Jo Leinen, előadó. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, hadd mondjak néhány szót németül. Az, hogy ez a Ház azzal zárja ezt a parlamenti ciklust, hogy elfogadott öt jelentést, amelyek mindegyike kapcsolódik a Lisszaboni Szerződéshez, lényeges jelzés az európai választások és az azt követő időszak szempontjából.
Ez a Ház folyamatosan és következetesen dolgozott a reformszerződésért, még olyan nehéz időkben is, amikor sokaknak kétségei voltak, sőt, akár el is akarták vetni az egész projektet. Tegnap azzal, hogy a cseh elnökség igennel szavazott, óriási lépést tettünk előre. Gratulálok az elnöki posztot betöltő országnak.
(Taps)
Most már minden okunk megvan rá, hogy optimisták legyünk abban a tekintetben, hogy ez a reformfolyamat, Írország pozitív szavazatát követően 2009 végén hatályba lép.
Az újonnan megválasztott Európai Parlamentnek számos új jogköre és lehetősége lesz. Az Európai Unió polgárainak újraválasztott képviselete beválthatja azt az általunk tett ígéretet, hogy nagyobb demokratikus ellenőrzéssel és még nagyobb átláthatósággal egy jobb EU-t teremtünk. Köszönöm minden kollégámnak az Alkotmányügyi Bizottságban, különösen mai előadóinknak és a Ház képviselőinek többségének, hogy támogattak minden jelentést, és lehetővé tették ezt az előrelépést. Nagyon köszönöm.
(Taps)
Elnök. – Hans-Peter Martin képviselőtársunk kért szót; felszólalásának tényleg ügyrendi kérdésre kell vonatkoznia.
Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr, csak egy kérdésem van. Ha az írek megint nemet mondanak, milyen gyakran kell majd a szavazóurnákhoz járulniuk? Lesz harmadik, negyedik, ötödik alkalom is? Ez nem demokrácia, ez egy karaoke Parlament.
Elnök. – Ez nem tartozott ügyrendi kérdéshez, de vagyok olyan jóindulatú, hogy nem csinálok Önből mártírt.
Proinsias De Rossa (PSE). – Elnök úr, szeretnék személyes megjegyzést fűzni ahhoz, amit Martin úr az imént mondott. Az ír Parlament nem egy „karaoke Parlament”, és tiltakozom az ellen, hogy ekképp utaljon rá.