Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. május 6., Szerda - Strasbourg

12. Az Európai Menekültügyi Alap a 2008–2013-as időszakban - A menedékkérők befogadásának minimumszabályai (átdolgozás) - Egy harmadik országból származó, vagy hontalan személy által az egyik tagállamban benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelem (átdolgozás) - Az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” rendszer létrehozása (átdolgozás) - Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

- Dührkop Dührkop asszony jelentése (A6-0280/2009) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a 2008-2013-as időszakra az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról szóló 573/2007/EK határozatnak egyes közösségi intézkedések finanszírozásának megszüntetése, valamint a finanszírozásokra vonatkozó korlátok megváltoztatása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2009)0067 – C6-0070/2009 – 2009/0026(COD)),

- Masip Hidalgo úr jelentése (A6-0285/2009), az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatáról (átdolgozás) (COM(2008)0815 – C6-0477/2008 – 2008/0244(COD)),

-Hennis-Plasschaert asszony jelentése (A6-0284/2009) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0820 – C6-0474/2008 – 2008/0243(COD)),

- Popa úr jelentése (A6-0283/2009) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében az [egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról] szóló […/…] EK rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0825 – C6-0475/2008 – 2008/0242(COD)), valamint

- Lambert asszony jelentése (A6-0279/2009) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0066 – C6-0071/2009 – 2009/0027(COD)).

  Bárbara Dührkop, előadó. − (ES) Elnök asszony, engem ért az a megtiszteltetés, hogy megkezdjem ezt a közös vitát öt, a közös európai menekültügyi politika létrehozásáról szóló nagyon fontos jelentésről.

Jelentésem az Európai Menekültügyi Alap, az EMA módosítására korlátozódik, amelynek célja, hogy a pénzeszközök újraelosztásával egy szabályozási ügynökség intézményi státuszával rendelkező Európai Menekültügyi Támogató Hivatal jöjjön létre. Az ügynökség egyik feladata a tagállamok közötti gyakorlati együttműködés elősegítése és erősítése lesz azzal a céllal, hogy a közös európai menekültügyi rendszer végrehajtását támogassa.

Mivel a Hivatal számos olyan feladatot fog ellátni, amelyet jelenleg az EMA hajt végre, illetve finanszíroz – ezek közé tartozik például a bevált gyakorlatok előmozdítása, a tolmács- és a fordítási szolgáltatások, valamint a közös statisztika fejlesztésének és alkalmazásának támogatása az átláthatóság és az erőforrások gondos kezelésének érdekében –, ezért az EMA pénzeszközeinek egy részét a Hivatalhoz kell átcsoportosítani.

A jelenlegi szabályozás az Alap forrásainak 10%-ában határozza meg az ezekre a feladatokra fordítandó összeget. A Bizottság ennek az aránynak a 4%-ra történő csökkentését javasolja, valamint azt, hogy a fennmaradó források kerüljenek át az új Hivatalhoz. Ilyen módon az Alap pénzügyi támogatása a 2008-2013-as időszakra 628 millió EUR-ról 614 millió EUR-ra csökkenne. Egyetértünk a Bizottsággal abban, hogy ezek az összegek elegendők az Alap első szakaszára 2013-ig, amikor is felülvizsgálatra kerül sor.

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság helyesnek látta rám bízni azt az örvendetes feladatot, hogy az új Hivatal létrehozása mellett érveljek. A javaslatot a két érintett bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Költségvetési Bizottság egyhangúlag elfogadta. Habár a Parlament, mint tudjuk, ellenzi az új ügynökségek létrehozását, költségvetési hatóságként legfőbb érdeke az elkülönített források helyes és ésszerű kezelése, jelen esetben a tagállamoknak a menekültügy terén folytatott gyakorlati együttműködésének a biztosításához.

Mindannyian tudjuk, hogy a menedékjog iránti kérelmek elfogadási aránya jelentősen eltér az egyes tagállamokban, ami fokozott igazgatási nehézségekhez vezet a fogadó tagállamban. Különösen igaz ez az Európai Unió déli határán fekvő országokra, amelyeket rendszeresen elárasztanak a hirtelen a határaikra érkező embertömegek, tekintve, hogy azt is meg kell állapítaniuk, hogy mindezen személyek közül kik szorulnak védelemre.

Az áttelepítéssel kapcsolatos támogatás felajánlása és a menedékkérők belső, önkéntes átadása bizonyítják és fejezik ki legjobban azt a szolidaritást, amelyről a tagállamoknak tanúbizonyságot kellene tenniük. Ez, és ez is kell, hogy legyen, a Hivatal létrehozásának legfőbb célja.

Elnök asszony, ezzel zárom beszédemet a jelenleg tárgyalt üggyel kapcsolatban, és Önhöz hasonlóan szeretnék néhány percet, amelyek az utolsó perceim, a búcsúzásra szánni.

Ez az utolsó felszólalásom ezen a plenáris ülésen. Önhöz hasonlóan, elnök asszony, szeretnék én is köszönetet mondani valamennyi képviselőnek, a képviselőcsoportombeli kollégáknak, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnökének és a bizottság többi tagjának az elmúlt években folytatott együttműködésért. Voltak vitáink, nem értettünk mindig egyet, de úgy vélem, végül mindig jó munkát végeztünk és terjesztettünk a Parlament plenáris ülése elé.

Elnök asszony, amikor 22 évvel ezelőtt először jöttem ide, akkor a 12 tagállammal rendelkező Európai Gazdasági Közösségbe érkeztem. Örülök, hogy most egy 27 tagú Európai Uniót hagyok magam mögött. Valódi kiváltság volt, hogy az európai integráció műhelyében lehettem. Páratlan és nagyszerű élmény volt. Elnök asszony, úgy gondolom, hogy egyik legjelentősebb sikerünk, hogy elértük a „soha többét”, amely Európa egyesítésének alapgondolatául szolgált; úgy vélem, ehhez gratulálhatunk magunknak.

Búcsúzóul nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt ennek a tapasztalatnak a megszerzésére, és megértésüket kérem, amiért most távozom a vitáról. Visszatérek Baszkföldre, ahol történelmi jelentőségű események zajlanak: 30 évnyi baszk nacionalista kormányzást követően Baszkföldnek szocialista elnöke lesz Patxi López személyében, és szeretném holnap a képviselőcsoportomat képviselni, amikor hivatalba lép.

Nagyon köszönöm, és ég velük!

(Taps)

  Antonio Masip Hidalgo, előadó. − (ES) Elnök asszony, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság Európa különböző részein keresett fel bevándorlási központokat – ahogyan tette azt Ön is, elnök asszony, nagy lelkesedéssel –, és nagyon eltérő feltételeket és tűrhetetlen körülményeket tapasztalt, amelyeken javítani kell.

A menedékkérők ugyanakkor nem hasonlíthatók illegális bevándorlókhoz. A menedékkérők az üldöztetés elől menekülnek; nem a gazdasági tényezők vonzzák őket, hanem a szabadságellenes rezsimek utasítják ki őket. Mi, spanyolok, nagyon is tudatában vagyunk ennek, hiszen köztársaságpárti száműzöttként oly sokakat fogadtak be közülünk Mexikóban, Franciaországban és más országokban.

Amikor a visszatérési irányelvről vitáztunk, akkor világossá tettük, hogy az a jogszabály nem alkalmazandó a menedékkérők befogadására vonatkozó jövőbeli jogszabályra; ugyanezt mondták képviselőtársaink az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjában is. Úgy vélem, alapvető fontosságú, hogy a menedékkérők olyan nyelven kapjanak tájékoztatást, amelyet megértenek. A menedékkérőnek nyújtott tájékoztatás olyan nyelvre történő korlátozása, amelyet a személy megért, vagy feltételezhetően megért, csökkenti az érvényben lévő követelményeket, és ez úgy gondolom, jogi szempontból, illetve az emberi jogok értelmezésének szempontjából nem elfogadható. A megfelelő tájékoztatáshoz való jog alapvető, mivel ez képezi az összes többi jog alapját.

Megvizsgáltam az anyagi segítségre vonatkozó javaslatom pénzügyi költségeit. Javaslatomban azt kérem, hogy a menedékkérőknek nyújtott segítség garantálja a megfelelő életszínvonalat a megélhetés biztosításához, valamint a fizikai és mentális egészség védelméhez. Ha ennél kevesebbet kérnénk, azzal úgy vélem, a menedékkérők méltóságát sértenénk meg.

Javaslatom tisztázza a fogva tartás második okát (a 8. cikk (2) bekezdésének b) pontja), és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által a fogva tartásra vonatkozóan lefektetett iránymutatásoknak megfelelően egy előzetes interjú keretében helyezi azt el. A 9. cikk (5) bekezdésének 81) albekezdésében javaslom továbbá, hogy amennyiben a körülmények változnak vagy új információk állnak rendelkezésre, az igazságügyi hatóságok a menedékkérő kérésére, vagy annak hiányában, amint azt már korábban említettem, hivatalból vizsgálják felül a fogva tartást.

A 2. szóbeli módosítás és az 5. kompromisszumos módosítás, amelyek a szakbizottságban elfogadásra kerültek, azt a problémát vetik fel, hogy jogi segítségnyújtásra csak szükség esetén és ingyenesen, a menedékkérő kérésére kerüljön sor. Erről a két pontról külön szavazást kérek, hogy visszatérjünk az általam igazságosnak tartott, a térítésmentességhez közelebb álló jogsegélyhez.

Végezetül, amennyiben a bevándorlók számára nyújtandó szociális juttatásokra vonatkozó kezdeti javaslatokat csökkentenék, ahogyan tették azt más képviselőcsoportok a szakbizottsági szavazáskor, akkor szükségesnek tartom, még ha jelenleg válságos időkben élünk is, hogy valódi hozzáférést biztosítsunk a munkaerőpiachoz. Ezáltal a menedékkérők függetlenné válnak, beilleszkednek a fogadó társadalomba és csökkentik a számukra elkülönített szociális kiadásokat. Hálás köszönetet szeretnék mondani Barrot úrnak és bizottságának is mindazokért az erőfeszítésekért, amelyeket az irányelv kidolgozása során tettek.

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök

  Jeanine Hennis-Plasschaert, előadó. − (NL) Elnök úr, engedje meg, hogy először is néhány általános megjegyzéssel éljek. Képviselőcsoportom, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében az elmúlt néhány év során intenzíven részt vettem az európai menekültügyi és bevándorlási politika kidolgozásában. Meggyőződésem, hogy gyakorlatilag mindenki belátja az erre irányuló politika hasznosságát és szükségességét. Elvégre a belső határok nélküli Európa pontosan egy ilyen közös megközelítés után kiált ezen a téren. Mindamellett szeretném hangsúlyozni, hogy a követelmények, amelyekben eddig megállapodtunk és az eredmények, amelyeket eddig elértünk, szöges ellentétben állnak a tamperei programban, a hágai programban, majd legutóbb a francia menekültügyi és bevándorlási paktumban kitűzött ambiciózus célokkal.

A probléma az, hogy valahányszor a Tanácsnak konkrét döntést kell hoznia, a legnagyobb közös nevező hirtelen a legkisebbé válik, és így a kívánt harmonizációs hatás elmarad. Ezenkívül pedig, ami a nemzeti jogba történő átültetést illeti, számos tagállam sem az időzítés, sem a pontosság tekintetében nem tett eleget a megállapodásoknak.

Ez a gyakorlatban óriási különbségekhez vezetett az egyes tagállamok között. Ez nem csak zavart okoz, hanem azok kezére is játszik, akik vissza kívánnak élni a rendszerrel. Úgy tűnik, hogy a Tanács részben vagy teljesen képtelen volt megérteni azt a tényt, hogy a minőség javítása, a nagyobb konzisztencia biztosítása, valamint a szolidaritás nem csak a menedékkérő érdekét szolgálja, hanem maguknak a tagállamoknak az érdekeit is.

Ami a saját jelentésemet illeti, azzal kapcsolatban a következőket szeretném elmondani: az érvényben lévő dublini rendelet szintén egy törékeny politikai kompromisszum eredményeként született meg a Tanácsban. Ennek következményeként most egy olyan szöveggel van dolgunk, amely túl sok kétértelmű kitételt és hézagot tartalmaz. Én teljes mellszélességgel támogatom a Bizottságot abban a törekvésében, hogy egy egységes és hatékony dublini rendszert hozzon létre.

Véleményem szerint a 31. cikk képezi a javasolt átdolgozás legfontosabb politikai elemét. Amint azt az előbb már többé-kevésbé elmondtam, a közös menekültügyi és bevándorlási politika létrehozásának legnagyobb akadályát a Tanács részéről mutatott konzisztencia és szolidaritás hiányában látom. Már csak ebből a szempontból is igen jól érthetők számomra a Bizottság javaslatának 31. cikkében foglalt rendelkezések.

Ugyanakkor továbbra is tény, hogy a dublini rendszert nem úgy és nem azzal a céllal hozták létre, hogy a terhek megosztását szolgálja. Egy másik dolog, amely teljesen nyilvánvaló, hogy a dublini rendszer nem a saját jogán, valamilyen kivételesen nagy menekültügyi nyomás vagy az egyes tagállamok által viselt rendkívüli terhek hatására született meg. Ezért attól tartok, hogy a Bizottság javaslata a jó szándék ellenére sem lesz képes nagyobb mértékű konzisztenciát és szolidaritást teremteni a tagállamok között.

Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy azokon a tagállamokon, amelyek most demográfiai vagy éppen földrajzi helyzetüknél fogva rendkívüli terhekkel küzdenek, ez a javaslat nem segít vagy nem elegendő mértékben segít. Ez azt jelenti, hogy a szolidaritás kérdésére szélesebb kontextusban kell megoldást találni

Az elmúlt néhány év során a napnál is világosabbá vált, hogy a tagállamoknak a mézesmadzag és a bunkósbot politikájára van szükségük. Ami engem illet, számomra ez azt is jelenti, hogy ideje, sőt legfőbb ideje, hogy áttörést érjünk el, mert a tagállamok közötti szolidaritást így vagy úgy, de meg kell valósítani.

Tudom, hogy bizonyos tagállamok enyhén szólva is elég negatívan reagáltak a Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által elfogadott javaslatokra. Azzal is tisztában vagyok, hogy itt, tekintettel a Bizottság kezdeményezési jogára, veszélyes területre tévedek. De igaz, ami igaz, őszintén szólva elegem van a szép szavakból ebben a kérdésben.

Biztos vagyok abban, hogy a soron következő svéd elnökség stockholmi programja valószínűleg szintén gyönyörűen megfogalmazott rendelkezéseket fog tartalmazni, de, ha megengedi a Tanács nagyra becsült soros elnöke, akkor azt javasolnám, hogy nekünk közünk se legyen ehhez, mert a gyakorlatban a tagállamok ennek is megint csak gyorsan hátat fognak fordítani.

  Nicolae Vlad Popa, előadó. – (RO) A közösségi Eurodac informatikai rendszer 2003. januárban kezdte meg működését azzal a céllal, hogy összehasonlítsa a menedékjogot kérelmezők és bizonyos harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek ujjlenyomatát. Ez a rendszer biztosítja a dublini rendelet helyes, pontos és gyors alkalmazását, amelynek célja, hogy egy hatékony, működőképes mechanizmust hozzon létre annak meghatározására, hogy az Európai Unió valamely tagállamában benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért mely tagállam felelős.

Az Eurodac egy számítógépes adatbázis, amely a legalább a 14. életévüket betöltött nemzetközi védelemért folyamodók ujjlenyomatait tartalmazza. Ennek a jelentésnek a célja, hogy a rendszer működését még hatékonyabbá tegye, és megoldást kínáljon azokra a problémákra, amelyek a rendszer működésének első néhány évéről végzett értékelés során merültek fel. Számos hatékony, gyakorlati megoldást dolgoztunk ki az ujjlenyomatadatok tagállamok általi gyűjtését és továbbítását érintő problémákra.

Az első szakasz az ujjlenyomatoknak a menedékjog iránti kérelem benyújtását követő 48 órán belüli levételét foglalja magában, míg a második szakaszban a tagállamok az ilyen módon szerzett adatokat 24 órán belül továbbítják az Eurodac központi rendszeréhez. A jelentés olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a 48 órás határidő meghosszabbítását a következő kivételes helyzetekben: ha egy súlyos fertőző betegség következtében karantén időszakot kell bevezetni, amennyiben az ujjlenyomatok megsemmisültek, valamint megalapozott és igazolt vis maior esetekben, amíg az adott körülmények fennállnak.

A jelentés támogatja, hogy minél hamarabb kerüljön felállításra egy független, decentralizált ügynökség az Eurodac, a VIS és a SIS II rendszerek irányítására, amelynek célja, hogy e rendszerek lehető leghatékonyabb működését biztosítsa. Ez az irányítási ügynökség közös követelménykészletet fog megállapítani, amelynek mindazon személyeknek meg kell felelniük, akik engedélyt kapnak az Eurodac infrastruktúrájához és adataihoz való hozzáférésre. Ezenkívül olyan rendelkezések is bevezetésre kerültek, amelyek célja, hogy engedéllyel nem rendelkező harmadik országok hatóságai, különös tekintettel a védelemért folyamodók származási országára, ne férjenek hozzá az Eurodac rendszerben tárolt adatokhoz, és ezáltal védelmet nyújtsanak a menedékkérők családjának az őket esetlegesen érő súlyos következményekkel szemben.

A jelentés készítése során kidolgoztunk néhány olyan rendelkezést is, amelyek a rendszer lehető legeredményesebb és leghatékonyabb működését hivatottak biztosítani, miközben a személyes adatokat és az alapvető emberi jogokat is védik.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak, akikkel kiválóan működtünk együtt, és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban ülő kollégáinknak is, akik nagy többséggel megszavazták ezt a jelentést. Köszönet illeti a módosítások szerzőit is. Szeretném megemlíteni a kivételesen jó együttműködést a Tanács és az Európai Bizottság képviselőivel, akiknek úgyszintén szeretném hálámat kifejezni.

  Jean Lambert, előadó. − Elnök úr, Dührkop Dührkop asszonytól korábban már hallhattunk az Európai Menekültügyi Alapról és azokról a javasolt változtatásokról, amelyek célja az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozása, és én vagyok az előadója annak a rendeletnek, amely azzal az adott javaslattal – a Menekültügyi Támogató Hivatalra vonatkozó javaslattal foglalkozik.

Az elgondolás szerint a hivatal célja, hogy támogassa a tagállamokat abban, hogy javítsák a menedékjog iránti kérelmekkel kapcsolatos döntéshozatal – mondjuk úgy, – minőségét (tudjuk, hogy egyes tagállamoknak nehézségeik támadnak a minőségjavítás fogalmával), de ezenkívül a hivatal célja az is, hogy segítse a tagállamok közötti konzisztencia fejlesztését is, valamint támogassa azokat az országokat, amelyek különböző időszakokban az adott országba folyamatosan érkező vegyes összetételű emberáradat vagy más okok miatt különösen nagy nyomásnak vannak kitéve.

Már hallhattunk néhányaktól azokról a problémákról, amelyeket a tagállamoknak a menekültjog iránti kérelmekkel kapcsolatos össze nem hangolt döntéshozatala okoz, és részben bizonyára ez áll a dublini rendszerrel kapcsolatos nehézségek hátterében is.

De pontosan ebben szeretnénk javulást látni, és ez részben képzések nyújtását jelenti. Támogatjuk az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) iránymutatásainak a bevonását ebbe a folyamatba– ezek kiindulópontként szolgálhatnak, még ha irányt nem is mutatnak –, és hogy a tagállamok meríthessenek a tapasztalatokból, valamint hogy szükség esetén a hivatal legyen képes a tagállamok részére közös vagy akár külön képzéseket is nyújtani, felhasználva ehhez a tagállamok saját belső szakértelmét, de az UNHCR és adott esetben az illetékes nem kormányzati szervezetek tudását is.

Egy ponton már úgy gondoltuk, hogy megegyezésre juthatunk első olvasatban, de az idő és valójában saját az iránti vágyunk, hogy csomagban egyesítsük a közös európai menekültügyi rendszer irányába mutató intézkedéseket, azt mutatják, hogy nem jutottunk ilyen messzire. De jelentős vitákat folytattunk a kérdésről az árnyékelőadókkal és a Tanáccsal is, és ez magyarázatot nyújt egyes, jelenleg előttünk lévő módosításokra, amelyek közül néhány technikai jellegű abban az értelemben, hogy olyan pontokat tartalmaznak, amelyek általában megtalálhatók a rendeletben, de az eredeti javaslatból kimaradtak.

A Parlament számára az UNHCR szerepe a Menekültügyi Támogató Hivatalban alapvető fontossággal bír. Szeretnénk, ha a nem kormányzati szervezetek is szoros kapcsolatban állnának a hivatallal, mind a konzultációs fórum keretében, mind pedig a képzések nyújtásában, vagy akár a képzések résztvevőiként is azokban a tagállamokban, ahol a menekültügyi rendszer részét képezik.

Ugyanakkor a Parlament szerepéről nehezebbnek bizonyult megegyezésre jutni a Tanáccsal. Mi azt szeretnénk, ha a Parlamentet szorosan bevonnák az igazgató kinevezésébe, ehhez talán az Alapjogi Ügynökség szolgálhatna modellként. A másik vitatott kérdés, amint arra már Jeanine is utalt a dublini rendszer bemutatásakor, hogy mennyire számíthatunk a tagállamok együttműködésére, egy olyan kiindulópontról indulva, amely azt nem annyira önkéntessé, mint inkább kötelezővé teszi. Jelen pillanatban minden bizonnyal ez a két nagy kérdés.

Örülünk, hogy a Tanács jelezte, el tudja fogadni a magukat a képzéseket érintő módosításokat, de még a külső szakértelem bevonásáról szólókat is, értve ez alatt például a tolmácsolást is, amennyiben szükséges.

Úgy gondoljuk tehát, hogy előrelépés történt a kérdésben, de majd meglátjuk – ha majd a Bizottság esetleg utal arra, hogy hogyan fogjuk növelni a tagállamok közti együttműködést –, hogy milyen messze is juthatunk el ezzel a javaslattal.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, azoknak a jogalkotási javaslatoknak a célja, amelyekről éppen az imént nyilvánítottak véleményt, egy valóban közös menekültügyi rendszer létrehozása, amely nagyobb fokú védelmet nyújt, hatékonyabb és egységesebb.

Hálás köszönetet szeretnék mondani az öt előadónak jelentős és kiváló munkájukért. Ez az első alkalom, hogy a Parlament társ-jogalkotóként menekültügyi kérdésekről mond ítéletet. Azt kell, hogy mondjuk, gyümölcsöző együttműködés vette kezdetét. Örülök, hogy a Parlament nagymértékben támogatja a Bizottság javaslataiban kitűzött célokat. Ez a támogatás létfontosságú, ha túl akarunk lépni az első szakasz jogi eszközeinek hiányosságain. Akkoriban azok egyszerű parlamenti konzultációt követően kerültek elfogadásra.

Szeretnék azonban hozzászólni néhány olyan javasolt módosításhoz, amelyek aggodalomra adnak okot, és különös figyelmet érdemelnek. Először is Popa úrhoz fordulok. Ami az Eurodac-ot illeti, javarészt egyetértek a javaslataival. Most pedig Masip Hidalgo úrhoz fordulok és a befogadási feltételekhez való hozzáférésről szólnék. Elfogadom a módosítást arra a kényes kérdésre vonatkozóan, hogy a menedékkérőknek nyújtott anyagi segítség legyen egyenértékű az állampolgároknak biztosított minimális szociális támogatás összegével.

Ugyanakkor a Bizottságnak szüksége van egy referenciamutatóra. Ez a mutató nem fogja arra kötelezni a tagállamokat, hogy szociális támogatást nyújtsanak a menedékkérőknek, de világos szabályok bevezetését teszi lehetővé annak érdekében, hogy megőrizzük a menedékkérők méltóságát, továbbá segít bennünket és következésképpen a Bizottságot abban, hogy minden tagállamban figyelemmel kísérjük a közös normák alkalmazását.

Ugyanez vonatkozik az állampolgárokkal való egyenlőség elvére is a különleges bánásmódot igénylők orvosi ellátásának tekintetében. Itt is elfogadható számomra a módosítás, de szeretném, ha megtartanánk egy referenciamutatót, mivel a bizottsági javaslat célja, hogy a kiszolgáltatott személyek egészségének védelmével kapcsolatos jelenlegi hiányosságokat orvosolja. Ez minden a befogadási feltételekkel kapcsolatban. Még egyszer köszönöm Masip Hidalgo úrnak a kiváló előadást.

Most pedig rátérek a dublini rendeletre. Nagyon hálás vagyok Hennis-Plasschaert asszonynak is, amiért nagyon jól bemutatta számunkra a dublini rendelet felülvizsgálatával foglalkozó jelentését. Szeretnék egy olyan pontot kiemelni, amely különösen nagy jelentőséggel bír számomra: a családegyesítés és a kísérő nélküli kiskorúak kérdése. A dublini rendszert sok bírálat érte azért, mert különösen a családok és a kiszolgáltatott személyek esetében negatív hatással lehet a menedékkérőkre.

Javaslatában a Bizottság biztosítani kívánta, hogy a gyakorlatban ne válasszák szét a családokat, valamint ne kerüljön sor a kiskorúak átadására, kivéve családegyesítés céljából. Azokat a módosításokat, amelyek megváltoztatják ezt a megközelítést, nem tudjuk támogatni. Szeretném a szolidaritás kérdését is kiemelni, amely számos, a dublini rendelet összefüggésében benyújtott módosítás tárgya.

Először is szeretnék köszönetet mondani előadónknak, Hennis-Plasschaert asszonynak, és a Parlamentnek is, amiért lehetőséget teremtett arra, hogy a menedékkérők átadását felfüggesszék, ha egy tagállam nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor a dublini rendelet keretein belül nehéz ennél tovább menni, hiszen ez a rendelet, Hennis-Plasschaert asszony, nem lehet a menedékkérők tagállamok közti elosztásának az eszköze. Hallottam a szolidaritásra történő felszólítást, és a Bizottság el tud fogadni egy módosítást a rendelet preambulumában annak érdekében, hogy politikai üzenetet küldjünk a szolidaritás jobb és formális mechanizmusainak létrehozására.

Valójában határozott szándékom, hogy egy későbbi időpontban konkrét eszközöket javasoljak a szolidaritás európai uniós szintű növelésére és az egyes tagállamok menekültügyi rendszerére nehezedő nyomás enyhítésére. A nemzetközi védelemben részesülők igazságosabb elosztását kell elérnünk a tagállamok között. Az Unió az Európai Menekültügyi Alap számára már engedélyezte is a kísérleti projektek támogatását ezen a téren. Sőt, amint a támogató hivatal megkezdi működését, kérésre szakértői támogatást is fog tudni nyújtani a tagállamoknak. Mindazonáltal rátapintottak a probléma lényegére, nevezetesen arra, hogy az egyes tagállamok között nagyobb fokú szolidaritásra és következetességre van szükség.

Most pedig rátérek a támogató hivatalra. Köszönöm Dührkop Dührkop asszonynak és Lambert asszonynak figyelemreméltó, gyors és eredményes munkájukat, hiszen a Bizottság csak február 18-án nyújtotta be javaslatait. Ebben az esetben valóban szükségem van a Parlament támogatására a hivatal gyors felállításához, és elégedetten állapítom meg, hogy az Európai Menekültügyi Alap módosítására vonatkozó javaslat támogatásra lelt.

A támogató hivatallal kapcsolatban néhány pont külön is szót érdemel. A szolidaritás kérdése nyilvánvalóan központi szerepet játszik a Parlament aggodalmaiban, ahogyan az enyémekben is. Tudomásul veszem azt a módosítástervezetet, amely arra szólítja fel a hivatalt, hogy támogassa egy, a nemzetközi védelemben részesülők elosztását célzó, kötelező mechanizmus végrehajtását. A bizottsági javaslat a bevándorlási és menekültügyi paktum szövegét tükrözi, amely egy önkéntes rendszert irányoz elő.

Ugyanakkor, ahogyan azt az előbb egy korábbi válaszomban már elmondtam, bár a Bizottság egy jobban koordinált mechanizmuson dolgozik, a megoldás nem lesz könnyű. A hivatal eközben a belső elosztási mechanizmusokat fogja támogatni, úgy ahogyan azokat meghatározták, legyenek azok bármilyenek is. A hivatal felállításáról szóló rendelet nem a megfelelő hely arra, hogy jogszabályba foglaljuk ezeknek a mechanizmusoknak az alapelveit, de a Bizottság éppen úgy, mint a dublini rendelet esetében, ezúttal is elfogad egy módosítást a preambulumban.

A Bizottság ezen felül úgy véli, hogy a hivatal külső mandátumát nem kellene az áttelepítési tevékenységekre és a regionális védelmi programokra korlátozni. El kell kerülni az olyan módosításokat, amelyek korlátozzák a támogató hivatal mandátumát. Vannak olyan módosítások is, amelyek a jövőbeli hivatal igazgatójára vonatkozó kinevezési eljárás radikális megváltoztatását célozzák. Ettől óvakodjunk! Az ezekben a módosításokban javasolt eljárás jelentősen késleltethetné az igazgató kinevezését. Márpedig ennek a hivatalnak a gyors és hatékony felállítására van szükségünk. A Bizottság azt a horizontális eljárást javasolja, amely jelenleg 20, az első pillér alá eső szabályozási ügynökség esetében kerül alkalmazásra. Sajnálatosnak tartanánk, ha eltérnénk a harmonizált eljárástól, miközben horizontális vita folyik az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi csoportban, amelyben a Parlament is részt vesz.

Ezzel le is zárom beszédemet. Már így is igen sok időt vettem igénybe, de a Parlament munkája olyan jellegű, hogy részletes válaszokkal szeretnék szolgálni. Többen nagyvonalúságuk miatt bírálták a Dublinnal és a befogadási feltételekkel kapcsolatos javaslatokat. Néhányan azt mondják: „Igen, de a menekültek Európája vonzani fogja a megalapozatlan menedékjog iránti kérelmeket.” Mások nyilvánvalóan a szubszidiaritás elvére hivatkoznak. Őszintén szólva én nem osztom ezeket a bírálatokat. Európát csak az európai menekültügyi rendelkezések világos, az igazságosságot és a hatékonyságot támogató normákon nyugvó valódi harmonizációja fogja képessé tenni arra, hogy gyakorlatban is eleget tegyen annak a törekvésének, hogy megvédje azokat, akik valóban védelemre szorulnak, miközben elkerüli a kétértelmű, egyenlőtlenül alkalmazott normák által ösztönzött visszaéléseket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol a tagállamok objektívan, szakmai szempontoktól vezérelve kezelik a menedékjog iránti kérelmeket, ott nem alakul ki vonzó hatás, sőt. Úgy vélem, hogy az eljárásokkal való visszaélések elleni küzdelem és a védelem színvonalának emelése nem zárják ki egymást.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek társ-jogalkotói együttműködéséért a menekültügy kényes kérdésében. Nagyon egyszerűen, de őszintén kimondom, akár az elnökség előtt is: valóban szükségünk van az Európai Parlamentre ahhoz, hogy ez a menekültügyi politika elfogadást nyerjen. Ez a politika összhangban áll az európai értékekkel, és bár időnként valóban félelmet és bírálatot válthat ki, valójában ez is része kontinensünk humanitáriánus szellemének és hagyományainak

Ezért vagyok, elnök úr, rendkívül hálás minden képviselőnek és különösen az öt előadónak kiváló munkájukért.

  Jan Kohout, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr, munkánknak ez az új szakasza, amelynek célja egy közös európai menekültügyi rendszer létrehozása, mind a Parlament, mind pedig a Tanács részéről jelentős erőfeszítéseket fog követelni.

A Tanács teljes mértékben támogatja, hogy a menekültügy terén további harmonizáció elérésére van szükség. Az Európai Tanács, amikor elfogadta az európai bevándorlási és menekültügyi paktumot, üdvözölte a menekültügy területén addig elért előrelépést, ugyanakkor azt is elismerte, hogy a védelem biztosítása, valamint a védelem formái tekintetében továbbra is jelentős eltérések állnak fenn a tagállamok között.

Az Európai Tanács, miközben ismételten kifejezésre juttatta, hogy a védelem és a menekültstátusz megadása az egyes tagállamok felelősségi körébe tartozik, jelezte azt is, hogy eljött az ideje annak, hogy új kezdeményezéseket tegyünk a hágai programban előirányzott közös európai menekültügyi rendszer létrehozásának kiteljesítésére, és így nagyobb mértékű védelmet kínáljunk, ahogyan azt a Bizottság a menekültügyi politikai tervében is javasolta.

Ezért a Tanács üdvözli a Bizottság által ebből a célból december és 2009. február között benyújtott négy jelentős jogalkotási javaslatot, amelyek mai vitánk középpontjában állnak.

Ezek a javaslatok a nemzetközi védelemért folyamodók befogadási feltételeit, a tavaly decemberben előterjeszett ún. dublini rendeletet és az Eurodac-ot tárgyalják, valamint az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozását célzó javaslatot, amelyet idén februárban terjesztettek elő.

Ezek a javaslatok a bemutatásuk óta eltelt rövid időszakban már intenzív viták tárgyát képezték a tanácsi testületekben. A javaslatok jellege és a tárgyalt kérdések összetettsége egyben azt is jelentik, hogy vizsgálatuk még nem zárult le a Tanács minden szintjén.

Ezért a Parlament által a jelentéstervezetekben javasolt módosításokkal kapcsolatban a Tanács részéről nem tudok határozott álláspontra helyezkedni. Csak annyit mondhatok, hogy a Tanács a Parlament jelentésének minden elemét közelről meg fogja vizsgálni annak érdekében, hogy ezeknek a fontos intézkedéseknek a kérdésében a lehető legrövidebb időkereten belül előrelépés történjen.

Különösen remélem, hogy korai előrelépést érhetünk el két olyan javaslattal kapcsolatban, amelyek hatálya valamivel korlátozottabb. Ezek a javaslatok az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozását és az Eurodac-rendelet módosítását célozzák. Következésképpen ezek azok a javaslatok, amelyek megvitatása már előrébb tart a tanácsi testületekben, és amelyek kapcsán már elmondható, hogy a Tanács és a Parlament nézetei között jelentős mértékű konvergencia áll fenn.

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozása könnyíteni fogja a tagállamok között az információk, az elemzések és a tapasztalatok cseréjét, és segíteni fogja a menedékjog iránti kérelmek vizsgálatáért felelős hatóságok közötti gyakorlati együttműködés továbbfejlesztését. Egyúttal a származási országok közös tudását is felhasználja majd ahhoz, hogy a nemzeti gyakorlatok, eljárások és következésképpen a döntések összehangolását segítse. Mind a Tanács, mind pedig a Parlament támogatja egy ilyen hivatal létrehozását. Az elnökség úgy véli, hogy a javaslat a Parlament és a Tanács között korai megegyezés tárgyát képezheti, sőt, azt is kell, hogy képezze, méghozzá olyan alapokon, amelyek mindkét intézmény számára elfogadhatók. Amint azt a tisztelt képviselők tudják, ezt a javaslatot az Európai Menekültügyi Alap módosítását célzó javaslat kíséri. Mivel ennek célja a Támogató Hivatal finanszírozásának a biztosítása, így a két jogi eszközt egyszerre kell elfogadni.

A Tanács reméli, hogy az Eurodac-rendeletet illetően is korai megegyezés érhető el, hiszen a Bizottság csupán néhány technikai javítást javasol, amelyek várhatóan a rendszer jobb működéséhez járulnának hozzá.

A viták, amelyekre a Tanács keretében eddig a két másik javaslattal – a befogadási feltételekről szóló irányelv, valamint az ún. dublini rendelet módosításaival – kapcsolatban sor került, azt mutatják, hogy ezek a javaslatok kétségkívül összetettebb és nehezebb kérdéseket vetnek fel.

A Bizottságnak a befogadási feltételekre vonatkozó irányelvvel kapcsolatos javaslatai, amint azt a tisztelt képviselők tudják, azt a célt szolgálják, hogy úgy módosítsák az érvényben lévő irányelvet, hogy orvosolják a Bizottság által az elmúlt években azonosított hiányosságokat. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a hatályos irányelv túl széles mérlegelési kört ad a tagállamoknak, és ez aláásta azt a célt, hogy minden tagállamban megfelelő befogadási feltételeket biztosítsanak a menedékkérőknek. Ezért javasolt a Bizottság számos módosítást a menedékkérők munkavállaláshoz való hozzáférésére, a befogadás anyagi feltételeinek megerősítésére, a kiszolgáltatott személyek igényeinek jobb kiszolgálására és a fogva tartás alkalmazására vonatkozóan.

A dublini rendelet, azaz az a rendelet, amely kritériumokat és mechanizmusokat fektet le annak meghatározására, hogy egy menedékjog iránti kérelem vizsgálatáért mely tagállam a felelős, azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a menekültügyi eljárásokkal való olyan módon történő visszaéléseket, hogy ugyanaz a személy különböző tagállamokban többszörösen nyújt be kérelmet. A Bizottság most számos olyan módosítást javasol, amelyek célja a jelenlegi rendszer hatékonyságának növelése, valamint a menedékkérők védelmének javítása. A javaslat egy olyan mechanizmust is tartalmaz, amely felfüggeszti az átadásokat, amennyiben egy tagállam menekültügyi rendszere különleges terhelésnek van kitéve, amely nem teszi számára lehetővé, hogy megfelelő színvonalú védelmet és befogadási feltételeket nyújtson a menedékkérőknek.

A befogadással és a dublini rendelettel kapcsolatos bizottsági javaslatok részletes vizsgálata jelenleg is folyamatban van a Tanácsban. A Tanácsnak még számos, a két javaslatban felvetett kérdéssel kapcsolatban meg kell határoznia álláspontját, és még mindig vita folyik bizonyos kulcsfontosságú pontokról. Ezek közé tartozik a munkavállaláshoz való hozzáférés kérdése és a fogva tartás a befogadási feltételekről szóló irányelv vonatkozásában, valamint a dublini rendelet vonatkozásában az, hogy hogyan lehetne legjobban kielégíteni azoknak a tagállamoknak a szükségleteit, amelyek különleges terhelésnek vannak kitéve. Az már most világos az elnökség számára, hogy tanácsi szinten több munkára lesz szükség ahhoz, hogy ezekre a javaslatokra vonatkozóan létrejöjjön a tagállamok között az egyetértés szükséges szintje, amely lehetővé tenné az elnökség számára, hogy a két intézmény közötti megállapodás céljából vitát kezdeményezzen a Parlamenttel. Természetesen továbbra is ez a célunk, és a Parlament biztos lehet abban, hogy a Tanács teljes mértékben figyelembe fogja venni a Parlamentnek a vonatkozó jelentéstervezetek módosításaiban képviselt nézeteit.

Mind a Tanács, mind pedig a Parlament magas szintű védelmet kínáló és hatékonyan működő közös európai menekültügyi rendszer létrehozása mellett kötelezte el magát. Emiatt jelentős kihívással nézünk szembe, hogy megtaláljuk azokat a helyes megoldásokat, amelyek segítségével ezt a célt elérhetjük. Biztos vagyok abban, hogy mind a Tanács, mind pedig a Parlament részéről megvan a szándék arra, hogy ezt lehetővé tegyük, és ennek fényében a Tanács mind a négy jogi eszközre vonatkozóan részletesen meg fogja vizsgálni a Parlament javaslatait.

  Simon Busuttil, a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. – (MT) Amint azt kollégám, Jeanine Hennis-Plasschaert helyesen elmondta, és e helyen gratulálni is szeretnék neki, ez a csomag a szolidaritás elvén nyugszik. Szolidárisnak kell lennünk azokkal, akik védelemre szorulnak, de most először azokkal az országokkal is, amelyek aránytalanul nagy terhet viselnek. A Bizottság javaslatába történő beleegyezés esetén ez a szolidaritás lép életbe, hogy azoknak az országoknak az esetében, amelyek aránytalanul nagy terhet viselnek, felfüggesztésre kerüljön a dublini rendelet. Ugyanez a szolidaritás érhető tetten az Európai Parlament azon javaslatában, hogy kerüljön bevezetésre egy olyan tehermegosztási mechanizmus, amely többé már nem lenne önkéntes, hanem teljes körben kötelező jogi érvénnyel bírna.

Azonban a szolidaritás érdekében tett erőfeszítéseinket aláássa az, ami a külvilágban történik, és az emberek nem értik, hogyan beszélhetünk itt bent folyton szolidaritásról, miközben odakint mindenki próbálja másra hárítani a felelősséget. Ebben a pillanatban is, amikor mi itt vitát folytatunk erről a teremben, komoly incidensre kerül sor Málta és Olaszország között, és ez már a harmadik ilyen eset néhány napon belül.

Két Lampedusa felé tartó hajó, fedélzetükön 130 bevándorlóval, jelenleg éppen Lampedusa partjai előtt található, azonban Olaszország nem hajlandó kihajózni és megmenteni őket. A nemzetközi jog értelmében ezeket a személyeket a legközelebbi kikötőbe kell kísérni, és amint azt Barrot alelnök úr az első incidens idején elmondta, ebben az esetben a legközelebbi útba eső kikötő Lampedusa kikötője. Elnök úr, Olaszország viselkedése, vagy még inkább Maroni olasz miniszter viselkedése, a nemzetközi jogba ütközik, arcátlan Máltával szemben és embertelen az összes érintett bevándorlóra nézve. Ez a fajta viselkedés nem válik Olaszország becsületére, és ez a helyzet, elnök úr, azért is súlyos, mert veszélyes üzenetet közvetít, azt sugallva, hogy ne mentsünk meg bevándorlókat, mert ha mégis, akkor az ott tartózkodásuk összes terhét nekünk kell viselnünk. Ez rendkívül veszélyes üzenet.

Ezért most az Európai Bizottság alelnökéhez, Jacques Barrot-hoz fordulok, és kérem, hogy haladéktalanul lépjen közbe a konfliktus feloldása érdekében. Arra is kérném, követelje, hogy Olaszország tegyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek, és arra is megkérném, hogy tegye világossá az Európai Unió minden tagállama számára, hogy ez nem egyszerűen egy Málta és Olaszország közötti ügy, hanem mindenki felelősségét érinti, és éppen ezért közösen kellene azt viselnünk. Elnök úr, ha nem vagyunk hajlandók a gyakorlatban szolidaritást mutatni, akkor az kikezdi a köztünk fennálló bizalmat, és aláássa valamennyi európai polgár bizalmát is. Ha valóban hiszünk a szolidaritásban, akkor nem engedhetjük, hogy a nemzeti egoizmus kerekedjen felül. Mindenkinek ki kell vennie ebből a részét. Köszönöm.

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak, Hennis­Plasschaert asszonynak, amiért a jelentéssel kapcsolatban hajlandó volt a párbeszédre és a tárgyalásra.

Emlékeztetnék arra, hogy a szerencsésebb országok számára a menedéknyújtás erkölcsi kötelesség. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jelenleg átélt súlyos gazdasági körülmények ellenére a szolidaritás olyan kulcsfontosságú elem, amelynek vezérelnie kell menekültügyi és bevándorlási politikánkat; szolidaritás egyrészt azokkal, akik joggal kérnek tőlünk védelmet, másrészt azokkal a közösségi partnereinkkel, akik földrajzi helyzetüknél és nagyságuknál fogva a legnagyobb migrációs nyomásnak vannak kitéve.

Ezen a téren a „menekültügyi csomag” egy olyan eszköz, amely szükséges és döntő fontosságú a bevándorlási politikák jövőbeli alakulásához az Európai Unióban. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az olyan fontos intézkedések, mint amelyekről ma is tárgyalunk, hosszabb gondolkodási és mérlegelési időt igényelnek, a határidők által ránk szabott szűk mozgástér egyáltalán nem megfelelő.

A javaslat számos olyan tényezőt tartalmaz, amelyeket a közeljövőben minden bizonnyal felül kell vizsgálni. A menedékkérők helyzetére utalok, azokra az esetekre, amikor fogva lehet őket tartani, az „őrizetbe vétel” és a „fogva tartás” közötti alapvető különbségre, a létesítményekre, amelyekben fogva tarthatják őket, az átadás alóli kivételek megfogalmazására, a kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására szolgáló általános elv alóli kivételek létezésére, a konkrét részleteire annak, hogy kik is képezik a családmagot és az azoknak a tagállamoknak nyújtandó támogatásra, amelyeknek a kérelmek nagyobb tömegével kell megbirkózniuk.

A kérdések ellenére, és tekintettel a sebességre, amellyel munkánkat végeztük, elmondhatjuk, hogy általában véve egy kiegyensúlyozott jelentés került elfogadásra. Ez egy kiegyensúlyozott csomag, amely tükrözi képviselőcsoportom aggodalmainak többségét, különösen azokat, amelyek a nemzetközi védelemért folyamodó személyek jogainak biztosítását célozzák, és azokat, amelyek célja azoknak a tagállamoknak a támogatása, amelyekben a nemzetközi kérelmek száma magasabb.

Végezetül szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a tényleges jogi védelemhez való jog az európai alkotmányokba és különösképpen az Európai Unió alapjogi chartájának 47. cikkébe vésett alapvető jog. Ezért legmagasabb szinten a bíróságoknak kellene a nemzetközi védelemért folyamodó személyek egyéni jogait biztosítaniuk, ennek eléréséhez pedig szükség lesz arra, hogy azok a kérelmezők, akik ezt igénylik, jogi segítségnyújtáshoz jussanak.

Elnök úr, végül hangsúlyoznám, hogy mekkora szükség lenne az Európai Menekültügyi Támogató Hivatalra és arra a támogatásra, amelyet az Európai Menekültügyi Alapon keresztül lehetne nyújtani.

  Roselyne Lefrançois, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, a dublini rendelet átdolgozásáért felelős árnyékelőadóként szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak a javasolt szöveg minőségéért. Valóban jelentős javításokat hoz a dublini rendszerbe, különösen ami a nemzetközi védelmet kérők alapvető jogainak a tiszteletben tartását illeti.

A legfontosabb vívmányok közé tartozik a családi egység elvének erősítése, a kiskorúaknak szentelt nagyobb figyelem és a gyermek elsődleges érdekének fogalma, a jobb tájékoztatás és jogorvoslati eszközök biztosítása a nemzetközi védelemért folyamodók számára, a fogva tartás alkalmazásának szigorú korlátozása, valamint az átadások átmeneti felfüggesztésének lehetősége azon tagállamok számára, amelyek fogadólétesítményei különös terhelésnek vannak kitéve vagy nem tudnak megfelelő szintű védelmet biztosítani.

Amikor az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság szavazott, akkor sikerült blokkolnunk az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták Képviselőcsoportját, amely több rendelkezéstől is meg akart szabadulni, köztük attól is, amelyik a menedékkérők fogva tartását szabályozza. Számunkra ez döntő fontosságú biztosíték, hiszen a nemzetközi védelmet kérők nem bűnözők, és ezért nincs ok arra, hogy rács mögé zárják őket.

Ugyanakkor a jelentés néhány pontja továbbra is problematikus, különösen annak kérdése, hogy milyen nyelven kapjon a kérelmező tájékoztatást. Véleményünk szerint ennek egy olyan nyelvnek kell lennie, amelyet a kérelmező megért, nem pedig egy olyan nyelvnek, amelyet vélhetően ért. Hozzátenném, hogy ha egy személyt fogva tartanak, akkor az Európai Emberi Jogi Egyezmény is így rendelkezik.

Ezenkívül szeretnénk, ha azoknak a kiskorúaknak a kérelmét, akiknek nem tartózkodik szülője az Unió területén, az a tagállam vizsgálná meg, amelyben a legutolsó kérelmet benyújtották, elkerülve ezzel azt, hogy a kiskorúakat egyik államból a másikba szállítsák át. Ez a Bizottság eredeti szövegében benne foglaltatott, de a PPE az előadó támogatásával ellenezte ezt a javaslatot.

Végezetül, mivel a dublini rendeletnek nem az a célja, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek elbírálását illetően a felelősség igazságos megosztását biztosítsa, véleményem szerint lényeges, hogy más eszközöket hozzunk létre a szolidaritás erősítésére, ahogyan azt Ön is mondta, Barrot biztos úr, azokkal a tagállamokkal, amelyek az Unió külső határain fekszenek.

  Jeanine Hennis-Plasschaert, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Amint azt már első felszólalásomban is jeleztem, még mindig óriási különbségek vannak az egyes tagállamok között, és a kívánt harmonizáció ebben a tekintetben valójában kudarcot vallott. Ezt nem tagadhatjuk tovább. Az irányelvek inkább több eljárási szabványról, mintsem szabványeljárásról rendelkeznek. Figyelembe véve azt a sok különbséget, amelyet most próbálunk összeegyeztetni, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport elég egyértelműen egy pragmatikus megközelítés mellett teszi le a voksát.

Ami minket illet, mi a tagállami törvények további összehangolását, amely természetesen magában foglalja a helyes végrehajtásra vonatkozó iránymutatásokat is, tartjuk az egyetlen járható útnak, de ennek ismét csak együtt kell járnia a szükséges valóságérzékkel és pragmatikus meggyőződéssel.

Ebben az összefüggésben döntő fontosságúnak tartjuk az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal felállítását és a befogadási feltételekről szóló irányelv, valamint az Eurodac-rendelet javasolt átdolgozásának végrehajtását. Ezért nagy kár, és ezt kicsit a Bizottságnak is szánom, hogy még mindig várnunk kell mind az átdolgozott eljárás, mind pedig az elismerésről szóló irányelv kihirdetésére. Kihirdetésük június 24-ére várható. Ugyanakkor a nagyobb koherencia és a jobb jogalkotás szempontjából logikusabb lett volna, ha ezt a két javaslatot is kapcsolták volna a jelenlegi menekültügyi csomaghoz.

Elfogadom, hogy a Tanács fogja kimondani a döntő szót ebben a kérdésben. Mégis engedjék meg, hogy ismét csak kiemeljem azt a tényt, hogy a nagyobb koherencia, a jobb minőség, továbbá a nagyobb fokú konzisztencia és szolidaritás minden tagállam számára fontos. Nem fogom egyhamar elfelejteni az Európa külső határaira, és különösen a jól ismert gócpontokra tett látogatásainkat. Ebben a tekintetben az Európai Unió hitelessége egy ideig kockán forgott. Ezért kérem, tartsák be ígéreteiket!

  Mario Borghezio, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem sokkal ezelőtt nagyon komoly, sőt rágalmazó kijelentések hangzottak el egy máltai képviselőtársunk szájából az olasz kormánnyal, egészen pontosan Maroni miniszter úrral szemben.

A máltaiak által játszott játék valójában nem teljesen tiszta, és ezt mindjárt bővebben is kifejtem. Nem szeretném piszkos játéknak nevezni, egyszerűen azért, mert minden európai uniós tagállamnak kijár a tisztelet, de képviselőtársunknak őszintén el kellett volna mondania, hogy Málta mindig is fenn szerette volna tartani felségvizeinek rendkívüli kiterjedését, amelyek egészen Lampedusa szigetéig érnek. Az olasz kormány számos alkalommal kérte Máltát, hogy csökkentse felségvizeinek óriási kiterjedését. Málta azonban inkább a jelenlegi állapotot tartaná fenn, hogy az Európai Uniótól igényelt hozzájárulásokat szintén magas szinten tarthassa.

Az igazságot tehát teljes valójában fel kellene tárni: az igazság arra nézve, hogy Olaszország képes-e és hajlandó-e befogadni, megvédeni és garantálni a jogaikat azoknak a bevándorlóknak, akik résztvevői és áldozatai ennek az emberkereskedelemnek, annyira nyilvánvaló és jól dokumentált, hogy nem is szükséges azt megerősítenem.

Rátérve a jelentés lényegére, szeretném hangsúlyozni, hogy kötelességünk – ahelyett hogy ilyen vitákat folytatunk, amelyek Manzoni híres regényének kakasviadalára emlékeztetnek –, a tagállamaink kötelessége, hogy ne engedjünk a jótéteményeskedés szirén hangjainak, fűszerezve esetleg némi képmutatással és nagyon is konkrét politikai és gazdasági érdekekkel, hanem kényszerítsük magunkat nagyon szigorúan a menedéknyújtás szent és sérthetetlen elvének alkalmazására, és így cselekedve semmiféle teret ne adjunk azoknak, akik ezt tisztességtelen célokra kívánják kihasználni, olyanokra, amelyek nem állnak összhangban az ezt inspiráló nemes elvekkel, és akadályozzuk meg a kizsákmányolást, amely pontosan azoknak a bűnözői szervezeteknek kedvez, amelyek azt az illegális bevándorlókkal folytatott kereskedelmet szervezik és használják ki, amelyre a jelen helyzet összefüggésében hivatkozunk.

Ismétlem, az a kötelességünk, hogy ne színleljünk, ne provokáljunk ürügyként felhasználható vitákat, hanem találjunk közös megközelítést, akár harcoljunk is és fogadjunk el hatékony intézkedéseket annak biztosítására, hogy a menedékjog továbbra is fennmaradjon, de ne váljon a kizsákmányolók és a szervezett bűnözői csoportok azon jogává, hogy nemes és jó törvényeket arra használjanak, hogy a fejlődő országok polgárainak kizsákmányolására irányuló gyűlöletes céljukat elérjék.

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, én is árnyékelőadója vagyok ennek a csomagnak, és szeretnék reagálni arra, amit Díaz de Mera García Consuegra úr az erkölcsi kötelességről mondott. Továbbá, amikor szigorú alkalmazásról beszélünk, amelyet több képviselő is említett, akkor néhányan közülünk jobban aggódnak amiatt, hogy a szabályok alkalmazása valóban igazságos-e, és nem akadályozza-e meg azt, hogy a védelemre szoruló személyek valóban védelemhez jussanak. Ennek a csomagnak az egyik kérdése, hogy hogyan tudunk ezen javítani, és hogyan tudjuk biztosítani azt, hogy minden tagállam ugyanazon magas normák mentén járjon el.

Ami a menedékkérők befogadásának átdolgozását illeti, nagyon is üdvözöljük a Bizottság eredeti javaslatát és meg akarjuk tartani bizonyos részeit, nem utolsó sorban azokat, amelyek a munkaerő-piaci hozzáférést és a megfelelő jövedelemtámogatást tárgyalják, amelyekről ma korábban már szavaztunk. Őszintén sajnálom, hogy saját országom, az Egyesült Királyság pontosan e miatt a két javaslat miatt marad kívül. Ez valóban szégyen!

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés természetesen szintén döntő fontosságú, nem csak vészhelyzet esetén, hanem a folyamatos egészségügyi ellátás érdekében is, különösen azok számára, akiket esetleg megkínoztak, és ezért mentális jólétük érdekében segítségre szorulnak.

A dublini rendelet átdolgozását illetően üdvözöljük az eredeti javaslatot, támogatjuk a mechanizmus felfüggesztését, és valóban amellett fogunk szavazni, hogy megtartsuk a családegyesítés lehető legtágabb definícióját.

  Giusto Catania, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem kevés érzelemmel tekintek utolsó felszólalásom elébe ebben a parlamenti ciklusban, és azzal szeretném kezdeni, hogy válaszolok a teremben elhangzottakra, és kérem Barrot biztos urat, lépjen közbe és oldja meg ezt az ügyet, amely túl sokszor érint olyan tagállamokat, amelyek szeretnek úgy tenni, mintha a menedékkérők sorsáért mások tartoznának felelősséggel.

Néhány perccel ezelőtt láthattuk, hogy Olaszország és Málta egymásra próbálják hárítani a felelősséget, ahogyan néhány napja hallhattunk a Pinar nevű hajóról is, amely túl sokáig volt a tengeren és ezzel sok olyan személy halálát okozta, aki valószínűleg még életben maradhatott volna. Ezért amikor a menekültügyről beszélünk, akkor úgy vélem, erről beszélünk, erről a valós szükségletről, arról az elkötelezettségről, amelyet a tagállamoknak a befogadási politikák irányában kell tanúsítaniuk.

Nagy örömmel üdvözlöm képviselőtársaim, Masip Hidalgo úr és Hennis­Plasschaert asszony javaslatait a befogadásról szóló irányelv és a dublini rendelet módosításával kapcsolatban. Mindkét javaslat a menedékkérőket befogadó európai uniós rendszer javításának irányába mutat.

Úgy vélem, kötelességünk, hogy az európai polgárok és a menedékkérők egyenértékűségét hangsúlyozzuk, hiszen a menedékjog nem engedmény, amelyet a tagállamok a háborúból menekülteknek tesznek, hanem tagállami kötelezettség és egyben a menedékkérők joga ahhoz, hogy országainkban maradhassanak és ugyanazokat a jogokat élvezhessék, mint az európai polgárok. Ezért úgy gondolom, hogy ez politikai kezdeményezésünk civilizáltságának és jogalkotási kapacitásunknak a fokmérője.

Ezért egyetértek az irányelv és a rendelet módosításaival, és úgy vélem, garantálnunk kell a menedékjogot mindazoknak, akik azt kérik, mert az Európai Unió jövője befogadási rendszerünk minőségétől függ. Úgy gondolom, ez egy olyan ügy, amelynek meghatározónak kellene lennie az Európai Unióról alkotott fogalmunkra nézve.

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, holnap, amikor a Ház utoljára ül össze ebben az összetételben, egy, a menekültügyi politikánk javítását szolgáló javaslatcsomagról fogunk szavazni. Miután öt éven keresztül vitáztunk és látogattunk különböző menekültközpontokba, legfőbb ideje, hogy konkrét intézkedéseket is felmutassunk. Hogyha mindezek után még tovább kell várnunk a végrehajtásra, akkor a végső reakció valóban túl késői lesz.

A 2005-ös és a 2006-os események miatt fel kellett lépnünk az illegális bevándorlással szemben, de eközben megfeledkeztünk a menedékkérőkről. Habár támogatom egy új együttműködési ügynökség létrehozását, aggályaim vannak annak formájával és mandátumával kapcsolatban. Hogy tudunk megbízható listát összeállítani a biztonságos származási országokról? Milyen forrásokra fogunk támaszkodni egy ilyen lista összeállításához? Hogy tudunk megfelelő védelmet biztosítani azoknak az információforrásoknak, amelyek nem biztonságos országokból érkeznek? Az ilyen forrásokat fel lehet-e fedni nyilvánosan, és egy független bíró mennyire tart majd egy ilyen listát hitelesnek? Szívesen hallanám a Tanács részéről, hogy hogyan kerüljük el ezt a problémát.

Miért nem bíztuk a gyakorlati együttműködést a Frontexre? Ennek az ügynökségnek a feladatköre korlátozott, és kiválóan megfelelne erre a feladatra, ha növelnénk a pénzeszközeit. Így megfelelően tudnánk reagálni a valós helyzetre is, amellyel a Frontexnek már így is szembe kell néznie. A menedékkérők és a bevándorlók illegális belépésével kapcsolatos tapasztalataink alapján megfelelő intézkedéseket hozhatnánk a menedékkérők befogadására. Számomra ez nagyon célszerű megoldásnak tűnik.

  Hubert Pirker (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, biztos úr! Az előttünk lévő javaslatok közül örömmel támogatom az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló rendelettervezetet, az Európai Menekültügyi Alapot és az Eurodac-rendeletet.

Szeretném azonban a befogadási feltételekről szóló irányelvet és a dublini rendeletet kritikus szemmel is megvizsgálni – és úgy tűnik, hogy az eddigi vita során én vagyok az egyetlen, aki ezt megteszi.

A befogadási feltételekről szóló irányelv azért jött létre, hogy a menekültek – a valódi menekültek – minél gyorsabban optimális segítséghez juthassanak. Számomra azonban úgy tűnik, hogy az itt lévő módosítási javaslatok olyan irányba vezetnek, amely felhívást jelent a menedékjog iránti kérelemmel történő bevándorlásra, azaz végső soron a menedékjoggal való visszaélésre, ha úgy akarják.

Miért? Minden menedékkérőnek gyors hozzáférést kellene biztosítani a munkaerőpiachoz. Én a következő nézetet képviselem: A tagállamok dolga, hogy ebben döntsenek. Itt azt javasolják, hogy azoknak a személyeknek a körét, akik menedékjog iránti kérelmet nyújthatnak be, terjesszék ki olyan személyekre is, akik mentális problémákkal küzdenek – igen, én is sok olyan személyt ismerek, akinek mentális problémái vannak, de nem mindegyikük jogosult menedékjogra –, vagy minden idős személyre, stb. Homályos jogi fogalmakat használnak, és azt sem fogadom el, hogy minden menedékkérőnek ugyanúgy járjon szociális segély, mint a saját állampolgároknak, főleg hogy kb. 95 %-uk aztán nem is kap menedékjogot. Úgy gondolom, hogy ezek a módosítási javaslatok rossz irányba vezetnek. Ezért az Osztrák Néppárt delegációjával együtt ellene fogok szavazni.

A dublini rendelet néhány pontjával hasonló a helyzet, mivel elősegíti a többszörös kérelem beadást (ún. asylum shopping). Ha ugyanis ezzel az új záradékkal, amely itt mérlegelési záradékként kerül bevezetésre, gyakorlatilag lehetővé teszik azt, hogy a menedékkérő válassza ki azt az országot, amelyben a kérelmét benyújtja – feltéve természetesen, hogy azt engedélyezik –, akkor ez pontosan odavezet, hogy egyszerre több menedékjog iránti kérelem is benyújtásra kerül.

Ezenkívül problematikusnak tartom azt is, hogy az átadások ideiglenesen felfüggeszthetők. Nagyon is értem Málta helyzetét, de úgy gondolom, hogy többet segíthetünk azzal, ha támogató csapatokat küldünk oda gyors segítségül, mintha az itt javasolt útra lépnénk. Gondoskodnunk kell arról, hogy a menekülteknek gyorsan segítsünk, miközben a menedékjoggal való visszaélés minden formáját elkerüljük.

  Claude Moraes (PSE). - Elnök úr, ha megengedi, akkor én azonnal más álláspontra helyezkedem, amely szerint a menekültügyi csomag és az öt előadó, akik nagyszerű munkát végeztek, az egész Ház támogatását megérdemlik.

Van egy árnyékelőadónk, aki az Eurodac-ra vonatkozó és a Lambert-féle javaslatokkal foglalkozott, és úgy érzem, kiválóan együtt tudtunk működni abban, hogy egy olyan csomagot állítsunk össze, amely egyszerre realisztikus és megvalósítható, és az átláthatóságra is nagy figyelmet fordít. Például az Eurodac esetében – a menedékkérők ujjlenyomatának levételét érintő kényes kérdésben – javulást tapasztalhatunk abban, ahogyan az ujjlenyomatadatok felhasználásra kerülnek, és megfigyelhető ez az Európai Adatvédelmi Biztos szerepének megerősítésében, hatáskörének tisztázásában is.

Szeretnénk, ha fontos hivatkozások történnének az Alapjogi Charta még több cikkére, az emberi méltóságra és a gyermekek jogaira, és ha a nyelv és a menedékkérők kérdésében, amelyről már olyan nagyszerűen szólt Antonio Masip Hidalgo és Rosalyne Lefrançois, jó megoldás születne.

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló Lambert-jelentéssel kapcsolatban úgy véljük, hogy ez döntő fontosságú előrelépés lehet abban, hogy a közös európai menekültügyi rendszerrel kapcsolatos tagállami együttműködés valóra váljon. A Szocialista Képviselőcsoport támogatja ezt a jelentést, de magunk is nyújtottunk be módosításokat. Nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot szeretnénk, amelyre úgy gondolom, hogy az előadó is törekszik. Szeretnénk elérni az UNHCR és a nem kormányzati szervezetek megfelelő bevonását, és jómagam olyan módosításokat is benyújtottam, amelyek magas szintű európai parlamenti ellenőrzést tennének lehetővé a rendszerben.

Értem, amit a biztos úr a gyors megoldásról és az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal felállításáról mond, de az elszámoltathatóság és az átláthatóság, valamint a menekültügyi tájékoztatás minősége szintén nagyon fontos. Ahhoz, hogy az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal jól működjön, a leghasznosabb, legátláthatóbb, legtárgyilagosabb információkkal kell szolgálnia, amelyek rendszeresen ellenőrzésre is kerülnek. Ezek a biztosítékok nagymértékben hozzá fognak járulni az igazságos és kiegyensúlyozott közös európai menekültügyi rendszerhez.

  Bogusław Rogalski (UEN). – (PL) Elnök úr, az Európai Unió Alapjogi Chartája, az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei kimerítő információval szolgálnak a menedékjoggal kapcsolatban. Ez alapvető jog, ha egy személyt származási országában faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése vagy egy bizonyos politikai csoporthoz való tartozása miatt üldöznek, ami elég gyakori a mai világban. Ennek a jognak a megadása azt is kellene, hogy jelentse, hogy az adott személyeknek joguk van saját életük kialakításához. Ez alapvető feltétel kell, hogy legyen.

Annak érdekében, hogy ezt elérjük, a menedékjogot kérelmezőknek hozzáférést kell biztosítanunk a munkaerőpiachoz, mert ez a legjobb módja annak, hogy a menedékkérő önellátóvá váljon. Ez megakadályozza a társadalmi elszigeteltséget is, és a menedékkérő jobban megismeri a fogadó ország kultúráját. Azoknak a személyeknek, akik menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be, hozzáférést kell biztosítani a legszélesebb körű eljárási segítséghez, amelybe beletartozik a magas színvonalú jogsegélyhez való jog is annak érdekében, hogy a menedékkérők könnyebben megértsék jogaikat.

  Adamos Adamou (GUE/NGL). - (EL) Elnök úr, az Eurodac rendszert a menedékkérők ujjlenyomatainak gyűjtésére használják. Bár elismerjük, hogy kísérlet született arra, hogy az Eurodac korábbi működési keretein javítsanak, két fontos ponttal kapcsolatban még mindig kétségeink vannak: először is a jobb jövő reményében Európába érkezők alapvető jogainak a tiszteletben tartásával, mivel ezek gyakorlatilag „európai rendőrségi akták”, amivel mi határozottan nem értünk egyet. Másodszor, hogy az elfogadott intézkedések összhangban állnak-e magának az Uniónak az alapelveivel, mint amilyen például a személyes adatok védelme, és hogy az előirányzott intézkedések megfelelnek-e az arányosság elvének. Nem értünk egyet azzal, hogy 14 éves gyermekektől ujjlenyomatokat vegyenek.

A javasolt intézkedések, amelyekkel nem értünk egyet, megakadályozzák, hogy azok a menedékkérők, akiket az első tagállamban elutasítottak, második esélyért fordulhassanak egy másik tagállamhoz, méghozzá olyan időkben, amikor, mint azt valamennyien tudjuk, a menekültügyi eljárásokban mindig jelen van bizonyos fokú szubjektivitás is, ami egy, már egyszer áldozattá vált személynek a kárára fordulhat.

Mivel ez az utolsó felszólalásom ebben a Házban, szeretnék valamennyi képviselőnek és munkatársnak köszönetet mondani az együttműködésért.

  Catherine Boursier (PSE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is örülök, hogy elmondhatom a véleményemet egy olyan nagy horderejű vitában, mint amilyen a menekültügyi csomagról szóló vita, különösen a parlamenti ciklus utolsó előtti napján.

Különböző erőfeszítéseinken keresztül, és az európai menekültügyi rendszer első szakaszának elfogadása ellenére megállapíthattuk, hogy a menekültstátusz elismerésének terén tartós különbségek állnak fenn az egyes tagállamok között.

Azt is el kell ismernünk, hogy a befogadás feltételeiről szóló irányelv által elért jelentős eredmények ellenére – amint azt kollégám, Lefrançois asszony is említette, akinek az észrevételeit teljes mértékben támogatom – a tagállamok még mindig túl nagy mozgástérrel rendelkeznek ebben a kérdésben. Ezért én is amellett érvelek, hogy ezen a téren – és legfőképpen ezen a téren – módot kell találni az európai szolidaritás érvényesítésére.

Végezetül, szeretném minden korábbinál jobban kiemelni, hogy a menedékkérők és a nemzetközi védelemért folyamodók kiszolgáltatottak, és éppen ezért különleges figyelmet érdemelnek. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem kellene őket fogva tartani.

A visszatérési irányelvről lezárult a vita, mindannyian egyetértettünk. Semmi szükség arra, hogy újra megnyissuk azt a vitát, amikor a menedékjogról vitázunk.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, szeretnék minden felszólalónak köszönetet mondani és még egyszer, külön az előadóknak is hálámat kifejezni. Csak egy-két megjegyzést szeretnék tenni, először is a nyelv kérdésével kapcsolatban, különösen Lefrançois asszonyhoz szólva. Azt kell, hogy mondjam, hogy a Bizottság kiegyensúlyozottnak ítélte azt a javaslatot, hogy a menedékkérőket olyan nyelven kell tájékoztatni, amelyet vélhetően megértenek. Ez az intézkedés azt a célt szolgálja, hogy lehetővé váljon a megfelelő tájékoztatás a menedékkérők számára, miközben lehetővé teszi az egyes menedékkérők részéről esetlegesen elkövetett visszaélések elleni fellépést is.

Most pedig köszönetet szeretnék mondani a Parlamentnek. Engedjék meg ugyanakkor, hogy meglepetésemet fejezzem ki, mindenekelőtt Pirker úr beszéde kapcsán. Pirker úr, nem engedhetem, hogy elferdítse a Bizottság javaslatát. Amikor azt hallom Öntől, hogy a dublini rendelet felülvizsgálata „forum shoppinghoz” vezethet, akkor ezt nem hagyhatom, ez nem lehetséges és ez nem is igaz. A Bizottság javaslata nem változtat a dublini rendszer alapját képező elveken. A menedékkérők nem választhatják majd meg a menedékjogot nyújtó országot, bár az igaz, hogy az illetékes állam objektív kritériumok alapján történő meghatározása mellett humánusabb megfontolásokat is figyelembe fognak venni, főképpen a családegyesítést.

Nem tudom elhinni, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták Képviselőcsoportjának tagjaként Ön nem veszi figyelembe a családegyesítés problémáját. Nem engedhetem, hogy kiforgassa ezt a javaslatot. A Bizottság számára is az a cél, hogy világos garanciákat teremtsünk a rendszerrel való visszaélések elkerülésére. Többek között bevezettünk egy mechanizmust a kiszolgáltatott személyek azonosítására. Természetesen a tagállamoknak biztosítaniuk kell az általunk javasolt elvek igazságos, kiegyensúlyozott végrehajtását.

Szeretném Blokland úrnak is elmondani, hogy fontos, hogy ne keverjük össze a Frontex és a támogató hivatal feladatait. Ezek különböző feladatkörök, amelyek eltérő szakértelmet igényelnek, ha valóban azt akarjuk, hogy a menedékjog iránti kérelmeket a szükséges szigorral és emberséggel kezeljék Európában.

Nem tudom elhinni, hogy az előadók által végzett munka alapján az Európai Parlament ne tudna széleskörű egyetértésre jutni. Természetesen különböző politikai családokba tartoznak, különböző politikai és filozófiai érzékenységekkel, de ne feledkezzünk meg arról, hogy az az Európa, amely tanúja volt már üldöztetésnek és időnként azoknak a nagy veszélyeknek is, amelyek az üldözöttek életét fenyegetik, nem éppen mintakép ezen a téren. Nem idealista prédikációról van itt szó, hanem arról, hogy legyünk hűek értékeinkhez. Ehhez ragaszkodom. Nekem személy szerint a Parlament igen széleskörű támogatására van szükségem.

  Jan Kohout, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr, záró megjegyzéseimben szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanács üdvözli a Parlament arra irányuló kívánságát, hogy minél korábban történjen előrelépés ezekben a fontos kérdésekben, és azt is, hogy a Parlament elismeri a közös európai menekültügyi rendszer megfelelő működésének fontosságát.

Biztosíthatom Önöket, hogy a Tanács az illetékes tanácsi testületek keretein belül folyó munka során gondosan mérlegelni fogja javaslatokra vonatkozó parlamenti álláspontot. A Tanács különösen arra nézve fogja részletesen megvizsgálni a Parlament módosításait, hogy lehetséges-e a megegyezés azokkal a javaslatokkal kapcsolatban, amelyek megvitatása leginkább előre haladott.

Engedjék meg, hogy a szolidaritás elvéről is szóljak. Néhány tisztelt képviselő jogosan mutat rá arra, hogy több tagállam menekültügyi rendszere az ország földrajzi és demográfiai helyzeténél fogva valóban rendkívüli nyomásnak van kitéve.

Ennek fényében hangsúlyozta az Európai Tanács a szolidaritás elvét a 2008. őszén elfogadott európai bevándorlási és menekültügyi paktumban. A paktum egyértelműen önkéntes és koordinált alapú szolidaritásra szólít fel a nemzetközi védelemben részesülők jobb áttelepítésének érdekében, valamint olyan, már jóváhagyott jogszabályokra hivatkozik, mint a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” program vonatkozó része, és biztosítja az ilyen irányú tevékenységek finanszírozását, amelyekben a tagállamok ismét csak önkéntes alapon vehetnek részt.

Megjegyzendő, hogy az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal fontos szerepet játszhat ezekben a Közösségen belüli átadásokban azáltal, hogy előmozdítja az információcserét az ilyen átadásokról. Sőt, a Hivatal azzal is segíthet, ha koordinálja a más tagállamokból érkező hivatalnokok alkalmazását olyan tagállamokban, amelyekre különös nyomás nehezedik. Mindazonáltal ez a rendelet nem szolgálhat jogalapként egy Közösségen belüli átadási mechanizmus létrehozásához.

Észrevételeim végén hadd mondjam el, hogy még további munka áll előttünk ezen a téren, hiszen a Bizottság már bejelentette abbéli szándékát, hogy további jogalkotási javaslatokat nyújt be a közös európai menekültügyi rendszer megvalósítása céljából. A javaslatok a menekültügyi eljárásokra, valamint a menekültkénti elismerés feltételeinek és a menekültkénti elismerést kérők jogállásának szabályaira, és az UNHCR védelme alatt álló személyek számára bevezetendő áttelepítési programokra fognak vonatkozni. Minél gyorsabban előrelépést kell elérnünk, miközben biztosítanunk kell, hogy a sebesség ne menjen a minőség rovására. Meggyőződésem, hogy ez olyasvalami, amelyben valamennyien egyet tudunk érteni.

  Antonio Masip Hidalgo, előadó. − (ES) Barrot biztos úr, én támogatom Önt, így legalább ennek a jelentésnek az előadójától megkapja azt a támogatást, amelyet a Háztól kért, méghozzá mindjárt a jelentésem első sorától kezdve. Azt is szeretném elmondani, hogy ma délutáni két beszédében jogi, erkölcsi és történelmi leckét adott nekünk

Az egyik felszólaló utalt a tényleges jogvédelemre. Világos, hogy a tényleges jogvédelem alapvető elv. Ezért kérem, hogy a menedékkérőket legyen kötelező olyan nyelven tájékoztatni, amelyet megértenek, nem pedig valamely más nyelven. Ha ezt nem teszik meg, akkor nem lesz tényleges jogvédelem, és ne is mondjanak ennek ellent, mert akkor pontosan annak a jognak az elveivel ellenkeznének, amelyre korábban hivatkoztak.

  Nicolae Vlad Popa, előadó. – (RO) Az országot, amelyből származom, Romániát, 1989-ig totalitariánus kommunista rezsim irányította, amelyet akár bűnöző rezsimnek is nevezhetnének. Ez a rezsim úgy tartotta a polgárait, mintha azok egy nagy börtönben lettek volna. Mindezek ellenére tízezrek tették kockára az életüket azzal, hogy megszöktek az országból és politikai menedéket kértek. Nagyon sok ilyen embert ismerek, és tudom, hogy milyen fontos a nemzetközi védelem, különösképpen a politikai menedékjog intézménye által nyújtott védelem.

Mindazonáltal alapvető fontosságú számunkra, hogy azonosítani tudjuk a valódi menedékkérőket, azokat, akiknek a politikai menedékjog iránti kérelmük valóban teljességgel megalapozott. A regisztrációs rendszer javításával természetesen sokkal gyorsabban megoldhatjuk az ilyen eseteket. Ugyanakkor egy másik problémát is szeretnék megvitatni, ez pedig a hálózatokkal, egészen pontosan a menedékkérők kereskedelmével foglalkozó hálózatok bűnözői tevékenységeivel áll kapcsolatban. Ezek a hálózatok óriási pénzösszegekhez jutnak azáltal, hogy menedékkérőket szállítanak az Európai Unió tagállamaiba. Úgy gondolom, hogy ennek a bűnözői tevékenységnek a felszámolása elsődleges fontossággal kell, hogy bírjon számunkra, és stratégiát kell kidolgozni a leküzdésére.

  Jean Lambert, előadó. − Elnök úr, üdvözlöm azt az általános támogatást, amelyet a mai délutánon az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal kapott, és nagyon szeretném megköszönni a kollégáknak az együttműködést és az ezzel kapcsolatban végzett munkát.

Reméljük, hogy sikerül minél hamarabb felállítanunk és elindítanunk ezt a hivatalt. A célja természetesen az, hogy javítsa a bizalmat a tagállamok között, hiszen a menekültügyi rendszerek teljesítménye a szakértők gyakorlati együttműködése, valamint a képzés és a többi idetartozó intézkedés révén javul. Talán, ha ez a bizalom javul, akkor a tagállamok kevésbé fognak a miatt aggódni, hogy kötelezettségeik teljesítéséhez esetleg kötelező jelleggel kell majd együttműködniük.

Üdvözlöm a biztos világos szavait a Menekültügyi Támogató Hivatal és a Frontex eltérő feladataival kapcsolatban. Ezek nagyon is különböző hivatalok, nagyon különböző célokkal, habár az együttműködés és a feladatok teljesítése természetesen fontos bennük. Az egyik szempont, amely említésre került, az a harmadik országokról – a nemzetközi védelemért folyamodók származási országáról – szóló információ. Természetesen ez az egyik olyan dolog, amelyet a Menekültügyi Támogató Hivatal meg fog vizsgálni: hogyan lehet ezeket a különböző forrásokból származó információkat valamelyest szabályozottabb formában összegyűjteni, méghozzá talán olyan formában, amelynek kapcsán a személyek jobban bíznak majd abban, hogy az információt nem használják fel politikai célokra.

Úgy gondolom, sokunk számára igen elcsodálkoztató, hogy hogyan lehetséges az, hogy az egyik ország nagy elfogadási aránnyal fogad be menekülteket Csecsenföldről, míg egy közelben fekvő másik ország senkit sem fogad be Csecsenföldről. Sokunk számára ez teljességgel hihetetlen, amikor is ugyanazok az információk állnak rendelkezésre. Tehát az információ minőségével szembeni bizalom, és a mód, ahogyan a tagállamok aztán az információt felhasználhatják, szintén rendkívül fontos szerepet játszanak a jövőbeni megerősített együttműködésben. Alig várjuk, hogy ez megvalósuljon.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, annak ellenére, hogy nem tudok valóban kielégítő válasszal szolgálni, nem szeretném megválaszolatlanul hagyni a Busuttil úr, a felszólaló olasz képviselők – Borghezio úr és Catania úr – és a többiek által felvetett kérdéseket; ugyanakkor szeretném azt is elmondani, hogy a Földközi-tenger térségében tapasztalt probléma nem érintheti csak Máltát és Olaszországot. Az európaiaknak valóban tudatára kell ébredniük az itt felvázolt, egyre tragikusabb és drámaibb helyzetnek.

Én személyesen is jártam Lampedusa szigetén és Máltán, és találkoztam a két miniszterrel Brüsszelben, amikor az első incidensre került sor. Hála Istennek, sikerült megoldást találnunk. De június elején, a következő Bel- és Igazságügyi Tanácsban újra fel fogom vetni a kérdést valamennyi belügyminiszternek.

El kell tehát gondolkodnunk ezen az ügyön, ez derült ki a vitából, amelyet folytattunk, és amely az európaiak közötti nagyobb szolidaritás szükségességére is rámutatott.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. május 7-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Eurodac kulcseszköz a nemzetközi védelmet kérelmezők adatainak, valamint az olyan bevándorlók adatainak feldolgozásában, akiket vagy őrizetbe vettek illegális határátlépésért, vagy a legális tartózkodási időnél tovább maradtak az egyik tagállam területén.

Az Eurodac-rendelet reformja meg fogja oldani a jogszabályi rendelkezések hatékonyságával kapcsolatos olyan nehézségeket, mint például a néhány tagállamban az ujjlenyomatoknak az Eurodac központi rendszerébe történő továbbításában tapasztalható késedelem, az egy adott tagállamban tartózkodó elismert menekültekkel kapcsolatos adatcsere és az Eurodac adatbázisához hozzáférő hatóságok pontatlan megnevezése.

Úgy vélem, hogy csak úgy érhetjük el az Eurodac adatbázis hatékonyabb felhasználását, ha az Eurodac azonos műszaki platformot használ a SIS II és a VIS rendszerekkel. Ugyanazt a biometrikus adatok egyeztetésére szolgáló rendszert kell alkalmazni a SIS, a VIS és az Eurodac esetében, hogy biztosítani lehessen a rendszerek interoperabilitását és a költséghatékonyságot.

Felhívom a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatokat egy olyan ügynökség létrehozására, amely ennek a három informatikai rendszernek az irányításáért felelne, hogy egy helyszínen lehessen egyesíteni ezeket az eszközöket, ezzel biztosítva köztük hosszú távon az optimális szinergiát, valamint a párhuzamos munkavégzés és a következetlenség elkerülését.

  Toomas Savi (ALDE), írásban. – Elnök úr, nagyon is üdvözlöm az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozását, mivel a harmadik országokban, különösen Afrikában és a Közel-Keleten, folyamatosan romlik a helyzet. Ellenzek minden olyan, az „Európa-erődre” vonatkozó elképzelést, amely Európát elszigetelné a harmadik világ problémáitól, amelyek közül sokat közvetve vagy közvetlenül a korábbi gyarmatosítók okoztak. Európa nem fordíthat hátat az azokkal az országokkal szembeni kötelezettségeinek, amelyeket egykoron kíméletlenül kizsákmányoltak.

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal koordinált megközelítést biztosít a közös európai menekültügyi politikával szemben. A menedékkérők kérdésében egyetértek az Európai Unión belüli szolidaritás elvével. Néhány tagállam határai az Európai Unió külső határait képezik, és ezért folyamatosan ki vannak téve a bevándorlók áradatának.

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal remélhetőleg segít majd enyhíteni az érintett tagállamok terheit.