Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. április 23., Csütörtök - Strasbourg

18. A fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ Egyezmény - A fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény - A fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (fakultatív jegyzőkönyv) (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

- a Tanács nyilatkozata a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményről;

- Jeleva asszony Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében előterjesztett jelentése (A6-0229/2009) a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény Európai Közösség által történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról [COM(2008)0530 - C6-0116/2009 - 2008/0170(CNS)];

- Jeleva asszony Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében előterjesztett jelentése (A6-0230/2009) a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv Európai Közösség által történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról [COM(2008)0530 - C6-0117/2009 - 2008/0171(CNS)].

  Petr Nečas , a Tanács soros elnöke. – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretném megköszönni az előadónak, Rumiana Jelevának az általa készített két kiváló jelentést. Úgy gondolom, a jelentésekkel és azok következtetéseivel kapcsolatos észrevételeim viszonylag rövidek lesznek.

2007. június 11-én a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések tárgyában tartott első nem hivatalos miniszteri értekezleten a Tanács a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt támogató, egyértelmű álláspontot fogadott el. Ezen az értekezleten a Tanács az ENSZ-egyezményt valamennyi fogyatékossággal élő személy emberi jogainak és alapvető szabadságainak támogatására, védelmére és megfelelő érvényesítésére vonatkozó alapvető lépésként hagyta jóvá. Ezzel egy időben a miniszterek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az egyezmény teljes körű végrehajtása érdekében továbbfejlesztik a vonatkozó politikákat. Felkérték a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fogyatékosság területére vonatkozó európai cselekvési terv új prioritásai hozzájáruljanak az ENSZ-egyezmény hatékony végrehajtásához.

Az esélyegyenlőség 2007-es európai évéhez kapcsolódó tevékenységekre vonatkozó, 2007 decemberében elfogadott állásfoglalásában a Tanács felkérte a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy – hatáskörüknek megfelelően – folytassák az ENSZ-egyezmény aláírási, megkötési és ratifikálási folyamatát. 2008. március 10-én a Tanács állásfoglalást fogadott el a fogyatékossággal élők Európai Unión belüli helyzetéről. Az állásfoglalásban a Tanács felkérte a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy – hatásköreiknek megfelelően – biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élők hozzáférjenek valamennyi emberi jogukhoz. Ez magában foglalja az ENSZ-egyezmény ratifikálását, megkötését és végrehajtását, ideértve az említett egyezmény végrehajtásának irányított és összehangolt megközelítése keretébe illeszkedő európai megoldásokat is. A Tanács ezt követően megkapta a Bizottságtól a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény Európai Közösség általi megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetét. E javaslat felülvizsgálata a tavalyi év végén kezdődött, és a Tanács még mindig foglalkozik vele.

Hölgyeim és uraim, amint azt az Önök jelentése kiemelte, számos fontos kérdés merül fel a jelentésből a hatáskörrel kapcsolatban, és ezek a kérdések további megbeszéléseket tesznek szükségessé a Tanácson belül. Az elnökség azonban kötelezettséget vállalt arra, hogy megpróbálja mielőbb lezárni a tárgyalásokat. Szeretném megköszönni a Parlamentnek a szóban forgó téma iránti érdeklődését. Az elnökség folyamatosan tájékoztatni fogja Önöket a Tanácson belül folyamatban lévő tárgyalásokról.

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. − Elnök úr, a fogyatékosságról szóló egyezmény az első emberi jogi egyezmény, amelyet az Európai Közösség a tagállamaival együtt aláírt. Ez szükséges lépés volt ahhoz, hogy lehetővé tegyük az egyezmény Európai Unión belüli – többek között az Európai Közösség hatáskörébe tartozó politikaterületeken megvalósítandó – maradéktalan végrehajtását.

Mivel mind az egyezmény, mind pedig az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyv egy évvel ezelőtt, 2008. március 3-án lépett hatályba, a tagállamok és a Közösség által történő mielőbbi megkötésük most prioritás. Valóban, eddig hét tagállam már aláírta ezeket az okmányokat.

Szeretném kifejezni, hogy hálával tartozom a Parlamentnek, és különösen az előadónak, Jeleva asszonynak azért, hogy támogatták a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyv Európai Közösség általi megkötését. Örömmel látom, hogy a Parlament mindkét javaslatot támogatni tudja.

Mivel az egyezmény a Közösség és a tagállamok közös hatáskörébe tartozik, és az EU intézményeire nézve is kötelező, örömmel látom, hogy készek együttműködni az említett egyezmény megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében.

Az egyezmény céljai összességében nagyon fontosak ahhoz, hogy kedvezően befolyásolják fogyatékossággal élő polgártársaink életét, javítsák a Közösség hatáskörébe tartozó bizonyos rendelkezések jogi értelmezésének következetességét, továbbá ahhoz, hogy az egyezményből eredő kötelezettségek tekintetében az Európai Unió egészében biztosítsák a fogyatékossággal élők jogainak minimális védelmét.

Együtt kell működnünk a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak védelmezése érdekében; az ENSZ-egyezmény hatékony végrehajtása pontosan ezt fogja tenni, és eleget fog tenni ennek a célkitűzésnek. Számítok arra, hogy együttműködünk e közös cél érdekében.

  Rumiana Jeleva , előadó. – (BG) Miniszter úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, ma, amikor a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményről és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvről szóló jelentésről, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság két említett dokumentumára vonatkozó nyilatkozatról folytatunk vitát, szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek az Európai Unió és a világ lakosságának több mint 10%-át teszik ki. Az Egészségügyi Világszervezet szerint ez az arány – a Föld össznépességének növekedése, az orvostudomány haladása és a globális öregedési tendencia miatt – ma is növekszik.

Az általunk ma vizsgált ENSZ-egyezmény az első olyan egyezmény az emberi jogok területén, amely az Európai Parlament általi csatlakozásra és hivatalos jóváhagyásra meg van nyitva. Egyedülálló első lépést is jelent az Európai Parlament tevékenységeiben. Az egyezmény célja annak előmozdítása, védelmezése és biztosítása, hogy valamennyi fogyatékossággal élő személy teljes körűen és egyenlő mértékben élvezzen minden emberi jogot és alapvető szabadságot, tiszteletben tartva ugyanakkor emberi méltóságukat.

Rendkívüli örömmel tölt el, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságon belüli vita során a jó szándék és az együttműködés szellemében dolgoztunk együtt. Úgy vélem, nagyon fontos, hogy parlamenti bizottságunkban a kollégáimmal együtt úgy döntöttünk, hogy kicsit többet mondunk egy egyszerű igennél az egyezményről és a jegyzőkönyvről szóló jelentések alátámasztására, és egy állásfoglalásra irányuló javaslatot készítettünk.

Tisztelt képviselőtársak! Az Európai Parlament mindig is következetesen támogatta a Közösség minden olyan erőfeszítését, amelyet az esélyegyenlőségre és a fogyatékossággal élőkkel szembeni megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogszabályok szövegezésével, végrehajtásával és érvényesítésével kapcsolatban tett. A fogyatékossággal élők kérdésének felmerülésekor politikai nézeteltéréseink megszűnnek, amikor a végső célról van szó, mégpedig arról, hogy jobb életminőséget és munkát kell biztosítani. Természetesen eltérő vélemények vannak arról, hogyan érhetjük el célkitűzésünket, de a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság csaknem egyhangú döntésével – csak egyetlen szavazat tért el az igentől – bebizonyította, hogy a szenzitív, hosszú távú és fenntartható megoldások elérésének módjával kapcsolatos nézeteltéréseken felül kell kerekedni.

Tisztelt képviselőtársak! Úgy vélem, hogy döntéseink, az Európai Parlament döntései az Európai Unión belül fogyatékossággal élők számára rendkívüli jelentőséggel bírnak. Ezen a ponton szeretném felhívni a figyelmüket arra a tényre, hogy az ENSZ-egyezményből és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvből eredő hatáskörök megoszlanak a Közösség és annak tagállamai között. A fakultatív jegyzőkönyv végrehajtása abból a szempontból fontos, hogy egyének vagy adott embercsoport számára lehetőséget biztosít arra, hogy a fogyatékossággal élőkkel foglalkozó ENSZ-bizottságot tájékoztassák az egyezményből következő jogaik bármilyen megsértéséről. Fontos kiemelni, hogy ez a lehetőség a nemzeti jogi védelmi eszközök igénybevételét követően áll majd rendelkezésre.

Amint azt a fakultatív jegyzőkönyvről szóló jelentés kifejezésre juttatta, meg fogjuk követelni az Európai Bizottságtól és a tagállamoktól, hogy – hatásköri területeiknek megfelelően – háromévente tájékoztassanak bennünket annak alkalmazásáról. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentnek – mivel a Parlament az egyetlen olyan intézmény, amelynek képviselőit az Unió polgárai közvetlenül választják meg – joga van ahhoz, és az az elsődleges felelőssége, hogy tiszteletben tartsa valamennyi polgárának jogait.

Szeretném hangsúlyozni, hogy amikor 2008 végén megkezdtük a dokumentumokkal kapcsolatos munkát, addigra csak négy tagállam – Ausztria, Spanyolország, Szlovénia és Magyarország – ratifikálta az egyezményt és a fakultatív jegyzőkönyvet, míg azóta három másik tagállam – Svédország, Németország és Olaszország – is így tett.

Úgy vélem, hogy a mai vitával, és reményeim szerint a holnapi magszavazással két legyet ütünk egy csapásra: jóváhagyjuk a tanácsi határozatokra irányuló bizottsági javaslatokat, és pozitív, ösztönző jelzést adunk a tagállamoknak a ratifikálási és/vagy csatlakozási folyamat továbbviteléhez.

Zárásképpen szeretnék még egyszer köszönetet mondani minden olyan munkatársamnak, aki részt vett a jelentések és az állásfoglalásra irányuló javaslat szövegezésének feladatában. Szeretnék köszönetet mondani az európai bizottsági kollégáimnak is segítőkész együttműködésükért, valamint a fogyatékossággal élőkkel foglalkozó szervezetek képviselőinek javaslataiért.

  Hiltrud Breyer, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a fogyatékossággal élő nők és lányok többszörös hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, és a fogyatékosságnak igen egyértelmű, nemekre jellemző dimenziói vannak. A fogyatékossággal élő nőkre és lányokra jobban fel kell hívnunk a figyelmet, és mindenekelőtt biztosítanunk kell, hogy uniós szinten több odafigyelésben részesüljenek.

Az Európai Parlament nagyon fontos kérdéseket tett számomra egyértelművé a fogyatékossággal élő nők helyzetéről szóló, 2007-ben elfogadott állásfoglalásban. A nők és lányok sajátos helyzetét mindenre kiterjedően figyelembe kell venni az ENSZ-egyezmény végrehajtásakor. Sajnálatos módon eddig csak négy tagállam ratifikálta az egyezményt és a jegyzőkönyvet. Szükségünk van a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére a fogyatékossággal élőkre vonatkozó uniós politikákban, különösen a munkához jutás és a munkahelyi beilleszkedés vonatkozásában. Az oktatást, a megkülönböztetés tilalmát és a munkához való jogot biztosítani kell.

A legnagyobb problémát az erőszak jelenti, és ezt nagyon egyértelműen meg kell tiltanunk. A fogyatékossággal élő nők és lányok rendkívüli módon ki vannak téve erőszaknak, azon belül nemi erőszaknak, otthon és otthonukon kívül egyaránt. A szexualitáshoz vagy az anyasághoz való joguk gyakran korlátozott, illetve gyakori a kényszerű terhesség-megszakítás és a meddővé tétel. A tagállamoknak ezért jogszabályokat kellene elfogadniuk annak érdekében, hogy megvédjék őket az erőszaktól, és megfelelőbben támogassák az áldozatokat.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Rovana Plumb , a PSE képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr, Biztos úr, Miniszter úr, először is szeretnék köszönetet mondani képviselőtársnőmnek, Jeleva asszonynak a szóban forgó jelentés kapcsán tanúsított hatékony együttműködéséért, valamint más képviselőtársaknak és a fogyatékossággal élők egyesületeinek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy egyértelmű védelmet kell biztosítanunk a hátrányos helyzetű csoportoknak, annál is inkább, mert vitánkra olyan időpontban kerül sor, amikor a gazdasági válság érezteti hatását.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió támogatja a fogyatékossággal élők aktív befogadását és a társadalomban való teljes jogú részvételét. Ez a megközelítés áll a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény középpontjában. Ezért szólítunk fel arra, hogy az Európai Unió tagállamai ratifikálják mielőbb ezeket a nemzetközi dokumentumokat, valamint arra, hogy a fogyatékossággal élők és az őket képviselő szervezetek aktívan vegyenek részt az említett dokumentumok nyomon követési és végrehajtási folyamatában. Emellett arra szorgalmazzuk a tagállamokat és a Közösség vezetőit, hogy biztosítsanak szabad hozzáférést és biztosítsák az elosztást…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Elizabeth Lynne , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak a szóban forgó jelentés Foglalkoztatási és Szociális Bizottságon belüli elfogadtatása során tanúsított valamennyi együttműködéséért. Mint tudják, 2003-ban, az ENSZ-egyezmény szövegezése idején az Európai Parlament részéről én voltam az ENSZ-egyezményért felelős előadó.

Azóta elértünk egy jogilag kötelező egyezményt, ami véleményem szerint történelmi jelentőségű. Ez önmagában mérföldkő, de megismétlem azt, amit 2003-ban elmondtam. Ha az EU-nak bármilyen hitelessége is van ebben a vitában, példamutatónak kell lennie. A nemzetközi emberi jogi szerződések hasznavehetetlenek, ha az országok nem írják alá, nem ratifikálják és nem hajtják végre azokat. Igen, minden tagállam aláírta az egyezményt, de nem minden tagállam írta alá a jegyzőkönyvet. Többségük nem teljesítette a ratifikálást, és bizonyára nem hajtotta ezeket végre: erre számtalan parlamenti jelentésben tettünk felhívást.

Az Egyesült Királyság kormánya – saját kormányom – például megint elmulasztotta az egyezmény ratifikálására megadott tavalyi határidejének betartását, ami abszolút szégyen. Véleményem szerint gyalázatos. Szeretném látni, hogy a Bizottság és a Parlament folyamatosan nyomást gyakorol a tagállamokra a ratifikálás és a végrehajtás érdekében. Ez az egyezmény képes arra, hogy az EU-ban fogyatékossággal élők millióit jogokkal ruházza fel. Most kell minden tőlünk telhetőt megtennünk annak érdekében, hogy ez valósággá váljon.

  Elisabeth Schroedter , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Biztos úr, soros elnök úr, hölgyeim és uraim, a fogyatékossággal élők számára az egyezménnyel nemzetközi szinten biztosítottá vált a védelemhez és emberi méltóságuk elismeréséhez, valamint a társadalomban való teljes jogú részvételhez való jog. Most mindennél fontosabb, hogy a ratifikációs okmányt a Tanács legkésőbb a fogyatékossággal élők idei évi nemzetközi napjáig benyújtsa az ENSZ-nek.

Ugyanakkor arra kérünk valamennyi tagállamot, hogy ratifikálják a fakultatív jegyzőkönyvet annak érdekében, hogy az ENSZ-egyezmény eljuthasson egy nemzetközi panaszbizottsághoz. Csak azt tudom elmondani Önöknek, hogy ez milyen fontos az én országom vonatkozásában. A fogyatékossággal élőktől a mai napig megtagadják az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést. A fogyatékos gyermekeknek mindössze 15%-a integrálódik az iskolarendszerbe. A fogyatékos személyek hozzáférésére irányuló kérelmeket hazámban fordítási trükkökkel játsszák ki. Ez az oka annak, hogy tiltakoznunk az ellen, hogy efféle még mindig megtörténhessen, és a jövőben garantálnunk kell a fogyatékos személyek teljes jogú társadalmi részvételét az EU valamennyi tagállamában.

  Richard Howitt (PSE). - Elnök úr, nagyon büszke vagyok arra, hogy 2001-ben jelen voltam az egyezményért indított kampány megnyitóján a Sadler’s Wells Színházban. Nagyon büszke vagyok arra, hogy e Parlament képviselői vezető szerepet játszottak az egyezmény létrehozásának támogatásában. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az Emberi Jogi Albizottsággal ott voltam Genfben az Emberi Jogi Bizottságban és Tanácsban, és lobbizhattam ennek elfogadásáért. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az Európai Bizottság és az Európai Közösségek először írtak alá emberi jogi okmányt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az Egyesült Nemzetek történetében ez a legrövidebb idő alatt elfogadott egyezmény, de leginkább arra vagyok nagyon büszke, hogy a fogyatékos személyek és a fogyatékos személyek szervezetei teljes körűen részt vettek az egyezmény átgondolásában és elfogadásában.

Az e heti ratifikáció általunk megszerzendő támogatásának három kérdést kellene tisztáznia. Először is az Európai Unió – azáltal, hogy a nyolcadik ratifikáló féllé válik – azt kommunikálja a tagállamok felé, hogy nekik is ratifikálniuk kell és végre kell hajtaniuk a fakultatív jegyzőkönyvet is.

Másodszor, Biztos úr, át kellene világítanunk és – valamennyi hatáskörén belül – az Európai Bizottságnak is át kellene világítania a meglévő politikákat és eljárásokat, hogy meggyőződjünk arról, hogy eleget teszünk az egyezménynek, és annak megfelelően járunk el.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Én is kedvezőnek tartom azt, hogy itt vagyunk ma, hogy megvitassuk és elfogadjuk a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, valamint azt, hogy ezzel egy időben azt is kérjük, hogy a tagállamok az egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét is vegyék figyelembe.

Ez fontos előrelépést jelent a fogyatékossággal élő személyek jogainak – méltóságuk tiszteletben tartása érdekében történő – védelmezése és előmozdítása terén. Nem elég azonban, ha az országok aláírják ezt az egyezményt, sőt még az sem, ha felkészülnek az egyezmény fakultatív jegyzőkönyvének figyelembevételére. Ezeknek az országoknak ratifikálniuk is kell az egyezményt, és felkészültnek kell lenniük az egyezmény és a jegyzőkönyv lehetőség szerinti mielőbbi alkalmazására.

  Petr Nečas , a Tanács soros elnöke. – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, egyetértünk abban, hogy az elmúlt évek és évtizedek során az EU ugyan jelentős előrelépést tett a fogyatékossággal élő személyek elleni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben, a helyzet még mindig távol áll attól, hogy kielégítő legyen. Ma és minden nap, ebben a hónapban, ezen a héten, a mai napon fogyatékossággal élő uniós polgárok ezreit, tízezreit, százezreit éri hátrányos megkülönböztetés. Hátrányosan megkülönbözetik őket a munkaerőpiacon, a szolgáltatási szektorban, a közlekedésben. Hátrányosan megkülönböztetik őket azáltal, hogy rosszabb hozzáférésük van a közszolgáltatásokhoz, és igen gyakran hátrányosan megkülönböztetik őket még néhány olyan alapvető közszolgáltatáshoz való hozzáférés tekintetében, mint az oktatás – valamennyi szinten. Egészen biztos vagyok abban, hogy egyetértünk abban, hogy az ezen a területen előttünk álló legnagyobb problémát fogyatékossággal élő polgártársaink társadalmi kirekesztése jelenti. Ennek kezelésére egész sor olyan jogalkotási aktusra van szükségünk, amelyek megakadályozzák a hátrányos megkülönböztetést, ugyanakkor viszont szükségünk van szociális szolgáltatások működő rendszerére is – nemcsak a társadalmi kirekesztés korlátozásának kulcsfontosságú eszközeként, hanem a társadalmi befogadás előidézéséhez is. A fogyatékossággal élő polgárok legnagyobb problémáját természetesen a sokkal magasabb szintű munkanélküliségük jelenti.

Az EU-t jelenleg befolyásoló gazdasági problémák kapcsán mindannyian tudjuk, hogy a munkaerőpiacon tapasztalható romló helyzetért a legnagyobb árat fogyatékossággal élő polgártársaink fizetik. Számukra a foglalkoztatási lehetőségek elérhetősége rosszabb, mint jólét idején. Nagyon gyakran megfizetik az árát annak, hogy gyengébb képesítési és oktatási struktúrákkal rendelkeznek, mint a lakosság többi része, ennek pedig természetesen rendkívül negatív következményei vannak munkaerő-piaci beilleszkedési esélyeikre. Nagyon gyakran sokkal rosszabb hozzáféréssel rendelkeznek az oktatáshoz, a hagyományos iskolákhoz és oktatási intézményekhez, amint azt Schroedter asszony helyesen kiemelte. Szeretném elmondani azt is, hogy teljes mértékben tisztában vagyunk a sok fogyatékossággal élő polgárt érő többszörös diszkriminációval, amint arra Breyer asszony rámutatott. Ezenkívül itt szeretném elmondani, hogy a vitánk tárgyát képező egyezmény tartalmaz egy külön a nőkre alkalmazandó cikket, tehát a többszörös diszkriminációt ez esetben nem felejtettük el. Pillanatnyilag természetesen meg kell dicsérnünk azt a hét államot, amelyek ratifikálták az egyezményt. Például szolgálnak más olyan államok felé, amelyeknek még be kell fejezniük a folyamatot. Lynne asszonynak a ratifikációs folyamat felgyorsítására irányuló egyértelmű felhívása fontos, másfelől viszont tiszteletben kell tartanunk azt a tényt, hogy a ratifikációnak szabályai vannak, ezeket a szabályokat be kell tartani, ezek a szabályok gyakran nagyon eltérőek a különböző tagállamokban, és ezt tiszteletben kell tartani.

Szeretném megdicsérni a ma elhangzott nyilatkozatokat is, például Plumb asszonyét, aki rámutatott az önkéntes szektorbeli partnerek fontos szerepére a fogyatékossággal élő polgártársainkkal kapcsolatos olyan politikák kidolgozásában és végrehajtásában, amelyek kísérletet tesznek a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés korlátozására, valamint arra, hogy korlátozzák társadalmi kirekesztésüket, és beillesszék őket a társadalomba. Csak azt szeretném elmondani, hogy a Tanács kitüntetett figyelmet szentelt ennek a témának, és az elnökség kiemelkedő hangsúlyt fektetett az önkéntes szektorbeli partnerek részvételére. „Európa korlátok nélkül” mottónk szellemében meghívtuk a fogyatékos személyek valamennyi képviselőjét az e kérdéshez kapcsolódó eseményekre. Az elnökség védnöksége alatt fogyatékossággal foglalkozó szervezetek által megrendezett eseménysorozatra került sor.

Szeretnék említést tenni az Európai Fogyatékossági Fórum Tanácsának 2009. február 28. és március 1. között Prágában tartott értekezletéről. Szintén ugyanezen a héten „Európa korlátok nélkül” címmel nemzetközi konferenciát rendeztek. Ezt a Fogyatékossággal Élők Cseh Országos Tanácsa szervezte meg. A konferenciát közvetlenül az elnökség égisze alatt tartották, és elnökségi rendezvénynek minősült. Résztvevőként megerősíthetem, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény a konferencia egyik legfontosabb napirendi pontja volt. Az elnökségnek határozott szándéka, hogy jelentős tevékenységeket alakítson ki ezen a területen, beleértve az önkéntes szektor képviselőivel páneurópai szinten fenntartott rendszeres kapcsolatokat is.

Zárásképpen szeretném kiemelni a fogyatékosságról szóló európai cselekvési terv és az ENSZ-egyezmény konvergenciáját, valamint – a méltóságra, az alapvető jogokra, a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemre, az igazságosságra és a társadalmi kohézióra különleges hangsúlyt fektető – cselekvési terv végrehajtása során elért eredményeket. Jelenleg általánosan elismert tény, hogy a megoldás kulcsa a fogyatékosság kérdésének tudomásulvétele. A fogyatékosságról szóló cselekvési terv ezért szorgalmazta és támogatta a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és fokozta a javakhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Határozottan úgy vélem, hogy az EU folytatja fogyatékossággal élő polgártársak teljes társadalmi befogadását és társadalmi integrációját szolgáló, tervezett pozitív lépéseket.

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék még egyszer köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek az érdekes vitában, főleg az előadónak, Jeleva asszonynak – különösen a holnapi plenáris ülésen elfogadandó fontos jelentésért. Szeretném megköszönni a Tanácsnak is, hogy megnyugtatott afelől, hogy a cseh elnökség a ratifikálás és az egész folyamat mielőbbi lezárására fog törekedni.

Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek is, amiért a közelmúltban támogatta a megkülönböztetés-ellenes horizontális irányelvre vonatkozó bizottsági javaslatot. Ez az irányelv, amennyiben a Tanács elfogadja – amelyhez egyhangúság szükséges – tovább fogja erősíteni a fogyatékossággal élők jogait európai szinten; bízom benne, hogy ez a közös célunk mind a Tanácson belül, mind pedig a Parlamentben; a Bizottságé kétségkívül ez.

  Rumiana Jeleva , előadó. – (BG) Hölgyeim és uraim, szeretném mindenkinek megköszönni a részvételét és a kifejtett véleményét. Szeretném azt gondolni, hogy a mai vitát szélesebb összefüggésbe helyezhetjük, mégpedig úgy, hogy összekapcsoljuk azzal a ténnyel, miszerint az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa tavaly elfogadott egy olyan határozatot, amelynek értelmében a 2009–2010-es felülvizsgálat és politikai ciklus kiemelt témája a társadalmi integráció lesz.

Ebben a politikai ciklusban a társadalmi integráció esetében különleges helyet fog kapni a fogyatékossággal élőkért létrehozott cselekvési világprogram. Ezenkívül az a véleményem, hogy a mai vita arra fogja ösztönözni azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták az egyezményt és/vagy a fakultatív jegyzőkönyvet, hogy ezt a közeljövőben tegyék meg. Biztos vagyok abban, és ezen a ponton szeretnék egyetérteni a Tanáccsal, hogy a jelentésekre vonatkozó szavazás segíteni fog nekünk abban, hogy a helyes irányba mutató pozitív lépést tegyünk.

Az Európai Parlamentnek vállalnia kell a felelősségét a fogyatékossággal élők körülményeinek javításáért. Ahogyan ez a vita is hangsúlyozta, valóban fáradhatatlanul kell dolgoznunk, és minden lehetséges ellenőrzést gyakorolnunk kell az általunk létrehozott jogszabályok megfelelő végrehajtása, valamint annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő, hogy a jó jogalkotási alapot gyenge végrehajtás követi, amiért mi vagyunk a felelősek.

Szeretnék még egyszer köszönetet mondani a különböző képviselőcsoportokhoz tartozó képviselőtársaknak a támogatásukért, valamint az Európai Bizottságon belüli kollégáimnak és azoknak a nem kormányzati szervezeteknek, amelyekkel együtt dolgoztunk a folyamat egésze során.

  Elnök. – Kaptam egy, az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdésével összhangban előterjesztett állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. április 24-én, pénteken kerül sor.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
alelnök

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Filip Kaczmarek (PPE-DE) , írásban. – (PL) A fogyatékos személyek jogai rendszeresen sérülnek. Szülővárosomban, Poznańban, nemrég történt egy erre utaló eset. A lengyel nemzeti parlament képviselője a fogyatékosok számára fenntartott helyen parkolt autójával. Paradox módon ennek a képviselőnek van egy fogyatékos barátja. Miért említem ezt? Azért, mert egyetlen törvény, egyezmény vagy dokumentum sem fog javítani a fogyatékos személyek helyzetén, ha a köztisztviselők nyíltan és büntetlenül megsértenek olyan szabályokat, amelyeket kifejezetten a fogyatékos személyek életének és működésének segítésére hoztak létre. Az egyezmények természetesen nagyon fontosak, de ugyanilyen fontos a valódi, megbízható és teljes körű végrehajtás is. A fogyatékosok nem örülnek olyan jogoknak, amelyek csak papíron illetik meg őket. A fogyatékossággal élők olyan tényleges változásokra számítanak, amelyek egyenlő esélyeket biztosítanak számukra. Nagyon köszönöm.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.