Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. május 6., Szerda - Strasbourg

16. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

  Elnök. - Most pedig rátérünk a mai szavazáshoz fűzött indokolásokra. Ez bizonyára nagy indulatokat fog kiváltani Önökből, de nagyon sok képviselő jelezte felszólalási szándékát, és úgy hiszem, jelen is vannak.

- Jelentés: Petya Stavreva (A6-0259/2009)

  Inese Vaidere (UEN). – (LV) Elnök úr, nem volt igazán világos, hogy most melyik jelentésről beszélhetek. Jeleztem, hogy szeretnék Stauner asszony, Maldeikis úr és Corbett úr jelentésével kapcsolatban szót kérni. Igen, szeretnék mondani valamit. Csak éppen nem reagáltam azonnal.

Elnök úr, ezzel az 5 milliárd eurós csomaggal, amelynek a nagy részét vidékfejlesztésre kívánják fordítani, különösen azt a tényt szeretném kiemelni, hogy nagyon fontos, hogy a vidékfejlesztésnek ne csak a hivatalos mutatóit vizsgáljuk meg, hanem a valós szükségleteit is. Szélessávú internetre minden tagállamban szükség van, de vannak olyan tagállamok, mint például az enyém, ahol a közúti infrastruktúra javítására, valamint olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek a vidéki táj megőrzését szolgálják. Arra ösztönzöm Önöket, hogy tekintsenek inkább a konvergencia- és a kohéziós politika irányába, és nyújtsanak nagyobb támogatást azoknak a tagállamoknak, amelyek gazdasági nehézségekbe ütköztek és talán alacsonyabb gazdasági fejlettséggel bírnak, mint a régi tagállamok. Köszönöm.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A Stavreva-jelentés egyike az 5 milliárd eurós közös csomagban egyesített három jelentésnek. A gazdasági válsággal összefüggésben láthatóan híján vagyunk a pénzeszközöknek ahhoz, hogy beruházzunk a gazdasági válság által leginkább sújtott energiaszektor és vidékfejlesztés projektjeibe. Üdvözlöm, hogy az Európai Parlament az európai gazdaságélénkítési terv keretében elfogadta a rendeletjavaslatot, amely a tagállamok számára 1,5 milliárd eurót irányoz elő az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap útján.

A vidéki területek a szélessávú internetkapcsolatok fejlesztését célzó projekteket hajthatnak végre. A termőföld központi szerepet játszik a mezőgazdasági ágazatban, és a mezőgazdasági földterületek használata, illetve a mezőgazdasági területekkel való gazdálkodás kivételes jelentőséggel bír az olyan új problémák megoldásában, mint az éghajlatváltozással, a megújuló energiaforrásokkal, a vízhiánnyal és a biodiverzitással kapcsolatos problémák.

Szeretném felhívni a tagállamokat, hogy ne várjanak, hanem nemzeti tervüket gyorsan, időben és részletekbe menően állítsák össze, és nyújtsanak átlátható tájékoztatást az új jogszabályokról. Ugyanakkor gyorsított és leegyszerűsített eljárásokat kell elfogadniuk a kiadások és a jelentések tekintetében.

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, West Midlands-i választókerületem városi és vidéki területeket egyaránt magában foglal, és a vidéki területeken a széles sáv elérhetősége egyenesen felháborító. Példaként hadd említsem Knighton városát a walesi határon, ahol a silány internetkapcsolatok által cserbenhagyott vállalkozók mind segítségért kiáltanak. Az egyik választóm szeretett volna online szolgáltatásokat kínáló vállalkozásba fogni – ami különösen fontos lett volna, mivel fogyatékkal élő személyről van szó, akinek az otthonról végzett munka felelt volna meg erre a legjobban. Sajnálatos módon a monopolhelyzet következtében a kapcsolat nagyon lassú és nem segíti elő egy cég működtetését.

Ezért ez a támogatás létfontosságú a vidéki területek és a gazdasági fellendülés szempontjából, és biztosítani szerettem volna, hogy igazságosan kerül elosztásra a tagállamok között, elsőbbséghez juttatva azokat a területeket, ahol használhatatlan a szélessávú infrastruktúra. Minden érintett felet arra szólítok fel, hogy gyorsan, most azonnal üljenek össze ez ügyben, és egyszer és mindenkorra hidalják át ezt az igazságtalan digitális szakadékot.

⁂

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, egy ügyrendi javaslat. Ön nagyon helyesen mondta, hogy késői órán vagyunk itt, és köszönöm a tolmácsoknak, hogy maradtak. De nem mi döntöttünk úgy, hogy ilyen későn itt legyünk: az elnökség határozott a nap folyamán korábban arról – ami olyan hihetetlenül önkényes döntés volt, amelyre korábban még nem volt példa –, hogy a szavazáshoz fűzött indokolásokat halasszuk a vita utánra, ahelyett hogy, ahogyan az az eljárási szabályzatban is áll, a szavazást követően került volna erre sor.

Tehát azért vagyunk itt ma este, mert az ülést akkor levezető elnök megszegte saját eljárási szabályzatunkat, és mi valamennyien, akik megpróbáljuk a szavazáshoz fűzött indokolásainkat elmondani, megteszünk mindent, ami törvényesen módunkban áll, annak érdekében, hogy hallassuk a hangunkat egy olyan parlamentben, amely nem igazán szeret a kisebbségekre hallgatni.

  Elnök. - Heaton-Harris úr, tisztázok az Ön számára egy pontot az eljárási szabályzatban. Valójában ott az áll, hogy a szavazás után, nem pedig közvetlenül a szavazás után. A különbség többféle értelmezésre ad lehetőséget.

Most egy olyan jelentés következik, amellyel kapcsolatban nagy örömömre Heaton-Harris úr is véleményt kíván nyilvánítani, mégpedig Onesta úr jelentése.

⁂

- Jelentés: Gérard Onesta (A6-0027/2009)

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, idővel bizarr módon tisztelni kezdtem ennek a jelentésnek az előadóját, és szerettem volna általában véve a petíciókról beszélni, mivel nagyon hasznosak voltak számomra. Habár az emberek nem értik az európai intézményeket és kissé tartanak is tőlük, néha mégis szükségük van arra, hogy valamilyen módon bejelentést tehessenek egy vitás kérdésről. Az a mód, ahogyan itt a múltban a petíciókat kezeltük, kissé ügyetlen volt, de megteremtette számukra azt a lehetőséget, hogy egy problémát egy kissé más fórumon a nyilvánosság elé tárjanak, miközben talán sok más lehetőséget már kimerítettek. Az egész választókerületemből hoztam ide petíciókat, az „Earls Barton seven” (Earls Barton-i hetek) volt az egyik leghíresebb esetem.

A lényeg az, hogy a petíciós eljárás talán az egyetlen olyan eljárás ezen a helyen, amelyet valóban érdemes megvédeni. A Petíciós Bizottság jelentőségéhez mérten más szabályok és eljárások, valamint számos más bizottság jelentéktelenségbe süllyed.

- Jelentés: Richard Corbett (A6-0273/2009)

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, Corbett úrhoz hasonlóan én sem szeretném megelőlegezni a második írországi népszavazás eredményeit, még kevésbé a közelgő európai választások kimenetelét Yorkshire and the Humber régióban. De minden jót kívánok Corbett úrnak, bármibe is fogjon, miután júliusban távozik innen. Kíváncsi vagyok, mihez fog kezdeni a Parlament a szabályzattal foglalkozó előadója nélkül, aki a kulisszák mögött majdhogynem egy személyben érte el azt, hogy a kisebb csoportok jogkörei megszűnjenek és a kisebbségek hangja elnémuljon ebben a Házban.

Ez a jelentés talán nem is olyan rossz, de éppen, mivel nem is olyan rossz, érdemes további vizsgálatnak alávetni, hiszen a szabályzatban történt változtatások ránézésre nagyon gyakran teljesen igazságosak. Ami igazán számít az az, hogy a gyakorlatban milyen hatást érnek el, és hogy a levezető elnök és az elnökség hogyan hajtják azokat végre. Ami az eljárási szabályzatra vonatkozó csomagot és a szabályzatnak a Lisszaboni Szerződéshez történő hozzáigazítását illeti, nem tudom, nem lőtt-e túl a célon.

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, néhány héttel ezelőtt egy, a totalitárius rezsimekkel foglalkozó jelentést vitattunk meg. Akkor rámutattam arra, hogy van közös vonás a nemzeti szocializmus és a szovjet szocializmus között, ez pedig maga a szocializmus.

Tudjuk, hogy az előadó, Corbett úr, hisz az európai projektben. Nem rejti véka alá, hogy a további politikai és gazdasági integrációban hisz, Európai Egyesült Államokat vagy Európai Szövetségi Köztársaságot akar. Azonban ezeknek a céloknak az eléréséhez a kisebbségi nézetek elnyomására szólít fel, és szinte egy személyben rombolja le a szólásszabadság elvét.

Tudom, hogy nem sokat törődik a szólásszabadság elvével. Jelentése láttán minden múlt századi gonosz diktátor büszke lett volna, ha Corbett úr az ő oldalán áll.

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr, 2004 óta nagyon sok új kollégám volt az újonnan csatlakozott országokból, akik közül többeket büszkén nevezek a barátaimnak. Amikor azokról a rossz időkről beszélünk, amelyekben éltek, akkor számomra az a legmeglepőbb, hogy azt mondják, a KGST-államokban élők számára nem a demokrácia vagy a tulajdonhoz való jog hiánya volt az igazán ijesztő, hanem a biztos jogállamiság hiánya. Ha valaki a rendszer bajkeverő kritikusa volt, akkor nem állították bíróság elé. Csak megnehezítették az életét – a jogosítványa rejtélyes módon eltűnt a postán, a gyermekei nem jutottak egyetemi férőhelyhez, csak alantas munkákat kaphatott.

Aggaszt, hogy kezd a mi intézményeinkben is hasonló kettős mérce érvényesülni. Amikor Václav Klaus idelátogatott, akkor a képviselők megannyi sebzett majomként kiabáltak, makogtak és lihegtek feléje, de még csak senki le sem szidta őket. Amikor azonban mi a népszavazás mellett demonstráltunk, akkor tizennégyünket megbírságolták. A szenteskedő kereszténydemokraták akár nyílt csalást is elkövethetnek, azt is megússzák, de amikor egy osztrák euroszkeptikus olyan személyeket fényképezett le, akik egy nem létező ülés jelenléti ívére iratkoztak fel, akkor több ezer eurós bírságot szabtak ki rá gyakorlatilag azért, mert rosszul töltött ki egy űrlapot. Talán azt gondolják, nem az én tisztem ezt elmondani. Én nem éltem abban a rendszerben, de Václav Klaus igen, és amikor ő arra figyelmeztet bennünket, hogy ne térjünk ahhoz vissza, akkor úgy vélem, meg kellene őt hallgatnunk.

  Richard Corbett (PSE). - Elnök úr, őszintén szólva életemben nem hallottam annyi ostobaságot, mint amennyi most a jelentéssel kapcsolatban elhangzott. „Diktatúra és manipuláció”? Ha ennyire negatív a jelentés, akkor hogy a csudába kaphatott ilyen óriási többséget?

Az első hiba, amelyet a becsmérlői elkövettek az az, hogy nem is említi a Lisszaboni Szerződést vagy a Lisszaboni Szerződés végrehajtását. Azt a részt félretettük a következő Parlament számára, és nem került a mai napon megtárgyalásra. Az ellenzői úgy tűnik, hogy még csak el sem olvasták a jelentést.

Ami pedig azt a kijelentést illeti, hogy a kisebbségek elnémítása a célja, egyetlen olyan módosítás sincs a jelentésben, sőt valójában egyetlen, a szabályzatról készített jelentésemben sincs olyan, amely ilyen hatással járna. Ellentétben számos nemzeti parlamenttel, amelyet egy egypárti többség vagy a végrehajtó hatalom ural, ez a Parlament a kisebbségek parlamentje. Ez egy olyan parlament, amelyben mindenki valamilyen kisebbséghez tartozik, és legyen is még sokáig ez a sokszínűség érvényben.

Ami pedig Václav Klaus lehurrogását illeti, aminek semmi köze ehhez a jelentéshez, tudom, hogy néhány képviselő kiment a beszéde alatt, de amikor a portugál miniszterelnök járt itt, akkor Önök próbálták meg megakadályozni a beszédét, Önök hurrogták le a beszélőt. Meg sem tudta tartani a beszédét, mert Önök nem akarták, hogy európapárti üzenete másokhoz is eljusson.

Így teljes mértékben elutasítom azt, ami itt elhangzott. Attól tartok lejárt az időm, így nem tudom elmondani a tervezett szavazáshoz fűzött indokolásomat, amelyben azt akartam elmondani, hogy örülök, hogy jelentésem teljes egészében elfogadásra került, kivéve egy kis hibát, amikor is úgy hiszem, hogy az PPE eltévesztette a szavazólistát. Remélhetőleg ezt a következő parlamenti ciklusban kijavíthatjuk.

  Inese Vaidere (UEN). – (LV) Elnök úr, szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Parlament egy olyan intézmény, amely mind Európa-szerte, mind pedig belsőleg, a Parlamenten belül is támogatja a demokráciát. Sajnálatos módon számos olyan pontot, olyan érvelést tartalmaz a jelentés, amelyet nem tudtam támogatni. Bár a legmagasztosabb szándékok vezérelték ezeket, mégsem hiszem, hogy az Európai Parlamentben egy olyan szabályt kellene támogatnunk, amely korlátozó és egyetlen személy ellen irányul. Hasonlóképpen nem hiszem, hogy növelni fogja a demokráciát, ha az Európai Parlament elnökét azzal a joggal ruházzuk fel, hogy ő döntsön az írásbeli nyilatkozatok engedélyezéséről. Végül is a képviselőknek jogukban áll hozzászólni. Hasonlóan, a kék kártyát alkalmazó viták is a pártok belső vitáinak helyszínévé válhatnak. Sajnos arra kényszerültem, hogy ezen európai parlamenti javaslatok ellen szavazzak. Köszönöm.

- Ajánlás második olvasatra: Malcolm Harbour (A6-0257/2009)

  Siiri Oviir (ALDE). - (ET) Nem minden jelentés előtt van arra példa, hogy az elektronikus postaládánk tele van érdekes, a jelentés mellett és ellen szóló anyagokkal, és ez egyszerre lehet aggodalom és igazságtalanság forrása is. Én megszavaztam a jelentés elfogadása mellett szóló közös álláspontot, mert elégedett vagyok azzal, hogy támogatást nyertek azok a javaslatok, amelyek leszögezik, hogy a felhasználók internet-hozzáférését befolyásoló intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat. A magánélet védelmének és a fogyasztóvédelemnek az elektronikus kommunikációval kapcsolatos kérdéseit ugyanilyen módon oldották meg.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, ez a jelentés a lényegébe talál annak, amit az emberek az Európai Uniótól kapni vélnek. Nagy-Britanniában nagyon sokan úgy gondolták, hogy valamiféle gazdasági, a kereskedelmen alapuló Európát kapnak, és hogy Európa a munkahelyekről szól. Leinen úr a mai nap folyamán korábban azt mondta nekünk, hogy valójában inkább egy szociális Európáról van szó.

A Harbour- és a Trautmann-jelentés esetében tulajdonképpen választottunk. Azt választottuk, hogy nem akarunk egy az egységes piacra irányuló további intézkedést. Valójában azok az emberek, akik írtak nekünk, és aggódtak emiatt a jelentés miatt, a lényegét értették félre azzal, hogy ezt egy az egységes piacra irányuló intézkedésnek vélték.

Ha valaki a jelentést megelőzően illegálisan töltött le dolgokat – úgymint zenét vagy filmeket –, akkor a hálózatszolgáltatója egyszerűen lekapcsolhatta, és értesítés nélkül törölhette a felhasználói fiókját. A jelentés esetében a kompromisszumos javaslat azt jelentette volna, hogy a szolgáltatónak fel kellett volna vennie a kapcsolatot a felhasználóval, és az megtámadhatta volna a döntést. Most az elfogadott csomag értelmében – amely valószínűleg évekig tartó egyeztetési eljáráson fogja végezni – úgy áll a helyzet, hogy annak, aki valóban illegális vagy gusztustalan oldalakat szeretne megszüntetni, bírósághoz kell fordulnia, és ez bizonyára nem az, amit az európaiak akartak.

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, valóban szeretném megindokolni a szavazatomat, különösen a Harbour-jelentésnek az elektronikus magánéletre vonatkozó részével kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy olyan időkben, amikor megfelelő egyensúlyt próbálunk teremteni a nemzetbiztonság és a polgári szabadságjogok között, sokan közülünk attól félnek, hogy egyre több kormány egyre több személyes adatot gyűjt rólunk. A brit sajtóban szinte naponta olvasunk történeteket nagy testvérünkről, a munkáspárti kormányról, amint egyre több személyes adatot gyűjt az egyénekről, és még akkor sem hajlandó visszaszolgáltatni ezeket az adatokat, ha az egyének bizonyítottan ártatlanok. De hála az Európai Bíróság egyik ítéletének, egyes ártatlan személyek most vissza fogják kapni az adataikat.

Érdekes, hogy szó esett arról is, hogy a fogyasztókat tájékoztatni kell arról, ha az elektronikus hírközlő hálózatokban megsértik a személyes adatokat. Ebből hiányzik valami, amiről még nem beszéltünk, mégpedig az, hogy mi történik akkor, ha az olyan információs társadalmi szolgáltatások, mint a Google vagy a Facebook elveszítik a személyes adatokat, és nagyon is örülök, hogy ebben a jelentésben arra szólítjuk fel a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább ezt a kérdést.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, a távközlési csomag egy olyan rendelet volt, amely szokatlan aktivitásra sarkallta polgárainkat. Az internet felhasználók, közösen és egyedül is, határozottan meg kívánták védeni arra vonatkozó jogaikat, hogy szabadon férhessenek hozzá az információkhoz, valamint külső korlátozások nélkül használhassák az internetet. Luxus egy európai parlamenti képviselő számára, hogy a közvetlen jelzésekből tudja meg, hogy mit várnak a szavazók, és a szavazóknak köszönhető, hogy elég jelentőséget tulajdonítottam ennek a szavazásnak. Ez táplálja a polgárok Európájába vetett reményt, és reményt kelt, hogy Európa nem csak a tisztviselőkért fog létezni. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, aki emailt küldtek nekünk ebben az ügyben.

Sajnos egy a szavazás kezdeti szakaszában felmerült vita miatt kétszer is tévesen szavaztam, de szerencsére ez nem befolyásolta a végső eredményt.

- Ajánlás második olvasatra: Catherine Trautmann (A6-0272/2009)

  Siiri Oviir (ALDE). - (ET) A keretszabályozás elfogadása lehetővé teszi számunkra, hogy az Európai Unió polgárai számára megerősítsük a nagysebességű vezetékes és vezeték nélküli hírközlés és a magas hozzáadott értékű szolgáltatások fejlesztése terén elért haladást, és elérjük a szélessávú internet-hozzáférés 100%-os lefedettségét. Jogszabályokra van szükségünk ahhoz, hogy szabályozzuk az egyének internetfelhasználásra vonatkozó jogait. Ezek az álláspontok vezéreltek abban, hogy támogattam Trautmann asszony jelentését.

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr, látom, hogy most már Brüsszel az internetre is rá akarja tenni a kezét. Reding biztos asszony úgy nyilatkozott, hogy tűrhetetlen, hogy az internetet egy magánvállalat szabályozza, sőt ami az ő szemében még rosszabb, egy olyan magánvállalat, amely szerződéses kapcsolatban áll az amerikai kereskedelmi minisztériummal.

Ez ugyanaz a Reding biztos asszony, aki egy igen nagy mezőnyben azzal az általam a Bizottság részéről az elmúlt ciklusban hallott talán messze legostobább érvvel állt elő, hogy azért van szükségünk a .eu közös tartománynévre, hogy a nők számára hozzáférhetőbbé tegyük az internetet.

Az internet működik. A tartománynevek és a regisztráció jelenlegi rendszere kiválóan működik. Meg tudnak egyetlen olyan uniós szakpolitikát is nevezni, amely feleannyira is sikeres, mint az internet? A közös agrárpolitika? A közös halászati politika? Nem hiszem. A vád visszavonul.

- Jelentés: Astrid Lulling (A6-0258/2009)

  Siiri Oviir (ALDE). - (ET) Világos, hogy el kell ismernünk annak szükségességét, hogy az önálló vállalkozói tevékenységet folytató és az őket házastársként segítő férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét hatékonyabban kell végrehajtani. Huszonkét évvel ezelőtt elfogadásra került egy ennek megfelelő irányelv. Az Európai Parlament és a Bizottság folyamatosan kérte az irányelv felülvizsgálatát, mivel az már idejétmúlttá vált.

Ma eljutottunk oda, hogy elfogadtuk az irányelvre vonatkozó módosításokat, és egy olyan új irányelv került elfogadásra, amely javít a segítő házastársak helyzetén, legyen szó akár a mezőgazdaságban, a kézműiparban vagy a kereskedelemben végzett munkáról, kis- és középvállalkozásokról vagy szabadfoglalkozásokról. Üdvözöltem ezt a döntést, és támogattam a jelentést.

  Elnök. – Az órám szerint, éppen megkezdtük jogalkotási munkánk utolsó napját. Heaton-Harris úr, Öné a megtiszteltetés.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, az egyik kérdés, amelyről a feminizmus folyamatosan vitát folytatott, az az otthon maradó anya. Engedjék meg, hogy megpróbáljam ezt a kérdést modern fogalmakkal, egy Kristen McCauliff nevű hölgy segítségével megközelíteni.

Az egyik kérdés, amelyről a feminizmus folyamatosan vitát folytatott, az az otthon maradó anya. A Simpson család harmadik évadjának „Homer egyedül” című epizódjában ugyanez a kérdés merül fel. Az epizód elején a feszült Marge-ot láthatjuk, majd következik napi rutinjának felgyorsított változata. Szerencsétlen véletlenek láncolataként az otromba rádiós tréfák, a nagy forgalom, egy goromba, tolakodó sofőr és Maggie, aki az autóban Marge-ra önti a tejét, tűrőképessége határára juttatják Marge-ot, aki egy híd közepén leállítja autóját, megbénítva ezzel mindkét irányban a forgalmat. Megjelenik a helyi újságíró, Kent Brockman, hogy riportot készítsen a helyzetről. Ezen a ponton válnak láthatóvá azok a társadalmi nemmel kapcsolatos kérdések, amelyekről Ann Crittenden ír The Price of Motherhood (Az anyaság ára) című könyvében, amikor is Brockman megállapítja: „Egy túlhajszolt és alulbecsült háziasszony becsavarodott, és leparkolta az autóját egy hídon.

Még folytathatnám ezzel az epizóddal a Simpson családból, de biztosan állíthatjuk, hogy valójában nincs erre időm, és a többit írásban fogom benyújtani, mert érdemes elolvasni.

  Elnök. – Sajnálom, hogy a szavazáshoz fűzött indokolásokra nem kerülhet sor videón, az csodálatos lenne.

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, meg sem próbálom ezt követni, csak gratulálok Heaton-Harris úrnak, aki ma este – vagy előző éjszaka, ahogy vesszük – századik felszólaláshoz érkezett ebben a Házban, és tudom, hogy Ön a maga részéről hálás ezért.

Valamennyien el kell, hogy ismerjük a nőknek, és különösen a feleségeknek, a kisvállalkozásokban és különösen az önálló vállalkozói tevékenységek tekintetében játszott rendkívül fontos szerepét. Jómagam önálló vállalkozó voltam, mielőtt megválasztottak, és a feleségem létfontosságú szerepet játszott a vállalkozásomban.

Nagyon is helyénvaló, hogy ezt elismerjük, és ha már a nőkről beszélünk a kisvállalkozásokban, akkor hadd zárjam felszólalásomat egy nagy filozófus, John Lennon szavaival. Ő azt mondta: „Asszony, alig tudom kifejezni vegyes érzelmeimet a figyelmetlenségemmel kapcsolatban. Végül is, örökre adósod maradok. És asszony, megpróbálom kifejezni belső érzéseimet és hálámat azért, hogy megmutattad, mit jelent a siker.”

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, úgy gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági klímában létfontosságú, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a társadalom azon tagjainak támogatásáért, akik szeretnének hozzájárulni a gazdaságunkhoz. Ezért hozott az EU a múltban a szülési és az apasági szabadságra vonatkozó jogszabályokat.

A kilenctől ötig tartó munkaidőben történő munkavégzés nem mindenki számára lehetséges. Ezért nagyon sokan folytatnak önálló vállalkozói tevékenységet – köztük sok nő is, akikről gyakran megfeledkeznek. A jobb anyasági védelem segítséget jelentene a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a kisvállalkozásokban dolgozó házastársaknak, valamint arra ösztönözné a nőket, hogy legyenek jelen ezekben a rendkívül fontos iparágakban, amelyekben jelenleg alulreprezentáltak.

Soha vissza nem térő lehetőség ez a számukra – a házastársak és az élettársak számára, akiknek egyértelmű szakmai státuszt kell teremteni, és legalább az önálló vállalkozókkal azonos szintű szociális védelemben kell részesülniük. Ezt nem küldhetik „vissza a feladónak”. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a segítő házastársak csatlakozhassanak a betegbiztosítást, illetve rokkantsági és nyugdíjellátást biztosító rendszerekhez.

Véget kell vetnünk annak a komédiának, hogy a nők elvesztik jogaikat, amikor ápolnak, vagy világra hoznak valakit.

- Jelentés: Gabriele Stauner (A6-0242/2009)

  Inese Vaidere (UEN). – (LV) Elnök úr, összességében támogatom az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból származó források felhasználását, és jó dolog, ha tudunk azokon segíteni, akik nehézségekkel küzdenek. Nem tudom azonban, hogy a nehézségekkel küzdők mindig a legfejlettebb országok között keresendők-e. Legyen szó német, francia vagy spanyol autógyártókról, számomra úgy tűnik, hogy hasonló kudarcok és hasonló bajok a kevésbé fejlett országokban, a kis tagállamokban élő embereket is érik. Ha néhány tíz ember elveszíti a munkáját egy 2,3 milliós lakosságú országban, akkor az akkora jelentőséggel bír, mintha a nagy tagállamokban tízszer ennyi ember veszítené el a munkáját. Ezért nagyon szeretném, ha ezt a támogatást inkább a kis tagállamok felé irányítanák, az olyan tagállamok felé, ahol alacsony az életszínvonal és nagyobb a munkanélküliség veszélye. Köszönöm.

⁂

  Richard Corbett (PSE). - Elnök úr, tekintettel arra, amit korábban mondott arról, hogy már elmúlt éjfél és ez milyen költségekkel jár a Parlament számára, azt hiszem, elállok a szándékomtól. De vajon meg tudná nevezni azt az összeget, amennyibe az a három úriember került nekünk ma este, akik Homer Simpson úr bohóckodásait és egyéb, a viták tárgyához egyáltalán nem tartozó dolgokat adtak elő?

  Elnök. – Ha jól emlékszem a szabályra, akkor amennyiben tolmács barátainknak éjfél után is dolgozniuk kell, akkor külön szünetre jogosultak. Ezért most új csapatokkal kell dolgoznunk, hogy a többiek jól megérdemelt pihenésüket tölthessék.

23.59-kor a szabály nem érvényes, de 24.01-kor életbe lép, de nem tudom, ez pontosan mennyibe kerül.

⁂

- Jelentés: Gabriele Stauner (A6-0242/2009)

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, amint azt a vita során már elmondtam, támogatom Stauner asszony jelentéstervezetét. Támogatom, hogy könnyítsük meg a Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználását. Nagyon aggaszt, hogy eddig csupán az alap 3%-a került felhasználásra. Az volt a szándékom, hogy megszavazom a jelentést, és kérném ezt a tényt rögzíteni. Szerencsére a hibám nem változtatta meg a szavazás végső kimenetelét. Szeretném a feletti örömömet is kifejezni, hogy Penada úr és Lambert asszony jelentése is elfogadásra került.

- Jelentés: Eugenijus Maldeikis (A6-0261/2009)

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, azért támogattuk ezt a jelentést, mert ez a helyes módja a gazdasági nehézségek leküzdésének. Meg kell ragadnunk ezt a helyzetet, és nem arra, hogy magunkba forduljunk és segítségért kiáltsunk, hanem arra, hogy olyan új gyakorlatokat és technológiákat fejlesszünk ki, amelyek révén erősebben kerülhetünk ki ebből, mint voltunk tegnap.

Elnök úr, engem és Önt ismerve, tudom, hogy a képviselőcsoportom arra irányuló figyelme, hogy beruházzunk az energiahatékonyságba és támogassuk az intelligens városok kialakítására tett kísérleteket, fantasztikus lehetőséget jelent valamennyiünk számára, és a jövőbe mutat. A jelentés, amely mindezt az energiabiztonságra, a kibocsátás-csökkentésre és a munkahelyteremtésre vonatkozó rendelkezésekkel kombinálja, olyan holisztikus megközelítést alkalmaz, amely a legjobb utat fogja jelenteni egy gazdaság jövőbeni virágzásához.

Néhány európai parlamenti képviselő és néhány képviselőcsoport jelen időpontban ellenzi a nagy volumenű beruházás gondolatát. Előrelátásuk rövidlátósága lélegzetelállító, és hosszú távon csak károkat fog okozni. Most világosan láthatjuk, hogy mi a teendő, sürgessük hát a brit kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a pénz e csomagon keresztül elérhetővé váljon.

  Inese Vaidere (UEN). – (LV) Hölgyeim és uraim, nagyon pozitívan szeretném ezt a jelentést és azt a tervet is értékelni, hogy a gazdasági fellendülés elősegítésének érdekében használjunk közösségi pénzügyi támogatást az energiaágazatbeli projektekhez. Világos, hogy az energiához kapcsolódó projektek jelentik a jövőnket, és hogy azok az országok fogják uralni a versenyt, amelyek átállnak egy alacsony kibocsátású gazdaságra, és amelyek inkább képesek megújuló energiaforrások kifejlesztésére és bevezetésére. Ezzel kapcsolatban gondot jelent a projektek beadására és értékelésére adott rövid határidő, mivel ez ismét csak további nehézségeket teremthet az új tagállamok számára. Hasonlóképpen igazán szeretném látni a Bizottság arra vonatkozó javaslatait és egy részletes tervet arról, hogy hogyan növeljük az energiahatékonysággal kapcsolatos projektekre elkülönített pénzösszegeket. Hasonlóképpen, valóban el kellene gondolkodnunk az épületek szigeteléséről is, amely jelentős hozzájárulást jelentene nem csak nemzeti, hanem regionális szinten is. Szeretném, ha helyi, regionális és egyéni lépések kerülnének támogatásra. Köszönöm.

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr, a gazdaságélénkítő csomagokról és gazdasági fellendülési programokról folytatott sok fecsegésből egy igen fontos részlet kimaradt. Ahhoz, hogy pénzt tudjunk pumpálni a gazdaságba, először ki kell szivattyúzni a pénzt a gazdaságból. Az az egyoldalú megközelítés, amelyben ezt megvitattuk, a legutóbbi G20-as csúcstalálkozón érte el a tetőpontját, amikor is a világ vezetői azzal dicsekedtek, hogy dollárbilliókat injekcióztak a világgazdaságba.

„A világgazdaságba”, hát honnan származott az, ha – legtágabb értelemben – nem a világgazdaságból? A Szaturnusz gyűrűiről? A dühös Mars vörös földjéből? Tehát valójában arról van szó, hogy pénzt veszünk ki az adófizetők zsebéből, majd visszaadjuk azt nemzeti vagy nemzetközi hivatalnoki gépezeteknek, hogy költsék el a nevünkben.

Ha valóban ez lenne a jobb eljárás, ha valóban mindannyiunknak jobb lenne, ha államhivatalnokok döntenének helyettünk arról, hogy hogyan költsük el a vagyonunkat, akkor elvesztettük volna a hidegháborút, és ezt a vitát most oroszul folytatnánk.

- Jelentés: Othmar Karas (A6-0139/2009)

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, szeretném azzal zárni, hogy köszönetet mondok a tolmácsoknak, és köszönetet mondok valamennyiüknek.

Úgy vélem, fontos, hogy a jelentést összefüggéseiben lássuk. Ez egyike lesz annak a sok jelentésnek, amelyet a pénzügyi helyzetről még látni fogunk, de amint azt Dan Hannan kollégám mondta, úgy tűnik, hogy nem értjük a lényeget.

Hogyan kezdődött a válság? Valójában az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött, a másodlagos jelzáloghitelek problémájával. Hogyan kezdődött a másodlagos jelzáloghitelek problémája? Úgy, hogy a bankokat arra ösztönözték vagy kényszerítették, hogy adjanak kölcsönt nem hitelképes ügyfeleknek. Így az történt – világszerte, nem csak az Amerikai Egyesült Államokban –, hogy felépítettünk egy adóssághegyet.

Ami az adóssághegy felszámolását illeti, a gazdaságélénkítéssel és az innovációt megfojtó pénzügyi többletszabályozással szemben én Jimi Hendrix megközelítését részesítem előnyben. Amikor ő egy adóssághegyet látott, azt mondta: „Ott állok a hegy lábánál, hogy kezemmel kettészeljem. Ott állok a hegy lábánál, hogy kezemmel kettészeljem.” Úgy gondolom, ebből mindannyian tanulhatunk.

- Jelentés: Janusz Wojciechowski (A6-0185/2009)

  Siiri Oviir (ALDE). - (ET) Támogattam Wojciechowski úr jelentésének az elfogadását, mert azt gondolom, hogy ezzel leszámoltunk a képmutatás egyik élő példájával. Nevezetesen azzal, hogy kiállunk számos az Európai Unión kívül élő állat életéért, ami természetesen dicséretes, de közben nem látjuk, hogy mi történik a saját házunk táján. Ennek a jelentésnek pontosan az volt a célja, hogy felszámolja ezt az ellentmondást, és most már harmonizálhatjuk a tagállamoknak az állatok levágásával és leölésével kapcsolatos állatjóléti standardokra vonatkozó jogszabályait. Ez a jelentés jó lelkiismeretről tanúskodik.

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr, nem először, és bizonyára nem utoljára teszem fel magamnak a kérdést, hogy mindennek mi köze az Európai Unióhoz.

Az állatok levágására alkalmazott módszerek különböző kulturális, nemzeti és vallási hagyományokat tükröznek, és rendkívüli önteltségre vall, hogy nekirontunk egy ilyen kényes témának.

Fennmaradó időmet arra szeretném fordítani – hiszen amint azt Ön is mondta, ez az utolsó jogalkotási nap a választások előtt –, hogy először is köszönetet mondjak Önnek, Onesta úr, az ezen az ülésen mindvégig mutatott béketűréséért és jókedvéért, és szeretnék köszönetet mondani a munkatársainknak, a teremőröknek és a tolmácsoknak is. Ha ennek az ülésnek az éjfél utáni meghosszabbítása valóban rendkívüli többletköltséggel járt, akkor először is remélem, hogy azt részben az ő túlóráikra fordították. Szakmai profizmusukból sok parlamenti képviselő tanulhatna. Másodszor szeretném az elnökséget arra kérni, hogy még egyszer vizsgálja meg a szabályzatot. Azért vagyunk itt, mert a szavazást nem követték, ahogyan azt a 163. cikk világosan kimondja, a szavazáshoz fűzött indokolások. Ennek értelmében a vita lezárását követően bármely képviselő legfeljebb 60 másodpercben indokolást fűzhet a szavazáshoz. Valóban aggaszt, hogy önkényesen mellőztük azt, amit az eljárási szabályzat világosan kimond.

Ha meg akarjuk változtatnia szabályt, rendben van. Annak megvan a módja. Azonban amíg a szabály ezt mondja ki, addig kötelességünk annak betűjének és szellemének is eleget tennünk.

  Elnök. - Elnézést, hogy ellentmondok Önnek, Hannan úr, de az Alkotmányügyi Bizottság nagyon régen megvitatta ezt a kérdést: „a vita lezárását követően” nem azt jelenti, hogy „közvetlenül a vita végét követően”.

Jelenleg a „vita lezárását követő” szakaszban vagyunk, de biztos vagyok abban, hogy még visszatér hozzám azzal, hogy ezt módosítsuk – bízom Önben.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, az állatok rituális levágása, amely rendkívüli szenvedést okoz nekik, civilizációnkkal nem egyeztethető össze. Nem hiszem, hogy bármelyik olyan vallás, amelynek az a célja, hogy jót tegyen, ilyesmit követelhetne a híveitől. Az állatok ilyen levágása sokkal inkább vad és primitív törzsek szokása, és nem kellene ehhez hozzájárulnunk. Ha a vallási toleranciát hozzák fel érvként, akkor hozzá kellene tennünk, hogy vannak olyan vallások is a világon, amelyek emberek rituális meggyilkolását gyakorolják. Abba is beleegyezünk majd? Ez lenne a mi értékeken alapuló közösségünk?

A 28. módosítás elutasítása legalább lehetőséget biztosított volna arra, hogy egyes tagállamokban fenntartsuk az ilyen gyakorlatokra vonatkozó tiltást, vagy bevezessük azt. A 82. módosítás elfogadása felfedi ennek a Parlamentnek az igazi, vérszomjas arcát. Én a jelentés egészét megszavaztam, de csak azért, mert más rendelkezései javítanak a levágásra szánt állatok helyzetén.

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, a leölés időpontja az egyik legfontosabb, ugyanakkor potenciálisan az egyik legkényesebb ügy, amelyet ebben a Házban szabályozhatunk. Mégsem mehetünk el mellette szó nélkül, hiszen West Midlands-i szavazóim közül sokan aggódnak amiatt, hogy ez a jogszabály kihatással lesz vallási jogaikra.

Az arra vonatkozó döntést, hogy egy állatot levágás előtt elkábítsanak-e, nem itt kellene meghozni, hanem tagállami szinten, a vallási közösségekkel folytatott nyílt párbeszéd és konzultáció keretében.

Járjunk, és ne fussunk. Számomra ez tűnik a kérdés legjobb megközelítésének. Ennek a Háznak nem az a szerepe, hogy normákat és értékeket írjon elő, hanem hogy képviselje és tükrözze a választói nézeteit, és egyensúlyt teremtsen. Együttesen meg tudjuk ezt oldani. Habár a legtöbb európai parlamenti képviselő azt szeretné, ha minden állatot elkábítanának levágás előtt, fenn kell tartanunk a vallási közösségek azon jogát, hogy a vallási hitüknek megfelelően leölt állatok húsát fogyaszthassák.

Végezetül, elnök úr, köszönetet mondanék mindazoknak, akik ma éjjel itt vannak, mert úgy gondolom, hogy csak a magányosok vannak itt ma éjjel, és mi mind reménytelenül hűek vagyunk Önhöz, hiszen ezért is vagyunk itt ma éjjel.

- Jelentés: José Albino Silva Peneda (A6-0241/2009)

  Siiri Oviir (ALDE). - (ET) Az európai szociális modelleknek pillanatnyilag nagyon sok problémával kell szembenézniük, például a demográfiai változásokkal és a globalizációval, amelyek maguk is befolyásolják a most megvitatott modelleket. Ennél az oknál fogva az európai szociális modelleket a hosszú távú fejlemények figyelembevételével kell modernizálni, miközben meg kell őrizni eredeti értékeiket.

A jelenlegi gazdasági válsággal összefüggésben rendkívül fontos, hogy a szociálpolitika kéz a kézben járjon a gazdaságpolitikával. Ahhoz, hogy ezek a modellek hatékonyak legyenek, demokratikusan kell felépülniük, azaz az alulról jövő kezdeményezések elvére kell épülniük, és helyi szinten, azaz a polgárokhoz közel kell őket végrehajtani. A javaslat ezeknek az elveknek a szellemét tükrözte, és ezért támogatom a Silva Penada úr irányításával készített jelentést.

- Jelentés: Jean Lambert (A6-0263/2009)

  Elnök. - Oviir asszony, egyáltalán nincs a terhemre, sőt, örömmel mondhatom el Önnek, hogy Ön az utolsó felszólaló az utolsó jelentés kapcsán.

  Siiri Oviir (ALDE). - (ET) Néha jó elsőnek lenni, és néha jobb utolsóként sorra kerülni. A következőket szeretném megemlíteni: a jelenlegi súlyos gazdasági válságban az Európai Unió munkaerőpiacát az a valós helyzet uralja, hogy egyre több embert bocsátanak el, ami ugyanakkor növeli azoknak az egyéneknek a számát, akiket a szegénység és az elidegenedés sújt Európában. Manapság nagyon fontos, hogy a társadalmi részvétel és az azzal kapcsolatos munkaerő-piaci politika az európai gazdasági fellendülési terv keretében is integrált és egységes megközelítésben kerüljön érvényesítésre.

Kimerítően beszéltünk a rugalmasság szerepéről a munkaerő-piaci politikában. Legfőbb ideje, hogy a szociális politikában is rugalmasságról beszéljünk. Ezalatt azt értem, hogy a munkaügyi politikát és a szociális támogatások nyújtásával foglalkozó politikát össze kell kapcsolni. A jelenlegi helyzet ezt követeli. A jelentés támogatta a munkanélküliek aktív részvételét, és én ezt nagyon pozitívan értékeltem abból a szempontból, hogy a jelentés elfogadása mellett szavazzak.

  Elnök. - Oviir asszony, rajongótábora végig kitartott.

A következő ülés hamarosan kezdődik, hiszen már 2009. május 7., csütörtök van, az Európai Parlament hatodik hivatali ciklusának utolsó napja.