Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. május 5., Kedd - Strasbourg

11. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)

  Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0231/2009).

A következő kérdéseket intézték a Bizottsághoz.

A 23. számú kérdést Manuel Medina Ortega nyújtotta be (H-0206/09)

Tárgy: A jövedelmek adóztatásának versenye és átláthatósága

A Bizottság a szabad versennyel összeegyeztethetőnek tekinti-e nem átlátható jövedelem-adóztatási rendszerek fenntartását az Európai Unión belül, és ha nem, akkor milyen lépéseket szándékozik tenni annak érdekében, hogy véget vessen az ilyen rendszereknek a tagállamokban vagy a tagállamok egyes részeiben?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Először is hadd emlékeztessek arra, hogy a tagállamok a közösségi jog alapján jelentős részben szabadon alakíthatják ki közvetlen adóztatási rendszereiket, a belső politikai célkitűzéseiknek és követelményeiknek leginkább megfelelő módon. De az elmúlt években sikerült közös megállapodásra jutniuk a Bizottság által javasolt több kérdésben, amelyeknek célja az adóalapok eróziójának és a beruházások eloszlása terén fellépő torzulásoknak a leküzdése. Ennek során a tagállamok felismerték, hogy az EU egészére kiterjedő együttműködés elengedhetetlen és a tisztességes feltételek mellett zajló adóverseny szabályai elengedhetetlenek a bevételek megóvása érdekében.

A képviselőtársam által az átláthatósággal kapcsolatban felvetett kérdés tekintetében szeretnék emlékeztetni arra, hogy egészen a közelmúltban, 2009. április 28-án, az Európai Bizottság elfogadott egy közleményt, amely cselekvéseket határoz meg a felelősségteljes kormányzás előmozdítására az adózás területén, ami átláthatóságot, információcserét és tisztességes feltételek mellett zajló adóversenyt jelent.

A közlemény először is meghatározza, hogyan lehet javítani az adózás felelősségteljes irányítását az Európai Unión belül annak érdekében, hogy megerősíthessük azokat az érveket, amelyeket más országok és területek elé akarunk terjeszteni. Felszólítja a tagállamokat arra, hogy gyorsan fogadják el a Bizottság irányelvjavaslatait a közigazgatási együttműködésről és a kölcsönös segítségnyújtásról az adók beszedésének és a megtakarítások adóztatásának területén. A tagállamoknak emellett továbbra is megfelelő prioritásként kell kezelniük a vállalatokra vonatkozó káros adórendszerek felszámolását. Konkrétabban, a Bizottság közigazgatási együttműködési javaslata tartalmaz egy rendelkezést, amely szerint a továbbiakban nem lehet a banktitokra hivatkozva megtagadni az információk kiadását, ha egy másik tagállam olyan személyekről kér tájékoztatást, akik nem a megkeresett tagállam lakosai. Ez teljes mértékben összhangban van az adózási információcseréről kialakult nemzetközi konszenzussal.

Másodszor, a felelősségteljes kormányzás Európai Unión kívüli helyzetének fokozott előmozdítása érdekében a közlemény javaslatot tesz arra nézve, hogyan lehet jobb koherenciáról gondoskodni az EU politikái között azért, hogy az Európai Unió, valamint a partnerjoghatóságok közötti gazdasági kapcsolatok elmélyülése együtt járjon a felelősségteljes kormányzás alapelvei melletti elkötelezettséggel. Kiemelt hangsúlyt kell helyezni a fejlődő országok támogatására, amelyek elkötelezettséget vállaltak a felelősségteljes kormányzás alapelvei mellett.

A közlemény javaslatokat tesz továbbá a tagállamok egyéni politikai álláspontjai közötti nagyobb koherencia biztosításának módjaira nézve is a nemzetközi adózás és a felelősségteljes kormányzás elfogadott alapelvei területén. Ez különösen tartalmazza, ha alkalmazható, az azoknak az országoknak és területeknek adandó egyeztetett válaszokat, amelyek nem hajlandók alkalmazni a felelősségteljes kormányzás alapelveit. A Bizottság ma az EU pénzügyminiszterei elé terjesztette a közleményt az Ecofin-ülésen, azzal a céllal, hogy támogatásukat kérje a javasolt megközelítési módhoz, a cseh elnökség utolsó, 2009. júniusában megrendezendő Ecofin-üléséhez.

  Manuel Medina Ortega (PSE). - (ES) Nagyon köszönöm a válaszát, biztos úr! Ön számos szempontot érintett, például az átláthatóság kérdését; viszont hiányoltam válaszából a hivatkozást a G20 keretein belül a közelmúltban elért, az adóparadicsomok és az úgynevezett „nem együttműködő országok és területek” elleni harcot szabályozó megállapodásokra. A Bizottság hozzájárul-e a G20-javaslathoz, vagy teljes mértékben az ilyen típusú tárgyalások peremén maradt?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A Bizottság a G20 teljes jogú résztvevője, és teljes mértékben részt vesz ebben a folyamatban.

Már megemlítettem néhány olyan intézkedést, amelynek megtételére a Bizottság szeretné bátorítani a tagállamokat. Teljes mértékben részt veszünk a G20-folyamatban.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr! Elvben ellenzem új adók bevezetését. Ezek elsősorban a középosztályt terhelik. Gátolják a vagyon felhalmozását, és nem ösztönzik a befektetéseket.

Viszont mérlegelnünk kell adók bevezetését a részvényekkel rövid távon elért profit tekintetében. Tervezik-e a tiszta short eladásból származó rövid távú részvényprofit adójának elkülönítését új munkahelyek létrehozására?

  Avril Doyle (PPE-DE). - A biztos úr meg tudja-e nyugtatni a Parlamentet, hogy teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy az összes közvetlen adóztatás – jövedelemadó és társasági adó – egyértelműen a tagállamok hatáskörében marad? Kérem, erősítse meg, hogy ez a véleménye!

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Nos, van a Szerződés, amely teljesen egyértelmű. Tudjuk, hogy lesz egy új ír népszavazás, talán a Lisszaboni Szerződésről, de ezek a cikkek teljesen egyértelműen rendelkeznek ezeknek az illetékességeknek a megosztásáról, és a Bizottságnak nem áll szándékában új szerződést írni, amely újfajta felelősségeket tartalmazna.

Ez talán részben arra a kérdésre is választ ad, hogy az adópolitika felhasználható-e munkahelyteremtésre. Mivel az egyes országok helyzete más és más, az egész Európára kiterjedő adóztatási módozat nem feltétlenül lenne alkalmas az egyes tagállamokban elérhető célokkal azonos célkitűzések elérésére.

Az adóztatás egyes módozatai alkalmanként valóban felhasználhatók ösztönzők létrehozására vagy a gazdaság fejlesztésére, de ez nagyon erősen függ az adott tagállam helyzetétől.

  Elnök. − A 24. számú kérdést Nikolaos Vakalis nyújtotta be (H-0240/09)

Tárgy: Az EU földrengés-politikája: a Bizottság által a közelmúltban bekövetkezett katasztrofális olaszországi földrengés nyomán megtett lépések

2007 novemberében a Parlament állásfoglalást fogadott el (P6_TA(2007)0507) az EU földrengésekkel kapcsolatos integrált megközelítéséről (megelőzés, elhárítás és a károk kijavítása), amelyben konkrét intézkedések elfogadására szólít fel a védelmi politika, az épületek megerősítése (a történelmi vagy kulturális jelentőségű épületekre helyezett kiemelt hangsúllyal), a finanszírozás, a kutatás, a közönségtájékoztatás stb. tekintetében.

Ezenkívül a környezetvédelmi biztosnak (2008.01.10.) és a Bizottság elnökének (2008.05.22.) írt levelemben felhívtam a figyelmet arra, hogy sürgősen a kifejezetten és kizárólag a hatékony földrengés-elhárítás kérdéseivel foglalkozó közleményt kell megfogalmazni.

A közelmúltban bekövetkezett katasztrofális olaszországi földrengés nyomán a Bizottság elfogadja-e a 2008.07.22-i írásbeli válaszban (P-3470/08), valamint a Barroso úr és Dimas úr válaszaiban szereplő véleményt, vagy szándékában áll-e további kezdeményezéseket tenni, hogy megvédje az európai polgárokat a földrengésektől?

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony! A Bizottság teljes mértékben elkötelezte magát amellett, hogy hozzájárul az emberek megóvásához a földrengésekkel szemben. Ennek a védelemnek egy integrált megközelítési mód részét kell alkotnia, hogy kezelni tudjuk a többféle veszély által együttesen előidézett helyzeteket. A Bizottság a közelmúltban közleményt fogadott el „A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról” címmel, amely a földrengésekre is kiterjed. Ez a közlemény a Bizottság által az elmúlt években végrehajtott cselekményekből következik, amelyek összhangban állnak azzal a sok ajánlással, amelyet az Európai Parlament a 2007. évi állásfoglalásában megfogalmazott. Ez a konkrét lépés elsősorban a legjobb gyakorlatok elosztására, a kockázatértékelés közös megközelítési módjára, a feltérképezésre, az oktatásra és a tájékoztatásra vonatkozik, ugyanakkor törekszik a már meglévő pénzügyi és jogszabályi eszközök közötti kohézió és együttműködés javítására, és ezáltal erősíti az Európai Unió cselekményei által hozzáadott értéket. A Bizottság minden tőle telhető erőfeszítést megtesz a földrengések hatásainak csökkentése érdekében, és ennek keretében arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti tervezési szabályaikba teljes mértékben építsék be az épületekre és egyéb építményekre vonatkozó közös európai tervezési szabványokat (különösen az Eurocode 8-at). A Bizottság különös érdeklődéssel várja az Európai Parlament válaszát a közleményben javasolt megközelítési módra.

  Nikolaos Vakalis (PPE-DE). − (EL) Elnök asszony! Igazán sajnálom, de a kérdésem változatlan. Őszintén nem értem: miért nem hajlandó a Bizottság ugyanazt megtenni a földrengések tekintetében, mint amit az árvizek kapcsán megtett? Mi a különbség? Valójában nagyon meglepett vagyok, amiért ezt a vitát a közelmúltban bekövetkezett olaszországi katasztrófa után tartjuk meg. Ami az Ön által említett, a közelmúltban kiadott közleményt illeti, csak mellékesen tesz említést a földrengésekről három pontban, amelyekre Ön is hivatkozott. Tényleg azt hiszi, hogy a földrengésekre vonatkozó három pontos hivatkozás egy közleményben képes ellensúlyozni a kifejezetten a földrengésekkel foglalkozó közlemény iránti roppant európai szükségletet? Őszintén várom a válaszát.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony! A 2009 februárjában kiadott közlemény integrált megközelítési módot alkalmaz az egész kérdéssel szemben, a veszély forrásától függetlenül. Szerintünk ez a megközelítési mód a legjobb. Ami az árvizeket illeti, van egy közleményünk a vízhiány és az aszály kérdéséről. Vannak közlemények létező konkrét veszélyekről vagy konkrét problémákról, de mi úgy gondoljuk, hogy az általunk alkalmazni kívánt integrált megközelítési mód a legmegfelelőbb.

Várjuk a Parlament válaszát, és ha vannak olyan nyomós okok, amelyek miatt fel kell adnunk ezt a megközelítési módot, akkor újból végig fogjuk ezeket gondolni. El kell azonban mondanom Önöknek, hogy a Bizottság közleménye a földrengések következményeinek megelőzéséhez is hozzájárul valamilyen mértékben.

A közlemény felkéri a tagállamokat, amelyek féltékenyen őrködnek a szubszidiaritás elve fölött az ebben a kérdésben érvényben lévő kompetenciájuk tekintetében, hogy építsék be nemzeti törvényeikbe az Európai Unió épületekre vonatkozó rendelkezéseit, legyenek azok akár az új épületekre vonatkozó Eurocode 8 rendelkezései, akár a régi épületek megerősítésére vonatkozó rendelkezések. A tagállamok tegyék meg ezeket a lépéseket, tegyenek meg más intézkedéseket, amelyek szükségesek a katasztrófák többségének megelőzéséhez, ilyen például a tervezési szabályok szigorú betartása.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr! Az Appennineken végighúzódó törésvonalához kapcsolódóan létezik egy másik törésvonal is, amely keresztezi Szlovéniát. Amint talán Ön is tudja, a krško-i atomerőmű pontosan ezen a törésvonalon áll. Kezdeményezésünkre itt több figyelmeztető berendezést is felszereltek. Milyen intézkedéseket terveznek megtenni a pusztító olaszországi földrengést követően a krškoi atomerőmű biztonságának garantálása érdekében, amely az ehhez kapcsolódó törésvonalon áll? Gondolja-e, hogy megtehetnek olyan óvintézkedéseket, amelyek akár Krško bezárásához is vezethetnek?

  Giorgos Dimitrakopoulos (PPE-DE). - (EL) Elnök asszony! Engem is nagyon meglepett az az álláspont, amelynek a Bizottság ma itt hangot adott, mert – természetesen – tiszteletben tartjuk a választ, ami a szubszidiaritás kérdését illeti, és teljes mértékben egyetértek a különleges követelményekkel, de ez nem oldja meg az Európai Bizottság kollektív politikai javaslatának kérdését, amely a földrengések által előidézett csapások összes aspektusára kiterjed. Pirker úr ehhez hozzátett még egyet, és természetesen mi is fogunk találni továbbiakat. Ezért továbbra is nyitva áll a kérdés: a szubszidiaritás elvén, valamint a biztos úr által említett konkrét intézkedéseken túl és azok fölött, miért nincs az Európai Bizottságnak globális javaslata?

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony! Amint korábban említettem, várjuk az Európai Parlament válaszát a földrengés-megelőzés kérdésében kiadott közleményünkre. Miután a válasz a kezünkben lesz, meg fogjuk vizsgálni, hogy melyik megközelítési mód a jobb. Szeretném kiemelni, hogy léteznek konkrétan a nukleáris létesítményekre vonatkozó rendelkezések, és érvényben van a Seveso II. irányelv az ipar számára.

  Elnök. − A 25. számú kérdést Avril Doyle nyújtotta be. (H-0211/09)

Tárgy: A naphőenergiával előállított villamos energia és a gazdaságélénkítési terv

Az Európai Unióval szembenéző súlyos energiaellátási és gazdasági kihívások kezelésére irányuló egyik ajánlattételi felhívásban, a gazdaságélénkítési csomagban a Bizottság intézkedéseket javasolt, amelyeknek az volt a céljuk, hogy hozzájáruljanak a gazdasági fellendüléshez és az energiaellátási célkitűzésekhez. A naphőenergiával előállított villamos energia (solar thermal electricity, STE) – a legígéretesebb megújuló energiaforrások egyike – azonban nem szerepel a kedvezményezett ágazatok felsorolásában.

Ezenkívül az európai ipar jelenleg világelső ezen a területen, de csak akkor őrizheti meg ezt a helyzetét, ha a belső piac kibővül, és ha továbbra is támogatják a kutatás-fejlesztés területét.

Meg tudja-e magyarázni a Bizottság, hogy miért maradt ki az STE-ágazat a gazdaságélénkítési tervben szereplő, pénzügyi szempontból erősen támogatott ágazatok közül? Milyen egyéb finanszírozási források állnak az ágazat rendelkezésére?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A naphőenergiával előállított villamos energia soha nem volt kizárva az európai gazdaságélénkítési tervből. Azért nem szerepel a listán, mert a legsürgősebb energiaellátási szükségletekkel foglalkoztunk. Ez azt jelenti, hogy azokat a kérdéseket vizsgáltuk, ahol a válság hatásai a legsúlyosabbak, és ahol a projektek nem valósulhattak meg.

A legelső kérdés az összekapcsolás volt. A villamosenergia-termelés egyetlen formája sem működhet, ha a hálózati kérdések nincsenek megoldva, különösen nem új energiaforrás igénybevétele esetén. Tehát sürgősséggel foglalkoztunk a villamosenergia-hálózatok, valamint a tagállamok közötti összekapcsolás kérdésével.

Mintha ez nem lett volna elég, bekövetkezett a gázválság, amely egyértelműen megmutatta, hogy bizonyos esetekben a hiányzó fizikai infrastruktúra óriási hatást gyakorolhat, például a gázellátás megszakadása formájában. Ez a gázellátási biztonságra történő reagálás legegyszerűbb módja.

Emellett két másik kérdéssel is foglalkoztunk, amelyet egyértelműen elhalasztottunk volna, ha nem áll mögöttük a Közösség támogatása: az egyik a tengeri szélenergia, ez egy meglehetősen nagy projekt, amelyet össze kell kapcsolni a szárazföldi hálózattal, a másik pedig a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, itt valóban ösztönöznünk kell az ipart arra, hogy a lehető leghamarabb álljon elő egy átfogó projekttel.

Ezért más támogatható területeket nem mérlegeltünk. Ezért nem szerepel a listán, nem azért, mintha nem hinnék benne. Én hiszek a naphőenergiával előállított villamos energiában, de a legsürgősebb szükségletekkel kellett foglalkoznunk.

Milyen más források érhetők el a naphőenergiával előállított villamos energia további fejlesztésének támogatására? Először is ott van a hetedik keretprogram. 2,35 milliárd eurónk van a 2007-től 2013-ig tartó időszakra. Másodszor ez egy olyan terület, ahol magunk gondoskodhatunk az eszközökről. A következő évtől kezdve 300 millió kibocsátási egységet biztosíthatunk az újonnan piacra lépők számára. A megújuló energiákra vonatkozó projektek, ilyen például a napenergiából származó villamos energia, támogathatók. Ha tehát léteznek ilyen projektek, örömmel fogadjuk azokat.

Felhasználhatjuk továbbá az Európai Regionális Fejlesztési Alap pénzeszközeit is. Bátorítjuk a szinergikus energiaforrások kiterjedtebb használatát; különösen megemeltük a felhasználható megújuló energia korlátait a háztartásokkal és az energiahatékonysággal kapcsolatban. Tehát növekedett ezeknek az intézkedéseknek az általános támogathatósága.

Ráadásul nyáron vagy kora ősszel a Bizottság új közleményt fog benyújtani az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák finanszírozásáról. Megpróbáljuk kidolgozni, hogy ezek a technológiák támogatásban részesülhessenek, nemcsak a közösségi költségvetésből, hanem az ipartól és a tagállamoktól is, hogy ez a támogatás célzott legyen, és hogy nagyon gyorsan megszerezhessük az ahhoz szükséges új technológiai fejlesztéseket, hogy 2020-ig elérhessük a megújuló energia 20%-os részesedésére vonatkozó célunkat, de talán még ambiciózusabbak is lehetünk ebben a tekintetben.

Tehát távolról sem zártuk ki ezt a kérdést. Csak annyi történt, hogy nagyon sok területtel kell foglalkoznunk, és csak a legsürgősebb területeket választottuk ki, ahol azonnali befektetésre van szükség.

  Avril Doyle (PPE-DE). − Köszönöm, biztos úr, ezt a kimerítő választ. Jól odafigyeltem arra, amit mondott.

Amennyiben bármelyik projekt, amelyet kifejezetten megneveztek a gazdaságélénkítési tervben, nem kaphatja meg a finanszírozást a 2010. június 30-i határidőig, létezik-e valamiféle tartalék lista azokhoz a projektekhez, amelyek már indulásra kész állapotban vannak, hogy a pénz valóban megérkezhessen ebbe az ágazatba, az energiahatékonyság és az alacsony energiafogyasztás ágazatába?

A naphőenergiával előállított villamos energia területén például léteznek olyan fontos projektek, amelyeknek építési munkálatai 2009 végén vagy 2010 elején megkezdődhetnek; több projekt indulásra kész állapotban van. Lehetne-e tartalék listánk, hogy az erre a célra szánt összes pénzt felhasználhassuk, amennyiben a jelenleg kijelölt projektek mégsem lesznek olyan helyzetben, hogy lehívhassák ezeket a pénzeszközöket?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A lista összeállítása során a projektek többségét megvizsgáltuk és a tagállamokat is bevontuk, tehát a jelenlegi szakaszban nincs okom azt hinni, hogy nem leszünk képesek kifizetni vagy lekötni az összes pénzt.

Késlekedések bekövetkezte esetén, vagy ha néhány projekt nincs megfelelően előkészítve, 2010 márciusában a kezünkben lesz egy jelentés. Ha tehát fennáll annak lehetősége, hogy a pénz egy része rendelkezésre áll, háromoldalú egyeztetéseken megígértem, hogy a Bizottság, ha ez helyénvaló, mérlegelni fogja a szükséges javaslat megtételét. De most korai lenne bármit is megígérni, mivel ez attól függ, mennyire jól sikerül lekötnünk a pénzt, mert ma csak korlátozott számú olyan projektünk van, amelyekről joggal feltételezhető, hogy eléggé előrehaladott állapotban vannak ahhoz, hogy felhasználhassák ezt a pénzt.

  Elnök. − A 26. kérdést Marie Panayotopoulos-Cassiotou nyújtotta be (H-0218/09)

Tárgy: Atomerőművek

A Délkelet-európai Energiakutató Intézet szerint sok európai uniós ország, valamint csatlakozási tárgyalásokat folytató, déli és keleti régióbeli más ország és egyes földközi-tengeri országok vizsgálják rendszereiket a villamosenergia-termelésre szolgáló atomerőművek kibővítésének vagy építésének céljából. Elmondja-e a Bizottság, hogy milyen lépéseket vagy kezdeményezéseket szándékozik megtenni annak érdekében, hogy előfeltételeket vagy korlátozásokat határozzon meg ezeknek a kezdeményezéseknek a tekintetében, a speciális geológiai jellegzetességek, éghajlati feltételek, valamint ezen rendszerek finanszírozásának és életképességének figyelembevételével?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Nos, munkatársam, Stavros Dimas már megválaszolta ennek az ügynek egy kiegészítő kérdését.

Az atomenergia alapvetően úgy van kialakítva, hogy minden egyes országnak van nukleáris biztonsági szabályozó hatósága, amely teljes felelősséggel tartozik a nukleáris biztonsági intézkedések végrehajtásáért. Ugyanakkor mindegyik tagállam önállóan dönti el, használ-e atomenergiát, vagy sem. Ezt az Euratom-Szerződés szabályozza, és teljesen egyértelműen léteznek kiegészítő követelmények. A kiegészítő követelmények szerint minden egyes benyújtott projektet a Bizottság is elemez, és ajánlásokat teszünk a kidolgozandó projektekre nézve. Ezt tettük a belenei és a mohi atomerőmű esetében is.

Ezenkívül félreérthetetlen az a kötelezettség is, hogy teljesíteni kell a környezeti hatásvizsgálat követelményeit, a közösségi jog előírásai szerint, emellett az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló espooi ENSZ/EGB egyezmény kiegészítő követelményeinek is meg kell felelni.

Tehát bármilyen projektet javasolnak is, mi nem teszünk különbséget a tagállamok között. Vannak egyértelmű követelmények, amelyeket teljesíteni kell és minden egyes projektet a saját érdemei szerint elemzünk, a közösségi vívmányok és a környezetvédelmi jogszabályok alapján. Biztosíthatom Önöket arról, hogy ez a folyamat annyira zárt, hogy még soha nem adtak ki engedélyt nukleáris létesítmény építésére, ha a biztonsági követelményeket nem lehetett garantálni.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). − (EL) Elnök asszony! Azzal kapcsolatban, amit a biztos úr elmondott az egyes javaslatok értékeléséről, szeretném megkérdezni, hogy le lehet-e folytatni előzetes tanulmányt a kérdéses területről, többek között az euromediterrán együttműködés és a terület konkrét jellegzetességei alapján, hogy legyenek olyan kritériumok, amelyeket már a kezdetektől fogva minden egyes országnak figyelembe kell vennie és teljesítenie kell a tervezés során.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Először is, minden egyes ország maga dolgozza ki azokat a törvényeit, amelyek meghatározzák, milyen eljárás szerint kell benyújtani a kérelmeket. Később ezt a folyamatot jelentős részben a nemzeti jogszabályok és az Euratom jogszabályai határozzák meg, és azokra épül. Ennek eredményeként nem fogadhatunk el regionális megközelítési módot. Külön-külön meg kell vizsgálnunk minden egyes tagállam, ugyanakkor minden egyes projekt helyzetét.

Nem mérlegelhetünk egy átlagos helyzetet a régióban és nem mondhatjuk azt, hogy ez a régió nem alkalmas az atomenergia használatára. Ez valótlan állítás lenne, mert nem lehet kidolgozni olyan projekteket, amelyek többé-kevésbé bárhol használhatók lennének. Mindez a költségek, a feltételek és a szükséges idő kérdése. Tehát nem fogadhatunk el regionális megközelítési módot. Valóban meg kell vizsgálnunk minden egyes konkrét projektet, mert csak ilyen módon garantálhatjuk a projekt teljes biztonságát.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Biztos úr, szeretnék gratulálni Önnek a nukleáris csomaghoz, amelyet éppen most nyújtott be, és amely különösen az új atomerőművekkel, valamint azzal a javaslattal foglalkozik, hogy a jövőben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEO) szabványai kötelezőek legyenek.

Szeretném tudni, mit gondol, vajon a következő parlamenti ciklusban el tud-e készíteni egy javaslatot egy Európai Uniós szabályozó hatóságról vagy a Nyugat-Európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége (WENRA) olyan szervvé történő továbbfejlesztéséről, amely kötelező szabványokat adna ki, és vajon az IAEO szabványait az összes tagállamra nézve kötelező erejűvé emelhetnénk-e.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Ami a kérdés második részét illeti, meggyőződésem, hogy a nukleáris szabályozó hatóságoknak ezzel a magas szintű csoportjával előreléphetünk az erősebb szabványok ügyében. Ez csak a kiindulási pont; ez volt a legkisebb közös nevező, amit meg lehetett határozni.

Ugyanakkor a kérdés – politikai, és néha kulturális szempontból is – érzékeny természete miatt erősen kétlem, hogy az európai szabályozó hatóság be tudja-e tölteni a szükséges szerepkört. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az európai szabályozó hatóságban nem lehetne megbízni, hanem azt, hogy ennek a szabályozó hatóságnak meg kellene tartania a szükséges távolságot a nukleáris létesítményektől. Meggyőződésem, hogy a biztonságért mindig a nemzeti szabályozó hatóságnak kell viselnie a teljes felelősséget, mert ennek ez a legjobb módja, és így mindig elkerülhetjük azt a vitát, hogy vajon a központi szabályozó hatóság kellő eréllyel kiáll-e az atomenergiáért stb.

Hasznos meghatározni egy közös keretrendszert, de a felelősséget továbbra is azoknak a szabályozó hatóságoknak kell viselniük, amelyek – a nukleáris biztonságról szóló irányelv javaslata szerint – teljes jogkörrel rendelkeznek, és a kezükben van az ennek a politikának a végrehajtásához szükséges összes eszköz. Nagyon jó nukleáris biztonsági szabályozó hatóságaink vannak az Unióban, tehát nincs szükség szervezeti átrendezésre. Elegendő a kötelező szabványok fokozása, a jelenlegi szintről kiindulva és egymással együttműködve, és ilyen módon szemléltetni a világ előtt, hogy a szabványok fokozhatók az atomenergia területén.

  Elnök. − A 27. kérdést Brian Crowley nyújtotta be (H-0232/09)

Tárgy: A fenntartható energia előmozdítása a városokban

Saját városomban, Corkban, a helyhatóságok és az üzleti világ erősen törekszik a fenntartható energia használatát szabályozó politikák létrehozására. Mit tesz a Bizottság annak érdekében, hogy támogassa a Corkhoz hasonló városoknak a fenntartható energia előmozdítására irányuló erőfeszítéseit?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Nagyon örülök ennek a kérdésnek, mert nagyon büszke vagyok egyik vívmányunkra, ez pedig a Polgármesterek Szövetsége.

2008-ban támogattuk a városoknak a Polgármesterek Szövetsége nevű szervezet létrehozására irányuló kezdeményezését. Ennek értelmében a városok kényszerítő erejű kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy 2020-ig több mint 20%-kal csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. Ennek érdekében kidolgoznak fenntartható energiával kapcsolatos cselekvési terveket. Létrehoztak egy Polgármesterek Szövetsége Irodát is, amelynek a koordináció és a promóció a feladata. Mi a Közös Kutatóközponton keresztül támogatjuk ezeket a tevékenységeket, hogy tudományos hátteret és technikai támogatást nyújtsunk a fenntartható energiával kapcsolatos cselekvési tervek előkészítéséhez, végrehajtatásához és értékeléséhez. Kisebb települések esetén a Bizottság tárgyal más nemzeti, regionális vagy helyi közigazgatási szervekkel, hogy megszerezze ezek támogatását a kisebb városok számára.

Ebben az évben szándékunkban áll végrehajtani a helyes gyakorlatok továbbfejlesztett rendszerét, a kiválósági referenciaalapok rendszerét is.

Ezenkívül létrehoztunk egy pénzügyi támogatási rendszert is az Európai Beruházási Bank (EBB) útján, amelyben elhelyezzük a támogatásokat, és az EBB-t is igénybe vesszük a fenntartható fejlődés megcélzására ezekben a városokban. Az EBB már bekapcsolódott néhány projektbe, például Barcelonával, amelyről meglehetősen előrehaladott tárgyalásokat folytatnak.

Tudom, hogy Cork még nem írta alá ezt az egyezményt, tehát Cork előtt nyitva áll a lehetőség ennek igénybevételére. Ez nagyszerű lehetőség a polgárok mozgósítására, mert felsorakozhatnak ezek mögött a kezdeményezések mögött.

Ugyanakkor más eszközök is igénybe vehetők a fenntartható fejlődéshez, és a kohéziós politika jelentős támogatást nyújt a városoknak a fenntartható energiával kapcsolatos politikák és cselekvési tervek végrehajtásához. A 2007-2013 közötti időszakban összesen 9 milliárd eurót fektetnek be közvetlenül a kohéziós politika eszközeiből a fenntartható energiával kapcsolatos kezdeményezésekbe az EU-ban. A Déli és Keleti Operatív Program, amelyhez Cork városa is tartozik, 669 millió EUR összeget fog befektetni a régióban, és hozzájárul Lisszabon növekedési és munkahelyteremtési célkitűzéseinek eléréséhez is.

Ezek a kohéziós eszközök közvetlenül támogatják a fenntartható energiával kapcsolatos projekteket a régióban, és hozzájárulnak további nemzeti befektetések mobilizálásához. A finanszírozás felhasználható az energiahatékonyság ösztönzésére és megújuló energiák termelésére, hatékony energiagazdálkodási rendszerek kifejlesztésére, valamint a tiszta és fenntartható tömegközlekedés előmozdítására, különösen városokban.

Az operatív program magába foglalja a „Gateway Challenge Fund” alapot, amely Cork integrált fenntartható fejlesztési stratégiájára épül.

Végül a Regionális Fejlesztési Alapot a közelmúltban módosították, hogy az összes tagállam számára biztosítsa a lehetőséget a regionális pénzalapok felhasználására energiahatékonysági fejlesztésekhez és a megújuló energia meglévő háztartásokba történő integrációjához. Ez a Regionális Alap allokációjának akár 4%-a is lehet.

Összegezve: meggyőződésem, hogy létrehoztunk egy keretrendszert azoknak a városoknak a számára, amelyeknek közös az a törekvésük, hogy fenntartható modelleket dolgozzanak ki polgáraiknak, ez pedig nem más, mint a Polgármesterek Szövetsége. A Polgármesterek Szövetsége magába foglal szimpatizánsokat, ilyen például New York és Rochester, és vannak résztvevői más, nem Európai Uniós országokból, tehát sok tudást fel tud kínálni az általunk működtetett irodán keresztül.

Ami a pénzügyi támogatást illeti, a jelenlegi szakaszban még nincs energiahatékonysági programunk, de rendelkezésünkre állnak a strukturális alapok, van egy Intelligens energia – Európa programunk, és rendelkezésünkre áll az Európai Fejlesztési Bank is. Mindezeket az eszközöket felhasználjuk ezeknek a kezdeményezéseknek a támogatására. Az Európai Beruházási Bank rendkívül tevékenyen vesz részt ebben a folyamatban. A jelenlegi szakaszban azonban nem a finanszírozás jelenti az igazi kérdést, hanem sokkal inkább a jó projektek és a városok valóban célirányos politikája.

Ez a válaszom az Ön nagyon fontos kérdésére. Meggyőződésem, hogy a városoknak minden lehetőségük megvan arra, hogy mutassák az utat a fenntartható energia jövője felé.

  Brian Crowley (UEN). − Köszönöm a válaszát, Piebalgs biztos úr. Biztos úr, válaszában már rámutatott arra, hogy az energiahatékonyság miatt máris elértünk valamennyi megtakarítást gazdasági szempontból, de most meg kell tennünk a következő lépést. A fenntarthatóság és az energiahatékonyság előmozdítása helyett fel kell használnunk a pénzalapokat az energiatermelés új módszereinek kidolgozására, hogy a városok még inkább önellátóvá válhassanak, ahelyett hogy importálnák az üzemanyagot vagy atomerőműveket építenének, amiről korábban beszéltünk. Szellemesebb és jobb megoldásokra van szükségünk, és esetleg a jövőbe is pillanthatna, nemcsak a beruházási bankra, hanem a Bizottságtól származó új ötleteket is figyelembe vehetné.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Megkísérlünk válaszolni erre az igényre. Úgy tervezzük, hogy az év végéig új energiahatékonysági cselekvési tervet dolgozunk ki, amely ezzel a kérdéssel fog foglalkozni. Emellett dolgozunk egy közlemény összeállításán is az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások finanszírozásáról.

Az érintettek számára nagyon fontos ennek a kezdeményezésnek az elfogadása, és arra számítok, hogy a városok előállnak javaslatokkal, és nyomást gyakorolnak az Európai Parlament képviselőire és a tagállamokra, hogy dolgozzanak ki egész Európára kiterjedő eszközöket az érintett területeken.

E nélkül az „alulról felfelé építkező” megközelítés nélkül nem fogjuk tudni kihasználni a meglévő lehetőségeket. Az európai városok annyira sokfélék, és annyi jó ötlet felmerülhet, hogy nem alkalmazhatjuk kizárólag a „fentről lefelé” megközelítést minden egyes városra nézve.

Meggyőződésem, hogy a Polgármesterek Szövetsége gondoskodni fog az olyannyira szükséges intellektuális inputokról és tapasztalatokról azokhoz a politikákhoz, amelyeket meg kell szövegeznünk a fenntartható városok elérése érdekében. Itt nemcsak a megtakarításokról van szó. Sok más kérdésre is oda kell figyelnünk. Ide tartoznak az intelligens hálózatok, a megújuló energia és a fenntartható közlekedés integrációja – hidrogénüzemű autóbuszok, elektromos gépkocsik. Bőségesen vannak lehetőségek.

Minden város összeállíthatja a saját programját, mert a Polgármesterek Szövetsége arra vállalt kötelezettséget, hogy 2020-ig több mint 20%-kal csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. Ezt nem feltétlenül energiahatékonyság útján kell elérni. Teljesen más politikai területen keresztül is meg lehet valósítani. Nagyon sok függ a helyi körülményektől.

  Elnök. − Az idő figyelembevételével attól tartok, hogy nem fogadhatok el további kiegészítő kérdéseket. Nagyon sajnálom, Rübig úr, de Ön már feltett egy kérdést, és a biztos adott nekünk több, rendkívül teljes választ.

  Elnök. − A 28. kérdést Claude Moraes nyújtotta be (H-0216/09)

Tárgy: A gazdasági válság és a protekcionizmus elkerülése

Kereskedelmi biztosunkként Ön helyesen azt mondta, hogy kerülnünk kell a protekcionizmust a jelenlegi gazdasági válságra adott válaszunkban, mert széles körben elismert tény, hogy a kereskedelem korlátozásával nem tudunk kijutni ebből a gazdasági visszaesésből.

Mit tesz a Bizottság annak érdekében, hogy megakadályozza a protekcionista tendenciák növekedését a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások során? Be tudnak-e számolni bármilyen eredményről a dohai forduló befejezése tekintetében?

Kiegészítésként, hogyan fog a Bizottság gondoskodni arról, hogy a nyitott kereskedelem támogatása egyensúlyban legyen az EU fejlesztési prioritásaival, például az alapvető szociális jogokkal és a környezeti fenntarthatósággal?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − A gazdasági válság kirobbanása óta az Európai Unió szilárdan szembeszáll a nyílt protekcionizmussal, a tisztességes és nyitott kereskedelem melletti elkötelezettségével összhangban.

A Bizottság intenzíven figyeli a fontosabb kereskedelmi partnerei által bevezetett protekcionista intézkedéseket, a megfelelő lépések megtétele céljából. Emellett az EU erősen támogatja a Kereskedelmi Világszervezetnek azt a kezdeményezését, amely szerint be kell számolni a kereskedelemmel kapcsolatos fejleményekről a gazdasági és pénzügyi válság során.

A jelenlegi válság kezdete óta az EU még inkább elkötelezte magát a multilateralizmus, az átláthatóság és a nyitott piacok mellett, olyan szabályok alapján, amelyek a fejlett és a fejlődő országok számára egyaránt előnyösek. Az EU következetesen amellett érvel, hogy egy nagyra törő és kiegyensúlyozott dohai forduló végeredménye a kereskedelmi protekcionizmus megakadályozásának és a gazdaság fellendítésének egyik legfontosabb eszköze.

A WTO-nak ugyanez volt az üzenete az EU kereskedelempolitikájának a közelmúltban végrehajtott felülvizsgálata során, és megdicsérte azt a szerepet, amelyet az EU betölt a multilaterális kereskedelmi rendszer megerősítésében. A G20 április 2-án kiadott globális fellendülési és reformtervében azt is felismerték, hogy a dohai forduló kulcsszerepet játszhatna a jelenlegi válságban. A G20 vezetői kifejezték a dohai forduló gyors lezárásának elérése melletti megújult elkötelezettségüket.

Végül, az EU-nak a nyitott kereskedelem melletti elkötelezettsége kéz a kézben jár a fenntartható fejlődés melletti elkötelezettségével, amely az EU egyik átívelő politikai célkitűzése, többek között a különféle kereskedelempolitikai kezdeményezések összefüggésében.

A fenntartható fejlődés, és különösen a környezetvédelmi és szociális megfontolások kereskedelempolitikánk fontos részét alkotják. Ezt jól tanúsítja az is, hogy bilaterális kereskedelmi megállapodásainkba beillesztettük a fenntartható fejlődés munkaügyi és környezetvédelmi szabványokra összpontosító rendelkezéseit.

  Claude Moraes (PSE). − Köszönöm, biztos asszony, és tisztában vagyok azzal, hogy Ön most Ashton biztos asszonyt helyettesíti. Szeretnék gratulálni a Bizottságnak, és valójában azoknak a képviselőtársaimnak is, akik a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban dolgoznak, amiért erőteljesen próbálják visszaszorítani a protekcionista tendenciákat.

A fejlődő országokkal kapcsolatban szeretnék feltenni egy kérdést, és arról, hogyan tudjuk biztosítani a kereskedelem fokozását vagy előmozdítását a fejlődő országokkal és közöttük, például a fokozott kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás útján. Ez nagyon fontos tényező, amelyet figyelembe kell vennünk. Általánosságban nagyon bátorítónak látom a Bizottságnak és a Parlamentnek a protekcionista tendenciákkal kapcsolatos tevékenységét, amelyek visszafejlődést jelentenének.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − A WTO jelentései és a Bizottság saját megfigyelései azt mutatják, hogy nem fenyeget a protekcionizmus általános eszkalációjának veszélye. Egyetlen nagy kereskedő ország sem folyamodott még a határokat keresztező kereskedelem és a befektetések korlátozásához. Nagyon oda kell figyelni azokra a fejleményekre, amelyek bizonyos országokban – például Oroszországban, Indonéziában és Argentínában – bekövetkeztek, mivel egészen mostanáig ezek az országok vettek a legnagyobb mértékben igénybe határforgalmi intézkedések a kereskedelem korlátozására. Általánosságban véve a leginkább megcélzott ágazat a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari, a vas- és acélipari, a fém-, és az autóipari, a textilgyártói és a játékipari ágazat.

  David Martin (PSE). - Elfogadja-e a Bizottság azt, hogy amellett, hogy megleckéztetünk és megfigyelünk másokat a protekcionizmus kockázatának elkerülésére, magunkra is nagyon oda kell figyelnünk, és gondoskodnunk kell arról, hogy amikor igénybevesszük kereskedelmi védelmi eszközeinket, akkor ezek a tervezett célt szolgálják, és ne váljanak protekcionista intézkedésekké?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − A Bizottság minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy ez a megfigyelés minden szempontból erős legyen, különösen az Ön által felvetett tekintetben. Közvetíthetem az üzenetet Ashton biztos asszonynak, konkrétabb rálátás és konkrétabb válasz érdekében. De mindeddig nem tapasztaltunk zavaró jeleket.

  Elnök. − A 29. kérdést Seán Ó Neachtain nyújtotta be (H-0234/09)

Tárgy: Internetes kalózkodás Kanadában

Kanada azok közé az országok közé tartozik, ahol a legelterjedtebb az internetes kalózkodás. Ezt tovább súlyosbítják a súlyos jogalkotási és rendészeti hiányosságok Valójában Kanada szerzői jogi törvényét sürgősen át kell dolgozni annak érdekében, hogy összhangba kerüljön az on-line környezet védelmének érvényben lévő nemzetközi normáival, például az internettel kapcsolatos 1996. évi WIPO-szerződés, valamint az EU szerzői jogi irányelve (2001/29/EK) rendelkezéseivel. Minél hosszabb ideig tart ez a helyzet, annál hosszabb ideig lesznek az Európai Uniós jogosultak – különösen a kreatív szektorban (írók, szerzők, előadók, dalszerzők és hangfelvételek producerei) – megfosztva azoktól a jogi eszközöktől, amelyekre szükségük lenne ahhoz, hogy véget vethessenek jogaik Kanadában zajló kiterjedt megsértésének. Az internetes kalózkodás roppant nagy károkat okoz nekik. Ebben a helyzetben most kell megtenni bizonyos jogalkotási lépéseket, nem pedig a közelgő májusi EU–Kanada kereskedelmi csúcstalálkozó és az ezt követő bilaterális kereskedelmi tárgyalások után.

A kérdés sürgősségének figyelembevételével mit tesz a Bizottság annak érdekében, hogy Kanada minden további késlekedés nélkül módosítsa a releváns jogszabályokat?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − A Bizottság tisztában van a Kanada szellemi tulajdonjog-védelmi és rendészeti helyzetével kapcsolatban felvetett kérdésekkel. Rendkívüli mértékben aggaszt minket az, hogy a kanadai szerzői jogi törvény javasolt reformja a jelek szerint nagyon alacsony prioritást kap.

A szellemi tulajdonjogok ésszerű védelme elengedhetetlen a kreatív iparágak jövőbeni túlélése szempontjából. Miközben több tagállam jelenleg is szorgalmasan tárgyal arról, hogyan lehetne jobban adaptálni a szellemi tulajdonjogot az on-line világhoz, emellett továbbra is oda kell figyelnünk a harmadik országokból származó internetes kalózkodás kockázataira.

Az egyik kulcsfontosságú kérdés az, hogyan lehet méltányos egyensúlyt teremteni a jogosultak és a fogyasztók érdekei között, az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett. Bizonyára emlékeznek arra, hogy ez volt a Bizottság 2008. január 3-i közleményével elindított „kreatív online tartalom” kezdeményezéséről folytatott vita egyik kulcsfontosságú szempontja is.

A Bizottság már elég régen erőteljesen a kanadai hatóságok tudomására hozta ezeket az aggályait. Az a tény, hogy hamarosan tárgyalásokat kezdünk Kanadával egy szabadkereskedelmi egyezményről, új lehetőséget biztosít nekünk arra, hogy jelentős előrelépést érhessünk el a szellemi tulajdonjogok kanadai védelmének területén. A Bizottság addig is a legmagasabb szinten felveti ezt a problémát a kanadai hatóságok előtt. Felszólít továbbá a kanadai szerzői jogi törvény átdolgozásának a lehető leghamarabb történő elindítására, lehetőleg még a Parlament jelenlegi ülésszaka alatt.

  Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök asszony! Szeretném megköszönni a biztos asszonynak ezt a választ. Ugyanakkor szeretnék feltenni egy kérdést – mennyire reménykedik a Bizottság abban, hogy a Kanadával kapcsolatos erőfeszítéseik sikeresek lesznek, és milyen közvetlen tervei vannak a Bizottságnak az internetes kalózkodásnak és ennek a gyakorlatnak a leállítására? Ha nem tudunk véget vetni ennek az állapotnak egy olyan országban mint Kanada, akkor más országok esetében milyenek az esélyeink?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Amint már említettem, kereskedelmi megállapodás gondoskodik majd a jogi keretekről, amellyel kezelhetjük majd az EU és Kanada közötti kereskedelmi nézeteltérések és a felmerült problémák egy részét, például a szellemi tulajdonjogi szabályok betartatásának normáit és bizonyos versenyellenes gyakorlatokat. Optimisták vagyunk, mivel egy szabadkereskedelmi megállapodásról fogunk tárgyalni.

  Elnök. − A 30. kérdést David Martin nyújtotta be (H-0245/09)

Tárgy: Szabadkereskedelmi megállapodás Koreával

A Bizottság és Dél-Korea Kereskedelmi Minisztériuma között a közelmúltban lezajlott megbeszéléseket követően fel tudja-e a Bizottság vázolni az EU és Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások jelenlegi állását?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − A szabadkereskedelmi egyezményről Koreával folytatott tárgyalások vannak a legelőrehaladottabb állapotban az EU folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalásai közül. Kétévi tárgyalás után karnyújtásnyi távolságra vagyunk egy átfogó egyezménytől az EU Európán kívüli negyedik legnagyobb kereskedelmi partnerével.

A Koreával megkötendő szabadkereskedelmi egyezmény új piacokat tesz elérhetővé számos érdekeltségi területen az EU exportőrei számára. Szemléltetésként: az egyezmény gyorsan megszüntetné az EU exportőreit terhelő 1,6 milliárd EUR összegre rúgó vámtételt; szilárd szabályokat biztosít a nem tarifális akadályokról a kiemelt szektorokban, ilyen például a gépjárműipar, a gyógyszeripar, vagy a fogyasztói elektronikai ipar; jelentős új piaci hozzáférést biztosít az EU szolgáltatói számára különösen fontos szolgáltatások területén; az eddigi legambiciózusabb csomagot kínálja fel a szellemi tulajdonjog, a kormányzati beszerzések, a fenntartható fejlődés és egyéb szabályozási kérdések területén; új módszerekről rendelkezik a civil társadalomnak a szabadkereskedelmi egyezmény végrehajtásának megfigyelésébe történő bevonásáról, és megfelelő intézkedésekkel védelmezi a számunkra érzékeny területeket.

A szabadkereskedelmi egyezmény emellett hasznos referenciapontot is kínál más tárgyalásokhoz. Továbbá ennek az egyezménynek a megkötése most jól szemléltetné mindkét oldalnak a nyitott piacok melletti elkötelezettségét, a jelenlegi gazdasági környezetre adott válaszként.

A tárgyalások nyolcadik fordulójának 2009. márciusi lezárásáig mindkét fél fontos technikai előrelépést ért el a saját szintjén, de még sok bonyolult kérdés megoldatlan maradt.

Ashton asszony, az EU kereskedelmi biztosa és Kim koreai kereskedelmi miniszter ezt követően Londonban találkozott 2009. április 2-án. Az intenzív megbeszélések ellenére sem sikerült áthidalni a fennmaradt kérdésekben uralkodó nézeteltéréseket, ilyen például a vámvisszatérítés és a származási szabályok kérdése.

A Bizottság jelenleg tárgyal a legmegfelelőbb előre vezető útról.

  David Martin (PSE). − Köszönöm a válaszát, biztos asszony. Először is, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a Koreával megkötésre váró szabadkereskedelmi egyezmény rendkívül előnyös lenne mind az Európai Unió, mind pedig Korea számára, és pozitív jelzést küldene a piacok nyitva tartása melletti eltökéltségünkről. Ha viszont nem sikerül megkötnünk ezt az egyezményt, az most úgy nézne ki, mintha sokkal inkább a tagállamokon, nem pedig tárgyalópartnerünkön múlna.

Ennek figyelembevételével, ha nem sikerül megállapodásra jutnunk Koreával, a Bizottság elfogadná-e, ha a Kereskedelmi Főigazgatóság a kereskedelmi egyezmények kapcsán összecsomagolna és hazamenne, mert ha Koreával nem sikerül megállapodnunk, akkor Indiával és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével sem fogunk tudni megállapodni, és a többi, tárgyalás alatt álló egyezményt sem fogjuk tudni megkötni?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Ellenkezőleg, a tagállamok a közelmúltban megerősítették, hogy továbbra is érdekeltek egy ambiciózus és kiegyensúlyozott egyezmény megkötésében Koreával.

A Bizottság szokás szerint meg fogja védelmezni azokat az alapelveket, amelyeknek alapján minden országgal tárgyalunk.

  Glyn Ford (PSE). - Nagyon köszönöm. Esetleg a biztos asszony véleményezhetné a német kormány helyzetét ebben a kérdésben.

Martin úrhoz hasonlóan én is támogatom a Koreai Köztársasággal megkötendő szabadkereskedelmi egyezményt. Viszont nagyon kell ügyelnünk a részletekre és az időzítésre. A becslések szerint évi 650 000 koreai autó találna gazdára Európában. Bár már ma is van némi termelés Kelet-Európában, az új import volumene jelentősen megnövekedne.

A legtöbb felmérés arra utal, hogy ezek az autók felváltanák az Európában gyártott japán autók értékesítését, például az én swindoni választókerületemben működő Honda gyár által előállított autók is kiszorulnának a piacról. Ezt a gyárat most fogják üzembe helyezni, és a munkavállalók készenlétben állnak. Annak érdekében, hogy ne súlyosbítsuk tovább a jelenlegi helyzetet itt és máshol Európában, gondoskodnak-e arról, hogy legyen egy hosszú időszak, mielőtt ezt az importot megengednék?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Megértem a gépjárműipar helyzetével kapcsolatos aggodalmait. A Bizottság a Koreával folytatott tárgyalások kezdetétől fogva jelentős erőforrásokat fektetett be abba, hogy jó eredményeket érjen el az EU gépjárműipara számára. Az európai autóexportőrök számára előnyt jelent majd a gépjárművekre kivetett koreai vámok eltörlésének és a technikai akadályok tényleges eltávolításának kombinációja. A legtöbb lényeges akadály már az egyezmény hatályba lépésének napján megszűnik.

  Elnök. − A 31. kérdést Georgios Papastamkos nyújtotta be (H-0257/09)

Tárgy: A hormonkezelt marhahúsról szóló, az USA és az EU közötti kereskedelmi vita

Nyújtana-e a Bizottság tájékoztatást azoknak a tárgyalásoknak a végeredményéről, amelyeket az Egyesült Államok hatóságaival folytat abból a célból, hogy – az ideiglenes felfüggesztésre vonatkozó döntést követően – véglegesen megakadályozza az úgynevezett körhinta megtorló intézkedések aktiválását a hormonkezelt marhahúsról és a már bevezetett megtorló intézkedések visszavonásáról folytatott transzatlanti kereskedelmi vita részeként?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − A Bizottság jelenleg is tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal, és nagyon bízunk abban, hogy hamarosan létrejöhet egy kölcsönösen elfogadható megoldás. Az elmúlt néhány hét során intenzív transzatlanti tárgyalásokat folytattunk ebben a kérdésben. Az EU kereskedelmi biztosa, Catherine Ashton, és az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője, Ron Kirk, április 22-én megállapodott arról, hogy további megbeszéléseket tart annak érdekében, hogy tárgyalásos megoldást találjanak a hormonkezelt marhahús régóta húzódó vitájára.

Megerősítették azt a kívánságukat, hogy szeretnék megoldani ezt a bonyolult kérdést, amely befolyást gyakorol a vállalkozásokra és a fogyasztókra, mind az Európai Unióban, mind pedig az Egyesült Államokban, és a megoldásra irányuló tárgyalás megkönnyítése érdekében Ashton biztos asszony és Kirk amerikai kereskedelmi képviselő abban állapodott meg, hogy az Egyesült Államok további két héttel elhalasztja az úgynevezett körhintaszankciók egyes Európai Uniós termékekre történő bevezetését az eredeti április 23-i határidő után.

A Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy pozitív és tartós megoldást találjon erre a problémára, és a megbeszéléseken jelenleg mindkét oldalról vezető tisztviselők vesznek részt. A Bizottságnak az a végső célkitűzése ezeken a tárgyalásokon, hogy véglegesen megakadályozza a körhintaszankciók bevezetését és elérje a jelenleg érvényben lévő megtorló intézkedések visszavonását. Meggyőződésünk, hogy karnyújtásnyi távolságra vagyunk egy olyan megállapodástól, amely teljes mértékben védelmezi közegészségügyünket és a fogyasztóvédelmi célkitűzéseket ebben a kérdésben.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). − (EL) Elnök asszony! Az illetékes biztos, Ashton asszony távollétében szeretnék köszönetet mondani Kuneva biztos asszonynak válaszáért, és szeretném megkérni, hogy adja át köszönetemet Ashton asszonynak, amiért közvetít és konzultál az amerikai féllel az Amerikai Egyesült Államok által bevezetett „körhinta” jellegű megtorló intézkedések megszüntetéséről. Ez a cselekmény túllép a partnerség határain az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió, tehát két fontos kereskedelmi szereplő között, amelyek a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt megrendezett dohai forduló tárgyalásainak keretei között is vezető szerepet töltenek be.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Papastamkos úr, boldogan átadom üzenetét Ashton biztos asszonynak, és anélkül, hogy túl messzire elmennék a szavaimmal, azt hiszem, hogy az eredmények valóban kielégítőek lesznek.

  Elnök. − A 32. kérdést Giovanna Corda nyújtotta be (H-0209/09)

Tárgy: A 261/2004 számú rendelet rendelkezéseinek a légitársaságok által való megsértése

Az Európai Közösségek Bírósága 2008. december 22-én meghozott ítéletének értelmében a légitársaságok nem tagadhatják meg az utasok kártalanítását, ha a repülőgép műszaki problémái miatt törölnek egy járatot. Az egyik svéd bíróság, amely elé az ombudsman egy ügyet beterjesztett, hasonló döntést hozott.

Meg tudja-e a Bizottság jelölni, milyen mértékben veszi figyelembe ezeket a döntéseket, amelyek újból szemléltetik a légitársaságok vonakodását, a 261/2004⁽¹⁾ rendelet túlságosan homályos megszövegezését a járat törlését megindokló „rendkívüli körülményekről”, és a Bizottság passzivitását azzal szemben, hogy számos alkalommal megsértik ezt a rendeletet az utasok sérelmére?

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim! Azt hiszem, először is azt kell kiemelnünk, hogy nem a Bizottság feladata az Európai Bíróság döntéseinek értelmezése. Ezek a döntések olyan kérdésekre vonatkoznak, amelyeket előzetes döntés meghozatala érdekében nemzeti bírságok elé vittek, a közösségi jog egységes alkalmazásának biztosítása érdekében.

Az utasoknak a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén érvényes jogairól szóló 261/2004/EK rendelet 16. cikkének értelmében a tagállamok kötelesek alkalmazni a rendeletet, és kötelesek eljárást indítani a légitársaságok ellen, ha azok nem tartják be ezeket a rendelkezéseket. Az utasok hozzájuk elküldött panaszainak feldolgozása során az illetékes nemzeti hatóságoknak, amelyeket a tagállamok a rendeletnek megfelelően kineveztek, magától értetődő módon figyelembe kell venniük az Európai Bíróság utasításait. A Bizottság szerepe itt annak megfigyelésére korlátozódik, hogy az illetékes hatóságok megfelelő módon végrehajtják-e a rendeletet, különösen az Európai Bíróság releváns döntéseinek fényében.

A Bizottság és az illetékes nemzeti hatóságok utolsó ülésére tavaly decemberben került sor, más szavakkal alig néhány héttel az Európai Bíróság döntése előtt. A Bizottság egy további ülést tervezett e hónap 14-re. Ezen az ülésen meg fogjuk vizsgálni az Európai Bíróságnak a C-549/07 számú ügyben a közelmúltban meghozott döntését.

A nemzeti hatóságok lehetőséget kapnak arra, hogy véleményezzék a döntést és leírják, milyennek értékelik a légitársaságok utasokkal szemben tanúsított magatartását járatok törlése esetén ennek a precedensnek a fényében, valamint hogy milyennek látják a döntés gyakorlati következményeit.

  Giovanna Corda (PSE). − (IT) Biztos úr! Köszönöm, mert úgy érzem, hogy megfelelő figyelmet kell fordítani erre a kérdésre. Tudomásom szerint a tagállamoknak kell kezelniük ezeket az ügyeket, de Ön azt is láthatja, lehet-e tenni valamit. Ezért köszönöm a válaszát, és várjuk, mi lesz a következő esemény ezzel kapcsolatban.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. – (FR) Köszönöm, hogy olaszul beszélt. Tudom, hogy Ön olasz származású, tehát még egyszer köszönöm. A Bizottság természetesen figyelemmel fogja kísérni az eseményeket, mert meggyőződésem, hogy az utasok jogai valamennyiünk számára nagyon fontosak. Ez biztosként végzett munkám egyik célja.

Ezt abban az időben mondtam, amikor a Parlament jóváhagyta kinevezésemet. Ezért továbbra is gondoskodom arról, hogy végrehajtsák a megfigyelést annak ellenőrzésére, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e az utasok jogait. Valamennyien – Kuneva asszony is – elköteleztük magunkat amellett, hogy megpróbáljuk hatékonyan megvédeni a polgárok jogait minden területen.

  Glyn Ford (PSE). - Rövid leszek, mert látom, hogy nagyon kevés az időnk. Biztos úr, azt kell mondanom, hogy jogaink végrehajtása őszintén szólva pillanatnyilag kész vicc. A közelmúltban Amszterdamban jártam, és megfigyeltem, hogy bánik a KLM a repülőtéri önbejelentkezési szolgáltatás igénybevételénél azokkal az utasokkal, akik nem fértek fel a saját járatukra, és akiket másik járatra irányítottak. A személyzet az utasok megkérdezése nélkül rendszeresen megtagadta tőlük az őket megillető kártérítést és segítséget.

Végezhetne a Bizottság némi megfigyelést? Esetleg ténylegesen odaállíthatnánk embereket a repülőterekre, akik végignéznék a légitársaságok tevékenységét? Mert – őszintén szólva – számomra úgy tűnik, hogy ami most folyik, az kész vicc.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony! A Bizottság jelentést készül benyújtani a Parlamentnek és a Tanácsnak a 261/2004/EK rendelet működéséről és eredményeiről egy közlemény útján, amelyet az év második felében kell majd elfogadni.

Ez a dokumentum elemezni fogja a Rendelet működésének négy évét, és javaslatot tesz további lépésekre nézve, amelyeket meg kell tenni a kellemetlen események számának csökkentése és a légi utasok jogai védelmének javítása érdekében.

Ezért az összes repülőteret ellenőrizni kell. Remélem, hogy a Bizottság munkája javítani fog a helyzeten és megadja a polgároknak az általuk elvárt válaszokat. Ezért biztosként biztosíthatom Önt elkötelezettségem felől. Elkezdtem, folytatom, és megerősíthetem elkötelezettségemet.

  Elnök. − A 33. kérdést Emmanouil Angelakas nyújtotta be (H-0212/09)

Tárgy: Légitársaságok privatizálása az EU-ban

Annak a sikeres modellnek a figyelembevételével, amelyet az Olympic Airways privatizálása és egy magánbefektető számára történő átadása során alkalmaztak, elmondaná-e a Bizottság, hogy ezt a modellt milyen mértékben lehet felhasználni hasonló problémákkal küszködő más légitársaságoknál?

Milyennek látja a Bizottság a légitáraságok jövőbeni privatizációjának kilátásait az EU-ban? A légitársaságok egyesülése mennyiben járul hozzá a válság megoldásához, monopóliumok létrehozása és a verseny csökkentése nélkül?

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim! A Bizottság osztja azt a véleményt, amelynek Ön hangot adott kérdésének szövegében, más szavakkal azt, hogy a Bizottság döntései nyilvánvalóan az Olympic Airlines és Olympic Airways Services egyes üzleti vállalkozásainak elrendelt eladásához vezettek. Ezek minden bizonnyal sikeresnek bizonyultak a verseny és a közlekedéspolitika szempontjából.

Az Alitalia ugyanezt a modellt alkalmazta, és mindegyik légitársaság alkalmazhatja, ha súlyos nehézségek közé kerül. Ezért ez a döntés a légitársaságok új modelljének létrehozásához vezetett, amelynek a jövő légitársaságává kell válnia: nincs több állami társaság, csak teljes mértékben privatizált társaságok. Ez az a munka, amelynek támogatását a Bizottság megkísérelte. Úgy gondolom, hogy a privatizációnak ezt a célját más légitársaságok is osztják, gondolok itt az Austrian Airlines, a Malév és a Czech Airlines légitársaságra.

A Szerződés értelmében a Bizottságnak mindazonáltal semlegesnek kell maradnia a vállalkozások tulajdoni rendjének – köz- vagy magántulajdon – tekintetében. A Bizottság támogatja a közösségi légiközlekedési ágazat konszolidációját, amelyet továbbra is túlságosan széttöredezettnek tekint, különös tekintettel a jelenlegi válságra.

Ez a konszolidáció azonban nem gátolhatja a versenyt olyan mértékben, ami már hátrányosan befolyásolná a közös piac hatékony működését. A Bizottság vagy az illetékes nemzeti hatóság köteles figyelemmel követni az ebből a célból végrehajtott koncentrációkat a releváns közösségi rendelet értelmében, a releváns koncentrációs művelet nagyságrendjétől függően.

  Emmanouil Angelakas (PPE-DE). − (EL) Elnök asszony! Köszönöm a biztos úr megjegyzéseit és válaszát. Szeretném kihasználni a biztos úr jelenlétét és megkérdezni tőle, hogy végzett-e a Bizottság értékeléseket arról, hogy az európai légitársaságoknál hány munkahely szűnt meg az elmúlt nyolc hónap során, a gazdasági válság kirobbanása óta, és ha igen, akkor Ön szerint milyen intézkedéseket lehetne tenni a helyzet megfordítása érdekében?

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nincsenek pontos adataim a válság miatt megszűnt munkahelyekről, de nagyon jól tudom, mi folyik a légiközlekedési ágazatban.

Közlekedési biztosként minden erőfeszítésemet ennek a közlekedési módnak a támogatására irányítom, és nem ért meglepetésként, hogy megint megvitatjuk ezt a kérdést, a résidők kérdését, amelynek az a célja, hogy megakadályozza a légitársaságok helyzetének rosszabbodását a jelenlegi válság során: ez magába foglalja a megszűnő munkahelyek számának csökkentésére való törekvést, más szavakkal a foglalkoztatási szint megőrzését az Európai Unió légiközlekedési ágazatában.

  Elnök. − A 34. kérdést Bernd Posselt tette fel (H-0214/09)

Tárgy: Európa vasúti ütőere és a Brenner-bázisalagút

Tud-e a Bizottság részletes tájékoztatást nyújtani az európai nagysebességű vasúti tengely mindkét szakaszának pontos időrendjéről és pénzügyi terveiről, tehát a Strasbourg és Bécs közötti szakaszról, valamint a Brenner-bázisalagútról mint a Berlin–Róma-tengely központi eleméről? Milyen további lépéseket terveznek és gondoskodik-e további lehetőségekről a gazdaságélénkítési terv?

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök asszony, Posselt úr! Amint Önök is tudják, a Berlin–Palermo vasúti tengely a 30 kiemelt transzeurópai közlekedési hálózati projekt egyike, és a Brenner-bázisalagút ennek a kiemelt projektnek a központi eleme.

A Bizottság támogatja a kiemelt projektnek ezt a kulcsfontosságú elemét, amely lehetővé teszi az Alpok két oldalán kiépített vasúti hálózatok összekapcsolását egy nagy kapacitású, nagy sebességű, elsősorban áruszállításra tervezett vonal igénybevételével. Ezért ez a projekt hozzájárul a belső piac hatékony működéséhez, a környezetvédelmi célokhoz és a gazdasági fellendüléshez.

Ezért a Bizottság szeretné a gyakorlatban teljesíteni a polgárok elvárásait. Ez egy további oka annak, amiért a múlt év végén felgyorsítottuk a finanszírozás megadását, miután megszületett az engedély 786 millió EUR összegű támogatás biztosítására az 1. számú kiemelt projekthez. A koordinátor, van Miert asszony 2005 óta kíséri figyelemmel ezt a projektet, meggyőződésem szerint kedvező eredményekkel.

Éppen mostanában indítottunk el egy konzultációs folyamatot az EU tagállamaival, az európai koordinátorok megbízatásának a 2009–2013 közötti időszakra történő megújításáról. Ilyen módon lehetővé tehetjük a számukra munkájuk folytatását, különös tekintettel a kiemelt projektek megfigyelésére. 2009. március 22-én az osztrák hatóságok benyújtották többéves infrastruktúra-fejlesztési programjukat, amely tartalmazza a Brenner-bázisalagút finanszírozását. 2009. április 17-én, a környezeti hatásvizsgálat befejezése után kiadták a projekt építési engedélyét.

Az olasz hatóságok a maguk részéről benyújtották bázisalagút-projektjüket az olasz Minisztériumközi Gazdasági Programkészítő Bizottsághoz (CIPE), hogy a finanszírozás jóváhagyása májusban megtörténhessen. Matteoli miniszter úr, akivel én magam beszéltem, megerősítette, hogy az olasz állam követni akarja ezt a célkitűzést, más szavakkal finanszírozni fogja a projektet, és meggyőződésem, hogy az osztrák és az olasz hatóságok között teljes az egyetértés ebben a kérdésben.

A 17. számú kiemelt projekt munkálatai – a Strasbourg–Bécs nagysebességű tengely, amely a Párizs–Strasbourg–Stuttgart–Bécs–Pozsony vasúti tengely részét alkotja – kielégítően haladnak az összes érintett tagállamban: Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Szlovákiában. A Strasbourg és Bécs közötti 831 km-es szakasz legnagyobb része – pontosabban a Strasbourg–Stuttgart és a Linz–Bécs szakasz – 2015-re elkészül. A Stuttgart–Ulm szakasz, amely a legfontosabb szűk keresztmetszet, 2020-ra fog befejeződni.

A releváns finanszírozási jegyzőkönyvet ez év április 2-án írják alá. Jelenleg a bajorországi, a München és Salzburg közötti határkeresztező szakasz tűnik a legbonyolultabbnak. A német kormány most végzi többéves programjának felülvizsgálatát, tehát meg kell várnunk az év végét ennek a nagyon fontos szakasznak a megvitatásával. A Strasbourg-Bécs szakasz költsége 10 milliárd EUR lesz, a kiemelt projekt pedig összesen 13,5 milliárd EUR összegbe kerül.

Azt hiszem, hogy ezek az információk hasznosak lehetnek, és Posselt úr kérdésének minden vonatkozására választ adnak.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Biztos úr! Szeretném megköszönni ezt a rendkívül jó és részletes választ, valamint azt a kiváló munkát, amelyet ezen a két fontos, Münchent átszelő projekten végez. Csak két rövid kiegészítő kérdésem van:

Először: azt a pletykát hallottam a Brenner-bázisalagútról, hogy esetleg korlátozni fogják itt az utasforgalmat. Ki tudja-e ezt zárni?

Másodszor: Ausztriában és Stuttgartban nagyon sokat tesznek a Strasbourgtól Bécs és Budapest felé vezető főútvonal megépítéséért. Gondjaink vannak azonban a müncheni elkerülő szakasszal, a müncheni repülőtéri csatlakozással, valamint a Münchentől Mühldorf, Freilassing és Salzburg felé, tehát a vegyipari háromszög felé vezető szakasszal és a Mühldorfot átszelő szakasszal. Erre különösen szeretném felhívni a figyelmét, mert az előrehaladás itt rendkívül lassú.

  Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim! Ami a Berlin–Palermo tengelyt illeti, bár elkerülhetetlenül jelentkeznek aggodalmak a pletykák nyomán, megnyugtathatom Önöket, hogy ezek a pletykák teljességgel megalapozatlanok.

Szeretnék beszámolni néhány további hírről, mert Ön különösen érdeklődik a Strasburg-Bécs szakasz iránt. Az Európai Bizottság március 31-én közzétett két felhívást a transzeurópai közlekedési hálózattal (TEN-T) kapcsolatos javaslatok benyújtására. Ezeknek a javaslatoknak a keretein belül a Strasburg–Bécs szakasz támogatásban részesülhetne a 2009. évi éves program alapján – ez elérné a 140 millió EUR összeget, amit tanulmányok elkészítésére és a munkára is lehetne fordítani – és az európai gazdaságélénkítési terv alapján, ez 500 millió EUR összeget biztosít, kizárólag a tényleges munkavégzéshez elkülönítve, amelynek legkésőbb 2010 végén el kell kezdődnie.

A kormányok természetesen beküldhetnek társfinanszírozási ajánlatokat, amelyeket a többi tagállam ajánlataival versenyeztetve fognak kiértékelni. Ez azt jelenti, hogy ha Németországnak szándékában áll benyújtani az Önt leginkább érdeklő szakasszal kapcsolatos tervet, akkor ezt nyugodtan megteheti, és a finanszírozás megszerzésére vonatkozó tervet a Bizottság gondosan mérlegelni fogja.

A 17. projekt előrehaladásával kapcsolatban a Bizottság úgy döntött, hogy jelentős összegű finanszírozást nyújt az ezen a tengelyen végrehajtásra váró projektekhez, pontosabban a három határkeresztező szakaszhoz és a szűk keresztmetszetekhez.

  Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

A kérdések órája lezárva.

(Az ülést 20.10-kor felfüggesztik és 21.00-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
alelnök

(1) HL L 46, 2004. 02. 17., 1. o.