amely még ma is segít a térségben megszilárdítani a stabilitást és a békét, egy olyan térségben, amely ténylegesen az előkertünk – nem a hátsó udvarunk, hanem az előkertünk.

A kontinens békéjéért és stabilitásáért folytatott munkánk elől nem mehetünk tanulmányi szabadságra. Miközben az Európai Unió tovább viszi saját intézményi reformját, ezzel párhuzamosan tovább kell dolgoznunk a Nyugat-Balkán gondosan irányított és fokozatos csatlakozási folyamatán, mely az ottani intézményeket és a civil társadalmat egyaránt megerősíti.

A Horvátországgal folytatott tárgyalások a legutóbbi időkig jól haladtak. A Bizottság 2008 novemberében ezért javasolt indikatív ütemtervet a csatlakozási tárgyalások utolsó szakaszának 2009 végére történő eléréséhez, feltéve, hogy Horvátország teljesíti a feltételeket. Még rengeteg teendő van, és Horvátországnak sok reformot fel kell gyorsítania. A tárgyalások jelenleg sajnos a horvát-szlovén határvita miatt holtpontra jutottak. Ez egy kétoldalú kérdés, mely de facto európai problémává nőtte ki magát.

Január óta a cseh elnökséggel, valamint a cseh, a francia és a svéd kormány triójával szorosan együttműködve kezdeményeztem valamilyen megoldás megtalálásának az elősegítését. A cél a határkérdés megoldása, hogy Horvátország európai uniós csatlakozási tárgyalásai tovább folyhassanak. Ez a munka még folyamatban van, és hatalmas adag türelemre és eltökéltségre volt szükségünk ahhoz, hogy a lendület és a haladás meg ne törjön. Tegnap egész napos tárgyalásunk volt a szlovén és a horvát külügyminiszterrel, valamint a fent említett három ország diplomáciájának vezetőivel. Szeretném azt hinni, hogy közel vagyunk egy előrevivő megoldáshoz és az akadályok leküzdéséhez, hogy Horvátország európai uniós csatlakozási tárgyalásait rövidesen folytathassuk.

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kapcsolatban üdvözlöm az elnöki és a helyhatósági választások általánosságban kielégítő lebonyolítását. Az elmúlt hónapok során hangsúlyoztuk ezen választásoknak az ország európai jövője szempontjából való jelentőségét. Az ország kedvezően válaszolt az üzenetünkre, megerősítve ezáltal szándékát a csatlakozási folyamatában történő előrelépésre. A kulcsfontosságú reformprioritásokról azonban nem szabad megfeledkezni. Most ugyanis eljött az idő a csatlakozási tárgyalások megnyitásához meghatározott tárgyalási nyitókritériumok teljesítésére irányuló erőfeszítések fokozásához.

Szeretném megköszönni Doris Pack-nek indítványát, és üdvözölni azt a lehetőséget, hogy ma, egy nagyon fontos fordulóponton, lehetőségem nyílik vitát folytatni Önökkel Bosznia-Hercegovina ügyében. A múlt évben Bosznia-Hercegovina különösen a stabilitási és társulási megállapodás aláírása, valamint az ideiglenes megállapodás hatálybalépése révén előrelépett az európai úton. Az elmúlt hónapokban is voltak pozitív fejlemények, közöttük a prudi megállapodás, előrelépés a Brcko-kérdésben és a 2011-es népszámlálás irányában. Az ideiglenes stabilitási és társulási megállapodás végrehajtása is már jócskán úton van.

Miközben határozottaknak kell lennünk az „5+2” feltétel teljesítése tekintetében ahhoz, hogy a főképviselői hivatalt be lehessen zárni, most elképzelhető, hogy az elkövetkező hónapokban ezek a feltételek teljesülnek. Ebben a vonatkozásban kedvezőek az állami vagyonleltár elkészítése irányában nemrég megtett lépések is.

Ugyanakkor itt sem, mint a térség többi része esetében sincs helye önelégültségnek. A reformok általában véve továbbra is lassan haladnak, még a kiemelt uniós prioritások esetében is, és megmaradtak a kihívások. A nacionalista retorika még mindig nagyon erőteljesen jelen van, és fölösleges politikai feszültségeket kelt. Ennek meg kell változnia, ha Bosznia-Hercegovina folytatni akarja az Európai Unió felé való haladását, és nem akar lemaradni a szomszédjai mögött.

A szerb kormány továbbra is elkötelezett az előrelépés iránt európai menetrendje tekintetében, és a közelmúltban egy sor pozitív fejlemény történt. Alapvetően lényeges azonban, hogy a kulcsfontosságú reformintézkedéseket ne hanyagolják el, ahogy az ország egyre fokozottabban érzi a pénzügyi világválság negatív hatásait. Folytatódnia kell a szerkezeti kiigazítási folyamatnak, és az országnak végig kell vinnie kötelezettségvállalásait, különösen az igazságszolgáltatás és a jogállamiság vonatkozásában.

Jelenleg kollégámmal, Joaquín Almuniával szorosan együtt dolgozva vizsgáljuk, hogy a pénzügyi válság hatását milyen módokon lehetne enyhíteni. Például tanulmányozzuk előcsatlakozási támogatási eszközünket, amelynek esetében fontolóra vesszük, hogy a 2009-es nemzeti hitelkeret egy részét – többek között nemzetközi pénzügyi intézmények támogatásával –közvetlen költségvetési támogatássá alakítjuk át.

Nagyra értékeljük, hogy a Parlament kitartóan támogatja az Európai Unió Koszovóban kifejtett erőfeszítéseit, ami továbbra is európai prioritás és a térség stabilitásának központi kérdése marad. Az Európai Tanács ismételten megerősítette, hogy Koszovó a Nyugat-Balkán többi részével osztozik az európai kilátásokon. A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy használjon közösségi eszközöket a gazdasági és politikai fejlemények előmozdítására, és javasoljon intézkedéseket az ez irányban való elmozdulásra.

Idén ősszel a Bizottság ebből a célból tanulmányt fog előterjeszteni. Ebben meg fogjuk vizsgálni, hogy Koszovó a nagyobb térség részeként miként haladhat a stabilizációs és társulási folyamat keretében az Európai Unióval való integráció felé.

Végezetül, ha 2009-re általánosságban és a Nyugat-Balkánra egységként tekintünk, egészen jó előrelépés történt a vízummentesség terén, ami meglátásom szerint azt bizonyítja, hogy ha az ösztönzők megfelelők, az országok tényleges és hatékony reformokkal válaszolnak. Nagyon valószínű, hogy a nyugat-balkáni egyszerű emberek – az egyszerű polgárok – számára ez az egyetlen uniós politikai terület, amely a legtöbbet számít. Reméljük, hogy a cseh elnökség végére javaslatot terjeszthetünk elő a vízummentes utazásról azon országok esetében, melyek e területen a legelőbbre haladtak, és amelyek teljesítették a megszabott feltételeket. Ez lehetővé tenné a Tanács számára, hogy olyan döntéseket hozzon, melyekkel 2009 végére a legelőrehaladottabb országok esetében megvalósulna a vízummentes utazás.

Kedves barátaim, számítok támogatásukra ebben a lényeges vízumkérdésben, valamint szélesebb értelemben is, a Nyugat-Balkán európai kilátásai tekintetében is.

  Bastiaan Belder, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. – (NL) Az Ibrisagic asszony dicséretre méltó jelentéséről írt véleményében a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság kiemeli az európai uniós tagság kézzelfogható kilátásának jelentőségét a nyugat-balkáni államok politikai és gazdasági fejlődése szempontjából.

Tekintettel arra, hogy a térségben a főbb gazdasági ágazatokban monopolisztikus piaci erő figyelhető meg, egy ilyen helyzet kettős akadályt támaszt, főként, ha ez pártpolitikai összefonódásokkal jár kéz a kézben. A belső fejlődés pang, az európai vállalkozások pedig nem jönnek. Kirívó példája ennek a szerbiai Delta Holding akadálytalan előretörése, élén a befolyásos vezérrel, Miroslav Mišković-csal, a „polippal”. A biztos múlt év októberében találkozott vele.

Kérdem a Bizottságot, hogy eddig milyen ellenintézkedéseket foganatosított Belgráddal szemben? Még 2007 májusában az Egyesült Államok szerbiai nagykövetségéről kiszivárgott jelentés Szerbia saját érdekében és az ország európai integrációja érdekében egyaránt a Delta Holding monopóliumának sürgős megszüntetésére szólított fel. A biztos a fejlődés motorjáról beszélt. Meg kell mondanom, hogy ebbe a szerb motorba egy jó adag homok szorult.

  Doris Pack , a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, múlt év őszén feladtunk minden reményt, hogy a bosznia-hercegovinai három fő párt képviselői között kötött, a számos politikai területen együttes politikai lépések megtételéről szóló úgynevezett prudi megállapodást követően valami tényleg változni fog a politikai életben. Hol tartunk ma? Ezek legnagyobb részben üres ígéretek voltak, melyek közelebbről megnézve eltűntek a nagy semmiben. Bosznia-Hercegovina etnikai megosztottsága tovább mélyült. Nőtt a bizalmatlanság. Az embereket tisztán etnikai kritériumokon alapuló felelőtlen politikákkal manipulálják, ahelyett, hogy a tényleges problémákat kezelnék. Bosznia-Hercegovinában mindenkinek szüksége van a megfelelő oktatásra való esélyre, szüksége van jó igazságszolgáltatási rendszerre, szüksége van munkára; röviden, szüksége van a jobb jövőbe vetett reményre.

Az Európai Unió ezt az országot már évek óta rengeteg pénzzel és élőmunkával segíti, de az országnak nyilvánvalóan olyan államigazgatási szervekre is szüksége van, melyek ezt a segítséget fel tudják szívni, és fel tudják használni. Szeretnék három fontos pontot megemlíteni. Meg kell oldani az állami tulajdonlás kérdését. Az alkotmányos reformot széles körű politikai és társadalmi konszenzus alapján kell megvalósítani. Az Európai Unióhoz csak a teljes bosznia-hercegovinai állam csatlakozhat.

Ki kell teljesíteni a vízummentesség útitervét. A polgárok a politikusaikhoz hasonlóan azt akarják, hogy szabadon utazhassanak. Ezért a politikusoknak oda kell hatniuk, hogy ez év végén ez az ügy zöld utat kapjon. Minden polgárnak működő igazságszolgáltatási rendszerre van szüksége, nem olyanra, amely az egyik esetben egyfajta igazságot szolgáltat, a másik esetben pedig másfajtát. Mindenfelé terjed a csalódottság. A civil társadalomnak sürgősen szüksége van arra, hogy minden területen erőteljesebben hallathassa a szavát, és emlékeztethesse a politikusokat a feladatukra.

De a lepel alól nehéz kibújni, ugyanis a pártpolitikai hálózat az egész országra kiterjed. Az esetlegesen felkínált kisszámú munkahely a pártok kénye-kedvétől függ. A Főképviselőnek csak a legjobb szerencsét kívánhatjuk a politikusi passzivitás, a nemtörődömség és az ügyeskedés gordiuszi csomójának a kibogozásához, hogy a béke és a stabilitás végre visszatérhessen, és az emberek jövője rózsaszínűbb legyen, mint jelenleg.

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

  Hannes Swoboda , a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának nevében köszönetet szeretnék mondani mindkét előadónak. Újból jó jelentések készültek, melyek széles körű támogatásra fognak találni.

Szeretnék csatlakozni Rehn biztos úr mondanivalójához, mert úgy tűnik számomra, hogy a mai vitában ez volt a legfontosabb üzenet; nevezetesen ahhoz, hogy a délkelet-európai országok integrációjának, közeledésének folyamata nemcsak ezen országok érdekében, hanem a saját érdekünkben sem szakadhat meg. A biztos azt mondta, hogy a Bizottságnak realistának kell lennie. Itt a Parlamentben mi talán kissé idealistábbak lehetnénk, bár végső soron nekünk is realistának kell lennünk. Az út hosszú és göröngyös, és a célt nem fogjuk egy szempillantás alatt elérni. Azok a megjegyzések, melyeket néhányuktól hallok, melyek a „hagyjuk, hogy Horvátország csatlakozzon, aztán egy időre vége az egésznek” hozzáállással csengenek össze, ezért jelentenek rossz jelet. Abból, amire Pack asszony felszólított, és amit jogosan követelt, semmi sem fog megvalósulni, ha az ottani embereknek az lesz az érzésük, hogy történjék bármi, nem szívesen látják őket ebben az Európai Unióban, és csatlakozásuk mindenképpen el fog nyúlni.

A második dolog az, hogy hangosan és egyértelműen ki kell mondanunk, a minket jelenleg érintő kétoldalú problémákat, legalábbis az eljárást, a folyamatot, a kétoldalú kérdések megoldásához hasonlóan kell megoldani; a jövőben ezeket a tárgyalások kezdete előtt kell kezelni, hogy azután ne gátolják az egész tárgyalási folyamatot.

Harmadsorban az is nagyon fontos, amit a miniszter mondott. Mi az ország politikusai és az ottani emberek helyett nem végezhetjük el a dolgukat. A saját feladatukat az országban élő embereknek kell elvégezniük. Miként Doris Pack leszögezte, a saját problémáikat a politikai erőknek kell megoldaniuk. Ez fogja azután megnyitni az utat az Európai Unió felé, és ennek az útnak az adott országok teljesítményétől és nem a mi akaratunktól kell függnie. Az akaratunknak meg kell lennie.

  Johannes Lebech , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, Ibrisagic asszony Nyugat-Balkánra vonatkozó állásfoglalásának vezérfonala tökéletesen világos. Ibrisagic asszony hangsúlyozta a térségbeli reformok és az ottani országok uniós csatlakozása valószínűségének az összefüggését. Az Európai Unió legutóbbi nagyszabású bővítése során ezt a dinamikát alkalmaztuk olyan csodálatos eredménnyel. Az állásfoglalás körülhatárol egy sor olyan gyakorlati területet, amelyen ezek az országok javíthatnának teljesítményükön, és meghatározza a térséget gyötrő számos hírhedtté vált problémát is. Számomra azonban ma az is ugyanilyen fontos, hogy tudassuk ezekkel az országokkal, politikusaikkal és az ott élő emberekkel, hogy nekik is ki kell venniük részüket a munka dandárjából. Nekik is tevékeny részt kell vállalniuk a folyamatból, mert nem csak az Európai Uniótól kell várni azt, hogy előrukkoljon minden jóval. Ezenfelül az integrációs folyamatot ezekben az országokban belülről is elő kell mozdítani. Ami annyit tesz, hogy vissza kell szorítaniuk a korrupciót és a bűnözést, valamint erős civil társadalmat és tudásalapú gazdaságot és társadalmat kell kiépíteniük. Egy ilyen folyamat megvalósulását szeretnénk látni azért, hogy abban reménykedhessünk, hogy egy nap valamennyi nyugat-balkáni ország az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, ami – Európa azon részében is – a béke, a biztonság és az együttműködés szavatolásának az alapja lesz.

  Paul Marie Coûteaux , az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, szó sem lehet arról, hogy jóváhagyjunk egy ilyen jelentést. Először is, a jelentés folyamatos hivatkozásai a Lisszaboni Szerződésre elfogadhatatlanok, miután ezt a szerződést nem ratifikálták, és valószínűleg sosem lesz ratifikálva. Bele kell törődniük: a Giscard-féle nagy Konvent által nyolc évvel ezelőtt egy tiszta és tökéletes nemzetekfelettiség bevezetését célzó vállalkozás szépen elvetélt.

És főként egy olyan jelentés ironikus hangvételét nem tudjuk elfogadni, melynek már maga a címe is: „A nyugat-balkáni stabilitás és jólét megszilárdítása”, elképesztően kétszínű. Valóban elképesztő jelentés ez, mely az új országok, konkrétan Bosznia, az állítólagos Macedónia, Albánia – és miért ne Koszovó? – csatlakozása előkészítésének nyilvánvaló szándékával úgy tesz, mintha a jelenlegi balkáni helyzet stabil lenne, és teljes mértékben elhallgatja két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Németország által játszott rettenetes játszmát, melyek aprólékosan részt vettek az egész térség politikai felbomlasztásában.

Emlékeztetnék arra, hogy e bomlasztást betetőzendő, a NATO hadserege még egy európai állam fővárosának, Belgrádnak, a bombázásától sem riadt vissza. E gyászos epizód közelgő tízedik évfordulóját természetesen agyon fogják hallgatni, de én szívügyemnek érzem, hogy emlékeztessek erre.

Koszovó ezen politikai bomlasztási vállalkozás szimbóluma. Jól látható, hogy ezek a hatalmak milyen hasznot húzhatnak egy ilyen jognélküli, mindenféle illegális kereskedelemre és ügyeskedésre nyitott övezetből, mely szárazföldünk szívében magától értetődően szinte kínálja magát katonai támaszpontok telepítésére.

De Koszovó egy Európát balkanizálni óhajtó politika valódi arcát is felfedi. Ez lenne a német típusú Európa, a régiók vagy nemzetiségek Európája, a száz zászló Európája, amely az államok kiiktatása révén a népek lefegyverzése és a népek mindenféle oligarchának történő kiszolgáltatása céljából lassanként a népakaratot is kiiktatja.

A jelentés minderről hallgat. Európát csöndben, a jó szándékok megszokott halotti leple alatt balkanizálják, és semlegesítik odáig, hogy kiiktatják a Történelemből. Pedig minderről a Történelem fog ítéletet mondani. Addig is, hölgyeim és uraim, hagyom, hadd munkálkodjanak.

  Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök úr, az Ibrisagic-jelentés természetesen hangsúlyozza, hogy a nyugat-balkáni stabilitás kiemelt prioritásunk. Véleményem szerint az a helyzet, hogy a térségben a békét és a biztonságot az uniós tagság ragasztója tartja össze. Még mindig arra számítunk, hogy az Európai Unióhoz csatlakozó következő ország Horvátország lesz, feltéve, hogy Szlovéniával rendezi a határvitát, hacsak természetesen az apró Izland még be nem fut előtte.

A valóságban azonban a dolgok kissé bonyolultabbak, mivel a daytoni megállapodást követően kialakult Bosznia-Hercegovina még távol áll attól, hogy igazi nemzetté váljon, és mivel Görögország a név miatt még mindig akadályozza Macedónia előrejutását. Mindehhez járul a hitelszűke, valamint az általános német és francia ellenvetések, melyek szerint a Lisszaboni Szerződés ratifikálása nélkül nem lehet szó semmilyen további bővítésről, bár nézetem szerint ez csak ürügy mindenféle bővítés leállítására.

Számos uniós ország és az Egyesült Államok Koszovó független országként való elismerésére vonatkozó döntése szintén új megosztó vonalakat húzott egy olyan térségben, mely a múltban oly súlyosan megszenvedte a megosztottságot. Most már tudjuk, hogy Koszovó nem csatlakozhat az Európai Unióhoz, mivel egyes tagállamok nem fogják elismerni, és a helyzet hasonló Koszovó ENSZ-tagsága kapcsán is. A szomszédos Szerbia, Montenegró és Macedónia ezzel szemben lassan haladnak az uniós tagság végcélja felé. Koszovóból így a végén elszigetelt enklávé válhat, mely megfoszttatik az uniós tagságtól, de amelyet az elkövetkezendő évtizedekben az uniós adófizetőknek kell majd eltartaniuk.

A kísérlet, hogy egy ügyet egyoldalú nemzetközi ukázzal oldjanak meg, különösen magában a térségben több problémát okozott, mint amennyit megoldott. Egy kiegyensúlyozottabb és visszafogottabb intézkedés végső soron lehetővé tehette volna a koszovói népnek, hogy élvezhesse az uniós tagság előnyeit. A türelem mindenben erény, és különösen a külpolitikában az.

  Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim, az Európai Uniónak még a gazdasági válság idején sem szabad megfeledkeznie a nyugat-balkáni országoknak a jövőbeli uniós bővítéssel kapcsolatban tett saját kötelezettségvállalásáról. Ezért üdvözlöm ezt a vitát és a jövőbeli bővítéssel kapcsolatban tett kötelezettségvállalás egyértelmű megerősítését. Az európai integráció Bosznia-Hercegovina minden lakosának létfontosságú érdeke, azon ország lakosainak, melynek a mai vitában különleges figyelmet szentelünk. Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az uniós tagság ígérete Bosznia-Hercegovina mint egységes ország, és nem alkotórészei irányában hangzott el. Ezért – és ezt itt sokszor elismételtük – az Európai Unióba való belépéshez szükséges tényleges reformokat meg kell valósítani. Bosznia-Hercegovina alkotmányos reformjának működő központosított államhoz kell vezetnie, ahol megvannak a megfelelő törvényhozó, költségvetési, végrehajtó és igazságszolgáltatási hatalmi ágak, melyek képessé teszik az országot egy egységes, működő piac fenntartására, a politikai, gazdasági és társadalmi kohézió kialakítására, valamint az ország érdekeinek külföldön – ideértve egy szép nap az Európai Unió tagjaként – történő védelmére. Végezetül a nyugat-balkáni országokat, a Tanácsot és a Bizottságot szeretném felkérni erőfeszítéseik fokozására a vízumkötelezettség eltörlése érdekében. A vízumkényszertől mentes kapcsolatok és a személyek szabad mozgása sokat segítene a nyugat-balkáni országoknak az uniós tagság felé vezető úton.

  Jules Maaten (ALDE). – (NL) Csak Bosznia-Hercegovináról szeretnék szólni, valamint Pack asszony állásfoglalás-tervezetéről, melyet holnap nagy örömmel fogunk támogatni.

Boszniáról beszélni mindig lehangoló dolog, és örülök, hogy a biztos a boszniai fejlemények kapcsán néhány pozitív dologról is be tudott számolni. Ezzel együtt az ember néha azon tanakodik, hogy a pohár vajon félig tele van-e, vagy pedig félig üres. Én, ha Boszniára terelődik a szó, néha még azt sem tudom, hogy egyáltalán hol van a pohár.

Swoboda úr az előbb azt mondta, hogy az ottani fejleményekkel az a baj, hogy az embernek az az érzése: bármilyen változás történjék is, az ország akkor sem fog csatlakozni az Unióhoz. Amikor viszont az ottani emberekkel beszélgetek, pontosan az ellenkező benyomásom alakul ki, ugyanis ők azt mondják: „Még ha semmit sem változtatunk, akkor is be fogunk lépni, mert olyan nagyon akarnak ott minket.” Bármelyik téves elképzelésről beszélünk is, mindkettőtől meg kell szabadulnunk.

Ha megvalósulnak az ottani reformok, ha az emberek nekilátnak, hogy tiszteletet kiváltó jogrendszert alakítsanak ki, és visszaszorítsák a bürokráciát, akkor az európai jövőnek van valóságalapja, ha viszont ez nem történik meg, akkor nincs. Ezt az üzenetet kell világosan közvetíteni, és úgy érzem, hogy Pack asszonynak állásfoglalásában gyönyörűen sikerül éppen ezt megvalósítania.

  Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr, stabilitás és jólét a Balkánon, itt van egy célkitűzés, itt van A célkitűzés hiszen mind e mögött térségünk békéje húzódik meg.

Igen, a csatlakozási folyamat eszköz, de nem szabad, hogy a csatlakozási folyamat szép lassan Pénelopé leplévé változzék, azaz hogy éjjel felfejtsük azt, amit nappal szőttünk.

A Balkán természetes sorsa az, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz. Ez világos politikai akarat, fénycsóva, mely különösen a népek számára jelzéssel bír.

Nem bővítésre, hanem főként a Balkán e részén fekvő országok és régiók integrációjának előmozdítására van szükség. Követelményeket kell támasztani, demokráciát kell megkövetelni, igazságszolgáltatást kell követelni, igen, de e követelményeket az integráció folytonos elodázására használni véleményem szerint alapvető politikai tévedés. Hogy mást ne mondjak, bizonyíték erre például a kétoldalú konfliktusok problémája. Meg kell egyezni – és ez írva vagyon a jelentésben – a kétoldalú problémák rendezéséről, de úgy, hogy ettől a csatlakozási folyamat még ne álljon le. Ez egy módja az összes balkáni országra kiterjesztett Európai Uniónk építésének és újraépítésének.

  Angelika Beer (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Rehn biztos úrnak, hogy ma újra összefoglalta számunkra a nyugat-balkáni helyzetet.

Épp most jövök Macedóniából és Koszovóból, és három témát szeretnék érinteni. Az első az Európai Unió egységének hiánya. Ha ez a közös kül- és biztonságpolitikában tartósan így marad, a Balkánon nem lesz stabilitás, és az etnikai megosztottságot nem tudjuk felszámolni.

Másodsorban a CDU-beli német konzervatívok stratégiája a Balkánra bombaként csapódott be, ugyanis az európai kilátásokat hiteltelenné teszi, és ha az európai választási kampány is ilyen hangnemben folyik, a balkáni ellentétek megint kiújulnak.

Harmadrészt, és ezért kell most cselekednünk, nemcsak az európai perspektíva fenntartása, hanem megvalósíthatósága érdekében is: Görögországnak fel kell oldania a NATO-ban Macedónia tagsága elleni blokádját, és egységesen el kell ismernünk Koszovó függetlenségét, máskülönben ezt EULEX missziónk fogja megsínyleni.

  Erik Meijer (GUE/NGL). - (NL) Bosznia-Hercegovina tény, egy zsebkendőnyi Jugoszlávia, olyan szövetség, melyben a népeknek el kell dönteniük, hogy békében akarnak-e együtt élni, vagy területükön túlra ki akarják-e terjeszteni belső ellentéteiket.

Jugoszlávia 1992-es felbomlása óta voltak kísérletek arra, hogy Bosznia-Hercegovinát egységes állammá tegyék, de ezek kudarcba fulladtak. Arra számítok, hogy ez a közeli vagy távoli jövőben nem lesz lehetséges. A három nép és politikai vezetőik közötti megegyezés a tényleges irányításról csak akkor lehetséges, ha többé már senki sem érzi magát a mások vagy a külvilág által fenyegetve. Kompromisszum csak akkor lehetséges, ha az Európai Unió Főképviselője és a külföldi katonák kivonultak az országból, de addig továbbra is pangás lesz.

Ezért nem szavazok az országról szóló állásfoglalás-tervezetre, amely csak a védnökség, következésképpen a pangás folytatódásához vezethet. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Bosznia-Hercegovinát alapvetően három nép lakja, amelyből egyik sincs többségben az országban, és melyek közül egyesek Szerbiához közelinek érzik magukat, mások Horvátországhoz, míg a többiek egy sajátos bosnyák identitást akarnak hangsúlyozni. Ezzel számolnunk kell.

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Elnök úr, öröm számomra, hogy részt vehetek az e dokumentumról folyó vitában, amely rávilágít arra, hogy a térség valamennyi országának jövője számára a legjobb alap az, ha az Európai Unió tagállamaként teljesen integrálódik az EU-ba.

A Balkán mindig is európai térség volt és lesz. A regionális együttműködés előmozdításának szintén az Európai Unió alapvető politikái egyikének kell lennie. Most arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy az európai integráció egyik fontos elemeként regionális szinten támogatni kell a parlamentközi párbeszédet.

Az EU térségbeli tagállamai ebben a folyamatban jelentős szerepet tölthetnek be. Különösen fontos a Regionális Együttműködési Központ tevékenységének támogatása, amely sikeresen folytatja tovább és támogatja a Stabilitási Paktum politikáit és elveit azzal a céllal, hogy a nyugat-balkáni térséget a biztonság és a stabilitás térségévé változtassa.

A Nyugat-Balkán integrációja felé tett számottevő lépésként támogatom a vízumkötelezettség eltörlését.

  Petr Nečas , a Tanács soros elnöke. – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni Önöknek az igen hasznos vitát. Annak is örülök, hogy az EU tagállamai általánosan támogatták a nyugat-balkáni államokkal való vízumkötelezettség eltörlésének gondolatát. Itt szeretném kifejezni, hogy teljes szívemből egyetértek Rouček úr megállapításával, aki igen erőteljes felhívást tett közzé ebből a célból, hiszen a nyugat-balkáni országok és az EU polgárai közötti személyes kapcsolatok erősítése egészen bizonyosan kedvező lépés, amely segít majd legyőzni az elszigeteltség érzését, melyet néhány állam érez, és amely hozzájárul majd egy határok nélküli Európa megteremtéséhez. Arról is szilárdan meg vagyok győződve, hogy a gazdasági válság, melyet ma átélünk, nem válhat ürüggyé a bővítési folyamat lassításához, miként ezt a felszólalók is, például Rouček úr, kifejtették. Épp ellenkezőleg, a térség stabilitása szempontjából különösen fontos, hogy a folyamat ne veszítsen a lendületéből.

Annak is nagyon örülök, hogy haladás történt a Montenegró tagjelöltségével kapcsolatos tárgyalásokon, melyet a Tanács nemrég adott át a Bizottságnak megszövegezésre. Az elnökség úgy tekinti, hogy ez a lépés igen fontos jelzés az egész térség számára. A Horvátországgal folytatott, elakadt csatlakozási tárgyalások újraindítását is fontosnak tartjuk. Úgy ítéljük meg, hogy a bővítési menetrendet nem célszerű kétoldalú kérdésekkel terhelni. A Szerbia európai integrációjával kapcsolatos előrelépés továbbra is kihívás marad, és a megfelelő nemzetközi bírósággal való teljes körű együttműködés függvénye, beleértve a fennmaradó, háborús bűnökkel vádolt személyek letartóztatását és átadását is. Az elnökség keményen dolgozik az EU részéről alkalmazandó ideiglenes kereskedelmi megállapodáson és kereskedelmi ügyeken, valamint a múlt évben aláírt stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációs folyamatán. A stabilizációs és társulási folyamat jelentősége a szerbiai reformok és a túlnyomórészt Európa-párti kormány támogatása szempontjából vitán felül áll. A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban lezajlott elnök- és helyhatósági választások a szabad és demokratikus választások lebonyolítása legtöbb nemzetközi normájának és általánosan elismert feltételének megfeleltek. Ugyanakkor az is világos, hogy az ország nevével kapcsolatos kétoldalú vita megoldása nélkül az ország tagjelölti státushoz vezető útján történő előrelépés továbbra is minimális lesz.

Bosznia-Hercegovinával kapcsolatban, az országnak előre kell lépnie. A nemzetközi közösségtől való függés nem célravezető, hanem rombolja a felelősség elvét, és leveszi a felelősség terhét a helyi politikusok válláról, miként Swoboda úr az imént igen helyesen kifejtette. Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy a bosznia-hercegovinai politikai vezetőket felszólítsam: tevékenyen egyesítsék erőiket azért, hogy országukat szebb jövő felé vezethessék. Sehová nem vezet, ha a nemzetiségi elveken alapuló politizáláshoz térnek vissza, ahogy Doris Pack olyan helytállóan kifejezte. A főképviselői hivatal tervezett átalakítása az EU különleges képviselője megerősített hivatalává nem azt jelenti, hogy a nemzetközi közösség vagy az EU kivonul Bosznia-Hercegovinából. Épp ellenkezőleg, az EU ott marad segíteni, és teljes mértékben tudatában van annak, hogy Bosznia-Hercegovina nem csak egy a többi tagjelölt közül, hanem nagyon egyedi eset érzékeny kérdésekkel és problémákkal. Stratégiája részeként az EU békehivatal és békerendőrség felállítását tervezi, és készen fog állni minden koordinációs tevékenység átvételére a nemzetközi közösségtől Bosznia-Hercegovinában. Ezt azonban csak akkor fogjuk megtenni, ha Bosznia-Hercegovina maga bebizonyítja, hogy készen áll egy ilyen jelentős minőségi változásra. Az első nagyobb lépés Európa felé a stabilizációs és társulási megállapodás aláírása volt, de ez csak a kezdet. Készek vagyunk továbbra is segítséget nyújtani ebben az elkerülhetetlenül hosszú folyamatban.

2009 fontos év, és fordulópont lehet Bosznia-Hercegovina számára. Először is, küszöbön áll a főképviselői hivatal tervezett átalakítása az EU különleges képviselője megerősített hivatalává. Ez számottevő lépést jelent Bosznia-Hercegovina függéstől való eltávolodása irányában. Másodsorban a következő, 2010-es általános választások utáni időszakot teljesen a lényeges reform-menetrend előmozdítására kell felhasználni, ideértve az alkotmányos reformot is, miként ezt Pack asszony helyesen leszögezte. Harmadrészt az egész térség előremegy, ezért egyszerűen nem szabad hagyni, hogy Bosznia-Hercegovina lemaradjon. Elnök úr, hölgyeim és uraim, olyasmivel szeretném zárni szavaimat, amit mindannyian akarunk. Azt akarjuk, hogy Bosznia-Hercegovina előrelépjen. Nagyra értékeljük a támogatást, melyet e cél elérése érdekében az Európai Parlament tisztelt képviselőitől kapunk.

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani mindenkinek ezért a felelősségteljes vitáért és a Nyugat-Balkán európai kilátásainak támogatásáért. Én is osztom a vita során Pack asszony, valamint Swoboda és Maaten urak által kifejezett aggodalmat Bosznia-Hercegovina politikai fejlődése tekintetében.

Időnként úgy tűnik, mintha Bosznia-Hercegovinának csalhatatlan képessége lenne a politikai feszültségek generálására és újra felélesztésére, jóllehet a józan ész alapján egy másik irányban való elmozdulás felé mutató javuló fejleményeket, valamint a politikai jövőben Bosznia-Hercegovina számára helyet kereső politikai megbékélést várhatnánk.

Egyetértek Maaten úrral abban, hogy valamennyi nyugat-balkáni ország osztozik abban a szemléletben, hogy egy szép napon beléphetnek az Európai Unióba, ha teljesítik a koppenhágai kritériumokon alapuló uniós tagsági feltételeket. Ez Bosznia-Hercegovinára is érvényes; az ezen országokra vonatkozó feltételek esetében nem lesz kerülőút vagy árleszállítás, és ha valaki azt feltételezi, hogy lesz, nos, akkor téved. Nagyon fontos, hogy ez a helyes gondolkodásmód szilárdan meggyökerezzék Bosznia-Hercegovina saját politikai közbeszédében, hogy az ország polgárai levonhassák a saját következtetéseiket arról, milyen politikát várhatnak el jogosan az általuk demokratikusan megválasztott politikusoktól.

Bosznia-Hercegovina jövőjét én a következőképpen látom, és álláspontom a Javier Solanával való együttműködésen alapul, akivel közösen több közleményt is kiadtunk az ország jövőjéről és az Európai Unió ottani szerepéről. Először is, célunk a daytoni korszaktól a brüsszeli korszak felé való elmozdulás, azaz a nemzetközi közösség Főképviselőjének korszakától az Európai Unió Bosznia-Hercegovinában megerősített jelenléte felé. Ez valószínűleg az EU különleges képviselőjének és az Európai Bizottság delegációvezetőjének „kétsapkás” rendszerét jelenti majd, azért, hogy az Európai Unió politikai és gazdasági forrásait a lehető legjobban kihasználhassuk.

Egy protektorátus nyilvánvalóan nem pályázhat európai uniós tagságra, ezért ez az átmenet Bosznia-Hercegovinának az Európai Unióval fennálló szorosabb kapcsolatainak szerves része, létfontosságú eleme. Az ország politikusainak és polgárainak különösen ezért áll érdekében az is, hogy a változási folyamat kikötései és feltételei teljesüljenek.

Ennek a kérdésnek politikai jelentősége is van, hiszen, ha az emberek nem akarnak a tükörbe nézni, túl könnyű a nemzetközi közösséget okolni a bosznia-hercegovinai problémákért. Túl könnyű a Főképviselőt kárhoztatni, amikor az embernek saját honfitársaival kellene tárgyalni, és megkísérelni egyezségre jutni. Remélem, hogy a bosznia-hercegovinai politikai kultúra javul, és érettebbé válik ebben a vonatkozásban, és hogy az országban működő média is vállalja a felelősséget, hogy a negatív, nacionalista nyelvezet ne nyerjen több teret, mint ahogy az országra most ez jellemző.

Másodsorban az országnak meg kell reformálnia az alkotmányát azért, hogy képes legyen egy életképes kormányzati rendszert kiépíteni. Bosznia-Hercegovina kormányzati rendszere pillanatnyilag túl sokba kerül, túl kevéssé hatékony, és egyszerűen összeegyeztethetetlen az európai uniós tagsággal. Következésképpen alkotmányreformra van szükség – reformok, és nem forradalom útján –, és örülök, hogy van némi jele annak, hogy a vezető politikusok a dolgokról ezen irányvonalak mentén tárgyalnak.

Harmadsorban és utolsósorban a vízumkötelezettség eltörlése Bosznia-Hercegovina európai jövőjének sarkalatos része, és bizonyos vagyok abban, hogy így felszerelkezve az ország képes lesz belépni Európa főáramába, ami nyilvánvalóan magának az országnak, polgárainak és az Európai Uniónak az érdekeit is szolgálja majd.

  Anna Ibrisagic , előadó. – (SV) Elnök úr, szeretném köszönetemet kifejezni Nečas úrnak a ma délutáni vitában való felszólalásáért. Rehn úrnak is szeretném megköszönni, hogy megemlítette a kétoldalú nézeteltéréseket, melyek de facto európai problémákká nőtték ki magukat, és hogy aláhúzta, mennyire fontos, hogy a bővítést ne áldozzuk fel a pénzügyi válság okán.

A kétoldalú nézeteltérések jelenleg visszavetik Horvátország és Macedónia esélyeit arra, hogy a szükséges reformok végrehajtásával párhuzamosan tovább haladhassanak az uniós tagság felé vezető úton. Jelentésemmel az Európai Parlament is beszáll azoknak a kórusába, akik hangsúlyozzák, hogy a kétoldalú nézeteltéréseknek pontosan olyanoknak, azaz kétoldalúaknak, kell maradniuk, és nem szabad őket összemosni a csatlakozási folyamattal.

Végül szeretném leszögezni: meggyőződésem, hogy az Európai Unió Nyugat-Balkánra való kibővítése túl fontos saját kontinensünk békéje, szabadsága és jóléte szempontjából ahhoz, hogy azt veszélyeztessük.

Ez az az üzenet, melyet jelentésemmel közvetíteni akarok annak az 500 millió európainak, akik hamarosan új Parlamentet választanak, a tagállamok kormányainak, a Bizottságnak, valamint a nyugat-balkáni népeknek és politikusoknak. Ezt az üzenetet különösen fontos tolmácsolni olyan időkben, amikor fennáll a veszély, hogy a gazdasági válság még több európai embert és politikust késztet arra, hogy be akarja zárni az ajtót maga mögött, és ne engedjen senki mást, hogy kontinensünkön ott éljen, dolgozzon és kereskedjen, ahol csak akar. Ezért azt is remélem, hogy ezt az üzenetet európai parlamenti képviselőtársaim magukkal viszik a közelgő választási kampányra. Ha Európa hidegebb és magába fordulóbb lett, akkor az e Házban helyet foglalók elsődleges feladata azon dolgozni, hogy újra barátságossá és nyitottá váljék.

  Elnök. – Egy állásfoglalásra irányuló indítványt kaptam, melyet az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdésével összhangban terjesztettek be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. április 24-én, pénteken kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Alexandru Nazare (PPE-DE) , írásban. – (RO) A nyugat-balkáni térség különleges eset azon országok között, melyekhez az Európai Unió közel fekszik. Olyan térség, mely számos kihívással néz szembe, és amelynek még sok szakaszon kell keresztül mennie, mielőtt az integrációs folyamat véget ér. Ugyanakkor olyan térség ez, melynek európai uniós csatlakozási kilátásai világosak és egyértelműek.

Képviselőtársaim és én is meg akartunk bizonyosodni arról, hogy ez az állásfoglalás elviekben és részleteiben is megerősíti az Európai Uniónak a térség országaival fennálló viszonyát. Miként módosításaimban is rávilágítottam, aggodalommal tölt el bennünket egy sor kérdés: a vízumrendszer, a polgárok számára az EU-ról nyújtott tájékoztatás folyamata, a nyugat-balkáni államokkal való gazdasági együttműködés, a kisebbségek jogai, a régióbeli fiatalok számára kiírt uniós tanulmányi programok, valamint – még ezen államok európai uniós csatlakozását megelőzően – a parlamentközi párbeszéd erősítése.

Hisszük, hogy az európai egyesítés folyamata a polgárok szintjén folytatódhat, még ha intézményi szinten lelassult is. Arról is meg vagyok győződve, hogy ha a dolgokat ebből a perspektívából nézzük, hagyhatjuk, hogy a térség stabilitására vonatkozó aggodalmunkat retorikai utak vagy történelmi szemszög helyett továbbra is gyakorlati módokon közvetítsék.

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE), írásban. – Az Európai Unió bővítési politikája a nyugat-balkáni térség stabilitásának, a térségben uralkodó béke megőrzésének legjobb eszköze. Horvátországot reményeink szerint már 2011-ben, a magyar elnökség idején az uniós tagállamok között üdvözölhetjük, ennek azonban feltétele, hogy Horvátország végre megegyezzen Szlovéniával a nemzetközi közvetítéssel zajló kétoldalú tárgyalások megindításáról. A tárgyalások célja a Piráni-öbölben a két ország között fennálló határvita rendezése, amely nélkül Horvátország bizonyosan nem lehet a közösség tagja. További követelmény, hogy Horvátország a háborús bűnösök felkutatása és kiadatása terén továbbra is teljes mértékben működjön együtt a hágai Nemzetközi Törvényszékkel.