Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. május 6., Szerda - Strasbourg

3. Tőkekövetelményekről szóló irányelvek (2006/48/EK és 2006/49/EK) - A pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területét támogató közösségi program

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

- a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében Karas úr (A6-0139/2009) jelentése a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótőke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról [COM(2008)0602 – C6-0339/2008 – 2008/0191(COD)] és

- a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében Hoppenstedt úr (A6-0246/2009) jelentése a pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területének különös tevékenységeit támogató közösségi program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról [COM(2009)0014 – C6-0031/2009 – 2009/0001(COD)].

  Othmar Karas, előadó. − (DE) Elnök asszony, biztos, hölgyeim és uraim, ma nem csak a Gazdasági és Monetáris Bizottság vizsgálatának eredményeit, hanem a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott hosszú tárgyalások eredményeit is Önök elé tudom tárni. A múlt héten háromoldalú megállapodásra jutottunk a tekintetben, hogy közös alapállásból kiindulva új kereteket teremtünk a pénzpiacoknak.

Mondom Önöknek és kérem Önöket, úgy tekintsék ezeket a javaslatokat, mint egy teljes csomagot. Voltak közöttünk olyanok ebben a Parlamentben, a Tanácsban és a Bizottságban, akik többet akartak, voltak akik kevesebbet. Elmondhatom, hogy a legkisebb közös nevezőben nem állapodtunk meg, de a legnagyobb közös nevezőnél többről próbáltunk megegyezésre jutni.

Javasoltunk néhány következő lépést, mert ez csak egy első lépés lehet. Nincs válaszunk a gazdasági és pénzügyi válságra. Viszont készek vagyunk a pénzügyi piacokhoz szükséges új keretek kialakításában az áttöréshez egy újabb lépést megtenni, amely segít leegyszerűsíteni a pénzügyi piaci szabályozást és elvezet az európaizálódáshoz, amely biztonságossá teszi a pénzügyi piacokat és stabilitást hoz az összes piaci résztvevőnek, ami a pénzpiacok fejlődését jelenti, válasz a pénzügyi válságra és biztosítékként működik a decentralizált pénzügyi szektorban.

Szeretnék segítségükért köszönetet mondani Berès és Bowles asszonyoknak, valamint a többi frakcióban ülő képviselőtársaimnak, különösen pedig a titkárságnak és az összes munkatársnak.

Ez a javaslat nagyobb átláthatóságot, nagyobb jogbiztonságot és stabilitást fog eredményezni, ami nagyobb bizalmat eredményez egy olyan időszakban, amelyre a bizalomhiány jellemző. Nem ez az egyetlen törvényjavaslatunk. A legutóbbi plenáris ülésen döntés született a hitelminősítő szervezetek működésének szabályozásáról, új felügyeleti struktúrákat fogadtunk el a biztosítási üzletágban, a fedezeti alapokkal kapcsolatban pedig a Bizottság új javaslattal állt elő. Ez egy iránymutató további csomag.

A csomag öt pontból áll. Az első a pénzpiaci felügyelettel foglalkozik, ahol első lépésként megerősítettük a CEPS, valamint az Európai Központi Bank szerepét. Emellett javítottuk az országon belüli és kívüli szabályozók közötti egyensúlyt. A második lépés az, hogy a pénzpiaci ellenőrzés terén komolyabb integrációt kell elérnünk. A jelentés tartalmazza az összes idevonatkozó követelményt, mivel olyan integrált ellenőrzési struktúrára van szükségünk, amelynek segítségével képesek lehetünk arra, hogy megbirkózzunk az új kihívásokkal.

A második terület az értékpapírosítás, a hitelnyújtás. Most először vezetjük be azt a szabályt, hogy kölcsön csak abban az esetben nyújtható, ha a hitelező könyvelésében értékpapírosítási visszatartással rendelkezik. Mi a szabályozásban a visszatartást minimum 5 százalékban állapítottuk meg, de megbíztuk a CEPS-t, vizsgálja meg, van-e értelme ennél magasabb értéknek, valamint, hogy az év vége előtt – figyelemmel a nemzetközi fejleményekre – a vizsgálati eredményeket a Bizottság vizsgálati jelentésben tegye közzé. Mindez fontos jelzés a piacoknak: visszatartás nélkül semmi nem történik. A visszatartás átláthatóságot és hatékonyabb ellenőrzést von maga után.

A harmadik részben a szavatolótőke/kockázat aránynak megfelelően szabályoztuk a nagymértékű kitettségeket. Semmilyen nagymértékű kitettség nem haladhatja meg a bank saját tőkéjének 25 százalékát. Amikor pedig a bankok egymás hitelezői, a hitelezés összege nem haladhatja meg a 150 millió eurót.

A negyedik pont értelmében azon dolgozunk, hogy javuljon a saját tőke és a hibridtőke minősége. Figyelembe vesszük ugyanakkor a tagállamokon belül jelenleg érvényben lévő jogi szabályozást, mivel a gazdasági és pénzügyi válság alatt el akarjuk kerülni a konjunkturális hatásokat. Fontos szempont, hogy korrekt, szakmailag helytálló átmeneti szabályozást teremtettünk, különösen a szövetkezetek, takarékbankok, és a németországi csendes tőke-hozzájárulások esetében. Ezzel együtt sok még a teendő.

Az ötödik pont témájaként szeretném kiemelni a konjunkturális hatást.

A jelentés szerint a Bizottságnak igen rövid idő alatt egyértelműen meg kell határoznia a jelenlegi irányelvek konjunkturális hatásait, ezen kívül pedig a szükséges változásoknak az őszi időszak előtt meg kell történniük.

Arra kérem Önöket, fogadják el a jelentést, valamint a háromoldalú megállapodást célzó javaslatot, hogy ezáltal mi – az Európai Unió és Európai Parlament – a pénzügyi piacok reformja kapcsán megtarthassuk vezető szerepünket. Fontos továbbá, hogy minden, a jövőben végbemenő fejlődéshez szükséges követelményt megvalósítsunk, ezáltal megnyitva az utat egy jobb, stabilabb és megbízhatóbb pénzpiac előtt, és újra vezető helyet foglaljunk el a G20-as csúcson. Ebben kérem az Önök segítségét.

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök

  Karsten Friedrich Hoppenstedt, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az egységes európai pénzügyi felügyelet hiánya, valamint a rendszer nemzetközi és európai szintű működésképtelensége néhány azok közül az okok közül, amelyek miatt a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság kialakult. Ezért azután biztosítanunk kell, hogy az információ koordinált formában integrálódjon a rendszerbe, valamint, hogy az egyes szervezetek között legyen információcsere egy újabb válság megakadályozása érdekében.

Az egyes tagországokban jól működő állami felügyelet optimalizálása szükséges ahhoz, hogy a rendszer mind a 27 tagországban működőképes legyen, és ezáltal biztosított legyen a hatékony információ átvitel. Ehhez pénzügyi forrásokra van szükség. A válságot most kell megoldanunk, a forrásokat pedig most kell biztosítanunk. éppen ezt teszi lehetővé.

Üdvözlöm a tényt, hogy a Bizottság reagált a Parlament felhívására és ennek alapján javaslatában a pénzügyi szolgáltató szektorban, a pénzügyi jelentések és könyvvizsgálat területén, valamint bizonyos európai és nemzetközi intézmények tevékenységével összefüggésben pénzügyi segítséget kíván nyújtani az Európai Közösségnek, így biztosítva a közösségi politikák hatékonyságát e téren. Új közösségi program készül, amelynek célja, hogy a közösségi költségvetésből közvetlen hozzájárulásokkal lehessen finanszírozni az egyes intézményeket.

Ez a fajta társfinanszírozás nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a bizottságok és felügyeleti szervek független módon és hatékonyan tegyenek eleget megbízásuknak. A program tervezésénél rugalmasságra és megfelelő források elérhetőségére kell törekedni annak érdekében, hogy legalább a harmadik szintű bizottságok követelményeinek – beleértve a CESR, CEIOPS és CEBS követelményeit – megfeleljen. A Bizottság javaslata 40 százalékkal alacsonyabb értéket jelölt meg annál, mint amit a harmadik szintű bizottságok a következő négy év viszonylatában szükségesnek ítéltek meg. A Tanács nem tűnt túl lelkesnek a költségvetés jelentős növelése tekintetében, azzal együtt, hogy nyilvánvaló az a törekvés, amelynek értelmében a pénzpiaci felügyelet terén komoly javulást kell elérni.

A tárgyalások végén a következő négy évet illetően egy körülbelül 40 millió eurós összegben állapodtunk meg: 500 ezer euró a 3. szintű bizottságoknak 2009-re, valamint további 38,7 millió euró a 2010 és 2013 közötti időszakra, amelyből 13,5 millió euró ezeket a bizottságokat illetné. Ami a pénzügyi jelentésekkel és könyvvizsgálattal foglalkozó bizottságokat illeti, a Bizottság eredeti szervezeti reformjavaslata túl határozatlan volt. Ezért azután mi, a Parlament, korrekciókat hajthattunk végre, majd pedig a háromoldalú tárgyalásokat követően az egyéni pénzügyi referenciaösszegek és pénzügyi időszakok tekintetében elfogadható eredményt értünk el. A Larosière-csoport és a jelentés legutóbbi megállapításai jelzik, hogy nyomós indokok állnak a mögött, hogy a Bizottság a program eddig végrehajtott változtatásokhoz történő igazítása érdekében legkésőbb 2010. július 1-jéig jelentést terjesszen mind a Parlament, mind pedig a Bizottság elé, valamint az európai pénzügyi piacok szabályozásának és felügyeletének további reformjára irányuló szükséges jogalkotási javaslatokkal álljon elő.

A jelenlegi pénzügyi válság körülményei között megkerülhetetlennek tűnik, hogy a pénzügyi jelentések és a könyvvizsgálat vonatkozásában a pénzügyi szolgáltatásokkal összefüggésben mind a felügyelet, mind a kooperáció területén kiterjesztendő konvergencia kiemelt fontosságú feladat legyen.

A Szolvencia II-vel foglalkozó, két héttel ezelőtt lezajlott plenáris ülésen úgy fogalmaztam, fontos, hogy Európa olyan egyértelmű jelzéseket adjon, amelyekre a világ más részein is odafigyelnek. Úgy gondolom, az elmúlt hetekben világos jelzéseket adtunk ahhoz – többek közt a Karas úr által benyújtott jelentés kapcsán, amely a hitelminősítő szervezetekkel foglalkozik –, hogy nemzetközi partnereink komolyan vehessenek bennünket, és amelyek bizonyítják, hogy az elmúlt évtizedekkel ellentétben nem pusztán utasok vagyunk. Ez mindenképpen jó jel.

Szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak, az árnyékelőadóknak: Bowles és Berès asszonyoknak. Tekintettel arra, hogy ebben a parlamenti ciklusban ez az utolsó parlamenti felszólalásom, köszönetet szeretnék mondani a Bizottságnak, képviselőtársaimnak és a Tanácsnak együttműködésükért. Öröm volt Önökkel együtt dolgozni. Hadd illusztráljam egy példával, milyen jó eredmények születtek ebből az együttműködésből. A Tanács cseh elnöksége 30 perccel ezelőtt úgy döntött, elfogadja a háromoldalú tárgyalás eredményeit. Van tehát előttünk egy olyan javaslat, amelyet még a mai nap folyamán elfogadhatunk, és én bizonyos vagyok benne, hogy a Parlament nagyobb frakciói is a javaslatok mellett szavaznak majd.

Még egyszer hadd mondjak köszönetet együttműködésükért.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök úr, két héttel a pénzügyi válság kapcsán szükségessé vált intézkedésekkel kapcsolatos legutóbbi vitánk után örömmel ragadom meg a lehetőséget, hogy olyan újabb lépéseket vitassak meg Önökkel, amelyekkel közös döntés alapján a válság kihívásaira reagáltunk.

Ma különös örömmel tölt el az a remény, hogy két intézkedés kapcsán juthatunk első olvasatban kialakított megállapodásra: az egyik a pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területének különös tevékenységeit támogató közösségi program, a másik a tőkekövetelményekről szóló irányelv felülvizsgálata. Nem csak a gazdaságélénkítő erőfeszítéseket befolyásolja jelentős mértékben mindkettő, hanem jelentősen növeli a pénzügyi felügyelet hosszú távú hatékonyságát és az Európai Unió pénzügyi szektorának erejét.

Először szeretném üdvözölni a pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területének különös tevékenységeit támogató közösségi program kapcsán megszületett parlamenti módosításokat. A pénzügyi válság megmutatta, mekkora szükség van az Európai Unió felügyeleti tevékenységének további megszilárdítására. A válság figyelmeztet az átláthatóság, valamint a pénzügyi jelentések és számviteli standardok létrehozásában aktívan közreműködő testületek függetlenségének fontosságára.

E célok elérése érdekében a Bizottság szempontjából fontos lépés az ezeken a területeken működő kulcsfontosságú testületek szerepének megszilárdítása, méghozzá európai és nemzetközi szinten. A Bizottság ezért javasolta, hogy az említett testületek pénzügyi támogatásban részesüljenek.

Úgy véljük, egyetértés van abban, hogy ezeknek a testületeknek stabil, diverzifikált és megfelelő finanszírozásra van szükségük. A majd elfogadásra kerülő program lehetővé teszi számukra, hogy küldetésüknek a mostaninál függetlenebb és hatékonyabb módon tegyenek eleget. A három felügyeleti bizottság számára ez a program lesz az első lépés ahhoz, hogy a de Larosière-jelentésben megfogalmazott ajánlások értelmében javítsák képességeiket.

Ez lehetőséget adna nekik arra, hogy az európai szintű felügyeleti konvergenciát és a nemzeti felügyeletek közötti együttműködést javító projekteket fejlesszenek ki. Az információcserét főleg az új számítástechnikai eszközök rendszerbe állítása könnyíti meg. A nemzeti felügyeletek közös képzése lehetővé teszi egy közös felügyeleti kultúra kialakítását.

A program ezen felül előkészíti a terepet a felügyeleti reformok következő lépéseihez, amelyekkel a Bizottság az elkövetkező hetek során foglalkozik majd. Szükséges továbbá, hogy a pénzügyi beszámolással és könyvvizsgálattal összefüggő nemzetközi szinten összehangolt szabályok magas szakmai színvonalat képviseljenek. Biztosítani kell az egyenlő versenyfeltételeket az európai felhasználók számára, az ehhez szükséges szabályokat pedig a standardok meghatározói alakítják ki.

Ez a vállalatok számára kedvező üzleti környezet kialakításának fontos feltétele, különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben. Azáltal, hogy sem a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság Alapítvány, sem az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport, sem pedig a Közérdekű Felügyeleti Tanács nem szorul olyan önkéntes alapú pénzügyi támogatásra, ahol a finanszírozók nem-diverzifikált, potenciálisan érdekelt felek, a standardokat meghatározó folyamat minőségét és hitelességét egyaránt javíthatjuk.

Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport megerősítésével megbízhatóbb tanácsokat tudunk adni az Európai Uniónak, mialatt a Nemzetközi Számviteli Standard Testület megállapítja a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat. A Közérdekű Felügyeleti Tanács felügyeleti kapacitásai növelésében nyújtott segítség nyújtás biztosítja, hogy a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásuk során megfeleljenek az EU minőségi követelményeinek.

A javasolt módosítások módosítják a Bizottságnak a pénzügyi keretösszeg kedvezményezettek között történő szétosztására tett javaslatát. Ezzel nem vagyunk maradéktalanul elégedettek. Jobban szerettük volna, ha az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoporttól (EFRAG) semmilyen összeg nem kerülne újrafelosztásra az EU felügyeleti bizottságokhoz.

Az EFRAG európai testület. A Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság Alapítvány standard meghatározási folyamatában az EU által gyakorolt befolyás fontos eleme. Nem jó üzenet, ha az EFRAG alá tartozó keretösszegből más európai testületekhez kerülnek át összegek. Látjuk ugyanakkor, hogy csak igen korlátozott összeg kerül újrafelosztásra az EFRAG-tól az EU felügyeleti bizottságokhoz.

Meggyőződésünk az is, hogy a kijelölt célok többségét mégis sikerül megvalósítanunk a program keretein belül, ezért tehát a módosításokat tudjuk támogatni. Amint arról Hoppenstedt úr említést tett, örülök, hogy megragadhatom a lehetőséget annak bejelentésére, hogy az Állandó Képviselők Bizottsága ma reggel elfogadta a javasolt módosításokat, ami azt jelenti, hogy mind a Tanács, mind pedig a Bizottság támogatni tudja a Parlament javaslatát.

A tőkekövetelményekről szóló irányelvek felülvizsgálatáról szólva örömmel jelzem, hogy a Bizottság általában véve támogatja a parlamenti módosításokat. Általában, de nem mindenre kiterjedően, mivel a Bizottságnak még vannak bizonyos aggályai az értékpapírosítást illetően.

A Bizottság által múlt októberben elfogadott javaslat széleskörű konzultáció eredményeképpen jött létre egy, a pénzügyi válságot megelőzően elkezdődőtt folyamat végén. Sok szempontból a tőkekövetelményekről szóló irányelv mostani felülvizsgálata a válságra történő jól időzített első reakciónak bizonyult.

Dicséretes, hogy az Európai Parlament az ügy sürgősségére való tekintettel úgy reagált, hogy a javaslatot első olvasatban elfogadta. Ennek köszönhetően ma már szigorúbb elvek alapján működik a likviditási kockázatkezelés, szigorúbb szabályok érvényesek a kockázatdiverzifikációra, szigorúbb az ellenőrzés, jobb a tőkealap, ezen kívül szigorúbb a saját részesedés megszerzése és az értékpapírosításhoz szükséges átvilágítási követelmények. Ez mindenképpen jelentős előrelépés.

A mostanra elhíresült értékpapírosításhoz szükséges 5 százalékos visszatartással kapcsolatban örömmel látom, hogy a Parlament ellenállt az ágazati nyomásnak, amely azt akarta, hogy eltöröljünk valamit, amiről még tavaly is azt mondták, hogy teljesen értelmetlen. Szeretném kijelenteni, hogy a visszatartási szabályról kiderült, hogy olyasmi, ami nemhogy nem értelmetlen, hanem nem más, mint a józan ész megnyilvánulása. Ma már a G20-ak elismerik, hogy ez a pénzügyi rendszer megerősítésének kulcsfontosságú lépése. Ha előretekintünk, a Bizottság kétséget kizáróan támogatni fog minden, a szöveg még egyértelműbb megfogalmazására irányuló törekvést.

A Bizottság a válság kezelése során a globális kezdeményezések terén kezdeményező szerepet játszott. Példáját követi majd a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság. Én ezért nagyon örülök annak a záradéknak, amely az Európai Parlament által javasolt, 2009 végéig lebonyolítandó felülvizsgálatról rendelkezik. A Bizottság a nemzetközi fejleményektől függően mérlegelni fogja, hogy növelje-e a visszatartást.

Azt is örömmel látom, hogy a Parlament ellenállt azoknak az ágazattól érkező hangoknak, amelyek kevésbé szigorú szabályokat látnának szívesen a bankközi kockázat területén. Nem árt felidézni, hogy a bankok tevékenysége nem kockázatmentes. Ez a pénzügyi válság egyik legfontosabb tanulsága. A pénzügyi stabilitás biztosítása szempontjából kritikus tényező a megfelelő diverzifikáció és biztosíték.

A szavatolótőke vonatkozásában megértem bizonyos képviselők vonakodását a tekintetben, hogy a Parlament mérlegelhetné bizonyos olyan nemzeti eszközök visszaminősítését, amelyek nem felelnek meg az első csoportba (Tier 1) tartozás előírásainak. Hadd fogalmazzak pontosabban. Értem, hogy vannak, aki húzódoznak ettől, de csak a jelenlegi gazdasági helyzet miatt. A jövő a gazdaság komoly élénküléséről szól. A Bizottság komolyan elkötelezte magát a szavatolótőke minőségének javítása terén, amint erről a G20-ak csúcstalálkozóján megállapodás született.

Ami az értékpapírosítást illeti, a Bizottság még mindig azon az állásponton van, hogy bizonyos szempontból jobb lett volna, ha még tisztább helyzet teremtődik és még konkrétabb megfogalmazást nyer az 5 százalékos visszatartás jövőbeni kiszámításának módja. Tudom, hogy az Európai Parlament az idő szorításában végezte munkáját, és örülök annak, hogy a Bizottság kapott egy második esélyt a 2009 végére elkészülő jelentés szövegének pontosítására.

Az a két jelentés, amelyről ma szavazni fognak, jelzi, hogy amikor a parlamenti képviselők, pénzügyminiszterek és biztosok elébe mennek az eseményeknek és politikai vezetőként cselekszenek, akkor lehet gyors és hatékony választ adni a kihívásokra. Mindkét intézkedés, amelyről a mai vita során szó esett, jelentős mértékben hozzájárul az EU pénzügyi és felügyeleti működési kerete felülvizsgálatának előkészítéséhez.

Az említett intézkedések mellett múlt szerdán a pénzügyi válságra történő válaszként bemutattunk egy alternatív befektetési alapokkal, díjazási konstrukciókkal és lakossági befektetési termékcsomagokkal foglalkozó, kulcsfontosságú kezdeményezéseket tartalmazó csomagot.

Végül, de nem utolsó sorban, három héten belül egy bizottsági közlemény a nyilvánosság elé tárja a Bizottság véleményét a de Larosière-jelentés pénzügyi felügyelettel kapcsolatos ajánlásai óta meghozott intézkedésekről.

A júniusi európai tanácsi jóváhagyást követően az ősz folyamán további jogalkotási javaslatok kerülnek bemutatásra.

  Gary Titley, a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. − Azért emelkedem szólásra, hogy a Költségvetési Bizottság Hoppenstedt úr jelentésével kapcsolatos véleményét elmondjam. Hoppenstedt úrhoz hasonlóan nekem is 20 év után ez lesz az utolsó felszólalásom ebben az ülésteremben.

A Költségvetési Bizottság tisztában van a javaslatok fontosságával és sürgősségével. Nyilvánvaló, hogy bizonyos kulcsfontosságú EU politikák megfelelő finanszírozás hiányában meghiúsulnak, ezért tehát örömmel támogatjuk a javaslatot. Ugyanakkor szeretnénk rámutatni, hogy ez a pénz az 1a számú tétel tartalékából származik, ami tartalékcsökkenéshez vezet, emiatt pedig csökkenti a jövőben fontossá válható projektek finanszírozására szánt forrásokat. Erről nem szabad megfeledkeznünk.

Másodszor, figyelnünk kell arra is, hogy ezek a szervezetek semmiképpen ne váljanak ügynökségekké, mert ha ez történne, nyilvánvalóan az ügynökségekkel kapcsolatos intézményközi egyezmény hatálya alá esnének.

Végül semmiképpen nem szeretnénk, ha a Költségvetési Bizottság álláspontja csorbát szenvedne a javaslatokkal kapcsolatos sietség miatt. Ezért a Költségvetési Bizottság örömmel támogatta McCreevy úr hétfő esti, ideiglenes finanszírozásra tett javaslatát, ezáltal biztosíthatóak a megfelelő finanszírozási eljárások, a javaslatok pénzügyi vonatkozásaival pedig megfelelő háromoldalú tárgyalás keretében foglalkozunk.

  Elnök. − Titley úr, köszönetet mondok Önnek azért a 20 esztendőért, amit az európai ügynek szentelt.

  John Purvis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, úgy tűnik, mintha csupa veterán emelkedne szólásra, de hát miért akarnám az Európai Parlamentben utolsó parlamenti felszólalásomat az általam megélt legrosszabb gazdasági helyzet közepette elmondani – márpedig életem korai időszaka a kritikus 30-as évekre esett –, és miért akarnék egy olyan jogszabályról szóló vitában felszólalni, amely – attól tartok – nem teljesen felel meg az elvárásoknak: a tőkekövetelményekről szóló irányelvekről van szó.

Én és frakcióm támogatja a Karas előadó által komoly szakmai érzékkel és türelemmel, az idő rövidsége miatt nyomasztóan sürgető légkörben, a jelenlegi nyugtalanító gazdasági helyzetben kialakított kompromisszumos megoldást. Remélem azonban, hogy kollégáim, akik a választások után visszatérnek, újrakezdik az egész együttdöntési folyamatot, amely jogalkotásunkat valóban képes teljes mértékben próbára tenni, és egyúttal tovább finomítani. Attól félek, hogy a túlzott sietség közepette meghozott jogszabályok közül sok nem várt, kedvezőtlen következményekkel jár. Attól tartok például, hogy a nagykockázatok kapcsán hozott szabályok, amelyeket McCreevy biztos olyannyira dicsért, és amelyek bevezetéséhez a partnerkockázattal összefüggő valós aggályok nagyban hozzájárultak, lényegesen megnehezítik a bankközi pénzpiac teljes körű és kívánatos újbóli aktiválását. Attól félek, hogy a McCreevy biztos által szintén olyannyira dicsért új visszatartási szabály valójában akadályozza az értékpapírosítás újraindulását, amely pedig az ingatlanfinanszírozás, a gépjárműhitelek és a fogyasztás terén alkalmazott, szükséges és túlnyomó részt hasznos mechanizmus.

A számításba vehető összes kormányzati ösztönző sem képes ellensúlyozni a haldokló papírosítási piacot. Remélem tehát, hogy amikor eljön az ideje az irányelv felülvizsgálatának, addigra a szükséges hatástanulmányokat már elvégezték, kikérték a szakértők véleményét, megfelelő módon és teljes körűen értékelték a globális helyzetet, és végül minden vonatkozásban megfelelő szabályokat alkalmaznak majd.

  Pervenche Berès, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Biztos úr, nagyon sajnálom, hogy a Tanács elnöksége nincs jelen. A belső piacért felelős biztosként az Ön megbízatása alatt, McCreevy úr, a szabályozási folyamat teljesen leállt. Sajnálatos módon – nem igazán tudom, hogy fogalmazzak – Önnek meg kellett volna változtatnia véleményét, és végül hallgatnia kellett volna az Európai Parlament szocialista frakciójára, amely – amikor Katiforis úr jelentését meghallgattuk – kifejtette Önnek, hogy szükség van a hitelminősítő szervezetekkel összefüggő jogszabályokra, vagy hallgatnia kellett volna előadónkra, Rasmussen úrra, aki megmondta, hogy a bankszektorban be kell vezetni az értékpapírosítással kapcsolatos visszatartást.

Végül pedig be kellett volna vezetnie a bankbetétek garanciáját. Tudja, az nem hír, hogy a szabályozás terén semmi nem történik. Szerencsére a következő parlamenti ciklusban ezeket a kérdéseket már nem Önnel együtt kell megoldanunk. Mindezt azért mondom, mert az utolsó, az alternatív alapok és a befektetési alapok kapcsán Ön által benyújtott javaslat irreális volt, amit alátámaszt az is, hogy Ön még arra sem hajlandó, hogy javaslatát a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal megvitassa.

Ami Karas úr jelentését illeti, úgy vélem ez egy fontos jelentés, amelyet a mai nap folyamán el kell fogadnunk, mivel az Európai Unión belül azt a jelzést adja mind a bankszektornak, mind pedig a G20-as partnereknek, hogy az értékpapírosításhoz szükséges a visszatartás bevezetése. A szavatolótőke definíciójánál egyértelműbben kell eljárni. A jövőben egyfelől a csoportfelügyeletet inkább nemzetközi keretek között kell megoldani, másfelől Jacques de Larosière jelentésének megfelelően integrált ellenőrzésre lesz szükség. Végül a derivatívákhoz és a hitel-nemteljesítési csereügyletekhez elszámolóházak kellenek.

Szeretnék ezenkívül köszönetet mondani Karas úrnak, amiért újraindíthattuk a háromoldalú megbeszéléseket, ami lehetővé teszi, hogy az irányelv hatályba lépését megelőzően felülvizsgáljuk a visszatartási küszöböt. Miután tanulmányokat rendeltünk és megbíztuk a CEBS-et annak meghatározásával, mely körülmények között kell a visszatartást szakmailag körültekintően megtervezni, meggyőződhettünk róla, hogy a mai nap szavazásra kerülő 5 százalékos küszöb volt a megfelelő érték, annál is inkább, mivel szerintem jó döntéssel korrigáltuk a visszatartás mértékét, és eltöröltük a Purvis úr által javasolt garanciákat.

Ami Hoppenstedt úr jelentését illeti, szeretnék legőszintébben köszönetet mondani neki, mivel úgy hiszem, hogy itt most már hasznos és pozitív munka folyik. Ezelőtt a Bizottság azt mondta, hogy nem lehetséges a 3. szintű bizottságok finanszírozása, ma ez megoldható, még mielőtt ezek a bizottságok ügynökségekké alakulnának. Ez örvendetes fejlemény. Az előadó kezdeményezésére a működési költségek és a projektköltségek egyaránt finanszírozhatóak lesznek, a Parlament számára pedig könnyen áttekinthetővé válnak az ilyen módon finanszírozott projektek. Ennek csak örülhetünk; ez a jó irány.

Végül, ami a számviteli standardokat és azokat a körülményeket illeti, amelyek között a nemzetközi szervezetek részt vesznek a standardok kialakításában, nyomást gyakoroltunk ezekre a szervezetekre a tekintetben, hogy javítsák az irányítási munkát, és pontosabban határozzák meg saját szerepüket. Meggyőződésem, hogy az Európai Parlament a Hoppenstedt-jelentésnek köszönhetően ebben a vonatkozásban is hasznos munkát végzett, és köszönetet mondok az összes előadónak, valamint a Háznak, ha – reményeim szerint – a későbbiekben nagy többséggel elfogadja ezt a két jelentést..

  Sharon Bowles, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a megállapodás tárgyát képező szöveg, amely a tőkekövetelményekről szóló irányelvet foglalja magában, komoly lépés előre az elsődleges tőke, a kockázatok és a felügyelet vonatkozásában. Az értékpapírosításról szóló rendelkezés – amely az átvilágítási hiányosságok miatt arányosan kiszabott büntetéseket határozza meg – nem tökéletes ugyan, de a célnak megfelel – nevezetesen annak a célnak, amely a bizalom visszaszerzésére, és az értékpapírosítási piac újraépítésére irányul. A visszatartási százalék értékének év végi felülvizsgálata azt jelzi, hogy az alapok, a nemzetközi együttműködéssel együtt, rendben vannak.

Az európai értékpapírosítási problémák az Egyesült Államokban a vásárlói oldalra vezethetőek vissza, de a félelem a saját értékpapírosítási piacunkat is megfojtotta. A bankok elvesztették a legfontosabb eszközt, ami lehetővé tette számukra saját kölcsöneik eladását – ez fontos eszköznek számított, mivel tőkét szabadított fel, amelyet további kölcsönök nyújtására lehetett használni, emellett pedig a növekedés egyik fő mozgatórugója is volt. 2006 és 2007 között az európai értékpapírosítás elérte a 800 milliárd eurót: 526 milliárd euró segítette az európai ingatlanokat, ami a 10 milliárdos nagyságrendű gépjárművásárlásokból, hitelkártya-alapú fogyasztásból, valamint a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelekből – igen, ebben még a körülbelül 40 milliárd eurós német kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek is benne vannak – tevődik össze. Pontosan ezek azok a területek, ahol a hitelválság a legkeményebb következményekkel jár. Ez pedig nem véletlen. Szembe kell néznünk ugyanis azzal a ténnyel, hogy a banki hitelezésnek korlátot szab a rendelkezésre álló tőke, és a bankok keze meg egészen addig meg van kötve, amíg nincs tőkeemelés, illetve nem tudják eladni a kölcsöneiket. Tehát minél előbb sikerül működő képessé tennünk az európai értékpapír-alapú minőségellenőrzést, annál jobb.

Azt gondolhatnánk, hogy amennyiben az 5 százalékos visszatartás garancia arra, hogy a bankok jól viselkednek, a 10 százalékos visszatartás még inkább az lenne, a visszatartott tőkerésznek azonban költségvonzata van, ami viszont csökkenti a felszabadítható tőkét, ezáltal pedig korlátozza a hitelnyújtás mértékét. Egy folyamatos tőkenyomással terhelt időszakban ez a 10 százalék a hitelezőket és a vállalkozásokat sújtaná, nem pedig a bankokat. Ezért azután más fórumok is – amelyek szintén magasabb visszatartási javaslatok mellett voltak – egyre inkább az 5 százalékos értéknél maradnak.

Végeredményben az okos felügyeleti éberség fogja a jövőben megakadályozni a visszaéléseket, nem pedig a már lezajlott ügyek kapcsán hozott szabályozás. A 3. szintű bizottságoknál látjuk, hogy a felügyeleti problémák és kudarcok ellenére mégiscsak a Parlament ismerte fel igazán, nem pedig a tagállamok, hogy a lyukakat nem lehet források nélkül betömködni. Ennek úgy szerzett érvényt, hogy ragaszkodott hozzá, hogy az illetékes bizottságok több forráshoz jussanak. A diverzifikáltabb, semleges finanszírozási rendszer a nemzetközi számviteli és ellenőrző szervek számára is előnyösebb lesz, az Európai Unió pedig ebben a kérdésben vezető szerephez juthat, persze – amennyiben más országok nem csatlakoznak – nem akármeddig. Örülök, hogy ezt sikerült egyértelműen megfogalmaznom. A finanszírozási szükségletek kielégítéséhez a felhasználói oldal – például befektetők – hozzájárulása is szükséges.

  Konstantinos Droutsas, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, a mostani gazdasági válság túltermelési válság és a túlzott tőkefelhalmozás válsága. Magának a kapitalista rendszernek a válsága, amint ezt ma már mindenki elismeri. Megpróbálják pénzügyi válságként beállítani, mintha likviditási válságról lenne szó, ezzel próbálják félrevezetni a munkásokat, és kibújni az igazi okok beismerésének felelőssége alól, amely okok növekvő munkanélküliséghez, csökkentett jövedelmekhez, képlékeny munkaügyi kapcsolatokhoz és az ezek elleni teljes offenzívához vezetnek.

A számviteli standardok felügyeletére irányuló intézkedések, amelyek mind a hitelkeretet, mind a szavatolótőkét ellenőrzik, nem egyszerűen képtelenek a bankok felelősség alóli kibújásának csökkentésére; egészében véve pont ezek azok az intézkedések, amelyekre maguk a bankok törekszenek, azért hogy – a felületes felügyeleti és ellenőrző tevékenységeken túl, amelyek, ahelyett, hogy azoknak a kisbetéteseknek az érdekeit védenék, akik régen és most egyaránt ki voltak és vannak téve a gazdasági válságból adódó kockázatoknak – továbbra se lehessenek felelősségre vonhatóak, ez a felelősség alóli mentesség pedig védi a bankok versenyhelyzetét, ezen kívül lehetővé teszi, hogy újabb eszközöket vessenek be a profit növelése érdekében.

Az a visszafogottság, amellyel a bankok akár a pénzintézetek állami társfinanszírozására reagáltak, amelyért cserébe legfeljebb minimális mértékű ellenőrzésnek kell alávetni magukat, jellemző magatartás, jelzi a felelősség előli meghátrálást, amely a piac útvesztőjében ismét csak magasabb profitot és árakat eredményezhet, mialatt ismét a munkásokkal akarják megfizettetni a válság árát. A munkásokat se meg nem tévesztik, sem pedig el nem tántorítják az Európai Uniónak a válság leküzdése érdekében hozott határozatai. Tudják, hogy ezek a döntések a válság teljes súlyát az ő vállukra helyezik, céljuk pedig az eddigieknél is magasabb tőkeprofit biztosítása.

  Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönöm, elnök úr. Lezajlott egy globális pénzügyi összeomlás, amely még mindig okoz problémákat. Mielőtt uniós szinten tennénk lépéseket, szükség van tehát annak elemzésére, miért is történt mindez. A következőket szeretném mondani: Először is, nálunk tulajdonos nélküli kapitalizmus van. A nagyvállalatokat már nem a részvényesek irányítják, hanem a nyugdíjalapok, biztosító társaságok és egyéb pénzalapok. Ez olyan helyzet kialakulásához vezet, amelyben az illetékesek úgy irányítanak, ahogy akarnak, méghozzá úgy, hogy ezzel saját érdekeiket védjék, ami a kockázatok nagyarányú növelését jelenti, aminek az lesz az eredménye, amit most látunk. Vannak bankjaink, amelyek „túl nagyok ahhoz, hogy bukjanak” – ez a szöveg folyik szinte már a csapból is. A Glass-Steagall- törvény célja ennek megakadályozása lett volna, de az Egyesült Államokban hatályon kívül helyezték. El kéne gondolkodnunk azon, nem lehetne-e ez a megoldás része. Vannak letéti garanciáink a kisbetétesek számára, de még az igen nagy betétesek számára is. Ez azt jelenti, hogy az emberek, akik pénzt tesznek a bankba, fütyülnek rá, vajon biztonságos-e a bank, mivel tudják, hogy az adófizetők úgyis megvédik. Ez baj. A központi bankok vezetői nem rombolják le a légvárakat, sőt inkább dicséretet kapnak, amikor folyamatosan azon vannak, hogy a légvárak építése a végtelenségig folytatódjon.

Alan Greenspan-nek igen jó híre volt olyasvalamiért, ami a gyakorlatban nagyrészt magyarázatul szolgál arra, miért is romlottak el ennyire a dolgok. A jelzálog alapú hitelezés volt a bajok kezdete és nagy részben okozója, és olyan politikusok vezették be, akik most azt mondják, hogy a problémát azzal oldjuk meg, hogy még több jogosítványt veszünk el a piactól. Kétlem. Az Új Bázeli Tőkeegyezményt az árnyfinanszírozás eszközeivel kerülték meg. Ma új tőkeszabályozásról beszélünk. Mindez nem fog segíteni, ha ez újabb árnyfinanszírozást jelent. Én tehát úgy gondolom, hogy a problémát másképp kellene kezelnünk és meg kellene kérdezni, mi a teendő. Ekkor ki fog derülni, hogy uniós szinten nagyon kevés teendő van. Ez globális probléma, ezért annak orvoslásának máshol kell megtörténnie.

  Sergej Kozlík (NI). – (SK) Elnök úr, hölgyeim és uraim, véleményem szerint az Európai Parlament jelen ciklusának egyik legjobb lépése az a múlt évi döntés, amely a pénzügyi rendszer szigorú szabályozásának és nagyobb stabilitásának szükségességére vonatkozott. Kár, hogy mindez nem három évvel előbb történt. A tőkekövetelményekről szóló irányelvtervezet benyújtása ebben a vonatkozásban újabb gyakorlati eredmény. A pénzügyi válság felhívta a figyelmet az ellenőrzési mechanizmusok hiányosságaira, ideértve az összevont alapú felügyeletet is.

Egyetértek azzal, hogy a problémák megoldásához a kiindulópont egy, az európai központi banki modellt alapul vevő, bankfelügyeleti testületekből álló decentralizált európai rendszer felállítása lenne. Támogatom emellett a szigorúbb értékpapírosítási szabályokat is. Az értékpapírosított kockázat bizonyos százalékának a kezdeményezőknél kellene maradnia, ezenkívül befektetői részről további átvilágítás lenne szükséges. Csak így lehet haladást elérni.

  Zsolt László Becsey (PPE-DE). – (HU) Köszönöm Elnök úr! Gratulálok a jelentéstevőnek és a frakciók árnyékjelentéstevőinek az elért kompromisszumhoz. Bár sokunknak sok tétel nem ideális vagy kedvező, de politikailag fontosnak tartom, hogy még most, a választások előtt szülessen meg a jogszabály.

Néhány megjegyzésem: 1. Mint a mikrohitelezésért felelős jelentéstevő örömmel fogadom, hogy bekerült a jelentésemben is szerepelt kívánalom, hogy a mikrohitelezés sajátosságait - például hogy nincs klasszikus fedezet és önrész - tükröző kockázatkezelési rendszert dolgozzák ki. Remélem, erre minél hamarabb sor kerül. Köszönöm a javaslatért Berès asszony módosítóját. 2. Rendkívül kritikus voltam a felügyeletek viszonyában már a 2005-ös módosító vitában is. Különösen az anyaintézetek felügyeletének ügyében, hiszen ez alkotmányos aggályokat is felvet a leányvállalatok országában való alkalmazások tekintetében, márpedig az új tagállamokban többnyire leányvállalatok vannak.

Ezt a kiszolgáltatottságot enyhíti, ha nem is szünteti meg a kollégiumi rendszer, mely számomra még mindig csak jó irány, de nem az igazi megoldás. Mégis a kompromisszumok jegyében ezt a helyzetet előrelépésnek tekintem főleg azért, mert a mostani kompromisszum előirányozza azt is, hogy hamarosan készüljön el az integrált felügyeletrendszerre vonatkozó jogszabály tervezete a De Larosière anyag alapján, ami már jó lesz a mi szempontunkból, és ez egy nagyon komoly előnye is a közösségiesítésnek.

Külön szeretném kifejezni köszönetemet az eurózónán kívüli országokkal való szolidaritásért a 153/3-as pont módosítása kapcsán, mivel a javaslatom elfogadásával 2015. végéig nem sújtja külön kockázati prémium ezen országok azon hiteleit, melyet többnyire euróban vettek föl az államháztartás vagy a központi bank részéről. Mindezeket figyelembe véve javaslom a kompromisszum egy blokkban való megszavazását, beleértve az 5%-os visszatartást is, hiszen már ez azért valamiféle előrelépést jelent.

Végezetül mivel ez az utolsó fölszólalásom, én is szeretném megköszönni az Elnökasszonynak, valamennyi kollegámnak azt a munkát, amit öt évig itt elvégezhettem.

  Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Ebben az évben az európai prosperitás 4 százalékkal csökken, a munkanélküliek száma pedig eléri a 26 milliót. A világnak és az Európai Uniónak többet, jobbat és hamarabb kellett volna tennie a pénzpiacok szabályozása terén.

Meg vagyok elégedve a Parlament ebben a ciklusban végzett munkájával, amelyet gyakran az időhiány légköre határozott meg, ugyanakkor aláhúznám a szocialista frakciónak az Európai Parlamentben végzett munkáját, amelynek a maga idejében nagyobb elismerést kellett volna kapnia.

Sajnálom, hogy a Bizottság reagálása lassúbb, nehézkesebb és kevésbé átfogó, mint amit a helyzet megkövetelt volna és megkövetel ma is, amint ezt a fedezeti alapok kapcsán nemrégiben tett javaslat jól illusztrálja.

A tőkeigényekkel összefüggő irányelv elfogadása a helyes irányban tett újabb lépés. Tudjuk, hogy a javaslat nem elég merész, és nem teljesen felel meg a várakozásoknak, de ma az a legfontosabb, hogy egyértelmű jelzést adjunk a pénzintézeteknek és pénzpiacoknak a tekintetben, hogy a „minden marad a régiben” szemlélet mára a múlté. Gratulálok az előadónak és az árnyékelőadóknak – külön kiemelve Pervenche Berès-t – amiért olyan kitartóan törekedtek a kompromisszumra.

A szóban forgó irányelv egyértelmű szabályokat vezet be, de ezzel együtt egy-egy vitatottabb kérdés kapcsán rengeteg munkát kell még elvégezni a következő felülvizsgálat során, különösen az értékpapírosítást szolgáló visszatartás mértékét illetően.

Ma rendkívül fontos, hogy a Parlament elfogadja ezt az irányelvet, ezáltal egyértelműen jelezve az európai polgároknak, hogy a dolgok változóban vannak, és hogy ez a változás nem áll meg, valamint hogy különös gondot fordítunk ezekre az ügyekre.

  Wolf Klinz (ALDE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a pénzügyi válság világossá tette, hogy az Európai Unió pénzpiaci keretei felülvizsgálatra szorulnak. Frakcióm támogatja a háromoldalú tárgyalások során előkerült javaslatokat, különös tekintettel a bankokra vonatkozó tőkekövetelményekről szóló új irányelvre vonatkozó javaslatokra. Fokozottabb mértékű lesz a kockázatalapú felülvizsgálat, a különleges célú társaságokkal való visszaélés megszűnik, az értékpapírosításhoz szükséges 5 százalékos visszatartás eredményeképpen pedig javulni fog a strukturált termékek minősége. Sajnálom ugyanakkor, hogy az éven belüli bankközi hitelek esetében a szabály igencsak korlátozó, és hogy a csendes tőke-hozzájárulásokat csak átmenetileg fogadják el teljes értékű tőkeösszegnek.

A pénzpiacok szerkezetátalakításával eddig elért haladás jó, de nem elégséges. Az ehhez szükséges munka tehát folytatódni fog. Remélem, hogy a bankok együttműködőbbek lesznek, mint az elmúlt néhány hónap során voltak, amikor is inkább vasúti fékezőként, mint előre mutató megoldásokat kereső partnerként viselkedtek.

  Werner Langen (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, először is szeretném elmondani, hogy azért kezdtünk bele a mai vita tárgyát képző második projektbe, hogy normális alapokra helyezzük a pénzpiaci szabályozást. A pénzpiaci válság oka részben a piaci működés, részben a szabályozás csődje. Összeállítottunk egy listát, amely a hitelminősítő intézetek által szabályozandó intézkedéseket tartalmazza. Határozatokat fogadtunk el a tőkekövetelményekről szóló irányelvekkel, a vezetői fizetésekkel, a fedezeti alapokkal, a számviteli szabályokkal és az európai felügyeleti struktúrával kapcsolatban. Ma a második ponttal foglalkozunk.

Bizottsági, nem pedig a szokásos első olvasatot követő szavazásra alapozott tárgyalások folynak, amelyek a Tanács, a Bizottság és a Parlament közötti megállapodáson alapulnak. Elismerem, hogy Karas úr számos kérdésben ért el eredményeket. Ugyanakkor sokan képviselőtársaim közül, velem együtt, eltérő véleményen vagyunk, amint erre Klinz úr rámutatott. Ez a véleménykülönbség elsősorban az értékpapírosítással összefüggő visszatartás kapcsán került elő. Az értékpapír-piaci és pénzpiaci válság nem utolsó sorban a saját kockázat nélküli pénzpiaci termékeknek köszönhető. Emiatt a bankok már nem bíznak egymásban, mivel senki nem rendelkezik olyan értékpapírokkal, amelyeknél a felelősségvállalás kockázati alapon működik. Az elhangzott javaslat 5 százalékos visszatartásra vonatkozik. Véleményem szerint 10 százalék sokkal jobban megfelel a célnak, ezért nyújtottam be módosító javaslatot. Biztos vagyok benne, hogy a Tanács, amennyiben elfogadja a javaslat összes többi elemét, mérlegelni lesz kénytelen a 10 százalékos visszatartást. Nekünk, a Parlamentnek, abban áll a felelősségünk, hogy további biztosítékokat adjunk a polgároknak a tekintetben, hogy egy ehhez hasonló pénzpiaci válság többé nem ismétlődhet meg.

Ezért javaslom, és kérem, hogy a 10 százalékos visszatartás és a csendes tőkehozzájárulások levonása mellett fogadjuk el a Karas úr által elért kompromisszumot

  Ieke van den Burg (PSE). - Elnök úr, vegyes érzelmekkel állok itt e Ház falai között, ahol számomra ez a mostani az utolsó parlamenti vita. Nagyon örülök a Hoppenstedt-jelentés kapcsán meghozott döntésünknek, amely lehetővé teszi a 3. szintű bizottságok nagyobb mértékű finanszírozását. Ez olyan lépés, amely a nemzeti határokon messze túlnyúló európai pénzpiacok szigorú felügyeletét teszi lehetővé. Mindig erőteljesen támogattam ezt az elképzelést, és remélem, hogy az erről folytatott vita a következő ciklusban igen intenzíven folytatódik majd.

A tőkekövetelményekről szóló irányelvvel kapcsolatos másik dokumentáció véleményem szerint nem igazán jó példa arra a Lámfalussy-folyamat szerinti jobb szabályozásra, amelyet az alatt a tíz év alatt fejlesztettünk ki, amíg aktív részese voltam a munkának. Az elért eredményeket támogatom, mert egyértelmű jelzést kell adnunk a piacnak, de egy még inkább elvi alapú megközelítés és áttekinthetőbb politikai konzultációs mechanizmus közelebb állt volna hozzám. Érződik az a nyomás, amely miatt ilyen gyors eredményt kellett elérni. Remélem, hogy ez év végén, amikor alaposabban felülvizsgálják majd a tőkekövetelményekről szóló irányelveket, a Lámfalussy-folyamatra is kellőképpen odafigyelnek majd. Mindenképpen javasolom, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottság indítsa újra a folyamatot.

Utolsó beszédemben szeretnék kapcsolódni ahhoz is, amit Berès képviselő mondott, McCreevy úrnak pedig azt üzenném, bizony kár, hogy mindaz, amit a pénzpiaci szabályozás területén tett, az valójában túl kevés, és túl későinek bizonyult. Az elmúlt tíz év során tanúsított együttműködésük kapcsán szeretném kifejezni megbecsülésemet a Gazdasági és Monetáris Bizottságban dolgozó kollégáimnak. Remélem, hogy az új parlamenti ciklusban olyan biztost kapnak, akit csak a pénzpiacok érdekelnek, és olyan portfolión dolgozik majd, amely tényleg erről a nagyon fontos témáról szól, és amelynek kapcsán a mai igen nehéz helyzet előállt, olyasvalakit, aki tényleg elkötelezi magát a szabályozás és a pénzpiacok megfelelő európai felügyelete mellett.

  Udo Bullmann (PSE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ha Önök le akarnak csapolni egy mocsarat, nem a legkövérebb békák véleményére lesznek kíváncsiak a végrehajtás mikéntjét illetően. Pontosan ez a baj a tőkekövetelményekről szóló irányelvvel kapcsolatos jelentéssel, amelyről a mai vita szól. Ha nem akarjuk, hogy tíz-húsz év múlva még mindig rosszul működő bankjaink legyenek, akkor szükség van rá, hogy a bankok és a hitelintézetek jelentős üzleti kockázatot vállaljanak abban az esetben, ha továbbra is kockázatos termékekkel üzletelnek. Az öt százalék azonban nem jelentős.

McCreevy biztos 15 százalékot javasolt, amit aztán az ágazat levitt 5 százalékra. A Tanács ezt elfogadta, az Európai Parlament pedig valóban szánalmas képet mutatott magáról. Mi, német szociáldemokraták magasabb visszatartásra fogunk szavazni, és megszavazzuk a csendes tőke-hozzájárulást is, ugyanis nem korrekt az a versenypolitika, amelyik az üzleti modell ellen irányul, és amelyiknek semmi köze a bankok szerkezetátalakításához.

Remélem, hogy vállalható döntést hozunk majd, és hogy június 7-e után olyan Parlamentünk lesz, amelyikben lesz elég bátorság és határozottság ahhoz, hogy a pénzügyi piac szerkezeti átalakítása során érthető nyelven szóljon.

  Antolín Sánchez Presedo (PSE). – (ES) Elnök úr, a 2007. augusztusi pénzügyi válság első reakciójaként elkészült irányelv elfogadását nem szabad késleltetni. A váratlan fordulatokat elkerülendő, a körülmények ismeretében az irányelv alkalmazása kellő körültekintést igényel, amelyet a nemzetközi fejleményekkel összhangban lévő ambiciózus felülvizsgálattal együtt kell végigvinni.

A pénzintézeteknek szilárd tőkealapra van szükségük, és a szavatolótőke összehangolt fogalom-meghatározásán alapuló kiegyensúlyozott verseny részeseiként kell megjelenniük, különös tekintettel a hibrid eszközök fogalom-meghatározására, illetve a jelentős kockázatok ezzel arányos, kiemelt kezelésére. Rendkívül fontos a nagyobb mértékű átláthatóság, valamint az értékpapír-kibocsátók és -befektetők érdekeinek összehangolása. Az, hogy a mérlegen legalább 5 százalék értékpapírosított termék maradjon, hogy az ilyen termékeket ne lehessen többszörösen felhasználni, és a befektetők alaposabb átvilágítása mind ebbe az irányba tett lépések. Felügyeleti kollégiumok felállítása a határon átnyúló csoportok számára, és az európai bankfelügyelők bizottságának jóval erősebb szerepkörrel történő felruházása egy teljesebb mértékben integrált európai felügyeleti rendszer megteremtése irányában tett intézkedések.

  Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak is az elmúlt öt év kiváló együttműködéséért, bár meg kell mondanom, vannak még a következő parlamenti ciklusra váró megoldatlan kérdések. Mindenekelőtt az, hogy a mostani irányelv nem oldja meg a banki tevékenységek értékelésének problémáját.

A kockázati alapú megközelítés nem felelt meg a céloknak, valóban másfajta értékelési módszert kell kitalálnunk, talán a teljesítmény alapú megközelítést. Továbbá az sincs még eldöntve, ki fog fizetni. Melyik ország adófizetői kockáztatják majd a saját pénzüket, ha egy nagy európai bankcsoport bajba kerül?

Európai szinten létrehoznak egy speciális pénzalapot? A különféle országokból érkező befizetésekből áll majd össze a közös alap? Amíg erre nincs válasz, nem mondhatjuk, hogy a pénzügyi szektor stabil, és jól előkészített szabályozással rendelkezik.

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) Elnök úr, szilárd meggyőződésem, hogy a vita tárgyát képező intézkedéseknek ugyanakkor megelőző jellegűeknek kell lenniük, mivel a helyzet igen súlyos. A világpiacon lévő pénzügyi derivatívák mennyisége ötszöröse a világ összes bruttó hazai termékének, ez pedig olyan buborék, amelyik ki fog durranni, és fennáll a bruttó hazai termék drámai csökkenésének kockázata, elsősorban az Egyesült Államokban. Ez pedig az egész világot – az európai országokkal együtt – igen rosszul érintené. A hiperinfláció is veszélyt jelent, mivel az uralkodó elképzelés szerint – ami különösen az Egyesült Államokra jellemző – minden probléma megoldható azzal, hogy egyre több pénzt nyomunk a rendszerbe, bár ennek a stratégiának komoly hiányosságai vannak. Ezért úgy gondolom, hogy a megelőzés rendkívül fontos elem, és hogy néhány erőteljesebben vitatott pénzpiaci eszköz használatát – ilyen például az árnyfinanszírozás – egészen egyszerűen meg kellene tiltani.

  Elnök. − Mielőtt McCreevy biztos szót kap, és mivel néhány képviselő ma szólalt fel utoljára az ülésteremben, kötelességemnek érzem, nem csak a parlamenti képviselők, hanem az összes európai polgár és szavazó nevében is, hogy köszönetet mondjak nekik többéves elkötelezett munkájukért. Meggyőződésem, hogy az az önként vállalt feladat, amelynek során a dolgok javításán fáradoztak, megérdemli, hogy az európai polgárok hálával gondoljanak rájuk.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is hadd mondjak köszönetet elsősorban az előadóknak, Karas és Hoppenstedt uraknak valamint a többieknek, amiért ebben a két témakörben odaadó munkával igyekeztek kompromisszumos megoldásokat találni.

Ami a Hoppenstedt-jelentést illeti, az Állandó Képviselők Bizottsága tevékenységének ma reggeli pozitív eredménye lehetővé teszi, hogy a javaslatot első olvasatban elfogadjuk. Igen örvendetes, hogy e stratégiai fontosságú kezdeményezés kapcsán sikerült megegyezésre jutni, mert ez jó jel: azt mutatja, hogy készek vagyunk kezelni a pénzügyi válságot, erősíteni a pénzügyi felügyeletet és javítani a pénzügyi jelentések során alkalmazott standard értékelési folyamatok és ellenőrzés színvonalát. Ez azonban csak az első lépés egy igen hosszú folyamat során. Örömteli várakozás tölt el, ha az előttünk álló hónapok során az új Parlamentben Önökkel együtt elvégzendő további munkára gondolok.

Az értékpapírosítás kapcsán mindnyájan egyetértünk abban, hogy az öt százalékos visszatartás csupán az első lépés. A Bázeli Bizottság a mennyiségi visszatartással összefüggésben végzi majd feladatait. Ez volt a G20-ak kérése. Az Európai Unió kezdeményezőként lép fel, és kivesszük részünket a globális szintű további összhang kialakításából.

Hadd térjek itt ki valamire az értékpapírosítás kapcsán. Bowles asszony igen komoly munkát végzett e tekintetben. Ő személy szerint erőteljesen támogatja az értékpapírosítást, elmagyarázta az elképzelés pozitív oldalait, valamint rávilágított, hogy az Európai Unió összes tagországában a tőkepiacokon mennyi pénz kerül a kis- és középvállalkozásokhoz és a hitelezőkhöz általában. Ha esetleg az a benyomás alakult volna ki, hogy én nem vennék tudomást a több év viszonylatában az értékpapírosítástól várható előnyökről, hadd mondjam el, hogy igenis tudomást veszek róla! Ugyanakkor a kérdés az, hogy egy konkrét esetben milyen arányú legyen az értékpapírosítást kezdeményező részesedése. Elfogadom, amit Bowles asszony mondott: nevezetesen, hogy a jövőben bármekkora százalék birtoklása tőkeilleték levonását vonja maga után. Nem tudhatjuk biztosan, a jelenlegi pénzügyi válság mikor ér véget. Attól függetlenül azonban, hogy ez mikor következik be, szerintem néhány év múlva teljesen biztosak lehetünk afelől, hogy a pénzintézetek minden szinten kötelesek lesznek a hitelezés fedezetéül szolgáló jelentősebb mennyiségű és jobb minőségű tőkével rendelkezni. Én nem leszek akkor itt – sokan Önök közül azonban igen –, függetlenül azonban a folyamat végétől, a jelenlegi pénzügyi válságnak ez lesz a megkerülhetetlen következménye – nem azonnal, talán még csak nem is középtávon, de hosszabb távon mindenképpen. Ha rendelkeznék a jövőbe látás képességével, most ezeket a néhány év múlva lezajló eseményeket látnám. Tehát itt a százalékokról vitatkozunk. Ismerik a véleményemet ebben a kérdésben. Hosszú évek óta makacsul kitartok álláspontom mellett.

Amikor a kérdés a Miniszterek Tanácsa általi tárgyalás szakaszában volt, és az Európai Parlament előtt, számos módosító javaslat született a különféle „kihagyások” kapcsán ilyen-olyan kérdésekben, ezekben az ügyekben kollégáim – kérésemre – erőteljesen tiltakoztak, mivel komolyan hiszek abban az állításban, hogy 5 százalék a valamiből több, mint 55 százalék a semmiből. Minél több kihagyásunk van – lehet 5, 10, 15 – a nulla 15 százaléka még mindig csak nulla. Ezért örülök annak a lehetőségnek, hogy a Bizottság ez év végén elkészülő jelentésében újra vizsgálja ezt a konkrét ügyet, és megfelelően pontosítja a megfogalmazást a szövegben. Azért ragaszkodom ehhez, mert nem szeretnék mindenféle kihagyásokat látni. Készséggel elfogadom ugyanakkor, amit Bowles asszony és mások mondtak az értékpapírosítás tőkepiacra gyakorolt pozitív hatásairól. Remélem, soha nem tűnt úgy, hogy ez nem így lett volna.

Végül pedig én is szeretnék csatlakozni az elnök úrhoz, és jókívánságaimat fejezem ki a visszavonuló képviselőknek jövőbeni tevékenységükhöz, akármi is legyen az. Legtöbbjüket valamilyen minőségben az itt eltöltött öt esztendő alatt megismertem, segítségüket köszönöm még akkor is, ha nem mindig értettem egyet velük. Talán nem kellene senkit kiemelnem, de külön szeretném megemlíteni Purvis úr nevét. Tanácsai mindig bölcsességről tettek tanúbizonyságot, mértéktartóak, körültekintőek voltak és nélkülözték a dogmatizmust, neki külön is szeretnék sikerekben gazdag jövőt kívánni.

  Othmar Karas, előadó. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először szeretnék köszönetet mondani támogatásukért, valamint a betéteseknek, vállalkozásoknak, bankoknak és pénzvilágnak küldött jelzésünkért.

A vita igen nyitott volt. Rávilágított a gyengeségekre és arra, hogy további fejlődésre van szükség. Elmondhatom, hogy minden jókívánság, kritika és fenntartás szerepet játszott a tárgyalásokon, hogy megpróbáltuk mindezt belevenni a preambulum-bekezdésekbe és a felülvizsgálati kérelembe. Nincs olyan, ma itt elhangzott megjegyzés, amelynek ne lett volna szerepe a kialakult megállapodásban – bizonyos esetekben ez a szerep nem volt ugyan túl markáns – de mindennek volt valami szerepe.

Így azután teljesen világos, hogy fontos lépést tettünk előre, de ez a lépés nem a végső, mivel ebben a megállapodásban további lépéseket jelentünk be, jelzünk előre és támogatunk, egyben konkretizálva a vita irányát. Más szóval, a vitát folytatjuk, folytatódnia kell. Meggyőződésem ugyanakkor, fontos, hogy most, ebben a törvényhozási ciklusban adjunk egyértelmű jelzést arra vonatkozóan, hogy értjük a dolgunkat, hogy bizalmat akarunk ébreszteni, bizalmat és stabilitást akarunk kialakítani, hogy képesek vagyunk gyorsan reagálni, és hogy tudjuk, milyen megoldandó feladatok várnak még ránk a jövőben. Éppen ezért arra kérem Önöket, hogy ezt a lépést együtt, nagy többséggel tegyük meg.

Nagyon köszönöm a vitát.

  Karsten Friedrich Hoppenstedt, előadó. − (DE) Elnök úr, a tárgyalások első fordulójában már elmondtam a véleményemet bizonyos dolgokról. Ugyanakkor még egyszer, világosan el szeretném mondani, hogy a világ, beleértve partnereinket az Egyesült Államokban, Kínában és máshol, figyeli, hogy az Európai Unió, a Tanács, a Bizottság és a Parlament hogyan reagál a válságra. Már említettem, hogy bizonyos átfogalmazott szabályok kapcsán érzékelhető a reagálás. Az Egyesült Államokban látszik valami mozgás a viszontbiztosításról szóló irányelv és egyéb dolgok vonatkozásában, amilyen például a biztosítékok kérdésköre. Mi több, a hozzánk eljutott információk arról szólnak, hogy amennyiben nekünk európaiaknak semmi konkrétum nincs a kezünkben, akkor partnereink sem fognak reagálni.

A múlt hónapban és ebben a hónapban döntéseket hoztunk, és ezeket gyakorlati lépések követték, emellett képesek voltunk a Tanáccsal együttműködve használható megoldásokat találni.

Szeretném még egyszer megragadni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak a Bizottságnak, amely időnként a kelleténél kissé keményebb volt, valamint a Tanácsnak – ahol késő éjszakába nyúló üléseken és számos háromoldalú megbeszélésen próbáltunk ésszerű megoldásokat találni –, mivel egy órával ezelőtt ők is elfogadták az általunk kialakított ésszerű kompromisszumot.

Természetesen köszönet illeti harcostársaimat a Gazdasági és Monetáris Bizottságban, Berès és Bowles asszonyokat és másokat, de a többi munkatársat is, akikre a feladat terhének jelentős része hárult.

Úgy hiszem, talán fontos ismét kihangsúlyozni, hogy részt vettem az európai egységes piac bevezetésében, koordinátorként az euró bevezetésében és más hasonló dolgokban. Ezek olyan mérföldkövek, amelyek természetesen az itteni munkára és a politika kialakítására egyaránt hatottak. Jó volt Önökkel dolgozni, és még egyszer szeretném megköszönni képviselőtársaimnak, a Bizottságnak és a Tanácsnak – ezt már említettem – együttműködésüket. Mindazoknak, akik úgy döntöttek, befejezik itteni pályafutásukat, minden jót kívánok a jövőre nézve.

Számos feladat áll előttünk, többek között annak az üzenetnek az eljuttatása az emberekhez, amely az Európai Unió jelentőségéről és az Európai Parlament munkájának fontosságáról szól. Fontos emellett a június 7-i választások és az Európa más országaiban június 4. és 7. között tartandó választások szempontjából, hogy felhívják az emberek figyelmét munkánk fontosságára. Remélem, hogy magas lesz a részvételi arány. Még egyszer nagyon köszönöm mindnyájuknak, és a jövőre nézve legjobbakat kívánom. Amint már említettem, ez a legutolsó beszédem.

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

A szavazásra ma, 2009. május 6-án, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Paolo Bartolozzi (PPE-DE), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a hitelintézetekről, a szavatolótőkéről, a nagykockázatokról, a felügyeleti intézkedésekről és a válságkezelésről szóló irányelvek módosításával az Európai Unió elindult a rendszer egészének átszervezése irányába.

A módosított irányelv megszüntetné a tagállamok saját forrásaik feletti önálló rendelkezési jogát, ami akadályozná a bankok közötti felügyeleti tevékenység és a tisztességes piaci versenyt célzó gyakorlat harmonizációját. Ezeket az eltéréseket olyan közös szabályokkal kell áthidalni, amelyek lehetővé teszik az ellenőrző szerveknek és központi bankoknak, hogy kezelni tudják a bankrendszer esetleges fizetésképtelenségéből adódó helyzetet, főleg olyan országokban, ahol bevezették az eurót. A módosítások érintik a határon átnyúló bankcsoport-ellenőrzések szigorításának szükségességét.

Az Európai Parlament és a Tanács között létrejött megállapodásról folytatott intézményközi tárgyalások újraindítása az értékpapírosítások nominális értékéhez rendelt minimális küszöbről folyt. Ez arra a kockázatmennyiségre vonatkozik, amelyet a bankoknak fel kell tüntetniük a saját mérlegükben, amikor a betéteseknél „strukturált” termékeket helyeznek el.

A Tanácsban az összes tagállam az 5 százalékos küszöb megtartása mellett szavazott. Magasabb küszöb lehetetlenné tenné az értékpapírosítási piac felélénkülését, ezen kívül nem segítene a piacok újra biztonságossá tételében.

(Az ülést 11.50-kor felfüggesztik és 12.05-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
alelnök

  Andreas Mölzer (NI). - (DE) Elnök asszony, idézem az eljárási szabályzat 145. cikkét. Az április 24-i ülésen a szavazás alatt távollétemben Hans­Peter Martin azt állította, hogy a voksolásnál valaki illegálisan használta a székemen lévő szavazókártyát. Az elnökség ezt, mint helytelen állítást azonnal cáfolni tudta.

Megértem, hogy a jelenleg zajló választási kampányban képviselőtársaim között sokan idegesek. Ez azonban rám vonatkozóan kimeríti a megtévesztés, csalás és jogtalan haszonszerzés vádját. Ez a vád komoly bűncselekményről szól. Martin úr időről időre nyilvánosan rontja a Parlament hírnevét, rossz színben tűnteti fel azt, és rosszindulatú állítást fogalmaz meg a Parlamenttel, annak tagjaival sőt még a hivatali munkatársakkal és különösen osztrák kollégáival szemben olyan mértékben élve a torzítások, féligazságok és igaztalan állítások módszerével, ami már kimeríti az általam elviselhetőnek tartott mértéket. Követelem, hogy vonja vissza állítását, követelem hogy kérjen bocsánatot és követelem, hogy az Elnökség ítélje el ezt a viselkedést.

(Taps)

  Elnök. − Köszönöm, Mölzer úr. Amint erről a kollégák értesültek, a gépet a múltkor leellenőrizték és kiderült, hogy azt semmiféle egyéb, avagy nem megfelelő módon nem használták, az ügyet tehát tisztáztuk.

Látom, hogy Hans-Peter Martin úr szót kér. Megadom a szót, röviden.

(Elégedetlen moraj)

  Hans-Peter Martin (NI). - (DE) Elnök asszony, lenne szíves csendet kérni az ülésteremben?

(Nevetés)

Vagy esetleg büntetésképpen megvonják a napidíjamat, ha merészelek „népszavazást” kiáltani?

Jogom van a szabályzat 149. cikke értelmében személyes megjegyzéssel élni. Teljes mértékben visszautasítom képviselőtársam állítását. Emlékszem arra, mit mondtam a plenáris ülésen jó néhány jobboldali szélsőséges és a mögöttem ülő csőcselék távollétében. Kitartok mellette. És ha azzal vádolnak…

(Tiltakozások)

Hallhatják itt ezeket a bekiabálásokat, amelyek olyan rettenetesek, hogy nem kívánom nyilvánosan megismételni őket. De hát ilyenek a jobboldali szélsőségesek. Ismerjük a történelemből, és ez komoly előttünk álló veszély.

Ami cselekedetem jogellenes voltát illeti, csak annyit mondanék, lehet ugyan, hogy eddig számtalan kísérletet tettek arra, hogy törvénysértőként tüntessenek fel, de eljárás soha nem indult ellenem, nem azért, mintha az osztrák bírák vagy ügyészek elfogultak lettek volna, hanem mert látták, mennyire megalapozatlanok ezek az állítások. Ha a jobboldali szélsőségesek most ilyen érvekkel támadnak, a választóknak kell erről ítéletet mondaniuk.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Elnök. − Végighallgattuk. Mint mondottam, az ügyet tisztáztuk. Ennyi elég. Köszönöm.

⁂

  Beniamino Donnici (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, elnök asszony, amint erről Önnek tudomása van – ugyanakkor sok képviselőtársamnak nincs, az elnökségnek köszönhetően az elhallgatott ügy kapcsán tapasztalható komoly információhiány miatt – az Európai Unió Bírósága döntést hozott egy hosszú vita végén, amelyben sajnálatos módon az Európai Parlamenttel és Occhetto úrral álltam szemben.

A Bíróság megsemmisítette a Ház által május 24-én mandátumom megerősítésének megtagadásáról hozott döntést, az Európai Parlamentet pedig a költségek megtérítésére kötelezte. A Bíróság időben hozott döntésének szándéka mögött a Parlament legitim összetételének, annak mandátuma lejárta előtti helyreállítása volt, május 4-én délután 5-kor Pöttering elnök az ülésteremben az ügyet azonban egyoldalú, nem egyértelmű és zavaros módon adta elő, egyúttal ismételten felszólította a Jogi Bizottságot, hogy erősítse meg hatáskörömet, jóllehet tudta, hogy ez csak írásos megjegyzés. Ráadásul nem kért külön bizottsági ülést, mivel ez volt a parlamenti ciklus utolsó ülése, hacsak nem dönt úgy, hogy kiterjeszti mandátumomat a következő ciklusra is.

Ezért felszólítom az elnökséget, hogy a Bíróság döntésének eleget téve holnapra korrigálja ezt a további súlyos hibát. Elnök asszony, jobban szerettem volna, ha az Európai Parlamentnek egy jogvitában nem kell ilyen látványosan alulmaradnia, mindezek ellenére képviselőtársaimmal együtt fogadja őszinte jókívánságaimat.

  Elnök. − Köszönöm, Donnici úr. Megjegyzéseit tudomásul vettük, az elnök pedig természetesen tett nyilatkozatot hétfő délután. Megjegyzéseit eljuttatjuk a ma délutáni elnökségi ülésre.