Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. április 24., Péntek - Strasbourg

2. A Bizottság 25. éves jelentése a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről (2007) (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Frassoni asszony jelentése (A6-0245/2009). a Jogi Bizottság nevében a Bizottság közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 25. éves jelentésről (2007) (2008/2337(INI))

  Monica Frassoni , előadó. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, harmadszorra készítek jelentést a közösségi jog alkalmazásáról, és azt kell, hogy mondjam – bár minden elismerésem a Bizottsággal együtt végzett jelentős mennyiségű munkáért –, nem hiszem, hogy különösebben elégedettek lehetünk. Úgy gondolom, alapvetően három problémával kell szembenéznünk, amelyekre ki szeretnék térni, és amelyekre jelentésünkben felhívtuk az Önök, és mindenekelőtt a Bizottság figyelmét.

A kezdetekhez képest úgy látom, a Bizottság egyre kevesebb figyelmet szentel a Parlament tevékenységének és kéréseinek, hiszen a korábbi gyakorlattól eltérően szinte egyáltalán nem kaptunk választ az elmúlt két jelentés készítése során feltett kérdéseinkre. Meg kell, hogy mondjam, ez kissé bosszantó, hiszen mindannyian egyetértettünk abban, hogy a közösségi jog alkalmazása a „jobb szabályozás”-ról szóló napirend kiemelt fontosságú eleme.

A következő problémákkal találkoztunk: a Bizottsággal megvitatott három alapvető kérdés az átláthatóság, a források és az eljárások hossza volt.

Láthatjuk, hogy a közösen kialakított új kérdés, vagyis az átláthatóság területén igen lassú haladás valósul meg, ráadásul a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló új rendeleteknek köszönhetően a jogsértési eljárást vezető vagy a jogsértési eljárások indítását kérelmező személyeknek egyértelműen kevesebb lehetőségük nyílik arra, hogy megtudják, miért zárták le, illetve miért indították el ezeket az eljárásokat.

Másodszor, szólni szeretnék a prioritások meghatározásának kérdéséről: a prioritások meghatározásának, a jogsértési eljárások tiszteletben tartásának és lebonyolításának természetükből adódóan nem csupán technikai, hanem politikai jellegű döntéseket is magukban kell foglalniuk. Sajnálatos módon ezen a téren az elmúlt három-négy évnyi munkát követően az ellenőrzés, valamint az átláthatóság mechanizmusának tekintetében még mindig nehézségekkel küzdünk, nem csupán belső körökben, vagyis a Bizottságra vonatkozóan, hanem külső irányban is.

Említenék néhány példát, elsősorban a környezetvédelmet érintő közösségi jog területéről. Mint ismeretes, ez a legfőbb probléma az európai jog alkalmazásában, ennek ellenére mind a források, mind pedig az ágazat prioritási szintje szempontjából jelentős lemaradást tapasztalhatunk.

Az egyik legérdekesebb kérdés, amelyet nagy egyetértésben tárgyaltunk a Bizottsággal, az volt, hogy miként csökkenthetnénk az eljárásokhoz szükséges időt az előterjesztett és a Bizottsággal együtt részben elfogadott mechanizmusok segítségével. E területen azonban egyfajta tehetetlenségi erő következtében szintén holtpontra jutottunk, amelyről a jövőben reményeim szerint elmozdulhatunk.

A Bizottsággal szintén hosszasan tárgyalt további téma volt a „kísérleti projekt”, amelynek keretén belül a Bizottságnak benyújtott polgári panaszok továbbításra kerülnének az érintett tagállamnak, hogy az valamilyen módon reagálhasson. A néhány tagállamtól, és különösen Tajani biztos úrtól érkezett értékelések alapján megállapítható, hogy a kísérleti projekt működése nem igazán kielégítő; az a tény, hogy mostantól a Bizottság nem keresi meg közvetlenül írásban az esetleges jogsértéssel vádolt feleket, oda vezet, hogy az állítólagos jogsértésben feltehetőleg érintett kormányzat jóval kevésbé érzi majd szükségét a kívánt reagálásnak.

Ez a dolgok természete: ha egy adott régió valamelyik olasz minisztériumi hivataltól kap írásos felszólítást, az minden bizonnyal sokkal kevésbé hatékony, mint a Bizottságtól közvetlenül érkező levél. Ilyen jellegű bírálat érte tehát a kísérleti projektet, sajnálatos módon azonban a Bizottság nem reagált érdemben. Elnök asszony, élnék azon jogommal, hogy a vita második felében ismét felszólaljak, és reagáljak azokra a válaszokra, amelyeket Tajani alelnök úrtól minden bizonnyal hallani fogunk.

  Antonio Tajani , a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, Barroso elnök úr nevében vagyok ma itt, aki megkért, hogy továbbítsam üzenetét, amely szerint legnagyobb sajnálatára nem tud ma részt venni a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2007. évi éves jelentéssel kapcsolatos vitában.

A Bizottság üdvözli a Parlamentnek a 2007. évi „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása” című közleményében elfogadott megközelítés iránt tanúsított támogatását.

A Barroso Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a közösségi jog helyes alkalmazásának, és kiemelkedően fontos feladatnak tekinti azt. Ez az oka annak, hogy a 2007. évi közleményben ismertetettek szerint a Bizottság jelentős erőfeszítést tett munkamódszerei javítására a polgárok és a vállalkozások segítése érdekében.

A korábbi parlamenti állásfoglalások hatására született meg számos, a közleményben ismertetett kezdeményezés. Először is, tavaly januárban gyakoribb döntéshozatalt vezettünk be a jogsértési eljárásokban azzal a céllal, hogy felgyorsítsuk az ügymenetet; másodszor, tavaly áprilisban 15 tagállamban elindítottuk az „EU kísérleti” projektet, hogy felmérjünk egy új módszert, amelynek célja a problémamegoldás és az információkhoz való hozzáférés javítása volt; harmadszor, a Parlament érdekeihez is közel álló kezdeményezés legfőbb célja az volt, hogy a közösségi jog alkalmazása során felmerülő kérdések és problémák szempontjából, ideértve e közösségi jog megsértését is, megfelelőbben szolgálja a polgárok és a vállalkozások érdekeit; negyedszer, a Bizottság ennek ellenére az EU kísérleti projekt keretén belül nem megfelelőség esetén továbbra is fel fog lépni a jogsértések ellen, elsősorban jogsértési eljárással; és ötödször, Barroso elnök úr 2008 decemberében levélben számolt be a Parlament Jogi Bizottsága elnökének, Gargani úrnak a kísérleti projekt eredményeinek részleteiről. A levél egyben megerősítette a Bizottság azon szándékát is, hogy részletes jelentésben fogja tájékoztatni a Parlamentet a projekt első évi működéséről, és az ezzel kapcsolatos előkészítő munka már el is kezdődött.

A közleményt követően a Bizottság elfogadott egy politikaibb jellegű éves jelentést is. Míg a jelentés kiemeli az elmúlt év során végzett munkát, arra is kísérletet tesz, hogy meghatározza a közösségi jog alkalmazásának prioritásait és a prioritások gyakorlati megvalósítását célzó programot.

A jelentés fontos stratégiai nyilatkozat a Bizottság részéről a „jobb jogalkotási” program egyik lényegi szempontját illetően. A kezdeményezés egyik célja az, hogy hasznosabb információkat biztosítson a Parlament számára, és így megfelelőbb keretet adjon a további intézményközi tárgyalásoknak.

A Parlament kedvezően fogadta a 2008. évi éves jelentésben felsorolt, különösen az alapvető jogokra és az életminőségre vonatkozó prioritások meghatározását. Ez volt az első alkalom, amikor a Bizottság saját éves jelentését felhasználva pontosabb prioritásokat állapított meg a különböző ágazatok számára. Célunk továbbra is az, hogy munkánk elsősorban eredményesebb, a polgárok és vállalkozások érdekeit szolgáló tevékenységekre összpontosítson.

Az elmúlt évben meghatározott prioritásokkal kapcsolatos eddigi fellépésről és az általunk elért eredményekről az idei éves jelentés számol majd be, a 2009-2010-re vonatkozó új prioritásokkal együtt.

Köszönöm. Nagy érdeklődéssel várom a képviselők hozzászólásait a vitához, amelynek végén válaszolok Frassoni asszony kérdéseire.

  Diana Wallis, a Petíciós Bizottság véleményének előadója. − Elnök asszony, gratulálni szeretnék Frassoni asszonynak az általa készített jelentéshez. Úgy gondolom, e két-három éves időszak során örömmel dolgoztunk együtt a Parlament nevében készülő jelentésen. Az együttműködést nagyon élveztem; azt azonban már korántsem élvezem annyira, hogy úgy tűnik, minden évben ugyanazokat a dolgokat ismételjük, és olyan érzésünk van, mintha folyton körbe-körbe járnánk.

Az egésznek rendkívül egyszerűnek kellene lennie, hiszen nincs másról szó, mint hogy polgáraink jobban átlássák, miről szól az európai jog; hogy probléma esetén tisztában legyenek a végrehajtási folyamat mibenlétével; és végül, hogy a végrehajtás eredményét is megismerhessék. Jelenleg azonban úgy tűnik, állandóan új mechanizmusokat kell kitalálnunk ahhoz, hogy kezelni tudjunk egy már létező, ám nem egyértelmű és átlátható folyamatot.

Annyiban bizonyos haladást már elértünk, hogy a folyamat – vagyis az uniós jog érthetőbbé tételének – első lépéseit a Bizottság már átültette a gyakorlatba, és örömmel mondhatom, hogy az utóbbi időben viszonylag rendszeresen úgynevezett „polgári összefoglalók” kapnak helyet az egyes jogszabályok elején, hogy láthassuk – és az általunk képviseltek is láthassák –, merre kell tartanunk, és mit kell elérnie a jognak.

Amikor azonban a végrehajtási folyamatról beszélünk, továbbra is ott tartunk, hogy a végrehajtásra vonatkozó döntés – vagyis hogy miért hozták, illetve nem hozták meg az adott döntést – korántsem egyértelmű, és a polgárok gyakran csak találgathatnak. A közelmúltban levelet kaptunk valakitől, aki megpróbálta elérni valamelyik jogszabály végrehajtását, mostanra azonban korábbi EU-támogató létére annyira kiábrándult az egész európai intézményrendszerből, hogy immár egy Európa-ellenes pártot támogat.

Ez a lényeg: ha nem oldjuk meg a problémát, azzal veszélybe sodorjuk az európai jog egészének, és valamennyi intézményünknek a jó hírét. Ennyire súlyos a helyzet. Képviselőként azzal töltjük mandátumunk utolsó napjait, hogy fel-alá szaladgálunk, egyik intézményközi tárgyalástól a másikig, egyik első olvasati megállapodástól a másikig jutunk, szavakon és a jogszabályok egyes mondatainak értelmén vitatkozunk. Ez nagyszerű. Ha azonban végül az adott jogszabályt nem tudjuk a polgárok elvárásainak megfelelően végrehajtani, fel kell hogy tegyük magunknak a kérdést: mi értelme van mindennek?

Minden intézményünk felelősséggel tartozik az európai uniós jog ellenőrzéséért. Önöké, a Bizottságé az elsődleges felelősség, és szeretném, ha úgy élnének vele, hogy ne kelljen minden évben ugyanilyen stílusban lefolytatnunk ezt a vitát.

  Tadeusz Zwiefka , a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, az Európai Unió működését meghatározó egyik legfontosabb elv szerint a tagállamok elfogadják a közösségi jog átültetésére és végrehajtására vonatkozó kötelezettséget. Ez az elv alapvetően meghatározza az integráció folyamatát. Kétségtelenül szükség van a Bizottság és a tagállamok folyamatos, aktív együttműködésre annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a polgárok kétségeire adandó gyors és hatékony válaszokat, illetve hogy a közösségi jog alkalmazásával kapcsolatos szabálysértések bírálhatók és orvosolhatók legyenek. Üdvözlöm a Bizottság azon nyilatkozatát, amely szerint a közösségi joggal kapcsolatos jelentéstétel, illetve a közösségi jog alkalmazásának területén szorosabban együttműködik az Európai Parlamenttel.

A nemzeti bíróságok meghatározó szerepet játszanak a közösségi jog alkalmazásában, és ezért teljes mértékben támogatom a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy meghatározza a bírák, jogi szakemberek és köztisztviselők továbbképzését a tagállamokban. A közösségi jog hatékony alkalmazását azonban továbbra is komoly kihívások nehezítik, köztük például az irányelvek átültetése terén széles körben tapasztalható lemaradások.

Az egyik legfontosabb mechanizmus, amelynek segítségével meggyőződhetünk róla, hogyan történik az európai jog tényleges alkalmazása, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amelynek célja az, hogy ennek alapján a nemzeti bíróságok minden tagállamban biztosítani tudják az európai jog egységes értelmezését és alkalmazását.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek eljárásának alapvető hiányossága az Európai Bíróság válaszának megérkezéséhez szükséges idő hossza, amely sajnálatos módon továbbra is hozzávetőleg 20 hónap. Az ok minden esetben ugyanaz – az eljárási dokumentumok lefordítása az EU összes nyelvére. Ez körülbelül kilenc hónapot vesz igénybe. A fordítások természetesen nélkülözhetetlenek, hiszen ezek biztosítják a legújabb és legfontosabb európai ítéletekhez való széles körű hozzáférést, valamint erősítik az Európai Unió jogrendszere iránti bizalmat. Ugyanakkor az uniós jog hatékony bevezetésének sikerét vagy kudarcát alapvetően az fogja meghatározni, melyik intézményi modellt tekintjük megfelelőnek. A kellő tudás és az eszközök megléte még nem minden. Cselekvési szándékra is szükség van.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg , a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, az elmúlt évekhez hasonlóan a Bizottság nem válaszolt a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló tavalyi állásfoglalásban felvetett kérdésekre, amelynek én voltam a szerzője. E tekintetben három olyan alapvető terület van, ahol az előrelépés elmaradása továbbra is aggodalomra ad okot: az átláthatóság, a források és az eljárások hossza.

A 2007. évi új jogsértési esetek közül 1196 tárgyát a közösségi irányelvek átültetésével kapcsolatos nemzeti intézkedésekről tett értesítés elmulasztása képezte. Elfogadhatatlan, hogy a Bizottság 12 hónapot engedélyez magának az ehhez hasonló egyszerű ügyek megoldására, amelyekhez a gyors fellépésen kívül semmilyen elemzésre, illetve értékelésre nincs szükség. Az egy évvel ezelőtt 15 tagállamban elindított és a panaszokra való visszajelzések új módszerének értékelését célzó „EU kísérleti” projektet ki lehetne terjeszteni a többi tagállamra is, ám a projekt működésének értékelésével kapcsolatos információk hiányában a Parlament sajnos nem tud véleményt formálni e kérdésben.

Sajnálattal állapítom meg, hogy ebben a parlamenti ciklusban a Parlamentnek a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzésében játszott szerepére vonatkozóan nem történt jelentős előrelépés. Ezzel összefüggésben felhívást kell intézni a reform munkacsoport által javasolt kapcsolódó reformok azonnali végrehajtására, amelyeknek köszönhetően a Parlament hatékonyabban ellenőrizhetné a közösségi jog tagállamokban történő alkalmazását.

  Manuel Medina Ortega (PSE). - (ES) Elnök asszony, most az egyszer örülök, hogy nem én vagyok az illetékes, és örülök, hogy Tajani úr el tudott jönni, ő ugyanis azon előnyös helyzetben van, hogy valaha európai parlamenti képviselő volt. Tisztában vagyok vele, hogy e Parlament korábbi tagjaként Önnek is kijutott abból a frusztrációból, amelyet most képviselőként a közösségi jog alkalmazásával kapcsolatban érzünk.

Nos, mi itt a Parlamentben valóban szeretjük bírálni a Bizottságot, mégis úgy gondolom, ez alkalommal lehetetlen feladat elé állítjuk őket, hiszen minden közösségi jog, és annak minden alkalmazása közvetett alkalmazáson alapul.

Más szóval a Bizottság csupán néhány tisztviselővel rendelkezik központi székhelyén, ahol a panaszokat fogadja, és vannak ugyan lehetőségei a fellépésre, jelenleg azonban egyre jellemzőbb a költségvetési hatáskör korlátozása, amelynek következtében a Bizottság nem tud majd cselekedni.

Minden közösségi jognak és a közösségi jog minden alkalmazásának alapja a nemzeti hatóságok – nemzeti parlamentek, nemzeti bíróságok és nemzeti köztisztviselők – tevékenysége.

Ebben a tekintetben nem hiszem, hogy túl nagy elvárásaink lehetnek a Bizottsággal szemben. Az a feladatunk, hogy segítsük a Bizottságot, és úgy gondolom, Frassoni asszony jelentése számos olyan pontot tartalmaz, amelyek hasznosak lehetnek a közösségi jog alkalmazásának gyakorlati megvalósítására tett kísérletek során. Itt elsősorban a nemzeti intézkedések és az irányelvek közötti megfelelésre, a nemzeti parlamentek közötti együttműködésre és a nemzeti bíróságok általi fellépésre vonatkozó pontokra gondolok.

  Christopher Beazley (PPE-DE). - Elnök asszony, azon tűnődöm, vajon Tajani biztos úr egyetértene-e azzal, hogy bizonyos értelemben a közösségi jog megfelelő ellenőrzésének legnagyobb akadályát éppen nemzeti kormányaink képezik.

Mondok egy példát. Körülbelül 20 évvel ezelőtt elfogadtuk a négy szabadságjog Európai Unió területén való alkalmazását. Az én választókerületemben sok olasz származású ember él; az egyikük tanár, és értelemszerűen folyékonyan beszél olaszul. Amikor hazatért a családjához Olaszországba, nem taníthatott a családja hazájában, csak mert tanulmányait Angliában végezte. Ennek semmiképpen sem szabadna így lennie, mégsem tehetünk semmit, mert az olasz hatóságok – valamilyen okból – ragaszkodnak hozzá, hogy a tanítás kizárólag az olasz állampolgárok kiváltsága.

A brit kormány által a repülőtereken tanúsított magatartás véleményem szerint nyilvánvalóan megsérti a legtöbb európai megállapodást. Tehetne-e valamit a Bizottság – benyújthatna-e például egy kérelmet a következő csúcstalálkozón nemzeti kormányaink felé, hogy tanúsítsanak némi európai szolidaritást?

  David Hammerstein (Verts/ALE). - (ES) Elnök asszony, az elmúlt öt évben a Petíciós Bizottság tagjaként dolgozó képviselőként több száz környezetvédelemmel kapcsolatos petíciót, panaszt és kérdést vizsgáltam meg, és a nemzeti hatóságok igen korlátozott mértékű együttműködését tapasztaltam. Azt is mondhatnánk, bizonyos tagállamokban valódi lázadozás figyelhető meg a természetes élőhelyekről szóló és egyéb környezetvédelmi irányelvek alkalmazása ellen.

Láthatjuk, mennyire alkalmatlanok a Bizottság szervezeti egységei; sem megfelelő forrásokkal, sem pedig a szükséges politikai akarattal nem rendelkeznek ahhoz, hogy akár a legegyértelműbb helyzetben alkalmazzák a közösségi jogot. Mindez olyan régóta tart, hogy a legtöbb esetben mire a jogsértési eljárások eljutnak az Európai Bírósághoz, mi már az „utolsó utáni pillanatban” cselekszünk, így a jog a környezettel kapcsolatos visszafordíthatatlan helyzetekben semmit sem tud elérni.

  Antonio Tajani , a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a ma megvitatásra kerülő állásfoglalás-tervezetek különös jelentőséget tulajdonítanak a polgárok, pontosabban a panasztevők érdekeinek a közösségi jog alkalmazásában.

A Bizottság a rá vonatkozó titoktartási kötelezettség által megszabott korlátokon belül igyekszik minél átláthatóbbá válni, és minél több információt szolgáltatni az Európai Unió honlapján közzétett éves jelentésében, illetve levelezésében.

A Bizottság jelenleg egy közös európai uniós portál fejlesztésén dolgozik, amely segítséget nyújthat a polgároknak. A cél az, hogy a leghatékonyabb módon tudjuk megjeleníteni a polgárok számára hasznos információkat, és az érdeklődésüknek leginkább megfelelő információk felé irányítsuk őket.

Végső szakaszába érkezett a Bizottság azon munkája, amelynek keretén belül ismerteti a közösségi jog megsértésére vonatkozó állami felelősség elvét, amelynek köszönhetően a polgárok nagyobb eséllyel juthatnak kártérítéshez nemzeti bíróságukon.

A panaszok tekintetében a Bizottság továbbra is szilárdan ragaszkodik a formalitások betartásához, a panaszok hatékony feldolgozásához és ahhoz, hogy a panaszosokat megfelelően tájékoztassa panaszaik elbírálásának folyamatáról. Emellett határozott szándéka a lehető leggyorsabban megoldást találni a problémákra.

Végül Wallis asszonyhoz és Medina Ortega úrhoz hasonlóan szeretném kiemelni a nemzeti bíróságoknak a közösségi jog alkalmazásában játszott szerepét. A Bizottság számos különböző területen működik együtt a nemzeti bírákkal, ahogy Zwiefka úr is említette, annak érdekében, hogy megismertesse velük a közösségi jog különböző elemeit, és biztosítsa, hogy rendelkeznek minden olyan eszközzel, amely a vonatkozó információk eléréséhez szükséges.

Ami az új „európai uniós kísérleti” módszert illeti, itt nem az eljárás egy további szakaszáról van szó. A módszer segítségével rövid idő alatt felmérhetjük, hogy egy adott tagállamban van-e lehetőség közvetlen és gyors megoldást találni az érintett felek számára. A projekt többéves bizottsági gyakorlat alapján jött létre, és a kapcsolatok szervezése, valamint a célul kitűzendő eredmények szempontjából erősíti a Bizottság, illetve a részt vevő tagállamok elkötelezettségét.

A jelentéstervezetben említett számos konkrét kérdés képezi a mai vita tárgyát. A Bizottság az állásfoglalásra adott válaszában azokra a szempontokra is kitér majd, amelyekre a mai nap során nem tudok reagálni.

Mindezen túl az infrastruktúrákkal kapcsolatban, amelyek szintén portfolióm részét képezik, csak üdvözölni tudom az Európai Parlament azon felhívását, amely szerint biztosítani kell, hogy a jogsértési eljárásokkal foglalkozunk, és indokolt esetben, ezek lezárásra kerülnek, mivel az ilyen eljárások ellehetetlenítik a tagállamok olyan infrastruktúrákba történő befektetéseit, amelyek hatással lehetnének az európai gazdaságélénkítési terv végrehajtására.

Elnök asszony, hölgyeim és uraim, örömmel vesszük tudomásul a Parlament és a Bizottság részéről a közösségi jog megfelelő és helyes alkalmazása iránt tanúsított érdeklődést, ami a polgárok és a vállalkozások javát szolgálja.

Megerősítjük közös értékelésünket, amely szerint a „jobb szabályozás” program ezen eleme alapvető fontossággal bír.

  Monica Frassoni , előadó. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, köszönetet szeretnék mondani az elnök asszonynak. Igen érdekes, hogy a biztos úr az összes állásfoglalás közül éppen azt választotta ki, amellyel előadóként a legkevésbé vagyok megelégedve, mindazonáltal örömmel fogadom az általa említetteket, és a Bizottság nevében tett vállalásait.

Meg szerettem volna ragadni ezt az alkalmat arra is, hogy felhívjam a figyelmet néhány problémára, amelyeket reményeim szerint a Bizottság kezelni fog. Az első a Főigazgatóságok függetlenségének fokozatos csökkenése, e függetlenség ugyanis egyre inkább alárendelődik a bírósági eljárások kezdeményezésére egyre kevésbé hajlandó jogi szolgálat, valamint a tagállamok ösztönzésére egyre kevésbé hajlandó Főtitkárság jelentette összetett hatásnak; sajnos számos példát említhetnék.

Ezenkívül valódi problémát jelent még a közösségi jog alkalmazásának a forráshiány következtében kialakult alacsony hatásfokú ellenőrzése: elnök asszony, az általunk igen részletesen tanulmányozott 2004/38/EK irányelvvel kapcsolatban 1500 panasz érkezett. Ez a polgárok szabad mozgásáról szóló irányelv; 1500 polgári panaszt nyújtottak be, mégis csupán 19 jogsértési eljárás indult.

Továbbá, a kísérleti projekt kérdésével kapcsolatban már beszéltem a meggyőző erő gyengülésének problémájáról, illetve arról, hogy a határidőket nem lehet mindig lerövidíteni. Egyértelmű, hogy amikor a kísérleti projekt keretén belül olyan ügyekkel foglalkozunk, mint a korábban már megerősített környezetszennyezési kérdés, vagy a vadászatra vonatkozó jogszabályok, amelyek egyértelműen és nyíltan szemben állnak a közösségi előírásokkal, nem tehetünk úgy, mintha a tagállamok cselekednének, hiszen ez csupán az eljárás további késleltetésére szolgál.

Végül pedig, elnök asszony, jelentkezett egy véleményem szerint aggasztó és viszonylag új probléma, mégpedig az a kettős hatás, amely egyrészt a Bizottság által adott válaszok egyre erőteljesebben szélsőséges formalitásából, másrészt pedig a döntések egyre inkább önkényes jellegéből származik. A közelmúltban egy jogsértési eljárást politikai megfontolások miatt zártak le – a MoSE projektre utalok. Láthatjuk, hogy amikor politikai megfontolások jelennek meg az ellenőrzési folyamatban, amelynek elsősorban jogi alapon kellene történnie, a helyzet bonyolulttá válik.

Befejezésképp, saját intézményünkön, a Parlamenten belül igen komoly problémával kell szembenéznünk, ugyanis a megvitatásra kerülő reformok között, amelyekről májusban szavazunk majd, olyan javaslatok is találhatók, amelyek jelentősen csökkentenék a Petíciós Bizottság hatáskörét. Ez súlyos hiba lenne, hiszen a petíciók befolyásának csökkentésével egyben a polgárok, a panaszok és a közösségi jogsértések kezelésének jelentőségét is csökkentjük.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra ma kerül sor.